Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860070#post860070][b]Gergelyfi László - 2023.02.26. 19:24[/b][/url]

Többször láttam már őket együtt órákon, meg órán kívül is. Jól összebarátkoztak azzal a Péntek gyerekkel. Semmi baja nem volt Boldizsárral és Gertivel sem, sőt a múltkori bájitalos bénázásuk még lehet, hogy az évkönyvbe is bekerül majd. Legalább jót nevetnének, ha újra elolvasnák. Jó móka volt, úgy hiszi. Na, de mégis, ha már vannak ilyen képességei, nem árt használni őket, nehogy kikopjon a gyakorlatból, főleg a hangutánzása. Úgyhogy párszor lekezelt Boldival, meg váltott vele pár szót, csak, hogy megismerje a hangját. Végül gyakorolta pár napig, olyan fél órákat, hogy nagyjából jó legyen, mindenesetre mára már elégedettvolt az eredménnyel. Felvett egy olyan ruhát, amit nem szokott olyan sokat hordani, sőt, talán az inge még nem volt rajta, de végül is úgyis mindent fedett a talár. Az meg  mindenkinek ugyanolyan volt. Szerencsére Boldi hasonló magas volt hozzá, nem lesz feltűnő az, hogy ő pár centivel magasabb. Felvette Boldi képét, nagyjából a járását és próbálhatta a hangját is, majd elindult megviccelni a bájitaltársát. Nem volt egyszerű megtalálnia, egy csomót kellett kérdezősködnie és majdnem mindig olyan választ kapott, amivel nem tudott mit kezdeni. De végül megtalálta a Fénylő Lelkek udvarán a vörös hajút, aki éppen valamin durcázott. Halvány mosolyt csinált az arcára és odalépett  lányhoz.
- Szia Gerti, mit csinálsz? Tudok segíteni? Látom nem megy - csak tipp volt, lehet, hogy valami házit csinált éppen, gőze sem volt igazán. A hangja szerinte egész jó volt, de mivel nem hónapokig figyelte Boldit, biztos benne, hogy becsúszik pár hiba majd, de reménykedik abban, hogy Gerti nem annyira jó megfigyelő. Karba font kézzel álldogál és figyeli, hogy a másik mit szeretne, vagy épp mit nem. Talán kisül belőle valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860165#post860165][b]Gergelyfi László - 2023.03.01. 15:17[/b][/url]

Nem nagyon maradhattam le semmiről, fogalmam sincs, hogy Gerti éppen mit csinált ott. Amúgy is a bájitaltanon kívül nem nagyon lógunk együtt, mert... nemigazán tudunk, hiszen a Pannáék szinte páncélszekrénybe tartanak. Azt is el tudom képzelni, hogy nem akarnak odaadni semmi csajnak, csakhogy erre amúgy sem gondoltam még. Majd ha kissé nagyobb leszek, nem? Mármint nem centibe, hanem... talán kikerülhetném a sok hülyeséget, majd a többiek mesélnek, hogy mit ne csináljak és akkor valamennyivel okosabban látok neki a csajozásnak. Amúgy... annyira nem hiányzik, két csajom is van, szerintem senki sem tud újat mondani, vagy mutatni. ugyanis, ha kell, ha nem Zóráék belevonnak minden baromságba, aminek talán apám örül a legjobban, hogy onnan is tapasztalatot szerezhetek majd. Hát rohadt jó, mondhatom! De most mégis Gertit akarom megprankelni, ha már úgy hozta a sors. Annyit ugyan hallok, hogy bosszankodik, szóval oda is köszönök, ha már nem vett észre. Elmosolyodik az újabb fura szóra, de ezt veheti a vörös annak is, hogy örül "Pán" a találkozásnak.
- Mikor veszik le végleg? - próbál olyat kérdezni, amivel nem árulja el, hogy nem tudja miről is van szó. Némi aggódást tesz a hangjába, igyekszik megfelelni a kedves barát szerepnek.
- Igen? Gondolod? - von végül vállat, majd a szíves meghívásra lekucorodik a lány mellé, aki viszont szinte rámászik. Oké, egy hangyányival kevésbé tolakodóan, ahogy Zóra szokott - amit szerinte még élvez is a csaj, hogy szívathatja vele -, próbál továbbra is megfelelni a szerepnek. ~ Hmm, mit is kéne csinálni? ~ gondolkodik el, majd megfogja a térdére tett kezet és lehunyja a szemeit és... koncentrál. De hogy mire kéne, gőze sincs, mindegy is.
- És mire koncentráljak pontosan? Neked segítségre, vagy...? - nyitva hagyja a mondatot, miközben elsuttogja a kérdéseit. Nem akarja megzavarni a másikat. Még. Előbb még el kell hinnie Gertinek, hogy tényleg "Pán" van vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=863989#post863989][b]Gergelyfi László - 2023.05.09. 15:32[/b][/url]

Nem buktam le, a kérdésemre megfelelő válasz érkezett. Számomra megfelelő, hiszen tényleg nem nagyon voltam otthon Gerti dolgaiban. Igaz, a bájitaltanban már elég jól megértettük egymást, kár, hogy a tantárggyal nem voltunk kompatibilisek. De hát majdcsak azok leszünk, néha már rávisz a kötelesség, hogy tanuljak, ami szerintem elég furcsa még tőlem is.
- Igen, ez egy jó kérdés. Kinél mi számít stabilnak... sajnos, most is eléggé az - bököm meg kedvesen a vállát a lánynak, miközben mellé ülök, hogy segítsek neki. Azt nem tudom, hogy Boldi mennyire ilyen, de talán nem feltűnő, ha két jóbarát bökdösi egymás vállát, nem igaz? Viszont az elemi mágiáról továbbra sincs halvány segédfogalmam sem. Majdnem elnevetem magam, mert jönnek a jónevű tájszavak a lánykából, de nem hiába gyakoroltam annyit, csak egy apró mosoly jön ki belőlem.
- Jól van, megpróbálom egy kicsit noszogatni - és tényleg ezt teszem. Koncentrálok, hogy odébb menjen a földkupac, de nyilvánvalóan nincs ehhez tehetségem, sőt még nevetségesnek is tartom magamtól azt, hogy megpróbáljam. Ami igazán fura volt, az, hogy a kezeink egymásba fonódtak Gerti térdén. Nekem ez már túl bensőséges volt, talán járnak ezek? De az látszik, hogy a vörös bízik benne, tehát muszáj jól játszani a szerepem. Szerintem most eléggé elpirulhatok, hogy belegondolok, bárki megláthat minket és mit gondolhat? Főleg, ha Boldi mondjuk nincs is oda Gertiért. Mondjuk csinos lány, szóval még az is lehet, hogy jót teszek neki, vagy épp ellenkezőleg. Gőzöm sincs, hogy mi a szitu és még rosszul is elsülhet. Mindenesetre kicsit megszorítom Gerti kezét, miközben ő örömködni kezd.
- Aha! Szerintem is mozgott, egy egész picit! - vigyorgok rá vörösödő képpel, és örülnék neki, ha ez elég lenne. Mármint úgy szívesen elengedném a kezét már, olyan, mint amikor Zóra és Panka szórakoznak, hogy csináljuk úgy, mintha járnánk. Mármint így menjünk a szobában kézenfogva, hogy ők gyakorolják ezt. Nem normálisak, én mondom!
- Mi a következő lépés?! - kérdezem belelovallva magam, legalábbis látszatra. A gyakorlás az gyakorlás. Mindkettőnknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=864788#post864788][b]Gergelyfi László - 2023.06.21. 11:08[/b][/url]

Igyekszem normálisan viselkedni, csak hát sajnos annyira nem figyeltem meg a srácot, mielőtt idejöttem. Nyilván a hangját, a mozdulatait igen, de azt nem, hogy hogyan viselkedik nagy általánosságban az emberekkel. Meg nem ártott volna megfigyelni azt sem, amikor Gertivel barátkozik, mert akkor még tökéletesebbé lehetne tenni az egész "játékot". Nekem még játék, apáméknak kőkemény üzlet. De egyelőre még ráérek ezzel foglalkozni - apám szerint lehetne fiatalkorúakat is másolgatni és segíteni nekik, de szerintem meg nagyon nem és szerencsére nem erőlteti igazán -, szóval a móka és a gyakorlás működik együtt is. Legalábbis egyelőre nem csináltam semmi olyat, ami igazán gyanús lehet szerintem. Egészen eddig a pillanatig biztos voltam ebben. ~ A francba, vajon mit ronthattam el? ~ Nyilvánvaló, hogy a már említett megfigyelés volt hiányos, de valahogy ki kell vágnom magam ebből. Még a nevetést is sikerült tök profin visszatartanom, csak egy bárgyú morgós fejvágás tájékoztatja Gertit a lebukásomról. Amit ő bárminek is vehet.
- Mit? - abszolút semmitmondó kérdés, abszolút olyan válasz, amit ilyenkor egy srác mondhat egy lánynak, vagy a barátainak, amikor nem akar valamiről beszélni és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a másik tudja, hogy van valami gond. Reflex szerűen jött ki belőlem, ez már haladás!
- Ajh, Gerti, tudod, hogy milyen vagyok. Azok meg... - vonok vállat, igyekszem mindent mondani a semmivel, hátha a lány is kihoz még belőle valamit. - De inkább mozgasd a földet tovább, hátha ma lesz a nagy áttörés - egy meleg mosolyt próbálok adni neki és ezzel rávenni, hogy térjünk vissza a témára máskor, most a gyakorlás fontosabb. Illetve inkább sose térjünk vissza rá. Remélem ennyi elég lesz, hogy megnyugtassam a vöröst, mert igazán érző szívűnek tűnik. Aranyos.