Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csendes étkezésünk közben elmélázok egy kicsit. A mind fogyó finom falatokat szinte automatikusan pakolom a számba, rágom meg, majd nyelem le szép nyugodtan. Az jut eszembe, hogy igazából mi is hiányzik nekem az életemből. A munkám izgalmas, általa világot láthatok, megannyi embert ismerhetek meg. Imádom. A családom minden tagjával egészen jóban vagyok és ők is egészen szép életet élnek. Egészségesek. A lakásomban mindig ott vár Árnyék, a macskám, aki nélkül nem is lenne kerek semmi. Mégis, ahogy néha elnézem a szüleimet, a bátyámat az épp aktuális bombanő csajával, és Seant a menyasszonyával, kicsit úgy érzem: kakukktojás vagyok. A karriert választottam a család helyett. Nincs ebben szégyen. Rengeteg frappáns szöveget találtam ki a kellemetlenkedők leoltására. A múltkor apa minden lében kanál unokanővére -az egyetlen az ő ágáról, akit nem bírok- megkérdezte, hogy "Nem ketyeg már Fifikém a biológiai órád?" Teljesen felhergeltem magam, már a megszólításon is, így harci hörcsög üzemmódba kapcsoltam és csípőből válaszoltam neki egy keresetlen mondatban. Mégpedig azt, hogy de, csak a sok hangos zene, amit hallgatok elnyomja Nusi néném. A fejét látni kellett volna. Eloldalgott én meg röhögtem egy jót. Komolyan az ideg elkap ha firtatják ezt a témát. Más kérdés, hogy a randevúim sorra fulladnak kudarcba vagy maradnak el érdeklődés hiányában. Meg az én koromban a hercegre várni elég kínos. Tehát inkább eszem, iszom és élvezve az életet szabad utat hagyok a szerelemnek, mint más a hasmenéssel küzdőnek. Ahogy így kattog az agyam a tekintetemet az asztaltársamon sikerül felejtenem. Mire rájövök erre, már gyanítom teljesen hülyét csináltam magamból. Szerencsére van olyan udvarias, hogy jól kezelje a helyzetet. - Hiányzik a munkám, így nem érzem magam igazából szerencsésnek - jegyzem meg, miután megköszörültem a torkom - De persze mindenkinek jár a szabadság és ha már nekem jutott igyekszem maradéktalanul kiélvezni - folytatom és igyekszem a legkedvesebb mosolyomat magamra ölteni. Ezalatt megemlíti a falu helyeit, amik nyíltak a faluban, mióta utoljára itt járt - Sok helyen jártam már, de szerintem biztosan van olyan hely, ami kimaradt a felfedezőutamból és ön ismeri - szavaimba igyekszem kedvességet és lehetőségek felvetését csempészni. Nem szeretnék tolakodni, de egy helyi illetőségű idegenvezetése sokkal kellemesebb lehet, mint az útikönyvek leírásai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Örülök, hogy a férfinek is tetszik az ötletem. - Lássuk csak... - veszem újra a kezembe az étlapot, és ezúttal a számomra is érdekes részt kezdem el vizsgálni. Erőssen koncentrálok, szemem összeszűkítem, és szám csücsörítve oldalra húzom. - Szereted a fagyit? Mert ez a brownie fagyival elég jól hangzik - jegyzem meg, de hát nem lehet mindenki olyan édesszájú, mint én. - Úúú, és van Panacotta is - böktem az étlapra, és azt hiszem ezzel el is dőlt, hogy mit rendelünk. Vagyis pontosabban én mit.
A pincér csak bólintott a rendelésre, arcán nem tükröződött meglepetés, hogy csak desszertért jöttünk. Kiöntötte italainkat, és már ott sem volt. Robihoz hasonlóan én is a poharamért nyúltam.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Nem mindenki kedvéért húzok fel szoknyát - mosolyodtan el féloldalasan, és az asztal alatt lábammal megsimítottam az övét. Beleittam a poharamba. Kellemes, bizsergető érzés volt, ahogy az ital legurult a torkomon, s mire leraktam az asztalra a poharat, már ott is volt a desszertünk.
Egy kis darabot leválasztottam a többitől, és Várffy-ra néztem. - Meg akarod kóstolni? - kérdeztem, és felé nyújtottam az evőeszközt, rajta a saját kis sütimmel. Régi szokás volt már Kolos és köztem, hogy megkóstoltuk mindig azt is, amit a másik kért. Persze azért azzal mégiscsak emeltem a tétet, hogy Robival én kóstoltattam volna meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán volt hangulatom egész nap az ágyamban feküdni, pedig megtehettem volna. Miután sikeresen levizsgáztam mindenből, hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, mint még soha. Legalábbis a tanulási időszakban nem sok időm volt bármire is, úgyhogy ez az időszak számomra Hawaii volt. Miután felkeltem, lefürödtem, fogat mostam és megcsináltam a többi teendőmet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit kitakarítom a szobámat, addig is elfoglalva magamat valami értelmesnek nevezhető tevékenységgel. Legalább 2 órába beletelt, mire végeztem, hiszen a tanulás mellett csupán minimális rendet tudtam tartani, most pedig valóban elég időm volt arra, hogy alaposan kitakarítsak mindenhol. Miután végeztem, átöltöztem egy trendi, ámde kényelmes melegítő ruhába, majd a teaház felé vettem az irányt. Mióta Maja elment nem igazán találtam fel magam, senki társasága sem volt hozzá fogható és már fél szavakból is megértettük egymást, nagyon hiányzott. A helyiségbe érte némi zsibongás ütötte meg a fülemet, nagyon sokan tartózkodtak rajtam kívül ott. Persze én voltam egyedül magányos farkas, a többiek csapatostul ülték körbe a környező asztalokat. Szerencsémre találtam magamnak egy szabad asztalt, amelyet rögvest el is foglaltam. Igazából nem hoztam magammal semmit, még könyvet sem, úgyhogy kissé unatkozva hallgattam a körülöttem lévő diákok és felnőttek csevegését. Persze nem akartam hallgatózni, de képtelenség lett volna nem hallani zajos beszélgetéseiket. Olyan zsivaj volt a helyiségben, hogy majdnem megfájdult tőle a fejem. Azon gondolkodtam, hogy talán át kellene mennem valahova máshova, ahol nincs ekkora zaj. Egyelőre azonban ötletem se volt, hogy hova mehetnék, úgyhogy még üldögéltem egy kicsit a helyemen. Rossz érzés volt egyedül lenni, pedig általában feltaláltam magam minden helyzetben, de most nem igazán örültem annak, hogy magamra vagyok utalva. Talán az engem körbevevő társaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de valahogy nem volt kedvem egyedül tovább üldögélni ezen a helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem sértődtem meg. - Ezt nem ártott leszögezni, mert tényleg nem így történt. Nem voltam sértett, nem is bántódtam meg, egész egyszerűen eszembe jutottak nem túl kellemes dolgok is. Ettől pedig úgy éreztem magam, mint akinek a gyomrát egy egészen apró gombócba gyűrték. Ez nem feltétlenül kellemes. Amúgy minden a legnagyobb rendben volt. - Olyan elítélő vagy, a szerzők sosem szögezték le, hogy Piroska csak és kizárólag lány lehet.
Kicsit komorabb volt a hangulatom, ezt még a két asztallal arrébb ülő, sanda szemeket meregető kiscsaj is meg tudta volna állapítani. Na, nem mintha azzal kilettünk volna a vízből.
- Néha. Meg amúgy a... haverom keresztlányával. - Talán ez a legjobb kifejezés arra, hogy mi nekem Lia. Bence finoman szólva is... nem volt egyszerű eset, mikor el kellett magyarázni, hogy ki is ő nekem.
Nem mondták még rám, hogy kedves. Kicsit le is döbbentem, ez pedig látványosan ki is ült az arcomra, ahogyan a homlokomon elmélyedtek azok a ráncok egy pár pillanatra. Nem igazán értettem, ezt miből gondolja, honnan is jött neki a sugallat. Hajtogatni kezdett, amit figyelemmel is kísértem, de inkább csak ismét a kávémba kortyoltam.
- Még lehet, ez tény - bólintottam párat, mielőtt oldalra billentettem volna kicsit a fejemet. Nem tudom, hogy honnét szereznék egy olyat, meg egyáltalán minek, de biztosan tudnék, ha akarnék.
- Most hajtogattál nekem egy nyulat? - tisztáztam le a dolgot, a tekintetemet a kis szalvéta figurára szegezve, ami az asztalon ücsörgött. Egyre inkább szürreálisnak hatott számomra ez a kis találka, akárhogy is néztem a dolgokat. - Akkor azt hiszem, ideje lenne menni.
Még fel is sóhajtottam, ahogy eltoltam a kávém maradékát, majd a pultra csúsztattam, mielőtt kifelé indultam volna. Aztán kinyitottam az ajtót és félreállva előre tessékeltem. - Látlak még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Annak örülök, nem is szerettem volna - és tényleg így is van. Nem olyan kedveskedés idegennel, hogy most nem akarok konfrontálódni, semmi okom nem is lett volna. Már leszámítva, hogy kezdtem úgy érezni, provokálja a mesetudásom. Kicsit össze is ráncoltam a homlokom meg az orrom, ahogy végighallgattam, mit is mond el nekem. - Elítélő? Még a francia mesegyökereiben is egy lányról szól a történet, meg abban is, amit én ismerek otthonról, bár abban kecskéket eszik a farkas, és utána... mindegy - csuktam össze a szám végül, hiszen ezt most igazából senki nem kérdezte, belőlem meg csak úgy előjött. Biztos meglenne a mese maga varázsa, ha mondjuk van egy lány farkas, meg Piroska inkább szoknya helyett fekete farmerban meg piros pulcsiban, kapucnival utazik. De a kosarat a kezébe nehéz beleképzelnem; lehet kicsit kijöttem a mesés gyakorlatból, mióta dolgozom és egyedül is vagyok itt. - Lehet nincs ilyen szőnyeg, de legalább tényleg jól hangzik - vontam picit a vállamon.
- Néha? - mosolyogtam szélesen még fel is könyökölve az asztalra, hogy aztán a tenyerembe téve az állam nézzek rá, várva, hogy akkor még mi derül ki. Az, hogy egy ismerős kislánnyal teszi elég édes, sokan nem szeretik a gyerekeket. Vagy ha ez erős is, biztosan nem viselik jól, ők ehhez túl felnőttek, kedvetlenek, mogorvák, néha egészen hülyék is, ha engem kérdez valaki.
- Igen, hajtogattam neked egy nyuszit. Nem szereted őket? - kérdeztem félig felpillantva rá, de a fenék része a kisállatnak furcsán állt, így azt még újrahajtottam, mielőtt kettőnk közé tettem volna az asztalra. Lehet a kényszerem oka a sok cukor, mert bizony volt elég a sütiben, de ezt be nem vallanám.
- Én még szeretnék ide visszajönni, szóval igen - helyeseltem, hogy a kabátom elemelve bele is bújjak, aztán elinduljak kifelé, de még grimaszolva megtorpantam és visszanyúltam a nyusziért az asztalon, hogy mikor kiengedett megtorpanjak a cukrászda kirakata előtt, mondjuk sok helyet nem hagyva, hogy kijöjjön kényelmesen, de ez fontosabb. A kézfeje után nyúltam, hogy a tenyerét az ég felé fordítva beletegyem a kisállatszalvétát.
- Vigyázz rá - mondtam mosolyogva, aztán csak billegtem kicsit a fejem döntögetve, mielőtt még a zsebembe csúsztattam a kezeim. - Ha csak nincs egy Jafar, aki elzár a világ elől, biztosan. Szóval... remélem találkozunk még, és legközelebb majd maradok a saját sütimnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Látom, hogy néz, de nem zavar, ha valami nem zavar, akkor az emberek tekintete. Születésem pillanatától néznek. A családom, az ismerősök, a rokonok, azok, akik azt várják, hogy bebizonyítsam, mennyire vagyok alkalmas a Ballay név büszke viselésére. Többen néztek a szemem mérete és színe miatt, mások a göndör hajam okán, megint mások azért, mert diákéveim elején teherbe ejtettem egy lányt. Eléggé sok minden miatt lehet engem nézni, és éppen ezért elég könnyedén kizárom a tényt, hogy néznek, és tudok koncentrálni arra, amit éppen csinálok, jelenleg arra, hogy eszem.
- Ki is kell, ki tudja, mikor jut legközelebb.
Én legalábbis azt vallom, hogy ne halogassunk semmit, sőt, kifejezetten kedvelem azt is, hogy előre dolgozok, és mindent megcsinálok, amit csak meg tudok csinálni, még jó időben. Sokkal jobban érzem magam, ha valaki kér tőlem valamit, és én már nyújtani tudom, nem akkor kezdem el összevadászni. Szeretem a megdöbbent és elismerő arcokat, amiket ki tudok váltani ez által az emberekből. Ha már egy rózsaszín irodában ülök, akkor legyen ennyi plusz. A múltkor Bogna javasolt egy lehetséges megoldást, egy új megközelítést, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok, amiket eddig próbáltunk, és valahogy közelebb is áll hozzám. Ha egyetlen pont elmozdítása megoldaná a dolgokat, sokkal jobb lenne.
- Sajnos még nem sok helyen sikerült járnom, az iskolában év vége van, ilyenkor csoda, hogy tudunk szusszanni. Talán majd a két tanév között valamikor akad egy hét.
Nálunk másabb a munka, mint a többieknél. Az évet jóval a tanévzáró után zárjuk le, és jóval a tanévkezdés előtt kezdjük meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Na igen. Ki tudja mikor függesztenek fel megint? Mondjuk, ha vissza sem helyeznek aktív szolgálatba akkor ez a kérdés totál fölösleges. Azt hiszem belehülyülök ha pár hónapon belül nem kapok megbízatást. Arról nem is beszélve, hogy kihízom az összes ruhám, ami otthon van. Ennek örömére a számba pakolok azért még pár falatot. Had hulljon a férgese! Közben kezdenek kifelé szállingózni az emberek és ül a hely. Nő a tér, de fogy az idő. Ez egy mekkora paradoxon. Nem is tudom, talán ha egyszer visszakapom a jelvényem és lesz ebédszünetem újra akkor meg tudom fejteni. Addig is élvezem, hogy számomra az idő végtelen a térnek pedig csak a gyomrom befogadóképessége szab határt. - Csak nem tanár? - kérdezem érdeklődő pillantást vetve rá. Meg kell jegyeznem az utókor számára, hogy ha ilyen tanáraim lettek volna biztos nagyobb örömmel mentem volna be órára. Nekem csak idős vagy szigorú hölgyek és roskatag vagy épp bogaras urak jutottak. Hová fajul a világ, hogy egy tanár nem olyan, mint Kőnig vagy Torma Gedeon az Abigélből, hanem egyenesen olyan, mint Kuncz főhadnagy? Már csak az egyenruhát kellene bevezetni. Így jártam, nekem már nem jut iskolapad, csak ez az asztal. - Azon a héten, ha megint összefutnánk és tele lenne a hely, ön mellé ülhetek? - firtatom mosolyogva. Igyekszem nem tolakodó lenni. Ezért sem azt kértem ezek után, hogy ugyan barangold már be velem a környéket kérlek. Úgy vagyok én ezzel is mint a főzéssel. Érzéssel kell puhítani a húst. Ha nagy lángon toljuk neki, akkor bizony csúnyán oda tud kozmálni, de ha finoman sütögetjük azt a pecsenyét, a végén zamatos és finom lesz. Ezért a hasonlatért Orpheus úgy lehurrogna, egek...Rosszabb, mint egy vészmadár. Bezzeg ha én szólom le az épp aktuális próbálkozását, akkor kapom ám az ívet, hogy addig ne járjon a szám, amíg az ágyamat közelről csak Árnyék látta. Ami amúgy jogos, de akkor sem szép ilyet mondania az ikernővérének.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x


Jól esik, ahogy a hátam simogatja. Mindig jól esik a kedves érintés azoktól, akiket kedvelek. Őt pedig határozottan kedvelem. Vicces lehetne persze, hogy ő vígasztal engem, akinek ilyen súlyos az állapota, viszont bennem ez fel sem merül. Szerintem ez a felállás most így van jól, ahogy van.
- Akkor egyből fölöttem fogsz járni - vigyorodom el. Hiszen én csak most leszek harmadikos. Jópofa lesz, hogy miközben ő lesz a frissen érkezett, közben már egyből a sűrűjébe kerül. Teljesen izgatott lettem a gondolattól, hogy iskolatársak legyünk. Szerintem kb. annyira, mint ő. Élvezem, hogy naponta találkozom a barátaimmal. Így őt is láthatnám még gyakrabban. Remélem, a hogyléte engedi majd!
- Oké. Benne vagyok - csapok le egyből a sétálós lehetőségre. Dehát van olyan, aki akár egy percig is azt hitte, nem fogok kapva kapni valamin, amiben sétálás, mókusok meg erdei ösvény is szerepel?
Ráérősen elfogyasztunk még mindent, ami előttünk van, aztán magunk mögött hagyjuk a cukrászdát. Nem esik már több szó ma köztünk mindarról, amit elmondott nekem a betegségét illetően. Szerintem én nem is fogom ezt felhozni. Miért tenném? Ha akar majd beszélni róla, nagyon szívesen meghallgatom, meg így legalább, ha esetleg úgy látom, nincs jól, tudom majd mihez kötni és nem esek pánikba. Vagyis hát nem annyira. Minden esetre annyi biztos, hogy ez mit sem változtat kettőnkön. Nem tudom rossz vagy jó-e ez, de nem hiszem, hogy akármennyire is máshogy állnék hozzá ez után. Nem látom okát, hogy megtegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

JAJ
#WW | sütitolvaj


//köff//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A kijelentésére csak egy biztatónak szánt mosollyal reagáltam. Szerintem az ismerőseim közül Jasmine-nek van az egyik leginkább elviselhető és szerethető természete, főleg ha az ember tisztában van minden szarral, amin átment. Talán a sors fintora, hogy nekem kevesebb jutott az élet hülyeségéből, mégis én kerültem folyton bajba vagy összetűzésbe valakivel.
- A rendelőben nem vagyunk túl sokan gyógyítók, úgyhogy észrevétlenül cserélgethetsz osztályok meg minden között. Biztos vagyok benne, hogy hamar megtalálod a saját utad - újabban azt vettem észre magamon, hogy egyre több motivációs szöveget mantráztam, másoknak és magamnak is. Mindig negatív, de legalább realista személy voltam, ám az utóbbi időben próbálkozok meggyőzni mindenkit, hogy az élet szebbik oldalát figyeljék. Közben belekortyoltam a teámba, ami igazán kellemesen esett. A meleg ital kicsit még jobban felmelegített, ízre pedig a természetes és megszokott fekete tea volt. Nem is vágytam valami különlegességre vagy változásra. Engem például kifejezetten zavart, mikor egy étteremben a jól megszokott és megszeretett ételeket megpróbálják feldobni valami új ötlettel, így örültem, hogy az én kedvencemet már nem igazán lehet variálni.
- A repülés a legrosszabb. Órán még csak-csak figyelnek rájuk, ott kevesen sérülnek meg, de a kviddicses edzésekről és a meccsekről tömegesen jönnek le - már ha képesek lejönni gondoltam, de inkább nem mondtam ki hangosan. Az első repülésem nekem sem volt túl fényes, de nem is erőltettem. Anyám úgysem örült volna, ha valamiféle seprűs karrierbe kezdek. Az abszurd történetek pedig napestig tudnám sorolni, miközben nem is vagyok olyan régóta itt.
- Hát, reménykedek benne. Kissé furcsa lesz, az egyetemről is úgy mentem el, hogy soha többet nem fogom betenni a lábam egy iskolába, most mégis simán beadtam a jelentkezésemet - váltottam át szentimentálisba. Nagyon jól esett, hogy Jas így támogatott, bár tudom, hogy ellentétes esetben ugyanígy tennék. Az öt évnyi AMS megtette a hatását, erősen összetartunk és mindenben támogatjuk egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden olyan kék, minden csak úgy áttör a köveken, mint a víz, és határtalan, mint az ég. Nem, igazából csak beleszerettem a festékes dobozon a színbe, így a tegnap esti bájitalos kísérletem a hajamon pompázik. Egyre jobban tetszenek a varázsmódszerek a hajszínezésre, még a végén lehet át is váltok. A pálca túl kimerítő egy idő után, hiszen használom a munkában is, otthon is, erre már nem hiszem hogy fölösen telik az energiáimból. És egy idő után unalmas, azt meg ki akarná? Én nem.
A cukrászda öltözőjéből is hallani a zsibongást, a konyha jól ismert zajait és a vendégeket is, ezért is jut el pontosan az infó, mikor a konyhára ér a pincér lány, miszerint valaki megrendelte a chef kedvencét. Ez még elég új itt, de népszerű is. el is vigyorodtam, hogy aztán még a fonatomat utoljára megigazítva mindkét oldalon benyitva elkérjem a jegyzettömbjét, és megkérjem, mutasson rá, ki is volt az. Ezt most személyesen intézem, a magam módján. Sokszor meghagyom a többieknek, hogy érdeklődjenek meg pár dolgot, színeket, illatokat, akár csak egy kedvenc szót, nagyban leíró az emberekről, de most úgy fel voltam dobva  a hajam szépségétől, hogy még a kötényt se kaptam fel, ahogy a pult mögé értem, majd felülve rá a szélén átfordultam felette. Nem, nem vagyok túl illedelmes darab, de a munkámért elnézik nekem. A talpaimra érve kerestem a szőke hajkorona tulaját és meg is indultam az asztal felé.
Intettem pár alaknak, megint másoknak köszöntem is, mert bár nem vagyok itt olyan régen, vannak minden nap betérő emberek, akiket negyedik naptól azt hiszed ismersz eléggé, pedig ez amúgy nagy tévedés. De sok dolgozó piheni itt meg a munkanapját, a nehézségeket és kapcsol ki. A cukor remek orvosság néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan bájos ez a kis falu. A fogadóban, ahol a tanév kezdetéig lakom azt mondták, hogy ha szeretnék valami nagyon finom édességet enni, akkor el kell jönnöm ide. A neve is édes a helynek: Czukorvarázs. Belépve az ajtón megcsapta orrom az a jellegzetes illat, ami csak ilyen környezetben érezhető. Mélyet szippantok, lehunyt szemmel mosolyodom el, hogy ezután rögtön egy asztal mellé üljek. Előszedem jegyzeteimet, vázlataimat, amiket egy jókora mappába tuszkoltam be indulás előtt. Sok a dolgom, és kevés az időm. A pincérlánytól a híres chef specialitását kérem egy barátságos mosoly mellett. Míg várok elkezdem kiszedegetni a papírjaimat és úgyszólván belakom az asztalt. A lapokon kövek jellemzői, képek, táblazatok és esettanulmányok vannak. Ezekből igyekszem összekalapálni a tananyagaimat, melyeket majd leadok diákjaimnak. Közben félresöprök pár szemembe hulló hidegszőke hajtincset és egy csakra táblázatot töltögetek bőszen. Ez az egyik alapvető része lesz a második évfolyamosok anyagának. Színek, ábrák és fogalmak összessége. Egy sematikus emberi alak rajza. Ezek az első elemek. Felpillantok és ceruzám végét ajkamhoz emelve elgondolkozva nézni kezdem a velem szemben lévő ajtón kívüli világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elegancia, megvolt a mozdulataimban, csak inkább voltam egy lovagló nőhöz képest kecses, mint mondjuk egy kis falusihoz, így megnéztek. Sokszor, mit nekem a hajam, mikor amúgy is van extra. De csak egy mosollyal mentem el a kislány és kisfiú párosa mellett akik mutogatva rám magyaráztak az anyukájuknak valami büntetésről. Én mondom, az nem egy jó irány, de nekem nincs gyerekem, ő meg nyilván mást él, mint én.
Lassan, de azért határozottan sétáltam a teregetett asztal felé, és mikor megfelelő közelségbe értem hajoltam közelebb kicsit behajolva a vele szemben lévő székhez. Helló. Na nyilván nem így kezdtem.
- Üdvözlöm, vagy üdvözöllek - álltam meg egy pillanatra, meghagyva, hogy döntsön a formalitásról. - Nemsokára kezdek, és a nem rég leadott rendelés lesz az első dolgom, gondoltam bemutatkozom, Hattie vagyok, és ma én hagyok maradandó élményt - vigyorogtam is nagyon szépen, de nem ültem le, csak a papírjaira pillantottam, aztán vissza a nőre. annak ellenére, hogy a külseje nem tükrözte a  tipikus, itteni, déliesebb jellemet, nem jelentette azt, hogy nem szeretheti ezt. Sokszor árulkodó, az álmodozóbb emberek bolondulnak az erősen édes, elborító ízekért, vannak az utazó típusok, akik a különleges kombinációkért, és végül a megragadtabbak, akiknek egy hagyományosból illik kihozni azt, amire sosem számítanának. Meg lehet próbálni, ez a legnehezebb egyébként.
- Első alkalom? - érdeklődtem a cukrászda és kicsit a falu kapcsán is, ahogy hozzá hasonlóan néztem ki az ablakon, hogy az utcára pillantsak, majd vissza a szőke nőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A pozitív személyek mindig olyan jó töltetet adnak az embernek, nekem is, szükség van rá, főleg mikor kicsit is olyan, mintha a világod nem lenne megfelelő alapokra helyezve. Nem éreztem semmi tragédiát az életemben, a legtöbbet, amit kaphattam az élettől minden irányból megéltem már szerintem, egyszerűen kicsit tanácstalannak láttam magam a döntési képességeim figyelembe véve. Nem tudtam azt sem, mi lesz velem a jövőben ha vége itt meg Pesten a gyakorlatnak. Hova kerülök, vagy hova sem? elmehetek-e haza misszióra, vagy ezt ki kell lőnöm, mint rengeteg helyet. Volt mit a család miatt, volt amit más okból, de nem egyszerű.
- Fogalmam sincs honnan van benned ennyi bizalom mindenki és minden felé, de imádom - nevettem el magam, majd csak nagyokat bólogattam, mert egyetértettem minden szavával ismeretlenül is. Tudtam, ha valaki, akkor ő ezt átlátja, ezért is volt az első, akit beavattam jobban ebbe. Persze még Willel leülünk annak kapcsán, mik lesznek a feladataim és mit mer rám bízni, de őt se tegnap ismertem meg, szerintem biztos hamar megegyezünk.
- A varázslósportok nem feltétlen egészség s csontbarát hobbik. Azt hiszem hiába élünk tovább, mint a muglik, lerövidítjük magunknak, nehogy fura legyen és feltűnjön - osztottam meg vele a hirtelen jött, kissé meredek nézeteim, de vicces volt, ebben biztos vagyok. Mondjuk alapból kettőnk közül szerintem nem én vagyok a jó humorral áldott, de egymáséban nem leltünk szerintem még bajt. Közben óvatosan, de lelkesen nyújtottam a kezem Mona irányába. - Lehet nekem is szereznem kellene egy kis barátot - néztem kisit tanácstalanul a barátnőmre, vajon ez mennyire jó ötlet. Én is egyedül vagyok mint ő, végül is.
- Szerintem egész más, mikor tanulói kötelesség és el kell viseld mindazt, mait a társak meg az oktatók helyeznek a válladra, mint mikor csak a kollégák vannak, és sok gyerek. Akik alapvetően édesek 14 év alatt - vontam meg a vállam kicsit, ha valamit mind a ketten kedveltünk a munkánkban, szerintem azok a picik voltak, tényleg hálás teremtések, megéri nekik jobbá tenni az életet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem múlik el nap, hogy ne éreznék bűntudatot, amiért eljöttem otthonról. Apám neheztelése ugyan nem ült ki az arcára, ahogy az enyémre sem a bánat, mégis tudom így érez. Boldogulni fog. Ebben biztos vagyok. Hagytam ott pár olyan követ, melyek kisugárzásai segíteni fogják és baj esetén jeleznek nekem. Mégis aggódom. Túl sokat, mint mindig. Ez egy olyan rossz tulajdonságom amiről nem vagyok képes sajnos leszokni. Elgondolkozásomból a szemem elé beúszó kék felleg és annak hangja riaszt. - Jó napot! Szia! - mondom pislogva, meg kicsit zavarodottan, ahogy szemeimmel és figyelmemmel egyszerre igyekszem a velem szemben lévőre fókuszálni - Az én nevem Anastasia - mosolygok a fiatal, elképesztő hajkoronával rendelkező nőre. Nem tudom, hogy csupán ez a hölgy, vagy itt minden vendéglátós ennyire kedves és barátságos-e vagy csak ő ilyen közlékeny, minden esetre kellemes ez a fajta vendégszeretet. - Nos...igen... - felelek hezitálva kérdésére és érzem, hogy a gyomrom táján feszültség ébred. Vajon honnan ilyen jól informált? Tudom a pletykák gyorsan terjednek, de hogy fénysebességgel száguldanának, azt azért nem hittem volna. Pláne egy olyan magán természetű ügyben, mint...Te jó ég! Nem is arra célzott, amire én asszociáciáltam! - kiáltok fel magamban. A leeső tantusz koppanása egy bomba becsapódásának felel meg és saját paranoiámon már-már el is nevetem magam odabenn. Ebből annyi látszik, hogy arccsontomon enyhe pír fut át, hogy gyorsan el is tűnjön, ahogy eláraszt a megnyugvás. Nem szégyenlem a tényt, ám nem is verem nagy dobra érintetlenségemet. Ennek ellenére mégis jócskán megrökönyödtem hölgytársam kérdése hallatán. Megint az a fránya túlaggódás...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Könnyedén veszem a munkám, az életem, mert hát mi vesztenivalóm lenne, nem igaz? Leginkább szeretem azt, ami megadatott és úgy vagyok vele, hogy ha lúd, legyen kövér. Ezért is van bátorságom, vagy éppen pofátlanságom, mikor és hogyan értékelik, kimászni a konyhából - legalább nem szó szerint.
- Anastasia, mint a hercegnő a mesében? - és a történelemben. De ez nem lényeges, sokan nem tartják fontos momentumnak, én is inkább a gyerek részén nőttem ennek fel, mintsem a nagy múlt hivatkozásain. A töri sosem volt és lesz az erősségem, hiába rémlenek dolgok, de amíg úgy tudok teljesíteni és sütni, ahogy, senki nem fogja számonkérni rajtam Napóleon életútját, vagy a varázslólázadások dátumait. Közben széles mosollyal támaszkodtam meg tenyereimmel a vele szemben lévő szék felső karimáján, hogy kitekintés után figyeljem őt. A vonásait, az illatot, amit áraszt, a szavainak súlyát. Szeretem megfigyelni azt, aki éppen eljön ide, mert sokat elmond a süti előtti és utáni testbeszéd, pláne ha egyedi az a megrendelés.
- Az egyetlen tanácsom: élvezni, élvezni, ó, és élvezni. Meg nem árt, ha megszokod, ez a hely visszahív, én mondom - nevettem el magam, és most nem is a hely egyik üdvöskéje beszélt belőlem, inkább csak az ismereteim. Megfordultam itt diákként is jó párszor, szóval nem új nekem aztán semmi. Itt lehet ragadni, lehet függeni egy karamellás cappuccinon. - Nem akarlak ám zavarni, csak érdekelt kit is kell elvarázsolni ma. Gyakran érdekel. Sokszor - néztem elgondolkodva magam elé, éppen csak nem bökve ki, hogy néha talán betegesen és zavaróan is. De velem jár. - Két kérdés; már ha megengeded. Ha tehetnéd, Brazíliába vagy Kanadába utaznál inkább? És - pillantottam le a papírjaira, de őszintén szólva nem voltam otthonos - ha választanod kell egy érzelmet, amitől nem tudsz szabadulni, mi lenne az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az elképesztő hajkoronát viselő hölgy nevem iránti érdeklődése megmosolyogtat. Magam is láttam, nem is egyszer a tragikus sorsú nagyhercegnő csodás megmenekülésére és az anyacárnéhoz való visszatalálására épülő mesét. - Majdnem. A nevemet az üknagyanyámról kaptam, aki egy báró felesége volt és Oroszországban élt - mesélem nem túlzó büszkeséggel. A rang számomra nem több, mint egy cím. Nemesi vérem pedig épp olyan vörös, mint bárki másé. A tudat azonban jóleső érzéssel tölt el, hogy ilyen múlttal rendelkező család tagja vagyok. Eközben tanácsot kapok. Élvezzem. Rendben. Azon leszek, ezt itt helyeben meg is igérhetem. Mintha újévi fogadalmat tennék. Kapjak bármi kis jót is a sorstól, legyen az egy mosoly, vagy alkalom egy finom sütemény elfogyasztására, azt örömmel fogom fogadni. Ezalatt a hölgy tovább beszél. - Nem zavarsz - közlöm mosolyogva megnyugtatásul és így is gondolom. Pár perc csevegés jövendőbeli lehetséges törzshelyem fontos személyeivel sosem lesz nagy áldozat - Hmmm...talán Kanada és aggodalom - felelek őszintén kérdéseire, melyeket bár nem igazán érzek a helyhez és hangulathoz passzolóbak, mégsem okoznak komoly fejtörést. Mindigis jobban vonzottak a hűvös vagy épp hideg vidékek és az aggodalom, még ha megtanultam is leplezni mindig bennem van. Így evidens volt a válaszom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincsenek könnyű napjai, és ezt a csárdában is észrevették már. Ha a viselkedésén nem is, de azon mindenképpen, mennyi időt töltött bent a csárdában, ami az elmúlt hetekben menedékként szolgált számára.
Otthonosan mozgott a pult mögött és már kérés nélkül töltötte ki a törzsvendégeknek a szokásos italaikat. Háttal állt a pultnak, éppen a lángnyelvért nyúlt, és töltötte meg a poharat Lajosnak, mikor meghallotta a köszönést.
Már fordult is, menet közben odaadva az italt az új vendéghez, miközben fél kézzel még az üveget tette a többi mellé.
- Szia, Nik... - olai nincs bent. Akarta volna mondani, de a vörös nőre nézve egy pillanatra egészen megzavarodott. Első pillantásra esküdött volna rá, hogy Anna érkezett meg a férjét keresve, de valahogy mégsem. Más volt a tartása, és a hanglejtése. Pedig egészen kísérteties volt a hasonlóság.
- Attól függ, mennyire vagy oda a csendes falusi életért - elmosolyodott, miközben már nyúlt is pohárért, majd az előbb félretett whiskey-ért. - Azt hiszem neked valami erőssel lenne érdemes kezdeni. - Jó megfigyelő volt, és mióta a "baleset" történt, mintha kitisztultak volna az érzékei. Mint mikor South West nem létezett. Mikor létfenntartás volt mások kiismerése.
Most, ahogyan a nőre nézett, olyan élesen látta a különbséget és a körvonalakat. Biztos volt benne, hogy nem elég kielégítő számára az álmos, falusi életmód. Kérés nélkül töltötte ki az italt neki, és rakta elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval egy fontos ember. Összegezhetném így is magamnak, mégis csak hümmögve bólintok párat, hogy végül is, egy életben élni ezt valakiknek biztos elég büszkeség. Én semmit nem tudok az eredeti anyámról és a családjáról, az édesapámnál meg akad egy-két angliai nemes, illetve ír, de ennyi. Semmi egetrengető azt hiszem.
- Azt mondják megvan a maga varázsa Oroszországnak is. Egyszer jártam Szentpéterváron, igaz, ami igaz, szép hely - jegyeztem meg elég pozitív élményekkel magam mögött, ahogy a velem szemben ülőre pillantottam. Talán tényleg egyértelműbb így egy-egy vonás, vagy külső jegy. De ezzel a bőrrel, hajjal és formával akár egy északibb európai országba is beleillene. Különösen mondjuk a svéd állam ugrott be elsőre. Ott rengeteg a szőke lány, volt szerencsém párhoz már.
Nem is kellett sok idő, hogy a lényegre térjek, így bár előzékeny voltam, egyből érdeklődtem is, hiszen az időveszteség egyszerre lehet ajándék és balsors, én meg nem kívántam máséval játszani. Az enyém köszöni, rendben van. Látszott a nőn, hogy ha nem is számított rá, valóban komoly választ adott, ezt pedig nagyon értékeltem.
- Kanada egy remek választás - közöltem széles vigyorral, ahogy a nő felé léptem elhagyva a szék takarását vele szemben. - Az aggodalom pedig az egyetlen, amire ma a desszertjénél nem lesz szüksége. Most pedig, örülök, hogy megismertem, még visszatérek - mondtam neki, majd egy apró biccentés után visszaindultam a konyhába, hagyva hogy a pincér ismét odamenjen a nőhöz, és megkérdezze az italokról, még várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még pár szót váltunk többek közt Pétervárról, a válaszaimról, majd annak ígéretével, hogy visszatér, a hölgy távozik. Utána egy pincérlány megkérdezi, hogy szeretnék-e esetleg addig inni valamit, míg elkészül az a bizonyos különleges sütemény, amit a chef nekem csinál. A válasz magától értetődő. Igen, méghozzá teát rendeltem. Nagyon szeretem, sokat ittunk otthon, főleg gyógynövényt és gyümölcskeverékeket, de nekem szívem csücske az orosz csájt is, főleg ha szamovárban készül. Az ad neki valami különleges ízt és hangulatot is egyben, ami semmi mással össze nem hasonlítható. Sőt ittam már mézből készült fűszeres szbityeny-t is, ami szintén egy jellegzetes forró ital az egyik hazámban. Itt persze egyiket sem fogok inni, hanem egy lágy és a légzőrendszerre jó hatású hársfateát, de valahogy maga a helyzet eszembe juttatta néhány régi emlékemet. A nedű illata finom és édes, ahogy a méze is, amivel megízesítem és a citrom is ad egy kellemes aromát a keveréknek. Két kezem közé veszem a csészét és fújni kezdem, hogy hamarabb belekortyolhassak. Nem vagyok fázós, jól tűröm a hideget és itt minden van, csak az nem, mégis jól esik ez a veszélytelen lélekmelegítő. Lassan újra belemélyedek a papírjaimba. Egyre több lap hever szanaszét körülöttem én pedig körmölöm az óravázlatokat. Nyolc évfolyam, mind külön igényekkel és elvárásokkal. Az elején meg kell szerettetnem a tantárgyat, hogy azután évekig tudást halmoztassak, amit majd a mesterképzésen alkalmazhatnak. Nem lesz egy sétagalopp. Ráadásul ki kell majd ötödik év végére azokat is szűrnöm, akik nem csak tudják a gemmológiát, de érzik is a köveket. A hozzám hasonlóan fogékony diákokat, akinek megmutatkoznak az ásványok rejtett titkai. Remélem akadnak majd ilyen tanulóim. Megint azon kapom magam, hogy a külvilágra bámulok az ajtó üvegét figyelve és a medálomat babrálom balommal. Azt hiszem ideje lesz egy koncentrációt javító, jóval nagyobb hatékonyságra sarkalló kővel kezelnem magam, mert így bizony nehezen fogok helytállni a rám váró feladatok sorában. El is kezdem forgatni az egyik jegyzetköteget, hogy megkeressem a megfelelő alanyt. Nekem sem káptalan -mostanság főleg nem- a fejem. Régebben fejből tudtam rengeteg gond javallott kövét, de a mentőzés és a diszpécserség miatt ez a fajta tudásom háttérbe szorult, a sok más fontos protokoll mellett, amiket gondolataim homlokterében kellett tartanom nap mint nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Többek között azért szeretett a csárdában dolgozni, mert a falut látogatók vagy ide vagy a pubba mindenképpen betették a lábukat. Így mondhatjuk, hogy elég széles skálát kínáltak South-nak. Az emberi természet minden fajtája megfordult. Voltak utazók, lecsúszott mágusok, az életről lemondott kalandorok és még csak most kivirágzó kamaszok. Ez a nő viszont egy új kategóriát hozott az eddig is széles skálára. Azt még nem tudta volna megmondani, milyet, de valami más volt benne.
Elmosolyodott a kérdésre. Valami ilyesmire gondolt, mikor azt mondta, új kategória. A legtöbb ember könnyen becsapható, mert azt akarják, hogy hazudjanak nekik. Kevesen látnak a lepel mögé.
- Ebben most nagyon igazad van. - Nem a nő volt az első, aki meghívta egy italra, és valószínűleg nem is az utolsó. Talán mostanában túl gyakran fogadta el ezeket.
Fogott egy poharat, és töltött magának is az italból. Finoman érintette a másik poharához, éppen csak összekoccant a két üveg.
- Egészségedre! - A kelleténél talán egy kicsit hosszabb ideig időzött el a  zöld szemekben, mielőtt lehúzta volna az erős italt. Érezte, amint végigmarja a torkát, de már hozzászokott, neki pedig tovább kellett állnia a következő vendéghez.
Nem voltak sokan, de éppen elegen ahhoz, hogy lefoglalják a pult mögött. Figyelmét azonban nem kerülte el, hogy az ismeretlen, mégis olyan ismerős nő egyedül ült le az asztalhoz. Vagy várt valakit vagy magában iszogatott. Mindkettő elég sok mindent árult el róla.
Lopva lesett felé, mikor a pult mögül egy tálcával a kezében indult el az asztalok között, hogy összeszedje az üres poharakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oh, ha én azt tudnám - nevettem fel én is, majd belekezdtem a mondandómba. Mindig az a fajta voltam, aki ha egy témáról tud beszélni, akkor alig lehet elhallgattatni. A gyógyítás pedig pont ilyen. Egyszerűen rajongok a munkámért, semmiért nem cserélném el, pedig közel sem a legkönnyebb.
- Pontosan, mintha direkt csinálnánk. Vajon ki találta ki, hogy majdnem minden varázslóhobbinak veszélyesnek kell lennie? - jó, talán a varázslósakk nem veszélyes, de az kevésbé is elterjedt, mint a kviddics. Nekem például sosem volt célom összetörni magam pontokért, de sokaknak biztosan imponál ez az életstílus. Néztem, ahogy Jas és Mona aranyosan ismerkednek egymással, miközben tovább iszogattam a teámat.
- Én egyértelműen az ügy mellett állok. Persze, néha nehéz még egy kis életről gondoskodni, de a kontra lista eltörpül a pozitívumok mellett - bólogattam serényen a felvetésre. Tényleg bolondulok a kutyámért és szerintem mindenkinek meg kellene tapasztalnia, milyen egy aprósággal élni.
- Igen, én is ebben reménykedem. Ha jól emlékszem, tizennégy előtt még én is betartottam a szabályokat - mosolyodtam el. Igazából a munkámban is sok gyerekkel foglalkozok, akik irtózatosan édesek, és mindegyiket szeretem. Nagyon remélem, hogy az előkészítőben is hasonlóan kedves gyerekekkel lesz dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Amikor az ember kapcsolatban él, és mondjuk a dolgok elején van, akkor minden olyan különleges és új még. Mi azt se tisztáztuk le igazából, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy mi a helyzet most éppen. Havonta egy hetet távol van, én cserébe megkértem a kezét, amire nem mondott semmit, és amiről nem beszélünk. Technikailag mintha meg sem történt volna, és bár ez nekünk jól megy, attól még az egyetemen igencsak suttogva beszélnek róla, gyakran megnéznek minket, összesúgnak a hátunk mögött, akár együtt vagyunk, akár egyedül. Lassan, de biztosan kezdünk hozzászokni.
Mivel ma jön haza, jó alaposan előkészítettem a terepet, hogy lássa, várom. Friss ágynemű, rózsacsokor, bor, ahogy ezt kell. Egész addig jól is ment, amíg Chleo úgy nem döntött, hogy ő unja már az uborkát, és inkább valami mást enne, például rózsát. Komolyan, az összes rózsaszirmot megrágcsálta, nagy részét el is fogyasztotta. Szerintem a virágos lány azt hisz, délelőtt és délután más lánnyal randizom, mert most lépek ki egy második csokorral az üzletből. Chleo nincs velem, megfenyegettem, hogy elcserélem Cortezre, azóta, úgy csinál, mint aki szégyelli magát, és alszik.
Vidáman ballagok vissza a pizzériába, fel az emeletre, és akkor, ahogy kicsit kinyitom az ablakot hallom meg a keserves sírást. Persze erre a kisasszony is felkel, egyből odasomfordál, és a vállamra felmászva kezdi el nézni a csöpp kiscicát. A ház régóta lakatlan, de tudom, hogy egy olyan vad kutya lakja az udvart, akit még senki sem tudott befogni. Nézem őt, ahogy ott köröz most is a fa alatt, várja, hogy a cica leessen, és ő rajta demonstrálja az erejét.
Nem tudok repülni, és nem is most kezdeném el ennek a gyakorlását, az az egy alkalom éppen elég volt ahhoz, hogy letudjam a problémát. Viszont nem fogom hagyni, hogy a kicsinek valami baja legyen.
- Chleo? Valahogy meg kellene nyugtatni.
Azért látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, amit mondok, mert van az a tipikus nézése, amikor tudom, hogy igazán nőből van, és most éppen fáj a feje. Mégis, szeret engem, hiszen a macska hangját utánozva kapcsolatba lép vele. A kutya meg, látom, hogy megőrül, azt se tudja, hogy hova ugasson. Tudom, ha csak úgy felemelném, akkor mind a tíz körmével kapaszkodna, és ha valamit nem szeretnék, akkor a riadalom mellett még fájdalmat is okozni neki. Érzem és a hangján hallom, hogy fokozatosan megnyugszik, bal kezemet tenyérrel felfelé tartom, a jobbal próbálom elkapni a grabancát, és szépen lassan elindítom magam felé. Igyekszem egy képzelt burokban tartani, és lassan mozogni, mintha magam felé húznám. A levegőben tudom, hogy nem érzi magát biztonságba, hogy elég egy hirtelen mozdulat, és máris vége a dalnak. Ezért tartom a nyakát, nyomom kicsit le sűrűbb levegővel, hogy még csak eszébe se jusson menekülni. Közben én is hátrálok, magamban számolom a lépéseket az ágyig. Elméletileg bent van, mire már nem tudok tovább lépni, gyakorlatilag azonban elszámolom magam, és egy lépéssel korábban érzem, hogy a térdhajlatomnál bevág valami. Nem tudok mit tenni, mint rántok egyet a macskán, és próbálom elkapni, mielőtt a földet éri. Chleo pedig, mint sértett királylány, megvárja, amíg végignyalom a földet, és kegyelemdöfésként a hasamra ugrik, onnan dobbant tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Először azt hittem, Nikolai csak azért alkalmazta, mert a faluban elterjedt a halálból feltámadt halálfaló híre. Hogy majd minél több embert bevonzzon a csárdába. Ha az ő helyében lett volna, valószínűleg csak ezért próbálta volna ki alkalmazottként. Ám az idő rácáfolt előzetes feltételezésére, és mára már elmondhatta, hogy talán ez eddigi élete egyik leghuzamosabb munkahelye. Mostanra már egészen hozzászokott az iskolába járó lányokhoz, akik néha bátorságpróbának vetették alá egymást. Vajon ki meri legközelebb leszólítani őr?
- Persze - nyúlt a pohárért, miközben a nőt figyelte. Egyedül jött és nem vár senkit. Vagy megváratják. De első ránézésre sem tűnt olyannak, aki bárkire is várna. Pláne nem ennyi időt.
Egy rövid kerülővel indult el a pult mögé, hogy újratöltse a poharat az erősebb, de mégis finomabb ízesítésű whiskey-vel. Egy másodpercre pillantott fel, mikor észrevette, hogy az egyik igen részegesnek mondható vendég elindul az idegen nő felé. Nem ismerte a férfit, nem volt törzsvendég.
Éppen beszélni kezdett hozzá, mikor South kikanyarodott a pult mögül. Nem hallotta a szavakat, de el tudta képzelni, mit mondott neki a férfi. South azonban nem sietett. Ráérősen indult el a távolabbi asztal felé. Kíváncsi volt, hogyan reagál majd rá a nő. Legrosszabb esetben sem volt túl messze tőlük, hogyha baj történne, ne érjen oda időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Talán mindenkinek azt kéne egyszer megtalálni, amit a barátnőmnek láthatóan már sikerült, vagyis nekem így tűnt. Nem csak tudott, de akart is beszélni arról, amiben élt, amit dolgozott. Szerette tenni a kötelességét és nem tehet volt és egy muszáj, én is hasonlóan láttam. Sokan buktak el az egyetemen, mert hiába voltak alapvetően szorgalmasak, a kitartás kevés, hogy életben is tartsd a hivatásod. Egyszerűen ha túlgörcsölöd vagy elveszik az elszántságod, nem mész semmire utána.
- Fogalmam sincs. De végülis neki köszönhető az is, hogy mi ilyen keresettek vagyunk a szakmában. Sőt - emeltem is fel a mutatóujjam, de megint csak nevetnem kellett. Külön ág alakult ki a gyógyítók körében például, de a pályaválasztás azon szakaszában se a kviddicsesekért - pedig sokan nagyon rajongtak - se a sportban való munkáért nem dobtam magam hanyatt. Lehet bennem van a hiba, valahogy a világban az értékrendem inkább a rend, béke egészség tendenciákat ütögette és a szórakozás nekem olyan többedrangúnak tűnt. Akkor is, mikor szép mosolyt vettem fel egy-egy kolis bulihoz, meg tényleg milyen király, és akkor is, mikor ugyanezen alkalmon valaki már majdnem elhitte, hogy én meg ő… csak katasztrófa vagyok, tudom.
- Igen, azt hiszem az egyetlen kontra, ami hirtelenjében állva maradó indok, már az anyagiakon kívül egyelőre, az az időm - vontam aprón vállat, de tudtam, ha ő megoldott végül, bizonyosan van lehetőség rá. Nyilván kevesebbet kell majd itt 12 órában, vagy többen helyt állni, mint a pesti környezetben, de ha egy év után úgy adódik, és mennem kell, más életbe egy állatot is belerángatni? Nem tudom egyszerre akarom is és nem. Van pár csodálatosan szép kutyus és cicus is, igazság szerint nem is tudom, milyen gazdi vagyok inkább. sosem gondoltam bele.
- Talán csak a szülinapod után lettél ilyen bűnös - néztem rá cinkosan, mintha tudnám és érteném, pedig ennyire régről nincs meg minden ismeretem, de az tény, hogy egy bentlakásos iskola, egy kollégium, egy új közeg sokat formál az emberen. Nem is hibáztatom a kisembereket, de lényegesen egyszerűbb szerintem megfogni a kisebb korosztályt. - Ide is költöztél már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy igazi jól nevelt úriemberrel sodort össze a szél, akinek még humora is van szerencsére. Ezért hálát fogok adni valahol, valamikor, az biztos. A legeléses megjegyzésénél elnevetem magam, kacagásomból őszinte jókedv sugárzik. Végül mégis a gyorsétterem mellett döntünk - az ő javaslatára - ami természetesen sokkal jobban hangzik, mint zöldséget rágcsálni egy túl tiszta, túl menő és túl finnyás salátabárban. Irány mutatása után egymás mellett sétálunk az általam egyelőre ismeretlen hely felé. Közben beszélgetünk, de legutoljára feltett kérdésére már idebenn adok választ, miután lepakoltunk egy kellemes kis asztalhoz és beálltunk az ételeink rendeléséhez a hihetetlen illatokat árasztó, íncsiklandó ételekkel telepakolt pulthoz. - Mert már így is túl sok könyvet olvastam ki otthon ücsörögve a macskámmal és nincs több hely sem - mondom csintalanul mosolyogva, de azért folytatom, hogy ne gondoljon buggyant macskás hölgynek - Az ilyen véletleneket, mint ez a levél, komolyan szoktam venni. Ha csapda lett volna... - tartok néhány pillanatnyi hatásszünetet - ...arra az esetre két jó módszert is kieszeltem - időközben ránk került a sor és én a magam részéről egy óriás Hamm-burger menüt kértem. Egy jókora szendvics édes zsömlében, dupla hússal, sajt nélkül sok salátával, hogy a zöldség rész is ki legyen pipálva. Mellé jön a stake burgonya és a fél liter üdítő, ami nem más mint cola, abból is a sima, mert attól, hogy diétást iszol az még nem lesz fitness menü. Ezután kivárom míg ő is leadja rendelését, majd ismét felveszem a beszélgetés fonalát - Tehát az egyik az lett volna, hogy elfutok, ha csapdát szimatolok, a másik pedig, hogy fülön csípem azt, aki át akart verni - a mosolyom továbbra is kedves, de a tényen semmit sem változtat, hogy mindent, amit kimondtam azt komolyan is gondoltam. Egyelőre azt nem árulom el, hogy aurorként nem okozna gondolt egyik tervem megvalósítása sem. A futás is jól megy és a fülön csípéssel sem szokott gond lenni, ami azt illeti. De nem szeretném, ha a hivatásom miatt ő rohanna el fejvesztve, ahhoz túlságosan szimpatikus.