Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jó, bocs csak...
Megrázza a fejét, lazán int egyet, mintha csak egy legyet hessegetne el.
   -  Fogalmam sincs, mit gondoljak. Ott van egyedül, bármi történhet vele, tudod. Hiszen ott volt az a sárkányos eset is, akkor pedig itt volt. Jobb lenne, ha hazajönne. Mondtam neki, hogy ne menjen el, de hát tudod, milyen...
Maga sem tudja, miért mondja el mindezt. Az agya mélyén megbúvó, ám folyamatosan halkan suttogó bűntudat hangját próbálja elnyomni talán azzal, hogy róla beszél, mintegy mentegetve magát. Én nem akartam, hogy itt hagyjon, hajtogatja magának újra meg újra, amikor egyedül van és senki sem figyel rá, ha pedig nem ment volna el, akkor minden máshogy lett volna.
   -  Akarsz még valamit különben? Vagy ennyi? Mert van egy csomó - semmi - dolgom.
Simán csak kopj le a vérbe és hagyj békén ezzel a pofával, amit vágsz.
Ismét lenéz a papírjára, a szája undorodva megrándul. Munka. Semmi kedve. De semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Reménykedik benne, hogy az utolsó nyomatékosítja benne, hogy köszöni a megkeresést, de egyáltalán nem szeretne tovább csevegni. Fél kézzel megvakargatja a mellette totyogó bagoly apró fejét, a szája félmosolyra húzódik.
Ez a pillanatnyi béke azonban egy villámcsapásnyi pillanat alatt válik semmivé.
Felkapja a fejét, megütközve bámul a lányra. A kérdés kellőképp váratlanul érzi ahhoz, hogy ne legyen lélekjelenléte ahhoz, hogy úgy-ahogy legalább uralja a reakcióit. Az arcából szinte minden vér kifut, megszorítja a tollat a kezében. A lány tekintetét azonban állja rendületlenül.
   -  Te meg honnan...
A hangja fenyegetően legalább egy fél oktávval mélyül. Talán a tagadás lenne a legegyszerűbb ebben a helyzetben, egy legyintéssel elküldhetné, hogy ostobaságokat beszél. Erre azonban valami okból csuklóból képtelen. A szája kissé elnyílik, a gondolatai szinte hallhatóan cikáznak abban a zavaros agyában. Jack, a törpebagoly, látva vagy megérezve gazdája hangulatát, egy huhogással szárnyra kap és visszaröppen az ülőrúdra.
   -  Nem tudom, mit akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Némán pár szót formál, ami felismerhetetlen, de szinte biztosan nem hízelgő. Ingerülten megdörzsöli a halántékát, a másik keze ujjai elernyednek majd ismét ökölbe szorulnak maga mellett.
Hiába bármit tagadni, ezt megtanulta már. Azonban a lánnyal ellentétben rendelkezik némi elvitathatatlan helyzeti előnnyel, ami a tapasztalataiból származik: és tudja, hogy a hozzá hasonlót különböző okokból nem tanácsos falhoz szorítani. Ha ugyanis az efféle déli srácok érzik, hogy szorul a hurok, hajlamosak bizonyos... drasztikus lépésekre. A hurok pedig bizony szorul rajta.
   -  Oszt' mégis miért jó az neked, mi? Minek ártod magad a dolgomba?
Mint általában, ha feszült, a hangja hadaróvá és egészen nehezen érthetővé válik, a szavak déli akcentusú köpködéssé olvadnak össze. Nem képes nyugton maradni tovább, kirúgja a széket maga mögül, föláll, hogy az asztalra támaszkodjon a lánnyal szemben.
Szeretné azt mutatni, hogy nem fél. Ám ez nincs így.
   -  Simán letartóztathatlak azért, amiért az agyamban turkálsz. Bevihetlek és igazam lenne. Fogalmad sincs, kivel packázol itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az eddigi sápadt arcba ismét visszaáramlik a vér. A keze, melyeken támaszkodik, enyhén megremeg. Tisztán kellene gondolkodnia, átlátni a jelenlegi, nyomorult helyzetét, akkor talán tehetne még valamit. A lány szavai azonban ennek az esélyét is elveszik tőle. Az agyát végérvényesen elönti a düh, ahogy ennek a nyomai az arcára is kiülnek.
Ha férfi lettél volna, vele mész.
Nem gondolkodik azon, amit cselekszik. Bal kezével fürgén ragadja meg a lány ruháját annak a vállánál, ránt rajta egyet, elég erősen ahhoz, hogy Ninát kibillentse az egyensúlyából. Jobb keze azonban, mielőtt még lecsaphatna az arcára megáll a levegőben.
Megütné. Megtépné. Ordítana vele, hogy aztán kipenderítse az irodából.
... mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán.
Úgy engedi el a vállát, mintha a lány megégette volna. Pár lépést elhátrál.
   -  Takarodj el innen - a hangja elfúló, agresszív intéssel mutat az ajtóra - Kotródj el a szemem elől!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A küldetését beteljesítve zaklatottan dől hátra. Hiába fogja fel ésszel, hogy Ármintól ez nem több pimasz csipkelődésnél, a benne lapuló féltékeny szörnyeteg azonnal vérbosszúért kiált. Most, hogy Léna messze van tőle, ő pedig bizonyos személyek kényelmetlen közelsége okán egyre bizonytalanabb, egyre féltékenyebbé és tüskésebbé válik.
Nehezen irányítja a figyelmét ismét a mellette ülőre. Az ujjaival a széke karfáját piszkálgatva fordítja felé az arcát.
   -  Különben te... te ki vagy?
Biztosan van egy egészséges idő, ami után nem illik ilyesmit kérdezni attól, akitől egy ideje cseverészünk már - a férfit azonban nem világosították föl efféle társadalmi finomságokról. Ennél óvatosabban és udvariasabban pedig képtelen megnyilvánulni. Rossz nevelés.
   -  Tanítok. Idéntől a kicsiket is - a lepattogzott lakkot kaparássza egy ideig, fölsandít a velük szemben ülő, bizonyára egyre türelmetlenebb gyerekseregre - Aztán meg Pesten szolgálok a Kommandóban, sz'al ha valaki meg akarná ölni őket, akkor itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Először a nadrágjába törli a kezét, aztán viszonozza a kézfogást.
   - Dwayne Eric Warren. Hivatásos diákriogató.
A kezét visszateszi az asztalra, majd egy újabb kekszet vesz magához. Be kell vallania, ritka kellemes társaság ez a pali, ami az ilyen felszínes bájcsevejt illeti a vacsorára várakozva. A legtöbb tanár ebben a kastélyban olyan... furcsa. Nem csoda, hogy nincsenek igazán barátai a Bagolykőn, sőt, ha jobban belegondol, ebben az egész Isten háta mögötti, nyavalyás országban... Étvágytalanul rágódik a kekszen, az igazgatót nézi, majd visszafordul a Portnipper nevezetű építészhez.
   -  Amikor utoljára új megbízatást kaptam a Parancsnokságomtól, fél napom volt összeszedni a cuccom és Wisconsinból átköltözni ide - lesöpri a morzsákat az egyenruhájáról, a legközelebbi narancsleves üvegkancsó után nyúl - Legyen nagyobb szerencséd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

   -  Mert mi lesz az?
Dwayne sosem volt túl tapintatos, így most is egyenesen rákérdez az elsőre, amire kíváncsi. Egykedvűen rágcsálja a kekszet - aminek az ízesítésére pontosan nem sikerül rájönnie, talán jobb is így -, kékesszürke szemeit Rabboton tartja, csak fél füllel hallgatja az eseményeket. Kviddics. Olyan sport az, ami soha, de egy percig sem érdekelte, így most sem hozza lázba igazán.
Arra, hogy jól érzi-e magát, csak flegmán megvonja a vállát. Nyilvánvalóan sokkal jobb lenne, ha a barátnője nem költözött volna Indonéziába, jobban csinálnék a hamburgert és értené ezt az átkozott nyelvet. Apropó, nyelv... a szemöldöke kissé feljebb vándorol, ahogy hallgatja a magyarázatot. Végül lenyeli a falatot, aztán rázza meg könnyedén a fejét.
   -  Nem bízok a keleti mágiában. Egyszer ismertem egy srácot, ő kísérletezett távol- keleti rúnákkal meg ráolvasásokkal... aztán egy reggelre tehénfeje nőtt csak úgy a semmiből. Vissza se lehetett csinálni, asszem máig egy farmon van valahol Illinois-ban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bizonytalanul veszi át a pergamendarabkát a férfitől, a szeme elé emelve hosszú másodpercekig bámul rá... majd lassan megemeli az egyik szemöldökét. A szeme az emelvényen álló igazgatóra kúszik, majd vissza a mellette ülő férfire, közben bal kezével összegyűri a fecnit és ledobja a tányérja mellé.
   -  Grat'
Az arckifejezését nehéz lenne leolvasni, leginkább furcsa kétség és hitetlenség, mintha azt mérlegelné, a mellette ülő teljesen épelméjű-e. Ám pillanatnyi zavarán viszonylag hamar úrrá lesz. Megköszörüli a torkát, ellentétes kezével - ahogyan hazájában a cserkészek szokták - két ujját a homlokához érintve valami tisztelgés- félét mutat.
Válaszolni igazán már nincs ideje, sőt, nem is szeretne igazán. A figyelmét az igazgató felé fordítja, annak leköszönő beszéde alatt az üres tányérját bámulja inkább. Sokat köszönhet az öregnek, nem egyszer húzta ki a trutyiból már, amikor valamilyen okból bajba keveredett vagy épp fegyelmi eljáráson kellett tanúskodni mellette. A szeme visszasiklik a mellette ülőre. Innentől nem árt óvatosabbnak lenni.
Ahogy Rabbotot, a Bagolykő új igazgatóját szólítják, karba font kézzel fől hátra, a szemével követi az emelvényre sétálót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

leginkább Rabbot Portnipper

Egy biccentéssel nyugtázza mindössze a visszatérő új igazgató megkönnyebbült megjegyzését, a keze ekkor azonban már a szedőkanál után nyúlik. Végre ehetnek. Egy hellyel- közzel egyedülálló férfinek értékelnie kell minden pillanatot, amikor lehetőséget kap rá, hogy a gyomrát meleg étellel tömje meg. Az apja még gyerekkorában megtanította erre az igazságra, azóta is tartja magát hozzá.
Az ízlése az utóbbi időben egészen hozzászokott az európai ételekhez, így már tudja, mihez szabad nyúlni és mihez nem. A számára bizarr fogásokat továbbra is kihagyja, mindenkinek jobb a békesség. Egy sült csirke barbár módra történő feldarabolása közben néz föl először, majd a desszerteknél másodjára. Ahogy a gyomra végül megtelik, a vidám is sokkal nyugodtabb, derűsebb hely lesz.
A tökéletes idillt végül az igazgató újabb beszéde szakítja meg. Nyugodtan nyúl a porcukros fánkok után, hátradőlve harap bele, miközben Portnipper felsorolását hallgatja. Új tanárok, új tantárgyak. Ő maga, fánkkal teli keze okán nem tapsol, a lelki nyugalom legfelső fokán eszegeti a desszertjét, tudván, hamarosan teli hassal fekhet le aludni.

Az első komoly balsejtelem akkor fogalmazódik meg benne, amikor Portnipper valahogy... kihagyja a nevét.
Lassan emeli föl a tekintetét rá, amikor az igazgató rövid hallgatás után a gondnok kilétére tér ki. Fél kézzel leporolja a porcukrot a pulóveréről, már amennyire ez sikerül. Előre dől, hogy a könyökével az asztalra támaszkodva láthassa a fickót, épp magában elkönyvelné teljes idiótának, amikor... elhangzik a neve.
Felvonja a szemöldökét, érzi, ahogy nem igazán láthatóan, de kifut az arcából a vér, amikor a legtöbb szem és arc felé fordul. Lámpalázasan süti le a szemét egy pillanatra, majd néz vissza Rabbotra, egyre sötétebb sejtelemmel hallgatja az igazgatót Mit akar ezzel az egész történelemórával? Nyel egyet, ösztönösen ismét leporolja a pulóverét.
Ekkor pedig néma csönd lesz.
Összevonja a szemöldökét, jobbra néz az asztalszomszédjára, megformál egy néma "mivan?" kérdést, mintha tőle várna útmutatást. A szája elnyílik, érzi a tekinteteket magán, amik valahogy égetni kezdik a bőrét. Hosszú, kínos másodpercekkel később találkozik a tekintete az igazgatóéval. Ismét nyel egyet.
Majd egyszerűen bólint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szerencsére nincs szükség rá, hogy az irodájáig kelljen cibálnia a srácokat. Zaklatottan megy mögöttük, felkészülve rá, hogy ha bármelyik megtorpanna vagy visszakozni próbálna a pálcája hegyét a bordáik közé döfve terelje tovább, mint egy közönséges birkát. Nincs tanári végzettsége, a kölykökkel szembeni viselkedésről, bár próbálták felvilágosítani, de nem sokat tud. A helyzetben ösztönösen helyezkedik az auror szerepébe, el is feledkezve róla, hogy most kiskorúakat kísérget, nem pedig ámokfutó szociopatákat.
Ámbár...
Hagyja, hogy a rellonosok leüljenek, ő azonban nem teszi ezt. Az ablakhoz sétálva félrehúzza a függönyt. A füst gomolyogni látszik, azonban egyre világosabb, szinte már fehér. A szája néma szavakat formál, ami bármi lehet - majd szembefordul a srácokkal. Számonkérésben és büntetésben sosem volt igazán jó, a vallatóba is ritkán engedik be, tudván, hogy alkalomadtán hajlamos átlépni a határt. Mégis igyekszik megállni, hogy a két pincevirág kobakjainak módszeres összeütögetésével bírja őket jobb belátásra.
   -  Érezted, hogy élsz... hát ez nagyon cuki - az asztalra támaszkodik velük szemben, először Noelre, majd Ciánkára néz - Legalább az egyikőtöknek lehetett volna egy icipici esze legalább mutatóba'. Villámok, meg minden... na ezért baromság, hogy ilyeneket tanítanak nektek.
Utóbbit már mintha csak magának tenné hozzá. Az egész iskola, az egész nyavalyás, molyrágta rendszer egy büdös nagy, apokaliptikus katasztrófa. Több száz gyereket összezárni ennyi tanárral, utána pedig tűzgyújtásra és villámcsapásra tanítani őket; mekkora barom volt az, aki kitalálta!
   -  Tudjátok, kit szednek elő, ha valaki megsérül? Engem. Ha nem is érdekel, hogy mi van veletek, mert [egy megfelelő állat megfelelő testrésze, ízlés szerint]- nyira sem érdekel, akkor is nekem kell magyarázkodnom a minisztériumban, hogy mi ez az egész! Nem, is értem, majdnem felnőtt mágusok, oszt kinn szórakozgatnak, mint két idióta óvodás...
Fáradtan megdörzsöli az orrnyergét. Valahol biztos benne, hogy őt nem erre szerződtették. Végül ellöki magát az asztaltól.
   -  Megmondom, mi lesz. Ti ketten szépen fogjátok magatok és olyan messzire...
KOPP-KOPP
Félbehagyja a mondatot a felénél, a válla fölött hátranéz az ablakra, ahonnan a kaparászás hallatszik. A kőpárkányon egy egészen nagydarab, sötétbarna macskabagoly gubbaszt, csőrével újra és újra megkocogtatva az üveget.
Dwayne először Noelre néz, majd a tekintete a lányra siklik... majd vissza Ombozira. Számtalanszor érkezett már minisztériumi bagoly az irodájába, azonban azt sokkal könnyebb lenne összeszámolni, hányszor kapott ténylegesen jó híreket benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A tekintete még egy ideig elidőzik a srácon, majd megfordul és az ablakhoz lép. A saját baglya dühösen csattogtatja a csőrét a minisztérium madarának érkezésére, ahogy az elegánsan belibben a szobába.
A bagoly egy hosszú szárnycsapása meglibbenti a Dwayne asztalán elszórt papírokat, mielőtt leereszkedne rájuk, egyenesen Noellel szemben. Vádlón borzlja fel a tollait, majd kinyújtja a lábát a fiú felé, hogy oldozza le róla a levelet.
A levelet, aminek amorf formája mintha valami mást is rejtene, mint egy hétköznapi figyelmeztetés. Ennek tartalmáról azonban legfeljebb Noel győződhet meg.
Dwayne fél kézzel fogja meg az ablak kilincsét, hogy annak hátat fordítva visszazárja, mikor az üveghez apró tárgy ütközik, majd meggyűrődve lehullik a parkettára. Lepillant rá, őszintén csodálkozva emeli meg a szemöldökét, miután lehajolt érte és felemelte a láthatóan kapkodva hajtogatott papírrepülőt. Annak egyik szárnyán még alig száradt meg az aurorparancsnokság pecsétjének fekete tintája.
   -  Ciánka... menj vissza a házadba. Vagy ahová akarsz. Majd később számolunk.
Fel sem pillantva hajtogatja szét a papírt, miközben Noel is szinte biztosan ugyanezzel van elfoglalva a szoba túloldalán. A szemem felületesen siklik végig a főnöke szinte olvashatatlan írásán. Távolról hallja, hogy az ajtó bezárul a rellonos lányka fölött, legközelebb akkor emeli föl a tekintetét.
Az arcán már nyoma sincs az előbbi indulatnak, ám, hogy mi vette át a helyét, nehéz lenne meghatározni.
Fél kézzel kihúzza az asztala fiókját, leteszi a letartóztatási parancsot. A vékony láncú, rúnázott ezüstbilincs fenyegetően megcsörren, ahogy a kezébe veszi és megkerüli az asztalt.
   -  Ombozi Noel, a Magyar Mágusállam nevében letartóztatlak mágikus képesség veszélyt okozó, felelőtlen használatának vádjával.
A felkarjánál fogva kényszeríti felállásra a rellonost, majd nem törődve az esetleges ellenállással, fordítja mögé a karjait, a bilincs halk kattanással zárul a csuklóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az ő hazájában komoly hagyománya van ennek a jeles, őszi ünnepnek, így az itt töltött évek alatt ez az alkalom, hogy határozottan otthon érzi magát. Nem tehet róla, a faragott tökökhöz, a beöltözéshez, a hányásig zabált édességekhez a legkellemesebb gyermekkori emlékei kötik, ezt le sem tagadhatná. A Halloween azon ünnepek közé tartozott, amin összegyűjt a környék a kötelező tökkiállításra, disznóval való iszapbirkózásra és evőversenyekre, hogy este végül féktelen csokievésbe tokolljon az egész. Áhhh, drága Wisconsin, éljen Amerika...
Így le sem tudná törölni a vigyort arról a szőrös képéről, ahogy a Nagyterembe igyekszik, bájos kolleginája oldalán. Egész gáláns lovagként kérte fel neki pár nappal korábban, hogy ha nincs jobb dolga, jöjjön már vele el, mert ez mégis jobb, mint a semmi. Elvégre neki különböző szakmai- és magánéleti okokból kötelező a megjelenés. Illetve a tökevet sem hagyná ki sosem.
A jelmezválasztásban, mint mindig, megcsillogtatta fényes kreativitását. A göncre még hetekkel korábban akadt, amikor a lányával vásárolt, az egész egyrészes pizsamaszerűség pedig annyira nevetségesen szürreálisan hatott, hogy muszáj volt megvennie. Előnyi persze bőven akadnak a dolognak, a ruhába varrt tágas zsebekben minden elfér, amire szüksége lehet, hogy elviseljen egy ilyen tinibulit, ezekről azonban jobb, ha nem tud a nagyérdemű.
   -  Amikor kissrác voltam, mindig medvének öltöztem. Mármint mindig. Nem t'om miért - magyarázza Grétának beljebb gyalogolva, félvállról - Oszt' egyszer Frank bá' kicsit többet ivott és ténylegesen medvebocsnak nézett, képzelheted, vadász az öreg meg eléggé gyengén lát. Majdnem kilőtt trófeának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Fogalma sem volt róla, hogy az európai gyerekek is ennyire komolyan veszik a Halloweent. Az elmúlt két ünnepen, sosem tartózkodott a kastélyban, így erről fogalma sem lehetett - tehát nem minimálisan rökönyödött meg, mikor reggel a nagyterembe igyekezve először meglátta az épülő díszítést.
Kölyök volt, amikor utoljára beöltözött az ünnepre, tíz éves kor fölött feléjük ez nem volt akkora divat, így értelemszerűen meglepték a halottnak öltözött tizenévesek. Ő fele, sőt, negyede annyira sem veszi komolyan ezt az egészet, ha már munkaköri kötelességből muszáj megjelennie.
Látott már halottat eleget. Igazit. Egyáltalán nem érez kísértést rá, hogy a szabadnapjain is rájuk gondoljon.
Azt a pizsamaszerű jelmezt, amit a leggyobb gonddal választott a jeles alkalomra, a kopogást hallva a barna kanapéra dobja. Számára nem jelent programot a beöltözés majd, egyszerűen felveszi a mostani póló és farmer elegáns kombinációjának tetejére, ha elérkezik az idő. Ahogy az ajtóhoz sétál, még ránéz a karórájára.
Milyen pontos kicsi lány.
   -  Na gyere - int neki könnyedén, kinyitva az ajtót előtte. Meg kell tenni, amit muszáj, aztán mindenki mehet a dolgára szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Be bizony. Ki nem hagynám.
Motyogja az orra alatt, miközben még egyszer kipillant a folyosóra, majd becsukja az ajtót a lány mögött. Épp időben ahhoz, hogy a kastélyban repkedő, megbűvölt papírdenevérek közül (aminek néhány kivégzett példánya a parkettáján hever már) egy se röppenjen be az irodába.
Összedörzsöli a tenyereit, átlépi a már említett denevérek egyikét, hogy visszagyalogoljon az asztalához. Jack, a törpebagoly egészen szürreális, félrebillent testhelyzetben szunyókál a tisztításra szoruló, fény ülőrúdon, apró kobakján egy méretes papírcsákó billeg, ami majdhogynem nagyobb, mint az egész madár.
   -  Passz - válaszol Dwayne a lánynak, megkerülve az asztalt, hogy kihúzza annak fiókját.
   -  Órákig, vagy napokig. Ameddig kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Az étlen- szomjan elzárásra sajnos a diri bától nem kaptam engedélyt.
Mormogja, ahogy visszazárja a fiókot és kissé lehajolva kihúzza az alatta lévőt, ellentétes kezével az asztalra támaszkodik. Ebből nyilvánvalóan egy árva szó sem igaz, sosem tervezte, hogy gyerekeket kényszerítsen a pincébe büntetés gyanánt. Tény, hogy nincs tanári végzettsége, mégis tudja, hogy az a cselekedet nagyon, nagyon helytelen lenne. Különben pedig... a rellonosok eleve ott alszanak mindig, hát hol lenne ebben a büntetés?
   -  Persze, hogy nem - forgatja meg a szemét könnyedén, arrébb tolja a fiók kacatjait, láthatóan keresve valamit - Ahhoz még nekem sincs szívem. A tinédzser lányoknak ez az egyetlen nap, amikor büntetlenül öltözhetnek úgy, mint eeeegy...
Megpillantja a vékony, bőr madzagfélét, egy rántással húzza ki a javítani váró dolgozatok alól, melyek kupaca összedől, kaotikus halmot alkotva. Egy lökéssel zárja vissza a fiókot.
A kezében vékony, sötétbarna szíjféle tárgy függ, két végén vékony aranyszínű csattal, mint egy dísztelen, egyszerű karkötő. Ha azonban igazán közelről megnézi az ember, a felületé apró fekete vésetek húzódnak. A fény felé tartva szemléli meg, majd veszi át a másik kezébe.
   -  Kapsz egy kis ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Könnyedén elneveti magát. Elsétál az asztala mellett, hogy megálljon a lánnyal szemben, megtartva az egészséges távolságot. Arra már rájött, hogy a legtöbb rellonos afféle északi nagyúrként viselkedik, különben még a kisujját is eltartja a teáscsészétől, hát nem árt kiterjeszteni az intim zónájukat, ha nem akar hisztériát hallgatni.
A tenyerét felfelé fordítva nyújtja ki a lány felé, a másikban a karkötőt az oldala mellett lógatja, mint holmi kacatot.
   -  Rendben van, sz*rul fogalmaztam. Ez a büntetésed.
A hangja könnyed, szinte már-már baráti. Türelmesen várja, hogy Cyanne beadja a derekát, bármennyi időbe is telik mndez.
   -  Nem fog bántani, vagy megátkozni, ha attól tartasz - magyarázza tovább, a lány vonásait fürkészve - Legalább is nem úgy, hogy kárt tegyen benned. De az éjszakai járkálásnak ára van, kicsi lány. Ha ezt felveszed, márpedig muszáj lesz, akkor meglátod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Végül a lány sem lát más megoldást, mint hogy engedelmeskedjen a néma kérésnek. Kezdi megérteni, hogy néha a türelem is lehet épp annyira célravezető, mintha erőszakkal kényszerítette volna együttműködésre. Minden nap tanul valami egészen újat.
Akkor veszi le a tekintetét a lány szemeiről, amikor az végül bizonytalanul kinyújtja a kezét. Szinte csodálja, hogy nem égeti a bőrét az ellenálló passzivitás, ami minden mozdulatáról süt, mintha azt is utálná, hogy egyáltalán itt kell lennie. Nagyon helyes, a büntetésnek végtére is ez a lényege.
   -  Amíg ez rajtad van, bőven lesz alkalmad éjszaka sétálgatni. Ez nem fogja hagyni, hogy elaludj - magyarázza monoton hangon - Akkor fogom levenni, ha bocsánatot kérsz. Tudod, miért.
Óvatosan illeszti a vékony csuklóra a bőrt, ügyetlenül, mintha ő is tartana tőle, hogy a lányhoz érjen. Talán így is van. Egy pár pillanatig még csodálja a művet.
   -  Akkor jó szórakozást estére - fejezi be a beszélgetést könnyedén, az ajtó felé intve. Viszlát, Kismadár, még úgyis visszajössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hallotta innen- onnan, hogy a DÖK nem kis erőfeszítésébe került ennek a fekete-fehér varázslatnak a helyére bűvölése, így az illúzió, bár meg kell hagyni, lenyűgözi a maga nemében, de nem lepi meg. Belegondol azonban, hogy ha több időt töltött volna a jelmeztervezéssel, mint hogy felkapta ezt a meglepően kényelmes kezes-lábas pizsamát, mist biztosan nagyon, de nagyon ingerült lenne - hát feketén mégis hogy mutat a művér? Mintha simán lef...
   -  Nem furák, csak megvan a stílusuk. No meg a szabad fegyverviselés.
Az eltelt két évtized jótékonyn finomított a lövöldözős emléken. Mára inkább röhögve emlékszik vissza rá, megfeledkezve az apró, ám annál jóval fontosabb tényről, hogy mennyire be volt rezelve abban a pillanatban. Na nem ő lett volna z első a családban, akit fenékbe lőnek, de mégis, egy medvejelmezért?
Nem lenne annyi hálaadás, amennyi alatt a rokonság megunná ezt a fergeteges történetet.
A vállánál fogva állítja meg a nőt egy pillanatra, ahogy egy - mi a fene - ormótlanul nagy, böszme tigris elballag egyenesen az orruk előtt. Megütközve néz utána, a keze lecsúszik Gréta karjáról, vissza, az oldala mellé, épp a száját nyitná a megjegyzésre, mikor... sötét lesz.
Talán néhány elfeledett gyerekkori bántalmazás, talán a munkája, talán bármi más okán, Dwayne Warren a szíve mélyéről fakadóan rühelli, ha a háta mögül rátámadva hozzáérnek, sőt, egyenesen befogják a szemét. Ha Gréta és a közelben állók nem láttak még felnőtt férfit egész testében összerezzenni, végre megcsodálhatják a szürreális látványt.
   -  Kössz, Kiscsillag, most rám hoztad a frászt.
Ahogy megrémül, felismerve a hangot viszonylag hamar, nyomtalanul enyhül meg. A lány kezeit lehúzza a szeméről, megfordul, hogy egyszer, felszínes alapossággal végignézzen a jelmezén.
Halloweenkor kétféle lány létezik: az egyik, ami egyrészes pizsamába bújva öltözik szürke egérnek. A másik rövid szoknyában és kivágott felsőben lesz szexi kisegér. Neki ugyan nincs szeme ehhez  - hjaj, ne is legyen! - de Mina egész ügyesen belőtte azt a bizonyos arany középutat ezzel. Bólint egy aprót, a fejét kissé megemelve a tekintete végigsiklik a tömegen, talán keres valakit, talán...
   -  Nem kell, Mina nem az apjával akar bandázni ma... igaz, Kicsi Lány? - felel Grétának, végül elszakítva a tekintetét a tömegről, visszapillantva rá.
Az emelvényre mindeközben az egyik rellonos prefektus hölgy ballag, hogy megkezdje a köszöntő beszédét. Blablabla, thresztrálok, blablabla svédasztal - ennyit ért meg a magyar nyelvű szövegből. Ám, a lényeg legalább megvan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A tekintetét a kopott, mintás kőpadlón tartva ballag a folyosón, saját borongós gondolatain merengve. Afféle tipikus dolgokon, amiken egy épp óráról az irodája felé igyekvő auror tűnődhet, ám többnyire macskákon, az ebéd távolisága miatt pedig különböző ízű muffinokon. A hátitáskáját, aminek oldalára egy amerikai rockegyüttes logóját hímezték, jobb vállán tartja, fekete, kapucnis pulóverében, farmerjében és tornacipőjében jócskán kitűnik a taláros- süveges tanárok közül. Sosem tagadta, hogy muglik között nőtt föl, épp ellenkezőleg, minden alkalmat megragad, hogy kifejezhesse valódi hovatartozását.
Dwayne Warren, hiába forgat pálcát, valójában sosem lett igazi mágus.
Egy különösen gusztusos, almás- fahéjas muffin képét idézi föl, mikor valahonnan a háta mögül először a nevét, majd a közeledő, szapora lépteket hallja. Lassít, a válla mellé pillant, ahogy érzi a könnyed érintést. A csinosabb lányok egyike, állapítja meg a letagadhatatlant, így - bár nem kizárólag ebből az okból - megáll, hogy felé forduljon.
   - Mer' mi van velük?
Az akcentusa bántóan durva, bizony köszönőviszonyban sincs a britek finomkodó, bugyborékoló kiejtésével. A súlyát a jobb lábára helyezi, dob egy aprót a táskáján igazításképp.
   -  Van kábé... fél percem. Sz'al gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Aztabüdösmocskosélet. Ez fogalmazódik meg a fejében, halkan, bár egészen tisztán. A lányka ugyanis kinyitja a száját és beszélni kezd - de nem pusztán beszélni, inkább csacsogni, olyan sebességgel és hévvel, amit ilyen fáradtan követni is nehéz. Megütközve lép hátrébb egyet, az ösztönös mozdulattal mintha a felé hömpölygő panaszlavina elől menekülne.
   -  Ácsiácsiácsi, lassabban hé!
Csitítóan felemeli a tenyerét, elvégre a mozdulat kutyákkal és lovakkal szemben egész remekül működött eddig. Arról, hogy a szőkeséggel szemben milyen hatásai vannak a gesztusnak, nincsenek tudományos feljegyzései, mindenesetre a döbbenet édes pillanatát kihasználva legalább megszólalhat:
   -  És ez hol az én bajom? - tárja szét a karjait flegmán - Védd meg magad, Tündérkém, én nem vagyok az apád, hogy ilyenekkel foglalkozzak. Mondjuk kezdetnek zárd kulcsra az ajtód, az azér' segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A szemöldöke feljebb szökik rendezetlen haja alatt, még a száját is elnyitja kissé, úgy néz le a pulykaméregtől fulladozó lányra. Érzi, hogy a gerince mentén végigfut a hideg, ahogy a lány hangjának ereje és frekvenciája egyre magasabbá válik. Feljebb húzza a vállát, ösztönös védekezésképp.
Dwayne Warren - és alapvetően a hozzá hasonló férfi fajtársai - viszonylag komoly terhelhetőséggel és szívóssággal rendelkeznek, ám mindegyiküknek megvan a maga sajátos gyenge pontja. A női hisztéria. Nem élt még hím nemű lény a földön, aki bármit tudott volna tenni, ha egyszer kitört a hisztivulkán, csak menekülni, ki merre lát. Ó, az ég óvjon meg minket a némberektől!
   -  Há' nem mondtam, hogy üsd meg őket hé! Csak védd meg magad, ott az a szép kis pofid, kinyitod a szád és jól elküldöd őket a fenébe.
Türelmetlenül felel, ő is nyom egy keveset a hangsúlyon, kifejezve egyértelmű dominanciáját ezen a huzatos, kongó folyosón. A portrék számon kérő pillantásait érzi magán, na ebből is biztosan szép pletyka kerekedik majd, nem kell bele egy fél délután se.
   -  Házvezető- helyettes, ahogy mondod. Én meg azt mondom, még mindig nem vagyok az apád, hát komolyan, tisztába tenni nem kéne? - a szemét forgatva fordít hátat neki, hogy továbblépjen, közben halkan hozzáteszi a magáét - Hisztis p**sa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Csak a szemét forgatja tovább, ahogy a magas frekvenciájú sipárgás a koponyájának ütődik. A táskáját felhúzza a másik vállára is, úgy lép tovább, a portrék háborgó suttogásaitól kísérve. Ez egy ilyen feminista világ, tudja ő, tudja mindenki, egy férfi nem teheti meg büntetlenül, hogy faképnél hagy egy hisztis némbert, még akkor sem, ha az nagyon megérdemli.
A pulóvere zsebébe nyomja a kezeit, lehajtott fejjel érzékeli, hogy a lány - aki különben még nem mutatkozott be a becses nevén - a döbbenetét lenyelve felzárkózik mellé. Kissé gyorsít a léptein, tornacipői csattogása visszhangzik a folyosón. Érzi, hogy a vérnyomása kissé feljebb nyomódik, ezzel együtt a karja izmai is megfeszülnek, épp annyira, hogy nyomatékosítsa magában, mennyire irritáló is a helyzet.
Egy ideig egyáltalán nem felel. Hagyja a lány csacsogását tovább bugyogni ahogy hagyja azt is, hogy a hiszti újabb hullámai egyszerűen átcsapjanak rajta. Dwayne azonban - sajnos - nem az a fajta, aki képes huzamosabb ideig süketnek és sérthetetlennek tettetni magát. Ideig- óráig persze jól megy - ám eljön a pont, amikor betelik és borul az a bizonyos pohár.
Lendülettel áll meg, fordul a lány felé és ragadja meg annak törékeny vállait.
   -  Mi az istenverést akarsz te tőlem, hah? - visszafogva magát egészen gyengéden rázza meg, de eléggé ahhoz, hogy talán helyrebillentse a kis agyát vele - Hagyj rohadtul - taszítva egyet rajta elengedi a lányt - békén!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ó igen, az a nyavalyás karrierje - na nem mintha túlságosan fényes lenne, de egy lányka megtépése biztosan szülne pár bonyodalmat az igazgatói szobában. Furcsa, feminista világban élünk, ahol senkit sem érdekel, ha egy atyai pofonnal helyreteremt egy fiút - azonban elég, ha durvábban néz egy lányra, rögtön megkongatják a zaklatás égi harangjait. Az pedig még a jobbik eset, ha erőszakról pletykálnak, sokkal, de sokkal durvább hírbe is hozhatják egy-egy lepcsesebb diáklányával. Ez még neki sem hiányzik.
Dühösen szusszan egyet, állja a lány makacs pillantását.
   -  Vigyázz a szádra, nem együtt játszottunk a homokozóban, világos?
A tarkója táján tompa nyomást kezd érezni, a lány csacsogásának visszhangja tovább cseng a fülében. Ha egyszer ennek a magyarországi kiküldetésnek vége lesz, biztosan egy nőmentes országba fogok költözni. Egy szigetre.
   - Melyik a te szobád? - megdörzsöli az orrnyergét, hunyorog, hogy csillapítson a fejfájáson. A hangja rekedt és bizonytalan, de nyilvánvalóan belátta: könnyebb és gyorsabb, ha beadja a derekát. A kezét visszaengedi az oldala mellé, ismét a lány szemébe néz - És mit adsz cserébe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kicsit elragadtatta magát. A lelke mélyén felröhög, ám az eddigi évek tapasztalatai megtiltják neki, hogy erről nekiálljon vitatkozni a lánnyal. Nem idióta ő, az életösztöne tiltja, hogy a magas frekvenciájú hang veszélyének huzamosabb ideig is kitegye magát.
A karait összefonja maga előtt, türelmetlenül megforgatja a szemeit.
   -  Rendben van, akkor Campo kisasszony... ha a hölgynek úgy megfelel és lesz időm rá, talán teszek valamit az ajtajára, ami nem engedi be az elsősöket.
Talán. Esetleg. Ha olyan kedve lesz. Ígéretekben persze nagyon jó, mint akármelyik férfi, a diákoknak azonban meglehetősen ritkán tesz szívességet, akkor is komolyan megkéri az árát. Persze, nem tagadta sosem, neki is megvannak a maga kivételezettjei, akiknél szokatlanul alacsony tarifával számláz, ám Gabrielle sajnálatos módon, eddig nem tartozik abba a szűk körbe.
   - Majd még kitalálom akkor, mi kell - hagyja rá végül a bartelt - Addig meg viseld el a macskaszőrt, kicsi lány. Megegyeztünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha hívják, akkor menni kell - az ő apró, mágikus csipogója  pedig nem sokkal dél után szólalt meg, jelezve, a minisztériumban szükség van rá. Hopp- hálózaton keresztül hagyta el a kastélyt, hogy az osztagához csatlakozva (Lénát pedig értelemszerűen hátrahagyva) Szegedre utazzon, ahol a halaszthatatlan begyűjtés várta. Talán hat óra elmúlt, mire végeztek, ő pedig egy fáradt, meggyötört sóhajjal végül visszaöltözhetett aurorból civilbe. Sűrű napjai vannak, sűrűk és fárasztók...
Hát egyáltalán nem csoda, hogy a nap folyamán egyetlen egyszer sem gondol a szobájában édesdeden alvó rellonos lányra.
Halkan oldalaz be az ajtón, vigyázva, nehogy felébressze a falon szunyókáló, házsártos portrékat. Mostanában gyakran gyűlik meg a baja velük, ha teheti, igyekszik észrevétlenül elosonni az irodájáig, megelőzve a balhékat és hisztériát. A kezét leejti a kilincsről, álmosan pislogva megfordul...
És épp csak kevés híja van, hogy nem kap szívinfarktust.
Egész testében összerezzen, a táska lecsúszik a válláról, valahol a könyökénél állapodik meg egy hirtelen rántással.
   -  Holy... Cyanne, a frászt hozod rám, aszittem már tökre nem vagy itt - arrébb oldalaz az ajtóból, a táskáját ledobja maga mellé - Különben mit csinálsz mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A táskát végül tovább engedi, hogy ledobja maga mellé a földre. Az súlyos puffanással dől el a padlón, a tartalma jól hallhatóan összedől. Ám ebből ő láthatóan egyáltalán semmit sem vesz észre, a megrökönyödése minden szabadon álló idegsejtjét lefoglalja most. Lassan sétál beljebb a fürdőbe, úgy, mintha most először járna itt.
A mocskos bakancsa pedig maszatos lábnyomokat hagy utána.
Az arcára egyszerre minden kiül. A szája kissé elnyílik, még csak meg sem próbálja leplezni az abszurd helyzeten felül érzett csodálkozását. A szeme az összegöngyölt törölközőkre, a tisztára pucolt tükörre, a kádra siklik, majd vissza a lányra. Ha az ember lánya kicsit jobban figyel, szinte hallhatja az agyában eluralkodó csöndet, ahogy a fogaskerekek hiába kattognak, mégsem képesek összerakni a képet.
   -  De te most...
A zsebébe nyomja a kezeit, zavarodottan lép egyet hátrébb, hogy kiessen a tükör látőteréből, így ne kelljen szembenéznie saját, szánalmasan festő alakjával.
   -  Te most kipucoltad a vécémet...? - összébb húzza a szemét cseppet - Hol a csapda?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még őszintén felháborodni is elfelejt a lány bicskanyitogató hangnemén, helyette legszívesebben röhögne. Látott már abszurdumot ez a szoba, ám a mostani jelenet bizonyára bármelyikkel versenyezhet szürrealitásban. A lány haja meglibben, ahogy elsétál mellette, ő utána fordulva követi a tekintetével, késve fogva fel a szavait.
   -  Mi? Nem.
Fürödni. Itt. Nála. Egy lánynak. Na nem, az teljesen maximálisan kizárt. Ha Cyanne hosszabban tanulmányozná az arcát, a vonásaiban bizony felismerné az értetlenség feltörekvő pánikját. Oda nem illő gondolatok teljes sora fogalmazódik meg az agyában, kezdve azzal, hogy eleve nem kellett volna idehoznia, ha mégis, akkor nyomban ki kellett volna dobnia innen, amint a lány képes megállni a saját lábán. Eleve szabályzatba ütköző, hogy egy alapszakos lányka ebben az irodában legyen a takarodót követően, hát még az hogy hiányozna, hogy le is zuhanyozzon nála. Hiába vannak ugyanis lehallgatást gátló bűbájok az irodán, abban biztos, hogy egy ilyen sztorit a portrék mindenképp kiszagolnának.
Követi a lányt az irodába, a fürdőszoba ajtaját egy egy rántással csukja be maga mögött.
   -  Ha jobban vagy, akkor mehetsz is. Tökre visszatalálsz meg minden és fürödj, ahol akarsz. Különben meg nem vagy mocskos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A léptei lassulnak, ő pedig végül megáll. A kezei visszacsúsznak a zsebébe, hogy megállítsa az ideges babrálását. A tekintete a lány tarkóján marad, aki idő közben a táskájában kezd el matatni, olyan egyszerűséggel, mintha legalább is otthon lenne.
Az orra alatt motyog valamit az anyanyelvén, kiszáradt szájjal kapja el a tekintetét a haját igazgató lányról. Nem ismeri behatóan a házirendet, így csak valahol sejti, hogy mindez egyáltalán nem helyénvaló. Talán, ha egy véletlenül erre járó kollégája erre járna és belépne most, ha nem is azonnal börtönbe, de szinte biztos, hogy az igazgatói szobába kellene mennie pusztán azért, mert Cyanne takarodó után itt van. Ebben pedig még nincs is benne, hogy konkrétan azt tervezi, meztelenre vetkőzik és megfürdik nála...
   - Hmmmmph...
Az ajtót bámulja, végül csak bólint egy nagyon aprót, még mindig nagyon bizonytalanul. Így múlik el a világ dicsősége, Dwayne Warrent bizony ennyivel sarokba tudja szorítani egy lány.
   -  De azért kapkodd magad, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Benn találsz.
Motyogja egészen rekedten és elhalón. A tekintete hosszúnak tűnő, zavarodott másodpercekig még az ajtófélfán marad, majd megrázza magát. Törülközőt. Kényelmetlenül hasonló beszélgetés különben már hangzott el ebben az irodában, azonban egészen más kontextusban, egy másik nőtől, egy bizonyos régen elmúlt kapcsolatban. Na pont ez az, amire nem kellene gondolnia most, de nem ám.
Dwayne, szedd már össze magad, te nyomorult, ez csak egy lány. Szóval ne vágj olyan képet, mint aki összesz*rta magát.
Megfordul, a saját kínos zavarától szenvedve ballag el az asztaláig, hogy leüljön mellé. Összesöpör néhány papírt a kopottas asztallapon, a tollakat a helyükre tűzögeti, a fiókban matat, mint akinek épp fontos tanári dolga akad... ám nem tehet róla, néha azért föl- fölsandít a szedelőzködő lánykára, mindössze kósza pillanatokra. Jack, a törpebagoly méltatlankodva megrázza a tollait, ahogy a lány hátraveti a haját, ő pedig a kelleténél nagyobb lendülettel zárja be a fiókot.
Mondom szedd össze magad te istenverése!
   -  Nem. Nem alszol itt. Na arról aztán szó sem lehet. Nem és nem.