Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az éjszakai beszélgetés amolyan tinédzser dolog, ami nagyon jó, csak aközben az ember nem gondol arra, hogy a másnap vészesen közeledik, és reggel fel kell kelni. Mielőtt eljöttem volna Zalántól, biztosítottam, hogy az egyik házimanóval lehangszigeteltettem a szobáját, így nem kell aggódnia semmi miatt, de ha esetleg baj lenne: a szomszéd szobában megtalál. Szóval a három óra alvás...
És csengetnek. Fejemet kapom fel a nappaliban, szélesen mosolyodok el Zalánra, mert ez egyet jelent azzal, hogy Szofi megérkezett. Mankómra támaszkodva állok fel, majd indulok el az ajtó felé, ahogy a manó mellett már apám áll és kezel le Szofi apukájával. Szemöldököm szalad ráncba. Arról nem volt szó, hogy apa itthon lesz. A torkomban lévő gombóc kicsit jobban duzzad, mint kellene neki. Amint úgy érzem, hogy a vége felé közelednek, lassan lépek ki a fal takarásából, hogy megláthassam Szofit. Merlinre, tényleg itt van. És tényleg lány.
Nagyobbat nyelek a kelleténél, kékjeimet kapom el róla. Nem kell félreérteni, nem ért váratlanul, hogy lány, hiszen tudtam, és a Szofi név is sok mindent elárul, de az teljesen más, hogy itt áll előttem és láthatom. És együtt fogjuk tölteni a napot, ráadásul mindig mellette kell lennem, nehogy baja essen, és... Merlinre, ezt nem gondoltam át. Nagyon nem. Lehet erre utal mindig anya, amikor azt mondja, hogy kicsit érdektelenebbül állok bizonyos kérdésekhez, mint kellene? Egészen eddig rá sem paráztam, hogy Szofi tényleg jön, de most, hogy itt áll az ajtómban, minden megváltozik. Ráadásul, sandítok felé ismét, automatikusan kihúzom magam, egész aranyos. Erősebben szorítok a mankóra, ahogy apámra nézek, lassan lépek előrébb és mutatkozok be a férfinek.
- Athanaczkovics K- Saul Kornél, örvendek - egyetlen pillanatra akadok meg a középső nevem miatt, legszívesebben elpirulva fordulnék el, de csak megfeszített állkapoccsal, egyenes háttal rázom meg a felém nyújtott jobb kezet. Kékjeim ismét Szofira esnek, majd lépek oldalra, hogy a két felnőtt elköszönhessen egymástól. Rögtön lépnék Szofi és Zalán felé, de a vállamon érzett szorítás állít meg. Felpillantok rá.
- Minden oké lesz, apa. Pandát tegnap belovagolták, Mountain szépen dolgozik együtt Zalánnal. És ott leszek - pár mondat arról mennyire bíznak bennem, büszkék rám, örülnek annak, hogy jöttek a barátaim, majd hagy ott. Pár pillanatig nézek utána elhúzott szájjal, majd lépek Zalánékhoz.
- Szia Szofi - mosolyodom el féloldalasan, míg az egyik manó lép rögtön a lány csomagjaihoz, hogy elintézhesse. - Örülök, hogy itt vagy - köszörülöm meg torkomat, apró pír borítja el arcomat. Csak remélem, hogy nem feltűnő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ennél rosszabbul valószínűleg nem sülhetne el az egész. Mármint de. Van ennél rosszabb opció is a fejemben, de ha nagyon specifikusan gondolok rá, akkor attól félek, még a végén valósággá válik. Nem akarom magam már az első három percben szénné égetni Szofi előtt, amikor most találkozunk először. Valószínűleg nem utoljára, úgyhogy csak még inkább meg kell erőltetnem magam, hogy ne legyen kellemetlen.
- Óóó, igen - köszörülöm meg torkomat véletlenül sem feltűnően arra, hogy várta. - Hát… itt vagy - remekül haladok. Nem az értelmes emberi entitás felé, hanem a “hülye-vagyok-ne-haragudj-rám” lény felé, ami lássuk be, annyira nem kecsegtető a jövőre nézve, amikor még egy ideig össze leszünk zárva.
Zalánra kapom fejemet, őszintén mosolyodom el szavai nyomán, majd követem végig, ahogy Szofi bevágja a… a nem tudom mit. A lányos bájait? Öm, szerintem nem szabadna így hívnom, mert ha Zalán rájön, lenyakaz. Tiszteletben kell tartanom, hogy Szofi a rokona, hiába lány. Mert még mindig az. Sajnos - nem sajnos. Egyáltalán nem sajnos - nem változott ez az elmúlt percekben sem. A lépcső felé fordulok, majd pár másodperc - részemről tartandó - csend után fordulok vissza feléjük.
- Szeretnéd kicsit… nem is tudom. Rendbe tenni magad vagy ilyesmi? - dörzsölöm meg tarkómat zavartan, lehajtott fejjel csak Zalánra sandítok. - A lovak készen várnak benneteket már - köhintek aprót kihúzva magam. - Szóval nem kell sietnünk sehova. Inni vagy enni valamit? - kapom el Szofi tekintetét egyáltalán nem olyan magabiztosan, mint ahogy az kívülről tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A szemeim már golyóznak, ahogy a lelátón ülve követem végig ide-oda Zalánt. Éppen szemeimet dörzsölném meg mikor rám parancsol. Összerezzenve akad meg a mozdulat, majd pislogok rá. Megmerem kockáztatni, hogy soha nem láttam még barátom arcán ilyen elszántságot, amit meg is értek, azonosulni is tudok vele, mert kicsit a jövőbeni magamat látom lóháton, de...
- Oké-oké - emelem fel kezeimet védekezően, ahogy beáll elém. Fejem billen félre. - Csak előtte igyál - fogom meg az üveget, majd kezemet le-fel emelgetve várom kérdő tekintettel, hogy melyik felnél jön el az a rész, hogy elengedhetem és el is kapja.
- Nem azért, Zalán, de rosszul nézel ki. Biztos vagy abban, hogy az a megoldás, hogyha túlhajtod magad? - ártatlan kérdés, de teljesen komolyan gondolom. Akaratlan sandítok a mankóm felé, mert tudom, hogy én is ilyen leszek, így kicsit képmutatónak érzem magam, de attól még... aggódom. Régen volt Zalánnak nyugodt éjszakája, a legtöbbet végig is asszisztálom, de kötve hiszem, hogy így kellene megoldania. Fejemet megcsóválva nézek vissza rá. - Felejtsd el - tartom magam elé az órát, kezemet emelem fel, hogy rajtolhassak neki és az órát is elindítsam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Látványosan húzom el a számat a válaszra, fejemet automatikusan hajtom lejjebb. Nem mintha rajta akartam volna lenni azon a listán. Fejemet emelem fel, ahogy meghallom az üveg jellegzetes hangját, majd kapom is el a levegőben. Fel sem nézve teszem magam mellé azonnal, és adom meg a jelet Zalánnak.
Szememmel követem végig, ahogy száguldozik a pályán, ahogy megoldja a problémát, majd ahogy háton fekve lebeg be elém.
- Nem teszem - bólintok aprót, a stoppert teszem a magam mellé gyűrt pulóverre. Kezemet sokkal tovább tartom ott, mint indokolt lenne, szemem sarkából figyelem a még mindig lebegő barátomat.
- Nem tudom, hogy kerültem fel arra a listára - szólalok meg kis idő múlva. - Indokolatlannak érzem, mert vannak nálam sokkal... öm... kompetensebb srácok is - billen fejem a mankó felé jelentőségteljesen. - De ha Szofi szerint rajta a helyem, akkor... nem tudom. Oka van? - fordítom vissza fejemet Zalán felé kérdő tekintettel. Mintha megerősítést várnék tőle, és talán tényleg azt várok, csak azt nem tudom miért. Szofi tett arra a listára, aminek van jelentése. Vagy csak túl gondolom. Valószínűleg az utóbbi, hiszen alig ismerjük egymást, ráadásul ha valami jelentése lenne, akkor az elsőnek kellett lenne volna lennem, nem? Merlinre mondom, nem kellene ennyit agyalnom ezen.
Hangosan sóhajtok, szinte már gondterhelt.
- Ki az a Dönci? Szofi említette, hogy meg kell sétáltatnia, de - akadok meg egy pillanatra. - Szóval soha nem láttam állattal - köhintek aprót, ahogy zavartan befejezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szívem hevesebben kezd dobogni Zalán kijelentésére. Ő tudja. Még sincs semmi értelme annak, amit mondd. Az első dolog, amit meglátnak az emberek, az a mankó, hogy tudnak tőle elvonatkoztatni? Soha nem láttak még nélküle. Lemondóan sóhajtok, csak beszélek öntudatlanul, aminek meg is van az eredménye - fejemet kapom fel ijedten, barátom vonásait fürkészem.
Alsó ajkamba harapva bólintok egy aprót. Tehát szerelmi csalódás. Akkor ez elég sok mindent megmagyaráz. Oké, hazudok, semmit nem magyaráz, de legalább arra a három másodpercre elhittem, amíg megfogalmazódott a gondolat.
- Öm - szalad ráncba a szemöldököm. - Beszéltünk, igen. Hát... a klubhelyiségben... szóval a klubhelyiségben olvastam a listát, amikor csatlakozott hozzám és kiderült, hogy ő írta a cikket - köhintek ismét. - Így gondoltam, hogy úgy gondolja, rajta van a helyem. Van ennek értelme egyáltalán? - túrok tincseim közé fájdalmasan nevetve.
- Szóval kiderült, hogy ő írta, majd félreértett, úgyhogy mondtam, hogy nagyon jó lett a cikke, megölelt és elszaladt azzal, hogy meg kell sétáltatnia Döncit - de ha végtermék, akkor sem láttam állattal sétálni a lányt. Lehet csak átvert a kellemetlen szituáció miatt, és így akart belőle kilépni, Zalán meg segít neki? Nem, Zalán nem ilyen. Halkat sóhajtok. Szofinak pedig nincs oka hazudni. Ez az egész egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bár a feltett kérdés költői, mégis kapok rá választ, ami kicsit kizökkent. Amúgy sem vagyok valami határozott ezzel a témával a kapcsolatban, erre...
Erre Zalán magasodik fölém, szinte minden fényforrást elvágva a testével. Ennyit akkor arról, mennyire jó délutánunk lesz. Elnyílt ajkakkal billen fejem hátrébb, felfelé pislogok rá, tekintetem fokozatosan kerekedik ki.
- Mi... de... - kezdek bele, mikor folytatja, így megakadok. Rá tud pörögni az ilyesmire. - Jaj, nem! Engem nem zavar, hogy a listán vagyok. Mármint egy kicsit de, mert nem értem, és nem tudok vele mit kezdeni, ami a saját baromságom, hiszen a legtöbben bóknak fognák fel gondolom, de az nem, hogy Szofi... érted - vakarom meg tarkómat zavartan. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem érti. Ne viccelj velem, én sem érteném, ha neki állna hebegni meg habogni a legjobb barátom, mint valami szerencsétlen. Ráadásként még hadarna is.
Térdemre könyökölök, előre hajolva dörzsölöm meg szemeimet hangosan sóhajtva. Tenyerembe támasztom arcomat.
- Gondolom nem mész több kört - biccentek a seprű felé lemondóan. Akkor erről beszélni fogunk még egy ideig. Nem nagyon van más választásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Furcsállom, hogy a listán vagyok, valahol kicsit feszélyez is talán, de nem mondanám, hogy rosszul érint. Igyekszem tényleg bóknak felfogni az egészet, talán, ha másra nem is jó - mert kötve hiszem, hogy egyetlen lány is odajönne hozzám, a dolog romantikus mivoltával ismerkedni - szerezhetek barátokat. Akik eddig nem tudták, hogy létezem, talán így... fene essen bele az egészbe, főleg, hogy Zalán elkezd járkálni. Oké. Végleg elvesztettem.
Ép térdemre könyökölök, tenyerembe támasztom arcomat, amíg várom, hogy valamit mondjon. Amire elég erőteljesen ráncolódik a szemöldököm, lassan fel is egyenesedem.
- Miről beszélsz? - nézek rá értetlenül, miközben agyamban pörög, amikor együtt voltunk a birtokon. - Furán viselkedtem? Miért? Merlinre, mit csináltam? - kerekednek ki kékjeim. Bárhogy emlékszem vissza a mozzanatokra, a történésekre, akár a kúriában, akár az istállóban, a pályán, nem akarja felidézni az agyam. Furán viselkedtem. - Akkor... akkor szánalomból rakott a listára? Mert furának tart? - ráncolódik a szemöldököm, mert nagyon mély gondolkodásokba kezdek. Ez egyre rosszabb. Az csak még inkább, hogy annyira elvisznek a saját gondolataim, nem is reagálok Zalán monológjának további részeire: nem erősítem meg, de nem is cáfolom, hogy Szofi mondott volna esetleg olyat. Nem is tette, de hát... tenyerembe temetem arcomat. - Én meg még elhittem, hogyha másra nem is, akkor barátkozni jó lesz az a lista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem vagyok mentálisan sérült - legalábbis eddig ezt gondoltam -, de hogy most biztosan nem értem miért kapom ezt a nézést tőle, az is biztos. Az sem segít, ahogy kifejti, mégis mi történt. Biztosan kijelenthetem, hogy elvesztettem a fonalat, Zalánnak meg még van ideje ugrálni, amikor belül hatalmas krízisekben vagyok.
Ismét térdemre támaszkodom, csak oldalasan sandítok rá, hogy végig nézhessem a romantikus pillanatot a könyvvel, amiben nem az ő kézírása van. Szemöldököm ráncolódik, de kell még pár másodperc, amíg sikerül összeraknom. Vagyis csak sikerülne, mert barátom levetődik mellém, majd megszólal. Vállamat vonom meg lezseren szavaira, mert nem olyan nagy dolog az, ha valaki tetszik valakinek, főleg nem a mai, modern világban. Ezeket meg tényleg bókna- várjunk csak.
Kékjeim kerekednek ki, lassan emelkedem fel, kihúzom magam a padon és csak bámulok magam elé. Beértek a szavai. Több másodpercre vagyok csendben, zavartan túrok a hajamba, ahogy elfordulok.
- Merlin szakállára - motyogom magam elé heves szívdobbanásokkal. - Ez... nem - temetem fél tenyerembe arcomat hitetlen. - És most... most mit kellene tennem? - pislogok oldalvást Zalánra, hátha tud valami értelmeset mondani, még akkor is, ha Szofiról van szó. Szofiról, aki az ölelés után... - Merlinre - kapom fel fejemet. - Akkor azért futott el az ölelés után?! - emelkedik meg hangom kicsit. És igen. Még mindig Zalántól várok választ. Ismétlem: Zalántól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azóta sem sikerült kihevernem azt az Edictum cikket, főleg miután Zalánnal is beszéltünk a lelátón. Azóta csak még inkább nem tudom valahogy elűzni a gondolataim közül. Éppen ezért rohanok - kis túlzással - a Pol által meghatározott helyre, mert szükségem van valakire, aki lány. Aki megérti, mi a fészkes fene folyik itt. Legalább minimálisan, mert ha nem, akkor tényleg elvesztem és iskolát kell váltanom. Amit mondjuk elég nehéz lenne beadni a szüleimnek, mert észérvem nincs rá. Szóval lábaimat szedve, amennyire tőlem telik, robbanok be a társalgóba, ami tényleg mindig üres. Fura. Még oda sem érek, sőt, még fel sem fogom a jelenlétem a helyszínen, Pol már zavarba hoz. Arcomon csattan tenyerem, ahogy igyekszem eltakarni.
- Nem vagy vicces. És ne hívj így, mert... nos, mert ne. Zavarba ejtő és semmi olyan nem történt, plusz nem is fog valószínűleg, csak... aj, csak még jobban összezavarsz! - tárom ki kezeimet, majd dörzsölöm meg szemeimet, hogy levetődjek az első vízszintes felületre. - Nem tudom. De azóta furán néznek rám néhányan, néhány lány meg nevetgél, ha elmegyek mellettük - ráncolódik szemöldököm. Bár az lehet Zalánnak szól, ahogy eddig mindig történt. Kérdéses, ha nincs velem, akkor hogy szólhatna neki, mi? - Azóta meg beszéltem Zalánnal is, és... öm... ez egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden reményem Polba rakom, hogy tudjon segíteni. Mióta az iskolába kerültem, nem állok a helyzet magaslatán, de ha így folytatom, onnan is le kell szállnom, ahova eddig feltornáztam magam kommunikáció szinten. Ez a hátránya, ha évekig magántanulónak kell lenned, mert a felnőttekkel való kommunikáció nem ugyanolyan, mint a korombeliekkel.
- Hogy hogyan? Reggel felkeltem, minden oké volt, majd a kezembe került az Edictum legújabb száma, ahol valami pasis lista közepén virított a nevem - felelem immár mellette ülve. - Nem akartam elhinni, és őszintén még mindig nem akarom. Aztán kiderült, hogy Szofi írta. Tudod, Zalán unokatesója, a lány, aki volt a birtokon is szünetben - magyarázom hadarva az egészet, hogy be tudja azonosítani a levitást. - Hát így a lehet legrosszabb. Szofi írta a cikket. Szofi szerint a listán van a helyem. Utána megölelt, majd elfutott én meg nem kaptam szikrát. Maaaaajd - nyújtom el a szót érezhetően kétségbeesve, ami nevetésbe is torkollik, miközben felegyenesedem egy mély sóhaj közben. - Zalán közölte, hogy szerinte tetszem neki. Mármint Szofinak. Azért vagyok a listán - harapok alsó ajkamba. Fejemet ingatom meg a kérdésre, fáradtan dőlök hátra a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hangtalan motyogok magam elé, ahogy kifigurázom Polt, majd szinte már durcásan támasztom arcomat tenyerembe. Ennek így semmi értelme, amikor csak még jobban összezavarodok azzal, hogy ismét el kell mondanom a történetet. Főleg a Zalános részt. Az a legrosszabb. Nem hiszem el, hogy erre Zalán hívta fel a figyelmem. Hogy lehetek ennyire vakon?
- Igen, Szofi - erősítem meg, majd folytatom a monológot, ami még mindig hihetetlen. Hogy az ördögbe kerültem én ilyen helyzetbe? Én vagyok a srác a mankóval, akit mindenki sajnál, kivéve azok, akik ismerik és vége.
- Jól van már! Most teremts le, mert nem volt egyértelmű! Mit tudom én miért tett rá. Mert kedves? Azt akarta, hogy rokkantként is legyen esélyem? - tárom szét karjaimat teátrálisan. Hátradőlve csapódok a kanapénak, karjaimat fonom magam előtt össze.
Fejemet oldalra fordítva nézek hitetlen rá. Beszélni vele? Erről? Hát hülyének vagyok nézve? Mégis, hogy kellene? Szia, az unokabátyád azt mondta, tetszem neked. Így van? Végül is nem lenne rossz, azon kívül, hogy elsüllyednék zavaromban és szégyenemben.
- Hát segítened kellene. Leginkább - nézek rá még mindig kicsit kikerekedett szemekkel. - Mármint mindketten tudjuk, hogy borzasztó vagyok ilyen téren, szóval... várj, hogy tetszik-e? Honnan kellene azt tudnom? - szalad ráncba szemöldököm, ahogy előre fordulok ismét elgondolkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

De ez mégis hogy történhet meg? Ennyire nem lehetek szerencsétlen. Mármint a mellékelt ábra szerint még annál is jobban az vagyok, de ez már akkor mindennek az alja. Én azt hittem csak közvetlen, mert ismertük egymást már, találkoztunk, eltöltöttünk pár napot egymás mellett, meg ilyesmi, erre... erre nem. Vagyis de, csak nem. Van ennek így értelme?
- Mi? - kapok észbe, fejemet kapom fel rá. - Te miről beszélsz? - követem végig, ahogy a cuccait kezdi belegyömöszölni a táskájába. - Elvesztettem a fonalat teljesen - vallom be, miközben felkelek én is és kapom magamhoz a mankót elsődlegesen, mert nem kellene összeesni, majd a táskámat a vállamra.
- De hát... Merlinre, várjál már! - torpanok meg, Zalánt kezdem fürkészni. Csendben vagyok pár pillanatig, ahogy a gondolatok kattannak a helyükre, és lassan ugyan, de minden infó a helyére kerül. Nagyon lassan. Sokkal lassabban, mint az tőlem, ízig-vérig levitástól elvárható lenne. Szégyen. - Azt akarod mondani, hogy Szofi rám szállt? Nem csinált semmit, Zalán. Mármint tényleg nem, nem csak úgy mondom. Kellemetlenül érintett a lista, de nem miatta. Bárki írta volna azt a listát, furán érezném magam - vonom meg vállamat.
- És nem tudom. Mire gondolsz? - kérdezek vissza, ahogy lassan elindulok Zalán felé, remélhetőleg ő is elindul, mert mire lekászálódom innen, minimum a VAV-ra készülhetünk már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Adni alá a lovat. De mi alá? És mivel? Jó, ez az egész kezd egy olyan irányba elmenni, amikor az elvesztettem a fonalat kijelentés már nem elég. Komolyan beteget fogok jelenteni és eltűnök a föld színéről is, amikor ennyire értetlen vagyok. Vagy csak buta. Franc sem tudja már.
Nevemre állok meg ismét, most én fordulok Zalán felé már a lépcső ki tudja hányadik fokáról nézek vissza. Arcom megnyúlik, kékjeim kerekednek ki, ahogy szótlanul csak fürkészem barátomat. Nem tetszik. Ó, Merlin éledjen fel, jöjjön ide, és vigyen magával! Erősebben markolok a mankómra, ahogy lesütöm tekintetem, majd nagyjából ezzel egy időben nevetek fel zavartan.
- Hehehe. Dehogyis. Nem - legyintek egyet felé, majd indulok el ismét lefelé. Legszívesebben rohannék, és a kastélyig meg sem állnék, de valószínűleg kitörném a nyakam, plusz Zalán a szobatársam. Sehogy nem jó. - Nem tetszik - jelentem ki bátortalanul, és egyáltalán nem meggyőzően. Nem mondhatom el neki, hogy Szofi azért... nos, szép lány. Igen. Maradjunk is ennyiben és ne menjünk tovább, mert félő, hogy olyan határt lépek át, amit nem kellene. És Zalán barátsága sokkal többet ér, minthogy egy ilyesmi dolog miatt elveszítsem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azt mondja nekem, tudom-e? Persze, tudom, azért ülök itt teljesen kétségbeesve, mint akivel most közölték, hogy soha többet nem ülhet lóra. Oké, ez végül is megtörtént, de tudjuk, hogy nem így lesz, úgyhogy mindegy.
- Ha te mondod, akkor elhiszem, de... ugye nem tapasztalatból beszélsz? - ráncolódik szemöldököm, majd kapom felé fejemet. Nem mintha sokat tudnék segíteni neki, ha éppen kipécézték maguknak valami lányok, de legalább egy tanárnak szólhatnánk vagy ilyenek. Ott van például Brightmore, tőle mindenki fél, szóval nem lenne rossz döntés. - Nem tudom. Csak mondtam neki, hogy jó lett a cikke. A listától elvonatkoztatva - szögezem le még az elején, mielőtt még bárki azt hinné, hogy a lista nyert meg. Nos... nem.
- Mondjuk útmuuu- mi?! Nehogy megkérdezd! Merlinre, Pol, ne! Jó, de... várj. Grace igent mondott? - pislogok rá várakozóan, türelmetlenül ficergek a helyemen, mert hát azért képben vagyok ám én itt a dolgokkal és bakker, mennyire önző vagyok! Egészen idáig a saját problémáimat halmoztam rá, míg az ő élete is zajlik és a legjobb mederben, ami csak lehet, mert szinte biztos vagyok abban, hogy az eridonos igent mondott neki. Mi mást is tehetne? Pol elragadó és kedves.
- Hát az, hogy nem tudom. Amikor Zalán megkérdezte, minden erőmmel próbáltam tagadni előtte, de... nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam - és csak még tovább mar a bűntudat, amiért nem mondtam el neki, hogy lehetséges, hogy tetszik az unokatesója. - Csak így simán? Elé álltál és közölted, hogy tetszik neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Meg kell tanulnom hazudni. Legalábbis nem jönne rosszul ilyen helyzetekben. Abban nem vagyok biztos, hogy ezt pont a legjobb barátom ellen kellene majd felhasználnom, de hát... abban sem vagyok biztos, hogy tetszik. Tetszik? Most komolyan, honnan kellene tudnom?
Ajkaim nyílnak el, hogy rákérdezzek a lányos írásra a könyvben, de végül összepréselem azokat. Mindezek után lehet nem kellene feszegetnem a határokat. Így is kicsit úgy érzem, mintha valami rosszat tettem volna. Plusz, hogyha valóban ismerkedne valakivel, úgyis elmondaná. Erre vannak a legjobb barátok: ezeket megbeszélni, és ha tanácsot nem is tudok neki adni, de legalább meghallgatnám. Mire nem vagyok jó, látod?
Lemondóan sóhajtok, majd fordulok előre és indulok el megint lefelé. Kint várom meg Zalánt, amíg rendbe szedi magát, és meg sem állunk a Nagyteremig. Legalább az biztos, hogy rendesen tudtunk vacsorázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bólintok. Nem mondanám jónak, de mondjuk jobb, mintha friss lenne az a tapasztalat. Tudom, hogy az embernek vannak, sőt szükségesek az életébe a rossz tapasztalatok is, mert azoktól fejlődünk, de ha elkerülhetőek, főleg az ilyenek és ehhez hasonlóak, akkor inkább meg se történjenek.
- Tényleg nem - szalad ráncba szemöldököm, ahogy magam elé nézek. Hirtelen ölelt meg. Utána sietve köszönt el, majd konkrétan elrohant. Azért tette volna, mert zavarban volt?
- Hát nem tudom. Te mindig olyan jókedvű vagy és határozott. Szerintem egész jól viselnéd azt is, ha nemet mondott volna. De ha nem történt meg, annak nagyon örülök - bólintok végül határozottat. Jó tudni, hogy vannak ilyen határozott személyiségek is a baráti körömben, mert Pol mellett tényleg mindig olyan érzésem van, mintha bármire képes lennék. Kivéve arra, amiről ténylegesen szó van, márpedig: Szofival alig lehetnék képes bármire. Egy kész csődtömeg vagyok. Tenyerembe temetve arcomat dőlök előre.
- Van egy olyan érzésem, hogy Zalán nem örülne neki, ha a tetszene az unokatesója - amit valahogy meg is tudok érteni. Először fejemet fordítom Pol felé, majd törzsből fordulok felé, ahogy mesélni kezd. - Bátor vagy. Akkor nekem is ennyit kellene tennem? Szofi elé állni és megkérdezni, tetszek-e neki? Ez sokkal könnyebben hangzik, mint megcselekedhetőnek érződik - csúzok lejjebb a kanapén, abban a reményben, hogy esetleg elnyel. Vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem vagyok biztos abban, hogy minden szavát értem. Mármint érteni értem, csak nem feltétlenül úgy, ahogy kellene. Nem olyan bonyolult? Fenéket nem. Igaza van, tényleg ölelget, amikor én nem teszem meg, keresi a társaságom, ami nem zavar, mert szeretek a közelében lenni. Mindig vidám leszek tőle, hiszen Szofi kisugárzása maga a vidámság, ami átragad rám is. De ez... nem baj, nem? És attól még nem biztos, hogy tetszik. Még ha aranyos is a mosolya, és ahogy örül dolgoknak.
- De ha rossz kedved van, akkor ne rejtsd el - ráncolom szemöldököm. - Keress meg és beszéljünk róla - mosolyodom el féloldalasan. Szeretnék akkor is Pol mellett állni, amikor nem olyan kicsattanóan boldog, mint ahogy a legtöbbször, hanem amikor valami nehézségen megy át. Ezért vagyunk barátok.
- Értem, persze, de ez akkor sem olyan egyszerű. Mármint gondolj csak bele: Szofi fontos neki, együtt nőttek fel lényegében, mintha a húga lenne inkább. Jó, van neki húga, de Szofi is olyan neki - legyintek egy aprót. - Ha kiderülne, hogy tényleg tetszik, akkor... nem tudom. Nem akarom elveszteni a legjobb barátomat - és nagyon sokáig az egyetlen is. És ha tetszik, ez miatt meg Zalán megorrol rám, akkor mi a teendő? Mélyet sóhajtok és igyekszem eggyé válni a kanapéval. Eddig nem haladok jól.
- De az olyan... fura. Megkérdezem én. Egyszer. Valamikor - biztosan nem mostanában. Előbb Zalánnal kellene beszélnem, hogy lehetséges, hogy hazudtam neki a lelátón, amikor azt mondtam, nem tetszik Szofi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden ember a saját problémáit érzi a legnagyobbnak. Mikor otthon kellett maradnom, és a tanárok váltakozva jöttek hozzám, én is így éreztem. A legnagyobb probléma volt a világon, hogy nem mozdulhattam ki, hogy nem elég, hogy eddig, de ezután sem lesznek barátaim. Amint a kastélyba jöttem, tudtam, hogy ezen változtatni kell, és igyekeztem is ennek megfelelően cselekedni: lassan, de biztosan lettek barátaim. Pol egy közülük, aki mellett ott szeretnék állni teljes vállszélességgel. Csak bólintok. Próbálja is meg. Azért vagyok.
- Zalán... védelmező. Főleg Szofival és a húgával is valószínűleg. Nem tudom, hogy bemerném vállalni, hogy bevalljam, tetszik Szofi. Mármint... honnan tudom egyáltalán, hogy tetszik? - nézek rá értetlen megint, kékjeimben a színtiszta értetlenség, kis kíváncsiság és kétségbeesés villan meg. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.
- Ez egész jó ötletnek hangzik amúgy - gondolkodom el hangosan. - Csak valószínűleg rád néznék mindig, hogy szemtől szemben is kapjam a támogatást, ami meg elég hamar lebuktatna minket. Oké. Beszélek majd Szofival, amint összeszedtem a bátorságom - bólintok határozottan egyet térdeimre csapva, mint öregapám teszi mindig, ha kicsit többet ivott a kelleténél, és elhatározásra jutott bármilyen apró dologgal kapcsolatban.
- Megnézzük a Nagytermet? Hátha kiraktak valami uzsonnát. Olyan sokat beszéltem, megéheztem - nevetek fel hangosan, majd állok fel és nyújtom Pol felé kezemet, hogy felsegítsem, majd induljak a Nagyterem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mióta Adler előtt álltunk a szívem ki akar ugrani a helyéről. Akkor és ott azért, mert éppen apám hamis aláírásával ellátott kikérőt nyújtottam át neki, onnantól meg azért, mert bejött: mehetünk Almádiba Zalánnal.
Fejemet csóválom meg barátom felé, ahogy szorosan a nyomába szegődök, véletlen se hagyjuk el egymást az emberek között.
- Esélytelen - szorítok rá vállára bátorítóan, majd megyek tovább. - Én csak azt remélem, hogy nem lesz tele annyi ismerőssel, mint azt elsőre gondolnám - igen, most kezd bennem tudatosulni, hogy a családom igen érdekelt a hasonló sporteseményekben, úgyhogy elég nagy az esélye, hogy valaki észrevesz minket. Valahol a táskám legalján kell lennie egy sapkának, annak meg elégnek kell lennie, hogy az évek óta pályán nem látott kölyköt elfelejtsék az aranyvérű öregek.
Rendíthetetlenül megyek előre, a Kométán tartva a szemem, mert ha az megvan, akkor Zalán is. Amikor kikerülünk a tömegből mély levegőt veszek, előrehajolok, térdeimen támaszkodom meg, ahogy felfelé pislogok. - Miért vannak ennyien? - fordulok előre, egyenesedem fel és pár pillanatnyi kutakodás után a táskámban, nyújtok egy palack vizet Zalán felé. Hirtelen fordulok teljesen Zalánhoz.
- Nincs nálad véletlenül egy műbajusz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szavaival együtt szalad ráncba szemöldököm.
- Jó, az mondjuk pont érdekel is. Hol lesz? - állok már mellé, mikor a térképet tartja a kezében. Annyira nem bonyolult a felépítése a rendezvényhelyszínnek egyébként, valószínűleg azért, hogy az olyan elveszettek se vesszenek el, mint amilyen én vagyok.
Felegyenesedve, és kicsit értetlen hagyom, hogy végig mérjen. Fél szemöldököm emelkedik meg. - Elég egy sapka is - legyintek. - Gondolhattam volna előre, hogyha már sport orientált családból származom, ráadásul űzöm is, sok esély lesz arra, hogy legyenek ismerősök. Bocs - sandítok rá a térképről. - Veszünk valamit, ami eltakarja legalább viszonylag az arcom, és megnézzük a pályát, amin mész - jelentem ki határozottan, majd a térképről elvéve tekintetem indulok el a vásár felé.
Nagyjából már az első bodega előtt megállok és szuggerálom a lehetőségeimet, de ezek a sapkák nevetségesek. Elhúzott szájjal indulok a következőhöz, morogva adok hangot elégedetlenségemnek. - Hihetetlen, hogy egyetlen normális sapka sincs. Ez tényleg olyan nagy kérés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sikeresen vergődtünk át a tömegen azért, hogy ne találjak semmi használhatót. Az embert azt hinné, nem kér sokat egy egyszerű sapkával, de ezek szerint mindenki elvárását túlszárnyaltam telhetetlenségből. Nem akartam feltűnő lenni, de nem nagyon van más választásom.
Főleg, ha Zalán partner abban, hogy karácsonyfa legyek. Megmerevedve hagyom, hogy a fejemre húzza az ocsmány sapkát, majd a napszemüveget is és totálisan szkeptikusan - lenyűgözetlenül - nézem barátomat.
- Ettől nem csak én vakulok meg, hanem mindenki, aki rám néz - közlöm a tényt, majd kezeimet kinyújtva kezdek el tapogatózni, hogy mégis merre megyek, mert a készítőnek annyi esze nem volt, hogy valami blokkoló bűbájt tegyen a szemüvegre: ÉN ne vakuljak meg. Elég, ha mások teszik. De nincs esélyem. Ennek köszönhetően sétálok neki egy állványnak.
- Jó - kapom le a fejemről a kiegészítőt, majd összehúzott szemekkel fókuszálok Zalánra. - Valami kevésbé vakítót szerezzünk inkább, mert itt halok szörnyet - teszem vissza a helyére a szemüveget, majd veszek le egy másikat, ami talán annyira nem vészes. Lendületesen húzom is fel. - Na? - fordulok barátom felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én magam vagyok egy nem igazi, de megteszem kategória, úgyhogy az öltözékem is tökéletesen megfelel így. A legjobb, ha nem vagyok feltűnő, annak ellenére, hogy a sapkát nem vettem le a fejemről, hanem büszkén hordom.
Igen, át a tömegen is, hogy tátott szájjal bámuljam a lányt, aki sehogy nem esik le a seprűről, mindegy mekkorát ugrik. Kékjeim csillogva figyelik a kecses mozdulatokat, amiket művel, tudatosan kell összpontosítanom arra, hogy a szám csukva maradjon. Nincs mese: ha egyszer megízlelted vagy így, vagy úgy a repülés adta szabadságot, akkor mindegy milyen ingerként kapod, csodálkozva bámulod. Mert én azt teszem. Bámulom. És nem csak a mutatványt, magát a lányt is. Észbe kapva kapom el tekintetemet és fordítom el fejemet is: Merlinért nézek egy idegen lányt!
Torkomat köszörülöm meg. - Menjünk tovább, mert ha itt ragadunk, lemaradunk egy csomó mindenről - mutatok előre fele, ahol pár srác körül tömörül ismételten elég nagy tömeg. Választ sem várva furakszom át az embereken és állok meg a másik tömegben. Szerencsére a sapka elég feltűnő, úgyhogy nem aggódom, hogy Zalán nem talál meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Morogva fogom meg másik kezem felkar részét, ahogy oldalba bök. Ezzel párhuzamosan fordulok is el, nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyva, hogy még visszajöhetünk. Meg a fenéket! Azt.
Biccentek, hogy menjen csak, kékjeimmel addig követem alakját, ameddig csak tudom, míg a tömeg be nem záródik és el nem tűnik. Akaratlan gondolok arra, hogy pár hónap múlva már az én versenyemre lógunk el. Igen, az ellógás része annyira nem szimpatikus, de apa soha nem engedett volna el. Főleg nem Zalánnal. Ha a csapatomnak jöttem volna szurkolni, gondolkodás nélkül aláírta volna azt a fránya papírt, de így... alsó ajkamba harapva indulok el Zalán felé. Messze van még az, hogy én versenyezzek, de Zalán lehetősége meg itt van az arcunkban. Erre kell koncentrálnom.
- Tudjuk - felelem Zalánnal egyszerre a férfinek. - És mégis meg fogja nyerni - vetem át karomat barátom vállán szélesen vigyorogva, hangom magabiztosan csendül fel, ahogy a férfit fürkészem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ritkán fordul elő, de még a legjobbakkal is megesik, hogy késnek. Ez én voltam a mai elméleti animágia óráról. A késést ne úgy értsük, hogy beestem órakezdés után húsz perccel - azért mindennek van egy határa -, hanem, hogy a megszokott helyemre esélyem sem volt ülni, mert mindenki befoglalt mindent. Így történt, hogy intettem Zalánnak és Korinak, majd vágódtam le az első sorba. Végül is mindegy hol unom végig az órát.
Lusta tekintetem emelem a berobbanó alakra, arcomat támasztó kezem esik le hirtelen, ahogy agyam felfogja, amit lát. Kiegyenesedem, a mellettem elsuhanó eridonos után nézek, azzal a lendülettel állok is fel - és jelenleg engem sem hat meg mélyen, hogy Ardai tanárnő még nem jelezte az óra végét. Kékjeim szikrákat szórnak, megkerülve a padot indulok el hátrafelé, de mire odaérnék Autumn ismét rohan. Felmorranva nézek utána, a tanerőnek adott válaszától állnak fel a pihék tarkómon - és ez nem az elismerésem jele.
- Nem hiszem el - dörmögök halkan, miközben Zalán felé fordulok és szemben találom magam az Edictummal. Amivel nem lenne baj, de gyors szkenn után... a cikkel. Kikerekedett kékekkel pillantok barátomra.
- Most viccelsz velem, ugye? Nem elég, hogy beront és megaláz, de mindezt ezért? - bökök az újságra mérgesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy pördülök meg tengelyem körül, öröm nézni, főleg azoknak, akik tudják, hogy viszonylag még rokkant vagyok. Kikerekedett szemekkel és kicsit elnyílt ajkakkal mérem végig a kislányt.
- Bütyök majd néz, mint hal a darában, hogy legyőzték a partvissal - fonom keresztbe magam előtt karjaimat, szúrós szemekkel nézek a kislányra, és mint aki észre sem vette a nyelvbotlást fejezem be a mondatot. Mégis hogy mer ennyi idősen ilyen nagyképűen beszélni? Én sem voltam különb, amikor verseny volt, hiszen a versenyszellem viszi a szívemet-lelkemet, de nem i-. Ja, de. Idősebbekkel is. Rendben, teljesen megértem, hogy a kislány ilyen bátor.
- Töltsd ki a papírokat és menjünk, mert érdekel a freestyle - mutatok a hátam mögé hüvelykujjammal. A kislányt figyelmen kívül hagyom, lezártam a beszélgetést, innentől csak Zalánt várom és még inkább, hogy láthassam a freestyle-t.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Le sem veszem tekintetemet a kislányról, amíg a férfi a papírjait intézi. Mondjuk nem tudom, hogy bírom magam komolyan venni egy minden színű sapkában, de amíg határozott vagyok és elhiszem, addig nem lehet baj. Ez abban is megmutatkozik, hogy a lány inkább meg sem szólal, csak... Merlinre! Olyan reflexből nyújtom ki én is a nyelvemet rá, mintha csak annyit mondanék "jó napot". Követem, ahogy eltűnik a tömegbe, majd a kérdésre pillantok vissza megszeppenve.
- Ah - legyintek. - Én csak jöttem bicegni a pálya mellett, mint egy kellemetlen öregember - fordulok is el azzal a lendülettel a pálya felé, amin elméletileg az előző lány lesz látható.
- Merlin legyen a tanúm, hogy végig fogom nézni a versenyét, és lenyomva a büszkeségem, ha nyer, gratulálni fogok neki. Komolyan. Érezze csak! - ez már háború! - Gyere, mert lemaradunk - indulok a pálya felé, ami pont Zaláné mellett van, ráadásul az öltözők sincsenek messze. Remek! Ennél jobb ez a nap már aligha lehet. Magam előtt karba fonva a kezeimet szúrom ki azonnal a delikvenst, összeszűkült szemekkel nézem végig a riválisait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fejem fordul arra, amerre Zalán mutogat, de csak megrázom a fejem. Végig állom, hogy csak még inkább tudjam majd hurrogni az egészet, legalábbis magamban, mert versenyhelyzetben soha nem szégyenítünk meg senkit. Az már teljesen más kérdés, ugye, mi van bennem. És bennem éppen hatalmas kíváncsiság villan fel, hogy mégis mire ekkora az arca a kislánynak.
Ami elég hamar kiderül. Nem kell sokat várnom, hogy belibegjen a pályára, majd felpattanjon a seprűjére és láthassam. Ajkaim nyílnak el, ahogy nézem a tízéves forma kislányt, ahogy úgy pörög a seprűn, mint én annak idején a lovon, hogy az egyensúlyom tökéletes legyen.
Értetlen nézek barátomra, amikor füttyögni kezd, kérdő tekintettel bököm oldalba és tárom ki karjaimat, amolyan néma kérdés: mégis mi a fészkes pixie szárnyat csinál?
- Természetesen. Még nem nyert. Egyelőre, elnézve a bírák testhelyzetét és ahogy beszélgettek eddig, az első srácnak van a legnagyobb esélye - nehogy azt higgye bárki is, hogy a levegőbe beszélek. Az ilyen sportágaknál rengeteg mindent elmondd, hogy a bírák hogy állnak hozzá a dolgokhoz, ráadásul az egyik bíró, apám barátja, és szent meggyőződése, hogy az ilyen sportágak csak és kizárólag férfiaknak való. Mégis hagyják bíráskodni. Nem szimpatikus, de majd meglátjuk, Lujza hogy bír teljesíteni.
Mert engem megnyert: a seprű a lába alatt pörög a lánynak, majd visszahelyezkedve rá - ugyanúgy álló helyzetben - saját tengelye körüli köröket ír le. Karjait kitárva guggol le rá, gyorsít, és a pálya közepén csinál egy hátraszaltót. Meredten bámulom. Mielőtt felfoghatnám mit teszek már elismerően kiabálva tapsolok. Észbe kapva hagyom abba, torkomat köszörülöm meg.
- Nem volt rossz - forgatom meg szemeimet. - De a technikájával kritikus vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetértően bólogatok Zalán szavaira, és már azzal a lendülettel fordulok is el a kislánytól, mikor megüti fülemet a kérdés. Megállok a cselekvésben, visszapillantok, de végül csak vállat vonok.
- Biztos itt vannak a közelben valahol - pillantok vissza rá. - Hamarosan te jössz. Menj átöltözni, megvárlak a pálya mellett - mint egy jóravaló edző, aki a legmagasabb fokú támogatást nyújtja bólintok egy határozottat. Megpaskolom Zalán vállát, mert lehet, hogy innentől csak a verseny után tudunk beszélni majd, szélesen vigyorodom el és kezdek el bicegni a pálya széle felé.
A legtöbben már készülnek a megmérettetésre, valakik már a pályán gyakorolnak edzőjük tanácsait, utasításait követve, de a legtöbben csak nyugodtan heverésznek a fűben. Nem rovom fel nekik, még legalább húsz perc van a verseny kezdetéig, de sokkal nyugodtabbnak tűnnek, mint az indokolt lenne. Vagy csak jó színészek. Veszek egy palack vizet, a végül a hozzám legközelebb eső padra ülök le, táskámat magam mellé teszem, és a sapkát ugyan leveszem a fejemről, de a napszemüveget fennhagyom. Tincseimet borzolom össze, ahogy a pályát pásztázom. Izgulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mintha csak én mennék nemsokára pályára, úgy elemzem azt. A kanyarokat, minden buktatót és segítséget, ha az ember jól ki tudja használni. Első ránézésre egyébként simán azt merné mondani mindenki, hogy nem is olyan nehéz pálya ez, amíg el nem mélyül a részletekben. Nagyobbat nyelek, majd kortyolok a vízből. Lustán nézek magam mellé, látványosan forgatom meg szemeimet.
- Soha nem fújna visszavonulót - nézek ismét előrefelé. - Inkább izgul, mintsem fél. Én is azt tettem minden versenyem előtt - a levegő mozdul, a fák által vetett árnyék is mozgolódásba kezd, így történhet meg csupán, hogy a Lujza nyakába fityegő aranyérem süti ki a szememet, napszemüvegen keresztül is. Felső ajkam mozdul felfelé.
- Öm - túrok tincseim közé, összeborzolom azokat, mert a szél fújta őket előre. - Gratulálok. Szép volt - bökök a nyakában lógó éremre, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ez nem azt jelenti, hogy a technikája tetszik, mindössze elismerem egy sporttársam eredményét. Attól még vannak fenntartásaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tud - jelentem ki határozottan, holott fogalmam sincs. Reménykedem abban, hogy nem úgy jelentkezett, hogy nem nézte meg a pályákat, vagy csak abban reménykedik, hogy nem esik le. Mindig benne van a pakliban az esés. Mozdulok, hogy hangyabokányit hangosabban csattanjak fel annak érdekében, hogy megmaradjon a látásom, de a következő pillanatban a kislány már a lábamat húzkodja én meg győzök arrébb húzódni.
- Jól van már, nézem - engedem vissza időközben felhúzott lábamat a talajra, hogy olyannal találjam szemben magam, amire nem számítottam. Bütyök már nem is lehetne bütyökebb. Pár gyorsabbat pislogok, hátha megváltozik az előttem álló kép, de az nem akar tűnni, sőt, csak még élesebben tárul elém. Aztaleborult! Az eddig emlegetett Bütyökből nem erre számítottam... - Elég sápadtnak tűnik. Nem fog elájulni? - fürkészem a srácot összeszűkült szemekkel. - Lehet kéne neki vinned vizet - siklik hátrébb tekintetem, a sátor irányába, hátha Zalán is végre kijön, de csak egy többfős, nagyon hangos társaság libben ki belőle, akiknek nem is szentelek nagyobb figyelmet. Később fog talán kiderülni, hogy nagyon is kellett volna.
Gondolom én, mikor megpillantom barátomat. Azonnal felpattanok, kiegyenesedve, hatalmas hévvel kezdek integetni neki, arcomon széles vigyor terül el.