Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Léna talá fél órája is üldögélhet a helyén, mire a férfi végre lenyomja a kilincset.
Léptei megcsörrennek a számszeríj súlya alatt, bakancsa talpával löki be az ajtót maga után, először észre sem véve, nincs egyedül. Föld nedves szagát húzza maga után, valami groteszk módon vérrel keveredve.
Ruhája piszkos, térdénél jócskán fűfoltos, arcélén részáradt sár csíkja húzódik, végig a nyakán, hogy a kabárján folytatódjon tovább. Rendezetlen hajában, ha közelről nézné az ember, moha apró darabkáit fedezhetné föl.
A fegyvert morcosan dobja le maga mellé, már anélkül furdul meg.
Hogy összeránduljon a hirtelen rémülettől.
Nem szokta még meg, hogy másnak is van bejárása a szobába, azt pedig pláne, hogy ez a más pofátlanul él is ezekkel az előjogaival. Mégis mit szólna Léna, ha ő állítana be hozzá, minden figyelmeztetés nélkül?
Ja, hogy erről inkább ne beszéljünk...
   -  Khm. Helló.
A táskáját, amit eddig a vállán hordott lerázza magáról, így a földre kerül az íj mellé. Hanyagul lépi át a halmot, sáros lábnyomokat hagyva a padlón.
   -  Bocs, feltartottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megvonja a vállát, jelezvén, semmi gond, elvégre korábban ő engedte meg a nőnek, hogy bejöjjön ide. Paranoiáját azonban nem tudja csitítani magában, így, ha Léna továbbra is ilyen betöréseket tervez, fölkészülhet a riadalomra.
Kilép a cipőjéből, a fal mellé rúgja őket. A kabátját is leveszi, mely alatt egyszerű, fehér pólót visel, összegyűri a kezében majd ledobja a cipők mellé a földre. Sajnos most végképp túl piszkos lett, már ő sem lenne képes hordani.
   -  Van itt védelem elég, csak próbálj meg ellopni valamit, leszárad a kezed.
A kézfejével megtörli a homlokát, beljebb lép a szobában, megkerüli a nőt és az asztalt, hogy megnézze, mivel is foglalatoskodott eddig. Óratervek, ez nem ínyére való, eddig Várnai állította össze helyette, most pedig hálát adhat, hogy kedves kollégája is besegít. Egyedül bizonyára nem sokra menne a papírok és tollak csatájában.
   -  Nem volt - ledobja magát a székébe, elfintorodik a jegyzetek láttán - Vadászni voltam itt az erdőben. Te haladtál valamire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hátradől, a hajához nyúl, hogy apró mohadarabkákat szedegessen ki belőle. Ideje lenne levágatnia már, hiszen untalan a szemébe hullik, ám nem igazán foglalkozik ilyesmivel. Pólóban látszik, hogy alkarján hosszú, szakadozott karmolások nyomai húzódnak, melyeket ki tudja, mikor és merrefelé szedett össze.
   -  Köszi. De ráért volna reggel is.
Valahonnan a füle mellől egy nyárfalevelet húsz elő, csodálkozva nézegeti, ez meg hogy került oda. Fölpillant a nőre, épp időben, hogy végignézze a haja összefogásának bonyolult de annál vonzóbb procedúráját. Mikor azonban Léna visszanéz rá, ő már a szokott módon fordítja szemét gyorsan a papírok felé.
   -  Mármint én holnap nézem át, ha nem baj.
Kiegészíti a mondandóját még ezzel, föl is kel, hogy macska módjára kinyújtóztassa a tagjait. Legszívesebben leheveredne egy jó sörrel és tévét nézne reggelig, itt azonban nem adatott meg ez a fajta időtöltés. Fél kezét az asztal lapjára ejti, hosszasan a nőre néz.
   -  Kérsz inni valamit? Vagy sietsz haza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megdörzsöli a tarkóját majd a tenyerére pillant, mintha csak ekkor tudatosulna benne, mennyire is koszos. Normális, magára valamit adó embertársa biztosan zuhanyért sírna már, ő azonban egy vállvonással engedi le a kezét a törzse mellé.
   -  Sopronba? Mi olyan fontos ott?
Úgy ejti ki a szavakat, mintha Lénát nem az ország, hanem a világ legtávolabbi peremére vezényeltél volna. El sem tudja képzelni, mi történhet egy Sopronban, amiről konkrétan nem hallott, de sejti, merre lehet. Pár nappal ezelőtt hosszasan tanulmányozta ennek a piti kis országnak a térképét, hogy legalább azzal tisztában legyen, melyik irányba kell néznie, ha hiányzik a Haza. Tudása tehát mindössze ennyi, a környező országok elhelyezkedéséről pedig ne is szóljunk.
   -  Akkor olyat kapsz. Na várj egy kicsit.
A pálcát kihúzza a farzsebéből, az asztalon heverő egyik papírhalomra dobja, ő pedig a mosdóba ballag, hogy legalább a kezét megmossa valamennyire. Ő sem szeretne mókusszőrt az italába, az pedig végképp nem hiányzik senkinek, hogy a nő egyenesen lehányja a szőnyeget miatta. Persze nem sokat időzek el ott, hamarosan egy árnyalattal tisztábban tér vissza, az ajtót a könyökével löki be maga mögött.
   -  Nem sok ilyen italom van - vallja be, ahogy a terjedelmes, vitrines szekrényhez sétál - Szénsavas dolgok, energiaital... tea?
Lehajolva kinyitja a szekrény alsó ajtaját, mögötte azonban nem az elvárt kacathalom tárul fel. Apró hűtőszekrény üldögél a rejtekhelyen, azt kinyitva pedig csinos és jócskán zavarbaejtő mennyiségű üdítő tárul föl. A férfi valószínűleg cukor- vagy koffeintúltengésben igyekszik meghalni, így tartalmát kólák, jeges kávék és egyéb szemetek alkotják, zsúfolásig megtöltve az apró, ám bűbájjal tágított rekeszt.
   -  Ezeket? - tekintete követi a nőét az alkarjára - Öhm. De lehet. Nem tudom. De asszem igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Gábor? Melyik az a Gábor?
A hűtőszekrénybe nyúl, mozdulata azonban félúton megáll. Az egyik sörös dobozt fogva pillant föl Lénára, szinte számon kérő kifejezéssel az arcán.
Hiába számítanak közeli kollégáinak ezek a magyarok, máig nem sikerült megjegyeznie mindannyiuk nevét. Az irodában nem barátkozik, az utóbbi időben pedig épp ellenkezőleg, komoly hatalmi viszálya alakult ki néhány férfi munkatársával. Ennek okait kár és hosszadalmas lenne feszegetni, egy azonban teljesen biztos: valamiért nem kellemes, amit hall.
Visszafordítja az arcát, keze tovább siklik, valahonnan a hűtő mélyéről egyszerre két üveget szorít meg, azokat emeli ki. A kupakjukat egyesével megtörli a pólójában, aztán áll föl, hogy a nő mellé letelepedjen a kanapéra és az egyiket átadja neki.
   -  Sebaj. Megérdemeltem.
Erőltetetten könnyedén vallja be, kinyitja az italt, bár nem iszik bele rögtön. Tenyerét dermedtre hűti az üveg. Hátradől, lejjebb csúszik a kanapén, hogy a fejét is megtámassza.
   -  Aztán mikor jössz vissza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Ja, hogy az...
... akit pont hogy utál. Amelyik beszólt neki a folyosón múltkor és a konfliktusból is híján verekedés lett. Persze, nem első és egyedi eset ez egy olyan munkahelyen, ahol tíz férfira legjobb napokon is két nő jut, melyekből az egyik általában csúnya. Mindennaposakká válnak a veszekedések olyankor.
Mindezek mellett ez a Gábor egyre jobban zavarja a szemét, a puszta jelenléte, kinézete, minden. Most egy újabb csepp került abba a bizonyos pohárba.
   -  Mint aki tíz éve egyedül van.
Teszi hozzá halkan, csukott szemmel beleiszik a saját sörébe. Szereti, ahogy lehűti a fejét, erre van többnyire a legnagyobb szüksége.
Leteszi az üvegét a karfára, átveszi a nő italát anélkül, hogy rá kellene néznie. Ismét megtörli a kupakot, majd erősen megszorítva lepattintja róla. A szénsav azonnal felpezseg, a sör jellegzetes füstje vékony csíkban kúszik föl. Az üveget a nyakánál fogva nyújtja vissza neki.
   -  Ha ráérsz, átmennék megcsinálni a tetőt. Amit már mondtam múltkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A saját üvegét forgatja a kezében, a papírját babrálja, ami büszkén hirdeti, hogy Észak- Amerika büszke földjén gyártották. Farkasszemet néz Uncle Sam arcképével, nagyot nyel. Valahogy nem esik jól neki az ital most, keserű szájízt hagy maga után.
Nincs rossz hangulata pedig. Sandán felpillant rá, megvonja a vállát; no worries, ez is hozzátartozik az életéhez.
   -  Még nincs kész...?
Teljes testtel felé fordul, őszinte kérdéssel és némi árnyalt rosszallással kérdez vissza. Jobb kezét a háttámlán pihenteti, az üveget a baljában tarja, hirtelen mozdulatában majdhogynem kilöttyintve azt. Persze, mire is számított, amikor átugrott segíteni valamiben, valljuk be, nem igazán haladt a munka. Léna, bár ezt sosem mondaná szemtől szembe neki, bár gusztusosan fest munkás ruhában, ám egyáltalán nem túl hatékony.
   -  Azt befejezhetem holnap - kortyol az italából, a kézfejével megtörli a száját - Nem nagy munka. De jó lenne, ha kész lenne olyan májusig minden. Jó kis ház, tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Időd...
Lassan ismétli meg egy hosszú bólintással vegyítve. Nem akar ítélkezni, hiszen az asztala lassan összeroskad az "idő híján nem elvégzett" feladatok miatt. Ez azonban valahogy más. A fával való munka vagy egyszerűen, az otthon állandó csinosítása remek szórakozás, olyan, amit szabadidejében csinál az ember. Hát pont erre ne jutna ideje bárkinek is?
   -  Ha meghálálod, akkor akár most rögtön megyek segíteni.
Nevetve kortyol az italába, elfeledve a korábbi, morózusra hajló hangulatát. Bizonyára hajlamos a bipoláris zavarra, tekintve, hogy hangulata percenként változhat, különösebb előjel nélkül.
A következő húzásra kiüríti az üveget, ám tekintve, hogy igencsak pancsolt, amerikai szesszel volt töltve, egyáltalán nem érezheti a hatását. Egyfajta üdítőitalnak tartja ő is hosszú, meleg napokra. Nincs ennél jobb szomjoltó.
   -  Akkor holnap átmegyek. Addig lemosom azt a szennyet.
Ismét a karjaira pillant, a jelentős, vegyes koszpáncélra rajtuk. Pedig nincs is jobb disznó módjára összekoszolni magát, de nem is érti miért, a nők nem szokták díjazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az üveg csörömpölve törik össze a padlón, tartalmát szétfröcskölve a parkettán.
Ingerült káromkodással ereszti le a kezét, felül a kanapén, aminek karfájáról olyan intelligens módon szédítette le azt a nyavalyás italát. Hosszasan szemléli a foltot, ami lassan és alattomosan kúszik a rongyszőnyeg felé, végül azonban mindössze megcsóválja a fejét, egy lesújtott szusszanással tápászkodik föl.
Majd felszárad vagy ha nem, feltakarítják azok a drága, dolgos kis manók. Elvégre más dolguk sincs az ég egy adta világon, ő pedig biztosan nem fog domesztikálódni addig, amíg meg nem házasodik. Apropó, manók... A fejét vakargatva sandít az órája felé, látványosan húzza el a száját. Remek, a vacsoráról megint lemaradt, no nem mintha épp a zajos nagyteremre lenne szüksége pont egy ilyen kényelmetlen napon.
Elnyom egy feltörekvő, nehézkes ásítást, az állott levegőjű irodáját követően frissítően hat a hűvös, kihalt folyosó. Lébecoló diákokkal, vacsorájukat fogyasztó portrékkal találkozik rövidke útja alatt, nem igazán köszön senkinek, mint általában, igyekszik a lehető legminimálisabb interakció nélkül áthidalni a távot.
Ahányszor szóba elegyedik valakivel, mindig szívességet kérnek tőle ugyanis. Ez pedig kezd finoman is szegény agyára menni.
Leballag a kopott kőlépcsőkön, az elkövetkező vacsora képével a fejében siet végig a hosszú folyosón. Jó kapcsolatot ápol a manókkal, így lehet, hogy megint jut valami finom falat számára, mondjuk egy báránysült, borda vagy...
   -  Whoa!
Ahogy kinyitja az ajtót, valami első pillanatban meghatározatlan, nehéz tárgy zuhan ki rajta. Reflexből engedi el a kilincset és hátrál egy lépést, mire a dolog tompa puffanással landol a lába előtt.
Ennek a dolognak azonban barna haja és végtagjai vannak.
Fél pillanatnyi rémült csodálkozás után tehát feltételezi, hogy emberszabásúval, minden bizonnyal nőneművel van dolga.
   -  Héhé! Mi van veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Zavarban pislog le a nőre egy ideig, mire a központi idegrendszeréig is eljut a gondolat, hogy mozdulni kellene. Lehajolva annak felkarjánál fogva segíti őt felülni, miközben már-már zavarba ejtő alapossággal tanulmányozza az arcát. Nem tűnik iskolásnak, ám ez nem jelenti, hogy nem fut át néhány sötét elképzelés az agyán. Nem az első nő lenne ugyanis a kastélyban, akit így... nos, földre hullva talál, általában azonban ezt az állapotot eddig masszív szörpfogyasztás által érték el. Ennek jellegzetes illatát azonban nem érzi, ráadásul a hölgy hamarosan meg is szólal, nem épp a szörptúltengésre jellemző hangnemben.
   -  Ehm, sorry I...
Fél térdről pislog az arcába, meglehetősen bután, mindössze megrázza a fejét jelezvén, hogy ebből a kelet- európai blablából egy árva megveszekedett szófoszlányt sem ért. Sosem tervezte megtanulni és ehhez az elhatározásához komolyan ragaszkodik is. Minél kevesebb ragad rá az országból, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy itt ragad.
   -  Áh! Cukor.
Így már sokkal világosabb a dolog. A nő válla fölött elpillantva a manók felé int, ők azonban, mivel egyáltalán nem ostobák, már elkészítették az ilyenkor életmentő narancslevet, egyik példányuk pedig már szalad is vele.
   -  Segítsek felállni vagy menni fog? Megvagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Milyen lovagiassá tette ez a pár hónapnyi kastély béli tartózkodás... néha még önmagát is meglepi vele. Persze továbbra is mindössze hölgyekkel szemben tanúsít megfelelő előzékenységet, a srácok kénytelenek elviselni faragatlan stílusát. Ellenben ez is határozott haladás az egykori wisconsini kölyöknek, aki egy nyáron felgyújtotta osztálytársnője derékig érő haját.
Az alkarját megszorítva állítja talpra a nőt, egy ideig még tartja, amíg teljesen biztos nem lesz benne, hogy megáll a saját lábán. Aztán engedi el, hátrébb lépve tőle, kiosonva annak intim szférájából.
   -  Megesik az ilyen.
Flegmán megvonja a vállát. Nem szívesen firtatja mások gyengeségét, ahogyan annak sem látja értelmét, hogy fölöslegesen eljátssza az aggódó lovagot. Számtalan szánni való vagy undorító megnyilvánulást látott eddigi élete során, munkája azonban diszkréciót követel tőle. Azok után, hogy terroristákat, pénzembereket és elnököket látott összecsinálni magukat félelmükben, egy ájulás már nem üti meg azt az ingerküszöböt, ami fölött érdekelné a közjáték.
A manó, aki időközben megérkezett a narancslével, a nadrágja szárát rángatva hívja fel magára a figyelmet. Dwayne átveszi tőle a poharat, a mozdulat folytatásaként pedig Matilda kezébe nyomja.
   -  Ülj le valahová, aztán fenékig. Ettől tuti jobb lesz - zsebre tett kézzel ráncolja össze a homlokát - Te nem az a könyvtáros csaj vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mindössze a vállát vonja meg, tényleg nem szívesen firtatja az ájulásának esetét. Mostanság szinte minden nőnemű ismerőse várandós lett a környezetében, a gyengébbik nem tagjai pedig potyognak ilyenkor, mint a legyek. Így valójában azon sem csodálkozna, ha emiatt hagyná el Matildát az ereje - ritka belterjes és egymás közt szaporodó népségből áll ez a kastély.
   -  A könyvárba se megyek gyakrabban.
Óvatosan teszi hozzá, hiszen ez a vallomás még hozzátartozik az igazsághoz. Soha, semmilyen körülmények közt, önszántából biztosan nem tenné be a lábát arra a helyre, ami minduntalan arra emlékezteti, mennyire ostoba is valójában. Márpedig így van, egy Matildához hasonló könyvkukac minden bizonnyal idiótának bélyegezné azonnal, ha kiderülne alapfokú oktatásának ásítozó hiánya, hát jobb elkerülni az ilyet.
Beljebb sétál a konyhán, a nőnek kurtán int, hogy kövesse. A hosszú asztalok közül a Navine megfelelőjének végére ül le az egyik székre. A könyökét az asztal lapjára támassza, neki senki sem tanította meg, hogy nem illik az ilyet.
   -  Aurormágiát. Mármint... leginkább magaviseletet, ahogy az óráim telnek.
Újabb vállrándítás, némileg sötétebb hangsúllyal. Néha úgy érzi, nincs más dolga a kastélyban, mint büntetni, fegyelmezni és alkalomadtán megrázni a jó népet, ha végképp nem értenek a kedves szóból. Nehéz is a pedagógusi lét, bizony, különösképp, ha az ember fiának semmi képesítése sincs hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók felé néz, azonban néha vissza-visszapillant a nőre, mintha ellenőrizné, nem készül-e ismét az asztal alá bukni. Akkor ugyanis elmenekülne innen, de el ám, semmi sem hiányzik neki kevésbé, mint a fehérnépet ápolgatni egy ilyen nyugalmas napon.
A bemutatkozásra bólint, igen, ő lenne az. Minden bizonnyal kezet kellene nyújtania ilyenkor, ezt mégsem teszi. A tekintete a konyha végében időzik, ahol a manók elkezdték tányérra pakolni a szokásos vacsoráját, azt a zseniális marhasültet, amihez hasonlót még sehol máshol nem evett. Mégis jók valamire ezek a kis állatkák.
   -  Jahm. Tök érdekes. Úgy érzem magam néha, mint egy dadus.
Elhúzza a száját, a szeme visszakúszik Tilda vonásaira. Egy ideig frusztrálóan tanulmányozza az arcát, a mondatai nyomán azonban mintha felismerés támadna az agya legmélyén. Hátradől, összecsapja a tenyereit, mintha világraszóló felfedezést tett volna.
   -  Hát persze! Te voltál akkor a másik jómadár, Léna mesélte... én kötöztem be a sebeit, mondd csak, hogy sikerült összehozni a dolgot?
A közvetett ismeretség gondolatától hallhatóan megered a nyelve, az arca is elhagyja korábbi, zárkózott kifejezését. Hátrébb csúszik a székével, hogy az érkező, köténykés házimanó az asztalra szervírozhassa a vacsoráját. A sültet borsós körettel és sűrű öntettel tálalták, pont úgy, ahogy szereti.
   -  Naná, hogy ismerem. Együtt tanítunk néha.
És együtt alszunk, teszi hozzá magában, erről azonban mindössze az arca apró fintora árulkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Int a mellette strázsáló házimanónak, hogy távozhat, fél kézzel maga elé húzza a tányérját. A világért sem vacsorázna a kamaszoktól fülledt Nagyteremben, ahol a zaj szép lassan az idegeire megy, ha pár órával később ugyanazt megeheti nyugodtan, egyedül. Mármint majdnem egyedül, de Tilda társasága negyede annyira sem irritáló, mint a hisztis kölyköké.
   -  Az úgy derék. Oszt' senki se mondhatja rátok, hogy nem tudtok ünnepelni.
A fehér szalvétát, amibe az evőeszközöket betekerve kapta, összegyűrve a tányér mellé dobja. Zavaróan helytelen tartással veszi kézbe a villát, a kés a baljába kerül, marékra fogva, akár egy óvodás. A tudatlan szemlélő persze nem sejtheti, hogy így is sokat fejlődött már ezzel, levetkőzve az egy evőeszközös maszatolás szokását, amivel fél életében különben egész jól elboldogult. De hát kényes ez a fehérnép, a kedvükért el kell sajátítani néha ilyen fölösleges dolgokat.
Ügyetlenül áll neki a hús kaszabolásának, miután a borsót kényes alapossággal a tányér szélére tolta. A kérdésre azonban színpadiasan elejti a kést, hogy a kezével a szívéhez kapjon.
   -  Hát nem mesélt rólam? Ez fáj...
Félig tele szájjal beszél, az ég felé pillant.
   -  Minden szögből elég jól kijövünk egymással, asszem. Legalább is nekem nem szokott panaszkodni - visszaveszi a kését, újabb darabokat, nem vág, inkább szakít le a húsból - Én bírom. Néha segít vigyázni a lányomra. A lányom is bírja.