Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Viktor
Hétfő, 11:00

A mai napon Szaffi az, akit érvényesülni hagy. Bent volt ugyan az első órán, amit ma a másodéveseknek tartott a lány, de mivel cukik voltak, és azután is azok maradtak, hogy úgy hitték, kiment a teremből, arra következtetett, hogy a Rellonos lányka meg fogja állni a helyét, az elsőévesek között is. Úgyis ezer dolga van, mivel a negyedéveseket „megjutalmazta” egy dolgozattal, tekintve, hogy nem tudtak normális emberi keretek között viselkedni. A sértődöttség pedig utána akkora volt, hogy még az is, aki csak ott van és néz ki a fejéből az órán, még az is képes volt egy oldalt írni. Fogadás kéne kötnie a trágár szavak számára, hiszen biztos, hogy tele lesz vele.
A rendelőbe lépve leteszi a táskáját a kanapéra, majd a cipőjéből kibújva lépked az asztalához, hogy a mappákat is letegye. Mielőtt nekiállna azonban, muszáj csinálnia egy nagy adag tejeskávét, mert az fix, hogy kelleni fog az idegnyugtató. Amikor kész, csen bele egy kicsit abból a porból is, amit a faluban vett, és ami igazából karácsonyi ízesítésűvé varázsolja a kávéját. Hihetetlen, hogy mennyire benne van már a köztudatban a karácsony, pedig több, mint egy hónap van addig, mégis az emberek már most egymást tapossák az ajándékokért.
Nem mintha ő nem lenne hasonló hozzájuk, igaz még nem vásárol, de már elkezdett listát írni, szépen összegyűjtötte a mostanában kijött katalógusokat, amik már ezzel foglalkoznak, elkezdte szépen elterezni, hogy idén milyen legyen a csomagolás, de másokkal ellentétben, még nem tornyosulnak ott halom szám az ajándékok. Az elkészült kávéba egy kis mosollyal szagol bele, majd kortyolna is, de ekkor kopognak. Az ajtóra fordítja a tekintetét, majd a kávéra, megint az ajtóra, és megint a kávéra. Végül csak iszik egy gyors kortyot, és indul is, hogy felhúzza a cipőjét gyorsan, majd ajtót nyisson az érkező előtt.
- Üdvözlöm, fáradjon be.
Ellépve az ajtótól enged utat a fiúnak, a kanapéhoz kísérve őt, ahonnan gyorsan felkapja a táskáját, és az asztalhoz viszi, majd tollal és egy jegyzetfüzettel lép vissza, hogy a fotelba ülve a fiúra nézzen.
- Miben tudok segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Vannak napok, amikor egyszerűen nem sikerül otthon aludnia, ez pedig számos kérdést vet fel. A ma reggel egy kicsit kellemetlen volt, ugyanis reggel eljött iskolába, a másik helyről, bizony, tőle, és még édes kis mosollyal az arcán lépkedett, a mozgalmas éjszakára emlékezve, eddig nem nagyon vette észre, hogy gyakorlatilag a saját lányába fut bele, aki kérdőn pillant az anyjára. Zavartan néz a gyerekre, meg a gyerek is rá, elvégre Zója tudja, hogy nem alkudt otthon, de úgy tudja, hogy a lány nem tudhatja, mivel éppen iskolában alvós hetet élünk, azonban Mina nem pont úgy néz rá, mint aki nem tudja, hogy az anyja nem volt otthon. Végül csak megkapja a megjegyzést, hogy „nincs otthon se zsemle, se kifli” és egy ölelést is azért, mert teljesen ledöbbentette szegény anyját ezzel.
Nem akarja, hogy az, ami most az életében történik, kiderüljön, főleg nem Mina előtt, hiszen tudja, hogy a kislányt talán érzékenyebben érinti a dolog, mint talán őt magát. Ezen elmélkedik a táskáját megigazítva a vállán, a sarkon befordulva pedig észreveszi, hogy egy nő áll az ajtóban. Ismerős. Valahonnan régről, diákéveiből talán.
- Jó napot!
Meggyorsítja a lépteit, mivel láthatóan hozzájuk vár, Boti pedig nincs a héten bent, így csak egyedül viszi a rendelőt. A gondolatok, melyek a Dwayne és közte lévő, furcsa, de kellemes helyzetre vonatkoztak, egy pillanat alatt elülnek, elvégre most van itt valaki, akire rá kell koncentrálnia. Szerencsés helyzetben van, mert az esetek 98%-ban sikerül is teljesen kizárnia a saját életét. Vannak emberek, akiknél azonban nem lehet, például Leonie, aki olyan személyiséggel van megáldva, hogy egyszerűen ösztönösen bízik benne az ember, és ha nem is akarja, akkor is kijön, amit gondol egy pillanat alatt.  
- Dr. Mácsai Zója vagyok, üdvözlöm. Parancsoljon.
Csörren a kulcscsomó, fordul a kilincs, nyílik az ajtó, és maga előtt beengedi a nőt is az irodába. A táskáját azt asztalra teszi, közben a kanapéra mutat, hogy foglaljon helyet nyugodtan, miközben elhúzza a függönyöket, hogy a kinti fény beáramolhasson.
- Adhatok valamit? Teát, kávét?
Ő maga teát iszik, ami meglepő, mert kávés, de most valahogy inkább teát kívánna. teljesen felborult benne valami, ha már ide jutott. Lassan szakember kell hozzá, ha még az ízlése is más lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Grace Erin Green

Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Az új lakótárs volt az utolsó csepp a pohárban, aminek eredményeként most hezitálás nélkül kopogok be a pszichológushoz. Nem kell sokat várnom, hogy kinyíljon az ajtó, de még mielőtt belépnék, ledöbbenek rendesen a látványra. Magam sem tudom, miért számítottam öregedő anyókára, akiről ránézésre azt mondja az ember, hogy olyan, akár egy kotlós, a jó értelemben. Talán mert ott a neve előtt, hogy Dr., nem tudnám megmagyarázni Az ajtóban gyönyörű nő áll minden várakozásomat cáfolva. Megkockáztatnám, hogy némi véla vérrel az ereiben, mert különben nem szoktam ekkora figyelmet szentelni az ellenkező nem tagjainak, legyenek bármennyire vonzóak is. Már a szám is eltátom épp, mire észbe kapok, hogy khm, igen, azért vagyok itt, mert ő a pszichológus és szeretnék segítséget kérni tőle, miután már nem érzem, hogy egyedül is tudnék boldogulni.
- Jó napot kívánok - köszönök végre egy féloldalas mosoly kíséretében és belépek, majd becsukom mögöttem az ajtót, és helyet foglalok a kanapén. Egyszer már jártam pszichológusnál, bár határozottan zavarosak az emlékeim. Annyi rémlik, hogy nagyon nem akartam elmenni, de a csapatkapitány megfenyegetett, hogy különben kitesz a csapatból. Haragudtam is rá rendesen. Most azonban más a hangulat. Önként jöttem, saját döntésem eredményeként ülök itt. Körbepillantok, még mielőtt a jegyzetfüzetével a kezében le nem ül a fotelba velem szemben, aztán felteszi a szokásos kérdést. Miben is segíthet, lássuk csak. Fáradt sóhaj az első válasz részemről, ösztönös reakcióként a kérdésre, aztán előre dőlök és öklömre támasztva az állam a padlót kezdem pásztázni.
- Az az érzésem, hogy be fogok kattanni szép lassan, ha nem tudok valamit kezdeni a helyzettel... de... borzalmas vagyok - újabb sóhaj, és felemelem a fejem, majd ránézek. Még bemutatkozni is elfelejtettem. Bűnbánó arckifejezéssel szólalok meg ismét.
- Ne haragudjon, annyira belegabalyodtam ebbe az egészbe, hogy már szinte teljesen elfeledkeztem az illemről is. Viktor vagyok - mutatkozom be, és most hátradőlök a kanapén, két kezemet a térdemre ejtem, és folyamatosan csavargatom az ujjaimat, miközben dőlni kezd belőlem a szó újra.
- Nemrég érkeztem mesterképzésre... tudja... dehogy tudja... apám katona, anyám auror, lehettem volna kviddicsjátékos, de elszúrtam az esélyeimet az utolsó iskolai évben, a hadseregben nem igazán ment a beilleszkedés varázslóként a muglik közé, pedig a fél családom fogadni mert volna rá, hogy amiatt hamarabb érnek kellemetlenségek, hogy meleg vagyok, de nem... azt teljesen normálisan képesek kezelni sokan, de mégis ez a probléma gyökere. Az iskolát azért választottam, mert van magyar nyelvű oktatás és aurorképzés, erre amikor már beiratkoztam, kiderült, hogy Bogolyfalván lakik a srác, akivel még az iskolában együtt voltam, de egyszer csak fogta magát és lelépett... és még határozottan érzek iránta valamit, és zavaró, hogy képtelen vagyok normálisan kezelni a konfliktust, és akkor még ott a kvázi-szobatársam is, aki még hasonlít is rá, és ez az egész olyan mint valami nagyon-nagyon rossz vicc, vagy rémálom, vagy nem tudom mi már, a lényeg, hogy ha nem tudok valamit kezdeni a helyzettel, akkor falnak fogok menni, márpedig nyilvánvaló, hogy egyedül már nem megy, mert túlnőtt rajtam az egész - vettem azért közben levegőt is, de kiselőadásnak is elmehetne, amit itt most összefoglalta egyetlen kérdésre válaszul neki. Megfeszítve a csuklómat hangosan roppantok egyet azon is a végére, és segélykérőn pillantok rá. Nagyon reménykedem benne, hogy ő látja valahol a töréspontot az ördögi körön, amit én még nem, mert nagyon jó lenne kikerülni ebből az örvényből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Rendben.
Halványan elmosolyodik. Ha sztereotípiákra hivatkozott volna csak, akkor se lőtt volna mellé. Persze nem szeret sztereotipizálni, de lássuk be, ösztönösen mindenki megteszi, hiszen ilyen közegben élünk, ami talán egy kicsit szomorú. Ő elítélő nagyszülők elítélt unokája, akiknek olyan dédunokát szült, akinek a létezésére irányuló tényeket is igyekeztek elnyomni mégis a lányát úgy neveli, hogy fogadjon el mindenkit. Ez azonban csak egy dolog. A kislány attól még láthatja, hogy egyes társai hogyan vélekednek, és meghatározó ugye a csoport is, mely a szűk ismeretségét kiteszi majd.
Felforr a víz, ő pedig két bögrébe tölti, melyekbe már filtert tett. Újabb hiba, meg se kérdezte, hogy szereti-e. Hát legfeljebb kárba veszett egy filter. Mellé citromot, cukrot, édesítőt teszi. Ki mit szeret ugyebár. Az asztalhoz sétálva lehelyezi, majd helyet foglal a foteljében.
- Röstellem, csak epres zöld teám van itt.
Jegyzet: Kell szereznie egy pár másik teát is, hiszen lehet, hogy most ezzel bakot lő, és csak mert ő szereti, az nem jelenti azt, hogy más is odavan érte.
- Mindenkinek van egy központi oka, amiért eljön ide. Nem mindig tudja mi az, van, hogy a beszélgetések során derül ki. Beszélgethetünk bármiről igazából, amit kiadna, de nem tudja kinek mondja el, vagy egészen hétköznapi dolgokról is, mindenről, ami jól esik. Sokszor csak egy beszélgetés kell, hogy az ember megnyugodjon kissé, egy beszélgetés, valakivel, aki nincs minden részletbe beavatva.
A régi barátok egy idő után akaratlanul is azt mondják, amit az ember hallani akar, ilyenkor pedig jól jön valaki, aki nem ismeri még annyira, külső szemlélőként rákérdezhet esetleg olyan dolgokra, ami a már részeseknek esetleg fel se tűnik. Mindenkinél más indítja el a folyamatot.
- Csak mert ide jár, nem bolond, és azért se, mert problémája van. Egyszerűen van egy dolog, amit több oldalról szeretne megközelíteni, én pedig azon leszek, hogy segítsem ebben. Nem tudom, magázódni szeretne? Közel vagyunk egymáshoz korban, akár tegeződhetnénk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Scar rákérdezett a srác egyik érzékeny pontjára, bár ez nem volt szándékos. Mindig megtalálja a rossz kérdést, ebben ő a mester. Tony viszont elkezdett bocsánatot kérni tőle, ami egy kicsit váratlanul érte, ezért egy másodpercre össze is húzta a szemöldökét.
  - Nem, én sajnálom, nem kellett volna megkérdeznem! - mondta, mivel ez a srác volt az első, akivel normálisan el tudott beszélgetni.
  Ezután bemutatkoztak egymásnak, hogy ne kelljen kerülgetni a témát, miszerint "Akkor most hogy is szólítsam az idegent?" Tony megjegyezte a mosolyát, amire a lány meg nagyobb mosolyt eresztett meg. Zavarában lehajtotta a fejét, és úgy nevetett, de gyorsan rendbe hozta magát, de ettől függetlenül a mosoly ott maradt az arcán.
  - Köszönöm! Akkor mostantól megpróbálom az ismerkedést egy mosollyal kezdeni, hátha úgy sikeresebb leszek! - jegyezte meg.
  Ezután egy enyhe kitérés következett, ami még mindig a szólításhoz kapcsolódott volna. Amikor a fiú elkezdett viccelődni a havernővel, és társaival, a lány nem bírta, és csak úgy kirobbant belőle a nevetés, olyan nevetségesen hangzott ez a srác ajkáról. - Rendben, meggyőztél. - mondta közben.
  A lány kizökkentette ezekből a remek gondolatokból magát, és a társát is egy komolyabb kérdéssel, amire a fiú válaszolt is, bármennyire hitte is a lány, hogy talán nem fog.
  - Nem, még nem jártam ott lent, de tervezem. De most csak...ahhoz milyen pénz kell? - kérdezte a lány, mivel még nem volt otthonos ebben a témában, és tudta, hogy létezik valami olyan, hogy varázslópénz, vagy valami hasonló. Az apja próbálta neki elmagyarázni a dolgokat, de amikor a lány meghallotta a híreket, nem igazán tudott odafigyelni igyekvő szülőjére. Túlságosan felpörgött, ezért apja is csakhamar belátta, hogy minden próbálkozás hiábavaló lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Figyelmesen hallgatja a fiút, az első körben nem szól közbe, csak szinte észrevétlenül lefirkant pár szót a papírra. Ezek a kis megjegyzések az ülések jegyzőkönyvéhez kellenek, illetve ahhoz, hogy rápillantva tudja továbbvinni a beszélgetést, ha esetleg elakadna. Vannak, akik nem csinálnak ilyeneket, azonban ő kiemelten fontosnak tartja, kifejezetten, ha többször is eljön hozzá valaki, illetve, ha az igazgató úr rákérdez, tudjon valamit mondani. Természetesen utóbbi esetében áll a titoktartás, inkább csak egy körvonalazott képet tud adni arról, aki itt járt. Persze, ez eddig még nem fordult elő, ami egy kicsit meglepő, hiszen vannak itt elég érdekes, már – már hihetetlen esetek is.
- Zója.
Bár ezt már elolvashatta kint is, meg hát a szülei voltak olyan kegyesek, hogy nem egy sima névvel illették, elvégre lehetett volna Erzsébet is, de nem az lett. Talán ennek köszönhető, hogy a lánya se kapott normális nevet. Nem rossz a Mina amúgy, meg a Zója se, csak errefelé nem annyira elterjedt. Meg hát, régebben mindenképpen, de manapság annyira nem is divatos, így mindenképpen veszélyforrás lehetett volna egy ódivatú név, akkor már mindenképpen jobb az új, ismeretlen.
- Szóval, az iskola végén a hadsereget választotta, ami egyfajta kilépés a varázsvilágból, ahova eddig tartozott. Ezt hogyan élte meg? Nem könnyű döntés kilépni egy viszonylag megszokott közegből egy ismeretlenért.
Ő már csak tudja, a nagyapja elintézte, hogy közel tíz évig ne is forduljon a varázsvilág felé. Utána se akart, csak éppen jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, amit aztán megbánt, és bár elmenekült, addigra a gyereke és annak apja között kialakult kötelék miatt, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a világot, most pedig ismét itt van.
- A családja hogyan élte meg, hogy ön a saját neméhez vonzódik? Milyen körülmények között tudták meg?
Ez mindig érzékeny pont. Ő maga igen elfogadó, nem zavarja, ha Mina bejelentené, hogy barát helyett barátnőt hoz haza, azzal se lenne baj. Elméletileg. Azonban legyen bármennyire is megértő, a gyakorlat nem biztos, hogy ezt mutatja. Így aztán mondani bárki mondhatja, hogy baja nincs a dologgal, de ezt akkor tudja csak igazán őszintén vallani, ha hozzá közelálló is részesül benne.  
- Szóval ez a fiú, az iskolai szerelme volt. Hogyan végződött a kapcsolat?
Feltételezi, hogy nem jól, de persze ennél azért pontosabb képet kellene kapnia, és remélhetőleg a fiú meg is adja neki a kívánt választ. A többire majd utána kérdez rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Szívesen.
Igaz teljesen természetes a dolog, mindenkit meg szokott kínálni valamivel, hiszen olykor ez is segít abban, hogy az ember egy kicsit megnyugodjon, könnyebben tudjon beszélni, és ezen a helyen igen fontos, hogy a dolgok felszínre kerüljenek, hiszen a problémákat nem lehet másképp megoldani.
- Nincs abban semmi probléma, ha az ember nem beszél róla könnyen. Az, ami másnak tök egyszerű, nem biztos, hogy nekünk magunknak is az. Ez a szoba biztonságos, még csak egy családi képpel se próbálkoztam, nehogy a kotnyeles festményeknek legyen esélyük bejutni, ezen kívül a szoba is számos bűbájjal védett, hogy az itt elhangzottak tényleg itt is maradjanak.
Ez volt az első fontos szempont, amikor idejött. Keresett egy embert, aki nagyon jól ért a bűbájokhoz, levédette a helyet, majd amikor visszatért, ellenőriztette, hogy minden megfelelően működik-e és további óvintézkedéseket csinált. Talán az egyik legjobban védett hely az egész kastélyban. Ehhez hozzájön az is, hogy nem csak a szobát és a hozzá tartozó helyiségeket, de magukat a feljegyzéseket és az aktákat is külön varázslatok védik még. Nem szeretné néhány csínyre éhes gyerek miatt elveszteni mindazt, amit eddig elért az életében.
- Amíg az ember huszonnégy és nem negyvenkettő nem hiszem, hogy emiatt nagyon aggódnia kellene. Elvégre még pont időben vagy. A családalapításról sem csúsztál le, de nem is hamarkodtad el. Ha belegondolsz a helyzetbe, a fiúkba, akik voltak. Mertél volna bármelyiknek is gyereket szülni? Mi lenne most a gyerekkel? Elvált szülők gyerekeként nem biztos, hogy felhőtlen az élet, illetve, ha azt nézed. Vagy az olyan testvéreknél, ahol mindenkinek más az egyik szülője. Ezek a gyermekekre nézve nagyon érzékeny területek. A leányanyák se biztos, hogy ismét olyan fiatalon szülnének, mint amilyenen tették.  
Miközben beszél, leír néhány dolgot, nem is néz a papírra, csak jegyzetel. Nem mondatokat, csupán szavakat, egy kis segítséget.
- Milyen az a férfitípus, amire vágysz? Milyen legyen külsőre, belsőre, mit nyújtson?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Még csak most bukott alá a nap, már is azon jár az eszem, hogy hagynom kellene az eddigi elfoglaltságomat, és megindulnom a kacskaringós folyosók egyikén. Azt a maradék időt, ami hátra van a napból – vagy amíg ki nem fekszem – hasznosan kellene eltöltenem. Már látom magamon, ahogyan tükörbe nézek, hogy szemeim környékét ellepték a kialvatlanság kesernyés vonalai. Sokszor mondták már nekem, hogy többet is alhatnék, de ha egyszer folyvást az otthoni dolgokon jár az eszem, akkor nincs mit tenni. Lefoglalhatom elmémet bizonyos olvasmányokkal, viszont azok sem lehetnek túlságosan kielégítőek, ha egyszerűen a levegőre vágyom. Némi honvágyam támadt Itália felé. Szinte az orromban érzem a mesés utcák kalandos zeg-zugait, vagy az antik kereskedés porát, aminek közepén mindig találtam valamit, ami elragadott néhány órára. Sosem voltam egy minta gyerek, legalább is abban a tekintetben, hogy a neveltetés mellett kényszeres tanulási ösztönökkel ruházott fel a természet. Ettől lettem olyan magányos, némiképpen pedig csendes alkat is. Egyetlen barátom egy papagáj volt, akit a zord körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam otthon hagyni. Talán ez okozhatja a bennem tátongó űrt?
Sóhajtok egyet, s úgy találom most már ideje tényleg elindulnom ideiglenes lakhelyemről. A hidegre való tekintettel egy elegáns szövetkabátot veszek fel az egyenruhámra, majd egy könyv társaságában megindulok. Elég csak a folyosóra lépnem, hogy lássam, ezzel az esti sétával nem vagyok egyedül. Számtalan korombeli és nálam nagyobb évfolyamokba járókat pillanthatok meg, ahogyan haladok előre a kisebb tömegben. Nem mondanám biztosan, de valószínűleg ők is csak a maguk útját keresik ezekben a szürke hétköznapokban. De még mielőtt túlságosan pozitív véleményt gyártanék a helyiekről, azért akaratlanul elér olyasmi is, amivel nem tudok egyetérteni. Egy-egy sarokból kelletlen zajongást, vagy az intelligencia legkisebb fokával szembesülhetek. Nem igazán tudok úgy elmenni mellettük, hogy egyetértenék velük, még akkor sem, ha némelyikük kíváncsi tekintetére lehetek figyelmes. Véletlen találkozó tekintetemből ugyanis megvetést és közömbösséget fedezhetnek fel, mivel ebben én egyáltalán nem leszek társ. Más diáknak a szívatása az én szememben nem tartozik az elfogadható tények közé. Bár még csak pár hete érkeztem, erre valószínűleg már is szerezhetek magamnak néhány olyan ellenséget, akikkel majd úgyis elbánok az évek folyamán. Lemondóan sóhajtok eme sötét gondolatokra, s egészen különleges módon sikerül már most eltévednem ebben a hatalmas kastélyban. Azt hiszem, legközelebb nem ártana beszereznem egy térképet, még mielőtt kalandozásra szánom magam.
Kilépek tehát a kétszárnyú ajtón, s egy csendes erkélyen kötök ki, ahol azért ilyenkor már nincsenek olyan sokan. Hideg levegő hamar meg-megsimítja halovány kontrasztokkal megfestett bőröm, kicsit bele is borzongok a télies időjárásba. Kimért lépésekkel közelítem meg az erkély korlátját, majd percekig a távolba tekintek. Egy megrendezett jövőt látok magam előtt, amiben pontosan úgy fogok cselekedni, ahogyan azt elvárják tőlem. De kérdem én; kielégítő lesz majd nekem? Nem panaszkodhatok, jó családból és jó helyzetből jöttem, mégis amit kívánnak tőlem, az valahogy letargiába borít. Ámbár nem fordulhatok örökké önön magányom szürkeségébe, haladnom kell a megvalósítások felé; vagy legalábbis törekedni arra. Keresek egy üres asztalt és leülök az előtte található székre. Könyvemet kiteszem az asztalra, majd kitépek belőle egy lapot és pálcát rántok. Ha elakarom ugyanis foglalni magam, akkor remek hely ez egy kis gyakorlásra. Majd az időnként feltámadó gyenge szél tesz arról, hogy a lebegtető bűbáj ne legyen olyan könnyű. Mindig is érdekelt ugyanis, hogy szélben mennyire lehet hatékonyan megidézni egy ilyen bűbájt; most legalább van időm és helyem kipróbálni mindezt. Eleinte viszonylag még jól is megy, aztán az egyik nagyobb szélben elakad a papír és eltalálok vele valakit. Kellemetlenül húzom el számat e jelenetre, majd felkelek és oda lépek a lányhoz.
- Üdv, visszakaphatnám azt a lapot? – Komoly, kissé hűvösen csillanó szürke szemeimet nem félek az övéibe fúrni anélkül, hogy bocsánatot kérnék az incidens miatt. Nem hiszek ugyanis sem a bocsánat kérésekben, sem abban, hogy ezzel bárkit megbántottam volna. Határozottan állok meg a lánytól alig két méterre, aki ha nem olyan vak, mint azt gondolnám, akkor könnyedén rájön, hogy egy rellonossal van dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Hetven évesen?
Hál istennek ő itt még nem tart, a frász kerülgetné. Ha szeretné meg gyereket, pontosabban nem is ha, mert szeretne, sőt mindennél jobban vágyik még egyre, akinél nem egy butuska tizenéves és szerencsétlen huszonéves formájában lavírozik el az élet problémái között, de valahogy úgy van vele, hogy a poronty, vagy porontyok, ha jönnének, maximum a harminckilencedik életévéig tehetnék meg, utána már semmi esetre se vállalná be. Még van keményen öt éve, hogy a szívének legkedvesebb vágy teljesüljön. Igazából nem hálátlan, hiszen van gyermeke, egy csodás ifjú lányka, de mégsem elég, hiszen ő mindig is nagy családra vágyott, csak aztán jól elszúrta. Nincs mentsége.  
- Minden fiú, akivel voltál, eltűnt? Nem lehetett könnyű a családdal, a hatóságokkal.
Nem is tudná elképzelni, ő mit tenne, ha ezt át kellene élnie, ha alaki eltűnt volna, és ő lenne az első számú gyanúsított, csak mert jóban volt vele, akár így, akár úgy. Ez így még nehezebb, mint úgy, hogy mondjuk ellenségek valakivel. Nem mintha az könnyebb lenne, hiszen diákkorban senki sem gondolhatja azt, hogy bárki tényleges eltűnése jó ötlet.
- Bántalmazták? Családon belüli erőszak? Ezért rád szállhattak. Ha mondjuk el akarták kendőzni az ügyet, talán azt hitték, hogy így nyert ügyük van. Mivel még gyerek voltál, befolyásolhatóbb is, elhitethették volna veled, hogy te felelsz az esetért. Ha valamit sokszor mondunk, még a végén elhisszük.  Nem lehet, hogy ez állt akkor a dolog hátterében? Tudom, hogy merész feltételezés.
Talán nem is igaz, de ha egy kicsit megnyugszik a lelke, már az is jó, nem? Érezhetően el van keseredve emiatt az egész miatt, eléggé rá lehettek szállva, ha ez még most is ilyen mély nyomot hagyott a lányban. A végzősre kicsit felszökik a szeme, és lesandít a lapra, hogy gyorsan kiszámolja a korkülönbséget.
- Oh. Csak úgy hirtelen? Vagy együtt voltak már, és ez csak olyan plátói volt a részedről?
Érdeklődik, miközben az utolsó kortyot is megissza a teából, amit menet közben szépen kortyolgatott. Nem szereti, ha kihűl, olyanok már más az íze, és nem melegíti át annyira az embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A történet közepébe vágok azonnal, közbe ékelt szünetként csak a bemutatkozást iktatva be, és egész kiselőadást tartok hirtelen arról, hogy mi is a gondom. Befejezve tanácstalanul, segélykérőn pillantok rá, mint aki most a csodára vár, hogy majd egycsapásra helyrekerül minden, mert a jó tündér megoldja. Nem várok ilyet egyébként. Tisztában vagyok vele, hogy a pszichológus csak más nézőpontot ad és rávezet a lehetséges pontokra, ahol kiszállhatok a körhintából. Nem kell sokat várnom, hogy kérdést is tegyen fel. A kijelentésre bólintok, majd megvonom a vállamat a kérdés hallatán és lebámulok a bakancsom orrára, aztán ismét vissza rá.
- A tanáraim nagy jövőt jósoltak kviddicsjátékosként, csak az utolsó évemben túl agresszív taktikát folytattam terelőként és kispados lettem, de gyakorlatilag eltiltottak. Ezután döntöttem úgy, hogy kell egy hely, ahol dolgozhatok az önfegyelmemen. Apa mugli és katona, amióta az eszemet tudom, kicsit belátok ebbe a világba is, és mindig is vonzott a gondolat, hogy apa nyomdokaiba léphetek. A fegyelemmel nem volt gond, nem néztek ki, álltam a sarat. Az egyetlen nagy probléma az volt, hogy én varázsló vagyok és iszonyatos tehernek éreztem végig, hogy ezt nekem titkolni kell. Ki nem állhatom a titkokat - sóhajtok egyet, és már ismét a földet bámulom. Olyan idegesítőek tudnak lenni ezek az apróságok, amikor az ember elás magában. Én szeretek önmagam lenni, így hát ez nem jött össze. Az újabb kérdésre felpillantok ismét, majd már sokkal lazábban dőlök hátra. Kevésbé feszélyez a kérdés, mint a kudarc tudata, mert végül is kudarcnak éltem meg, hogy nem sikerült apa példáját követni, akkor is, ha tudom, hogy aurorként legalább nem kell eltitkolnom egy olyan jelentős információt magamról, mint az, hogy varázsló vagyok. Az úgynevezett másságom olyan téma már ehhez képest, amit lazán veszek. Nem probléma, és ez a testtartásomon is meglátszik.
- Tizenöt évesen közöltem a családdal, és nem lepődtek meg különösebben. Jó, anya nem küldött örömében körbaglyot a rokonságnak, hogy mi is van, ünnepeljük már meg, de azt hiszem, valahol sejtették már előtte is. A nagybátyáim meg úgy a tágabb család már más kérdés, de a szüleim meg a húgom egész jól elfogadták és egyáltalán nem kezelik gondként, sokkal inkább támogatni igyekeznek - válaszolom, és még egy félmosoly is megjelenik az arcomon. Szerintem nagyszerűbb családom nem is lehetne. Nem tökéletes, de jó ez így, ahogy van. A fekete leves viszont most jön csak, a harmadik kérdés alakját öltve. A kapcsolatunk vége... szusszantok egyet, és rágni kezdem az alsó ajkam, körbe-körbe pislogva a szobában, miközben igyekszem összerakni valamiféle választ. Már megint csavargatom az ujjaimat is, időnként hangosat roppantva ujjperceimen.
- Az a baj, hogy szerintem nem is ért véget. Mármint úgy értem, hogy sose zártuk le. Egy évvel fölöttem járt, de szobatársak voltunk. Amikor végzett, nálunk töltött pár napot, mielőtt hazautazott volna, és felhoztam, hogy legalább a szüleim tudhatnák, hogy mi a helyzet, erre másnap hajnalban már sehol sem volt. Egyszerűen köszönés nélkül lelépett... pedig még a vak is látta, hogy van köztünk valami. Az akkor hét éves húgomnak is feltűnt, de ő el nem fogadta volna... most meg azzal jött, hogy könnyű nekem bátornak lennem, mert megvan mindenem hozzá, meg hogy ő biztos benne, hogy gyűlölni fogom, ha megismerem... hogy a jó fenébe tudok egy olyan embert szeretni még mindig, akinek olyan sok titka van, hogy meg se próbálom számon tartani, rémesen megkeseredett és még folyton el is taszít. Fogalmam sincs, mihez kezdjek vele. És állítólag még a nők zavarják össze az embert. Matthew mindenkin túltesz - morgom a végére, már szép lassan fel is hergeltem magamat azzal, hogy végiggondoltam, mi bajom van vele, a hozzáállásával, meg úgy egyáltalán, de ettől még mindig nem változott semmi. Grimaszolva hajolok előre kicsit, meggörnyedek, mintha ennek az egésznek a súlya ténylegesen a vállamra nehezedne és még mindig a számat rágom. így a kérdésre adott válaszként valamennyivel jobban látom legalább ezeket a részleteket, de még mindig nem lettem sokkal okosabb.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Történt személyi sérülés, esetleg komolyabb dolog, ami miatt a kispadra küldték?
Figyelmesen hallgatja a fiút, észrevétlenül bővül a szavak listája a papíron. Mondatokat sosem ír. Ez talán az ő ösztönös reakciója. Ha csak szavakat ír, az sok minden lehet, ha mondatokat és a másik esetleg látja, talán félreérti, vagy olyan irányba tereli a beszélgetést, ami miatt a jelen problémától eltérnek. Ezt pedig egyelőre nem szeretné.
- Miért kellett volna elmondania? Miért gondolt a mágiára, ha el akart távolodni tőle? Vannak varázslók, akik pálcája évtizedek óta egy szekrény mélyén porosodik, ők maguk pedig csak akkor vagy akkor sem fedik fel a titkukat, ha az utóduk mágikus képességek birtokosa. Az, aki le akar számolni ezzel a világgal, meg tudja tenni. Magát viszont úgy érzem, hogy valami itt tartotta. Egy lezáratlan ügy talán.
Ő maga is megtette, kerek tíz évre. Nem voltak ingadozások, nem volt megbánás, nem volt semmi. Az elején egy kicsit hiányzott, de a végén már azon is el kellett gondolkoznia, hogy hol a pálcája. Ha Mina nem örökölt volna mágikus képességeket, nem is biztos, hogy valaha felmerült volna a visszatérés a varázsvilágba, még ha ez azzal is járt volna, hogy soha többet nem láthatja Dwaynet. Talán könnyebb lett volna így mindenki számára. Most viszont, ha választás elé állítanák, ugyanúgy belevágna a visszatérésbe, miatta. Furcsa dolog ez a szerelem, és egy nagy szemét is.
- Vagyis szerencsésnek mondhatja magát. Az ön helyzetében kevesen kapnak semleges vagy pozitív visszhangot a családtól. A szülők a legtöbb esetben kétségbe esnek és oktalanul szégyenkeznek a gyermekük miatt, aki más lett. Pszichiáterekkel, gyógyszerekkel próbálják elhitetni, hogy ez nem más, csak bolondéria, és lehetnek még „normálisak”.
Az utolsó mondatnál felemeli a két kezét, mutató - és középső ujjaival idézőjelet formázva a levegőbe. Hiába a nyitottabb társadalom, ez a világ valahogy elítélőbb, mint mikor ezek a dolgok nem voltak kimondottak. Mikor a férfiak nősültek, és a nők férjhez mentek, majd titokban a négy fal között önmaguk lehettek. Más volt a világ, de kérdés, hogy jobb is, vagy csak nem tudjuk megfelelően használni a mostanit.
- Feltételezem ez az ok, amiért visszatért. A tudatalattija nem a varázsvilág titkolását tartotta főleg bűnösnek, hanem, hogy van egy lezáratlan ügye, hogy meg akarja tudni, mi miért történt. Megtudni, hogy miért nem tudta felvállalni a kapcsolatukat. Biztos, hogy csak a magyar nyelvű aurorképzés okán jött ide? Csak ez volt a motiváció? Nem hallott semmit azóta Matthewról?
Elég érdekes véletlen, bár a véletlen ilyen fokú megnyilatkozása nem ismeretlen az ő számára sem, hiszen járt már ő is igen kellemetlenül emiatt. Azonban le kelle ezeket is tisztázni.
- Képzeljük el, hogy Matthew itt áll most, ott a falnál. Mit mondana neki? Bármit mondhat, egy percig hallgatja magát, mit akarna közölni vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Válaszolok a kérdésekre, azokat viszont újabbak követik. Nem mintha gond lenne, bár egy-kettő alapján kicsit az az érzésem támad hirtelen, hogy félreérthetően fogalmazhattam. Az okozott sérülések számát illetően nemtörődöm módon vonom meg a vállam, mintha egy pillanatra ismét ott lennék a másik pszichológusnál, akihez a kviddics miatt kellett elmennem. Na és, ha voltak? Elég sokan, pedig csak két meccsen játszottam végig, de azért számolni kezdek magamban, mire is emlékszem, noha pontos válasz így se lesz, hát szusszantok egyet lemondóan és válaszolok.
- Több, mint kellett volna. Nem is emlékszem mindre, de annyira agresszíven játszottam, hogy pszichológushoz küldtek - vonogatom a vállam, mintha nem is lenne semmi jelentősége az egésznek. Szerettem kviddicsezni, pontosabban szeretek kviddicsezni, volt annak azért jelentősége, csak már tényleg nem különösebben érdekes, sokkal inkább az viszont a következő kérdés. Meglepetten pislogok a felvetésre, majd meg is rázom a fejem.
- Bocsánat, félreérti... nem akartam feltétlenül távol lenni a mágiától, csak olyan környezetet kerestem, ahol muszáj gyakorolnom az önfegyelmet. Soha nem akartam leszámolni azzal, hogy varázsló vagyok, és éppen ez volt a baj. Megszoktam, hogy mágiával intézem, amit lehet, nehezebben boldogultam a sokkal körülményesebb mugli megoldásokkal, és elmondani meg... egyszerűen csak utálom a titkokat, ha magamról van szó. Folyamatosan az az érzésem tőle, hogy nem vagyok önmagam, ha titkaim vannak, márpedig ott titkaim voltak - válaszolom elhúzva a szám egy kissé a végére, nem tudom, honnan ered ez az egész, de tényleg nem, hogy nem szeretem a titkokat, egyenesen irtózom tőlük. Amint rátérünk a szüleim elfogadó magatartására, eltűnik a feszültség érzete, ismét ellazulok és bólogatok egyetértően. Tényleg jól jártam velük. Ez a nyugodt állapot azonban nem tart sokáig, újra megfeszül a vállam, amint Matthew kerül szóba és idegesen dőlök előre, és nem sűrűn pillantok fel, inkább számat rágva hallgatom végig némileg furcsának tűnő következtetéseit.
- Nem tudtam róla, hogy itt lesz. Matthew Londonból származik, igazán nem volt okom azt gondolni, hogy éppen egy magyar intézményt választ továbbtanulásra és még utána is a közelében telepedik le. Már be voltam iratkozva, amikor a tudomásomra jutott a dolog. Négy éve nem hallottam róla az égvilágon semmit sem.  - rázom meg a fejem, majd felpillantok kissé kételkedve benne, hogy jól hallottam-e a kérést, és sóhajtok egy nagyot.
- Nézze... én megtehetem, de már elmondtam neki mindent, igazából kétszer is. Sőt, még meg is csókoltam, hátha az majd egyszerűbben érthető, mint amit mondok, de nem úgy tűnik. Nem tudom. Ha hinnék a végzetben, azt mondanám, hogy ez biztos Fortune, vagy hogy hívják azt az istennőt... szóval az ő műve, de nem hiszek benne, szóval nem tudom hová tenni. Igazából azt se tudom, haragudnom kellene-e még rá, vagy inkább kerüljem és akkor jobb lesz, az viszont érdekes lenne, mert még egy bögre Earl Grey-ről is ő jut eszembe. Ez egyszerűen szánalmas - hördülök fel a végére, haragszom is érte magamra, elvégre nem kéne nekem ezt csinálni. Túlléphetnék az egészen és élhetném az életem is akár, csak akkor meg min is rágódnék én naphosszat? Még a végén unatkoznék, vagy tudja a fene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Úgy érezte, hogy a mágia világában nincs mód az önfegyelem gyakorlására?
Érdeklődik a fiú arcmimikáját tanulmányozva. Kicsit olyan, mintha ez a védelmi mechanizmus még most is, a beszélgetésük alatt is igaz volna. Persze ez természetes, főleg, hogy most találkoznak először, nem sokan bíznak meg az emberben azonnal, és már az is szép, hogy ilyen sok mindent azonnal elmondott neki. Elgondolkodón tartja a szemét a fiún, miközben beszél hozzá.
- Ez kicsit menekülésnek tűnik mégis. Hiszen egy olyan helyre menekült, ahol nem lehetett önmaga. Ez azt mutatja, hogy mégis menekülni akart, kizárni ezt a helyet. Nem tudom, ez így mennyire érthető? Vannak a világunkban olyan intézmények, iskolák, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a fegyelemre, szigorúbbak, mint mások. Nem lett volna tanácsosabb inkább egy olyan helyet választani, amelyben önmaga lehet, ám az ilyen esetekre nem adnak lehetőséget?  
Nem sok Matthew rohangál itt, még kevesebb, aki idősebb a fiúnál. Mivel pedig ő maga is falulakó, sőt van egy Adam nevű kedves családi barátja, aki történetesen egy Matthew nevű fiúcska tulajdonostársa a boltban, ahol már maga is megfordult, így tudja, kiről van szó, ám ezt nem feltétlenül köti a vele szembe ülő orrára.
- Illetve a szobatársáról is. Nem gondolja, hogy túl sokat foglalkozik a problémával. Nem kis probléma, én ezt megértem, hiszen a szívügyek sosem könnyűek. A helyzet számomra sem ismeretlen, de tudom, ha folyton görcsöl valaki azon, hogy tisztán lásson, akkor elmegy mellette az élet és a lehetőségek is. Törjön ki. Keressen valamit, akármit, amivel lekötheti magát. Valamit, amit eddig nem tett, ami szöges ellentétben van a korábbi szokásaihoz, melyek köthetők Matthewhoz.
Egy kicsit fellelkesült, érzi, hogy a nyelve is gyorsabban pörög. Emlékszik rá, hogy amikor ő elindult ezen az úton, pár nap alatt milyen felszabadult lett. Aztán persze visszatért, a probléma megint megjelent az életében, de sokkal jobban kezelte és kezeli a mai napig. Már nem görcsöl, nincsenek álmatlan éjszakái, egyszerűen olyan, mint régen, mint amikor megismerkedtek. Újra nevet, kedves, egy könnycsepp se hullott mostanában az férfiért, és tudja, hogy törékeny az egész, ami közöttük van, óvja és félti ezt a viszonyt, ám nem ragaszkodik görcsösen, és talán ezt már a másik fél is érzi.
- Tudja, ha valamire rákoncentrálunk, begörcsölünk, akaratlanul is. Hiába próbálunk nyitottak lenni. Azt az egy valamit látjuk mindenhol, legyen az egy vizsga, vagy egy lezáratlan kapcsolat. Fel kell nőni a feladathoz. El kell engedi a múltat, lehetőséget kell adni a jövőnek, új dolgoknak. Sok választ csak az után kap meg az ember, ha már továbblépett. Mint amikor keresünk valamit, de nem találjuk. Aztán amikor már nem lényeges, szinte azonnal a kezünkbe akad. A világ furcsa fintora ez, komoly és mély a problémája van, idővel szembe kell néznie vele, de amihez elég erősnek is kell lennie, hogy sikerüljön. Arra pedig készülnie kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Még mindig az az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett egy kicsit a pszichológussal, elvégre nem azzal a problémával jöttem ide, hogy mi volt két hónappal ezelőttig. Fáradtan sóhajtok egyet és megvonom a vállam, még mindig ugyanazt a nemtörődöm stílust részesítve előnyben, mint imént a kviddics során szedett áldozataim számát illetően.
- Nem tudom. Lehet... legyen menekülés, sose gondoltam így rá. Valahogy abszolút természetes döntésnek tűnt, hogy ezt válasszam, ha már egyszer láttam, hogy apa ennek a világnak a része. Csak apa mugli. Na mindegy, nem is ez a lényeg, csak azt hittem, lehetek olyan, mint ő, és azért kicsit pofára esés volt, hogy mégse jött össze - elhúzom a szám, ahogy kimondom az utolsó mondatot is, de valahogy azért már egyre kevésbé zavaró így visszahallva, vagy nem is tudom. Nem támad az az érzésem tőle, hogy kellene néhány kör futás a pályán, vagy netán a seprűm meg egy ütő gurkóval együtt. Az újabb felvetés már nem lep meg. Igaza van. Újabb sóhaj a reakcióm, ez már inkább a beletörődő fajtából, és hajamba fúrom az ujjaimat, végighúzom tincseim között, aztán ölembe ejtem a kezem és rábólintok a kérdésre.
- De. Tudom, hogy túl sokat foglalkozok vele. Hogy őszinte legyek, lezárni akartam az egészet, mert az valahogy mindig is hiányzott. Azt se szeretem, ha a dolgok csak úgy lógnak a levegőben. Meg akartam tudni, hogy mi a fenéért lépett le minden szó nélkül, aztán meg rájöttem, hogy nem tudom, és talán nem is akarom lezárni, pedig le kellene. Nagyon le kellene. Csak folyton szembejön valami, ami miatt aztán eszembe jut ezeregy dolog és... na... volt előtte egy barátnőm, Kinga, de vele annyira nem működött igazából semmi. Végül barátok maradtunk. Matthew... hah... olyan, mint egy sündisznó, de valahogy mégis közelebb engedett, mint másokat és amikor újra találkoztam vele... pont olyan volt az az egész veszekedés, mintha ott folytatnánk, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk -  felpillantok rá, majd újra hátradőlök figyelmesen hallgatva a szavait. Van abban valami, amit mond. Ahogy kezdem látni az összefüggéseket az alapján, amit kimondok, mintha más megvilágításba kerülne minden. Jobban belegondolva igaza lehet. Utolsó szavai hallatán már bólogatok is párat. Kezdtem belefáradni ebbe a folyamatos hajcihőbe, és egyre kevesebb értelmét látom annak is, hogy győzködjem én bármiről is Matthew-t, amit egyébként sem akar elfogadni.
- Lehet... talán tényleg csak keresnem kellene valami elfoglaltságot és hagyni az egészet a fenébe - jelentem ki, és a kezdeti bizonytalanság ellenére a mondat végére már egészen határozottan beszélek. Azt hiszem, megszületett a döntés a fejemben az egész kérdést illetően. Egyelőre kell valami, ami lefoglal és nem gondolkodok hülyeségeken, aztán majd úgyis beleszokok ebbe és nem is lesz gond a sok apró részlet, ami amúgy az őrületbe tudna kergetni, főleg, ha még töprengek is rajta naphosszat. Ismét térdemre támasztom a könyököm, tenyerembe pedig az állam, de ez már cseppet sem a feszültség eredménye, inkább csak a hagyományos gondolkodó testtartás.
- Honnan tudhatnám meg, milyen szakkörök vagy órarenden kívüli képzési lehetőségek vannak az iskolában? Legilimencia, patrónus-bűbáj, ilyenre gondolok, ami majd úgyis jól jön, ha auror leszek - teszem fel a kérdésem. Úgy tűnik egyelőre számomra, hogy az időm kitöltésére az ilyen ráadás tanulási lehetőség nem csak remek, de hasznos is lenne.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Grace Erin Green

Éppen hatalmas felfedezéseken esett túl, a trutyi ott van a kezében, és ez az, ami igazán izgalmassá teheti majd lekövetkező napjait. Táncoló virágokat csinált! Ő, egyedül! És másnak talán nem lenne olyan nagy dolog, de ha a növényeknek is lesz tőle ritmusérzéke, neki még milyen lesz... bár az ízét nem tudja milyen, lehet, hogy meg se tudja inni, de ezen segít majd egy kis vanília vagy kókusz esszenciával vagy ilyesmivel, pont jó lesz arra.
Abbahagyja a dobolást, a növények csendben megállnak, ami jó jel, le lehet állítani a folyamatot. Sóhajt is egyet, elégedett vigyorral szemléli az üveget. Azonban amikor felpillant egy elég kialvatlannak tűnő, szétcsúszott, morcos, érdektelen lány áll ott, szerencsétlen meg is riad. Hirtelen nagy kerek szemekkel néz rá, kicsit össze is rezzen, majd elejti az üveget.
- Eeeehw! - Állapítja meg, ahogy a zöld trutyi végigfolyik az egyik kedvenc cipőjén, grimaszolva nézi, majd harcias tekintettel pillant a lányra. De hamar elkapja a tekintetét, vissza a bájitalra. A trutyija... ott folyik a trutyija... a kincset érő, táncos trutyija! Hát ezt biztosan nem hagyhatja csak úgy szó nélkül.
- Nézd meg, mit csináltál! - Mutat végig, ráadásul a cipőjét is úgy szereti, nem hiszi, hogy le tudja majd szedni, és már most sajnálja. Már pattan is fel, hogy beolvasson a lánynak. Noha vajmi kevéssé az ő hibája ami történt, jelenleg ő az egyetlen, akire mérges lehet, mert ahhoz, hogy magára haragudjon, bizony túl hiú.
- Cicuskám, mégis mit csinálsz te itt? Nem mondták még neked, hogy a goth stílus már nem menő? Vagy te is vámpír vagy? Jaj, bocs, ezt a poént már ellőtték... - Sóhajtja, ahogy visszagondol a Dénával való találkozásra. Ő is hasonlóan megviseltnek nézett ki, igaz a ruhatára is sötét volt, mások számára ijesztőnek hatott volna. Ám Gabrielle szemével ez ízléstelen volt. Grace nem az, csupán csak bűnbak, de most mégis minden rossz rajta.
Viszont nem várt fordulat következik be, vékony kis hangjának "csodálatos dallamára" a bájital működésbe lép. A cipői, a drágák önálló életre kelnek és ahogy mondja a magáét, és dobolni kezdenek. Furán, szemöldökeit emelve néz le, de úgy dönt, nem is törődik vele egyelőre. Szarvas hiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem tervezett újoncot erre az évre, hiszen most kezdett még csak el tanítani, először talán a tantárggyal kéne tisztában lennie a sok diáknak, nemhogy rögtön gyakorlat... Ettől függetlenül jó látni, hogy van olyan, aki komolyan gondolja és érdeklődik, ebből is látszik, nem volt hiábavaló idejönnie. A székre lehuppanva azonnal tanár pózba vágja magát és a delikvenst is megkínálja egy hellyel, mivel 1, kényelmesebb, 2, kitörik a nyaka, ha folyamatosan felfelé kell bámulnia. Hiába, neki ilyen nyakfájós dolgai vannak.
- Valóban nem kerestem tanoncot, nem véletlenül, de úgy látom, hogy érdekel téged a tárgyam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy személyesen kerestél meg - biccent egyet, ezzel is jelét adva annak, hogy értékelendő, plusz pontos húzás volt a látogatás. Figyelmesen hallgatja a fiú bemutatkozását, mígnem az lassan előrébb nem dől, hogy úgy folytassa mondandóját. Renée nem tudja megfogalmazni, mi az, ami ennyire különös Gareth-ben, de a hideg másodpercek tört része alatt fut végig a hátán. Nem fél. Ez inkább amolyan borzongás szerűség, ahogy  a tökéletes hang mellé olyan szempár társul, ami sok mindent rejt, csak mosolyt és boldogságot nem. Talán még nyelne is egy nagyot, ha most nem tanár szerepben ülne. Mire végiggondolná, mit is látott, Gareth hátradől és úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna. Renée szinte pislogás nélkül mered rá, nem tudja, hová is rakja az előző jelenetet. Eközben persze az agya másik fele feldolgozza az információkat és lassanként bár, de reagálásra készteti. Nem könnyű.
- Az illúziómágia tanulását nem elsősorban ahhoz kötöttem, hogy hanyadikos szinten állnak a diákok, hanem készek-e. A pszichésen gyengék a saját illúziójuk fogságába kerülhetnek ez pedig remélem nem kell elmagyarázzam, hogy miért veszélyes. Ahogy telnek az évek, remélhetőleg azzal egyenes arányban nő be a fejetek lágya. Ez persze nem mindenkire igaz, ahogy elnézem, te a komolyabbik feléből vagy a diákságnak - egy aprócska biztató bók elejtése megengedett ilyen helyzetben. Keresztbe fonja karjait maga előtt és még egyszer végigméri a fiút. Az eddigi beszélgetés alapján a szándékai komolyak, valóban akarja ezt és érezhető, hogy sok mindent megtenne azért, hogy tanulhasson. Teljesen ideális alapanyag, legalábbis elsőre. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni. Az a korábbi jelenet fenyegetően motoszkál a fejében.
- Van egy ajánlatom a számodra, amivel mindannyian jól járunk. Én felmérem a képességeidet, te pedig elsajátítod az elméleti hátterét az illúziómágiának, majd ha alkalmas vagy, akkor a gyakorlatit is. Az együtt töltött idő elegendő lesz erre, azonban vannak szabályok. Ha mással nem is, velem őszintének kell lenned. Alázatosságot várok el a tárggyal kapcsolatban és kitartást. Nagyon nehéz tökéletesre fejleszteni, de látom benned a lehetőséget. Amit mondok az szentírás. Akkor gyakorlunk élesben, ha én azt mondom, előbb semmiképp. Ha minden jól megy, két év alatt profi leszel. De! Ez az idő megnyúlhat attól függően, hogy haladsz. Van, akinek öt évre van szüksége, van, aki két év alatt megcsinálja. Rajtad és a munkádon múlik - miután úgy érzi, hogy mindent elmondott felvonja fél szemöldökét. Nem fogja győzködni ezért. Nem kér sokat. Külön órákat ad, tanítja, cserébe figyelmet, fegyelmet, kitartást és tiszteletet vár. Ha minden úgy lesz, ahogy Renée mondja, Gareth maximum három év alatt illúziómágussá válhat, de gyanítható, hogy előbb. A választás adott, a fiú dönt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szép lassan kezdek beleszokni az új feladatköreimbe, alkalmazkodom a másfajta életritmushoz, amit ez követel tőlem. A tanárkodás meglepően könnyebbnek találtatott, mint azt előre sejteni véltem, legalábbis a legtöbb dolog, ami oktatóként a feladatom, sokkal egyszerűbben megoldható, mint amiket például Ausztráliában kapok. Az ottani színház vezetője a legtöbbször a lehetetlent is túlszárnyaló feladatokat sóz a nyakamba, de legalább tanulok és fejlődök munka közben.
Az iskolai színjátszó felügyelete is nagyon jó tapasztalat, bár még csak most kezd beindulni igazán. A nagy meghallgatás már lement, még azelőtt, hogy egyáltalán visszatértem volna a kastélyba, de azért vannak diákok, akiknek év közben jön meg a kedvük a különféle szakkörökhöz, őket pedig "le kell tesztelni", mielőtt bevennénk a körbe. Jeleztem a színjátszót vezető lányoknak, hogy szívesen átveszek néhány egyéni meghallgatást, hiszen ez is értékes tapasztalat lehet a későbbiekben.
Éppen egy ilyenre tartok most is az ismerős folyosókon, de ezúttal remélem, hogy hamar vége lesz, mert estére már Ausztráliában kell lennem, hogy másnap hajnalban kezdhessük a próba előkészületeit, és nekem még az egyik díszletelem festését is be kell fejeznem. Nehéz az élet, ha az embernek két munkája van, és mind a kettő más földrészen.
Belépve a terembe azonnal meglátom Anthonyt, aki az óráimról már ismerős, bár sokat azért nem tudok róla. Tehetséges festő, aki egy kis erőfeszítéssel még jobb lehetne, akár világszinten is híres művész. Persze addig még sokat kell tanulnia, de látom benne a képességet. Azt viszont nem tudom, miért is akarna színészkedni, hacsak nem a díszletek érdeklik.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Mielőtt megkezdenénk a meghallgatást, kérdeznék pár dolgot, ha nem gond - sétálok mellé, és jelenleg örülök, hogy ül. Eléggé kényelmetlen, hogy általában fel kell néznem az emberekre, de akkor pláne zavaró, ha egy diákom tornyosul fölém. Olyan furcsa érzés, hogy a mellkasáig is alig érek, de én dirigálok neki.
- Melyik területen szeretnél majd feladatot kapni? A háttérben munkálkodnál inkább, vagy te szeretnéd játszani a szőke herceget? - mosolygok rá, mert a kisugárzása valamiért Yarra emlékeztet.