Végardó Erik
INAKTÍV
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
|
Önkéntelenül elmosolyodik a lány aranyosságán, aki még bippel is, ahogy "bekapcsolja" az orrát. A játék kedvéért ő maga megráncolgatja a sajátját mintegy beizzítva azt. Most kicsit olyan, mint amikor otthon a húgaival játszik, és ettől valamelyest feloldódik.
Nagyokat szimatolva indulnak keresésre az utcán, és kisvártatva rá is bukkannak a Fő utcza táblára. Na, hál' égnek, ez megvan. A házszámok viszont sajnos nincsenek divatban errefelé, ezért nem tudnak annak nyomán elindulni a Falatozó felé. Egy ízben Erik kedvenc virágának illata téríti el őket az eredeti céljuktól. Egy ház előtt kis virágágyásban feszítenek büszkén, hiszen észrevették őket! A balzsamos medólia névre hallgató nagy szirmú, indigószín növények imádják a rivaldafényt. Ha nem foglalkozik velük senki, lehajtott fejjel kókadoznak az ágyásban, de amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák magukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatod a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvedért.
Erik, mióta eljött otthonról, nem látott ilyet - az ő kertjükben, a fiú jóvoltából mindig gondozott ágyásban tetszeleghettek a medóliák és más növények is -, ezért nem fogta most vissza magát, hogy közelebb hajoljon, és az orrát az egyik puha sziromhoz nyomja.
- Otthon - motyogja bele a magas hangján vidáman hümmögő virágba, és kell neki egy perc, mire rájön, hogy társasága van, és rémesen hülyén festhet ezzel az attitűddel.
- Bocsánat - törli le az orráról az esetleges sárga foltokat, amiket a virág bibéje hagyott, és szippant egyet-kettőt a friss levegőből, hogy megtisztítsa a szaglójáratait a medóniaillattól. - Mehetünk tovább.
Visszatérnek az útra, és nem is kell sokáig gyalogolniuk már. A sült finomságok aromája egy fehérre meszelt épületből kacskaringózik ki. Erik izgatottan pillant a sellőhercegnőre, és ahogy az étterem felé biccent, rá kell jönnie, hogy a cégéren egyáltalán nem a Falatozó Gyorsétterem neve szerepel. A hirtelen jött mosoly csalódott szájhúzásba torkollik.
|
|
|
|
|
Vittman Levente
INAKTÍV
prettylittletimebomb
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
|
GILBERT A szívverésem heves. Érzem, ahogy ereim végiglüktet a vér, mintha szüntelen keresné bennem, ahol végre megnyugodhat. Nem fog. Én sem fogok, s minden évben, minden olyan évben, ahol magányos vagyok akkor is, ha van mellettem valaki, minden évben szenvedés lesz a kedvenc napom is, ahol igazán vágyom valaki után, aki olyan picinykének kezel, mintha a tenyerébe férnék, mintha más dolga nem is lenne az életben, minthogy megvédjen és szeressen. Utálom a szerelmesek ünnepét, mert amúgy imádnám, amúgy az év legjobban várt napja lenne. Órák és napok telnek el úgy, hogy magamat sajnálom, mintha jobb dolgom sem lenne, a pillanatok úgy zúgnak el a fejem felett, mintha semmi nem lenne, amit észre kell vegyek, és hanyag beletörődésben sanyargatom azt is, ami jelenleg a legfontosabb; a könyveimet. Semmi sem jó. Semmi sem jó, elvesztem a lélegzetem is, mikor harmadnapon rájövök; egyedül vannak. Egyedül hagytam őket, a gyerekeimet, akiknek szükségük lett volna róla rám, az egyetleneket, akik igénylik a törődésemet, és akikkel a kaktuszomon kívül hajlandó vagyok foglalkozni, s mikor tettem rémes érzése végigcsorog rajtam, sehogy nem tudom lemosni. Semmilyen vízzel nem jön le, semmilyen édes íz nem tudja a torkomból kimosni. Csak egy valami segíthet, és az a teaházban van. Ujjaim a kilincset érintik, s amint kinyílik az ajtó, a csengő hangja élesen hasítja át a levegőt. Zavar minden hang a magányom csöndje után, minden apró rezzenés elemi erővel tép ketté nyugalmam, s bár álcám azt hiszem, megfelelő, számat kicsit elhúzom. Aztán ott a függöny is, amin könnyedén átlendülök. Körbenézek. Szinte üres, pont megfelelő, egy tekintettel találkozik csak tekintetem; sötétbarna tincsek közé rejtett kék íriszek. Mély szembogár - és már mosoly is ül ki arcomra. Lábaim gyors egymásutánban követik egymást a teákig, ahol kiszemeltem ácsorog, s bár csak pár lépés, úgy teszem meg, mintha kilométerek lennének. Előtte megállva torkomat köszörülöm, miközben ujjaimról húzogatom le kesztyűmet. Mert azt azért illik.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenAvery szokás szerint az este leszálltával a csárda felé vette az irányt, de mostanában eléggé pangott az üzlet, valószínűleg már csak azért is, mert a diákok a vizsgákkal voltak elfoglalva, és így az idősebbek sem jártak le a kocsmába. Ő már végzett majdnem mindennel, nem volt még így elsőben olyan sok órája, hogy ne bírt volna el velük könnyedén. Az öccsének azt mondta, hogy könyvtárba megy, így aztán egyáltalán nem akart vele jönni, úgyhogy szabad volt a pálya. A szokásos ruháját viselte, bőrkabátot, fekete farmert és acélbetétes bakancsot, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy azzal prímán oldalba lehetett rúgni bárkit, aki belekötött a 165 centi magas srácba. Kicsi volt, vékony, a hosszú hajával megszólalásig hasonlított egy lányra, de épp ez volt a cél. Mikor leért a csárdába, intett két ismerősének, akik a bejáratnál ültek, de ő maga inkább a pult felé vette az irányt. A csapos már ismerte, így rögtön adta is neki a szokásost, ami egyelőre csak alkoholnak tűnt, de nem volt az, mert munka közben nem sűrűn ivott, a saját védelme érdekében. - Van valami hír? - érdeklődte, miközben szétnézett a félig telt helyiségben, aztán a nemleges válasz után sóhajtott egy nagyot. Eszerint ma még senki nem kereste, ami nem jó. Nagyon nem, főleg most, hogy Alexis is itt van, és annyit eszik, mint egy ló, csak épp nem a kastélyban. Nem jó ez a hónap vége senkinek. Lassan, unott arccal kortyolgatta hát az italát, néha rágcsálva pár szemet az elé tett mogyoróból, miközben azt hallgatta, hogy mit fecsegnek az emberek. Valami bűnöző lelépett a minisztérium fogdájából, egy megvadult sárkányt fogtak be a birtoktól nem messze... Csupa sületlenség, amit az újságból is megtudhatna, ha érdekelné. Hát ez bizonyára remek egy este lesz.
|
|
|
|
|
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Levente
A csengő hangja az elején még megijesztette - minden alkalommal összerezzent és kicsit meghasonlott, mert félt szembenézni a belépővel, de igazából a kíváncsiság is dolgozott benne. Aztán a félelem és a bizonytalanság is kezdtek elmaradozni, mígnem teljesen eltűntek és most is, mint azóta mindig, a függönyt fürkészve találgatta, vajon ide tart-e és milyen a jövevény. Ahogy a vastag anyag megmozdul, egy nem túl nagy, kesztyűben is karcsú kéz az első, amit megpillant, s ahogy gazdája a teázóba lép, van röpke fél szívdobbanása megpróbálni rendezni vonásait, mielőtt tekintetük találkozna. Nem hitte, hogy itt látja viszont, olyan hosszú idő telt el az utolsó-első találkozásuk óta. Nem mintha sikerült volna megfeledkeznie róla - utólag visszafogottan verte a fejét a falba, amiért abszolút kétértelmű és ostoba módon felírta a teázót a cetli hátuljára. Akkor nem gondolkodott rajta, jó ötlet-e, siettében spontán rákaparta és csak miután beért a teázóba és átöltözve beállt a pult mögé, érte el tette súlya. Pár napig lélegzet-visszafojtva várt minden ajtócsengő után, aztán egyre inkább biztos volt benne, hogy fecnije vagy elkallódott, vagy csak ő tulajdonít túl nagy jelentőséget az egész dolognak, elvégre tudta, hogy hajlamos mindent túlgondolni. Így aztán valahol beletörődött, hogy egy egyszer látott, nevenincs senki és olcsó bűvésztrükkjei kedvéért senki sem fog ide zarándokolni - főleg nem akkor, ha előbb-utóbb úgyis visszatér, további könyvekért. Azóta járt egy-két alkalommal a boltban, de egyszer sem futottak össze, így most vödör vízként zúdul a nyakába minden szépen elsimított gondolat, és ha nem villanna rá a szeplők alól az ismerős mosoly, moccanni sem bírna. Ennyi azonban elég, hogy gátat vessen a lecsapni vágyó káosznak, mert nem érzi, hogy azon kellene aggódnia, miért jött vagy mit gondolt az észrevétlen könyvébe csempészett, tolakodónak tűnő üzenetről. Lényegtelen, s ideiglenesen a többi felbukkanó kérdőjelet is betuszkolja valahova elméje egyik zugába, amíg a másik az ajtótól hozzá sétál, a pult túlsó felén állva meg.* - Üdvözöllek a Pillangóvarázs teaházban!-*Az utolsó pillanatban sikerült elkerülnie, hogy lemagázza, gyorsan módosítva az egyébként berögzült köszöntést, a meghajlást mégsem tudta elhagyni. Válaszul némi torokköszörülés érkezik, s felegyenesedve látja, amint a fiú épp a kesztyűjétől szabadul meg. Pár másodpercig némán figyelte, szórakozottan hagyva pillantását kószálni szavakra várva, mielőtt eszébe jutott, hogy a másik nem szereti, ha megbámulják és elkapta róla a tekintetét.* - Ha szeretnél, foglalj helyet és viszek itallapot, hogy nyugodtan válogathass.-*Ajánlotta, megtörve a csendet, gyakorlatára és csiszolt stílusára hagyatkozva, egy szikrányi bosszúsággal, amiért azt a pici profizmusát is elveszti egyetlen hirtelen találkozástól, amire eddig büszke volt. Ezzel egyidőben viszont azon agyal, hogy amennyiben tényleg leülne, vörös szőnyeggel vagy sárga téglákkal mókásabb-e kirakni az asztalához vezető útját - a fehér nyúl utalása nem biztos, hogy találna, így azt kihagyja a tervekből.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Avery LyallTúlságosan hosszú volt ez a nap is. Az utcán lékedve elpillant a kastély felé, melynek most csak lustán terpeszkedő árnyéka látszik. Fél óra sem telt még el, hogy émelyegve kimászott az egyik magyarországi kandallóból, elhagyva szeretett hazáját és mindazt, amit a másik, valódi munkája jelent. Most nyugalmasabb napok jönnek, tétlen, elmélázó napok, amikor nem pattognak átkok és folyik a vér. Talán öregszik, hogy valahol álmos magányában örül ennek. Ráférne a pihenés, majdnem egy teljes hetet töltött távol. Fázva összehúzza a kabátot magán, ahogy az esti szél az arcába mar. Leginkább csapzott, fekete madárnak látszik, amit megtépázott a vihar. Fáradt, nyűgös és szinte mindene fáj. Nem kérdés, hogy gyógyszer kell ide. Mondjuk egy remek, tömény gyógyitóka a közeli szomjoltó állomásról, na, az nem lenne rossz! A hopp-hálózat emlékétől még mindig kissé kavargó fejjel és gyomorral löki be az ajtót maga előtt, majd célirányosan elbandukol a pultig. Nem volt kedve hisztériát csapni idebent, így az aurori jelvényét már előre zsebbe csúsztatta - a férgesének is hadd legyen egy szabad napja. Így mindössze két férfi settenkedik az ajtóhoz a láttán, akiknek már volt vele dolguk és tudják jól, milyen is a "warreni igazságszolgáltatás". - Egy olyan lesz. Bök a pult mögötti barnás üvegre. Amíg a csapos tevékenykedik Dwayne egykedvűen nyúl a mogyoró után, tekintete pedig teljesen véletlenül siklik a majdhogynem mellette szobrozó, well... alakra. A haja kihullik a szeméből, ahogyan már-már csodálkozva oldalra billenti a fejét. A mogyorót rágcsálva elmélkedik egy ideig. - Te most nő vagy... vagy férfi?
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenJó darabig eseménytelenül telt az idő, és Avery még a csapossal is csak ritkán váltott szót, egészen addig, amíg be nem tért egy ismeretlen is a kocsmába. A fiú összehúzta a szemét, úgy figyelte a közeledő alakot, és közben nem kerülte el a figyelmét, hogy ketten máris úgy gondolták, hogy jobb lesz lelépni. Ez nem jelent jót, őt meg nem ejtették a fejére, úgyhogy szépen meghúzta magát, úgy téve, mintha észre sem venné, mert halvány lila gőze sem volt arról, hogy vajon ki a pasas. Bár, talán nincs akkora gond, elvégre mindenki más maradt a helyén a nem is annyira jó hírű kocsmában, úgyhogy lehet, hogy az a kettő csak tartozott neki, vagy ilyesmi. De azért jobb lesz vigyázni. Újabb percek teltek el, ami alatt a fiú lassan kortyolgatta az italát, közben már egészen megfeledkezve a majdnem mellé telepedő férfiről, hiszen az láthatólag csak italozni tért be, és a pult mögül sem jeleztek neki, hogy jobb lenne lelépni. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy figyelik, és ahogy lassan oldalra fordította a fejét, miközben egy tincset kisöpört az arcából és a füle mögé simította, találkozott a tekintetük. Hát igen, valahogy látszott, hogy a másik csodálkozik, és nemsokára megérkezett az ilyen arckifejezéshez tartozó általános kérdés is, amiből Avery rendszerint leszűrhette, hogy jól végezte a dolgát. - Az attól függ, hogy ki kérdezi - válaszolta kétértelműen, mert nyilván, a hangja elárulja, de munkáját tekintve ez nem számított különösebben, viszont lehetséges, hogy egy névvel lesz gazdagabb. Na meg az se utolsó szempont, hogy ebből a mondatból még bármerre tud haladni a beszélgetés, attól függően, hogy mit hajlandó a másik elárulni, mert így még legrosszabb esetben is csak azért kaphatna büntetést a fiú, mert kiskorú létére itt üldögél, ahelyett, hogy a kastélyban lenne. Azért ha valamit, akkor az óvatosságot alaposan megtanulta itt.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Avery Lyall
- Váó. Furcsa, álmos vigyorral fordul vissza az itala felé. Már megérte ebbe az országba jönnie, ennyi félnótással az Államokban nem találkozott egy helyen. Biztos terjed valami a levegőben. Igen, csak ez lehet az oka, hogy a srácokból lányok lesznek és a szabadidejüket ilyen helyeken kénytelenek tölteni. Legyen áldott az Ég, hogy neki (remélhetőleg) nincs fia. Most már tudja, milyen veszélyektől kell tartani ezen a helyen, hiszen némelyikük csak úgy... bekattan. - Erik kérdezi. De már megkapta a válaszát. Válaszol a sós mogyorók köt babrálva. Annyi neve, személyazonossága és múltja volt már rövidke, koszos életében, hogy néha, a tükörbe nézve fel kell elevenítenie magában, ki is az a Dwayne Warren és miből keresi a kenyerét. A hazugság tehát erőlködés nélkül szalad ki a száján két korty között a barnás italból. Álmosan megdörzsöli a szemét, jó lenne aludni végre, ha egyáltalán tudna. Sajnos, évek óta nem tud. - Nem keres az anyád ilyen későn, fiú? Kérdi pár perc hallgatás után halkan. Ő nem szeretne semmit, nincs olyan hangulatban, hogy bárkit megbüntessen. Rengeteg, ó, rengeteg papírmunka, egyáltalán nem éri meg.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenAz egyszavas választ hallva rövid, szusszanós kis nevetést hallat, amolyan "hát igen, ez van" stílusban. Nem kerüli el a figyelmét a furcsa arckifejezés, ami megjelenik a másik arcán, de nem szól. Igazából ő lenne a legboldogabb, ha nem hosszú hajjal kellene itt üldögélnie, sőt, ha egyáltalán nem is kellene ide jönnie. - Erik, értem - válaszolta Avery, miközben újra inkább a poharához fordult. Nem izgatta, hogy a másik igazat mond, vagy sem, mert közben eldöntötte, hogy nem próbál meg kezdeni vele, mert elég veszélyes pasasnak tűnt, na meg bajba kerülni sem akart. Hát így járt, úgy tűnik ma este megint üres zsebbel megy haza, mert bár megtehette volna, hogy használja a nyakában függő suizin csengőt, inkább nem kockáztatott. Esetleg majd beugrik még a Falatozóba, ha zárás előtt odaér, mert ott olcsó a kaja, Alexis pedig biztos éhes lesz. Rémes, hogy mennyit tud enni az a fiú! Csak akkor nézett újra a másikra, mikor az ismételten hozzászólt. - Nem - közölte tömören a választ, mert esze ágában sem volt kifejteni, hogy ő bizony a kastély egyik diákja, és az anyja meg valószínűleg éppen halálra dolgozza magát valahol Budapesten. De ha már a férfi ennyire beszélgetni akar, akkor legyen, ő is kérdez. - És magát nem várja a kedves felesége? - érdeklődött magához képest ártatlan arccal, bár maga sem tudta miért piszkálja "Eriket". Mindenesetre ahogy a másikat nézte, nem úgy tűnt, hogy az különösebben ágrólszakadt lenne, ráadásul a pia is minőségi volt, amit ivott, úgyhogy alternatív lehetőségként még felmerült, hogy kizsebelhetné. De ahhoz jó lenne, ha többet inna. - Meghívhatom még egyre? - érdeklődött hát félrebillentett fejjel, abban a reményben, hogy sikerül a másikat az asztal alá itatnia. Ő úgyis ingyen rendelt itt akármit.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Avery Lyall - Még egy olyan lesz. Alda le a rendelését a csaposnak, aki bólintással nyugtázza ezt. Hősünk vidéki fiú, így egy-két pohár még nem okoz benne károkat, legfeljebb kellemsebben alszik majd. Most pedig úgysincs szolgálatban, lényegében azt tesz, amihez kedve szottyan - így akár szaporíthatja a névtelen alkoholisták táborát is, akik közül meglepően sok kerül ki az ő szakmájából. - Na már csak az hiányozna... Feleség, a gondolat olyan messzinek tűnik, mintha egy teljesen más dimenzióról beszélnénk. Pedig egyszer-kétszer meg lett volna a lehetősége rá, hogy az apja mintáját követve házas farmerként élje le nyomorult kis életét. Meglehet, mostani fejjel talán lgondolkodna azon az alternatíván, de a tizenéves Dwayne még egészen másképp szemlélte a világot. Majd talán egyszer, hiszen a mentora is megházasodott. Szegény bolond. A poharát gondolataiba merülve billegteti a kezében egy ideig, a szemközti falat figyelve. - Nem fogadhatok el kiskorúaktól semmit.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne Warren Aha, szóval nincs felesége. Nem igazán fontos információ, de annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy akkor ezzel ugyan hiába is húzná őt. Na igen, Avery unatkozott, de úgy tűnt, végre akadt valami, illetve valaki, akivel kicsinykét lehet szórakozni. Már ha veszi a lapot. A válaszra halkan nevetett egyet. Persze, hogy kiskorú, de ezt a másik nem mondhatja meg teljes bizonyossággal, ráadásul a zsebében ott lapult egy hamis személyi, ami bárkinek a tudtára adta, hogy ő már bizony elmúlt tizenhét... annak idején csak arra kellett, hogy beengedjék mindenféle tizenhat éven felüli helyre, most viszont itt is hasznos, ráadásul a neve is hamis rajta. És mégis kinek számít az a kevesebb, mint másfél év, amíg tényleg betölti a tizenhetet? - Nem vagyok kiskorú, csak félig koreai - válaszolta hát, rezzenéstelen arccal hazudva, mert igen gyakorlott volt már ebben. - De semmi vész, sokan gyereknek néznek, mert alacsony vagyok - tette még hozzá, miközben a csapos is lustán bólogatott párat, elvégre ő be volt avatva mindenbe, és nem először hallgatott végig ilyen beszélgetést. - Átutazóban van itt? - érdeklődte aztán, tovább gördítve a beszélgetés fonalát, mert úgy tűnt, hogy a másik kifejezetten szórakoztató társaság, és amúgy is, tényleg meg akarta várni, hogy vajon tényleg berúg-e. Akkor pedig nem ártana szóval tartani, nehogy lelépjen idő előtt.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Avery Lyall - Akkor azért ilyen furcsa a... fejed. Böki ki válaszul a nemzetiségére. Le sem tagadhatná, hogy Amerikában nőtt fel, annak is a beszűkültebb és, nos, fogalmazzunk úgy, nacionalistább területein. Azóta persze rengeteget fejlődött, mióta kikerült a bátyjai fennhatósága alól és a világot járva ő maga is kialakíthatta a saját nézeteit a különböző népekkel szemben. A régi beidegződések azonban nehezen halnak ki: a családja pedig nem igazán szimpatizált soha olyanokkal, akik 16:9-ben szemlélik a világot a számára normális 4:3 képfelbontás helyett (ejha, ez aztán a virágnyelv) - Aurorokat tanítok a kastélyban. Válaszol kurtán és egyre unottabban. Kissé megrázza a fejét, hogy kitisztuljon, bár inkább az álmosság tehet felelőssé tompa reflexeiért. A munkája éppenséggel nem titok, a kastélyban is rengetegen ismerik, kár tehát hazugságspirált indítani, még ha remekül is szórakozna rajta.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne Warren- Igen, ezért. De ha megnyugtatja, az apám tisztességes angol állampolgár - válaszolta érzelemmentes hangon, mert annyira nem esett neki jól a megállapítás, de oda se neki, nincs az ő lelke cukorból, hogy egy beszólást rögtön magára vegyen. A következő válasz viszont kicsit tényleg meglepte. Erre nem számított, és csak a hidegvérének volt köszönhető, hogy nem ült ki az arcára is a döbbenet. Hát igazán szuper, nem elég, hogy tanár, még auror is. Lehet, hogy jobb lesz mégsem kizsebelni. Habár... igazából elég érdekes lenne ha sikerülne, nem igaz? Na majd meglátjuk, hogy zajlik az este. - Az remek foglalkozás - válaszolta aztán lassan. - E lvégre mégis csak az aurorok védik a közösséget a gonosz varázslóktól, és gondolom nagy élmény lehet tanítani a feltörekvő ifjúságot - jegyezte meg, és hallhatóan csengett a hangjában az irónia, nem is annyira amiatt, hogy mit dolgozik a másik, sokkal inkább mert az auror tanoncokat nem nézte semmibe sem. Ahogy egy év alatt megismerte a varázsvilágot, nagyon úgy tűnt számára, hogy az aurorok többsége csak dísznek van, és elég kevés az belőlük, aki csinál is valamit, ráadásul minden második gyerek ezt szerette volna dolgozni felnőttként. Tulajdonképpen kész csoda, hogy még nem auror a társadalom egyik fele. - Mégis miért lett maga auror? - szaladt ki végül a száján, mert most már határozottan érdekelte, hogy mi vezérel erre az útra valakit, és itt volt az alkalom, hogy megtudja.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Avery LyallTisztességes angol állampolgár. Ha már itt tartunk, az európaiakat sem tiszteli különösebben. Persze, történetünk szempontjából mindez teljesen lényegtelen, több idő kellene ahhoz, hogy Dwayne minden lelki defektjét elemezni tudjuk. - Lóf... persze. Remek foglalkozás. Nyugtázza egykedvűen. Semmi kedve sincs a munkájáról beszélni, különben sem tartja a tanítást igazán annak. Ő csak besétál, ordibál egy keveset, a felgyülemlett feszültséget addig engedi ki, amíg az egyik gyengébb és naivabb kislány sírva nem fakad. Úgy kell nekik, miért vállalkoztak erre? Mehettek volna virágkötőnek, akkor nem kellene elviselniük Warren hangulatingadozásait. Befejezi a második italát, úgy érzi, számára elég volt ennyi mára. A feje kissé zsibbad, de kétsége sincs afelől, hogy úgy fog aludni ma, mit egy csecsemő. - Megismerkedni új emberekkel és kultúrákkal, utazgatni, ezért lettem auror. Feleli palástolatlan cinizmussal a hangjában. Közben a zsebében kezd kotorászni pénz után, a pultra hamarosan kikerül néhány szög, apró, üres fiolák és az aurori jelvény, mire megtalálja, amit keresett. Jókora borravalót csúsztat át a pultosnak, bár tény, valójában azért mert sosincs és sosem volt aprója. - Rendben van - kezd bele némi mélázás után a srác felé fordulva - Engem nem érdekel, mit keresel itt. Tényleg nem. De fél óra múlva szolgálatban leszek és ha addig nem hordod el magad vissza a kastélyba, akkor a füleiddel a zsebedben kísérlek fel.
|
|
|
|
|
Avery Lyall
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenRöhögött egy sort a válaszon, mert igen, ő is éppen így képzelte. Így viszont még érdekesebb volt a kérdés, hogy akkor mégis minek ment erre a pályára a másik. Viszont sajnos úgy tűnt, hogy nincs kedve erről mesélni egy ismeretlennek, sőt, ahogy elnézte őt, lehet, hogy senkinek sem, így kapott egy újabb semmitmondó választ. - Gondolom. Meg biztos mert egy jó tündér ezt kérte magától álmában - vigyorgott a fiú gátlástalanul, de így tűnt, a másik már jócskán megunta ezt az egészet, mert fizetett a pultosnak, és újra felé fordult. - Sajnálom, de nem a kastélyban lakok, úgyhogy nem értenék, miért visz fel - válaszolta Avery, de azért leugrott a bárszékről, és biccentett egyet a csapos felé. Egyébként tényleg nem fent lakott most, hogy Alexis itt volt, mert az öcskös még nem lehetett fent, ő meg nem akarta magára hagyni, ezért egy időre a szállóban maradtak. - Mindenesetre köszönöm a szép estét, és a viszont látásra, Auror úr - hajolt meg kissé színpadiasan felé, egy kicsit pimasz vigyorral. Azért nem tagadhatja meg a saját személyiségét. Miután távozott a helyiségből, még visszanézett az ablakon keresztül, azon tallózva, hogy vajon mennyire fog ő rosszul járni, ha ez az ember ezentúl gyakrabban is megfordul itt? Lehetséges, hogy másik törzshelyet kellene választania? De ezt már nem ma este fogja eldönteni, úgyhogy miután szerzett némi kaját, visszatért a szállóba.
|
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
|
Gilbert - Február 18.
A mai nap úgy hozta, hogy sikerült teljesen megfeledkeznie minden üres perceiben előjövő rossz gondolatról. Ami azt illeti, nagyon gyanúsan is viselkedett egész végig a Levitában, míg el nem indult. Történt ugyanis, hogy egy ismeretlen bagoly még ismeretlenebb levéllel ajándékozta meg, az iromány megalkotója is elhallgatta kilétét, szavai velősek és lényegre törőek voltak, mi több, érzésektől fűtöttek, már ha jól értelmezte a zavaros sorokat. A remegő kézírásból arra következtetett, hogy a szerző szörnyen lámpalázasan szülhette meg ezt a mélyreható vallomást:
„Bírlak! Járj velem! Holnap kettőkor a Pillangóban!
u.i. : Szereted a Die Hard-ot?”
Lányunk az este azt sem tudta, mi tévő legyen. Igaz, hogy nem egy Tolkien vagy egy Tennyson veszett el a hősi lelkű lovagban, de a szándékot mindenképpen értékelte (persze az meg sem fordult a fejében, hogy talán nem is neki címezték az ominózus sorokat és a bagoly egy dilinyós postás) . A reggel gyomorideggel és pirulások sorozatával érte. Mit vegyen fel? Hogyan viselje a haját- attól eltekintve, hogy mindig a fejbőrére illesztve hordja? Egy mérgezett egérhez hasonlóan járt körbe-körbe hajnali hatkor a szobában, míg Ly, Dóri, Lily és Leen az igazak álmát aludták. Tördelte ujjacskáit, rágta a szája szélét, és mikor már mindent végiggondolt, vett egy mély levegőt és alaposan lehülyézte önmagát. Továbbá közölte pattogó, izgulós énjével, hogy szégyellje össze a fejét, mert a semmin képes volt ennyire felizgatnia önmagát. Kiadta a hadiparancsot, hogy csak természetesen szabad viselkedni, A könyvtolvaj félig meggyűrt példányát be kell tenni a táskájába és persze nem árt, ha fél órával hamarabb lesétál a megadott időpontnál, nehogy elkéssen! (Bár egy nő sosem késik, legfeljebb a partnere érkezett hamarabb... )
Meglehetősen belenyugvó sóhajt ereszt útjára, mikor lenyomja a Pillangó kilincsét. Utoljára még interjúztatott a teázó berkein belül unokanővérével, hogy a nagybátyjának feleséget találjanak. Az emlékre kényszeredett mosoly mászik az arcára, még egy fejcsóválást is eszközöl: milyen ostoba egy húzás volt az. Ádám már nősülni készül így is, nem kellettek ők a boldogsága egyengetéséhez. Belegondolva elég nagyképű húzás volt...
Nos akkor, teázó, nem a másik részleg, rendben. Megigazítja még a bézs szoknyáját utoljára, kisimít róla egy ráncot, megnézi, hogy a harisnyája nem szakadt-e ki, tiszta-e a bokacsizmája orra, a pillangós blúzával semmi baj nincs, kabátja a recepcióshoz került, a táskája keresztben átvetve a felsőtestén. Johh!
Délután van, ráadásul még szünet, nem lézengenek olyan sokan idebenn, és akik itt is ütik el az idejük, láthatóan mély beszélgetésekbe bonyolódtak asztaltársukkal/társaikkal. Beharapja a szája szélét, megrázza a fejét; ettől egy pillanatra megmozdul a jobb oldalon befont hosszú copf a vállán, de egyéb jelét nem adja, hogy ellenezné a nyaktornát. És most merre? Fogalma sincs. Kis szerencsétlenje, egyáltalán miért jött le ide? Biztos csak egy vicc az egész, valaki unatkozott Valentin nap után. Teljesen döntésképtelennek nézhet ki kívülről: egyrészt elszaladna, másrészt emlékszik még a ház specialitására és mint egy jól szuperáló éhenkórászt, úgy vonzza a lehetőség, hogy lecsapjon egy újabb teaélményre. Hogy időt nyerjen, még az alsó ajkát is beharapja, igaz, csak reflexből; ugyanígy a lábfején való hintázást is önkénytelenül kezdi el, tekintetét pedig újra és újra körbejáratja a helyiségen, mintha keresne valakit. Futni vagy nem futni? Ez itt a kérdés. Végül az aranyközéputat választja és a pulthoz lépve nem kis félénkséggel kezd a feltehetőleg itt tartózkodó alkalmazotthoz beszélni.
- Öhm... Elnézést kérek... - gyors fülhúzogatást eszközöl a jobbján, a fülbevalója méltatlankodva megcsörren válaszképp- ... nem... nem érkezett egy... illető, aki esetleg vár valakit? - Runa, leckéket kellene adj homályos körülírásból. Így egészen biztosan tudni fogják, ki keres kit, miért, hol, te miért vagy itt, minden prímán érthető!
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Arvid;;Kényelmesen, mint mindig, de jöhetne már a tavasz... Megint péntek van, de jó! Foroghatnának a gondolatok Lucus fejében, de kivételesen a nyugodt, balhémentes estére szavaz, legalábbis a maga részéről. Ettől függetlenül járőrözésre készül, aminek valószínűleg páran nem fognak örülni, de üsse kavics, egyszer neki is be kell keményítenie. Olyan nyolc óra fele felforgatta a navine konyháját, de se manót, se ehető kaját nem talált, amit szomorúan tudatosított magában. Valami főzelék volt ebédre, amitől nem lett tele a pocija, a vacsora meg egyenesen káosz volt számára, mivel mire leért a tanulás után, már szinte minden elfogyott. Szóval csak úgy kopogtak a szemei, sőt, egyenesen becsengettek a kastély fő konyhájába, ahol szintén kihaltság és üresség volt, ő meg egyedül maximum magára gyújtani lenne képes a konyhát. Szeretne nagyon megtanulni dolgokat, de ha nincs, aki tanítsa, elég nehéz. Pedig nem szereti a kis házi apróságokat kihasználni ilyen téren, de néha kénytelen. Mondjuk ha Zsombival van, nincs gond, ő legalább pizzát tud csinálni, az meg finom, és sok, és annyira jó vele sütni! Mikor először mutatta, rengeteg bénázás volt Lucus részéről, ő akkor is imádta a dolgot. Tiszta liszt lett minden, a szósz is ott nyugodott a ruháján, mert a kötény minek, igaz? A hajából még másnap is tésztát szedett ki, szóval elég bizarr dolog lenne egyedül őt beengedni oda, hogy ételkészítés címen ne adj isten, felégesse a kastélyszárnyat. Azt vélhetően már Gyuri bácsi se tolerálná. Ha már tolerálás, Véda néni a konyhás akciót szerencsére nem tudta meg, időben rend lett téve, de ha még ez is Lucica számlájára íródott volna, lehet nem csak a pozíciókból repült volna, de egyenesen a házból is, a rellonig meg sem állva körülbelül. Legutóbbi csevegésük alkalmával ejtette el azokat a szavakat a házvezető nénije, miszerint túlteng benne a zöld hormon. Valószínűleg addig jár jól, amíg erről nem tud többet. De most nem ez a lényeg! Visszakanyarodva keresgéléssel vagy egy órája elment, így kilenc körül úgy döntött, mivel tudta, hogy a Falatozó nyitva van takarodóig, lemegy a faluba, visszafelé pedig majd akár azt is ellenőrizheti, ki császkál még kint, mikor nem kellene. Kellemest a hasznossal alapon indult tehát sálat és kabátot magához véve a hálókörletéből. Kinézett egy ablakon, szerencsére ma az eső, és a nyirkos idő elkerülte eddig a vidéket, nagyon remélte, hogy ezután is így lesz. Egész gyorsan megtette az utat, és már az utca végéből érezte a finom, sülthusis illatokat. Amik hatalmas mosolyt költöztettek a pofijára. Megszaporázta lépteit, majd odaérve belépett a meleg, ételillattal telített helyre. Eddig egyszer nézett csak be, akkor is csak bekísért valakit, aztán ment is, szóval az újdonság varázsa csapja arcon. - Most egy egész rinocéroszt is meg tudnék akár enni!Ez úgy kicsúszott a száján, vendéget nem igen, pincért/kiszolgálót még kevésbé látott a helyszínen, ami meg is lepte. Csak remélni tudta, miközben megszabadult a sáltól és a kabáttól, hogy még nem szeretnék pont a szeme láttára bezárni mára a helyet, mert akkor kénytelen lesz valakit megkeresni a kastélyban, hogy segítsen neki vagy kerítsen manót. Vagy még rosszabb, ő bizony éhen pusztul. Mikor az üvegekhez ér, illedelmesen próbál benézni mögé, hátha meglát valakit, miközben beköszön. - Szép estét!
|
|
|
|
|
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
LucaHosszú volt ez a mai nap, mert délután már olyan tömeg szállta meg a falatozót, hogy Arvid a két manó segítségével is alig bírta tartani az iramot főzés terén, szegény Ophelia pedig már nem győzte a kiszolgálást. Most estére viszont már elcsendesedett a környék, hiszen vizsgaidőszak volt, a diákok ilyenkor inkább tanulnak, ráadásul közelgett a takarodó ideje, úgyhogy Arvid is hazaeresztett mindenkit. Egy órát már ő is kibír a pult mögött, hiszen ilyen későn már nem készít újabb ételeket. Mivel kint sem volt senki, így leült, hogy elrendezze a papírokat. Szeretett volna időben elkészülni velük, mert nem akart a szükségesnél tovább itt maradni, hanem inkább ment volna haza, amint megjön érte Kon. Persze az még legalább egy óra, úgyhogy munkára fel! Már a fele papírkupaccal végzett, mire észrevette, hogy kint nyílt az ajtó, és hamarosan Cherry is vinnyogott párat, ami azt jelentette, hogy vendég érkezett. A kutya egyébként az egyik asztal alatt üldögélt az étkezőrészen, és ott pihent. Mivel a Falatozóba be lehetett hozni az állatokat, így Arvid is hozta a saját kutyáját, már csak azért is mert így biztonságosabb volt, még akkor is, ha egyedül maradt. Cherry ugyan nem volt még felnőtt, hanem egy jó hat hónapos malamut kutyus, de a méretei már igencsak jelentősek voltak most is. Igaz, sokkal inkább játékos, semmint védelmező. Arvid közben már elkapta a rinocéroszos megjegyzést is, amin jót vigyorgott, de csak a második mondat után ért ki, hogy elfoglalja a helyét a pult mögött. - Szia - köszönt a lánynak, aki a hang alapján nem lehetett olyan idős, hogy magáznia kelljen. Szerencsére már nagyon jól megszokta, hogy hogyan határozza meg az emberek korát anélkül, hogy látná őket. - Sajnos rinocérosszal nem szolgálhatok, de mindenféle mexikói finomságot kaphatsz. Mihez lenne kedved? - kérdezte, majd megvárta, hogy a lány végignézze a pultban található ételeket. Volt itt enchilada, zöldséges bab rizzsel vagy burgonyával, ki mit kíván, és minden egyéb finomság, ami a közép-amerikai országhoz köthető, hiszen péntek a mexikói ételek napja. Aztán ha a vendég választott, akkor Arvid végighúzta az ujjait a tárolók szélén elhelyezett Braille-írással készült feliratokon, és kiszedte egy tányérra az ételt, majd berakta melegedni.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Arvid;;Meglepődnének az emberek, ha tudnák, hogy egy éppen hogy csak 16 éves lányka mennyit képes és akar enni! Elég vicces dolog, de a sportolásnak hála megteheti, ami miatt imád is enni. Az más kérdés mennyire furán néznek rá sokszor idegenek, hogy azt a hatalmas szendvicset, amit éppen elkészített magának, mert arra még ő is képes, pillanatok alatt képes elpusztítani, egymaga. Nem szereti a bámészkodókat, de jót tud rajtuk mosolyogni. Most a hatványozottan éhes Lucára igaz az is, hogy figyelmetlenné vált egy kicsit, bár nem olyan mértékben, ami elítélendő lenne, mondjuk. A lényeg, hogy belépéskor tényleg egy árva lelket se vett észre, de a kutya nyöszörgésre már felfigyelt és csak ekkor vette észre. Alap természetében van, meg abban, hogy ő is egy cukiságnak a gazdája, hogy méretüktől függetlenül nem fél a kutyusoktól, sőt, ha nem lenne annyira éhes, már rég a babusgatásával törődne, így csak leguggol egy pillanatra, hogy jobban lássa őt. Nagyon szép kutyus, biztos a tulajdonosé lehet, azaz meri feltételezni. Közben lassan válasz érkezik a köszönésre, amire felmagasodik, és kicsit belepirulva veszi tudomásul, hogy hangosra sikerült az éhségének kifejezése. - Lehet meg is lepődtem volna, ha elém kerül. Nevet fel, miközben tekintetével már az ételeket fürkészi. Mexikói. Nagyon jól hangzik, mondjuk, de egyet sem ismer olyan nagyon. – Igazááából, mindegyik annyira jól néz ki. A jelszó a sok legyen és fűszeres. Melyik a legeslegfinomabb ezek közül? Abból szeretnék!Megvárja, még kiderül melyik, aztán már szinte farkas éhesen várja a melegítési fázist. Még türelmesen forog körbe, hogy jó alaposan megnézze a helyet, kérdéseket is záporoztat, ez szokása. Bár kontrollálja ezt is azért, meg nem szeret tolakodó lenni, de valahogy egy navinéshez képest sokkal szociálisabb beállítottságú, bár érzelmileg meg visszahúzódó, fene se érti ezeket a dolgokat. - Hogy-hogy mexikói? Ez a napi specialitás?Érdeklődik kíváncsiskodva, mert odáig nem terjedtek ki szakértő szemei, már ha az lenne, inkább az evéshez van érzéke, mint az olvasáshoz, hogy feltérképezze, ha ki is van írva erre a válasz valahol. Olyan ember ő, aki ha egyszer valahonnan boldogan, teli pocival távozik, biztos beleszeret a helybe, így van valahogy a nővére és Emma cukorkaboltjával, de a teaházzal is. - Hogy hívják a kutyust? Nagyon aranyos házőrző. Az előzőek után totál nem vág témába a kérdés, de egy kutyusmániással van dolgunk Lucica személyében. Vár egy kicsit a válaszra, miközben a bundást kémleli, félszemmel pedig az ételt. Eszébe jutott az is, hogy mikor egyszer itt járt, susmorogták, hogy a tulajdonos, aki úgy gondolja vele szemben áll, az iskolába járt, hezitált, hogy is kérdezzen rá, de végül másfelé vitte egyelőre a témát. Közben megkapja a már meleg ételt és elindul, hogy letegye azt egy asztalhoz. - Nagyon barátságos ez az étterem, mióta van meg?
|
|
|
|
|
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Luca- Ha időben szólsz, lehet, hogy készítettem volna - vigyorgott a szőke, és ráadásul még komolyan is gondolta. Szeretett újdonságokat kipróbálni, miért lett volna kivétel a rinocérosz? - Ha fűszereset szeretnél, akkor a legjobb napon jöttél. Ééés, szerintem akkor sült krumplit adok zöldséges babbal. Az nagyon jól laktat - mondta Arvid, és ügyesen szedett a tányérra. Már nagyon megszokta ezeket a mozdulatokat, nem csöpögtetett végig semmit, és egy lépés, két lépés, a vacsora már melegszik, így ni. - Igen, minden nap más étel van. A hétvége például az olasz kajáé teljes egészében, de szerdán orosz napot tartunk. Ott van a falon az étlap, nézd csak meg - biccentett Arvid a fejével jobbra, ahol a falra volt erősítve a napok felosztása és a nyitva tartás. Közben kész lett a lányka vacsorája, Arvid pedig a pult tetejére tette, hogy a másik elvehesse. Étkészletet, tálcát, szalvétát a pult mellett talál, elvégre ez egy önkiszolgáló. - Cherry-nek hívják, a páromtól kaptam karácsonyra - büszkélkedett a szőke a kutyussal, aki meghallva a nevét előmászott az asztal alól, és elindult, hogy megszagolja a lány vádliját. - Nem is annyira házőrző, inkább gazdiőrző - mosolygott a fiú. - Általában bent lakik a házban, főleg mert kicsi még, de amúgy is van aki vigyázza a portát - jegyezte meg csak úgy mellékesen, mert nagyon szeretett az állataikról beszélni bárkinek. Neki öröm volt az otthonuk és minden hozzátartozó lény, úgyhogy boldog mosoly költözött az arcára már az említésétől is. - Valamivel több, mint egy éve - válaszolta Arvid, mikor az étteremre terelődött a szó. - Nem kérsz valamit inni? Ma jó napunk volt, a ház ajándéka - mondta szőke, mert kicsit már unta, hogy csöndben kuksol hátul, úgyhogy nem bánta, ha beszélgetnek kicsit. Cserébe meg miért ne adhatna valami üdítőt? Ha nagyon szegény diákok jönnek a boltba, akkor úgyis van, hogy ingyen adja nekik a vacsorát, szóval nem fogja földhöz vágni a dolog. - Narancslé? Vagy alma? - ajánlotta a szerinte legjobbakat, aztán ha a lány választott, akkor kivitte neki, hiszen úgysem volt más vásárló, aztán visszabattyogott és nekiállt rendbe tenni az étkészletes pultot, amíg a másik eszik.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Arvid;; - Jajj, te… szóval maga a szakács is itt? De irigylem! Szeretnék megtanulni majd én is, ilyen finom dolgokat csinálni, de valahogy nem vagyok benne nagy bajnok…Mondja egy sóhaj keretein belül, mert tisztában van a korlátaival, azzal, hogy ez is azon hatalmas kupacot erősíti, amiben nem jó, szemben a csekély kis halommal, amibe azt sorolja, amit valamennyire tud. De nem is mereng sokat, olyan jó kedve lett itt hirtelen, ami az étel mellett a hely hangulatából is ered, hogy nincs kedve szomorúnak lenni! Nagyon rendesnek látja a férfitől, hogy ennyire segítőkész, barátságos, meg úgy amúgy. Vannak, akik még ilyen feladatkörben sem azok a beszédes fajták. - Az tökéletes lesz, köszönöm. A rinocéroszért egyszer még visszajövök, de addig lehet, végigeszem majd a kínálatot, persze nem egyszerre.Illedelmes leányzóként köszöni meg előre, miközben a kutyust figyeli meg jobban, a hely mellett, miközben beszél. Fel is nevet a saját magyarázkodásán, valószínűleg már az első nap menüjétől kipukkadna, mint egy lufi. Közben a már megmutatott étlapot böngészi át, de csak pár pillanatig időzik rajta. Mire visszafordul, már a megmelegített étel is ott van. Mintha csak otthon volna, olyan könnyedséggel nyúl az evőeszköz után, igazából csak már kinézte és megy neki érzékből az előszedése onnan. Meg a tálca és a szalvéta is. - Karácsonyi ajándék volt? De kedves gesztus! Imádom az állatokat, nekem is van egy kutyusom. - Újságolja büszkén, hogy igen ám, ő is nagy állatbarát, és szereti őket. Ahogy pedig a szőke a pult mögül folytatja, egyre szélesebben mosolyodik el. Közben a lábához érkező Cherryhez hajol le, hogy megvakargathassa a füle mögött. Nagyon játékos kutyusnak tűnik, szívesen játszana vele, de ugyebár ez most nem az a hely, nem is illene idebent. Azért az illemről is van tudomása, még akkor is, ha néha nem úgy tűnik. - Más vigyázza? Van más állat is? Milyenek? Ez itt van a faluban?Kíváncsiskodik, a már teljesen rá valló módon, bár ez az új ismerősöknek mindig furcsa, próbálja magában csillapítani a lelkesedését, miközben az egyik asztalhoz lepakolja a tálcát, rajta mindennel, ami kellhet. Ilyenkor, mikor felmerülnek az állatok, meg az, hogy másnak is van, hiányzik neki Bella, egyre jobban érzi, hogy a következő évet már itt tölti vele a kis fehér szőrös kutyuska. Már készül a szünetre, de előbb jó lenne túl lenni a vizsgákon, ehh. Igen, ez egy pillanatra lelohasztaná a mosolyát, de az ételre kacsintgató szemei, és a csillogásuk az étel miatt felülkerekednek ezen. - Ajándéküdítő? Hogy a viharba ne! – Csillantak fel a szemei, kicsit el is nevette magát. Aztán a felajánláshoz választási lehetőség is társul, aminek nagyon örült, magában lemeccsezve végül döntött is. Közben pedig majdnem a homlokára is csapott, bár nem lényeges momentum, de a neve elmaradt eddig. - Almalét szeretnék, az finom, egyébként Czettner Rea Luca vagyok.Közben már le is ült, abban a pillanatban érezte is, ahogy ismét korog a gyomra, de az első falat után, már mindjárt rendbe hozta a dolgokat. Különleges volt az íz a szájában, még nem evett ehhez foghatót, de nagyon ízlett neki, aminek a falat lenyelését követően hümmögve adott hangot. A második, vagy harmadik falat után, mikor lenyelte, tekintetével körbenézett, majd mikor kiszúrta a szőkét, beszélni kezdett. - Ez isteni finom! Azt hiszem megvan az új kedvencem, pedig azt gondoltam, a húsos spagettit semmi nem körözi le!
|
|
|
|
|
Vittman Levente
INAKTÍV
prettylittletimebomb
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
|
GILBERT Huncut. Pajkos és pajzán, s én magamhoz édesgettem, hogy magához édesgethessen. Ölébe bújtam, hogy csókokat nyakamra tapasztva halmozzon el boldogsággal, s aztán ajkaimon kössön ki a vértől duzzadó ajka. Édes volt, kacagva eresztett egyre messzebbre, hogy minél távolabbról rohanjak vissza, végül párnák puha pelyhébe temetkezve ölelt álomba, és én... Én aztán remegve emeltem fel pilláimat. A nappal kegyetlen fényei tőrként égették a képeket, amik előtte még oly' élesen éltek előttem, mintha tényleg történne, s a hamuszürke, csillámló emlékeket könnyű, tavaszi szellőként vitték tovább az ezredmásodpercek, hogy aztán tényleg ne maradjon belőle más, csak egy hideg kékség, keretek és vonások nélkül. Se orrának íve, se hajának vonala, semmi, s akárhogy próbáltam utána erőltetni magam, akárhogyan próbáltam visszahozni mindent, amit csak lehetett, mindig egy maradt; a kékség. Nem találtam meg a vizek remegő tükrében, és nem találtam meg a tiszta égbolt akvamarinjában, és nem találtam a boltok polcain, a legszebb anyagok és kelmék forgatagában, és bőröm megannyi festett színei között sem. Könnyes kínok közözz engedtem, hadd menjen tőlem, szaladjon olyan messzire a gondolat, amilyen messzire bír, Széllel szemben szállt, és szinte láttam az utolsó ezüstös szemcséket eltűnni, mintha tényleg soha nem is lett volna. Fertelmes undor maradt csak a helyén; valaha kerestem, mint ostoba gyerek, úgy rajongtam a semmiért, értelmetlenül, hiszen... Ha meg is lett volna, semmi sem lett volna. Megrajzolt, felgombolyított kis történet. Hosszú napok teltek el azóta. Pillanatok röpke játéka az egész. Ahogy meghajol, ahogy haja arcába hullik, és a kusza hullámok és koncok bekeretezik arcának minden élet. Ahogy felnéz, ahogy minden kitisztul. Eszembe jut. Minden mozdulat, minden álombeli könnyed érintés, s torkomba kellemes gombóc szorul. Pillanatok röpke játéka az egész, ahogy arcom megmerevedik, aztán újra életre kel, szeplőim alá befészkeli magát a minden titkok játékos mosolya. Mert nem ő volt, biztos vagyok benne, de az ő szeme volt. ezrek és milliók közül kiválasztva, az a szempár, aki elvarázsolt egy másik helyre. Az a szempár, ami élménnyel ajándékozott meg, amit sosem fogok elfelejteni. Amiket bármikor szívesen újra megélnék, bár kérni sosem kérném rá magamtól. Amúgy sem szeretek csak úgy kérni. Persze, ha ajánlat érkezik, akkor azt el kell fogadni, még akkor is, ha a válasz nem volt a lehetőségek között. Szinte biztos vagyok benne, hogy képes lesz kompromisszumra. - Mindenképpen leülök, de itallapot nem kérek. Lepj meg valamivel, szeretem a meglepetéseket... - félig lesütött pilláim alól figyelem reakcióját és útját, követem, amerre szeretné. Hiszen ő biztosan jobban tudja, melyik a legideálisabb hely egy magamfajta kisembernek.
|
|
|
|
|
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Luca- Szakács és tulaj. A kiszolgálást általában más végzi, de most hazaküldtem őket, hagy tanuljanak ők is a vizsgákra - magyarázta Arvid. - Egyébként sok étel elkészítése igazán nem nagy dolog. Biztos szívesen segít neked valamelyik manó. Már ha a kastélyban laksz - mosolygott Arvid, mert bár le merte volna fogadni, hogy a lányka onnan való, azért nem illik előre skatulyázni az embereket. Pláne ha nem is látja az arcukat. - Igen, szerintem is az. Vannak otthon macskák is, de ők nem tudnak velem jönni munkába, márpedig így nyugodtabb vagyok én is - magyarázta. Arról ugye már nem is beszélve, hogy jobb volt, ha ez a kajla kutya nem marad otthon egyedül a macskákkal, mert bár mostanra már megjegyezte, hogy nem tudnak vele igazából játszani, mert sokkal kisebbek, azért mégsem ártott vigyázni egyelőre, hogy egyik se tegyen a másikban kárt. - És neked milyen kutyád van? - kérdezte aztán Arvid, ha már a lány ennyire közlékenynek bizonyult. Így biztos hamar el fog telni az idő a zárásig, mert tényleg jó beszélgetőpartnere akadt. - Van még kígyó, thesztrál, pók, sólyom... A párom állatokkal foglalkozik. Egyébként igen, itt lakunk a faluban - válaszolta a szőke. Az ajándék persze rögtön elnyerte a kisasszony tetszését, úgyhogy Arvid töltött és vitte, a név hallatán pedig újfent elmosolyodott. - Nocsak, egy Czettner lány - jegyezte meg. - Nagyon örvendek, én Csák Arvid Geminián vagyok - mutatkozott be ő is. Egyébként hallomásból ismerte a lány két idősebb testvérét, bár most nem tudta volna megmondani, hogy egy évfolyamra jártak-e, vagy később végeztek, mint ő, de annyi baj legyen. Lényeg, hogy valamennyire be tudta lőni a vendég kilétét, ha már elárulta a nevét. Egyébként az ember azt hinné, hogy ilyen munkával sokakat ismer, de mivel nagyrészt a konyhában maradt, így nem nagyon volt tisztában a diákok kilétével, sőt, még azokkal sem nagyon, akik akkoriban jártak a Bagolykőbe, mint ő, mert sosem volt egy igazán közösségi ember, és prefi korában is csak a csínytevőket ismerte. A dicséretet hallva Arvid egyre szélesebben vigyorgott. - És még nem is kóstoltad az én húsos spagettimet - mondta, mert az olasz és orosz ételeire volt a legbüszkébb, de hát a népnek kell a változatosság. - Ha holnap is lejössz, akkor találhatsz a pultban azt is - javasolta a lánynak, és neeeem, nem volt benne semmi rellonos hátsógondolat a vevőfogás tekintetében. Egyáltalán. Na jó, talán egy kicsi.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
Arviiiiiid;;- Ez de menő! Mármint eleve az, hogy van egy saját étterme valakinek, mindig az ételek között lehet. Biztos azok is, akik itt dolgoznak, élvezik ezt. – Egy kis szünetet tart, míg összerakja, hogy is akarja folytatni, aztán belevág. – Igen, ott lakom, ha találkoztam volna eggyel ma, lehet, nem keveredem ide, mintha a föld nyelte volna el őket. De lehet csak én voltam türelmetlen. Viszont nem bánom a lefelé utat így már…Kezd bele nagy hévvel ismét, de a vizsgák hallatán picit elhúzza a száját azért, ej, azok a fránya feladatok. Érzi, hogy nem egy Kiválót kiválóra halmozó tanulónak született, de lehet, ha kicsit jobban figyelne, jobb eredményei is lennének. De ez nem a most zenéje. Bár már a Mugliismeret vizsga megvolt, és arra egy nagyon szép és nagy K betűt kapott, András bácsi még meg is dicsérte érte, hogy szépen dolgozott, tollal. Legendás Lények gondozásából meg a novellán, - hát igen, ő sosem volt otthon az irodalomban, meg történetírásban, mindegy is, - vesztett pontokat. Ezért a Várakozáson felül került rá a végén. Szánja is, bánja is, de ez a helyzet. - Egy fehér maltipoom van, nem is olyan kicsi, de nem is olyan nagy, én nagyon szeretem őt.A nagy mesélésben természetesen érdeklődésre nincs hiány Luca részéről, de nagy örömére a tulajdonos se rúgná ki páros lábbal. Egyszer, még a mugli iskolában előfordult vele, hogy az iskola melletti kisboltban kedvesen társalogni próbált, tényleg nem tett semmit, és az idős bácsi lepcsesnek nevezte, aztán kitette a boltból. Azóta is trauma neki az az eset, nem érezte jól magát, nagyon nem. - Pók? Kígyó? Egyszer voltam terráriumban és megsimogattam, én azt hittem ilyen csúnya nyálkás, meg ragacsos lesz, de nem is olyan! Thesztrált még sosem láttam élőben, de már olvastam róla. Ő ilyen, őőő, jaj, hogy is hívják, olyasmi, mint a tudós, ó már… Kutató! Igaz? - Mire sikerült eszébe juttatnia és kinyögnie eltelt pár perc, de közben a beígért alma lé is megérkezett, amit illedelmesen meg is köszön, mielőtt nekilát az ételnek. - Köszönöm szépen az innivalót! Ismered a testvéreimet?
Kérdezett vissza, a hirtelenségtől észre sem véve, hogy letegezte. A nevet hallva elgondolkodik, hol olvasta már, mert nagyon-nagyon ismerős neki, de nem, mint valaki neve, inkább talán Asztrológia órán, Holden bácsinál, talán. Idén ott olvasott sokat, de nem biztos benne. - De szép nevek, meg olyan egyediek is. Szerintem senkiről nem hallottam még, akinek Geminián lenne.Dicséri meg, a hangjában némi csodálattal, ilyen apróságokban szeret elveszni, rajz közben is ilyenekre koncentrál, de már beszélgetés közben is egyre többször veszi ezt észre magán. - Utoljára szülinapomkor ettem, anyu akkor, már ha otthon vagyok, mindig palacsintát süt és húsos spagettit is csinál nekem.Meséli, miközben lenyeli a finom falatokat, amiből már alig van vissza. Közben a holnapi invitáláson elmosolyodik. Nem jut eszébe a szó, amit erre Emmától hallott, de tudja, hogy ez olyan csábítás. Mikor a cukorkaboltban lebzsel, hallotta már, hogy néha elejtik a vevőnek, hogy fél áron lesz ekkor és ekkor cukorka, mindig visszajönnek, bár megjegyzem, minden szombaton így van zárás előtt, csak erre még ők nem jöttek rá. Rafináltak ezek az eladók. - Ez olyan marketingfogás lenne? - Kérdez vissza vidáman, picit belenevetve. – De ha tényleg így van, és csak fele ennyire finom legalább, mint ez a mai, ki nem hagynám.
|
|
|
|
|
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Levente Emlékek, kusza képek illanó tömkelege, amik úgy tűnnek tova, mint a vízfelszín alatt cikkanó tarka, apró halak - alig valamit fog fel belőle, azon túl, hogy valahogy hozzá kapcsolódnak. A mosoly, ami most kúszik a szeplők alá, más mint az eddigiek, s a másik érzéseivel ötvözve furcsa elegye megfoghatatlanul könnyű, bizsergető valaminek, ami épp csak meglegyinti. A gondolatok kékségről suttogtak, s egy pillanatra mintha azt a pillangót látná rebbenni - lehet, annak szárnya kavarta a fuvallatot, amitől egészen finoman megborzong. A válasz megakasztja, nem számított rá és ilyen még nem fordult elő - van, hogy kikérik a tanácsát, véleményét, ha bizonytalanok vagy járatlanok a vendégek, de általában legalább valamiféle elképzelésük van, mit szeretnének. És tudja, érzi, hogy az árnyékból őt kémlelik az íriszek, újra kibillentve egyensúlyából - nem, nem is ez a jó kifejezés. Sokkal inkább olyan érzés, mint amikor a vízbe dobott kavics keltette hullámok szertefutnak. Meglepetésének helyét észrevétlen veszi át az a mosoly, amivel meghajolva finom, lassú mozdulattal int az egyik kis asztal irányába.* - Kövesd a sárga téglás utat!-*Talán nem Smaragdvárosba vezet, csak az egyik kicsi, legfeljebb háromszemélyes asztalhoz, de gyáva oroszlánoktól is mentes és nem lehet rajta elvétedni. Ami pedig Ózt illeti, jobb, ha összeszedi magát és nekilát füveivel kuruzsolni. Aggódnia kellene, mert olyasvalaki kért tőle teát, akit jóformán nem is ismer, mégis, amíg a víz melegszik, keze szinte magától indul a dobozok felé, ujjait a polcok szélén futtatva, meg-megtorpanva kettőt-hármat választ végül. Egyenként pattintja fel a leemelt dobozok fedeleit, nem vesztegetve időt arra, hogy elolvassa nevüket, azt tudja fejből, sokkal inkább egy bizonyos esszenciát keres. Valamit, ami meleg, telt, édes és nem túl fűszeres, inkább selymes... A fehér tea jázminos, fülledt illata nem illett hozzá igazán, s röviden visszakerült a polcra. A marcipán bódító édességébe keserű aroma vegyült, s ezzel átengedte helyét az utolsó doboznak. Fekete tea, csokoládé és karamell - ha hozzáképzelte a tejet, pontosan azt kapta, amire vágyott. Ezzel töltötte hát meg a szűrőt, lopott pillantást vetve legújabb vendége felé, aki a pult eleje miatt most nem láthatja, mit kotyvaszt. Egyelőre hagyja lúgozódni a teát, míg kanalat, cukrot keres elő, majd tenyérnyi tányért a süteménynek, amit a jókora üvegedénybe nyúlva halász ki a számtalan repdeső pillangó közül. A tálcára rakja sorban ezeket, szalvétával egészítve ki, de mielőtt a teát is melléjük tenné, óvatosan tejet önt hozzá, ügyelve, hogy ne melegedjen túlságosan fel. Ahogy kilép a pult mögül és a másik felé indul, láthatóvá válik a fatálca és terhe, de igazán jól csak akkor veheti szemügyre, amikor Gil a pöttöm asztal mellé térdelve elkezdi felszolgálni a teát. A tengerkék porcelánon színes koik úszkáltak, kecsesen fordulva és hosszú uszonyaikkal szinte madárnak tetszettek, ahogy körbesiklottak a kannán, egy-egy pedig a csészére is rámerészkedett, hogy a legkisebb feléjük tett mozdulatra eltűnjön róla. Ezeket a lényeket már illúzió teremtették és mozgatták, így figyelte, elnyerik-e a másik tetszését, vagy próbálja meg lecserélni őket valami másra. Miután mindent elhelyezett, utolsóként emeli a kannát, hogy elegáns mozdulattal töltsön, majd az asztal közepére igazítsa.* - Kérlek, tudasd majd velem, elnyerte-e tetszésedet, vagy ha egyéb óhajod akad.-*Mosollyal biccent, felemelkedve, hogy magára hagyja - feltéve, hogy a vendég nem kívánja máshogy, vissza kell térnie helyére. Egyébként is ellentétes érzések telepszenek rá, mert pont annyira szeretné tudni, ízlik-e az általa válaszott tea, mint amennyire tart a választól.
|
|
|
|
|
Pethő Abigél
INAKTÍV
Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
|
ErikKalandoraink végül útra keltek, orrukkal a levegő apró illatmolekulái között kutatva, hogy végül ráleljenek a megfelelő illatra. Azt nem tudni, hogy a Fő utczára is a szaglásuk segítségével jutottak el, vagy csupán a valamelyikük fejében eltárolt útvonal vezette őket ide. Mindenesetre ez volt a küldetésük könnyebbik része, úgy tűnt. Hisz, házszámok híján nem mentek most már semmire az újsággal. Valószínűleg ahhoz pedig mindketten félősek voltak, hogy leszólítsanak egy járókelőt útbaigazításért. De az úgyis elvette volna a kaland izgalmát!
Abigél rendületlenül koncentrált a feladatra, csak párszor, de tényleg mindössze két alkalommal kalandozott el picit a figyelme. Az egyik alkalommal egy puha, rózsaszín plüss maci csillogó fekete gombszemei vonzották magához a lány tekintetét. Ellenállt a kísértésnek, és hagyta, hogy Medve úr folytassa útját a szőke kislány kezében. A második alkalommal pedig azt hitte, Csongort látja, de hamar be kellett látnia, hogy mindössze a képzelete játszadozott vele. Rózsa néni szokta mondani, hogy a képzelet néha furcsa dolgokat láttat velünk, megviccel minket! Ám Abigél nem mindig tudta megkülönböztetni a valóságot a képzelődéstől. És különben is, az ő valósága teljesen más volt, mint a többieké.
Amikor Erik hirtelen megállt, Abi először azt hitte, megérkeztek. Tekintetével követte a fiút, így pillantotta meg a virágokat. Nem tudta ő, mifélék ezek, pedig biztosan elsétált már előttük legalább egyszer, ám valószínűleg akkor épp máson járt az agya. Előbb csak simogatta a puha szirmokat, amelyet a virág egy kedves dallammal köszönt meg. Aztán meglátta, mit csinál Erik.
- Várj! - kiáltott fel, nehogy a fiú elinduljon nélküle. Neki még dolga volt ugyanis. Ugyanúgy, ahogy az imént tette kalandortársa, ő is az egyik virágba dugta orrát, majd nagyot szippantott az illatból. Sokkal jobban tetszett ez neki, mint pár olyan illat vagy inkább szag, melyeket az idefelé való úton érzett. Ahogy elhúzódott a virágtól, tüsszentett egy aprót, majd nagy mosollyal, virágporos orral nézett fel Erikre.
- Mehetünk!- adta ki ő is az utasítást, ahogy felállt, letörölte kabátja ujjával a virágport, bár azt nem sejtette, hogy nem volt elég alapos, egy kis sárga folt alig észrevehetően még ott maradt.
Újra útnak indultak tehát, Abigél rossz érzései mostanra szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis rendesen elbújtak a lány elől.
Ő is érezte bizony a finom illatokat, amiknek hatására meg is kordult a gyomra. Felnézett a cégérre, ahogy Erik is tette, ám neki nem fagyott le a mosoly az arcáról. Sőt! Sokkal izgatottabb lett, mint ahogy eddig volt. Ez a Pillangó-varázs! Itt dolgozik Csongor! Bár most épp nem, de akkor is!
- Menjünk be!- fordult a fiúhoz. Neki nem kellett volna kétszer mondani, ám Abigél látta, hogy Erik nem erre számított. Jött is a kis súgás a fejében, hogy: "most kell valami meggyőzőt mondanod neki!", így hát hamar folytatta.
- Itt van egy teaház és egy étterem, és szoktak keresni ide is kisegítőt... és, és... ismerem a tulajdonost! - Szerintem, elég jó érveket sorakoztatott fel a lányka. A kérdés már csak az volt, hogy Erik is így gondolja-e. Ha igen, akkor Abigél valószínűleg nagyon fog örülni, és azon nyomban beszalad az épületbe, hogy üdvözölje a recepcióst, aki mindig olyan kedves vele.
|
|
|
|
|
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
 KinézetIsmételten csak eltelt jó pár napom napfény és friss levegő nélkül. Bejött a vizsgaidőszak, az első vizsgaidőszakom ebben az iskolában, és valamiféle pánikot kaptam ettől a gondolattól. Azonnal nekiugrottam a könyveknek, már túl is vagyok 3 vizsgán. Hihetetlen milyen tempóban haladtam, most már csak az a kérdés, hogy minden akadályt sikeresen vettem-e, és mehetek-e majd tovább. Napjaim kissé stresszesen teltek, de igyekeztem megbirkózni velük. Hiányzott a beszéd. Igen, kicsit furcsa egy dolog, de olyan rég nem beszélgettem már senkivel, hogy attól tartottam, még a hangszálaim is berozsdásodtak. A mai napom szabadnak ígérkezett, meg már ideje volt megadnom magamnak a kiérdemelt pihenést, így elég sokáig aludtam. Mikor felébredtem, tettem egy rövidke kört a kastélyban, ebédidő, most pedig csak ültem a szobám ablaka előtt, és nézelődtem kifelé. Bejött a jó idő, érezhetően kezd elmúlni a tél, de ez még korántsem az az időjárás, amit tavasszal az emberek elvárnak. Alig telt el pár perc, egy hirtelen ötlettől vezérelve, átöltöztem, kissé elfogadhatóbb ruhákba, majd elhagytam a szobámat, és vele együtt a körletemet is. Csak sétáltam, és sétáltam, szinte oda se figyelve arra, hogy merre megyek. Kiléptem a kastély hatalmas kapuján is, majd lefelé irányítottam lábaimat, a falu felé. Tudtam, hogy van errefelé egy bizonyos, Bogolyfalva, de még sosem vettem rá magamat arra, hogy lejöjjek nézelődni. Hát, azt hiszem ennek is el kellett már érkeznie. Unalmas vagyok. Lassan több hónapja élek itt, de még egy barátom sincs, sőt, alig ismerem magát a helyet, ahol tengetem a mindennapjaimat! Lehet mégsem volt jó ötlet átjönni ide? Többször megfordult már bennem ez a gondolat, de most már nem tehetem azt meg, hogy másodjára is iskolát váltsak. Meg amúgy is...Ha jobban belegondolok, sokkal jobb itt nekem mint a Roxfortban, csak Én nem használom ezt ki. Gondolataim, szokás szerint kissé elkalandoztak, már rég leértem a faluba, és épp a fő utcában bolyongtam. Nézegettem a boltok kirakatait, és az erre sétáló embereket. Békés volt minden, szívesen laknék itt! Tettem még pár lépést előre, majd a szemem sarkából már észrevettem, és szinte megakadt rajta a tekintetem. Cukrászda. Tudni illik, iszonyatosan édességmániás vagyok, és már-már megszállottan keresem minden egyes cukrászdában, a világ legfinomabb epres sajttortáját. Egyszer már kóstoltam, kb. 3-4 évvel ezelőtt, és azóta is keresem ugyanazt az ízt, de még nem találtam rá sehol. Adjunk ennek a helynek is egy esélyt! Mikor betértem, hatalmas tömeg fogadott, mintha valaki bulit tartana. Átverekedtem magamat egy-két emberen, a pulthoz mentem, majd leadtam a rendelésemet. - Egy szelet sajttortát szeretnék. Mondtam, egy halovány mosollyal az arcomon, mivel kissé kellemetlenül éreztem magamat. Utálom a tömeget. Sóhajtottam egyet, majd mikor a pincér mondta, hogy üljek le ahova tudok, majd kihozza nekem, eliszkoltam az egyik sarokban lévő, szinte már majdnem az utolsó asztalhoz. Leültem, és várni kezdtem. Lábaimmal és kezemmel doboltam, izgatott voltam, hogy vajon most meg lesz-e az a bizonyos mennyei íz, bár kissé kételkedtem.
|
|
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
Brigi
Ez egy nagyon szép nap, egy egészen elfogadható időjárással. A madarak csiripelnek, a nap süt, szivárvány az égen... Na jó, lehet, hogy ezeket már csak odaképzeli. Olyan jó kedve van, hogy akár az egész iskolát beboríthatná vele. Éppen naggggyyyoon elégedett magával. De nagyon. Tényleg. Átment Repüléstanból. És nem csak annyi, hogy átment, hanem KÍVÁLÓval ment át. Úgy bizony! Bár abban már fogalma sem volt, hogy mennyiben fog ez neki segíteni jövőre a kviddics meccseken. Elvégre az nem túl hasznos, hogy tudja a Budapest Bajnokságon részt vevő csapatok nevét. Na de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy az élet szép és ilyenkor ünnepelni kell!
Ki is akart szabadulni a kastélyból, elvégre épp elég időt töltött már itt a tanulás miatt. Szóval fogta magát és a bakancsát, hogy útnak induljon Bogolyfalvára. Aztán meg visszaszaladt pár csörrenő pénzérméért, mert hát ugye anélkül nem buli a buli.
Latyakos, saras, ragacsos undormányon keresztül tört át, mígnem eljutott a... cukrászdáig. (Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy kocsmába megy?) Beléptére meg is szólalt a csengő, ám amint nézte, elég zsúfoltnak tűnt minden. Talán egy asztal volt még üres, az ablak mellett, ami pont meg is felelt volna neki, ám csak nem akart ilyen sárosan keresztülcaplatni és leülni. Úgyhogy úgy döntött, először a mosdót veszi célba, hogy legalább a bakancsról letörölhesse a sarat. Átverekedte magát a nem kicsi embertömegen, majd ott fogott egy nagy adagnyi papír kéztörlőt és elkezdte suvickolni a lábbelit. Körülbelül tíz percig szenvedhetett, mire úgy döntött, ennél szebb már úgysem lesz, pedig csak annyit ért el, hogy elmaszatolódott sötétebb barna réteg került a világosbarna bakancsra.
Még így is mosolyogva lépett ki a zsúfolt tömegbe és indult el a legutóbb kiszemelt asztalához, ám ott már ültek. Nem is egy ember. Egy egész légiónyi társaság! Kicsit zavartan körbenézett valami más hely után kutatva, de mindenhol voltak. Mégis mit ünnepelnek ennyire? Esküvőről jöttek, vagy mi?
Kezdett kicsit lelombozódni, mikor a sarokban megpillantott egy leányzót, egy üres székkel együtt. Igaz, hogy nem illik csak úgy odapofátlankodni másokhoz, de a szükség nagy úr! Úgyhogy ismét átverekedte magát a túlsó sarokba és kissé tétován megállt.
- Szia, bocsi... csak... gondoltam megkérdezem, leülhetnék-e ide, mert sehol sincs hely... - kezdett bele zavartan a mondókájába, majd rájött, ez milyen hülyén hangzik, úgyhogy inkább folytatta. - Nem akarok tolakodó lenni, meg tudom, hogy általában is szedik fel a pasik a csajokat.... de én a fiúkat kedvelem, tényleg! Csak kellene egy kis hely...
Még szerencse, hogy megérkezett a pincér, különben még jobban belezavarodik a kismonológba, és a végén nem csak idiótának fogja nézni a lány, hanem egyenesen még el is küldi, sőt, talán még ki is zárják a cukrászdából!
A pincér lerakta az asztalra a tortaszeletet, és abban a pillanatban el is feledkezett az iménti kínos esetről.
- Nahát, sajttorta! Imádom! Tudna nekem is hozni egyet? - fordult izgatottan az éppen távozó felszolgáló felé.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
DwayneAkik nem szakmabeliek, mind azt hiszik, az aurorok nem is emberek. Szerintük csak robotok, akik mereven követnek egy szabályrendszert, a kihágókat meglincselik, fejüket veszik, el- és meghurcolják, aztán esznek, alszanak és kezdik az egészet elölről. Mindenki csak a meggyötört, az igazság nevében gyilkoló lényeket látják bennük, pedig ha kicsit jobban szemügyre vennék embertársaikat, akkor tudhatnák, hogy ugyanúgy éreznek, mint mindenki más. Hiszen ők is csak emberek. Engem személy szerint minden egyes eset megvisel. Megvisel, ha látnom kell egy szabályosan kivégzett embert, de megvisel az is, ha a muglik emlékeit kell esetleg elvenni azért, hogy világunk továbbra is titokban maradhasson. Sokan ferdén és előítéletekkel tekintenek rám, állítólag nem nekem való a szakma. Ha nem nekem való lenne, már a kiképzésen elhasaltam volna, de nem így történt. Ha valakinek célja, szenvedélye van, akkor azt nem adja fel holmi akadályok miatt. Éppen az irodám ajtaját csuktam be, amikor belebotlottam Dwayne-be. Ha azt nézzük, hogy előfordulásainak száma az emeleten eddig a lehető legcsekélyebb volt, igazán meglepő, hogy a héten már másodszor találkoztam vele az irodának nevezett sötét zugom környékén. Fáradt voltam, alig vártam, hogy végre hazaérjek, elmerüljek egy kád forró vízben, aztán elterülve a nagy ágyban álomba szenderülhessek, de a férfi keresztbe húzta számításaimat az ajánlatával. Pár nappal korábban már volt egy ilyen elejtett mondata, de az akkor inkább valami csereajánlatra vonatkozott, most viszont komolyan gondolta. Azt hiszem... Magam sem tudom, miért mondtam terveimmel ellentétben igent neki. Soha nem volt szokásom kocsmába járni, hacsak nem borbeszerzés céljából tértem be a pubba vagy a csárdába. Laza mozdulattal löktem be az ajtót a bűnbarlangba. Előre biztos voltam benne, hogy nem fognak minket jó szemmel nézni a kétes ügyletekbe bonyolódók, de aznapr már semmi kedvem nem volt gazfickók után rohangászni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Almásy LénaUnatkozik és elege van. Elege van a kastélyból, az időzónából, ebből az érthetetlen nyelvből, amit ő még távolról sem beszél, a gyerekekből, a kollégákból és igen, elege van még a reggeliből is, ami az utolsó étkezés volt, amit elfogyasztott. Amíg nem győzték meg a tanári pozíció felől, a munkaideje végeztével hazatérhetett saját vackába, ahol senki sem zavarta és másnap reggelik nem is kellett tartania zaklatóktól. Erre most mit kell eltűrnie? Hajnali négyig hallja a folyosón csatangolók vihogását - komolyan azt hiszik, nem veszi őket észre senki? -, mindennek a tetejében nevetségesen kevés fizetést kap érte. Mit tesz ilyenkor az ember fia? Meglátogatja a legközelebbi késdobálót. Ennek a tervnek esett áldozatául szegény nő, aki épp rosszkor volt rossz helyen és belefutott Dwayne ritka, adakozó kedvébe. Különben pedig, ha az emlékezete nem csal, ígért is neki valami hasonlót. - Gondolom halálra unjátok magatok az irodában. Idefelé már váltottak pár töltelékmondatot, de valljuk be, Warren nem a szavak mágusa. A figyelmetlen szemlélő azt hinné, nem is érdekli senki véleménye a magáén kívül, ez alantas rágalom. Pusztán kérdezni nem szeret semmit, vagy úgy általában, kinyitni a száját. Nincs sok ember, a mazsolák már az árokban fekszenek ilyenkor, a kemény legényeknek pedig korai ez az időpont. Ő sem tervez igazán hosszas maradást, különben is tudja már, mit nem pancsolnak annyira mocskos vízzel, miből szabad választani.
|
|
|
|
|
Almásy Léna
INAKTÍV
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
|
Dwayne - Lefoglalnak a papírok - vontam meg a vállam, ezzel le is rendezve a témát. A munka maga szörnyen unalmas, ugyanakkor nem mondhatom, hogy unatkozom. Mindig van valami, amit át kell nyálazni, pakolgatni kell, postázni, és a többi. Szerencsénkre nem sokan leledzettek odabent. Mostanában mint egy magányos farkas élek mondhatni az erdőben, nagyon ritkán mozdulok ki. Néha rám nyitják az ajtót a közelebbi ismerősök, de ha meglátogatnak, az sem tart valami sokáig. Mindenki elfoglalt, mindenki éli a saját életét, én pedig aszalódom huszonpár éves létemre. Állítólag ez a legszebb kor, én viszont nem a legszebbnek élem meg jelenleg... - Te sem úgy tűnsz, mint aki pont ilyen életet akart - böktem ki végül. Ez a gondolat már akkor megfogalmazódott bennem, amikor méltatlankodott a feladatok miatt. Ha erre az életre vágyna, nem váltott volna ki belőle ilyen reakciót a levél. A vak nem is, de én látom, hogy valami nem oké. Mindig is jó szimatom volt az ilyen dolgokhoz. Az már más kérdés, hogy a szimatfogó orromat nem kellene mindig mindenbe beleütnöm. - Persze lehet, hogy tévedek - ledobtam a kabátom az egyik székre, hogy aztán a mellette lévőre lehuppanhassak. Nem akartam sokáig maradni, egy-két pohárka, aztán mindenki mehet a dolgára, másnap megint lehet rohanni a monotonitásba. - Én egy pohár tokaji 6 puttonyos fehéret szeretnék - adtam le a rendelést a pincérnek, aki időközben az asztalunkhoz sietett. Nem terveztem leinni magam a sárga földig, maradok a jól bevált bornál.
|
|
|
|
|
