Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860058#post860058][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.02.26. 16:53[/b][/url]

Már egy órája odakint ücsörgött, és próbálkozott. Úgy tűnt ez a földmozgatás sokkal nehezebb, mint hitte. A növényekkel kezdetektől fogva sokkal nagyobb volt a kötődése, minden porcikájában érezte az életet mozogni a növények sejtjeiben. A fotoszintetizálást nem csak a növények, de ő is megélte, és mivel anyukája már kiskorában arra tanította, hogy ha elvesznek valamit a természettől, azt vissza is kell szolgáltatni, így a tisztelet is megvolt benne. De ez a földmozgatás valahogy egészen más tészta volt. Orrán megfeszültek az izmok, grimaszba forduló nózijával leste a kis földkupacot, és ha rajta múlt volna bizony ököllel a közepébe vert volna.
- Gyerünk, mozdulj meg - parancsolta, de szinte azonnal meg is bánta. - Kérlek. Kérlek, kérlek - ismételte a piszoknak, de természetesen semmi nem történt. - Na jó, ha ilyen durhódos vagy, akkor hagyjad is, hogy megbucskázzanak - fonta össze durcásan a kezeit a mellkasa előtt Gertie. Talán még sose volt ilyen mérges kültéren. Talán csak amikor kicsi volt, és anyukája megparancsolta neki, hogy ne keresse bajt. De akkor se a természettel kiabált dölyfösen, sokkal inkább a körülmények áldozata volt.
- Beszélnem kéne Farkassal - sóhajtott fel megadóan, mikor látta, hogy ez a taktika se válik be a piszokkal szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860110#post860110][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.02.27. 18:18[/b][/url]

Annyira belemélyedt a saját siralmaiba, hogy észre se vette a közeledő embert. Pedig ha igazán koncentrált volna, a földre nehezedő súlyváltozás alapján meg tudta volna állapítani, hogy valami közeleg. Idővel majd arra is képes lesz, hogy háttal ülve is elkezdje a beszélgetést, mert pontosan ismeretes abban, hogy ki áll mögötte. De most még csak rá se érzett Boldi közeledtére.
Riadtan fordult hátra, csak hogy azonnal elengedjenek az izmai. Egy félmosollyal üdvözölte barátját. Talán az egyetlen igazit. - Jaj Pán, nem hiszem, hogy tudsz. Pedig jó lenne, mert ez a földdarab túl durhódos, hogy megmoccanjon - húzta fel az orrát Gertie a piszokra pillantva. - Nem sokára szintfelmérőt kell tennem. És ha... ha nem sikerül, sose veszik le rólam a perecet - rázta meg csuklóját, amin a fém ide-oda hullahopozott. Már bizony évek óta.
- Erédj, talán ha ketten nézzük könnyebben megy - nyújtotta fel a kezét a lány, hogy nemes egyszerűséggel a Földre invitálja a fiút. Ha ott volt mellette, akkor szorosan mellé kucorodott, beszívva a fiú megnyugtató illatát. Valahogy most kicsit más volt, mint amit megszokott, de továbbra is Boldi ült mellette, és ez épp elég volt neki a megnyugváshoz.
A másik térdére tette a kezét, és ujjait minden irányba jól kinyújtva várta, hogy a fiú bőre az övéhez simuljon. - Te is koncentrálj - tanácsolta a vöröske, és maga is lehunyta a szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=862601#post862601][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.04.10. 17:36[/b][/url]

Elégedetlenül biggyesztette le az alsó ajkát, és mint egy kisgyerek, szomorú szemmel nézett fel Boldira. Nem is értette, hogy a fiú hogy nem tudja már a választ, de hát nem is haragudhatott rá. Minthogy ő volt az egyetlen barátja, szinte mindent is elpanaszolt már neki. Pán meg csak hallgatta, és hallgatta. Valamikor azt a sok információt biztosan ki kell szűrnie, és véletlenül a haszontalanokkal együtt törlődött ez az adat is. Megesik a legjobbakkal is.
- Ezra bácsi azt mondta, hogy ha elég stabil lesz a képességem. Ami igazán bármit jelenthet. Pedig-hogy lenne, ha már megtörténne - jegyezte meg mellékesen, aztán a másikat maga mellé invitálta egészen “kedvesen”, hogy vele együtt szemezzenek a földkupaccal. Számára teljesen egyértelmű volt, hogy ennyire közel akarja tudni magához a másikat. Az ugyanis a másik alakjában az ő ölében szokott alukálni. Így voltak ők igazán jóban.
Felnyitotta az egyik szemét, és úgy nézett rá barátjára a kérdés hallatán. Aztán lassan felengedte a másik szemhéját is, és bizonytalanul sóhajtott egyet. Hogy nem lehetnek ennyire összhangban ma?
- Annak semmi értelme nem lenne. A föld dulhódos, nem én. Arra koncentrálj, hogy ne legyen bükfejes, és arrébb menjen - világosította fel a másikat a vörös, aztán újra behelyezkedett a koncentrálós pózba, kicsit megint közelebb csusszanva a másikhoz, kezeikre kicsit rászorítva. Összeszűkített szemekkel koncentrált, és mintha két-három kis szemcse tényleg arrébb gurult volna.
- Hohh, láttad, láttad? - örömkötött a vörös teljes elánnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=864568#post864568][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.06.06. 23:32[/b][/url]

Furcsán viselkedik Boldi, ez már a második pillanattól feltűnt a vörösnek. De néha ilyen. Mármint nem pont ilyen, ilyen, hanem más. A családja miatt, vagy éppen azért, mert szekálják a többiek. De azért vannak ilyen jóban, mert megvárják egymást, hogy átgondolják, és a számukra alkalmas pillanatban mondják el a bajukat. Éppen ezért Gertie a furcsa szavajárásra, vagy épp a vállambökésre se mondott semmit. De ami több a soknál, hogy nem értékeli eléggé. Lehet, hogy az a földecske annyit mozdult, amit egy szél is képes lett volna arrébb lökni, de Pán tudhatta volna, hogy ez neki mennyit jelent. És aztán még a kérdés is.
- Na jó Pán, bökd ki, mert most már ránkos leszek - tépte ki a kezét a fiúéból, és öklével a Földön támaszkodva arrébb helyezkedett, hogy szembe legyen barátjával. - Csak nem megint azok a vaska tacskók mondtak valamit - fújta fel orcáit a lány egyszeriben, és szemeiben azonnal fellángolt a gyűlölet tüze. Ő is pontosan tudta, milyen az, ha kinézik a társai, de már megszokta. És különben is, ő meg tudta védeni magát. De Pán? Ő a segítségére szorult. Szóval gyakorlás ide vagy oda, ha valakit helyre kell tenni, akkor bizony itt az ideje. Meg amúgy se akart aznapra már többet. A több órányi koncentrációtól így is megfájdult a halántékánál.