Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Már egy órája odakint ücsörgött, és próbálkozott. Úgy tűnt ez a földmozgatás sokkal nehezebb, mint hitte. A növényekkel kezdetektől fogva sokkal nagyobb volt a kötődése, minden porcikájában érezte az életet mozogni a növények sejtjeiben. A fotoszintetizálást nem csak a növények, de ő is megélte, és mivel anyukája már kiskorában arra tanította, hogy ha elvesznek valamit a természettől, azt vissza is kell szolgáltatni, így a tisztelet is megvolt benne. De ez a földmozgatás valahogy egészen más tészta volt. Orrán megfeszültek az izmok, grimaszba forduló nózijával leste a kis földkupacot, és ha rajta múlt volna bizony ököllel a közepébe vert volna.
- Gyerünk, mozdulj meg - parancsolta, de szinte azonnal meg is bánta. - Kérlek. Kérlek, kérlek - ismételte a piszoknak, de természetesen semmi nem történt. - Na jó, ha ilyen durhódos vagy, akkor hagyjad is, hogy megbucskázzanak - fonta össze durcásan a kezeit a mellkasa előtt Gertie. Talán még sose volt ilyen mérges kültéren. Talán csak amikor kicsi volt, és anyukája megparancsolta neki, hogy ne keresse bajt. De akkor se a természettel kiabált dölyfösen, sokkal inkább a körülmények áldozata volt.
- Beszélnem kéne Farkassal - sóhajtott fel megadóan, mikor látta, hogy ez a taktika se válik be a piszokkal szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860058#post860058][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.02.26. 16:53[/b][/url]

Már egy órája odakint ücsörgött, és próbálkozott. Úgy tűnt ez a földmozgatás sokkal nehezebb, mint hitte. A növényekkel kezdetektől fogva sokkal nagyobb volt a kötődése, minden porcikájában érezte az életet mozogni a növények sejtjeiben. A fotoszintetizálást nem csak a növények, de ő is megélte, és mivel anyukája már kiskorában arra tanította, hogy ha elvesznek valamit a természettől, azt vissza is kell szolgáltatni, így a tisztelet is megvolt benne. De ez a földmozgatás valahogy egészen más tészta volt. Orrán megfeszültek az izmok, grimaszba forduló nózijával leste a kis földkupacot, és ha rajta múlt volna bizony ököllel a közepébe vert volna.
- Gyerünk, mozdulj meg - parancsolta, de szinte azonnal meg is bánta. - Kérlek. Kérlek, kérlek - ismételte a piszoknak, de természetesen semmi nem történt. - Na jó, ha ilyen durhódos vagy, akkor hagyjad is, hogy megbucskázzanak - fonta össze durcásan a kezeit a mellkasa előtt Gertie. Talán még sose volt ilyen mérges kültéren. Talán csak amikor kicsi volt, és anyukája megparancsolta neki, hogy ne keresse bajt. De akkor se a természettel kiabált dölyfösen, sokkal inkább a körülmények áldozata volt.
- Beszélnem kéne Farkassal - sóhajtott fel megadóan, mikor látta, hogy ez a taktika se válik be a piszokkal szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860070#post860070][b]Gergelyfi László - 2023.02.26. 19:24[/b][/url]

Többször láttam már őket együtt órákon, meg órán kívül is. Jól összebarátkoztak azzal a Péntek gyerekkel. Semmi baja nem volt Boldizsárral és Gertivel sem, sőt a múltkori bájitalos bénázásuk még lehet, hogy az évkönyvbe is bekerül majd. Legalább jót nevetnének, ha újra elolvasnák. Jó móka volt, úgy hiszi. Na, de mégis, ha már vannak ilyen képességei, nem árt használni őket, nehogy kikopjon a gyakorlatból, főleg a hangutánzása. Úgyhogy párszor lekezelt Boldival, meg váltott vele pár szót, csak, hogy megismerje a hangját. Végül gyakorolta pár napig, olyan fél órákat, hogy nagyjából jó legyen, mindenesetre mára már elégedettvolt az eredménnyel. Felvett egy olyan ruhát, amit nem szokott olyan sokat hordani, sőt, talán az inge még nem volt rajta, de végül is úgyis mindent fedett a talár. Az meg  mindenkinek ugyanolyan volt. Szerencsére Boldi hasonló magas volt hozzá, nem lesz feltűnő az, hogy ő pár centivel magasabb. Felvette Boldi képét, nagyjából a járását és próbálhatta a hangját is, majd elindult megviccelni a bájitaltársát. Nem volt egyszerű megtalálnia, egy csomót kellett kérdezősködnie és majdnem mindig olyan választ kapott, amivel nem tudott mit kezdeni. De végül megtalálta a Fénylő Lelkek udvarán a vörös hajút, aki éppen valamin durcázott. Halvány mosolyt csinált az arcára és odalépett  lányhoz.
- Szia Gerti, mit csinálsz? Tudok segíteni? Látom nem megy - csak tipp volt, lehet, hogy valami házit csinált éppen, gőze sem volt igazán. A hangja szerinte egész jó volt, de mivel nem hónapokig figyelte Boldit, biztos benne, hogy becsúszik pár hiba majd, de reménykedik abban, hogy Gerti nem annyira jó megfigyelő. Karba font kézzel álldogál és figyeli, hogy a másik mit szeretne, vagy épp mit nem. Talán kisül belőle valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860110#post860110][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.02.27. 18:18[/b][/url]

Annyira belemélyedt a saját siralmaiba, hogy észre se vette a közeledő embert. Pedig ha igazán koncentrált volna, a földre nehezedő súlyváltozás alapján meg tudta volna állapítani, hogy valami közeleg. Idővel majd arra is képes lesz, hogy háttal ülve is elkezdje a beszélgetést, mert pontosan ismeretes abban, hogy ki áll mögötte. De most még csak rá se érzett Boldi közeledtére.
Riadtan fordult hátra, csak hogy azonnal elengedjenek az izmai. Egy félmosollyal üdvözölte barátját. Talán az egyetlen igazit. - Jaj Pán, nem hiszem, hogy tudsz. Pedig jó lenne, mert ez a földdarab túl durhódos, hogy megmoccanjon - húzta fel az orrát Gertie a piszokra pillantva. - Nem sokára szintfelmérőt kell tennem. És ha... ha nem sikerül, sose veszik le rólam a perecet - rázta meg csuklóját, amin a fém ide-oda hullahopozott. Már bizony évek óta.
- Erédj, talán ha ketten nézzük könnyebben megy - nyújtotta fel a kezét a lány, hogy nemes egyszerűséggel a Földre invitálja a fiút. Ha ott volt mellette, akkor szorosan mellé kucorodott, beszívva a fiú megnyugtató illatát. Valahogy most kicsit más volt, mint amit megszokott, de továbbra is Boldi ült mellette, és ez épp elég volt neki a megnyugváshoz.
A másik térdére tette a kezét, és ujjait minden irányba jól kinyújtva várta, hogy a fiú bőre az övéhez simuljon. - Te is koncentrálj - tanácsolta a vöröske, és maga is lehunyta a szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860165#post860165][b]Gergelyfi László - 2023.03.01. 15:17[/b][/url]

Nem nagyon maradhattam le semmiről, fogalmam sincs, hogy Gerti éppen mit csinált ott. Amúgy is a bájitaltanon kívül nem nagyon lógunk együtt, mert... nemigazán tudunk, hiszen a Pannáék szinte páncélszekrénybe tartanak. Azt is el tudom képzelni, hogy nem akarnak odaadni semmi csajnak, csakhogy erre amúgy sem gondoltam még. Majd ha kissé nagyobb leszek, nem? Mármint nem centibe, hanem... talán kikerülhetném a sok hülyeséget, majd a többiek mesélnek, hogy mit ne csináljak és akkor valamennyivel okosabban látok neki a csajozásnak. Amúgy... annyira nem hiányzik, két csajom is van, szerintem senki sem tud újat mondani, vagy mutatni. ugyanis, ha kell, ha nem Zóráék belevonnak minden baromságba, aminek talán apám örül a legjobban, hogy onnan is tapasztalatot szerezhetek majd. Hát rohadt jó, mondhatom! De most mégis Gertit akarom megprankelni, ha már úgy hozta a sors. Annyit ugyan hallok, hogy bosszankodik, szóval oda is köszönök, ha már nem vett észre. Elmosolyodik az újabb fura szóra, de ezt veheti a vörös annak is, hogy örül "Pán" a találkozásnak.
- Mikor veszik le végleg? - próbál olyat kérdezni, amivel nem árulja el, hogy nem tudja miről is van szó. Némi aggódást tesz a hangjába, igyekszik megfelelni a kedves barát szerepnek.
- Igen? Gondolod? - von végül vállat, majd a szíves meghívásra lekucorodik a lány mellé, aki viszont szinte rámászik. Oké, egy hangyányival kevésbé tolakodóan, ahogy Zóra szokott - amit szerinte még élvez is a csaj, hogy szívathatja vele -, próbál továbbra is megfelelni a szerepnek. ~ Hmm, mit is kéne csinálni? ~ gondolkodik el, majd megfogja a térdére tett kezet és lehunyja a szemeit és... koncentrál. De hogy mire kéne, gőze sincs, mindegy is.
- És mire koncentráljak pontosan? Neked segítségre, vagy...? - nyitva hagyja a mondatot, miközben elsuttogja a kérdéseit. Nem akarja megzavarni a másikat. Még. Előbb még el kell hinnie Gertinek, hogy tényleg "Pán" van vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=862601#post862601][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.04.10. 17:36[/b][/url]

Elégedetlenül biggyesztette le az alsó ajkát, és mint egy kisgyerek, szomorú szemmel nézett fel Boldira. Nem is értette, hogy a fiú hogy nem tudja már a választ, de hát nem is haragudhatott rá. Minthogy ő volt az egyetlen barátja, szinte mindent is elpanaszolt már neki. Pán meg csak hallgatta, és hallgatta. Valamikor azt a sok információt biztosan ki kell szűrnie, és véletlenül a haszontalanokkal együtt törlődött ez az adat is. Megesik a legjobbakkal is.
- Ezra bácsi azt mondta, hogy ha elég stabil lesz a képességem. Ami igazán bármit jelenthet. Pedig-hogy lenne, ha már megtörténne - jegyezte meg mellékesen, aztán a másikat maga mellé invitálta egészen “kedvesen”, hogy vele együtt szemezzenek a földkupaccal. Számára teljesen egyértelmű volt, hogy ennyire közel akarja tudni magához a másikat. Az ugyanis a másik alakjában az ő ölében szokott alukálni. Így voltak ők igazán jóban.
Felnyitotta az egyik szemét, és úgy nézett rá barátjára a kérdés hallatán. Aztán lassan felengedte a másik szemhéját is, és bizonytalanul sóhajtott egyet. Hogy nem lehetnek ennyire összhangban ma?
- Annak semmi értelme nem lenne. A föld dulhódos, nem én. Arra koncentrálj, hogy ne legyen bükfejes, és arrébb menjen - világosította fel a másikat a vörös, aztán újra behelyezkedett a koncentrálós pózba, kicsit megint közelebb csusszanva a másikhoz, kezeikre kicsit rászorítva. Összeszűkített szemekkel koncentrált, és mintha két-három kis szemcse tényleg arrébb gurult volna.
- Hohh, láttad, láttad? - örömkötött a vörös teljes elánnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=863989#post863989][b]Gergelyfi László - 2023.05.09. 15:32[/b][/url]

Nem buktam le, a kérdésemre megfelelő válasz érkezett. Számomra megfelelő, hiszen tényleg nem nagyon voltam otthon Gerti dolgaiban. Igaz, a bájitaltanban már elég jól megértettük egymást, kár, hogy a tantárggyal nem voltunk kompatibilisek. De hát majdcsak azok leszünk, néha már rávisz a kötelesség, hogy tanuljak, ami szerintem elég furcsa még tőlem is.
- Igen, ez egy jó kérdés. Kinél mi számít stabilnak... sajnos, most is eléggé az - bököm meg kedvesen a vállát a lánynak, miközben mellé ülök, hogy segítsek neki. Azt nem tudom, hogy Boldi mennyire ilyen, de talán nem feltűnő, ha két jóbarát bökdösi egymás vállát, nem igaz? Viszont az elemi mágiáról továbbra sincs halvány segédfogalmam sem. Majdnem elnevetem magam, mert jönnek a jónevű tájszavak a lánykából, de nem hiába gyakoroltam annyit, csak egy apró mosoly jön ki belőlem.
- Jól van, megpróbálom egy kicsit noszogatni - és tényleg ezt teszem. Koncentrálok, hogy odébb menjen a földkupac, de nyilvánvalóan nincs ehhez tehetségem, sőt még nevetségesnek is tartom magamtól azt, hogy megpróbáljam. Ami igazán fura volt, az, hogy a kezeink egymásba fonódtak Gerti térdén. Nekem ez már túl bensőséges volt, talán járnak ezek? De az látszik, hogy a vörös bízik benne, tehát muszáj jól játszani a szerepem. Szerintem most eléggé elpirulhatok, hogy belegondolok, bárki megláthat minket és mit gondolhat? Főleg, ha Boldi mondjuk nincs is oda Gertiért. Mondjuk csinos lány, szóval még az is lehet, hogy jót teszek neki, vagy épp ellenkezőleg. Gőzöm sincs, hogy mi a szitu és még rosszul is elsülhet. Mindenesetre kicsit megszorítom Gerti kezét, miközben ő örömködni kezd.
- Aha! Szerintem is mozgott, egy egész picit! - vigyorgok rá vörösödő képpel, és örülnék neki, ha ez elég lenne. Mármint úgy szívesen elengedném a kezét már, olyan, mint amikor Zóra és Panka szórakoznak, hogy csináljuk úgy, mintha járnánk. Mármint így menjünk a szobában kézenfogva, hogy ők gyakorolják ezt. Nem normálisak, én mondom!
- Mi a következő lépés?! - kérdezem belelovallva magam, legalábbis látszatra. A gyakorlás az gyakorlás. Mindkettőnknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=864568#post864568][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.06.06. 23:32[/b][/url]

Furcsán viselkedik Boldi, ez már a második pillanattól feltűnt a vörösnek. De néha ilyen. Mármint nem pont ilyen, ilyen, hanem más. A családja miatt, vagy éppen azért, mert szekálják a többiek. De azért vannak ilyen jóban, mert megvárják egymást, hogy átgondolják, és a számukra alkalmas pillanatban mondják el a bajukat. Éppen ezért Gertie a furcsa szavajárásra, vagy épp a vállambökésre se mondott semmit. De ami több a soknál, hogy nem értékeli eléggé. Lehet, hogy az a földecske annyit mozdult, amit egy szél is képes lett volna arrébb lökni, de Pán tudhatta volna, hogy ez neki mennyit jelent. És aztán még a kérdés is.
- Na jó Pán, bökd ki, mert most már ránkos leszek - tépte ki a kezét a fiúéból, és öklével a Földön támaszkodva arrébb helyezkedett, hogy szembe legyen barátjával. - Csak nem megint azok a vaska tacskók mondtak valamit - fújta fel orcáit a lány egyszeriben, és szemeiben azonnal fellángolt a gyűlölet tüze. Ő is pontosan tudta, milyen az, ha kinézik a társai, de már megszokta. És különben is, ő meg tudta védeni magát. De Pán? Ő a segítségére szorult. Szóval gyakorlás ide vagy oda, ha valakit helyre kell tenni, akkor bizony itt az ideje. Meg amúgy se akart aznapra már többet. A több órányi koncentrációtól így is megfájdult a halántékánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=864788#post864788][b]Gergelyfi László - 2023.06.21. 11:08[/b][/url]

Igyekszem normálisan viselkedni, csak hát sajnos annyira nem figyeltem meg a srácot, mielőtt idejöttem. Nyilván a hangját, a mozdulatait igen, de azt nem, hogy hogyan viselkedik nagy általánosságban az emberekkel. Meg nem ártott volna megfigyelni azt sem, amikor Gertivel barátkozik, mert akkor még tökéletesebbé lehetne tenni az egész "játékot". Nekem még játék, apáméknak kőkemény üzlet. De egyelőre még ráérek ezzel foglalkozni - apám szerint lehetne fiatalkorúakat is másolgatni és segíteni nekik, de szerintem meg nagyon nem és szerencsére nem erőlteti igazán -, szóval a móka és a gyakorlás működik együtt is. Legalábbis egyelőre nem csináltam semmi olyat, ami igazán gyanús lehet szerintem. Egészen eddig a pillanatig biztos voltam ebben. ~ A francba, vajon mit ronthattam el? ~ Nyilvánvaló, hogy a már említett megfigyelés volt hiányos, de valahogy ki kell vágnom magam ebből. Még a nevetést is sikerült tök profin visszatartanom, csak egy bárgyú morgós fejvágás tájékoztatja Gertit a lebukásomról. Amit ő bárminek is vehet.
- Mit? - abszolút semmitmondó kérdés, abszolút olyan válasz, amit ilyenkor egy srác mondhat egy lánynak, vagy a barátainak, amikor nem akar valamiről beszélni és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a másik tudja, hogy van valami gond. Reflex szerűen jött ki belőlem, ez már haladás!
- Ajh, Gerti, tudod, hogy milyen vagyok. Azok meg... - vonok vállat, igyekszem mindent mondani a semmivel, hátha a lány is kihoz még belőle valamit. - De inkább mozgasd a földet tovább, hátha ma lesz a nagy áttörés - egy meleg mosolyt próbálok adni neki és ezzel rávenni, hogy térjünk vissza a témára máskor, most a gyakorlás fontosabb. Illetve inkább sose térjünk vissza rá. Remélem ennyi elég lesz, hogy megnyugtassam a vöröst, mert igazán érző szívűnek tűnik. Aranyos.