Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hallgatja, amit mond, az ételt rágva sandít el a tűzhelyek körül sündörgő manók felé. Valójában sosem tűnődött még el a helyükön, lényegében pedig nem is értelmes lényeknek, hanem hasznos állatoknak tartja őket. Természetesen jóval az emberi faj alá rendeltnek tartja őket, lényegében minden beszélni tudó varázslénnyel együtt, legyen az kobold, sellő vagy bármi más. Esetleg véla - akkor is, ha egyetlen lánya a sors kényelmetlen fintora folytán negyedrészt ezeknek az "állatoknak" a leszármazottja.
   -  Okosak, hogy nem lázadnak fel - a késével döfködi a húst - Ott voltam az orosz koboldlázadásoknál tíz éve. Vérfürdő volt az egész. Nem éri meg nekik se.
Undorodva fintorodik el, beszéd közben nem igazán figyelt, így az általa annyira utált répaszeletek közül egy a szájába került. A borsóval még úgy- ahogy megbarátkozott, de ezzel a sárga gyökérdarabbal továbbra is viaskodnia kell. Behunyja a szemét, amíg le nem nyeli a falatot, ám addig legalább Tilda beszél, így elterelheti a gondolatait.
   -  Relax - int egy aprót a kést tartó kezével - Minának hívják. Tizenkét éves.
Végtére is megérti, hogy nem mesélt neki róla, hiszen miért tette volna? Törékeny egóját már nem rendíti meg, hogy Léna, tanult, intelligens és csinos aurornőként nem dicsekszik azzal, hogy egy hozzá hasonló jöttment jenki parasztgyerekkel üti el az idejét.
   -  Uhumm... - iszik a vizéből, az inge ujjában törli meg a száját - Volt már rá példa. Általában ő az ész, én pedig a testőre. De ritka. Nem ugyanaz a szakterületünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A villájával a borsószemeket szurkálva könyököl az asztalon, a tekintete azonban a hebegő vacsorapartnerén nyugszik. Nagyon lassan rág, láthatóan elgondolkodik valamin, végül kicsit megrázza a fejét.
   -  Nem vagyunk partnerek. Csak néha.
A szeme visszavándorol a tányérján fekvő káoszra, ügyetlen mozdulatokkal kezdi kaszabolni a hús maradékát. Lényegében tényleg nem dolgoznak együtt, Lénának megvan a maga csapata, ő pedig teljesen más osztagokban tevékenykedik. Néha azonban, ha a kedve úgy hozza, tudja, kiket kell körbehízelegni azért, hogy megkaphassa a kedves kolleginát egy körre. Mármint bevetésre, fiam, bevetésre.
Piszkálgatja a sültet egy keveset, mindössze fél füllel hallgatja Tilda kérdését.
   -  Egymással.
A szájába vesz egy halom borsót, hátradől, a keze a pohara után nyúl, mikor visszajátssza magában Tilda mondatát. Megáll egy pillanatra, fölpillant rá.
   -  Mármint munkával. Khm. Hát így... - az ujjaival a pohár oldalát kezdi kissé zavartan kocogtatni - kisebb begyűjtések, ilyen kis nem tudom. Léna kivizsgál dolgokat így izé.... hát úgy mindenfélét.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

   -  Nem.
A hangja érdekes, parancsoló hangsúlyra vált, a szeme konokul az ásványvízzel félig töltött poharán nyugszik. A szilárd külső ellenére a belsője törékeny kis egót takar, amit pedig a kérdezősködés nagyon könnyen megpiszkál.
   -  Ő vizsgál meg mindenfélét, én pedig nem tudom, többnyire csak úgy...
Állok? Nem, nem akárhogy tűnődik, ez egyre csak rosszabb lesz. Kissé megrázza a fejét, a tányérját eltolja maga elől, harctéri állapotokat hagyva rajta. A répák az egyetlenek, amik kényes alapossággal a tányér szélére túra, szinte érintetlenül hevernek, minden más cafatokba tépkedve nyugszik, mintha egy túlbuzgó kutya tépte volna darabokra.
A tekintete visszakúszik a nő arcára, a kérdésére kissé, lazán megvonja a vállát.
   -  Igyekszem. De Léna így keresi a bajt. Ott volt az a dolog a sárkánnyal, aztán amikor elvittem Alabamába, aztán még áh... mintha meg akarna halni.
Fintorog, a könyökét az asztalra támassza. Arra nem gondol, hogy ennek  nagy része zagyvaságnak tűnhet, ha a részletekbe a kolleginája elfelejtette beavatni Tildát. Ettől függetlenül automatikusan úgy gondolja, ez a kettő afféle legjobb barátnő, tehát miért ne mesélt volna neki a sárkányos incidensről mondjuk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A villájával még egyszer megpiszkálja az étel maradékát, végül azonban azt is ledobja a tányérra. Ha ingerült, mint mostanában, nem alszik, ha ne alszik, elmegy az étvágya, attól pedig valamire való férfi módjára ismét ideges lesz. Ennek pedig általában, fájdalmas módon a drága tanoncai isszák a levét, a lehető legváltozatosabb módokon.
   -  Hát ilyen nagy, valami zöld dög. Nem értek hozzájuk. Az, aminek az a marha nagy pofája meg a szarvai vannak.
Jócskán félreérti a kérdését, valójában sejtelme sincs, milyen csillapíthatatlan tudásvágy okán kérdezősködik a bestia fajtája felől. Számára különben is teljesen egyformák: hangos, büdös, ocsmány szörnyetegek, az elejük tüzet köp, a végük fullánkos, középütt karmokkal. Férfiasan bevallja, a nadrágját is összecsinálná, ha egyedül, a vadonban futna össze eggyel, hát amennyire teheti, a témát is elkerüli.
   -  Hah? - alamama? Mi a... - Ala... bama? - erőteljesen ráncolja a homlokát, egy szívdobbanásnyi pillanatig tűnődik, Tilda ennyire buta-e, vagy egyszerűen rájátszik jelenleg - Tudod, az egy ilyen Állam. Amerika. Tudod,  réti sas, szabadság, demokrácia, szabad fegyverviselés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

Szokásához híven a diáksereget megelőzve sétált le a Nagyterembe, hogy elkerülje a fölösleges tumultust. Az ételek ilyenkor már csábítóan sorakoznak a hosszú asztalok mentén, legtöbbjük azonban még érintetlen és attól sem kell tartania, hogy kihűltek. Rajta kívül mindössze páran lézengenek itt ilyenkor, az asztalok között szétszóródva, a legtöbbjük tudomást sem vesz róla.
Belépve azonban nem sétál végig a termen, hogy a végében komoran kiemelt tanári asztalhoz telepedjen. Sosem szeretett az emelvényen enni, mindig olyan érzése támad, mintha bámulnák, vagy becsmérelnék őt. Ehelyett egy laza jobb kanyarral, pár lépés után a Levita szinte teljesen üres asztalához ül, rögtön maga elé húzva az egyik fényes tányért. Sokkal üdítőbb a kölykök közt enni, a Levitának pedig más előnyei is vannak: többször megtapasztalta már, hogy a konyhában dolgozó manók a pontversenyben nyerésre álló ház asztalához sokkal szívesebben csempészik a legfinomabb falatokat, mint máshová. Ez az elképzelése mindeddig helyénvalónak bizonyult.
Tekergős tésztát és sötét, húsos ragut szed magának, a villáját ügyetlenül a kezébe fogva túr bele, majd enni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

   -  Heeeehhh...?
Lassan emeli föl a tekintetét a tésztáról, a falatot unottan rágva, hogy lesújtó pillantásban részesítse a vele szemben üldögélő kislányt. Az állkapcsa egy időre megáll, majd megvonja a vállát, a villáját ismét beledöfi az ételbe.
Kezd hozzászokni, hogy ebben a kastélyban nemigen lehet nyugta már. Bárhová ül és bármikor oson le ide, szinte biztos, hogy az egyik csacsogó diákja ledobja magát mellé, hogy értelmetlen és számára annyira érdektelen témákról kezdeményezzen beszélgetést. Az apaság azonban kezdi megedzeni ebben, így már elég jól megállja, hogy ne tűzzön a villájára egy darab húst és pöckölje az őt zavarók szeme közé.
   -  Aztán meg miben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

Kissé eltátja a száját, kénytelen ismét fölpillantani erre a pimasz egérkére. Meg kell állapítania, hogy enne a lánykának aztán vastag bőr van az ábrázatán vagy épp még alva jár és fogalma sincs, miket fecseg össze.  
   -  Törődhetnél a magad dolgával is.
A hangjában megvillan némi sértett él, jelezvén, könnyen a szeme közé röppenhet valami az ebédje tartalmából, ha tovább feszegeti a férfi étkezési szokásait. Mintha a nőknek ez lenne a mániájuk, mindegyik csak a száját húzza és megpróbálja megtanítani enni, amire semmi szüksége sincs. Harminchárom évig tökéletesen elboldogult ezzel a tudományával, úgy tervezi, haláláig már nem változtat ezen.
A kérdésére a szemöldöke kissé feljebb vándorol kusza tincsei alatt.
   -  Én itt tanítok, kicsi lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

   -  Nem, annyira nem.
A tekintetét egy pillanatra az ég felé emeli és szusszan egyet. Erőszakos kis hárpiák mindenfelé. Kezdi úgy érezni magát, mintha nem ebédelne, hanem a kihallgatóban ülne bilincsben, a pofájában a lámpa fényével. A villáját ismét beleszúrja az ételbe, meggyőzi magát, hogy nem fog idegeskedni ilyesmin többet. Ez a kicsi lány is olyan csak, mint az ő lánya: csacsog és kérdez, csacsog és kérdez, erőszakosan és bántón.
   -  Ja. Megfigyelésből ötös.
Egykedvűen nyúl egy kancsó után, hogy valami levet töltsön magának, ami a szaga és állaga alapján barack lehet.
   -  Te meg egy kék kislány. Gondolom most jöttél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

   -  Mi van...?
A poharát leteszi maga mellé, annak tartalma jócskán kilöttyen lakkozott fára. Dwayne sokat látott már, sok helyen megfordult és rengeteg fajta pofátlansággal találkozott, mindegyik egyedi volt a maga módján. Most azonban, ahogy a tizen- egynéhány éves csitri szemébe néz, a szemtelenség új és eddig ismeretlen fogalmával kénytelen ismerkedni.
   -  Na hagyjál békén, kis hülye.
A villáját ledobja a tányérjára, amiben a tésztának talán még a felével sem végzett. Még hogy ajánlja, hogy ezekre válaszoljon. Francokat. Azon kapja magát, hogy különösebben még nem is dühös, a pofátlanságnak ez a foka már-már ámulatba ejtő.
Emellett azonban valaki végre megtaníthatná ezt a generációt is arra, hol a határ.
Átlép a padon, anélkül, hogy hátranézne, sétál végig a Nagytermen, majd néhány cseverészve besétáló diáklány nyomában dohogva elhagyja a termet. Még ilyet... na ide sem jön egy ideig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A szeme hosszan időzik a könyvtárosnő pultján, elanyátlanodva, üresen húzódik az ajtó mellett. Összeszorítja a száját. A lelke mélyén a lassan gyülemlő, kényelmetlen érzés hullámozni kezd. talán aggodalom, bűntudat, vagy valami egészen más.
Riadt tekintetük összeakadt, mikor utoljára látta, majd Tilda hoppanált. Ennyi történt. Az ő felelőssége volt, hogy vigyázzon rá, mégsem hallott felőle senki már jó ideje. Azt hitte, Bogolyfalvára visszatérve találkoznak majd, így először a Minisztériumba sietett, utána elláttatta a sebeit, aztán indult a nő keresésére. Neki azonban a nyomát sem találta.
Felszívódott, mintha nem is lett volna. A nyomozásból persze, személyes érintettség során azonnal eltávolították, lassan pedig kezdi úgy érezni, hogy rövidesen gyanúsítottként kell a kihallgatóban megjelennie.
A kényelmetlen érzés feljebb kúszik. Megrázza magát, lehajtott fejjel sétál beljebb a dohszagú csöndben. Az év ezen részében alig lézengenek diákok errefelé, akik pedig mégis erre tévednek szórakoztató irodalmat keresnek - tehát tökéletesen ráérnek és ezáltal megfelelnek a céljainak.
Szégyen vagy nem, Dwayne Warrennek rendszeresen szüksége van tolmácsokra.
A szeme kutatva fürkészi a padokat, néhol elidőzik egy-egy diáklányon, végül továbbhalad. Nem jó, nem jó, nem jó... ááááh. Megtorpan. A szeme Ninára téved, aki láthatóan épp igencsak elmélyült az egyik olvasmányában. Közelebb sétál, minden kérdést vagy engedélykérést mellőzve ül le az asztalához.
   -  Helló, Nina. Ráérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  -  Az agyad kellene kölcsön.
A papírokat leteszi maga mellé az asztalra, nyűgösen megdörzsöli az orrnyergét. ha a nyúzottságnak vannak fokozatai, jelenleg a végső stádium előtti lépcsőfokon áll, amikor, bár még köteles felelősséget vállalni a tetteiért, már nem igazán tudja kontrollálni azokat.
   -  Mármint az a fele, amelyik beszél magyarul. Léna elment, Tilda meg nincs itt, sz'al...
Az iratokat a tenyerével csúsztatja a lány elé a lakkozott asztallapon. A legfelső, fenyegetően vastag betűkkel vetett iromány egy hivatalos pecséttel ellátott minisztériumi felszólítás, alatta minden bizonnyal hasonlók rejlenek. Aprót bólint a lánynak, hogy nézzen bele. Furcsa, már-már életszérűtlen helyzetet szül, hogy nem kezd azonnal kötekedni vagy bármilyen módon gúnyolódni a lányon, ahogy mindig szokta, sőt, az állítólagos fölényével sem kérkedik. Fáradtan billenti a fejét jobbra.
   -  Kérlek. aztán hagylak, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

   -  Kösz.
Egy apró biccentéssel nyugtázza a csinos hölgyemény beleegyező válaszát. A tolmácsainak távozása sokkal több fejfájást okoz neki, mint azt eredetileg elképzelte. Hiába külhoni a tanulók nagyobb része és hiába szaladgálnak mindenféle flancos prefektusi jelvényekkel, az egészséges segítőkészség többnyire kiveszik belőlük, ha a férfi szívességet kér. Talán csiszolnia kellene a kommunikáción és kevesebbszer ráijeszteni a gyerekekre. Igen. Az talán segítene ezen.
   -  Hogy érted ezt?
Pillant föl rá értetlenül. Léna elment, lelépett, felszívódott, köddé vált, nagyon köszöni, de a beszélgetés ezen részét szerette volna ennyivel elintézni. Teljesen biztos benne, hogy az a drága barátnője mást is felvilágosított az utazása részleteivel. Bár... összeráncolja a homlokát, lassan hátradől a széken, lehet, hogy egyedül őt tisztelte meg ezzel a gyomortáji rúgással.
   -  Hát el. Indonéziába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindkét kezével az asztalra könyököl a papírhalom mellé és Nina könyvei mellé. Furcsa. Valahogy úgy képzelte el, Léna neki szólt utoljára, elvégre napokkal később már úton is volt az ismeretlen felé, ez a teória ezek szerint, a lány tányérméretű szemeit elnézve megbukott. Lehajtja a fejét, csak bólogat: igen, igen, tényleg elment, ne nézz így rám, mintha én tehetnék róla.
   -  Valami munkát kapott - vontatottan beszél, az ujjaival szórakozottan kapargatja a felpattogzott lakkot az asztalon - Egy év gyakorlat. Nem rég ment el... egy hete. Azt mondta, haza fog járni meg ír meg minden. De kell neki a munka. Vagy mi. Ne tőlem kérdezd, nekem is csak úgy mondta.
Fáradtan megvonja a vállait. Igazán örömére szolgálna, ha Nina nem rajta töltené ki a feszültségét vagy megrökönyödését, mert még a végén találja tarkón vágni őt.
   -  Hogyne próbáltam. Mármint...
Mármint bólintottam, majd megsértődtem, mint egy idióta, utána pedig leittam magam és duzzogtam, amíg el nem ment. A tekintetét az asztalon tartja, sokára pillant föl. Megköszörüli a torkát.
   -  Akkor segítesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alig pár órával ezelőttig a Dunántúlon teljesített szolgálatot - a késése így, legalább is saját maga számára bocsánatos bűn. Normális esetben ilyen fáradtan meg sem jelenne az ünnepséget, hiszen ezer jobb és hasznosabb dolga is lenne annál - például átöltözni az aurori egyenruhából valami kényelmesebbe. Ez azonban valamennyire más, mint az eddigiek, hiszen megígérte egy apró gyereklánynak, hogy akár az élete árán is, de eljön.
Minának pedig úgy fest, nagyon fontos ez az egész.
Valahol a Navinének szóló taps magasságában oldalog be a hátsó ajtón a nagyterembe. Tömbe van, mint mindig, így kissé elhúzza a száját, a lehető legkevésbé feltűnően dobja le magát egy tetszőleges székre valahol a tanári asztal szélén. Hivatali egyenruhájának hála - mely igen erősen faszén füstjének szagát árassza jelenleg - eléggé kilóg a komor sorból, ám jelenleg ez a legkevesebb, ami foglalkoztatja. Mindössze fél füllel hallgatja a diribá beszédét, míg felkonferálja  győztes házat, kifújja magát, fél kézzel megtörli a homlokát, aztán dől hátra, hogy a tekintetét az asztalokra emelje.
Keres, keres, keres, keres... végül pedig kiszúrja a lelkének oly' kedves törpét a kékek asztalánál. Minden bizonnyal büszkének kellene lennie, ám az érzés inkább... nyugodt. Nagyon jól tudja, hogy a levitás házvezető oltalmazásában jó sora lesz és kisebb eséllyel válik olyanná, mint azok a... többiek.
A piszkos tenyerét újra és újra a nadrágjába törli, néha felpillant, valójában azonban inkább a tálak mágikus megtöltését várja igazán. Végre ehetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem oké. Tényleg nem oké. Csak megrázza a fejét, lesütött szemmel, tovább piszkálgatja a lakkréteget. Távolról sem mondhatnánk, hogy ő és a zöldek jelenlévő gyöngye puszipajtások lennének, sőt. Eddigi ismeretségük leginkább sértésekből és köpködésből állt, még ha ő maga nem is emlékszik, miért. Valaki elkezdte, a másik pedig visszaütött. Van ilyen.
Bólint, magában mormog valamit, jelezvén, így már megérti a papír tartalmát. Egy újabb fegyelmi tárgyalás... szerencséje, hogy a szövetségiek nem szeretik bemocskolva látni a külhonban állomásozó embereiket, így minden bizonnyal megint érkezik egy dörzsölt ügyvéd, aki tisztára mossa a nevét. Ha nem lenne amerikai állampolgár, valószínűleg már öt éve rács mögött csücsülne.
Éljen Amerika!
Mivel megkapta, amit szeretett volna, a papírokat kiveszi a lány kezéből. A beszélgetést ezen a ponton be is rekeszthetné és mehetne a maga dolgára . ahogy azt eredetileg tervezte -, felpillantva a tekintete azonban ismét találkozik Nina vádló arckifejezésével.
   -  Komolyan megpróbáltam megállítani - bizonygatja ismét, lehalkítva a hangját, ahogy egy diáklány elhalad mellettük - Szerinted nekem jó, hogy nincs itt? Nem tehetek róla. Nem tettem vele semmit, amiért el kellene mennie. Tökre jól viselkedtem meg minden. Mit tehettem volna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

BUMM.
Egy élénkzöld mappa puffan az asztalon, majd továbbcsúszik, hogy leessen a túloldalon, a benne tárolt papírokat szétszórva a földön. Dwayne szitkozódva emelkedik föl, otthagyja a nyitott szekrényt, megkerüli az asztalt. A szétszóródott iratokat néhány türelmetlen rúgással söpri össze a padlón, némelyiken poros lábnyomot hagyva, aztán hajol le értük, hogy visszadobja őket az asztalon növekvő kupac tetejére.
Nyavalyás bürokrácia.
   -  Gyere be.
Hallja a kopogást a fán, mivel megbeszélték, nem okoz meglepetést, hogy ki érkezik. Hosszas csevegésre nem számít, hiszen a legtöbb átadni való papírt már poros, dülöngélő halmokba szedte. Léna távollétében neki kell elintéznie ezt, aminek cseppet sem örül, hiszen annyi más, halaszthatatlan dolga lenne. Enni és aludni. Ehelyett a szekrényben nyeli a port.
Mikor as férfi belép már ismét négylézlábra állva pakolászik a szekrényben, maga mellé dobálva az aurormágia tantárgyának fecnikre szedett óraterveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hallja, hogy mögötte becsukódik az ajtó, a behatolásjelző törpekuvik is halkan csipog valamit azon az észveszejtően magas hangján. Még utoljára benyúl a szekrény legmélyére, lassan kibetűzi egy mélykék mappa kézírással felkarcolt feliratát, majd azzal a kezében mászik először térdre, majd áll föl.
   -  Oszt' egy kispárnát ne hozzak-e, hogy kényelmesen legyél?
Leporolja a térdeit, a mappát a kupacra teszi, ami ettől ismét erőteljesen megbillen. A torony hosszú, veszélyesen unalmas oldalakat tartalmaz olyan diákok adatairól, akikből Dwayne szerény véleménye szerint ebben a büdös életben bizony nem lesz auror. Vagy ha mégis, idejekorán mennek az aprítóba, akkor pedig eleve pazarlás állami pénzen taníttatni őket.
Ám ez, kérem szépen, többé nem az ő baja. De nem ám. Minden nyűggel, bürokráciával és a küszöbön különóráért zokogó diákokkal együtt a mai napon ezt Antonra hagyományozza. Szegény pali, biztosan fogalma sincs még, mire vállalkozott, amikor otthagyta a vallatók kellemes, izzadtság- és félelemszagú atmoszféráját.
   -  Nem. Ez úgy a fele. Vagy egy kupac a közös tanáriban meg itt-ott. Meg ott - a szobából nyíló ajtóra mutat, ami most résnyire nyitva áll - Na ott is van egy nagy halom minden. De át kell válogatni, mert egy csomó már nem aktuális, aztán vannak kölykök akik abbahagyták a tanulást meg meghaltak meg nem t'om.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A könyökét az asztalra támasztva hallgatja az igazgató beszédét, ahogy újabb és újabb kölyköket szólít föl, hogy a mondandója vége minden alkalommal tapsba fulladjon. Az első két diáknál ő is vette a fáradtságot erre, a harmadiknál a tenyerei épségét féltve inkább felhagyott ezzel. A szemét az asztal lapján tartja, néha pillant föl, leginkább igyekszik magát módszeresen láthatatlanná tenni, amíg teljesen kifújja magát. Hiába a mágikus utazás minden előnye, mit sem ér, ha a gyomra gyenge a hopp-porhoz, így minden kandallóból való kilépést fél óra reszketve görnyedezés követ.
Az egyik szék nyikorogva kihúzódik mellette, fölpillant az érkezőre. Nem igazán ismeri, egyszer- kétszer látta magában bandukolni a kastélyban, de esze ágában sem volt megszólítania őt. Valójában gőze sincs róla, mivel is foglalkozik az idegen, szinte biztos, hogy nem tanár. Talán valami pénzügyi mágus vagy hasonló.
A magyar nyelvű kérdésre, bár sejti, mi lehet, pislog párat, majd egy mély levegővétellel kimondja a két mondat közül az egyiket, amit ezen a nyelven ismer:
   -  Én nem beszélem a magyarot. - majd már drága anyanyelvén teszi hozzá - De üljé' le azér'.
Ezzel nyilvánvalóan le is tud mindennemű további társalgást. A legközelebbi, előzékenyen kikészített száraz süteményes tálkáért nyúl, hogy kiszolgálja magát belőle, csillapítva kissé háborgó gyomrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az igazgató a következő diáklányt szólítja. Lustán összeütögeti a tenyereit párszor, hiszen történetesen látásból ismeri a lánykát, majd a kezeit visszaejti az asztalra. Számára ízetlennek és száraznak tűnő linzeren rágódik, letörli a morzsákat az arcáról - legalább is annak legnagyobb részét, hátradőlve a zsebébe csúsztatja a kezeit.
   -  Tök jól - anélkül felel, hogy felé nézne, a szemét fürkészőn végighordozza a diákok tömegén - és baromi éhesen.
A zsebéből először a telefonját veszi elő, azt a felrúnázott darabot, amit a minisztériumtól kapott, majd az oly' jellegzetes aurori jelvényt. Mindkettőt kiteszi maga elé az asztalra, ezzel téve kényelmesebbé a hosszasnak tűnő lakomát. Mármint a konkrét lakoma hosszával neki tényleg semmi baja sincs, ám a szófo... khm, szóáradatot igazán fékezhetné már mélyen tisztelt igazgatójuk. Könyökkorából emlékszik, ő maga is mennyire utálta ezt az értelmetlen sorolgatást, no nem mintha fél óra múlva bárki emlékezne rá, ki milyen kitüntetést kapott.
Persze lehet, hogy azért van így vele, mert ő sosem kapott egyet sem.
   -  Úgy hallottam, a zöldeknél páran feldühítették a manókat - maga sem tudja miért, talán az unalom előzése reményében kezd fojtott hangon beszélni a kollégához -  Nem lennék a helyükben, biztos lesz a tálakban néhány kis... meglepi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összedörzsölve leporolja a tenyereit, szembefordul a székről épp hogy le nem folyó férfival. Ahogy az felugrik, hátrébb lép egyet, hogy a réi-új kollégája nyugodtam szemrevételezhesse a papírmennyiséget. Ó, drága ifjú Padawan, de tényleg nem tudod, mire vállalkoztál ezzel a sok nyűggel...
   -  Nincs igazán.
Flegmán megvonja a vállát, összefonja a karjait maga előtt. A nyitott szekrény szinte teljesen kiürült, csak a Léna által itt hagyott tantervek és óravázlatok hevernek az alján. Így elnézve Dwayne még csak el sem tudja, képzelni, egyedül hogy volt képes ennyi fölösleges iratot termelni a röpke két- három év alatt, mióta az iskolában tevékenykedik. A legnagyobb része bizonyára szemét, szerencséjére - és Anton legnagyobb bánatára azonban - ezt már nem neki kell kiválogatnia.
   -  Nem lesz sok kölyök, akikkel foglalkoznod kell, de mindegyik egyformán idegesítő. Javaslom, hogy az első órán reszeltesd le a csajok köreit, ilyen színes cuccok vannak rajta meg minden, aztán összekarmolásszák maguk és bőgni kezdenek meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ismét visszakönyököl az asztalra. A mellette ülő szellemesnek szánt válaszára csak felhorkan, ő nem nagyon tart tőle, hogy azok a hibbant állatkák elcseszik a felosztást. Kezdetben, amikor idekerült utálta a gondolatát is annak, hogy manók apró mancsai tapogatják az ételét a konyhában, fokozatosan azonban megszokta, majd egyenesen megkedvelte őket. Ahányszor arra jár, legyen akár az éjszaka közepe, mindig tartogatnak valami vacsorafélét neki. Nagyon praktikus.
   -  Maj' meglátjuk, milyen fejük lesz a zöldeknek.
A tenyerén megtámassza az arcát, az ujjaival unottan bökdösi a jelvényét az asztalon, amíg az igazgató a kviddicsesek műmájer főmuftiját konferálja fel. Ellenszenvesen méregeti túlnőtt tincsei alól. Nem kedveli, még a legkevésbé sem, annyira.. tenyérbemászóan imponáló.  Különösképp Lénának.
A megjegyzéseit pedig ezek szerint most is képtelen visszatartani. Fölkapja a fejét, összeszorított szájjal rábámul, majd nagyon, tényleg nagyon lassan felemeli a kezét. Hogy teátrálisan megmutassa neki jobb keze középső ujját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kastély üres és csöndes ilyenkor. A folyosókat nem népesíti be a szünetről visszatért kölykök zaja, nem repkednek a feje fölött megbűvölt papírrepülők és galacsinok, egyetlen elsős sem varázsol véletlenül mágikus takonytócsákat a kövekre. Most nyugalom van, mozdulatlanság és sötét. Pont, ahogy szereti.
Ma éjjel ő van ügyeletben a tanári karból - na nem mintha nem tartozna minden egyes nyomorult nap az ő ügyeleti rendjébe. Ám ezen az estén az oly' egyoldalú járőrözés is rá hárult, így két- három óránként körbejárja a kastélyt, ezzel biztosítva a gyerekek álmát.
Egy farmer kabátot vett szürke, kapucnis pulóvere tetejére, a kezeit a zsebébe süllyeszti, így ballag emeletről emeletre, ahogy pedig azt remélte, szinte semmi sem mozdul. A néha az árnyak között elillanó, tilosban járó szerelmesekkel egyáltalán nem törődik - ugyan, hisz' ő is volt fiatal, pontosan tudja, hogy megy ez egy bentlakásos, koedukált iskolában. Hadd tegyék. Az ő felelősségük.
Jack álmosan huhog egyet a vállán ülve, aprót csíp gazdája fülébe, aki egy türelmetlen legyintéssel hessegeti arrébb. Éjjelente gyakran hozza magával a baglyot. kihasználva az állat jólátását és hallását, amivel olyat is észrevehet, amit az ő emberi érzékszervei nem. Még. Elnyom egy ásítást, elhaladva biccent az ismerős sakkozó portréalaknak, léptei visszhangzanak, ahogy befordul az irodájára vezető folyosón.
Majd megtorpan.
Jack felborzolja a tollait, Dwayne is egészen hasonló mozdulatot tesz, ahogy felismeri a padlón kuporgó alakot.
   -  Ki fog fagyni valamid úgy. Baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jack okos madár.
Pár pillanat némaság után végül int neki, majd odalép, hogy kinyissa az ajtót a nő előtt. Ez nem udvariasság, mindössze az irodájának ajtaja semmilyen más módon nem nyitható, csak ha annak a tulajdonosa ezt így akarja.
A szobában félhomály van, az íróasztali lámpa azonban én, mint mindig. Nem szereti a teljes sötétséget, az a paranoiás érzete támad, mintha a sarkokból az általa elpusztítottak bámulnának rá, arra várva, hogy magukkal ragadják. Egyetlen aurornak sem tiszta a lelkiismerete.
   -  Tökre nem ér rá holnapig...
Az orra alatt morogja mindössze, miközben becsukja az ajtót maga mögött. A bagoly rekedten huhog egyet, majd szárnyra kap, hogy a válláról pár tollat elhullatva az ülőrúdra röppenjen. Ismét fölborzolja a tollait, idegesen összecsattintja a csőrét Zója felé.
Dwayne fáradt és merev mozdulatokkal veszi le a kabátját, hogy az egyik szék támlájára dobja. A mozdulata pár pillanatra áll meg, amíg a szeme elidőzik a nőn, megütközve állapítja meg, hogy a kabát alatt minimum pucéran, maximum pizsamában van. Tagadhatatlan, hogy nem hagyja hidegen a gondolat - de hát férfi, hogy hagyná? Nyel egyet, leül a bőr kanapéra, az egyetlen díszpárnát hanyagul ledobja a földre.
Átveszi az apró csomagot, ügyetlenül bontja ki, amíg hallgatja a nő szavait.
   -  Egyszer sem jött hozzám a nagyfaterod. Egyszer láttam, amikor elmentem hozzátok. De ja. Asszem akkor mondtam neki egy pár dolgot.
A csomagolásból a vékony, szinte folyékonynak tetsző aranylánc az ölébe hullik. Óvatosan veszi a kezébe, hogy a fény felé tartsa, nézze, ahogy az vibrálva megcsillan a finom véseteken.
Hogy mennyi ideje nem látta ezt.
   -  Tőlem - szárazon közli, fölpillant a nőre - Azt hittem, már nincs meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Persze, hogy voltam.
Hátradől, a láncot a tenyerébe folyatja, majd rákulcsolja az ujjait. A fém alig érzékelhetően megremeg majd megmelegszik a kezében. Szórakozottan nézi végig Zója magánszámát a madárral, nyűgösen megdörzsöli a szemét, hagyja, hogy a nő nyugodtan leüljön mellé, bár mindezt kellő távolságban.
Túlságosan késő van már számára ahhoz, hogy azoknak a helyén érzékelje és értelmezze a dolgokat. A múlt, megint az a nyavalyás múlt... a nő társaságában néha úgy érzi, mintha másfél évtizeddel korábban egy mocsárba gabalyodott volna, az pedig nem engedi, akárhogy kapálózik. Felejtene. Már nagyon rég, Zója mégsem engedi. Gonosz boszorkány, a méregfogait újra meg újra belé kell fúrnia.
Ma is.
   -  Nem kaptam semmilyen levelet. Mármint tőled nem.
lejjebb csúszik, a fejét megtámassza a háttámlán. Ismét kinyitja a tenyerét, a lánc égén ringatózó medált bámulja, ami meg- megrezzen a szíve ütemére. Furcsa félmosolyt csal az arcára a látvány. A fáradtság beletörődő mosolyát.
Különös pillanat ez a mostani. Itt van a nő, akit utálnia és megvetnie kellene, mégsem megy, eljött hozzá az éjszaka közepén szinte egy szál semmiben. Ajtót kellene mutatnia neki, tudja, hogy az lenne a helyes. Mégsem teszi. Helyette tompa, rekedt hangon magyarázni kezd.
   -  Minának szereztem. Ezek a rúnák itt benne - az ujjával a vésetre mutat, ami csak haloványan látszik a gyér fényben - megvédik őt. Régi varázslat. Erős varázslat. Családi varázslat. Az apa mindig megvédi a gyerekeit, vagy így, vagy úgy. Nálunk így szokás - oldalra billentett fejét a nő felé fordítja - a nagyapád megígérte, hogy odaadja majd. Azt mondta, te nem akarsz látni, de talán ezt elfogadod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összeszorítja az ajkait, a száját kezdi el belülről rágcsálni, mint mindig, amikor ingerült vagy zavarban van. Most azonban leginkább... nyűgös és nyomott, valamilyen megfoghatatlan oknál fogva pedig ellökné, ám át is ölelné a mellette ülőt. Az érzés pedig megrémíti és elborzasztja őt.
A láncot még egyszer átveszi a másik kezébe, majd a nő felé nyújtja, hogy a tenyerébe eressze. A keze hűvös, ahogy a nőéhez ér, épp csak egyetlen pillanatra.
   -  Csak simán add oda neki. Biztonságban lesz tőle.
Nagyon rövid ideig állja a tekintetét. Zavartan elpillant, megköszörüli a torkát, feljebb tornássza magát ültében. Mondania kellene valamit, érzi, tudja, ám nem csak a szavak, maguk a gondolatok sem jönnek. Ha a lelke legmélyére néz, még csak meg sem lepte az, amit most hallott. Úgy kellene éreznie, hogy az élete egy elcseszett, kiforgatott hazugság, az egész mögött pedig egyetlen ember áll, aki kicsivel több, mint tíz éve a megfelelő szavakat adta a megfelelő emberek szájába. Mégsem lepődik meg.Túl sok gennyes igazságtalanság van már ebben az egész történetben, túlságosan sok ahhoz, hogy feldolgozza és megeméssze. Így hagyja, hogy az információk átlebegjenek a feje fölött.
Behunyja a szemét.
   -  Most pedig menj el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mintha bármit is meg kellett volna vizsgálnia ezen a medálon. Megnézte, felbolygatta azokat az emlékeket, amiket nem kellett volna, végeredményben pedig elcsüggedt és elálmosodott a kanapén. Csukott szemmel a szeméhez emeli a kezét, összeráncolja a homlokát, majd végül teljesen felül.
Zója arca nagyon közel van az övéhez. Érzi, ahogy kiszárad a szája, arrébb húzódna, mégsem mer. Szólni készül, ám nem teszi. Összerezzen, ahogy a nő ajkai az arcához érnek, majd a bőre az övéhez simul.
Hallja a saját mély lélegzetvételét és valahonnan messzebbről azt, ahogy a bagoly rosszallóan csattogtatja a csőrét, kora hajnali reggeli reményében. Ökölbe szorítja, majd elernyeszti az ujjait, a tenyere végül nagyon óvatosan siklik a nő derekára, mintha az törékeny üvegből lenne.
A húsz éves Dwayne az állánál fogva emeli föl a lány arcát, bizonytalanul néz bele azokba a szép szemekbe, zavarodottan neveti el magát, a bátorsága egy pillanatra ismét az inába szál, mint előtte annyiszor. Hiszen semmit sem tapasztalt, ha mégis, az nem volt kellemes. A kietlen határban egymást túlharsogva ciripelnek a tücskök, őket leszámítva a tó partján egy lélek sem jár...
Megcsókolja. Nem kellene. Mert nem szabad. Megígérte. Nem is akarja. És mégis. Tíz év ide vagy oda, van, ami bizonyára sosem változik meg, ő pedig egyre valószínűbb, hogy semmiből sem tanul.
A világ pedig négy halovány falra szűkül hajnalig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Napok teltek el a bizonyos... incidens óta. Hosszú, unalmas, magányos óráiban bűntudattal és kínos zavarral megtöltött kora őszi napok. Talán kétszer vagy háromszor látta Zóját a folyosókon, ő azonban ekkor mindig rövidebb utat választott, vagy konokul bámulta a szemközti falat, amíg el nem haladt mellette.
Nem akarja látni, pláne nem akar beszélni vele és végképp nem akar gondolni rá.
És mégis.
Morogva satírozza át az utolsó sort, ingerülten dől hátra, hogy megmasszírozza a halántékát. Utál. Órákat. Írni. A papír és a toll nem az ő fegyverei, idegenül mozog az asztal mögött, a listák és névsorok pedig összefolynak a szeme előtt. Ebben az évben azonban úgy fest, sokkal több alkalma lesz papír fölött görnyedni - már ha az Eridon büszke házának diákjai bőségesen szolgáltatnak feladatot neki. Büntetések, kitüntetések, elbeszélgetések...
Szegény feje.
Az ajtó váratlanul csapódik ki, összerezzen. Jack a szárnyát csapkodva visítozik párat, mielőtt megnyugszik a hirtelen zajra.
   -  Vagy esetleg kopoghatnál is. Bakker, neked se volt gyerekszobád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Elhúzza a száját. Ledobja a tollát a papírokra, összefont karokkal dől hátra. Tényleg, őszintén csak Ninára volt szüksége most. Léna legjobb barátnője, egyben szinte biztosan a lelkes kis besúgója is... bár utóbbival eddig sosem volt probléma, hiszen Dwayne semmit sem rejtegetett elvándorolt barátnője elől.
   -  Gondolom jól van. Visszament. Ennyi. Tegnap felhívtam.
A tekintetét a félkész jegyzetein tartja, az ujjai idegesen dobolnak az alkarján. Az incidens előtt sem szívesen beszélt Lénáról annak a távollétében, hiszen csak erősítette benne az egyébként is komoly hiányérzetet. Nem egyszerű elhinni először, hogy valaki vele van, utána pedig hetekre elengedni valahová, ahol ki tudja, mit csinál.
Talán ő is épp ugyanannyira bűnös.
Talán jobban.
Talán.
A tekintete a kanapéra siklik, majd kisvártatva vissza a lányra.
   -  Olyan két hét múlva jön megint vissza. Az az Andor... vagy Anton átvállalta a tárgya nagy részét. Különben tök jól érzi magát kinn. Kaland meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Dehogy van fasírt. Csak hiányzik.
Ebben nem hazudik. Hiányzik az, hogy hozzá megy haza, a főztje, a közelsége, minden. Bármit tett, ez letagadhatatlan és teljesen őszinte érzés - bár férfiként nem mondaná ki soha. A tiszta hiányt azonban most kínos bűntudat árnyékolja be. Ha rá gondol vagy vele beszél akaratlanul is az eszébe ötlik valami egészen más.
Visszakönyököl az asztalra, Jack a mozdulatára odarepül mellé, leszáll a papírokra, majd bizonytalanul a lány felé totyog. Dwayne inkább azt bámulja ahelyett, hogy Ninára nézne.
   -  Üüüü-hümmm...
Összeszorított szájjal megrázza a fejét. Nem, nem beszélt vele azóta. Távolról hallotta, hogy azt a boszorkányt megválasztották a Rellon védanyjának, olyan posztra, amit ő ott soha, de soha nem vállalt volna el. Azok a kölykök egyszerűen hibbantak.
Megvakarja az orrnyergét, arrébb hessegeti a madarat az asztalon.
   -  Különben egy hét múlva jön Léna vissza, akkor találkozhatsz vele. Elég elfoglalt mostanában, én sem sokat tudok beszélni vele. Akkor is max tűzön át vagy telefonon. De jól van tényleg. Mást nem tudok mondani. Kérdezd őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A tekintetét végül elválassza a bagolyról és a lányra emeli. Most már állja a tekintetét - azt, ami valami érthetetlen oknál fogva megvetéssel és undorral telt meg. Ennek azonban nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, elvégre Nina mindig is így viselkedett vele. Undok, harcias kis kígyó. Lényegében semmi sem változott.
   -  Nem mindent - megnedvesíti az alsó ajkát, ismét visszaveszi a kezébe a tollat - Mindkettőnknek dolgozni is kellett, amíg itt volt, nem jutott idő mindenre. Talán majd jövő héten máshogy lesz.
Megrántja a vállát, kutya módjára oldalra billenti a fejét, néhány hajtincse a szemébe hullik. Meglátogatja. Még ő maga sem látogatta meg eddig, ahogy nem is tervezi, ez furcsa, meghatározatlan gyanút kelt benne. Hogy mivel kapcsolatban azonban, már nem tudná megfogalmazni. Dwayne messze nem elég okos ahhoz, hogy összerakja a képet, Nina pedig, meg kell hagyni, igencsak jól játssza az ártatlan, aggódó barátnő szerepét. De mégis...
   -  Te tudsz valamit róla? Történt valami vele vagy mi?