Édes

Édes

Édes

Édes

Édes

Édes

Salamon Gréta

Elsődleges álmomként szerettem volna meglévő bolthoz pálcakészítőként és eladóként tevékenykedni, vagy esetleg sajátot nyitni, ha összejön rá elég pénz. Másodsorban akartam egy bandát, így született meg a RagDollz ötlete. Nekem a hangszerekkel aligha volt problémám, negyed-vélaságomból eredendően tanulás nélkül tudtam rajtuk játszani, viszont örültem volna, ha többszemélyessé növi ki magát, ezért teleszórólapoztam az iskolát, a megfelelő engedélyekkel. Feltüntettem rajta a próbául szolgáló helyszínt amit külön kabaré volt elintézni, így viszont használhattuk a falusi könyvtár nagytermét. 150 fő befogadására volt képes és rendelkezett egy gyönyörű színpaddal. Az épület jobb alsó részében helyezkedett el, ott voltak a banda jelenlegi tagjai, engem is beleszámítva. Mindig aktívan kerestük a vállalkozó szellemeket, sose volt fix idáig, hogy ki marad a végén. A nagy fluktuáció se vette el a kedvemet, számítottam rá, hiszen idő függvénye és úgy gondoltam, jönnek majd azok, akiket őszintén érdekel az egész. Ezzel a tudattal álltam a színpad élére, mint frontember és kezdtem gitározásba. A próbáink úgy két hete kezdődtek, nagyjából ennyi ideje nem változott az összetétel se, aztán ki tudja, mit hoz a jövő! Arra gondoltam, improvizálhatnánk kicsit, így némi bemelegítést és egy rövidke cigi szünetet követően elkezdtünk valamilyen ismertebb rockzenét játszani. Egy jó kis vörös elektromos gitárral nyomtam. Általában ketten néztek minket, jelenleg még senki se volt bent, de bíztam abban, hogy esetleg csak idő kell és beindul a nap.    

Stephen

Salamon Gréta

Bár látszólag elegen voltunk, nem ártott volna még pár vokalista, esetleg rézfúvós a jazz vonulat miatt, de hát ez a mi szerencsénk, így jártunk, hogy eddig senkit, egy futóférget se találtunk a suliban, aki játszana rajta. Azért még fent hagytam a szórólapokat, hátha csurran-cseppen és a jelenlegi négy fővel adtunk kiskoncertet a mai napon. Nem volt kőbe vésve meddig maradunk, mindig ameddig türelmünk és kitartásunk vitt, addig nyúztuk hangszereinket. Nem voltunk elég ismertek, hogy saját számokkal rukkoljunk elő, ezért feldolgozásokat adtunk elő. A lány, akit ekkor még nem vettem észre, a Guns 'N Roses egy igencsak népszerű zenéjére vonulhatott be. Nagyjából csak egy perc ment le belőle, amikor megpillantottam, felmosolyogtam rá a húrokból, majd letekintettem, és fél pillanat múlva tekintetem tovább is siklott a mellettem álló, rajtam kívül egyetlen gitárosra. Mindent beleadtunk, hogy lendületes, heves érzelemmel telire sikeredjen az előadás. Mosolygott, zavartalanul nézett bennünket, aztán váratlan dolog történt. Eddig csak online cikkekben olvastam őrült rajongókról, akik felléptem a színpadra kedvenc énekesükhöz, ő viszont beizzította az itteni extra felszerelést, becsatlakozott az éneklésbe. Életemben először tapasztaltam ilyet. Még meglepőbb az egészben, hogy egész jól tolta.
Azt a picsa...!
Kérdőn néztek rám a többiek, de biccentettem, hogy abba ne hagyják most! Axel Rose szerintem irigy lenne erre a Sweet Child o' mine-ra, mert enyhén érces, de meglepően kellemes női hang kísért bennünket. Én szentül hittem, hogy leköröznénk a bandáját! A szám véget ért, izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokomon. Nagy volt a hely, zero szellőzéssel, így le kellett tenni a gitáromat, hogy hátizsákomhoz rohanva kivehessek egy zsebkendőt és letöröljem magam.
- Hali - intettem, miután sikerült összeszedni, kifújni magamat. Felegyenesedve, zsebre tett kézzel odasétáltam hozzá - Ami azt illeti, igen. Tudsz valakit, aki csatlakozna esetleg?
Óvatosan végigmértem, vigyázva, nehogy félreértse. Mondjuk azt, hogy tényleg csak végigpillantottam rajta, felmértem stílusát. Szemrevaló volt, kisugárzásilag okés.

Stephen

Salamon Gréta

Az egyik tagnak úgy leesett az álla, hogy azt hittem még nyikorogni is fog, amikor egy másik az álla alá nyúlt és segített neki visszacsukni, láthatóan bejött neki a lány közvetlensége. Szerencsére jól beszélt, így félreértés nem történt részemről, de viccesebb lett volna, ha nem teszi hozzá a háttérénekesi pozíciót és csőbe húz mindannyiunkat fél perc alatt. Lehet a többségnek még rendben is lett volna, amennyiben társul a fő énekesi részen, nekem viszont kevésbé. Annyira nem vagyunk nagy banda, hogy erre szükség legyen, meg különben se terveztem egy egész hadsereggel színpadra állni!
- Tökös vagy, csak ez még kevés – biccentettem felé – Még legalább egy dalban hallanunk kéne téged is, nem csak spontán beugróként. Van esetleg most bármi dalcím a fejedben, amit el tudnánk játszani? Jelenleg, mint láthatod, nem vagyunk túl sokan, ezt is érdemes lehet számításba venni – Akadt egy dobos, szintetizátoros, egy gitáros, én mint főgitáros és persze tagok akik ilyen-olyan ok miatt nem lehettek velünk ma.
- Körülbelül két hete kezdődtek a próbák és ennyi ideje nem változott a felállás sem – válaszoltam és végignéztem a többieken – De remélem maradni fogunk most már, mert eddig jók vagyunk!
Diadalmasan ökölbe szorítottam jobb kezemet és lendületesen a levegőbe emeltem.
- Ja öööh, izé… Nem mutatkoztam még be, ugye? Az oké, hogy láttál már, de meg kell adni a módját! Szóval! – csaptam össze két kezem és megigazítottam a ruhám mindenütt, hogy ne legyen olyan gyűrött – Én vagyok Stephen Zimmermann, a Levita-ház elsős mestertanonca és karizmatikus kabaláája--, a többiek meg az előbb bemutatkoztak már neked. Arcról megvagy, névről annyira neeem. Lilinek hívnak, nem? És talán az Eridonba jársz. Huh.

Stephen

Salamon Gréta

Dicséretem nem éppen úgy sikerült, mint terveztem, az a mosoly nem volt meggyőző, de valamit elértem legalább. Hamar túllendülve a helyzeten, kihívás elé állítottam a kinézetre kb. velem egyidős ifjoncot. Ha volt mötyörője, akkor nem félt megmutatni magát, már pedig kíváncsiságom egyre nőtt, hiszen hosszú idő után ő a következő érdeklődő a bandám iránt. Próbáltam nem nyomasztani őt és visszafogottan, a helyén kezelni a belső dolgaimat, a végén még elszalad.
- Ja, egyik kedvencem! - félmosolyt engedtem meg magamnak. Ritmusra bólogattam, mikor belekezdett a számba. Jónak tűnt.
- Hmm, meghallgatnék még tőled egy >>Sweet but Psychot, Ava Maxtől<<, bevállalod? - kérdeztem mosolyogva, leheletnyi játékossággal hangomban. Amennyiben belement, csöndre intettem a gitárost és helyette én kezdtem pengetésbe.

Stephen

  

Salamon Gréta

Zenész társaim visszafogottan hallgatták a lány első énekét. Az egyik tag volt egyedül olyan merész, hogy bólogatós blöki módjára ritmusra mozgatta fejét, viszont nem sokkal később valaki bele is huhogott a műsorba, tapsolt közben, és azután is, hogy az ismeretlen végzett. Sajnos a neve még mindig nem rémlett egészen, úgyhogy ha ez így ment tovább, akkor már kiötlöttem, Samanthanak fogom hívni.
- Persze, máris - kérésének eleget téve belepengettem a szám refrénjébe, miközben arcát méregettem. Ha kellett még segítség, kicsit bele is énekeltem a refrénbe, karcos hangommal. Szerencsére szólt, hogy így okés lesz, meg a teljes szöveg nem volt meg neki, annyi baj legyen. Lazán legyintettem.
- Inkább a hang a lényeg. Hogyha segít és éppen tudsz improvizálni, saját dalszöveget is nyomathatsz - Most már nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Nehéz lehetett leolvasni arcomat, viszont apró gesztusaim így is sokat mondhattak. Jobb kedvem lett a lány előadásmódjától a nap elejéhez képest, akkor nyomottabbul éreztem magam.
Hamarosan rázendített, én pedig úgy váltottam az akkordokat, mint még ez előtt soha! Kitört a bulikor közöttünk, mindenki a fejét rázogatva táncolni kezdett, mintha ez lenne életük rock koncertje, pedig ez a dal relatíve nem gyorsaságáról ismert. Néhol a lány úgy tűnt, hogy kiesett a tempóból, bár ez inkább akkor mutatkozott meg, mikor egyik, favágó inget viselő emo társam odarakta a lány elé a kottát. Érzékeltem zavarát, amire csak azután reflektáltam, hogy végeztünk. Mindenki tapsolt, kivételesen még én is beálltam a sorba.
- Szerintem se rossz! - feleltem harsányan, mire a taps abbamaradt. Mindannyian vigyorogtunk a tagokkal, magamat is beleszámítva. Könnyed, vidám légkör uralkodott a teremben.
- Hát, ifjú tanítvány... - Úgy döntöttem, kicsit beijesztem, elkomorodott arccal ingattam fejemet. Viszont ott volt bennem, hogy marha nehezen tartottam vissza a vigyorgást, és végül a kezdeti komoly színjátékomban elnevettem magam.
- Fel vagy véve! ... Két hetente próbálunk, neked ez megfelel? - érdeklődtem.

Stephen

Salamon Gréta


Annyiszor ismételtük át a lánnyal a dallamot, ahányszor csak szükségét érezte. Szerencsére hamar ráérzett a ritmusra, és ezzel a kis részlettel is alaposan feldobtuk mindenki napját.
- Aaaz igen, nem jutott eszembe a szó - kacagtam, utána pedig nem tehettem róla, arcát látva ez még harsányabb lett, de így is igyekeztem visszafogni magam. Éreztem egy láthatatlan határt, amin túl megbántottam volna őt.
- Köszönöm szépen - vigyorogtam tovább, majd amint kezet nyújtott, ráfogtam az enyémmel, nagyjából ugyanolyan erővel és határozottan megráztam - Semmi gond, nem haragszom.
Persze lehet nekem kellett volna elnézést kérni, de nem láttam úgy, hogy ezt tényleg meg kéne venni, a viccek nem azért léteznek. Helyette elhúztam a kezem, kiöltöttem rá nyelvem, ha már belém boxolt, ennyi kijárt. Különben tetszett a játékossága, a nyelvmutogatást vehette egy fajta válasznak is erre.
- Örvendek. Én Stephen Zimmermann, de másoknak csak--.
- Züm-Züm!! - vágott közbe röhögve az egyik tag, aztán hasát fogva hahotázott tovább. Ha a tekintetem kővé dermeszthetne másokat, a srác már kőpor lenne, de hát sajnos be kellett érnem átható kékjeimmel, amivel késként keresztüldöfve elhallgatttam nagyon hamar, mielőtt megfullad itt nekem. Lehetett viccelődni a nevemmel,csak a Zümm-Zümm valahogy unalmas már, sokan hívtak így a suliban. Öt év alatt mindenféle szar ragad itt az emberre. A legjobb amit kaptam talán, az egyik Hollósitól volt, ő Zimm-Zimmezett, picit egyedibb név. Volt aki "Nagy Fehér Istenezett", na az a háztárs se volt egészen normális, de annál nagyobb könyvmoly.
Bocsánatkérőn tekintettem Grétára, nem kicsit elkanyarodtunk attól, hogy éppenséggel belement a kéthetes próbákba.
- Bocs, nem pont idő, inkább anyagiak miatt van így - húztam a számat - Nem vagyunk csöves* gazdagok és még így is, hogy megosztjuk egymás közt a díjat, épp nem olcsó a bérlés. Ezek itt fejenként képesek 10 galleont elkérni, csak azt felejtik el, hogy kis banda vagyunk még.
Összevont szemöldökkel a távolba révedtem, hangot adva mérgemnek. Ha egyedül rajtunk múlt volna, hetente lennének itt próbák.
- Na mindegy. - sóhajtottam lemondóan.
- Szerintem együnk té'lleg - szólt közbe egy alacsony, szemüveges tag. Grétánál is alacsonyabb volt, ő dobta oda neki a kottát korábban. Körbetekintett a helyiségben, újdonsült tagunkon át, s végül tekintete megakadt rajtam, mint bandavezéren.
- Ja skacok, pakoljunk. Tipli van - biccentettem a kijárat felé - Szép munka volt a mai is! Jövő hét után már Grétát is várjuk, ja és még valami!
Lepillantottam a sötét hajú lánykára.
- A 10 galleonos összeg rád is vonatkozna, de erre felé az a szokás, hogy nyilván ha nem olyan a helyzet, akkor megoldjuk máshogy. Ne fájjon most a fejed miatta.
Ez a fiatal rockkos kölke hegyibeszéd valahogy még most is furcsa volt számomra. Nem tudom mennyit sikerült átvennem abból, ahogy a többiek beszéltek, valamit viszont jól csinálhattam, ugyanis úgy tűnt, hogy végre szereztünk magunknak egy vokalistát. Mindannyian összeszedtük a cókmókunkat, aztán készen álltunk bulizni egy jót.

*A Szívem itt cső gazdagra gondol, de szótévesztő a svéd anyanyelv miatt.

//Köszönöm szépen a játékot! :3//

Stephen



// én is köszönöm   //

Szentesi Lilla Kamilla

dr. Hollóvölgyi Zsófia

Dominik || zumbázunk

Phoenix
cucc

Dominik || zumbázunk

Nix

  

Dominik || zumbázunk