Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kamilla gratulál. Gratulál neki. Rekedten köhint egyet, lesüti a szemét, a szavak még mindig kényelmetlenséget okoznak neki. Az érzelmei kifejezése gyerekkora óta nehezére esik, a magánéletét a legzártabb ajtók mögött éli, vonzalmát pedig még öleléssel, de még egy vérmesebb pillantással sem fejezi ki akkor, ha bárki láthatja. Hamarosan azonban mindenki hivatalosan párként fogja emlegetni őket, amitől a bőre borzongani kezd.
   -  Annyira meg van beszélve, amennyire kell.
Kitérő választ ad a kérdésére. Ténylegesen semmit sem beszéltek meg, soha, semmivel kapcsolatban. Az arca kissé lejjebb csúszik a tenyerén, a tekintete elkalandozik a kanapéval szembeni, megrakott szekrényen porosodó üvegek felé.
   -  Kamilla. Csináljunk valamit.
Bár még a negyedénél sem tart, a szálat eldörzsöli az asztalon, majd beledobja az erre a célra odakészített, félig barna, csikkekkel teli vízzel töltött befőttes üvegbe.
   -  Akármit. Nincs kedvem itt filozofálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Fölpillant a koromtól, portól és az időtől elszíneződött plafon felé, a hamut hagyja az asztalra ponnyanni a könyökénél megtámasztott keze egyetlen, pöckölő mozdulatával.
   -  Ki akarok menni a kastélyból.
Leginkább magának mondja ezt, mintsem a lánynak. Amikor évekkel ezelőtt idekerült és az ország nevén kívül semmit sem tudott a helyről, ahová kirendelték, gyakran érezte magát bezárva az iskolában, hiszen a kastélyon és a bérlakásán kívül nem ismerte a környéket. Szerencsére ez hamar megváltozott, ő pedig mára a lehető legminimálisabb időt tölti itt. Kehezen fogalmazná meg, miért, de klausztrofóbiás, paranoiás érzése támad ezeken a szellemjárta folyosókon, ami egyáltalán nem hasonlít arra az iskoláéra, amelyikbe ő járt.
Szerencse, hogy nem kötelezhetik huzamosabb tartózkodásra.
   -  Jössz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A rászáradt bagolypotyadékot az újságba gyűri, majd leejti a papírkosárba maga mellé. Az asztalán tornyosuló halomból az Edictum egy frissebb példányát veszi le, az illusztrációkon szereplő fényképek heves ellenkezésével kísérv csúsztatja azt az üres ülőrúd alá.
Különben semmi szüksége sincs bagolyra. Így, hogy nem él a kastélyban, Jack pedig az élete nagy részét a többi madár terrorizálásával tölti az erdőben, többször elgondolkodott rajta, hogy ideje lenne pénzzé tenni azt a dögöt. Eddig azonban nem igazán akadt bárki, aki árdeklődését fejezte volna ki a hasznavehetetlenül bipoláris, kisebbrendűségi komplexussal küzdő bagoly iránt. Összedörzsöli a tenyereit, a fonott szemetest a lábával tolja vissza az íróasztal alá. Az ajtó kinyílik, majd becsukódik a szemközti falon. Szemöldökráncolva pillant föl rá.
Úr. A szó helyénvalótlanságától szíve szerint fintorogna, ennyi év alatt ugyanis még mindig nem szokta meg a megszólítást. A parancsnokságon nem érdemelt ki efféle finomkodást, a magánéletben pedig pláne nem magázza senki.
Ahogy a srác leül, ő is ledobja magát a nyikorgós, bőr székére.
   -  Ahogy mindig - tér ki az egyenes vlaszadás elől egyszerűen. Nem szeret és nem is tud a maga dolgairól beszélni, lényegében pedig olyasmi nem történik vele mostanság, ami ne fokozüdna gyerekes panaszkodássá - Sárkányok, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ő pedig értékeli, hogy Noel nem hozza fel az esküvő témáját amiből végképp elege van. Különben sem jár a Mácsai- házba, de mióta a küszöb átlépésével egyidőben négy nő támad rá, hogy izgatott keresztkérdésekkel zaklassák, a látogatásai végtelenben a nullához konvergálnak. Csak essenek túl az egészen! Nem érti a felhajtást, Zójával mindketten középkorúak, két gyerekkel, ebből a hófehér álomvilágból így már ideje kinőniük. Mondjuk ő bele se nőtt soha.
Fekete, melegítő pulóverének ujjából egy cérnaszáll lóg ki, azt kezdi el először csak piszkálgatni, többször így lepillant, miközben a fiú beszél.
   -  Hova? A rezervátumba? Minek?
Csak egy emlékkép. Épp csak egy villanás.
A bakancsai megcsúsznak a homokon, ahogy a nő felé rohan. A tüskés farok Léna felé lendül. Sercegve pattan meg a felvillanó pajzson.
Nagyon rég volt már.
A fejét lejjebb hajtja kissé.
   -  Hát. Nem én döntöm el, hova megy. Marha önállónak hiszi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megilletődve fordítja el a fejét a döglött állatokkal teli, jókora vitrin irányába. Jobb keze ujjai tovább babrálnak a cérnaszállal.
Nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, ami eddig délutáni, már-már haveri beszélgetésként indult, majd rémisztő sebességgel fordult át valami egészen másba. Az engedélye nélkül nem viszem el, mondja Noel, ő pedig így zavartan pislogra, egyszerre mérhetetlenül öregnek érzi magát.
Sose akart gyereket. Pontosabban, mióta magáévá tette az életstílusát tudja, hogy sosem lesz elég érett az ilyesmihez. Nem, így, hogy hivatalosan két gyerek apja, még mindig nem tartja magát sem készen, sem megfelelőnek a feladatra. Erre engedélyt kérnek tőle.
   -  Mondom. Mina felnőtt. Már ezer éve nincs közöm hozzá, hova megy.
Tény és való. Ahogy a lányt elérte a pubertás, ő úgy hátrált ki az életéből, a kapcsolatuk pedig inkább felszínesen haverivá vált. Talán a külön töltött tíz év teszi, de sosem alakult ki közöttük az a kötelék, ami miatt egy ilyen kérdésre aggodalommal vagy zsigerből jövő tiltással reagálhatna.
   -  Meg úgyis vigyázol rá, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kezébe vesz egy tollat az asztalról, lesüti a szemét, azt kezdi el piszkálgatni, csavargatni. Ő is bólint egyet, ezzel pedig megpecsételik az egyezségüket: részéről áldását adja a kirándulásra. Nem mintha, ha Noel nem jött volna el hozzá, Mina egy szóval is engedélyt kért volna vagy tőle, vagy az anyjától. A mai kölykök igen szabadosan értelmezik ezt a nagykorúságot, valahogy úgy, mintha a születésnapjuk után semmilyen elszámolással nem tartoznának senkinek. De felelősséggel se.
A szája belső felét rágcsálja, lehajtott fejjel, épp csak felnéz a fiúra. Ki tudja, milyen okból kötődik hozzá, hiszen semmi logikus oka sincs rá. Már arra se volt, hogy a javító intézetben meglátogassa, majd pedig a maga módján távolról, de figyelemmel kísérje a sorsát. Meredek lenne azt mondani, mintha a fia lenne, de... van benne valami.
   -  Nem jótól kérsz tanácsot ebben - felel csöndesen.
   -  De a hűség fontosabb, mint holmi hülye szerelem. Ha az a lány pedig jó hozzád, neked is kötelességed jónak lenni hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Alig palástolt undorral nézi, ahogy a házimanó, hosszú ujjai közé fogva kipiszkálja a begyénél felbontott, döglött galambot, a formaldehidbe tartósított, talán több évtizedes állat azonban szinte nyomban szétesik az érintére. A gerinc elszakad a tarkónál, a madárfej egy loccsanással esik az üvegszilánkokkal teli tócsába vissza. Ő nagyot nyelve fordítja el a fejét.
Tényleg ideje lenne kip.csáznia azt az öreg szekrényt a sarokból, akkor időről időre nem történnének ehhez fogható, gusztustalan balesetek. Mint a néhány perccel ezelőtti, amikor a törpekuvikja idegösszeroppanást kap és visítva nekirepül az üvegeknek, azok leesnek, a tartalmuk pedig szétterül a parkettán. Csak a gyors lélekjelenlétének hála, hogy bűbájjal idejekorán megfékezte a szagot, így nem kellett az egész emeletet evakuálni.
Kopogtatnak, ő nyilván nem lepődik meg ezen, hiszen várta a fiút, ez az egyetlen oka annak, hogy itt van. Épp csak int az ajtó felé, a retesz felold, az ajtó pedig magától tárul ki, fenéken billentve a manót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Futólag néz a fiúra, bólint egyet felé, majd vissza a szétfolyt belekre. Minden normális ember már rég kidobta volna a szekrényt, ő is ezerszer gondolt már rá, mégis... Eddig igencsak jó szolgálatot tett neki a diákok távoltartásában, mióta ebbe a szobába költözött, azóta a random, tanácsokat kérő látogatások minimálisra csökkentek. Ez megéri a szökőévente egy undortól való behányást.
   -  Ja.
Ráhagyja, ezzel a végszóval hátat is fordít a manónak, visszasétál az asztalhoz. A fán szerteszét hagyott iratok hevernek, a káosz tetején a már előkeresett mappával, amin Dante neve áll. Ezt húzza magához közelebb és nyitja ki, miután leült a fiúval szemben.
   -  Történt valami kirívó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kelleténél többször kattint a valamelyik diáktól lopott tollon. Ritja, hogy a minisztérium bármilyen papírmunkár rábízna, ismerve precizitást mellőző, olykor hanyag jellemét, ezt is valószínűleg azért hagyták rá, mert egyáltalán nem fontos. Képzett pszichológusok dolgoznak a gyerekkel, Dwayne-nek sem kötelessége, sem pedig joga nincs mélyebben beleértania magát az ügybe, mint havonta egyszer találkozni vele és kitölteni azt az ívet, amit a központból megkap. Röviden: Él még a srác? IGEN/NEM - Mindenki más is él? IGEN/NEM. A többi a pszichiáterek dolga.
   -  Az is valami.
Lehet, hogy elvárnák tőle, illetve tőlük, hogy ezek a beszélgetések egyfajta nyomott, kihallgatás-szerűen, vagy még inkább, afféle bátorító, atyai beszélgetésként teljenek. Az első néhány alkalommal maga Dwayne se tudta, mit kezdjen a helyzettel és hogy viselkedjen a kölyökkel, akiről elég annyit tudnia, mágikus trauma érte. Az alkalmak teltével azonban Dante szinte már szokatlanul... normálisnak tűnt. Legalább is nem hibbantabbnak, mint bárki más.
Így hát ő sem viselkedik vele másképp.
   -  Mi van itt... étvágy, alvás... - az ujjait a felsoroláson húzza végig - ... szociális viselkedés. Ilyeneid vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha minden munkája olyan simán menne, mint ez... Nem Dante az egyetlen gyerek, ak felügyeletének felelősségét a minisztérium, ha minimálisan is, de áttolta rá, mégis vele a legkönnyebb az élet. Noel, példának okáért, bár kedveli azt a srácot, az elemi erejét tekintve teljesen kiszámíthatatlan. Nem csodálkozna rajta, ha egy reggelre lángba borítaná az alagsort.
X-el a megfelelő rublikákba és kihúzza a "további megjegyzések" ablakát.
   -  Hamarabb lógatnám fel magam, mint egy olyan buli...
Magának dnnyögi a megjegyzését, összehúzott szemmel betűzi ki a sorokat a lapon. Tény, hogy készségesen, angol nyelven kapta az ívet, a korai tanulmányai megkeserítő diszlexián azonban ez cseppet sem segít.
   -  Iszol vagy szívsz vagy ilyenek? - közömbösen néz fel a srácra - Engem nem feszít, nem köplek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bogolyfalvi szórakozás, ó igen. Nem kell hormonzavaros kamasznak lennie, hogy sejtse a mögöttes tartalmat, hiszen pont ő az, aki nem egyszer bokorba vagy árokba borult egy falun töltött este végén. A munkája elvesztésével szembeni félelme az, ami manapság már Budapestre űzi, ha szét tervezi csapni magát, ha nem így lenne, akár össze is futhattak volna valamelyik krimóban.
Megrántja a vállát: nekem mindegy. El sem várja, hogy megbízzanak benne, ő sem bízik a srácban, csak a hivatalos papírmunka hozta őket össze ilyen szerencsétlenül. A tudatmódosítókra vonatkozó kérdéshez egy újabb, szabálytalan X-et tesz, ugyan már, ezek a külykök mind alkoholistáka  kastélyban, amit nem is csodál igazán.
Elfordítja a papírt, a tollal együtt az asztal lapján Dante felé tolja. A, fogalmazzuk úgy, privát életére vonatkozó kérdéseket sose szokta feltenni neki, hagyja, hogy a fiú töltse ki. Részben a belénevelt diszkréció, részben pedig... na hát ki kíváncsi rá? Ő is volt ennyi idős. Pontosan tudja. Még maga is undorodva gondol vissza arra az időszakra.
Apropó undor, a manó időközben egy zsákba összeszedte a bomó madár darabkáit, a formaldehidet kezdi itatni a padlóról, halk csörömpöléssel.
   -  És ő kényelmesen van ott benn?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hazudna, ha azt mondaná, egy belső, elveszett, bizarr kíváncsiság nem hajtja a fiú állapotával kapcsolatban. Az érzés azonban nem ártatlan és pozitív, inkább olyan, mint amikor az ember kénytelen nem megbámulni az aszfalton puffadó, elütött állatot. Félreértés ne essék, introvertált jelleme nem engedné, hogy kérdezősködni kezdjen, de elvitathatatlan tény, hogy Dante története, amennyit ismer belőle, a maga módján szörnyen érdekes. Annyira, hogy ha egy dokumentumfilm lenne, nem kapcsolna el rögtön, egy ideig hagyná, hadd hidalja le a jelenség.
Könyörgöm, egy öreg fószer van ebben a srácban (inappropriate megjegyzés helye).
   -  Talán nem kell mindig beszámolnod majd. Ha tudod kezelni, akkor tök felesleges.
Figyeli, ahogy Dante ikszel és ír, oldalra billenti a fejét.
   -  Mit mondanak, meddig húzod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Lehet benne valami. Ő szerencsére csak látásból ismeri a Minisztériumban dolgozó tudósokat, magának valónak és pökhendinek képzeli őket, akik helyből lenézik a magafajtát. Bár tényleg csak az ebédlőben találkozott velük és a jellegzetes, címeres köpenyükkel és azzal a paranoiás bizonytalansággal, amivel a főzeléket piszkálják. Nem normálisak azok.
   -  Az nem rossz. Nem is kell annál több.
Cinikusnak vagy akár keserűnek is hathatna a kijelentése, de egyáltalán nem az. Fiatalon ő is bekajálta azokat a heroikus rémtörténeteket, amik az aurorok munkájáról és korai halálról szólnak, mire azonban rájött, a valóság ennél árnyaltabb, már túlságosan magáévá tette a gondolatot.
Kurtán bólint egyet, a zsebéhez nyúl, kivesz belőle egy dobozt, kissé felvonja a szemöldökét a fiú felé, felajánlóan. Függetlenül attól hogy Dante vesz-e belőle, vagy a saját pakkjából gazdálkodik, ő a szájába vesz egy szálat. Az billeg a szájában, amikor megszólal:
   -  És a nevelőanyáddal hogy állsz? Rendes veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Néma egyetértésben gyújtanak rá mindketten. Hagyjuk most a süketelést arról, milyen rossz példát mutat és pont, hogy neki nem kellett volna megkínálnia. Elvitathatatlan, hogy bizonyos szempontokból Dwayne nem tipikusan az a személy, amit az iskolában defenzori pozícióban elképzelne az ember, azonban az is, hogy kifogástalanul végzi a munkáját - és szigorúan véve, csak a munkáját. Egész addig, amíg ártalmatlanítja a trollokat és készséggel kísérgeti a vérfarkas-kölyköket az erdőben, tényleg senki se pofázhat a példamutatási hiányosságairól. Nevelni nem az ő feladata.
Különösen nem Dantét.
   -  Szerintem mindenki leszarná.
Megrántja a vállát, a kitöltött nyomtatványt visszahúzza maga elé, belesüllyeszti a mappába, majd be is zárja azt. A válaszok rá egyáltalán nem tartoznak, holnap leadja a pakkot a minisztériumban, a feladatai pedig itt véget is értek.
   -  Két hétig se lennél szenzáció, amíg jön egy újabb árva gyerek vagy halálfaló gyerek vagy vérfarkas gyerek vagy egy kiscsaj újra terhes lesz és akkor már róla pletykál majd mindenki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Beleegyezően ő is csak ránt egyet a vállán. Talán az elszigetelt nevelése miatt, de sosem értette a pletyka koncepcióját, illetve azt, miért kellene egyáltalán érdekelnie őt bárkinek a sorsa, akivel nincs közvetlen kapcsolatban. Bizonyára ez a versengő, beteges közösség teszi, az, hogy az év legnagyobb részére különösebb nevelés és útmutatás nélkül összezárják a fiatalokat és Darwinra bízzák a többit.
Sose volt lenyűgözve a ténytől, hogy Mina ebbe az iskolába jár. Az pedig biztos, hogy Sean be nem teheti az egyelőre bukdácsoló kis lábait a kastélyba majd.
   -  Végeztünk különben.
Ha a mappa enyhe viszolygással teli eltolása nem lett volna egyértelmű, világossá teszi a tényt, hogy Dante szabadon távozhat, ha akar. Bár egyébként nem tartja idegesítőnek a cigipartnere társaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megropogtatja az ujjait. A szétszerelt, réz ülőrúd alkatrészeire pedig végül, egy szusszanással zárja rá a dobozt, majd celluxozza össze az asztalon.
Jack jócskán túlélve a fajtársait. Egész életében idegbeteg, harcias kis pukkancs volt, mindössze az utolsó hónapjaira nyugodott meg kissé nyugdíjazását a kastély madarai közt töltötte, morózus vénemberként. Végső lakhelyére, az erdőbe másfél hónappal ezelőtt, egy kartondobozban költözött ki. Azóta üres az ülőrúd. Csöndes a szoba.
És meglehetősen unalmas az élet.
Felemeli a dobozt, a földre teszi az asztal mellé, rádob egy fél zacskó bagolycsemegét és egy elemeire szedett, rózsaszín gumilabdát, ami tovább is pattog a szőnyegen. Nagyjából ekkor kopogtatnak.
Fürgén vág át a szobán, közel sem azzal az életundorral, amivel általában ajtót nyit - hiszen pontosan tudja, hogy most nem valamilyen kis idióta problémáival kell majd foglalkoznia. Jókedvűen tárja az ajtót szélesre.
És belebámul az öregúr kócos frufruja alatt csillogó gombszemekbe.
   -  Na hát. Helló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha tisztában lenne Tobias megfigyelői képességeivel, biztos egy semleges területen találkozott volna vele, például parkban, vagy inkább ő ment volna el az öregfiúért. A hosszú évek nyomkövetői gyakorlatának hála az ő szeme is érzékeny a részletekre, ám a tudása arra nem terjed ki, hogy a hátrahagyott nyomokból profilt állítson fel - különben nem is feladata. Az efféle tudástól borzongani kezd.
   -  Hát jobban is néz ki, mint a képen. Sean le lesz nyűgözve.
Derűsen billenti oldalra a fejét, egészen kutya- módra, a jobb kezét óvatosan a szőrcsomó elé tartja, mint formális bemutatkozást. Ha a szimatolást nem követi látható agresszió, akkor pedig megsimogatja a dagadt testhez képest aránytalanul kicsi, rőt- őszes bundával borított fejet.
Végül félreáll az ajtóból, egy suta intéssel invitálja be a párost a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kutyanyál. Vidéki gyerekként rezignáltan kezeli az állati testnedveket, ahány állat lepiszkította, összevérezte, lehányta, ez a legkevesebb. Mindennek ellenére a gyereke mocskos pelenkáját egyszer sem cserélt ki, a kölyköt viszolyogva lökte át az anyjának, amíg az öklendezése elmúlt.
Amíg Tobias leteszi a kutyát, ő hátrébb lép, a kezét a farmerjába törli. Az állatoknak jobb időt hagyni ilyenkor, különösképp, ha idősebbek. Egy kölyköt még úgy-ahogy le is támadhat az ember idegen helyen, a Jeremiáshoz-hasonló öregurakkal azonban nem árt az óvatosság. Na nem mintha olyan agresszív fenevadnak tűnik ez a görbe lábú, kócos korcs, de ki tudja.
Az asztal oldalába kapaszkodva guggol le tisztes távolságban tőle. Ismét csak a kezét nyújtja ki felé, hátha akkor meggondolja magát és végül hajlandó lesz eltávolodni a bástyát jelentő fiútól.
   -  Hey pooch, c'mere - fölhunyorog Tobiasra - Mi is a neve? Jere... Jeremy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Összeszorítja az ujjait az orrnyergén. Hosszan vesz egy mély, levegőt, hagyja, hogy az oxigén jótékonyan végigáramoljon a testén. Mentálisan szinte eggyé válik a kozmosszal, ja a földön túli nyugalom. Namaste.
   -  A jó k*rva anyátok KUSSOLJATOK MÁR EL VÉGRE! Nem tudom, hogy hová tűnt a birkád, nem-tu-dom, leszarom, NEM TUDOM, hogy ellopták-e, és nem, nem fogok neked festeni egy másikat. Ééééédes f*szom csihadjatok már...
A kirobbanó kezdet ellenére a vége egy megtört ember elrebegett imájába fordul, melyet azonban elnyom a, nagyjából háromszor öt méteres tájképen összegyűlt portrésereglet zsivaja. Ő bizonytalanul lép egyet hátrébb, mintha egyenesen attól tartana, hogy a legközelebb álló, történetesen a sértett felet képviselő juhász a megfestett botját ténylegesen neki hajítja majd.  
Ez csak egy átlagos kedd.
Megrezzen a szólításra, mely a frekvenciájának és irányának hála utat tör a hangzavarban. Felé fordítja némileg meggyötört - és jócskán másnapos - arcát. Kurta bólintással felel.
   -  Mondjad Maja, mi a... - épp csak egy kósza pillantás lefelé. Na nem az ikrekre, számára minden diáklány szigorúan tabu, hanem arra a harmadik domboldalra, amit ezek a ruhák kihangsúlyoznak. Tényleg egyetlen pillanat mindössze - ... baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hozzá azonban semmilyen pletyka nem jut el, vagy ha igen, elengedi a füle mellett a dolgot. Nem nagyon tud olyasmit felsorolni, ami kevésbé érdekli, mint a diákok szerelmi élete és folyamatos drámázása. Ám, elvitathatatlan tény, az, hogy az egyik kollégája történetesen a férje egy diáklánynak, őt is megtalálta, onnantól kezdve pedig nem esett nehezére a vezetéknév egyezése alapján beazonosítani az alanyokat. Nem, nem érdekli a történtek idővonala, hogy előbb becstelenítette meg és aztán lett a tanára vagy viszont. Meg úgy történetesen az egész nem érdekli. Csak undorítja a dolog.
Pláne az, hogy ezek szerin a fiatal, tepsiképű lengyel fel is csinálta ezt a szerencsétlen lányt. Majának már pedig, az ő elképzelése szerint még bőven az iskolapadban, de inkább egy óvodában lenne a helye.
Ennyivel mentálisan lezártnak is tekinti a témakört. Csak el ne felejtse véletlenül ráborítani a kávéját Lewy-re, ha meglátja.
   -  Ööööh... - elfúló hangon pillant oldalra. Bevallhatná, hogy részben elfelejtette a lopott holmikat, részben pedig direkt nem foglalkozott velük. Egy színező és pár ceruza eltűnése ugyanis ott, a mosdóban nemigen ütötte meg az aurori ingerküszöbét - Hát nem nagyon. Nem hiszem, hogy meglesz a cucc. Szerintem vegyél egy újat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Eddig nem érezte magát rosszul azért, mert történetesen semmilyen jelentőséget nem tulajdonított az ellopott tárgyaknak. Egy színező és néhány egyéb, lányos vacak, eleve úgy gondolta, a lány elhagyhatta őket, vagy az állítólagos tolvaj úgyis visszaszolgáltatja, ha meggyőződött az értéktelenségükről. Ám most egy cseppet... nem, nem értékelődtek fel mágikusan az írószerek a szemében. Egy dolog azonban megváltozott.
Dwayne Warren iszonyodik a terhes nőktől.
Akkor pedig, ha sírni kezdenek, legszívesebben lekaparná az arcát, csak menekülhessen. Ennek egy része az arcára is kiül, ahogy Maja szemében összegyűlnek a krokodilkönnyei.
   -  Hát ezért nem jár börtön, de... - a szavai némileg hadaróvá válnak, elpillant a lány válla mögött a folyosón - ... de még lehet, hogy meglesz. Csak azér' nem nézhetek át minden szobát meg táskát. Könnyebb lenne egy újat szerezned.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Invito szotyihéjak, mondaná, ha nem lenne nonverbális mégus, így csak a kökénypálcával int, mielőtt rálépne a szemetes pedáljára és ezzel felcsapná annak a fedelét. A padlón szétszórt napraforgómag-maradványok kötelességtudóan emelkednek fel, hogy libasorban a szemetesbe lebegjenek és bepotyogjanak a galacsinná gyúrt iratok, egy megbarnult banánhéj és egy fél zokni közé. Mióta Kállayval osztozik az irodán az kisebb átalakuláson ment keresztül: például valamelyest rendezettebb lett. A diákok által rettegett Lebaszás Barna Bőr Kanapéja és a célbadobásra használt Szekrény azonban változatlanul kiállta az idő múlását, ő is az előbbire dobja le magát. Nagyon kényelmes kanapé egyébként, tilosban járó és nyakon csípett diákseggek alatt puhított, különösen süppedős. Ezen mélázik várakozás közben, a lábát is feltéve az alacsony asztalkára, amikor a kopogtatás, majd az ajtó nyílása megtöri a csendet.
   -  Áh. Szevasz. - nem viszonozza a bemutatkozást, csak a cipős lábait pakolja vissza a padlóra és feljebb húzza magát ültében - Ülj csak le. Kajáltál már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összedörzsöli a tenyereit. Persze, hogy nem ebédelt. Ha valamit megtanult az iskolában töltött másfél évtized alatt, hogy ezek a kislányok csak éheztetik magukat, aztán meg fáznak és siránkoznak. Júlia leül a kanapé túlsó szélére húzódva, ő azonban ezzel egy időben fel is áll onnan.
   -  Ühümmm - az ablakkal háttal álló terjedelmes asztalhoz sétál, amin ingatag toronyban sorakoznak a talán évek óta átnézésre, aláírásra, lefűzésre vagy kidobásra váró papírok és kibelezett mugli kacatok, amiket rendszerint Adam otthonából vesz kölcsön - Nincs mit. Furcsa, nem láttalak még errefelé. Úgy értem, azok a srácok, akik aurorok akarnak lenni, általában nem a jó magaviseletükről híresek.
Kihúzza az íróasztal egyik felső fiókját, hogy kivegye belőle a legújabb felfedezettjét, amire még hónapokkal ezelőtt a Pozsonyi úti éjjel-nappaliban botlott: 7 Days Bacon Bake Rolls. Amikor az iskolában vagy az irodában ügyel, egy műszak alatt egy tucat zacskóval elropogtat belőle, és bár a lány nem láthatja onnan, a fiók nem is tartalmaz mást. Egy felhívó - Hé - kíséretében a lány felé dobja azt, ha pedig az elkapta - és ha nem, ezt egy szemforgatással fogja díjazni -, magának is kivegyen egyet. Azzal együtt tér vissza és dobja le magát ugyanoda, ahonnan felállt.
   -  Szóval... anyád bántott vagy apád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Milyen kérdés? Lényegre törő, talán túlságosan is egyenes... és nagyon fontos. Nem a kislány az első, aki itt ül mellette a kanapén és azt kéri - vagy mással kéreti -, hogy mentorálja őt. Az évek során sorra adták egymásnak a kilincset a kölykök, volt, aki mélyebb nyomot hagyott benne, volt, aki kevésbé. Egy azonban közös volt mindegyikben: a fájdalomból fakadó bizonyítási vágy. Kevesen vannak, akik nem valamilyen elfojtott agresszió okán kerülnek a pálca veszélyesebb oldalára és ő is ezért van itt.
A lány mindenesetre tagad. Vagy tényleg megszeppen, vagy csak az igazságot kerüli ki, ő nem tudhatja és nem is figyel annyira. A zacskó bontogatásával van elfoglalva, így nem láthatja az arckifejezését.
   -  Rendben - ennyivel nyugtázza, és bár magában levonja a következtetését, nem tesz hozzá semmit. Ha nem bántották, hát legyen így - És igaz-e az, amit tegnapelőtt hallottam, hogy levizsgáztál? - a zacskóba nyúl, de közben felnéz a lányra - Ha igen, gratulálok. ÉS kíváncsivá is tettél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

És végre valami őszinte csillogás. Van, akiből a szülők említése hozza ki azt - hiszen kit nem őrizgetne neheztelést az öregeivel szemben -, Júliából azonban az eredményének említése. Nagyszerű - nem, cinizmus nélkül, tényleg az. Lehet, hogy az első kölyök lesz a kanapéján, akit nem az elfojtott gyűlölet sodorta erre, hanem tényleges érdeklődés vagy tehetség?
Pfft ugyan. De álmodozni azért még lehet.
   -  Naná - hátra dőlve kivesz egy darabot a kétszersültből és azzal valamerre a szőnyeg felé - Sosem felejtem el, amikor bejegyeztek, vagy egy teljes hétre kiköltöztem az erdőbe. Felszabadító volt. Aztán jöttek a bolhák - a szájába tömi a bake rollst - meglepő, mennyire hamar visszavágyik az ember a civilizációba, ha megbolhásodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mindig úgy érezte, hogy amikor nyugdíjba vonul a Kommandóból, hogy a hátralévő aktív éveit a Nyomozóirodán töltse, az akkor történik majd meg, ha tényleg öreg lesz. Tizen-huszonévesként az ötven éves önmagát leginkább bottal vagy járókerettel képzelte el, görbe háttal és fogatlanul. Azonban ha most végigtekint magán, ezekből csak a bot valósult meg.
A búcsúajándékként tartott golfütővel megérinti a zoknigombócot a padlón, ismét felsandít a szoba szemközti falán az ajtó mellé rángatott szemetesre. A körülötte heverő holmik lefestik az unalma szintjeit: golflabdák majd gumilabdák, mellettük apró gyerekjátékok, egy megszottyadt narancs, összegyűrt cigisdoboz, egy babacipő és egy évekkel korábban elkobzott, működésképtelen, döglött cikesz. Utoljára a zokniját húzta le, így most mezítláb áll a hideg padlón, azonban azzal az elszántsággal, mintha csatába indulna. Az egyedüli közönsége, akinek eddig az eseményeket kommentálta, pár perccel korábban elaludt a kanapén hagyott babahordozóban, a nyálával eláztatva a rugdalózóját, ez azonban nem változtat semmin: legalább egyetlen akármivel el fogja találni a szemetest.
Meglendíti az ütőt, a zokni pedig a falon puffan, valahol az ajtón besétáló Noel feje mellett, hogy aztán a padlóra pottyanjon.
   -  Haaahh... - csalódottan emeli a tekintetét a plafon felé - Ja, hogyne. Gyere be, meg közben iderúgnád onnan valamelyik szart?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Abba is hagyhatná, amit csinál, de ugyan már, látta már Noelt olyan állapotban, hogy pont előtte nem fogja zavartatni magát. Szerencsére a fiú sem feszül be, így amikor a labdának használt tárgyakat felé rúgja a padlón, ő az ütővel állítja meg őket. Ismét pozícióba helyezi magát a kukának féloldalasan, a hozzá legközelebb eső, parányi gumikacsával célba is veszi azt.
   - Aggódik? Már miért aggódna? - lendít, üt... a kacsa halk sippantással vágódik a falnak majd onnan a szemetes mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Furán - ismétli meg le se véve a szemét a konokul visszabámuló gumikacsáról. Az ütővel közelebb tereli magához a zoknigombócot - Noel, őszintén nézz magadba: szerinted bárki el tudna titkolni bármit előlük? Mintha egy - lendít, a zokni pedig a szemetes fém oldalának repül - szkennerben élnénk.
Szkennerben, ami jótékonyan kurvára vak, vagy csak annak tetteti magát - és ő üdvözli ezt a hallgatólagos megegyezést. Azt, hogy Zója egy ideje bizalmatlanul méregeti őt, már feltűnt neki, de a felesége szerencsére könnyen terelhető és manipulálható, ha kérdezősködni kezdene. Mina eddig azonban nem akadékoskodott. Ami baj.
   -  Szóval a lány előreküldött téged, hogy puhatolózz? Ez nem vall rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Hah.
Az ütő vége halkan koppan a padlón a talpa mellett, amikor a földre ereszti. A hangsúly az, amire felpillant. Noel és az ő örökletes komolysága. Őszintén kedveli a srácot, mert olyan kis neurotikusan ártalmatlan, de igazán leszokhatna már arról, hogy bárhová megy, fekete fellegekkel borítja be a szobát.
   -  Na mesélj. Ha le akarsz ülni, csak tedd arrébb a gyereket, nem hiszem, hogy zavarja - lendít az ütővel kissé a hordozóban alvó csecsemő felé.