Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=540892#post540892][b]Révay Nándor - 2015.11.09. 12:23[/b][/url]

Rehabilitáció. Aktatologatás.
Révay Nándorról mindenki tudja, hogy alapvetően egy marcona teremtés, de legalábbis nem az a csupa szív, mosolygós fickó. Ez mostanság hatványozottan is igaz. Egyszerűen vérlázító a számára például, hogy néhány horzsolás és pár eszméletlenül az ispotályban eltöltött hét miatt az embert csak úgy parkoló pályára teszik. Kiváltképpen ha az a bizonyos illető maga az Aurorparancsnok. Nem elég azonban, hogy gyorsabb felépülése érdekében, minden kiküldetést, rajtaütést vagy ellenőrzést a helyettese kell levezessen, de még a nyakába sóznak néhány fegyelmi eljárást, elmarasztaló interjút és megannyi olyan kihallgatást, amelyhez nemhogy humorérzéke, de még csak köze sincsen. Ugyan miért lenne az ő hatásköre fegyelmi eljárást vezetni egy auror ellen? Megvannak erre a megfelelő emberek, akik a fizetésüket is felveszik ezért. De úgy gondolják, az idejéből kitelik, s nem is terheli ez meg túlságosan. Nem, valóban nem, de annyi kedvét sem leli benne, mint egy kiskorú bűbájgyakorlása okán összehozott tárgyalásban.
Az éppen aktuális eljárások aktáit jobbjában tartva sétál irodája felé, tőle jól megszokott szikla arccal. Baljában egy csésze kávét szorongat, az egyetlen vigasza az előtte álló napra. Pillantása már viszonylag korán megakad a karcsú lábakon, ahogy gazdájuk bizonytalanul leselkedik befelé a résnyire nyitott ajtón. A nőt talán meglepi, hogy a helyiség üresen várja, ám váratlanul háta mögött hidegen csendül a férfi hangja.
 - Amennyiben kibámészkodta magát, kegyed, akár beljebb is mehetne - csak addig várakozik a nőszemély mögött, amíg egyetlen lépést tesz előtte, majd lendületesen elvonul mellette, hogy a dossziékat lecsapja a súlyos diófa asztalra.
 - Maga a tízórás? - kérdezi színtelenül, miközben az asztalára fektetett csíptetős mappát futja át szemeivel. - Almásy... - teszi hozzá, majd végre szembefordul Lénával, kék szemei most találkoznak csak az övéivel. Egyelőre nem ül a székébe, asztala sarkának támaszkodik, miközben karjait összefogja maga előtt, míg a hölgy méltóztatik közelebb jönni, és esetleg helyet is foglalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=540899#post540899][b]Révay Nándor - 2015.11.09. 12:55[/b][/url]

Figyelem. Unalom.
Kékjei a nő minden lépését figyelemmel kísérik, olvassák az arcát, a mozdulatait, a tartását. Árulkodó jeleket keres, de meg sem kell erőltetnie magát, hiszen a kismadárról lerí, hogy meg van rettenve.
Ó, ez szórakoztató lesz...
Ahogyan Léna markolássza a kabátját, kerüli a pillantását és még ezernyi apró dolog.. meg sem lepi, hogy amint helyet foglal a vallató széken szinte azonnal kiszakadnak belőle a szavak. Nem ő az első, aki így indít, s minden bizonnyal Nándor is visszafogottabb lenne, ha esetleg vette volna a fáradtságot, s beleolvasott volna a hölgy aktájába. De a kávét előbbre valónak tartotta, s úgy tervezte, lesz még ideje átfutni a dolgokat, de egy dögös kis gyakornok feltartotta az úton idefelé.
Léna nem kéri a megértését, s azt jól is teszi, ahhoz nagyon is rossz ajtón kopogtatna. Szemöldökeit kissé szigorúan vonja össze, továbbra is karjait mellkasa előtt összefonva tartja, méregeti egy darabig még, mielőtt ismét megszólal.
- Nos, kezdetnek... tudja mi a protokoll, amennyiben megbízást teljesít? Jelen esetben előadásokat tart az iskolában - egy pillanatra felidéződnek benne egyes dolgok, amiket ő élt át a Bagolykőben, s egy titokzatos félmosoly árnyéka sejlik fel szája szegletében. Ez most azonban nem a megfelelő hely a nosztalgiázásra. - Vagy hogy mi az eljárás, ha nem tudja azokat teljesíteni... - egészíti a kérdését. Minden egyes alkalmazottnak tudnia kell a kötelességeit az egyes esetekben. Egyelőre nem húzza elő a papírost, az írás része amúgy is a legkevésbé kedvelt része az egész mizériának.
- Mennyi időt is mulasztott? - nem, halványlila gőze sincs a részletekről, a beosztásában mindösszesen vázlatosan volt feljegyezve a fegyelmi mibenléte, de meggyőzően adja a figurát, mintha csak tudatosítani akarná a nőben, igen is komoly kihágást követett el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=540936#post540936][b]Révay Nándor - 2015.11.09. 16:27[/b][/url]

Ezer és egy dolog terjeng róla az osztályon, melyeknek talán csak fele igaz, de ez mindaddig nem zavarja, amíg tisztességét nem veszélyezteti. Sokkal óvatosabb manapaság, ami a csapodárságát illeti, itt mások a játékszabályok, mint korábban a Bagolykőben. Most már meg kell fontolnia mit mond és kinek, hogyan, de még csak azt is, milyen hangsúllyal. Tanárként többet megengedhetett magának, itt azonban az emberek csak arra várnak, hogy megcsússzon. Hiába szállítja az eredményeket, az emelkedett számú megoldott ügyek, lezárt nyomozások és sikeres rajtaütések semmit nem számítanak. A példás előmenetel semmit sem jelent, ha bármily apró hibát is követ el az ember. Ezt Léna most saját bőrén tapasztalja meg.
 - Tehát tisztában van azzal, ha esetlegesen gyengélkedik, értesítenie kell a munkahelyét a távolmaradásáról... - reagál a bólintásokra, mert igazság szerint hallani szerette volna a nőtől - ...amennyiben nem tudja ellátni a feladatát, értesítenie kell a felettesét... - végre elmozdul ültéből, felegyenesedik, s az asztala mögé sétál. Újra végigfuttatja tekintetét az irathalmon, amely sajátos rendszerben hever előtte. Leginkább egy katyvasznak tűnik, de ő megtalálja mindig, amire szüksége van.
 - Nos, esetlegesen meg tudja indokolni a távolmaradását és mulasztásának okát? Vagy van hitelesített igazolása arra az időszakra? - nem igazán lát esélyt rá, de meg kell kérdeznie, ez az eljárás. Eddig még senkitől sem kapott ilyesmit, vagy bármi olyan írást, amely bármilyen módon felmentené őket a további meghurcolástól. Az asztal tetejére, a pergamenhalomra tenyerel, várakozón pillant az aurorra, de igyekszik nem túlságosan ráncolni a homlokát, nem szeretne idejekorán kéretlen barázdákat oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541155#post541155][b]Révay Nándor - 2015.11.09. 23:30[/b][/url]

Kezdi egyre kellemesebben érezni magát a szituációban. Minél jobban érzi magát, az annál rosszabb hír Léna számára. Szinte magába szippantja a nő idegességét, mint valami dementor, s ez egyre csak hergeli. Asztalára tenyerelve mered az aurorra, válaszát követően pedig színpadiasan sóhajt egyet. Megingatja a fejét, elvonja tekintetét a nőről, lehunyja szemeit, s összeszorítja ajkait, amelyen egy cinikus kis mosoly jelenik meg.
 - Nem... valóban nem elégséges indok. Vagy netán úgy gondolja, ha nem tudatja velünk, hogy nem számíthatunk a szolgálataira egy hétig, az rendben van? - Nem emeli fel hangját, sosem volt az az ordítós fajta. Már egészen fiatalon rájött a halk beszéd sokkal rettentőbb, mint a kiabálás, és nem is annyira fárasztó.
 - Ha tisztában van a kötelességeivel, akkor meg tudja nekem mondani, mi tartotta vissza attól, hogy eleget tegyen nekik? - nem, egyáltalán nem a magánéleti problémáira kíváncsi, hidegen hagyják, milyen gondjai akadtak éppen. A nőknél egyébként sem mehet biztosra az ember. Tudják, s vissza is élnek a helyzettel, ha megérzik a férfin, hogy hajlamos az empátiára és egy normális mentsruációs hormonfelburlást is tökéletesen megfelelő kifogásnak gondolnak. Egy-két könnycseppet is elmorzsolnak hozzá, s máris megingatják a nyúlszívűeket. Aztán meg idült kacajokkal csacsogják el egymásnak, hogy az a tökkelütött főnök hogy benyalta ezt a vérszegény kifogást. Hát nem!
Szemöldökét felvonja várakozón, mintha lehetséges lenne bármi kifogást találni, bármilyen módon úgy megválaszolni a kérdéseket, hogy ezzel az ember ki is vágja magát. Végtag vagy eszméletvesztésről szó sincs a jelentésben, azon biztosan megakadt volna a szeme, vagy valaki értesítette volna róla.
 - Azt hiszem, munkához is láthatunk - jelenti ki végül. Ellöki magát az asztaltól, hogy kihúzza termetes, méregzöld bársonnyal borított székét, a bal felső fiókból üres pergament húz elő, hosszú fekete pennát vesz magához, majd ezeket mind Léna felé nyújtja. A kihallgatás oké, de hogy még ő is írja meg a jelentést? Ugyan kérem!!!
Ez persze csak egy csel, a penna önműködő, mint a firkászok Pulitzer pennája, csak a reakcióját szeretné látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541160#post541160][b]Révay Nándor - 2015.11.09. 23:49[/b][/url]

Nevelés. Papírmunka.
 Lehetne ezt egyszerűbben. Lehetne ezt kedvesebben. Lehetne ezt gyorsabban.De abban mi lenne az élvezet? Márpedig szegény Nándorunk igencsak hiányolja az élvezeteket manapság. Teljesen hidegen hagyja a tény, hogy mindenféle különösebb ok nélkül kínlódtatja szegény teremtést, aki minden bizonnyal úgy gondolta, egy sietős ejnyebejnyével és egy legyintéssel meg is ússza ezt a jelentéktelen kis botlást. Mert ugyan mit számít, hogy nem jelent meg néhány napot, igaz? Megoldották a kollégái nélküle is az ügyet, igaz? De akkor mi szüksége lenne a Minisztériumnak Lénára? Naugye!
Nos, a férfi részéről más haszna is akad a fellépésének, mégpedig az, hogy majdnem teljesen biztos lehet benne, többet nem fogja elmulasztani a jelentéseit. Egy kicsivel több felelősséget plántált belé, ha ezt még most nem is látja be. Látja hogyan ül ott a székében, a háta közepére sem kívánva ezt az egészet. Sz*r ügy. Felé nyújtja a pergament, át is adja, de a pennát a kezében tartja, s szájához emeli, kissé megszívva a végét. Ezt követően a pennát is a nő felé nyújtja, hogy állítsa a pergamenre.
 - Fegyelmi eljárás, dátuma 2015. November 6. délelőtt 11 óra. Az alkalmazott neve Almásy... - egy gyors oldalpillantás a jegyzékre - ...Léna, Auror. Végrehajtó Révay Nándor, Aurorparancsnok - hangja kissé monoton, színtelen, azonban egész idő alatt a nőre meredve beszél. A pergamenen ezzel egyidőben a penna mozgásba lendül, cikornyás betűkkel az elhangzottak jelennek meg, tökéletes loesztásban, lassan kirajzolódik a dokumentum.
 - Tanú... - elhúzza a száját, kicsit összeszűkíti szemeit, s a lehető legtöbbet sejtető hangon intézi a kérdést nőhöz - ...óhajtja esetleg tanú jelenlétét? - el kell hangozzon a kérdés, az majdnem teljesen mindegy, mikor, a lényeg az, hogy iktatás előtt történjék. Hangja azonban egyértelműen elárulja, rohadtul nem javasolja, hogy ezzel vesztegessék az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541169#post541169][b]Révay Nándor - 2015.11.10. 00:09[/b][/url]

Büntetés! Büntetés?!
 - Tanú... jelenlétét... nem... igényli - helyeslően bólint egyet, miközben folytatja mondandóját. - Vétség. Szolgálatmulasztás, engedély nélküli távolmaradás - újabb szüntet tart, míg összegzi gondolatait. Sajnos a hölgyemény nem volt olyan közlékeny első kirohanása óta, mint szerette volna, de vessen magára. Lett volna lehetősége megvédeni magát, ám nem élt a kínálkozó alkalmakkal, pedig Nándor akaratán kívül is rengeteget kínált neki.
 - Az alkalmazott igazolással nem rendelkezik, elismeri kihágását. Megjegyzés : távolmaradásának okai magánjellegűek, nem részletezte. - Mivel Léna kerüli pillantását, kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy szépen végigmérje, ugyan fürtjei előre omlanak, a blúz esését nem takarják ki. Benedvesíti ajkát, míg orrán át fújja ki a levegőt. A pergament azért adta oda a nő kezébe, hogy láthassa, mi kerül a jelentésbe, nehogy aztán hamisítással vádolja. Paranoia? Elővigyázatosság. A pergamenen az egész egy formális jelentésként jelenik meg, Nándor leginkább a megjelenő pontokat tölti fel. Unalmas az egész, talán Léna is megérti, miért van ki a hócipője ezzel.
Ha eddig a nő úgy is gondolta, példás előmenetele semmilyen enyhítő körülményt nem jelent számára, most talán mégis szerencsésnek érezheti magát miatta.
 - Mivel ez az első komolyabb vétsége, megrovásban részesítem - ez bizonyára némi könnyedséggel tölti el a nőt, ám ez nem fog sokáig tartani - továbbá egy hónap próbaidőre teszem. Nem mehet bevetésekre, tekintve, megbízhatatlan. Az osztály jelentéseit maga fogja átnézni, javítani, az újakat megírni és minden nap elhozza őket hozzám - tökéletesen tisztában van vele, mekkora extra munkát ró ki ezzel Lénára, nem is lepné meg, ha kifakadna miatta. Számára kevesebb kellemetlenséget jelent, mivel úgyis itt tölti ideje legnagyobb részét, a jelentéseket pedig neki magának kellene átnyálaznia, így egy részét a gyűlölt papírmunkának lepasszolhatja.
- Van hozzáfűznivalója? - mert ennek a kérdésnek is el kell hangoznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541175#post541175][b]Révay Nándor - 2015.11.10. 00:33[/b][/url]

És találat..
Szikla merev arcán nyoma sincs a benne tomboló extázisnak. Egy újabb szerencsétlenre sikerült lepasszolnia munkája egy részét. Révay parancsnok ismét megveregetheti saját vállát, Léna pedig örülhet, hogy nem került nagyobb veszélybe az állása. A férfi híresen szereti elbocsátani az általa haszontalannak vélt alattvalóit... akarom írni alkalmazottait, már ennél jelentéktelenebb kihágásokért is.
Azonban úgy véli, a hölgyemény eleget pihent a mulasztott időszakban, tehát most akár huszonnégy órában a szolgálatára tud állni. Hm, és miért is ne?! Beletörődése némi csalódottsággal tölti el, várt volna egy kis tüzet, egy kis ellenkezést vagy bármit, amivel kissé érdekesebbé tenné ezt az egészet. Léna ezzel szemben készségesen elfogadja a feltételeit, minden bizonnyal azt remélve, így hamarabb szabadul.
 - Remek... - ismét elhúzza kissé száját - ...a próbaidejét, amennyiben indokoltnak találjuk, újabb egy hónappal meghosszabbíthatjuk! - szúrja oda ezt most már tényleg csak, hogy meghúzza a kismacska bajuszkáját. - Dátum, aláírás... - zárja le végül is. Felemelkedik székéről, hogy amint a nő is szignózza a pergament, a megfelelő osztályra küldhesse iktatásra.
Rettentően kimerítette ez az elmúlt majdnem két óra, ennek megfelelően hatalmasat sóhajt. Ismét visszatelepszik asztala sarkára, ujjait egymásba kulcsolja, úgy néz le végül Lénára, dús ajkain unott mosoly terül szét.
 - Nos, ezzel megvolnánk. Ma még nem, de holnaptól várom a jelentéseivel, tudja hol találja meg a többi dossziét. Amennyiben nincs szüksége semmire, úgy végeztünk mára - nem nagyon számít semmilyen akadékoskodásra a nőtől, ha eddig nem tette, ezek után már biztosan nem fog kifogást emelni semmi ellen. Így ismételten magához veszi kávéját, s nagyokat kortyol belőle. - Szép napot! - int búcsút a hölgynek, az a halovány mosoly már-már barátságos kifejezést kölcsönöz az arcának, bár Léna ebből feltehetőleg, semmit nem észlel, tekintve a szemkontaktus majdnem teljes hiányát, amit az egész találkozó alatt produkált. És már miért is ne mosolyogna? Hamarosan jelenése van az ispotályban, hogy egy újabb lépést tegyen teljes tökéletességének elérése felé.

Ahogyan azt már-már elvárta tőle, Almásy kisasszony végtelenül megértően reagált az újabb részletre, s egy "Rendben, Parancsnok úr!"- t követően felszedegeti a földre dobott cókmókját, majd egy enyhén halk "Jó napot, Parancsnok!" elmormogása után vert seregként oldalog ki az irodából.

Megj.: Ha távozás közben magán érzi Nándor éhes tekintetét... nos az nem véletlen..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541207#post541207][b]Révay Nándor - 2015.11.10. 10:10[/b][/url]

Nehéz. Élet.
Sanyarú sorsa van Parancsnokunknak, ezt bárki láthatja. Ugyan majd kicsattan az egészségtől, jobb lába még mindig szinte haszontalan koloncként csüng formás feneke alatt. Természetesen ez erős túlzás - mármint, hogy kolonc, nem az, hogy formás a feneke - ám még mindig képtelen komolyabb terhelést elviselni, emiatt pedig továbbra is kénytelen távolmaradni hőn imádott bevetéseitől. Elejtett vadként érzi magát irodája fogságában, miközben csak unaloműzésként végzi sok más teendőjét, amelyeket most, hogy az ég világon semmi egyéb dolga nincs, nem háríthat másra. Természetesen nem ő lenne itt a góré, ha nem lenne agyafúrt és nem találná fel magát ebben a helyzetben is. A leginkább megvetett feladatokat olyan beosztottjaira osztja, akiknek van mit bizonyítani pozíciójuk megtartása érdekében, vagy éppenséggel egyes tisztségek megszerzésében reménykedve igyekeznek a már korábban említett testtáját fényesre nyalni. S hát mi a jó vezetők egyik esszenciális ismérve, ha nem az, hogy kivételes érzékkel választják ki a megfelelő embereket az egyes munkák elvégzésére.
Az idő négyre áll, s éppen egyetlen pillanattal az előtt pillant fel ajtajára, hogy egy halk koppanás hangzik fel rajta, egy újabb momentummal később pedig ki is nyílik meg sem várva íz invitációt. Félbehagyja megkezdett mozdulatát, szemöldöke pedig felszalad homloka közepéig, mély barázdákat rajzolva ezzel. Természetesen végigméri Lénát, ám tekintete gyorsan tovább is suhan az órájára, mintha nem éppen tíz másodperce ellenőrizte volna az időt. Félredobja kezéből az ott tartot iratot, s hátradől székében, míg Léna fáradt kifejezéssel az arcán átszeli a helyiséget.
 - Jó napot! - üdvözli most először elsőként a nőt, noha a gesztust egyáltalán nem teszi barátságossá a férfi színtelen hangja. Számára sem nagyobb öröm ez a találkozás, s ő még csak nem is látja saját sármos arcát. No, nem mintha a barna hajú aurorhölgy nem nyújtana a szemnek kellemes látványt, savanyú arca és a homlokán virító "Menj a búsba felirat" ront némileg az összképen.
Megvárja, míg az asztalhoz sétál, tengerszín kékjei, ma nem szigorú fénnyel vizslatják a karcsú teremtést.
 - Mivel fog ma szórakoztatni engem? - épp csak egy önelégült vigyor hiányzik a képéről, de Nándor nem vigyorog túl gyakran. Csak önelégült, de azt mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=541531#post541531][b]Révay Nándor - 2015.11.10. 22:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=662368#post662368][b]Révay Nándor - 2017.02.25. 14:17[/b][/url]

Kényelmes bőrszékében hátradőlve szendereg Aurorparancsnokunk irodájának rejtekében, ölében egy összetekeredett pergamen fekszik, ernyedt kezei között. Nem igazán tehet róla, éjszaka bevetésen volt (hogy milyenen, azt nem árulom el), így most piheni ki az akció fáradalmait. Ám békés szunyókálásából hangos kopogás rázza fel kegyetlenül, jobbja már a pálcáját markolja, a tekercs pedig a földre hullik egy halk huppanással.
 - Jöjjön! - válaszol néhány pillanattal később kurtán, szokásos szárazsággal hangjában. Amikor kiadta kollégáinak, hogy aki be kíván lépni az irodájába, ne csak simogassa azt az ajtót, nem igazán számolt a hasonló körülményekkel... kellett volna. Mivel tudja, ki van az ajtó mögött, így csak lehajol az elejtett jelentésért, míg a jövevény felfedi magát.
 Kibukkanva az asztal mögül aztán kénytelen ismét csalódni, a héten már negyedszer. Hidegen üdvözli a gyakornokot, majd hasonlóan barátságtalan stílusban ki is penderíti onnan, amint átvette tőle az újonnan érkező aktákat. Mégis mit képzel magáról...?
 Itt az ideje rendet tenni a kis csacsi fejében. Szánja el végül magát. Valóban nem erőltette a kontaktust Lénával az elmúlt időszakban, ő maga is sokat volt házon kívül, vagy éjszakai műszakban, de néhány nappal az után a bizonyos eset után, ő már túl is tette magát rajta. Még akkor sem rendezett jelenetet, amikor elkezdtek különböző emberek megjelenni az irodában, néhányukat talán még sohasem látott korábban. De mostanra betelt nála is az a bizonyos pohár, és felettébb kellemetlenül érinti, hogy hülyének van nézve...
 
 Körülbelül tíz perc múlva már a folyosókat szeli, jöttére kisebb beszélgető csoportok rebbennek szét, aktatologatók változtatnak menetirányt vagy nemes egyszerűséggel vetődnek be valami folyosódísz mögé, hogy ne kerüljenek az útjába. Int néhány értékelhető beosztottjának, majd metsző kékjeit a jellegtelen kis ajtóra függeszti. Legszívesebben egy átokkal berobbantaná az egészet, ám az minden bizonnyal kérdéseket vetne fel, amelyekre most semmi szüksége.
 Kopogtatás nélkül nyúl a kilincsért, de ugyan miért is lenne szerencséje, az ajtót zárva találja. Sebaj, akkor megvárlak...dönti el hirtelen, s miután pálcáját előhúzza rákoppint a zárra. Alohomora! Semmi sem történik. Szóval varázslattal zártad be. Fortyog csak magában, miközben előhúzza a mesterkulcsát. Hasznos kis dolog ez, az egyik talpnyalójától kapta, s bármely zárat ki tudja vele nyitni, ha akkor is, ha varázslattal van bezárva. Benyitva a helyiségbe aztán majdnem ő van meglepődve, hogy bent találja Lénát, asztala mögött kuporogva egy halom akta fölött.
 - Oh, helló! - arcára kiül szokásos ragadozó mosolya. - Hát itt vagy! Helyes, beszélnünk kell! - lép be a szűk kis helyiségbe, majd szemeit le sem véve a nőről csukja be maga mögött az ajtót, s biztosítja be, hogy senki se zavarhassa meg őket.
 - Először is... ez mi a jó fene szeretne lenni? - ejt egy halom aktát az amúgy is telepakolt asztalra. Léna biztosan érti, mire is céloz a férfi. Az az összes akta, amelyeket másokkal küldött el, Nándor ki sem nyitotta egyiket sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=662704#post662704][b]Révay Nándor - 2017.02.25. 23:15[/b][/url]

Láthatóan megdöbbentette a nőt hirtelen feltűnése, de hát hogyan is számíthatott volna rá, hiszen olyan gondosan magára zárta az ajtaját. De ennél több kell a férfi kirekesztéséhez, ahogyan elkerüléséhez is. Léna, mint egy csapdába esett kis nyuszi pattan fel, szinte hallani, ahogyan duruzsol a szíve. Pupillái annyira kitágulnak, hogy látni lehet onnan is, ahol Nándor áll. Valahol spannolja a helyzet, noha kevéssé füllik a foga a beszélgetéshez.
 - Tehát úgy gondoltad, így lesz a legjobb.. - ismétli szinte cukkolva a nőt ostoba ötletéért. Ezt tényleg nem gondolhatta működőképes felállásnak. Szusszan egyet szinte színpadiasan, majd fejével a nemrégiben hátrahagyott szék felé int, invitálva a másikat, hogy helyezze csak vissza formás kis hátsóját. - Akkor vegyük úgy, hogy hellyel kínáltál - szúrja be random módon, ám a kényelmetlen szék helyett odavarázsol egy kényelmesebb ülőalkalmatosságot, s ő maga is helyet foglal, s kényelembe is helyezi magát. Mindig ez a kényelmetlen csönd, amikor hagyja a kihallgatottat azon kattogni, mi is következik most.
 - Azzal ugye tisztában vagy, hogy a feladatköröd nem tartalmazza a gyakornokok és más ügyosztályok, részlegek titkársági beosztottjait küldd az irodámba olyan munkák elvégzésére, amelyekhez sem jogosultságuk, sem pedig megfelelő képzettségük nincsen? - Erős túlzás minden egyes pont, amellyel érvel, de ezt a nőnek nem kell tudnia, higgye csak, érezze csak megkülönböztetett szerepének súlyát. Nem feltétlenül valódi a kérdés, mindösszesen a tisztánlátás végett kérdezi, mintegy ellenőrizvén. Újabb csönd, csak a kékek fürkésznek.
 - Miért? - Egyetlen kérdő szó. Mindig ezt csinálja, nem tesz fel egyértelmű kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=662787#post662787][b]Révay Nándor - 2017.02.26. 10:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=662866#post662866][b]Révay Nándor - 2017.02.26. 15:29[/b][/url]

 Oltári blama volt...hangzott el alig néhány másodperce, s a férfi szavai ott függnek a levegőben, amíg Léna némán, hatalmas barna szemeivel megrökönyödve pillog Nándorra. Na, pont ezen szituációk elkerülése végett nem keresi korábbi áldozatait. Látni, ahogyan szavak és a nevetése rosszul lefordítva tükröződnek vissza a nő orcájáról. Már megint. Talán rossz ötlet volt kettesben belekezdeni ebbe a beszélgetésbe, a Parancsnok jobban tette volna, ha felhajt egy tolmácsot mielőtt belépett a piciny irodába. Ő inkább saját sarának tartja, hogy az este nem ért boldog véget, mivel gátlástalanul itatta az aurorhölgyet.
 Nehéz a dolga, rettentően nehéz, hiszen Léna arca árulkodik sok mindenről egész idő alatt, ám mindezeknek csak apró töredékét önti szavakba, pedig szinte biztosra vehető, ha többet mondaná ki, amit csinos kis fejében gondol, egyszerűbb lenne a kettejük helyzete. De nem kap eleget, amivel rendesen dolgozni tudna, más nők a pilláikat rebegtetik, a dekoltázsukat villogtatják, vagy nemes egyszerűséggel olvadoznak a láttán. Mások a hangszínükkel játszanak, vagy bármely egyéb nőies módon harcolnak a figyelméért. Ez a barna szépség azonban nem, nem igazán, nem mindig, hol így-hol úgy. Bezzeg, amikor elkezd inni.
 Pedig, ha valaki, hát Nándor igazán kivételes megfigyelő, de nem ismeri Lénát annyira, hogy kitalálja, mit gondol. Néha eszébe jut, mi lenne, ha legilimenciát alkalmazna rajta, mert egyébként ő is olyan kíváncsi teremtés, mint az a bizonyos fáncsi.
 Végül aztán csak megtalálja hangját a nő, nem éppen meggyőződéstől csepegő hangnemben, de végül is pozitív választ ad.
 - Jó kislány! - biccent fejével úgy vélvén, léptek valamerre az ügyben. Hiszen, mondhatná azt is, nem fog tudni megbirkózni vele, áthelyezést kér, satöbbi. - De most négyszemközt vagyunk, a magázódást tartsd csak meg a hosszú orrú kollegináknak  - csempészik egy kis cinkos élt is a hangjába. Természetesen a sok kíváncsi, lusta naplopóra utal, akik ahelyett, hogy érdemi munkavégzéssel próbálnák segíteni az osztály előrehaladását, ostoba pletykák fabrikálásával töltik ki a munkaidejüket. - Nem szeretném, ha rájönnének, nem is áldozok beszélő kecskéket kőoltáron és iszom a vérüket reggeli kávé helyett...
 Azért igazán erején felől teljesít már a Parancsnok úr, próbálkozik oldani ezt a Lénából áradó melankóliát. Ha most sem kap egy halvány mosolyt sem, akkor végképp nincs mit tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=663699#post663699][b]Révay Nándor - 2017.02.28. 21:54[/b][/url]

 Általában nem pedálozik ennyire senkinek, hogy a jobbik oldalára kerüljön, és Lénával szemben ezt nem is teszi teljesen szándékosan. Hiszen Nándor nem ilyen. Fel nem merülne benne, hogy bárkit is leálljon vidítgatni, ha szomorú, de még csak a sajnálat leghalványabb derengése sincs meg benne. Most mégis, ahelyett, hogy hagyná, Léna maga birkózzon meg a szégyenével, eméssze meg, lépjen tovább, kerülje el Nándort, mondjon fel vagy akármi, most itt ül kényelmes foteljában és nem kis erőfeszítések árán próbálja elsimítani a helyzetet a nővel. Persze a fejében erre van egy tökéletes magyarázata, amelyet próbál beadni magának. Elvégre, ha most nem ülne itt és a barnaság továbbra is elkerülné, elmulasztaná a kötelességét, hamarosan kénytelen lenne áthelyeztetni, mivel nem lenne a hasznára és már a második alkalom lenne, hogy ezt teszi. De akkor be kellene idomítania egy másikat, de ahogyan végignéz a többi majmon, reflexszerűen ráncolódni kezd az orra. Hol találna még egy ilyen készséges kis miniont, akinek az értelmi szintje magasabb, mint a munkatársaié együttvéve és nem mellesleg ilyen édes kis mosolya van.
 Bájos...villan át az agyán a gondolat, amikor Léna pirulni kezd, és végre megmutatja miért is ez a második legjobb dolog, amit a szájával tud. Hirtelen úgy érzi, nagyon is megérte ez az egész macera, majd ahogyan a nő elkezdi morzsolgatni csábos ajkait Nándor mellkasa elkezd feszülni. Szerencséjére ő ura az arcjátékának, ám ez nem feltétlenül mondható el egyéb szerveiről. Egy enyhébb hőhullám csap rajta keresztül, ahogyan kedvtelve nézi Lénát, amint a száját babrálja zavarában.
 - Kizárt, noha legközelebb inkább valami enyhébb itallal kínállak meg - kékjei a pirosló ajkak és a barna szemek között ugrálnak, miközben fokozódó sóvárgással mered az asztal másik oldalán ülőre. - Persze, ha szómenésed lenne, ki kell ötölnöm valami módot, hogy elhallgattassalak, de szerencsére kreatív ember vagyok - kacsint végül Lénára, majd ő is elmosolyodik végre halványan, de sokatmondóan. Most kezd igazán beivódni, mitől is lett megfosztva, azon a balul elsült éjszakán. Nem találkozott a nővel azóta, így valamelyest könnyebb volt számára nem tudomást venni róla, de most, ismét elmerülvén vonásaiban, az nüansznyi mozdulatokban, amelyeket az irodájában görnyedve fedezett fel...