Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416433#post416433][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 12:55[/b][/url]

Jó érzés volt magyar beszédet hallani az indonéz karattyolás helyett a hűvös, reggeli ködben. Szabályosan rosszul éreztem már magam odakint, amikor reggel egy tök idegen társaság mellett kellett nekiállnom a napi teendőknek. Nem tudtam kihez szólni, nem tudtam egyből megértetni magam, ha problémám volt... most pedig talán visszatér minden a normális kerékvágásba.
Vagyis nem éppen. A megszokott emeletre trappoltam fel, de nem a megszokott irányba kanyarodtam el. Nagy levegőt vettém, amikor besétáltam arra a munkaterületre, ahová mindig is vágytam. Nem, nem a kivert fogak vagy az elhagyott végtagok vonzottak - sokkal inkább a kihívás. Pár hónappal ezelőtt azonban nem gondoltam volna, hogy azon a szent helyen sokkal nagyobb kihívás fog rám várni, mint a munka.
Nem elég, hogy egy osztagba kerültünk, de még egy boxba is, ha úgy tetszik. Nem akartam elhinni, hogy csak Dwayne mellett van szabad hely, de nem álltam le hisztizni ezen. Majd pár nap múlva talán... addig meg valahogy csak kihúzzuk.
 - Jó reggelt.
Csak futólag pillantottam fel rá, túlságosan is lefoglalt a berendezkedés. Az immáron az én tulajdonomban lévő asztalról átpakoltam mindennemű cuccát az övére még az érkezése előtt. Akkor akadt meg a szemem a kitűzgélt fényképeken és papírfecniken. Fájón hasított belém a hiánya, miközben a Mina által rólunk készült képeket nézegettem.
 - Igazán jó helyet találtál azoknak.
A kezemben lévő tollal az íróasztala feletti területre böktem.
Nem, nem tudtam szó nélkül hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416439#post416439][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 13:24[/b][/url]

Megvontam a vállam. Nem túrtam én szét semmit sem, csak átpakoltam azt a sok értelmetlen vackot, ami az amúgy írásra és egyéb ilyen fontos dolgokra szolgáló asztalról. Nem én tehettem róla, hogy Dwayne raktárnak meg játszószobának nézi a munkahelyét.
Kiraktam néhány olyan dolgot, ami a férfinek ismerős lehet, mert pár nappal korábban ő dobozolta be őket az előző közös irodájukban. Ilyen például egy nagy jegyzettömb, amire indokolatlan bárányokat és egyéb beazonosíthatatlan élőlényeket firkáltam, az I love Baja feliratú bögrém vagy az a Markovitstól kapott Nők egy elférfiasodó világban - azt hiszem, ez a címe - egy példánya. Csupa személyes holmi, kísértő múltként. Ilyenek a fényképek is.
 - Nem. Csak azt hittem, módszeresen kidobáltál mindent, ami rám emlékeztet.
Nem is hittem túl nagy baromságot, ha nem ragaszkodnék ennyire az emlékeimhez és az érzéseimhez, már én is megtettem volna ugyanezt. Ehelyett mit csináltam? Összeszedtem minden ilyen dolgot és beraktam a dolgozószobám asztalának legföldő fiókjába a mappákra, hogy aztán amikor kell valami, mindig elém kerüljenek. Szegény mazochista én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416653#post416653][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 22:49[/b][/url]

Nem, nem arról van itt szó, hogy az illem megköveteli a közös emlékek felégetését. Egyszerűen csak arról, hogy amíg a szakítás friss és fájó, nem jó ötlet az ilyen dolgok mellett létezni. Valahol mélyen még reménykedtem benne, hogy Dwayne azért nem pakolta el a képeket, mert még él benne valami. Valami ösztönös kapaszkodás, ugyanaz, mint bennem.
Mert bármennyire is akartam, bármennyire is próbáltam, hogy túltegyem magam rajta, egyszerűen nem ment. Hiába a sok önhergelés ellene, a sok csípős megjegyzés, hiába szólt be ő is folyamatosan... Amikor nem vele vagyok, meggyőzöm magam arról, hogy nem is akarok valójában vele lenni, mert nem akarom megint az eljátszani az egészet elölről. Aztán mégis rájövök, hogy ez így nem megy. Amikor meg mellette vagyok, hiába van tőlem egy karnyújtásnyira, jobban hiányzik, mint valaha.
Merengésemet valami teljesen nem odaillő mondattal szakította félbe. Szemeim és majdnem a szám is elkerekedett. Tökre nem ezt vártam.
 - Hogy mi?
Pislogtam párat, tekintetem a férfi arca és a zacskó asztalra borított tartalma között ingázott.
 - Te magadnál vagy? Milyen pisinapról beszélsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416735#post416735][b]Almásy Léna - 2014.11.05. 10:18[/b][/url]

Kissé megütközve bámultam rá, aztán megvontam a vállam. Ha drogteszt, hát drogteszt, rajtam nem sűrűn tudnak ilyesmivel kifogni. Soha nem voltam az az élvezetis ember és valószínűleg a Kommandóban sem fogok azzá válni. Láttam már egy-két dolgot, nem lehet sokkal húzósabb ez sem. Legalábbis mertem remélni.
Kivettem az utolsó darab papírlapot is a dobozból és helyet foglaltam a székemen. Oké, ugyanolyan szürke volt az egész, mint odaát, de ez legalább már nem Nyomozóiroda néven futott. Egyetlen dolog volt furcsa az egészben: nem jött már rögtön munkaidő kezdete után a kis idegesítő mitugrász, hogy kiosszon egy rakás teljesen értelmetlen feladatot. A forgó széknek köszönhetően pedig bármikor, különösebb megerőltetés nélkül is háton döfhettem a tekintetemmel Dwayne-t. Remek.
 - Hát... nem is tudom. Szóval asszem hogy miattad. De a kérelmet már nem most adtam be. Régen volt már.
Mindezt úgy közöltem vele, mintha teljesen mindegy volna már. Félig fordultam csak felé, közben újabb birkákat rajzolgattam a jegyzettömbömbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419045#post419045][b]Almásy Léna - 2014.11.10. 20:22[/b][/url]

Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419082#post419082][b]Almásy Léna - 2014.11.10. 21:48[/b][/url]

Az okosok azt mondták, az idő begyógyítja a sebeket. Másodszor jöttem rá eddig a nyamvadt kis életem során, hogy ez egy hatalmas nagy baromság. Az idő csak enyhíti a hiányt és az elkeseredettséget, de soha-soha nem tűnteti azt el végleg. Ez minden egyes nap eszembe jut, amikor belebámulok Dwayne arcába a reggeli kávém mellett.
Most sem történt másként. Még mindig tökéletesen kényelmetlenül éreztem magam a jelenlétében, hiába edzettem magam minden nap az irodában. Bármennyire is akartam, nem tudtam teljesen figyelmen kívül hagyni, főleg hogy előszeretettel kotnyeleskedett bele mindenbe, amit rám bíztak. Meg a képek a falon... akaratlanul is folyamatosan a pár hónappal ezelőtti, vigyorgós-tökfejes képekre tévedt a tekintetem. Bizony, ez a több mint egy év elég sok maradandó élményt hozott.
 - Sanszos, hogy úgy kellene kivésnetek reggel a kanapéból, mert belefagynék. Szóval köszi, kihagyom.
Odaszenvedtem a kandalló elé egy széket és elhelyezkedtem rajta, hátha kiküszöbölhetem nagyjából ezt a farkasordító hideget. Én csak haza akartam menni. Eléggé megviselt a dolog, ha azt nézzük. Még ha tényleg tudtam volna valamit is csinálni... de nem.
 - Amúgy... egy csomó cuccomat kihagytad a dobozból. Volt ott valahol egy karkötőm. Meg egy csomó téli cucc. Remélem, nem dobáltad ki őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419655#post419655][b]Almásy Léna - 2014.11.12. 11:09[/b][/url]

Összekulcsoltam magam előtt a karjaimat, védekezve ezzel a mindent átjáró hideg ellen. Nem hiába, megérkezett a november, s vele együtt a fogvacogtató időjárás is. Egyedül annyi változott, hogy nincs kihez odabújni a fázós estéken, munka után, mint tavaly. Nincs mit szépíteni rajta, rettenetesen hiányzott, de ez igyekeztem nem kimutatni.
 - Akkor összeszedném majd őket valamikor. Ha nincs ellenedre persze.
Azt már nem tettem hozzá, hogy az a majd valamikor nyilván egy olyan időpontban lenne, amikor ő nincs a közelben. Jobb úgy talán mindenkinek, de legfőképpen nekem.
Ledombtam a csizmáimat a földről és felhúztam a sarkam a székre. Teljesen összekuporodtam. Már odakint, sétálás közben elszürcsölgettem egy-egy csésze forró kávét, hogy túlélhessem az éjszakát, de ismét kedvem támadt legurítani egyet.
Kissé értetlenül pillantottam fel a dohányzóasztalról Dwayna arcára. Tekintetem szinte belefúródott az övébe.
 - Öhm... teljesen jó itt nekem...
Ennél bénábban nem is hazudhattam volna. A szék tényleg kegyetlen kényelmetlen volt, de legalább a kandalló mellé telepíthettem, hogy a meleg némiképp átjárhasson. Be nem vallottam volna magamnak, neki meg végképp nem, hogy legszívesebben bebújtam volna mellé a takaró alá...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=420480#post420480][b]Almásy Léna - 2014.11.13. 22:11[/b][/url]

Meg-megremegve kulcsoltam át a karjaimmal a térdem, mert bár hiába volt rajtam kabát meg fene tudja hány pulcsi, a hideg minden egyes porcikámat átjárta. Belegondolni sem mertem, mi lesz akkor, ha majd beköszönt a valódi tél. Talán majd jégcsapokat növesztek idebent, a zord Parancsnokság pihenőjében.
Felvontam a szemöldököm a kedves gesztusra, amely tekintettel a kapcsolatunkra, igen nagylelkűre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy valaha idáig fajul a kapcsolatunk, de az elmúlt napokban a dorgálásokon és a munkával kapcsolatos kisebb vitákon kívül nem sok jót kaptam tőle. Tudhattam volna előre, hogy nem lesz könnyű Dwayne-nel együtt dolgozni azok után, ami történt, mégis reménykedtem, hogy az idő múlásával majd megszokom ezt az új helyzetet és beletörődök.
Hát nem jött össze...
 - Köszönöm - ajkaim sarkában megjelent egy furcsa félmosoly, ahogy előrehajoltam és elvettem tőle a takarót. Hogy várhatom el másoktól, hogy megértsenek, ha én nem értem meg azt, hogy mit miért teszek? Lassan feltápászkodtam a székből, majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében átbotorkáltam a kanapéhoz és lehuppantam Dwayne mellé, persze a kellő fél méteres távolságot megtartva. A takarót szépen elrendeztem magunkon egy kissé kínos procedúra során, a leheletét éreztem az arcomon, ahogy átnyúltam az öle felett.
Libabőr futott végig a hátamon és éreztem, ahogy az arcomba vér szökik.
 - Nem gyűlöllek. Nem is akarlak különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423524#post423524][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 12:32[/b][/url]

Vállamra húztam a takarót, még a karjaimat is eltüntettem szem elől. A hajam szépen lassan az arcomba hullott, jobbat nem is tehetett volna. Úgy néztem ki, mint kényszerzubbonyos Chewbacca, és igazából úgy is éreztem magam. A pozíció, ami nemrég még természetes volt, mostanra már átcsapott kínosba. Két összezavarodott ember kínja.
 - Ühhhüm.
Igazán értelmesen sikerült megnyilvánulnom, megakadtam valahol a felzaklatna és a hullazsák szavak környékén. Akaratlanul is a rezervátumos eset kúszott a gondolataim közé, ahol csak neki köszönhetően nem lettem sárkánynasi. Ha ő nem lett volna ott, nekem annyi.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbízom benne. Megbíztam, egészen egy hetekkel ezelőtti pillanatig és a bizalom törékeny dolog... nem is értem, nem tudom, hogy meglehetne-e ez még egyszer köztünk ebben az életben.
 - Te sem bízol bennem. Különben nem húzódtál volna el. Meg nem hitted volna azt, hogy én mérgeztelek meg. Ez nem megy csak úgy, Dwayne, beláthatod.
Halkan mormogtam a szavakat a takaró szélébe. Megint ingoványos talajra tévedtünk.
 - Azt hiszed, meg akarom bosszulni ezt az egészet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423565#post423565][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 14:52[/b][/url]

Az ősparaszt férfi logika szerint a megcsalás nem bűn, tényleg nem az. Ilyenkor csak engednek a női nem szemtelen csábításának és ők természetesen csak áldozatok. Ők nem tehetnek róla. Bezzeg ha fordítva történik... na olyankor van vége a világnak és a nő mindenféle riherongynak el van hordva. Egyenrangúság, heh.
 - Attól jobban éreznéd magad?
A visszafojtott mosoly megint ott bújkált az arcomon, mert én már láttam magam előtt a jelenetet, ahogyan csúnyán megtorlom eme férfiatlan tettet. Természetesen megfordult már párszor a fejemben, hogy visszaadom neki, amit kaptam, mert hogy kölcsön kenyér visszajár, aztán mindig arra jutottam, hogy nem süllyedhetek le erre a szintre. Én egyszerűen nem lennék képes rá, hogy csak ezért, csak a bosszúért megtegyem egy vadidegennel, amit ő Zójával. Hiába engedtem őt közel magamhoz, a távolságtartásom a férfi nevezetű fajjal szemben ugyanúgy fennáll, mint előtte.
Igazából meg sem vártam a választ, kapóra jött, hogy korábban eldugtam a kezeim a takaró alá. Jobb kezemmel kihúztam a karfa és közém bepréselt díszpárnát, egy pillanat alatt előtűnt a takaró rejtekéből és azzal a lendülettel Dwayne arca felé lódítottam. Pontosan úgy, mintha egy ötéves torolná meg, hogy elvették a dömperét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423586#post423586][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 15:37[/b][/url]

Mélységes sajnálattal vettem tudomásul, hogy a meglepetés támadásom nem igazán jött össze. Nem a legegyszerűbb feladat egy a reflexeiről híres begyűjtőt orvul megtámadni, szóval visszahúztam a párnát a hasamhoz. Felhúzott szemöldökkel pislogtam a férfire.
 - Nem?!
Rákészültem az újabb támadásra. Maradjunk annyiban, hogy ha már valamit csinálunk, hát csináljuk normálisan. Amúgy is kijárt már Dwayne-nek, hogy valaki helyrerakja kicsit, mondjuk nem így, de ez is megteszi egynek. Ez valahogy a lesarkított, kipárnázott verzió. Ha valaki arra számított, hogy majd kettéátkozom, azt le kell lombozzam. Nem tettem meg, mert már rég megbocsátottam neki a dolgot.
Most már két kézzel fogtam rá a párnára és egy macska ügyességével térdeltem fel, hogy egy-két fejjel magasabban legyek nála.
 - Szemét! - paff - Egy - paff - szemét - paff - paraszt - paff - vagy!
Paff.
Összesen ötször sújtottam le egymás után azzal a szerencsétlen párnával, ami egyébként nem érdemelte meg, hogy vele püfföljék szét Dwayne Warren karját, fejét, akármijét. Nem igazán érdekelt, hogy mijét sikerült eltalálnom, vagy mijét nem, egyszerűen csak ki akartam adni magamból az elfojtott dühöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423595#post423595][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 16:07[/b][/url]

Az ütések közben módszeresen visszafojtottam a levegőt, aztán pedig úgy ziháltam, mint aki épp most futotta le a maratont. A mellkasom gyors ütemben emelkedett és süllyedt miközben igyekeztem összevakarni magam. Visszaráncigáltam a kabátom a helyére, visszahúztam rajta a cipzárt, mindeközben a párna az ölemben maradt, hátha a szükség úgy hozza.
 - Szörnyű vagy  - hátrasimítottam az arcomba hullott sörényem -, egy... egy vadparaszt!
Nyugodtan, artikuláltan közöltem vele a csodálatosnál csodálatosabb jelzőket. Már korábban a fejéhez vágtam volna mindet, ha lett volna rá megfelelő alkalmam.
 - Borzalmas és utálatos. Meg szemtelen és idióta, és... és...
Hát nem igazán azt sikerült kihoznom a helyzetből, amit korábban elképzeltem. Bármennyire is koncentráltam, bármilyen sebességgel kutakodtam újabb és újabb sértések után, egyszerűen nem jutott semmi eszembe.
Ez vagy te, Almásy Léna, még az exedet sem tudod normálisan kiosztani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423628#post423628][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 17:12[/b][/url]

Testtel visszafordultam a kandalló felé és nekidőltem a kanapé háttámlájának. Már nem fáztam annyira, mint percekkel korábban, talán ezt a kis testmozgást rendszeresíteni kellene. Mindenkinek jó lenne - még Dwayne hasznára is válna.
A párnát begyömöszöltem a hátam mögé, a férfi talán megúszta a további ütlegelést. Azért felkészültem rá, hogy ha még egyszer beszól, kézéllel nyomom orrba, csak hogy érezze a törődést meg a szavainak a súlyát. Alapjáraton békés természetű ember vagyok, de szerintem Dwayne nem akarja tudni, milyen az, ha teljesen kiakaszt.
 - Mi?
Egy értetlen pillantást lövelltem felé, kissé kétségbe estem. Ennyire egyértelműen az arcomra lenne írva minden?
 - Én nem is...! Na hagyjál békén.
A kezem már viszketett, de inkább felhúztam a lábaimat és átkulcsoltam körülöttük a karjaimat.
Teljesen mindegy volt már, elárultam magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=461998#post461998][b]Almásy Léna - 2015.02.06. 16:04[/b][/url]

Újra és újra elismételte magának, mindenkinek így lesz a legjobb. Dwayne gyerekének lesz apja, senkinek sem kell senkitől sem rettegnie, nincs több sértődés, nincs több szemrehányás. Mindenki teszi a dolgát és lassan, de biztosan továbblép majd. Legalábbis ebben reménykedett, hogy egyszer majd talán rá tud úgy nézni a férfire, hogy ne fájjon neki. Ne fájjon egyikjüknek sem. Akarva-akaratlanul is Konstantin mosolya kúszott a gondolatai közé, az a meglepő mennyiségű törődés, amit tőle kapott az utóbbi időben.
Mindenkinek így lesz a legjobb, mégsem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz összeszednie a holmiját. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem Dwayne jelenlétében teszi ezt meg, csak gyorsan beledobál mindent egy papírdobozba és kiviharzik onnan, de hiába várta a megfelel alkalmat, nem jött el. Az utolsó munkanapját töltötte a Kommandó teljesjogú tagjaként és ez a tény kegyetlenül megviselte, de ez talán a szükséges rossz volt a megnyugvás érdekében.
A vaskos, cukiságokkal telerajzolt jegyzettömb is puffant a dobozban, pár könyv tetején. Magán érezte a férfi perzselő pillantásait, mégsem fordult felé teljesen, csak egy ártalmatlan pillantást vetett rá.
 - Én kértem. Holnaptól tartalék leszek.
Hangja határozottan csengett, mégis megtalálható volt benne egy hajszálnyi bánat. Kétes érzések kavarodtak benne az áthelyezéssel kapcsolatban, örült is meg nem is, mindenesetre abban nem kételkedett, hogy ezúttal jól döntött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462017#post462017][b]Almásy Léna - 2015.02.06. 17:20[/b][/url]

Belerakta a dobozba maradék három aktát is az asztal tetejéről, beleejtett még párat abból a csodálatos mugli találmányból is, amit golyóstollnak neveznek, majd ráhajtogatta a doboz tetejét annak tartalmára. Már csak a fiókok maradtak, aztán az érzékeny búcsú a helytől és ennek is vége.
 - Akartam.
Hogy mennyi mindent akart világ életében! Ezer meg ezer dolgot, hiszen ő is álmokat és vágyakat szövögetett, mint minden fiatal csitri, aztán pár elhasalás elég volt hozzá, hogy nagy részükről lemondjon. Képes volt elmenni Indonéziába kiképzésre, képes volt megcsinálni, bekerülni és mindig is szerette csinálni. Egyszerűen csak a körülmények változtak meg, egyikük sem tudott kellőképpen odafigyelni a saját feladatára úgy, hogy közben egymás auráját bomlasztották a jelenlétükkel. Éppen ezért valakinek muszáj volt lépni.
 - Dwayne.... - fáradtan ejtette ki a férfi nevét kicserepesedett ajkain, leereszkedett talán utoljára a székére - Azt hittem, ezt az egészet már megbeszéltük.
A lépcsházas eset után napokig nem szóltak egymáshoz, azóta is csak tőmondatokban, csak a legfontosabb dolgokról kommunikáltak még akkor is, ha éppen hátukat egymásnak vetve kellett megállniuk a helyüket terepen.
 - El kell mennem, ezt te is tudod. Ez így nem jó senkinek sem, nem akarom, hogy miattam elmarasztaljanak téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462033#post462033][b]Almásy Léna - 2015.02.06. 18:10[/b][/url]

- Nem voltam elég egyértelmű?
Kérdőn pillantott a férfire. Lényének egy része meg akart maradni a szeretett fél mellett, a másik pedig levegőért és nyugalomért ordított. Végig és még akkor ott is úgy érezte, a nyugvást kereső lénye az erősebb. Belefáradt már a folyamatos veszekedésekbe, féltékenységi jelenetekbe és ami azt illeti, a bizalma egyáltalán nem a régi. Azt hitte, hogy majd működni fog ismét, de a zöld szemű szörny feléledt mogyoróbarna íriszei alatt és azt onnan sehogy máshogy nem tudja kiölni, csak ha elengedi a múltat. Teljesen.
 - Itt végeztem, Dwayne. Nem fogom visszacsinálni, még ha fejre állsz, akkor sem...
Az egész talán abból adódott, hogy egyáltalán nem passzoltak egymáshoz soha, még ha az a bizonyos kémia jól is működött közöttük. Egyetlen percét sem bánta meg a kapcsolatnak, még azt sem, amikor a rakparton ismét visszamászott a már amúgy is halálra ítélt kapcsoltba. Szeret és szeret szeretve lenni, de ez ilyen feltételek mellett nem működhet többé. Zója és a gyerek mindig ott lebegne közöttük, mint egy hatalmas, ledönthetetlen fal.
 - Látod, ez a baj. Hogy úgy gondolod, rendeződni fog minden. De nem fog.
Tekintetét elszakítva a férfiról a fiók foggantyújához nyúlt. Feltett szándéka volt még mindig, hogy összepakolja a cuccát és eltűnjön a sötét budapesti éjszakában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462240#post462240][b]Almásy Léna - 2015.02.07. 13:04[/b][/url]

Senki sem mondta, legfőképpen ő nem, hogy Dwayne helyzete könnyű. Mindenki követ el hibákat, olyan hibákat, amik - mint például az esetükben - fatális következményeket okozhatnak, éppen ezért valahol fel volt készülve a lehető legrosszabbra is. Nagyon rosszul érintette maga a gyerek ténye, becsapottnak érezte magát és tényleg, először bele sem gondolt, hogy a férfi is ugyanúgy csapdában van, ahogy ő. Tulajdonképpen be lettek zárva egy helyzetbe, ahonnan ő, mint sértett nő így vonult ki. De meg kellett lépnie.
 - Ne kövesd el ugyanazt a hibát, mint Minánál. A fiad lesz, Dwayne, bármennyire is úgy érzed, ez most nem számít. Szüksége lesz rád.
Én meg majd megleszek. Maga ellen beszélt, de tudta, hogy így a helyes, valakinek engednie kellett a helyzetből és tekintve, hogy Zója visszafordíthatatlanul terhes lett, nem lehetett ő a feláldozó. Már csak a férfivel kellett megértetnie valahogy az álláspontját és nem láttott más kiutat ebből a kegyetlen ostromból, csak ha belerúg egyet. Fájt neki megtenni, mégis... ez is egy szükséges rossz.
 - Van valakim - bökte ki végül, szemeit lesütve. Nem teljesen volt igaz az állítás, hiszen Kolos elvileg csak a barátja és mégis, hiszen több történt köztük, mint egy ártatlan baráti beszélgetés. Mondhatjuk azt is, hogy minden egyes alkalommal belepirul a gondolatba, akárhányszor eszébe jut az az este és nem csak azért, mert szörnyen zavarban érzi magát miatta mindenki előtt, hanem azért is, mert furcsa mód azt sugallja, hogy túl van Dwayne-en. Pedig ez az egész helyzet nem iyen egyszerű.
Nagyot nyelve várta a férfi reakcióját. Kiborul majd, ordít vele? Remegő kézzel nyúlt a fiók tartalma után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462461#post462461][b]Almásy Léna - 2015.02.08. 11:43[/b][/url]

Egy mappa és még egy, néhány kósza papír, összegyűrt feljegyzések és tollak. Ezeket pakolta ki a legfelső fiókból, miközben egy, a Dwayne-nel való kapcsolatának sorsdöntő pillanatát élte meg. Ez valamiféle pótcselekvés volt a részéről, nem tudott volna csak úgy létezni ott, mint egy falnak döntött, merev és szótlan vasalódeszka. Valamit muszáj volt tennie és bár a legjobban a  férfi meleg ölelésébe szeretett volna burkolózni, nem tehette meg. Elkezdte felégetni azt a fránya hidat, ami a múltját köti össze a jövőjével és nem táncolhatott már vissza.
Szinte rettegve pillantott fel Dwayne-re. Egyáltalán nem tudta, hogy fog reagálni a kijelentésére és tartott, nagyon is tartott tőle, hogy a következmény fájni fog. Talán így, talán úgy.
 - Igen, de...
Már épp belekezdett volna, amikor emlékeztette magát a fülletése valódi okára. Füllentésnek érezte, nem valódi hazugságnak, hiszen valami valóságalapja csak volt a dolognak és titkon azon imádkozott magában, hogy Dwayne-t ne borítsa el a lila köd és nehogy kárt tegyen Konstantinban a ferdítése miatt.
 - De... érts meg, kérlek!
Lehet, hogy nem ez volt a legmegfelelőbb mondat, amit mondhatott. Hogyan is értheté meg őt bárki is, mikor saját maga sem tudja, mi is van vele pontosan. Hogyan várhatná el Dwayne-től, hogy ne akadjon ki az egész miatt? Hangja esdeklőn csengett, tekintete Dwayne mellett, a közös képeik régi helyén állapodott meg, ahogy végül felé fordult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462734#post462734][b]Almásy Léna - 2015.02.08. 21:02[/b][/url]

Ijedten pillantott a háta mögé, aztán vissza a férfire. Még nem igazán fordult elő, hogy ilyen nyíltan élték volna a magánéletüket a Parancsnokságon, de egy biztos volt számára: másnap már az egész Minisztérium tudni fog arról, hogy elhagyta Dwayne-t és egy hónapon belül új pasira tett szert. Talán még azt is tudni vélik, hogy csak azért kéri át magát, hogy Konstantin mellett dolgozzon és megszabaduljon az egyébként meglepő agresszivitásra képes exétől. Aztán jön majd a szokásos gyerek- és házasságtéma, a kitalációk és minden egyéb pletyka, amiket ő személy szerint rettenetesen gyűlöl.
A kérdésére már nem igazán tudott mit válaszolni. Annyiszor kérte már, hogy értse meg az ő álláspontját is, hogy gondoljon bele egy kicsit az ő szemszögéből is. Az a baj a világgal, hogy valahol mindenki önző és csak a saját sértettségével képes foglalkozni, bármekkora horderejű dologról is legyen szó. Ez alól Dwayne és ő sem voltak kivételek soha, a veszekedéseik nagy része is ebből adódott.
 - Hogy... mivan?!
Kegyetlenül megijedt. Mit megijedt? Rettegett. Tudta, hogy mire képes Dwayne, ha valamit a fejébe vesz és éppen ezért minden egyes porcikája tiltakozott az egész ellen. Kiejtette a kezében tartott paksamétát, a benne lévő iratok szétterültek a padlón, ő pedig a pillanat tört része alatt ugrott fel a székről.
 - Ezt nem teheted! Nem fogom hagyni, hogy bántsd!
Hangja körülbelül egy oktávnyival feljebb csúszott, a férfinek úgy tűnhetett, mint egy kétségbeeséstől cincogó kisegér, de amit mondott, teljesen komolyan gondolta. Csak azt nem tudta, hogy fogja megállítani a férfit.
Szerette.
Ahhoz hogy leszedálja, túlságosan is élénken élt benne minden egyes közös pillanatuk, közben pedig Kolost is szerette volna megóvni mindentől, amiről egyáltalán nem tehet. Nem miatta hagyta el Dwayne-t, nem csalta meg vele, még csak a kapcsolatuk emlékét sem gyalázta meg, éppen ezért igazságtalanság lett volna a hivatalnokot belevonni ebbe a nyomorult bosszúhadjáratba.
 - Neki ehhez semmi köze! Ha valakit hibáztatni akarsz, akkor itt vagyok én...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462937#post462937][b]Almásy Léna - 2015.02.09. 19:23[/b][/url]

Felhúzta a szemöldökét a vészjósló kijelentésre. Beszélgetés. Hát persze. Már előre látta maga előtt a jelenetet, ahogy nekiesik Kolosnak mindenféle előzmény nélkül és minden haragját, csalódottságát rázúdítja pontosan arra az emberre, aki azon fáradozik, hogy őt összekaparja valahogyan a földről. Csodálatos.
 - Nem. Egyáltalán nem jó. Hagyd őt békén, Dwayne!
Egyáltalán nem hitt a gesztus őszinteségében, kétkedő pillantáskat lövellt a férfi felé, közben összefonta a karjait maga előtt. Ez lett az általános testtartása Dwayne-nel szemben az elmúlt időszakban, mintha így könnyebben lepereghetett volna róla minden sértés és fenyegetés.
Meglepettségében először egy szót sem szólt, ám ahogy felfogta a szavak valódi értelmét, szája határozott vonallá préselődött, mélyen és szaggatottan vette a levegőt. Azzal a lendülettel hátrafordult ismét a dobozához, belevágta még a maradékot, a papírokat azonban hagyta a földön, pontosan ott, ahol talán mindkettejük önbecsülése is darabokban pihent. Ennél rosszabbul nem is végződhetett volna kettejük kapcsolata, de tulajdonképpen mit is vártak? Az egész annyira... intenzív volt, minden fekszekedéssel és békés perccel együtt.
 - De igen, megint arra készülsz - idegesen fújtatott egyet és felkapta a dobozt az asztalról - Nem vagyok a tulajdonod és nagyon jó lenne, ha ezt felfognád végre.
Még egy pillanatra megállt a férfi előtt, még egyszer a hűvös tekintetbe fúrta a sajátját.
 - Hagyd őt békén - lassan, mindhárom szót egyenként megnyomva hagyta el a száját ismét a figyelmeztetés, azzal hátat fordított neki és hatalmas léptekkel, mint egy csatatank elhagyta a harcmezőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465493#post465493][b]Almásy Léna - 2015.02.18. 13:20[/b][/url]

Hosszú napok és éjszakák teltek el az áthelyezése óta, mégsem tudott igazán visszarázódni a nyomorúságos irodai életbe. Minden egyes percben azért imádkozott, hogy végre beessen egy bagoly vagy egy tanonc, esetleg munkatárs valami izgalmasabb eset hírével, de mivel világ életében ilyen szörnyen szerencsés volt, ez az esemény egyáltalán nem akart bekövetkezni.
A toll vége újra és újra koppant az asztalon, egy régi, lasú zene ritmusára. Motyogva, alig érthetően darálta a szöveget mellé, térde folyamatosan fe-le járt, közben pedig az ablakon keresztül bámulta az éledező térmészetet. A Nap napok óta sütött, valahol ez életerővel töltötte el ezekben a szörnyű napokban. Apropó szörnyű napok... Nina látogatása után teljességgel ki volt borulva. Pont ő, pont ezt nem tehette volna meg vele. A legjobb barátnője volt, az ég szerelmére, és mégis ő adta meg a kegyelemdöfést a történet végén. Első körben nem tudta hova tenni a farsangos dolgot, csak bámult meglepetten a kézenfogva lelépő páros után, de nem tett semmit. Állt volna le cirkuszolni? Hisztizni? Elmondhatta volna, mennyire rossz neki látni ezt, hogy ezt nem tehetik meg, elmondhatta volna, hogy rohadjanak meg ott, ahol vannak, de semmi joga nem lett volna a fejükre olvasni ilyesmit. Legalábbis Dwayne-t többé már nem vonhatta felelősségre semmiért sem, kilépett ebből az egészből, szépen szólva elhagyta a süllyedő hajót és talán jól is tette, hogy egyszer az életben tényleg önző volt. Az oldalán pedig ott volt Kolos, az egyetlen ember, akiben megbízhatott és akire támaszkodhatott nehéz pillanataiban.
Már alig várta, hogy lejárjon a munkaideje és maga mögött hagyhassa a sötét és nyomaszta, emlékekkel teli Minisztérimot és az ölelésébe vethesse magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465594#post465594][b]Almásy Léna - 2015.02.18. 22:12[/b][/url]

Egy halom papír feküdt ismét előtte az asztalon. Már megszokta a Kommandóban az iroda hatalmas semmittevését, hiszen Dwayne-hez hasonlóan ott neki is csak le kellett adni az aktákat, aztán a további papírmunkát, iktatást, továbbítást és a többit már másik végezték helyette. Most viszont egyszerre a nyakába szakadt minden, de nem igazán tudott már mit kezdeni vele. Kinőtte a helyet, de az osztagnál sem igazán volt helye törékeny nőként, mindkét tényt belátta, de talán még mindig a nyomozóiroda volt a kisebbik rossz szerinti lehetőség.
Tolla még kettőt koppant a sötét mahagóni íróasztal lapján, másik kezével pedig a fejét támasztotta, így bámult ki a fejéből egészen addig, amíg egy vaskos mappa nem landolt közvetlenül előtte.
 - Heh?
Kérdőn pillantott fel a mellette álló alakra, ajkai rögtön egy vonallá préselődtek, ahogy felfogta a szituáció mibenlétét. Ez a jelenet mintha lejátszódott volna köztük úgy körülbelül másfél-két évvel ezelőtt, csak akkor az ismeretségük még egyáltalán nem volt ilyen mélyen gyökerező. Akkor teljesen felhúzta magát azon, hogy Dwayne gyakorlatilag egy irodai cselédnek nézi, most is megtehette volna, mégsem tette. Megfogadta, miután kidobta Ninát az otthonából, hogy ez az ember nem fogja többet kiakasztani, bármit csináljon is.
 - Hova sietsz ennyire?
Nem mosolyodott el, tulajdonképpen nem is várt választ a kérdésére, sejtette, hogy egy teljesen komor semmi-közöd-hozzában lesz része. Nem igazán kommunikáltak az elmúlt napokban, hetekben, még csak nem is igazán látták egymást, maximum csak az iskolában elvétve, és bár teljesen abszurd az érzés a történések után, mégis érdekelte, hogy mi van vele. Csak úgy nagy általánosságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465728#post465728][b]Almásy Léna - 2015.02.19. 21:55[/b][/url]

Átható tekintetét a férfire emelte, bámulta pár másodpercig, majd kissé megrázta magát és felemelkedett a székből. Az asztalára ledobott mappához hozzá sem ért, nem szándékozott figyelmet fordítani rá abban a pár percben, ami még a munkaidő végéig akadt. Az asztal elé sétált és megtámasztotta rajta magát, karjait összefonta maga előtt, ám most nem görcsösen elutasítóan.
 - Láttalak titeket a farsangon.
Semmi él nem volt felfedezhető a hangjában, mintha már rég beletörődött volna a történetbe, pedig nem. Még mindig fájón érintette a tudat, hogy az állítólagos legjobb barátnője képes volt ezt így megtenni vele, de már bőven kisírta a bánatát a kispárnájába a napok során. A nehezén már túl volt.
 - Aztán másnap Nina meglátogatott, elmondott ezt-azt.
Szándékosan nem ejtette ki a száján a beszélgetés valódi tartalmát, kíváncsi volt, a férfi mit fog reagálni. Eddig nem volt esélye ezt elé tárni, bár az is könnyen előfordulhatott, hogy Nina már Dwayne-t is tájékoztatta, arról, hogy ő tulajdonképpen mindent tud. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy mindent tud.
Azóta sejtelme sincs róla, hogy ezek ketten hogy és mint állnak egymáshoz, őszintén eléggé meglepte maga a tény is, hogy ilyesmire vetemedtek, tekintve, hogy pár héttel azelőtt még egymás szemét akarták kikaparni a budanekeresdi lakásban.
Szemeit végighordozta a férfi ruházatán, majd megállapodott annak kézfején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=477420#post477420][b]Almásy Léna - 2015.03.16. 21:20[/b][/url]

Ember legyen a talpán, aki egy ilyen hazugságot szó nélkül kibír. Szemei összeszűkültek, már éppen nyitotta a száját, hogy visszakérdezzen az állítás valóságtartalmára, de aztán mégsem tette. Megígérte magának, hogy nem akad ki többször ezen a kérdésen és mégis... valahol nem túl mélyen még mindig nagyon bántotta maga a tény, amibe bele sem mert úgy igazán gondolni.
 - Szerintem még te sem hiszed el, amit mondasz.
Higgadtságot próbált színlelni, közben viszont finom nőies vonásai kezdtek eltorzulni az arcán. Mr. S*ggfej. Ha ezt a csodálatos titulust kioszthatta volna, azt nagy valószínűleg pont nem Konstantin, hanem a vele szemben álló a néha gyapotültetvény-címkéző, alpári paraszt stílust felvevő férfi kapta volna meg. Pontosan ő, aki nem is olyan régen még a mindenét jelentette.
 - Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de én legalább nem mondjuk Adammel feküdtem össze. Vagy a bátyáddal.
A kiegészítés kissé kegyetlenül hangozhatott a szájából, hiszen pontosan ismerte Dwayne korábbi kapcsolatainak történeteit, illetve a testvérét, aki szinte mindenkit lecsapott az auror kezéről. Szép vagy nem szép, mással hirtelen nem tudott visszavágni. Annyiszor vágta már a fejéhez a Zója-ügyet, hogy teljesen beleunt a témakörbe, inkább nem is akart tudni semmit sem, ami velük kapcsolatos.
Ösztönös védekezőképességének köszönhetően nagy levegőt vett, pár másodpercig bent is tartotta azt, bár az alapvető jelentősége ennek a dolognak nyilván nem érvényesült. Nem látszódott nagyobbnak, erősebbnek sem, még mindig ugyanaz a törékeny nő állt Dwayne Warren előtt, mint másfél évvel korábban. Talán csak határozottabb és szókimondóbb lett.
Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=540880#post540880][b]Almásy Léna - 2015.11.09. 11:26[/b][/url]

Pedáns munkaerőkét ilyesfajta mulasztásokat eddig soha sem engedett meg magának. Az élete mondhatni a karrierjéről szólt úgy fél évvel ezelőttig, aztán minden összeomlott a feje fölött; nem csak a szerelem veszett ki az életéből, a munkakedv is és tekintve, hogy mindent egy lapra tett fel korábban, ez elég nagy bajnak számított. Majdnem egy teljes hónapig kerülte a Minisztériumot, s azzal együtt a munkát is.
Általában akadt valami kifogás, valami egetrengető ok, amire hivatkozva egész nap a cuki kis rózsaszín pizsamájában és sünis mamuszában, az ágyban elterülve sajnálhatta magát szerencsétlen magánélete miatt. Talán nem egyszer és nem kétszer megfordult a fejében, hogy elvonul apácának, neki úgyis teljesen mindegy már. Közelít a harminchoz, egy értelmes, valamire való szabad férfi sem fellelhető a környezetében, ez pedig a kelleténél nagyobb mennyiségű elkeseredettséggel töltötte meg sivár kis életét.
Aztán szépen lassan elkezdte összevakarni magát a padlóról. Kezdetben lecserélte a hálóruháját rendes utcaira és mint a normális emberek, tiszteletét tette a faluban élelembeszerzés céljából. Ezt az apró lépést pedig egyre nagyobbak követték, anyagokat rakott össze a tanévre, beült a tanári értekezletekre, a legvégén pedig visszatért az Aurorparancsnokság nyomasztó légköréhez is. Ott viszont egyetlen célja volt csak: Osztrovszky úr nevét mindenáron elkerülni.
Egy cseppet sem kellemes októberi nap kellős közepén kopogtatott az ajtaján egy lóti-futi gyakornok, hogy a kezébe nyomjon egy hivatalos borítékot, aztán eltűnjön az éterben. Már várta a behívót, számított rá, hogy igazolatlan mulasztásait nem fogják szó nélkül hagyni a rend éber őreinek fejesei.
November hatodik napján pontosan tíz órakor kopogtatott a Parancsnok irodájának ajtaján. Kellemetlenül érezte magát és nem csak a szokatlan ceruzaszonya miatt, amit magára aggatott a jeles eseményre, hanem mert ilyen megrovásban sohasem részesült azelőtt. Gyomra görcsbe rándult, ahogy benyitott a sivár berendezésű helyiségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=540893#post540893][b]Almásy Léna - 2015.11.09. 12:32[/b][/url]

Bár törékeny madárlelke már rég a múlté, újkeletű magabiztossága igen gyorsan cserben tudja hagyni, ha ismeretlen helyzetben találja magát. Semmi más vágya nem volt abban a percben, csak gyorsan és a lehető legenyhébb következménnyel megúszni a kényelmetlen procedúrát. Igen, elcseszte, hogy nem jelentette le a távolmaradását, de akkor még úgy gondolta, megengedheti magának ezt ennyi példásan megoldott ügy és ledolgozott munkanap után. Az önsajnálata nem engedte, hogy az orránál tovább lásson, agya teljesen elködösödött és mindent elfelejtett, ami korábban fontos volt számára. Nem gondolt bele, hogy ezzel tulajdonképpen a további életét és a karrierjét kockáztatja, hiszen a Parancsnok nem épp a cukiságáról híres. Sőt...
Nem csoda hát, hogy úgy állt ott a nyitott ajtó előtt huszonkilenc éves felnőtt nő létére mint egy óvodás, aki visszabeszélt és most a nadrágszíjra vár. Révay túlságosan is közelről jövő hangjára összerezzent, mint harmatos falevél hurrikán idején, de válaszra nem nyitotta száját. Csendesen beljebb libegett mostanában keveset hordott magassarkújában, s miután a férfi elbicegett mellette, belökte utána az ajtót.
- Igen, én - s bár hangja határozottan csengett, tekintetét csak egy pillanatra emelte feletteséére, aztán le is sütötte rögtön: a padló bámulása egyfajta érzelmi biztonságot jelentett számára. Zavartan szorongatta fekete szövetkabátját ahogy közelebb lépdelt és közvetlenül a férfi mellett leereszkedett székére. Megnyalta kiszáradt ajkait, úgy kezdett bele mondandójába.
- Én... nem is tudom, mit mondhatnék. Tudom, hogy megszegtem a szabályzatot... de nem tudok felhozni semmit mentségül. Semmi olyat, ami elfogadható lenne. Én nem kérem, hogy megértse...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=540900#post540900][b]Almásy Léna - 2015.11.09. 13:02[/b][/url]

Ezer és egy dolgot hallott már a főnökről, a férfiről, aki a legjobbak között van és akitől talán túlzás nélkül egy fél ország retteg. Híres a könnyűnek nem mondható természetéről, de szeremcsére neki még nem volt oka ezt a csodát megtapasztalni. Egészen idáig.
Mintha csak saját védőügyvédje lenne, úgy ömlöttek ki szájából a kéretlen szavak. Fontosnak tartotta, hogy elismerje bűnösségét már jóval a részletek kitárgyalása előtt, hátha ezzel enyhít valamelyest a körülményeken. Magában már a legrosszabbtól tartott - még ha legbelül tudta is, hogy pár elmulasztott munkanap nem a világ vége -, a rettegés pedig ehhez mérten járta át testét.
Nándor kérdésére csak egy aprót bólintott. Tekintetét félve emelte az önelégült ábrázatra. Természetesen tudja a kötelességeit, talán jobban is, mint bármelyik másik beosztott az osztályon. Soha sem volt egy lusta teremtés, a feladatait mindig időben elvégezte, a jelentéseket idő előtt leadta és mindig mindent precízen, képességeit szinte maximálisan kiaknázva végzett el. Panasz általában csak akkor érkezett rá, ha utasítás nélkül vagy annak figyelmen kívül hagyásával járt el egy-egy akció során, ám azoknak az eseteknek a kivizsgálásakor közel sem érezte magát ennyire kiszolgáltatottan. Most bűnös.
 - Hat munkanapot... és kétszer kellett volna megjelennem bevetésen... - ahogy kimondta, azt kívánta, bárcsak ez a körülbelül két és fél hétnyi munkakerülés ne az Almásy névhez fűződne. Most már hiába mondaná, hogy az azidő alatt feltornyosult munkát három éjjel és három nappal alatt elfogyasztotta, ennek jóvátételéhez sokkal, de sokkal több minden kell.
Úgy érzete magát ott, a férfi átható pillantásainak kereszttüzében, mint egy módszeres bűnöző, egy senki, akit bármikor eltaposhatnak, ha az érdekek úgy kívánják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541153#post541153][b]Almásy Léna - 2015.11.09. 23:22[/b][/url]

Titkon abban reménykedett, hogy Nándor nem szerzett tudomást Mihaelről. Már csak az kellett volna szegény fejére, hogy megtudják, szabadidejében speciális varázslatokat oktat egy számára kedves diákjának, mindennemű engedély nélkül és ráadásul az iskola falain belül, nem is az otthonában. Most, hogy így belegondolt, talán több ízben is kockáztatta állását az elmúlt időszakban, ami szintén nem vall rá. A legutóbbi pofáraesésének alkamával ismét elég nagy jellembeli változásokon ment keresztül, ami ezeket a kihágásokat tekintve egyáltalán nem váltak hasznára.
- Igen, tisztában vagyok vele - hangján nem lehetett nem hallani az idegességet. Révay talán felsorolja számára az összes ide vágó szabályzatcikkelyt, utasítást és büntetéslehetőséget? Ez az ember szereti összezúzni az összes többi önbizalmát a sajátjával, és tekintve, hogy Lénának ebből a nemes jellemből amúgy is elég kevés jutott, ez nem igazán jó hír számára.
- Nem. Vagyis... nem hiszem, hogy a magánéleti gond elégséges indok volna - idegességében ráharapott alsó ajkára, reszkető ujjai pedig szoknyájának gondosan elvarrt széléhez vándoroltak. A kényelmetlen szituáció elég gyenge megfogalmazás, ha le akarjuk írni ezt a kihallgatást. Teljesen biztos volt benne, hogy még ha felettese elé tárja az egész történetet, még akkor sem mutatna semmiféle empátiát irányába. Egyszerűen a magánélettel takarózni olyan, mint egy kocka toalettpapírral elindulni a mosdóba. Van, van, de nem sok mindent lehet vele kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541158#post541158][b]Almásy Léna - 2015.11.09. 23:42[/b][/url]

Nos, Révay Nándor egyáltalán nincs messze a közvélemény által leírt keménykezű alaktól. Talán csak a szarvakkal és a néha előbukkanó félelmetes agyarakkal kevesebb, de azon kívül minden megvan benne, ami egy rettegést és automatikus gyűlöletet keltő személyben meg kell hogy legyen. A tekintete olyan hideg és átható, hogy Léna még egy középkori kínzást is előbb végignézne, minthogy azon a szempáron kelljen időznie. Ha akkor a négy évvel korábbi énje ült volna a széken, nem a mostani, már rég összeroppant volna a nyomás alatt. Tulajdonképpen ha másra nem is, erre talán jó volt ez a két hatalmas pofáraesés: megtanulta, hogy a sírás egyáltalán nem célravezető.
- Nem, nem gondolom úgy - ez a kijelentés már egy árnyalatnyival másképp csengett, mint a korábbiak. Egyáltalán nem értette, mi szükség van ilyen szinten a sárba tiporni még a maradék önbecsülését is. Hát nem elég, hogy mint egy megalázkodó kutya, behódoló magatartással járul elé? Megértette a hibáját, a következményeket is tiltakozás nélkül elfogadná, ha végre pontot tehetnének az ügy végére és mindenki mehetne a saját dolgára. Nem, ehelyett muszáj végighallgatnia ugyanazt, csak többféleképpen megfogalmazva.
- Semmi. Semmi sem tartott vissza - hazudhatta volna, hogy lázasan feküdt otthon, elutazott, kinyírták az összes baglyát, az összes barátját és egyébként minden ismerősét, de hazudhatta volna azt is, hogy leesett a lépcsőn és pár napra teljesen kivonta magát a forgalomból. Hazudhatta volna, hogy nem látta szükségét ispotályba menni, így igazolást sem tud felmutatni, de egyébként köszöni szépen, nagyon is jól van és már vissza is állt a munkába. De nem hazudott. Megtehette volna, hogy reptet egy papírfecnit távolmaradása tényével és okával, mégsem tette. Valahol az öngyilkosság és a szökés ötlete közt vacillálva ez valahogy teljesen kimehet az ember fejéből.
Legközelebb csak akkor pillantott fel a férfire, amikor az matatni kezdett az íróasztala környékén. Nem sokkal később pedig egy pennét és egy pergament nyújtottak felé. Nem szólt egy szót sem, még egy utolsó pillantást vetett főnöke tökéletes arcvonásaira, majd ismét lesütötte tekintetét. Ha Révay azt hiszi, megijed egy kis írástól, hát rossz lóra tett és bár keze még mindig remegett, kabátját ledobta maga mellé a földre, aztán közelebb húzódott az íróasztalhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541164#post541164][b]Almásy Léna - 2015.11.09. 23:54[/b][/url]

Ha kedvesebben nem is, de egyszerűbben és gyorsabban biztosan. Ami azt illeti, jobb dolga is akadt volna így lassan dél környékén: még tengernyi papír hevert feldolgozatlanul az íróasztalán és bár tudta, hogy estig ott fog rohadni a poros kis lyukban, azért szeretett volna emberi időben nyugovóra térni eme hosszú és kétség kívül nyomasztó nap végén. Ha nem tudta volna, hogy Révay ezt élvezi, azt hihette volna, hogy egyáltalán nem ért a dolgához. De mint az már a kezdetektől fogva látszott rajta, roppant mód szereti az embereket verbális módon kínozni és minden lehetőséget megragad, hogy ha csak egy kicsit is, de azt a láthatatlan tőrt belevághassa a másik védtelen mellkasába. Léna pedig az az ember, aki az ilyesmit igencsak nehezen tűri.
Szó nélkül vette át először a papírt, aztán az aktivált pennát is. Tekintetében elszántság halvány fénye csillant meg, ahogy ismét felnézett a férfire. Annak arcán még mindig ott ült az a tenyérbemászó önelégültség. Mit meg nem adott volna azért, hogy azt levakarhassa onnan...
Nándor szavai nyomán az önműködő íróeszköz életre kelt teljesen kihűlt ujjai között. Cikornyás betűkkel jelent meg a pergamenen a dátum, majd a saját és a kedves parancsnok úr neve és beosztása is. Kibontott és reggel gondosan beállított tincsei most az arcába hulltak, ahogy lehajtott fejjel követte a penna útját a papíron. Igen, lényegesen könnyebbek volnának egy ilyen szerkezettel a hétköznapok, ő azonban mégis sokkal jobban szerette saját maga megírni az iratokat. Azok valóban az ő keze munkáját dícsérik.
- Nem óhajtok, Parancsnok.