Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Megállt a munkával, mert esélyesnek tartotta, hogy megint elront valamit, ha nem figyel oda száz százalékosan. Márpedig akkor épp Móricra szegezte a tekintetét, hátha képes lesz leolvasni az arcáról, hogy mégis ki lehetett neki a szóban forgó levitás. Nem tartotta Améliát olyan kegyetlennek, hogy szegről végre rontást küldjön arra, aki megsérti őt. Mégis volt valami tiszteletet parancsoló kisugárzása, erre már Zalán is rájött, így volt némi esély rá, hogy a rellonos is helyesen tippelt a leírás alapján.
 De úgy látszott, ez a téma annyiban is fog maradni, mert Móric megint előhalászta azt a mugliszerű ketyerét. Talán valamiféle óra lehetett, mert miután megnézett rajta valamit, kijelentette, hogy mennie kell.
 Zalán a könyve után nyúlt volna először, mert nem tudta, a másik mire készül és nem akarta, hogy csak úgy belefirkáljanak. De a fiú gyorsabb volt nála és szemmel láthatóan nem zavartatta magát. Kíváncsian hajolt fölé homlokát ráncolva, hogy lássa, mit ír. Végül rájött, hogy a receptet lábjegyzetekkel látta el, szinte minden lépéshez volt hozzáfűzve egy jótanács.
 - Köszi - mondta elképedve, amint átfutotta a szöveg sorait. Ez még több segítség is volt, mint amit remélhetett. Miután Móric otthagyta őt, kicsit szoknia kellett a hirtelen támadt csendet, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az idei bájitalainak gyöngyszemét hozza össze, amit talán Farkasházy tanár úr is megdicsért volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A saját ugrásának nem kerített akkora feneket, mint Marináénak. Hisz már ezerszer tett magáévá minden olyan pillanatot, amikor elszakadt a seprűjétől a magasban. Volt egy pillanat, amikor a másik már majdnem meggyőzte őt arról, hogy ez most tökéletesen fog sikerülni. Nagyon szép tartása volt. Amikor már ő is álló helyzetbe küzdötte fel magát, egész testével a seprű orra felé fordult, bal lába volt elöl, jobb háttul, kezeivel ő is kitartóan egyensúlyozott. Ismerte már magát, tudta, hogy ha a levegőben próbálna a megfelelő irányba fordulni, nem biztos, hogy sikerülne neki. Így, hogy oldalazva fog ugrani, csak a lábaira kellett koncentrálnia, hogy pont a lábtartón landoljon velük.
 Minden egyes számnál bólintott s amikor elértek a háromhoz, elrugaszkodott. Nem vitte túlzásba, lábait enyhe terpeszbe tette, és már ott is volt a saját seprűjén. Bár tudta, hogy a Fecske a családjához kötődik, mégsem érezte magát egyetlen repülés után annyira komfortosan rajta, mint a Kométán. A megkönnyebbülése azonnal szertefoszlott, amikor szeme sarkából észrevette, hogy Marina rosszul lőtte be a távolságot. A szíve kihagyott egy ütemet, mert látta, hogy a másik kezével kapaszkodva próbálja kihozni a legtöbbet a mozdulatból. A legtöbbet, ami jelen esetben azt jelentette, hogy le lapuljon palacsintává egy kiadós zuhanás után.
 - Marina! - hadarta a fiú és kezét nyújtotta ismét, de a két seprű kissé messzebb került egymástól, amikor ők elrugaszkodtak azoktól. Onnan, álló helyzetből nem tudott segíteni, nem érte el. Másik kezével oldalra rántotta a saját seprűjét és kissé lejjebb irányította, hogy legrosszabb esetben alulról kapja el őt, ha nem tudja tovább tartani magát. A legnagyobb szerencse az volt, hogy a rellonos lélekjelenléte nem veszett el a pontatlan ugrás során s minden erejével azon volt, hogy visszatornássza magát a Fecskére. Bár Zalán először meg volt rémülve, kék szemei most elismerően figyelték a lány minden ösztönből jövő mozdulatát.
 Nyelt egyet, mert a szíve Marina helyett is a torkában dobogott, amit csak halványan tudott csillapítani a felcsendülő nevetés. Szép lassan engedett csak fel Zalán hangulata, ez fordítottan arányos volt a nekilóduló Hollósi seprű sebességével. Mosolygott, nem is kicsit, de még kellett egy kis idő, mire meg tudott szólalni. Ő nem indult egyelőre a lány után, csak elgondolkodva nézte, ahogy birtokába veszi az eget újdonsült hátasával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy egészen kalandos átváltoztatástanon voltak túl. Sündisznóból kellett tűpárnát csinálniuk. Kivételes alkalom volt a mai, mert ezen az órán nem érezte úgy, hogy kizárólag ő bénázott volna. A végére csupán két embernek sikerült tökéletesen a varázslat, egyikük pedig az ifjabbik Harmat testvér, Dominik volt. Ő maga is meglepődött először az apró diadalon, de a vigyort még ebédszünetben sem tudta senki letörölni az arcáról. Zalán, bár együtt vonultak le a nagyterembe, odaérvén rögtön le is maradt tőle, mert az Eridon asztalától Kornélia vadul integetni kezdett felé. Odalépett hozzá, nem fejeltett el ráköszönni Teddyre és Lilire sem. Ilyenkor jött rá, hogy a főnixek között sok jó barátra tett már szert. Mire átszáguldott rajta a felismerés, addigra égkék pillantását már mágnesként vonzotta magához az asztal végében üldögélő, magányos alak. Autumn volt az.
 Nem ez volt az első eset, amikor Zalán azon kapta magát, hogy bámulja a Danvers lányt. Minden ilyen alkalom rendszerint úgy végződött, hogy fogta magát és odaszegődött mellé nem túl értékes, de attól még szórakoztató társaság gyanánt. Amint megejtett egy gyors csevelyt Kornéliával, el is indult Rue felé, de valamilyen okból kifolyólag megtorpant az asztalok között haladó diákok sora. Nem ismerte az előtte kifakadó srácot, viszont mögüle kikukkantva, az utána következőt igen: Dominik volt az, megszeppent, már-már ijedt tekintettel.
 - Ne piszkáld, nem direkt csinálta. Igaz, Dominik? - szólalt meg halkan, de határozottan. Valószínű épp az átváltoztatástanon elért sikerét ecsetelte a többieknek és annyira belefeledkezett, hogy oda sem figyelt, hova lép. Vagy épp hol áll meg. A fiú barátja kérdését meghallva sietve bólogatni kezdett és nem volt rest odébbállni. Még mindig nem szólalt meg, de úgy látszott, nem is nagyon szeretne, ellentétben Zalánnal. - A cipődnek sincs semmi baja, és szabad az utad. Elég kell, hogy legyen - tette hozzá. Nem tudta, hogy honnan szerezte a hirtelen jött, apró bátorságot. Talán úgy érezte, Augustine terrorjánál rosszabb nem zúdulhat a nyakába ebben az iskolában. Vagy ez csak sima védelmi ösztön a barátja iránt. Ki tudja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ujjain kezdte számolni Zente lehetséges ötleteit és minden alkalommal bólintott, amikor hozzátoldott egy újat. Ennyi lehetséges megoldás talán elkeserítené az embert, de sorra végigmenni rajtuk még mindig ígéretesebb, mint üresen bámulni a könyvtár polcait azon agyalva, hogy vajon mire gondolhatott az a bizonyos költő.
 - Te már most többet tudsz ezekről, mint én. Idáig csak egyetlen titkos átjárót találtam a kastélyban és azt is csak azért, mert nekidőltem egy faliszőnyegnek, ami mögött nem is volt fal. - mondta egy szerény mosollyal megtoldva szavait. Megint az íróeszközért nyúlt és felírta rá: házak portréi, páncéllovagok, levita. Lehet, hogy később már fogalma sem lesz, mit jelentenek ezek a kifejezések, de feltett szándéka volt ma utánajárni annyinak, amennyinek tud. A papírról Zentére emelte kék tekintetét, amikor ő is indítványozta, hogy induljanak el.
 - Szerintem itt már végeztünk. - erősítette meg nyomozótársát, majd összepakolta a dolgait, miközben memorizálni próbálta a vers minden egyes sorát.
 Jó pár órát elszórakoztak azzal, hogy Bagolykő különböző sarkaiban próbálták értelmét találni a rejtvénynek. Végső tanácstalanságukban még a szfinx portréjának is megmutatták, hátha tud bármit hozzáfűzni. A tekintélyes ecsetszülte bestia azonban nem volt hajlandó választ adni kérdésükre, noha Zalánék úgy vélték, felismerte a verset. Minden felírt ponthoz ellátogattak és bár nem találtak semmi érdemlegeset, az is lehet, hogy csak átsiklottak valami fontos felett. Amikor már kezdett későre járni, mindketten egyet értettek abban, hogy a megoldás egy másik nap ajándéka lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Próbált elnézni, amikor Kornélia visszakérdezett, mintha ez segítene szabadulni neki a kínos pillananatból. Szerencséjére nem lett a szemére hányva semmi egyéb és nem is húzták tovább a témával az agyát.
 Szemével értetlenül követte a másik ujját a levegőben, még hátra is dőlt kissé, mert fogalma sem volt, miért közelítenek az arca felé. Bandzsítva bámulta az orra hegyét, még azt követően is, hogy Kornélia elhúzta a kezét. Majd pedig elképedve hallgatta a kicsit sem hétköznapi nevelési módszert, amit a naplón próbált alkalmazni. Még emésztette az információkat, így tétovázva indult csak meg ismét.
 - Nem kellettem én különösebben ehhez, ügyes vagy a varázsláshoz. Csak... neked még új ez az egész. - nem csak szerénykedett, erről teljesen meg volt győződve. Azért örült, hogy Kornéliának nem csak a száraz, unalmas és fárasztó tananyag fog megmaradni emlékként ebből az estéből.
 Fel sem tűnt neki, hogy megint olyan furán becézik, csak simán elnevette magát a búcsúszó hallatán. - Neked is! - szólt utána, amikor már mindketten elindultak. Kicsit hangos volt, de már csak pár perc és utána sok sikert annak, aki be akarja bizonyítani, hogy kint lófráltak éjszaka.
 A szfinx nem ítélkezett, amikor meglátta, ugyanúgy elmondta neki a találós kérdést, mint bármikor máskor tette volna. Gyorsan sikerült most előhozakodni a válasszal, és aznap a legnagyobb kihívást már csak az jelentette, hogy ne ébressze fel a szobatársait, amikor visszaoson az ágyába.

//egy élmény volt  //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szeme sarkából lekövette Teddy útvonalát és bár türelmes volt vele, tudta, hogy a következő mutatványhoz sebesség fog kelleni. Nem kevés.
 - Úgy, mintha élnél! - kiabálta hátra nevetve, hátha tud rajta valamennyit motiválni. Magát mindig eléggé versengőnek ismerte ahhoz, hogy egy ilyen mondat hallatán ész nélkül rohanjon bármilyen kihívásnak. Teddyről még nem tudta eldönteni, birtokolja-e ezt a tulajdonságot, de hamarosan kiderül.
 Fejét a legkisebb ívű kanyarnál oldalra fordította, hogy periférikusan megint felmérje, hányadán állnak mégis. Mikor látta, hogy nagyon lehagyná a srácot, olyankor belassított, de igyekezett kicsit mindig előtte járni, hogy gyorsulásra ösztönözze.
 Jópár kört tettek meg így a pálya körül, amikor úgy érezte, megpróbálhatják a hurkot. Elkezdte tartani a sebességet, hogy Teddy beérhesse.
 - Kapaszkodj és nehogy fékezz! - mondta hangosan tanítványának, majd egy újabb kanyar után, amikor a pálya hosszát szántották végig egyenesen, elkezdte maga felé húzni a nyelet. És nem tervezte, hogy megáll a függőlegesnél. Bár minden alkalommal élvezte ezt az egyszerűbb trükköt, most kicsit izgult és próbált odafigyelni a másikra, nehogy megint azzal a cirkuszi mutatvánnyal végződjön a mozdulat, aminek már tanúja volt. Zalán nem volt annyira messze a földtől, hiszen muszáj volt eltávolodniuk kicsit, nehogy a becsapódjanak, ha túl nagy kört írnának le a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyre inkább megkönnyebbülés fogta el, mert Marina tudott bánni a seprűvel. Biztos volt a dolgában, a Fecske pedig nagyban hozzájárult a manőverei sikerességéhez. Megbízható járműnek tűnt. A megkönnyebbülés mellé lassan valamiféle büszkeség is társult. Főleg amikor a lány visszafordult felé és csak dicséret hagyta el a száját. Hiszen a papája keze munkája volt benne a másik minden egyes levegőben töltött pillanatában. Különleges érzés volt.
 - Majd megüzenem neki, hogy lett egy új rajongója - felelte mosolyogva, de a furcsa kérdés hallatán beazonosíthatatlan kifejezés telepedett arcizmaira. Kicsit közelebb is repült, mert azt hitte először, hogy rosszul hallott valamit. Vagy az akcentus miatt értelmezte félre? - Hogy haza megyek-e? Persze, de... vigyázni rá? Én ezt nem értem, miért ne vihetnéd haza? Nem a családodtól kaptad a seprűt? - A kérdésre csak kérdésözönnel volt képes válaszolni, mert bár megtisztelőnek hatott a lány ajánlata, el sem tudta képzelni, mi akadálya lenne annak, hogy magával vigye a Fecskét a szünetre.
 Tudta, hogy nincsenek még abban a viszonyban, hogy kényelmetlen témákba másszanak bele, de ha már azt várja tőle Marina, hogy vigyázzon a seprűjére, megérdemelt valamiféle magyarázatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Október utolsó estéjének vacsorája különösen jó hangulatban telt a diákok körében. Talán mert kétszer annyi desszertből tudtak válogatni, vagy mert lépten-nyomon hangulatos töklámpások tárultak a szem elé, vagy csak simán vasárnap volt, rengeteg okuk volt örülni. Mégis, akiről bármelyik levitás bátran elmondaná, hogy a jókedvéről ismert, az most csendbe burkolózva ült az asztal végében, egyedül. Zalánt többen is hívták beszélgetni, még az Eridon asztalától is integettek felé, de míg egyik felét udvariasan, de elutasította, addig a másik feléről még csak tudomást sem vett.
 Autumn-ot kereste egy darabig tekintetével, de nem találta. Hát persze. Hétvégén nem valószínű, hogy bejár. Talán most is dolgozik. Aztán Ramira esett pillantása. Nem mintha sok újdonságot látna. Háttal ült neki, hozzá hasonlóan egyedül. A különbség az volt, hogy ő mindig így tett. Zalánra nem volt jellemző.
 Már többeknek is feltűnt a jelenség, érezte magán az értetlen, kutakodó szempárok kereszttüzét. Nem volt túl kellemes. Amikor már nem bírta tovább, fogott egy szalvétát, felnyalábolt egy nagy maréknyi kondéros kekszet még, majd elindult a nagyterem kijárata felé. Az ajtóban két eridonos folytatott egy beszélgetést olyan beleéléssel, amit ő csak akkor vesz észre magán, ha a kviddicsről kezd el magyarázni. Nem figyelt arra, mit beszélnek, csupán egy-két név hangzott el. Csak akkor ismerte fel a logikát bennük, amikor már félúton járt a szfinx portréja felé: prefektusok nevei voltak.
 Nem tudta, hogy a sors fintora volt-e, de neki is az első ötlete az volt, hogy fel kéne keresnie Bettit vagy Zentét, ugyanis a Szfinx hiányzott a helyéről. Az ő Szfinxük. Sosem hagyná ki a lehetőséget, hogy találós kérdésekkel gyötörje a diákokat, mivégre nincs itt akkor? Értetlenül nyújtogatta a nyakát, de a folyosón más festmény nemigen volt. Elindult, hátha a következő folyosón több szerencséje lesz. Csak meg kell találnia a Szfinxet és kérni, hogy menjen vissza a helyére. Egyszerűnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  - Tudtommal senkitől nem kell engedélyt kérnem, ha beszélni akarok. Szólj, ha lemaradtam val... - hirtelen hátradőlt, amikor felé nyúltak, de ellépni már nem tudott, mert mögötte is állt valaki. Így hiába a gyors reflexek, nem menekült az őt átkaroló kézmozdulattól. Vállai megfeszültek, mert pontosan emlékezett a legutolsó alkalomra, amikor valaki ilyen közel került hozzá a kastély falain belül. És bár a mellette álló srác cseppet sem volt szimpatikus neki, tudta, hogy muszáj lesz moderálnia magát, mert egyetlen rossz lépés is elég a verbális aknamezőn ahhoz, hogy aláírja vele a halálos ítéletét és újabb ellenséget szerezzen magának.
 Dominik bizonytalanul pislogott barátja felé. Látszott, hogy nem akaródzik neki választ adni. Végül megrázza a fejét és kiszabadulván a másik szorításából, leült a Levita asztalához. Zalán egyáltalán nem haragudott rá ezért. Bólintott felé egyet alig láthatóan, hogy okosan viselkedett.
 Most már sokkal jobban foglalkoztatta a saját helyzete és az orrát megcsapó tömény illat-aura, ami feltehetően a mellette állóhoz tartozott. Egy önkéntelen fintort követően sikerült kiszabadítania magát a fogásból. Díjazta volna, ha a srác tényleg nem beszélne fölösleges dolgokról, de Zalán minden második mondatát annak érezte. Hagyta, hogy a csöndje legyen válasz, így amikor végre mindenki leült előtte, szó nélkül tovább indult.
 Száját nyitotta, amikor Autumn közelébe ért, aztán azzal a lendülettel sarkon is fordult, mert megpillantotta, ki ült vele egy vonalban a másik asztalnál: Augustine. Frusztráltan fújta ki az addig visszatartott levegőt, majd levetődött a francia gyerektől legtávolabb eső szabad helyre; az újonnan megismert bájgúnár mellé. Megsemmisülten meredt maga elé. Ez az ebédszünet nem éppen úgy fog eltelni, ahogy ő azt tervezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amikor megint megszólították, bosszankodva nézett oldalra, mintha valami fontos dologban zavarták volna meg. Pedig csak nem tetszett neki, hogy valaki megint lekezelően becézgeti. Talán Brightmore tanár úr volt az egyetlen, aki ezt megengedheti magának anélkül, hogy Zalán hangot adna nemtetszésének. De hát tőle módszeresen tartott, mert nem akart úgy járni, mint Teddy azon a bizonyos órán. Most csak egyetlen dolog akadályozta abban, hogy visszaszóljon: megígérte, hogy nem fogja bajba keverni magát.
 Lassan nyúlt az első fogásért, ami legközelebb volt hozzá. Nem is figyelte igazán, hogy mit szed magának, csak hallgatta, ahogy beszélnek hozzá. Tiszta, égkék szeme villant, amikor elhangzott a "tisztelet" szó. Helyes. Ha ismeri a kifejezést és ne adja Merlin, még tudja is a jelentését, nem lehet annyira reménytelen eset, mint Winter, aki máig nem képes értelmezni a "érett viselkedés" fogalmát.
 - A tiszteletet illik megelőlegezni az embereknek. Ha ezzel az elvvel szólsz már az elején Dominikhoz, akkor most nem kéne erről beszélnünk. - A villájáért nyúlt, de gyorsan módosított a terven, mert végre felfogta, hogy egy tál leves gőzölög a tányérjában. - Minden más esetben a tiszteletet ki kell érdemelni.
 Zalán már egészen korán megtanulta a sportszerű magatartást a hétköznapokban is alkalmazni. És idáig csak előnyére vált. Elkeserítőnek találta, hogy neki kell elmagyaráznia egy nála sokkal idősebbnek tűnő srácnak a fair play lényegét.
 - Meg aztán nem árt, ha bírsz egy kis alázattal mások felé - itt tekintetét egy pillanatra a fiúéba fúrta. Többre nem is lett volna lehetősége, mert a másik elfordult, majd mintha mi sem történt volna, elkezdett mással cseverészni. Ennyit a kölcsönös tiszteletről. - Kezdhetnéd azzal, hogyha már neveken akarsz szólítani, akkor megkérdezed ahelyett, hogy önkényesen elneveznél. - Ezt már sokkal halkabban jegyezte meg, inkább csak magának. Talán jobb is így, hogy nem kell többet egymáshoz szólniuk. Az utóbbi ötletet, hogy elüljön, fejben támogatta, de elsődlegesen nem azért, mert nehezen tudta elviselni jelenlegi szomszédját. Lopva többször is az Eridon asztala felé pillantott. Már nem is látta rendesen Autumn-ot. Eléggé megtelt a terem azóta. Ez a hajó ma már elúszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Már nagyban a tanév derekán jártak és ez abban mutatkozott meg leginkább, hogy a diákok lassabban vonszolták magukat a folyosón év elejéhez képest, annyi könyvtári könyvet és füzetet kellett magukkal cipelniük mindenhová. Senki nem kímélte őket a tanórákon. Egyik számonkérés követte nyomban a másikat és a megírandó házidolgozatok osztódással szaporodtak a határidőnaplókban.
 Zalán akármennyire érezte kimerültnek magát, be kellett látnia, hogy most nem elég az a töredéknyi idő éjjel, amit tanulásra tud fordítani. Különösen azért, mert a szülei nagyon a nyakára szálltak ebben a témában. Nem hangzott el konkrétan, de a fiúnak olyan érzése volt, mintha feltételhez akarták volna kötni a repüléssel töltött idejét. Csakis jó jegyek ellenében volt szándékuk békénhagyni őt. Annyira fellelkesültek attól, hogy évfolyamelső lett tavaly, hogy már egyféle elvárásuk formálódott a fiuk irányába. Még szerencse, hogy nincsenek itt, hogy minden léptét nyomon kövessék. ​Azért tartott attól, hogy egy nem éppen fényes időszakában egyszer csak levél fog érkezni a házvezetőjének az anyjáéktól. Azt pedig nagyon nem szerette volna. Így is sok volt már a rovásán Keserűnél.
 ​Így kényszerült rá arra, hogy néhány délutánját tényleg ne a pályán töltse, hanem a tanulószobában. Persze ennek a tevékenységnek is volt jó oldala: Autumn társasága.
 ​Az elején azt tapasztalta, hogy a lány meglepetten (és talán kicsit megbotránkozva is) fogadta, hogy Zalán spontán mellévetődik, bárhol is fussanak össze a birtokon vagy épp a kastély falai között. Próbálta emlékeztetni magát arra, hogy Autumn legfissebb álláspontja szerint ők most jóban vannak, így nincs oka különösebb problémát feltételezni a reakciója mögött. A közös tanulást például úgy tűnt, hogy kezdte megszokni, sőt: nincs gondja a társaságával. Talán mert ilyenkor automatikusan tiszteletben tartotta a lány csendjét és figyelmét, amit a tanulnivalójára szokott fordítani.
 Most is épp ezt csinálta. Az SVK beadandóján már túlvolt, de még próbált elmerülni egy hozzá tartozó szakirodalomban. Annyira nem érdekelte, inkább csak halogatni próbálta az utána következő feladatát: a jóslástan háziját. Halkan szusszantott, hogy véletlenül se zavarja vele a másikat, majd lopva oldalra pillantott, abban a reményben, hogy talán Rue is most végzett egy kisebb szeletnyi tanulnivalóval. Zavartan játszadozni kezdett a kezében lévő ceruzával, mert meg akart szólalni, de nem mert. Megint bámulod. - szólt egy hang a fejében, ami felért számára egy mentális pofonnal. Sietve elfordította a tekintetét, de volt egy olyan érzése, hogy már elkésett vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Volt egy halvány remény benne, hogy nem kapják rajta, ahogy bámészkodik. De egyszer csak megütötte a fülét Autumn hangja, amitől kiesett az ujjai közül az írószerszám. Próbált még utána kapkodni a levegőben, eredménytelenül. Ennyit erről.
 - Nem mondanám - válaszolta halkan, hogy ne zavarja a körülöttük ülőket. Nem voltak sokan, de Zalán esküdni mert volna rá, hogy néha érezte tarkóján a vizslató tekintetek kereszttüzét. Lassan már megszokhatta volna. Mindig ez van, amikor a Danvers lány oldalán látják őt. A pletykák a családról nem tudtak egykönnyen elkopni. Sőt, előszeretettel toldottak hozzá újakat is. De nem akarta tudni, miféléket.
 Autumn mosolya ragályos volt. Nem nézett vissza rá egyelőre, csak az előtte terpeszkedő füzethalomra irányította a figyelmét. - Komolyan, most több kedvem lenne hozzá. - Várt egy kicsit, majd előre dőlt a székében, úgy folytatta. - Gyere ki velem a pályára. Esküszöm, hogy hagynálak tanulni.
 Félig-meddig komolyan gondolta az ötletét. A jóslástan várhat még. Oláh tanár úr amúgyis többre értékeli az órai jelenlétét. Talán az egyetlen tárgy a repüléstanon kívül, ahol létezik Zalánnak "órai jelenléte". Nem gondolt bele, hogy már lassan oda lehetett fagyni a lelátókhoz, csak az járt a fejében, hogy jó volt Rue közelében lenni... És hogy elvonási tüneteket észlelt magán az adrenalin hiánya végett.
 Tudta, mekkora ostobaság, amit mondott, így kissé fáradtan, de a jóslástan füzete után nyúlt. Fellapozta az utolsó óra anyagát. Tenyérjóslás - ez a cím volt felvésve a lap tetejére. Utána pedig a nagy üresség tátongott. Igen. Így néz ki az órai munkája. A lap alján alig olvasható, csúfondáros betűk néztek vissza rá.

Ismét sóhaj hagyta el a száját - Nem tudom, te hogy élvezed ezt a tárgyat - jegyezte meg az orra alatt. Azzal tisztában volt már, hogy a lány nála sokkal több értelmet lát a jóslás művészetében, de sosem akart beleállni egy komolyabb vitába. Több, mint valószínű, hogy vesztesként kerülne ki belőle. Na nem az észérvek miatt, hanem azért, ahogyan a másik képes volt nézni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- A harmadik szemem? Egy plusz karnak jobban örülnék, ami azt illeti. - próbált viccelődni, mert észrevette, hogy Autumn már most komolyabban állt hozzá a témához, mint szerinte kellett volna.
 Az ölébe tette a füzetét, majd homlokráncolva kezdte méregetni a jobbját. Több tintafolt is éktelenkedett rajta, de semmi emléke nem volt most arról, hogy sikerült elintéznie. Semmi egyéb érdekességet nem talált rajta. Hülye vonalak. Ezeknek ugyan mi közük lenne bárki jövőjéhez? Órán nem másztak még bele úgy igazán a témakörbe, csak fejtegették, hogy hol divat manapság és kik voltak az úttörő alakjai a történelem során.
 Gyanakodva pillantott le a lány kezeire, amikor kinyújtotta azokat felé. Kicsit ismerős volt neki a szituáció. Csak ott fordítva voltak és az lett a vége, hogy megsértődtek rá. Ő nem volt az a sértődős fajta, de... mégis mit kéne látnia? Már épp szólt volna, hogy hagyják az egészet, amikor Autumn arcára tévedt a tekintete. Megint. Túl kedves volt most ahhoz, hogy elutasítsa. Ne csináld ezt velem.
 Kicsit előrehajolt és jobban szemügyre vette a tenyerét, majd a benne végződő karcsú ujjakat. Nem jutott más eszébe eleinte, csak az, hogy szebb mint az övé. De hát ez csak valami női sajátosságnak látszott. Még Rami keze is szépnek volt mondható, pedig ő aztán nem törődött azzal, mennyire lesz koszos gyógynövénytanon vagy LLG-n. Először úgy tett, mintha komolyan venné a feladatát, némán tanulmányozta a számára semmit mondó vájatokat a bőrön. Még hümmögött is mellé.
 - Azt hiszem - kezdte kisvártatva, majd mégjobban lehalkította magát, hogy Rue csak akkor értse, ha ő is közelebb hajol hozzá kicsit. Tettetett komolysággal pillantott körbe, mintha valami szupertitkos információt készülne közölni. - Eléggé úgy néz ki, hogy... - kísérletett tett arra, hogy mutatóujját játékosan végighúzza az egyik vonalon. - Nem csikis a tenyered. És ez száz százalék. - Balta arccal nézett újta Autumn szemeibe, de tudta, hogyha a lányból akár csak egy halvány mosolyt is ki tud csikarni, akkor ő is el fogja nevetni magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Le sem tagadhatta, hogy most kivételesen a korának megfelelően viselkedett. És még mínusz öt év. Kifejezetten jót mulatott azon, milyen kontrasztosan elütött Rue szigorú hozzáállása az ő gyermeteg komolytalanságától. Kevés olyan téma volt, amit képtelen volt komolyan venni, és a jóslásnak kitüntetett helye volt közöttük. A legutóbbi tasszeomancia ismétlőórán is prüszkölve nevetett a teáscsészéjébe, amikor meghallotta, hogy Manka lányos zavarában nevetgélni kezdett padtársa neki szánt jóslatától, miszerint hamarosan megtalálja őt a szerelem. Persze az utána következő rész már nem volt annyira vicces, mert a lány egyenesen Zalánra bámult, azon az ijesztő módon, amivel sosem tudott mit kezdeni. Persze Kornéliának sikerült valamennyire megnyugtatnia őt, hogy a mögötte ülő rellonos fiút nézte meg magának és hogy csupán paranoiás. Igen. Ez nem több paranoiánál.
 Némán hagyta, hogy Autumn rendezkedjen kicsit az asztalon, mert fennakadt azon, hogy ő "nem vicces" és annyira elbambult, hogy a lánynak egy kis erőt is kellett kifejtenie először, hogy maga felé húzhassa a bal kezét. Megint valami megjegyzést készült közbeszúrni, ám a torkán akadt a szó, amikor a tenyerét felfordították. Észrevette, hogy Autumn vonásai megváltoztak. Átszellemült, ez lehet erre a helyes kifejezés, hiszen annyira elmélyült a tenyere vonalaiban, mintha az univerzum titkait is ki tudná olvasni belőle. Zalán kicsit zavarban is érezte magát ettől, helyezkedni kezdett a székében, majd lopva körbepillantott a szobában. Egy kisebb csoportosulás éppen sietve kapta el Autumn-ról a tekintetét, majd összedugva fejüket sutyorogni kezdtek egymás között. Még mielőtt komolyabban elgondolkodhatott volna a látottakon, érezte, ahogy végigsimítanak a tenyerén. Esélye sem volt már máshova figyelni.
 - Azt hiszem, ez igaz - mondta kisvártatva. - De ezt egy gyógyító vagy egy agykurkász is meg tudja állapítani. Ezek aktuális tények rólam, semmi köze a jövőmhöz. Melyik vonal mutatja meg azt? - faggatózott, hiszen ha Rue ebben tényleg rációt lát, akkor azt meg kell magyaráznia neki. Ezért kedvelte annyira Oláh tanár urat is. Nem sértődött meg a szkeptikus kérdésein, megpróbált mindenre válaszolni. - Ez az? - kérdezte hirtelen, majd szabad kezével a csuklója tövéből eredő vonalra mutatott. Vagy inkább vonalakra. Több helyen mintha szaggatottnak látszott volna, vagy inkább megtört.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nekilátott a levesének és már kezdett megnyugodni, hogy ennél több szót nem fognak fecsérelni rá, amikor megérezte magán szomszédja tekintetét. Szemét lehunyta, mintha ezzel kicsit feljebb tudná tornászni az ingerküszöbét, miközben hallgatja a másik szavait. Hatásosnak látszott.
 Amikor elhangzott az "üres lappal kezdeni" kifejezés, fejét hirtelenjében oldalra fordította. Összeakadt a tekintetük, tudta, hogy most már rendesen figyelnek rá. Vagyis... rendesebben. Nem túl látványosan, de összepréselte ajkait, a fogaskerekek csikorgása nélkül is egyértelmű volt, hogy gondolkodik azon, mitévő legyen.
 Tintafolt. Sok emlék kapaszkodott fel a tudata elfeledettnek hitt szegletében. Ennél tömörebben nem is tudta volna a fiú körülírni a "ferde igazság" fogalmát. Elhessegette a röpke gyanút, hogy okkal hangzott ez el, miközben az asztallapra meredt üresen. Ő nem ilyen ember. Még ha oka is lenne rá, nem jó az, ha haragtartó. Főleg, hogy az előbbi megnyilatkozást vehette egyfajta bocsánatkérésnek is.
 Sóhaj hagyta el a száját, majd letette kanalát és jobbját nyújtotta a másik felé. Nem volt biztos benne, hogy hosszú távon ez volt a jó döntés, de nem akart még egy saját házából valót, akit kerülgetnie kell.
 - Zalán - mondta tömören, kézfogása pedig rövid volt, de határozott. - Nem kell elülnöd - tette hozzá fáradtan -, csak kerestem valakit. Mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sok portré csak üresen állt a helyén. Mi a fene van már ezekkel? Nemhogy a Szfinx nincs meg, de még segítséget sem kérhet egyik festménytől sem. Egy félig nyitott ajtó mellett sietett el, de vissza is lépett, amikor fura hangokra lett figyelmes. Tényleg a nevét hallotta, vagy...?
 Összevont szemöldökkel pislantott be az ajtórésen, de odabent vaksötét volt. Amikor tovább akart menni, megint valamiféle suttogást hallott a szobából. Libabőrös lett hirtelen és hazudott volna, ha azt állította volna, nem riadt meg a jelenségtől. De a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a pillanatnyi félelemnél, így nagyobbra tárta az ajtót és belépett a helyiségbe.
 Bár nem volt sok fény a folyosón sem, szoknia kellett szemének a homályt. Értetlenül fordult körbe, de úgy érezte, nincs más rajta kívül odabent. Éppen ezért kiáltotta el magát, amikor az ajtóban egy körvonalat vélt felfedezni.
 - Szent griffgané, Kornél! - mondta még mindig a kelleténél hangosabban, de legalább a pánik tovaszállt, amikor a tónust nagy nehezen sikerült összepárosítania barátjával. Megkérdezte volna, hogy mégis mit keres itt, de jobban lefoglalta a szobában végbemenő változás. Mintha világosabb lett volna. Már látta a másik vonásait is. Eközben Kornél meghozta neki a választ, amiért pár perccel ezelőtt nekiindult a folyosón.
 - A Rellonban? - kérdezte kissé vontatottan, mert most minden új információt nehezére esett befogadni. Már a meglévőket is kezdte elfelejteni. Hát tényleg, Halloween van. Az, Halloween...
 - Ezzel azt hiszem, nem vagy egyedül - vallotta be végül egy halvány mosoly kíséretében. Még azért zavarban volt rendesen. - Megijesztettél. Amikor a nevem mondtad. Már azt hittem, hogy... mindegy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Amennyire megörült Kornélnak, annyira hervadt le a mosoly az arcáról, amikor körbenézett ő is a szobán.
 - Nagyon vicces vagy - mondta szárazon, tekintete ellaposodott. Nyilván ő szólongatta. Ki más lett volna? Talán elkapta őt is a halloweeni láz. Mint ahogy mindenki mást a kastélyban. Szerencsére már nem tudta újra úgy megijeszteni. Legalábbis abban a pillanatban ezt gondolta. A szoba is sokkal barátságosabbnak tűnt, most hogy már világos volt... De mitől lett ennyire világos?
 Lebámult Kornél kezére. Nem látta nála a pálcáját. Villanykapcsoló sem volt mellette, bár olyasmivel amúgy is kevéssel találkozott a kastélyban. Szólásra nyílt a szája, hogy megjegyezze észrevételét, meg említette volna, hogy most nem annyira vevő az ilyen viccekre, de megint változott a szoba hangulata. Zalán gyomra görcsbe rándult tőle.
 Ismét homály borult rájuk. Távoli nevetés hallatszott, amitől a fiú karja libabőrös lett. Most már biztos volt abban, hogy ezt nem Kornél csinálta vele. Női hang volt. Kicsit talán ismerős is, ami azt illeti.
 - Zalán! - úgy visszhangzott a neve, mintha egy üresen kongó tanteremben álltak volna, de amikor még látott, megesküdött volna rá, hogy ez a szoba annál sokkal kisebb. Kornél irányába lesett kérdőn, mert nagyon remélte, hogy ő segít ezt neki megmagyarázni.
 - Te tudod, hogy hol vagyunk most? - kérdezte óvatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  - Én semmit... - kezdte volna, de újabb zaj csatlakozott az előbbiekhez. Inkább dallam. Nem éppen mostani. Mintha régi lemezjátszóról szólt volna. Egyszerre volt vészjósló, de nosztalgikus is, mintha...
 - Lumos - mondta végül, miután előhalászta övéről a pálcáját. Frusztrálta, hogy egyre több érzékszervével járatták a bolondját s ez ha kicsit is, de segített nekik. Már amennyire a platánpálca engedte. Remegő, kicsit sem stabil fény tört elő a hegyéből.
 Már elhitte, amit Kornél mondott s most inkább azt kívánta, bárcsak fordítva lenne. Még barátja viccei is jobbak lennének annál, mint hogy egy ismeretlen dolog rémítse őket halálra.
 A zene mellett játékos nevetés csendült. Gyerekeké. Zalán szemei tágra nyíltak a felismeréstől és bár egyszerre örült, hogy ez nem valami rossz halloweeni tréfa, értetlenül állt a jelenség előtt. Most képzelődik vajon? Nem lehet, hiszen Kornél is hallotta az előbb.
 - Ez... - motyogta, miközben lassan körbejárta a helyiséget a pálca fénye mellett. Orrába különös illatkavalkád kúszott. Régi, lakkozott fa. Levendula. Alma és csalántea. - Ez a nagyszüleim háza. Mármint olyan, mint az ő házuk.
 Amikor felfogta, hogy nagy valószínűséggel orbitális ostobaság hagyta el a száját, szégyenlősen elfordította a fejét Kornéltól és további bizonyítékokat kezdett keresni ahhoz, hogy alátámassza az elméletét. A szoba berendezése nem épp úgy nézett ki, mint az általa említett hely, de... A zajok és az illatok. Ezek mind onnan voltak ismerősek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Milyen bölcs ma valaki - csendült hangja tettetett elismeréssel és egyszerre őszinte csodálattal. Fölöslegessé vált jobbjával a szék karfáját kezdte támasztani, úgy kereste Autumn pillantását. Messziről zöld volt az összkép, de ha jobban megnézte az íriszét, amikor fény vetült rá, ezer színben pompázott minden apró szilánkja, amikor felnézett a kezéből. Arany, borsmenta zöldje, karamell, és füstkvarc. Ólomüveg berakásra emlékeztette leginkább. Mennyi minden tűnik fel neki, ha van ideje odafigyelni az apró részletekre.
 - Igen? - kérdezte elnyújtva, mert várta a nagy próféciát, ami majd gyökerestől megváltoztatja a véleményét a jövőbelátásról. Ajka mosolyra húzódott, amikor közelebb húzódtak hozzá. Tetszett neki, hogy ennyire fókuszálni próbál valamire, látszott rajta, hogy érdekli. Érdemes lesz figyelnie és fejben tartania az ilyen pillanatokat, mert jelenleg csak így, közvetetten tudta Autumn-ot megismerni. Legalábbis... neki fontos dolgokat. Hogy melyik tantárgy a kedvence. Melyik napja a legzsúfoltabb a héten. Hogy milyen édességet szeret. Mik azok a szófordulatok, amiket mulatságosnak talál és mi az a téma, amit mindenképp érdemes elkerülnie. Mennyire ügyeskezű, vagy mennyire feledékeny. Milyen az a közelség, amit...
 - Figyelek - mondta végül, mert úgy érezte, hogy a lány csak az időt húzza, hogy kitaláljon neki valami triviális, légből kapott butaságot. Olyasmit kapott, mint amit várt, mégis kicsit meglepődött.
 - Semmi konkrétum? Mondjuk hogy évfolyamelső leszek megint? Megúszom büntetőmunka nélkül a további éveimet? Vagy mondjuk hogy nem dolgozol szombat délután? - ő is látta, hogy Autumn kissé kényelmetlenül érezte magát, ezért próbált tovább viccelődni, hátha kicsit jobb kedvre derítheti vele. Feltehetően a sikertelen próbálkozás okán volt csalódott. De hát mit vártunk? Minden jóslat ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Tudta, hogy most nagyon kell figyelnie, de akármennyire is próbálkozott, két mondat alatt belekeveredett a magyarázatba. Száját eltátotta, mert szólni akart Marinának, hogy lassítson, mégsem merte megtörni a lány gondolatmenetét. Pár lényeges szó azért megragadt a fejében: a nagypapa kacatjaiért nem mindenki rajong otthon.
 Kíváncsi lett, nagyon is. Kicsoda Marina papája? Úgy méregette a másik arcát, mintha a homlokára lenne írva a válasz. A kérdése további kérdéseket szült, de a szívesség teljesítésének már nem látta akadályát.
 - Jól van. - mondta kisvártatva. - Vigyázni fogok rá. De csak akkor kapod vissza, ha megígéred, hogy nem fog a szekrényedben porosodni - fűzte hozzá megjátszott atyaiassággal. Tényleg szerette volna, ha ez a fecske nem múzeumi darabként végezné, hanem kihasználnák a benne rejlő lehetőségeket. De a rellonos pont olyannak tűnt, aki hajlamos megragadni az ilyesfajta lehetőséget.
 - Úgysem tudod megállni, hogy csak egyet menj még vele - felelte kihívón, majd a Kométa nyelére hajolva lendületesen elsuhant Marina mellett, versenyre invitálva őt. Nála volt a tapasztalat, Marinánál pedig a tökéletes eszköz. Még ő sem tudta eldönteni, ki kerülne ki győztesen ebből. Vizsgaidőszak ide vagy oda, ez egy nagyon jó napnak ígérkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zavartan összevonta a szemöldökét egy pillanatra és figyelte, ahogy Rue ide-oda pakolássza a tanulnivalóját. Talán félreértett valamit a reakciójából? Makacsul bámult a tenyerébe, de ő ugyan nem jött rá, mi a gond vele. Elengedte a dolgot.
 A neve hallatán libabőrös lett a karja. Pedig már megszokhatta volna, Autumn különösen sokat vette ajkára a nevét. Hatásosnak bizonyult, mert amint megtette, onnantól kezdve Zalán feltétlen figyelme szegeződött rá. Kiderült, hogy most csak visszakapta a játékos szurkálódást. Vitába szállhatott volna, de hagyta, hogy a lány kiélvezze a helyzet adta önbizalmat. Jól állt neki.
 Hátradőlt a székében, kicsit közelebb húzta magához a jóslástan könyvét, és újra kézbe vette a ceruzát abban a hitben, hogy kitárgyaltak mindent. Esélytelenek nyugalmával tette fel a kérdést Autumn szombatját illetően, így egészen meglepődött, amikor fülébe jutott a válasz.
 - Hogyhogy? Csak nem volt olyan nagyvonalú a bátyád, hogy bevállalta helyett... - elharapta a mondat végét, mert tudta, hogy már most több utálat csendült a hangjában Danvers iránt, mint amennyit a húga előtt láttatnia szabadott volna. Idáig szerencséje volt, mert nem sokszor keresztezték egymás útját a kastélyon belül. Szerette volna, ha ez így is maradna. Szemét lehunyta kicsit, hogy önuralmat erőltessen magára.
 - Nem érthetek mindenhez - vont végül vállat reménykedve, hogy nem sértette meg a másikat. - Gondoltam, hogy talán szereted az őszi sétát. Vagy a forrócsokit. Vagy a sikító pillecukrot. Vagy úgy mindet egyszerre. - Kicsit elbizonytalanodott, ahogy mindezt felsorolta. A ceruza végével tanácstalanul ritmusokat kezdett kopogtatni az asztallapon. Miért zavarja most ez ennyire? Egy egyszerű kérdés csak. Ne légy nevetséges!
 - Inkább... inkább mégiscsak segíthetnél jóslástanban. - bukott aztán ki belőle, mielőtt még Autumn válaszolhatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tudta, hogy a Danvers família nem merül ki a három testvérben, de az apjukról talán most esett először szó. Kutatni kezdett az emlékeiben, a felvetése igaznak látszott. Nem kérdezte azóta sem Autumn-ot a családjáról, így az ilyen információ morzsák mindig kincsnek számítottak.
 Látványosan a tankönyv borítójára szegezte tekintetét, amikor pedig visszahallotta a saját ötletét, olyan grimaszt vágott, mint amit akkor csinálnak, ha valaki rossz szögben, csikorogva húzza végig a krétát a táblán. Egyszóval: fájdalmasat.
 Nem tudta volna megmondani, honnan jött az ötlet. Csak hogy kedve lett volna hozzá. És ha ő is ráér, ugyan mi akadálya lehetne annak, hogy együtt üssék el az időt? Miért pont Ramit ajánlotta? Nem is beszélnek sokat mostanában. Kornélt meg aztán biztos nem viszi magával, neki a földszintre lejutni sem egy leányálom, nemhogy sétálni menni. Minél tovább gondolkodott a lehetséges jelölteken, annál furábban érezte magát. Nem volt kedve senki máshoz. Csak Rue-val hangzott jól.
 Egyszeriben kitörte a ceruza hegyét, ahogy játszadozott vele, így kis időbe telt, mire felfogta a lány újabb szavait.
 - Mármint hozzátok..? Nem tudom, én egyáltalán nem akarok zavarni - kezdett gyorsan magyarázkodni. - Ez nem is olyan fontos tárgy, meg biztos van neked ennél érdekesebb dolgod is, meg... ki az a Félix? - szúrta közbe a kérdést. Hangja leheletnyit magasabban csengett az átlagnál. Nem érezte ennyire zavarban magát azóta, hogy ott álltak egymás mellett a szertárban szótlanul, mint két szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A sors fintora volt, hogy fordított helyzetbe kerültek és most Autumn próbálta megtörni nála a jeget. Meg kell jegyezni, hogy sikeresen.
 - Hogy mégis mi lenne érdekesebb? Most tényleg kezdjem el sorolni? - kérdezte nevetve, bár a feláldozás résznél kicsit az arcára fagyott a vigyor. Örülnie kellett volna inkább, hogy a lány már képes ezzel viccelődni. De mégsem ment neki. Talán mert azóta sem tudja, mi szülhette ezeket a pletykákat. Vagy mert már az Edictum is írt róla. Vagy mert egyre többet hall tanórán a feketemágiáról.
 - Szuper. Még a kutya is ügyesebb nálam. Ezt nevezem motiváló erőnek - motyogta, de azért le lehetett olvasni az arcáról, hogy megkönnyebbült kicsit a ténytől, hogy nincs még egy negyedik Danvers testvér.
 Autumn határozottsága mindent elnyomó erőként vibrált közöttük és biztos volt abban, hogy ezt más is megérezte rajta kívül. A mellettük ülő szószátyár bagázs most már leplezetlenül Zalán bámulta, azzal az ítélkező pillantással. Páran a "ne" szót artikulálták, egy navinés lány közülük még a fejét is rázta mellé.
 - Oké - vágta rá habozás nélkül, miközben állta a diákok tekintetét. - Akkor szombat - ismételte határozottan, majd ő is visszafordult az asztaluk felé és megpróbálta lejegyzetelni füzetébe emlékeztetőül az időpontot törött hegyű ceruzájával.
 - Azért ihatunk majd forrócsokit is, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kissé megnyugodott, amikor Zente elvette tőle a kabalát, de azonnal hitetlenkedő fintor telepedett az arcára, ahogy hallotta Augustine-t beszélni. Nem kellett odanéznie ahhoz, hogy tudja: a fiúnak egy vonása nem rezdült, miközben Keserűt szédítette a kitekert történetével. Kezével még meg is löködte barátja lábát, hogy ne veszekedjen már vele, kár belé a szó.
 Tehetetlenül kellett végighallgatnia, ahogy a házvezetőjük elsorolta a következményeket, majd a bámészkodó levitásokat is megszidta. Összerezzent minden nyomatékos szavát követően, pedig nem is kiabált velük. Csak csalódott. Nem is kicsit.
 Halk nyöszörgéssel próbálta Zente tudtára adni, hogy a mozdulatsor, miszerint rá kéne támaszkodnia, most nem kivitelezhető. Amint megmozdította a fejét, forogni kezdett vele a világ. Ezt el akarta magyarázni a hirtelen felbukkanó gyógyítónak is mellette, de esélyt sem hagytak neki arra, hogy tiltakozzon. Mielőtt minden elsötétült, egy orra előtt lenülő pálca volt a utolsó kép, amit látni vélt.
 Később, amikor a gyengélkedőn ébredt, rengeteg részlet homályos volt neki. Először a pálcája után faggatózott, mert nem emlékezett arra, mi lett vele. Már a legrosszabbra gondolt, amikor felvilágosították, hogy nem törték el, csak Keserű elkobozta. Csak a többiek beszámolóival tudta kiegészíteni a többi szilánkos emlékfoszlányt is, amit néha még elhinni is nehezére esett. Nem feltétlenül Augustine miatt, a saját cselekedetei végett. Ő csupán vissza akarta venni, ami az övé. Idáig fajult a meggondolatlansága. És már abban sem volt biztos, hogy megérte-e ennyit szenvedni azért a nyamvadt tollért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  Próbált nem fura arcot vágni, mert a bemutatkozás kicsit ferdére sikerült, hiszen nevet nem hallott a sráctól. Már azt értékelnie kellett volna, hogy hajlandóak voltak kezet fogni vele. Barátságnak tényleg nem nevezte volna a pillanatnyi viszonyukat, a megfogalmazással tökéletesen egyet értett, halványan még bólintott is mellé.
 Nem tudta eldönteni, jól járna-e azzal, ha válaszolna az első kérdésre. Múltkor is viccet csináltak abból, amikor azt mondta, hogy "egy lányt". Ha pedig megnevezte volna Autumn-ot, egészen biztos volt abban, hogy lesajnáló reakciót kapott volna. Danverséket még mindig rossz hír övezte az iskolában.
 - Egy barátot - jutott a diplomatikus konklúzióra. Emelte volna megint a kanalat a szájához és fújni kezdte, mert még elég forró volt. Aztán annyira meglepődött a fiú következő mondatain, hogy egy pillanat leforgása alatt sikeresen szétprüszkölte a kanál tartalmát az asztalon. A szembeszomszédja legnagyobb bosszúságára.
 - Tessék..? - kapott egy szalvéta után, hogy megtörölje a száját, mielőtt még nagyobb bohócot csinálna magából a levitások között. Ezt még soha senki nem mondta neki. Vajon most viccelt vele, vagy tényleg komolyan gondolta? Nem, komolyan gondolta. Szent szalamandra... Igaz, rengeteget nőtt a szünetben és hazudna, ha azt mondaná, hogy nem lapul már ott az apja egyik borotvája a szekrényében, és a szeme alatti kialvatlanság okozta karikák is biztosan dobtak rajta pár évet, de a "kölyök" megszólításon kívül nem illették még mással. - Csak másodikos vagyok - válaszolta halkan, mintha ezen bármi szégyellnivalója lenne. - Felvázolhatnád, mik az előnyei, ha gyereknek nézel ki. Mert én még nem jöttem rá - vallotta be teljesen őszintén. A kora már sok konfliktus okozója volt. Az anyja például ezt hozta mindig kifogásnak, valahányszor szóba került, hogy seprűversenyre nevezzen be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem, nincsenek lovaik. - vallotta be. Váratlanul is érte az ismeretlen inger. - De nektek vannak - mutatott rá hirtelenjében. Kezdett egy elmélet körvonalazódni a fejében. Hangosan ötletelni kezdett. - Talán ide jöhetnek azok, akiknek honvágyuk van. Ez a szoba sajátossága.
 Ahogy Zalán aggodalma halványulni kezdett, ismét világosabb lett a helyiségben.
 - Vagyis nem tudom, neked mennyire van honvágyad - tette hozzá kisvártatva. A maga részéről ezt elég valószínűnek tartotta. Hiszen egész nap más sem járt a fejében, csak az otthona, de tudta, hogy Kornélnak ennél kicsit összetettebb a képlet.
 - Igen, az. Tényleg otthonos - válaszolt egy halovány mosoly kíséretében. Felfogta, hogy nincs mit szégyelnie, barátja nemhogy nevetségesnek hívta volna, hanem egyenesen érdekelte a jelenség, ami annyi emlékhez fűzte őt. - Most már egyre kevesebbszer szoktunk menni. Nagyapa elég elfoglalt még mindig a seprűműhellyel, szóval nincs sok ideje velünk foglalkozni. Meg aztán én is itt vagyok már, ugye. Ritkábban jutok haza.
 Hátrébb lépett párat, amikor megütközött egy ülőalkalmatosságban. Most, hogy már biztossá vált, hogy senki nem akarja a bolondját járatni velük és nincs okuk menekülni, óvatosan leült. Végtére is egy helyet keresett, ahol magában lehet. Hát most megtalálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

 Homlokráncolva nézett ismét oldalra. - Nem éppen, ha figyeltél volna, azt magyarázom, hogy jobban járnék, ha nem csak kinézetre lennék idősebb. - Letette a szalvétát és bocsánatkérően pillantott végig mindenkin, akinek kellemetlenséget okozott az előbbi mutatványával.
 Ambivalens érzések kerülgették, hogy olyasvalaki tekint rá érettebbként, akinek alapjáraton lenne bőr a képén ahhoz, hogy piszkálhassa, amiért fiatalabb.
 - Szívesen tartanék már ott, hidd el - és tényleg. Mennyi privilégiuma van egy mestertanoncnak hozzá képest. Nem kellene annyit bajlódnia az engedélyekkel, amikor le akar menni hétvégente Bogolyfalvára. Sőt. Akár ott is lakhatna. Messze Augustine-tól. Olyan seprűje lehetne, amilyenről mindig is álmodott és senki nem sipákolna a fülébe, ha mutatványokra adná a fejét.
 - Sajnos a bociszem és az ígérgetés nem az erősségem. - Nyitott volt ő az emberek felé, de nem gondolta, hogy neki valaha lehet annyi karizmája, hogy bármit megengedjenek neki az emberek. Persze tudta, hogyan kell jó pontokat szerezni másoknál. Sok lányon vette észre, hogy mennyire megváltozik a viselkedésük, amikor dicséri őket. De mögöttes szándék sosem vezérelte őt. Lehet, hogy ez a gond vele. Nem elég rámenős.
 És akkor ott volt Dévai, aki meg a ló másik fertályán ült. Tényleg nagyon a másik oldalán. Vajon tisztában van vele, vagy még nem sikerült senkinek sem szembesítenie őt ezzel?
 - Örülök Vince - mondta kurtán s ezzel egy időben úgy tűnt, hogy az asztaltársaság ritkulni kezdett körülöttük. Sokan már végeztek az ebédjükkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zalán előző alakítása semmi volt ahhoz képest, amit Vince nyomott le az asztalnál. Így megbocsátható volt, hogy a következő mondatának se füle se farka nem volt. De hát ezt magyarázom, hogy nem figyelsz. Nem érdekes.
 Udvariasan fejet rázott, amikor előkerült a cukorka és a tányérjára mutatott, jelezve, hogy ő inkább ezt próbálja befejezni. Magában azért értékelte a gesztust.
 - Köszönöm, de... kihagyom - akármi is legyen a mögöttes értelme, annak a kacsintásnak. Kicsit zavarba is jött tőle, inkább az ebédje felé fordult, hogy legalább a másodikkal végezni tudjon, ha a desszertet futva is kell magába tömnie a jóslástan terem felé menet.
 Dominik pár helyell odébb ült tőle s most hátrahajolt, hogy üzenni tudjon barátjának. Ők végeztek és indulnak. Zalán intett neki, hogy menjenek csak. Úgyis utoléri őket. Közben pillantásával megint pásztázni kezdte a termet. Augustine-nak már csak hűlt helyét látta. Szerencsére. Autumn pedig már a kijárat fele tartott, egy vaskos könyvvel a kezében. Azért a szíve mélyén kicsit reménykedett, hogy észreveszi őt, de nagyon el volt mélyedve abban, amit éppen olvasott.
 - Hát örülök annak is, hogy nem fulladtál meg - fogott bele, mert már az ő tányérja is üres volt. Közben pár buktát próbált belegyömöszölni egy szalvétába, hogy elvihesse magával. - És azért remélem, hogy megfogadsz pár dolgot abból, amit mondtam. - itt jelentőségteljesen Dévaira nézett. Nem kötözködésképp, csupán nyomatékosítani próbált. - Csodákra képes, ha van egy kis modorod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egyetértően bólintott. Kétség sem fér hozzá, hogy rájöttek a szoba egzaht különlegességére. Biztonság érzése telepedett rá, ennek fényében már több értelmét látta eloltani a pálcáját.
 Hitetlenkedve, ugyanakkor mosolyogva csóválta a nevét Kornél lovának neve hallatán. Egyszer muszáj lesz rákérdeznie, honnan jött neki az ötlet.
 - Igen, bár egyelőre nem sokmindenben tudok. Rengeteg ráolvasást kell csinálni egy seprűnél, meg egy rakat bűbájt használni, amihez én nem értek. De amikor nagyapa rájött, hogy apámat nem tudja bevenni a bizniszbe, eléggé teperni kezdett azért, hogy minél többet legyek ott. - Megállt egy kicsit, hogy mentálisan egy objektívebb szemszögből tekintsen a témára. Talán Kornél félreérthette a csendjét, mert magyarázkodni kezdett. Zalán ennek hallatán hevesen rázni kezdte a fejét és tiltakozásra nyíltak ajkai.
 - Azt hiszed, nem fogok tudni elég időt tölteni velük? Hidd el, még sok is lesz az a pár nap. Anyáék sem bánják... Mondjuk anya lehet azért, mert nem tudja, hogy repülnek a lovaitok, de én tényleg szívesen mennék. - Kényelmesebben helyezkedett el a párnák között, úgy folytatta. - Mellesleg nincs sok kedvem a műhelyben lenni. Nem mertem még elmondani papámnak, de ez a része nem érdekel annyira, mint maga a repülés. Tudod, neki a munka a mindene. Főleg, amióta a mamám...
 Gombócot érzett a torkában, mert ezt így sosem mondta még ki. Ami azt illeti, még nem is beszélt róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szoba fénye néha-néha megremegett. Nem tudta, hogy azért, mert a nagyanyjára gondolt vagy mert Kornél fejében kavarogtak éppen olyan gondolatok. Talán utóbbi, mert egészen más illatok kerültek előtérbe a szobában. Furcsának találta először, hogy ennyi negatívum jut eszükbe, de jobban végiggondolva ez egy egészen hétköznapi jelenség. Sokszor kavarog az ember fejében sötét képzelet, csak máskor ez nem észrevehető a külvilágon. Kizárólag rajtunk, ha nincs elég önuralmunk.
 - Nem, nem igazán izgat. Nekem sem sikerül elképzelni - rázta a fejét egy szégyenlős mosollyal párosítva. Közben elővette a zsebéből azt a nagy maréknyi kondéros kekszet, amit még vacsoránál csomagolt el magának, és letette maguk közé, hogy barátja is vehessen belőle, ha akar.
 - Figyelj, ha van egy mugli szülőd, aki szíve szerint minden mágikus sporttól eltiltana, mert azt vallja, hogy túl veszélyes, te sem lennél teljesen őszinte vele ilyenkor. Múltkor vett nekem egy kerékpárt. Érted? Egy mugli kerékpárt. Kicsit nehéz megértetni vele, hogy ez a része az életemnek nem egy kinevelhető hóbort.
 Kornél végső konklúzióját hallva megkönnyebbült. Sosem kellett neki sokat magyarázkodnia. És ezt igencsak értékelte barátjban.
 - Nos. Azt a saját szemével is látnia kell, hogy te ahhoz nem vagy elég rámenős. Meg ahogy észrevettem, mintha gerinced is lenne. - szúrta oda viccelődve és próbálta figyelmen kívül hagyni a már csak messzi távolból hallatszó gyerekkacagást. Volt egy tippje, hogy ez ő és Szofi lehettek még nagyon régen.
 - A testvérednek is ugyanilyen pályát képzelt el? - kérdezte végül kíváncsian.