A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861581#post861581][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 16:58[/b][/url]

El kellett ma intéznem egy csomó papíros dolgot, és azt hittem, hogy ott lelem a halálom, annyira unalmas volt. Egyedül az éltette bennem a lelket, hogy hamarosan találkozom Kornéllal és bemegyünk abba a nagyon különleges szobába. Lehet, hogy át kellene öltöznöm, fogalmam sincs, hogy mondjuk hideg lesz-e, de már nincs idő rá, csak arra, hogy igyak egy picit, aztán fussak, nehogy elkéssek. Vörös loboncom egy piros szalaggal fogtam össze, ami sétához jó volt, de futásra nem alkalmas, így, mire odaérek, egészen kibomlik és leomlik a derekamig. Ez viszont nem zavar, mert ahogy meglátom, vidámság kezd el bennem táncolni, és széles mosollyal, gyors léptekkel teszem meg azt a néhány métert.
- Nem vársz régóta, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861583#post861583][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 18:22[/b][/url]

- Úgy gondolod?
A mosolyom olyan széles, büszke mosoly lesz, annyira széles, hogy szerintem csak azért nem szélesebb, mert már egészen elfogyott az arcom oldalt.
- Próbálom kitalálni a stílusokat, de szerintem ez nem lesz az. Feszélyez.
Anna sokféle ruhát adott nekem, de ezek szerint ő ruhái, szeretem őket, de nyílván nem én vagyok.
- Kornél.
A vállára teszem a kezem, és közelebb hajolok, hogy a szemembe nézzen.
- Barátok vagyunk, szövetségesek és...
És? Hát most itt nagyon gyorsan ki kellene találnom valamit.
- Fontos vagy nekem.
Felelem végül őszintén, azzal nem veszíthetek.
- Ha így szeretnéd, akkor itt állok és várlak, rendben? Ez most rólad szól, és én örülök, hogy a része lehetek. Menj, és itt leszek, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861585#post861585][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 19:43[/b][/url]

Olyan, mintha apró szárnyas állatkák repkednének a gyomromban. Pillangók és fecskék, akik boldog táncot lejtenek, amikor csinosnak gondol. Annyira jól esik, hogy hirtelen, még ha nem is érzem jól magam ezekben a ruhákban, elkezdek örülni neki, hogy ezeket vettem fel.
- Nagyon jó vagyok abban, hogy várakozzak.
Még ki is húzom magam, mintha ez egy ilyen rendkívüli képesség lenne, és azért egy picit az is, mert nyughatatlan vagyok, és izgága, meg lelkes, és szerintem csak hajszálon múlt, hogy a Navine a házam és nem az Eridon. Bent tartom a levegőt, biztatóan mosolygok rá, hátha hátranéz, de onnan, hogy becsukódik az ajtó, a vállaim elnehezülnek, a szemeim könnyessé válnak, és a szívem már nem a mellkasomban dobog hevesen, hanem a torkomban. Először a falnak vetem a hátam, de fázni kezdek, így a táskámból előveszem a belegyűrt szürke, kötött pulcsit, és felhúzom. Ujjai egészen elfedik a kezeimet, mégis, aki tudja, az felismerheti, hogy éppen imádkozom. Kérem a lelkeket, a földet, az elemünket, hogy vigyázzanak Kornélra, hogy szabadítsák fel és adják vissza a mosolyát. Most is szépen mosolyog, de úgy érzem, hogy akkor képes lenne igazán ragyogni. Lehunyt szemekkel érzékelem a mozgását, nem akarok belemászni abba, ami bent van, csak azt akarom tudni, hogy jól van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861652#post861652][b]Bencsik Bonnie - 2023.03.30. 22:25[/b][/url]

Nem teljesen mondtam igazat, legalábbis úgy vélem. Eddig azt hittem, hogy jó vagyok a várakozásban, sőt, a csendkirályban és a szobrom, szobromban is, de most, ahogy telnek a percek, kezd úrrá lenni rajtam a pánik, és egyre csak egy dalt dúdolok, amit anno a mamám is dúdolt. Ugyanazt a dallamot, amit véresen a verandán hintázva a széken. Az altatót, amit annyira szerettem. És a legszörnyűbb benne, hogy hat, hogy tényleg ellazulok tőle, holott tudom, hogy a papám és az öcsém ezt a dallamot hallotta utoljára.
Kornélra koncentrálok, fohászkodom az isteneimhez, sőt, papához ás Benájához is, hogy vigyázzanak rá, a fiúra, aki miatt elszöktem volna, ha bátrabb vagyok. Eszembe jut ez, meg az, hogy mennyire furcsa is a világ, a sors, hogy egymásra leltünk. Akkor csak egy-két villanás volt, pillantások, álmok, pillanatnyi érzések, most pedig itt állok, imádkozom érte, a barátomért, a terro-társamért, aki miatt várom a holnapot.
A mosolyból nevetés lesz, még ha közben a könnyeim ki is csordulnak, mert jön a felismerés, tudtam, hogy meglelem az állatot, abban a pillanatban, hogy felszabadulok, felbukkan a gondolataimban, és tényleg így történik. Végigcsúszok a falon, hogy teljesen földet érjek. Egy kis darab gesztenyefát, amit az udvaron találtam, meg a papa bicskáját, és faragni kezdem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862340#post862340][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.06. 20:21[/b][/url]

Valamelyik mozdulatnál egy kicsit megvágom magam, érzem a hirtelen jött bizsergős fájdalmat, felszisszenek, de nem fájlalom, éppen csak annyit foglalkozom vele, hogy egy kicsit a számhoz érintsem és benyálazzam a sebet. Majd teszek rá gyógyfüveket, pillanatok alatt szépen összehúzzák a sebet, mintha nem is lett volna. Nem tudom, hogy Kornél mennyi ideig lesz még távol, de szeretnék minél előbb elkészülni, hogy oda tudjam neki adni a totemállatot. Elmélyülten faragok, az ujjaim már egy kicsit görcsösek, elszoktam azoktól a munkáktól, melyeket ennyire a kezemmel kell végeznem, és ehhez a kis görcshöz hozzájön az a pillanat is, amikor kivágódik az ajtó, és kirobban Kornél. Egy apró sikítás hagyja el az ajkaimat, és érzem, ahogy megint megvágom magam, de ennél is jobban érzem őt, a zaklatottságát, azt, hogy kapkodva veszi a levegőt.
Feltérdelek, és térden csúszok közelebb hozzá, aggódva pillantva rá, előrenyúlva, óvatosan megsimogatva a haját. Nem szólok hozzá, nem zavarom meg hanggal abban, hogy rendezze a gondolatait, de szeretném, ha érintés útján érzékelné, hogy itt vagyok, vártam rá, és vigyázok rá.
- Ez nagyon jó hír, Kornél!
A szemeim aggodalomból örömbe fordulnak, és ahol a tekintetünk találkozik, a csillogó szempárhoz egy biztató mosolyt is társítok. Ujjaim lejjebb siklanak, megsimítják az arcát is, de a tekintetem nem mozdul. Anyáskodó mozdulat, tudom, de ez nekem is nagyon sokat jelentett régen.
- Van kedved beszélgetni róla velem, vagy inkább Ezrával szeretnél?
Mégiscsak ő a mentoruk, ő talán bölcsebb tanácsokat tud adni neki, mint én, aki magam is még csak dolgozom azon, hogy eggyé váljak az elememmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862500#post862500][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.09. 15:45[/b][/url]

Érzem, ahogy elpirulok, miközben letérdel ő is, és csak remélni tudom, hogy tényleg nem fog erre jönni senki, mert érzem a pillanat jelentősségét. Szinte a kezemben tartom, súlya húzza le a karom, de tartom, mert tartani akarom, óvni ezt a percet. Nem ellenkezek, amikor mozdul, és olyan erősen bújok és szorítom magamhoz, amennyire csak tudom, hogy érezze, jó helyen van, biztonságban, hogy itt nem bántja semmi és senki. Megharcolnék érte, védeném, és fel is áldoznám magam, ha úgy alakulna a helyzet, mert ő sokkal értékesebb ember, mint azt hiszi.
Bújok, testemmel melegítem a testét, és remélem, hogy ez eljut a lelkéig is. Szeretném, ha érezné, hogy mennyire fontos nekem, mennyire nagyon szeretném, ha jobban lenne. Szabad kezemmel a tarkóját simítom nyugtatóan, mélyen beszívom az illatát, amiben érzem azt a sok, felszabadult negatív érzést. Kesernyésebbé válik, de még mindig Kornél illata van.
- Nagyon büszke vagyok rád, ez hatalmas lépés volt, bátor vagy, Kornél, bátrabb, mint bárki, akit ismerek.
Suttogok, mert szeretném, ha tudná, hogy mit érzek, de nem szeretném megriasztani, viszont úgy érzem, hogy kell még a megerősítés, hogy ha fájdalmasan is, de helyesen cselekedett. Vissza fogja kapni önmagát, vissza a mosolyát, és újra boldog lesz, akkor is, ha most még nem hiszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862505#post862505][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.09. 16:52[/b][/url]

Jó érzés ennyire közel lenni hozzá, jó érzés, hogy ennyire bízik bennem, és jó érzés az érintése, a bőröm bizsereg és meleggé válik, különösen a csuklómnál. Annyira jó érzés, hogy az sem zavar, hogy a szívem majdnem kiugrik a helyéről. Remélem, hogy ő nem érzi, vagy nem zavarja, ha érzi is, hogy mennyire nagyon elöntött a boldog zavarodottság.
- Nem kell megköszönnöd, barátok vagyunk, ez természetes.
Nem mintha én ne köszönnék meg dolgokat, mégis, szeretném, ha tudná, hogy legyen bármilyen rossz is a pillanat, én mellette vagyok, és rám támaszkodhat. Nem ellenkezem, hagyom azt is, hogy rossz irányba induljon, ha arra akar menni, és csak úgy, mint most, ott ülnék az ösvény szélén, hogy bármikor rám tudjon támaszkodni, ha kell. A kérdésére elmosolyodom, zavart pírral az arcomon, az orrom ráncolódik, és megrázom a fejem, mert érzem, hogy cikis helyzet lenne, és nem szeretném, ha félreértene, de aztán meg, úgy vagyok vele, hogy nem lenne szép tőlem, ha nem mondanám el. Azt mondják, hogy a dolgokat jobb, ha nem a testünkben meg a lelkünkben őrizgetjük, mert akkor jön az elmélkedés, hogy milyen lenne az élet, ha másként csináltuk volna. Nagy levegőt veszek, a tekintetem a padlóra szegezem, ujjaimra ráhúzom a pulóverem, és azt piszkálom, ahogy beszélek.
- Hát, csak olyan normális módon. Te vagy az első igazi barátom, és itt van a terromágia is, ami összeköt minket. Ezránál is érzem, amikor a közelben van, de nem úgy, ahogy nálad, nálad sokkal jobban. És... jó veled beszélgetni is, meg jó az ölelésed is, és sokszor szívesen simogatnám a hajad, meg bújnék hozzád, mint lány. Olykor álmodok, furcsákat is, és nem szeretnélek elveszíteni emiatt.
Mert tudom, hogy az ilyen gondolatok megosztása veszélyes, de kimondom, mert ki kell mondani, de, hogy ne ezen kelljen kattognia, felé nyújtom az oroszlánt.
- Bátornak látszik, de valójában szelíd. Legyőzi a félelmeit, a bátorság példaképe, meg az őszinteségé, és egyenes vagy, mindig, mikor kérdezek, őszintén felelsz. És majdnem szfinx, nem az oroszlánt adtam volna, de ma, ahogy besétáltál, úgy éreztem, hogy ő az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862534#post862534][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.09. 23:32[/b][/url]

- Tényleg ez az egyetlen dolog, amit megragadtál?
Kérdezem megrökönyödve, zavaromban elnevetve magam. Még a könnyem is kijött attól, hogy csak ez az egy dolog nyert értelmet nála, az álmaim.
- Olyanokat álmodok, amik zavarba hoznak, és amiket nem szeretek álmodni akkor, amikor fent vagyok a kastélyban.
Mégiscsak vannak szobatársaim, és nagyon furcsa érzés a vágy úgy, hogy másokat hallasz szuszogni. A testem elkezdett felnőttesebb lenni, a gondolataim, az izgalom, ami végigsöpör raktam, mind azt hivatottak jelezni, hogy többféle módon érzek és vágyok Kornélra.
- Kérlek, had ne kelljen őket részleteznem. Kérlek.
Esdeklőn pillantok rá, mert képtelen lennék ennél jobban belemenni, mert az már olyan intim lenne, hogy egészen meztelennek érezném magam itt mellette.
- Sajnálom, nem szándékos, csak úgy megtörtént.
Valójában nagyon régen kezdődött ez, de mostanra már intenzíven jelen van az életemben, és ha már ebbe belementünk, úgy érzem, hogy tudnia kell róla. Nem tudom, hogy miért, de ki kellett mondanom.
- Jobb lenne, ha most elindulnánk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862555#post862555][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.10. 09:09[/b][/url]

- Csak egy kicsit furcsa beszélni róla, kellemetlen.
A mama és a papa sem beszélgettek róla, sőt, egyik felnőtt sem beszélgetett róla. Egyszer volt egy néni a faluba, ő elmondta, hogy hogyan lesz a kisbaba, mi az, amit érzünk, de én akkor még nem éreztem semmit, így csak száraz tananyagnak gondoltam. Aztán először láttam Kornélt, először álmodtam vele, először éreztem azt, hogy ki akarok válni. Akkor megértettem, hogy mit magyarázott, majd most itt vagyunk, évekkel később, és még jobban, még határozottabban érzem azt, amiről szó esett, és most már ő is tudja, hogy mi történik. Remélem megérti, és nem lesz nagyon mérges rám miatta.
- Talán csak egy picit. De szerintem meg fog tudni védeni téged.
Legalábbis ebben reménykedem, hogy sikerül majd azt éreznie, amit én érzek a katicámmal kapcsolatban. Elfogadva a kezét szökkenek talpra, és amikor elenged, akkor csak a kis bizsergés marad az ujjbegyeimen, ami megmosolyogtat, meg az is, amit mond, mert ezek szerint nem zavarja, hogy vannak érzéseim. Talán neki is vannak? Talán csak a szünet kell, hogy átgondolja.
- Az nagyon jó lenne, tanévkezdéskor új sütik is lesznek. Állítólag csinálnak olyat is, ami ilyen házba beosztós, megnézhetjük, hogy eléggé levitás vagy-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862716#post862716][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.11. 11:30[/b][/url]

Megkönnyebbülök, amikor nem kell részleteznem a dolgokat, különben is elég egyértelmű, nem? Az intim szó olyan nagyon sok mindent leír, hogy úgy érzem, nem kell ennél többet mondanom. Bár a várt hatás elmaradt, azt gondoltam, hogy az, hogy elmondom az érzéseimet, az majd viszonzásra lel, de talán csak időre van szüksége, igen, biztos ez a helyzet. Most majd a szünetben jól átgondolja, hogy mit is mondtam, és megbeszéljük, és talán ő is mond valami hasonlót. Valahogy így képzelem el ezt, hogy ez fog történni.
- Én, mint rellonos?
Először sűrűn pillogok a feltételezésre, de aztán elnevetem magam, és hevesen megrázom a fejem. Ki van zárva, én nem olyan lány vagyok, aki oda illő lenne. Ott olyan lányok vannak, akik, nos úgy néznek ki, mint az előljárók. Nemesek, és sosem piszkosak és mindig olyan, mintha egy képről léptek volna elő. A hajuk, az arcuk makulátlan. Én pedig akkor vagyok a legboldogabb, ha mezítláb sétálhatok az erdőben.
- Ha kiderül, hogy a rellonba osztanának be, akkor elkezdek majd olyan lenni, mint a rellonos lányok!
Kihúzom magam, mókázva, és pilláim alatt lapos oldalpillantást vetek vetek rá, egy visszafogott félmosollyal.
- Kornél kedvesem, ha lennél oly drága, hogy a házifeladatomat megírod, hálám nem maradna el.
A végére azonban nem bírom, elnevetem magam, mert annyira képtelen, hogy én ilyen legyek. Nekem ez az úriaskodás nem menne.