Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mielőtt visszalökné a a fiókot, abból egy zacskó dohánypapírt is szór az asztalára. A fiú szerencsére nem visszakozik, leül a kacatokkal teleszórt asztal túloldalára, bár továbbra is egy halálsoron ballagó összezuhant testtartásával. Dwayne pedig a kelleténél jobban ismeri azt az érzést, ami most a fiút átjárhatja, mi több: részben a jelenlegi helyzetét is.
   -  Mondom. A felelősség a tiéd. Ha eltalálja a szívedet, ahogy mondod, akkor azért őt veszik elő. A csajok nem olyan jó arcok egymással a javítóban, ha pedig odakerül, azért te lennél a hibás. Szóval...
Talán nem kell a szájába rágnia a következtetést, hogy a fiú is megértse: baromság, amit csinál. Ha az ember bármilyen oknál fogva meg akar halni, azt az istenért, tegye csöndben és anélkül, hogy bárkinek kellemetlenséget okozna. A North- lánynak az ég világon semmi köze sincs Ombozi szívfájdalmához, ahogy a takarító személyzetnek sincs, aki felmossa a falra loccsantott szürkeállományt, ha fejbe lőné magát. Meghalni egyedül illik. Úgy helyes.
Ám azt egyáltalán nem boncolgatja, a fiú miért gondolkodik ilyesmin. Számtalanszor találkozott hasonló mondatokkal ugyanis, ez a vonatkozás pedig már nem képes meghatni. Meg szeretnél halni? Tessék, adok egy kést, tedd meg most. Ha nem, akkor meg szedd össze magad, te istenverése és ne rinyálj.
   -  A börtöni férőhely drága - az oregánót a cigipapírra szórja, miközben beszél - De mér' akarsz odakerülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Idióta évnyitó, idióta kötelességek, idióta megjelenés, idióta... nyakkendő.
Azzal babrál újra meg újra, idegennek, folytogatónak és életellenesnek érzi, hogy az ember bármit, ismétlem, bármit a nyaka köré fonjon, mint egy retkes hóhérhurkot. Húsz éves kora óta talán most hord ilyet másodjára, eddig pedig nem is hiányzott az életéből igazán - ezt látszik igazolni a tény, hogy az előkerítésére órákat kellett szánnia, az otthoni tárolójának olyan mélységeiben hevert ugyanis, hogy onnan egy mezei Invito már képtelen volt kirobbantani. Különben sötétkék. Mélykék. Királykék. Fene se tudja, sose érdekelte, kék oszt' kész, azt pedig nagyon ajánlja, hogy az általában az öltözetét látva a szájukat húzgáló kollégák értékelni fogják az erőfeszítéseit.
Az asztalok közt sétál végig, a srácok köszönnek neki, kik lelkesen, kik kevésbé. A bronz és kék díszítésen rövid időre akad meg a szeme, majd siklik tovább - igen, valahol örül a ténynek, hogy az a ház nyerte meg a kupát, amelyikbe neki is belépése van. Ám részben kívülállóként őt nem izgatja annyira a dolog, mint talán azt kellene.
   -  Hah?
Az ismerős hangot azonnal felismeri, mégis teljesen idegennek hat a nagyterem zaján át. Megfordul a tengelye körül, a szavakból pedig különben nem sokat fog fel. Professzor, blablabla, új tanév, blablabla... Helyette közelebb lép és egy hozzá képest meglepően lelkes ölelésbe vonja elsőszülött gyermekét, majdnem egy gazdáját otthon üdvözlő kutya örömével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hosszú ideig állja a fiú pillantását, végül ő az, aki először elfordítja a szemét róla, vissza az ujjai közt sodorgatott, piszkos sárga papír felé. Hallgatja a srác elmormogott szavait, az ígéretet, miszerint soha többé nem fog megtörténni ez a kínos eset. Utóbbinál alig észrevehetően szusszan egyet, a szája széle megrándul: Norl sem gondolhatja komolyan, hogy ezt bekajálja tőle.
Ez persze nem hit vagy szimpátia kérdése. Maga Teréz Anya is ülhetne vele szemben azon a kényelmetlen széken, tőle se fogadná el az adott szót, pláne, ha az említett Teréz Anya földtörténeti szempontból elhanyagolható idővel ezelőtt még a világ felégetését ígérte volna neki a Balaton fenekén. Noel számára egész egyszerűen: nem normális. A szó minden, akár nem túl sértő értelmében véve is. Az ilyen emberek ígéretei pedig mindössze annyit érnek, mint egy nagy kupac friss...
A kezei hirtelen állnak meg a mozdulata felénél, mintha a kérdés elektromos impulzusa bénította volna meg. Lejjebb engedi a vállát, úgy tűnik, magában elszámol ötig, mielőtt fölpillantana Noelre.
   -  Kifelé.
A hangja halk és hideg - hideg, akár a hosszú évek óta rohadó tetem, akinek emléke akaratlanul előmászik az agya egy féltve őrzött, elzárt szegletéből.
Hideg, csontos, női kéz fonódik a csuklójára, a hosszú körmök kétségbeesetten kaparásszák a bőrét, próbálva lefejteni a nyakára fonódó ujjait. Végül egy bazalt kockakő fröccsenti az agyállományát a járdára. Akkor nyugodt lesz, csöndes, mintha aludna.  
Dwayne arca épp hogy ismét megrándul, az összesodort szálat elengedi, hogy lepottyanjon az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A szeme megrebben kissé, ahogy a lány belép a szobába, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót, kirekesztve a folyosó kongó zaját. Egy újabb lány. Egy újabb törékeny kislány. Nagyobb összeget tenne rá, hogy ennek is a kiscicáját kell leszednie egy fa tetejéről, vagy az ellopott rúzsát, tamponjait vagy más horrorszámba menő tárgyát kell megtalálnia, amire férfiember még gondolni sem mer... Ijesztő, de egyáltalán nem furcsa mód, mióta a csecsemőkorú fia híre bejárta a kastélyt, akár a bubópestis, sokkal több lány keresi föl, mintha ezáltal már nem félnének tőle annyira.
Pedig valójában nem evett embert azelőtt se.
Ölt, de nem evett.
   -  Hát, ha már úgyis idáig eljöttél...
Tér ki az egyenes válaszadás elől, elbocsátón legyint egyet. Ha a lány kérése vagy problémája irritáló vagy nem rá tartozik, nem átall neki két mondat után leállítani és kitessékelni a szobából. Addig azonban meghallgatja, úgysincs jobb dolga ennél - valahol pedig úgy sejti, a munkaköri leírásának része.
   -  Na mi az? Bántottak?
A kérdést kisvártatva teszi föl, a szeme fürkészőn vándorol a lány arcélére. Nem kell legilimentornak lennie, hogy megérezze rajta vagy a zavarodottság, vagy a félelem édeskés szagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Törékeny test. Szőke haj. Zavartól megpirult bőr, akár a vitrinajtó mögé zárt porcelánbabán egy nagymama macskaszagú otthonában.
A szája belső felét rágcsálja, az állkapcsa meg-megfeszül, a szeme pár másodpercig még időzik a lány tekintetén, miután az megszólalt. A vonásaira nemigen tűnnek ki a gondolatai, legfeljebb a szempillája rebben meg kissé, végül félszegen bólint egyet.
Az itt töltött idő alatt nem sokat tanult. Semmit a magyar nyelvről, szokásokról, az iskolai munkáról, egy képességet azonban sikerül kifejlesztenie magában: első, legfeljebb második blikkre megállapítja, ki az, akinek a nyűgjével érdemes foglalkoznia. Tény, hogy a kislányok többsége ügyeletes pszichológusnak nézi és olyasmivel keresi meg, ami inkább Zója területe - ekkor egy határozott és kifejezetten udvariatlan mozdulattal utasítja őket az ajtó felé -, ám vannak, akiknek tényleg az ő segítségére van szüksége. Kevesen... de vannak.
   -  Hát ülj le vagy nem t'om.
Rémesen utálja, ha a feje fölött állnak, vagy az ajtajában tördelik a kezüket, mintha arra számítanak, bármelyik pillanatban menekülniük kell. Pedig valójában talán egyszer... legfeljebb kétszer fordult elő, hogy Dwayne komolyabban megtépett valakit az irodában.
   -  És mesélj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ma, ha vaddisznóölő sörétes puskával üldözik, akkor sem hajlandó járőrözni. Sőt: a fentebb említett fegyverrel a kastély akármelyik lakóját is kergethetik, akkor sem kel fel az öreg bőrkanapéról, amire fél óvával korábban bevette magát. Tűzörvény és apokalipszis, a Holtak Feltámadása...
Lényegében lesz*rja bármelyiket.
A gumilabdát elgondolkodva forgatja a kezében a Guns 'n Roses lemezének aktuális számára, ami az asztalára állított, öreg rádióból szól, botrányos minőségben. A botfül elvitathatatlan előnye, hogy már nem zavarja a háborút is megjárt szerkezet recsegése és zümmögése.
Kinyújtózik, hogy a dohényzóasztalon álló konzerves dobozba hamuzzon, eleget téve Mina kérésének: ha már dohányzik az ágyban, legalább annyit tegyen meg, hogy azt a legkevésbé tűzveszélyes keretek közt művelje. Ó, hogy mit meg nem tesz ő az elsőszülöttje boldogságáért...
A tulajdon egójának fényezéséből egy zavaró, éles hang pofozza vissza, melyre szabályosan összerezzen a kanapén. Egy hegyi troll kezdi ugyanis kő fejét az asztal fájába püfölni, majd... majd a nevén szólítja őt?
B*szdmeg, Noel.
   -  Mit akarsz cseszdmeg?!
Ingerülten emeli fel a hangját, a pálcáját, ami mellette hever, megemeli kissé, mire a mágikus zár hallhatóan kiold.
   -  Ajánlom, hogy halott legyen vagy lángoljon valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A cipők kopogása inkább nedves loccsanások és csoszogás olyan keveréke, amit egyértelműen csak egy átázott katonai bakancs hagyhat maga után a visszhangos, huzatos folyosókon. A hanghoz tartozó alak lassan ballag a köveken a sötétbarna polár pulóverére vett mellény zsebébe nyomott kezekkel.
Semmi sem csesz szét jobban egy napot, mint az átázott gyapjúzokni.
Persze gondolhatott volna erre, mielőtt a szokásos gyalogtúrájára indul a kastély menti erdőben, mely a pásztorórájukat töltő diákokat hivatott szétzavarni. Fene se érti, mi ütött ezekbe a hormonzavaros csitrikbe, amiért sorra megihleti őket az erdő, még csak nem is érdekli, egyedül a tény folyománya, miszerint elázott a zoknija.
Egy valamirevaló gyapjúzoknit pedig nem száríthat meg varázslattal az ember fia, ha nem akarja, hogy a hőtől egészen tönkremenjen. Azt cserélni kell, átverekedni az előcsarnokon, fel a lépcsősoron, végig a folyosón, be a szobájába. Még mekkora szerencse, hogy senkivel se futott össze ez idő alatt.
Eddig.
A portrék rikácsolására érdektelenül pillant föl a kőlapokról, a szeme nehezen fókuszál a folyosón álldogáló, magányos alakra. A léptein lassít kissé, a kezeit kihúzza a zsebéből, egyelőre ekkora távolságból nem lát mást, csak a szőke hajon megcsillanó, élénk fényt.
Ha pedig olyan halkra veszi a lépteit, mint most, lehet, hogy a csaj se veszi észre őt és kényelmesen beslisszolhat a szobájába. Csak tizenöt méter. Menni fog!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Oka van, amiért Dwayne annak idején begyűjtő aurornak állt, nem pedig olyan munkakörbe, ami precíziós munkát, hangtalan mozgást követel. Masszív testfelépítése ellehetetleníti a könnyed lépteket, az üres folyosón pedig duplán hendikeppel indul: hisz' próbálhatná akótkockásnak tettetni magát, hogy beleolvadjon a mögötte függő, jókora portré kubista színvilágába, több esélye azonban nincs a rejtőzködésre.
MIért is rozsomákká tud változni? Miért nem szúnyoggá vagy meztelen csigává?
Simán elcsúszkálhatna a csiganyálán anélkül, hogy bárkinek feltűnne.
A csaj azonban felé fordítja a fejét - őt pedig ebből a lehetetlen távolságból is kirázza a hideg, ahogy pedig az elindul felé, a vállait védekezőn feljebb húzza. A szőke hajhoz vékony test tartozik, olyasféle, amit könnyen kettétörhet az ember fia, ha nem vigyáz. Szabályos arc, hozzá képest meglepően nagy szemek, mindez pedig annyira, de annyira... ismerős.
A lány megáll vele szemben, ő hátrébb lép egyet. Furcsa, zsigeri érzés kezdi kerülgetni, elészen csak az agya peremvidékén, ezt azonban hamar a mélyre nyomja, ha kell, erőszakkal.
   - What. Eridon? Hah?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hogy esne rá egy mázsa sz*r arra, aki kitalálta a kötelező fogadó órát.
A ropi billeg a szájában, majd eltűnik, ahogy összerágja egy dagadt angórahörcsög sebességével. A zacskó megcsörren, ő újabbat vesz a szájába, majd lapoz egyet a magazinban, amit már leglább negyvennyolcszor átrágott az elmúlt két és fél órában. Ahogy megszokta, senki sem keresi fel ilyenkor: legfeljebb ötnaponta esik be hozzá valaki, hogy elnyávogja a problémáját, olyasmit, ami pofátlanul nem esik a munkaköri leírása alá, vagy mi több, egy mozdulattal megoldható. Egyre komolyabban érzi, hogy az itteni diákok képtelenek az életük bárminémű vezetésére.
Koppanások az ajtón.
Bingó.
   -  Hát gyere be.
Épp csak annyira emeli meg a hangját, amennyire muszáj, egyébként pedig nem változtat a testhelyzetén: a fal mellett álló bőr kanapén fekszik, tarkója az egyik, keresztve tett bokái a másik karfán, a díszpárna a feje alá gyűrkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ha a lány ismerné Dwayne származását, tisztában lenne honnan, milyen körülmények közül érkezett az országba, nem, hogy rangon alulinak minősítené, egyenesen az orrát felhúzva sietne el mellette, ahogy a maguk alá piszkító hajléktalanokkal szokás. A csirketollakkal teleszórt farm, a gázolajillatú munkagépek és a szúnyoghálós konyhaajtóban halomban álló mocskos gumicsizmák mind-mind lenyomatot hagytak a viselkedésében, kiöltek belőle mindenféle finomkodást, megkeményítették az izmait - ezáltal pedig olyan kasztba helyezték őt és a családját, amiről Chloé bizonyára hallani sem akar.
Minő szerencse, hogy ilyen távol az otthonától ezek nyomban nem látszanak rajta. Tény, hogy a ruházata rendezetlen, a haja kócos és csapzott, a beszéde pedig bicskát nyitogatóan vidéki... de itt mégis egy auror, a törvény, a gyöngék és nők védelmezője.
A fekete bárány.
   -  Eridon.
Ismétli meg kissé lassabban, végignézi, ahogy a lány mutogatásba kezd, a szemének fókusza azonban szinte nyomban elkalandozik a vékony testen. Erőlködve emeli vissza a tekintetét a lány arcára, az arckifejezése nem számottevően, de  megváltozik, lekövetve a vegetatív idegrendszere a véla jelenlétére adott reakciót. Nem több ez, mint egy érdekes, állatias csillanás a tekintetében - esetleg egy rándulás az arcélén, ahogy az állkapcsa megfeszül. Meglehet, hogy a lány észre sem veszi... pedig vélaként nem először találkozhat hasonlóval.
   -  C'mon.
Flegmán int egyet, jelezvén, hogy kövesse, majd ő mutatja az utat az Eridonba.
Vagy máshová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A lány követni fogja őt. Ennyit fog fel és azt, hogy ez jó. Néhány pillanatig még tétlenül bámulja őt, majd ellép mellette és továbbindul a kihalt folyosón. A lépteik egy alvó sárkány szívének ütemével konganak, a portrék csak néha pillantanak utánuk, mielőtt ismét belefeledkeznének a festett semmittevésbe.
A köhintésre úgy torpan meg, mintha egyenesen falnak ment volna; megütközve fordul a lány felé, mintha egyáltalán nem értené, mi a fészkes megveszekedett francért álldogál már megint, ha egyszer már ilyen készségesen követni kezdte?! Hát mit gondol ez a rohadt némber, ráér ő egész nap?
De hová is indultak? Arra már nem emlékszik.
A türelmetlenség hirtelen, gyorsan elillanó dühöt szül valahol a mellkasa táján. Ez azonban egyetlen szemforgatásban nyilvánul meg mindössze, majd azonnal el is tűnik, ahogy a tekintetét visszaemeli a lányra.  
   -  Chloé - rekedt hangon ismétli meg, hibásan és olyan vidéki akcentussal, mint egy meggörbült ekevas. Válaszra nyitná a száját, ám ekkor a lány megmozdul.
Valamiért pedig pont ez az a mozdulat, ami felébreszti a bűnös vadászösztönt, amiről még csak sejtelme sem volt, hogy benne van. Egyet tud csak: kell neki.
Fenyegető hirtelenséggel ragadja meg a kezét, majd anélkül, hogy kérdezne, ránt rajta egyet, hogy továbbcibálja a folyosón.
Valahová. El.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az ujjai mélyen a fehér bőrbe nyomónak, a tenyere könnyen átéri a vékony csuklót, amit összetörhetne, ha akarna. összepréseli az ajkait, a riadt kérdést elengedi a füle mellett, tovább cibálja a folyosón ezt a csinos kis rongybabát, a dámák freskójának méltatlankodását pedig egyáltalán nem hallja meg.
Egy kéz szorítja meg határozottan a vállát, ő összerándul az érintésre, mintha puskával lőttek volna el a füle mellett, ennek nyomán a keze azonnal lehull a lányéról. Az ujjai lenyomata piros foltot hagy a bőrön.
   -  Na mivan má' na mi?!
Agresszív mozdulattal fordul a férfi felé, a gyilkos tekintetből bárki könnyedén leszűrné: Dwayne Warren fejében valaki átesett egy csatlakozón, vagy kihúzott egy olyan USB kábelt, amit nem kellett volna piszkálni. Ingerülten rázza le magáról a férfi kezét és hátrál el tőle egy lépést, a szeme rövid ideig időzik Magnuson, mielőtt visszatérne a lányra.
Ne beszélj hozzá, megértetted?! - ez lenne a következő, ami az eszébe ötlik és erre nyitja a száját, Magnusnak címezve. Rohadvány, felvuvalkodott sznob, hogy gondolja, hogy idejön és nyilvánvalóan közéjük áll?! Pont most, amikor már tök jól elérte, hogy a csaj kövesse?
Igen, ezt mondaná... mikor az illúzióból vont fátyol közéjük hullik.
Az USB kábel visszakerül a helyére.
Pislog. Ez az első, amit tesz, szaporán és értetlenül. Leereszti a vállait, kissé megrázza a fejét, egyet lép hátra, a férfire, majd a lányra néz.
A homokóra megjelenik a képernyőn.
   -  Mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Zavartan pislog ismét hol a lányra, majd a férfira, mintha eddig nem lett volna teljesen tudatában annak, hogy ők is jelen vannak. Az illúzióból vont fal működni látszik, azonnal lecsillapítja az állati dühöt és akaratosságot, és bár pillanatokkal korábban azok még racionális érzelmeknek tűntek, most nem tud érdemben mit kezdeni velük.
A szó legszorosabb értelmében nem mondható megbabonázásnak az, ami vele történik ilyenkor. Ellenben például azzal, akit Imperius- átok ér, ő pontosan emlékszik a tetteire, tudja, hogy a gondolatok, amik megrohamozták az agyát, honnan indultak és hová temette őket vissza. Épp emiatt riasztó és kínos az élmény: bár tisztában van a tetteivel, mégse ura önmagának.
Egészségtelen kásaszínűvé váló arcát elfordítja a lánytól, szédelegni kezd, érzi, hogy a szíve még mindig hevesen ver.
   -  Véla? - a kérdését egy az egyben Magnusnak címezi, angol nyelven, a hangja zaklatottan többször megremeg - Itt? Micsinál itt?
Nem, ez nem jó. Bőven elég az a néhány félvéla, aki már itt van, több ilyen lénynek nem kéne betennie ide a lábát, hacsak nem vállalják, hogy ő esetleg... nos, kárt tesz bennük. A reakciója egyébként őt is meglepi. Nina és Zója közelében legfeljebb elbűvölten nyáladzani kezd, ám erőszakosan még nem fordult egyik felé se.
De ezzel a problémával biztos, hogy nem itt fog szembenézni, hát el is nyomja az agya legrejtettebb zugainak egyikébe.
   -  Vidd el te - mormogja rekedten - Egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A magazint a borítójával fölfelé ejti le a mellkasára, ismét a ropik után nyúl, miközben felületesen végignéz a lányon. Első pillantásra egy végtagja sem hiányzik, nem áll ki kés az oldalából, de még egy gonosz átok keléseit sem viseli az arcán... hát akkor mi keresnivalója itt?
   -  Hát akkor Lilith, halljam a kis problémád.
Egykedvűen darálja a mondatát, a szeme visszavándorol az újságra, a ropit a szájába veszi, mint egy mexikói szivart. Csak tudná, hol voltak a magafajták, amikor neki akadt egy kis problémája serdülőkorában, például, mikor a szomszéd farm srácai majdnem agyonverték az erdőben. Akkor bizony nem volt egy defenzor se a közelében, akit a bőgéstől taknyosan megkereshetett volna és aki megoldja helyette a gondjait, erre itt van ő... és pelenkázza ezeket a kis férgeseket.
Apropó pelenkázás, négy napja nem nézett rá a fiára, már ideje lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Tovább rágózik, ezen kívül teljesen mozdulatlanul hallgatja a lány akadozó, bizonytalan beszámolóját. Lehet, hogy egy biztató bólintás, egy elfintorgott mosoly elég lenne ahhoz, hogy megnyugodjon egy cseppet és ne érezze ennyire feszélyezve magát így, a díszpárnával babrálva. Ám tőle senki se reméljen hasonlót.
Na nem mintha érzéketlen lenne, sőt! Épp ugyanannyi megértés és empátia szorult belé, mint bármelyik embertársába, ám ő tudja azt, amit a legtöbben nem: semmit sem segít, ha azonnal babusgatni kezdi a lányt (az Ég óvjon meg minket ettől) és apaként biztosítja róla, minden a legnagyobb rendben lesz. Valójában semmi sem lesz rendben, ezt pedig jobb, ha tudja és átérzi a súlyát. Soha senki se lesz ezen a nyavalyás világon, aki kiáll érte, helyette.
   -  Hmmm-hmmm...
Az állkapcsa megáll, először úgy tűnik, ennyi az, amit hozzátesz Kamilla mondandójához. Másodpercekig a szemébe néz, aztán szólal meg ismét, rekedten.
   -  Boszorkány vagy. Simán meg tudod védeni magad, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Ha leszoknál erről a sz*rról, akkor most nem kéne sírnod, na tessék, ne bőgj már légyszíves...
A cumit, anélkül, hogy egyáltalán leporolná, visszanyomja a könnyes szemű másodszülöttje szájába, aki az így létrejött hangtompításnak köszönhetően alábbhagy a hisztivel. Dwayne felkászálódik a földről, leporolja a térdét - mert hogy ilyenkor kénytelen manuálisan kipiszkálni azokat a cuccokat, amiket Sean a kanapé alá hajigál, a mágikus módszertől torka szakadtából bömbölni kezd -, a cigarettát, amit a bőr kanapé szélén hagyott, visszaveszi a szájába.
Visszasétál az asztalához, miniatűr hasonmása pedig követi, akár egy hüppögő, meg-megrázkódó árnyék. Figyelmetlenebb pillanataiban megesett már, hogy egyszerűen felrúgta, mint egy kerti törpét - a dologból persze oltári sírás lett, de mivel a kölyök mindig megúszta nyolc napon túl gyógyuló sérülések nélkül, az incidensekről azóta is mélyen hallgat.
Késve ismeri föl a hangot, hogy kopogtatnak. Elnéz Alexander asztala felé, mintha abban reménykedne, a férfi előpattan az egyik fiúkból és ajtót nyit, ám akármennyire koncentrál rá, a kollégája nem siet a segítségére. Így kénytelen ő kihúzni a kezét a hátizsákból, amibe épp az asztalon pakolászott, hogy intsen az ajtó felé, ami ettől engedelmesen kinyílik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ajtó kinyílik, ő pedig irdatlanul rácsodálkozik az érkezőre - ennek azonban egy erősebb szusszanással adja jelét mindössze, amivel némileg több füst távozik az atmoszférába. Leginkább valamelyik gyerekre számított, ők szoktak ilyen irreális időpontokban - délután kettőkor - megjelenni nála, hogy hülyeségekről panaszkodjanak és még nagyobb hülyeségeket kérjenek.
Nyilván, pláne a tegnapi üzenetet követően, aminek épp csak a feladóját olvasta le, mielőtt a madárra csapta volna a hálószobája ajtaját, számíthatott volna a látogatásra. De persze nem tette. Különben ma inkább otthon maradt volna.
A bemutatkozásra megemeli a szemöldökét, az asztalán lévő halom papír egy részét belesöpri a hátizsákjába. A cigaretta megbillen a szájában, Sean belebambulva az imént érkezett férfi látványába, egész egyszerűen nekisétál az apja lábának. Amitől a cumi ismét kiesik a szájából, a gyerek pedig ismét sírni kezd.
   -  Eeeeegen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jaj az istenért má'...
Türelmét vesztve hajol le ismét, a cumit pedig alig visszafogott erőszakkal nyomja vissza a gyermek szájába. A lelkük legmélyén, ha miden oldalról megvizsgálnánk a kérdést, egy hasonlóságot biztos találnánk Vögel és csökkent értelmű hősünk között: egy bizonyos dózist követően ő is rettentően utálja a gyerekeket. A jelenlévő porontyot azonban sem jogi, sem morális okokból nem rúghatja fel a Holdig. Mert... hát na.
   -  Minek kell a Minisztériumnak, hogy mit csináltak a srácok évekkel ezelőtt?
Élesen kérdez vissza, dacosan fonja a karjait össze maga előtt. Őszintén... ha Vögel uraság vigyázó tekintetét az íróasztalára veti, sejtheti, hogy Dwayne nem csak az évekkel korábbi, de a tegnapelőtti jelentésekkel sem tud szolgálni. Ha egyáltalán megírta őket - amire a pályafutása alatt csekély alkalommal volt precedens -, azok rövidesen a szemetesben, fiókban, szekrény mögött, madárpiszok- felfogóként vagy papírrepülőként végezték.
Persze ez azokra a hétköznapi jelentésekre vonatkozik, mint az éjszaka összeszedett diákok, folyosói varázsolgatás és egyéb, bosszantó ügyek. A komolyabb, akár még számára is érdekes kihágások - és bűncselekmények - aktáit gondosan megőrizte... ám nincs az az Isten, hogy továbbadja a szarkáknak.
   -  Minek kéne rá engedély? nem kutya ez, hanem gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Ja...
Bőbeszédű kinyilatkoztatása közben türelmét vesztve vakarja meg a fejét, a mozdulattal próbálva álcázni a tényt, hogy a neki intézett mondandó talán felét, ha felfogta.
Igen, tudja, hogy jelentéseket kellene írnia - mindössze egyáltalán nem érdekli. Az iskola igazgatójával az elmúlt években jótékony, kölcsönös félrenézésen alapuló szimbiózisban éltek: Rabbot szemet hunyt az ordító alkalmatlansága és fegyelmi kihágásai felett, ő cserébe csöndben őrizte a rendet anélkül, hogy bárkinek felemlegette volna, hogy a diribá' minden bizonnyal egy szökött szociopata. Kényelmesebb munkakapcsolata egyetlen korábbi főnökével sem volt.
   -  Nincsenek kirívó esetek. Egyszer volt egy gyújtogatás... de abból bírósági ügy lett, az megvan a minisztériumban is asszem. Azon kívül ilyen izék... verekedések meg nem t'om...
Közben hátat fordít a férfinek, folytatja az asztalán hagyott hátizsák megtömését az asztalon heverő papírokkal. Néhány pillanatra összeszorítja a szemét, a levegőt lassan fújja ki.
Emberként nincs félnivalója Ferdinándtól, hisz' fizikailag negyedannyi erővel sem rendelkezik, mint ő. Ám így, hogy a férfi minisztériumi inspektorként érkezett, egyre nehezebben leplezi, hogy ahideg futkos a hátán tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Délután kettőkor ő az igazak megnyugtató álmát alussza.
Persze bárhol máshol megtehetné, mint ezen a felettébb kényelmetlen bőr kanapén, az egyetlen, már jócskán mosásra szoruló díszpárnát a feje alá nyomkodva, ő mégis itt, az iroda biztonságában vesztette el az ébrenléttel vívott küzdelmét. Két nap éjszakázás, két nap irodai munka, magánéleti ügyletek... igazán megérdemel némi ebéd utáni egészségügyi sziesztát.
Majd megnyílik alatta a föld.
Mintha magasfeszültségű vezetékre markolt volna, a teste úgy rázkódik össze, olyan hirtelen ül föl, hogy pillanatokra a szoba teljesen elhomályosul a szeme előtt. Szapora pulzussal, a levegőt kapkodva mered az ajtóra.
   -  Mi a p*csát akarsz?!
Reflexből ordít rá vissza, azonnal fel sem fogva, kivel beszél. Ha a nő közelebb lenne néhány lépéssel, lehetséges, hogy kapásból megtámadta volna, nem a vele szembeni gyűlölet miatt... hanem azért, mert ezt belenevelték. Valójában tízből kilenc fogorvos nem ajánlja, hogy egy aurort így ébresszenek.
   -  Komolyan... mi... - kifulladva dől előre és temeti a tenyerébe az arcát. A szíve zakatol, a keze remeg - Mitakarsz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kell néhány másodperc, amíg biztossá válik, hogy nem fog korai szívrohamban elhalálozni és a szédülése is csillapodni kezd. További pillanatok szükségesek, amíg felfogja, hogy a vörös fejjel ordító Nina képét nem csak álmodta, az ténylegesen ott toporzékol a kanapé előtt. Így tehát némileg tisztább tekintettel emeli fel a fejét legközelebb, bár egyáltalán nem javult hangulatban.
   -  Te meg elárulnád nekem, mi a véreres francért kell itt kiabálnod?
Hátradől ültében, a karjait dacos gyermek módjára, védekezőn összefonja a törzse előtt. A szeme röviden keresi csak a nő tekintetét, szinte nyomban továbbpillant a szemközti falra, mintha a látvány minimum égetné.
   -  Hát te tök hülye vagy... - erőltetett fojtott hangon intézi szavait a kőfalnak, jobbjával megszorítja az ellentétes alkarját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nina mély levegőt vesz, ő ösztönösen utánozza a gesztust, a tekintetét csak néha fordítva a nőre. Felhúzza a vállait, még inkább rámarkol a melegítője karjára, mintha egy elképzelt torkot szorítana - a testbeszéde Nina nyílt agressziójával szemben azonban sokkal passzívabb, védekezőbb.
Kérlek ne bánts.
   -  Hát gondoltam nincs sok dolgunk egymással.
Válaszol színtelen hangon, miután megkeresve magában az erőt végül a nő szemébe nézett.
Őszintén remélte, hogy elkerülheti ezt a kínos, bántó beszélgetést. Nina többször egyértelműen kinyilatkoztatta, mit szeretne az élettől, mivel pedig ezek nyilvánvaló ellentétben állnak azzal, amit ő maga akart tőle, döntenie kellett. Puszta önvédelemből pedig a számára könnyebb utat választotta: az eltelt hónapokban úgy kerülte Ninát, mintha mérgező lenne.
Végeredményben számára az is.
Ahogy nézi, amint visszafogja a véláktól örökölt, illékony dühét, fogalma sincs, mi az, amit ennyire szeret benne. De nem tagadhatja és soha nem is tette.
   -  Nem akarok haverkodni. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Míg Nina beszél, ismét kénytelen elfordítani a tekintetét róla. Nehéz elismerni, de ebben a nőnek részben igaza van - részben, de ettől függetlenül igaz. Dwayne sosem állította, hogy nem vétett megbocsáthatatlan hibákat, sem pedig azt, hogy a kezében tartja a magánélete alakulását. Sosem rosszindulatból, inkább mohó szeretetéhségből és féltékenységből, de bármibe kezd, végül káoszba fullad. Ezt a káoszt pedig vele együtt mindenki óhatatlanul elszenvedi.
Elengedi az alkarját, maga mellé támaszkodik, majd felkel a kanapéról. A mozdulat akár fenyegető is lehetne, bár ő nem szánja annak. LÉnyegében tudja, teljesen mindegy, hogy mit csinál: Nina látta a legjobb, de a legrosszabb arcát is, teljesen felesleges megjátszania magát előtte.
   -  Szeretlek téged, Nina - már-már könnyedén beszél, megadón felmutatja a tenyereit - És elcsesztem. Visszacsinálnám, ha tudnám, de nem lehet.
Úgy érzi, ez a beszélgetés nem először hangzik el kettejük között. Szóba kerül Zója, Sean - ő bocsánatot kér az állítólagos bűnei miatt, Nina pedig hetekkel, hónapokkal később ismét felhozza a témát, ami miatt ő ismét vezekelni kényszerül. Igen, született egy fiam, amit nem terveztem, most pedig kapjátok be - legszívesebben ezt ordítaná a képébe, megrázná a lányt, hogy végre lépjen már túl ezen. Senki sem állíthatja, hogy Sean születése óta nem próbálta ezerszer jóvátenni a történteket akár érzelmileg, akár Zója irányába, anyagiakkal. Mégis a környezete továbbra is fáradhatatlanul rugózik rajta. Ő pedig lassacskán belefárad.
   -  Szóval légy oly' kedves és ne szenvedtess tovább. Tudod, hogy mit akarok tőled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dacos válaszra nyitná a száját, hogy megmondja neki, mekkorát téved. Általában ugyanis ő volt az, akit közvetlen vagy közvetett okokból elhagytak, tekintve pedig, hogy összesen három nővel volt dolga egész életében, ezt könnyű számon tartania. Léna, igen... neki megvolt a megfelelő oka rá. A többiek azonban egyszerűen otthagyták.
Mégsem vág vissza élesen, mindössze az ajkát rágcsálva elnéz az ablak felé. Egy apró tárgy koppan a vállán, ő összerezzen, a tekintetével követi, ahogy a cumi a lába mellé pottyan. A szája kissé elnyílik. Hosszúnak tűnő másodpercekig nem szólal meg.
   -  Na ezt nem hiszem, hogy megérdemeltem.
Nagyon halkan beszél, az álla cseppet megremeg, picit belerúg a rózsaszín cumiba a padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A nyitott ablakon át a nyár derekának hősége sugárzik a dohos falak közé, ahová különben nemigen jut el a napfény. A porszürke függönyök lassan lengedeznek a szellőben, ami Jack hiszérikus csipogását hordja befelé. A törpe növésű bagoly újfent az öregek szenilitásában kezdett szenvedni, néha ezáltal elfelejtve, nappal van-e, vagy éjszaka.
Elmélyült ténykedéséből a kitáruló ajtó csapódása zökkenti ki: megrázkódik, a papírra notórius finomsággal szórt dohány egy része visszapottyan az asztalra.
Kamilla.
A hosszú haja hullámzik utána, ahogy a lány az asztalhoz csörtet, majd a dühtől kipirosodott arca köré hullik. Dwayne méltatlanul mozdulatlanná dermedve figyeli Kamilla fortyogó kiborulását, majd azt, ahogy az újsgot ledobja elé. A szeme késve követi az elébe hullott tárgyat.
   -  Nekem újságnak tűnik - próbálkozik meg a válasszal a homlokát ráncolva. Nem nyúl utána, mindössze a félbehagyott cigarettát ejti vissza az asztalra.
   -  Na mer' mi az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha teheti, már évek óta nem ül a tanári asztalhoz, inkább valamelyik házhoz járul ebédelni, amikor már ürülni kezd a terem. Felesleges puccparádé. Ahogy pedig az évek alatt kitapasztalta, a marhapörköl a Levita asztalánál messze a legjobb, mintha az égiek szeretnének üzenni ezzel valamit.
A mérsékelt zajban étvágytalanul kavargatja a tányérján a tésztát, a fejét a tenyerébe ejtve. Akkor pillant fel mindössze, amikor egy ismerős hang megszólítja, majd a hanghoz tartozó lány leül mellé a padra. Vérszegény mosolyt villant egy pillanatra, ami alig rendezi át nyűgös vonásait.
   -  Amikor elsős voltál, fel se érted a főbejárat kilincsét.
Elmélázva dünnyögi a választ, valójában oda sem figyelve arra, amit mond. A gondolatai egészen máshol járnak - ebbel a pillanatban a Rellon asztalánál, ahol egy diák hátát nézi percek óta, meglepő kitartással. Bár meglehet, csak abba bambult bele.
   -  Mi? - felemeli a fejét, a villával agresszívan szúl a nyúlós tésztacsigák közé. A szeme élesen fordul a lányra - Ehhez nincs sok közöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Chö. Ő pedig nyugtázóul bólint egyet. Félreértés ne essék: feltétel nélkül szereti a lányát, Mina olyan ember az életében, akiért gondolkodás nélkül odaadná a nyomorult kis életét. Ahogy azonban ő is felnőtt, a kapcsolatuk kívülről nézve ridegebb, valójában azonban sokkal szorosabb állapotban normalizálódott. Az, hogy így beszélnek egymással, nem az ellenszenv jele, inkább az odaadó bizalomé, olyat mondhatnak el magukról, amit kevesen: történetesen, hogy apa és lánya lényegében barátok.
Tudja, hogy egyszer kénytelen lesz megbeszélni vele, mi folyik közte és Zója közt, ám ez nem az a nap. Ő sem tudja még, hová tegye a történéseket... az szinte teljesen biztos, hogy nincsenek együtt, mint pár. Ám nem is idegenek.
   -  Sosem kértem, hogy tájékoztass.
Nem mindig érti maradéktalanul ezt az apa- szerepet. Féltenie és óvnia kellene a lányát a szerelemtől? Bizonyára ezt váják el tőle, ám ő sosem volt olyan. Persze megköszönte neki, hogy nem esett idő előtt teherbe, de különben nem ártotta bele magát a lánya ügyeibe. Ahogy most sem.
A szeme végül ismét elszakad a rellonos lány találjáról a terem túlvégében és a lányra fordul. Grace.
Magában néhányszor kimondja a nevet.
   -  Csak ügyesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Felhorkan, miközben a pálcája lángjánál meggyújtja a cigarettát, szórkozottan megrázza a fejét, az asztalánál ülve. Néhány nappal korábban a minisztériumi gyógyító figyelmeztette, hogy ha így folytatja, nem fogja megélni a fia tizedik születésnapját, így már némi bűntudattal, de ugyanolyan rendszerességgel nyúl a koporsószeg után. Erről nem tehet: mindenki máshogy viseli a stresszt.
   -  A hír igaz. Húsvét hétfőn megettem egy kacsát.
A széke megnyikordul, ahogy hátradől, lejjebb csúszik, a tarkóját megtámassza a háttámlán. Kamilla ki- be járkál az irodájában és az életében, a mostani jelenléte sem rendhagyó. Néha meglátogatja, beszélgetnek a semmiről, máskor ő ír neki üzenetet, megint máskor hetekig egyáltalán nem hall felőle. A pimasz kis rellonos mégis visszatérő szereplője a mindennapjainak.
   -  De fel volt darabolva. Meg volt sütve. És sörrel volt lelocsolva - behunyja a szemét, miközben beszél, a szabad kezével artikulál hozzá - Szóval... nem tartom valószínűnek, hogy élt. Ha meg tényleg van egy felnőtt gyerekem, azt olyan k*rvajól eltitkoltam, hogy én se tudok róla. De ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Sokat gondolkodik rajta, ezek az ő állítólagos vérszomjáról szóló pletykák honnan indulnak. Az Edictumot már hónapok óta a kezébe sem vette, csak addig, amíg bekészítette bagolypotyadék- felfogónak az ülőrúd alá, ám addig rendszeresen fennakadt az ott olvasottakon. Azt például sosem hitte volna, hogy valaha az állítólagos nőügyeiről cikkeznek majd; a tizenöt éves Dwayne Warren, aki az estéit rendszeresen oktatójellegű magazinokkal bezárkózva töltötte, biztos büszke lett volna rá. Nem mintha ténylegesen bármilyen nőügye lett volna.
Most pedig a kacsák.
Balázs. Köhint egyet a név hallatán, a szálat billegteti a szájában.
   -  E'van. Még mindig nem beszél értelmesen.
Szereti a fiát. Hiszen ha nem szeretné, akkor nem menne a közelében. Azonban egyelőre képtelen emberszámba venni őt.
   -  Megházasodom különben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A szemei kissé összeszűkülnek, ahogy a fölszálló füstszálakon át a lány vonásait kutatja.  A legbelsőbb körén kívül, akik különben már sejthették, senkit sem avatott be a megállapodására vonatkozó tervekbe. Kamilla reakciója így egyfajta főpróba: a negyérdemű idővel elkerülhetetlenül megtudja majd, mi történt és, ahogy gyér logikája súgja, hasonlóképp vélekednek majd, mint a lány.
Kamilla valami elcseszett oknál fogva, amit ő maga sem ért igazán, tényleg az élete része: ám nem a legfontosabb. Bármit szól majd, tudja, nem fog beleroppanni, így a tények közlése sem olyan nehéz, mint például Adam Kensington esetében. A férfi kirívóan negatív reakciója tényleg mélyen megrázta volna.
Bólint, az asztalra könyököl.
   -  Zója majd kitalálja, akar-e esküvőt. Én nem. - Egy évekkel korábban odaszáradt tintafoltot kezd a fáról kapargatni, ellentétes kezével megtámassza az állát. - És nem költözök ide. Annyian laknak már abban a házban olyan kis helyen, mint egy bunkerben. Van nekem lakásom.
... Pontosabban: volt, mielőtt porig nem égették volna.