36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2014. február 14. 16:03 | Link

R.I.P. Misi

Az ágy alatt hagyta, ebben száz százalékig biztos, de most legfeljebb ragadozóméretű pormacskák szemeztek vele az említett helyről - és egy üresen tátongó tok, a szoba sarkába lökve. Hegedű sehol...
Ez volt tulajdonképpen az első értékes dolog - a pálcája után -, amit a saját megkeresett pénzéből vett, így lényegében duplán fontos volt a számára, inkább szentimentális okokból, mint ténylegesen az anyagiak miatt. Alapvetően nem is tartotta a szobában, pontosan ezért, ami most történt; semmi olyat nem hagyott elöl, aminek az elvesztését bánná, hegedűt meg főleg nem, mert továbbra is kitartott amellett, hogy titkolja a melodimágus képességeit, ezt pedig úgy volt a legkönnyebb, ha nem látták hangszerrel a kezében. Még a végén valakiben felmerülne a kérdés, hogy mégis hogyan tanult meg egy év alatt így játszani.
Az egyetlen ok, amiért most mégis kénytelen volt otthagyni, az volt, hogy hírét vette, a húgát néhány idióta bántja az előkészítőben, úgyhogy ideálisnak látta a pillanatot, hogy bemutassa egy-két tízéves kis gyökérnek az elbűvölő mosolyt, amit sebhelye kölcsönzött neki. Meg se kell szólalnia mellé, és a tanárok sem kifogásolhatnak semmit - szegény, szerencsétlen tinédzser fiú nem tehet róla, hogy ijesztően néz ki. Nem hát. Fáj is az áldottjó lelkének.
Nem volt távol húsz percig se, de mire visszajött, a hangszernek tokostul-vonóstul nyoma veszett. Az. Ő. Hegedűjének.
Kérdőre vonja a klubhelyiség festményét, aki - lévén Noel valaha prefektus volt, mielőtt még mindenki rájött volna, ez mennyire nevetséges ötlet - egész készségesen segít, vagy legalábbis önmagához képest, és néhány további portré, valamint egy szellem bevonásával az egyenletbe, meg is tudta, merre tart kedves szobatársa, innentől kezdve pedig csak azt a szörnyű hangot kell követnie, amit szerencsétlen, megkínzott hegedű produkál. Komolyan, szinte fizikai fájdalmat okoz számára, hogy ennek fültanúja, és ha épp nem a bosszún járna az agya, meg is borzongana, de most épp azon munkálkodik, hogy beérje a másikat - és mivel az szépen, komótosan gyilkolja épp Noel egyik legértékesebb tulajdonát, a fiúnak talán van is esélye beérni, még mielőtt valami visszafordíthatatlant tesz a másik.
Felkap egy cserepesvirágot az egyik ablakpárkányról, némi sztoikus sajnálattal a szemében vizslatva a hippiszínre festett porcelánt. Igen, tökéletes lesz.
Két további sarkot kell csak megtennie futólépésben, hogy beérje a másikat, aki épp azzal foglalatoskodik, hogy felszerelje szerencsétlen megkínzott hangszert az ajtóra, és ha volt is bármiféle hajlandóság Noelben a tárgyalásra, ez a látvány igen gyorsan elfeledtette vele a békés problémamegoldás fontosságát.
Mindenféle figyelmeztetés nélkül megküldi a cserepet, Misi tarkóját célozva, elvégre nincs is jobb altató ennél az új készítménynél, amelyet a köznyelv csak "ibolya cseréppel" néven emleget, de ennél valami hangzatosabb címmel fognak eladni.
Hogy sokkal sportszerűbb lett volna, ha megvárja, hogy a másik szemben álljon vele és felkészüljön a küzdelemre? Ahhoz egy kicsit nagyobb gerincet kellene növesztenie, hogy érdekelje...ha pedig támadása sikeres, azt is bemutatja, mi a hangszergyilkosság ára.
 - Jaj, megcsúszott a kezem... - jegyzi meg.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2014. február 14. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. február 25. 05:37 | Link

Hell is waiting for you - Noel

Mint aki jól végezte dolgát, még utoljára megszemléli a zseniális művészi kompozíciót (minimum könnyeket csal a szembe! ), magában még elnevezi mondjuk „Halál a vonókra” címen és irányba állva megindul tovább a folyosón. Igen ám, csak hogy alacsonyan szállnak újabban a cserepes virágok. Nagyon ízesen érzékelteti ezt az a tény is, hogy egy pont a tarkójába vágódik be. Hova tovább, szabályos kilencven fokos szögben hajol meg a fal felé tőle precíz japán meghajlást bemutatva! Hangsúlyozandó, hogy a fal roppantul megtisztelve kell érezze magát, mert ilyen szögben történő meghajlást csakis nagggyon nagy tiszteletnek örvendő személyek érdemelnek ki. Vagy épületi elemek. Mint a nevezett fal. Bizony, hosszú történelmet regélhetnénk csodás rücskösségéről, a felhasznált anyagok minőségéről, a bűbájokról, melyekkel lekezelték, vagy éppen a megannyi rovarról, akik Ágyugolyó Futamokat szerveztek rajta (tényleg?) . Ám ez mind belefér egy kétezer oldalas hősi eposzba, amit majd valaha valaki megír, ha a végőrület határán mozogna. Ő speciel csak csókot lopott a minőségi falfestéktől és legmélyebb szívfájdalmára az tett rá visszasmárolni! Kész, passz, vége az életének, megy és akasztja magát az első szemöldökfára, amit fellel.
Áhh, hogy ez nem a Valentin napi részleg? Elnézést, folytassuk akkor ott, hogy megfejelte a falat hála az „ibolya cseréppel” nevű különleges altatónak. Valami gond lehet a szervezetével, ugyanis alvás helyett csillagokat kezd látni, Oriont, Nagy Medvét, Kis szekeret, Közepes Rinocéroszt, Kígyót meg Hippi Békát... Áhh, ez egy üvegcserép volt, aha. A nyakát melengető valami bizonyára egy üvegdarab csóknyoma lehet. Hányszor megmondta már a szeretőinek, hogy ne szívják ki a nyakát, mert foltja marad, azistenit!
Lassan, rezignált mosollyal az arcán felemeli jobbját és nekitámasztja a falnak. Ezt követően valahogy kinyomja testét, hogy az függőlegesen álljon éééés elkezd megfordulni. Jééé, hát nem Noel az?
- Pedig hányszor elmondtuk neked, hogy ne krémezd a patáid pluszba, mert nem szívja be a bőröd, bahh! – Drámaiain megcsóválná a fejét, de a fintorgás és a vércsík (csak felületi sérülést szenvedett el) megakadályozzák a maradéktalan gúnyalakítás beteljesítésében.
- Nézd már, az nem egy hegedű véletlenül? – Avagy milyen az, amikor egy beteges ember nem bírja befogni a nagy pofáját. Hát ilyen. Húzd alá, hogy kicsináltál egy nagy értékű hangszert, úúúgy kell, gratulálok, idiotizmusból olimpiát nyernél, drága csillagom, csak meg ne erőltesd magad és a szép pofid. Hány Noelt is látsz? Kettőt? Nehogy dupla pofont kapj a végére.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. február 25. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 30. 12:01 | Link

Csengettyű

Folyamatosan csak egyetlen szó cikázik az agyában. Katasztrófa. Komolyan katasztrófa az egész helyzet. Amennyire igyekezett pozitív lenni a dologgal kapcsolatban, most legalább olyan negatív. Próbálta helyrehozni, próbált kedves lenni. Kedves is volt, még ha fájt is, és ezzel sikerült elérnie, hogy még nagyobb galibába sodorja magát. Nem tudja, hogy mi lesz, hogy ez a helyzet valaha is megoldódik-e. Botond most nincs ben, még csak rákészülnek az évre, kicsit átalakítják a helyet, más lesz az elrendezése. Nem is baj, ez is csak az egy évvel ezelőtti eseményekre emlékezteti. Nem akar emlékezni, és mégis, vágyik a múltra.
Az éppen olvasott aktát fáradtan leteszi, az Ombozi gyerekről írt kusza feljegyzéseket próbálja kibogozni. Nem is igazán érti, mi vezetett a helyzet ilyen drasztikussá válásához. Megkérdezhetné, de minimum húsz csapdára lenne szüksége, hátha valamelyikkel elejti Dwayne Warrent, és még akkor se biztos, hogy szóba áll vele. Lehunyja szemeit, majd sóhajt és újra kinyitja. Nem szabad sírni. Mintha hatvan éves lenne, úgy kel fel, és indul meg egy újabb adag tejeskávéért. Nem számolja hányadikat issza, pedig még dél sincs. Ebéd a nagyteremben. Dolgok, amiket biztosan ki fog hagyni, bár jobb lenne, ha kicsit közelebbi kontaktot ápolna a Rellonosokkal, elvégre a helyettesükké vált. Meg kéne ismerkednie a prefektusokkal is. Pár diákot ismer onnan, de az édes kevés, ha az ember lánya a vezetőségük tagjává lett. Felül kellene kerekednie, de nem megy, egyszerűen nem tudja már rendben tartani az életét. Elvesztette a fonalat, és már azt se tudja pontosan, hogy korábban hogy sikerült megtartania.
Esetlen mozdulatokkal lép vissza, ha nem tartana tőle, hogy bárki belép ide, akkor simán lerúgná a cipőjét, de nem teleti meg. Lehet nem értekék, hogy mit keres egy női cipő egyik párja a földön, másik meg sarkával a falba ágyazódva. Szíve szerint most ezt tenné, csapkodna, ordítana, és leginkább nem látna szellem macskákat a kanapén ülni.
- Szuper Zója, egy dilis lett a dilidoki.
Fáradtan ül vissza a székbe, szemét becsukva kezdi masszírozni a halántékát, és igyekszik visszatérni a való világba. Amúgy ki mondta, hogy szellem macskák nem lehetnek? Nekik is lehet befejezetlen ügyük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. szeptember 30. 12:08 | Link

Dr. Mácsai Zója


   -  Ha már ott vagy, igazán meg is simogathatnál vagy valami.
Hallatszik a negédes hang a kanapé mélyéről. Talán csak a szellő furcsa játéka mindez, vagy a pszichológusnő tényleg kezd véglegesen becsavarodni, hiszen ez nem lehet más, csak gonosz kis káprázat.
A gonosz kis káprázat azonban feláll, U alakban megnyújtóztatja a hátát, majd a kanapét kezdi el gyúrni félig áttetsző, kékes szellem- mancsaival. Mindeközben pedig laposakat pislogva bámul a nőre.
   -  Jól hallottad. Ráérsz. Simogass meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 30. 12:41 | Link

Csengettyű

A kifejezést, ami az arcára kiül, talán úgy lehetne leírni, mintha azt mondaná „na ne szivass”. Úgy néz a macskára, mintha tényleg nem hinné el, hogy ott van, aztán lassan kénytelen belátni, hogy de, sajnos mégiscsak arra járt. Simogassa meg, na persze. Nyugodtan néz a macskára, már nem hiszi azt feltétlenül, hogy a macska nincs ott. Reméli az az egér is csak szellem volt, ami a minap átfutott előtte az utcán. Nem is akar rá emlékezni. Visszafordítja a tekintetét az akta felé, bosszúsan morogva.
- Feleségül ne vegyelek?
Bár elég furcsán jönne ki a lépés, de lehet két házasság után most már simán csak a másik oldalra kéne állnia az oltárnál. Úgyis szereti, ha ő irányíthat, bár ez a szellem macska is elég vetélytársnak néz ki ebben, inkább elolvassa ugyanazt a sort harmincegyedszer is, és megpróbálja a mellette elterülő lapra szépen, a saját betűivel lejegyzetelni, hogy mi is történt. Nem könnyű, sőt, ahogy elnézi, ez egy egész napos kihívás lesz a számára.
- Miért tenném, amúgy?
Azt már meg se kjérdezi, hogy mégis hogyan képzelte el a macska, mivel szellem, de lehet, hogy erre érzékeny és nem beszélnek róla, mint mikor nem értekeztek gyerekkorukban arról se, miért deformálódik el anyjuk arca, ha ideges, majd vissza. Szerencsére ők ezzel a „képességgel” nincsenek megáldva, így nem váltanak rusnya banyára, ha épp ordítoznak valakivel. Nem tud az Ombizi fiú anyagára koncentrálni, inkább felkelve odasétál a kanapéhoz és leül a macska mellé. Nem tudja, hogy normális-e egy szellemmacskával társalogni, de hát ezen a helyen pont azok fordulnak meg, akiknek fura problémái vannak, mint neki i jelenleg. A lábait keresztbe téve egy hosszú pillanatig néz a macskára, majd megpaskolja az ölét, és halvány mosolyt küld felé.
- Gyere, te szőrgombóc.
Ha pedig a macska elfogadja a felajánlást a lehető legtermészetesebben elkezdi simogatni, mintha mi a jelenetben nem lenne semmi groteszk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. szeptember 30. 12:49 | Link

Dr. Mácsai Zója


Az undok visszakérdezésre megáll a mozdulatban, a farka megrezzen. Undok nőszemély, annyi szent, az lenne a legjobb, ha távozna, egy ilyen ember meg sem érdemli az Ő fényes társaságát. Ez a kanapé azonban annyira puha és illatos... a mancsaival még néhányszor megnyomja az ülőalkalmatosságot - nem mintha az bármit változna a mozdulattól, majd párszor körbefordul a tengelye körül és letelepszik.
   -  Mert nagyon puha vagyok és mert megkértelek.
Ásít egyet, leteszi a fejét a kanapéra, türelmesen vár. Néha kiereszti a karmait, majd az összegömbölyödött testhelyzetet megunva hamarosan már teljes szélességében elnyúlik, a hasát mutatva az ég felé.
Hosszú idő telik el, mire az undok nőszemély először megmozdul. Lustán felemeli a szemhéját, mintha nem is érdekelné különösebben a felajánlás, az egyre erősödő dorombolás azonban galádul elárulja. Felkel, nyújtózik egyet ismét, majd áttelepszik a nő ölébe... vagy, jelen esetben fölötte kicsivel kezd el lebegni.
   -  Szőrgombóc Úr, ha kérhetem. És lassú vagy. És unalmas. Mesélj valami szépet és simogass. Az állam simogasd!
Utoljára módosította:Csengettyű, 2014. szeptember 30. 12:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 30. 13:05 | Link

Csengettyű

- Utasítottál. Ha kértél volna, akkor a „kérlek” vagy a „nem lenne kedved”, esetleg „szeretném, ha” valamelyike benne lett volna. Nem kioktatás, csak észrevétel.
A macska végül elfogadja a felajánlást, ő pedig engedelmesen elkezid vakargatni az állát. Igen furcsa érzés, és némiképp ostobának is érzi magát a jelenet közebn. Olykor, mikor a macskához ér, érzi a jegyes érzést, de egyáltalán nem zavarja. Arra, hogy unalmas lenne, jót nevet, bár a nevetésébe keveredik a szomorúság is, amit jelenleg érez. Fáj nevetni.
- Bárcsak unalmas lennék. Jó lenne felkelni, és azon gondolkozni, hogy milyen unalmas az életem.
Meséljen valami szépet. Na ezzel megfogták, mert szépet nem igen tud mesélni. Kicsit ráncolja is a homlokát, hátha valami eszébe jut, de még a konkrét meséből is csak a szomorúak ugranak be, de azokból valószínűleg mindegyik.
- Tudod, most nem igazán vagyok ráállva a happy endre, inkább csak a rémes befejezésekre, talán pár hét múlva tudok majd szépet is mesélni, addig sajnos ilyen unalmas és undok ember leszek.
Nem mintha, ő nem unná önmagát szörnyen, hiszen a lelki bajait fizikailag is érzi. Ólomnehezek a lábai, sajogat a háta, és rossz a gyomra. Gyakorlatilag kekszen és kávén él napok óta, pedig rendesen még csak el sem kezdődött az ősz, hiszen odakint most is süt a nap, még ha gyéren is.
- Szőrgombóc úr? Ki adta neked ezt a helyes nevet?
Érdeklődik a macskától, finomítva a stílusán, hiszen ha nem is oldódik meg az élete azonnal, a betévedő diákokat nem kellene elrettenteni azzal, hogy minden bátorságukat, amiket összeszedtek, elröppenti egy undok banya, aki elvileg segíteni jött, gyakorlatilag azonban inkább rombol, mint épít. A keze továbbsiklik a macska testére, majd vissza a fültövére. Nem is rossz, innen egyenes út vezethet a zárt osztályra.
- És te vagy itt az egyetlen macsek, aki átjár a falakon és beszél is? A többiek irigykedhetnek ezért. Te meg megkaphatsz minden cicalányt.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csengettyű
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. szeptember 30. 13:14 | Link

Dr. Mácsai Zója


   -  Igazán megerőltethetnéd magad, nem szeretem a rémtörténeteket. Különben meg te vagy a pszichológus, én pedig épp pszichologizálásra szorulok, mert magányos vagyok és nagyon unatkozok. Vagy az emberpalántákat is elküldöd vidám történet nélkül? Nem vagy valami hasznos. Haszontalan vagy.
Élvezkedve tartja az állát, miközben beszél. A karmait néha kinyújtja vagy visszahúzza a nő lábán nyugtatva, ahogy a valódi, hús- vér macskák szokták. Persze senki sem mondta, hogy Csengettyű nem igazi macska.
   -  Minden macska beszél, csak ti emberek nem figyeltek ránk. És én sem mindig megyek át a falakon, csak ha akarok. A többiek ezt nem tudják, de ők nem is arisztokraták, mint én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

i lick your nose
i lick your nose again
i drag my claws down you eyelids
oh, you're up?
feed me
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 2. 21:52 | Link

Evelin

A lány elfogadja a kezét, így egy kis erőrásegítéssel feláll, és bólint a pogácsás, kakaós meginvitálásnak, amire halványan elmosolyodik. Sejti, hogy a macska is örül, hiszen egy kicsit elnapolhatja a gazdi bosszúját, és talán mire a lány megunja a társaságát, már a kedve is elmegy, hogy bosszút álljon a cicuson.
- Gyere csak.
A rendelő felé vezeti a lányt, amin már ott díszeleg Botond neve is. Igaz ő most még csak tanulja a szakmát, de a nő eddig igen pozitív véleménnyel van mindarról, amit a fiú tud, és hiszi, hogy egy nap igazán jó szakember lehet belőle. A lány nyomában belép ő is a helyiségbe, mely mostanában kezd új kinézetet kapni.
- Nézd el a dobozhadat és a fóliákat, nem öltünk meg senkit, csak kicsit átrendezzük a terepet, most, hogy már ketten vagyunk itt.
Illetve a helyiségek nem voltak használva azóta, hogy elment, egy év pedig hosszú idő. Mostanra már kiszellőztettek, a fontosabb dolgaikat behordták, de sajnos nem olyan hatékonyak, mint szerették volna. Most is ezzel foglalatoskodott részben, de ezt bármikor folytathatja, és ezer örömmel félbe hagyja egy beszélgetés miatt, hiszen a lényének a beszélgetés sokkal fontosabb részét képezi, mint a pakolás.
- Szóval, az asztalon van pogácsa, vehetsz amennyi jól esik, igazán finomak, nemrég hozták fel őket, még melegek. Tessék, itt egy tányér hozzájuk, és mindjárt hozom a kakaót is, addig ülj csak le nyugodtan.
Ő maga újít, a kakaóba némi kávét csempész, már ami a sajátját illeti. Ha mondjuk, lenne még egy gyereke, az biztos, hogy kávéban úszna a pocakjában, majd az ereiben kávéval születne meg, folyton pattogna, és sosem aludna. Belegondolva, elég ijesztő gyerek lenne.  Lehet jobb lenne, ha leállna ő is a kávéval, mert fura gondolatokat ébreszt benne. Megáll egy pillanatban a mozdulatban is, homlokán finom ráncok jelennek meg, végiggondolva ezt az alternatívát, majd inkább elhessegetve veszi fel a két bögrét és indul a lány felé, hogy a tiszta kakaót átadja neki, a másikkal pedig helyet foglaljon a fotelben.
- Kevés órát vettél fel, hogy ilyen laza a napod?
Emlékszik még, amikor ő volt diák, rohant óráról órára, hogy mindenhova odaérjen. Nem tudta eldönteni, hogy mi is érdekli, pontosabban, hogy mi nem érdekli. Végül pedig tessék, egy mugli egyetemen szerzett diplomával találta meg a hivatását. Még jó, hogy anno belement abba, hogy érettségit is tegyen, a lánya pedig, szerencsére ugyanígy gondolkozik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. november 11. 23:47 | Link

Drné. Mácsai

Az unalom olyan, mint egy kiszámíthatatlanul jött párkapcsolat az életedbe, ami pont annyira volt váratlan ahhoz, hogy a hátad közepére se kívánd, és pont annyira volt váratlan, minthogy reggel bagoly suhogásra ébredj, mert levelet kaptál egy olyantól, akit szó szerint tényleg a hátad közepére sem kívánsz. Dr. Nádori Páltól. Az, hogy honnan tudja a tartózkodási helyemet, meg sem érint. Az, hogy hogy merészel írni, az már inkább megérint. De nem használtam el a káromkodásokat kimondásra, helyette bekaptam öt vicodint sorban egymás után, aztán felöltöztem, fogtam a levelet, és felsétáltam vagyis éppen sétálok a kastélybeli pszichológusi irodába. Dr. Mácsai Zójához. Állítólag ismerik egymást, én pedig ennek úgy örülök, mint a leszáradt brokkoli az útszélén. Meg egyáltalán, minek kerülök én a képbe? Dr. Nádori Pál mindig is egy idióta volt, de most már kezelhetetlenül szaladgál ostoba, ezeréves tettekkel a világban, le kéne sokkolóval állítani, amíg nem késő, én mondom. Igen, én. Pont én. Követni sem lehet az összefüggéseit, érteni sem lehet a mondatait, a gondolatai meg már nem is gondolatok, hanem valami földönkívüli luftballon halmazok. Azt kéri, mintha ezeréves barátok lennénk, mintha nem körülbelül tizenöt évvel ezelőtt szöktem volna el tőle és azóta nem is beszélve egymással, szóval azt kéri, nézzem meg Dr. Mácsai Zóját és írjam meg neki, hogy mit tapasztaltam. Nem értem ezt az embert. Mondjuk magamat sem értem, hogy miért teszem meg ezt, és miért vagyok már az ajtó előtt, de magamról legalább papírom van róla, hogy egy érthetetlen, beszámíthatatlan őrült vagyok. Na de neki mi a mentsége? Neki papírja van róla, hogy egy kitűnő emberismerő és minden helyzetben reálisan megfigyelő - döntő szakember: vagyis ezért kapta a diplomáját, hogy ez legyen, aztán... aztán az más kérdés, hogy szerintem mindenkit átvágott az egyetemen, meg az államvizsgán, ez most lényegtelen is, meg amúgy is. Jó ötlet volt ez az öt vicodin, egészen nyugodt vagyok tőle, mintha szárnyalnék és mégis egy óceán mélyén lennék a víz alatt. Mennyei.
Jajj.
kopp-kopp, kopp-kopp.
Azt, hogy mit fogok mondani, rejtély, nem is töprengtem el ezen, hiszen azzal mégsem kezdhetem a monológomat, hogy "Hello, Dr. Nádori Pál küldött, hogy nyomozzak kicsit utánad. Ugye nem bánod? Köszi!" Talán őrültnek tetetem magam, akinek kizénagyon szüksége van egy pszichológusra. Az úgyis megy. Mármint az őrült-szerep.
kopp-kopp, kopp-kopp.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2014. november 11. 23:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 12. 11:53 | Link

Bálint

Ma egy új diák fog jönni hozzá, üdítő változatosság, tud lenni, ha a megszokott problémák közé új is jön. Van egy kislány, akivel hetek óta nem csinálnak mást, csak gyöngyöt fűznek. A tanárok szerint túl visszahúzódó, ezért küldték hozzá. Érzi ő is, hogy beszélne valamiről, de időt kell neki adnia. Ezen gondolkozva ballag vissza óra után a rendelőbe. Mára végzett a tanítással, tanársegédét Szaffit is hagyni kell, hogy érvényesüljön. Elfordítja a kulcsot, majd csak visszacsukja, elvégre hamarosan jön a fiú.  
Az első cselekedete, hogy a cipőjét lerúgja, nem egészséges, ha egész nap magassarkúban mászkál. A cuccait az asztalra halmozza a belső szobába, majd a kávéfőzőhöz lépve feltesz egy nagyobb adagot a megrúnázott csodába. Imádja a frissen főtt kávé illatát. Az órára pillant, még tíz perce van, így kitárja az ablakot, hogy kicsit átszellőzzön a helyiség, amíg a mosdóban van, hogy megigazítsa a haját, a sminkjét, fogat mosson. Imádja a kávét, de utálja, hogy a fogait sárgítani akarja. A rúzsát újra felkenve állapítja meg, hogy lassan újat kell vennie belőle. Imádja ezt az árnyalatot.
Kilépve a kávéfőzőhöz lép, mindjárt kész, így elővesz két bögrét, cukrot, mézet, tejet, édesítőt. Nem tudja, hogy a fiú iszik-e kávét, és ha igen, akkor hogyan. A kopogásra figyel fel legközelebb, teljesen elbambult a lefolyó kávé nézése közben. Az ajtóhoz sétál, visszaveszi a cipőjét és kinyitja az ajtót.
- Üdvözlöm, Mácsai Zója vagyok, fáradjon beljebb.
Kedves mosollyal tárja szélesre az ajtót előtte. És akkor érzi meg, hogy az ablak nyitva maradt.
- Helyezze magát kényelembe, kávét adhatok?
Érdeklődik, miközben az ablakhoz lép, hogy becsukja. Ma viszonylag kellemes idő van, jól esik beengedni még egy kis meleget. Mostanában az idő se tudja, hogy mit csinál, nem normális, de ezeket a pillanatokat kifejezetten élvezi. Elfordítva a kilincset lép vissza a főzőhöz, hogy kikapcsolja. Ha a fiú kér, neki is tölt, és gyorsan a sajátját is megcsinálja, tejjel, mézzel, egy kis karácsonyi keverékkel. Hiába van még messze a karácsony, több, mint egy hónap kell még hozzá, már most érzi a hangulatot, és bizony elgondolkozott azon, hogy a rendelőt is ünnepiesíteni kell majd.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 14. 04:39 | Link


hétfő délelőtt, 11 óra



Mondogathatom naphosszat, hogy semmi szükségem mások segítségére a problémáim megoldásában, de azt hiszem, ez az egész már kezd túlnőni rajtam. Úgy terveztem, hogy beiratkozom az egyik legjobb fellelhető magyar intézménybe az aurorképzésre, hogy majd egyszer anya nyomdokaiba lépjek, ha már a katonasággal nem igazán sikerült boldogulnom. Ez így igazán szép és egyszerű lett volna, és semmi okom panaszkodni rá, hogy elviselhetetlen lenne az élet, mert ez nem igaz, mégse egyszerű. Vannak faktorok, amik kisebb-nagyobb intenzitással bonyolítják. Ott van például kezdetnek Matthew. Még érkezésem előtt megtudtam, hogy a közelben lakik az az ember, aki valaha életem egyik legmeghatározóbb alakja volt, legalábbis akkor így gondoltam még. Azóta rájöttem, hogy még mindig akkora hatással van rám, mintha nem is maradt volna ki az a pár év aközött, hogy elhagyott és újra találkoztunk. Az egyes számú vitánk határozottan ezt bizonyítja. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig mennyire fontos nekem, ahogy arra is, hogy konfliktuskezelésből megbuknék. Ez azonban még messze nem a teljes történet, ami miatt a pszichológus felkeresése mellett döntöttem végül. A második találkozás alkalmával, napokkal később, megpróbáltam elérni, hogy egy kicsit úgy érezze magát, mint ahogy én éreztem magam általában. Visszagondolva aggasztó jele ez is annak, hogy képtelen vagyok a soraimat rendezni vele, még mindig a meglévő érzéseim irányítanak. Mindennek a csúcsa természetesen nem más, mint Dioméd, akivel Halloween este találkoztam a bálon, és azóta már bizonyára Matthew-hoz is visszajutott, hogy vele léptem le az említett rendezvényről rögtön a rémkirály megválasztását követően, ráadásul egyenesen a Rellonba mentünk. Ijesztő mértékben gondolom újra ezeket az eseményeket, hiába tudom, hogy ez már nem változtat semmin sem. Próbálom kielemezni a részleteket, rájönni, miért is nem tudok normálisan viszonyulni a helyzethez, racionálisan, objektíven. Annyi ember van még a világon, de nekem a legelérhetetlenebb kell, mintha csak ez lenne a természetes, és ezt a legutolsó próbálkozást, hogy bármiféle vélemény kinyilvánítására bírjam, egyenesen aljasnak látom, az elveimhez cseppet sem méltónak, végső, elkeseredett lépésnek, úgyhogy nincs mese, irány a pszichológus. Kell egy külső, objektív vélemény, aki talán rávilágít összefüggésekre, amiket hiába keresek, így nem tétovázok, az első szabad időpontban, amit az órarendemben fellelek, befordulok a Fejetlenség folyosójára és megállva a pszichológusi rendelő előtt bekopogok annak ajtaján.  Remélem, hogy itt van az iskolapszichológus és még rá is ér, de ha nem, visszajövök később is akár, ez a beszélgetés ugyanis már elkerülhetetlenné vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 16. 22:51 | Link


Öltözék



A hétköznap nagy részét még így is a boltjában szokta tölteni, de most, hogy tanár lett már ezt a kifogást is be tudja dobni Keikoéknak, ha nincs kedve bent maradni, aztán majd zárásra beér és lerendezik a pénztárt. A mostani helyzet viszont egészen más, merthogy ez alkalommal nem kevesebb személyt, mint magát a híres Dr. Mácsai Zóját szándékozik megkeresni. A diákok szerint az átriumban van a rendelője és mindig ott tartózkodik, ám a múltkor mikor napközben útnak indult és végre megtalálta, az ajtó zárva volt. Reménnyel tele fordul be most a folyosóra, ami a déli szárnyba vezet, útközben mosolyogva biccent pár régi ismerősnek, aztán beérve a kérdéses helyre egyre jobban elszorul a szíve. A faluban beszéltek odalent arról, hogy ez a nő mennyire jó lélekbúvár, ő meg elkapta ezeket a mondatfoszlányokat és Vikonak meg most pont erre lenne szüksége... hiszen vannak dolgok, amiket csak úgy nem oszthat meg se a testvérével, se Haruval, se senkivel, merthát milyen is az ember barátnője? Elmondod neki a problémádat, ő meg "Jaj Viko" együtt érző elszólással átöleli, pedig ő nem arra vágyik, hogy egy szánakozó barát átölelje. Vagyishát nem baráti ölelésre vágyik! Talán ha végre sikerül beszélnie ezzel a nővel, rájöhet pár dologra önmagával kapcsolatban, mert lássuk be, bizonyos alapvető kapcsolatok nála nagyon nem működnek rendesen.
Ajkai megremegnek mikor beér újra a rendelő ajtaja elé. Biztosan ezt akarja? Őrült lenne, hogy egy pszichológus segítségére van szüksége? Vagy legalábbis csak megbolondult...? Élénken emlékszik rá, hogy az apjához is kijött anno egy szakember, mikor már nagyon a végén volt, ő meg csak nézett előre a széken és meg se szólalt... a borzalmas emlékképekből a saját kopogása rántja vissza a valóságba.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2014. november 16. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 17. 10:46 | Link

Viktor
Hétfő, 11:00

A mai napon Szaffi az, akit érvényesülni hagy. Bent volt ugyan az első órán, amit ma a másodéveseknek tartott a lány, de mivel cukik voltak, és azután is azok maradtak, hogy úgy hitték, kiment a teremből, arra következtetett, hogy a Rellonos lányka meg fogja állni a helyét, az elsőévesek között is. Úgyis ezer dolga van, mivel a negyedéveseket „megjutalmazta” egy dolgozattal, tekintve, hogy nem tudtak normális emberi keretek között viselkedni. A sértődöttség pedig utána akkora volt, hogy még az is, aki csak ott van és néz ki a fejéből az órán, még az is képes volt egy oldalt írni. Fogadás kéne kötnie a trágár szavak számára, hiszen biztos, hogy tele lesz vele.
A rendelőbe lépve leteszi a táskáját a kanapéra, majd a cipőjéből kibújva lépked az asztalához, hogy a mappákat is letegye. Mielőtt nekiállna azonban, muszáj csinálnia egy nagy adag tejeskávét, mert az fix, hogy kelleni fog az idegnyugtató. Amikor kész, csen bele egy kicsit abból a porból is, amit a faluban vett, és ami igazából karácsonyi ízesítésűvé varázsolja a kávéját. Hihetetlen, hogy mennyire benne van már a köztudatban a karácsony, pedig több, mint egy hónap van addig, mégis az emberek már most egymást tapossák az ajándékokért.
Nem mintha ő nem lenne hasonló hozzájuk, igaz még nem vásárol, de már elkezdett listát írni, szépen összegyűjtötte a mostanában kijött katalógusokat, amik már ezzel foglalkoznak, elkezdte szépen elterezni, hogy idén milyen legyen a csomagolás, de másokkal ellentétben, még nem tornyosulnak ott halom szám az ajándékok. Az elkészült kávéba egy kis mosollyal szagol bele, majd kortyolna is, de ekkor kopognak. Az ajtóra fordítja a tekintetét, majd a kávéra, megint az ajtóra, és megint a kávéra. Végül csak iszik egy gyors kortyot, és indul is, hogy felhúzza a cipőjét gyorsan, majd ajtót nyisson az érkező előtt.
- Üdvözlöm, fáradjon be.
Ellépve az ajtótól enged utat a fiúnak, a kanapéhoz kísérve őt, ahonnan gyorsan felkapja a táskáját, és az asztalhoz viszi, majd tollal és egy jegyzetfüzettel lép vissza, hogy a fotelba ülve a fiúra nézzen.
- Miben tudok segíteni?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 17. 11:38 | Link

Viko


Vannak napok, amikor egyszerűen nem sikerül otthon aludnia, ez pedig számos kérdést vet fel. A ma reggel egy kicsit kellemetlen volt, ugyanis reggel eljött iskolába, a másik helyről, bizony, tőle, és még édes kis mosollyal az arcán lépkedett, a mozgalmas éjszakára emlékezve, eddig nem nagyon vette észre, hogy gyakorlatilag a saját lányába fut bele, aki kérdőn pillant az anyjára. Zavartan néz a gyerekre, meg a gyerek is rá, elvégre Zója tudja, hogy nem alkudt otthon, de úgy tudja, hogy a lány nem tudhatja, mivel éppen iskolában alvós hetet élünk, azonban Mina nem pont úgy néz rá, mint aki nem tudja, hogy az anyja nem volt otthon. Végül csak megkapja a megjegyzést, hogy „nincs otthon se zsemle, se kifli” és egy ölelést is azért, mert teljesen ledöbbentette szegény anyját ezzel.
Nem akarja, hogy az, ami most az életében történik, kiderüljön, főleg nem Mina előtt, hiszen tudja, hogy a kislányt talán érzékenyebben érinti a dolog, mint talán őt magát. Ezen elmélkedik a táskáját megigazítva a vállán, a sarkon befordulva pedig észreveszi, hogy egy nő áll az ajtóban. Ismerős. Valahonnan régről, diákéveiből talán.
- Jó napot!
Meggyorsítja a lépteit, mivel láthatóan hozzájuk vár, Boti pedig nincs a héten bent, így csak egyedül viszi a rendelőt. A gondolatok, melyek a Dwayne és közte lévő, furcsa, de kellemes helyzetre vonatkoztak, egy pillanat alatt elülnek, elvégre most van itt valaki, akire rá kell koncentrálnia. Szerencsés helyzetben van, mert az esetek 98%-ban sikerül is teljesen kizárnia a saját életét. Vannak emberek, akiknél azonban nem lehet, például Leonie, aki olyan személyiséggel van megáldva, hogy egyszerűen ösztönösen bízik benne az ember, és ha nem is akarja, akkor is kijön, amit gondol egy pillanat alatt.  
- Dr. Mácsai Zója vagyok, üdvözlöm. Parancsoljon.
Csörren a kulcscsomó, fordul a kilincs, nyílik az ajtó, és maga előtt beengedi a nőt is az irodába. A táskáját azt asztalra teszi, közben a kanapéra mutat, hogy foglaljon helyet nyugodtan, miközben elhúzza a függönyöket, hogy a kinti fény beáramolhasson.
- Adhatok valamit? Teát, kávét?
Ő maga teát iszik, ami meglepő, mert kávés, de most valahogy inkább teát kívánna. teljesen felborult benne valami, ha már ide jutott. Lassan szakember kell hozzá, ha még az ízlése is más lesz.

Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. november 17. 11:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 17. 22:42 | Link




A kopogásra megint nincs bentről válasz. Ujjait a kilincs köré fonja, de a zár nem akarja beengedni, rideg megálljt parancsol Vikonak. A fiatal nő elszomorodva tudatosítja magában, hogy ma sem lesz lehetősége kipanaszkodni magát, de talán jobb is így, ha a faluban híre megy annak, hogy ő terápiára jár, a végén még az a maradék férfi is el fogja őt kerülni jó messzire. A dilis nők senkinek sem kellenek. Befordul arra, amerről jött, ám mielőtt elindulhatna köszönnek a távolból - valószínűleg neki, mert ilyenkor a folyosó teljesen üres. Meglepődve kapja fel a fejét a hihetetlenül szép nőre, s egy pillanatig azt is elfelejti, minek is ácsorgott eddig az ajtónál. Még helyre se tudja tenni magában, hogy mit akarhat tőle ez a szép teremtés, mikor amaz már mutatkozik is be, ő lenne az, akire eddig várt. Hát ez kellett még neki, egy ilyen nő mellett méginkább elillan az önbizalma. Ő is bemutatkozik, aztán bemegy Zója után a rendelőbe. Amint belép, elkapja érzés, hogy nagyon rosszul gondolta az idejövetelt.
- Köszönöm, ne... de, egy teát mégiscsak elfogadnék. - vallja be halkan, aztán feszengve tovább ácsorog és csak akkor ül le, ha a másik hellyel kínálja. Egy darabig még a pulóvere szélével játszadozik, nem is tudja mit mondhatna.
- Tudja, én még sosem... mármint ezelőtt még nem voltam... szóval nem igazán tudom hogy kell az ilyeneket elkezdeni, meg mi alapján kell fizetnem, meg, meg... - idegességében belepirulva motyog és fel sem mer nézni a doktornőre. Mégis hogy beszéljen a saját gondjairól egy ilyen szép nőnek, akinek nyilván a tökéletes külsejével tökéletes élete is van? Ha kézhez kapja a teát, még melegében gyorsan bele is kortyol, amitől a nyelvét is leforrázza, így méginkább elmegy a kedve a beszélgetéstől, de ha már itt van, nem fogja tudni azzal kivágni magát, hogy "köszönömszépen, megyek is". Csészéje tartalmát figyelve fájlalja szájában nyelvét, nem lesz vele könnyű dolga Zójának, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 18. 02:48 | Link


hétfő délelőtt, 11 óra


Az új lakótárs volt az utolsó csepp a pohárban, aminek eredményeként most hezitálás nélkül kopogok be a pszichológushoz. Nem kell sokat várnom, hogy kinyíljon az ajtó, de még mielőtt belépnék, ledöbbenek rendesen a látványra. Magam sem tudom, miért számítottam öregedő anyókára, akiről ránézésre azt mondja az ember, hogy olyan, akár egy kotlós, a jó értelemben. Talán mert ott a neve előtt, hogy Dr., nem tudnám megmagyarázni Az ajtóban gyönyörű nő áll minden várakozásomat cáfolva. Megkockáztatnám, hogy némi véla vérrel az ereiben, mert különben nem szoktam ekkora figyelmet szentelni az ellenkező nem tagjainak, legyenek bármennyire vonzóak is. Már a szám is eltátom épp, mire észbe kapok, hogy khm, igen, azért vagyok itt, mert ő a pszichológus és szeretnék segítséget kérni tőle, miután már nem érzem, hogy egyedül is tudnék boldogulni.
- Jó napot kívánok - köszönök végre egy féloldalas mosoly kíséretében és belépek, majd becsukom mögöttem az ajtót, és helyet foglalok a kanapén. Egyszer már jártam pszichológusnál, bár határozottan zavarosak az emlékeim. Annyi rémlik, hogy nagyon nem akartam elmenni, de a csapatkapitány megfenyegetett, hogy különben kitesz a csapatból. Haragudtam is rá rendesen. Most azonban más a hangulat. Önként jöttem, saját döntésem eredményeként ülök itt. Körbepillantok, még mielőtt a jegyzetfüzetével a kezében le nem ül a fotelba velem szemben, aztán felteszi a szokásos kérdést. Miben is segíthet, lássuk csak. Fáradt sóhaj az első válasz részemről, ösztönös reakcióként a kérdésre, aztán előre dőlök és öklömre támasztva az állam a padlót kezdem pásztázni.
- Az az érzésem, hogy be fogok kattanni szép lassan, ha nem tudok valamit kezdeni a helyzettel... de... borzalmas vagyok - újabb sóhaj, és felemelem a fejem, majd ránézek. Még bemutatkozni is elfelejtettem. Bűnbánó arckifejezéssel szólalok meg ismét.
- Ne haragudjon, annyira belegabalyodtam ebbe az egészbe, hogy már szinte teljesen elfeledkeztem az illemről is. Viktor vagyok - mutatkozom be, és most hátradőlök a kanapén, két kezemet a térdemre ejtem, és folyamatosan csavargatom az ujjaimat, miközben dőlni kezd belőlem a szó újra.
- Nemrég érkeztem mesterképzésre... tudja... dehogy tudja... apám katona, anyám auror, lehettem volna kviddicsjátékos, de elszúrtam az esélyeimet az utolsó iskolai évben, a hadseregben nem igazán ment a beilleszkedés varázslóként a muglik közé, pedig a fél családom fogadni mert volna rá, hogy amiatt hamarabb érnek kellemetlenségek, hogy meleg vagyok, de nem... azt teljesen normálisan képesek kezelni sokan, de mégis ez a probléma gyökere. Az iskolát azért választottam, mert van magyar nyelvű oktatás és aurorképzés, erre amikor már beiratkoztam, kiderült, hogy Bogolyfalván lakik a srác, akivel még az iskolában együtt voltam, de egyszer csak fogta magát és lelépett... és még határozottan érzek iránta valamit, és zavaró, hogy képtelen vagyok normálisan kezelni a konfliktust, és akkor még ott a kvázi-szobatársam is, aki még hasonlít is rá, és ez az egész olyan mint valami nagyon-nagyon rossz vicc, vagy rémálom, vagy nem tudom mi már, a lényeg, hogy ha nem tudok valamit kezdeni a helyzettel, akkor falnak fogok menni, márpedig nyilvánvaló, hogy egyedül már nem megy, mert túlnőtt rajtam az egész - vettem azért közben levegőt is, de kiselőadásnak is elmehetne, amit itt most összefoglalta egyetlen kérdésre válaszul neki. Megfeszítve a csuklómat hangosan roppantok egyet azon is a végére, és segélykérőn pillantok rá. Nagyon reménykedem benne, hogy ő látja valahol a töréspontot az ördögi körön, amit én még nem, mert nagyon jó lenne kikerülni ebből az örvényből.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 18. 02:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 18. 20:32 | Link

Viko

- Rendben.
Halványan elmosolyodik. Ha sztereotípiákra hivatkozott volna csak, akkor se lőtt volna mellé. Persze nem szeret sztereotipizálni, de lássuk be, ösztönösen mindenki megteszi, hiszen ilyen közegben élünk, ami talán egy kicsit szomorú. Ő elítélő nagyszülők elítélt unokája, akiknek olyan dédunokát szült, akinek a létezésére irányuló tényeket is igyekeztek elnyomni mégis a lányát úgy neveli, hogy fogadjon el mindenkit. Ez azonban csak egy dolog. A kislány attól még láthatja, hogy egyes társai hogyan vélekednek, és meghatározó ugye a csoport is, mely a szűk ismeretségét kiteszi majd.
Felforr a víz, ő pedig két bögrébe tölti, melyekbe már filtert tett. Újabb hiba, meg se kérdezte, hogy szereti-e. Hát legfeljebb kárba veszett egy filter. Mellé citromot, cukrot, édesítőt teszi. Ki mit szeret ugyebár. Az asztalhoz sétálva lehelyezi, majd helyet foglal a foteljében.
- Röstellem, csak epres zöld teám van itt.
Jegyzet: Kell szereznie egy pár másik teát is, hiszen lehet, hogy most ezzel bakot lő, és csak mert ő szereti, az nem jelenti azt, hogy más is odavan érte.
- Mindenkinek van egy központi oka, amiért eljön ide. Nem mindig tudja mi az, van, hogy a beszélgetések során derül ki. Beszélgethetünk bármiről igazából, amit kiadna, de nem tudja kinek mondja el, vagy egészen hétköznapi dolgokról is, mindenről, ami jól esik. Sokszor csak egy beszélgetés kell, hogy az ember megnyugodjon kissé, egy beszélgetés, valakivel, aki nincs minden részletbe beavatva.
A régi barátok egy idő után akaratlanul is azt mondják, amit az ember hallani akar, ilyenkor pedig jól jön valaki, aki nem ismeri még annyira, külső szemlélőként rákérdezhet esetleg olyan dolgokra, ami a már részeseknek esetleg fel se tűnik. Mindenkinél más indítja el a folyamatot.
- Csak mert ide jár, nem bolond, és azért se, mert problémája van. Egyszerűen van egy dolog, amit több oldalról szeretne megközelíteni, én pedig azon leszek, hogy segítsem ebben. Nem tudom, magázódni szeretne? Közel vagyunk egymáshoz korban, akár tegeződhetnénk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 20. 09:54 | Link




A gyönyörű nő elsuhan megcsinálni a teát, majd hamarosan visszatér, de Vikonak sajnos nincs elég ideje a szökési terven gondolkoznia. Ezt a hölgyet látta a tanári asztalnál, és bár nem jár be olyan gyakran így az iskolába, sejti hogy kollegina, úgyhogy nem úszná meg ilyen könnyen. Aztán Zója visszatér egy csésze ep... ep...
- Jaj, ugyan. Köszönömszépen. - Motyogja-hadarja belepirulva és elveszi az isteni nedűt, majd úgy ahogy van, sebtiben meg is égeti vele a nyelvét. Ez sok szempontból nem volt számára szerencsés, így nem fogja tudni a továbbiakban rendesen kiélvezni az eper ízét. Amíg a nő beszél, ő még mindig nem mer rá felpillantani, addig elhúzza az időt azzal, hogy citromlevet és cukrot pakol a forró italba. Ő nagyon jól tudja milyen problémával jött ide, dehát ennek csak úgy egy vadidegen előtt nem állhat neki kibeszélni, nem is tudja hogyan fogjon bele. Mégjobban belevörösödik, mikor Zója a bolondságot említi. Ennyire átlátszó lenne, hogy most hogy is érzi magát? Ültében fészkelődni kezd, aztán bizonytalanul bólint, hogy tegeződhetnek, de továbbra sem mer a másikra nézni, inkább a falon lévő festményen, vagy a polcokon sorakozó könyveken vezeti le a figyelmét.
- Én... az a helyzet, hogy tudom miért jöttem ide, csakhát... nem olyan könnyű erről beszélni.
~ Ugyan már Viko, Eridonos voltál, végigküzdötted csapatkapitánként meg terelőként az éveidet, kimentél a totál ismeretlenbe, a semmiből létrehoztad a saját üzleted és a saját seprűmárkád és most betojsz ha beszélni kell a magánéletedről? ~
Nagy levegőt vesz, összeszedi a bátorságát és belepillant Zója szemeibe.
- Itt vagyok lassan 24 évesen és sose volt hosszú, normális kapcsolatom, pedig nem én váltogattam le a fiúkat! - na jó, ez talán így elsőre sok lehetett, zavarba jött hogy máris kinyögte a dolgot és újra inkább másfelé néz gyorsan, ezesetben bele a csészéjébe. A kiskanállal finoman kocogtatja keverés címszóval az oldalát, belül pedig magát szidja, amiért idejött. Senki sem fogja megoldani a problémáit, nem is érti mit képzelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 21. 11:32 | Link

Viktor

Figyelmesen hallgatja a fiút, az első körben nem szól közbe, csak szinte észrevétlenül lefirkant pár szót a papírra. Ezek a kis megjegyzések az ülések jegyzőkönyvéhez kellenek, illetve ahhoz, hogy rápillantva tudja továbbvinni a beszélgetést, ha esetleg elakadna. Vannak, akik nem csinálnak ilyeneket, azonban ő kiemelten fontosnak tartja, kifejezetten, ha többször is eljön hozzá valaki, illetve, ha az igazgató úr rákérdez, tudjon valamit mondani. Természetesen utóbbi esetében áll a titoktartás, inkább csak egy körvonalazott képet tud adni arról, aki itt járt. Persze, ez eddig még nem fordult elő, ami egy kicsit meglepő, hiszen vannak itt elég érdekes, már – már hihetetlen esetek is.
- Zója.
Bár ezt már elolvashatta kint is, meg hát a szülei voltak olyan kegyesek, hogy nem egy sima névvel illették, elvégre lehetett volna Erzsébet is, de nem az lett. Talán ennek köszönhető, hogy a lánya se kapott normális nevet. Nem rossz a Mina amúgy, meg a Zója se, csak errefelé nem annyira elterjedt. Meg hát, régebben mindenképpen, de manapság annyira nem is divatos, így mindenképpen veszélyforrás lehetett volna egy ódivatú név, akkor már mindenképpen jobb az új, ismeretlen.
- Szóval, az iskola végén a hadsereget választotta, ami egyfajta kilépés a varázsvilágból, ahova eddig tartozott. Ezt hogyan élte meg? Nem könnyű döntés kilépni egy viszonylag megszokott közegből egy ismeretlenért.
Ő már csak tudja, a nagyapja elintézte, hogy közel tíz évig ne is forduljon a varázsvilág felé. Utána se akart, csak éppen jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, amit aztán megbánt, és bár elmenekült, addigra a gyereke és annak apja között kialakult kötelék miatt, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a világot, most pedig ismét itt van.
- A családja hogyan élte meg, hogy ön a saját neméhez vonzódik? Milyen körülmények között tudták meg?
Ez mindig érzékeny pont. Ő maga igen elfogadó, nem zavarja, ha Mina bejelentené, hogy barát helyett barátnőt hoz haza, azzal se lenne baj. Elméletileg. Azonban legyen bármennyire is megértő, a gyakorlat nem biztos, hogy ezt mutatja. Így aztán mondani bárki mondhatja, hogy baja nincs a dologgal, de ezt akkor tudja csak igazán őszintén vallani, ha hozzá közelálló is részesül benne.  
- Szóval ez a fiú, az iskolai szerelme volt. Hogyan végződött a kapcsolat?
Feltételezi, hogy nem jól, de persze ennél azért pontosabb képet kellene kapnia, és remélhetőleg a fiú meg is adja neki a kívánt választ. A többire majd utána kérdez rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 21. 12:19 | Link

Viko

- Szívesen.
Igaz teljesen természetes a dolog, mindenkit meg szokott kínálni valamivel, hiszen olykor ez is segít abban, hogy az ember egy kicsit megnyugodjon, könnyebben tudjon beszélni, és ezen a helyen igen fontos, hogy a dolgok felszínre kerüljenek, hiszen a problémákat nem lehet másképp megoldani.
- Nincs abban semmi probléma, ha az ember nem beszél róla könnyen. Az, ami másnak tök egyszerű, nem biztos, hogy nekünk magunknak is az. Ez a szoba biztonságos, még csak egy családi képpel se próbálkoztam, nehogy a kotnyeles festményeknek legyen esélyük bejutni, ezen kívül a szoba is számos bűbájjal védett, hogy az itt elhangzottak tényleg itt is maradjanak.
Ez volt az első fontos szempont, amikor idejött. Keresett egy embert, aki nagyon jól ért a bűbájokhoz, levédette a helyet, majd amikor visszatért, ellenőriztette, hogy minden megfelelően működik-e és további óvintézkedéseket csinált. Talán az egyik legjobban védett hely az egész kastélyban. Ehhez hozzájön az is, hogy nem csak a szobát és a hozzá tartozó helyiségeket, de magukat a feljegyzéseket és az aktákat is külön varázslatok védik még. Nem szeretné néhány csínyre éhes gyerek miatt elveszteni mindazt, amit eddig elért az életében.
- Amíg az ember huszonnégy és nem negyvenkettő nem hiszem, hogy emiatt nagyon aggódnia kellene. Elvégre még pont időben vagy. A családalapításról sem csúsztál le, de nem is hamarkodtad el. Ha belegondolsz a helyzetbe, a fiúkba, akik voltak. Mertél volna bármelyiknek is gyereket szülni? Mi lenne most a gyerekkel? Elvált szülők gyerekeként nem biztos, hogy felhőtlen az élet, illetve, ha azt nézed. Vagy az olyan testvéreknél, ahol mindenkinek más az egyik szülője. Ezek a gyermekekre nézve nagyon érzékeny területek. A leányanyák se biztos, hogy ismét olyan fiatalon szülnének, mint amilyenen tették.  
Miközben beszél, leír néhány dolgot, nem is néz a papírra, csak jegyzetel. Nem mondatokat, csupán szavakat, egy kis segítséget.
- Milyen az a férfitípus, amire vágysz? Milyen legyen külsőre, belsőre, mit nyújtson?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 21. 15:49 | Link



A nő biztosítja róla, hogy ebből a szobából semmi nem kerül ki, Viko pedig a pillanat hevében rá is zúdítja a problémáját a pszichológusra. Persze az alapján, amit Zója mond, mindenki így gondolná, hogy ő túl hamar esett kétségben, de Eperlány szívét nem is feltétlenül az egyedüllét tudata aggasztja, hanemhogy örök életében így maradhat.
- Ez nem ilyen egyszerű... - motyog Viko, majd egy röpke sóhaj után folytatja - alapjáraton nem lennék kétségbeesve, hiszen tudom hogy fiatal vagyok még, a dédnagymamám 70 évesen is szült, szóval nem ez a gond. Nem is tudnám magam elképzelni most egy pici gyerekkel, vezetem itt a boltomat, most fog megnyílni egy Budanekeresden is, plusz elvállaltam a tanítást... és így is gyerekekkel vagyok körülvéve, nem ez hiányzik. Meg nem is tudom... persze, egy társ mindenképp jól jönne, csakhát.. amíg idejártam, összesen három fiúm volt. Az első, hát az csak egy röpke diákszeszély volt, a második volt az első igazi nagy szerelem, a harmadik meg... ő el is jegyzett. De röviddel azután, hogy járni kezdtünk, nyomtalanul eltűntek. Még Adam is. Ő volt aki eljegyzett. - siet gyorsan magyarázatot adni, hiszen neveket így külön nem említett. Kis szünetet tart, belekortyol a teájába, aztán újra folytatja.
- A családjuk mind engem kezdtek el hibáztatni, kaptam fenyegető rivallókat is, mert én láttam őket utoljára, pedig megesküszöm mindenre ami szent, semmit sem tettem velük! Bizonyíték híján vádat sem emeltek ellenem, pláne mivel akkortájt még kiskorú voltam, elképzelni se tudták a hatóságok, hogy egy magamfajta gyerek hogy is lenne képes nyomtalanul eltüntetni őket. Aztán jött ugye Adam. Ő sokszor távol volt, mindig péppé verve jött vissza, és élvezte hogy én ápolgatom. Aztán neki is nyoma veszett. - ajkai megremegnek az elmondottaktól, szörnyű időszak volt az, hiszen addigra már nagykorúvá vált és nem védhette meg őt senki. Eltűnt McGiffin, a család folyton fenyegette, az aurorok a nyakára jártak, csoda hogy nem kattant akkor meg.
- Mintha meg lennék átkozva. - ezt tartotta eddig is, anyja halála óta mintha csak neki lennének a családban magánéleti kudarcai - de neki nagyon.
- Az iskola után kimentem Japánba, és nem is akartam ott senkire úgy nézni. Lekötött a munkám, meghogy a saját vállalkozásomba belefoghassak. Visszajöttem, és kábé rögtön, óhatatlanul belehabarodtam egy itteni végzősbe. - sejti, hogy Zója most hogy nézhet rá, ő maga sem tartotta helyesnek ezt a korkülönbséget, ezért nem is mer felpillantani a gyönyörűségre. Kortyol még egyet az eddigre már kihűlt teába. Talán a másikat már érdekli a történet befejezése, de ez a dolog még annyira friss, hogy Viko nem szívesen beszél róla, ezért inkább csak gyorsan a lényeget mondja el.
- ... aki feleségül vette nemrég a legjobb barátnőjét.
Készpont, itt a szomorú mese vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 21. 22:37 | Link

Viko

- Hetven évesen?
Hál istennek ő itt még nem tart, a frász kerülgetné. Ha szeretné meg gyereket, pontosabban nem is ha, mert szeretne, sőt mindennél jobban vágyik még egyre, akinél nem egy butuska tizenéves és szerencsétlen huszonéves formájában lavírozik el az élet problémái között, de valahogy úgy van vele, hogy a poronty, vagy porontyok, ha jönnének, maximum a harminckilencedik életévéig tehetnék meg, utána már semmi esetre se vállalná be. Még van keményen öt éve, hogy a szívének legkedvesebb vágy teljesüljön. Igazából nem hálátlan, hiszen van gyermeke, egy csodás ifjú lányka, de mégsem elég, hiszen ő mindig is nagy családra vágyott, csak aztán jól elszúrta. Nincs mentsége.  
- Minden fiú, akivel voltál, eltűnt? Nem lehetett könnyű a családdal, a hatóságokkal.
Nem is tudná elképzelni, ő mit tenne, ha ezt át kellene élnie, ha alaki eltűnt volna, és ő lenne az első számú gyanúsított, csak mert jóban volt vele, akár így, akár úgy. Ez így még nehezebb, mint úgy, hogy mondjuk ellenségek valakivel. Nem mintha az könnyebb lenne, hiszen diákkorban senki sem gondolhatja azt, hogy bárki tényleges eltűnése jó ötlet.
- Bántalmazták? Családon belüli erőszak? Ezért rád szállhattak. Ha mondjuk el akarták kendőzni az ügyet, talán azt hitték, hogy így nyert ügyük van. Mivel még gyerek voltál, befolyásolhatóbb is, elhitethették volna veled, hogy te felelsz az esetért. Ha valamit sokszor mondunk, még a végén elhisszük.  Nem lehet, hogy ez állt akkor a dolog hátterében? Tudom, hogy merész feltételezés.
Talán nem is igaz, de ha egy kicsit megnyugszik a lelke, már az is jó, nem? Érezhetően el van keseredve emiatt az egész miatt, eléggé rá lehettek szállva, ha ez még most is ilyen mély nyomot hagyott a lányban. A végzősre kicsit felszökik a szeme, és lesandít a lapra, hogy gyorsan kiszámolja a korkülönbséget.
- Oh. Csak úgy hirtelen? Vagy együtt voltak már, és ez csak olyan plátói volt a részedről?
Érdeklődik, miközben az utolsó kortyot is megissza a teából, amit menet közben szépen kortyolgatott. Nem szereti, ha kihűl, olyanok már más az íze, és nem melegíti át annyira az embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 21. 22:51 | Link



A történet közepébe vágok azonnal, közbe ékelt szünetként csak a bemutatkozást iktatva be, és egész kiselőadást tartok hirtelen arról, hogy mi is a gondom. Befejezve tanácstalanul, segélykérőn pillantok rá, mint aki most a csodára vár, hogy majd egycsapásra helyrekerül minden, mert a jó tündér megoldja. Nem várok ilyet egyébként. Tisztában vagyok vele, hogy a pszichológus csak más nézőpontot ad és rávezet a lehetséges pontokra, ahol kiszállhatok a körhintából. Nem kell sokat várnom, hogy kérdést is tegyen fel. A kijelentésre bólintok, majd megvonom a vállamat a kérdés hallatán és lebámulok a bakancsom orrára, aztán ismét vissza rá.
- A tanáraim nagy jövőt jósoltak kviddicsjátékosként, csak az utolsó évemben túl agresszív taktikát folytattam terelőként és kispados lettem, de gyakorlatilag eltiltottak. Ezután döntöttem úgy, hogy kell egy hely, ahol dolgozhatok az önfegyelmemen. Apa mugli és katona, amióta az eszemet tudom, kicsit belátok ebbe a világba is, és mindig is vonzott a gondolat, hogy apa nyomdokaiba léphetek. A fegyelemmel nem volt gond, nem néztek ki, álltam a sarat. Az egyetlen nagy probléma az volt, hogy én varázsló vagyok és iszonyatos tehernek éreztem végig, hogy ezt nekem titkolni kell. Ki nem állhatom a titkokat - sóhajtok egyet, és már ismét a földet bámulom. Olyan idegesítőek tudnak lenni ezek az apróságok, amikor az ember elás magában. Én szeretek önmagam lenni, így hát ez nem jött össze. Az újabb kérdésre felpillantok ismét, majd már sokkal lazábban dőlök hátra. Kevésbé feszélyez a kérdés, mint a kudarc tudata, mert végül is kudarcnak éltem meg, hogy nem sikerült apa példáját követni, akkor is, ha tudom, hogy aurorként legalább nem kell eltitkolnom egy olyan jelentős információt magamról, mint az, hogy varázsló vagyok. Az úgynevezett másságom olyan téma már ehhez képest, amit lazán veszek. Nem probléma, és ez a testtartásomon is meglátszik.
- Tizenöt évesen közöltem a családdal, és nem lepődtek meg különösebben. Jó, anya nem küldött örömében körbaglyot a rokonságnak, hogy mi is van, ünnepeljük már meg, de azt hiszem, valahol sejtették már előtte is. A nagybátyáim meg úgy a tágabb család már más kérdés, de a szüleim meg a húgom egész jól elfogadták és egyáltalán nem kezelik gondként, sokkal inkább támogatni igyekeznek - válaszolom, és még egy félmosoly is megjelenik az arcomon. Szerintem nagyszerűbb családom nem is lehetne. Nem tökéletes, de jó ez így, ahogy van. A fekete leves viszont most jön csak, a harmadik kérdés alakját öltve. A kapcsolatunk vége... szusszantok egyet, és rágni kezdem az alsó ajkam, körbe-körbe pislogva a szobában, miközben igyekszem összerakni valamiféle választ. Már megint csavargatom az ujjaimat is, időnként hangosat roppantva ujjperceimen.
- Az a baj, hogy szerintem nem is ért véget. Mármint úgy értem, hogy sose zártuk le. Egy évvel fölöttem járt, de szobatársak voltunk. Amikor végzett, nálunk töltött pár napot, mielőtt hazautazott volna, és felhoztam, hogy legalább a szüleim tudhatnák, hogy mi a helyzet, erre másnap hajnalban már sehol sem volt. Egyszerűen köszönés nélkül lelépett... pedig még a vak is látta, hogy van köztünk valami. Az akkor hét éves húgomnak is feltűnt, de ő el nem fogadta volna... most meg azzal jött, hogy könnyű nekem bátornak lennem, mert megvan mindenem hozzá, meg hogy ő biztos benne, hogy gyűlölni fogom, ha megismerem... hogy a jó fenébe tudok egy olyan embert szeretni még mindig, akinek olyan sok titka van, hogy meg se próbálom számon tartani, rémesen megkeseredett és még folyton el is taszít. Fogalmam sincs, mihez kezdjek vele. És állítólag még a nők zavarják össze az embert. Matthew mindenkin túltesz - morgom a végére, már szép lassan fel is hergeltem magamat azzal, hogy végiggondoltam, mi bajom van vele, a hozzáállásával, meg úgy egyáltalán, de ettől még mindig nem változott semmi. Grimaszolva hajolok előre kicsit, meggörnyedek, mintha ennek az egésznek a súlya ténylegesen a vállamra nehezedne és még mindig a számat rágom. így a kérdésre adott válaszként valamennyivel jobban látom legalább ezeket a részleteket, de még mindig nem lettem sokkal okosabb.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 22. 20:49 | Link

Viktor

- Történt személyi sérülés, esetleg komolyabb dolog, ami miatt a kispadra küldték?
Figyelmesen hallgatja a fiút, észrevétlenül bővül a szavak listája a papíron. Mondatokat sosem ír. Ez talán az ő ösztönös reakciója. Ha csak szavakat ír, az sok minden lehet, ha mondatokat és a másik esetleg látja, talán félreérti, vagy olyan irányba tereli a beszélgetést, ami miatt a jelen problémától eltérnek. Ezt pedig egyelőre nem szeretné.
- Miért kellett volna elmondania? Miért gondolt a mágiára, ha el akart távolodni tőle? Vannak varázslók, akik pálcája évtizedek óta egy szekrény mélyén porosodik, ők maguk pedig csak akkor vagy akkor sem fedik fel a titkukat, ha az utóduk mágikus képességek birtokosa. Az, aki le akar számolni ezzel a világgal, meg tudja tenni. Magát viszont úgy érzem, hogy valami itt tartotta. Egy lezáratlan ügy talán.
Ő maga is megtette, kerek tíz évre. Nem voltak ingadozások, nem volt megbánás, nem volt semmi. Az elején egy kicsit hiányzott, de a végén már azon is el kellett gondolkoznia, hogy hol a pálcája. Ha Mina nem örökölt volna mágikus képességeket, nem is biztos, hogy valaha felmerült volna a visszatérés a varázsvilágba, még ha ez azzal is járt volna, hogy soha többet nem láthatja Dwaynet. Talán könnyebb lett volna így mindenki számára. Most viszont, ha választás elé állítanák, ugyanúgy belevágna a visszatérésbe, miatta. Furcsa dolog ez a szerelem, és egy nagy szemét is.
- Vagyis szerencsésnek mondhatja magát. Az ön helyzetében kevesen kapnak semleges vagy pozitív visszhangot a családtól. A szülők a legtöbb esetben kétségbe esnek és oktalanul szégyenkeznek a gyermekük miatt, aki más lett. Pszichiáterekkel, gyógyszerekkel próbálják elhitetni, hogy ez nem más, csak bolondéria, és lehetnek még „normálisak”.
Az utolsó mondatnál felemeli a két kezét, mutató - és középső ujjaival idézőjelet formázva a levegőbe. Hiába a nyitottabb társadalom, ez a világ valahogy elítélőbb, mint mikor ezek a dolgok nem voltak kimondottak. Mikor a férfiak nősültek, és a nők férjhez mentek, majd titokban a négy fal között önmaguk lehettek. Más volt a világ, de kérdés, hogy jobb is, vagy csak nem tudjuk megfelelően használni a mostanit.
- Feltételezem ez az ok, amiért visszatért. A tudatalattija nem a varázsvilág titkolását tartotta főleg bűnösnek, hanem, hogy van egy lezáratlan ügye, hogy meg akarja tudni, mi miért történt. Megtudni, hogy miért nem tudta felvállalni a kapcsolatukat. Biztos, hogy csak a magyar nyelvű aurorképzés okán jött ide? Csak ez volt a motiváció? Nem hallott semmit azóta Matthewról?
Elég érdekes véletlen, bár a véletlen ilyen fokú megnyilatkozása nem ismeretlen az ő számára sem, hiszen járt már ő is igen kellemetlenül emiatt. Azonban le kelle ezeket is tisztázni.
- Képzeljük el, hogy Matthew itt áll most, ott a falnál. Mit mondana neki? Bármit mondhat, egy percig hallgatja magát, mit akarna közölni vele?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 23. 03:56 | Link



Válaszolok a kérdésekre, azokat viszont újabbak követik. Nem mintha gond lenne, bár egy-kettő alapján kicsit az az érzésem támad hirtelen, hogy félreérthetően fogalmazhattam. Az okozott sérülések számát illetően nemtörődöm módon vonom meg a vállam, mintha egy pillanatra ismét ott lennék a másik pszichológusnál, akihez a kviddics miatt kellett elmennem. Na és, ha voltak? Elég sokan, pedig csak két meccsen játszottam végig, de azért számolni kezdek magamban, mire is emlékszem, noha pontos válasz így se lesz, hát szusszantok egyet lemondóan és válaszolok.
- Több, mint kellett volna. Nem is emlékszem mindre, de annyira agresszíven játszottam, hogy pszichológushoz küldtek - vonogatom a vállam, mintha nem is lenne semmi jelentősége az egésznek. Szerettem kviddicsezni, pontosabban szeretek kviddicsezni, volt annak azért jelentősége, csak már tényleg nem különösebben érdekes, sokkal inkább az viszont a következő kérdés. Meglepetten pislogok a felvetésre, majd meg is rázom a fejem.
- Bocsánat, félreérti... nem akartam feltétlenül távol lenni a mágiától, csak olyan környezetet kerestem, ahol muszáj gyakorolnom az önfegyelmet. Soha nem akartam leszámolni azzal, hogy varázsló vagyok, és éppen ez volt a baj. Megszoktam, hogy mágiával intézem, amit lehet, nehezebben boldogultam a sokkal körülményesebb mugli megoldásokkal, és elmondani meg... egyszerűen csak utálom a titkokat, ha magamról van szó. Folyamatosan az az érzésem tőle, hogy nem vagyok önmagam, ha titkaim vannak, márpedig ott titkaim voltak - válaszolom elhúzva a szám egy kissé a végére, nem tudom, honnan ered ez az egész, de tényleg nem, hogy nem szeretem a titkokat, egyenesen irtózom tőlük. Amint rátérünk a szüleim elfogadó magatartására, eltűnik a feszültség érzete, ismét ellazulok és bólogatok egyetértően. Tényleg jól jártam velük. Ez a nyugodt állapot azonban nem tart sokáig, újra megfeszül a vállam, amint Matthew kerül szóba és idegesen dőlök előre, és nem sűrűn pillantok fel, inkább számat rágva hallgatom végig némileg furcsának tűnő következtetéseit.
- Nem tudtam róla, hogy itt lesz. Matthew Londonból származik, igazán nem volt okom azt gondolni, hogy éppen egy magyar intézményt választ továbbtanulásra és még utána is a közelében telepedik le. Már be voltam iratkozva, amikor a tudomásomra jutott a dolog. Négy éve nem hallottam róla az égvilágon semmit sem.  - rázom meg a fejem, majd felpillantok kissé kételkedve benne, hogy jól hallottam-e a kérést, és sóhajtok egy nagyot.
- Nézze... én megtehetem, de már elmondtam neki mindent, igazából kétszer is. Sőt, még meg is csókoltam, hátha az majd egyszerűbben érthető, mint amit mondok, de nem úgy tűnik. Nem tudom. Ha hinnék a végzetben, azt mondanám, hogy ez biztos Fortune, vagy hogy hívják azt az istennőt... szóval az ő műve, de nem hiszek benne, szóval nem tudom hová tenni. Igazából azt se tudom, haragudnom kellene-e még rá, vagy inkább kerüljem és akkor jobb lesz, az viszont érdekes lenne, mert még egy bögre Earl Grey-ről is ő jut eszembe. Ez egyszerűen szánalmas - hördülök fel a végére, haragszom is érte magamra, elvégre nem kéne nekem ezt csinálni. Túlléphetnék az egészen és élhetném az életem is akár, csak akkor meg min is rágódnék én naphosszat? Még a végén unatkoznék, vagy tudja a fene.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 23. 12:10 | Link

Viktor


- Úgy érezte, hogy a mágia világában nincs mód az önfegyelem gyakorlására?
Érdeklődik a fiú arcmimikáját tanulmányozva. Kicsit olyan, mintha ez a védelmi mechanizmus még most is, a beszélgetésük alatt is igaz volna. Persze ez természetes, főleg, hogy most találkoznak először, nem sokan bíznak meg az emberben azonnal, és már az is szép, hogy ilyen sok mindent azonnal elmondott neki. Elgondolkodón tartja a szemét a fiún, miközben beszél hozzá.
- Ez kicsit menekülésnek tűnik mégis. Hiszen egy olyan helyre menekült, ahol nem lehetett önmaga. Ez azt mutatja, hogy mégis menekülni akart, kizárni ezt a helyet. Nem tudom, ez így mennyire érthető? Vannak a világunkban olyan intézmények, iskolák, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a fegyelemre, szigorúbbak, mint mások. Nem lett volna tanácsosabb inkább egy olyan helyet választani, amelyben önmaga lehet, ám az ilyen esetekre nem adnak lehetőséget?  
Nem sok Matthew rohangál itt, még kevesebb, aki idősebb a fiúnál. Mivel pedig ő maga is falulakó, sőt van egy Adam nevű kedves családi barátja, aki történetesen egy Matthew nevű fiúcska tulajdonostársa a boltban, ahol már maga is megfordult, így tudja, kiről van szó, ám ezt nem feltétlenül köti a vele szembe ülő orrára.
- Illetve a szobatársáról is. Nem gondolja, hogy túl sokat foglalkozik a problémával. Nem kis probléma, én ezt megértem, hiszen a szívügyek sosem könnyűek. A helyzet számomra sem ismeretlen, de tudom, ha folyton görcsöl valaki azon, hogy tisztán lásson, akkor elmegy mellette az élet és a lehetőségek is. Törjön ki. Keressen valamit, akármit, amivel lekötheti magát. Valamit, amit eddig nem tett, ami szöges ellentétben van a korábbi szokásaihoz, melyek köthetők Matthewhoz.
Egy kicsit fellelkesült, érzi, hogy a nyelve is gyorsabban pörög. Emlékszik rá, hogy amikor ő elindult ezen az úton, pár nap alatt milyen felszabadult lett. Aztán persze visszatért, a probléma megint megjelent az életében, de sokkal jobban kezelte és kezeli a mai napig. Már nem görcsöl, nincsenek álmatlan éjszakái, egyszerűen olyan, mint régen, mint amikor megismerkedtek. Újra nevet, kedves, egy könnycsepp se hullott mostanában az férfiért, és tudja, hogy törékeny az egész, ami közöttük van, óvja és félti ezt a viszonyt, ám nem ragaszkodik görcsösen, és talán ezt már a másik fél is érzi.
- Tudja, ha valamire rákoncentrálunk, begörcsölünk, akaratlanul is. Hiába próbálunk nyitottak lenni. Azt az egy valamit látjuk mindenhol, legyen az egy vizsga, vagy egy lezáratlan kapcsolat. Fel kell nőni a feladathoz. El kell engedi a múltat, lehetőséget kell adni a jövőnek, új dolgoknak. Sok választ csak az után kap meg az ember, ha már továbblépett. Mint amikor keresünk valamit, de nem találjuk. Aztán amikor már nem lényeges, szinte azonnal a kezünkbe akad. A világ furcsa fintora ez, komoly és mély a problémája van, idővel szembe kell néznie vele, de amihez elég erősnek is kell lennie, hogy sikerüljön. Arra pedig készülnie kell.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 23. 22:41 | Link



Még mindig az az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett egy kicsit a pszichológussal, elvégre nem azzal a problémával jöttem ide, hogy mi volt két hónappal ezelőttig. Fáradtan sóhajtok egyet és megvonom a vállam, még mindig ugyanazt a nemtörődöm stílust részesítve előnyben, mint imént a kviddics során szedett áldozataim számát illetően.
- Nem tudom. Lehet... legyen menekülés, sose gondoltam így rá. Valahogy abszolút természetes döntésnek tűnt, hogy ezt válasszam, ha már egyszer láttam, hogy apa ennek a világnak a része. Csak apa mugli. Na mindegy, nem is ez a lényeg, csak azt hittem, lehetek olyan, mint ő, és azért kicsit pofára esés volt, hogy mégse jött össze - elhúzom a szám, ahogy kimondom az utolsó mondatot is, de valahogy azért már egyre kevésbé zavaró így visszahallva, vagy nem is tudom. Nem támad az az érzésem tőle, hogy kellene néhány kör futás a pályán, vagy netán a seprűm meg egy ütő gurkóval együtt. Az újabb felvetés már nem lep meg. Igaza van. Újabb sóhaj a reakcióm, ez már inkább a beletörődő fajtából, és hajamba fúrom az ujjaimat, végighúzom tincseim között, aztán ölembe ejtem a kezem és rábólintok a kérdésre.
- De. Tudom, hogy túl sokat foglalkozok vele. Hogy őszinte legyek, lezárni akartam az egészet, mert az valahogy mindig is hiányzott. Azt se szeretem, ha a dolgok csak úgy lógnak a levegőben. Meg akartam tudni, hogy mi a fenéért lépett le minden szó nélkül, aztán meg rájöttem, hogy nem tudom, és talán nem is akarom lezárni, pedig le kellene. Nagyon le kellene. Csak folyton szembejön valami, ami miatt aztán eszembe jut ezeregy dolog és... na... volt előtte egy barátnőm, Kinga, de vele annyira nem működött igazából semmi. Végül barátok maradtunk. Matthew... hah... olyan, mint egy sündisznó, de valahogy mégis közelebb engedett, mint másokat és amikor újra találkoztam vele... pont olyan volt az az egész veszekedés, mintha ott folytatnánk, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk -  felpillantok rá, majd újra hátradőlök figyelmesen hallgatva a szavait. Van abban valami, amit mond. Ahogy kezdem látni az összefüggéseket az alapján, amit kimondok, mintha más megvilágításba kerülne minden. Jobban belegondolva igaza lehet. Utolsó szavai hallatán már bólogatok is párat. Kezdtem belefáradni ebbe a folyamatos hajcihőbe, és egyre kevesebb értelmét látom annak is, hogy győzködjem én bármiről is Matthew-t, amit egyébként sem akar elfogadni.
- Lehet... talán tényleg csak keresnem kellene valami elfoglaltságot és hagyni az egészet a fenébe - jelentem ki, és a kezdeti bizonytalanság ellenére a mondat végére már egészen határozottan beszélek. Azt hiszem, megszületett a döntés a fejemben az egész kérdést illetően. Egyelőre kell valami, ami lefoglal és nem gondolkodok hülyeségeken, aztán majd úgyis beleszokok ebbe és nem is lesz gond a sok apró részlet, ami amúgy az őrületbe tudna kergetni, főleg, ha még töprengek is rajta naphosszat. Ismét térdemre támasztom a könyököm, tenyerembe pedig az állam, de ez már cseppet sem a feszültség eredménye, inkább csak a hagyományos gondolkodó testtartás.
- Honnan tudhatnám meg, milyen szakkörök vagy órarenden kívüli képzési lehetőségek vannak az iskolában? Legilimencia, patrónus-bűbáj, ilyenre gondolok, ami majd úgyis jól jön, ha auror leszek - teszem fel a kérdésem. Úgy tűnik egyelőre számomra, hogy az időm kitöltésére az ilyen ráadás tanulási lehetőség nem csak remek, de hasznos is lenne.    
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 23. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. november 29. 22:02 | Link



Bizony az ő családja aranyvérű a jobbik fajtából. Bár szerencsére már egy pár évszázada felhagytak a belső házasságokkal, akadnak még érdekességek, mint például ez a bizonyos dédnagymama. Hogy ez valóban igaz, vagy csak egy legenda, azt már nem tudja, mindenesetre jó ápolni a hagyományokat. Mármint a szájhagyományokat. Zója kérdésére csöndben biccent. Bizony, mindenki eltűnt, csoda így? Ezt majd a pszichológus asszony úgyis megmondja. Végigmond mindent amit csak képes, a nő újabb kérdésére pedig hevesen megrázza a fejét, de amíg a családon belüli erőszakról beszél, ő még a levegővételével sem tudja megszakítani a doktornőt, hiába kezdene bele a tiltakozásba.
- Dehogyis! Mindig balhézott valakivel. Amikor megismertem, akkor is épp verekedésből jött ki. de nem hiszem, hogy az a fiú tett volna vele valamit, a hírek szerint már meghalt. - és a többiekre sem gyanakszik, mert bár Adam maga volt az aki mindig kereste a bajt, sosem keveredett volna a bunyón kívül nagyobba. Ennyi esze azért volt. A fiú gondolatára észre sem veszi, hogy a gyűrűje helyét masszírozza.
- A családja pedig nagyon aranyos volt. Ameddig persze... - elhallgat, aztán csak kis idő múlva folytatja, de addigra már a teája is kihűlt. Mesél Yarról, meghogy elvette Katit, persze neveket nem említ, mert utóbbi ráadásul most már tanárként itt dolgozik.
- Összefutottunk, beszélgettünk, elvoltunk, kinézetre nem mondaná az ember annyira fiatalnak. Nem volt köztünk annyira sok év sem. Meg nem voltunk ám úgy együtt! - kiállt fel riadtan, aztán gyorsan a szájához emeli a kezét, hiszen túl hangos volt. Lesütve a szemeit piszkálja a kihűlt ital maradékát.
- Nehogy azt hidd, hogy én ilyen vagyok. Itt se akartam ránézni egy fiúra se, csak... így jött össze. Kviddicsezik, elég komolyan, és volt közös témánk. - motyogja a nő, aztán kiszürcsöli az utolsó pár cseppet is.
- Katával a legjobb barátok voltak, aztán több is lett köztük. - észre sem veszi, hogy most már említette újdonsült kolleginája nevét, csupán próbálja tettetni, hogy már nem bántja a dolog. Megvonja a vállát, hogy ezt még alá is támassza, de nem néz fel Zójára. Gyerünk Viko, ne most csukoljon el a hangod! Lopva azért megpróbál felpillantani, hátha elkap valamit a másik arcmimikáiból, amiből következtethet arra, mire is gondol. De ha ez nem lenne elég, inkább halkan hangot is ad.
- Szóóóóval...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. december 9. 21:40 | Link

Viktor

- Ha szigorúan nézzük ezt a részét a dolognak, mármint, hogy olyanok vagyunk, mint a szülők. Nagyon sok buktatót találunk az elméletben. Az, amit mi magunkban hordozunk, leginkább a nagyszüleinktől öröklődik, és a gyermekeinket megnézve vélhetünk fel olyan tulajdonságokat, mint amilyenekkel a szüleink rendelkeztek. Én például az apai nagyanyámra hasonlítok a leginkább, a gyermekemben pedig leginkább az anyámat látom viszont. Persze vannak ismeretlen vonásai is, melyeket az apai nagyszülőktől is örökölhetett. Ő is olyan, mint minden gyerek, hasonlítani akar valamelyik szülőjére, esetünkben az apjára, ám mégsem jön össze. Ez szerintem egyiküknél sem pofára esés. Nem másolhatjuk le egy szülőnk életét kottára. Mind mások vagyunk, és ez így helyes.
Még jó, hogy van példa, akit maga elé állíthat, mert bár nem hangoztatja, különösképpen Minának nem, de azért szokott kisebb-nagyobb megfigyeléseket végezni rajta. Egy részről megnyugtatja magát az esetleges feltevései miatt, mert persze nem is ő lenne, ha nem a legrosszabbakat feltételezné, más részről meg újabb és újabb pontokat talál, ami miatt aggódhat. De legalább rengeteg apró hasonlóságot vél felfedezni a gyermeke és annak apja között, melyek leginkább az együtt töltött idő válthatott ki, és nem az, hogy örökölte tőle.
- Lezárás nélkül az ember sosem tudja igazából lezárni a dolgot, ez igaz.
Ő maga erre az élő példa, meg a ki tudja milyen viszonya Dwayne-nel, vagy az érzelmei, melyek újra és újra felszínre törnek. Nem zárták le soha rendesen, ami volt, és most már nem is bánja. Nem is akarja talán, hogy lezárják, mert egyszerűen nem tudja, részéről nem.
- Gondolkodott már azon, hogy elé áll, és folytatást kér? Érezhetően nem akarja lezárni, elengedni őt. A múlt, még ha a negatív része is, de a felszínre tört, és maga élvezte. Nem lehet, hogy esélyt akar a folytatásra?
Kis szünetet tart, miközben a fiú arcát fixírozza. Fejében gyorsan összeszedi, mit is szeretne mondani, mert nem akarja, hogy a másik fél félreértse.
- Nem azt mondom, hogy kampányoljon amellett, hogy menjen vissza magához, csak mondja el neki. Mondja ki, ne nekem, ne a falnak, vagy a zuhanyfüggönynek, hanem neki. Higgye el, ha megteszi, megkönnyebbül, nem is hinné el mennyire. Sokkal jobb, ha az ember nem a fejében gyárt elméleteket, hanem megtudja, mi a helyzet. Mi magunk hajlamosak vagyunk sokkal sötétebben látni a lehetőségeket, és így nagyon sok mindenről lecsúszunk, pedig lehet csak ki kell mondani. Ha mégsem jön össze, akkor is kint van, nincs feszültség. Egyszerűen, mintha elpárologna.
Ő maga tudja milyen ez, nem véletlenül ajánlja a fiúnak. Régebben nem tette volna, ám most más a helyzet már.
- Megnézem önnek, hogy van-e erről egy lista, körbeérdeklődöm a tanáriban, és bagolyban elküldöm, ha már okosabb leszek. Van, ahol több opció is van szerintem, például a patrónus. Mondjuk a következő hét elejéig kérnék haladékot, ha ez megfelel önnek, addigra okosabb leszek, rendben?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium