Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval már nyitnám a szám, hogy megmondjam, én mennyire megmondtam neki, amikor türelmet kér. Összeszorítom ajkaimat, ami egyszerűbb most már, hogy nem akarok megfulladni a süteménytől. Megvárom, amíg belátja, igazam volt, csak aprót bólintok, de az 100%-os elégedettséggel van tele. Kezemet teszem fel az asztalra, ujjaim dobolnak azon, ha már Zalánék elhagyták a cukrászdát, hadd ne kelljen már görnyedt gerinccel ülnöm, mert így is fáj már.
- Jól - felelem halkan. - Ha Zalán szeretné, akkor elmondja. De én beszélni fogok neki arról, hogy hallottad - jelentem ki határozottan, habozás nélkül. - Tudnia kell - fürkészem Lafi arcát. Mindennek ellenére jó barátomnak tartom az előttem ülőt, és remélem, ez nem fogja rányomni a bélyeget a kapcsolatunkra, de... Zalánt választom.
- Visz- - minden szó belém fagy, ami valaha volt. Minden gondolat is, ahogy a pultos lány lép hozzánk egy tortával.
- Mi ne- - szemöldököm kerül felfelé, ívesen tarkómra, úgy emelkedik meg. Egy éves évforduló? - De mi nem va- - akaratlan nézek le a szirmokra, amik ehetőek, így a tortán is marad a szemem. - Hát de... - kezem emelkedik meg, mutatóujjam is kikerül a többi közül, ahogy szólnék, de a lány már nincs is ott. Egy éves évforduló? Kinek?
Kékjeim lassan vánszorognak Lafira, és ezzel egy időben sápadok le, ajkaim nyílnak el egymástól és fordulok meg törzsből. Kezem félig a háttámlán, lábam félig a padon: és ott áll. Egy szívet rajzolva. Inkább halok meg tényleg egyedül, minthogy Lafayette-tel tegyem! Arcomra egy olyan grimasz kerül, ami tökéletesen prezentálja, mennyire nem tetszik barátom viselkedése. Jó... értem, de akkor is! Mikor elindulnak Ramival helyezkedem én is vissza.
- Remélem Noisy a fejedre pottyant - morgom orrom alatt, miközben a tortát bámulom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy mindent az elemire fogunk. Egyébként tényleg sokkal egyszerűbb ezt tálalni bárkinek is, mint azt, hogy Zalán ordítozva alszik és furcsa dolgokat lát. Bár nem mondom, nekem sem esik jól minden ilyen helyzetben szembesülni azzal, hogy mit tettem a birtokon, de ez van.
Szótlanul követem Zalánt, figyelve minden mozdulatomra, miközben elhagyjuk a műhelyet, nehogy leverjek valamit a mankóval.
A házba lépve nézek körbe lassan.
- Gondoltál már arra amúgy, hogy nagyapádnak elmondd? - teszem fel a kérdést habozás nélkül, ahogy remélhetőleg a szükséges könyvek felé sétálunk. - Vagy legalább említsd neki? - pillantok Zalánra, majd nézek inkább azonnal más felé. Vékony jégen táncolok, mint mindig, ha ez a téma, azonban nem tántorít el attól, hogy az egyáltalán nem visszafogott kérdésemmel traktáljam barátomat: hátha segít rájönnie valamire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hangosan hümmögök szavai közben, és tényleg elgondolkodom a hallottakon, majd határozottat bólintok.
- Aha, valami ilyesmire gondoltam amúgy én is - vonom meg vállaimat. Mit kell finomkodni, amikor már láttuk a lényeget? Vagyis Zalán látta a lényeget, én csak támogatásként voltam ott, de annak nagyon.
Fél kézzel nyúlok a könyvért, amiről tudhatnám már a méretéből, hogy nem egy könnyű darab, de így is lesüllyed a kezem, ahogy Zalán átadja. Meglepetten lépek az asztalhoz és teszem rá. Kihúzom a széket, mankómat támasztom neki, majd ülök le, hogy akkor nekiállhassak. Bár elképzelésem sincs, miben segítenek nekem a nagymamája jegyzetei, de nem leszek ünneprontó.
Már készülök kinyitni a vaskos kötetet, amikor az vissza is csukódik, ugyanazzal a lendülettel.
- Nagymamád aeromágus volt? - kerekednek ki szemeim. - Hogyan? Mikor jött ki neki? Miért nem mondtad eddig? - választ sem várva csapom fel a könyvet és kezdem el bújni azt. Ha a nagymama aero volt, akkor igencsak hasznos információk lehetnek ebben a könyvben. És valahogy az erkölcsöm is hagyja, hogy elolvassam, nem úgy, mint Ezra naplóját. Az személyesebb volt ennél sokkal. Kezemet felemelve kezdem el rágcsálni hüvelykujjamat olvasás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összeszűkült szemekkel figyelem barátomat, ahogy a vállát vonogatja. Persze, rendezzük le ennyivel!
- De hát... ha lappangott benne, miért nem kezdett vele semmit? - inkább magamnak teszem fel a kérdést hangosan, mintsem Zalánnak. Valahogy soha nem érzem magam elég okosnak ahhoz, hogy elmondjam, mégis milyen érzés felfedezni azt, hogy elemista vagy. Egyszerűen lehetetlen.
Kékjeim zizegnek a sorokon, tematikusan követem a nyilakat és jegyzeteket a mondatok között, előtt és után. Eggyé válás az elemmel. Ne erőltesd! Eggyé válni vele? De bennem van! Múltbéli események lezárása. Ez mondjuk nem is rossz ötlet.
Fejben kezdd el csinálni, aztán a kezeddel segíts rá.
Fejemet kapom fel, meredten bámulom Zalánt.
- Ha a nagymamád most segített nekem, nem tudom mit csinálok - jelentem ki csillogó kékekkel, fel s alá járó lábbal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemöldököm szalad ráncba.
- De, ha én nem foglalkozom vele, szétfeszít belülről - markolok rá felsőmre mellkasomnál. Miért volt ennyire egyszerűbb a mamának? Miért ment neki ennyivel sokkal jobban? Miben volt más, mint én?
Hagyom, hogy Zalán békében pakolásszon a polcon, míg én tovább olvasom a sorokat. Olvasás közben fordítom tenyeremet felfelé, szkeptikusan méregetem, majd térek vissza a sorokhoz.
Lazítsd el az izmaidat. Könnyű azt mondani, mama! Ha itt lenne, mennyivel jobb lenne! Mennyit tudna segíteni, és mennyire hálás lennék érte. Ez az izom ellazítás nem annyira egyszerű, mikor még a lábam is fáj.
- Figyelj... - szólalok meg percek múltán. - Szerinted azért nem megy nekem semmi a terroval, mert csinálnom kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A monológ elején már tudom, hogy kár volt rákérdeznem. Még akkor is, ha barátom mondd valamit - tényleg képes vagyok mindenen izgulni és stresszelni, mintha csak egy LLG dolgozat egy szinten lenne azzal, hogy nem megy az elemi. Pedig az utóbbi sokkal fontosabb. Alsó ajkamba harapok.
- Jól van, felfogtam - teszem tenyerembe durcásan arcomat, ujjaim kopognak az asztalon.
- És igen, neked is jót tenne - nem akarom visszaforgatni, mert teljesen egyetértek barátommal. - Ha jövőre is ekkora csődtömeg leszek, megérdemlem a sorsom - vonom meg vállaimat és térek vissza a könyvhöz.
Tenyerem ismét felfelé fordul, szemeimet hunyom le. Szóval először kéz nélkül, majd utána próbálkozzak meg rásegíteni. Csak képzeld el. Az nem olyan nehéz. Elképzelem, ahogy egy sima fűcsomó kel ki a tenyeremből - érzem a csiklandós érzést, fél szememet kinyitva nézek oda, de semmi. Hülye placebo.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy könyv érkezik hangos csattanással a földre. Fejemet felkapva nézek Zalánra, aki nyakig van a polcban. És ez tudom, mennyire szürreálisan hangzik, de így van.
Tenyeremet csukom össze, a karfára támaszkodva állok fel és veszem magamhoz azonnal a mankót, hogy ne jussak az előző könyv sorsára.
- Te mit művelsz? - nyújtogatom a nyakam, hogy belássak a válla mellett, de inkább hátrébb lépek egyet, mielőtt orrba talál. Kellemes lenne haza menni törött orral és kitalálni, mi történt. Kihagynám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Utálom, amikor ignorálod a kérdéseimet - morgom bajszom alatt, de pontosan úgy, hogy Zalán is tökéletesen meghallja. Tényleg nem válaszol? Jó lábamra támaszkodva igyekszem lábujjra állni, hogy jobban lássak bármit is, de semmi...
- Mi az? - támaszkodom vállára, hogy közelebbről láthassam mi történik. Valószínűleg nem túl baráti dolog úgy odanyomulni, hogy Zalán füle súrolja arcomat, de ez van. Érdekel mi van ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne mondd - nézek rá hülyén. Rá nem jöttem volna abból, hogy robbant valami, barátom meg fújdogálja az ujját. Összeszűkült szemekkel igyekszem kitalálni, mit lehetne csinálni, de...
A noszogatásra tántorgok hátrébb, kíváncsian figyelem mire készül a másik. Mutatóujjam már emelkedik felfelé, hogy elkezdjem, ezt miért nem tartom jó ötletnek, de a robbanás ismétlődik sokkal hangosabban.
- Persze, gyújtsuk fel a házat. Remek ötlet - bólintok párat, de remélem Zalán érzi, mennyire csöpög az iróniától minden szavam. Közelebb lépek, hogy szemben találjam magam a repedésszerű bármivel.
- Mi a terved egyébként? Csak azért, mert ha robbantgatni akarsz, mondj oda egy Reductot és nagypapád előbb rak ki minket. Szárazon megúsznánk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Faarccal nézek rá a kérdésbe burkolt megjegyzésre. Ez nem aggodalom, csupán summáztam a dolgokat kis szarkazmussal átitatva. Nekem mindegy, nem az én nagypapám. Az enyém már rég leátkozott volna minket. Sőt... be sem jöhettünk volna.
Elégedetlen nyögéssel nézem, ahogy rángatja a kezem.
- Kezded kihúzni a gyufát - morgom. - A hajam jobb - szögezem le a fészekkel a fejemen, amit hajnak tudok nevezni. Ha másom nem, az jobb, mint Zaláné. - Engedj oda, mielőtt meggondolom magam - cserélek helyet barátommal, hogy végre nyúlhassak a rés felé. Út közben állok meg a mozdulatban és kezdem el vizslatni a kezemet. Nem is sokkal kisebb, mint Zaláné.
Káromkodva nyúlok be a résen és igyekszem kitapogatni a dobozt.
- Ha lerobban a kezem, a tiedet kérem helyette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az okfejtésre áll meg a kezem a mozdulatban. Mutató- és középsőujjam áll meg a doboz tetején, ahogy próbáltam magunkhoz közelebb varázsolni, hogy rendesen rá tudjak fogni.
- Ez most jut eszedbe? - nézek rá jelentőségteljesen. Ha nem tűnt volna fel neki, félig eggyé váltam a fallal. Várakozóan tekintek rá, de végül én hozom meg a döntést: ha eddig eljutottunk, már biztos nem visszakozok.
A doboz fedele alá csúszik be ujjam véletlen. Tehát nyitva van. Felnyitva a dobozt kezdek el benne kutatni, amíg valami hideg és aprót nem érzek ujjaim között. Óvatosan fogok rá és húzom vissza kezemet.
- Tessék - nyújtom azonnal Zalán felé a fiolát. Amiben egy emlék tekeredik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az - bárhonnan felismerném egy emlék foszlányát, ami üvegbe van zárva. Apám egyik szekrénye tele van ilyenekkel - gyerekként Maxim sokszor próbálkozott megnézni őket a szobában levő mere-.
- Nálunk - kapom el barátom tekintetét. - Apám merengőjében - mondom ki gondolkodás nélkül. Egyelőre nem gondoltam bele, hogy ez nem annyira egyszerű, mint amilyen jól hangzik. Haza kell vinnem valahogy Zalánt.
Innentől pedig a napok gyorsabban teltek, mint bármikor máskor barátom mellett. Ha nem az apám irodájába való betörési terven gondolkodtunk, az elemi mágia könyvet bújtam vagy Fannival voltunk.
Túl hamar eltelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A vizsgaidőszak végeztével még csak levegőt sem tudtam venni megkönnyebbülésemben, hogy túl vagyok ezen, már mennem kellett illegetni magam valami eseményre apám mellett. Meglepő fordulat, hogy Maxim is jelen volt és ráadásul nem egyedül. Esélytelenül akartam vele beszélni egész este, mert mindig beszélgetnem kellett valakivel - ám ennek köszönhetően derült ki: anya és apa elmennek pár napra a kúriából.
Amint végre otthon voltam, kapva kaptam az alkalmon és megírtam a baglyot Zalánnak, hogy érkezhet három nap múlva, ha jó neki. Nem vagyok magabiztos ebben, így kénytelen vagyok barátomra támaszkodni, hogy mellettem legyen ebben a trolltakony helyzetben.
A bejárati ajtóban várom széles vigyorral.
- Készen állsz ma repülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeimet forgatom meg. Nos igen, vannak azok az esetek, amikor hallani sem akarok arról, hogy Zalán repüljön, de: 1. itt vagyok én vele, 2. nem seprűre ül, hanem lóra. Talán ez nem olyan nagy baj, főleg, mert csak szeretném, ha élvezné, hogy van lehetősége repülni.
A táskái lebegnek a házon belülre, én azzal a lendülettel fordulok és indulok az istálló felé szélesen vigyorogva. Az istállóban már nyergelve várja az abraxán, nem kell mást tennie, mint felugrani a hátára, hogy indulhassunk is. Megvárom, míg felkerül rá, a fedett karámba vezetem őket.
Az első pár kör bemelegítés, mind a lónak, mind Zalánnak, mielőtt a lóhoz lépve szedném le szárnyáról a bőrszíjakat, hogy szabadok lehessenek. Megpaskolom a ló nyakát.
- Mielőtt felszáll, ugrani fog egy aprót, ne ijedj meg. Készen állsz? - lassan indulok el, tudom, hogy az állat követni fog a talajon: így van ideje barátomnak kicsit összekapnia magát, mielőtt a levegőbe szállnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mázsás súly esik le vállamról, ahogy a szavak gördülnek le ajkaimról. Évek óta várok erre a pillanatra - annak idején azt hittem, csak egy tizenéves fiú fellángolása az, amit Szofiban látok és iránta érzek, de minduntalan ki kellett derüljön, sokkal több annál. Most, hogy van lehetőségem mindent elmondani neki úgy, ahogy van, megkönnyebbülök.
A hatalmas könnyebbülés közepette érezhetem úgy, hogy nem hagyhatom abba a mérvadó, fontos és romantikus monológnál, nem. Nekem mindenképpen folytatnom kell, hogy egyértelmű legyen, mekkora utolsó balfék vagyok - mert minden Szofi arcára van írva. És a következő kérdéssel csak annyi történik, hogy hátrébb lépek egyet.
- Mi? - képes lennék azonnal vitába szállni vele erről. Soha nem jutott eszembe, még a szüleimnek sem, hogy Bonnie-t kellene elvennem, akiről azt sem tudják - hála Merlinnek -, hogy létezik. Az eddig boldogságtól repeső szívem kattan egyet és immár a dühtől kezd el hevesen dobogni. Olyanokat vág a fejemhez, amiket nem érzek jogosnak, amik... amik nem jogosak!
Mikor ő is lép egyet hátra, nem fogok rá a kezére, hagyom, hogy a hideg ujjak kicsússzanak az enyémek közül. Másodpercekig csak hallgatok, hitetlen nézek rá, hátha most közli, hogy csak viccel. Az egész egy vicc volt, mert kimondta: szeret. És hiányzom neki. Mióta? Miért most mondja el? Miért nem tudok neki örülni?
De a mérgem erősebb szavai hatására, mintsem a boldogságom.
- Az én döntéseim? Az ÉN döntéseim?! Szerinted nekem olyan rohadt jó érzés, hogy házasodnom KELL? - tárom szét karjaimat hitetlen. - Végre elhatároztam magam, hogy színt vallok. Hogy nagyjából mióta először megláttalak, szeretlek, hogy veled akarok lenni, és érted képes lennék küzdeni a családom ellen, erre közlöd velem, hogy... hogy... hogy basszam meg? - hihetetlen, hogy ez a szó az én számat hagyta el, de nem tudok ellene tenni. Most nincsenek szofisztikált szavak és megfogalmazások a fejemben, csak a dühöm, amiért ilyen helyzetbe sodortam magam. Sértett vagyok. - Tudod mit? Nem is értem, miért mentem bele ebbe egyáltalán. Sokkal egyszerűbb, ha fejet hajtok és elfogadom a sorsom! - fújtatva túrok tincseim közé. Legszívesebben hátat fordítanék és elsétálnék a fenébe innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szerencsésnek érzem magam, mert mindegyik lovamban tökéletesen bízok. Ezért merem rájuk bízni 100%-osan Zalánt, és nem arcon pörögni aggodalmamban. Mikor a ló is készen áll, szárnyai már nem mereven rebbennek néha, ellépek tőlük és sétálok a kör közepére. Mountain követ a tekintetével, de nem csinál semmit, amíg:
- Up - hallatszik hangom színtisztán és határozottan. Mountain üget még párat, majd löki el magát a talajtól. Az a legjobb ezeknek az állatoknak a mozgásában, hogyha a szemed csukva van, szinte nem is érzed meg, hogy a levegőben vagy. Szélesen mosolyogva követem végig, ahogy a levegőbe kerülnek és Zalán határozottan markolja meg a szárat. Nem is rossz.
- Engedd lejjebb a lábad! - kiabálok fel. - Illeszkedjen a sípcsontodhoz a kitüremkedés, sokkal kényelmesebb lesz! - hunyorgok felfelé. - Ha balra húzod a szárat, balra megy, ha jobbra, akkor jobbra, ha magad felé, lassít! - osztom az észt, mintha muszáj lenne. Elismerően nézem barátomat a robosztus állaton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyértelműen forgatom meg szemeimet. Pálcámat torkomhoz téve morgok el egy Sonorust, mielőtt megszólalnék.
- A bűbájok 150 méterig engednek fel - jelentem ki. - Mountain annál feljebb nem repülhet - szerencsére az állatok már tudják a határt, de nem árt, ha a lovas is megtudja, hogy sajnálatos módon még itt is vannak határok. Sokszor repültem már a karámon kívül, és nyilván sokkal nagyobb élmény is, ám Zalánt aligha fogom még kiengedni. Mountain túl nagy. Egyelőre elégedjen meg a fedett pályával megbűvölt tetővel.
Szélesen vigyorogva figyelem őket egy ideig, majd sétálok a karám szélén lévő padhoz, veszek elő egy almát és kezdem el enni teljesen nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Örömtelien, ám hazudnék, ha nem vallanám be még magamnak is, hogy kicsit irigykedve figyelem Zalánt az égen. Az ominózus nap óta - mióta az elemem tiszteletét tette -, nem ültem ismét lovon. Hozzá tartozik, hogy Ezra azt mondta ne is tegyem, és egyre rosszabbul vagyok a legkisebb magasságtól is. Nem tudom meddig fogom elviselni még azt, hogy körülöttem az állataim szinte már könyörögnek egy jó repülésért, én pedig csak a fejemet tudom nekik rázni lemondóan és szomorúan.
- Felőlem - vonom meg vállaimat. - Beszéld meg a minisztériummal és a szüleimmel - ez a kettő közül a második a nagyobb kihívás.
- Mit gondolsz,  nyergeljem fel neked Pandát is? - vigyorodom el szélesen, ahogy közeledem feléjük. Mountain automatikusan hajtja lejjebb fejét és nyomja orrát vállamnak, lassan kezdem el simogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Örülök, hogy neked nem olyan szüleid vannak, akik követik ezeket a hülye hagyományokat! - tehetetlen tárom szét karjaimat. Mit mondjak erre? Én nem születtem ilyen szerencsés családba, és akkor sem tudok előle menekülni, még ha a sorban nem is nekem kéne ennek az egésznek az elszenvedőjének lennem. Nem akarom, hogy Maxim kerüljön erre a sorsra, de valahogy ahhoz sem fűlik a fogam, hogy én. Mintha minden baj most szakadna a nyakamba egyszerre.
Megszeppenve nézek Szofira. Hogy ne fogadtam volna el egészen eddig mikor hónapokon keresztül került a lány, akibe évek óta szerelmes vagyok? Az egyszerű crush ki tudja mikor fordult át, de megtette, nekem pedig olyan természetes érzés volt, hogy fel sem tűnt. Könnyű volt és jó.
Nem tudja elkerülni a figyelmem a múlt idő. Szomorúan mosolyodom el, fejemet ingatom meg.
- Évek óta veled szeretnék lenni. Évek óta téged szeretlek, szerinted miért húztam eddig az elkerülhetetlent? - mert ez a beszélgetés előrehaladtával úgy érzem, tényleg elkerülhetetlen, hogy egy idegen lánnyal álljak oltár elé. - Vártam a legkisebb jelre, amihez végre talán lett volna bátorságom, hogy meg is ragadjam, de megelőztél. Elhívtál a Nagyteremben, majd... eltűntél. Hibáztathatsz, hogy szerinted engedtem a szüleimnek az elmúlt években, de nem tettem - hihetetlen veszekedések árán sikerült kiharcolnom, hogy legalább a Mesterképzésem végéig várjanak.
- Megértelek - szólalok meg végül. - Sajnálom Szofi, hogy ezeket kellett érezned. Igazad van - lesütött szemekkel mosolyodom el. - Visszakísérlek a bálba - választ sem várva fordulok vissza és indulok el a művelődési ház felé, kezeimet immár zsebre vágom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hallom, ahogy utánam szól, de eszem ágában sincs megállni. Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, teljesen mást várunk a másiktól. Ez már az eleje óta halálra volt ítélve ezek szerint, mert aligha jutnánk dűlőre azzal, amit a másik akar. És bár egyszerűnek tűnik, hogy mindketten a másikat akarjuk, mégsem az, mert... mert egyszerűen nem. Mert túlságosan könnyű lenne, ha minden úgy menne, ahogy szeretnénk és elképzeltük. Hogy mondjuk a lány, akire évek óta csorgatom a nyálam, nem lemond rólam, hanem egymás karjaiba borulva nevetünk, mint az elcsépelt írásokban.
Megállok, mikor elém kerül, de lehetőségeimhez mérten kerülöm a szemkontaktust.
Elmosolyodom a Hollósis résznél, mert tényleg hátrányból indulnak ilyen szempontból, de hamar leolvad a mosolyom. Hajamba túrok, kezemet azonban nem húzom el Szofiéból.
- Úgy véled, hogyha eddig nem sikerült, majd később, szünet után esetleg, hirtelen csodával határos módon felnőttekként tudjuk megbeszélni majd mindezt? - megcsóválom fejemet. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne. Főleg nem nekünk, indulj csak ki az előzőekből - vállaimat vonom meg. - De ez nem baj. Megpróbáltuk. És van egy olyan érzésem, hogy nem tudnál megérteni, Szofi. Igazán értékelem, hogy megpróbálnád, de nem ugyanolyan az életünk, aranyvérűség ide vagy oda - szomorkásan mosolyodom el, vállamat vonom meg.
- Tényleg visszakísérlek, ideje lenne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Csendben sétálok visszafelé. Úgy érzem, rengeteg mindent kellene még mondanom, miközben semmit nem tudnék kipréselni magamból. Elcsesztem? Igen. előbb kellett volna lépnem? Igen. Mindent és mindenhogy elcsesztem ebben, ahogy csak lehetett, és nem tudom visszacsinálni. Szofi találni fog majd maga mellé egy olyan srácot, aki nem ekkora... mamlasz. És nem is úgy kezel mindent, mint én. Megérdemli majd - a békát pedig le fogom nyelni, csakhogy boldognak lássam.
Visszaérve állok meg a bejáratnál, habozva lépek is beljebb, de nem akaródzik tovább mennem a ruhatárnál.
Várok, amíg oda nem érnek.
Hátrébb tántorodva, némán nyögve kapom el a mellkasomnak nyomott kabátot, igyekszem még véletlenül sem Szofira nézni. Addig sikerül, még teljesen nincsenek háttal nekem. Vágyakozva és valahol sajnálkozva nézem a hátát, ahogy távolodik tőlem.
- Igen. Menjünk - fogom meg kezét mosolyogva. - Csak egy ideig tudlak visszakísérni, már itt vannak értem. Nem baj? - nézek mindig az ajtó felé. Végül észbe kapva hagyom el a bált, magam mögött az egész hóbelevancot és indulok a kastély felé.