Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

  Fél szemét fájdalmasan lehunyta, mintha várta volna, mikor fog hangosan koppanni Kornélnak. A fészkelődése erre engedett utalni, így már a fiú hebegésével egy időben vágta rá gyorsan:
 - Igen, tudom. - Letette maga mellé a könyvet feszülten. Azt kívánta, bárcsak Kornélnak lenne igaza és a szánalom játszott volna közre a tetteiben, de őszintén. Szofit ismerve? Inkább a másik alternatívára hajlott.
 - Neked? Semmit sem kell csinálnod. Majd beszélek vele. Te csak kerüld, ahol tudod, ne beszélj vele, ne is nézz rá, mert felkérésnek veheti. - Hirtelen felpattant a helyéről és elkezdte a táskájába tuszkolni a kacatjait. Szemét lesütötte, mert kicsit most szégyellte magát Kornél mellett. Nem figyelt oda eléggé és most derül csak ki, hogy az unokatestvére kínos helyzetbe hozta a legjobb barátját. Ezt muszáj lesz orvosolniuk valahogy.
 - És könyörgöm, ne hagyd, hogy ölelgessen téged. Mert akkor még a végén azt fogja hinni, hogy... tudod.
 Vállára kapta a táskát, ujjai ráfonódtak a Kométa nyelére, hogy elrohanjon átöltözni. Kérdőn pislogott a másikra, hogy megvárja-e őt itt, vagy vele tart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Azt látom - mondta, mikor lendülettel kapta vállára a táskáját. Már fordult is, hogy lebattyogjon a lelátóról, mert választ nem kapott, hogy vele tartanak-e, de aztán mégiscsak utána szóltak. Fejét hátradöntve fordult vissza Kornél irányába. Kínos volt a pillanatnyi csend, de megvárta, amíg a másik utoléri a saját gondolatait. Az arcán néha értelem, de többnyire tanácstalanság csillant.
 - Hát ha adod alá a lovat, ez oda is vezethet. Hogy rád szálljon.
 Nem tudott megmoccanni, az újabb kérdés pedig nem segített a helyzeten.
 - Kornél, ne csináld már - mondta kelletlenül. Még mindig nem mert a szemébe nézni. - Azt hiheti a végén, hogy neked is tetszik. Mert hogy nem tetszik neked. - Erőt vett magán, hogy újra barátja vonásaira tévedjen a tekintete. Kellett minden mozzanat, hogy megerősítsék őt a feltételezésében. Megismételte magát, immár sokkal lassabban, nyomatékot adva ezzel szavainak. - Nem tetszik neked Szofi. Igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szemei résnyire szűkültek, mintha képes lenne Kornél lelkébe látni, de az igazat megvallva ötlete sem volt, mit gondoljon. Legszívesebben már ő is nevetett volna kínjában. Hagyta, hogy barátja leelőzze őt, míg a választ mérlegelte. Kornél a barátja. Minek hazudna neki ilyesmit?
 - Oké - felelte kifejezéstelen arccal, tekintetét pedig a fiú hátába fúrta, ahogy lassú léptekkel indult tovább a lépcsőn. Most már tényleg jó lenne minél előbb lelépni innen.
 - Szuper. Akkor ezt megbeszéltük. - sóhajtotta, leginkább magát győzködve vele. Bárcsak ennyi lenne az egész. Beszél Szofival, ő azt fogja válaszolni, hogy Kornél nem is tetszik neki és mindenki boldog lesz. Igen. Ez remekül hanzik. És akkor minden visszakerül a helyére.
 Ha meg nem, akkor... akkor... Jószagú trolltakony, mibe keveredett már megint...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Izgulnia kellett volna s bár igaz, mozgatta zsigereit egyfajta izgatottság, de arcáról csak a lelkesedés volt leolvasható. Vonatra rángatta Kornélt már nagyon korán, egyrészt mert sietniük kellett (és mivel most sem merte használni a hopp-hálózatot, bele kellett ezt is kalkulálniuk az időbe), másrészt nem akarta, hogy az utolsó pillanatban valaki nyakoncsípje őket, hogy az igazolásuk, amivel kikérték magukat hétvégére nem éppen a legőszintébb engedély volt a szüleik részéről. Akkor az egész terve romba dőlt volna.
 - Csak azt remélem, hogy nem fogjuk megbánni - mondta halkan, amikor leszálltak az almádi állomásnál. Talán el is nyomta a hangját a mágusokból álló tömeg. Aznap ugyanis nemcsak ifjúsági futamokat tartottak, a profibb játékosok pedig egyértelműen több érdeklődőt vonzottak a Balaton partra.
 Rántott egyet a hátizsákján, ujjai pedig rászorítottak a Kométa nyelére, hogy véletlenül se ejtse el azt. Próbált kikeveredni a kavalkádból, s közben hátra-hátrapillantott, hogy barátját se veszítse el maga mellől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Utolsó edzése volt, a hétvégi versenye előtt. Már most mindent túlgondolt a kelleténél, de annyira, hogy észre sem vette először annak a színes madárseregletnek a jelenlétét, amely rátelepedett a lelátó magasabb pontjaira.
 Odaúton végig Rozinával beszélgetett, hiszen ő is idetartott. Aztán persze tervben volt, hogy majd a saját dolgával fogja elfoglalni magát, de az ismerős arcok így is sokat dobtak a kedélyén. Már az öltözőből csattogott ki a pályára, amikor felmérte a különös árnyékokat, amik a feje felett kezdtek körözni.
 - Mi lehet olyan érdekes nekik a pályán? - kérdezte Rozinától, amikor a közelébe ért. Ő még nem szállt fel, kezét tartotta a nap elé, hogy ne süssön a szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kizökkentették a dicsérettel, elgondolkodva csippentette össze a felsőjét, hogy megnézze, egyáltalán mi van rajta, mert most is csak eszetlenül beletúrt a szekrényébe. A Montrose Magpies csapatának logója, egy szarka nézett vissza rá, mögötte a három kviddicskarikával.
 - Ó, igen. Köszönöm. - mondta vontatottan, mosolyt társítva mellé. Viszonozni akarta valamivel a bókot, így ő is jobban felmérte a lányt, de csak az arcáig jutott, már ott elidőzött a tekintete, többet is, mint kellett volna. Akkor tudatosult csak benne, hogy nem kéne inkább megszólalnia. Gyakran félreértik őt, amikor dicsérni próbál egy lányt. Pedig igazán szép vonásai voltak. Így csak egy halk nyögésre futotta neki, míg meg nem mentették a következő megjegyzéssel.
 - És tudtommal döghús sem, de szólj, ha van valami, amiről esetleg tudnom kéne - viccelődött ő is, cinkos vigyort villantva a másik felé.
 - Rég repültél, igaz? - kérdezett vissza bizalmaskodón, mert nem volt jellemző gyakorlott seprűlovastól ilyesfajta kérés. Meglepődött kissé, de tulajdonképpen nem bánta a dolgot. A választól függetlenül bólintott egyet, úgy fogta két lába közé a Kométát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Büszkélkedett magában egy sort, mert most először hallotta, hogy valaki ilyen jó véleménnyel van szeretett csapatáról. Az apja persze mindig piszkálta miatta, hogy könnyű dolog az esélyesnek szurkolni, de ezt ő mindig szakmai ártalomként fogta fel nála.
 Különös érzés volt az újonnan felismert párhuzam közte és Kornél között. Ő is szerette volna, ha Zalán ott lenne, amikor megint ráül egy abraxán hátára. Igaz, most a helyzet hozta úgy, hogy pont ő van jelen, attól még furcsa volt a gondolat. Éppen ezen agyalt, s fel sem tűnt neki, hogy a lány mosolya pont olyan sántának hatott, mint amikor ő bizonygatja mindenkinek, hogy rendben van. Talán máshogy viselkedett volna, ha ezt látja, helyette csak ennyit mondott:
 - Inkább gondoskodunk róla, hogy ne zuhanj le - kacsintott bátorítón, úgy rugaszkodott el a földtől. Próbált nem odafigyelni a madarakra, s talán könnyebb is lesz így, hogy figyelnie kell valakire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Felmérte, Rozina mekkora távolságot próbál belőni kettejük közé s annak fényében szlalomozott egy darabig, mintha kényszerből lenne visszatartva és nem találna izgalmat ekkora sebességnél. Pedig korán sem volt így. Tartott attól, hogy ha mérné, megint egyre rosszabb és rosszabb köröket produkálna.
 Aztán jött az ominózus kérdés. Hitetlenkedő nevetést hallatott, amit könnyedén nyomott el a menetszél. Szerencsére gyorsan visszatért a lány önbizalma, de...
 - Biztos vagy benne? - kérdezte játékosan, s csak annyira lassított, hogy egy vonalba kerüljön a másikkal és értse, amit mond. - Nem akarom korán letörni a lelkesedésed.
 Nem válaszolt konkrétan, de a mozdulat, amivel a szemére tolta a védőszemüveget, felért egy igennel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Felbuzdulva a lány gyors rajtján ő is ráhasalt a seprűre, a Kométa pedig valósággal szárnyra kélt. Végre dolgozni kezdett benne az adrenalin, talán jót is tett, hogy volt ki ellen gyakorolnia, hiszen nem csak a szívdobogása gyorsult fel, de a reflexei s minden más érzéke élesedni kezdett, gondoskodva arról, hogy Zalánt végig a seprűn tartsák. Aprókat korrigált lábával, hogy a Rozina mögötti szélárnyékot a hasznára fordítsa, s könnyedén felhozza magát. Már csak egy manőver kellett, hogy előzhessen, amikor valami sötét folt húzott el mellette a periférián.
 Úgy döntött, hogy most vagy soha, így kitört a lány mellett a táv utolsó harmadában. Most nem számított más, nem szabad, hogy számítson, csak az előtte magasodó póznákra koncentrált, hogy közöttük átsüvítve átélhesse, amit legnagyobb reményei szerint szombaton is fog, amikor befut a célba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A menetszél süvítésén, mely valósággal zene volt Zalán füleinek, más zajok próbáltak áthatolni, s úgy látszott, a rajta felülkerekedni készülő eufóriát is tompította.
 Célegyenes, ideért, mégsem volt valami rendben. Nem gyorsított már, felegyenesedve próbált nagyobb ívben fordulni, hogy megnézze, Rozina mennyivel maradt le, de ismét a látószögébe úszott valami. Homlokráncolva  rántotta odébb a seprűt, hogy rálátása nyíljon a lányra, mire a gyomra görcsbe rándult. Nem figyelt eléggé. Kit akar átverni, a versenyszellem elnyomta éberségének azt a felét, ami arra volt hivatott, hogy vigyázzon a másikra.
 Rozina ügyesen repült, de nem számolt a külső tényezőkkel... mert hogy ez, amit most látott... Őszintén. Kinek jutott volna eszébe?
 Nem válaszolt, csak megragadta a kartávolságban lévő karika póznáját, hogy élesebb ívvel kanyarodhasson vissza. Jobb ötlet híján elhatározta, hogy először megpróbálja valahogy kihozni a madársereglet sűrűjéből, utána ráérnek kitalálni a további teendőket.
 - Rozina, lefele! - kiabálta túl a szelet, hogy legyen fogalma a lánynak, milyen irányból érkezik. Csupán reménykedett abban, hogy megérti, mit kéne most tennie. Sőt, mi több: meg is meri csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nos... - akadt meg hirtelen, mert egy igencsak terebélyes asszony állta el az útját. Újra lendületet vett, hogy kikerülhesse és Kornél mellé állhasson ismét. - Több futam is van ma, ééés... sok más program. Talán láthatunk freestyle repülést is.
 Érezte, hogy ez az információ nem volt jó arra, hogy eloszlassa Kornél aggodalmát. Elvette a felé nyújtott üveget, de nem foglalkozott vele, hanem arra készült, hogy karon ragadja barátját és odavezesse az egyik bódéhoz, amire ki volt írva, hogy Információ. Udvarias mosollyal vett el egy térképet, majd állt odébb, hogy kibonthassa azt.
 - Itt vannak a kiábrándító bűbájok határai - magyarázta vontatottan, mert nem ez volt az elsődleges, amit keresett. - Itt a regisztrációs pont, itt meg mellette van egy vásár. Ott biztos találunk neked valamit, bár... - végigmérte Kornélt, úgy folytatta - bajusz kétlem, hogy lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Közvetlen a vízparton. Ahogy a többi verseny is - bólintott elégedetten, úgy hajtogatta össze szedett-vedetten a térképet. Már itt van. Nem akadályozhatja már senki sem abban, hogy próbára tegye magát.
 Sietve szegődött Kornél nyomába, amikor az megindult. Őszintén, nem volt még erre példa, hogy neki kell felzárkóznia hozzá, de idáig is eljutottak. Megmosolyogta a felismerést, s a kifejezés attól sem akart eltűnni arcáról, ahogy a vásár felhozatalát kezdték szemlélni.
 - Semmi vész, sosem árt frissíteni a ruhatárad. Mondjuk ezzel - mutatott egy királykéken virító sapka felé, amit nem volt rest egyből ráhúzni Kornél fejére. Csendben várta a reakciót, meg sem próbálva komolyságot erőltetni magára. - Na igen, és ezzel tökéletes lesz az összkép.
 Lekapott egy napszemüveget az egyik állványról, hogy kiegészítse az álruhát. A kiegészítő másodpercenként változtatta a színét, komplett szivárványt hányva viselője perifériájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Száját húzta kissé, mert így már sokkal normálisabban festett.
 - Nem az igazi, de megteszi - felelte nagy csalódottan, majd megvárta, hogy fizethessenek és tovább haladhassanak.
 Az újra sűrűsödő emberáradatból arra következtetett, hogy épp a közelükben folyik valami bemutató. Nyakát nyújtogatta, s hamar meg is találta az érdeklődő tekintetek tárgyát. Egy lány lebegett pár méterrel a föld fölött kezében egy hulahop méretű fémkarikát szorongatva. A seprű márkáját, amin egyensúlyozott, nem ismerte fel, annyi színes szalaggal volt már körbetekerve. A lovasa egyszer csak elrugaszkodott róla, s hátraszaltót vetett úgy, hogy a karikán is sikerült átbújnia mindeközben. Rezzenéstelenül érte lába a seprű nyelét, onnan egyenesedett fel ismét kecsesen.
 Zalán szemei elkerekedtek és megbabonázva bámulta az akrobataszámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A versenyről visszatérve, mintha szellemként viselkedett volna. Arról nem is beszélve, hogy tanácstalan lett Benett bájitalos akciója után. Elveszettnek érezte kicsit magát és nem tudta eldönteni, melyik problémája megoldásának fusson neki újult erővel. Merthogy gondból sok volt, erőből viszont annál kevesebb. Fogyatkoztak a lehetőségei.
 Hangsúlyozta Kornélnak, hogy nem kerüli őt, de több időre van szüksége egyedül. Talán ezért is fogadta el Lafayette ajánlatát, hogy éjjel minél távolabb legyen a körletétől (nem mintha sok választása lett volna). Az órákra is sokszor egyedül járt el, vagy inkább Rami társaságát választotta. Ő legalább nem kérdezett.
 Füle megrezzent a neve hallatán, ahogy sporttáskával a vállán próbált utat találni a keleti szárny felé. Nem merte volna bevallani senkinek, de mostanában többször tévedt el a kelleténél. Lehet jobban járt volna, hogyha a csak a körlet edzőtermét használta volna. De ott nincs futógép...
 Zaklatottan forgatta fejét, hogy megtalálja a hang forrását, úgy tolatott vissza az erkélyre vezető ajtó felé.
 - Júlia? - kérdezte bizonytalanul. Tényleg ő szólt hozzá? Hiába, valamiért nehezére esett elhinni. Főleg amiatt, amit a neve után ejtett ki a száján. - Nem értem, honnan veszed, hogy... - kezdte óvatosan, miközben kezével az ajtófélfába markolt. Őszintén, ötlete sem volt, hogyan kellene befejeznie a mondatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Gyanakodva méregette a lány sziluettjét, amit még a délutáni sugarak formáltak meg körülötte. Kedvelte anno Júliát, kedves volt vele, de sosem tudta hova tenni. Mindig ott terpeszkedett valamiféle keserédes bizonytalanság a gyomrában, amikor beszélgetett vele. Most is ezt okozták a szavak, amivel leszólították, miközben ami azt követte, barátinak tűnt... legalábbis... valami olyasmi.
 - Igen, egy kicsit. Köszönöm? - a hangsúly már kérdéssé formálta a köszönetet, nem volt képes eldönteni, dícséretnek szánták-e, hogy már derekáig érne egy hegyi trollnak.
 - Ennek örülök - ragadta grabancon a témát és mosolyt erőltetett magára. Azért a fáradságtól beesett arc rontott kicsit az összképen. - Sikerült megtanulni jól kezelni a seprűdet? Ugye vigyázol rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A mosoly olvadni kezdett, vonásai pedig fagyosan dermedtek komollyá. Ezek szerint nem hallotta rosszul.
 - Őszintén nem tudom, kire gondolsz - volt azért benne némi igazság. A legkézenfekvőbb elmélet vert gyökeret a fejében. - Azért létezik jobb olvasmány is az Edictumnál, remélem tudod - pillantott le jelentőségteljesen Júliára. Mégha a lábai könyörögtek is azért, hogy hátrálni kezdjen és tisztes távolságot lőjön be a lánytól. Nem lehetne egyszerűen csak itthagyni őt? Nem, ahhoz túl kíváncsivá tették. Mennyi pletykát képes mégis elhinni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Minden egyes eleme a listának egy újabb ráncot eredményezett Zalán homlokán, ahogy szemöldöke a magasba szökött. A pókerarc sosem volt erőssége. Pedig mit meg nem adott volna most érte.
 A nyakába zúdított információk meglehetősen mély vízbe sodorták. Persze, az Edictum nem akart anno leszállni Autumn-ról és róla, de az már régi történet. Mégha valakinek el is járt a szája arról, hogy tetszik neki egy lány, kinek jutna eszébe a középső Danvers testvér?
 Frusztrációjának egy halk szusszanással adott hangot, Júlia szembesítő szavai pedig arra késztették, hogy rászorítson a táskája pántjára.
 - Mi a fenéről beszélsz, Júlia?
 Ki van zárva, hogy arra az éjszakára értse. Rue bűbájt húzott az ajtóra, hogy ne hallhassák, ha kiabál álmában. És ha mégis, ha a falak nem lettek volna elég vastagok... mit kersett volna Danversék lakásán? Nem olyan lánynak gondolta, aki összeszűrné a levet Winterrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Feszülten tekint körbe a folyosón, van-e esély, hogy bárki is hallja őket, de kíváncsi fülek híján nem volt hajnaldó egy tapontat sem mozdulni az erkély ajtajából. Tagadni akart mindent, de az egyenlő lett volna a beismeréssel, hogy tényleg ott töltött egy éjszakát abban a házban. Hiszen Júlia még mindig nem pontosított.
 Törékeny ambivalencia, talán ez írta le tökéletesen a véleményét most a vele szemben állóról. Sosem látta így viselkedni, még csak hírből sem hallotta, ezért állt többek között továbbra is megsemmisülten.
 - Nem csináltam semmi ilyesmit és kifejezetten örülnék, ha ezt itt és most abbahagynád. Nem hallhattál semmit, mert nem történt meg.
 El sem merte képzelni, mit reagálna Rue, ha efféle pletyka kélne szárnyra a kastély falai között. Okkal nem vallotta be neki és nem híresztelte másnak sem, hogy érez iránta.
 - Mit akarsz ezzel elérni pontosan? - kérdezte szárazon. Essenek túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szavak nem csak a fejében vertek visszhangot, de a folyosón is. Júlia nem zavartatta magát a témával. Riadtan lépett beljebb az erkélyen és hajtotta be az ajtaját. A lány felé sietett és próbálta lepisszegni őt. Kezével határozottan akarta vállon fogni, hogy nyomatéka legyen a kérésének, de a csupasz vállakat észrevéve inkább visszahúzta a kezeit. Igen, tényleg arról az éjszakáról beszél. Most már biztos.
 Csend állt be, mert a válaszon gondolkodott. Semmi értelmes nem jutott eszébe. Maradt hát a klasszikus sztorinál, amivel nem teljesen hazudott és a levitások már úgy is tudtak róla. Bármit, csak ne keljenek szárnyra róluk alaptalan pletykák.
 - Rosszul alszom, oké? - szemei valósággal könyörögtek, hogy el is higgyék, amit mond. - És még szerencse, hogy nem neked kell azt elképzelned. Egyáltalán minek... - megbicsaklott a nyelve, hisz látszott, hogy nem kicsit zavarta a feltételezés, miszerint képtelen lenne megcsókolni egy lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kezébe temette fél arcát, s úgy vette a levegőt, mintha képes lenne kinyerni belőle egy használati útmutatót Júliához. Most igencsak rászorult volna.
 - Egyáltalán minek beszélünk erről? Hogy pont ez érdekel téged? És pont most? Hónapok teltek el azóta. Nem értem, mondtam valami rosszat rólad, vagy csináltam olyasmit? Nem így szoktál viselkedni.
 Próbált ismét nyugalmat erőltetni magára. Csak túlságosan hirtelen támadták le a kérdéssel. Nincs miért kiakadni. Nincs valóságalapja sem... mármint tényleg nem... kéne, hogy legyen?
 - Mi lenne, ha... kiegyeznénk abban, hogy azt hiszel igaznak, amit csak szeretnél, csak... könyörgöm, ne add tovább senkinek. Nem akarom, hogy még több dolgot beszéljenek róla a háta mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Összeszorított ajkakkal nézett el a lány feje fölött a semmibe, lapos tekintettel, mivel minden erejével azon volt, hogy a kifejezés ne indítson el végeláthatatlan diskurzust a fejében. Mert lehet, hogy nem látszott, de ez is egy volt a problémák közül, ami foglalkoztatta... nos, még ha a sor legvégén is kapott jelenleg helyet.
 Megváltozott Júlia? Vagy a régi énje volt csupán kiemelkedő színészi alakítás? Vicces, hogy régen azt szerette volna, bárcsak őszintébb lenne vele. Visszakozni szeretne most már.
 - Őszintén kéne válaszolnom erre? - kérdezett vissza az utóbbira. - Nem ismerlek. A legtényszerűbb, amit tudok rólad, hogy kiszámíthatatlan vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A hasonlata több sebből is vérzett, de a véleményét Júlia már abból kitalálhatta, hogy szimplán ránézett. Vagy tucatnyi apró, de felismerhető érzelem mozgatta a fiú vonásait: bizonytalanság, félsz, aggodalom, kíváncsiság, talán egy árnyalatnyi düh.
 - Akkor ne gyere így nekem a kérdéseiddel a semmiből. Merlinre... - szusszantotta fáradtan. Pedig még nem is volt edzeni.
 Annyira azért már ismerte, hogy tudja, ha ennél közelebb megy hozzá, akkor nem csak a szavak fogják kiégetni nála a biztosítékot. Még emlékezett a mozdulatra, mikor Júlia csak úgy lerántotta a fűbe magával. Nem akarta, hogy lássák rajta, mennyire zavarba tud jönni (bár ennél a pontnál már igazán mindegy volt), így inkább odalépett, ahol a lányt az elején találta: a korláthoz, hogy megtámaszkodhasson rajta.
 - Nem szégyellem - bökte oda tömören, de muszáj volt folytatnia, ha nem akarta, hogy tovább nyaggassák ostoba kérdésekkel. - Egyszerűen nincs olyan, hogy ő és én. Csak a barátom. - magyarázta fene tudja hányadjára, de magát nem tudta legbelül átverni. Szerette volna, ha mást tudna mondani, de ahhoz egyszerüsíteni kéne a kéttényezős egyenletet: el kéne mondania Autumn-nak, mit érez.
 - Nem úgy, mint neked Danvers, ha jól sejtem - fonta össze maga előtt karjait. Égkék íriszére borús szürkeség telepedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Úgy látszott, ráférne Júliára némi felvilágosítás az emberi kapcsolatok szintjeiről. Vagy ő látta rosszul? Nem, tényleg ez volt a helyzet - nyilalt belé a felismerés. De lenne bármi haszna, ha ezt elkezdené magyarázni neki? Igen, meglepődött, amikor a lány átlépte egyik pillanatról a másikra a személyes határokat. Fizikálisan és verbálisan is. Most utóbbira volt ez ékes példa. Mindig csak őt kérdezte és alig mesélt magáról. Betört a védelmi falai közé, hogy a sajátját csak erősítse vele. Olyan dolgokról próbál vele társalogni, amiről a legjobb barátjának is nehezen beszélt. Nem volt jogosult arra, hogy ennyit tudjon róla. Ahhoz egy utat kéne megtennie, ahol nem vághatja le a kanyargós részeket.
 Nem látta értelmét, hogy szembesítse Júliát az általa hozott konklúzióval (persze, hogy ezt az információt is előnnyé kovácsolja?), így csak ingerülten bontotta ki összefont karjait, hogy megigazítsa a vállán a táskát.
 - Ne haragudj Júlia, de ez nem tartozik rád. - felelte kimérten. Tudta, hogy ez felért egy válasszal, de kivételesen nem a mögöttes tartalmon volt a hangsúly.
 Csendben várt pár másodpercet, hogy leülepedjen benne ez az egész, majd a magára erőltetett nyugalmat kihasználva visszalépett az ajtóhoz, hogy távozhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Felzaklatta magát az utóbbi napokban. Persze közrejátszottak ehhez külső tényezők is. Az ominózus találkája után Júliával óvatosan válogatta meg, hova merészkedik a kastélyban. Nagyban kikerülte a helyeket, ahol szeme sarkából látott csillanni egy szőke tincset és ijedten fordított hátat, valahányszor észrevette Autumn-ot is. Kész csoda, hogy ilyen sokáig képes volt kerülni őt. Már hónapok teltek el azóta...
 Repüléstan után még nem akart visszaszaladni a nagyterembe, hisz ebédidő volt és minden számára nemkívánatos személy odacsődül. Vállon veregette Kornélt, hogy nemsokára utána megy, amikor már nem lesz akkora tömeg. Pillantásával megértést kért barátjától.
 Zalán példáját többen is követték, a kastély előtti rét élettel telinek tűnt. Neki nem erre volt most szüksége, így inkább megkísérelt elvonulni egy egyik fa árnyékába. Miután meggyőződött arról, hogy távol esik mindenkitől, megpróbálta körbejárni a hatalmas törzset, hogy egy kevésbé hepehupás felületre tudjon lezuttyanni. Ez a mozdulat eredményezte, hogy lába egy idegen táska pántjába akadt bele. Kishíján az egészet magával rántotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Animágia. Elméleti rész, azaz számára a könnyebbik fele a tananyagnak. Ardai tanárnő jól is magyarázta, és mégis... ott szuszogott a padra borulva a sarokban. Szokás szerint. Majd Bolditól megint elkéri a jegyzeteket. Az övét találta a legolvashatóbbnak az évfolyamukban.
 Szól a csengő, de nem zavartatja magát vele. Hallja távoli neszként, hogy már mindenki pakol és mocorog, szeretnének menni, de még kapják az instrukciókat a házi feladatról. Aztán füle rezdült valami nem odaillőtől. Gyorsuló léptek, felbolyduló suttogás. Aztán csattant valami, egyenesen előtte. Riadtan kapta fel rá a fejét és markolt bele a pad szélébe, hogy ne essen hanyatt. Sosem gondolta volna, hogy Ardait így fel tudná bosszan... Merlin, segíts meg.
 Megrökönyödve pislogott a fölé magasodó alakra. Hiába kapja az instrukciót, kővé dermedt Autumn látványától, hozzá sem mert szagolni az újsághoz, csak a címlapra pislantott le villámgyorsan, utána kérdőn Ardai profra, majd vissza a zöldellő szemekre, melyek valósággal villámot szórtak. Még megszólalni sem tudott, s amikor már úgy látszott, elhangzott a végszó, segélykérően pislogott körbe. Korira maga mellett. Ramira előtte. Kornél, hol van Kornél??
 Utolsó mentsvára volt a tanárnő, aki Zalán legnagyobb riadalmára magyarázatot követelt ahelyett, hogy kihajtotta volna a lányt a teremből. Fejét rázta, pedig nem látták őt. Jószagú trolltakony, nehogy megmagyarázza mindenki előtt.
 Úgy érződött, már nem lehetett lekötni mással a diákok figyelmét, csak oszlani szerettek volna a teremből, lehetőleg minél előbb. Zalán nem mert kimenni. Úgy ült vigyázban a székén, ahogy még Brightmore-nál sem tette soha, azon tanakodva, mihez kezdjen most. Vagy Ardai, vagy Autumn a szaván fogja, amint feláll a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Perifériából figyelte a lány seprűjét, aki kihasználta az alatta terülő szabad rést és merőlegesen zúgott el mellette. Zalán lassított kicsit és hagyta, hogy a színkavalkád inkább a könnyebb célpontot kövesse, vagyis az ő seprűjét. A nagy része valóban levált Rozináról, s ezt az előnyt kihasználva kezdett gyorsítani. Ívesen szlalomozott, hogy egyre nagyobb előnybe kerüljön, a repülő objektumokon ugyanis látszott, hogy nehezebben veszik a kanyarokat.
 Bemérte Rozinát és még biztos távolból elrepült felette, hogy odakiabálhasson.
 - Pálca! Itt a pálcád?! - szelte ketté kérdése a levegőt. Nem figyelte, hogy a lány mennyi cuccal érkezett, csak abban volt biztos, hogy a sajátja az öltözőben maradt a táskájában. Ha el tudnának jutni odáig...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megpróbált kilépni az akadályból, de amikor azt hitte, stabil talajt ért a lába, újra próbára tette valami az egyensúlyát. A fa törzsének támasztotta Rami fölött a kezét, úgy nézett le bambán a lányra.
 - Bocsánat - pillázott sűrűn. - Én csak jöttem, hogy... igen. Nem akartalak zavarni, nem láttalak. Én a... - gondolkodott a magyarázaton, míg sietve körbenézett. Először észrevett egy üres padot, majd amikor épp kimondta volna, hogy már itt sincs, Manka bukkant fel egy Rellonos barátnőjével egyetemben és foglalták be a célpontját. Frusztrált sóhaj hagyta el ajkait, úgy nézett vissza a kis unikornisra.
 - Nem zavarnálak, ha...? - mutatott mellé, ahol tökéletes takarásban lett volna Manka elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lelkesen fordította fejét Kornél irányába, amolyan "Ugye láttad ezt?" nézéssel, amikor kaján vigyor terült el a fején.
 - Majd még visszajöhetünk hozzá - könyökölte oldalba játékosan, majd azzal a lendülettel tört magának utat tovább. A térképről emlékezett, hogy körülbelül hol találják a regisztrációs pultot. Minél előbb elintézi, annál jobb. Intett Kornélnak, hogy várjon kicsit, addig úgy is akadt elég látnivaló neki, amíg ő a papírokkal pepecsel. Mintha a szeme sarkából egy freestyle pályát is látott volna, tele póznákkal, vasgerendával és különböző méretű karikákkal.
 - Jó napot - lépett oda a varázslóhoz, aki kíváncsi pillantással méregette őt és a Kométát. - Az... az ötszáz méteres gyorsulási versenyre jöttem. Hollósi Zalán. - Határozottan nyújtotta át a levélben kapott versenyengedélyt, alatta a szülői igazolással. A férfi végigsimított kopasz kobakján, úgy futotta végig a kezébe nyomott sorokat. Szemüvege mögül pillantott fel Zalánra, fejét meg sem mozdította közben.
 - Az okmányaidat is kérném hozzá, fiatalember, ezt pedig légy kedves közben kitölteni. Ah... egészen sokan jelentkeztek a te korcsoportodban. Nem lesz könnyű menet.
 - Tudom - mosolygott szégyenlősen, míg táskájába túrt a többi dolga után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azzal az ócska partvissal? Viccelsz velem, igaz? - csendült egy igencsak végkony, de annál gúnyosabb hang mellettük. Egy kislány támaszkodott a pultra úgy írta a saját papírját, lábujjhegyre állva egy sámlin.
 - A Szárnyaszegett Holló fiáról beszélsz, Lujza - dörmögte dorgálón a férfi a lányka irányába. Zalán meglepetten kapta fel a fejét. Rég hallotta már az apja becenevét.
 - Hát ezaaaz - énekelte csilingelőn, ahogy nagy gondossággal kerekítette a papíros aljára aláírását, majd piciny tenyerével csapott a pultra, hogy feljebb húzza magát és nagyobbnak tűnjön. - Gabi néni mondta, hogy a hollók ideje már évekkel ezelőtt lejárt. Bütyöknek meg sem kell erőltetnie magát, úgy fogja legyőzni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zalánnak elsőre nevetni támadt volna kedve Kornél fejétől, valami csuklásszerű hang a felszínre is tört, ám észrevette, barátja mennyire felháborodott a beszóláson. Inkább hűségesen befogta. Bólintott egyet és kezébe vette a neki adott tollat.
 A varázsló csak beletörődőn rázta a fejét, úgy vette el Lujza hevesen lengetett papírját. A férfi feje mellett lebegő pecsét, mintha vele szimultán olvasná a gyöngybetűket, rezdült párat, majd lecsapott a papírosra, és nekirepülve annak levágta a pultra, hogy rányomhassa: ELFOGADVA. Lendült a pálca az úr kezében, s a mögötte lévő állványról egy sorszámmal ellátott matrica lendült az újdonsült versenyző kezébe.
 - Sipirc vissza a többiekhez. A te számod mindjárt kezdődik.
 A lány elégedetten ugrott le a sámliról, már-már ijesztően egyenes testtartással. Gunyoros vigyorral öltött nyelvet Kornélra, úgy pattogott tova, hogy aztán elnyelje őt az embertömeg.
 Zalán addigra szintén végzett, a pultos pedig vele is követte a mozdulatsort.
 - Kilences szám. Az öltözők arra vannak, de neked még van egy kis időd. Te, fiatalember? - nézett kérdőn Kornél irányába, mintha tőle is várná a jelentkezési lapot.