Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tesó, és a gyógyító bácsi– A fene, most lebuktam. De vigyázz, mert bűbájt szórtam rá, és ha elolvasod, belém esel. –nevettem fel a végén. Milyen szép is volna, ha tényleg képes lennék arra a bűbájra, ami szerintem nem is létezik. Álmodozni meg lehet róla, azt még senki nem tiltotta meg. – Még jó, hogy nem fúriafűz volt. –mosolyogva vontam meg a vállamat. Az lett volna csak a szép. Nem lett volna elég a szakadék, de még egy fúriafűzön is át kellett volna vágni magam. Kijutni, tuti nem jutottam volna ki, mert a szoba folyamatosan változtatta magát, ezért sem találtam meg az ajtót. De szerencsére nem volt ott, és mér vége is van ennek az egésznek. Túléltem, most már nem kell olyasmin rágnom magam, ami nem fog megtörténni. Amira, nem válaszolt a kérdésemre, ami eléggé meglepett. Biztosan valami nincs rendben, és azért ilyen, vagy alapjáraton furi, és múltkor volt valami baja. Ehh, majd kiismerem egyszer, és akkor tudni fogom, hogy mikor morcos, mikor nem, meg a többi érzelem hulláma. Közben a gyógyító bácsi is megérkezik, akit alaposan megnézek magamnak. Noha nem azért, mert nem bízok benne, hanem mert nem volt még vele szerencsém találkozni. Ez részben annak is betudható, hogy engem holmi betegség nem dönt le a lábamról, csak a komolyabb sérülések, és ezért el kellett kerülnöm a gyengélkedőt. Meg büntetőmunkám sem volt még itt, és remélem, hogy nem is lesz. – Szebb napot. –köszöntem végül én is, elhúzott szájjal. Chaske bácsi, közben nyelvet vált, és Amira felé fordul egy kérdéssel, miközben megvizsgálja a bokámat. Megerősíti, hogy csak egy bokaficam, aminek örülök, mert féltem, hogy talán megrepedt. Biccentettem neki, jelezve, hogy értem a nyelvet, majd miután elindult a szekrénye felé, Mira felé fordítottam a fejemet. – Milyen bestia elé akarsz te engem dobni? Vigyázz mit mondasz, tudok angolul. –vigyorogva néztem rá, ezzel is enyhítve azt a félreértési lehetőséget, hogy én most megfenyegettem volna. Eszem ágában sincs, hiszen ő sokkal idősebb, nem telne fél percbe, és máris legyőzne. – Látom, jól ismered a bácsit. Volt súlyosabb sérülésed is? –kérdeztem érdeklődve Amirától, a várakozás közben. Remélem erre válaszol, ha nem túl kényes téma a számára.
|
|
|
|
|
Chaske Tsosie
INAKTÍV
Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
|
Amira és Dominic *Jól esik, hogy Amira vidáman, és szinte már bizalmasan köszönt. A diákok többségétől ugyanis gyakran inkább bizalmatlan, fürkésző vagy akár szemérmetlenül méregető pillantásokat kapok. Nem mintha különösebben foglalkoznék vele, nem célom megszerettetni magam, inkább csak az tűnik fel, ha valaki egy kicsit is közvetlenebb. A válaszára pedig engedélyezek magamnak egy halvány mosolyt.*
- És mivel érdemelte ki, hogy ilyen sorsot szánsz neki, ha szabad tudni? * a szavak csak önkéntelenül jönnek a számra, nem is figyelek rá, mit kérdezek, mert közben már a srác bokáját vizslatom. Nem tart sokáig eldöntenem, hogy mi a probléma, na és hogy mit kell tenni. Így egy kicsit magukra hagyom a diákokat, amíg a szükséges dolgokat előszedem.
Épp arra térek vissza - egy tégely krémmel meg tekercs gézzel - , hogy a fiúcska Amirát faggatja a korábbi sérüléséről. Hagyom, hagy beszélgessenek, csendem elkezdem tenni a dolgom. Közben azért fél füllel odafigyelek, mert az érdekel, vajon a rellonos lány mennyit mesél az esetről.
Leülök az ágy végébe és az ölembe veszem a fiú duzzadt lábát, és elkezdem kenegetni a krémmel, ami nem mellesleg elég undorító kinézetű - a színét leginkább a faggyú sárga, a libakaka zöld és a mocsár barna keverékeként lehetne jellemezni, állaga kissé kocsonyás és még szaga sem túl kellemes. De hatásosnak hatásos. Nem sajnálom a krémet, viszonylag vastagon borítom vele Dominic bokáját, majd addig masszírozom a bőrébe, amíg teljesen fel nem szívódik.
Ha a gyerekek befejezték Amira sebesülésének kitárgyalását, kéretlen is közlöm, hogy mit is csinálok, és még mire lehet számítani a jövőben. Ez nálam egyfajta berögzülés, hiszen nem szoktam segítségül hívni semmilyen sötét erőt, és egyáltalán semmi ördöngösség nincs a tudományom nagy részében. Azzal azonban nem akarok senkit riogatni, hogy nagy titokzatosan, síri csöndben ügyködjek a gyógyításán. Ha már valaki ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, a legkevesebb, hogy megmagyarázom, mit csinálok. *
- Ez a krém gyulladás- és fájdalomcsökkentő hatású, van benne például körömvirág meg árnika is, amiket a muglik is használnak gyógyászati célokra, a különbség az, hogy ez sokkal hatékonyabb készítmény. Most egy jó darabig még ezzel foglak kenegetni, és kábé másfél óra alatt megszűnik a duzzanat, de azért majd kapsz még mára egy szorító kötést is. *Miközben beszélek csak egyszer-egyszer pillantok fel a munkából. Nagyjából öt-tíz percet vesz igénybe mire teljesen felszívódik a krém, aztán várok egy kicsit majd újabb adag krémet nyomok a lábára és újra elvégzem a műveletet, és újra, és újra. A harmadik alkalomnál már a fiú is érezheti a hatást, a duzzanat máris kezd lappadni. *
|
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
Đomi és javasbácsiAmira egy pillanatig kérdőn nézett Domira, majd megvonta a vállát. -Nem gond, majd...megoldjuk -egy aprócska, villanásnyi pillanatra felrántotta szemöldökét. A jól ismert Miramosoly elmaradt, annál inkább villant fel a szemében a csillanás, aztán ahogy eltette a borítékot, visszaváltott. Fúriafűz...a lány hümmögve gondolt rá, hogy imádja az ilyen ötleteket. Hall valamit, és egyből kipattan a fejéből valami irtó sunyi, szemét ötlet, amivel garantálja mások halálközeli állapotát. Nem kéne kétszer mondani neki, hogy a tusa egyik akadályában szerepeljen egy fúriafűz, vagy hasonló. A várakozás eltelt, megérkezett Chaske is bővítésképp. Rellonos kisasszony vidáman, és közvetlenül fogadta, nem úgy, mint a fiúcska. Itt volt az ideje, hogy a társaságon kívül ellátásban is részesüljön, bár ezt még megelőzte egy röpke viccelődős csevej. -Mindennel -vonta meg a vállát, majd Dominic lábára nézett. Önkéntelenül elhúzódott a szája. Nem csak azt utálja, ha neki van valami baja, hanem azt is ha látnia kell egy baleset következményét. A vért is jobban bírja annál, mint ha ilyen eldeformált, összevarrt, akármilyen testrészt lát. Igazándiból nem volt rá oka, hogy odadobja Ryva lábai elé, sőt, talán még ha ilyen helyzet jönne, még meg is gondolná, hogy megvédje-e. Amíg a férfi a szükséges kellékeket előszedte, Mira válaszolt a pimasz, hülyéskedős "fenyegetésre". -Most félnem kéne? -nézett rá kérdőn, ajka mosolyra húzódott. Érdekes módon nem vette föl a számára már kissé szemtelen kijelentést. Mondjuk az utána feltett kérdés már egy kicsit máshogy érintette. Visszaemlékezve jó kis kaland, csak azóta is bánja, hogy Leot is belekeverte. Csak Mira lehet ilyen okos, hogy hajnali kettőkor kimegy az erdőbe. Hallgatott egy kis ideig, mert már Chaske is visszatért a pároshoz. Lopva rápillantott, majd röpke sóhaj után visszaült a beteg ágyára, de már távolabb a sérült végtagtól, ugyanis az a krém amit éppen elkezdett rákenni neki a férfi, iszonyúan piszkálta Amira orrát. -Annyira nem volt komoly, csak az a bestia akinek elvinnélek, kettétörte a lábam térdkörnyéken -vonta meg a vállát különösebben nem foglalkozva azzal, ami történt. Igaz, hogy az incidens után még hetekig sántított, és még most is, ha időváltozás van. Lassan ment az idő, a férfi hosszú időn keresztül masszírozta a kencét a fiú lábába. Mira már kezdte unni, de valamiért nem akarta ott hagyni egyedül Domit.
|
|
|
|
|
Nagy B. Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Tesó, és a gyógyító bácsi– Kellett nekem tanácsot adni. –szemeket forgatva néztem a lányra, majd ki az ablakon. Nem akartam neki semmiféle ötletet adni, de tudatom nélkül megtehettem. Biztosan fel fogja használni később, de én sem leszek rest, mert számíthatok már erre. Igaz, még elég sok mindenre számíthatok, csak azt nem tudom, hogy addig rendbe fog-e jönni a lábam. Most minden reményem a gyógyítóban van, és teljesen megbízom abban, hogy sikerül meggyógyítania a bokámat. A beszélgetésükre, inkább nem is figyelek. Arról én nem tehetek, hogy Amirának kell eljuttatni a borítékot, és ehhez pedig az kellett, hogy felhívassam ide, hiszen alig tudok menni is. Mással meg nem küldetem el, mert biztosan meglesnék, hogy mi is az, meg elkezdenének mindenfélét kitalálni, ami sem neki, sem nekem nem lenne jó. Közben a Chaske bácsi is visszaér, valami krémmel, és egy kötéssel, majd az ölébe veszi a duzzadt lábamat. Összeszorítom a fogaimat, hiszen fájt a megmozdítása, de sejtem, hogy hamarosan sokkal jobb lesz. Addig meg ezt a kis fájdalmat eltűrőm. Valami fura illatú és állagú krém kerül a bokámra, amelynek a színe sem valami felemelően szép, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyógyítson. Chaske bácsi el is kezdi masszírozni a fájós testrészemet, amire picit fel is szisszenek, mert azért váratlanul ért, de kb a második érintésre már nem is vészes. Nem igazán nézek oda, mert ugye itt van Amira is, így a tekintetem folyamatosan kettejük között cikázott. – Igen, kellene. –vigyorogva válaszoltam a lány kérdésére, de ez hamar el is tűnt az arcomról. Láttam rajta, hogy a kérdésemmel, eléggé érzékeny témára tapinthattam. Nem akartam felszakítani a régi sebeket, de valahogy kíváncsi voltam, hogy miért is ismerik egymást, ilyen jól a gyógyítóval. Noha, ez persze nem tartozik rá, de valahogy kicsúszott a kérdés a számon. Meg is kapom rá a választ, amire elhúzom a számat. – Ohh, sajnálom, hogy ez történt veled. Meg azt is, hogy a kérdéssel felszaggattam a régi emlékeket. Nem akartam, hogy most rosszul érezd magad. –szomorúan néztem, és ha engedte, akkor bátorításképpen, megérintettem a kezét, és halványan mosolyogtam mellette. Ebből a helyzetből, a gyógyító szavai zökkentenek ki, aki közben végig masszírozta a bokámat. Különös, hogy nem fájt, de azért éreztem, hogy valaki tevékenykedik annak eléréséért, hogy a duzzanat eltűnjön. Figyelmesen hallgatom a szavait, és a monológ után, elmosolyodom. – Nagyon szépen köszönöm a segítségét. Azt hagy kérdezzem meg, hogy itt kell maradnom, vagy az ellátás után visszamehetek a szobámba? Mert nekem teljesen mindegy, úgy cselekszek, ahogyan Chaske bácsi jónak látja. –mosolyogva kérdezem a gyógyítót, és már érzem, hogy nem is annyira duzzadt a bokám. A kérdést meg csak azért tettem fel, mert az egészségem fontos, és ha azt mondják, hogy maradnom kell, akkor maradok. Ha mehetek, akkor meg valahogy elbicegek a szobámba.
|
|
|
|
|
Chaske Tsosie
INAKTÍV
Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
|
Amira és Dominic*Nem kell a levitás arcára pillantanom, anélkül is érzem, hogy mikor tapintok különösen fájós pontra. Sajnos elég nehéz dolog egyszerre belemasszírozni az ember bőrébe ezt a kocsonyás krémet, és közben nem megnyomkodni az adott testrészt. Domi fájdalma pedig egyébként sem lehet elviselhetetlen, főleg ha azt vesszük, hogy a saját lábán támolygott el idáig. Éppen azért nem is veszem a fáradtságot, hogy a fájdalomcsillapítással külön törődjek. A krém egyébként is hamarosan megteszi ezt helyettem, én pedig azt az elvet vallom, hogy bizonyos határokon belül, egyáltalán nem olyan rossz, ha az ember érzi a fájdalmat. El kell tudni viselni azt is.
Jó darabog csak csendben dolgozok, hallgatva a gyerekek beszélgetését. Mira nem megy bele a "baleset" részletezésébe, sőt mi több, azzal elintézi, hogy épp csak eltört a lába és "semmi komoly". Való igaz, hogy nem úgy néz ki a lány, mint aki még mindig nem tudta volna magát túl tenni az erdőben történteken. Azért a darabos térdkalács törés még gyógyítói szempontból is kívül esik a "nem komoly" kategórián. Amíg egy kisebb törést meg lehet oldani egy Hippokrax-szal, vagy pár napos csontforrasztó bájitalos kezeléssel meg kötözéssel, Amirának még az eset után hetekig pihentetnie kellett (volna) a térdét. Na, ő aztán akkor kapott fájdalomcsillapítást rendesen, amikor a térdkalácsával kirakóztam.
A válasz hallatán Dominic nagyon udvariasan és együtt érzően visszakozik, én pedig - úgy ítélve, hogy ezt a témát kivesézték - magamhoz ragadom a szót, és gyorsan ismertetem, hogy mit is csinálok éppen. Ekkora már a fájdalom teljesen eltűnt a fiúcska bokájából és a duzzanat is húzódik vissza szépen lassan. Miután a mondandómat befejeztem, csak arra kapom fel a fejem, amikor a levitás megszólal. Egy biccentéssel fogadom a köszönetnyilvánítását, egy köszönömöt mindenkitől alapvetőnek tartok. Egy mosoly suhan át az arcomon, amikor a fiú önként jelentkezik, hogy ha én úgy gondolom, ő minden további nélkül marad éjszakára. Nem sűrűn hallok ilyet, az a megszokott, hogy a diákok minél előbb szabadulni akarnak innen és ha lábra állni tudnak, hevesen tiltakoznak a maradás ellen. Ők azok, akiket akkor sem engedek el, ha éppenséggel maguknak is tudnának kötést cserélni, vagy csak pihenésre lenne szükségük. Dominic azonban elég érettnek és komolynak tűnik ahhoz, hogy ha elengedem, betartsa a közeljövőre vonatkozó utasításaimat. *
- Visszamehetsz a szobádba. Viszont jó lenne, ha Mira elkísérne, mert még nem szabad megerőltetned a bokád. Adok majd egy kis tégelyt ebből a krémből meg egy bokaszorítót. Most lefekvés előtt meg holnap négy óránként majd be kell kenegetned a bokád. Ha holnap estefelé még nagyon fájna, ha ráállsz, gyere vissza. Ezt még elmasszírozom * utalok a bokáján lévő krémadagra * aztán befáslizom a lábad és már mehettek is.
*Mire végzek a masszírozással, Domi sérült bokája már épp csak egy árnyalatnyival vastagabb a másiknál. Kap a bokájára még egy nagyon vékony réteg krémet majd ezután bekötöm a bokáját.*
- Kész is volnánk * A kötésem stabilabb a bokaszorítónál, de az utóbbit Domi sokkal egyszerűbben tudja használni, és ha odafigyel a krémezésre és a pihentére pikk-pakk rendbe jön a lába.*
- Máris adom, amit ígértem * egy picit megint magukra hagyom őket, hogy fél percen belül már egy kisebb kiszerelésű krémmel meg egy bokaszorító zoknival térjek vissza, amiket átadok a levitásnak, és ha neki több kérdése nincs már csak a búcsúzás van hátra*
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Hanna Elég késő érkeztem meg tegnap, majdnem mai napba csapott át a dolog. Mire megtaláltam a helyem, pontosabban a házamat, és azon belül is a szobámat. Ami még csak átmeneti szállás, mert amíg nem találnak nekem egy állandó szobát, addig ott alszok. Kényelmes ugyan, de azért az ember állandóra tervez. Majd kialakul a dolog, nem szabad mindenen rágódni. Amúgy hangulatos, egyszerű szoba, a célnak megfelel, mint ideiglenes alvóhely. Az esti kiruccanásról nem nagyon beszéltem senkinek, bár még nem sok embert ismerek. Igaz voltak óráim, de ki tudja milyen szabályok vannak itt. Ha már iskola, akkor tuti van takaródó idő is. Ma volt egy-két órám, vagyis azon amit hirtelen vettem fel reggel, ami így szimpatikusak voltak elsőre, de még azért holnap még átfutom, hátha találok érdekes dolgot, de nem akarok sok mindent felvenni, azért én sem vagyok az a nagyon tanulós típus. Nem rég jöttem fel a szobámba ebédem elfogyasztása után. Az egyik óra elött két padtársam beszélgetéséből kivettem, hogy a kastély nyugati szárnyában van egy társalgó. Nem is időzők itt, megyek megnézem magamnak. Kicsit szuszogtam mire felértem a másodikra, de nem vettem azért sietősre így sem a dolgot. Belépek kicsit bátortalanul, remélve jó helyen járok, és így is van. Szép kék falak, már ami látszik a sok portrétól, és kék szőnyeg. Odakint borongós az idő, de én ilyenkor szeretek az ablakban nézelődni. Látszik hogy Angliában nőttem fel. Le is huppanok az egyik ablak belső párkányára, ahonnan szép kilátás nyílik az épületet körülvevő vidékre.
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyA lehető legrosszabb napja után, nagyon fáradtan, a lehető leghosszabb gondolkodás után úgy döntött, hogy lesétál a társalgóba. Tényleg nagyon fárasztó napja volt, és a feje is elkezdett fájni. Gondolta, úgysem marad sokáig, csak körülnéz egy kicsit, kik vannak errefelé. Amint belépett a terembe meleg levegő csapta meg. Kedve támadt megismerkedni újabb diákokkal. Lehuppant az egyik szabad fotelbe és onnan figyelte a körülötte zajló történéseket. Szerencse, hogy magával hozta a kis füzetét, amelybe a vele történő dolgokat szokta részletesen leírni. Elővette a kicsi, megviselt füzetet és írni kezdett. Közben fél szeme még mindig a többieket figyelte. Észre sem vette, hogy szeme átcsúszott egy aprócska részleten: egy lánynak ugyanolyan sálja volt, mint neki. Mindig felfigyel az ilyesmire. Szerinte ez különleges kapcsolatot jelent a másik személlyel, olyan kapcsolat, melyet egyikük sem érez... Lát egy pár ismerős arcot, de nem találja a rég várt, új diákot, akivel érzi, hogy találkoznia kell a mai délutánon. Kis időt megint csak a füzetével tölt el... majd észrevesz egy fiút, akit eddig nem érzékelt szeme. Sokat gondolkodik rajta, hogy oda menjen-e, de végső pillanatban mégis odamegy hozzá és megszólítja. - Szia! Új vagy a suliban? Vársz valakit?Áll a fiú mellett és érdeklődve várja válaszát. Belegondol, hogy észre sem vette és kiszűnt a fejfájása. Ennek nagyon örült, jobban érezte magát. Nyitottnak érezte magát egy új barát befogadására.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HannaAhogy itt ülök szépen lassan kezdek elmerülni a gondolataimban, mintha csak a testem lenne a társalgóba. Egyszer-egyszer azért visszahúz egy-egy ember, vagy társaság hangosabb bejövetele, de eddig nem panaszkodhatok hiszen tényleg nem jöttek be eddig sokan, úgy körülbelül öt - hét ember. Ők annál hangosabban jöttek be, és vonták magukra a figyelmet akkor, de ők is elcsendesedtek mostanra, így nem zavarja senki a másikat. Mikor a társalgóban elhelyezkedtem az ablaknál, már akkor is eléggé borongós volt az idő, fekete fellegekkel az égen, de most már szakad mintha dézsából öntenék. Így újra a gondolataimba mélyedve, nézem ahogy kopog az ablaküvegen a sok-sok esőcsepp. Szeretem ezt az időt, sokszor ülök és nézek ki az ablakon ilyenkor. Otthoniakra gondolok, még nem hiányoznak annyira. Délelött küldtem haza egy levelet, hogy rendben megjöttem, és minden oké. Hirtelen egy lágy hangot hallok mellőlem. Arra fordulok, egy szép lány áll mellettem. Éppen hogyan elkaptam mit is mondott, és felettébb örülök annak, hogy valaki így idejött hozzám, így hogy nem is ismer engem. Nem zárkózom el az ismerkedés elött, csak egy kicsit csodálkozom rajta, sebaj. Addig jó míg megszeretnének ismerni. - Szia! Nem, nem várok senkire, nyugodtan ülj föl te is ide a párkányra. Simán elférünk mind a ketten kényelmesen. Igen új vagyok még a suliban, tegnap késő este jöttem meg. Várakozásomhoz képest sokkal gyorsabban mentek itt a dolgok. Gondolok a házbeosztásra, és az elszállásolásra. Nem akarlak untatni ezekkel a dolgokkal, hiszen te is tudod hogy megy ez. - Beszélek itt butaságokat, a kérdések megválaszolásán felül is. Persze bemutatkozni azt el is felejtettem. Ennyire nem figyeltem, hogy még ezt is elmulasztottam. Azért hellyel kínálom a lányt, nem mulasztom el lehetőséget egy jó beszélgetésről. - Még be sem mutatkoztam neked Andrew Wikkensberg vagyok. Elsőéves Navinés. Szeretem az ilyen időt, persze innen bentről. Amikor elázok akkor már nem olyan jó. Így jobban eltudok merülni a gondolataimban. Nyugodtam helyezkedj el kényelmesen, szeretek beszélgetni és új emberekkel megismerkedni. Amúgy is néha megzavar ez a kis társaság. - Mutatok a társalgóban nem messze tőlünk lévő társaságra. Akik néha harsányak voltak egy kicsit. - Jó ha az ember társaságban van, mivel egyedül nem jó. Te mióta jársz az iskolába? Gondolom már több éve is. - Tényleg nem akarom így untatni a lányt, főleg nem butaságokkal tömni a fejét. Azt fogja még gondolni, hogy komolytalan vagyok, hogy csak mindenfélét beszélek össze-vissza.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
Keiko SamaÚjabb borús délután, ami számomra egyenlő újabb néhány unalmas órával. Valahogy elhagyott a fantáziám és ilyen rossz időben semmi szórakoztatót nem tudok kitalálni. A délelőttömet is fetrengéssel és lustulással töltöttem. Igazából egy csomó értelmes dolgot lehetne kezdeni az időmmel, de nekem valahogy semmi nem jut eszembe. Legfőképp a tanulásra kéne koncentrálnom, mert mostanában eléggé visszafogott lettem ilyen téren. De hát mit lehet tenni? Itt a nyár és már senkinek nincs kedve az iskolapadban ücsörögni. Persze ez egyáltalán nem kedv kérdése, de azért néha jó álmodozni róla, hogy milyen lenne ha épp nem egy újabb unalmas órát kéne végigszenvedni, hanem mondjuk az olasz tengerparton iszogatnék egy finom koktél és beszélgetnék a csinos olasz lányokkal. Sajnos ilyenkor muszáj mindig visszarángatnom magam a valóságba és tudatosítani magamban, hogy hol is vagyok. Ma késő délután úgy döntök, hogy úgysincs jobb dolgom, ezért keresek valami társaságot. Először arra gondoltam, hogy csak lemegyek a Klubhelyiségbe, de mivel azt üresen találtam, ezért kénytelen vagyok kimenni az alagsori rejtekemből. El is indulok a Nyugati szárny felé, majd föl a másodikra, ott pedig egyenesen a Társalgó felé. Erőteljesen kivágom az ajtót, mire jó pár szem rám szegeződik, de én nem foglalkozok vele, csak elindulok az egyik fotel felé. Nem igazán tudom, hogy mit keresek itt, de hátha felbukkan egy ismerős és akkor kitalálhatunk valamit közösen. Nekem most már mindegy csak legyen valami, mert ez a semmittevés megőrjít.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Varga Dávid Bár már nyár van, de az idő nem ezt mutatja. Ez a borús idő nincs rám túl jó hatással, ilyenkor jobban szeretek társaságban lenni. Délelőtt a klubhelyiségben voltam, és Ruuval beszélgettem, de neki el kellett mennie. Így inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek a társalgóba, talán ott lesz valaki akivel tudok beszélgetni, de azért a biztonság kedvéért elviszem a kedvenc mangámat. A társalgóban leülök az egyik kanapéra, vagyis az egyetlenre, ami még üres, és elkezdek olvasni. Bár nem haladok vele olyan gyorsan, sőt egy oldalt eleinte percekbe telik, míg elolvasom, mert a képek állandóan közbeszólnak. Végül sikerül úgy ahogy kizárnom őket, de még kicsit zavar a csacsogásuk. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki beront, mire mindenki egy pillanatra elhalkul és az ajtó felé néz, de hamar vissza is térnek oda ahol abbahagyták. A fiú a modora alapján rellonos lehet. Én talán a kelleténél tovább figyelem a srácot, és talán ezt észre is vehette, és ezért indul el felém, de aztán rájöttem, hogy csak le akar ülni, így nem is foglalkozom vele tovább, inkább olvasom a mangát.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
Keiko SamaMeg meg mondani a belépőm mindenképp hatásos volt, hiszen mindenki megbámult egy pillanatra. Kaptam néhány morcos tekintetet vagy fejingatást, de voltak olyanok is akik tátott szájjal vagy elismerően meredtek rám, azonban senkit nem érdekeltem különösebben, kivéve talán... Amikor elindultam az egyik kanapé felé, észrevettem, hogy egy lány még mindig engem néz, de amikor újra felé fordultam, már elmerült a könyvben ami a kezében volt. Már majdnem elértem a fotelhez, de hirtelen megváltoztattam a tervemet és elindultam az előbb említett hölgyemény felé. Útközben gyorsan kitaláltam valami szöveget, majd felöltöttem az egyik legmeggyőzőbb mosolyomat és leültem az olvasó mellé. - Szia! Megnézhetem, hogy mit olvasol? Messziről úgy tűnt mintha az egyik kedvenc könyvem lenne, de nem vagyok benne biztos... -Mit ne mondjak, elég rossz duma és én lehet, hogy nem dőlnék be neki a helyében, de hátha most szerencsém lesz és a lánynak nem tűnik fel, hogy itt valami sántít. Amíg vártam a válaszát gyors pillantást vetettem a könyvre, ami tele volt különböző rajzolt figurákkal. Soha nem olvastam még ilyen jellegű könyveket, szóval ki kell majd találnom valami jó magyarázatot erre a kedvenc könyves dologra, de azért érdekel, hogy miről szólhat. Régebben a sulinkban mindig ilyeneket olvastak a kissrácok, de nekem valahogy soha nem volt elég akaraterőm, hogy nekilássak. Meg nincs is meg bennem az a kifejezett érdeklődés az ázsiai kultúra iránt. Persze biztos érdekes, meg minden, de nem hiszem hogy az én világom lenne. Mondjuk azért egyszer lehet, hogy utána nézek ezeknek a dolgoknak, csak hogy azért tájékozódjak egy kicsit, de nem sok esélyét látom, hogy azután manga rajongó válik belőlem. Minden esetre most az a lényeg, hogy lehet, hogy találtam magamnak mára társaságot és ha már így alakult, akkor össze kéne szedni magamat és valami kedvesség félét mutatni az ismeretlen irányába. Nem mondom, hogy ez mindig olyan könnyen megy nekem, de hát ilyenek ezek a rellonosok, vagy kifogod a jó napjukat vagy nem.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
DávidNem tudok sokáig olvasni tovább mert egy hang megszólít. Ahogy gondoltam, miattam jön errefele, és most ki tudja mit akar csinálni. Kicsit összehúzom magam, mert be kell valljam, enyhén megrémültem, hogy most itt ül mellettem a fiú, s engem néz. Próbálok nem nézni rá, s a könyvre figyelni, de ez nem megy, végképp feladom, mikor hozzám szól. - Hmm? - kérdőn nézek a srácra, félelmem is elmúlt a mosolya láttán. - Nem hiszem, hogy ez az a könyv lenne, amire te gondolsz, mert ez pár hete jelent meg Japánban is, nemhogy már itt is kapható legyen. Nem hiszem hogy hazudott volna, mert a borítóját tényleg össze lehet téveszteni, több más mangával is. - De lehet hogy neked vannak titkos forrásaid, ahonnan be tudod szerezni az ilyen dolgokat. - egészítem ki,és elnevetem magam. Első benyomásra rellonosnak nézett ki, mikor csak úgy berontott a terembe, de most már nem vagyok benne olyan biztos. De az is tuti, hogy nem levitás, mert biztos idősebb, mint én, és még sosem láttam a klubhelyiségben. Kicsit furán nézzétek ki, miközben azt próbálom kitalálni, hogy hova valósi a srác, s mikor erre rájövök, elpirulok, és ismét belebújok a mangába. Óh jaj, most biztos idiótának néz.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
KeikoA lány arcán meglepettséget veszek észre ami vegyül egy kis rémülettel is. Persze megértem, én is megijednék a helyében ha egy vadidegen csak úgy odajönne hozzám és elkezdene kérdezősködni. Igazából régebben én se nagyon csináltam ilyeneket, de a Bagolykőben hozzászoktam, hogy akárkihez odamehetsz ismerkedni és nem fognak hülyének nézni. Persze azért hallottam már olyan esetekről, ahol bizonyos emberek elég konkrét szándékkal indultak ismerkedő körútra és ennek a szándékuknak hangot is adtak. Na ezzel azért még várok egy kicsit. - Igen, tényleg nem ez volt az. - Felelek vigyorogva és közben nagyon jól leplezve, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen könyvet tart a kezében. Egyelőre úgy tűnik, hogy neki se tűnt föl a tudatlanságom, ami már alapból egy jó pontot jelent nekem. - És ha csak most jelent meg, akkor neked hogyhogy meg van?- Nézek rá kérdő tekintettel. Ez tényleg érdekel, mert tudom, hogy az ilyen dolgokhoz vagy nagyon jó kapcsolatok kellenek, vagy egy rakat pénz. A lány újra elkezd bámulni rám, mintha valamit keresne rajtam, majd hirtelen észbe kap és elkapja a tekintetét rólam, majd újra elbújik a könyve mögé. Kicsit félénk csajszinak tűnik, de szerintem ez hamarosan változni fog, csak kitartónak kell lenni. - Ja milyen bunkó vagyok, ne haragudj... Dávid vagyok. - Mondom mosolyogva, majd kinyújtom felé a kezemet. Valahogy fel se tűnt, hogy a bemutatkozást azt lazán kihagytam. Nem mintha nagyon lett volna rá alkalmam, de általában egy találkozást azzal szokás kezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni ez a délután, de én minden esetre meghagyok minden lehetőségek, hogy még véletlenül se érjen túl nagy meglepetés, ugyanis nem szeretem az ilyesfajta meglepiket, mert nagy esély van rá, hogy nem pont úgy sülnek el, ahogy azt az ember szeretné...
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyMegörül neki, hogy a fiú nem vár senkit, ezért úgy dönt, hogy felül mellé a párkányra. Ő is elkezdi nézni az ablaküvegen lecsorduló esőcseppeket. Ő is megnyugtatónak és elgondolkodtatónak találja a dolgot. Egyáltalán nem untatták a fiú szavai. - Jakab Hanna vagyok, Levitás. Én is elsőéves. Én sem járok ide túl régen. Nyugi, egyáltalán nem untatsz. Szeretek társalogni, szeretem kiönteni a szívemet, csak néha rossz helyen és rossz időben teszem. Szívesen meghallgatok másokat és segítek ha tudok.Továbbra is a legördülő esőcseppeket bámulta és a ronda időjárást, amelyet ő nem minden esetben talál jónak és megnyugtatónak. Főleg nem, ahogy Andy is mondta, kívülről átélni a szeles viharokat. Igen ez kell nekem, egy jó barát, akivel meglehet beszélni az élet fontos dolgait. Akivel meglehet osztani a gondolataimat és észrevételeimet. Belülről valami azt súgja, hogy jól választottam amikor odamentem Andy-hez és ismerkedni kezdtem vele. Talán pont benne találom meg a jó barátot. - Tényleg jó társaságban élni. Sokkal teljesebbnek érzed magad. Felettébb örülök, hogy ismerkedek veled.Körülnéz a teremben, mert megint hangosabb hangokat hall az őket környező társaságtól. Mintha kisebb veszekedés vette volna kezdetét... De szerencsére hamar elcsitult a hirtelen fellángoló harag. Hangtalanul nézelődött a teremben, majd egy hideg fuvallat csapta meg az egyik ablak felől. Kirázta a hideg. Majd megkérdezte: - Nem lenne kedved inkább átülni ott arra a kanapéra? Éppen most szabadult fel az a hely és talán ott melegebb a levegő. Kicsit fázni kezdtem.Némán várta a fiú válaszát, közben a fiú arcvonásait figyelte és azon tűnődött, hogy vajon honnan érkezhetett Andy.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HannaReményem valóra vált, és nem gondolta meg magát a lány, hogy itt marad velem társalogna. Nem tudom miért jött fel ez a gondolatom, hiszen ő kezdeményezett, és igen valószínűtlen lenne, ha ilyen gyorsan meggondolja magát. Szimpatikus és barátságos, neve is kiderül, Hannának hívják, nagyon szép név, meg nekem tetszik is. - Szép neved van. Szeretek én s társalogni, és emberekkel ismerkedni. Főleg olyan szép és kedves lányokkal, amilyen te vagy. Igen néha kihasználják az embert, csalódik a másikban. Van amikor azt hiszi az ember, hogy megbízhat a másikban, de csalódik benne,mert nem azt kapta amit várt, vagy megérdemelt. Ilyen amikor olyanokat mondanak el róla, ami csak két ember közt kell hogy maradjon. - Nem akarok nagyon előre szaladni, jósolni Hannával való kapcsolatomban, e úgy érzem, egy jó barátot ismertem meg a személyében. Úgy látom, ő is nagyon nyitott e felé, szerintem ha nem lennék szimpatikus a számára akkor nem is jött volna ide hozzám beszélgetést kezdeményezni. - Ezért van az, hogy nem nagyon szeretem a tömeget, ha túl nagy társaságban vagyok, mert ott elveszik az ember, mint egyén. Nem mondom azt, egyáltalán nem megyek társaságba. Jobban kedvelem az olyan beszélgetéseket, mint amiben most is vagyok veled. Személyesebb, ha így kettesben beszélgethetek valakivel, jobban el lehet mélyedni a kapcsolatban, jobban megismerhetem a másikat, amiből bármilyen kapcsolat kialakulhat. - Még mindig nagyon esik, és ez egy kicsit lehangoló, melankolikus hangulatot ad a beszélgetésnek, ami nem azt jelenti, hogy rossz a lány társasága a számomra, sőt ellenkezőleg, nagyon is üdítő, nagyon élvezem. Remélem ez valamennyire igaz az ő részéről is. Hanna egy kicsit fázik, ami azt illeti, a hideg levegő kicsit becsap, és arra kér üljünk át a kanapéra, ami most szabadult fel. - Persze, gyerünk üljünk át a kanapéra. Nem szeretném, ha megfáznál itt miattam. - Azzal át is mentünk, és elhelyezkedtünk a kanapén. A másik társaság már egyre sűrűbben, de annyira nem zavaró, most mintha valami civakodás alakult volna ki, de elsimult, ezek szerint nem volt olyan vészes a téma. - Gondolom te már azért kiismered magad a kastélyban, szerintem jobban mint én. Szeretsz itt lenni? Szabadidődben mit szoktál csinálni? Bocsáss meg a hirtelen feltett kérdésekért, szeretnélek jobban megismerni, ha ez nem baj számodra. Láttam így a csatangolásom során, hogy van egy könyvtár is itt, de már nem volt időm bemenni. Majd benézek oda, meglesni milyen is a varázsló irodalom, remélem azért valami mugli irodalma is fel lehet itt lelni, mert azért azt is jó olvasni. Te szeretsz olvasni? - Remélem nem veszi támadólag a Hanna a kérdéseimet, valamelyest így ismerjük meg a másikat, azon túl amit magáról mond el a másik fél. Nem is nagyon folytatom, mert kíváncsi vagyok a válaszára és a véleményére.
|
|
|
|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Terroristám  Nem is tudja miért várt volna mást a mai naptól. Eddig a pontig totál unalom, szórakozását is csak abban lelte, hogy takarított, ami valljuk be nem egy leányálom. De valakinek azt is kell néha. Ma egész rövidre sikerült a napja, így megengedhette, hogy a felesleges holmikkal emberek közé menjen, az mondjuk meglepő, hogy a folyosó olyan kihaltsági szintet mutatott, mint karácsony másnapján a fa alja. Mikor már minden mozgatható ajándékocskát magukévá tettek az arra érdemesek. Hmm, szép kis gondolat, csak igen kár, hogy május van, nincs ünnep, sem tűzvész, se más esemény, ami miatt ez történhetne. Eszméletlen! Jajj, és ha már itt tartunk, a nagy gondolatmenetek közepette ismerkedik meg közelebbről az ajtóval egy nagy puff kíséretében. Eszméletet nem vesztett még a nap folyamán, nem most kéne elkezdeni. Van az a mondás, hogy eldobom az agyam, na, abban sem szeretne gyakorlatot szerezni. Okos kislány révén rendezi magát és benyit. Egyből megpillantja a Navinés szőkeséget, majd azzal a lendülettel, ahogy benyitott, már suhan is a kanapéra pakolászgatni és le is támadja szegényt a kérdéseivel. Képzeli, hogy miket gondol. Aztán a fejét a festékekre még annyira nem kapja fel, mint inkább Zsoltra. Igen, a portrék beszélnek, meglepően sokat, nagyon sok dologról és rengeteg badarságot is, de aztán ki tudja ebből mennyi az igaz.
- Nem, dehogy. A ládám tartalmát vizsgáltam át ma, és amiket feleslegesnek tartottam magamnál tartom, hogy túladjak rajtuk, nekem nem igazán van rá szükségem. Ez még valamelyik barátnőmtől ragadt nálam. – Emeli fel a piros, majd a többi színes festéket. – Ez fogalmam sincs, hogy került hozzám, de gyanítom, ezekhez tartozik. – Emel fel egy kis elvékonyított tetejű tubust, látott már ilyet, ezzel is szoktak hajat festeni, de nem igazán ért hozzá, bár próbálta már barátokon. Nem volt azért nagy sikere, de mindenki boldog volt, meg szeretettel teli utána is.
- Zsolti? Hallottam már róla, ő az aki bolondul azért az aranyos Eridonosért, hogy is hívják? – Igen csak gondban van néhány névvel, de ez nem is a leglényegesebb. – Na szép, még a tréfát is elrontja, milyen ember ez? – Csóválja kissé kacarászva a fejét, majd hirtelen ötlettől vezérelve nyitja ki a kis termoszát, csodák csodájára mikor beleszagol, akkor el sem hiszi, de olyasmi ital van benne, mint a mugli kóla. Mért ne nála van műanyag üveg, meg még látni kéne abban a zsákban az ágya mellett mennyi kacatot szedett össze.
– Rius, ezt nézd! – Tartja felé a termoszt és az üveget is. – Megmutatod? A cukorkaboltból hoztam fel ezt-azt, valahol akad a táskámba még használható cukorka. Csak le kellene inni belőle egy kicsit, mert sok lesz hozzá.
Mondja felajánlva a lánynak, hogy igyon bátran, aztán csinálhatják a dolgot. Kisebb bazárféle alakult ki az előtte lévő asztalon, de ezzel se igazán törődik most. Közben, ha nagy várakozások után elfogadta az italt, kitölt neki, majd ügyeskedni kezd a műanyag üvegbe való áttöltéssel. Muci rosszalkodni akar, de ez a gyermeki kacarászás semmi embertelent nem rejt azért. Legyen akció!
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
David Mosolyától én is kicsit felbátorodom, s már bátrabban is nevetek. - Hát... - Kicsit habozok a válaszadással, mert nem tudom hogyan fogalmazzam meg, de végül válaszolok a kérdésére. - Az egyik könyvkiadónak a főnöke jó barátunk. Ha új könyv van, akkor mindig megkapom tőle. Nagyon kedvelem őt, örülnék ha apám lehetne - kicsit bővebbén feleltem a kelleténél, de nem tehetek róla. Biztos nem érdekli őt az én gondom-bajom, s csak zavarom a fecsegésemmel. Visszabújok a könyvembe, s reménykedem benne, hogy elmegy innen. Nem is pillantok rá többet, mert talán még itt maradna. Tudom, ez nem túl kedves gondolat, de már nem igazán vágyom társaságra, inkább olvasok. De nem akar elmenni, inkább bemutatkozik. Behúzom a fejem, legszívesebben elszublimálnék, hogy ezt ne kelljen folytatni, mert a végén még leégetném magam, ha eddig nem tettem. - Az én nevem Keiko - mutatkozom be én is, kezet fogok vele, s rámosolygok. Már biztos hogy nem fog elmenni. Most hogy belegondolok végül is jó hogy itt van, talán a kedvem is jobb lesz, mert ettől a szar időtől kikészültem teljesen. - Ugye jól gondolom, hogy rellonos vagy? - kérdem, s még a szemöldököm is felhúzom, meg egy kicsit félrebillentem a fejem.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
KeikoA lány nagyon aranyosan reagál, de eléggé meg van szeppenve, ezért próbálom oldani a hangulatot és végig mosolygok. Kívülről valószínűleg egy idiótának tűnhetek, aki össze-vissza vigyorog, de nem különösebben zavar a dolog. Most jó kedvem lett, hogy végre találtam magamnak társaságot, ezért nem is fogom hagyni lekoptatni magam egykönnyen. Persze lehet, hogy pont ezzel rontom el az ázsiai lány napját, de ki tudja. És ugye kockázat nélkül nincs nyereség. - Húha, akkor ti nagyon befolyásos emberek lehettek! - Mondom ámulattal. Lehet, hogy tényleg kifogtam az egyik nagyfőnök drága kislányát, úgyhogy jobb lesz vigyázni... - És... miért örülnél ha ő lenne az apád? A sajátoddal nem jöttök ki? -Az utóbbi kérdésem egy kicsit túl személyesre sikerült, ezért rögtön meg is bántam, hogy föltettem. Remélem azért nem sikerült máris eltalálnom az egyik gyenge pontját, mert akkor már most lemondhatok arról, hogy ebből lesz még valami. - Nagyon örülök Keiko! Tetszik a neved! - Mondom vigyorogva. Most már kezd kicsit oldottabb lenni a hangulat, de azért még mindig vannak kétségeim afelől, hogy a lány jól érzi-e magát a társaságomban. Azért gondolom ha nagyon zavarnám, akkor azért szólna... - Igen eltaláltad, de ezt honnan tudtad? -Most tényleg ennyire látszik rajtam, hogy a zöldekhez tartozom? Pedig még meg is próbáltam rendes lenni... De úgy látszik az ember soha nem fedheti el teljesen az igazi kilétét és a jobb emberismerők hamar rá is jönnek a turpisságra. Akkor úgy tűnik Keiko is ezek az emberek közé tartozik és akkor itt az újabb pont, amiért vigyáznom kell vele. Sok a kockázat, de állok elébe!
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
DávidAhogyan mosolyog a srác, mások talán idiótának néznék, de szerintem kifejezetten jó, és egy kicsit aranyos is. -Óh, nem, nem vagyunk egyáltalán befolyásosak, csak van egy ilyen ismerősünk, azt ennyi - javítom ki a fiú téves megállapítását, egy halvány mosoly kíséretében. - Nem igazán. Vagyis régen nagyon jó volt a kapcsolat az apám és köztem, de mára már teljesen eltávolodtunk. Semmit nem foglalkozik velem, szinte soha nem látom, még így se, hogy egy országban tartózkodunk. Az egyetlen jó dolog, amit az elmúlt években tett velem, az az volt, hogy szó szerint rám parancsolt, hogy jelentkezzek ebbe a suliba - fejtem ki az apám és köztem lévő kapcsolatot. Hangomban némi megvetés hangzik, mert apám iránt tényleg így érzek, ezen nincs mit takarni. Nem zavar hogy megkérdezte, inkább örülök is, hogy valamit kérdez, legalább nincs az a kínos csönd, amit nem szeretek. A bókra - mert gondolom az, amit a nevekkel kapcsolatban mondott - nem mondok semmit, csak vigyorgok. - Csak abból gondoltam, ahogyan berontottál ide - felelek, és most már bátran rámosolygok Dávidra. Kicsit talán meglepődött, hogy egyből kitaláltam, bár ez csak az esetek 10 százalékában történik meg, mert nagyon rossz emberismerő vagyok. Azért próbálom leszűrni az emberekről, hogy milyenek, már az első alkalommal, és akik rosszak, azokkal többen nem foglalkozni, de mindig kifogom az olyan embereket. Volt már olyanra példa, még hat éve, hogy barátkozni akartam az új - vagyis első - sulimban, és pont egy olyan csajt fogtam ki, aki nagyon beképzelt volt és mindenkit csesztetni akart, és engem nagyon meg szégyenített. Azóta nem igazán barátkoztem, csak néhány embert engedtem közel magamhoz. De itt a Bagolykőben kezdek megváltozni, nyitottabb lenni, és ez a mostani esetre is igaz.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
KeikoKeiko nagyon kedves lánynak tűnik és közben titokzatosnak is. A szerénység lehet, hogy csak egy álca nála, de az is lehet, hogy tényleg ilyen kis csendes. Általában én a hangosabb, bulizósabb emberekkel voltam mindig jóban, de lehet, hogy azért mert nem is próbáltam megismerkedni a kicsit titokzatosabb, nehezebben megfejthető emberekkel. De most ennek is eljött az ideje és ezt nem is bánom. - Ja értem. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy valamelyik szülőd a nagykövet vagy valami hasonló. - Mondom nevetve, majd elkomolyodnak az vonásaim, amikor az apukájáról beszél. Nem gondoltam volna, hogy így megnyílik majd nekem, ezért külön megtiszteltetésnek érzem, hogy beavat a személyes dolgaiba. - Hát nagyon sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatotok, de még hátha lehet rajta javítani. Az emberek változnak és néha olyan irányban és mértékben, hogy azt még az álmaidban se gondoltad volna. - Meg tudom érteni a lány helyzetét, mert én is elvesztettem az édesapámat csak én őt már nem is kaphatom vissza, Keikonak pedig meg van az esélye rá, hogy helyrehozzák ezt a dolgot. - És te szeretnéd egyáltalán, ha újra jóba lennétek, vagy már lemondtál róla? - Normális esetben nem tettem volna föl ezt a kérdést, de nála nem vagyok biztos a válaszban. Elég határozottan és csalódottan beszélt az apjáról, szóval lehet, hogy már elfogadta, hogy ez van és nem is próbál változtatni a helyzeten. Az első bókomra csak elmosolyodik. Szóval vagy nem szereti ha udvarolnak neki vagy csak ez is hozzá tartozik a visszafogottságához. Az biztos, hogy ha valaki meg akarja hódítani ezt a lányt annak nehéz dolga lesz. - Ja, hogy az... Hát igen, az elég rellonosra sikeredett. De azért hatásos belépő volt, legalábbis neked sikerült felkelteni a figyelmedet. - Nézek rá vigyorogva. Most már értem, hogy miből jött rá, pedig én már teljesen el is felejtettem az érkező mozzanatomat. - Na és te melyik házban vagy? Levitára vagy Navinére tippelnék. -A viselkedése alapján egyértelműen nem rellonos, meg nem is láttam a klubhelyiségben, az eridonosok se ilyenek, viszont a navine és a levita közül nem tudom eldönteni, hogy melyik lehet, de remélhetőleg hamarosan kiderül. 
Locsolj meg egy lányt egy játékodban.
5 PONTÉRT
A kivitelezés linkjét küldd a Szervezői Mesélőnek!
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyAz ő részéről is teljesen szórakoztató volt a beszélgetés. És úgy vette észre tényleg sok mindenben egyet értenek. Nem nagyon akarta várakoztatni Andy-t, de valahogy mégis kis idő elteltével válaszolt az előbb hangzott kérdésekre. - Igen, szeretek itt lenni. Még számomra is vannak ismeretlen helyek a kastélyban, de persze idővel majd megismerek mindent. Szeretem nem tudni, hogy mi vár rám másnap, és ez itt valósul.Hát igen, mindig is egy kalandvágyó személyiség volt. Nagyon nem érdekli a jövő, mindig is a jelennek élt és nem szeretné megszakítani hagyományát. Kedvesnek találja Andy kérdéseit, érdeklődését, ezért nem sok késleltetés után válaszol: - Szabadidőmet általában igyekszem mindig a szabadban tölteni. Kirándulok, túrázok. Ha ez mégsem sikerülne esetleg a rossz idő miatt, akkor olvasással ütöm el az időt.Ő is szeretné minél jobban megismerni a fiút, sok információt megszerezni róla. De illetlen sem szeretne lenni, az emberek általában nem szeretik, ha hirtelen rárontanak és kérdésekkel bombázzák őket. De az is lehet, hogy Andy teljesen más, mint az átlag emberek. Már a kastélyban eltöltött első két hetén elismerte, hogy azok a diákok és tanárok akik ebben az intézményben tanulnak és tanítanak, egyáltalán nem átlagos emberek. - Igen van könyvtár, itt a nyugati szárnyon, majdnem pont alattunk, az első emeleten. Nekem már volt alkalmam benézni, mert az egyik házi dolgozatomhoz kellett egy kis anyag. Ha te is akarod, majd valamelyik nap benézhetünk a könyvtárba, hogy megcsodálhasd mekkora könyvtára van Bagolykőnek. Amúgy neked mi a hobbid? Mit csinálsz a szabadidődben?Tényleg reméli, hogy beszélgető partere nem veszi lerohanásnak a hirtelen feltett kérdéseket. Figyelmesen várja társa válaszát.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
DávidNagyon örülök, hogy itt van valaki, akivel tudok beszélgetni, de még egy kicsit visszafogom magam, mert a végén még elijeszteném, mert ign, tudok bolondos is lenni, de csak azok előtt, akiket jobban ismerek, közeli barátaim. Mint például a levitások nagy része, előttük tényleg tudok olyan lenni. - Nem kell félned, ilyenről szó sincs - felelek nevetve. Bár tényleg jó lenne, de ez csak egy puszta álom, nem több. - Azt tudom, hogy az emberek képesek változni, ezt már megtapasztaltam - mondom egy halk kacaj kíséretében. - Hát... Nem is tudom pontosan - felelek Dávidnak. - Próbálok vele szemben megértő lenni, mert tudom, hogy szereti azt, amit csinál, de nagyon megváltozott, ezalatt a pár év alatt, és sokszor bántott már meg, és én nem dolgokban könnyen megbocsájtani - mondom. Azt megy kell hagyni, hogy tényleg nagyon haragtartó vagyok, de sokszor belátom, hogy nem kéne apámmal szemben ilyennek lennem, mert talán nem szándékosan bántott meg annyiszor azzal, hogy nem foglalkozik velem, de soha nem megy a megbocsájtás vele szemben. Vigyorától nekem is nevetni támad kedvem, s ha a belépője nem ilyen lett volna, akkor talán nem is sejteném, hogy rellonos. - Én levitás vagyok - nézek rá vigyirogva. Nagyon is látszhat rajtam, hogy az vagyok, bár nem is rejtem el, mert minek. Bátran vállalom, mert a Levita a legjobb ház - szerintem. Habár mindenkinek gondolom a saját háza a legjobb.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Hanna Nagyon jó társaságnak tartom Hannát, látom rajta a tényleges érdeklődést. Nem vagyok itt olyan nagyon régóta, de az eltel kis időből is letudtam szűrni, hogy nemcsak a mugli világban vannak felszínes emberek. Az az érzés merül fel bennem, hogy minél többet akarok megtudni a lányról. - Köszönöm az invitálást a könyvtár bemutatásra, ha nem vagyok tapintatlan el is fogadom. Szeretem a könyveket, az irodalmat, biztos vagyok abban, hoyg a varázsló világban is virágzó szép irodalom van. Ahogy látom a tanulmányi követelményt, érzésem szerint a legtöbb időmet a szakirodalom fogja kitenni. Te tuti tudsz nekem mondani, mutatni majd olyan könyveket, amit kötelező lesz elolvasnom. Nem nagyom vagyok otthon a varázsló irodalomban egyáltalán, hiszen mugli családban nőttem fel, rendes hétköznapi emberek között. Nehéz megszoknom a mugli szót, hiszen még nem használtam soha. Ezért vagyok itt, hogy pótoljam a hiányosságaimat, és fejlődjek tovább. Nekem nagyon fontos az emberi kapcsolatok ápolása is, ezért s mászkálok erre-arra, és elegyedek szóba emberekkel. Szeretem a művészeteket, főleg az irodalmat, a verseket. - Kicsit bőre sikerült ez a gondolatmenetem is, de nem látom azt a lány arcán, hogy ez neki probléma lenne, vagy egyáltalán unná. Inkább nagyon is érdeklődő a figyelme, ahogyan érzékelem. - Otthon szabadidőmben vívtam nagyon is komolyan, az edzőm szerint tehetségem is van, versenyeket is nyertem szép számmal, de ezzel nem szeretek dicsekedni. Sokat jártam ki foci meccsre bátyámmal és édesapámmal. Hiányoznak. A család és az ottani élet. Amúgy szeretek olvasni, de ezt már említettem neked, verseket is írok néha. Szeretek én is kint lenni, de én inkább az az elgondolkodós, merengős fajta emberke vagyok, visszahúzódó, magának való fajta. Szeretek azért beszélgetni is. Az ilyen személyes beszélgetéseket szeretem, mint amit most is teszünk. Te mivel szeretsz foglalkozni? Szeretsz sportolni? - Nem nagyon szoktam ilyen sokat beszélni egyszerre, és ilyen hamar így megnyílni, de Hannában megvan az, amiért ezt megtehetem. Meg van ez a bizalom, szimpatikus nekem, remélem ez kölcsönös. Reményeim szerint még fenntudom tartani az érdeklődését, így a beszélgetés alatt.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
KeikoKeikoval nagyon jól elvagyunk és szerintem már egy jó ideje itt üldögélhetünk. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól elleszünk annak ellenére, hogy csak beszélgetünk. Mondjuk általában a lányokkal mindig jól kijöttem és itt a suliban is alig beszélgettem srácokkal. Bár egy kicsit hiányzik, hogy legyen egy olyan igazi jó fiú barátom, akivel mindent megbeszélhetek, csajozhatunk együtt vagy hülyülhetünk. Nem baj, úgyis van még egy csomó időm. - Ki tudja, még bármi lehet. - Mondom viccelődve. Azért az elég király lenne ha ilyen befolyásos ember lenne az apukája. - Magadon vagy máson? -Elgondolkozok, hogy mit tanácsolhatnék neki az apukájával kapcsolatban, de nem igazán jut eszembe semmi értelmes, úgyhogy inkább hallgatok. - Az a lényeg, hogy te próbálkozol. Ez előbb-utóbb úgy is jó lesz. -Remélem, hogy Keikonak összejönnek a dolgok az apjával. Az embernek mindig szüksége van egy apára, akire támaszkodhat és bízhat benne. Annyira szeretném, hogy nekem is legyen egy ilyen. A következő pillanatban újból jókedvűek lettünk - Levitás? Ajjaj... Akkor menekülj! - Viccesen oldalba bököm a lányt. Ez nyílt titok, hogy a rellonosok és a levitások nagyon szeretik piszkálni egymást. Persze most emiatt nem fogom itthagyni Keiko-t. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki melyik házba jár, sokkal inkább az, hogy milyen a személyiségük. - Amúgy mióta vagy itt a suliban? Hányadikos vagy? -Tudom, hogy ezek nagyon sablonos kérdések, de egyszer úgyis muszáj lett volna föltennem őket, hiszen hozzá tartoznak az alap ismeretséghez. És mivel Keikoval még csak most kezdtünk el megismerkedni, ezért szerintem még egy jó pár ilyet el fogok sütni.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
DávidAz elmúlt évek során egy fiúval sem éreztem magam ilyen jól, kivéve persze Alexet, de őt ki nem kedveli. Na jó, talán a rellonosok nem igazán csíphetik, mert tudom hogy a két ház nem igen szívleli egymást, de ezt inkább hanyagoljuk. Az a lényeg, hogy fiúkkal nem igazán barátkoztem eddig, mindig tartottam tőlük a kellő távolságot, de Dávid - meg Alex - más, velük tudok normálisan beszélni anélkül, hogy túlságosan zavarba jönnék. - Ja, bármi - felelem nevetve. - Hát... Magamon, természetesen - mondom, közben végig mosolygok. - Vagyis, úgy értem, hogy az apám változott nagyon sokat, és ezt éltem meg rosszul. De mindegy is, lesz, ahogy lesz - felelem, majd egy nagyobb sóhaj után halkan nevetek. Most már egész jó a hangulatom, a kinti rossz időről is teljesen elfeledkezem. Mikor Dávid oldalba bök felsikítok, és még a könyv is kiesik az ölemből, mert egy kicsit fel is ugrok ijedtemben. Azt tudni kell hogy én nagyon csikis vagyok, úgy.... körülbelül... mindenhol. Régen csesztettek is azzal, hogy állandóan oldalba böktek, hogy ztan nevethessenek egy jót. Simán megsértődhetnék, és lehetnék, mert ilyenkor mindig azt csináltam, de ő biztos nem tudta, hogy ennyire csikis vagyok, így most megbocsájtok neki. - Körülbelül 4-5 hónapja jöttem ide, és még elsős vagyok, mert nem sikerültek a vizsgáim. Bár akkoriban nem is igazán mozdultam ki, mert végülis kényszerítettek, hogy jelentkezzek, ezért nem lehetett engem látni semmilyen rendezvényen - válaszolok kicsit bőbeszédűen kérdésére. - És te hányadikos vagy? Gondolom idősebb vagy mint én - kérdem, és rámosolygok Dávidra.
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyTényleg őszintén szeretne ismerkedni Andy-vel. Azért is ajánlotta fel a könyvtáros körülvezetést, hátha ezzel tud segíteni barátjának, hogy otthonosabban érezze magát a kastélyban. Reméli, hogy nem bántja meg beszélgetőtársát a "barát" jelzővel, mert ő már úgy tekint rá, mint barátra. - Őszintén örülök neki, ha valamiben tudok segíteni. Remélem, hogy tényleg hasznodra leszek majd és nem hátráltatni foglak a tanulásban.Annyira a tanulgatós típusnak tartja társát, de azért belül reménykedik benne, hogy ez nagyon nem így van, mert szüksége lenne már egy olyan barátra, aki nem csak a tanulással tud foglalkozni. Akivel lehet határ nélkül viccelődni, nevetni. De persze nem csak a saját érdekeit nézi. Szeret hasznára lenni másoknak, de nem akar túl rámenősnek tűnni. - Biztos tényleg ügyes lehetsz a vívásban. Még sosem próbáltam ezt a sportágat. Pedig vannak olyan sportok is, amelyek nekem is felkeltik az érdeklődésemet. Ilyen például a kézilabda és a röplabda. De a foci sem untató sport számomra. Otthon kézilabda versenyekre is jártam, ahol elég jó helyezéseket is értünk el a csapattal. Persze nem szoktam ezzel dicsekedni. Nem is tudom, hogy ezt most miért mondtam.Megijedt, mert egyáltalán nem szokott dicsekedni önmagával és teljesítményeivel. Kicsit összezavarodott, ezért inkább elhallgatott. De úgy vette észre, hogy Andy ebből nem sokat vett észre, ezért lassan kezdett megnyugodni. Szeme körbevitte a teremben, de nem talált érdekességet. Továbbra is ugyanazok az emberek társalogtak a teremben. Erőt vett magán és végül megint megszólalt: - Milyen könyveket olvasol?Csak ennyi esett ki a száján, ezért érdeklődve várta a rövid kérdésre a választ.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Hanna Már az első perctől kezdve tudom, hogy Hannával nagyon jóban leszünk a jövőben, de nem is tudom miért beszélek jövőidőben, hiszen már jóban vagyunk, ezt kimerem jelenteni, így magamban. Nem is olyan régen ismerkedtünk meg, de mintha már barátok is lennénk. Ez meglátszik a beszélgetésünkön is, hiszen olyan, mintha már valamelyest tudnánk, milyen a másik, érezzük egymás ritmusát. Bár ettől eltekintve is lehet a beszélgetés mélyenszántó. Ilyen hamar mondható-e valakire a barát jelző? Szerintem igen. - Köszönöm a segítségedet, de ez kölcsönös. Bár az itteni dolgokban én nem tudok segíteni neked, de bármi másban igen, akkor nyugodtan szólj. Legyen az akár egy beszélgetés, vagy egy séta a parkban. Nem nagyon tudok megülni a fenekemen sokáig, ha nem foglalom el magam olyan dologgal, ami leköt, vagy érdekel. Hála, könnyen tanulok, mert így nem kell szenvednem sokáig a szobában.Nem vagyok az a nagy tanulós fajta. - Nagyon örülök, hogy összetalálkoztunk Hannával. Megismertem a személyében egy értelmes lánnyal. Remélem nagyon tart engem ennek az ellenkezőjének. Sohasem vagyok megelégedve magammal, mindig van hova fejlődnöm, vannak hiányosságaim, amit javítani kell. - Egyáltalán nem dicsekvés, ha jó csapatban játszottál, mert jó játékos vagy. Én is szoktam kézilabdát és röplabdát nézni. Igaz, egyik sem az én portágam. Focit szeretem. Édesapámmal és bátyámmal kijártunk a helyi focicsapat meccseire, most elég jól megy ahhoz képest a csapatnak. - Mintha zavartságot vettem volna észre a lányon, de lehet, én értelmeztem rosszul. Hanna egész végig határozott, és nagyon is szép. - Elsősorban regényeket. Azonban belül is azokat szeretem, amelyek a társadalmat mutatják be, a maga valóságában. Beszokott csúszni azért egy-két könnyedebb ponyvaregény is. Nem lehet mindig komoly az ember, kell egy kis lazítás néha. Te milyeneket olvasol? - Kellemes a társalgásunk, nekem legalábbis az. Nem akarom letámadni kérdésekkel, hiszen tudom, képes vagyok erre. Ezzel csak elrontanék mindent, és ezt nagyon nem akarom.
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Andy~Hűha!- gondoltam magamban- elég jól észrevette, hogy kicsit zavarban vagyok, vagy talán nem is vette észre? Egy biztos: elég fürkészően nézet. Én legalább is ebből következtettem arra, hogy felfigyelt rá. Ahogy beszélgettünk egyre jobban vastagodott köztünk az aranyszál, ami a kapcsolatunkat összetartja. Sok dolgot tudtam meg róla, és érdekesnek találom azt, hogy mindenre nyitott és sok mindenben hasonlít rám. Szereti a sportot, úgy, ahogy én, szeret társalogni, akárcsak én, szeret új embereket megismerni. Ebben is hasonlít rám. Ugyanakkor őt is a regények szórakoztatják, ahogy engem is, ezért meg is osztom vele, a kérdésére válaszolva: - Szereted a regényeket? O.o Én is inkább a regényeket választom a verses kötetek helyet. De a Coelho könyvek is felkeltik az érdeklődésemet. Persze mágikus könyveket is olvasok. A kedvenc könyvem A varázslók nemes sportja c. kötet. Ha akarod majd megmutatom a könyvtárban. Úgy gondolom, Andy hallott már a kviddics játékról is. Ezt a könyvet, ha elolvassa, biztos, hogy hasznára fog majd válni, ha ő is be akarna állni a kviddics-csapatba. Ezért remélem, hogy ezen az estén sikerül egyeztetnünk egy időpontot, a könyvtár meglátogatására. A testalkata szerint jó hajtó lenne belőle, csak egy kis edzés hiányzik. Kicsit elmerengtem azon, hogy elhívjam-e repülni egyet. Lehet örülne az ötletnek. Így hát megkérdeztem: - Nincs kedved eljönni valamikor a kviddics-pályára repülni? Itt van a kastély mellett, nem kell messze menni. Van már seprűd? Amíg vártam válaszát, arra gondoltam, hogy el feledkeztem a kis füzetemről. De nem volt kedvem írni előtte, mert már éppen jó hangulatú lett a beszélgetés, tehát nem is vettem elő.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Hanna Végre találtam egy olyan embert Hanna személyében, akivel el lehet beszélgetni azokról a témákról, amiket engem is érdekelnek. Az a legjobb az egészben, hogy elég sok közös van bennünk. Ezért is lehetséges az, ilyen hamar megtaláltuk a közös nevezőt, és tudunk beszélgetni ilyen módon, ahogy. Méghozzá egy szép lány személyében. Coelho-t említi meg, olvastam egy-két könyvét már, szóval nem ismeretlen a neve. Engem nem agyon ragadott meg, ettől függetlenül nagyon jó írónak tartom őt. - Coelho-t olvastam én is, de annyira nem fogott meg. Ettől függetlenül nagyon is jó írónak tartom, és a könyvei is azok. Mivel anyai ágon magyar származású vagyok, megtanítottak erre a nyelvre is, így magyar írók könyveit is olvashatom eredetiben. El kell mondanom jók, nekem nagyon tetszenek. Az angol költőket, írókat is szeretem. Szeretem a verseket is, néha ezek fejezik ki a legjobban az ember érzéseit. Néha én is írok, de ez másodlagos dolog most. Te még az említetten kívül, kit vagy kiket kedvelsz? - Fejtem ki Hannának, mit gondolok, hogyan érzek erről a témáról, dologról. Jó társaság, végre valakivel nem csak csacska dolgokról lehet beszélgetni, hanem komoly témáról is. Ez tetszik a lányban. E mellett látom, nem az a nagyon komoly lány, akivel nem lehet viccelni csöppet sem. Rátér a kviddicsre. Eddig nem ismertem ezt a játékot, amíg ide nem értem. Mivel van repüléstan órám, így láttam, ahogy bemutatták nekünk ezt a játékot. Engem nem hatott eddig meg ez a sport, mint ahogy többeket az iskolában. Több mint valószínű bennem van a baj. - Nem tudom, érdemes e megpróbálkoznom a kviddiccsel egyáltalán, hiszen nem is játszottam még. A másik az, nem nagyon fogott meg engem ez a sport, bár csak két napja láttam, tudtam meg, létezik ilyen. Engem nem varázsolt el, mint itt a diákság többségét. Lehet azért mert teljesen mugli környezetből jöttem, ott messze elképzelhetetlen ilyet játszani. Kipróbálhatjuk majd valamikor, de seprűt keríteni kell majd valahonnan. Így nem mondhatod azt, úgy mondok rossz véleményt egy sportról, hogy ki sem próbáltam. Adok egy esélyt. Nem gondoltam, ennyire nagy népszerűsége van a kviddicsnek a varázslótársadalomban. - Az utolsó mondatomat már mosolyogva mondom Hannának. Csodálkozom eme sport nagy népszerűségének a az iskolában, és a varázslótársadalomban.
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyMég mindig a kanapén ültem Andy mellett. Kicsit elfáradtam már a folytonos ülésben. De a szórakoztató társalgás segít, hogy megfeledkezzek a fáradságról. Kicsit untam már a könyves témát, mert annyira nem kedvencem az olvasás, de hasznosnak találom. Ezért válaszolok még az utoljára feltett kérdésre: - Általában nem az írókat szeretem, hanem a könyveiket. Coelho egy kivételes eset, mert neki eddig minden olvasott könyve a kedvenceimhez került. A mágikus könyvekből pedig a repüléssel és a kviddiccsel kapcsolatos köteteket szeretem, mert bámulatosan írják le a mozgást és annak technikáját. Amúgy tényleg szoktál írni? Verseket, vagy történeteket? Ha nincs ellenedre, majd megmutathatnál egyek-kettőt.Remélem ezzel lezártnak tekinthetem az olvasós témákat. Arra gondoltam, hogy eddig még szinte csak komoly témákról beszélgettünk. Talán nem bánná ő sem, ha másról beszélnénk. De előtte még pár szó a kviddicsről: - Ha nem szeretnéd, egyáltalán nem kell kviddicsezned. Csak felvetettem az ötletet. Csak annyit gondoltam, hogy lehet, hogy érdekel, de ha nem, nem akartam erőltetni.Egyszerűen az jutott az eszembe, hogy ő is fiúból van, ezért talán érdekelheti a kviddics. Szerintem már túl sokat beszéltem erről, ezért inkább témát is váltok: - A gyereknapra volt időd még kimenni? Vagy akkor még nem voltál itt?Mert most a napokban már véget ért a rendezvény. Talán neki még volt lehetősége szétnézni. Miközben feltettem a kérdést, szemem megpillant a társalgó falán ékeskedő csodálatos órán, és eszembe jutott, hogy igen ám eljárt már az idő. Ezért nem is folytatom tovább, mert kíváncsi vagyok Andy válaszára.
|
|
|
|
|
