A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=726640#post726640][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2018.06.26. 11:18[/b][/url]

A szokásos semmittevésben töltötték el a délutánjukat a klubhelyiségben. Márton épp egy tankönyvet olvasgatott unott fejjel, amikor meghallották azt a borzalmas ricsajt. Fogalma sem volt róla, hogy hova tegye a dolgot, így inkább felajánlotta, hogy haverjával együtt menjenek, nézzék meg milyen újszerű bulit csap a levita mostanában.
Ahogy a folyosón egyre közelebb értek, már érezni lehetett a füst eltéveszthetetlen szagát. Ahogy pedig közelebb értek, csak egyre bizonyosabbá vált a helyzet. Ez nem valami kis csíny volt, ahogy szokott, ez most komoly volt.
Ott álltak Thomasszal egymás mellett, mind a ketten teljesen lefagyva. Zsombor, Márton. Márton, Zsombor. A két fél belső csatát vívott. Míg előbbi azonnal elmenekült volna onnan, hogy még az emlékét is kiürítse a fejéből, addig utóbbi szeretett volna a kimenekítésben is részt venni. Érezte ahogy az idegei megfeszülnek, és nem is értette, most mi történik. Állkapcsa megfeszült, ujjai belemélyedtek tenyerébe, és kis hegeket hagytak ott maguk után jelzésül.
Úgy tűnt egyik fél sem bír el a másikkal, mígnem egy tanár meg nem zavarta koncentrációját, hogy arrébb tuszmákolja - merthogy a kérésre egyszerűen nem figyelt. Ez az elterelés kellett ahhoz, hogy Márton kapjon irányítást. Komoly tekintetét Thomasra szegezte.
- Segítenünk kéne. Kicsik vagyunk, olyan helyre is be tudunk jutni, ahová a felnőttek nem! - kezdte a győzködést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=727266#post727266][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2018.07.04. 09:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=728089#post728089][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2018.07.09. 22:24[/b][/url]

Végre közösen megegyeztek, hogy lelépnek - nem mintha eddig nem egyetértésben hozták volna meg a döntéseket. A lényeg viszont nem változott. Minél gyorsabban elhúzni a csíkot a helyszínről. Csakhogy mielőtt igazán nekiindulhattak volna, egy csúnya varázsló elkezdte csak úgy szó nélkül lebegtetni az ő haverját. Na neeeem. Ez nem olyan dolog volt, amelyet Csonka Márton szó nélkül hagyhatna.
Még egy pillantás a segélykérő fiúra, és elborult a gyerek agya. Mint egy kész tank elkezdett magának utat törni az emberek között afelé, aki a varázslatot csinálja.
- Engedje le a háztársamat a magasból! - ordított rá, kicsit sem szerényen a fiú.
- Tűnj innen kölyök, mielőtt bajod esik - válaszolt a mágus csak úgy odavetve a szavakat, hiszen igazán kellett koncentrálnia a varázslatokra, amiket éppen végzett. Csakhogy ez Mártont nem hatotta meg.
- Jobban teszi, ha nem szórakozik velem, uram. Még egyszer megkérem, hogy: Tegye. Le. Azt. A. Fiút! - mondta el tagolva, nyomatékkal a szavakat, majd Thomas felé mutatott. Szemében a düh tüze égett és úgy látszott csak egy icike-picike választja el tőle, hogy nekiugorjon.
A varázsló nagyon sóhajtott, és éppen Márton felé fordult, hogy elmagyarázza neki, hogy vagy elmegy, vagy őt is hasonlóképp ellebegteti, amikor a torony fala beomlott. A füst és a hő leterítette a fiút a lábáról, és elterült a földön, pláne, hogy egy törmelék épp súrolta a fejét, egy vöröslő sebet hagyva maga után. Márton bal kezével a sebhez kapott. Égett minden porcikája, hirtelen úgy érezte, mintha ő is bent lett volna, pedig még messze volt tőle. A karcolás a halántékánál őrjítően zsibogott és a füst a tüdejébe jutott. Alig kapott levegőt, karját szájára nyomta, hogy a hajlatban egyfajta szűrt levegőt lélegezzen csak be. Körbefordult, és barátja után kezdett kutatni, aki valószínűleg valahová leesett, amint a mágus elvesztette a figyelmét róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=728097#post728097][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2018.07.09. 23:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=826786#post826786][b]Csonka Zsombor - 2021.02.25. 19:46[/b][/url]

A legutóbbi alkalom után inkább egy kicsit felhagyott a gyógyszerekkel való játékkal. Épp eléggé megrémítette az esemény ahhoz, hogy helyette valami olyat keressen, ami előre lendíti ahelyett, hogy hátrafele lépkedne. Az üzenet Big Jimnek már az asztalán volt, melyben a segítségét kéri, ám még nem volt ereje elküldeni. Mintha még mindig azt várta volna, hogy valami csoda történik, és mégsem kell megtennie.
- Mindig tudtam, hogy az átváltoztatástan a gyengéd, de nem hittem, hogy az elsős anyagon is megbuksz – nevetett Zsombor, amikor végre túl volt az első sokkon. Persze nem az az ember volt, aki majd hátráltatja bármilyen döntésében is Rarát, csak éppen a barnát jobban kedvelte. Egész nagy kő gördült le a szívéről, amikor kiderült, hogy ez nem szándékos cselekedet volt.
- Viszont nekem is van egy nagy hírem, szőke ciklon – pattant fel a párkányra, és bal lábát végig nyújtotta az ablak mentén, hogy Sára kényelmesen a mellkasára dőlhessen. Olyan reflexszerűen jött már számára a mozdulat. El se tudta volna képzelni már a napjait a lány nélkül, és nem is akarta.
- Jelentkeztem animágusnak – jelentette ki kertelés nélkül. – Tudom, ez elég nagy falat lesz a bájitaltan mellett, de tudod milyen vagyok. Szeretem a kihívásokat – mosolygott ismerős féloldalas mosolyával barátnőjére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827219#post827219][b]Csonka Zsombor - 2021.03.07. 00:07[/b][/url]

Elnevette magát a lány reakcióján, majd közelebb húzta magához. Fél kézzel átölelte, és egy puszit nyomott a fejére. Szerette ezt a játékot kettejük között. Hogy veszik komolyan a szavakat, az életet. Mert sokszor többet ártott már nekik az élet annál, hogy elfecséreljék a közösen töltött perceket szomorkodással.
Amikor Rarával volt, mindig valami belső békét érzett a göndör. Mintha a rengeteg hang amelyek éjszaka nem hagyják aludni, s melyek nappal kísértik, hirtelen mind eltűnnének. Egy világba csöppen, melyről csak álmodozni mert életében, s melynek reményeit elfújta a könnyed szél mely az ELME udvarán csapott át.
- Te vagy a kedvenc kihívásom - simította meg a lány orcáját Zsombor, szemében olyan szeretet csillogott, amely garantálta, hogy a legrosszabb helyzetekben is kitart. Megtörhetetlen. Aztán lejjebb hajtotta fejét, és apró, lány csókot adott Rarának.
A váltás zavarba hozta. Akkor is ez történt, amikor Sára először hozta fel A dolgot. Bármennyire is szerette volna, hogy megtörténjen, nem akarta a másikat siettetni. És különben is, neki az is elég volt, amijük most volt.
- Persze, el tudom képzelni mi lehet az a sok minden. "Van az a Zsombor gyerek, aki még németül se tud. És képes volt farmerben mutatkozni a felvételin." - nevetett a göndör. Talán ilyesmit tudott csak elképzelni. Valahogy az egész család olyan ellenszenvesen viselkedett vele, kezdve a lány nővérével. Mondjuk annak örült, hogy nem kellett a levitással naponta találkoznia. Elég kellemetlen lett volna, ebben biztos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827307#post827307][b]Csonka Zsombor - 2021.03.08. 23:32[/b][/url]

A lány könnyed nevetését követte a göndör is, teljes összhangban. A lelke is pontosan ugyanazt a nyugalmat érezte, amelyből évek óta kevés jutott neki. Még a lehetséges vészkijáratokat se fürkészte szemével, ahogy mindig. Az idő se jutott át ezen a relaxált állapoton. Aztán valami megváltozott. Érezte, ahogy Sári megfeszült az ölelésében, de mielőtt bármit is tudott volna szólni, a lány már ott sem volt karjai között. A falhoz szegeződött egyszeriben, de egy másodperc múlva már talpra is szökkent. Azonnal Rara elé ugrott, és előhúzta pálcáját, keresve a veszélyforrást. Ez a fajta védekező ösztön eddig talán még nem is találta meg a fiút, de most olyan zsigerien bújt elő belőle, mintha évek óta mást se gyakorolna.
- Lilla? - nézett az ismerős vonásokra. Elég mély benyomást tett rá a szőke a könyvtárban, Rara meséiről nem is beszélve. Azzal is tisztában volt, hogy a nővér nem támogatja éppen a kettősüket, de eddig nem volt még rá példa, hogy rájuk támadt volna. A saját húgára. Zsombor kérdőn nézett hátra szerelmére, egyrészt megbizonyosodni róla, hogy nem esett semmi baja, másrészt hogy valami értelmet nyerjen a pillanat.
- Kérlek nyugodj meg, és mond el a problémát - fordult vissza a göndör, és lejjebb eresztette pálcáját. - Nem akarok bajt - erősítette meg szavakkal is tettét, habár továbbra sem volt benne biztos, hogy Lilla nem gondol egyet és átkozza meg őket hirtelen. Zsombor minden porcikáját nézte a lánynak, hogy a lehető leggyorsabban tudjon reagálni. Tekintetével és testtartásával mégis azt üzente, hogy nem fog ártani a másiknak.
- Mondjuk kezdhetnéd a békülést azzal, ha elteszed a pálcád - kezdte lassan, nyugtatóan. Talán túl sokszor is látta már hogy csinálják ezt a profik. Ugyanazt a hangnemet használta, amellyel dührohamai alkalmával próbálták kezelni. Álszent lenne ezért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=828114#post828114][b]Csonka Zsombor - 2021.03.26. 12:03[/b][/url]

Hogy miért gondolta, hogy a nyugodt hangsúly beválik, amikor nála se tette, arról fogalma sem volt. Talán mert magára mindig is úgy gondolt mint egy alakra, amire nem hatnak a normák. Furcsa, nem normális. Nem érdemel semmi jót az életből. Pont olyannak látta magát, amilyennek a többi ember gondolta, amilyennek jelenleg Lilla is mondta. Pedig Isten a tanúja, hogy ettől nem messze áll.
- Merlinre esküszöm neked megteheted, ha előbb elmondod végre mit ártottam én neked - válaszolta azonnal a göndör, s mostanra egy kicsit talán emelkedett is a hangja. Egy hangyányit. Pálcáját ugyanúgy tartotta, hogy bármelyik percben védekezni tudjon ha kell, de arra nem gondolt, hogy az esetleges robbanás a háta mögül fog érkezni.
Összerezzent, ahogy meghallotta a lány kitörését, de mielőtt hátrafordulhatott volna, érezte meg Rara perzselő kezét felkarján. Arca grimaszba torzult, és azonnal félreállt az útból. Zsibbadt a karja, biztos volt benne, hogy ez meg fog látszódni, mégis jobban érdekelte, hogy mi folyik előtte. Hiszen mégis csak most vádolták meg hűtlenséggel.
Ahogy Rara felé fordult, segítő kezeit azonnal elkapta és ingatni kezdte a fejét. - Menj és beszéljétek meg - jelentette ki, és fordítani kezdte barátnőjét, hogy szembe nézzen nővérével. - Túl régóta húzódik ez köztetek, ideje, hogy vége legyen - mondta hangosabban a fiú, hogy a másik lányhoz is eljusson a gondolat. Ha kell rittyent nekik egy pszichológusi beszélgetést hirtelenjében, játssza a semleges felet, vagy bármi. De épp elég volt, hogy ebbe a civakodásba ő megsérült, nem kellett, hogy egyik nap az egyik lány is megtegye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829375#post829375][b]Csonka Zsombor - 2021.04.10. 17:20[/b][/url]

Zsibbadt a karja a fájdalomtól, de mégsem hagyhatta, hogy emiatt most elterelődjön a figyelem a nagyobb rosszról. Vagyis a testvérek hosszú ideje tartó viaskodásának.
- Lehet, hogy nem lesz ennél jobb idő ezt megbeszélni - jelentette ki Zsombor, bárhogy is nézett rá kedvese. Hiába nem akarta megbeszélni, az idő csak rontani tudott az ilyen helyzeteken. Minél kevesebbet beszéltek, annál több sérelem halmozódott fel, és aztán jöttek a helyzetek, mint amilyen ez is volt. Lehet, hogy most csak ő sérült meg, de félt mit tenne Rarával, ha valakit komolyabban megsebesítene.
Ahogy a szőke visszaterelte magára a figyelmet, a göndör lopva felhúzta pólója ujját. Bőrén piros lenyomatként rajzolódott ki Sára keze nyoma, és minden kis érintés olyan volt, mintha ezer tű szurkálná. Grimaszba fordult arca, de visszaigazította a felsőjét.
Hallgatta, ahogy Sára a türelme határmezsgyéjén kezdett el magyarázni nővérének. Hiába, ha Zsombor külsősként hallgatta volna a beszélgetést, talán kiakadt volna, hogy hogy beszélhetnek így egymással a tagok, de már túl ismeretes volt a helyzetben.
- Figyelj Lilla. Elmondtam neked a könyvtárban is, és most is. Nem tennék semmit, amivel bántanám Rarát. De ha bármit tettem, amivel ennek ellenkezőjét mutattam, akkor mond el - jelentette ki Zsombor, és kezeit Rara vállain nyugtatta közben, hogy megmutassa a lánynak, hogy ott van, ha kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829913#post829913][b]Csonka Zsombor - 2021.04.21. 18:29[/b][/url]

Zsombor volt a naiv. Elhitte, hogy tanál már nem terjednek úgy a pletykák, mint ahogy tavaly vagy azelőtt. Hogy végre nem az egész iskola arról beszélget a háta mögött, vagy épp előtte, hogy hol volt egy évig. Elhitte, hogy nézhetnek rá normálisan is az emberek. Azonban Lilla válasza egyértelműen azt tükrözte, hogy még mindig nem bíztak benne. A habár a göndör is sokszor vallja, hogy ő sem bízik saját magában, ezt mástól rosszabb volt hallani. Olyan, mintha állandóan egy kést szúrnának a mellkasába, s mikor már kezd felépülni a sebesülésből, újra megtennék. Telelyuggatják a bőrét, hogy a végén már képtelen lesz mást tenni, mint ő is elhinni minden szót.
Hagyta, hogy ezt most Rara kezelje, mert ő nem állt rá készen. Érezte az ereiben meghúzódó bűntudatot, amiért hagyta, hogy ezek a félelmek a háttérbe vonuljanak. Mert a saját boldogságát előnyben részesítette, más biztonságával szemben.
Bocsánatot kéne kérnie érte? De pontosan miért is? Mert érez? Mert ember? S ha Sára minden tudás ellenére is vele van, mégis miért Lillának kéne magyarázkodnia? Abban a pillanatban, barátnője óvatos matatása mellett fogant meg életében először benne, hogy nem ő a hibás. Tenyerét a lány arcára fektette, és gyengéd pillantással üzente neki, hogy ha kellene háromszor akkora fájdalmakat is elviselne érte. Aztán megkeményedtek vonásai, és a másik Vizsnyiczky felé nézett.
- Tudod mit Lilla? Biztos vagyok benne. Mert én minden ellenére is jobban tudom kontrollálni az érzelmeimet nálad. Kevesebb embert bántok - jelentette ki egyszerűen. Fejében még érlelgette ezt az újfajta gondolatot, a hirtelen magabiztosságot, de arcán egyenes hit tükröződött.
- Ne aggódj, van rá kenőcsöm - fordult vissza szerelméhez. Szinte biztos volt benne, hogy az ilyesmi bejegyzésre kerülne, és éppen elég volt, hogy az egyiküket megbízhatatlannak tartja a Mágiaügyi Minisztérium. Megpuszilta a lány homlokát.  - Gyere - bökte meg a lány könyökét, hogy a navine felé terelje. Megpróbálta. Meg akarta beszélni a dolgot, de Lilla úgy tűnt képtelen rá. Akkor meg miért kinozná magukat tovább?