Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416415#post416415][b]Dwayne Warren - 2014.11.04. 11:42[/b][/url]

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416433#post416433][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 12:55[/b][/url]

Jó érzés volt magyar beszédet hallani az indonéz karattyolás helyett a hűvös, reggeli ködben. Szabályosan rosszul éreztem már magam odakint, amikor reggel egy tök idegen társaság mellett kellett nekiállnom a napi teendőknek. Nem tudtam kihez szólni, nem tudtam egyből megértetni magam, ha problémám volt... most pedig talán visszatér minden a normális kerékvágásba.
Vagyis nem éppen. A megszokott emeletre trappoltam fel, de nem a megszokott irányba kanyarodtam el. Nagy levegőt vettém, amikor besétáltam arra a munkaterületre, ahová mindig is vágytam. Nem, nem a kivert fogak vagy az elhagyott végtagok vonzottak - sokkal inkább a kihívás. Pár hónappal ezelőtt azonban nem gondoltam volna, hogy azon a szent helyen sokkal nagyobb kihívás fog rám várni, mint a munka.
Nem elég, hogy egy osztagba kerültünk, de még egy boxba is, ha úgy tetszik. Nem akartam elhinni, hogy csak Dwayne mellett van szabad hely, de nem álltam le hisztizni ezen. Majd pár nap múlva talán... addig meg valahogy csak kihúzzuk.
 - Jó reggelt.
Csak futólag pillantottam fel rá, túlságosan is lefoglalt a berendezkedés. Az immáron az én tulajdonomban lévő asztalról átpakoltam mindennemű cuccát az övére még az érkezése előtt. Akkor akadt meg a szemem a kitűzgélt fényképeken és papírfecniken. Fájón hasított belém a hiánya, miközben a Mina által rólunk készült képeket nézegettem.
 - Igazán jó helyet találtál azoknak.
A kezemben lévő tollal az íróasztala feletti területre böktem.
Nem, nem tudtam szó nélkül hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416437#post416437][b]Dwayne Warren - 2014.11.04. 13:04[/b][/url]

   -  Látom, jól széttúrtál itt mindent...
Megáll a két asztal közt félúton, végiginéz az egyiken, majd a másikon. A korábbi szobatársa korai kényszernyugdíjazása miatt az elmúlt fél évben minden irata, személyes tárgya és egyéb vacka módszeresen átszivárgott a másik asztalra is, mint egy lassú lefolyású, fertőző kórság. Ezt az idilli rendet bontotta meg Léna, aki látványosan és minden rendszert mellőzve hajigált vissza mindent, ami hozzá tartozik.
A mugli polgárháborús sisak, a McDonald's foci világbajnokságos papírpohara, az a fél maréknyi töltényhüvely, most mind a friss, még kitöltetlen aktát tetején hever. Csalódottan mormol valamit, végül hátat fordít a nőnek ismét.
   -  Hmm?
A válla fölött néz vissza, majd követi a tekintetét az asztala fölötti gipszkarton felületre. A minisztérium lényegében a második otthona csak, mégis sokkal személyesebbnek hat, mint az első. A kivágott újságcikkek, ízléstelen fotók és egyebek tetejére a saját fényképeit tűzte, melyek azokat ábrázolnak, akiket szeret. Vagy valaha szeretett.
   -  Mert nagyon zavarnak?
Válaszol pimasz könnyedséggel, végül leül a saját székére. Unalmasabb napjain az egyetlen pozitívumként éli meg, hogy az irodai széke forog, hát lehet, hogy ez ma is így lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416439#post416439][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 13:24[/b][/url]

Megvontam a vállam. Nem túrtam én szét semmit sem, csak átpakoltam azt a sok értelmetlen vackot, ami az amúgy írásra és egyéb ilyen fontos dolgokra szolgáló asztalról. Nem én tehettem róla, hogy Dwayne raktárnak meg játszószobának nézi a munkahelyét.
Kiraktam néhány olyan dolgot, ami a férfinek ismerős lehet, mert pár nappal korábban ő dobozolta be őket az előző közös irodájukban. Ilyen például egy nagy jegyzettömb, amire indokolatlan bárányokat és egyéb beazonosíthatatlan élőlényeket firkáltam, az I love Baja feliratú bögrém vagy az a Markovitstól kapott Nők egy elférfiasodó világban - azt hiszem, ez a címe - egy példánya. Csupa személyes holmi, kísértő múltként. Ilyenek a fényképek is.
 - Nem. Csak azt hittem, módszeresen kidobáltál mindent, ami rám emlékeztet.
Nem is hittem túl nagy baromságot, ha nem ragaszkodnék ennyire az emlékeimhez és az érzéseimhez, már én is megtettem volna ugyanezt. Ehelyett mit csináltam? Összeszedtem minden ilyen dolgot és beraktam a dolgozószobám asztalának legföldő fiókjába a mappákra, hogy aztán amikor kell valami, mindig elém kerüljenek. Szegény mazochista én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416445#post416445][b]Dwayne Warren - 2014.11.04. 15:27[/b][/url]

Ahogy a helyére ül, az asztal szélét fogva pedig közelebb gurítja magát a székkel, az ő tekintete is átfut a színes gombostűkkel felaggatott, mozgó- és mugli képeken.
Még csak esze ágában sem volt eltüntetni őket, mint egy múltbéli botlás keserű emlékét. Nem sok szakítást élt át eddigi életében, talán nem is tudja, az illem és a jó ízlés meghagyja, hogy ha a kapcsolatnak vége, még a nyomát is fel kell égetnie. Nem válaszol Léna megjegyzésére, pedig tehetné: miért dobtam volna ki, hiszen nem gyűlöllek téged.
A háborús sisakot leteszi maga mellé két egymásra pakolt, szakadt kartondoboz tetejére. A töktényhüvelyeket a tenyerébe szedi össze, majd a kihúzott fiókba szórja; egy igazi férfi így takarítja el a saját mocskát. Ez különben sem mocsok, ezek az ő személyes kacatjai, a játékai, ha úgy tetszik.
Az ember sosem lehet túl idős a katonásdihoz.
   -  Pont jókor jöttél - töri meg a köztük beállt, kínos csöndet, a szavaiba csevegő hangnemet erőltet. Hátradőlve veszi kézbe a papírzacskót, abból egy fóliába szorosan csomagolt szalámis szendvicset, egy üveges ásványvizet vesz elő, illetve egy műanyag dobozkát, benne...
   -  Ma pisinap van. Boldog pisinapot, Léna - vigyorog rá hátra, a holmikat leszórja az asztalára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416653#post416653][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 22:49[/b][/url]

Nem, nem arról van itt szó, hogy az illem megköveteli a közös emlékek felégetését. Egyszerűen csak arról, hogy amíg a szakítás friss és fájó, nem jó ötlet az ilyen dolgok mellett létezni. Valahol mélyen még reménykedtem benne, hogy Dwayne azért nem pakolta el a képeket, mert még él benne valami. Valami ösztönös kapaszkodás, ugyanaz, mint bennem.
Mert bármennyire is akartam, bármennyire is próbáltam, hogy túltegyem magam rajta, egyszerűen nem ment. Hiába a sok önhergelés ellene, a sok csípős megjegyzés, hiába szólt be ő is folyamatosan... Amikor nem vele vagyok, meggyőzöm magam arról, hogy nem is akarok valójában vele lenni, mert nem akarom megint az eljátszani az egészet elölről. Aztán mégis rájövök, hogy ez így nem megy. Amikor meg mellette vagyok, hiába van tőlem egy karnyújtásnyira, jobban hiányzik, mint valaha.
Merengésemet valami teljesen nem odaillő mondattal szakította félbe. Szemeim és majdnem a szám is elkerekedett. Tökre nem ezt vártam.
 - Hogy mi?
Pislogtam párat, tekintetem a férfi arca és a zacskó asztalra borított tartalma között ingázott.
 - Te magadnál vagy? Milyen pisinapról beszélsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416731#post416731][b]Dwayne Warren - 2014.11.05. 09:22[/b][/url]

Naná, hogy értetlenül bámul rá azokkal a bociszemeikkel, először mindegyik ilyen. Lénának bőven lesz alkalma megtapasztalni, hogy a Kommandó mennyire más, mint a minisztérium más, kasztráltan karót nyelt területei. Itt nem lesz sok udvariaskodás é előzékenység, ellenben egy halom minden más, amit idővel megtanul kezelni, illetve, nos, esetenként kijátszani.
   -  Suprise drogteszt. Majd megszokod.
A szendvicsét veszi a kezébe, a szemközti falra tűzött képeket nézegetve kezdi el lebontani róla a fóliát. Ahogy kimondták a dolog végét, a benne fejlődő önvédelmi ösztön nyomban munkálkodni kezdett, gonoszul suttogva a tanácsait, hogy vészelje át ezt az ingatag időszakot. Bunkónak, kegyetlennek és pofátlannak kell lennie vele, minél jobban elmarja maga mellől, annál könnyebb lesz.
Abba természetesen már nem gondol bele, hogy ez a taktika már Zójával sem működött. Egyáltalán.
   -  Aztán egyébként miér' jöttél vissza?
Kérdezi végül egy hosszabbra nyúlt, kínos hallgatás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416735#post416735][b]Almásy Léna - 2014.11.05. 10:18[/b][/url]

Kissé megütközve bámultam rá, aztán megvontam a vállam. Ha drogteszt, hát drogteszt, rajtam nem sűrűn tudnak ilyesmivel kifogni. Soha nem voltam az az élvezetis ember és valószínűleg a Kommandóban sem fogok azzá válni. Láttam már egy-két dolgot, nem lehet sokkal húzósabb ez sem. Legalábbis mertem remélni.
Kivettem az utolsó darab papírlapot is a dobozból és helyet foglaltam a székemen. Oké, ugyanolyan szürke volt az egész, mint odaát, de ez legalább már nem Nyomozóiroda néven futott. Egyetlen dolog volt furcsa az egészben: nem jött már rögtön munkaidő kezdete után a kis idegesítő mitugrász, hogy kiosszon egy rakás teljesen értelmetlen feladatot. A forgó széknek köszönhetően pedig bármikor, különösebb megerőltetés nélkül is háton döfhettem a tekintetemmel Dwayne-t. Remek.
 - Hát... nem is tudom. Szóval asszem hogy miattad. De a kérelmet már nem most adtam be. Régen volt már.
Mindezt úgy közöltem vele, mintha teljesen mindegy volna már. Félig fordultam csak felé, közben újabb birkákat rajzolgattam a jegyzettömbömbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416737#post416737][b]Dwayne Warren - 2014.11.05. 10:38[/b][/url]

Beleharap a szendvicsébe, a jobb kezével elsöpri maga elől a fölösleges kacatokat, hogy egy viszonylag tiszta író-, vagy inkább szórakozófelület kapjon. A kommandó átkozott és áldott tulajdonsága, hogy csak akkor kell igazán dolgozni, ha bevetés van, különben az idejük legnagyobb részét az ügyelet emészti föl. Léna is hamar meg fogja tanulni, hogyan élje túl a munkanapon anélkül, hogy szíven szúrná magát egy csatornába mártott ceruzával az unalomtól.
   -  U-hummm...
A falatot lassan rágva hátrapillant rá. Arra a barna, mindig kínosan rendezett és jó illatú hajzuhatagra, majd vissza a saját, szemétben fuldokló asztalára. Igyekszik nem túlságosan sokat a szavai mögé látni, melyeknek nyomán a gyomrában kellemetlen érzés kezdődik. Talán egyfajta bűntudat, leginkább ahhoz hasonlító, tompa nyomás, amitől egyszerre az étvágya is elmegy.
   -  Akkor üdv itthon.
Mormogja halkan, ledobja a szendvicsét a mellette tornyosuló, színes mappák alkotta toronyra, az alsó ajkát rágcsálva húzza ki a fiókját. Többet nem akar beszélni vele, elvégre nem tud, így csöndben nekilát annak a munkának, amit mára eltervezett: ceruzából, kapcsokból és befőttes gumiból apró számszeríjat építeni.