A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Nem akartam rávenni magam arra, hogy ezt tényleg megtegyem, de rájöttem, hogyha visszakozom, azzal Bonnie-t is hoppon hagyom. Ha már megígérte, hogy eljön velem, akkor az a minimum, hogy összeszedem magam és végig csinálom.
Bár fogalmam sincs mit várok ettől az egésztől, de hátha tényleg segít a szoba. Egyáltalán nem fűzök ehhez sok reményt, de erősen markolom a Zámboritól kapott naplót ujjaim között. Kékjeim tévednek is le rá, ahogy fel-felbukkannak a már elolvasott mondatok. Mindenkinek más...
Az ajtó előtti falnak döntöm a hátamat, megvan a késztetés, hogy annak mentén csússzak le, és így várjam Bonnie-t, majd inkább be se menjek, de megemberelem magam, és állva maradok. Jár a Merlin-díj ezért. Talán azért is, hogy a bagolyban értelmesen tudtam leírni Bonnie-nak, hol találkozzunk. Nem ismerte a szobát, így a legegyszerűbb volt, hogy itt találkozunk, hiszen képes lettem volna elvinni teljesen máshova, hogy ne kelljen belépnem oda.
Lemondóan sóhajtok. Menthetetlen vagyok. Fejemet hajtom előre, a járólapon lévő repedést kezdem el birizgálni cipőmmel, miközben várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861579#post861579][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 16:06[/b][/url]

Nem akartam rávenni magam arra, hogy ezt tényleg megtegyem, de rájöttem, hogyha visszakozom, azzal Bonnie-t is hoppon hagyom. Ha már megígérte, hogy eljön velem, akkor az a minimum, hogy összeszedem magam és végig csinálom.
Bár fogalmam sincs mit várok ettől az egésztől, de hátha tényleg segít a szoba. Egyáltalán nem fűzök ehhez sok reményt, de erősen markolom a Zámboritól kapott naplót ujjaim között. Kékjeim tévednek is le rá, ahogy fel-felbukkannak a már elolvasott mondatok. Mindenkinek más...
Az ajtó előtti falnak döntöm a hátamat, megvan a késztetés, hogy annak mentén csússzak le, és így várjam Bonnie-t, majd inkább be se menjek, de megemberelem magam, és állva maradok. Jár a Merlin-díj ezért. Talán azért is, hogy a bagolyban értelmesen tudtam leírni Bonnie-nak, hol találkozzunk. Nem ismerte a szobát, így a legegyszerűbb volt, hogy itt találkozunk, hiszen képes lettem volna elvinni teljesen máshova, hogy ne kelljen belépnem oda.
Lemondóan sóhajtok. Menthetetlen vagyok. Fejemet hajtom előre, a járólapon lévő repedést kezdem el birizgálni cipőmmel, miközben várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861581#post861581][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 16:58[/b][/url]

El kellett ma intéznem egy csomó papíros dolgot, és azt hittem, hogy ott lelem a halálom, annyira unalmas volt. Egyedül az éltette bennem a lelket, hogy hamarosan találkozom Kornéllal és bemegyünk abba a nagyon különleges szobába. Lehet, hogy át kellene öltöznöm, fogalmam sincs, hogy mondjuk hideg lesz-e, de már nincs idő rá, csak arra, hogy igyak egy picit, aztán fussak, nehogy elkéssek. Vörös loboncom egy piros szalaggal fogtam össze, ami sétához jó volt, de futásra nem alkalmas, így, mire odaérek, egészen kibomlik és leomlik a derekamig. Ez viszont nem zavar, mert ahogy meglátom, vidámság kezd el bennem táncolni, és széles mosollyal, gyors léptekkel teszem meg azt a néhány métert.
- Nem vársz régóta, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861582#post861582][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 18:00[/b][/url]

Cipőm gumitalpa fájdalmasan nyikordul meg, ahogy elakad a repedésben. Én is nyekkennék ugyanezen okból, ha meg nem hallom a hangot. Felkapom fejemet, halvány mosoly kerül ajkaimra.
- Szia! Egyáltalán nem - csóválom meg fejemet, mintha nem lennék oltári nagy zavarban. Nem vagyok vak, látom mit visel, és ez így csak... még rosszabb. Zavartan köhécselek párat, elfordítom róla a tekintetem.
- Izé... öm... csinos vagy - bár a megbeszéltek nem indokolják, hogy így kiöltözzön, de biztos volt máshol is ez előtt. Oka van rá, amiért ennyire, nos... szép. Igen, ez lehet. Előtte volt máshol. Oldalvást sandítok vissza rá.
- Szóval... - dörzsölöm meg tarkómat. - Gondolkodtam, és szerintem jobb lenne, ha egyedül mennék be először - sütöm le tekintetem. - Csak jó lenne tudni, hogy valaki olyan vár kint, aki... olyan, mint én. Nem akarlak feleslegesen itt tartani, megértem, ha most elmész - pillantok végül rá komolyan, hogy rendesen át tudjam adni, szavaim is ugyanilyen komolyak, nem csak tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861583#post861583][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 18:22[/b][/url]

- Úgy gondolod?
A mosolyom olyan széles, büszke mosoly lesz, annyira széles, hogy szerintem csak azért nem szélesebb, mert már egészen elfogyott az arcom oldalt.
- Próbálom kitalálni a stílusokat, de szerintem ez nem lesz az. Feszélyez.
Anna sokféle ruhát adott nekem, de ezek szerint ő ruhái, szeretem őket, de nyílván nem én vagyok.
- Kornél.
A vállára teszem a kezem, és közelebb hajolok, hogy a szemembe nézzen.
- Barátok vagyunk, szövetségesek és...
És? Hát most itt nagyon gyorsan ki kellene találnom valamit.
- Fontos vagy nekem.
Felelem végül őszintén, azzal nem veszíthetek.
- Ha így szeretnéd, akkor itt állok és várlak, rendben? Ez most rólad szól, és én örülök, hogy a része lehetek. Menj, és itt leszek, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861584#post861584][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 18:32[/b][/url]

Egy halk, és egyáltalán nem magabiztos ühüm a válaszom a visszakérdezésre. Tényleg az, de azért örülnék, ha gyorsan átöltözne vagy ilyesmi. Gondolom ez nem opció, ha már eddig eljött.
Kékjeim siklanak a vállamra tett kézre, majd onnan arcára, és totálisan megszeppenve várok. Igazából arra, hogy befejezze, szívem nagyot is dobban, de mikor kimondja végül, megkönnyebbülten mosolyodok el.
- Köszönöm, hogy megérted - markolok rá erősebben a kötetre. - Oké. Nem tudom meddig fog tartani, vagy ilyesmi, de... tényleg köszönöm - mosolyodom el még egyszer utoljára, majd lépek el tőle és állok az ajtó elé. Akkor most vagy soha.
Lendületesen lépem át a küszöböt, az ajtót csukom be magam után, és a szobát azonnal betölti a szalma és a széna illatának keveréke, a meleg szelet érzem magamon, ahogy hallom Pandáék halk köszöntéseit. Mindezek ellenére lesz a szobában sokkal sötétebb, mint eddig volt. A boldog emlékek ellenére áraszt el a félelem, mikor a szalma illatát váltja fel a föld illata, a nyerítések hangját a kicsavarodó fák és a hangos robajok. Alsó ajkamba harapok, szemeimet hunyom le gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861585#post861585][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 19:43[/b][/url]

Olyan, mintha apró szárnyas állatkák repkednének a gyomromban. Pillangók és fecskék, akik boldog táncot lejtenek, amikor csinosnak gondol. Annyira jól esik, hogy hirtelen, még ha nem is érzem jól magam ezekben a ruhákban, elkezdek örülni neki, hogy ezeket vettem fel.
- Nagyon jó vagyok abban, hogy várakozzak.
Még ki is húzom magam, mintha ez egy ilyen rendkívüli képesség lenne, és azért egy picit az is, mert nyughatatlan vagyok, és izgága, meg lelkes, és szerintem csak hajszálon múlt, hogy a Navine a házam és nem az Eridon. Bent tartom a levegőt, biztatóan mosolygok rá, hátha hátranéz, de onnan, hogy becsukódik az ajtó, a vállaim elnehezülnek, a szemeim könnyessé válnak, és a szívem már nem a mellkasomban dobog hevesen, hanem a torkomban. Először a falnak vetem a hátam, de fázni kezdek, így a táskámból előveszem a belegyűrt szürke, kötött pulcsit, és felhúzom. Ujjai egészen elfedik a kezeimet, mégis, aki tudja, az felismerheti, hogy éppen imádkozom. Kérem a lelkeket, a földet, az elemünket, hogy vigyázzanak Kornélra, hogy szabadítsák fel és adják vissza a mosolyát. Most is szépen mosolyog, de úgy érzem, hogy akkor képes lenne igazán ragyogni. Lehunyt szemekkel érzékelem a mozgását, nem akarok belemászni abba, ami bent van, csak azt akarom tudni, hogy jól van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861642#post861642][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 22:01[/b][/url]

Mindegy mennyire szorítom össze a szemeimet, az érzés nem múlik. A félelem lesz úrrá rajtam: hallom édesanyámat sikítani, apámat kiabálni, és nem látok mást magam előtt, mint félelemtől sugárzó tekintetüket. Mélyebb levegőt veszek, a szoba, mintha forogna velem, de mikor kékjeim kipattannak, ugyanott állok, a szoba is ugyanolyan. Elfehéredett ujjakkal markolom Zámbori naplóját.
Nem tudom mit keresek itt. Kapkodva a levegőt nézek körbe, de a robajlás nem csitul, és én semmit nem vagyok képes tenni ellene. Hallom a háttérből kiszűrődő hangokat, amelyek varázslatokat kiáltanak, hogy menthessék, ami menthető, hallom a lovak ijedt nyerítését - azt kívánom, Zámbori bárcsak már akkor mellettem lett volna. Azt akarom, hogy itt legyen és segítsen ezen túllendülni. Segítsen valahogy meg nem történtté tenni.
Segítsen, hogy a szüleim ne féljenek tőlem.
Tudom, hogy azt teszik. Folyamatosan magam előtt látom az arcukat. Az a kulcs. Hogy félnek tőlem, és nem akarom, hogy ezt tegyék. Nem elég, hogy én teszem tőle? Miért kell még nekik is? Ők a szüleim, mellettem kellene, hogy álljanak!
A gondolataimmal együtt forgolódok körbe-körbe a szobába, követve a hangokat és illatokat, amik körbe vesznek. Nem volt jó ötlet ez a szoba...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861652#post861652][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 22:25[/b][/url]

Nem teljesen mondtam igazat, legalábbis úgy vélem. Eddig azt hittem, hogy jó vagyok a várakozásban, sőt, a csendkirályban és a szobrom, szobromban is, de most, ahogy telnek a percek, kezd úrrá lenni rajtam a pánik, és egyre csak egy dalt dúdolok, amit anno a mamám is dúdolt. Ugyanazt a dallamot, amit véresen a verandán hintázva a széken. Az altatót, amit annyira szerettem. És a legszörnyűbb benne, hogy hat, hogy tényleg ellazulok tőle, holott tudom, hogy a papám és az öcsém ezt a dallamot hallotta utoljára.
Kornélra koncentrálok, fohászkodom az isteneimhez, sőt, papához ás Benájához is, hogy vigyázzanak rá, a fiúra, aki miatt elszöktem volna, ha bátrabb vagyok. Eszembe jut ez, meg az, hogy mennyire furcsa is a világ, a sors, hogy egymásra leltünk. Akkor csak egy-két villanás volt, pillantások, álmok, pillanatnyi érzések, most pedig itt állok, imádkozom érte, a barátomért, a terro-társamért, aki miatt várom a holnapot.
A mosolyból nevetés lesz, még ha közben a könnyeim ki is csordulnak, mert jön a felismerés, tudtam, hogy meglelem az állatot, abban a pillanatban, hogy felszabadulok, felbukkan a gondolataimban, és tényleg így történik. Végigcsúszok a falon, hogy teljesen földet érjek. Egy kis darab gesztenyefát, amit az udvaron találtam, meg a papa bicskáját, és faragni kezdem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862032#post862032][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.02. 16:15[/b][/url]

Az érezhető feszültség a szüleim és Maxim között soha nem fajult még el annyira, mint amit én érzek most köztük és köztem. Mintha teljesen más világokból érkeztünk volna, és csak belecseppentem volna az életükbe - váratlanul. Nem akarom és nem is vagyok képes elhinni, hogy ez ennyire egyszerű a részükről. Nem ignorálhatnak, azt sem tehetik meg, mintha a félelmük nem létezne.
A felismerés villámcsapásként ér, ahogy újra meghallom anyám sikolyát és Freedom kétségbeesett nyerítését. Én is félek magamtól. Nem csak az elememtől, hogy mire lehetek képes vele, hanem magamtól is. Nem csak a földtől való félelem kerített egészen eddig hatalmába, hanem az, hogy... mi lettem. Elemi mágus. Elemi mágus vagyok. Egy olyan ember, aki képes irányítani a főelemek egyikét, amik az egyensúlyhoz kellenek.
Önmagamtól félek.
Lélegzetem szaggatott lesz, kikerekedett szemeimmel forgolódom körbe-körbe, attól függ, honnan hallom szüleim vagy éppen Maxim hangját. Mellkasomra csúsztatom kezemet, majd lépek hátra párat: sarkon fordulva tépem fel az ajtót, vágom be magam mögött és előtte megállva támaszkodom térdeimre, nehezen lélegezve, mintha lefutottam volna egy maratont.
- Rájöttem - jelentem ki Bonnie-nak, mikor végre képes vagyok felnézni rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862340#post862340][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.06. 20:21[/b][/url]

Valamelyik mozdulatnál egy kicsit megvágom magam, érzem a hirtelen jött bizsergős fájdalmat, felszisszenek, de nem fájlalom, éppen csak annyit foglalkozom vele, hogy egy kicsit a számhoz érintsem és benyálazzam a sebet. Majd teszek rá gyógyfüveket, pillanatok alatt szépen összehúzzák a sebet, mintha nem is lett volna. Nem tudom, hogy Kornél mennyi ideig lesz még távol, de szeretnék minél előbb elkészülni, hogy oda tudjam neki adni a totemállatot. Elmélyülten faragok, az ujjaim már egy kicsit görcsösek, elszoktam azoktól a munkáktól, melyeket ennyire a kezemmel kell végeznem, és ehhez a kis görcshöz hozzájön az a pillanat is, amikor kivágódik az ajtó, és kirobban Kornél. Egy apró sikítás hagyja el az ajkaimat, és érzem, ahogy megint megvágom magam, de ennél is jobban érzem őt, a zaklatottságát, azt, hogy kapkodva veszi a levegőt.
Feltérdelek, és térden csúszok közelebb hozzá, aggódva pillantva rá, előrenyúlva, óvatosan megsimogatva a haját. Nem szólok hozzá, nem zavarom meg hanggal abban, hogy rendezze a gondolatait, de szeretném, ha érintés útján érzékelné, hogy itt vagyok, vártam rá, és vigyázok rá.
- Ez nagyon jó hír, Kornél!
A szemeim aggodalomból örömbe fordulnak, és ahol a tekintetünk találkozik, a csillogó szempárhoz egy biztató mosolyt is társítok. Ujjaim lejjebb siklanak, megsimítják az arcát is, de a tekintetem nem mozdul. Anyáskodó mozdulat, tudom, de ez nekem is nagyon sokat jelentett régen.
- Van kedved beszélgetni róla velem, vagy inkább Ezrával szeretnél?
Mégiscsak ő a mentoruk, ő talán bölcsebb tanácsokat tud adni neki, mint én, aki magam is még csak dolgozom azon, hogy eggyé váljak az elememmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862497#post862497][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.09. 15:29[/b][/url]

Kell pár pillanat, amíg képes feldolgozni az agyam az információt: kint vagyok. Nincsenek a múltból hangok, csak a borzongás a gerincem mentén, ami mindig van, amikor Bonnie csak a közelembe ér.
Kikerekedett szemekkel nézek rá, ahogy előttem térdelve simogatja a hajamat, majd ujjai érintik arcomat. Megszeppenve, heves szívdobogással hagyom, hogy csinálja, halványan mosolyodom el arra, hogy jó hír. Kinek mi... végül bólintok egy aprót. Valóban az. Legalábbis remélem.
Lassan nyúlok fel, elveszem arcomtól kezét, hogy szinte öntudatlanul térdeljek le én is elé és csuklóját fogva öleljem magamhoz. Sokkal jobb volt így, hogy várt valaki olyan, akiről tényleg tudom, hogy mellettem van. A kérdésre nem válaszolok, mert nem tudom rá a választ - vele megbeszélni, aki mindig pozitív és támogat, vagy elmondani Ezrának, aki reálisan látja? Kissé reszketegen engedek ki egy sóhajt, fél karral ölelem magamhoz szorosabban, miközben az előttem lévő falat bámulom kikerekedett szemekkel.
A felismerés nem jó dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862500#post862500][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.09. 15:45[/b][/url]

Érzem, ahogy elpirulok, miközben letérdel ő is, és csak remélni tudom, hogy tényleg nem fog erre jönni senki, mert érzem a pillanat jelentősségét. Szinte a kezemben tartom, súlya húzza le a karom, de tartom, mert tartani akarom, óvni ezt a percet. Nem ellenkezek, amikor mozdul, és olyan erősen bújok és szorítom magamhoz, amennyire csak tudom, hogy érezze, jó helyen van, biztonságban, hogy itt nem bántja semmi és senki. Megharcolnék érte, védeném, és fel is áldoznám magam, ha úgy alakulna a helyzet, mert ő sokkal értékesebb ember, mint azt hiszi.
Bújok, testemmel melegítem a testét, és remélem, hogy ez eljut a lelkéig is. Szeretném, ha érezné, hogy mennyire fontos nekem, mennyire nagyon szeretném, ha jobban lenne. Szabad kezemmel a tarkóját simítom nyugtatóan, mélyen beszívom az illatát, amiben érzem azt a sok, felszabadult negatív érzést. Kesernyésebbé válik, de még mindig Kornél illata van.
- Nagyon büszke vagyok rád, ez hatalmas lépés volt, bátor vagy, Kornél, bátrabb, mint bárki, akit ismerek.
Suttogok, mert szeretném, ha tudná, hogy mit érzek, de nem szeretném megriasztani, viszont úgy érzem, hogy kell még a megerősítés, hogy ha fájdalmasan is, de helyesen cselekedett. Vissza fogja kapni önmagát, vissza a mosolyát, és újra boldog lesz, akkor is, ha most még nem hiszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862503#post862503][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.09. 16:06[/b][/url]

Nem tudom hány pillanat telik el anélkül, hogy pislognék, de mikor végre megteszem, a szemem szúr. Lehunyva tartom, mikor közelebb bújik. Elmosolyodva ölelem szorosabban, államat teszem vállára, és igyekszem mélyeket lélegezni. Már kint vagyok, és próbálok csak arra gondolni, mégis mit fogok Zalánhoz vágni, amikor legközelebb meglátom.
A latolgatásból Bonnie hangja rángat ki és így eszmélek is fel, hogy mi történik éppen. A lány nagyjából a karjaimban ül, miközben én kényelmesen elhelyezkedtem, mintha egy folyosó közepén ez lenne a legtermészetesebb dolog, amivel csak találkozhatsz. Szívem hatalmasat dobban, nagy levegőt veszek - de nem mozdulok még, hogy elengedjem. Nem csinálhatom ilyen hirtelen, az... modortalan lenne. Lassan kezdek eltávolodni, csuklóját magunk közé eresztem, ahogy kissé elpirulok és a padlót fixírozom.
- Köszönöm - szólalok meg halkan. - Igazából mindent. De majd... szóval Ezrával beszélném meg, ha nem baj - hogy adod elő másoknak ezt az egészet úgy, hogy ne nézzenek teljesen hülyének? Alsó ajkamba harapok. Legalább Bonnie büszke rám, bár egyáltalán nincs rá oka. Eddig mindent a terromágiára fogtam, homokba dugtam a fejemet, pedig én magam vagyok a probléma, nem az elem, ami bennem él. Miattam nem vagyunk képesek együtt dolgozni, amit tudtam, de valahogy ez most így... még rosszabb. Mély levegőt veszek, ahogy agyam ismét működésbe lép.
- Elmondod, hogy értetted azt, hogy fontos vagyok neked? - sandítok fel rá féloldalas mosollyal, előreesett tincseim mögül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862505#post862505][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.09. 16:52[/b][/url]

Jó érzés ennyire közel lenni hozzá, jó érzés, hogy ennyire bízik bennem, és jó érzés az érintése, a bőröm bizsereg és meleggé válik, különösen a csuklómnál. Annyira jó érzés, hogy az sem zavar, hogy a szívem majdnem kiugrik a helyéről. Remélem, hogy ő nem érzi, vagy nem zavarja, ha érzi is, hogy mennyire nagyon elöntött a boldog zavarodottság.
- Nem kell megköszönnöd, barátok vagyunk, ez természetes.
Nem mintha én ne köszönnék meg dolgokat, mégis, szeretném, ha tudná, hogy legyen bármilyen rossz is a pillanat, én mellette vagyok, és rám támaszkodhat. Nem ellenkezem, hagyom azt is, hogy rossz irányba induljon, ha arra akar menni, és csak úgy, mint most, ott ülnék az ösvény szélén, hogy bármikor rám tudjon támaszkodni, ha kell. A kérdésére elmosolyodom, zavart pírral az arcomon, az orrom ráncolódik, és megrázom a fejem, mert érzem, hogy cikis helyzet lenne, és nem szeretném, ha félreértene, de aztán meg, úgy vagyok vele, hogy nem lenne szép tőlem, ha nem mondanám el. Azt mondják, hogy a dolgokat jobb, ha nem a testünkben meg a lelkünkben őrizgetjük, mert akkor jön az elmélkedés, hogy milyen lenne az élet, ha másként csináltuk volna. Nagy levegőt veszek, a tekintetem a padlóra szegezem, ujjaimra ráhúzom a pulóverem, és azt piszkálom, ahogy beszélek.
- Hát, csak olyan normális módon. Te vagy az első igazi barátom, és itt van a terromágia is, ami összeköt minket. Ezránál is érzem, amikor a közelben van, de nem úgy, ahogy nálad, nálad sokkal jobban. És... jó veled beszélgetni is, meg jó az ölelésed is, és sokszor szívesen simogatnám a hajad, meg bújnék hozzád, mint lány. Olykor álmodok, furcsákat is, és nem szeretnélek elveszíteni emiatt.
Mert tudom, hogy az ilyen gondolatok megosztása veszélyes, de kimondom, mert ki kell mondani, de, hogy ne ezen kelljen kattognia, felé nyújtom az oroszlánt.
- Bátornak látszik, de valójában szelíd. Legyőzi a félelmeit, a bátorság példaképe, meg az őszinteségé, és egyenes vagy, mindig, mikor kérdezek, őszintén felelsz. És majdnem szfinx, nem az oroszlánt adtam volna, de ma, ahogy besétáltál, úgy éreztem, hogy ő az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862533#post862533][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.09. 23:22[/b][/url]

Halkan nevetek fel. Tényleg azok vagyunk. Bár nekem kissé különös, hogy tudok lányokkal is barátkozni, de Bonnie-val egyszerűnek tűnik minden - és eddig bele sem gondoltam abba, hogy lehet a terromágia miatt. Magamban hümmögve fogadom az információt, mert közben a szám gyorsabban mozdul, mint az agyam dolgozik, így már kérdezek is.
Biztató mosolyt küldök felé, végül türelmesen hallgatom. Aprókat bólintok, jelzésképpen, hogy figyelek, de egy ponton a térdeim szétcsúsznak, és lehuppanok a földre kissé elnyílt ajkakkal. Szólni nincs időm, mert folytatja és egy faragott oroszlánt nyújt felém. Akadozva veszem el tőle, mosolyogva forgatom ujjaim között, de az agyamban az előző szavai járnak csak. Simogatná a hajamat, bújna hozzám... ez most egy... érted. Szerelmi vallomás? A furcsa álmok csak megerősítenek valahogy ebben a hitben, mégsem kérdezek rá így, de valahogy a kíváncsiságomat ki kellene elégítenem, különben nem alszok napokig.
- És... - köszörülöm meg torkomat. - Szóval miket szoktál álmodni? - ha már ennyire nyílt lapokkal játszunk, akkor csináljuk rendesen és hadd tudjak meg mindent, hogy miután megdobáltam Zalánt, segítséget is kérjek tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862534#post862534][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.09. 23:32[/b][/url]

- Tényleg ez az egyetlen dolog, amit megragadtál?
Kérdezem megrökönyödve, zavaromban elnevetve magam. Még a könnyem is kijött attól, hogy csak ez az egy dolog nyert értelmet nála, az álmaim.
- Olyanokat álmodok, amik zavarba hoznak, és amiket nem szeretek álmodni akkor, amikor fent vagyok a kastélyban.
Mégiscsak vannak szobatársaim, és nagyon furcsa érzés a vágy úgy, hogy másokat hallasz szuszogni. A testem elkezdett felnőttesebb lenni, a gondolataim, az izgalom, ami végigsöpör raktam, mind azt hivatottak jelezni, hogy többféle módon érzek és vágyok Kornélra.
- Kérlek, had ne kelljen őket részleteznem. Kérlek.
Esdeklőn pillantok rá, mert képtelen lennék ennél jobban belemenni, mert az már olyan intim lenne, hogy egészen meztelennek érezném magam itt mellette.
- Sajnálom, nem szándékos, csak úgy megtörtént.
Valójában nagyon régen kezdődött ez, de mostanra már intenzíven jelen van az életemben, és ha már ebbe belementünk, úgy érzem, hogy tudnia kell róla. Nem tudom, hogy miért, de ki kellett mondanom.
- Jobb lenne, ha most elindulnánk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862539#post862539][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.10. 00:06[/b][/url]

A visszakérdezésre alsó ajkamba harapok, lehajtom a fejemet. Nem a lényeget fogtam meg, tudom, de nem tudok mit kezdeni a többivel. Kori is lány, de soha nem mondott ilyeneket, és így... elég idegen a helyzet. Valamit kell mondanom, tudok róla, de fogalmam sincs mit kellene.
Azonban mikor azt kéri, ne kelljen részleteznie felkapom fejemet. Védekezően emelem magam elé kezeimet.
- Én nem... mármint, nem kell részletezned. Ne haragudj, amiért rákérdeztem, igazából nincs hozzá közöm, én csak... - te csak egy barom vagy, fiam, akinek nem esik le semmi - a szerk. - Bocsánat - pillantok ismét a padlóra. A gerincem mentén szaladgál ismét a hideg, ám ez most valahogy mintha mélyebbről jönne - és így sem tudok mit kezdeni vele.
Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egy aprót, majd tápászkodom fel. Halvány mosollyal nyújtom neki a kezemet, hogy felsegítsem. Lazán tartva kezeinket nézek le az oroszlánra.
- Köszönöm - emelem feljebb az állatot. - Remélem a hajam nem befolyásolt - küldök felé cinkes mosolyt, lesütött pillákkal nevetek fel halkan, majd engedem el ujjait.
- Szóval... mit szólnál, ha évkezdéskor ejtenénk meg azt a sütit? Öm... - túrok tincseim közé zavartan, kicsit elpirulva. - Kiderült, hogy sok dolgom lesz a szünetben - ha az annak számít, hogy egy hetet töltök Zalánnal, majd előtte és utána is mehetek mindenhova édesanyámékkal, hogy mutogassanak az aranyvérűeknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862555#post862555][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.10. 09:09[/b][/url]

- Csak egy kicsit furcsa beszélni róla, kellemetlen.
A mama és a papa sem beszélgettek róla, sőt, egyik felnőtt sem beszélgetett róla. Egyszer volt egy néni a faluba, ő elmondta, hogy hogyan lesz a kisbaba, mi az, amit érzünk, de én akkor még nem éreztem semmit, így csak száraz tananyagnak gondoltam. Aztán először láttam Kornélt, először álmodtam vele, először éreztem azt, hogy ki akarok válni. Akkor megértettem, hogy mit magyarázott, majd most itt vagyunk, évekkel később, és még jobban, még határozottabban érzem azt, amiről szó esett, és most már ő is tudja, hogy mi történik. Remélem megérti, és nem lesz nagyon mérges rám miatta.
- Talán csak egy picit. De szerintem meg fog tudni védeni téged.
Legalábbis ebben reménykedem, hogy sikerül majd azt éreznie, amit én érzek a katicámmal kapcsolatban. Elfogadva a kezét szökkenek talpra, és amikor elenged, akkor csak a kis bizsergés marad az ujjbegyeimen, ami megmosolyogtat, meg az is, amit mond, mert ezek szerint nem zavarja, hogy vannak érzéseim. Talán neki is vannak? Talán csak a szünet kell, hogy átgondolja.
- Az nagyon jó lenne, tanévkezdéskor új sütik is lesznek. Állítólag csinálnak olyat is, ami ilyen házba beosztós, megnézhetjük, hogy eléggé levitás vagy-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862560#post862560][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.10. 10:38[/b][/url]

Megértően bólogatok és mosolygok. Tényleg nem kell erről beszélnie, ha nem szeretne. Eddig bele sem gondoltam, de lehetséges, hogy rémálmai vannak, nem? Akkor viszont kéne neki segítenem valahogy, de ha nem szeretné részletezni... Merlinre mondom, sokkal nehezebb másokkal barátkozni, mint Kori és Zalán. Ők tudják mennyire kellemetlen tudok lenni bármikor, és így is állnak hozzám, de Bonnie... ő olyan ártatlan. És még elhiszi, hogy normális vagyok.
Halkan nevetek fel arra, hogy csak egy picit. Ujjaim között forgatom még párszor, majd nadrágom zsebébe csúsztatom az állatot. Ha Bonnie azt mondja megvéd, akkor reméljük tényleg így van, mert arra éppenséggel szükségem lenne a szünetben.
- Mindenki azt mondja, hogy az vagyok, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat. - Megnézzük te elég sárga vagy-e, és kiderülne, hogy inkább Rellon. Micsoda csavar! - nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862716#post862716][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.11. 11:30[/b][/url]

Megkönnyebbülök, amikor nem kell részleteznem a dolgokat, különben is elég egyértelmű, nem? Az intim szó olyan nagyon sok mindent leír, hogy úgy érzem, nem kell ennél többet mondanom. Bár a várt hatás elmaradt, azt gondoltam, hogy az, hogy elmondom az érzéseimet, az majd viszonzásra lel, de talán csak időre van szüksége, igen, biztos ez a helyzet. Most majd a szünetben jól átgondolja, hogy mit is mondtam, és megbeszéljük, és talán ő is mond valami hasonlót. Valahogy így képzelem el ezt, hogy ez fog történni.
- Én, mint rellonos?
Először sűrűn pillogok a feltételezésre, de aztán elnevetem magam, és hevesen megrázom a fejem. Ki van zárva, én nem olyan lány vagyok, aki oda illő lenne. Ott olyan lányok vannak, akik, nos úgy néznek ki, mint az előljárók. Nemesek, és sosem piszkosak és mindig olyan, mintha egy képről léptek volna elő. A hajuk, az arcuk makulátlan. Én pedig akkor vagyok a legboldogabb, ha mezítláb sétálhatok az erdőben.
- Ha kiderül, hogy a rellonba osztanának be, akkor elkezdek majd olyan lenni, mint a rellonos lányok!
Kihúzom magam, mókázva, és pilláim alatt lapos oldalpillantást vetek vetek rá, egy visszafogott félmosollyal.
- Kornél kedvesem, ha lennél oly drága, hogy a házifeladatomat megírod, hálám nem maradna el.
A végére azonban nem bírom, elnevetem magam, mert annyira képtelen, hogy én ilyen legyek. Nekem ez az úriaskodás nem menne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862723#post862723][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.11. 12:18[/b][/url]

Most, hogy már együtt nevetünk a lehetetlen felvetésemen, sokkal könnyebbnek érzem az egészet. Ujjaim akaratlan fonódnak a csuklómon lévő karkötőre, de már nyugodtabb vagyok. Nevetésem lassan csillapodik, de mikor Bonnie elkezdi játszani az eszét, ismét felnevetek.
- Ezt soha többet, kérlek - túrok tincseim közé mosolyogva. Azokat összeborzolva teszem zsebeimbe kezeimet. - A rellonosok ijesztőek. Mármint nem mindegyik, gondolom, de a legtöbben azok - jelentem ki vállamat megvonva. Nem szeretnék előítéletes lenni - bármennyire az vagyok -, de lássuk be, a rellonosokban van valami olyan, amitől megáll benned az ütő. Hozzászólni sem mernék egyikhez sem. Talán akkor, ha kényszerítenek.
- Visszakísérlek a Navinébe - pillantok rá oldalvást, majd indulok el határozottabban a folyosón, hogy Bonnie épségben visszaérjen a sárgákhoz. A körlete előtt elköszönök tőle, és lassú, komótos léptekkel térek vissza a Levitába, hogy a gondolataimat engedhessem szabadjára.
Szünetben átgondolom. Utána beszélnem kell Ezrával. Nem kerülhetem ki.