Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A mosolyom töretlen, annak ellenére is, hogy az első padban lévők zsibongása bőven túltesz azon a decibelen, ami mellett még lehet mesélni bármiről. Alapvetően ez még olyan korosztály, hogy fogékonyak az izgalmasra, de az utóbbi hetekben úgy láttam ez a sok beszélgetés inkább a terhükre van. Talán éppen ezért készültem én is mással az óra felére, de akkor csapjunk bele előbb.
- És bár nagyon szívesen mesélnék még nektek azokról az időkről, mikor a lányoknak különböző rangot adott az ékszer, vagy a fiúk milyen hősiesnek számítottak, mikor egy párbajban győztek, mit szólnátok, ha megnézhetnétek?
Szerettem, mikor rengeteg szem szegeződik rám, nem csak a kifutón, de itt más volt, olyan kellemesen pozitív visszacsatolás, érdeklődtek és láttam az izgalmat. Ha csak fele annyira beleszeretnek a történelembe, mint én már megérte az egész. Az éveim munkája, a tudásom halmozása, az a rengeteg iskola vagy éppen éjjel, amit gyakorlásnak szenteltem az utóbbi időmben.
- Hannah néni, hova megyünk? - hangzott több szájból is a kérdés, mire elmosolyodva dőltem az asztalomnak megállva velük szembe. A tenyereimmel magam mellett az asztal szélére fogtam, ahogy a csípőmmel kitámasztottam.
- Sehova, és Afrikába - néztem rájuk, majd mire eszméltek volna lassan kezdett elsötétülni a terem. Egy pálcaintésemre behúzódtak a függönyök.
- Utazunk egyet, de mindenki a helyéről nézheti - mondtam nekik, majd az egyik rémültebben néző kislányhoz sétáltam és megigazgattam az asztala tartalmát. - Olyan lesz, mint egy film, de nem csak látjátok, érezni is fogjátok. Figyeljetek, mert utána lesznek kérdések, és aki jól felel, jutalmat kap.
Azzal, hogy feldobtam minden létező infót, izgalomnövelőt és motiválót visszalépdeltem előre és koncentrálva kezdtem el körülöttünk kialakítani Egyiptom egy tehetősebb piaci részét. A háttérben piramis húzódott, a temérdek homok és persze az utazók az állataikkal. Ahogy a kép kezdett tökéletesedni és élesedni mindenki számára, lassan építettem tovább az illúziót. Előbb a hangok, embereké, idegennyelv, mégis hangos és mintha mellettünk mondanák, majd az illatok. A helyi gyümölcsök és ételek, a tikkadtságé, némi citrus, aminek nem tudni a forrását. Ezután pedig lassan szellő söpört végig a mi kis filmünkben, amit borzongatóan hitettem el minden kicsikével előttem a sorokban. A koncentrációm egy-egy hang sem törte meg. Kalandozunk, mondtam én, ámultak, tették ők.
Az egész nem tartott tovább tíz percnél, de rengeteg ember fordult meg előttünk akkori viseletben, ékszerekkel és kiegészítőkkel. Piaci kofák termékeit tudták megtapintani hellyel-közzel, és szinte érezték a homokot maguk elé markolva. Lassan szakítottam meg a képet. Elcsendesedett minden, tovaszálltak az illatok. Majd a homályosuló kép is köddé vált.
Ekkor jött csak az gazi munka. Ennyi kezet még életemben nem láttam a levegőbe emelkedni.
Elégedett voltam és boldog  a látottaktól. Így is távoztam az óráról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Gergő, kérlek.
Erélyesen, de kedvesen szólok rá a világ és a mágustanoda éppen aktuálisan legrosszabb gyerekére. Komolyan mondom, hogy nem lenne, ki kellene találni ezt a kis mocskot. Az elmúlt két hétben mindent elkövetett, hogy kiborítson minden felnőttet. Egy kolléganőt még meg is ríkatott. Próbaidőn volt, és ment is, de velem feleslegesen szórakozik, elvégre Fisher vagyok, ha Valery-t túléltem, akkor képes vagyok egy középsős kiskölyköt is. Legalábbis nagyon remélem, mégis, örülök, hogy Miro ismét itt van.
- Minden rendben van otthon náluk?
Pillantok felé kérdőn, ahogy visszaülök a padra mellé. Ma már jó idő van, és éppen azt mérjük fel, hogy mennyire képesek a koruknak megfelelően viselkedni, milyen a csoportdinamika és az egyéni képességek érdekérvényesítése. Ez egy "csodálatos" új oktatási reform első állomása, és annyira nem vagyok az irányába lelkes, ami nyilván érthető. Nem szeretem a túl kockásított törvényeket, mert hiába mondják, hogy az egyéni érdekérvényesítés meg a képességek felszínre jutása, ha egy gyerek nem a megfelelő módon tehetséges, az már nem is jó nekik, és azért valljuk be, eleve a varázsvilágról beszélünk, nehéz lenne másabbnak lenni.
- Mrs. Westwood.
Eddig ez még nem mondtam neki, de most kipróbáltam, hogy hogyan hangzik, és tetszik, ösztönösen elmosolyodom a szép hangzáson, és azon, hogy milyen könnyedén Miro-hoz tudom passzintani ezt a nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy bejárta a világ negyvenkét sarkát, de én az esküvőm másnapja óta egy percet, nem sok, annyit sem töltöttem otthon. Persze, hiányzott az Előkészítő, meg Stella is nagyon, de voltak dolgok, amiket nem söpörhettem a szőnyeg alá. Megnéztünk pár művészetis jelentőségű helyet, meg fesztivált, végre jártam Burmában (!!), de összességében a legfontosabb úgyis az volt, hogy kivel voltam és miért.
- Nem tudom, őszintén. Aggódom kicsit - bizonytalanodtam el, a kisfiút figyelve, mert hallottam már ezt-azt a napokban, de nem állt össze a kép. Vagy a családban volt zűr, vagy a többiek bántották, vagy valamit nem élt meg jól, ebben biztos voltam.
Kicsit lógáltam a lábamat a pad szélén ülve, hiányzott a világítós cipellő, de a mai szerelésemhez nagyon nem passzolt, így csak visszatettem a szekrény aljába. Az idő legalább szép volt.
- Ms Fisher? Mi történt a távollétemben? Kérem tájékoztasson - dőltem hátra a padon, széttárva a karjaim a háttámláján, már-már madame-osan elterpeszkedve az ülőalkalmatosságon. Tényleg sok dologról lemaradhattam, jóformán nem éltem a technikával, pár fotón és kötelező híváson túl. Csak a pillanat volt a fontos. - Férfi fronton? Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Én is. Nem ilyen volt.
Eddig mindig olyan kiváló kiskölyök volt, aztán történt valami, és az egyik legerőszakosabb, legsunyibb kölyökké változott. Az anyja csendes, az apját nem nagyon láttam még, állítólag a munkája miatt sokat van távol. Nézem őt, és nem tudom, hova tenni, aztán a kérdésre kicsi elnevetem magam.
- Minden. Stagnálunk.
Nem is igazán tudom, hogy mit is vártam, vagy, hogy mi kellene, hogy ne ezt érezzem. Szeretem Adriant, szerelmet érzek iránta, ebben maximálisan biztos vagyok, hogy abban is, hogy képes vagyok vele akár öt emberöltőnyi időt is leélni, mégis, most valahogy minden túl nyugodt. Túl sokáig vártunk, sok maradt ki, aztán hirtelen lett minden, és olyan szinten, hogy a legtöbb nyúl tőlünk tanulhatná a technikát. Felnőttünk, ő most vizsgázik, orvos lesz, én tanár vagyok. Felelősségteljes emberek, felelősségteljes élete. Egyszerűen furcsa.
- Elköltöztem az előző albérletemből, nem volt szimpi, hogy a néni unokája folyton a szobámba próbált bejutni. Átköltöztem Sárközihez, nyugodtabb sokkal, és ez jó hatással van a tanulmányaimra.
Aminek nagyon örülök, mert a késői kamasz susmogós közeledése mindig felbosszantott, és nem tudtam úgy koncentrálni, mint szerettem volna, de most már jó. Most jókat alszok, kipihent vagyok, és nem a falu másik feléből sétálok be. Ideális.
- De ennyit rólam, te sokkal izgalmasabb vagy. Mindent el kell mesélned!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mióta ilyen? - mert ugye, nekem most nem egy vagy két nap maradt ki, hanem teljes hetek, amik nem könnyítik meg a dolgomat azt illetően, hogy ki és mióta is furcsa. Gergő, mikor elmentem, szófogadó volt, ma meg háromszor kellett rákiabálni, hogy ha még egyszer kezet emel Adriánra, be lesz küldve a sarokba és nincs uzsi. Pedig az a gyerek még nagyobb is mint ő, erre nem nekimegy?
- Jaj, csak nem nőttetek fel? - nevettem el magamat kicsit. Mert bár én épp csak hogy megházasodtam, évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak, fiatalnak és gondtalannak. Úgy élni, mintha a holnap nem is létezne, az élet egyik legszebb dolga.
Az a ház nem volt rossz, bár az életem rövid részét töltöttem ott ténylegesen. De kényelmes, nem is drága, jó helyen van és békés. Már, mikor Gabe épp nem fordítja ki a világot a négy sarkából. De ő már Pesten volt, Stellával.
- Zaklató volt, vagy mi? Melyik szobába költöztél be? - kérdeztem kíváncsian, felhúzva az egyik térdemet a padra, a lábamat a másik alá ékelve. Szerintem azok a szobák kisugárzással rendelkeznek, mindegyikben mást hoz a sors. - Nemsokára diplomaosztó. Annyira fura végezni.
Sok dolog történt, mint az, hogy apácska végre beadta a válókeresetet, úgy tűnt, anyámmal végleg elválnak útjaik. Talán én vagyok az első gyerek, aki ezért hálát érez.
- Mit szeretnél hallani? - kérdeztem, miközben az egyik meglehetősen kókadt növényre  néztem a mellettünk lévő cserében. - Most nézd meg, még ezt sem tudják rendben tartani...
A futóeper leveléhez értem, éreztem, ahogy az ujjbegyeim áthűlnek, majd szinte az egész kezem, minden apró csepp nedvességet érzékelve a szárában, a lényében. Vizualizáltam, ahogy a szanaszét álló indák a kaspóba tűzött fémre fűződnek és előbb csak egy-egy levél rezzent meg, majd lassan felkúszott az elképzelt helyére.
- Sokkal jobb. Mármint, itt még egy futóeper sem marad életben, ha az ember pár hétre kiteszi a lábát? - néztem bizonytalanul Milliere. - Ugye minden gyerek megvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Miro

- Két hete. Egyik napról a másikra lett ilyen. Először csak velünk felnőttekkel lett szemtelen, aztán kezdte el a társait piszkálni.
Nem tudom, hogy mi történt, de hiába kérdeztem bárkit, senkit sem értette, hogy mi a baj ezzel a kicsivel. Ha sok gyerek van az udvaron, akkor a nagyobbakat is, például az én harmadikosaimat is képes piszkálni.
- Olyasmi. Furcsa. Jó, azért nem mondom, hogy rossz, mert nem. Csak kicsit most úgy, megálltunk.
De jók vagyunk együtt, Istenem, de még milyen jók, és amikor ez szóba kerül, mindig arra a következtetésre jutok, hogy erre viszont mindenképpen megérte várni, mert tudom, hogy szeret, hogy boldog velem, hogy meg tudom adni neki azt amire vágyik. Ha nem így lenne, azt mondaná, nem működik velem, és vagy visszamenne Cole-hoz vagy elmenne máshoz, például az angyalához.
- Van egy nő. Aki nem tehet róla, mert nem tett ellenem semmit, de mégis olyan antipatikus nekem, hogy már kínosan érzem magam.
Mondjuk a nem tett semmit, annyira nem igaz, hiszen tett, az évnyitón taktikusan kivillantotta a vállait Adriannek, én pedig nem voltam túl boldog, amikor ezt végignéztem.
- Mintha nyomulni akarna. Fura volt. Nem nézett a szemembe soha.
Tudom, hogy nem könnyű a szemembe nézni, de még Adrian is képes rá, pedig neki aztán minden joga megvan rá, hogy inkább a melleimet bámulja, és mégsem teszi. Az elmékre, ahogy a srác megnyalja az ajkait a szoba ajtajában állva, kiráz a hideg.
- A fehérbe. A zöldet néztem először, de a fehér valahogy nagyon én vagyok. Igazán én.
Nagyon boldog vagyok ott, és örülök neki, hogy olyan helyre költözhettem, ahol nem zavar senkit, ha Adri ott van nálam, és ahol nem zavar meg senki minket
- Mindent.
Egyértelműen mindent szeretnék hallani, hiszen bejárta a világot, feleség, ráadásul egy olyan férfi mellett, akire éveket várt. Mi ez, ha nem csoda? Igazi csoda. Nézem, ahogy új életet lehel az eperbe, és sóhajtok egy aprót.
- Ilyenkor úgy irigykedem, olyan szép az elemi mágia.
Nekem meg a közepes varázslatok is kihívást jelentenek, de legalább kiválóan tudok unikornist az ujjamhoz ragasztani.
- Mindegyik, ne aggódj, uzsonnakor látszik, hogy mennyire megvannak. Ma kakaóscsiga lesz. Sose mossuk ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Remélem semmi komoly nem történt, nem ezt érdemli. Ő az akinek nem láttuk az apját, olyan mint Columbo felesége?
Akad egy-két ilyen szülő, a legtöbb gyerekért fixen egy ember jött, a másik szülő csak ritkán jelent meg.
a kapcsolatuk Blackkel sok minden volt, csak egyszerű nem, szóval kicsit olyan furcsi volt ez nekem, de nem lepett meg, hogy most stagnálnak.
- Nem halad a kapcsolat semerre? - kérdeztem kíváncsian, oldalra billentve a fejemet. - Oh. Volt köztük valami?
Mert ugye ez a kérdés adja magát, ha ennyire rühelli őt Emily, akkor már ott valami komoly gond akadhatott. Ő alapvetően nem egy rosszindulatú lány, ami Valery mellett elég váratlan fordulat.
- Rád? Vagy a pasidra? - Már, ha ez a jelző egyáltalán érvényes rájuk. Nem akarok én senkit felcímkézni.
A fehér szoba nem lepett meg, bólintottam is egyet, nyugtázva a dolgot rendesen. Az ajkán harapdálva húztam feljebb a csizmám szárát, majd a gyerkőcöket figyeltem kicsit.
- Nagyon sok dolog történt, de úgy éreztem magam, mintha megint 16 lennék. Mintha ez az egész szar, az a kimaradt több, mint 8 év meg sem történt volna. Fura helyeken aludtunk, volt sátor, volt fában kialakított szállás... - billegtem ültömben kicsit oldalra, mielőtt még kiszúrtam volna a rendetlen bokrocskát ott az udvaron. Legalább nem lett ültetve semmi olyan növény, ami mérgező. Fejlődőképes az iskola.
- Axelt kellene látnod, mikor fest... Gyönyörű - ábrándoztam el egy pár pillanatra, mielőtt még visszanéztem volna rá. - Oh, úr isten, az a házi, amit ide sütnek? Te jó ég, remélem valaki beteg, mert nekem kell egy.
És abban a pillanatban meg tudtam volna halni egy olyan csigáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen. Ő az, akinek soha nem láttuk az apját.
És talán ez így volt jól és talán a gyerek is jobban járna. Vagy nem tudom, tényleg nem tudom, hogy milyen ember. Néha, mikor itt ülök, és csak nézem őket, azon gondolkozom, vajon jó anya lennék-e és vajon Adrian jó apa lenne-e, és azon is, hogy mi ketten együtt jók lennénk-e. Sokszor gondolom azt, hogy igen. Persze van, amikor vagy benne vagy magamban meging a hitem, de valahogy abban sosem, hogy együtt jók lennénk, hogy boldog gyerekeink lennének. Persze nem most, de egy nap, túl az iskolákon, stabil jövedelemmel, és akkor, amikor már nem egymásnál alszunk, hanem együtt élünk. Adrian jó apa lenne, benne jobban hiszek, mint magamban, de tudom, hogy ő is elszánt, megerősítene. Néha csak szeretném látni a jövőt, hogy megnyugodjak, hogy ne érezzem azt, hogy mellettem elfecsérli az életét, hogy jó társa legyek, hogy tudjam, ez az egész út, amit megtettünk a mai napig, mind a kettőnknek megérte. Néha kétségbeesek, pedig nem kellene.
- Semerre. De ez szerintem az én hibám. Nem volt fokozatosság. Az első csók után azt mondtam neki, hogy nem akarok várni. Hogy semmire sem akarok várni, és talán máshogy kellett volna. De én akartam.
Mint egy tini, nem volt megállás. Első csók, első együttlét, mindent egyetlen éjjel alatt teljesítettem, nem játszottam az elérhetetlent, nem volt virág meg bonbon, nem éreztem szükségét, de sosem kérdeztem, és talán kellett volna előtte beszélnünk, hogy neki ez így jó volt-e. Ajkaimat beharapva figyelem tovább Gergőt, és Adrianre gondolok közben. Hasonlítanak, külsőre.
- Hm? Nem, nem rá. Rám. Vagyis, hát, a khm.
Jobb tenyeremmel körkörös mozdulatot teszek a mellkasom előtt, ezzel kifejezve, hogy merre is orientálódott anno a figyelem.
- És nem, nem volt közöttük semmi, alig ismerem, csak egyszerűen... zavar. Nem tudom miért. Engem eddig soha senki, és Miro, ez annyira kínos.
El se tudom mondani, hogy mennyire, mert tényleg kínban érzem magam miatta, hogy ennyire nem kedvelem a nőt, és nem tudom, hogy miért nem.
- Istenem, akkor tényleg mindent bepótoltatok. Fában? Rendesen kialakított volt, vagy egy csipkebody-val tetted otthonossá?
Kérdezem, mintha nem éppen látványosan utalnék arra, hogy jó volt a buli feléjük. Megpróbálom elképzelni a férjét, miközben fest, és értem, hogy miért mondja azt, hogy gyönyörű. A férfiak, ha valami különlegeset csinálnak, például zenélnek, festenek vagy szavalnak, gyönyörűekké válnak.
- Igen, úgyhogy remélem, hogy többet hoznak, mint amennyit kell, és akkor repetázhatunk is. Isteni az a csiga, de titkos a receptje. Leutánozhatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Van egyáltalán apja? - Abszurd kérdésnek tűnik, mert mindenkinek van elvileg, de lehet, hogy az anyja örökbefogadta, vagy mesterséges úton fogant, ez már csak egy ilyen fura világ, amiben élünk. Egy időben én is gondolkoztam rajta, hogy majd egyszer, mikor az életemben minden sínen van, örökbefogadok egy kicsit. Aztán valahogy ez az elképzelés csak elszállt.
- Nem hiszem, hogy ez változtat bármin is - ráztam meg a fejemet, bár én vártam anno, méghozzá nem is keveset. Igazából most is, mielőtt még újra összejöttünk volna, hetek teltek el.
Vannak nagyon furcsa nők ebben az iskolában, mármint, persze, máshol is, Apu jó ideges is volt rám, mert miért lakom együtt Meghannel, ha egyszer tudom hogy ő olyan barátnős. Vigyázott rám, nem? Akkor meg?
- Rádmozdult? Jaj, fúj. Legalább szép? - kérdeztem elgondolkozva. Mert akkor ugye lehet bók is akár, de ha nem, akkor csak nagyon kínos, meg undi, jobb is, ha nincsen erőltetve a dolog. Láttam az arcán, hogy figyelte Gergőt, volt benne valami furcsa, de nem tettem szóvá, csak a kezem a pocakomra csúsztattam pár röpke pillanatra. - Jaj az nem jó. Pedig te türelmes lány vagy...
Legalábbis gondolom, nem hiszem, hogy annyit változott volna azóta, hogy eltűnt az életemből nem is kevés időre. Megesik az ilyesmi, lehet, hogy azóta mégis, annyira nem zavartattam magamat a dolgon, helyette inkább figyeltem a gyerkőcöket.
- Mindent is. Nem, rendesen kialakított volt, de a csipkebody mindent is feljavít - mosolyodtam el sokatmondóan, mert bár szerintem igen türelmesek voltunk sokáig, meg tudunk viselkedni, néha csak egymásnak kell esni. Ilyen ez.
- A legfinomabb az egészben, hogy nem nekünk hozzák, attól tartok. Duh, de meg tudnék most enni egy rántott marsszeletet is. Beszélnem kell Dustinnal erről - A gyomrom hangosan megkordult, mintegy megerősítve az állításomat. Jézusom, éhen halok. - Te szoktál bizarr dolgokat enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A kérdésére az ideálisnál hosszabban tartom bent a levegőmet, tekintetemet továbbra is Gergőn tartva. Számít vajon? Normális esetben számítania kellene, nem? Egy normális világban mondjuk. Az én világom, nos, az valószínűleg nem normális. Sőt, biztosra is mondhatjuk. Rosie egy klinikán fekszik hónapok óta, aminek az a célja, hogy ne haljon bele a kóros soványságba, amibe anyánk kényszerítette, Valery beleőrült abba a tudatba, hogy talán sosem ér majd Rosie nyomába, hogy talán sosem lesz olyan szép, olyan tökéletes. Én éhes voltam, talán már a születésem előtt is, és már az első pillanatban elítélt, mert nem vörösen láttam meg a napvilágot. Nekünk hármunknak talán jobb lett volna, ha csak apánk van, és Cole esetében ugyanez mondható el, mert ő bár nem anyánk fia, mégis számos alkalommal érte lelki és fizikai bántás is.
- Talán, csak bonyolult.
Bonyolult. Bármi lehet bonyolult. Egy nem kívánt terhesség, erőszak, egy önálló döntés, egy sikertelen kapcsolat. Bármi lehet bonyolult, a mai világban pedig ez halmozottan jelen van. Ha azt veszem, Adrian és én sem vagyunk unalmasak, mindig kiváló érzékkel nyúltam bele a dolgokba.
- Egy tizenhét éves, aki amint nagykorú lett, megpróbált a bugyidba jutni?
Kétkedő pillantással nézek Mirora, elhúzom a szám, és megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem volt jó élmény.
- Adriannek nem mondtam el, mert nem akarom, hogy baja essen, és nem a sráctól féltem, hanem a börtöntől.
Mert azért valljuk be, egy ex-MMA bajnoknak, akinek nagy önfegyelme van, egészen addig, van meg ez a szuperképessége, amíg a barátnője, akit szeret, azt nem mondja, hogy a srác gondolt egyet, és amikor aludt, bemászott mellé. Szörnyen kínos volt arra ébredni, hogy a keze a pólóm alatt matat. Nem kellene, ha ezt Adrian megtudná, mert tényleg megölné, és mivel Adrian legilimentor, ezért nem is gondolok erre az esetre, csak merüljön feledésbe.
- Ahh, igen. Tegnap vettem egy nagyon szépet. Fehér, és halványrózsaszín, olyan dekoltázzsal, hogy az már szinte illetlen. Évfordulóra ideális.
Legalábbis oda tervezem. De még pár hét.
Húzom el a számat bánatosan. Az ilyen dátumokat elméletileg a lányok tudják jobban, azonban én mégis elszámoltam magam. Valamiért azt hittem, hogy most leszünk majd fél évesek, de nem, csak a hónap vége felé. Borzalmas, hogy ennyire megállt most az idő, amikor megvan a tökéletes darab.
- Rántott marsszelet? Az mi?
Mármint, én imádom a mars csokit, függő vagyok, de el nem tudom képzelni, hogy a csomagból kivéve valaki még alkosson vele. Az úgy jó, meg kell enni. A kérdésére előbb felhúzom a szemöldökeimet, majd össze.
- Hogy... igen.
Elég sok mindent, de ez most mellékes, mert én azért eszek furcsa dolgokat össze, mert így szokta meg a szervezetem. Farkastörvények Fisheréknél. Remélem azóta felfedezte a padlóléc alatti kincsesbányámat.
- Miro? Ti, védekeztek?
Mert már nem először nyúl a hasához és mert olyan őrült dolgokat mond, hogy kirántana egy marsszeletet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Liám

- Nálunk vagy anya főz, vagy apa rendel, szóval nem túl meglepő. De az is nagyon finom - bólogatok lelkesen, mert a múltkor is a KFC-ből hozott haza csirkét, hogy anya nyugodtan tudjon velünk Amerika Kapitányt nézni. Mi ez, ha nem szerelem?
Elgondolkodtató, hogy a cocák ártottak-e bárkinek is, de gondolom nem, van, aki háziállatként tartja, mintha muszáj lenne.
Nem hiszem, hogy ez normális dolog, nagyok, büdik és azt hallottam, ha az embernek olyan szaga van, akkor meg is eszik.
- Nem tudom, én nem szeretem őket - ráncolom a nózim kicsit, mielőtt körbenézné. Hát ennek a fele se tréfa, ez az ebéd kritikán aluli. Ez egy szuperhős után kiált.
- Ugye nincs a hajamban? - egyből el is kezdem borzolni a tincseim, nehogy az legyen, hogy benne ragad és valami undorító lény fejlődik belőle, mikor este vízzel érintkezik.
Az asztal alatt már biztonságban vagyunk, minden sokkal jobb itt, ha a büdös cipőket nem vesszük. Volt az a fura is a medvével, amire meregetem kicsit a szemem Liára, de aztán mászom is tovább.
- Milyen rajzot? - kérdezek vissza, de gyorsítok, mielőtt még valamelyik néni elkezd itt lent keresni valamit.- akkor megkeressük Ezrát? Ő most neked micsodád amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Igen, Arthur bácsi, mikor befut, ő is mindig zacsis kaját hoz, szerintem ha ezt Ezra tudná, tökre nagyon kitiltaná. Még tésztát se veszünk ám boltban mióta így - mutogattam a kezemmel neki, hogy hát össze vagyunk állva, mint a legók vele anyukámmal. Sok dolog máshogy ment, de olyan jól máshogy. Sokat szomorkodott szerintem a mama azon, hogy el kellett költöznünk, biztos neki is hiányzik onnan minden. De itt jó a munkája, sok barátja is van, közel vannak az unokatesóim is. Én már látom, hogy ez jó.
- Szerintem minden állatot lehet szeretni, de most nem az undikra gondoltam. Van ám belőlük ilyen kicsi - mondtam, de félbeszakított minket pár kajadarab, úgy szó szerint, így fintorogva rázogattam a kezem, mintha lenne rajta valami, majd ingatva a fejem megnéztem Peggy haját. Szerencsére nem volt benne semmi.
Nem volt baj azzal, ha valahonnan meg kellett lépni, de értem már, miért mondja anya, hogy jó, ha zoknit is cserélek néha, nem csak benti cipőre cserélem az utcait. Mászás közben sajnos nem tudtam befogni az orrom, így csak igyekeztem gyors lenni, amennyire csak lehet. Miért van egy fiúnak rózsaszín pöttyös zoknija?
- Tudod, mutattam a Bencénéset, megint csináltam egyet, megmutatom, szerintem fel fogod ismerni - vigyorogtam rá olyan nagyon cselesen nézve, hogy aztán lassan elérjünk az asztalok vége felé. Hála az Istennek. - Keressük... a mi? Hát... ez egy kicsit bonyolult. Szerintem anya szerelme, az meg ugye akkor olyan pár, aki egy családnál az apa, nem? Én ezt megkérdeztem tőle, hogy ő az apukám lett-e, de csak nagyon néztek és senki nem felelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az egész nap egy rohanás volt, de igyekeztem a legjobbat megoldani. Pár napja észrevettük, hogy az egyik pacinak hullik a sörénye és nagyon szétharapdálta a lábát. Ma mikor jobban megnéztem, szinte biztosra mondtam, hogy kis lakói vannak, amik nem fognak egy kis simogatástól vagy a paciorvosok drága cuccaitól elmúlni. Persze ráhagytam a döntést a többiekre, de javasoltam, hogy próbáljunk ki egy kicsit mugli, kicsit saját lötyis szert. Ők meg bíznak bennem, egyelőre úgy tűnik. Emiatt viszont fel kellett csapnom a rózsaszín füzetem és a lila jelölőnél átolvasni. szereztem ilyen büdi, autós löttyöt hozzá, megvoltak az alap hozzávalóim is de menta és erdei tündérfürt kellett volna még. Előbbiért lenéztem a piacra, és szerencsém is volt, utóbbin viszont sokat törtem a fejem, aztán eszembe jutott, hogy munkába menet szoktam látni mennyire szépek az előkészítő udvarában a kis kertszigetek. És bingó, ez is van náluk.
Nem szép dolog ugyan, de nekem szükségem volt most rá, így még kicsit későn ugyan, de sötétedés előtt betopogtam a kihalt játszóra és egyből a bokros rész felé indultam, ahol kutattam egy jó negyed órát, mire meglett a bujkáló. Átnéztem a virágot, a levelét, de biztos voltam benne, hogy megvan, így egy zacskót elővéve elkezdtem kicsit megritkítani a tövet és nagyjából figyelni, hogy mennyi a mennyiség. Nagyon bele is feledkeztem, de ekkor még boldogan másztam ki hátulról és indultam volna ki, de szembesültem a ténnyel: zárva van a kapu.
Megijedtem, lefagytam, és mintha értelme lenne nyomogattam a záró kilincset és rángattam meg a kiskaput, de nem történt semmi. Tényleg semmi. Egy lélek se tűnt fel. - Hahó, valaki - beszéltem kifelé elég hangosan, de nem tűnt úgy, hogy működne.
Azt hiszem nem tudtam mit csinálok, ahogy értelmetlenül rángattam tovább mindenhol, majd vagy kétszer végigmentem a kerítés mentén van-e másik ajtó, de semmi nem volt. Elkeseredtem, néztem felfelé és tudtam, ha ez megy reggelig, akkor én nem akarom azt látni, szóval csak lehunyt szemmel járkáltam egy fa mellé dobva a cuccaim.
- Engem itt felejtettek... Kérem szépen - kiabáltam ki azért többször.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A világ legtermészetesebb dolga, hogy sötétedés után érsz haza és a gyerekedre egy rakás csodaaranyos lány vigyáz, míg ott nem vagy. Ja nem. De még csak meg sem hatott a dolog, ahogy lassan végigvágtam a falun, a vállamon azzal az ominózus táskával. Nem szeretnék hatóságiakkal összefutni most, azt hiszem, elég, ha ennyit mondok.
A fekete a barátod. Még ha látszik is rajta a folt, nem tudják bizonyítani, hogy miből van. Egész addig, míg laborba nem küldik, de ahhoz meg sem okuk, sem papírjuk nincsen ellenem. Kellemes az élet, azt hiszem.
Igazából alig múlott valamin, hogy meghallottam a hangot. Nem igazán tudtam hová tenni, mégis mi történne egy ilyen faluban? Keve szerint természetesen sok minden, de róla tudni illik, hogy kicsit élénkebb a fantáziája, mint az feltétlenül szükséges lenne. Állítom, hogy a képregények miatt van.
Át is vágtam egy-két, még ismeretlenebb utcán, mielőtt megálltam volna a kerítés másik felén és a bent álló, meglehetősen kétségbeesett lányra néztem volna.
- Te meg mit keresel odabent, Chiquita? - figyeltem pár lépés távolságból a szőkét, mielőtt megvakargattam volna kicsit az államat. - Meglehetősen kétségbeesettnek látszol. Senki nem mondta, hogy éjszaka, egyedül a játszótér nem olyan vicces? Vagy csak nem jött a lovag?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A rühes paci elég nagy probléma tud lenni, így jobb elébe menni ugye, azt hiszem ezért is igyekeztem annyira, hogy ez nem ért rá holnapig. Amúgy is lesz egy órám is és így teljesen meg lenne a napirend kavarva, mindig kések mostanság, na nem órákról, de a beígért azon túli dolgokról, kicsit össze kell magam kapni. Bonnie is tanácsolta már, hogy gondoljam végig, mi a gond, biztos csak valamit túl is stresszelek. Min tudnék? Azon túl hogy ismeretlen, fura, agresszív és bántó emberekkel kell együtt laknom. Kellene, ma nem oda indultam volna vissza, de egyelőre az is jobb lett volna mint itt lenni sötétben. Nem szeretem, bármi történhet, bármi lehet, és még fényt is képtelen vagyok csinálni.
- Jaj - leginkább ennyire tellett, ahogy válasz jött, a szemem is elfelejtettem kinyitni, csak pillanatokkal később, kicsit hunyorogva sikerült. Ki tudja mi az! Vagy ki. De most érti mindenki a bajom. Nem is vagyok csikis. Meg honnan tudná, ha mégis? Lehet az vagyok. De nem fontos!
- Megijesztettél. Mármint, örülök, hogy itt vagy, de ijesztő vagy. Nem úgy, csak... mindegy. Semmikor nem vicces - ingattam is a fejem, nem sok keresni valóm van itt a lopott kis zacsimon túl, amit jól le is tettem és hirtelen nem tudom hova. Körbe is néztem a cuccaim után, aztán jól felszedtem. Reméltem, ha itt jár, van köze ahhoz a lakathoz, vagy bármihez. - Nincs ilyen kulcsod? Vagy valami? Nem szeretem a sötétet sem, nem hogy itt lenni.
Ha jól tudom ezeket is varázsosan zárják pluszban, szóval a nyitós ige se segít, pedig arra azért képes vagyok. Bár eddig a pániktól eszembe se jutott, de most hiába is mondogatom magamban, meg se inog a kis lakat kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom, hogy minden helyi ilyen félős-e, de az biztos, hogy csudabogár egy teremtésbe sikerült belefutnom, miután fogta magát és becsukta a szemét. Nem hiszem, hogy kettőnk közül én szólongattam segítséget. Ha mégis, akkor pedig komoly gondok vannak a hangommal, ideje lenne megvizsgáltatnom magamat. Ez nem állapot.
- Nem akartalak megijeszteni, bár gondolom, ez egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet sokatmondóan, majd vontam egyet a vállamon, hogy igazából mindegy is, nem olyan fontos ez. Nem értettem, a törpe szőke mit keres egyedül az előkészítő udvarában. Ilyenkor.
- Vagy valami? Hát... nem dolgozom itt... - hezitáltam pár pillanatig, hogy akkor akár most hátat is fordíthatnék és mehetnék a dolgomra, mert a fiam otthon vár és ezt ugyan nem kéne már tovább húzni... Aztán megint a lányra néztem, mielőtt ledobtam volna a táskám egy nagy puffanással, hogy előszedjem belőle a tolvajkulcsom.
- És mit is kerestél te egész pontosan odabent? - kérdeztem körbepillantva, mielőtt letérdeltem volna a lakathoz, hogy az ujjaim közt átforgatva alaposabban szemügyre vegyem. Nem mondhatnám, hogy repesek az örömtől, hogy ilyenekkel kell még foglalkozzak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Bocsi - szegtem le a fejem, ahogy próbáltam elnézést kérni az előbbiért. De csak előbb kint volt minden, mint amúgy. Mikor stresszelek vagy izgulok előfordul, néha az is, hogy a nyelvek között ugrálok, legalább ennyire még nem rémültem meg. Még csak azt érzem, hogy itt fog megenni, megölni, szétszedni valami. Tuti jön valami gyilkos és én kellek a kutyájának vacsorára. Lehet többet olvastam az újságban a fura zaklatósat meg minden mást is, de ettől még...
-  Akkor nem vagy gondnok - állapítom meg egy nagy, és kicsit csalódott sóhajjal is. Miért zárnak be egy udvart egyáltalán? Mit tehetne bárki? Éjjel nyikorgatja a hintát? Én ezt tökre nem is értem. - Most itt hagysz te is? - kérdeztem közelebb lépve a rácsokhoz és átnézve köztük, de megállt és úgy nézett ki a táska eséséből nem így van. Nekem már z is elég, ha hív valakit, vagy nem tudom, elhajlítja a rácsokat. Nekem nincs mivel. De ha lenen is tuti otthon hagyom, egy pálcára ki tud figyelni amúgy?
- Nem kerestem, szedtem. Virágot. Gyógynövényt.... haszonnövényt... nem lényeges, főzet hozzávalót - magyaráztam kicsit tördelve a kezem, ahogy közelebb lépve figyeltem mit csinál. Mondjuk nem tudtam, de ha kinyitja, tőlem csodát is tehet. Aztán a zacskómra néztem és beletömtem a táskámba és visszavettem a hátamra. - Csak itt van a faluban, aztán... elment az idő. Most se tudom mennyi - gondolkodtam el, de annyira nem is volt fontos, kellett volna legyen, de hiába néztem a kastély felé, eszem ágában sem volt besietni az büdi pincébe. Szerencsém lehetne, hiszen későn sötétedik, de ettől még fog, és nem öt perc innen eljutni bárhova, szóval... - Az micsoda? Nem használsz pálcát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Türüptütürü. Dúdolgatva cipeltem kifelé a 2 és fél éves David-et, ahogy máshogy nem akart ez működni. Vége volt a foglalkozásomnak, így az ovisoknál segítettem be, ma éppen Emma picijeinél. Figyeltem, ahogy a legkisebb kislány Bojarska éppen beszánkázik a homokozóba két másik kislánnyal,d e azt hiszem a "kóstoljuk meg" vészhelyzetet elhárította Ezra dingje. Tulajdonképpen az, ha tagadni akarná is bárki, de ezen csak elmosolyodtam, örültem, hogy sínen vannak a körülöttem lévők, még ha nem is teljesen. Ami a Bubum illeti, és nem a négylábút, érte kicsit aggódtam, azaz értük, reméltem, hogy nincs akkora baj, mint ami a lengyel lányra meg rá volt írva, vagy amit láttam. Szerintem Bogna még sosem tett fel nekem kérdést, általában azok nekem vannak, neki meg mindenre is akad felelete.
- Szimi, gyere ide, ne fuss a hintához - kiabáltam a kislány felé, bár nem akartam megijeszteni, kicsit talán mégis sikerült. Persze hatott, mert felénk lépdelt, aztán ahogy leültem a cipőallergiás kisfiúval és az ölembe ültettem kifelé fordítva, hogy nézelődhessen, megkérdezte a törpi játszunk-e. Szóval ezen fel is buzdulva fogtam meg a kezeit és vigyorogtam rá Szimikére. - Emlékszel a tegnapi játékra? Hogy is volt? Apacuka, fundaluka... - kezdtem lassan a kisfiú kezeivel a tapsot és a pacsiváltást, a kislány pedig mondta is a mondókát utánam, legalább mindketten élvezték. Én meg örültem, hogy kis boldogok, édes kis teremtések ezek a gyerekek, és szeretem, milyen kis tanulékonyak és őszinték. Akkor néztem csak fel, mikor vesztettünk a lányka ellen, mert elrontottunk egy keresztezést és el is nevettem magam a "még egyszer" kijelentésre. De ott volt Erik. Láttam, biztos Hannahnál volt, azért intettem felé, bár nem csak a saját kezemmel. Hónapok óta minden kimondatlan és kusza. Nem jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ha megkérdeznék most, hogy mi a boldogság, nem biztos, hogy tudnék rá felelni. Csak állnék, és habognék, összehoznék valamit persze, de tudom, hogy a kérdés, hogy "boldog-e ön", végleg kitaszítana az amúgy sem stabil komfortzónámból. Túl sokat dolgozom mostanában, és a sikerek elégedettséggel töltenek el, de nem vagyok boldog. A legkevésbé sem. Ezt pedig egészen addig nem merem bevallani, amíg meg nem látom a magasba nyújtott, felém integető kezeket. Visszaintek, egy szélesedő, de nem feltétlen őszinte mosollyal. A gyerekeim kerülnek egy ideje, és ez az ösztön valahogy bennem is feléled, én is kerülni kezdtem őket. Széthullottunk, mint család, akkor, amikor az anyjuk kitalálta, hogy végleg vége. Sokszor voltunk külön napokra, olykor hetekre, ám most már évek óta tartunk ott, hogy csak a gyerekeink miatt beszélünk, minimálisan. Ez sem egészséges.
Nem indulok meg feléjük, mert a Hannah-val bájolgó férfi még csatlakozni fog hozzám, csak a búcsú után léphetek. A férfi egy magas, idősebb úr, jó kiállású. Azért jött, hogy adjon, játszóterek tervezésével és építésével foglalkozik, emellett jó viszonyt ápolt az iskola alapítójával, a jelenlegi játszóteret is ő tervezte. Átépítené, ingyen, hogy így adózzon az itt folyó kiemelkedő munkáért.
Felpillantok az ajtóban álló nőre, aki hihetetlenül jól kezeli a bájolgást, aztán vissza Stellára, majd megint Hannah-ra. Végül ösztönösen indulok el a padon üldögélők felé, nincs olyan messze, hogy ne venném észre, ha a férfi indulna. Odaérve csókot nyomok a lányom homlokára, és leülve mellé nézek végig a két gyereken.
- Jól áll.
Most már őszinte a mosolyom, szeretem a gyerekeket, és tényleg jól néz ki, ahogy Stella felelősségteljesen foglalkozik velük. Az igazság az, hogy mindig szerettem volna olyan korban nagypapa lenni, amikor még a testem is engedi, hogy kiélvezzek minden játékot, lehessek a lelőtt bandita, a lovacska, kommandózzunk a földön. Aztán Gergő azt mondta, hogy ő auror akar lenni, és bevetésekre járni. Zsebemből egy csomag zsebkendőt húzok elő, kettőt kivéve ledobom magam mellé a maradékot, egy-egy tenyerembe gyűröm őket, majd megrázva kinyitom, és a zsebkendő helyén már egy-egy kis plüss rája fekszik, mosolyra álló szájjal. A legegyszerűbb trükk, amivel a saját gyerekeimet is szórakoztattam.
- Gyakorolnom kellene, mert kutyát akartam csinálni. Hogy vagy?
Pillantok fel végül az egyszem lányomra, életem legnagyobb lázadójára, aki miatt nem egyszer dagadt meg az ér a homlokomon. Hiányzik, hogy bosszantson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Milyen hivatalos. A polgármester.
Pillantok oldalra, de az ajkaimon egy halvány mosoly ül, ahogy a gyerek kihúzza magát. Néha azt hiszem, hogy senki se tudja ki vagyok, máskor meg meglep, hogy milyen kis emberek is tisztában vannak vele, mit is jelent ez.
- Stella a kislányom, mint te az apukádé. Neki én vagyok az apukája.
Magyarázom, és próbálom gyerek nyelven elmagyarázni, ami nem könnyű, mert mostanában a legfiatalabb gyerek a közelemben Vajda Richárd volt, és ő sem mondható már sem gyereknek, sem naivnak, szóval vele is úgy kell beszélnem, mint egy felnőttel, pedig karon ülő volt még, amikor először találkoztam vele. Most meg... politikusi babérokra tör.
- A kisfiú.
Pontosítok, mert tudom, hogy egyből a ruhára gondol, pedig már amikor kimondtam, akkor tudtam, hogy muszáj pontosabban megfogalmaznom, hogy mire is gondolok, amikor az mondom, jól áll. Bár tény, azt tudnám a legnehezebben elfogadni, ha a lányom jelentené be, hogy terhes. Az első pillanattól, ahogy megláttam, szerelmes voltam belé. Szeretem a fiaimat, ehhez kétség sem fér, de ő a kislányom, akiért ölni is képes lennék.
- Azt mondod?
Előveszek még egy zsebkendőt, és a tenyerembe gyűrve, az előbbinél hosszabban rázom meg, mire egy egészen macskaformájú plüss lesz belőle, csak valahogy a farka marad el.
- Azt hiszem, én lehetnék az egyenlő bánásmód oktatója. Két rája, akik kutyának képzelik magukat, és egy macska, akinek nincsen farka.
Még a végén könyvet írok belőle. Gyerekkönyvet. Nem, vicceltem, ez a művészeti ág nekem sosem ment, én csak festek. Viszont ha már ennyi zsebkendőt elhasználtam, ne vesszen kárba, a kislánynak és a kisfiúnak is adok. Amikor lázadtam a rendszer ellen, akkor tanultam meg ezeket a trükköket. Nem nagy ördöngösség, de tényleg.
- Kicsit, furcsa az idő, egyszer meleg, egyszer hideg. Félek, úgy telik majd el a nyár, hogy nem is éreztük meg igazán.
Mondjuk én minimálisan vagyok csak az igazi nyár híve, de ez a változékony idő, borongóssá tesz, és néha a munkámra is kihatással van. Hátradőlök, hogy rendesen Stellára tudjak nézni.
- Anyáddal pár szót, nem kedvelem az új pasiját, erőszakos. Sokkal jobb volt, amikor a szomszédunkkal kavart össze.
Nem mindenki mond ilyet nyilván, akit kidobtak, de valóban, kedveltem a szomszédunkat, és hát az éremnek mindig két oldala van, a megcsaláshoz is mindig két ember kell.
- Gergő fél évet még aláírt az egyiptomi hivatalnál, így nem biztos, hogy karácsonyra hazajön, Dávid meg... egyszerűbb lenne, ha bejelentkeznék hozzá tetoválásra. Gondolkoztam egy skorpióban a nyakamra.
Mondom teljesen komolyan, de nem, eszemben sem volt skorpiót tetováltatni, viszont tényleg elgondolkoztam azon, hogy időpontot foglalok nála, és kifizetem a velem töltött időt, csak kicsit szánalmasnak élem meg ezt.
- Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Úgy tudom mindenki így mutat be - vontam aprót a vállamon. Hivatalos, vagy sem, sokszor tapasztaltam, hogy így elérhető, hogy tudják kiről beszélek.
Hát a mondókának nem értünk rendesen a végére, de legalább az elmondható, hogy jó sokat mosolyognak így is. A gyerekek sok mindenek, csak hálátlannak nem mondhatóak, ezt pedig nagyon szeretem bennük. Nagyon sok olyan ember vett körül már életemben, akinek a köszönöm, a sajnálom vagy éppen a kérem szépen nehezére estek. Én is akaratos típus vagyok, ennek ellenére a nagyon kicsi korom leszámítva igyekeztem és sokat használtam is. Mióta eladó vagyok a cukorkaboltban láttam furcsa vásárlókat, azután az itteni munka álom másnap.
- Remélem nem pont úgy - dörmögtem kicsit még sóhajtva is egyet, mert helyben voltunk, kezdtem érteni miért van mindenki csendben körülöttem és éli a maga dolgait. Fel is néztem Emma felé, szerintem volt valami megérzése mert elindult, ekkor egy pillanat türelmet kérve jeleztem, hogy mindjárt majd én odaviszem a piciket még beszélgetek. - Oh - néztem vissza, majd az ölemben ülő törpére meg is mosolyogtam, de azt hiszem ennek se ideje, se helye a világomban. Minden ding-pár máshogy csinálja, azt hiszem erre ez a jó válasz. Bólogattam a hiányosságok mellé, aztán mikor megjött a cica nem tudtam nem felnevetni. Teljesen igaza volt, de ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Biztos jó lenne a munkájában, ha szereti. Ez lehet az alapja annak, hogy neki is ilyen különböző területeken vannak végzettségei. Ebbe sosem gondoltam még rendesen bele. Aztán megvártam még a reakciót a mondandóm elejére, majd kis türelmet kérve felkeltem és elvittem Emma kezébe adva David-et, majd Szimihez leguggolva bekötöttem a cipőit és mondtam, hogy menjen homokozni és építsen egy szép várat, majd együtt feldíszítjük. Így volt szerencsém visszaérni időben a folytatásra, kicsit szomorkásan blogattam.
- De ő szereti, ideje lenne mindenkinek megfelelő dinggel élni, mert anélkül lenni nem jó - ingattam is meg a fejem, mert az elméleteim éppen anyukám döntögette meg sorra arról hogy van ding baba és hogy nincs. - Én azt a bácsit kedveltem, akit a fesztiválról hozott haza. Ő is szerette a köveket - közöltem egyszerűen, mintha tök természetes lenne egy ilyen beszélgetés. Azt hiszem a kellemetlen szó ebben a családban csak van, mert még hol vagyunk attól, ami igazán az. - Gergővel szerintem valami régi szülinap óta nem beszéltem, ott sem érdekeltem különösebben, fontos a munkája, tudjuk - meg ő ügyes meg nagy karriert csinált. Mindenki büszke lehet rá, de én nem hinném, hogy ezért megéri, szerinte mégis a távolság. Furcsák ezek.
- Hát... nem tudom mennyire dolgozik Dávid. Tudod mióta van ez a baba dolog náluk, kicsit szerintem pánikol. Ja, izé - fordultam felé, mert azt hiszem ez hozzá nem ért el, mivel nincs min pletykáljanak a faluban erre nem járnak, itt maximum én hozom a híreket. - A Bubu apuka lesz, de nekem se szóltak volna, ha Bogna nem kérdezget meg nem történik az a bumm, szörnyű, mint mikor a gyűrűt is csak mert kérdeztem tőlük mondták meg - ingattam is rosszallóan a fejem. Most hogy ezekről mennyit tudott, azt viszont nem ismerem, de itt vagyok, kész nagykönyv. - Meg Ezra és anya is megkeresett engem még korábban, de ezek szerint velük sem beszéltél rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Összevont szemöldökkel pillantok rá a megjegyzése következtében, de nem szólok egy szót sem, mert látom, hogy mennie kell, biccentek csak, hogy vigye nyugodtan a kisgyereket, és még akkor sem enyhülnek a vonásaim, amíg azt nézem, ahogy beköti a cipőket. Nem teljesen értem, hogy a nevelésének melyik része nem tetszett, hiszen ha valakinek, neki mindig mindent megadtunk. Talán túlontúl elkényeztettük? Nem értem.
- A megfelelő dinggel. Ez egy nehéz terep, de segíthetnél rajtam. Szóval vagyok én. Aki két évtizedik azt hittem, hogy anyád a megfelelő ding, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem az. Honnan tudnám bárkiről is, hogy ő már a megfelelő ding?
Nem akarok váltogatni, sem alkalmi partnereket, nem egyedül lenni, valahogy egyik sem az én asztalom, de nem akarom azt megint eljátszani, ami valóban az elmúlt több, mint húsz évem volt. És bár talán sokan furcsán néznek rám emiatt, de terveim között szerepel megállapodni, és nem csak egy tetőtérben lakó árny lenni.
- Csak arról tud beszélni. Most is csak azért beszéltünk, mert úgy volt, hazalátogat, de nem tette, ezért rákérdeztem.
A vállaimat is megvonom kicsit, mintha nem számítana. Szeretem a gyerekemet, igazán szeretném már látni, magamhoz szorítani, de nem szeretném azt, hogy ne érezze jól magát. Neki ez az élete, ezt szereti csinálni, én pedig tiszteletben tartom, hogy erre vágyik. A következő mondatokra azonban úgy nézek rá, mint amikor valaki először lát mozgófilmet. Csak nézem őt, és még pislogni is elfelejtek. Nem tudom, hogy milyen hosszan, aztán azért csak kell, mert elég rendesen kiszárad a szemem. Megköszörülöm a torkom és:
- Baba dolog? Bogna terhes?!
Egy picivel talán hangosabban mondom ki a kérdésem, mint terveztem, gyakorlatilag rákiabálok szegényre, pedig nem így terveztem, és ezt remélem ő is tudja, hiszen az arcomon hihetetlen boldogság tükröződik. Terhes. Nagypapa leszek. Ez csodálatos hír. Mosolygok, mint egy rendes hülye, de nem érdekel, mert hetek óta nem éreztem ilyen boldogságot.
- Ezra? Nem. Miért, kellett volna?
Nem tudom, hogy miért kellett volna Ezrának beszélnie velem, és nem, most túl boldog vagyok ahhoz, hogy összerakjam ezt azzal, hogy vissza akartam kérdezni, miért nem tetszik neki az, ahogy neveltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Van az az érzés, mikor háttal vagy, de tudod, hogy egy tekintet a tarkódba ég, valami ilyesmi volt ez is, Emma szavai nélkül is tudtam, hogy Erik furán meredhet, de ebben ő is csak megerősített kedvesen megkérdezve minden rendben-e. Persze igen, egyelőre, de ezt most nem fogjuk megdumálni, de így legalább Ezrához is előbb jut el az infó, minthogy össze kelljen futnunk. Bár ha csinál olyan recés szélű, töltött tésztás kajcsit, akkor még akár ma is meglátogatom. De azt hiszem erre keresztet vethetünk. Éhes lettem. Érdekes a mama humora ezzel a sok E-vel.
- Ő is ezt gondolta szerintem, de nekem is azt mondták, hogy néha hibázunk. Van aki rájön időben, van aki nem. De mikor megvan az igazi ding, az olyan más. Őt nem csak szereti az ember vagy szépnek tartja, az a ding olyan... minden egyben. Tudod akit szeretsz, mikor felkelsz, még ha furán is áll a haja, vagy akkor, mikor mérges, akitől azért kérsz bocsánatot, mert úgy is gondolod. Akinek nem megszokásból mondod, hogy szeretlek, hanem mert éppen eszedbe jut, mert érzed, mert okot adsz rá - ültem és néztem magam elé ahogy mondtam. Kicsit elkeserített, hogy arra jöttem rá, hogy a szüleim sem találták meg azt, amiben én hittem, amire azt mondtam volna, ebből lesznek a ding babák. Persze ahogy nagylány lettem, erre rá kellett jönnöm, a világban nagyon máshogy megy. Itt van Ellie is. Bár hiszek benne, hogy így is ding baba a javából a leendő keresztbabám. Még meg is kell tudakolnom keresztanyu vagy keresztapu leszek-e. Édes lány és a lehető legjobb döntés, hogy vigyáz egy kis életre odabent a pocijában, nem is értem Mariot a korábbi dingtagadót. Azt hiszem erre mondják, hogy valaki nem nőtt fel ahhoz, amit az izéjével csinálni tud. És engem kicsiznek le!
- Szereti, láttam már ilyet. Mármint itt van Hannah is, ő is olyan, aki a munkájának tud élni. Bármelyiknek - és valahogy talán ez volt az a pont, ahol láttam a két szélsőséget. Akinek a család tud az élete lenni, mint a főnökeimnek, Majának és Lewynek, vagy az itteninek a munka, Hannah személyében.
Lecsaptam a biztosítékot. Értitek, mindezt úgy, hogy most nem csukattam le magam - hála az égnek, azoknak nem is ment híre otthon, így marad az én titkom -, nem kerültem bajba, nem ment híre semmilyen tettemnek, nem csaptak ki a suliból és még csak hírbe se jöttem mint új tiniterhes. Tökre angyali ez a hónap.
- Ha ezt előbb tudom, tényleg rendesen szedem a gyógyszereim - borzongtam meg, még ha nem is nekem szolt a sipítás. Ezt azt hiszem nem szeretném többet hallani. Senkitől leginkább ijesztő és nem túl bizalomgerjesztő. Ha jól tudom Bubu se simogató hangon és boldogan reagált, ezért is beszélt velem Bogna, de ettől még eddig nem volt elképzelésem róla, miért lehetne baj egy babából. Azt hiszem ilyen élményekre nincs szükségem nekem. - Baba dolog, igen, eléggé. Már így kerekedik kicsit tudod - mutogattam a hasamnál, ha nem lenne egyértelmű, hogy miről is beszélünk. Mondjuk az a lány olyan négy sajtburi után is, nem csodálom, hogy látszik rajta. Nincs hova elférjen benne egy minibulba. - Bár el még nem vette addig, legalább már volt gyűrűje mire összehozta, szóval eléggé ügyes volt a Bubu. Mindenesetre azért nem dicsértem meg, de örülök neki, helyette is.
Én ilyen jótét családi manó is lehetnék. Mindenkinél, mindennek is. Kivéve mikor én is csak ültem otthon, vártam Gabe-et, hogy ráborítsam Ezra mit mesélt el. Erre közölte, hogy tudta. Utálom, mikor minden hivatalos papír miatt előbb tudnak nálam dolgokat. Bár nála azt sem zárom ki, hogy anyától vagy Ezrától tudta a találkánkat.
- Azt hiszem igen, papírja van rólam, olyan elég pozitív - bólogattam is nagyokat rajzolva a kis plusz jeleket amik a papíron is voltak egyezésjelként. - Tudod, kevés embernek jut ilyen magas homlok, mint nekem meg neki.
Amúgy nagyon utálom a homlokom, mások is, de eléggé megoldom a frizuimmal, hogy ne legyen előtérben. Most meg kicsit másként tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem hittem volna, hogy egyszer ide lyukadunk ki, hogy ő mondja el, hogy milyen is az, amikor a másik az igazi, és mennyire könnyen le lehet vetíteni, mi az anyjával miért nem voltunk egymáshoz valók. Sosem beszéltük meg, csak továbbléptünk, és ritkán mondtuk ki, hogy szeretjük a másikat. Szeretjük, de nem úgy. A megszokás tartott minket össze.
- Haragudnál rám, ha lenne nekem is valaki az életemben?
A gyerekeim miatt nem akartam ebbe jobban belegondolni, de ahogy beszél róla, vágyok rá, hogy legyen, hogy tényleg elkezdjem elölről. Tudom, hogy nem vagyok már fiatal, de nem akarok magányosan élni, és a gyerekeim kirepülnek, olyan gyorsan, hogy észre sem veszem. Én pedig reménykedem benne, hogy még van lehetőség a számomra. Egy próbát megér tényleg így nézni ezt.
- Szedd rendesen a gyógyszereidet.
Mondom teljesen komolyan, mert elfogadtam azt, hogy kivel van, elfogadom azt is, ha gyereket akar, de akarja azt a gyereket. Én abban voltam csak mindig biztos, hogy akarom a gyerekeimet. Jobban örültem, mint a nejem, amikor megtudtam, hogy vannak, és igazán örülök annak is, hogy nagyszülő leszek. Ott akarok lenni. Talán tényleg ideje volna visszavonulnom a nyilvánosságtól, és egy nyugodtabb életet élni, hogy részese lehessek az unokáim életének. Meg hát ott van ez a ding-kérdés is, nem ártana akkor erre is ráfókuszálni.
- Nem kell házasság ahhoz, hogy gyerekük legyen. De a szándék fontos.
Mondom én, ugyebár. Nálunk sosem volt esküvő, egyszer rákérdeztem, azt mondta nem akarja, aztán ennyiben maradtunk. Jöttek a gyerekek, teltek az évek. Valahogy nem hiányzott, hogy házasok legyünk, és esetünkben ez jól is jött ki, hiszen rengeteg kellemetlenségtől megkíméltük magunkat.
- Pozitív?
Kicsit megint csodálkozok, homlokráncolva nézek rá, aztán megvonom a vállam azon, amit mond.
- Igen ez ilyen genetika dolog. Ezrának is magas, meg a nagyapádnak is.
A végére kicsit lehalkul a hangom, mert pontosan tudom, hogy Ezra nem az anyánktól örökölte a homlokát és azt is, hogy a "nagyapád" nem az én apám, hanem Ezráé. Ezráé. A fejem hirtelen kezd el lüktetni, ahogy az ér, ami mindig megdagadt, ha hülyeséget csinált, most megint láthatóan előjön. A tenyerem rá helyezve kezdem el masszírozni.
- Mire szeretnél kilyukadni?
Tudja, hogy tudom, hogy képes vagyok összerakni, és azt is, hogy próbálom olyan szinten kilökni a sejtett tényt a fejemből, amennyire csak lehet. Csak nem. Egyszerűen csak nem akarom tudomásul venni. Nem és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- A családban senki sem szent, de az álszentség sem szép dolog - ingattam meg a fejem, még ha nem is konkrét válasz volt elsőre, nagyon is sokatmondó. Nem hittem hogy nekem jogom van ebbe beleszólni, ahogy tartottam magam fordítva is hozzá, hogy bármit mondjon a közvélemény, a család, Gabe családja. Én vele akartam lenni, és az egyetlen, aki ezt meg tudta volna gátolni, az ma már a közös tetoválásunkkal él velem és a nevét is viselem. Igazából az ő anyukája se biztos hogy kedvelt vagy a tesói, én mégis ott voltam, azt hiszem ha valamiért megéri küzdeni, bárki küzd, akkor pedig nem is éri meg közbeszólni.
- Nem. Ha dinged lenne, abba amúgy sem szólhat közbe senki, és semmi - mert ez bizony ilyen dolog, azért küzd bárki, bármeddig. Ellenben mondjuk a hasonló helyzetekért, ijesztő volt kicsit, de próbáltam úgy tenni, mint aki csak meg van lepődve, a válaszra azért csak húztam a szám.
- Szoktam - általában időben, rendesen és mindig, mikor kell is. Kivéve, ha az egyik cica játszik a dobozzal és megy a lefolyóba pár darab. Olyankor szűkösen osztom be, de minden másnapra jut, vagy harmadikra. Múltkor az utolsó hétre kettő szem maradt. De jól kiszámoltam hogy szerda meg szombat jó lesz rá.
- Én sem azt mondom, hogy most rögtön ezt kéne tegye. Csak... nekünk volt régen egy ilyenünk. Dáviddal mikor kisebbek voltunk beszélgettünk erről. Persze csak viccesen, meg olyan minden nélkül. De mi jól akartuk csinálni, olyan helyes sorrendben, amiben biztos nem esik szét egy dinges család. Szerelem, gyűrű, esküvő aztán babák. Vagy baba, kinek és mi. Én például szeretem, hogy vannak testvéreim, és nem vagyok egyedül, mikor megyek Ezrához Liával is szeretek lenni, kicsit már ő is ilyen rokon - vontam a vállamon, mintha ez tök természetes lenne egy napokon belül 18 éves és házas lány szájából. Én is tudom, hogy kicsit elkeseredetten hangzik, de én nem éreztem jól magam a szétmenős-összejövős viszonyukat látva anyával, Dávid sem. Csak ő nagy és fiú és csendes. Nekem nagy a szám és rinyás lány vagyok, ezt dobta a gép.
- Igen, csináltak egy tesztet, miután anya szólt, hogy szerinte több közünk van egymáshoz, mint ez a sok bácsikázás - néztem rá végül, nem voltam a nem egyenes fajta lány, akkor sem, mikor éppen nyakig ér a kaki és hullámozni akar. Nem szeretek sumákolni, mi értelme lenne? Már ebben az esetben, vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud valaki. Mint az elnyelt bogyóim.
- Igen? Ezt nem tudtam - reflektáltam a nagyapás részre, valahogy eddig sosem terjedt bennem a láncolat, vagy át sem gondoltam.
- Elmentünk sütizni pár hónapja - mondjuk lassan sok hónapja, de mindegy - és elmesélte, hogy kopp-kopp, ő az apu - néztem rá megint vissza, igazából jobban érdekelt az, hogy most tényleg nem értett meg, vagy csak ennyire ledöbbent, mint az, hogy már mennyire összeszedetten beszéltem, ahhoz képest, hogy aznap én is lesírtam a vízálló sminkem a cukrászdában. De olyan vegyes volt, tudjátok, mikor tudsz örülni, mert nem idegen, nem egy olyan ember, akit ne szeretnél, de közben jön, hogy mi a fene történik körülötted. Igazából nem haragudtam senkire, még csak rosszul sem éreztem magam, jó, kicsit arra igen, hogy a nagyi vicceit senki nem vette komolyan a ki kire hasonlítos vacsimegbeszéléseken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Daliah

– Soha jobban –széles vigyorral az arcomon válaszoltam a lány feltett kérdésére. Megszereztem azt, amiért jöttem… miért ne lennék jól? Oké, hogy lezúgtam és beütöttem a nemesebbik felem, meg a fejemen landolt egy tubus festék, de azt hiszem ez elenyésző fájdalom ahhoz, hogy rosszul legyek. Közben, még mielőtt talpra álltam volna, óvatosan letettem a vödröt és a pulcsim levétele után, letöröltem magamról a festéket. Egy újabb pulcsim bánta ezt az akciót, de annyi baj legyen.
– Kell hozzá ez –böktem a festékes vödörre, amit időközben felkaptam a földről. – Ez épp fekete szín, de még kellene már sötétebb. Hannus néni asztala olyan… uncsi színű és szerintem örülne ~vagy nem~ annak, ha átfestenénk. –Reményeim szerint benne lesz a tréfában, de ha nem, akkor ajánlom neki, hogy ne mondja el senkinek sem. Mondjuk Hannus néni úgy is tudni fogja, hogy az én mancsaim vannak benne a dologban, mert ha valami csíny történik, ott az én nevem nem maradhat ki. Nem is értem, honnan ez a gonosz feltételezés… Jó mégis. Apci se volt egy szent lélek, és mindig hallgatnom kellett azt: ~ Le se tagadhatod, hogy Elliot az apád!~ Kérdem én: ki akarta? Én büszke vagyok apcira és boldogan viselem a nevét. Hupsz, elkalandoztam…
– Öhm, nem… de elfogyott az osztályunkban a festék és ez volt a legközelebbi hely, ahonnan szerezhettem. Jössz, vagy maradsz? –Minél tovább szöszmötölünk itt, annál kevesebb idő marad a művészi alkotáshoz. Már pedig szörnyecskéket festeni nem kevés időbe telik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem értettem, miért kér bocsánatot. Ő ragadt bent a játszótéren, maga miatt, nem pedig én, miatta. Így nem láttam a logikai összefüggést. De persze, ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Csak intettem a fejemmel, hogy lényegtelen, miközben közelebb léptem a kerítéshez.
- Nem, nem fizet az elég jól nekem az élethez - erősítettem meg a tényt, hogy nem vagyok a előkészítő dolgozója, egyszersmind megelőztem a pletykát is, hogy bármi közöm lenne a jövőben az intézményhez, ha azt nem vesszük, hogy a fiam ide jár. - Ugyan. Ennyire szívtelennek látszom?
Még egy széles vigyor is elterült az arcomon, nem az a megnyugtató fajta. Sőt. A nyelvemmel megérintettem a szemfogam hegyét, aztán kis nevetéssel dobtam le a táskám és turkáltam a zsebébe. Elég hamar meg is lett a kis fém, amit kerestem, így neki is láttam átforgatni az ujjaim közt a lakatot.
- Szóval te ilyen besurranó növénycsempész vagy? - kérdeztem a homlokom ráncolva, mielőtt egy bűbájt elmormolva azonosítottam volna, van-e riasztóbűbáj a lakaton. Semmi különleges nem volt rajta, ami rajtam kifogna. Ezt még meg kell említenem Kevének. - Késő ahhoz, hogy egyedül mászkálj idekint.
Nem néztem az órámra, nem kellett ahhoz, hogy tudjam, mennyi az idő. Inkább csak elkezdtem a lakattal babrálni, beleillesztve a vékony fémet.
- Kulcs, a pálca nyomot hagy, azonosítható,  ez nem - a kezemre pillantottam, amin még mindig kesztyű volt, most kivételesen szerencsésnek mondható, hogy nem szabadultam még meg tőle. - Hát te miért nem használtad a pálcád, hogy kijuss?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nyilván nem életem legokosabb megállapítását tettem, de nem hiszem, hogy nagyon meg lehet róni érte. Sötétedik, sőt, már benne vagyunk javában; megijedtem és nem is érzem magam túl jól meg biztonságban, szóval a gondolataim meg a szám is csak rohangál jobbra meg balra mintha szándékosan ez lenne a dolguk. A fizetés dologra csak néztem rá tovább a kerítés lécei között aztán aprót emelve a vállaimon csak befejeztem a bámulását. Nem szoktam én senki tárcájában - általában - turkálni.
- Miért látszanál annak? Megálltál. Mármint... tovább is mehettél volna, nem hibáztatnálak, szokásuk az embereknek, furcsa dolgaik vannak - és ezt így is láttam. De nem gondoltam én ő róla semmi rosszat, ha kéne se, meg ha nem se. Szóval nem is tudom kinek a micsodája vagy minek a kicsodája. Nem vagyok előítéletes másokkal szemben, egyszerűen nem bírom olyan jól a stresszes helyzeteket. Szerintem most is remeg kicsit az arcom, de csak mert kellemetlenül érzem magam és elég nevetséges az egész helyzetem.
- Nem surrantam, csak lassú vagyok. És tény, nem szabadna leszedni, de ez szükséghelyzet volt. És cserébe szoktam néha locsolni őket, mikor más elfelejti - mert próbálom javítani a dolgokat, ha olyat teszek. Mindig van az a lelkiismeretfurdalásom, az egész életemben többet éreztem, mint bármi mást. Ahogy azt is, hogy elnézést kell kérnem azért is, hogy levegőt vettem. De főleg mikor emberek között vagyok. Máskor azért nem ennyire fura. - Mindig egyedül járkálok, kinek kellene kísérgetni? - néztem kicsit bután és értetlenül. Az időt persze nem tudtam meg, de azt hiszem ez már nem is volt fontos, csak a táskámra fogva ácsorogtam ott bután, aztán a kérdésére még kellemetlenebbül lépdeltem erre arra. Zavartan tűrtem a hajam erre, meg arra. Éreztem, hogy ha nem lenne sötét akkor én lennék a színváltós kaméleon, de nem nagyon jött ki szó. Egy darabig.
- Mert ha használnám se történne semmi. Nem vagyok túl jó ebben.