34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 11:26 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra


Pedáns munkaerőkét ilyesfajta mulasztásokat eddig soha sem engedett meg magának. Az élete mondhatni a karrierjéről szólt úgy fél évvel ezelőttig, aztán minden összeomlott a feje fölött; nem csak a szerelem veszett ki az életéből, a munkakedv is és tekintve, hogy mindent egy lapra tett fel korábban, ez elég nagy bajnak számított. Majdnem egy teljes hónapig kerülte a Minisztériumot, s azzal együtt a munkát is.
Általában akadt valami kifogás, valami egetrengető ok, amire hivatkozva egész nap a cuki kis rózsaszín pizsamájában és sünis mamuszában, az ágyban elterülve sajnálhatta magát szerencsétlen magánélete miatt. Talán nem egyszer és nem kétszer megfordult a fejében, hogy elvonul apácának, neki úgyis teljesen mindegy már. Közelít a harminchoz, egy értelmes, valamire való szabad férfi sem fellelhető a környezetében, ez pedig a kelleténél nagyobb mennyiségű elkeseredettséggel töltötte meg sivár kis életét.
Aztán szépen lassan elkezdte összevakarni magát a padlóról. Kezdetben lecserélte a hálóruháját rendes utcaira és mint a normális emberek, tiszteletét tette a faluban élelembeszerzés céljából. Ezt az apró lépést pedig egyre nagyobbak követték, anyagokat rakott össze a tanévre, beült a tanári értekezletekre, a legvégén pedig visszatért az Aurorparancsnokság nyomasztó légköréhez is. Ott viszont egyetlen célja volt csak: Osztrovszky úr nevét mindenáron elkerülni.
Egy cseppet sem kellemes októberi nap kellős közepén kopogtatott az ajtaján egy lóti-futi gyakornok, hogy a kezébe nyomjon egy hivatalos borítékot, aztán eltűnjön az éterben. Már várta a behívót, számított rá, hogy igazolatlan mulasztásait nem fogják szó nélkül hagyni a rend éber őreinek fejesei.
November hatodik napján pontosan tíz órakor kopogtatott a Parancsnok irodájának ajtaján. Kellemetlenül érezte magát és nem csak a szokatlan ceruzaszonya miatt, amit magára aggatott a jeles eseményre, hanem mert ilyen megrovásban sohasem részesült azelőtt. Gyomra görcsbe rándult, ahogy benyitott a sivár berendezésű helyiségbe.




A BEIDÉZÉS
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2015. november 9. 12:17
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 9. 12:23 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda



Rehabilitáció. Aktatologatás.
Révay Nándorról mindenki tudja, hogy alapvetően egy marcona teremtés, de legalábbis nem az a csupa szív, mosolygós fickó. Ez mostanság hatványozottan is igaz. Egyszerűen vérlázító a számára például, hogy néhány horzsolás és pár eszméletlenül az ispotályban eltöltött hét miatt az embert csak úgy parkoló pályára teszik. Kiváltképpen ha az a bizonyos illető maga az Aurorparancsnok. Nem elég azonban, hogy gyorsabb felépülése érdekében, minden kiküldetést, rajtaütést vagy ellenőrzést a helyettese kell levezessen, de még a nyakába sóznak néhány fegyelmi eljárást, elmarasztaló interjút és megannyi olyan kihallgatást, amelyhez nemhogy humorérzéke, de még csak köze sincsen. Ugyan miért lenne az ő hatásköre fegyelmi eljárást vezetni egy auror ellen? Megvannak erre a megfelelő emberek, akik a fizetésüket is felveszik ezért. De úgy gondolják, az idejéből kitelik, s nem is terheli ez meg túlságosan. Nem, valóban nem, de annyi kedvét sem leli benne, mint egy kiskorú bűbájgyakorlása okán összehozott tárgyalásban.
Az éppen aktuális eljárások aktáit jobbjában tartva sétál irodája felé, tőle jól megszokott szikla arccal. Baljában egy csésze kávét szorongat, az egyetlen vigasza az előtte álló napra. Pillantása már viszonylag korán megakad a karcsú lábakon, ahogy gazdájuk bizonytalanul leselkedik befelé a résnyire nyitott ajtón. A nőt talán meglepi, hogy a helyiség üresen várja, ám váratlanul háta mögött hidegen csendül a férfi hangja.
 - Amennyiben kibámészkodta magát, kegyed, akár beljebb is mehetne - csak addig várakozik a nőszemély mögött, amíg egyetlen lépést tesz előtte, majd lendületesen elvonul mellette, hogy a dossziékat lecsapja a súlyos diófa asztalra.
 - Maga a tízórás? - kérdezi színtelenül, miközben az asztalára fektetett csíptetős mappát futja át szemeivel. - Almásy... - teszi hozzá, majd végre szembefordul Lénával, kék szemei most találkoznak csak az övéivel. Egyelőre nem ül a székébe, asztala sarkának támaszkodik, miközben karjait összefogja maga előtt, míg a hölgy méltóztatik közelebb jönni, és esetleg helyet is foglalni.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 12:32 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra



Bár törékeny madárlelke már rég a múlté, újkeletű magabiztossága igen gyorsan cserben tudja hagyni, ha ismeretlen helyzetben találja magát. Semmi más vágya nem volt abban a percben, csak gyorsan és a lehető legenyhébb következménnyel megúszni a kényelmetlen procedúrát. Igen, elcseszte, hogy nem jelentette le a távolmaradását, de akkor még úgy gondolta, megengedheti magának ezt ennyi példásan megoldott ügy és ledolgozott munkanap után. Az önsajnálata nem engedte, hogy az orránál tovább lásson, agya teljesen elködösödött és mindent elfelejtett, ami korábban fontos volt számára. Nem gondolt bele, hogy ezzel tulajdonképpen a további életét és a karrierjét kockáztatja, hiszen a Parancsnok nem épp a cukiságáról híres. Sőt...
Nem csoda hát, hogy úgy állt ott a nyitott ajtó előtt huszonkilenc éves felnőtt nő létére mint egy óvodás, aki visszabeszélt és most a nadrágszíjra vár. Révay túlságosan is közelről jövő hangjára összerezzent, mint harmatos falevél hurrikán idején, de válaszra nem nyitotta száját. Csendesen beljebb libegett mostanában keveset hordott magassarkújában, s miután a férfi elbicegett mellette, belökte utána az ajtót.
- Igen, én - s bár hangja határozottan csengett, tekintetét csak egy pillanatra emelte feletteséére, aztán le is sütötte rögtön: a padló bámulása egyfajta érzelmi biztonságot jelentett számára. Zavartan szorongatta fekete szövetkabátját ahogy közelebb lépdelt és közvetlenül a férfi mellett leereszkedett székére. Megnyalta kiszáradt ajkait, úgy kezdett bele mondandójába.
- Én... nem is tudom, mit mondhatnék. Tudom, hogy megszegtem a szabályzatot... de nem tudok felhozni semmit mentségül. Semmi olyat, ami elfogadható lenne. Én nem kérem, hogy megértse...
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 9. 12:55 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda


Figyelem. Unalom.
Kékjei a nő minden lépését figyelemmel kísérik, olvassák az arcát, a mozdulatait, a tartását. Árulkodó jeleket keres, de meg sem kell erőltetnie magát, hiszen a kismadárról lerí, hogy meg van rettenve.
Ó, ez szórakoztató lesz...
Ahogyan Léna markolássza a kabátját, kerüli a pillantását és még ezernyi apró dolog.. meg sem lepi, hogy amint helyet foglal a vallató széken szinte azonnal kiszakadnak belőle a szavak. Nem ő az első, aki így indít, s minden bizonnyal Nándor is visszafogottabb lenne, ha esetleg vette volna a fáradtságot, s beleolvasott volna a hölgy aktájába. De a kávét előbbre valónak tartotta, s úgy tervezte, lesz még ideje átfutni a dolgokat, de egy dögös kis gyakornok feltartotta az úton idefelé.
Léna nem kéri a megértését, s azt jól is teszi, ahhoz nagyon is rossz ajtón kopogtatna. Szemöldökeit kissé szigorúan vonja össze, továbbra is karjait mellkasa előtt összefonva tartja, méregeti egy darabig még, mielőtt ismét megszólal.
- Nos, kezdetnek... tudja mi a protokoll, amennyiben megbízást teljesít? Jelen esetben előadásokat tart az iskolában - egy pillanatra felidéződnek benne egyes dolgok, amiket ő élt át a Bagolykőben, s egy titokzatos félmosoly árnyéka sejlik fel szája szegletében. Ez most azonban nem a megfelelő hely a nosztalgiázásra. - Vagy hogy mi az eljárás, ha nem tudja azokat teljesíteni... - egészíti a kérdését. Minden egyes alkalmazottnak tudnia kell a kötelességeit az egyes esetekben. Egyelőre nem húzza elő a papírost, az írás része amúgy is a legkevésbé kedvelt része az egész mizériának.
- Mennyi időt is mulasztott? - nem, halványlila gőze sincs a részletekről, a beosztásában mindösszesen vázlatosan volt feljegyezve a fegyelmi mibenléte, de meggyőzően adja a figurát, mintha csak tudatosítani akarná a nőben, igen is komoly kihágást követett el.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 9. 12:56
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 13:02 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra




Ezer és egy dolgot hallott már a főnökről, a férfiről, aki a legjobbak között van és akitől talán túlzás nélkül egy fél ország retteg. Híres a könnyűnek nem mondható természetéről, de szeremcsére neki még nem volt oka ezt a csodát megtapasztalni. Egészen idáig.
Mintha csak saját védőügyvédje lenne, úgy ömlöttek ki szájából a kéretlen szavak. Fontosnak tartotta, hogy elismerje bűnösségét már jóval a részletek kitárgyalása előtt, hátha ezzel enyhít valamelyest a körülményeken. Magában már a legrosszabbtól tartott - még ha legbelül tudta is, hogy pár elmulasztott munkanap nem a világ vége -, a rettegés pedig ehhez mérten járta át testét.
Nándor kérdésére csak egy aprót bólintott. Tekintetét félve emelte az önelégült ábrázatra. Természetesen tudja a kötelességeit, talán jobban is, mint bármelyik másik beosztott az osztályon. Soha sem volt egy lusta teremtés, a feladatait mindig időben elvégezte, a jelentéseket idő előtt leadta és mindig mindent precízen, képességeit szinte maximálisan kiaknázva végzett el. Panasz általában csak akkor érkezett rá, ha utasítás nélkül vagy annak figyelmen kívül hagyásával járt el egy-egy akció során, ám azoknak az eseteknek a kivizsgálásakor közel sem érezte magát ennyire kiszolgáltatottan. Most bűnös.
 - Hat munkanapot... és kétszer kellett volna megjelennem bevetésen... - ahogy kimondta, azt kívánta, bárcsak ez a körülbelül két és fél hétnyi munkakerülés ne az Almásy névhez fűződne. Most már hiába mondaná, hogy az azidő alatt feltornyosult munkát három éjjel és három nappal alatt elfogyasztotta, ennek jóvátételéhez sokkal, de sokkal több minden kell.
Úgy érzete magát ott, a férfi átható pillantásainak kereszttüzében, mint egy módszeres bűnöző, egy senki, akit bármikor eltaposhatnak, ha az érdekek úgy kívánják.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 9. 16:27 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda


Szigor. Esély.
Ezer és egy dolog terjeng róla az osztályon, melyeknek talán csak fele igaz, de ez mindaddig nem zavarja, amíg tisztességét nem veszélyezteti. Sokkal óvatosabb manapaság, ami a csapodárságát illeti, itt mások a játékszabályok, mint korábban a Bagolykőben. Most már meg kell fontolnia mit mond és kinek, hogyan, de még csak azt is, milyen hangsúllyal. Tanárként többet megengedhetett magának, itt azonban az emberek csak arra várnak, hogy megcsússzon. Hiába szállítja az eredményeket, az emelkedett számú megoldott ügyek, lezárt nyomozások és sikeres rajtaütések semmit nem számítanak. A példás előmenetel semmit sem jelent, ha bármily apró hibát is követ el az ember. Ezt Léna most saját bőrén tapasztalja meg.
 - Tehát tisztában van azzal, ha esetlegesen gyengélkedik, értesítenie kell a munkahelyét a távolmaradásáról... - reagál a bólintásokra, mert igazság szerint hallani szerette volna a nőtől - ...amennyiben nem tudja ellátni a feladatát, értesítenie kell a felettesét... - végre elmozdul ültéből, felegyenesedik, s az asztala mögé sétál. Újra végigfuttatja tekintetét az irathalmon, amely sajátos rendszerben hever előtte. Leginkább egy katyvasznak tűnik, de ő megtalálja mindig, amire szüksége van.
 - Nos, esetlegesen meg tudja indokolni a távolmaradását és mulasztásának okát? Vagy van hitelesített igazolása arra az időszakra? - nem igazán lát esélyt rá, de meg kell kérdeznie, ez az eljárás. Eddig még senkitől sem kapott ilyesmit, vagy bármi olyan írást, amely bármilyen módon felmentené őket a további meghurcolástól. Az asztal tetejére, a pergamenhalomra tenyerel, várakozón pillant az aurorra, de igyekszik nem túlságosan ráncolni a homlokát, nem szeretne idejekorán kéretlen barázdákat oda.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 9. 16:27
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 23:22 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra



Titkon abban reménykedett, hogy Nándor nem szerzett tudomást Mihaelről. Már csak az kellett volna szegény fejére, hogy megtudják, szabadidejében speciális varázslatokat oktat egy számára kedves diákjának, mindennemű engedély nélkül és ráadásul az iskola falain belül, nem is az otthonában. Most, hogy így belegondolt, talán több ízben is kockáztatta állását az elmúlt időszakban, ami szintén nem vall rá. A legutóbbi pofáraesésének alkamával ismét elég nagy jellembeli változásokon ment keresztül, ami ezeket a kihágásokat tekintve egyáltalán nem váltak hasznára.
- Igen, tisztában vagyok vele - hangján nem lehetett nem hallani az idegességet. Révay talán felsorolja számára az összes ide vágó szabályzatcikkelyt, utasítást és büntetéslehetőséget? Ez az ember szereti összezúzni az összes többi önbizalmát a sajátjával, és tekintve, hogy Lénának ebből a nemes jellemből amúgy is elég kevés jutott, ez nem igazán jó hír számára.
- Nem. Vagyis... nem hiszem, hogy a magánéleti gond elégséges indok volna - idegességében ráharapott alsó ajkára, reszkető ujjai pedig szoknyájának gondosan elvarrt széléhez vándoroltak. A kényelmetlen szituáció elég gyenge megfogalmazás, ha le akarjuk írni ezt a kihallgatást. Teljesen biztos volt benne, hogy még ha felettese elé tárja az egész történetet, még akkor sem mutatna semmiféle empátiát irányába. Egyszerűen a magánélettel takarózni olyan, mint egy kocka toalettpapírral elindulni a mosdóba. Van, van, de nem sok mindent lehet vele kezdeni.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 9. 23:30 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda


Mámor. Ismétlés.
Kezdi egyre kellemesebben érezni magát a szituációban. Minél jobban érzi magát, az annál rosszabb hír Léna számára. Szinte magába szippantja a nő idegességét, mint valami dementor, s ez egyre csak hergeli. Asztalára tenyerelve mered az aurorra, válaszát követően pedig színpadiasan sóhajt egyet. Megingatja a fejét, elvonja tekintetét a nőről, lehunyja szemeit, s összeszorítja ajkait, amelyen egy cinikus kis mosoly jelenik meg.
 - Nem... valóban nem elégséges indok. Vagy netán úgy gondolja, ha nem tudatja velünk, hogy nem számíthatunk a szolgálataira egy hétig, az rendben van? - Nem emeli fel hangját, sosem volt az az ordítós fajta. Már egészen fiatalon rájött a halk beszéd sokkal rettentőbb, mint a kiabálás, és nem is annyira fárasztó.
 - Ha tisztában van a kötelességeivel, akkor meg tudja nekem mondani, mi tartotta vissza attól, hogy eleget tegyen nekik? - nem, egyáltalán nem a magánéleti problémáira kíváncsi, hidegen hagyják, milyen gondjai akadtak éppen. A nőknél egyébként sem mehet biztosra az ember. Tudják, s vissza is élnek a helyzettel, ha megérzik a férfin, hogy hajlamos az empátiára és egy normális mentsruációs hormonfelburlást is tökéletesen megfelelő kifogásnak gondolnak. Egy-két könnycseppet is elmorzsolnak hozzá, s máris megingatják a nyúlszívűeket. Aztán meg idült kacajokkal csacsogják el egymásnak, hogy az a tökkelütött főnök hogy benyalta ezt a vérszegény kifogást. Hát nem!
Szemöldökét felvonja várakozón, mintha lehetséges lenne bármi kifogást találni, bármilyen módon úgy megválaszolni a kérdéseket, hogy ezzel az ember ki is vágja magát. Végtag vagy eszméletvesztésről szó sincs a jelentésben, azon biztosan megakadt volna a szeme, vagy valaki értesítette volna róla.
 - Azt hiszem, munkához is láthatunk - jelenti ki végül. Ellöki magát az asztaltól, hogy kihúzza termetes, méregzöld bársonnyal borított székét, a bal felső fiókból üres pergament húz elő, hosszú fekete pennát vesz magához, majd ezeket mind Léna felé nyújtja. A kihallgatás oké, de hogy még ő is írja meg a jelentést? Ugyan kérem!!!
Ez persze csak egy csel, a penna önműködő, mint a firkászok Pulitzer pennája, csak a reakcióját szeretné látni.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 10. 00:34
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 23:42 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra


Nos, Révay Nándor egyáltalán nincs messze a közvélemény által leírt keménykezű alaktól. Talán csak a szarvakkal és a néha előbukkanó félelmetes agyarakkal kevesebb, de azon kívül minden megvan benne, ami egy rettegést és automatikus gyűlöletet keltő személyben meg kell hogy legyen. A tekintete olyan hideg és átható, hogy Léna még egy középkori kínzást is előbb végignézne, minthogy azon a szempáron kelljen időznie. Ha akkor a négy évvel korábbi énje ült volna a széken, nem a mostani, már rég összeroppant volna a nyomás alatt. Tulajdonképpen ha másra nem is, erre talán jó volt ez a két hatalmas pofáraesés: megtanulta, hogy a sírás egyáltalán nem célravezető.
- Nem, nem gondolom úgy - ez a kijelentés már egy árnyalatnyival másképp csengett, mint a korábbiak. Egyáltalán nem értette, mi szükség van ilyen szinten a sárba tiporni még a maradék önbecsülését is. Hát nem elég, hogy mint egy megalázkodó kutya, behódoló magatartással járul elé? Megértette a hibáját, a következményeket is tiltakozás nélkül elfogadná, ha végre pontot tehetnének az ügy végére és mindenki mehetne a saját dolgára. Nem, ehelyett muszáj végighallgatnia ugyanazt, csak többféleképpen megfogalmazva.
- Semmi. Semmi sem tartott vissza - hazudhatta volna, hogy lázasan feküdt otthon, elutazott, kinyírták az összes baglyát, az összes barátját és egyébként minden ismerősét, de hazudhatta volna azt is, hogy leesett a lépcsőn és pár napra teljesen kivonta magát a forgalomból. Hazudhatta volna, hogy nem látta szükségét ispotályba menni, így igazolást sem tud felmutatni, de egyébként köszöni szépen, nagyon is jól van és már vissza is állt a munkába. De nem hazudott. Megtehette volna, hogy reptet egy papírfecnit távolmaradása tényével és okával, mégsem tette. Valahol az öngyilkosság és a szökés ötlete közt vacillálva ez valahogy teljesen kimehet az ember fejéből.
Legközelebb csak akkor pillantott fel a férfire, amikor az matatni kezdett az íróasztala környékén. Nem sokkal később pedig egy pennét és egy pergament nyújtottak felé. Nem szólt egy szót sem, még egy utolsó pillantást vetett főnöke tökéletes arcvonásaira, majd ismét lesütötte tekintetét. Ha Révay azt hiszi, megijed egy kis írástól, hát rossz lóra tett és bár keze még mindig remegett, kabátját ledobta maga mellé a földre, aztán közelebb húzódott az íróasztalhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 9. 23:49 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda



Nevelés. Papírmunka.
 Lehetne ezt egyszerűbben. Lehetne ezt kedvesebben. Lehetne ezt gyorsabban.De abban mi lenne az élvezet? Márpedig szegény Nándorunk igencsak hiányolja az élvezeteket manapság. Teljesen hidegen hagyja a tény, hogy mindenféle különösebb ok nélkül kínlódtatja szegény teremtést, aki minden bizonnyal úgy gondolta, egy sietős ejnyebejnyével és egy legyintéssel meg is ússza ezt a jelentéktelen kis botlást. Mert ugyan mit számít, hogy nem jelent meg néhány napot, igaz? Megoldották a kollégái nélküle is az ügyet, igaz? De akkor mi szüksége lenne a Minisztériumnak Lénára? Naugye!
Nos, a férfi részéről más haszna is akad a fellépésének, mégpedig az, hogy majdnem teljesen biztos lehet benne, többet nem fogja elmulasztani a jelentéseit. Egy kicsivel több felelősséget plántált belé, ha ezt még most nem is látja be. Látja hogyan ül ott a székében, a háta közepére sem kívánva ezt az egészet. Sz*r ügy. Felé nyújtja a pergament, át is adja, de a pennát a kezében tartja, s szájához emeli, kissé megszívva a végét. Ezt követően a pennát is a nő felé nyújtja, hogy állítsa a pergamenre.
 - Fegyelmi eljárás, dátuma 2015. November 6. délelőtt 11 óra. Az alkalmazott neve Almásy... - egy gyors oldalpillantás a jegyzékre - ...Léna, Auror. Végrehajtó Révay Nándor, Aurorparancsnok - hangja kissé monoton, színtelen, azonban egész idő alatt a nőre meredve beszél. A pergamenen ezzel egyidőben a penna mozgásba lendül, cikornyás betűkkel az elhangzottak jelennek meg, tökéletes loesztásban, lassan kirajzolódik a dokumentum.
 - Tanú... - elhúzza a száját, kicsit összeszűkíti szemeit, s a lehető legtöbbet sejtető hangon intézi a kérdést nőhöz - ...óhajtja esetleg tanú jelenlétét? - el kell hangozzon a kérdés, az majdnem teljesen mindegy, mikor, a lényeg az, hogy iktatás előtt történjék. Hangja azonban egyértelműen elárulja, rohadtul nem javasolja, hogy ezzel vesztegessék az időt.

Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 23:54 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra



Ha kedvesebben nem is, de egyszerűbben és gyorsabban biztosan. Ami azt illeti, jobb dolga is akadt volna így lassan dél környékén: még tengernyi papír hevert feldolgozatlanul az íróasztalán és bár tudta, hogy estig ott fog rohadni a poros kis lyukban, azért szeretett volna emberi időben nyugovóra térni eme hosszú és kétség kívül nyomasztó nap végén. Ha nem tudta volna, hogy Révay ezt élvezi, azt hihette volna, hogy egyáltalán nem ért a dolgához. De mint az már a kezdetektől fogva látszott rajta, roppant mód szereti az embereket verbális módon kínozni és minden lehetőséget megragad, hogy ha csak egy kicsit is, de azt a láthatatlan tőrt belevághassa a másik védtelen mellkasába. Léna pedig az az ember, aki az ilyesmit igencsak nehezen tűri.
Szó nélkül vette át először a papírt, aztán az aktivált pennát is. Tekintetében elszántság halvány fénye csillant meg, ahogy ismét felnézett a férfire. Annak arcán még mindig ott ült az a tenyérbemászó önelégültség. Mit meg nem adott volna azért, hogy azt levakarhassa onnan...
Nándor szavai nyomán az önműködő íróeszköz életre kelt teljesen kihűlt ujjai között. Cikornyás betűkkel jelent meg a pergamenen a dátum, majd a saját és a kedves parancsnok úr neve és beosztása is. Kibontott és reggel gondosan beállított tincsei most az arcába hulltak, ahogy lehajtott fejjel követte a penna útját a papíron. Igen, lényegesen könnyebbek volnának egy ilyen szerkezettel a hétköznapok, ő azonban mégis sokkal jobban szerette saját maga megírni az iratokat. Azok valóban az ő keze munkáját dícsérik.
- Nem óhajtok, Parancsnok.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 00:09 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda


Büntetés! Büntetés?!
 - Tanú... jelenlétét... nem... igényli - helyeslően bólint egyet, miközben folytatja mondandóját. - Vétség. Szolgálatmulasztás, engedély nélküli távolmaradás - újabb szüntet tart, míg összegzi gondolatait. Sajnos a hölgyemény nem volt olyan közlékeny első kirohanása óta, mint szerette volna, de vessen magára. Lett volna lehetősége megvédeni magát, ám nem élt a kínálkozó alkalmakkal, pedig Nándor akaratán kívül is rengeteget kínált neki.
 - Az alkalmazott igazolással nem rendelkezik, elismeri kihágását. Megjegyzés : távolmaradásának okai magánjellegűek, nem részletezte. - Mivel Léna kerüli pillantását, kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy szépen végigmérje, ugyan fürtjei előre omlanak, a blúz esését nem takarják ki. Benedvesíti ajkát, míg orrán át fújja ki a levegőt. A pergament azért adta oda a nő kezébe, hogy láthassa, mi kerül a jelentésbe, nehogy aztán hamisítással vádolja. Paranoia? Elővigyázatosság. A pergamenen az egész egy formális jelentésként jelenik meg, Nándor leginkább a megjelenő pontokat tölti fel. Unalmas az egész, talán Léna is megérti, miért van ki a hócipője ezzel.
Ha eddig a nő úgy is gondolta, példás előmenetele semmilyen enyhítő körülményt nem jelent számára, most talán mégis szerencsésnek érezheti magát miatta.
 - Mivel ez az első komolyabb vétsége, megrovásban részesítem - ez bizonyára némi könnyedséggel tölti el a nőt, ám ez nem fog sokáig tartani - továbbá egy hónap próbaidőre teszem. Nem mehet bevetésekre, tekintve, megbízhatatlan. Az osztály jelentéseit maga fogja átnézni, javítani, az újakat megírni és minden nap elhozza őket hozzám - tökéletesen tisztában van vele, mekkora extra munkát ró ki ezzel Lénára, nem is lepné meg, ha kifakadna miatta. Számára kevesebb kellemetlenséget jelent, mivel úgyis itt tölti ideje legnagyobb részét, a jelentéseket pedig neki magának kellene átnyálaznia, így egy részét a gyűlölt papírmunkának lepasszolhatja.
- Van hozzáfűznivalója? - mert ennek a kérdésnek is el kell hangoznia.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 10. 00:21 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra



Csendesen, szinte mozdulatlanul figyelte a penna munkálatait a pergamenen, pulzusa azonban egyre feljebb szökött, ahogy közelítettek az ítélet felé.
Semmi másra nem vágyott, csak hogy Révay végre kimondja, mi az, amivel sújtani kívánja szegény fejét. Elbocsátás? Felfüggesztés? Mindkettő igazán szörnyen hangzott, de ha valami csoda folytán ennél enyhébb dologgal sikerül megúsznia a dolgot, összeteheti a két kezét és még akár lábat is csókolhat a már háta közepére kívánt főnökének.
Amikor Nándor végre a tárgyra tért, szíve már majd' kiugrott a helyéről. Ennyire talán még a záróvizsgájának eredményhirdetésénél sem izgult, s szívéről hatalmas kő esett le, ahogy fülét megütötte a megróvás szó. A tüdejébe szorult levegőt nagy sóhajjal együtt préselte ki magából, de megérzései azt súgták, ünnepelni még korai... és nem is csalódott magában. Az, ami a továbbá szócska után elhangzott nem igazán derítette mosolyra összepréselt ajkait. A próbaidő és a bevetésektől való eltiltás még nem is lett volna akkora büntetés számára, hisz' akkor csak és kizárólag a papírmunkájával kellett volna törődnie. A saját papírmunkájával. Nem máséval. Nagy pechjére viszont Révay itt nem fejezte be a mondandóját, hanem még a nyakába akasztott úgy öt tonnyányi súlyt is. Számára ez a szankció elég sok álmatlan, munkával eltöltött éjszakát jelentett, semmi mást. Hát, Almásy Léna, most aztán százszorosan kaptad vissza az elbliccelt munkát... Arról nem is beszélve, hogy eztán minden egyes nap kénytelen lesz a férfi személyét, ha csak rövid időre is, de szó nélkül elviselni.
 - Nincs - ó igen, lett volna mit hozzáfűznie, de úgy tartotta jónak, ha nem szól ellenvetéseiről. Lehet, hogy az ilyen mértékű terhelés embertelen, mégsem teheti meg, hogy pont a fegyelmin adjon hangot nemtetszésének. Az állása a tét végülis, semmi más.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 00:33 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda



És találat..

Szikla merev arcán nyoma sincs a benne tomboló extázisnak. Egy újabb szerencsétlenre sikerült lepasszolnia munkája egy részét. Révay parancsnok ismét megveregetheti saját vállát, Léna pedig örülhet, hogy nem került nagyobb veszélybe az állása. A férfi híresen szereti elbocsátani az általa haszontalannak vélt alattvalóit... akarom írni alkalmazottait, már ennél jelentéktelenebb kihágásokért is.
Azonban úgy véli, a hölgyemény eleget pihent a mulasztott időszakban, tehát most akár huszonnégy órában a szolgálatára tud állni. Hm, és miért is ne?! Beletörődése némi csalódottsággal tölti el, várt volna egy kis tüzet, egy kis ellenkezést vagy bármit, amivel kissé érdekesebbé tenné ezt az egészet. Léna ezzel szemben készségesen elfogadja a feltételeit, minden bizonnyal azt remélve, így hamarabb szabadul.
 - Remek... - ismét elhúzza kissé száját - ...a próbaidejét, amennyiben indokoltnak találjuk, újabb egy hónappal meghosszabbíthatjuk! - szúrja oda ezt most már tényleg csak, hogy meghúzza a kismacska bajuszkáját. - Dátum, aláírás... - zárja le végül is. Felemelkedik székéről, hogy amint a nő is szignózza a pergament, a megfelelő osztályra küldhesse iktatásra.
Rettentően kimerítette ez az elmúlt majdnem két óra, ennek megfelelően hatalmasat sóhajt. Ismét visszatelepszik asztala sarkára, ujjait egymásba kulcsolja, úgy néz le végül Lénára, dús ajkain unott mosoly terül szét.
 - Nos, ezzel megvolnánk. Ma még nem, de holnaptól várom a jelentéseivel, tudja hol találja meg a többi dossziét. Amennyiben nincs szüksége semmire, úgy végeztünk mára - nem nagyon számít semmilyen akadékoskodásra a nőtől, ha eddig nem tette, ezek után már biztosan nem fog kifogást emelni semmi ellen. Így ismételten magához veszi kávéját, s nagyokat kortyol belőle. - Szép napot! - int búcsút a hölgynek, az a halovány mosoly már-már barátságos kifejezést kölcsönöz az arcának, bár Léna ebből feltehetőleg, semmit nem észlel, tekintve a szemkontaktus majdnem teljes hiányát, amit az egész találkozó alatt produkált. És már miért is ne mosolyogna? Hamarosan jelenése van az ispotályban, hogy egy újabb lépést tegyen teljes tökéletességének elérése felé.

Ahogyan azt már-már elvárta tőle, Almásy kisasszony végtelenül megértően reagált az újabb részletre, s egy "Rendben, Parancsnok úr!"- t követően felszedegeti a földre dobott cókmókját, majd egy enyhén halk "Jó napot, Parancsnok!" elmormogása után vert seregként oldalog ki az irodából.

Megj.: Ha távozás közben magán érzi Nándor éhes tekintetét... nos az nem véletlen..
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 10. 00:47
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek