Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419045#post419045][b]Almásy Léna - 2014.11.10. 20:22[/b][/url]

Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419051#post419051][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 20:43[/b][/url]

Almásy Léna
Auror Parancsnokság - pihenő

A cipőit lerúgva hosszában heverészik a kandallóval szembeni kanapén, a hátát annak kopott párnáihoz támasztva. A lábait egy zöld kockás takaró fedi, mégis meg-megborzong a pihenő szokatlan hidegében. A kandalló imbolygó fénye hosszú árnyékokat fest a falakra, a párkányon egy apró, öreg rádió zümmög valami késő éjjeli mugli műsort. Ezen kívül csönd van. Egyetlen irodista sem dolgozik ilyenkor.
A közeledő, könnyed léptek visszhangot vernek a folyosón. A telefonját, amin eddig játszogatott valami ostoba játékot, visszadobja az ölébe. Feljebb húzza a takarót magán, hogy a dereka se fázzon, így egyre inkább olyan, mint egy nagy, zöld burrito. Szótlanul nézi végig, ahogy Léna besétál, majd a kezeit kezdi melengetni a kandalló mágikusan lobogó tüzénél. Kényelmetlenül rágcsálja a szája belsejét; még mindig kínosan érzi magát, ha kettesben kell maradnia vele. Ez biztos így lesz egy ideig.
   -  Legalább csend van - válaszol a tekintetével az nőét keresve - Ha pedig szerencsénk van, akkor ma sem lesz riasztás. Fogj egy könyvet és lazíts - kissé megvonja a vállát - Vagy aludj, ha tudsz ebben a rohadt hidegben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419082#post419082][b]Almásy Léna - 2014.11.10. 21:48[/b][/url]

Az okosok azt mondták, az idő begyógyítja a sebeket. Másodszor jöttem rá eddig a nyamvadt kis életem során, hogy ez egy hatalmas nagy baromság. Az idő csak enyhíti a hiányt és az elkeseredettséget, de soha-soha nem tűnteti azt el végleg. Ez minden egyes nap eszembe jut, amikor belebámulok Dwayne arcába a reggeli kávém mellett.
Most sem történt másként. Még mindig tökéletesen kényelmetlenül éreztem magam a jelenlétében, hiába edzettem magam minden nap az irodában. Bármennyire is akartam, nem tudtam teljesen figyelmen kívül hagyni, főleg hogy előszeretettel kotnyeleskedett bele mindenbe, amit rám bíztak. Meg a képek a falon... akaratlanul is folyamatosan a pár hónappal ezelőtti, vigyorgós-tökfejes képekre tévedt a tekintetem. Bizony, ez a több mint egy év elég sok maradandó élményt hozott.
 - Sanszos, hogy úgy kellene kivésnetek reggel a kanapéból, mert belefagynék. Szóval köszi, kihagyom.
Odaszenvedtem a kandalló elé egy széket és elhelyezkedtem rajta, hátha kiküszöbölhetem nagyjából ezt a farkasordító hideget. Én csak haza akartam menni. Eléggé megviselt a dolog, ha azt nézzük. Még ha tényleg tudtam volna valamit is csinálni... de nem.
 - Amúgy... egy csomó cuccomat kihagytad a dobozból. Volt ott valahol egy karkötőm. Meg egy csomó téli cucc. Remélem, nem dobáltad ki őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419097#post419097][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 22:20[/b][/url]

Feljebb tolja magát ültében, elfordul, hogy a szürke zoknis lábja ismét a padlóra fektetett szőnyeget érje. A takarót fázósan húzza magával. Mellette, a karcsú lábú dohányzóasztalon két üres kávéscsésze árválkodik, jelezve, hogy bizony Dwayne is küzd a kínzó unalommal, amibe az ember fia könnyen belaludhat. Hiába, amennyire a saját ágyában szenvedve forgolódik egész éjjel, az iroda nyugalmában úgy alszik, akár egy jóllakott csecsemő.
Egykedvűen figyeli, ahogy Léna egy széket húz a kandallóhoz, majd leül rá, kissé úgy, akár egy sarokba állított gyerek. Megforgatja a szemét, az egyetlen, nehéz függönnyel keretezett ablak felé pillant, melyen túl berémlenek Budapest éjszakai fényei. A minisztériumnak különösen pazar kilátása van a városra, mágikus adottságainak köszönhetően pedig az mindenhonnan élvezhető.
   -  Nem t'om. Elég sok cuccod volt nálam - hazudja tömören. Ó, dehogynem pontosan tudja, hogy közel sem mindent szolgáltatott vissza akkor, amikor a hirtelen indulattól vezérelve egy dobozba hajigálta a nő nála felejtett cuccait. Naponta beleakad egy-egy apróságba, legyen az egy hajcsat, karkötő vagy valami ruhadarab - De nem dobtam ki semmit se.
Megmozgatja a vállait, amik eléggé elgémberedtek. hátranyúlva megigazítja a mintás párnát a háta mögött. Szusszanva dől ismét hátra, fölhúzza a lábait a takaró alatt, majd a karjaival átkulcsolja őket.
   -  Különben idejöhetsz nyugodtan. Tök kényelmetlen az a szék - szólal meg végül kisvártatva -  Nyugodj meg, nem fogok hozzád érni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419655#post419655][b]Almásy Léna - 2014.11.12. 11:09[/b][/url]

Összekulcsoltam magam előtt a karjaimat, védekezve ezzel a mindent átjáró hideg ellen. Nem hiába, megérkezett a november, s vele együtt a fogvacogtató időjárás is. Egyedül annyi változott, hogy nincs kihez odabújni a fázós estéken, munka után, mint tavaly. Nincs mit szépíteni rajta, rettenetesen hiányzott, de ez igyekeztem nem kimutatni.
 - Akkor összeszedném majd őket valamikor. Ha nincs ellenedre persze.
Azt már nem tettem hozzá, hogy az a majd valamikor nyilván egy olyan időpontban lenne, amikor ő nincs a közelben. Jobb úgy talán mindenkinek, de legfőképpen nekem.
Ledombtam a csizmáimat a földről és felhúztam a sarkam a székre. Teljesen összekuporodtam. Már odakint, sétálás közben elszürcsölgettem egy-egy csésze forró kávét, hogy túlélhessem az éjszakát, de ismét kedvem támadt legurítani egyet.
Kissé értetlenül pillantottam fel a dohányzóasztalról Dwayna arcára. Tekintetem szinte belefúródott az övébe.
 - Öhm... teljesen jó itt nekem...
Ennél bénábban nem is hazudhattam volna. A szék tényleg kegyetlen kényelmetlen volt, de legalább a kandalló mellé telepíthettem, hogy a meleg némiképp átjárhasson. Be nem vallottam volna magamnak, neki meg végképp nem, hogy legszívesebben bebújtam volna mellé a takaró alá...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419664#post419664][b]Dwayne Warren - 2014.11.12. 11:54[/b][/url]

Lesütött szemmel rántja meg a vállát. Persze, összeszedheti a holmiját, de arról még csak ne is álmodjon, hogy ő diszkréten magára hagyja addig, vagy megengedi, hogy egy haverját felküldje a cuccokért. Hiába ő a bűnös, ezerszer is ő a bűnös ebben az egészben... mégis tudja, hogy furcsa, már-már perverz élvezetet okoz neki, hogy Léna továbbra sem menekülhet.
Vagy így, vagy úgy - hiába, de egy része még mindig csak az övé.
Kiszabadítja a kezeit a takaró alól, a telefonját az öléből a dohányzóasztalra dobja a csészék mellé. Makacs, ez a nő tényleg olyan makacs, akár egy szamár. Az ujjaival megdörzsöli az orrnyergét, nyűgösen pislog felé ismét. Léna alakját furcsa derengésbe fogják a mágikus tűz kavargó színei.
   -  Legalább ezt vedd el - mormogja, lerázva magáról a takarót, összegyűrve nyújtja felé - Senkinek se jó, ha kékre fagysz.
Minő lovagias. Az együtt töltött idejük legnagyobb részét szótlanul, egymásnak hátat fordítva töltik, amikor nem, ritkán akad kedves vagy barátságos megjegyzése a nő felé. Gyakran beleköt abba, amit csinál, hol barátilag, hol egészen durván - de ilyen ez a munka, meg kell szoknia. A kommandóban senkinek se balzsamozzák már a lelkét.
   - Ha az osztagban akarsz maradni, úgyse gyűlölhetsz örökké.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=420480#post420480][b]Almásy Léna - 2014.11.13. 22:11[/b][/url]

Meg-megremegve kulcsoltam át a karjaimmal a térdem, mert bár hiába volt rajtam kabát meg fene tudja hány pulcsi, a hideg minden egyes porcikámat átjárta. Belegondolni sem mertem, mi lesz akkor, ha majd beköszönt a valódi tél. Talán majd jégcsapokat növesztek idebent, a zord Parancsnokság pihenőjében.
Felvontam a szemöldököm a kedves gesztusra, amely tekintettel a kapcsolatunkra, igen nagylelkűre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy valaha idáig fajul a kapcsolatunk, de az elmúlt napokban a dorgálásokon és a munkával kapcsolatos kisebb vitákon kívül nem sok jót kaptam tőle. Tudhattam volna előre, hogy nem lesz könnyű Dwayne-nel együtt dolgozni azok után, ami történt, mégis reménykedtem, hogy az idő múlásával majd megszokom ezt az új helyzetet és beletörődök.
Hát nem jött össze...
 - Köszönöm - ajkaim sarkában megjelent egy furcsa félmosoly, ahogy előrehajoltam és elvettem tőle a takarót. Hogy várhatom el másoktól, hogy megértsenek, ha én nem értem meg azt, hogy mit miért teszek? Lassan feltápászkodtam a székből, majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében átbotorkáltam a kanapéhoz és lehuppantam Dwayne mellé, persze a kellő fél méteres távolságot megtartva. A takarót szépen elrendeztem magunkon egy kissé kínos procedúra során, a leheletét éreztem az arcomon, ahogy átnyúltam az öle felett.
Libabőr futott végig a hátamon és éreztem, ahogy az arcomba vér szökik.
 - Nem gyűlöllek. Nem is akarlak különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=420826#post420826][b]Dwayne Warren - 2014.11.14. 14:34[/b][/url]

Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra, átadja Lénának a takarót, aki végül mégis úgy döntött, megbízik benne annyira, hogy átvegye azt. Az egyenruhája kabát részén teljesen felhúzza a cipzárt, mindkét kezét a zsebeibe nyomja, összehúzza magát, mint egy faágon kuporgó, összefagyott téli veréb. Lehet - bár ez csak feltételezés -, hogy nem kellett volna hetekkel korábban összebalhéznia a belső atmoszféráért felelős karbantartóval egy nyavalyás tonhalas szendvicsen. Persze semmi sem biztos, de mintha azóta lenne az ő ügyeleti ideje alatt olyan idő, mint a befagyott kénköves pokolban...
Kérdőn nézi a nő mozdulatait, ahogy feláll, majd a kanapéra ül mellé. Félszegen húzódik arrébb, mintha attól félne, Léna bántani fogja őt. Mozdulatlanul figyeli, ahogy betakargatja, egészen úgy, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy mindez megnyugtató helyett inkább kínos és meglepően kényelmetlen. Az egyik könyökét a kanapé karfáján támasztja, az ujjaival a szája előtt babrál. Hosszúnak tűnő, kínos másodpercek múltán kap végül észbe, hogy elfordítsa a tekintetét Lénáról, vissza a kandalló tüzére.
   -  Gondolom már mennél terepre meg minden - alig nyitva a száját, mormogó hangon beszél, a kezével a saját haját kezdi piszkálni - De az már nem játék meg ilyenek. Ha egyszer velünk jössz, akkor én felelek az életedért és te az enyémért. Meg kell bíznod bennem, különben passzra megy az egész és vége. Amíg az nem fog menni, nem vihetlek magammal - a kezét hagyja visszahullni a karfára - mert az eléggé felzaklatna, ha hullazsákban kellene visszahoznom a tested. Gondolom megérted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423524#post423524][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 12:32[/b][/url]

Vállamra húztam a takarót, még a karjaimat is eltüntettem szem elől. A hajam szépen lassan az arcomba hullott, jobbat nem is tehetett volna. Úgy néztem ki, mint kényszerzubbonyos Chewbacca, és igazából úgy is éreztem magam. A pozíció, ami nemrég még természetes volt, mostanra már átcsapott kínosba. Két összezavarodott ember kínja.
 - Ühhhüm.
Igazán értelmesen sikerült megnyilvánulnom, megakadtam valahol a felzaklatna és a hullazsák szavak környékén. Akaratlanul is a rezervátumos eset kúszott a gondolataim közé, ahol csak neki köszönhetően nem lettem sárkánynasi. Ha ő nem lett volna ott, nekem annyi.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbízom benne. Megbíztam, egészen egy hetekkel ezelőtti pillanatig és a bizalom törékeny dolog... nem is értem, nem tudom, hogy meglehetne-e ez még egyszer köztünk ebben az életben.
 - Te sem bízol bennem. Különben nem húzódtál volna el. Meg nem hitted volna azt, hogy én mérgeztelek meg. Ez nem megy csak úgy, Dwayne, beláthatod.
Halkan mormogtam a szavakat a takaró szélébe. Megint ingoványos talajra tévedtünk.
 - Azt hiszed, meg akarom bosszulni ezt az egészet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423547#post423547][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 14:14[/b][/url]

A kandallóban lobogó tűz mozgó fényfoltokat vet elgondolkodó, komor arcára. Érzi a lángok hőjét, ami megnyugtatja, kellemesen elálmosítja őt, higgasztva a téma által okozott zaklatottságán.
Magán az eseten ő valójában ezer éve túllépett már. Ez van, megtörtént, nem is egyszer. Zójával hoztak néhány felelőtlennek tűnő döntést, ami végül Nina közvetítésével az akkori barátnője fülébe jutott. Igen, talán hiba volt - ám teljesen jól tudja, hogy nem ő az első ember a világtörténelemben, aki ilyesmit csinált. A szemében a megcsalás még csak nem is akkora égbekiáltó és halálos bűn... elvégre felnőtt ember, Léna pedig még csak nem is a felesége volt, hanem a barátnője, valahol a világ végén. Ez nem bűn. Valójában egyáltalán nem az.
   -  Pedig jobb lenne, ha megbosszulnád és kész - néz rá végül teljesen nyíltan és őszintén - Üss meg vagy valami és legyünk már túl ezen a témán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423565#post423565][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 14:52[/b][/url]

Az ősparaszt férfi logika szerint a megcsalás nem bűn, tényleg nem az. Ilyenkor csak engednek a női nem szemtelen csábításának és ők természetesen csak áldozatok. Ők nem tehetnek róla. Bezzeg ha fordítva történik... na olyankor van vége a világnak és a nő mindenféle riherongynak el van hordva. Egyenrangúság, heh.
 - Attól jobban éreznéd magad?
A visszafojtott mosoly megint ott bújkált az arcomon, mert én már láttam magam előtt a jelenetet, ahogyan csúnyán megtorlom eme férfiatlan tettet. Természetesen megfordult már párszor a fejemben, hogy visszaadom neki, amit kaptam, mert hogy kölcsön kenyér visszajár, aztán mindig arra jutottam, hogy nem süllyedhetek le erre a szintre. Én egyszerűen nem lennék képes rá, hogy csak ezért, csak a bosszúért megtegyem egy vadidegennel, amit ő Zójával. Hiába engedtem őt közel magamhoz, a távolságtartásom a férfi nevezetű fajjal szemben ugyanúgy fennáll, mint előtte.
Igazából meg sem vártam a választ, kapóra jött, hogy korábban eldugtam a kezeim a takaró alá. Jobb kezemmel kihúztam a karfa és közém bepréselt díszpárnát, egy pillanat alatt előtűnt a takaró rejtekéből és azzal a lendülettel Dwayne arca felé lódítottam. Pontosan úgy, mintha egy ötéves torolná meg, hogy elvették a dömperét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423574#post423574][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 15:05[/b][/url]

Bólint egy parányit, bár talán nem is értette tisztán a választ. Nem, határozottan nem érezné jobban magát egy kiadós agyalásról, attól, ha a nő kecses kis kezei betörnék az orrát. Attól azonban határozottan jobban lenne, ha a jelenlegi helyzet bármerre is, de végre elmozdulna erről a kényelmetlen holtpontról. Ő nem túl haragtartó, alkatilag képtelen bármilyen heves érzelmet, mint például az indulat, huzamosabb ideig fenntartani, ahogy a hosszú sértődöttségre is javarészt képtelen. Mélységesen unja már, hogy Léna közelében lapos kúszásban kell közlekednie, Nina megvető pillantásairól nem is beszélve, amikor néha belebotlik a folyosón...
   - Holy f...
Egy macska reflexeivel rántja a kezeit az arca elé, így a díszpárna a kabátja alkarján puffan, anélkül, hogy arcon vágná. A mozdulattól az egész teste összerándul, izomi védekezésként a gyermeteg, ám tényleg hirtelen támadásra.
   -  Ennyi? - pislog továbbra is felemelt kezei védelméből a nőre - Hát ez nem valami sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423586#post423586][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 15:37[/b][/url]

Mélységes sajnálattal vettem tudomásul, hogy a meglepetés támadásom nem igazán jött össze. Nem a legegyszerűbb feladat egy a reflexeiről híres begyűjtőt orvul megtámadni, szóval visszahúztam a párnát a hasamhoz. Felhúzott szemöldökkel pislogtam a férfire.
 - Nem?!
Rákészültem az újabb támadásra. Maradjunk annyiban, hogy ha már valamit csinálunk, hát csináljuk normálisan. Amúgy is kijárt már Dwayne-nek, hogy valaki helyrerakja kicsit, mondjuk nem így, de ez is megteszi egynek. Ez valahogy a lesarkított, kipárnázott verzió. Ha valaki arra számított, hogy majd kettéátkozom, azt le kell lombozzam. Nem tettem meg, mert már rég megbocsátottam neki a dolgot.
Most már két kézzel fogtam rá a párnára és egy macska ügyességével térdeltem fel, hogy egy-két fejjel magasabban legyek nála.
 - Szemét! - paff - Egy - paff - szemét - paff - paraszt - paff - vagy!
Paff.
Összesen ötször sújtottam le egymás után azzal a szerencsétlen párnával, ami egyébként nem érdemelte meg, hogy vele püfföljék szét Dwayne Warren karját, fejét, akármijét. Nem igazán érdekelt, hogy mijét sikerült eltalálnom, vagy mijét nem, egyszerűen csak ki akartam adni magamból az elfojtott dühöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423590#post423590][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 15:47[/b][/url]

Összeszorítja a szemét, a kezével a fejét védve hárítja el a következő, párnás ütést. Mindkét lábát felhúzva fordul oldalra, a nő felé, behúzott nyakkal hárít.
PAFF. Léna következő ütése keményen fültövön vágja. PAFF. A párna valahová a hasa felé céloz, végül azonban ez is a karján puffan, majd ahogy a következő is. Pillanatokra nyitja ki a szemét két gyerekes támadás között, ami különben tényleg nem fáj - de mégis meglepően kellemetlen. Mégsem próbálja elkapni a  nő kezeit, hogy lefegyverezze vele, csak a fejét védi rendületlen, leginkább, mint egy fejre fordított teknősbéka.
Adja csak ki. Ennek így kell lennie.
   -  Jójójójójó jóvanmár!
Sűrűn véve a levegőt hunyorít föl rá, védekezőn tartva a kezeit, fölkészülve az utolsó válaszcsapásokra. A kabátja egészen felgyűrődött a törzsén, a takaró pedig a földre esett róluk ebben az eszetlen ficánkolásban.
   - Paraszt, igen, van még valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423595#post423595][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 16:07[/b][/url]

Az ütések közben módszeresen visszafojtottam a levegőt, aztán pedig úgy ziháltam, mint aki épp most futotta le a maratont. A mellkasom gyors ütemben emelkedett és süllyedt miközben igyekeztem összevakarni magam. Visszaráncigáltam a kabátom a helyére, visszahúztam rajta a cipzárt, mindeközben a párna az ölemben maradt, hátha a szükség úgy hozza.
 - Szörnyű vagy  - hátrasimítottam az arcomba hullott sörényem -, egy... egy vadparaszt!
Nyugodtan, artikuláltan közöltem vele a csodálatosnál csodálatosabb jelzőket. Már korábban a fejéhez vágtam volna mindet, ha lett volna rá megfelelő alkalmam.
 - Borzalmas és utálatos. Meg szemtelen és idióta, és... és...
Hát nem igazán azt sikerült kihoznom a helyzetből, amit korábban elképzeltem. Bármennyire is koncentráltam, bármilyen sebességgel kutakodtam újabb és újabb sértések után, egyszerűen nem jutott semmi eszembe.
Ez vagy te, Almásy Léna, még az exedet sem tudod normálisan kiosztani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423599#post423599][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 16:15[/b][/url]

Végül leengedi a kezeit, bár agyban továbbra is fel van készülve Léna következő kitörésére. Farkasok közt nevelkedett, ha a testvéreivel nézeteltérése akadt, ők is leverték egymáson, ezzel hárították el a későbbi konfliktust, így ő maga nem is ismer mást. Beszélni, érzésekről tárgyalni, az végképp nem az ő asztala és szerinte nem is old meg soha semmit.
Följebb húzza magát, ismét felül a kanapén. A kabátját ügyetlenül visszahúzza magára, két- három rúgással kiszabadítja a jobb lábát, ami a takaróba csavarodott. Fölsandít a nőre, némán tűri annak lihegő, kifulladt szidalmait.
   -  Valamiért mégis így szeretsz.
A szemébe hullott haja alól figyeli az arcát, majd egyszerűen, pofátlan őszinteséggel fejezi be Léna megkezdett, ingerült mondatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423628#post423628][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 17:12[/b][/url]

Testtel visszafordultam a kandalló felé és nekidőltem a kanapé háttámlájának. Már nem fáztam annyira, mint percekkel korábban, talán ezt a kis testmozgást rendszeresíteni kellene. Mindenkinek jó lenne - még Dwayne hasznára is válna.
A párnát begyömöszöltem a hátam mögé, a férfi talán megúszta a további ütlegelést. Azért felkészültem rá, hogy ha még egyszer beszól, kézéllel nyomom orrba, csak hogy érezze a törődést meg a szavainak a súlyát. Alapjáraton békés természetű ember vagyok, de szerintem Dwayne nem akarja tudni, milyen az, ha teljesen kiakaszt.
 - Mi?
Egy értetlen pillantást lövelltem felé, kissé kétségbe estem. Ennyire egyértelműen az arcomra lenne írva minden?
 - Én nem is...! Na hagyjál békén.
A kezem már viszketett, de inkább felhúztam a lábaimat és átkulcsoltam körülöttük a karjaimat.
Teljesen mindegy volt már, elárultam magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423683#post423683][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 19:17[/b][/url]

Figyeli, ahogy Léna arca megváltozik. Ő maga sem tudja, mire számít, hogy mit szeretne elérni ezzel... de mégis, furcsa elégedettséget jelent számára, ahogy a nő szemében egyfajta riadalom csillan. A szavaival ellentétben közel sem biztos abban, amit mond, egyfajta szurkálódásnak, már-már bántásnak szánta: látod, bármilyen is vagyok, bárminek elmondhatsz, még mindig velem akarsz lenni és az enyém van.
   -  Akkor jó.
Végül elfordítja az arcát róla. Léna tagad, bár olyan arcot vág, mint aki épp most fogja összepisilni magát -ő pedig már nagyon rég nem tudja, mit gondoljon.
Az elsó ajkába harap, megforgatja a szemeit. Egy mordulással, hirtelen áll föl a kanapéról, visszafordulva még zsebre vágja a telefonját.
   -  Asszem én inkább... na csá.
Nem néz rá, nem reagál. A sértődöttség kifejezésével az arcán nyomja a zsebébe a kezeit, majd összehúzva a kabátot magán csörtet ki a pihenőből.