Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Idén már nem a házaknak vannak csapatai. Eddig az volt, de aztán voltak házak, ahol nehezen jöttek össze a csapatok, máshol túl sokan voltak, így változtak a szabályok. Most jelenleg négy csapat van. Három vegyes csapat és egy tiszta eridonos. Ők az Arany Főnixek. A másik három csapat a Golyóálló Griffek, a Sárkánylovasok és a…
Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mi is a harmadik csapat neve, tudja, hogy nekik nincs semmilyen állat a nevükbe, de az tuti, hogy két tagú és van benne h, pontosabban azzal is kezdődik.
~ Helyes, Heges, Heveny… Heves, igen ez az! ~
- … Heves Hurrikánok. Ebbe a három csapatba lehet jelentkezni. A játékvezetőt Ármint érdemes megkeresni ezzel kapcsolatban. Ő meg tudja mondani, hogy hol vannak még szabad helyek, illetve hol várnak embereket.
A korhatárról nem tud sokat mondani, csak azt, ami még az ő idejében volt és nem hiszi, hogy olyan más lenne a helyzet, és csak amikor kimondja, akkor ugrik be neki valami.
- Szerintem nincs korhatár, sőt, biztos, hogy nincs, az Eridonosok fogója tavaly még csak tizenkét vagy tizenhárom éves volt és mégis játszhatott, szóval szerintem ezt nem korlátozzák. Esetleg annyit, hogy most lehet, csak cserének lehet jelentkezni és csak akkor játszhatsz meccsen, ha a fő ember nem ér rá. Én is játszottam, egy teljes meccsig, aztán jól ki is ütöttek, nem nekem való. Milyen poszt érdekelne?
Érdeklődik a lánytól, miközben megfordul, és a táncolókat nézi. Ő is szeretne táncolni, de jelenleg nem lát senkit, aki éppen nagyon táncolni akarna, de nincs kivel. Mindegy, majd csak akad valaki, ha meg nem, akkor így járt, de legalább itt lehetett, ami a mostani helyzetében egy nagyon nagy csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Én is hajtó voltam azon az egy meccsen. Akkor még házak szerint volt, a Levita ellen játszottunk. A terelőjük jóval idősebb volt. Már előtte cukkolt, én meg bedőltem neki, mert a beszólásain rágódtam, aztán azon agyalva szépen ki is ütött. Nem volt szép tőle.
Bizony, ez egy olyan dolog, amit még nem mesélt el a férfinek. Nemrég megtalálta a fényképet, ami a meccs előtt készült. Ő kibontott, de pánttal hátrafogott dús göndör hajjal állt a szőke srác mellett, aki még a képen is hozzá beszélt. Most már jót nevet a dolgon, de akkor nagyon bosszankodott rajta.
- Küldesz egy baglyot Damjanovits Árminnak címezve, ő a játékvezető, de el is mehetsz hozzá, a faluban lakik, azokban a társaslakásokban, fent a tetőtéri lakásban és beszélsz vele. Ő elmondja a lehetőségeidet, meg azt is, hogy milyenek a csapatok, sőt akár ki is próbálhat. Eddig csupa jót hallottam róla. Fiatal, huszonéves srác és állítólag nagyon szép zöld szemei vannak.
Ő még csak futólag látta, akkor, amikor süteményért ment be a cukrászdába, vagy éppen szembejött az utcán. A meccsekre ritkán jár ki, így aztán ott nem nagyon ismerte meg jobban.  
- Nincs semmilyen kérvényezés. Az iskola ilyen szempontból elég nyitott. Csak azt mondod, szeretnéd csinálni és ők elintézik. Néha megjelennek hirdetmények, hogy például újságírót keresnek vagy diákönkormányzatist, de ezeken kívül is mindenki örül a jelentkezőknek, csak olyankor már érződik, hogy bajban vannak, mert emberhiány van.
Főleg a vizsgaidőszak közeledtével érződik ez. Most is el fog jönni egy, kíváncsi, hogy lesz-e valami hirdetmény. A táncolókról levéve a szemét Maryre pillant, majd vissza a táncolókra és elmosolyodik.
- Gyere, táncoljunk, hátha kifogunk valami jóképű fiút, aki megtáncoltat minket.
Megfogja a lány kezét és mielőtt ellenkezne, felhúzza, hogy a tánctérre menjen vele. Zavartalanul kezd el táncolni a lánnyal, remélve, hogy Mary is vevő rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Épp csak belelendülne a táncba Maryvel, amikor valaki érte nyúl. Hallotta a mondat elejét a hát mögül, de végére már a férfit is látta. Nem szép dolog, amikor válasz nélkül elveszik az embertől a táncpartnerét.
- Bocsi.
Ennyit még tud mondani neki, mielőtt elfordítják teljesen, és belevetik a táncba. A szemei csillognak, miközben a férfire néz, de igyekszik teljesen nyugodt arcot vágni, elvégre ő most nagyon meg van sértődve rá.
- Ugye tudod, hogy a kisfiúk el szokták hívni a kislányokat a bálba?
Ez egy komoly szidás volt, ami után már kijár az, hogy rámosolyogjon Áronra, elvégre miatta öltözött ki ennyire, mert remélte, hogy mégiscsak összefutnak. Így még sosem csípte ki magát és az esküvőjéig nem is nagyon szeretné, ami azt illeti. Persze ez még változhat, meg az is kérdéses, hogy valaki valaha hajlandó lesz-e őt elvenni vagy sem.
- Boldog karácsonyt neked is. Alig várom a szentestét, már ha persze éppen nincs más programod.
Oké, ilyenkor a család szent, bár amennyit hallott Áron családi helyzetéből van egy olyan sejtése, hogy ráér és ha ráér, akkor esetleg a lány szívesen betöltené a család szerepét, szeretne a családja lenni és minél több időt a férfival tölteni.
- Nem tudsz nyakkendőt kötni.  Ölelj át, szorosan.
Ez a megállapítás hirtelen jött és tánc közben viccesen néz ki, hogy éppen ezt szemléli. A második mondatnál elengedi a férfi kezét és a nyakkendőt szétbontja, majd finom mozdulatokkal újra megköti úgy, hogy az rendesen álljon.
- Ezért kell a férfi mellé egy nő. Apukám se tud nyakkendőt kötni, sőt szerintem Adorjánnak sem az erőssége.
Mindenesetre most már szép, így nem tud több kifogást találni a férfin. Kiegyenesedve nyom egy puszit a szájára és csak jóval utána esik le neki, hogy hol is van és mit is tett. Halványan elpirul, de ugyanolyan dacosan néz a férfi arcába, mint az első alkalommal, mint aki éppen így tervezte a dolgot, pedig erről szó sincs, csak éppen, ösztönös volt.
- Azt hiszem, van itt pár Edictumos.
Elnevetve magát hajtja a fejét a férfi vállára, hogy sunyin körbelessen, ki látta őket és ki nem.
- Szeretném, ha hivatalos lenne a dolog.
Végül is senki sem róhatja fel nekik. Három év van közöttük, iskolatársak voltak, és barátok. Az iskolán kívül lettek barátok, ott volt a férfivel, amikor felvették és a barátságokból olykor előfordul a szerelem. Van ilyen.
- Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A lány arcán megjelenő enyhe pír nem lepte meg, de megmosolyogtatta. Valentinnek egyértelmű volt, hogy Emma meglepődött, de ugyanakkor az örömöt is tisztán látta a lány arcán. Biztos volt benne, hogy a lány arra számított, hogy meg se jelenik.
Emma kifinomultsága szinte meglepte a fiút. Egy pillanatra el is csodálkozott, milyen kis úri lányt sikerült kifognia csak úgy, a folyosón, de hamar elűzte a felesleges gondolatokat a fejéből. Finoman megragadta Emma kezét, majd a tánctérre vezette.
- Gyönyörűen festesz. - Súgta egész közel hajolva hozzá, miután megállt vele szemben. Bár kivételesen őszintén szólt, a legfőbb célja az volt, hogy ezzel is fokozza a lány zavarát. Élvezte, hogy ilyen hatással van a gyengébbik nem képviselőjére.
Újra végigpillantott a csinos hölgyeményen, majd szabad kezét a derekára csúsztatta, a másikat pedig, amiben pedig a lány keze nyugodott, némileg megemelte.
Lassan táncolni kezdtek.
- Szóra se érdemes. - Felelte röviden a lány köszönetnyilvánítására.
- Nem lehet könnyű egyedül, egy ilyen helyen. Mondhatni én is új vagyok még itt. - Tette hozzá, s egy pillanatra alig észrevehetően elfintorodott. Miután visszaerőltette arcára az olyan sokat gyakorolt félmosolyát, a lány szemeire függesztette hűvös tekintetét.
- Pontosan. Nem sokkal a tanév kezdete után érkeztem. Aurornak tanulok. - Válaszolta állát büszkén megemelve.
- Ha nem tévedek, akkor te pedig most fogsz végezni. Gondolom vannak már terveid. - Érdeklődött ő is, bár nem igazán volt kedve a cseverészéshez. A lány valahogy mégis érdekelte, kíváncsi volt rá, tekintetét egy pillanatra se vette le az arcáról, hátha így még többet tud kiolvasni belőle.
Mindig is szeretett táncolni, a lány pedig kifejezetten remek partnernek bizonyult, így aztán végképp nem volt oka rá, hogy abbahagyja a szórakozást. A lassú számok azonban nem tartottak sokáig. Néhány kellemes dallam után egy jóval gyorsabb, erőteljesebb következett, de Valentin nem engedte el Emmát, inkább alkalmazkodott a zene ritmusához. Miután néhányszor jól megforgatta a lányt, a zene végéhez érve egy hirtelen mozdulattal magához rántotta, két kezével átkulcsolta a derekát, majd szó szerint ledöntötte a lábáról.
A zene aztán elhallgatott, Valentin pedig szélesen kivillantva tökéletes fogsorát, visszaállította a lányt függőlegesbe.
- Kérsz valamit inni? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kezdeti félelmet attól, hogy végül is magában lesz kénytelen eltölteni az estét hamar elszállt, hiszen megérkezett Valentin. Nagy örömet okozott ezzel a lánynak, amit talán még nem is érez mennyire jól esett Emmának. Az első udvariaskodáson és köszöntésen túl a modor, amit felé mutattak enyhe kis megilletődést vont maga után, próbálta palástolni, de a fiú mosolya nem azt erősítette meg benne, hogy ez nagyon sikeres lett. Ez a velejárója. Nagyon hamar zavarba lehet hozni, és sokáig képes emiatt a zavartság miatt bíborabbnál bíborabb színekben pompázni.
Csak tetéződik ez az egész a bókkal, amit kap. Ha a cél a zavarba hozatala volt, az nagyon is sikerült lesüti szemeit majd egy mosollyal néz csillogó tekintetével a partnerére.
- Te is igazán fess vagy. – mondja halkan, de a másik számára hallhatóan, majd tartásba helyezkednek és egy lassabb számra kezdenek el táncolni. Közben próbált beszélgetést kezdeményezni semmi esetre sem tolakodóan vagy erőltetetten, amint kicsit oldódik és nem lesz rajta úrrá a zavara már annyira nem is a beszédre inkább a táncra koncentrál. egyenes tartás, fej kissé megemelve, még ha ez csak egy iskolai bál is, ezek azok a rögzült dolgok, amikre büszke. Partnere is igen jó táncos. Tánc közben megüti a fülét, hogy ő is új még itt. Nem igazán tudja behatárolni itt az embereket neki itt mindenki ismeretlen.
-Igen? Nem tudtam, hogy más is van itt, aki hozzám hasonlóan később csatlakozott.
A tekintet által egy komolyabb hangját veszi elő de a mosolyt viszonozza. Érdeklődő típus, arról nem beszélve, hogy amúgy is felkeltette az érdeklődését Valentin.
- Igen idén végzek, és rengeteg minden érdekel, lehetőség van bőven még nem választottam nem volt köztük, amire azt mondhattam volna, hogy: igen ezt akarom csinálni életem végéig.. – mondja egy vállrándítással és a száját kicsit elhúzva, na nem mintha nem érdekelné, de egyelőre még szeretne körbeérdeklődni, hol milyen lehetőségek várják. Ezután is visszatér a vidámság az arcára, ezt már megtanulta az élettől. A sírás nagyobb energia befektetéssel jár, mint a mosolygás.
Hamarosan véget értek a lassú számok, egy mosoly kíséretében pont el akarta engedni a fiút mikor az az új zene ritmusára már pörgetni is kezdte. ezt egy kis nevetéssel reagálta le. Meglepődött már ezen is, de a java még hátra volt.  Már éppen kezdett szédülni, mikor a szám vége felé jártak. Magához rántotta őt Valentin majd eldöntötte elsőre egy kissé ijedt arcát mutatta és belekapaszkodott a fiúba, majd visszakúszott az a mosoly az arcára.
- Te aztán tudod, hogyan dönts le valakit a lábáról.
Mondja viccesen, majd már álló helyzetben még mindig egy kicsit szédelegve válaszol neki.
- Igen, az jól esne, és valami kapaszkodó is.
Mondja mosolyogva a végét majd hamarosan már az egyensúlyát is visszanyerve figyeli Valentint. Mikor tekintetük ismét találkozik, kérdéssel fordul felé.
- Eddig hogy tetszik itt? Van itt élet a mindennapokban?- érdeklődik a fiúhoz közel lépve, nem az a hangosan beszélős fajta, de pont elég ez a hangerő ilyen kis távolságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Állítólag őt szereti.
Jegyzi meg, mivel sejti, hogy a lány ilyesmin gondolkozhatott. Minden ellenszenve mellett Ármint kifejezetten érdekli Áron szerelmi élete. Közel öt éven át, szinte minden hódításának szem és fültanúja volt, így most már igazán érdekli a fordított helyzet is, vagyis milyen, amikor tényleg behódol egy lánynak, aki - valószínűleg akaratán kívül - magába bolondította a nagy hódítót. Alig várja, hogy elmosolyodva közölje Áronnal, hogy ő bizony megmondta, hogy egyszer eléri a szerelem is.
- Ezek szerint igen hasznos ez a bál. Spóroltunk a bagolynak néhány szárnycsapást.
Elmosolyodva megfogja a lány kezét és a parkettre vezetve szépen meghajol, majd táncolni kezd vele. Adjuk meg a formalitását a dolognak, ha már meggyőzte magát, hogy ha már eljött idáig, akkor igen is táncolni fog.
- Ezek szerint a hajtóság áll a legközelebb hozzád.
A mondatra, hogy megragadta a kviddics, csak még jobban elmosolyodik, na igen, ez a sport tényleg könnyen magával tudja ragadni az embereket. Őt is, annyira, hogy a szülei majdnem lefordultak a székről, amikor azt mondta nem akar semmilyen jogi dologba belekeveredni hosszabban, inkább a kviddics tudományát mélyítené el.
- Persze, minden csapat szívesen fogadja az embereket. Ha szeretnéd megnézem neked, hogy kik keresnek kifejezetten hajtót, így elsőre Kristófék ugrottak be, de lehet, hogy most tévedek, éppen nagy csapatmódosulások vannak.
Ami idény közben nem a legszerencsésebb, de szükségszerű, így aztán ő maga sem ellenkezett a dolog ellen. Az a cél, hogy menjen szépen a meccs, és legyenek sikeresek a gyerekek.
- Van rá lehetőség, El tudom intézni, hogy az egyik csapatnál, célszerűen annál, akikhez kerülnél, pár körös próbajátékot játszatok, hogy ezzel lássák, mi az, amiben jó vagy és mi az, amit gyakorolni kell. Ugyan ez nem lerohanás.
Teszi hozzá az utolsó mondatot, rákacsintva a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néha kicsit aggódtam, hogy a kérdéseim vagy a cselekedeteim miatt gyerekesnek és idétlennek tartanak az emberek. Vagyis nem, nem pont emiatt féltem, mert amíg én jól éreztem magam így a bőrömben, az idiótaságaimmal, addig nem érdekeltek, mások mit gondolnak. Attól tartottam csak, hogy egyszer egy ilyen esetben valaki majd jól kinevet, kigúnyol és kijelenti, hogy nőjek fel. Szerencsére azonban eddig elkerültem az ilyen eseteket, vagy csak nem vettem észre, ha épp valaki gúnyosan válaszolt vissza valamelyik kérdésemre. Nem volt erősségem megállapítani, hogy valaki csak piszkálódik, vagy tényleg érdekli az, ami engem is.
Ám legtöbbször a kíváncsiságom nagyobb volt - mint ahogy az imént is, a Mikulásos kérdésnél -, és ez nem engedte, hogy magamban tartsam a fejemben megszülető gondolatokat. Így volt ez most is, és mosolyogva - kissé megkönnyebbülve - vettem tudomásul, hogy Endre nem nevetett ki. Sőt, olyat mondott, amire igazából nem is mertem gondolni! Valahogy a teóriáim eddig nem jöttek be, de ezek szerint most jól sejtettem: az Igazgatóbácsi az igazi Mikulás!
Felderülve néztem az említett öregúrra, majd Endrére, és egy kis tapsikolást megengedtem magamnak. Jobban akartam lelkesedni, de rájöttem, hogy nem lehet. Nem kürtölhetem szét mindenkinek a titkot.
- Ez maradjon köztünk! - Figyelmeztettem a fiút is a magam halk és cseppet sem fenyegető hangján, és reméltem, hogy tud titkot tartani.
A Mikulás-témáról a figyelmemet a "Hölgyem" megszólítás terelte el hirtelen, kíváncsian pillantottam fel a fiúra, el is felejtettem, hogy nekem igazából zavarban kéne lennem. Na, de ez a zavar és pirulás most rögvest vissza is jött. Bár szerettem táncolni, de nem ilyen sok ember között. Otthon apukámmal, vagy Rózsa néninél Csongorral szívesen, de... de itt?
Nem akartam azonban csalódást okozni a fiúnak, így némi hezitálás után végül igent bólintottam a kérdésre, egy félénk mosoly kíséretében.
A tánctér felé haladva a már táncoló párokat figyeltem, és izgultam rendesen, mi lesz, ha mi elkezdünk táncolni. Ami elég hamar be is következett. Szerencsére - lány lévén -, nem nekem kellett vezetnem, így rábízhattam magam Endrére a lépéseket illetően, csupán az volt a dolgom, hogy ne lépjek a lábára. Így a tánc nagy részét lehajtott fejjel, koncentrálva vittem véghez, bár azért néha felpillantottam, nehogy zokon vegye a srác, és azt higgye, hogy a cipőm érdekesebb, mint ő! Korántsem volt így. Sőt... igazából majd a bál után, ha elbúcsúztunk, és megszűnik a zavarbaejtős érzésem, akkor minden bizonnyal jó érzésekkel fogok visszagondolni az estére. Feltéve, ha tánc után még sütizünk egyet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem is tudja ez a kis leány, hogy mennyire boldoggá tette a navinés fiút azzal, hogy igennel felelt a kérdésére, és vele tartott erre az igen kellemesre sikeredett ünnepségre. A nagyterem igazán varázslatosan lett feldíszítve, az igazgató úr, mint a Mikulás, nagy hatást gyakorolt többekre, így Abigélre is, aki édes ábrázatával Endrét aznap este a világ legboldogabb varázslójává tette.
- Nem mondom el senkinek - ígéri komoly arccal a negyedéves, és ujjait, mint egy cipzárt húzza el ajkai előtt. Ez a kastélylakó, mintha csak a kishúga volna, olyan szerető érzéseket ébreszt Endre szívében. Igaz, hogy neki csak egy nagyobb fiú testvér adatott meg, de ha megajándékozná az élet egy kisebb lánytestvérrel, ő Abigélt szeretné annak. Fejében meg sem fordult a gondolat, hogy nőként tekintsen rá, és úgy szemlélje meg a csodás ruhába bújt levitást, de az, hogy bármi és bárki elől védelmezze, ha kell pálcát húzzon, és akár bosszút álljon érte, az azonnal ott lebegett lelki szemei előtt. Csendes társasága mellett is könnyedén érezte magát jól, és tudta, hogy amint vége ennek a zsúrnak, elviszi még valahová ezt a tündért. Talán édességet enni, vagy forralt borozni, hiszen ebben a hidegben nincs is annál jobb. Főleg, ha a borban úsznak a finomabbnál finomabb gyümölcsök is.
- Hé - suttogja közel hajolva a lány arcához, és magabiztos mosollyal nyugtatni a láthatóan elpirult, félős leányzót. - Csak bízd magad rám, meglátod, jó lesz.
Követve Abigél tekintetét, az övé is a többiekre esik. Sok pár táncol már, többen egészen jól csinálják, de vannak kevésbé ügyes párosok is. Viszont ez kit érdekel? Endre nevetve csóválja meg fejét, és a táncparkett felé indul, maga mellett vezetve a visszafogott partnert.
- Ne félj - mondja még az első lépések megtétele előtt, aztán már magához is húzza a levitást. - Tudom, hogy mit csinálok.
Jobb kezével bezárja a kisleány kacsóját, baljával annak derekát öleli, és fejét ráhajtva a barna hajkoronára veszi fel a ritmust, és kezdi el jobbra-balra, hátra-előre irányítani Abigélt.
- Nem is olyan nehéz, ugye? - kérdezi vidáman, miután letáncolják az első dalt, majd a következőt, és a harmadik zene kezdeténél még meg is pörgeti a leányzót, had libegjen a ruha alja. Endre sokat mosolyog, nagyon jól szórakozik, és elmondhatatlanul örül annak, hogy itt lehet. Nemcsak a nagyterem karácsonyi bálján, hanem az egész iskolában. Anglia nem tudott neki négy év alatt semmit sem nyújtani, Bagolykő viszont felforgatta az egész életét. A bál lassan a végéhez közeledik, és egyre sűrűbben gondolják úgy a párok, hogy ideje eltávozni, inni, enni még egy utolsót, majd nyugovóra térni. Endre még utolsónak körbemozogja Abigéllel az egész táncteret, majd egészen kimelegedve vezeti le onnan az est legszebb lányát.
- Hát ez nagyon jól esett - mondja izgatott szemekkel, és letörli a homlokán megcsillanó izzadtságcseppeket. - De piszok melegem van ebben a zakóban.
Abigél és Endre is elfáradtak ezen az estén, és a fiú karjában tartva a leány kapaszkodó kezét, a terem ajtajához veszi az irányt. Még szeretné megköszönni a levitásnak ezt a szép estét, de azt már nem ebben az elhasznált levegőjű teremben fogja megtenni. Egészen a levita toronyig kíséri a másodévest. Az oda vezető utat végig beszéli a navinés, kérdezgeti partnerét az estéről, hogy érezte magát, milyen érzéseket váltott ki belőle az a remek tánc, aminek részesei lehettek, és Abigél egyre többet, és nyitottabban beszél. Endre illedelmesen megáll a levita ház előtt, és udvariasan a lány keze után nyúl. Hálának jeléül finom csókot lehel a puha bőrre, míg szürkéit belemélyeszti a rátekintő szempárba.
- Nagyon köszönöm! - mondja még egyszer, majd megvárja hogy a levitás megfordulva betérjen a levita toronyba, ő pedig ingét kigombolva, lassan visszatér hálókörletébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miután kijöttek a tesemből, Félix félve nézett körül: mi van, ha minden megváltozott, míg ők bent voltak? Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, a padlón a szőnyeg ugyanaz volt, a szobrok ugyanúgy álltak, és egy kósza lélek nem sok, annyi sem került elő.
- Hát, mondjuk erre mehetnénk - intett tétován jobbra, és jobb ötlet hiányában az ikrek vélül megindultak arra. Félix a szokrokat vette szemügyre:
- Miért van ezekből ennyi? Úgy érzem magam, mintha megfigyelnének... lehet, hogy van bennük megfigyelőkamera? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian, ahogy lecövekelt az egyik elé, hogy jobban szemügyre vegye a páncélos alakot.
- Tisztára úgy érzem magam, mintha egy rossz kémfilmben lennénk - mondta. Aztán közelebb lépett a bádogemberhez és megkocogtatta a sípcsontját: nem túl meglepő módon, fémesen visszhangzott. Aztán továbblépett, ezúttal egy kép elé lépve.
- Lehet, nem is egy iskolában vagyunk, hanem egy múzeumban - tette szóvá, ahogy közelebb hajolt a képhez, hogy jobban szemügyre vegye. Miután a következő percet is ott töltötte, úgy döntött, segítséget kér:
- F, gyere egy kicsit. Olyan fura ez a fa... mintha a fele másmilyen lenne, mármint... na, inkább nézd meg! - mondta, és odabökött, ahol az erdő szélén álló különálló fa volt látható a képen. A vékony barna törzs mögött itt-ott valami fekete tülemkedett ki oldalra. Furcsa ízlése lehetett a festőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Verocsnak általában, vagy Ronnienak, de az nekem túl amerikai, mert nem azt mondják simán, hogy "Roni", hanem, hogy "Ráni", mint az utolsó dalban. Az egy film és…varázsló vagy mugli családban nőttél fel?
Mert ha előbbi, akkor bizony el kellene magyarázni neki, mi is az a film. Az ő szülei nyitottak, emellett a nagybátyja mugli, így gyerekként is elég sok muglis dolgot csinált. Ennek ellenére, még mindig lenyűgözi minden, amit mugliismereten hall.
- A szüleim Hopenak, de az meg elég indiános. Egyébként nyitott vagyok mindenre. És téged? Még sosem hallottam az Ágotát becézni.
Ilyen hosszúra is rég nyúlt a bemutatkozása, de a lány aranyos, ő meg igazán lelkes, így szívesen beszél, csak sajnos sokat, de legalább a hangmagasság megfelelő, mert a vén banya még nem áll itt, hogy megfegyelmezze, vagy kitessékelje innen.
- Ez most éppen illúziómágia. Flaviu professzorasszonynál tanulom már másfél éve, de most kicsit elhanyagoltam a gyakorlást, így "büntetésből" olvasnom kell. Azt mondta, majd a vizsgák után újra kezdjük. Jó lenne, ha azok sikerülnének legalább.
Erre nem olyan büszke, kicsit el is húzza a száját, miközben beszél. Jó lenne meg nem történté tenni a dolgot, de mostanában valahogy nem megy neki a koncentráció. Nem tehet róla, tiniskedik a teste, az agya, mindene. Olyan, mint egy nagy tini, pedig már húsz éves a szentem.
- De vicces, én pedig idén fejezem be, ha minden jól megy. Melegváltás.
Oké, vannak olyan kis apróságok, hogy szeretne mestertanoncnak maradni, de ha minden jól megy, akkor idén az alapot teljesíti, lesz papír a kezében, elindulhat az élet rögös útján.
- Melyik házban vagy? Én a navinében.
Érdeklődik is, hiszen a ház sokszor sok mindent elmond az emberről. Oké, történnek félreosztások, de az is szerinte inkább olyan, hogy a süveg egy kis vérpezsdítést szeretne. Ilyen az ő házukban például McKenzie, vagy a rellonban Yarista, sőt, neki még valahogy Endre is kilóg a navinések közül, Beáról nem is beszélve. Mégis, jó, hogy a ház tagjai.
- Nagyon szeretem Varró Danit, ő nagyon cuki verseket ír. Mindig örömmel olvasom, ha pedig komolyabbra vágyok, akkor Radnóti az elsőszámú kedvenc. Te kiket szeretsz? Na és írók?
Szeret olvasni, mindig új élményt jelent számára az a könyv is, amit már sokadszor olvas újra és újra. Az illúziómágiát el is felejtve csukja be és csúsztatja félre a könyvet, Ágota most sokkal, de sokkal érdekesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A felfedezés újdonsága még tartott: a korgó gyomor ellenére is elég lelkesek voltak még, bár az anyjuk volt a megmondhatója, mennyire gyorsan kezelhetetlenné váltak, ha nem táplálkozhattak rendszeresen.
- Most, hogy mondod, tök szívás! Megígértem Benjinek, hogy rendszeresen jelentkezünk majd, de valaki elmondhatná, mégis hogyan, mert az sms tutira nem opció - duzzogott, miután eszébe jutott ez az incidens. Új-Zélandon az egyik cseles felsőbbéves megbűvölte a telefonjukat az első napon (mert ennyire királyok az ottani emberek, ezt nektek nyamvadt, fogadásképtelen Bagolykő!), és az ott szerencsére gond nélkül működött a továbbiakban. Sajnos, itt viszont nem, pedig az ikrek megpróbáltak mindent a telefonok újraindításától a SIM-kártyák kiszedésén át, mégsem történt semmi. Ami Benjit illeti, ő az egyik legjobb barátjuk volt az előző suliban. Nem csak barát, de Félix szobatársa is, és két év egy légtérben könnyedén összekovácsolja az embereket, akár akarják, akár nem.
- Ha manót találsz, el ne engedd! - nézett provokatívan Farkasra, hogy neki is egyértelmű legyen biztosan, a manók tudhatják az univerzum, a világmindenség meg mindenre a választ (42 - remélem, mindenki tudta, a manóktól függetlenül is!) - azaz jelen helyzetben, hogy hol szerezhetnek kaját!
Aztán a képet vették szemügyre.
- Nem is értem, miért aggatnak ki mindenféle selejtet - vonta meg Félix is a vállát, majd otthagyta a képet, és tovább indult.
- Mi a vihar lehet az a gemmológia? - töprengett félhangosan, ahogy elért a következő ajtóig. - Szerinted érdemes ide benéznünk?