36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes RPG hozzászólása (211 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Le
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 22. 00:29 Ugrás a poszthoz

Sárkánytan

Megütközve bámult Brightmore-ra, amikor az mindenféle habozás nélkül letörpézte őt. Még úgy, hogy nem húzta ki magát is könnyedén át tudott nézni a legtöbb előtte álló diák feje fölött, de nem szerette volna, ha a gúnynév ráragadna. Homlokát ráncolta és épp nemtetszését készült kifejezni, amikor a tanár apellátát nem tűrően folytatta mondandóját. Azért a szíve mélyén kicsit örült, hogy igazat adtak neki. Vette a levegőt a következő lehetőséghez, hogy letisztázza Brightmore-nál a nevét, ismét sikertelenül. Értetlenül bámult Teddyre, akit szemmel láthatóan nem zavart a Vattacukor. Mi több, érveket kezdett sorakoztatni a saját véleménye mellett. Lehet ő is jobban tenné, ha ilyen jelentéktelen dolgok helyett megpróbálja inkább aktívan kivenni részét az órából. Móricra sandított, megvárta, amíg befejezi s amint ez megtörtént, átvette a szót.
 - A magyar mennydörgők egyáltalán nincsenek rossz helyen. Inkább az országunk határai vannak máshogy meghúzva. Technikailag azok a sárkányok mindig is Erdély vidékén és a Kárpátokban laktak, nem? - Kicsit még mindig bizonytalan volt, egy megerősítő tekintetet vagy bólintást keresett a diákok rengetegében. - Amíg nem hurcolják el őket az eredeti élőhelyükről, addig nincs okunk sajnálni őket, védőbűbájok ide vagy oda.
 Volt még valami, ami nem hagyta viszont nyugodni őt. Brightmore és a tanársegédje között ugrált tekintete. Nem tudta, pontosan, kinek kéne feltennie a kérdését.
 - Mi történik azzal a sárkánnyal, aminek mégis sikerül megszöknie? Hogyan ártalmatlanítják őket? - ha törvény tiltja, akkor csak nem fogják megölni. De mi van akkor, ha közvetlen veszélyt jelent az adott sárkány jelenléte az emberekre?
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 25. 15:41 Ugrás a poszthoz

Médi

- Akkor igazából megy neked a vízen járás. Megértem, hogy így már nem olyan izgalmas a repülés. - mondta mosolyogva, amikor a lány elvette tőle a Kométát. Fura érzés fogta el őt. Még sosem adta más kezébe a seprűjét, még pár pillanat erejéig sem. Szerencsére nem félt attól, hogy a rellonos elsuhan vele, amikor nem figyel.
 Fél füllel elkapta Médi ironikus megjegyzését a járművére vonatkozóan. Már épp a macska felé nyúlt, de keze megállt egy pillanatra a levegőben, néma nevetés hagyta el a száját. - Nem harap... ha jól bánsz vele - viccelődött. Folytatta a mozdulatot és amikor az állat nem rá figyelt, kihasználta a lehetőséget és a hóna alá nyúlt. Onnantól kezdődtek a gondok. Zalánon már Médi is észrevehette, hogy egyszer egy szökőévben volt lehetősége állatot tartani a kezében, ugyanis olyan szerencsétlenül próbálta felvenni és megtartani, hogy még a macska is keservesen felnyávogott tőle. Nyűgösen mocorogni kezdett a levitás keze alatt és szabadulni próbált. A bilétája tompán csillant, miközben fészkelődött.
 - Azt hiszem, valamit rosszul csinálok - vallotta be aggodalmát, majd sajnálkozva nézett először a cicára, aztán Médire - Sosem volt még állatom, ami azt illeti, nem igazán értek hozzájuk.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 25. 16:26
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 28. 12:04 Ugrás a poszthoz

Zente és Augustine

Nem igazán tudta hova tenni azt az érzést, ami elfogta őt. Legutóbb saját magával kapcsolatban érzett ilyet, amikor hagyta, hogy az emlékei eluralkodjanak felette és ha csak pár pillanatra is, de elvesztette az irányítást a seprűje felett. Ilyen lehet az, amikor dühös valaki, jutott magában az egyszerű konklúzióra.
 Állta a fiú tekintetét, de amikor a galambos megjegyzését követően pofátlanul vigyorogni kezdett, Zalán ajkán keserű fintor szaladt át válaszképp. Az a toll pótolhatatlan volt számára. Már az első seprűjén is ott fityegett a fekete-fehér kabala. Eredetileg nem miatta, hanem az édesanyja megnyugtatása végett kapta még Hollósi mamától. Sikerült elhitetni vele, hogy amíg az a fiánál van, semmi baj nem érheti őt a levegőben. És akármennyi ostobaságot is csinált már Zalán repülés közben, azóta is egy karcolás nélkül sikerül landolnia. Minden. Egyes. Alkalommal.
 Esze ágában nem volt Augustine előtt belépni a klubhelyiségbe és először örült, hogy barátja is osztja a véleményét ebben, hiszen ő sem mozdult. Ehelyett nekiállt alkudozni. Házpontokért. Ezzel a gyerekkel. Szent griffgané, Zente... Lehet értékelnie kellett volna, hogy diplomatikusan próbál eljárni ebben a helyzetben, de akármennyire is próbálta, valahogy nem látta megcsillani a levitás értelem szikráját egyetlen mondatban sem, amit hallott.
 Amíg a tolvaja Zentére figyelt, ő oldalra lépett egyet. Ott volt a szeme előtt a toll. Karnyújtásnyira. Csak el kell vennie. De ennél neki több esze volt. Tudta, hogy egy ilyen húzásnak következményei lesznek, szóval okosnak kellett lennie. Jobb kezének ujjai a válltáskájából kilógó pálcájára fonódtak, miközben próbálta felmérni a helyzetet és a távolságokat. Senkinek nem lesz baja, ha minden úgy úgy alakul, ahogy elképzelte.
 Lépett még egyet, hogy alakja Augustine perifériájába essen, majd megpróbálta elkapni Zente pillantását. Ajkaival némán artikulálta az instrukciót: Fuss! Kivárt pár másodpercet, majd pálcáját előkapván, a tolvaj táskájára szegezte azt, miközben sietve kimondta a varázsigét.
- Diffindo.
 Még Zalán is meglepődött, hogy elsőre sikerült neki a varázsige... Ami azt illeti, kicsit erősebbre is, mint remélte. Feltett szándéka volt csak a tollat levágni, ehelyett Augustine táskáját szó szerint kettészakította. De ez semmin nem változtatott.
 Tekintetével amint meglelte a tollat, felkapta a földről és megkísérelt bejutni az egyetlen helyre, ahonnan pillanatnyilag kizárhatta Augustine-t - Menj Keserűért! - parancsolt rá Zentére, miközben ő berohant klubhelyiségük bejáratán. Ha szerencséje van és van benne annyi erő is, tudja tartani az ajtót, amíg nem érkezik egy tanár, hogy elrendezze a dolgokat.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 28. 12:13
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 3. 15:54 Ugrás a poszthoz

Zente

- Hollósi Áron. - hangzott a tömör válasz, miután már többedjére futotta át a szöveget Zentével. Remélte, hogy megint valami betűjátékról van szó, vagy a szavakat kell más sorrendbe állítani, de a vers tartalma szinte ordított nekik, hogy a jelentés volnalán kell elindulniuk - Két félről szól a vers. Az egyik tényleg apa lehet, de... nem a lovag. Hanem a madár. Ebben biztos vagyok.
 Nem zavartatta magát, némán letelepedett a polc tövébe. Eltartotta kicsit magától a papírt, egyrészt hogy a másik is belenézhessen, amikor akar, másrészt pedig nem látott úgy rendesen. A szemüvege év eleje óta ott pihen az éjjeliszekrénye fiókjában. De jó helyen volt az.
 - Oké, ez tiszta. Apa valamit el akart rejteni. Erről szól az első versszak. A második is egyértelmű: valahol itt van a kastélyban. A lovag a kulcs, két szavad az ára... Fekete lovag. Két szó. Egy jelszó talán?
 Tanácstalanul bámult fel Zentére. Ő még a hálókörletébe nem talált vissza sokszor, nemhogy titkos helyeket és zugokat ismerjen fel Bagolykő falai között. Hálát kéne adjon az égnek, hogy legalább a Szfinx portréja nem állította eddig olyan kihívások elé, mint amilyenekkel otthon ijesztegették. Amikor megérkezett, már lélekben felkészítette magát arra, hogy többször fog a klubhelyiségük előtti folyosón éjszakázni mint a saját ágyában.


Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 3. 17:27 Ugrás a poszthoz

Lili

Először csak bambán pislogott, de hamar rájött, hogy minek okán szólították meg Lilit. Arca legalább három árnyalattal sápadtabb lett, mert a fejben való mérlegelés - miszerint mennyi esélye van két izompacsirta ellen, akik érdeklődést mutatnak arconrúgott edzőtársa hogyléte iránt - viszonylag gyorsan lezajlott és arra jutott, hogy: neki annyi. A túlélési esélyei abban a pillanatban a nulla felé kezdtek orientálódni. Hát amikor még Lili megszólalt.
 Nyitotta volna ő is a száját, hogy korrigálja a lány szavait, de sajnálatos módon nem volt mit rajta korrigálni. Mert igazat mondott. A kétajtós szekrény derékból ráfordult Zalánra és egy fenyegető lépést tett felé.
 - Baleset volt! - hadarta gyorsan a fiú s bár bízott abban, hogy a szavaknak ereje van, most emberfeletti sebességgel pattant fel a földről és próbált kartávolságon kívül maradni.
 - Baleset, mi? - kérdezte a másik, aki egész idáig Zalán perifériájában maradt.
 - Igen, magyarul nem volt szándékos - hangsúlyozta halkan, de ezzel csak azt érdemelte ki, hogy az egyik mérgesen ropogtatni kezdte az ujjait. Először egy kétségbeesett pillantást küldött Lili felé, majd kék szemeivel a lehetséges menekülőutakat kezdte fürkészni. Ha futni kell, hát futni kell, nincs abban semmi szégyen, ha az eredménye az, hogy életben maradhatsz.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 3. 17:28
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 3. 19:00 Ugrás a poszthoz

Lili

Apró reménysugarat látott megcsillanni a sötét alagút végén, amikor Lili megpróbált felszólalni az érdekében. Határozottan bólintott megerősítésképp, hogy ő aztán soha, egyetlen lábujjal sem akarna lányhoz ártó szándékkal érni. Feszült figyelemmel várta, hogy a fiúkra hassanak az egyszerű észérvek, de volt egy olyan érzése, hogy csak unták az élettelen boxzsákokat a terem túlvégében. Az ő arca meg egészen vernivalónak tűnt. Még mielőtt az ominózus bunyó bekövetkezhetett volna, Lili futni kezdett, őt pedig rántotta magával. Nem gondolkodott, csak hallgatott a parancsszóra és megszaporázta lépteit. Sok diákot és egyéb tereptárgyat kellett kikerülniük ahhoz, hogy megközelíthessék a kijáratot, de Zalán most már kétszer annyira figyelt a lába elé, nehogy megint elessen vagy belerúgjon valamibe. Kérdés nélkül szaladt ki az erőnlét termének ajtaján és nem állt meg egészen a folyosó végéig. Addigra már Lilit is leelőzte.
 - Nos. Ez tanulságos volt - fújtatta. A szíve jobban vert, mint amikor zuhanórepülésből teszi egyenesbe a seprűjét - Lehet, hogy... a szfinx edzőterme biztonságosabb lesz nekem innentől kezdve.
 Rákérdezett, hogy ne kísérje-e fel Lilit a gyengélkedőre. Más terve úgysem volt mára, csak leckét írni és hallgatni az eső zaját tovább a klubhelyiségük biztonságából. A másik még sokáig hallgathatta az úton bocsánatkérését, de Zalán biztos volt abban, hogy holmi monokli nem tántorította el újdonsült edzőtársát attól, hogy ne folytassa az akrobatika egyéb fortélyait megtanítani neki.

 
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 4. 22:27 Ugrás a poszthoz

Kornélia

Az elején még próbálta felvenni a fonalat és nagyban bólogatott, hogy minden információt megjegyezzen erről a Narutóról. Vagy Mary Sue-ról. Vagy Son... akárkicsodáról. Ilyenkor totális muglivilági analfabétának érezte magát. Persze, anyukája mesélt mugli dolgokról, de látszott rajta, hogy ő már szívesebben él abban a mágikus környezetben, amibe még édesapja vonta bele sok-sok évvel ezelőtt. Voltak mugli gyerekek, akikkel anno együtt lóghatott az utcájukban, de ők inkább gördeszkáztak vagy bicikliztek, amit esetleg tanult tőlük, az is megkopott már. Feladta végül és némán beletörődött, hogy ma sem lesz sokkal okosabb varázstalanok-témában.
 - Betörni? - Olyan hangnemben tört fel belőle a kérdés, hogy még Kornéliának is leeshetett, mekkora butaságot kérdezett. Persze nem akart bunkó lenni, de most rendesen meglepődött. Igen, tényleg nem bánta, hogy tanulás okán kint maradtak takarodó után. De attól még nem kívánta gyarapítani a listáját azokkal a bizonyos rovásokkal. - Nem, dehogy törünk be, ne beszélj sületlenségeket! - hangja suttogó volt, de nyomatékos. Ka kell, akkor a hátán cipeli vissza a lányt az Eridonig, csak ne tegyenek fölösleges kitérőket, hangulatos kastély ide vagy oda.
 Nem kérdőjelezte meg Kornélia tájékozódó képességét, ő amúgy sem tudta, merre van az Eridon körlete egészen pontosan. Így hát kénytelen volt engedelmeskedni. Amikor intett neki, utána eredt. Amikor csendre intette, megállt és fülelt. ​Amikor a másik lepakolt, értetlen pillantással jutalmazta őt.
 - Eltévedtünk? - kérdezte lassan, miközben ő is lepakolt. Megkérdezni? Mit és kitől? Nem akart túl sokat faggatózni, így előkapta farzsebéből a platánpálcát. A fény nem siekredett olyan erősre, mint azt Zalán szerette volna, így többször is megpróbálkozott a varázslattal. Lehet az volt a gond, hogy halkan mormolta a varázsszót, de nem mert hangosan beszélni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 4. 22:28
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 8. 00:49 Ugrás a poszthoz

Zente és Augustine

Már a klubhelyiség küszöbét érintette egyik lábával. Kezdte elhinni, hogy gyorsabb lehet. Aztán elért egy pontot, ahol a lábai még futottak volna, de a felsőteste elakadt. Halványkék szemei elkerekedtek s mintha esőfelhők borultak volna fölé, úgy sötétült el hirtelen a tekintete, amikor elakadt a lélegzete. Innen már nincs menekvés.
 Visszarántották őt és abban a pillanatban majdnem minden lélekjelenlétét abba próbálta fektetni, hogy talpon maradjon. Augustine rideg szavai hallatán lendíteni akarta pálcáját, de még ha esélyt is kapott volna erre, egy árva szót nem tudott volna kiejteni a száján. Örülhetett annak, ha gyorsan levegő után tudott kapni, úgy szorult rá torkára a pólója nyaka. A platánpálca szó szerint égetni kezdte az ujjait, szinte könyörgött azért, hogy használják. Mindhiába; Augustine egy gyors mozdulattal kicsavarta kezéből a pálcát, ami apró szikrákat szórva hullott esetlenül a kőpadlóra.
 Zalánt pillanatok alatt lefegyverezték, karját pedig a végletekig feszítették olyannyira, hogy halk reccsenés vert visszhangot a megfagyott levegőben. Kiáltani akart, de még mindig nem jutott levegőhöz. Hallotta, hogy Zente megteszi ezt helyette is. Szeme könnybelábadt, ahogy a fájdalom és az ellene dolgozó adrenalin futottak végig az idegein, versengve, hogy melyiknek sikerül felülkerekednie a testében. Utóbbit ismerte már nagyon jól. Azt hajszolta mindig, amikor seprűre ült. A fájdalomhoz viszont még sosem volt úgy igazán szerencséje. Csupán amikor álmodott, csak pár pillanatig. Utána az egész szertefoszlott. Ez most más volt. Kegyetlen ellenfélnek látszott. Bal kezében görcsösen markolta a kabalát, mintha remélne tőle valamit.
 Térdre kényszerült, ahogyan kirúgták alóla a lábát, ugyanakkor képes volt fellélegezni, amikor az ujjak a ruhája helyett a hajába kulcsolódtak. Az oxigén kész megváltást jelentett neki az adott helyzetben, annyi akaraterőt kölcsönzött neki, hogy Augustine irányába fordulhasson valamennyire. Másra nem volt ideje, a halántéka hangosan koppant a padlón. Muszáj volt valahogy leszednie magáról. Ez épphogy csak átfutott a gondolatai közt, akkor pillantotta meg Zentét, ahogy Augustine-ba kapaszkodott. Nem érezte, hogy ezzel ki lenne segítve, a szorítás nem enyhült... de talán...
 Fejét oldalra fordította, bár ez nem volt túl jó ötlet. Forgott vele a világ. Megpillantotta a pálcáját, nem messze hevert tőle a földön. Bal kezét nyújtotta felé, de nem érte el rendesen. Pár centin múlott. A már rongyosra gyűrt madártollal próbálta közelebb húzni magához. Amikor fogást talált rajta, nagyot lélegezve szorított rá. Idegen érzés volt bal kézzel fogni, de abban a pillanatban egyetlen érzet vagy érzelem sem volt ismerős számára. Csak a szíve, ami már a torkában dobogott, amikor esetlenül szegezte ellenfelére a pálcáját. Rekedten motyogta el a varázsigét.
- Protego.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 9. 14:45
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 12. 23:38 Ugrás a poszthoz

Médi

Igyekezett megfogadni a lány tanácsát, de fogalma sem volt, hogyan bánjon vele finoman úgy, hogy közben ne ugorjon ki a kezéből. Arról már volt egy sejtése, hogy nincs díjazva, ha a hasát fogdossák. Zalán mélységesen együttérzett az állattal, ha csak egy röpke pillanatig is. Ő sem szerette volna, ha akarata ellenére hasonló helyzetbe kényszerítenék. - Ez felettéb megnyugtat. Talán egyben marad az arcom. - ironizált egy félig kínlódó, félig cinkos mosollyal.
 Hátrált egy lépést Méditől és újabb kísérletet tett arra, hogy kényelmes pózt találjon a macskának. Abból az élményből merített, amikor a húgát kellett a kezébe vennie. Ott is ki kellett tapasztalnia, hogy milyen esetekben kezd el üvölteni és mikor marad egyben a fiú dobhártyája. Óvatosan alányújt és nem túl erősen körbefonta másik kezével, hogy még véletlenül se tudjon kibújni. Úgy látszott, a nyávogás alábbhagyott. Talán már nem nyomja olyannyira a veséjét, mint azelőtt.
 - Habcsók...? - kérdezte megrökönyödve Médire pillantva. Nem mintha joga lett volna bárki névadási szokását bírálni a kedvencére vonatkozóan, de a Habcsók véleménye szerint valami szelíd és végtelenül kedves állatra illene csak igazán. Nem úgy, mint erre a macskára, aki feszült figyelmet kezdett fordítani ismét Tekergő irányába.
 Pillantásával megpróbálta követni, merre mutatott a lány, neki először fel sem tűnt, hogy más is kint mászkál rajtuk kívül az udvaron. Igen, egyértelműen kerestek valamit. Remélhetőleg pont azt, ami náluk van. Médinek igaza lehet. Vállát vonta meg válaszképp, olyan "mi veszteni valónk van?" jelleggel. Bólintott egyet mellé, majd lassan, de biztosan megindult a lányok felé. Felsőbb éveseknek látszottak, akárcsak Médi. Amikor közelebb ért hozzájuk, udvariasan bemutatkozott nekik. - Őt keresitek esetleg? - tért rá a tárgyra reménykedve, majd lepillantott Habcsókra, aki goromba pofázmánnyal szemlélte az eseményeket.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 15. 01:49 Ugrás a poszthoz

Kornélia

Egy pillanatra belefagyott az épp megkezdett mozdulatába, mert nem éppen arra a válaszra számított, hogy "nem ismeri a járást". Száját nyitotta volna, hogy tovább kérdezősködjön, de Kornélia áhitattal teli pillantásától még furábban kezdte érezni magát.
 - Te kitől hallottál ilyet? - nem volt rá jellemző, hogy faggatózzon, de el sem tudta képzelni, ki olyan ütődött, hogy dicsérje őt. Ráadásul rosszul? Talán Teddy volt az. Ő már azért is mesternek hívta, mert képes volt kapaszkodni a seprűjébe. Vagy talán... nem, már az ötlet is nevetségesnek tűnt.
 Választ nem kapott, mert Kornélia eszeveszetten körmölni kezdett egy naplószerűségbe. Zalán homloka ráncba szaladt. Nem érezte még ennyire értetlennek és ostobának magát azóta, hogy Szofi unokatestvére valami mugli fiúbandáról kezdett el neki hadoválni, hogy mennyire tehetségesek. Szinte biztos volt abban, hogy egyikük hallása nem az egészséges tartományon belül funkcionál, és azt is tudta, hogy az övé tökéletesen működik, de attól még hülyén érezte magát.
 Kíváncsian olvasta a leírt mondatot. Kivárt, mert hát az eridonos biztosnak tűnt a dolgában. Megpróbált bízni benne, ha már az elejétől kezdve rá hagyatkozott. Kiderült, hogy a türelme kifizetődő volt, mert a lapokon lassan új mondatok sejlettek fel, más kézírással és nem utolsó sorban... nem épp a legszebb stílusban.
 - Elvarázsolt jegyzetfüzet? Nagyon király! - suttogta izgatottan Kornélia magyarátazát hallva, majd tétovázva folytatta. - ...mármint nem éppen kedves veled, de attól még zseniális. Hékás, ez lemajmozott engem?!
 Nem volt ideje akadékoskodni, mert megint léptek zaja ütötte meg a fülét. Ijedten húzódott még jobban a szobor mögé, majd elsuttogta az ellenvarázslatot, hogy a pálca fénye kioltódjon. Ami abban a pillanatban nem úgy látszott, hogy működni akarna. Kétségbeesetten pillantott le a kezére.
 - Várj egy kicsit. - hallatszott egy mély férfihang a folyosó végén lévő elágazásból. Zalán rémülten dugta be a pálcát a talárja ujjába, hogy a lehető legtöbb fényt eltakarja. Ijedten pislantott Kornéliára. Pedig már épp sikerült kideríteniük, hol járnak. Nem most kéne lebukniuk.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 15. 02:10
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 17. 01:18 Ugrás a poszthoz

Marina

Látszott rajta, hogy futott. Nem akarta megváratni a lányt, de annak ellenére, hogy már harmadjára ment végig a klubhelyisége és az előcsarnok közötti útvonalon, nem ez lassította le, hanem a Szfinx feladványa. Ott tökölt előtte legalább öt percet, de amint átjutott rajta, levágta a klubhelyiség egyik ablakpárkányára a gnómgumót és rohant is visszafelé. Az előcsarnokból kijutva seprűre szállt, de most nem szakadt el annyira a földtől, másfél méter magasan kerülgette a fel-felbukkanó akadályokat.
 Tudta, hogy várni kellett rá, de szemmel láthatóan nem sok kedvét szegte Marinának. A landolás kapkodósra sikeredett, épphogycsak nem bukott orra a Kométával. Döbbenten hallgatta, ahogy valósággal könyörögtek neki azért, hogy tegyen egy próbát a rellonos ajándékával.
 - Egészen biztos vagy benne? - kérdezte még utoljára, de látván a másik elszántságát e kérdésben, inkább elvette a neki nyújtott műalkotást. Cserébe felé tartotta a saját seprűjét, hogy vigyázzon rá. - Egy karcolást sem ejtek rajta, ígérem.
 Majdnem elveszett megint a nyél vésett mintáiban, amikor kereste, hol lesz rajta meg a tökéletes fogás. Kicsivel rövidebb volt, mint Zaláné, de ez sebességbéli különbséget nem kellett hogy jelentsen. Erről a fiú már az első levegőben töltött pillanatban meggyőződött. Épphogy elrugaszkodott a földtől, de a Fecske már rántotta magával. Már-már olyan érzés volt, mintha a jármű jobban vágyott volna erre a lehetőségre, mint bárki más a kviddicspályán. Vajon mikor repültek vele utoljára?
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 17. 21:45 Ugrás a poszthoz

Zente és Augustine

Érezte, hogy a hajába kapaszkodnak, de a lökés, amit a bűbájjal okozott, nem volt elég erős ahhoz, hogy lefejtse magáról Augustine-t. Aztán hirtelen mégis azt tapasztalta, hogy a szorítás gyengült, a másik súlya pedig lekerült róla. A miértek nem érdekeltél abban a pillanatban, örült, ha levegőt tudott venni anélkül, hogy kétszer körbefordult volna vele a világ. Szédült s bár nem érezte, hogy vérzik, tudta, hogy agyrázkódása van és az köztudottan nem a legegészségesebb dolog, ami történhet az ember fejével.
 Bal kezében görcsösen szorította még a pálcát, miközben kísérletet tett arra, hogy átforduljon a hátára. Érezte, hogy minden izom, ami a törött csont körül feszül, görcsösen megvonaglik, majd megtagadja a további működést a fájdalom jegyében. Először csak az üres plafonra tévedt a pillantása, utána úszott be a látóterébe az a tucatnyi szempár, ami fölé hajolva vizslatta őt. Volt egy tippje arra vonatkozóan, hogy egynél jóval többet lát, hiszen ennyien csak nem gyűlhettek oda... vagy mégis? Kérdésére válasz volt a csoportnyi suttogó hang, a nyöszörgések és az egyre hangosabb kérlelések Augustine felé, hogy hagyja abba. ​Hagyja abba? De hát leszállt róla. Akkor meg miért...?
 Csak felkönyökölni sikerült neki, de már az is soknak bizonyult. Csupán színeket látott először, amik nagyon lassan akartak csak körvonalazódni. Aztán felismerte Zente rémült arcát.
 - Augustine! - szólt rá emelt hangon. Több okból is meglepődött saját vakmerőségén. Egyrészt nem kívánt még egy olyan találkozást a padlóval, mint az imént. Ugyanakkor másnak sem kívánta ezt. Főleg nem a barátjának. Felemelte ismét a pálcáját, de több levitás is rászólt, hogy ne csinálja, mert ezzel nem old meg semmit sem. Csak Augustine figyelmét akarta elvonni, hogy ne bántsa Zentét. Remélte, hogy a rá szegezett pálca számít valamit. Még ő sem tudta eldönteni, hogy akar-e egyáltalán varázsolni, az arcán nem látszott a pontos szándék. De abban biztos volt, hogyha a másik hirtelen mozdulatot tesz felé, a sóbálvány átkot próbálja majd rászórni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 18. 15:29
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 18. 16:35 Ugrás a poszthoz

Autumn

  Persze még csak a tanév elejénél jártak, de Zalán már azt is teljesítményként könyvelte el magában, hogy pár hétig sikerült kimaradnia bárminemű balhéból, ami az iskola pletykafészkeinek szájában, vagy az Edictum szerkesztőinek tolla hegyén köthetett volna ki. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy megtanulta már, hogyan legyen láthatatlan az olyanok előtt, akik hozzá hasonlóan vonzák a drámát és a katasztrófát. Az órákon kívül nem sok helyen fordult meg, csak a szobájában, a nagyteremben és a kviddicspályán. Utóbbin még a szokásosnál is több időt töltött, oda nem merészkedett senki utána. Legalábbis, már nem.
 Az őszi nátha is túl sok időre zárta őt a négy fal közé és minden kimaradó pillanatot pótolni akart. Addig sem kellett mással foglakoznia. Ennek folyománya volt, hogy a héten már negyedszerre esett be egy órával takarodó után a klubhelyiségbe. Ez már nem csak a szobatársainak szúrt szemet, hanem Zentének is. Az egyik legjobb barátjának. Aki történetesen prefektus volt.
 Tudta, hogyha csupán Zente vajszívére hagyatkozna, akkor simán megúszta volna az egészet egy kicsit sem szigorúnak mondható szidással. De látta rajta, hogy olyan kényszerhelyzetbe hozta ezzel a fiút, amivel a morális mérlege még sokáig fog küzdeni. Hiszen akkor kivételezne vele pusztán azért, mert barátok. Nem volt sok kedve hozzá, de végül letisztázta a másikkal, hogy nem haragszik meg rá, ha a házirend megszegéséért felelnie kell.
 És így történt, hogy Zalánt egy hétfő délután leküldték a szertárakhoz. Rendrakás címszó alatt. 219-es polcsor. Ezzel kell kezdenie valamit. Nem látott először senkit sem, aki a megbeszélt helyen és időpontban ott lett volna, se tanárt, se sorstársat, akivel együtt kéne dolgoznia. Talán jobb is így. Megcsinálja, amit kértek tőle, és már itt sincs. Az eredmény magáért fog beszélni, ha bizonyítania kell, hogy foglalkozott a feladattal. Talárját és a táskáját ledobta egy füzetekkel megrakott szék tövébe, majd egy Lumost elmotyogván felmérte jobban a terepet. Az a világítás, ami önmagában jelen volt, nevetségesen keveset fedett fel az elhanyagolt raktárból. Fogalma sem volt, hogy hol és hogyan álljon neki. A polc egyik felében dobozok sorakoztak. Nem egyet már kirágtak a molyok, vagy egerek, vagy ki tudja miféle állatok szeretik ennyire a kartonpapírt, de nem egy doboz tartalma ömlött emiatt a földre vagy az alsóbb polcokra. Voltak ott még régi tankönyvek is, meg tekercsek, egyelőre beazonosíthatatlan tartalommal. Nagyot sóhajtott, mire az előtte lévő porréteg szárnyra kélt a levegőben és prüszkölésre késztette őt.

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 18. 19:55 Ugrás a poszthoz

Autumn

Amikor már rendesen levegőhöz jutott, akkor lett figyelmes arra, hogy megszólították. És nem éppen abban a formában, ahogyan azt remélte. Nem éppen az, akit remélt. A gyomra egyszer csak görcsbe rándult, amikor futólag végigpillantott Autumn-on. Egyedül nem érezte volna ezt akkora büntetéstnek, de a Danvers lány társaságában? Az már egészen más tészta volt.
 - Én is ezt kérdezném tőled - szólt, miközben leemelte az egyik kartondobozt a polcról. Hangja kimért volt, de azt a keserű élt már nem tudta jobban tompítani, felismerhető maradt. Látszott, hogy még a szívén viselte a legutóbbi találkozásuk fordulatát. -, de úgysem az én dolgom, nem igaz?
 Arról az esetről senkivel sem beszélt még. Még Zentével vagy Kornéllal sem. Nem tudta pontosan miért. Talán mert nem látta sok értelmét. Vagy mert megalázva érezte magát miatta. Pedig páran már faggatták a Leprikón Aranyában tett látogatása kapcsán. Azok is csak abból az ostoba újságból szedték minden elméletüket arról, hogy Zalán kikkel és hogyan barátkozik. Ha meghallották a Danvers nevet, fejüket összedugva súgdolóztak, nem érdekelve őket, hogy a pletykáiknak se füle, se farka nem volt. Aztán aggódva pislogtak rá, mintha tényleg érdekelte volna őket, hogy mi van vele.
 Az igazság az volt, hogy nem érezte túl jól magát a kastélyban. Két emberrel több, akit kerülnie kellett. Kettővel több, mint amit szeretett volna eredetileg.
 - Van rendes nevem is - motyogta maga elé, már inkább a doboz tartalmának, mint a lánynak.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 19. 00:42 Ugrás a poszthoz

Autumn

Nagyokat pislogott, bár ahhoz túl messze állt tőle, hogy a pálcával rendesen megvilágíthassa, mégis látott egy fémes csillogást a pulcsiján. Prefektusi jelvény. Zseniális. Immár másodszor sült fel azzal, hogy nincs tisztában a prefektusaik kilétével. Valószínű minden évben vár rá valami hasonló. Már csak arra volt kíváncsi, hogy Autumn direkt jött-e hozzá, vagy küldték őt. Nem tudta, hogy melyik válasz lenne kedvezőbb számára.
 Letette a dobozt, majd elkezdte lepakolni a többi dolgot is, hogy aztán kiválogatva mindent, rendezetten kerüljenek vissza a helyükre. Épp egy szétesőfélben lévő mappára fogott rá, amikor meghallotta a nevét. Talán ha gyakrabban hallaná a hangját, hozzászokna megint az enyhe akcentusához. De most feltűnt neki. Ahogy az is, hogy egyik percben a szavai hűvösen marnak, mint a csípős őszi szél, a másikban meg nyugodt, dallamos és tényleg hozzá szól. És sosem lehetett előre megjósolni, hogy éppen mi következik.
 Pont ahogy azt sem tudta mire vélni, hogy ennyire könnyed hangnemben próbált vele beszélgetni. Kérlelő tekintettel nézett a lányra, de csak egy pillanat erejéig. Miért csinálod ezt velem?
 Nem akart veszekedni, és őszinte sem mert lenni. Akkor talán megint olyat mondana, amitől akarata ellenére megsérti a másikat. Szóval inkább csak sodródott az árral.
 - Jó barátként próbálok viselkedni. - hangzott a magyarázat, s bár Zentére gondolt első sorban, ironikus volt a mondat kettőssége. - Idén az első. - Nem mert többet mondani, bár a másiknak lehetett sejtése arról, hogy Zalán átgondolatlan vakmerősége okán hányszor került már bajba. Neki is rengeteg kérdése merült fel, de ha őszinte akart lenni magával, nem akart igazából beszélgetni. Próbált a munkára koncentrálni, bár ez többnyire abban merült ki, hogy igyekezett tartani a pálcáját, miközben pakolt, hogy ki ne aludjon a fény, amit megidézett. Még egy frusztrált sóhajt is eleresztett, pedig nem volt rá jellemző, hogy felhúzza magát bármiféle feladaton.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 19. 10:39 Ugrás a poszthoz

Kornélia

Nem mert kilesni a szobor mögül, de hallotta, ahogy az illető meg-megáll egy ajtó előtt, benéz rajtuk. Megfontoltan indult a többi szobor felé is. Ha ennyire alaposan keresgél, akkor bizony meg fogja találni őket.
 Látta, hogy Kornélián még annál is jobban kiütközik a rémület, még a levegőt sem merte hangosan venni. Megkérdezte volna, hogy mitévők legyenek, de úgy látszott, az eridonos gyorsabb volt nála és előállt az ötletével. Zalán gyorsan fejét rázta az átok hallatán. Ha elkapnák őket mégis, kétszer annyi lesz a rovásukon. Egyébként sem lett volna képes egy vadidegenre bármiféle rontást ráolvasni. Nem bírta volna a lelkiismerete.
 Csak a figyelmét kell elterelniük valahogy, nem? Ha sikerül, elsurranhatnak mögötte és ráfordulhatnak a térkép szerint jelölt útvonalra. Mély levegőt vett. Tudta, hogy ami következik, az egyenlő lesz a szerencsejátékkal. Vagy engedelmeskedik a pálcája, vagy nem. Makacsul világított még mindig, amikor előhúzta, de próbált gyors és pontos lenni vele, hogy ne őket vegyék először észre. Egyenesen a folyosó irányába mutatott, ahonnan jöttek.
 - Capillux - motyogta határozottan, mire a pálcából piros szikra szökött ki és repült végig a folyosón.
 - Mi a fene... - most már ijesztő közelségből hallották a másikat. Zalán kapkodva rejtette talárja mélyére a pálcát, aminek úgy látszott, a fénye már kezdett halványulni. Pár másodpercig néma csend volt csak. Nem mert kinézni, hogy működött-e a figyelemelterelés, kivárt még. Aztán a kopogó léptek távolodni kezdtek, pont afelé, amerre a figyelemelterelő láng repült. A fiú könyökével oldalba böködte Kornéliát, jelezve, hogy jobb lesz, ha minél előbb kereket oldanak.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 19. 15:48
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 19. 23:17 Ugrás a poszthoz

Autumn

A válasza először egy határozott "nem" akart lenni. De bevillant a kép, amikor elszakította Augustine táskáját. Amikor egy prefektussal járatta a bolondját, hogy ne kapják el őt és Kornéliát. Amikor Zente csalódottan szemben állt vele, amiért későn esett be a körletükbe. Talán már tucadszorra. - Valahogy mindig összejön - vonta meg a vállát, mintha beletörődött volna már és meredten a polcot bámulta, ami már félig üres volt.
 Egészen addig észre sem vette, hogy Autumn közelebb lépett, amíg szeme sarkából meg nem pillantotta a polc felé nyúló kezét. Először meglepődött, majdnem leejtett egy újságkupacot, amit már alig fogott össze az a régi madzag, amit rákötöztek.
 Beszélt hozzá, ő meg csak állt ott és azt se tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Miért nem dühös most rá? És hova lett a gúnyos hangnem? Tisztes távolban is maradhatna, hozzá sem kéne szólnia. Mégis ott áll mellette. Immár nyakig a porban.
 Bocsánatkérően nézett Autumn-ra, mintha Zalán tehetett volna arról, hogy ilyen ez a hely. Aztán összeakadt a tekintetük egy pillanatra, amitől zavarában kiesett a pálca a kezéből. Az bánatosan koppant egyet a padlón, még gurult is valamennyit, majd a fénye egyszer csak kialudt. A fiú még az orráig sem látott, szemének szoknia kellett a félhomályt.
 - Bocsánat - mondta halkan, majd lehajolt, hogy megkeresse a platánpálcát.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 19. 23:21
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 20. 01:03 Ugrás a poszthoz

Autumn

Mire megszokta a sötétet, a fény miatt kellett hunyorognia. Ennek ellenére gyorsan megtalálta a pálcáját, aminek markolata hirtelenjében izzani kezdett az ujjai közt. Nem értékelte túlzottan Zalán figyelmetlenségét. Halkan felszisszent, majd zsebrevágta a pálcát. Az a főnix sem lehetett kevésbbé makacsabb, amelyik a tollát adta bele. Kicsit emlékeztette valakire. Nem, véletlenül sem arra, aki előtte állt.
 Kihasználta inkább a lehetőséget, hogy a lány fényt tart neki. Gyorsan el is vette Rue elől a dobozt, hogy ne járjon megint úgy, ahogy az előbb. Bővel elég volt, hogy Zalánnak lesz egy szégyenmenete a klubhelyisége felé, feje búbjáig porosan, amikor itt végre végez. A másik nem érdemelte ezt.
 Az utolsó mondat hallatán megütközve nézett Autumn-ra. Kicsit felkészültebben érte, hogy a zöld szemek már őt vizslatták, de attól még ott volt az a kényelmetlen érzés a gyomrában, amitől nem tudott szabadulni. Válla megcsuklott, óvatosan letette, ami a kezében volt. Vagy ötször végiggondolta, mit akar mondani. Most nem beszélhet ostobaságokat, így is elég volt a rovásán a lány szemében.
 - Miért volnál bármiért hibás? - kérdezte őszinte kíváncsisággal. Szomorúság telepedett a hangulatára, fura elegyet alkotva az értetlenséggel. - Ezért nem akartál idáig beszélni velem?
Vagy azért nem, mert túlságosan gyerek vagyok ahhoz, hogy bármit megértsek belőled?
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 23:33
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 20. 23:40 Ugrás a poszthoz

Autumn

Igyekezett követni a lány előtörő gondolatmenetét, de ez a szituáció felkészületlenül érte. Nemcsak az, hogy találkoznak ma, de hogy Rue rögtön a tárgyra tér és meg akarja beszélni az egészet. Felért egy hideg zuhannyal. - Mert nem tudom eldönteni, hogy mit akarsz, Autumn. Egyszer azt mondod, hogy meg szeretnél ismerni, utána meg azt érezteted velem, hogy nem vagyok jó társaságod. Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, mert bizalmatlan vagy az emberekkel, de... Úgy éreztem, nem akarod, hogy a közeledben legyek, amikor elutasítottad a bocsánatkérésem. Vagyis hogy feltételhez kötötted. - Utóbbi mondatát halkabbra vette. - Én meg egyáltalán nem akarok rád erőltetni olyat, amit nem szeretnél. Ezért nem kerestelek.
 Elcsendesedett megint, mert tudta, hogy most fognak veszélyes vizekre evezni. Winter lett a téma. Zseniális. Látszott Zalánon, hogy olyan megfontoltan beszél, mintha minden szava egy-egy húzást jelentene a ravaszon orosz rulettben.
 - Ami azt illeti... Amikor tényleg sértegettem, te nevettél. Csak amikor azt mondtam, hogy... - próbált visszaemlékezni, mit is mondott pontosan. Hogy ő törődni próbált Rue-val? Nem. Nem, nem így fogalmazott. Azt mondta, hogy Winter nem törődik vele eléggé. Szent szalamandra, ha az ostobaság fájna...
 - Ne haragudj, kérlek. Igazad van. - a padlót kezdte bámulni szégyenében, bal kezének ujjait pedig a halántékához szorította. Akaratlanul kitapintotta rajta a heget. Ha a pálca fénye úgy vetült rá, talán Autumn is észrevehette néha. - Csak... A bátyád rendkívül tehetséges abban, hogy felbosszantsa az embereket. - Nem tudta ennél kifinomultabban megfogalmazni, hogy egy orbitális tahónak tartotta, aki valószínűleg mások csesztetésével próbálja feledtetni magával a saját gondjait. Amik Merlin tudja, hogy miféle dolgok lehettek.
 - Akkor már ketten gondoljuk így. - még mindig nem volt biztos magában, olyan érzés volt neki ez a beszélgetés, mintha folyamatosan a tűzzel játszana. Ujjai az éppen kezében felejtett papírtekercs kilógó sarkával játszadoztak. Nem tudta, hogy elég volt-e, amit mondott, vagy talán túl sok. Legrosszabb esetben minden olyan lesz, mint eddig volt. Maradnak a folyosón ejtett kínos pillantások és egymás kerülgetése.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 10:35
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 21. 12:25 Ugrás a poszthoz

Teddy

- Versenyre? Azzal még várnék - mondta sietve, még mielőtt a dicséret túlságosan Teddy fejébe szállna és komolyan sportkarrierbe akarna kezdeni. Nem gondolta át azt sem rendesen, hogy a fiút igencsak nehéz lesz navigálni a levegőben, hogyha egyszerű kifejezéseket nem tisztáz vele, mint a pörgés, forgás, a hurok, a csavar és társai. Feszült figyelemmel kísérte a mutatványt, ahogy megkerülte őt. Hogy ne veszítse szem elől, vele együtt forgott.
 Értékelte, hogy tanítványa látott fantáziát a lovas hasonlatában, de a "hóó" itt sajnos nem működött. Ellentétben azzal, ahogy áthelyezte a súlypontját a seprűn. Néhány dologra azonnal ráérzett, ígéretesnek tűnt... volna, ha nem néz vissza rá, aminek következtében - és amiért még nem értette a döntés fogalmát - átfordult és immár fejjel lefelé lógott a semmiben.
 Zalán felpattant a Kométára, hogy minél előbb Teddy segítségére siessen. Örült, hogy volt most annyi lélekjelenléte, hogy veszettül kapaszkodott a nyélbe, csak kérdéses volt, meddig bírja.
 - Hát ha neked tetszik így, ki vagyok én, hogy beleszóljak? - mondta halkan nevetve, amikor közel repült hozzá. Ebből a helyzetből csak a tapasztaltak lennének képesek visszaküzdeni magukat ülőhelyzetbe, szóval neki kellett valahogy segítő kezet nyújtania. - Kapaszkodj - hangzott a figyelmeztetés, majd egy méterrel lejjebb ereszkedett s megkísérelt a másik hóna alá nyúlni, hogy saját kezűleg forgassa át a srácot.

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 21. 23:23 Ugrás a poszthoz

Marina

Egyre feljebb emelkedett, menet közben nem tudta megállni, hogy ne pördüljön meg egyszer-kétszer a seprű nyelének tengelye körül. Ez az egyszerű trükk gyakorlatilag veszélytelen volt, ha a megfelelő gyorsasággal repült az ember. És annak a Fecske egyáltalán nem volt híján, sőt! Hamarabb gyorsult fel, mint a Kométa.
 Szeme sarkából látta, hogy Marina próbálja utolérni őt. Meglepődött kicsit, de egyáltalán nem bánta, hogy a lány kezébe vette a dolgokat és a seprűjére szállt. Látszott minden mozdulatán, hogy tudja, mit csinál. Bár Zalán szeméből nem sokat láthatott a védőszemüveg miatt, az a széles vigyor és a tüdejét széthorpasztó kurjantása választ adhatott a rellonos kérdésére. Mámorító érzés volt ezzel hasítani az eget.
 Nem akart túl magasra repülni, látta, hogy kicsit le is maradtak tőle. Megfordulhatott volna simán is és kezdhette volna a zuhanórepülést. De abban hol van a móka? Irányba tartotta, meg is indult vele lefelé, de aztán a lábával enyhén ellökte magát a járműtől. Mellette zuhant egy darabig, szabadon, de azért a kezével stabilan tartotta Marina kincsét. Most már biztos volt abban, hogy hívhatja így. Még bőven a magasban járt, amikor úgy érezte, elkezdhet fékezni. Nem ismerte még annyira a Fecskét, hogy tudja a határait, így ismét a lába közé fogta azt a csodát és finoman maga felé kezdte húzni a nyelet. Lomha, de biztonságos ívben hozta vízszintes helyzetbe magát, majd égkék pillantásával Marina után kezdett kutatni.
 - Imádni fogod! - kiabálta, ahogy közelebb repült hozzá. - Megpróbálsz átszállni rá? - Bár észrevette, hogy a lány ügyesen repül, nem tudta, hogy az eféle mutatványokkal mennyire van megbékélve. Lilit ismerte csak, aki előszeretettel csinált ilyen mozdulatokat rajta kívül. Levegőben seprűcsere és társai. De hát landolni és ott cserélni is egy percbe telik csupán, az sem lett volna tragédia.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 23:23
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 22. 00:16 Ugrás a poszthoz

Autumn

  Ezt az oldalát még nem látta idáig, de volt egy olyan érzése, hogy az ilyen alkalom ritka is, mint a fehér főnix. Szívét melengette, hogy őszintén beszélnek hozzá, ugyanakkor aggasztotta is, hogy Autumn kényelmetlenül érzi magát ettől. Mert hogy kényelmetlenül érezte magát, látszott rajta. Zalán először nem nézett fel rá, de tekintetével a kezét követte, ami ugyanúgy pótcselekvés után kutatott az övéhez hasonlóan.
 - Van, amikor meg is érdemlem - vallotta be egy sajnálkozó mosoly kíséretében. - Csak ne várj utána a következő büntetőmunkámig a beszélgetéssel. Mert akkor kénytelen leszek megint szabályt szegni és azt ugye senki sem akarná. - A hangjából is lejött már, hogy nagy kő esett le a szívéről, még viccelődni is megpróbált.
 - Ezen majd dolgozni fogunk - bólintott egyet, majd amikor lerakta a tekercset, kísérletet tett arra, hogy megint Autumn-ra nézzen. Alig várta, hogy ezeket a szemeket újra mosolyogni lássa. Vissza akart volna fordulni a munkájához, amikor szemet szúrt neki, hogy a lány arca nem a pálcából áradó fény miatt ilyen sápadt. Ajkait összepréselte, mert nem akarta kinevetni, de úgy érezte, muszáj szólnia róla, mielőtt még így vonulna ki a teremből.
 - Nem éppen hétköznapi a sminked. És el kell, hogy szomorítsalak, de nem is áll olyan jól. - Utalt a végkony porrétegre, ami az arcát borította. Keze akaratlanul megindult felé, azonban nem sokkal előtte meg is állt, amikor rájött, hogy mit művel.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 22. 00:53
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 22. 10:47 Ugrás a poszthoz

Kornélia

  Nem habozott, amint Kornélia nekilódult, szaladt utána. Még jó, hogy utána, mert nem egy könyvet kapott fel a lány mögött a földről, amit siettében elejtett. Több saroknál most már feszülten tartotta vissza a lélegzetét, a lépteire pedig odafigyelt, hogy ne csapjon velük túl nagy zajt.
 Volt egy pillanat, amikor az eridonos az egyik folyosóra kiérvén megállt és a falnak dőlt. Zalán szívverése ahhoz hasonlatos volt, mint amikor a Kométa sebességének határait feszegette: vadul zakatolt és nem úgy nézett ki, hogy hamar csillapodni fog. Letette megint a cuccait, kezével a térdét támasztotta, mintha kilómétereket futottak volna idáig. Belőle is előtört a nevetés, amikor meghallotta Kornélia visszafojtani próbált kuncogását.
 - Az nem kifejezés, hogy betojtam. Idáig mindig megúsztam... - szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy most vallott be egy olyan bűnt, amin egyelőre a saját háztársai sem kapták rajta. Nem mindig figyelte az időt, amikor este kiment repülni a pályára.
 Szemét forgatta a rossz szóviccen, majd amikor már rendesen levegőhöz jutott, kihúzta magát és széles vigyor kíséretében jegyezte meg. - Ha ennyire szeretnél jövőre is éjszakába nyúlóan tanulni, ki vagyok én, hogy megállítsalak benne? Csak ígérd meg, hogy addigra megneveled azt az izét - célzott a modortalan naplóra, majd ismételten felcuccolt. - Menjünk. Azt hiszem már tudom, hol vagyunk. A következő kanyarnál én a lépcsőházak felé kell forduljak.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 22. 23:58 Ugrás a poszthoz

Autumn

Vicces volt a helyzet abszurditása. Igaz, hogy nem volt mintadiák, ennek ellenére sosem állt szándékában kilógni a magaviseletével vagy pontlevonásban részesíteni a házát. Amíg ide nem került, azt hitte, hogy a legnagyobb bajkeverők és szándékos szabályszegők kapnak büntetőmunkát. Most már rájött, hogy ez azok jutalma, akik nem elég ravaszak és körültekintőek, amikor a házirend megszegésének tudatában cselekszenek. Van még hova fejlődni.
 - Nem mondtam, hogy neked segítek. Te megoldod a bizalmi problémáidat, én meg dolgozom azon, hogy megérje bízni bennem. - bíztató mosoly jelent meg a szája sarkában. Komolyan gondolta, amit mondott. Nem csak Autumn volt az, aki nehezen bízott meg benne. Rami is tartott egy kimért távolságot kettejük között, mert sokáig nem hitte el, hogy Zalánnak köze sem volt ahhoz a nevetséges Edictum cikkhez. Az is aggasztotta, hogy olyan könnyen cserbenhagyta tavaly az egyik legjobb barátját, aki a legkevésbé sem érdemelte meg. Az pedig, hogy a saját szülei kételkedni kezdtek nyáron a szavában, egyértelművé tette, hogy a "megbízható" kifejezés hátracsúszott pár helyezést az őt jellemző szavak között.
 - Ami azt illeti, az én művem volt - vallotta be kínjában nevetve. - Ha Zentén múlik, megúszom egy szóbeli ejnyebejnyével. Kicsit csiszolni kell még a prefektusi szigorán.
 Sietve elhúzta a kezét és hagyta, hogy Rue megoldja a por-problémát sajátkezűleg. Elgondolkodva figyelte őt. Már nem érezte kínosnak, hogy rávetült a tekintete. Talán kissé túlzásba is esett, amikor a lány kikérte a véleményét, mivel olyan közel hajolt, hogy már bőven túllépett vele a személyes tér határán.
 - Tökéletes - állapította meg, mert a feladatát mégiscsak komolyan vette. Ugyanakkor nehezére esett először visszahúzódni, mert megint körüllengte őt az az ismerős-ismeretlen illat. Már csukott szemmel is meg tudta volna mondani, hogy Autumn-hoz tartozik, de ha körül kellett volna írnia, bizony nem sikerült volna neki.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 23. 01:06 Ugrás a poszthoz

Autumn

- Reméltem is, hogy hagyod, hogy egyedül csináljam. Nekem bőven elég, hogy... - itt vagy. A polcok már egészen üresek voltak, de lehet, hogy egy portörlő hasznára vált volna, mielőtt mindent visszarámol. Köhögni kezdett, mert már nagyon piszkálta a torkát ez a levegő. Erre még nem ismert semmiféle bűbájt. Úgy tett, mintha az utolsó kijelentése semmiség volna, ellentétben Autumn kérdésével, amit először nem is értett igazán. Beletelt kis időbe, mire felfogta, mire céloz. Hát persze. A heg. El is feledkezett róla.
 - Az? - ellépett a polctól és megpróbált kitérni a pálca fénye elől. Azt hitte, már a fél iskola ismeri a szóbeszédet, de úgy látszik a levitások nem merték annyira hírét vinni, hogy a házukon belül miféle balhék folynak. - Semmi - vágta rá s hangjában feszültség csendült, ami árnyalatnyi szégyennel vegyült. Minél később szerez róla tudomást Autumn, annál jobb. Persze a barátai között már inkább viccelődött vele, de attól még nem volt szép látvány, amikor Augustine teljes erőből a padlóba verte a fejét. Nem vágyott az emberek szánalmára.
 - Ha annyit mondok, hogy ostobaságot csináltam, nem faggatsz tovább, ugye? - félve tette fel a kérdést, de reménykedett abban, hogy a válasz egy egyszerű "nem" lesz. Megkerülte a másikat, miközben a bejárat melletti szekrény felé vette az irányt annak reményében, hogy ott talál valamiféle takarítószert.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 2. 01:03
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 23. 20:44 Ugrás a poszthoz

Zente, Augustine és Tanár Úr

Látta, hogy a másik mozdul és tudta, hogy muszáj lenne megint mágiát használnia, de a felé boruló Zente teljesen kitakarta előle Augutine-t. A varázslatot a felénél elharapta, hiszen szépen is nézett volna ki, ha a saját cimboráját érné egy sóbálvány átok. Fájdalmasan felnyögött, amikor ráestek. Nem tudta tovább tartani magát, visszacsuklott a földre.
 Érezte, ahogy a pálcája bosszúsan újból felizzott, immár bal kezének ujjait égetve ezzel. Nem érdemelte ki ezt a pálcát, futott át hirtelen az agyán a gondolat. Nagyobb tenni akarás volt benne, mint a gazdájában. És ezt a bűvös tárgy is megérezte. Hiszen mi másért viselkedett mindig annyira öntörvényűen? Mi másért okozna Zalánnak fájdalmat? A platánpálca bizalmat helyezett belé azzal, hogy őt választotta. De eddig nem volt képes úgy igazán kiérdemelni.
 Főleg abban a pillanatban, amikor Augustine kicsavarta a kezéből egyetlen esélyét az önvédelemre. Nem kellett sok erőt fektetnie a lefegyverzésébe, mert a fiú az ájulás határása ért. Izmai elernyedtek, szemét lehunyta és egyetlen vágya az volt, hogy a háztársai által keltett moraj, Zente kérlelő hangja és Augustine gusztustalanul magabiztos fenyegetőzése abbamaradjon. Legyen végre csend és hagyják őt békén.
 Kívánsága pillanatokon belül valóra vált és bár a döbbenetét szavakkal nem lehetett leírni, csak arra futotta a maradék erejéből, hogy újra kinyissa a szemét. És akkor meglátta az okot, ami miatt megfagyott a levegő is. Keserű tornyosult fölé, olyan kisugárzással, hogy Zalánban félelem ébredt. Nem is kevés. Először nem értette, hogy mit kérdezett, csak Zente habogós magyarázatából sikerült kikövetkeztetnie.
 - Az én hibám, Tanár Úr. - mondta erőtlenül. Behunyta ismét a szemét, mert biztos volt benne, hogyha a férfivel összeakadna a tekintete, nem merné folytatni a magyarázatot. - Egyedül akartam elintézni.
 A világ megint fogorgni kezdett vele. - Szédülök - motyogta alig hallhatóan Zentének. Megégett ujjai kitapintották a földön hagyott tollat, amit oda is tolt barátja felé azzal a szándékkal, hogy vigyázzon rá most helyette is.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 23. 20:46
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 14:51 Ugrás a poszthoz

Teddy

- Merlinre, Teddy, a seprűnyélbe! - vágta rá gyorsan, amint észrevette, hogy a fiú belé próbál kapaszkodni. Nos, így lényegesen nehezebb, de annál érdekesebb mutatvány fog kerekedni ebből. Az fülsiketítő üvöltésre egy halk sóhaj és egy szemforgatás volt a válasz. És még az anyja őt tartja túl hangosnak. Szívesen bemutatná neki ezt a gyereket, csak a kontraszt érzékeltetése végett.
 - Nem fogsz leesni. Foglak. - ennél nagyobbat nem is tudott volna hazudni. Ha Teddy nem tudja tartani magát, Zalán aztán kapaszkodhat belé, de biztosan le fognak esni mindketten. Nem volt elég izom rajta ehhez. Talán ha teljesen alá repül, akkor mindketten megússzák ép bőrrel, a Kométa megtartja őket.
 Most, hogy fejben átpörgette a lehetséges B tervet, megpróbálta véghezvinni az eredetit. Megragadta a másik kezét és megindult a seprűjével felfelé. A Kométa picit lomhábban mozdult, jelezve ezzel, hogy nem tehervontatásra készítették, de attól még úgy látszott, hogy lassan, de biztosan sikerül visszaforgatni tanítványát az eredeti felállásba.
 - Oké. Nézd a lábam - mondta határozottan, majd bemutatta, milyen az, amikor a lábtartón áthelyezve a súlyát dönti magát jobb, majd bal oldalra. - Nem csinálok semmi mást. Nem kell a kezem hozzá. Ha érzed, hogy felsőtestel dőlsz az egyik irányba, lábbal korrigálsz. És akkor nem fogsz lefordulni olyan könnyen. És az orrod elé nézz. - Az utolsó tanács kicsit szigorúbban csengett, de barátian vállbaveregette, jelezve ezzel, hogy csupán nem szeretné, hogy baleset érje.
 - Hagyjuk a pörgést. Láttam, hogy a hurkot szeretnéd megcsinálni. Legyen az a mai cél. Gyere! Csak csináld, amit én. - azzal fordított egyet a kométa nyelén és elindult a pálya széle mentén. Először a fölhöz közeli, lassabb körökkel kezdte, hogy biztosra menjen, Teddynek sikerül egyensúlyban tartania magát. Utána tervezett gyorsítani. Mert a hurokhoz kelleni fog egy bizonyos sebesség.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 18:16 Ugrás a poszthoz

Marina

  Lesütötte tekintetét egy pillanatra és szerény mosollyal fogadta Marina dicséretét. Nem gondolta, hogy amikre képes a seprűn, azok kiemelkedő tehetségre utalnának, de tény, hogy pontosan képben volt azzal, mi történik körülötte a levegőben, mire vigyázzon és hogyan időzítsen. Ez talán csak tapasztalat, semmi több. Hiszen már hatéves kora óta repült. Volt ideje belerázódni.
 Meglepettség suhant át az arcán, amikor Marina arra készült, hogy felálljon a Kométára. Persze gondolhatta volna, hogy az a család, ahol ilyen jó állapotban megmaradt egy Hollósi seprű, az tudhat egyet s mást és nem kell sokat győzködni majd, hogy cseréljenek helyet a levegőben. Ajka elnyílt a csodálkozástól és a kezét emelte, hogy ha a lánynak szüksége lett volna rá, rá tudjon támaszkodni.
 - Csak óvatosan - tette hozzá sietve, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy a másik stabilan áll, megkísérelt ő is felemelkedni. Sokkal körültekintőbben csinálta a mozdulatsort, mint a saját seprűjén, mert még fogalma sem volt arról, milyen súlyelosztásban marad tökéletesen álló helyzetben a járgány. - Háromra. - Marina arcát figyelte, hogy bármyilen kételye van a mutatványt illetően, azt időben észrevegye rajta. Hagyta, hogy ő kezdjen számolni és akkor ugorjanak, amikor készen áll.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 24. 18:19
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 19:42 Ugrás a poszthoz

Autumn

Ha nem a heg körül forgott volna a téma, talán hangosan is megjegyzi, hogy mennyire örült most annak, hogy renesen a nevén szólítják. Nem tudta, hogy a kora milyen körülmények között fog leközelebb gondot jelenteni közöttük, de úgy tervezte, kiélvezi, amíg nem kölyökként hivatkoznak rá. Különben is. Az, hogy sokkal fiatalabb, nem kéne, hogy számítson egy barátságban, nem igaz? Nem kéne, hogy számítson...
 - Nem akartam, hogy összeforrasszák - vetette oda félvállról. Azt szerette volna, hogy maradjon egy emlékeztető arról, mik a következményei annak, ha visszavág a provokációra. Törött csontok, sebek és szégyenérzet, semmi több. Talán Winter is ezt tette volna vele, ha Autumn nem szól rá Zalánra időben.
 Eközben kicsit nagyobb lendülettel nyitotta fel a szekrény ajtaját, mint kellett volna. A bútor fájdalmasan nyikordult, de szerencsére akadt benne néhány hasznos dolog. Többek között egy rongydarab, amivel végigmehetett a polcon. Nem érezte, hogy ennél alaposabb takarítást érdemelnének azok a kacatok.
 Visszafordult és meglátta Rue féltő pillantását. Igen, pontosan ezt szerette volna elkerülni. Már elég embertől megkapta ezt a nézést és örült, hogy lassan mindenki számára elfelejtődött a történet. Talán Améliát kivéve. Amikor Zalán már eszméleténél volt és fogadhatott látogatókat a gyengélkedőn, első dolga volt a lánynak, hogy kiosszon neki egy nyaklevest és kiselőadást tartson arról, hogy a Levita megítélése és értékei milyen súlyosan csorbultak a verekedésnek köszönhetően. Már megbocsátott neki azóta. De biztosan nem fogja elfelejteni.
 - Egyáltalán nem titkolom - kezdte megint s próbált nyomatékos lenni anélkül, hogy ridegnek tűnne. Elnagyolt mozdulatokkal áttörölte a polcokat, majd beletúrt az eslő dobozba. Egy évtizeddel ezelőtti Edictum szám lapult benne és még több tucatnyi másolata. Nyilván a kutyának sem kellett, de nem az ő dolga volt eldönteni, hogy kidobásra kerüljön-e vagy sem. - Ez abszurd. Nincs gondom a bizalommal, csak nem látom értelmét annak, hogy újra beszéljek róla. Pont most.
 Kiválogatta és visszapakolta az összes újságot, amit elszórtan talált. Ezzel jelentősen leapadt a földön lévő kupac. Elégedetten fújta ki a levegőt. Már nem sok volt hátra. A következő mondatai sokkal szelídebbnek hatottak, mint a makacs, témát terelő hozzászólásai.
 - Nézd, beszélni fogok majd róla, oké? Csak... most nem ezzel akarok foglalkozni. Kérlek. - tette még hozzá és kérlelő tekinettét emelte ezzel egy időben Autumn-ra. - Szívesebben hallgatnám, hogy te mesélsz valamit. Valami bíztatóbbat. Hallom, jól sikerültek a vizsgák. Még évfolyamelső is lettél.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 3. 21:02
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 23:48 Ugrás a poszthoz

Autumn

- Most nem mondom el. - Megállt az egyik nagyméretű üvegcse törölgetésével, hogy elgondolkodjon a válaszon. - A titkot egyáltalán nem árulod el senkinek. - Naiv megjegyzés volt a részéről. Ideális esetben tényleg így kéne működjön.
 Majdnem elejtette az üveget, mert épp le akarta pakolni, csak a világítás már jószerével önálló életet élt és hangulata szerint tűnt el vagy vetült ismét a munkaterületre. Rue ezután következő sóhaját aranyosnak találta. Mintha minden sértődöttség végleg távozott volna a kifújt levegővel együtt.
 Zalán ajka fülig érő félmosolyra húzódott, amikor Autumn tényleg mesélni kezdett. Tehetséges volt, ezt biztos a tanárok is látták rajta. Csak úgy látszott, még mindig kívülállónak érzi magát úgy is, hogy már lassan egy éve itt él. De szerencsére eszébe jutott egy emlék, amit már itthon szerzett. Több kellemes élményre van csak szüksége, és ki tudja? A végén még tetszeni is fog neki itt.
 Ettől a ponttól érezte azt, hogy nem volt kínos már a csend köztük. És bár kellemes lett volna akár így is maradni, muszáj volt reagálnia valamit.
 - Mit csinálsz kedden tanítás után? - hangja szórakozott volt, ugyanakkor határozott. Szemeivel a másik arcát fürkészte, hátha többet mond majd neki egy apró rezdülés, egy megjelenő ránc, egy rejtegetni akart mosoly vagy épp grimasz.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 24. 23:50
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes RPG hozzászólása (211 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Fel