A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=826650#post826650][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.02.21. 21:23[/b][/url]

-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=826786#post826786][b]Csonka Zsombor - 2021.02.25. 19:46[/b][/url]

A legutóbbi alkalom után inkább egy kicsit felhagyott a gyógyszerekkel való játékkal. Épp eléggé megrémítette az esemény ahhoz, hogy helyette valami olyat keressen, ami előre lendíti ahelyett, hogy hátrafele lépkedne. Az üzenet Big Jimnek már az asztalán volt, melyben a segítségét kéri, ám még nem volt ereje elküldeni. Mintha még mindig azt várta volna, hogy valami csoda történik, és mégsem kell megtennie.
- Mindig tudtam, hogy az átváltoztatástan a gyengéd, de nem hittem, hogy az elsős anyagon is megbuksz – nevetett Zsombor, amikor végre túl volt az első sokkon. Persze nem az az ember volt, aki majd hátráltatja bármilyen döntésében is Rarát, csak éppen a barnát jobban kedvelte. Egész nagy kő gördült le a szívéről, amikor kiderült, hogy ez nem szándékos cselekedet volt.
- Viszont nekem is van egy nagy hírem, szőke ciklon – pattant fel a párkányra, és bal lábát végig nyújtotta az ablak mentén, hogy Sára kényelmesen a mellkasára dőlhessen. Olyan reflexszerűen jött már számára a mozdulat. El se tudta volna képzelni már a napjait a lány nélkül, és nem is akarta.
- Jelentkeztem animágusnak – jelentette ki kertelés nélkül. – Tudom, ez elég nagy falat lesz a bájitaltan mellett, de tudod milyen vagyok. Szeretem a kihívásokat – mosolygott ismerős féloldalas mosolyával barátnőjére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827188#post827188][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.06. 14:07[/b][/url]

- Most miért bántsz? - Egészen olyan arcot vágott, mint egy óvodás akinek elvették a játékát, de hát ez alapvetően hozzátartozott a Sára-léthez. Ahogy az is, hogy a következő percben persze már nevetett, mert egy percig sem sértődött meg azon, hogy szembesítették azzal, amit eddig is tudott. Mindenki úgy járt a legjobban ha Sári nem kísérletezett átváltoztató bűbájokkal. Már előre rettegett a vizsgáktól, de bízott Tánya jó indulatában, hogy a gyenge próbálkozásáért és a két szép szeméért cserébe majd átrugdossa. Meg hát egy bukás nem bukás, tehát az sem érintette volna kifejezetten mélyen, ha elbukott volna a vizsgán.
- Na hát akkor elő vele. - Tisztára izgalomba jött, elvégre minden nagy hírért egészen oda meg vissza volt. Közben már-már automatikus mozdulatokkal tornázta fel magát ő is az ablakba, hogy aztán hátát a fiú mellkasának döntse. Fejét Zsombor bal vállának támasztotta, míg lábait a mellkasához húzta. Számtalanszor ücsörögtek már így kettesben egy-egy elhagyatottabb folyosószakasz ablakában, mikor az időjárás nem engedte meg, hogy mondjuk az udvaron találkozzanak, vagy a faluban sétálgassanak.
- Ez csodálatos! Nagyon büszke vagyok rád - nyomott csillogó szemekkel puszit a göndör állára. Mindig csodálattal figyelte azokat, akiknek van elég kihívása ahhoz, hogy egy-egy ilyen bonyolult képességet elsajátítsanak. Neki ott volt az elemi mágia, de nyilván azt nem ő akarta, nem ő választotta. - Hát persze. Hiszen engem is szeretsz - vigyorodott el. Sára jól tudta magáról, hogy vele az élet nem kifejezetten egyszerű, sőt mondhatnánk, hogy kifejezetten kihívásokkal teli volt.
- Na de ha már híreknél tartunk: beszéltem anyával, azt mondta hogy semmi akadálya, hogy vendégül lássunk a szünetben, sőt apa kifejezetten szeretne megismerni, mert anya már annyi jót mesélt rólad otthon - újságolta vidám mosollyal, hogy mire jutottak ebben a kérdésben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827219#post827219][b]Csonka Zsombor - 2021.03.07. 00:07[/b][/url]

Elnevette magát a lány reakcióján, majd közelebb húzta magához. Fél kézzel átölelte, és egy puszit nyomott a fejére. Szerette ezt a játékot kettejük között. Hogy veszik komolyan a szavakat, az életet. Mert sokszor többet ártott már nekik az élet annál, hogy elfecséreljék a közösen töltött perceket szomorkodással.
Amikor Rarával volt, mindig valami belső békét érzett a göndör. Mintha a rengeteg hang amelyek éjszaka nem hagyják aludni, s melyek nappal kísértik, hirtelen mind eltűnnének. Egy világba csöppen, melyről csak álmodozni mert életében, s melynek reményeit elfújta a könnyed szél mely az ELME udvarán csapott át.
- Te vagy a kedvenc kihívásom - simította meg a lány orcáját Zsombor, szemében olyan szeretet csillogott, amely garantálta, hogy a legrosszabb helyzetekben is kitart. Megtörhetetlen. Aztán lejjebb hajtotta fejét, és apró, lány csókot adott Rarának.
A váltás zavarba hozta. Akkor is ez történt, amikor Sára először hozta fel A dolgot. Bármennyire is szerette volna, hogy megtörténjen, nem akarta a másikat siettetni. És különben is, neki az is elég volt, amijük most volt.
- Persze, el tudom képzelni mi lehet az a sok minden. "Van az a Zsombor gyerek, aki még németül se tud. És képes volt farmerben mutatkozni a felvételin." - nevetett a göndör. Talán ilyesmit tudott csak elképzelni. Valahogy az egész család olyan ellenszenvesen viselkedett vele, kezdve a lány nővérével. Mondjuk annak örült, hogy nem kellett a levitással naponta találkoznia. Elég kellemetlen lett volna, ebben biztos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827266#post827266][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.03.08. 11:07[/b][/url]

Nem volt jó passzban. De ez Lillának már a megszokott állapot volt, ezt már nem rosszként fogta fel, mert tudta, hogy lehet borzalmasabb, és fel akart rá lélekben készülni azáltal, hogy kissé elbagatelizálja a pocsék napját. Nem olyan rossz ez - mondta rá, és rántott egyet vállán, lecsukta a wc ülőkét, és miután arcot és fogat mosott, gyorsan ki is slisszolt a mellékhelyiségből.
Nem volt jó ötlet lemenni reggelizni, erre újfent rájött, és nem csak azért, mert valaki meg is jegyezte, hogy mennyi mindent a tányérjára halmozott, hanem azért is, mert újabb tinidrámát volt kénytelen végighallgatni arról, hogy az egyik hogy csalta meg a másikat, ráadásul még a véla-kártyát is bedobták. Ezzel volt a legegyszerűbb kimagyarázni, ha valaki félrelép, hiszen nem tehet róla, nem igaz? Hát egy fenét nem! De kibírta, hogy ne szóljon bele, csak gyorsan menekülőre kellett fogja, és az utolsó falatokat már szó szerint tömte magába.
Miután felsietett a toronyba, azon belül is gyors látogatást tett a csempézett helyiségbe, úgy döntött, megpróbálkozik a könyvtárral, hátha ezen a szép napon mindenki inkább kint van a szabadban, esetleg magasról tesz a tanulásra. Felkapta hát pálcáját, táskáját, és nyurga léptekkel elindult kifelé, ki a portrélyukon a folyosóra. Egyébként nem volt rá jellemző, hogy nézelődjön, az embereket is úgy kerülgette, mint akadályokat, rájuk se nézve, de most valamiért tekintete elsodródott a fal menti ablakok mentén, mintha csak a kinti időt akarná megszemlélni, és pillantása akárha kalapáccsal verték volna bele, megakadt az ablakban ülő pároson.
Azonnal felismerte a navinést. Zsombor. Teljes valójában, bongyor hajával és meghasadt személyiségével együtt. És a szőkével, akivel már többször is látta együtt, mikor madáralakban járt-kelt (illetve repkedett).
Úgy torpant meg, mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, és érezte, hogy vér tódul a fejébe, szemgolyóiban is érezte a lüktetést, ahogy a düh valósággal kitörni készült belőle, mint valami fékezhetetlen vulkán.
És az elmúlt hetek, hónapok eseményei, feszültségei, és frusztrációi most már elég hatalmat szereztek józan esze felett, és mielőtt még jobban megnézte volna a lányt, és rájött volna, hogy az nem Zsombor háztársa, akivel épp megcsalja Sárát, hanem éppen húga, pálcája már lendült is, hogy éket verve a páros közé szétrepítse őket.
És egyúttal hangja is kitört, valósággal beleremegett a folyosó, még a szfinx is összerezzent, és szomszédai jóformán kiugrottak kereteikből.
- HOGY MERÉSZELED TE NYOMORULT!? - tajtékzott az idősebbik Vizsnyicky, és pálcát tartó kezét ismét a magasba lendítette, felkészülve egy újabb átokra.
Eddig tűrt. Eddig bírta tétlenül nézni, hogy egyetlen húga, akit a világ minden könyvénél jobban szeretett, egy veszélyes, kiszámíthatatlan alakkal lóg. Attól félt, hogy bántani fogja őt, fizikálisan, de most úgy tűnik inkább a lelkébe akar tiporni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827278#post827278][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.08. 16:37[/b][/url]

- Mertél volna mást mondani - szólt kuncogva, mielőtt újabb csókot nyomott volna Zsombor arcára. Az a szeretet és összhang ami megvolt köztük tankönyvbe illő lett volna, ha valaki szerette volna prezentálni, hogy milyen egy ideális párkapcsolat. Egyszerűen csak tökéletesek voltak együtt.
Ő is hasonlóképp zavarban volt a témától, de tudta, hogyha ő nem beszél róla akkor elkallódik és sosem lépnek egyről a kettőre. El sem tudta képzelni egyelőre, hogy hogy fog mindez megvalósulni, hogy hol alszik Zsombor, vagy hogy mi fog történni, de azt tudta, hogy mindennél jobban szeretné ha együtt tölthetné a szünetet a fiúval és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Rosszalló fejcsóválással böködte meg Zsombor oldalát, mint ahogy tette mindig, mikor valami nem tetszett neki. - Ugyan már! Igenis nagyon szimpatikusnak talált, hidd csak el. - Sára komolyan hitt abban, hogy édesanyja nem csak az ő megnyugtatása végett mond ilyeneket. Naivitás, végtelen naivitás volt részéről, de igazából az sem érdekelte volna, hogyha elhordja minden szemétnek, csak engedje meg, hogy kedvese meglátogathassa a szünet alatt. Ennyi számított és nem több.
A nyugalmat a gyomrába költöző idegesség törte meg. Mielőtt megtörtént volna a baj már érezte, hogy valami nincs rendben. A benne szunnyadó vadmágia, amely mindig igyekezett megóvni őt, figyelmeztette hogy készüljön fel. Aztán egyik pillanatról a másikra eltávolodott a göndörtől, hogy önnyű kis teste egyenesen az ablakot határoló vastag falszakasznak egy csodálatosan hangos csattanás és fájdalmas nyögés kíséretében. Karjai felhevültek, ahogy az eleme a védelmére kívánt kelni, ő azonban erőszakkal fojtotta vissza a tüzet. Kellet legalább egy perc, míg képes volt annyira összeszedni magát, hogy felnézzen. Szőke haját kisöpörte szeme elől és egyenesen Lilla arcába bámult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827307#post827307][b]Csonka Zsombor - 2021.03.08. 23:32[/b][/url]

A lány könnyed nevetését követte a göndör is, teljes összhangban. A lelke is pontosan ugyanazt a nyugalmat érezte, amelyből évek óta kevés jutott neki. Még a lehetséges vészkijáratokat se fürkészte szemével, ahogy mindig. Az idő se jutott át ezen a relaxált állapoton. Aztán valami megváltozott. Érezte, ahogy Sári megfeszült az ölelésében, de mielőtt bármit is tudott volna szólni, a lány már ott sem volt karjai között. A falhoz szegeződött egyszeriben, de egy másodperc múlva már talpra is szökkent. Azonnal Rara elé ugrott, és előhúzta pálcáját, keresve a veszélyforrást. Ez a fajta védekező ösztön eddig talán még nem is találta meg a fiút, de most olyan zsigerien bújt elő belőle, mintha évek óta mást se gyakorolna.
- Lilla? - nézett az ismerős vonásokra. Elég mély benyomást tett rá a szőke a könyvtárban, Rara meséiről nem is beszélve. Azzal is tisztában volt, hogy a nővér nem támogatja éppen a kettősüket, de eddig nem volt még rá példa, hogy rájuk támadt volna. A saját húgára. Zsombor kérdőn nézett hátra szerelmére, egyrészt megbizonyosodni róla, hogy nem esett semmi baja, másrészt hogy valami értelmet nyerjen a pillanat.
- Kérlek nyugodj meg, és mond el a problémát - fordult vissza a göndör, és lejjebb eresztette pálcáját. - Nem akarok bajt - erősítette meg szavakkal is tettét, habár továbbra sem volt benne biztos, hogy Lilla nem gondol egyet és átkozza meg őket hirtelen. Zsombor minden porcikáját nézte a lánynak, hogy a lehető leggyorsabban tudjon reagálni. Tekintetével és testtartásával mégis azt üzente, hogy nem fog ártani a másiknak.
- Mondjuk kezdhetnéd a békülést azzal, ha elteszed a pálcád - kezdte lassan, nyugtatóan. Talán túl sokszor is látta már hogy csinálják ezt a profik. Ugyanazt a hangnemet használta, amellyel dührohamai alkalmával próbálták kezelni. Álszent lenne ezért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827313#post827313][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.03.09. 09:11[/b][/url]

Tudta jól, hogy ez Csonka gyerek bajt jelent. Érezte, már azelőtt, hogy utánanézett volna a dolgainak, mielőtt még látta volna őt Margarétával. De még akkor is úgy volt vele, hogy talán csak önbizalomhiányos, kell neki némi figyelem mástól is, de nem nem tenne semmi olyat, amivel kockáztatná a kapcsolatát Sárival. Mert akármennyire is ellene volt az egésznek Lilla, kénytelen volt beismerni, hogy húga boldognak tűnik mellette. És azt is tudta, hogy ha ezt megpróbálná elvenni tőle, végképp meggyűlölné őt. Szóval minden ellenérzését magába fojtotta, összeszorította fogait, és nem szólt közbe. Csak figyelt. De most, most minden megváltozott, és az, hogy eleve nem volt jó hangulatban, csak olaj volt a tűzre.
Varázslata szétreppentette a párost, és csak illékony lélekjelenléte gátolta meg abban, hogy ne átkozza azonnal tovább őket. Józan ítélőképességének maradékával képes volt felfogni, hogy amit csinál, az mégiscsak két diák nyílt megtámadása. Így inkább fenyegetőleg emelte újra fel a varázsvesszőt, de nem akarta újból használni, hacsak nem feltétlenül szükséges.
Dühödt tekintét Zsomboron tartotta, mert Margaréta nem érdekelte, legalábbis egyelőre, de aztán realizálta, hogy csúnyán a falnak lökte, ezért lassan felé is elfordította tekintét, de mielőtt a meglepett szempárba pillanthatott volna, közéjük ugrott a navinés srác. Mintha csak védeni akarná őt. Ez is tovább fokozta természetesen a Lillában tomboló haragot.
És a füleinek is alig akart hinni. Zsombor komolyan az ártatlant teszi, mikor nyilvánvalóan hűtlenségen kapta?
- NYUGODJAK MEG? - kérdezett vissza, és szavai még mindig jóval a megszokott hangerő felett zúgtak. - Ne merészelj nyugtatgatni, Csonka! Minden okom megvan rá, hogy kirepítselek azon az ablakon, és még csak meg se bánnám!
Ez persze nem volt igaz, de az indulatai túlzásokat mondattak vele. Ostoba emberi vonás, nem tehetett ellenre. Ahogy Zsombor se, hogy nem realizálta, hogy zavarbaejtően nyugtatgató szavaival csak még jobban felpaprikázza a lányt. Azzal, hogy a pálcája eltételére kérte, ismét csak nem szerzett jó pontot. Igaz, amennyire mínuszban volt, nem sokat számított már.
- Talán inkább kezdd te a magyarázattal! Magyarázd el, hogy nem lehet elég neked a húgom! Magyarázd meg, hogy teheted ezt vele, hogy veszed a bátorságot, hogy megcsald, miközben nyilvánvalóan szerelmes beléd! Mit tud ez a Havas-Mezős lány, amiért megéri tönkretenni mindent! Ezeket magyarázd meg, és akkor talán, ismétlem talán elteszem a pálcám!
Csak lehet a végbeledbe - de ez már csak magában mondta. És még mindig túlzottan lekötötte, hogy a lehető legnagyobb megvetéssel bámuljon bele Zsombor arcába, és továbbra sem vette észre, hogy a srác az egyetlen navinés a helyszínen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827602#post827602][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.14. 19:33[/b][/url]

Fogalma sem volt, hogy akkor most mi van. Ült ott, kissé kótyagos fejjel és hallgatta a vitatkozókat, de minek… a szavak értelmetlenek voltak számára. Hallotta, hogy Zsombor higgadtan és nyugodtan próbálja kezelni a helyzetet, míg nővére üvölt, agresszív és durva. Hallotta, hogy valami Havas-Mezős lányról beszél, biztos arról, akiről Zsombor mesélte, hogy tanítja gitározni, meg hallotta, hogy Zsombornak nem elég ő. Hallott mindent, de az agyába a túl sok információ egyszerre jutott el. Valami elpattant benne, modnhatnánk hogy robbant és olyan dühös lett, amilyen talán még életében sem volt.
- FEJEZZÉTEK MÁR BE – szakadt ki belőle a kétségbeeséssel vegyített harag. A mágiája nem bírta tovább, ostorszerű nyalábként vágódott ki Sára ujjai közül, szerencsére csak a padlón és nem kedvesén csattanva. Sosem tudta volna megbocsájtani magának, ha azért ártott volna a göndörnek, mert nem volt képes fékeznie az indulatait. Durva mozdulattal lökte félre Zsombort, előfordulhatott hogy tenyerével így is megégette azon a ponton, ahogy hozzáért. Lábai közel olyan hangosan csattantak a padlón, mint az azt megelőző nyaláb, haját idegesen kisöpörte arcából és egyenesen nővére elé masírozott. – Hogy veszed a bátorságot, hogy beleszólj az életembe? Mégis mit gondolsz, hogy óvni való gyerek vagyok még? Vedd észre, hogy felnőttem! Nem tudom mi ütött beléd, de fogd vissza magad és foglalkozz a saját dolgoddal végre – vágta a fejéhez indulatosan. Kezeivel hadonászott, de egy ujjal sem ért Lillához. Nem ütötte vagy lökte meg, nem tett semmit csak állt és mondta. Aztán egyetlen mozdulattal tüntetőleg hátat fordított és visszalépdelt a navinéshez, hogy megnézze hogy van. Eddig eszébe sem jutott, hogy esetleg valóban valami baja történhetett, most azonban elfogta a kétségbeesés, hogy kárt okozott benne abban a néhány másodpercben míg nem volt magánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=828114#post828114][b]Csonka Zsombor - 2021.03.26. 12:03[/b][/url]

Hogy miért gondolta, hogy a nyugodt hangsúly beválik, amikor nála se tette, arról fogalma sem volt. Talán mert magára mindig is úgy gondolt mint egy alakra, amire nem hatnak a normák. Furcsa, nem normális. Nem érdemel semmi jót az életből. Pont olyannak látta magát, amilyennek a többi ember gondolta, amilyennek jelenleg Lilla is mondta. Pedig Isten a tanúja, hogy ettől nem messze áll.
- Merlinre esküszöm neked megteheted, ha előbb elmondod végre mit ártottam én neked - válaszolta azonnal a göndör, s mostanra egy kicsit talán emelkedett is a hangja. Egy hangyányit. Pálcáját ugyanúgy tartotta, hogy bármelyik percben védekezni tudjon ha kell, de arra nem gondolt, hogy az esetleges robbanás a háta mögül fog érkezni.
Összerezzent, ahogy meghallotta a lány kitörését, de mielőtt hátrafordulhatott volna, érezte meg Rara perzselő kezét felkarján. Arca grimaszba torzult, és azonnal félreállt az útból. Zsibbadt a karja, biztos volt benne, hogy ez meg fog látszódni, mégis jobban érdekelte, hogy mi folyik előtte. Hiszen mégis csak most vádolták meg hűtlenséggel.
Ahogy Rara felé fordult, segítő kezeit azonnal elkapta és ingatni kezdte a fejét. - Menj és beszéljétek meg - jelentette ki, és fordítani kezdte barátnőjét, hogy szembe nézzen nővérével. - Túl régóta húzódik ez köztetek, ideje, hogy vége legyen - mondta hangosabban a fiú, hogy a másik lányhoz is eljusson a gondolat. Ha kell rittyent nekik egy pszichológusi beszélgetést hirtelenjében, játssza a semleges felet, vagy bármi. De épp elég volt, hogy ebbe a civakodásba ő megsérült, nem kellett, hogy egyik nap az egyik lány is megtegye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=828459#post828459][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.04.02. 13:28[/b][/url]

Csillapíthatatlan volt. Biztos volt benne, ha most nem, akkor sosem fog olyasmit csinálni egy másik emberrel, amit csak azok szoktak, akik utána börtönbe kerülnek érte. Egyszerűen érezte, hogy most nincs tovább, a tűréshatára végére ért, és ennek itt és most pont kerül a végére. Bár magyarázatot követelt, mégse tudott volna elképzelni semmit, ami kielégítő lenne, ami miatt úgy gondolná, hogy amibe most belegyalogolt, az rendben volna, és nem kell miatta még jobban felhúznia magát.
És persze, ahogy azt sejthette volna, a nyilvánvaló tettenérés ellenére Zsombor tette a hülyét, sőt, ő várt tőle választ. Lillának pedig szinte villámokat szórt a tekintete, de ha az nem, majd a pálcája fog.
- NEKEM!? - fakadt ki. - A húgom... - kezdte volna, de ekkor egy kisebbféle Napkitörésre kapta félre tekintetét. Fénye egy pillanatra elvakította, és érzékelhető melegség csapta meg arcát.
Fülét pedig Sári hangja. Úgy ment el tőle sajátja, mintha elzártak volna egy csapot, és pálcát tartó keze is lejjebb ereszkedett, ahogy kékjeit a döbbenettől kikerekedve fordította a Zsombort félrelökő lányra, akiben most, hogy elékerült, már könnyedén felismerte húgát. Csupán a haja nem stimmelt, de az nagyon nem.
Szavai akadálytalanul vágódtak belé, mert nem volt rá felkészülve, hogy fel kell vértezniük magát ellenük. Szívét mintha diótörőbe feszítették, és egyszerre árasztotta el bánat, szégyen, és.. harag.
Sári elfordult tőle, hogy megnézze Zsombort, aki azonban elhúzta tőle a kezét, és azt mondta, beszéljék meg ezt végre. Lilla pedig egyre értetlenebbül állt az egész előtt. Mi ez a játszadozás? Mi a francot képzelnek ezek?
- Ti szórakoztok velem? - kérdezte remegő hangon végül, mikor gondolatban összerakta a képet, ami nem a valós volt ugyan, de a szőke számára a leglogikusabb magyarázat jelen pillanatban.
- Tudtátok, hogy figyellek, ezért eljátszottad ezt az egész.. flörtölgetős műsorszámot azzal a Margarétával, most meg te.. befested a hajad, és direkt a Levita előtt... csináljátok, amit csináltok, hogy lássam, és kiboruljak?
Ahogy így végigmondta, hihetetlenül nagy őrültségnek hangzott. De ha nem ez a helyzet, akkor mi a fészkes franc van? Versenyzett lelkében a kétségbeesés, az elárultság és becsapottság, a düh, a lelkiismeretfurdalás és megannyi magyarázatért könyörgő érzés, amivel egyszerűen képtelen volt megbirkózni. De pálcáját már olyan szerencsétlenül tartotta, hogy legalább az biztos volt, hogy azzal nem átkoz meg senkit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=828947#post828947][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.05. 18:55[/b][/url]

Nem érdekelte senki és semmi, csak meg akart szabadulni ettől a helyzettől, a nővérétől, és az indulatok egyszerűen csak lecsapódtak, mágia formájában. Kitört belőle és nem tudta visszafogni magát, egyszerűen ez volt a helyzet. Kiosztotta a nővérét, szavak formájában is kitört belőle mindaz, ami addig gyűlt. Aztán visszafordult Zsomborhoz, hogy megnézze vele mi újság, de elhajtotta. Pedig semmi kedve nem volt a továbbiakban a nővéréhez. Szeretett volna visszatérni oda és ahhoz, amit azelőtt csináltak, hogy kitört ez a balhé. Tudta persze jól, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd egy nagy ütközetre, azon is csodálkozott, hogy nem sérült meg senki komolyabban.
- Tudod, épp ezért ennek nem itt és nem most lesz vége – néz rá szomorú szemekkel. És nem is ment volna vissza nővéréhez, ha az nem kezdett volna megint hisztériázni. Komolyan, ahelyett hogy befogta és szégyenkezve elvonult volna, inkább még mondta tovább. Sára vett egy mély levegőt, nem akart megint úgy kiakadni, mint ahogy azt az előbb tette. vetett egy utolsó segítségkérő pillantást kedvesére, mielőtt ismét megfordult volna, hogy elmagyarázza mi folyik itt.
- Egy, ne kövess minket. Foglalkozz a saját életeddel, ne az enyém után szaglássz. Kettő, Zsombi és Margaréta barátok, egészen biztos vagyok benne, hogy nem flörtöltek. Három, a hajam egy egyszerű elrontott bűbáj miatt szőke, nem akartam és nem is akarok hajszínt váltani tartósan. – Olyan hangon beszélt hozzá, mint egy öt éveshez, mintha egy aprócska gyereknek szerette volna elmagyarázni, hogy hogyan működik a világ, amit ő még nem ért. Nem csak azért, mert úgy vélte, hogy ezzel kellően felidegesíti majd, hanem azért is, mert máshogy nem igazán telt volna tőle. Vagy így, vagy sehogy, így legalább megmondta amit meg akart mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829375#post829375][b]Csonka Zsombor - 2021.04.10. 17:20[/b][/url]

Zsibbadt a karja a fájdalomtól, de mégsem hagyhatta, hogy emiatt most elterelődjön a figyelem a nagyobb rosszról. Vagyis a testvérek hosszú ideje tartó viaskodásának.
- Lehet, hogy nem lesz ennél jobb idő ezt megbeszélni - jelentette ki Zsombor, bárhogy is nézett rá kedvese. Hiába nem akarta megbeszélni, az idő csak rontani tudott az ilyen helyzeteken. Minél kevesebbet beszéltek, annál több sérelem halmozódott fel, és aztán jöttek a helyzetek, mint amilyen ez is volt. Lehet, hogy most csak ő sérült meg, de félt mit tenne Rarával, ha valakit komolyabban megsebesítene.
Ahogy a szőke visszaterelte magára a figyelmet, a göndör lopva felhúzta pólója ujját. Bőrén piros lenyomatként rajzolódott ki Sára keze nyoma, és minden kis érintés olyan volt, mintha ezer tű szurkálná. Grimaszba fordult arca, de visszaigazította a felsőjét.
Hallgatta, ahogy Sára a türelme határmezsgyéjén kezdett el magyarázni nővérének. Hiába, ha Zsombor külsősként hallgatta volna a beszélgetést, talán kiakadt volna, hogy hogy beszélhetnek így egymással a tagok, de már túl ismeretes volt a helyzetben.
- Figyelj Lilla. Elmondtam neked a könyvtárban is, és most is. Nem tennék semmit, amivel bántanám Rarát. De ha bármit tettem, amivel ennek ellenkezőjét mutattam, akkor mond el - jelentette ki Zsombor, és kezeit Rara vállain nyugtatta közben, hogy megmutassa a lánynak, hogy ott van, ha kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829424#post829424][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.04.11. 10:56[/b][/url]

A legnagyobb gond nem az volt, hogy Lilla tévedett. Hanem az, hogy már percekkel ezelőtt eldöntötte magában, hogy minden oka megvan rá, hogy elboruljon az agya. Kitárta az ajtót, és kieresztette a rengeteg felgyülemlett indulatot és frusztrációt, és nem lehetett leállítani. Nem lehetett ész érvekkel meggyőzni, még akár jövőbeli énje is felbukkanhatott volna azzal, hogy Lilla, állj le, tévedsz, azt sem ért semmit.
Miután szembesült azzal, hogy a Margarétának hitt lány valójában Sári, beléfagyott ugyan egy pillanatra a szó, de olyan volt, mint mikor a hegyről lezúduló lavina egy völgybe ér. Amint áttendült rajta, szakadatlanul folytatta útját.
És Lilla tombolt. Azt gondolta, szándékosan csinálták ezt vele. Megalázva, átverve érezte magát, mint mikor sok-sok éve a Herzbergben ugratták, és gúnyolták. Csak akkoriban a húga mellette állt. Akkor ő volt a támasza. Most viszont teljesen egyedül maradt.
- Mi ez az egész? - fakadt ki ismét, miután Zsombor adta a jámbor, halál nyugodt, megbízható barátot, Sári pedig úgy beszélt hozzá, mintha minimum agykárosodása lenne. Rettentően bántó volt a hanghordozása, és Lilla érezte, ahogy pattanásig feszül benne valami.
Az már nem is érdekelte, hogy ő esett nekik, fel sem fogta a elméjén ülő vörös ködtől, hogy ezt az egészet magának köszönheti. Átkapcsolt, védekezni kezdett, és visszatámadt. Hirtelen ő lett saját szemében az áldozat, akit senki sem ért meg, akit mindenki gyűlöl. Ami egyébként nem is volt teljesen elrugaszkodott gondolat, nem úgy, mint minden más feltételezése, ami átfutott az agyán.
- Én.. mindig csak a legjobbat akartam neked! Azt képzeled, azért szólok bele az életedbe, mert nincs jobb dolgom?! Azt gondolod, az tesz boldoggá, ha egyfolytában azt kell lessem, mikor követsz el egy újabb bődületes hibát? - Egy századmásodpercre ezen a ponton eszébe jutott, hogy most kéne befogja, de hiába. - Amíg élek, nem fog még egy férfi bántani téged! És talán Zsombor nem teszi meg, de van még ott bent valaki, aki talán megtenné, nem?
Utolsó szavait már a sráchoz intézte, így megválaszolván az ő kérdését is.
- Úgy gondolod, képes vagy megvédeni őt saját magadtól? Mert én nem vagyok benne olyan biztos.
Nem vette észre, mikor kezdett el könnyezni. Mindesentre kénytelen volt egy hanyag mozdulattal megdörgölni szemeit, mielőtt újból húgára nézett.
- Gyűlölj csak nyugodtan, Sára, de én túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne akarjalak megvédeni. Akkor is, ha ilyen aljas módon belém rúgtok.
Úgy érezte, mindjárt összeroskad, mintha lelkére ráakasztottak volna egy tonnás súlyt. Elfordult, hogy visszamenjen oda, ahonnan jött. Idekint úgysem kíváncsiak rá, úgy tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829483#post829483][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.11. 23:25[/b][/url]

Az agya úgy döntött, feladja a szolgálatot. Túl sok érzelem kavargott benne, túl sok indulat, elméje jobbnak látta ha blokkol mindent, mielőtt nagyobb kárt tesz az eddigieknél is. Kiüresedett, lelassult, de azért tisztán értett és hallott mindent, amit nővére a fejéhez vágott, de már csak mosolygott rajta. túl fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát még ahhoz is, hogy a hangját megemelje, nem még hogy újabb kitörést produkáljon. Amennyi energia eddig benne volt most annyira tűnt el belőle minden egyszerre.
- Tudod Lilla ez az egész sosem rólad szólt. És ha meg akarsz védeni akkor védj meg magadtól és ne szólj bele az életembe csak azért, mert te, aki nincs benne és nem éli ugyanazokat a napokat mint én, úgy látod, hogy nem jó nekem. Nem téged erőszakoltak meg bedrogozva, ne játszd a mártírt kérlek. Ha akkor mellettem álltál volna talán nem jutunk ide. – Eltűnik az óvodás hangsúly, eltűnt a vádló tekintet, csak az üres nyugalom maradt meg. Olyan könnyedén formált a szavakat, mintha csak a holnapi időjárás lehetőségeit taglalta volna, s nem drága testvérét kívánta volna elküldeni a pokolba. Mert nem akart semmi mást, csak hogy végre eltűnjön a nővére, aki megkeserítette az életét. Ha féltő és aggódó szeretetből is, de akkor is megmérgezte a légkört és tönkretette Sára hangulatát.
Hátrafordult a fiúhoz, hogy végre tényleg megnézze. Nem érdekelte az sem, ha az három kézzel tiltakozott ez ellen. Óvatosan érintette meg a megsebzett bőrfelszínt és őszinte kétségbeeséssel teli tekintettel próbálta meg elkapni a számára oly’ kedves szempárt. – Ne haragudj rám – motyogta egészen a sírás határán, de összeszedte magát és nem hagyta, hogy a könnyek legyőzzék őt. – Fel kell mennünk a gyengélkedőre, hogy ezt megnézzék. – Abba bele sem gondolt, hogy tette esetleg fegyelmi következményeket vonhat majd maga után. Vagy belegondolt, csak inkább nem akarta elfogadni a tényt. Épp elég sokk érte egyszerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829913#post829913][b]Csonka Zsombor - 2021.04.21. 18:29[/b][/url]

Zsombor volt a naiv. Elhitte, hogy tanál már nem terjednek úgy a pletykák, mint ahogy tavaly vagy azelőtt. Hogy végre nem az egész iskola arról beszélget a háta mögött, vagy épp előtte, hogy hol volt egy évig. Elhitte, hogy nézhetnek rá normálisan is az emberek. Azonban Lilla válasza egyértelműen azt tükrözte, hogy még mindig nem bíztak benne. A habár a göndör is sokszor vallja, hogy ő sem bízik saját magában, ezt mástól rosszabb volt hallani. Olyan, mintha állandóan egy kést szúrnának a mellkasába, s mikor már kezd felépülni a sebesülésből, újra megtennék. Telelyuggatják a bőrét, hogy a végén már képtelen lesz mást tenni, mint ő is elhinni minden szót.
Hagyta, hogy ezt most Rara kezelje, mert ő nem állt rá készen. Érezte az ereiben meghúzódó bűntudatot, amiért hagyta, hogy ezek a félelmek a háttérbe vonuljanak. Mert a saját boldogságát előnyben részesítette, más biztonságával szemben.
Bocsánatot kéne kérnie érte? De pontosan miért is? Mert érez? Mert ember? S ha Sára minden tudás ellenére is vele van, mégis miért Lillának kéne magyarázkodnia? Abban a pillanatban, barátnője óvatos matatása mellett fogant meg életében először benne, hogy nem ő a hibás. Tenyerét a lány arcára fektette, és gyengéd pillantással üzente neki, hogy ha kellene háromszor akkora fájdalmakat is elviselne érte. Aztán megkeményedtek vonásai, és a másik Vizsnyiczky felé nézett.
- Tudod mit Lilla? Biztos vagyok benne. Mert én minden ellenére is jobban tudom kontrollálni az érzelmeimet nálad. Kevesebb embert bántok - jelentette ki egyszerűen. Fejében még érlelgette ezt az újfajta gondolatot, a hirtelen magabiztosságot, de arcán egyenes hit tükröződött.
- Ne aggódj, van rá kenőcsöm - fordult vissza szerelméhez. Szinte biztos volt benne, hogy az ilyesmi bejegyzésre kerülne, és éppen elég volt, hogy az egyiküket megbízhatatlannak tartja a Mágiaügyi Minisztérium. Megpuszilta a lány homlokát.  - Gyere - bökte meg a lány könyökét, hogy a navine felé terelje. Megpróbálta. Meg akarta beszélni a dolgot, de Lilla úgy tűnt képtelen rá. Akkor meg miért kinozná magukat tovább?