Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintetem kapkodom a testvérpár között, és nagyon nehezen fogom vissza a végére a nevetést. Dínós sebtapasz. Pedig egész jól hangzik.
Vállam felett hátra nézve figyelem Fannit, ahogy eltűnik a házban, majd kapom Zalán felé a fejemet. - Segíts felállni, mert itt halok meg - nyújtom felé a kezemet, és remélhetőleg mozdul is barátom. A lábam kezd elgémberedni, a csontjaim szinte égnek, úgyhogy minél előbb szeretnék talpra kecmeregni. Amint megtörténik támaszkodok azonnal a mankóra és veszek mély levegőket.
- Most meg kell majd innom egy pohár vizet. Remélem nem hordóval hozza - fordulok a ház felé. Számat húzom el kicsit. Nem szeretek ilyeneket játszani senki előtt, de Fanni előtt indokoltnak tűnt, hogyha már az apját is látja rokkantan, akkor ne tegyek rá még egy lapáttal. Merlinre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az simán jó - bármi is az a vízipisztoly. De benne van a nevében, hogy vízi, szóval akaratlan egy vízből készült pisztoly kerül lelki szemeim elé, mert erről volt szó egyszer Mugliismereten, de azon felül el vagyok veszve. Azt meg kötve hiszem, hogy Fanni ölne, úgyhogy csak elfogadom ezt is, és várok az ítéletemre.
Zalánra támaszkodva kelek fel a földről, mint egy két lábon járó szerencsétlenség, miközben hallgatom a szavait.
- Nem arról van szó, hogy szégyellem, csak... elég, ha az apját így látja, érted. Nem akarok rátenni még egy lapáttal, én csak... - túrok tincseim közé, majd inkább fogom be a számat. - Akkor most rohangáljunk vele. Van egy ötletem - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra, ami remek ötletnek tűnik, csak ki is kéne vitelezni, de igazából úgy érzem, Fanni miatt sikerülni fog.
Közben fejem fordul oldalasan, hogy végig kövessem, ahogy a macska somfordál a ház teteje felé, ahol Noisy nézelődik.
- Vajon ebből mekkora káosz lesz? - biccentek fejemmel arra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem akartam rávenni magam arra, hogy ezt tényleg megtegyem, de rájöttem, hogyha visszakozom, azzal Bonnie-t is hoppon hagyom. Ha már megígérte, hogy eljön velem, akkor az a minimum, hogy összeszedem magam és végig csinálom.
Bár fogalmam sincs mit várok ettől az egésztől, de hátha tényleg segít a szoba. Egyáltalán nem fűzök ehhez sok reményt, de erősen markolom a Zámboritól kapott naplót ujjaim között. Kékjeim tévednek is le rá, ahogy fel-felbukkannak a már elolvasott mondatok. Mindenkinek más...
Az ajtó előtti falnak döntöm a hátamat, megvan a késztetés, hogy annak mentén csússzak le, és így várjam Bonnie-t, majd inkább be se menjek, de megemberelem magam, és állva maradok. Jár a Merlin-díj ezért. Talán azért is, hogy a bagolyban értelmesen tudtam leírni Bonnie-nak, hol találkozzunk. Nem ismerte a szobát, így a legegyszerűbb volt, hogy itt találkozunk, hiszen képes lettem volna elvinni teljesen máshova, hogy ne kelljen belépnem oda.
Lemondóan sóhajtok. Menthetetlen vagyok. Fejemet hajtom előre, a járólapon lévő repedést kezdem el birizgálni cipőmmel, miközben várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Cipőm gumitalpa fájdalmasan nyikordul meg, ahogy elakad a repedésben. Én is nyekkennék ugyanezen okból, ha meg nem hallom a hangot. Felkapom fejemet, halvány mosoly kerül ajkaimra.
- Szia! Egyáltalán nem - csóválom meg fejemet, mintha nem lennék oltári nagy zavarban. Nem vagyok vak, látom mit visel, és ez így csak... még rosszabb. Zavartan köhécselek párat, elfordítom róla a tekintetem.
- Izé... öm... csinos vagy - bár a megbeszéltek nem indokolják, hogy így kiöltözzön, de biztos volt máshol is ez előtt. Oka van rá, amiért ennyire, nos... szép. Igen, ez lehet. Előtte volt máshol. Oldalvást sandítok vissza rá.
- Szóval... - dörzsölöm meg tarkómat. - Gondolkodtam, és szerintem jobb lenne, ha egyedül mennék be először - sütöm le tekintetem. - Csak jó lenne tudni, hogy valaki olyan vár kint, aki... olyan, mint én. Nem akarlak feleslegesen itt tartani, megértem, ha most elmész - pillantok végül rá komolyan, hogy rendesen át tudjam adni, szavaim is ugyanilyen komolyak, nem csak tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy halk, és egyáltalán nem magabiztos ühüm a válaszom a visszakérdezésre. Tényleg az, de azért örülnék, ha gyorsan átöltözne vagy ilyesmi. Gondolom ez nem opció, ha már eddig eljött.
Kékjeim siklanak a vállamra tett kézre, majd onnan arcára, és totálisan megszeppenve várok. Igazából arra, hogy befejezze, szívem nagyot is dobban, de mikor kimondja végül, megkönnyebbülten mosolyodok el.
- Köszönöm, hogy megérted - markolok rá erősebben a kötetre. - Oké. Nem tudom meddig fog tartani, vagy ilyesmi, de... tényleg köszönöm - mosolyodom el még egyszer utoljára, majd lépek el tőle és állok az ajtó elé. Akkor most vagy soha.
Lendületesen lépem át a küszöböt, az ajtót csukom be magam után, és a szobát azonnal betölti a szalma és a széna illatának keveréke, a meleg szelet érzem magamon, ahogy hallom Pandáék halk köszöntéseit. Mindezek ellenére lesz a szobában sokkal sötétebb, mint eddig volt. A boldog emlékek ellenére áraszt el a félelem, mikor a szalma illatát váltja fel a föld illata, a nyerítések hangját a kicsavarodó fák és a hangos robajok. Alsó ajkamba harapok, szemeimet hunyom le gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mindegy mennyire szorítom össze a szemeimet, az érzés nem múlik. A félelem lesz úrrá rajtam: hallom édesanyámat sikítani, apámat kiabálni, és nem látok mást magam előtt, mint félelemtől sugárzó tekintetüket. Mélyebb levegőt veszek, a szoba, mintha forogna velem, de mikor kékjeim kipattannak, ugyanott állok, a szoba is ugyanolyan. Elfehéredett ujjakkal markolom Zámbori naplóját.
Nem tudom mit keresek itt. Kapkodva a levegőt nézek körbe, de a robajlás nem csitul, és én semmit nem vagyok képes tenni ellene. Hallom a háttérből kiszűrődő hangokat, amelyek varázslatokat kiáltanak, hogy menthessék, ami menthető, hallom a lovak ijedt nyerítését - azt kívánom, Zámbori bárcsak már akkor mellettem lett volna. Azt akarom, hogy itt legyen és segítsen ezen túllendülni. Segítsen valahogy meg nem történtté tenni.
Segítsen, hogy a szüleim ne féljenek tőlem.
Tudom, hogy azt teszik. Folyamatosan magam előtt látom az arcukat. Az a kulcs. Hogy félnek tőlem, és nem akarom, hogy ezt tegyék. Nem elég, hogy én teszem tőle? Miért kell még nekik is? Ők a szüleim, mellettem kellene, hogy álljanak!
A gondolataimmal együtt forgolódok körbe-körbe a szobába, követve a hangokat és illatokat, amik körbe vesznek. Nem volt jó ötlet ez a szoba...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az érezhető feszültség a szüleim és Maxim között soha nem fajult még el annyira, mint amit én érzek most köztük és köztem. Mintha teljesen más világokból érkeztünk volna, és csak belecseppentem volna az életükbe - váratlanul. Nem akarom és nem is vagyok képes elhinni, hogy ez ennyire egyszerű a részükről. Nem ignorálhatnak, azt sem tehetik meg, mintha a félelmük nem létezne.
A felismerés villámcsapásként ér, ahogy újra meghallom anyám sikolyát és Freedom kétségbeesett nyerítését. Én is félek magamtól. Nem csak az elememtől, hogy mire lehetek képes vele, hanem magamtól is. Nem csak a földtől való félelem kerített egészen eddig hatalmába, hanem az, hogy... mi lettem. Elemi mágus. Elemi mágus vagyok. Egy olyan ember, aki képes irányítani a főelemek egyikét, amik az egyensúlyhoz kellenek.
Önmagamtól félek.
Lélegzetem szaggatott lesz, kikerekedett szemeimmel forgolódom körbe-körbe, attól függ, honnan hallom szüleim vagy éppen Maxim hangját. Mellkasomra csúsztatom kezemet, majd lépek hátra párat: sarkon fordulva tépem fel az ajtót, vágom be magam mögött és előtte megállva támaszkodom térdeimre, nehezen lélegezve, mintha lefutottam volna egy maratont.
- Rájöttem - jelentem ki Bonnie-nak, mikor végre képes vagyok felnézni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vállat vonok.
- Csak van annyi esze, hogy elrepül - több, mint egy éve az övé a madár, ha a vizsga előtti évet is nézzük, de még mindig nem tudja mit kezdjen vele olykor. Noisy egy meglepően értelmes lény, leggyakrabban tényleg madárként viselkedik, szóval reménykedem abban, hogy van annyi ösztöne, hogy elrepül. Vagy nem tudom... valamit csinál, hogy lehetőség szerint ne haljon meg. Hümmögve követem Zalánt, majd esnek kékjeim Fannira, aki valami nagyon zöld dolgot tar-.
Pislogva állok az udvar közepén csurom vizesen. A cseppek folynak mindenfele, hajam eleje a homlokomra tapad, én meg meredten bámulok előre fele. Először csak halkan pfögök fel, ahogy kezdem felfogni mi történt, majd engedem ki a nevetést. Mankómra támaszkodva dőlök előre röhögve.
- Mondanám, hogy megbosszulom, de esélytelen - szólalok meg még mindig nevetős hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudod ki izzad le zuhanyzás után? A bénák. Tehát én. Miután Fanni kilövöldözte magát, remek ötletnek tűnt, hogy nekiinduljunk: azért is, mert dombon felfelé - ami addig a pontig, amíg el nem jutottunk odáig, nekem nem volt egyértelmű -, plusz minden ellenem dolgozik.
Sokkal jobban sántítva érkezem meg a helyszínre, légzésemet igyekszem normalizálni, hogy minimálisan legyek emberszerű Zalán és Fanni mellett. Fél szememet becsukva nehezedem a mankóra, fejemet fordítom körbe az erdős részen, aminek hangulata azonnal rám ragad.
Széles mosollyal nézek Fanni után, majd pillantok Zalánra, de csak mosolygok rá. Nem akarok bunkó lenni, de nem vagyok képes beszélni, amíg nem szedem össze magam. Szó nélkül indulok tovább, végül találom szemben magam Hollósi papával. Megszeppenve pislogok rá és a kacsintására, erősebben markolok mankómra. Soha nem fogok hozzászokni ehhez a közvetlenséghez, ami Zalán családját veszi körbe - zavartan hajtom le fejemet egy pillanatra. Noisy nem tetszését fejezi ki, kis körmei figyelmeztetően vájnak fejbőrömbe és markolnak néhány tincsemre, így visszaegyenesedem. Tényleg nem fogok soha hozzászokni ehhez. Nem kell merev háttal egyenesen állnom, mosolyognom mindenkire hamisan, válaszolnom a klisés kérdésekre olyan válaszokkal, amiket gyerekkorom óta a számba rágnak, táncolnom olyan lányokkal, akikre azt mondják, hogy remélik egyszer valamelyik a feleségem lesz. Ki a felszentelt kentaur akar szándékosan kapcsolódni az Athanaczkovicsokhoz? Meglepő, de sokan.
Feleszmélve kapom oldalra fejemet, hogy inkább Fannit figyeljem: ez most sokkal kellemesebb és jobb, mint otthon lesz valaha. Kiélvezem.
- Hajrá Fanni! - emelem fel szabad kezemet huhogva és széles vigyorral arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kell pár pillanat, amíg képes feldolgozni az agyam az információt: kint vagyok. Nincsenek a múltból hangok, csak a borzongás a gerincem mentén, ami mindig van, amikor Bonnie csak a közelembe ér.
Kikerekedett szemekkel nézek rá, ahogy előttem térdelve simogatja a hajamat, majd ujjai érintik arcomat. Megszeppenve, heves szívdobogással hagyom, hogy csinálja, halványan mosolyodom el arra, hogy jó hír. Kinek mi... végül bólintok egy aprót. Valóban az. Legalábbis remélem.
Lassan nyúlok fel, elveszem arcomtól kezét, hogy szinte öntudatlanul térdeljek le én is elé és csuklóját fogva öleljem magamhoz. Sokkal jobb volt így, hogy várt valaki olyan, akiről tényleg tudom, hogy mellettem van. A kérdésre nem válaszolok, mert nem tudom rá a választ - vele megbeszélni, aki mindig pozitív és támogat, vagy elmondani Ezrának, aki reálisan látja? Kissé reszketegen engedek ki egy sóhajt, fél karral ölelem magamhoz szorosabban, miközben az előttem lévő falat bámulom kikerekedett szemekkel.
A felismerés nem jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem tudom hány pillanat telik el anélkül, hogy pislognék, de mikor végre megteszem, a szemem szúr. Lehunyva tartom, mikor közelebb bújik. Elmosolyodva ölelem szorosabban, államat teszem vállára, és igyekszem mélyeket lélegezni. Már kint vagyok, és próbálok csak arra gondolni, mégis mit fogok Zalánhoz vágni, amikor legközelebb meglátom.
A latolgatásból Bonnie hangja rángat ki és így eszmélek is fel, hogy mi történik éppen. A lány nagyjából a karjaimban ül, miközben én kényelmesen elhelyezkedtem, mintha egy folyosó közepén ez lenne a legtermészetesebb dolog, amivel csak találkozhatsz. Szívem hatalmasat dobban, nagy levegőt veszek - de nem mozdulok még, hogy elengedjem. Nem csinálhatom ilyen hirtelen, az... modortalan lenne. Lassan kezdek eltávolodni, csuklóját magunk közé eresztem, ahogy kissé elpirulok és a padlót fixírozom.
- Köszönöm - szólalok meg halkan. - Igazából mindent. De majd... szóval Ezrával beszélném meg, ha nem baj - hogy adod elő másoknak ezt az egészet úgy, hogy ne nézzenek teljesen hülyének? Alsó ajkamba harapok. Legalább Bonnie büszke rám, bár egyáltalán nincs rá oka. Eddig mindent a terromágiára fogtam, homokba dugtam a fejemet, pedig én magam vagyok a probléma, nem az elem, ami bennem él. Miattam nem vagyunk képesek együtt dolgozni, amit tudtam, de valahogy ez most így... még rosszabb. Mély levegőt veszek, ahogy agyam ismét működésbe lép.
- Elmondod, hogy értetted azt, hogy fontos vagyok neked? - sandítok fel rá féloldalas mosollyal, előreesett tincseim mögül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Halkan nevetek fel. Tényleg azok vagyunk. Bár nekem kissé különös, hogy tudok lányokkal is barátkozni, de Bonnie-val egyszerűnek tűnik minden - és eddig bele sem gondoltam abba, hogy lehet a terromágia miatt. Magamban hümmögve fogadom az információt, mert közben a szám gyorsabban mozdul, mint az agyam dolgozik, így már kérdezek is.
Biztató mosolyt küldök felé, végül türelmesen hallgatom. Aprókat bólintok, jelzésképpen, hogy figyelek, de egy ponton a térdeim szétcsúsznak, és lehuppanok a földre kissé elnyílt ajkakkal. Szólni nincs időm, mert folytatja és egy faragott oroszlánt nyújt felém. Akadozva veszem el tőle, mosolyogva forgatom ujjaim között, de az agyamban az előző szavai járnak csak. Simogatná a hajamat, bújna hozzám... ez most egy... érted. Szerelmi vallomás? A furcsa álmok csak megerősítenek valahogy ebben a hitben, mégsem kérdezek rá így, de valahogy a kíváncsiságomat ki kellene elégítenem, különben nem alszok napokig.
- És... - köszörülöm meg torkomat. - Szóval miket szoktál álmodni? - ha már ennyire nyílt lapokkal játszunk, akkor csináljuk rendesen és hadd tudjak meg mindent, hogy miután megdobáltam Zalánt, segítséget is kérjek tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A visszakérdezésre alsó ajkamba harapok, lehajtom a fejemet. Nem a lényeget fogtam meg, tudom, de nem tudok mit kezdeni a többivel. Kori is lány, de soha nem mondott ilyeneket, és így... elég idegen a helyzet. Valamit kell mondanom, tudok róla, de fogalmam sincs mit kellene.
Azonban mikor azt kéri, ne kelljen részleteznie felkapom fejemet. Védekezően emelem magam elé kezeimet.
- Én nem... mármint, nem kell részletezned. Ne haragudj, amiért rákérdeztem, igazából nincs hozzá közöm, én csak... - te csak egy barom vagy, fiam, akinek nem esik le semmi - a szerk. - Bocsánat - pillantok ismét a padlóra. A gerincem mentén szaladgál ismét a hideg, ám ez most valahogy mintha mélyebbről jönne - és így sem tudok mit kezdeni vele.
Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egy aprót, majd tápászkodom fel. Halvány mosollyal nyújtom neki a kezemet, hogy felsegítsem. Lazán tartva kezeinket nézek le az oroszlánra.
- Köszönöm - emelem feljebb az állatot. - Remélem a hajam nem befolyásolt - küldök felé cinkes mosolyt, lesütött pillákkal nevetek fel halkan, majd engedem el ujjait.
- Szóval... mit szólnál, ha évkezdéskor ejtenénk meg azt a sütit? Öm... - túrok tincseim közé zavartan, kicsit elpirulva. - Kiderült, hogy sok dolgom lesz a szünetben - ha az annak számít, hogy egy hetet töltök Zalánnal, majd előtte és utána is mehetek mindenhova édesanyámékkal, hogy mutogassanak az aranyvérűeknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megértően bólogatok és mosolygok. Tényleg nem kell erről beszélnie, ha nem szeretne. Eddig bele sem gondoltam, de lehetséges, hogy rémálmai vannak, nem? Akkor viszont kéne neki segítenem valahogy, de ha nem szeretné részletezni... Merlinre mondom, sokkal nehezebb másokkal barátkozni, mint Kori és Zalán. Ők tudják mennyire kellemetlen tudok lenni bármikor, és így is állnak hozzám, de Bonnie... ő olyan ártatlan. És még elhiszi, hogy normális vagyok.
Halkan nevetek fel arra, hogy csak egy picit. Ujjaim között forgatom még párszor, majd nadrágom zsebébe csúsztatom az állatot. Ha Bonnie azt mondja megvéd, akkor reméljük tényleg így van, mert arra éppenséggel szükségem lenne a szünetben.
- Mindenki azt mondja, hogy az vagyok, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat. - Megnézzük te elég sárga vagy-e, és kiderülne, hogy inkább Rellon. Micsoda csavar! - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Most, hogy már együtt nevetünk a lehetetlen felvetésemen, sokkal könnyebbnek érzem az egészet. Ujjaim akaratlan fonódnak a csuklómon lévő karkötőre, de már nyugodtabb vagyok. Nevetésem lassan csillapodik, de mikor Bonnie elkezdi játszani az eszét, ismét felnevetek.
- Ezt soha többet, kérlek - túrok tincseim közé mosolyogva. Azokat összeborzolva teszem zsebeimbe kezeimet. - A rellonosok ijesztőek. Mármint nem mindegyik, gondolom, de a legtöbben azok - jelentem ki vállamat megvonva. Nem szeretnék előítéletes lenni - bármennyire az vagyok -, de lássuk be, a rellonosokban van valami olyan, amitől megáll benned az ütő. Hozzászólni sem mernék egyikhez sem. Talán akkor, ha kényszerítenek.
- Visszakísérlek a Navinébe - pillantok rá oldalvást, majd indulok el határozottabban a folyosón, hogy Bonnie épségben visszaérjen a sárgákhoz. A körlete előtt elköszönök tőle, és lassú, komótos léptekkel térek vissza a Levitába, hogy a gondolataimat engedhessem szabadjára.
Szünetben átgondolom. Utána beszélnem kell Ezrával. Nem kerülhetem ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szótlan követem a férfit és Zalánt be a fészerbe, ahol kékjeim kerekednek ki azonnal. Bár a lovakhoz vagyok szokva, de azért egy remekül megcsinált seprű sem hagyja nyugton az agyamat. Hangtalan váózok aprókat, ahogy tekintetem meg-megakad bizonyos részeken, vagy már félig kész seprűkön.
Óvatosan, lassan közlekedem, hogy véletlen se akadjak bele semmibe, mert félő, ha leverek valamit, akkor lavinát indít el. Dominó-effektus. Mankómra támaszkodva érek oda hozzájuk, és mire feleszmélnék már egy fém darab van az orrom előtt.
- Oh - szólalok meg először megszeppenve, majd fejemet mozdítva mérem végig az elém tett darabot. Félve emelem meg kezemet, mutatóujjammal mutatok egy pontra Zalán szavai után. - Ha itt megerősítést kap, akkor a levegőt is jobban vezeti, az illesztést is meg lehet tartani ilyen ívesen, de a tartása erősödik. Talán egy két centis, kissé ívelt fém darab elég lehet, hogy a súlya se legyen túl nagy, és irányítani is egyszerű legyen - fel sem tűnik, hogy hangosan gondolkodom, és egy olyan ember munkájába szólok bele, aki évek óta ezt csinálja. Kezemet visszahúzva esik le mit csináltam. - Merlinre, ne haragudjon! Nem akartam beleszólni, sajnálom. Inkább csak hangosan gondolkodtam... remek az illesztés. Gyönyörű - bólogatok magam elé, alsó ajkamba harapva. Egész időben szóltam hozzá a köztük lévő témához is, de ennél rosszabb már nem lehet. Ha a szüleim ezt hallották volna, nem elég, hogy sehova nem mehettem volna hónapokig, de minimum eltiltanak a repüléstől. Ja, várjunk, Ezra félig megtette, majd Zalánnal köttettük a néma alkut. Milyen remek év volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A bűntudat minden pár órás alvás után úgy rúgja rám az ajtót, mintha csak muszáj lenne neki. Bár Ezra elmondta, miután felébredtem - már az ispotályban -, hogy senkinek nem esett baja, sovány vigasz volt. A küldött levelek az éjjeli szekrényen tornyosulnak, mert a szüleim nem különösebben értik meg, hogy ne zaklassanak - mindössze egy levelet vagyok hajlandó kibontani, amit Maximtól kaptam.
A papírt szorongatva olvasom újra és újra a sorokat a már oly' régen látott kézírással leírva, és szívem szorul össze. Erősebben markolok rá, ami azonnal elernyed, ahogy megérzem Ezrát és valami ismerőset közeledni.
Fejemet kapom fel, elmosolyodom.
- Szia - mosolyodom el kedvesen, Bonnie-ról pillantva Ezrára biccentek aprót, majd vissza a lányra. - Pedig kiment a fejemből - túrok tincseim közé. A levelet az ölembe rakva tolom feljebb magam, hátamat vetem az ágytámlának. Szégyellősen sütöm le szemeimet, őszintén belátom, nem merek ránézni a navinésre - szégyellem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Aprókat bólintok neki. Igen, még szerencse, hogy ő nem felejtette el. Az első napok nyugodtan teltek. Mármint olyan szempontból, hogy nem jöhettek látogatni, de attól még a minisztériumtól jöttek, beszélnem kellett Ezrával, és hallottam, hogy a szüleim kikelnek magukból, amiért nem jöhetnek be. Nyugodtabb volt látogatók nélkül, mégis jól esik, hogy Bonnie itt van. Ő akkor... nem fél tőlem, igaz?
- Igen, most egy kis idő kimarad - köszörülöm meg torkomat. Kicsit ironikusnak érzem: az első évemmel a baleset miatt csúsztam, az utolsó évemet ismét egy balesettel kezdem. Sóhajtok. - Köszönöm, aranyos vagy, de nem kell ezzel vesződnöd. Biztos Zalán és Kori is jegyzetelnek nekem. Remélem... - szalad ráncba a szemöldököm. Inkább a két sütire nézek.
- Milyet hoztál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem haragszom - felelem. - Bár nem gondoltam volna, hogy bárki is szeretne látni a történtek után - mert igen. A fejemben vannak a gondolatok: felfüggesztés, elbocsátás, elem elaltatás. Mindent hallottam a nem éppen diszkréten sutyorgó minisztériumból jött férfiaktól.
- Persze, nagyon azok - pillantok fel rá, kezemet húzom vissza. - Mindenki kedves, bár nem osztották az ötletem, hogy kaphatnék kevésbé keserű bájitalokat a lábamra - szusszanok lemondóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Féloldalasan mosolyodom el. Neki elhiszem valamiért, hogy komolyan gondolja a szavait. Nem tudom, hogy a kettőnket összekapcsoló mágia miatt, vagy amúgy is megtenném, de szerintem itt már nem is számít.
- Semmi konkrét. Csakhogy lehetne jobb az íze - vonom meg vállaimat. Lassan emelem fel a plédet magamról, lábaim ezzel együtt lendülnek és ülök ki az ágy másik szélére, mint amin Bonnie ül. A cipőmbe belebújva kapaszkodom meg a mankómba és fordulok a lány felé.
- Sétálsz velem? - nyújtom felé kezemet. - Nem voltam kint, mióta itt vagyok. Úgy látom, megjött a tavasz ténylegesen - ha látogatóm van, akkor már ki is mehetek, igaz? Így lenne logikus, és ez az érv, nekem nagyon is megállja a helyét, úgyhogy majd alkalmazom is, ha valaki megállítana bennünket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Köszönöm, majd lehet kipróbálom így - pedig már ideje lenne, hogy hozzászokjak a kellemetlen ízükhöz, de mindegyiknek másképpen az. Innen nézve meg nagyon úgy tűnik, hogy örök életemben azokon kell majd élnem. Tudattalan simítok rá a lábamra, lemondóan sóhajtok. Nem ennek van most itt az ideje.
- Személy szerint, távol maradnék a virágoktól... - horkanok fel nevetősen, fejemet csóválom meg. Ironikus, de elkísérem, ha szeretne bármit is csinálni.
Kezét megfogva bólintok aprót, a mankóra támaszkodva indulok meg lassan. A bejáratnál biccentek egyet Ezrának somolyogva, majd a kijárat felé veszem az irányt. Kilépve az ajtón mély levegőt veszek, bensőmet árasztja el a nyugalom.
- Jobb érzés, mint bent - jelentem ki. - Merre van a szökőkút? - fordulok körbe keresve azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Vannak azok a helyzetek, amikor annyit mondasz: "Hát rendben van.", és sodródsz. Nos, ezzel annyi a baj, hogy én nem vagyok az a sodródós fajta, plusz egyáltalán nincs rendben az, amiben éppen nyakig benne vagyok.
Az egész azzal kezdődött, hogy ketten nem olyan feltűnő, de elfelejtettük azt a tényt, hogy: de. Nagyon is feltűnő, bármit is készülünk csinálni, főleg, ha az azt jelenti, kövessem a legjobb barátomat. Na már most, Lafayette taktikus volt, ezt nem mondta el, csak elkezdett húzni maga után, én meg hiába ellenkeztem és mondtam olyanokat, minthogy "nem hiszem, hogy jó ötlet", "bármit is tervezel, érzem, hogy rosszul fog elsülni", "mi lenne, ha engem csak simán kihagynál belőle?" - süket fülekre találtak a szavaim, és a következő pillanatban a faluban álltam.
És igen. Ekkorra sikerült összeraknom az elhadart mondatokat, majd a cselekvéseket. Én tényleg Zalánt figyelem most meg.
- És, figyelj, nem is tudom, csak hangosan gondolkodom - pillantok az ég felé elgondolkodva pár pillanatra, hümmentek is egyet mellé. - Ha csak nem foglalkoznál ezzel és visszamennénk? Vagy, ha te nem is, esetleg csak én? - büszke mosollyal nézek rá, mert ez szerintem életem eddigi legjobb ötlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tartom a süket füleket. Kicsit úgy érzem, mintha még magamat sem sikerült volna meggyőznöm arról, hogy mennem kell. Oké, tehát: Zalán találkozik valakivel elméletileg. Nem elég, hogy Lafayette nem tudja ki az, de még én sem. Várjál már! Mi az, hogy én nem tudom. Szemöldököm szalad ráncba.
- Először is, nincs kit dobnia, mert nem járnak. Asszem - vonom meg vállamat. - Másodszor: és ha Grétával találkoznak, akkor mi van? Felsülsz és azt kell végig néznem, ahogy te sírsz, mert nem jött be a terved - mondjuk erre vajmi kevés esély van, mert utolsó információm szerint, Zalán senkivel nincs együtt, de ha mégis, akkor meg kákalag az orrába, amiért nem mondta el. Én meg itt tengődök egyedül, mint a tipikus magányos, hibbant, mindentudó levitások. Az remek!
- Mi is a terved pontosan? - állok be mellé és kezdem el nézni a kirakatot, mert hátha van valami olyan dolog, ami még nekem is hasznomra válhat, de elég hamar elunom magam. Ha más nem, legalább friss levegőn vagyok? Igen, ez jó lesz. A friss levegő jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem egészen tudlak követni, ha őszinte akarok lenni - fordítok hátat a kirakatnak. - Azért, mert barátok vagytok, még lehet magánélete, nem? Te sem mondasz el mindent a Layla-val való kapcsolatodról - ahogy példának okáért Kori sem mondott soha sokat az ijesztő rellonosról, vagy mi sem arról, hogy tudjuk, Ramival alakul valami Zalánnak, vagy arról, hogy köztem és Szofi között mi van. Bár az utolsó a legkönnyebb: semmi. Ezek ilyen kimondatlan titkok barátok között. Tudunk róla, de úgy teszünk, mintha nem tudnánk.
- De hát... Lassíts már! Zalán nem is lakik a kastélyban - tárom szét karjaimat értetlenül. - Mi azon a meglepő, hogy nincs ott, hanem a faluban van? - nemhogy kezdene kitisztulni a kép, csak egyre jobban összezavarodok. És, ha Lafayette-nek igaza van, és Grétával randizik, akkor... Merlin szakállára, mibe csöppentem!?
- Hé! Akkor ülök ott és úgy, mint egy zsák madárürülék, ahol és amikor én akarom! Plusz elfoglalt voltam a... - pillanatnyi szünet, amíg kitalálok valamit. - Semmivel. De attól még nem kéne belerángatnod ilyenekbe. Gondoltál arra mi lesz, ha lebukunk? Lebuksz - javítom ki magam gyorsan, mert nem tervezek olyan sokáig részt venni ebben, hogy esélyünk legyen egyáltalán a lebukásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Magyar dolog, hogy tiszteletben tartjuk a másik magánéletét? Nem tudom, lehet. Mármint Lafayette-ből kiindulva, lehet tényleg ez amolyan magyar "nemtörődömség".
- Kiadhatok ilyen információkat másoknak? - a kérdés ugyan hangosan hangzik el, de inkább magamnak teszem fel, mintsem Lafayette-nek, mert a kérdések mennyiségéből, és a felháborodottságából arra következtetek, hogy szerinte igen. Nos... én meg nem tudom. Zalán akarná? Az a baj ezzel, még Zalán sem tudja, hogy mit akar, különben miért cserélt volna nyálat Grétával, aki nem Rami. Ugye.
Lustán pislogok, igyekszem feldolgozni az információáradatot, amit kapok, végül megrázom a fejem.
- Ennek semmi értelme - közlöm hangosan is gondolataimat. - Lerángattál ide kémkedni a legjobb barátom után, majd felmondod a szolgálatot? A nyakamba az összes tündérmanót, ha erre nemet mondok! - diadalittas lesz a vigyorom, és nem akarom tudni, miért mondtunk le erről ilyen hamar, mert... mert a következő pillanatban sétál el előttünk Zalán. Rami társaságában. Úgy értem, hogy az a Rami, aki eddig is Rami volt, és nem Gréta. Rami. Azonnal visszafordulok a kirakat felé.
- Vagy maradjunk csendben, lapuljunk meg, és nézzük tovább az izgalmasabbnál izgalmasabb portékákat! - még le is hajolok, hümmögök is, mert annyira elmerülök a vizslatásban, nem mintha a köztük és köztünk álló emberek, az alapzsivaj vagy alapból a körülmények engednék, hogy hallják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden után csak csendben hallgatom, ahogy barátom és a nagyapja eszmecseréznek. Jobb a békesség, többet nem szólalok meg, az a biztos. Gondolom igen határozottan, amíg a könyvek szóba nem jönnek. Majd más. Alsó ajkamat harapom be, így sandítok Zalánra - tehát elérkeztünk az érzékeny témához, és abból kiindulva, Zalán mennyire szótlan lett, nem hiszem, hogy a papa tud róla. Torkomat köszörülöm meg.
- Elnézést kérek - emelem fel kezemet is sután, hogy jelezzek a papának. - Nekem lennének szükségesek azok a könyvek - pillanatnyi szünetet tartok, majd úgy mosolyodom el, mintha végre társamra leltem volna a férfiban. - Egyébként igaza van abban, hogy Zalán keveset olvas. Engem is meg szokott lepni, ha könyv van a kezében, főleg, ha tankönyv! - bólogatok serényen. Nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget arra, hogy kicsit élvezkedjek barátom helyzetén, ha már mindketten szerencsétlenek vagyunk jelenleg. Ennyi boldogságunk legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elégedetten bólogatok. Ha Zalán elmondja, akkor oké a dolog, de nem hiszem, hogy nekem kéne szétkürtölnöm ezt az információt. Bár, ha megtenném, változtatna valamin? Hm.
A visszakérdezésre hevesen bólogatok és nézem tovább a kirakatot. Nem tudom mit gondol, de mindenki biztos lehet abban, hogyha ki lenne mondva az, hogy "elengedte", akkor nemlegesen ráznám a fejemet. Nem engedtem el, sőt! De már mindegy, hiszen itt sétálnak, nekünk meg nem kellene még véletlenül sem lebukni. Azt nem tudom, hogy ma este hogy fogok találkozni Zalánnal és Korival anélkül, hogy ezt eltitkoljam, de legyen ez az este problémája.
A kirakat üvegben nézem végig, ahogy lassan haladnak és nagyon beszélgetnek. Ennek ellenére szorítom össze ajkaimat, nehogy felnevessek. Akaratlan kerül elém a kép, ahogy Lafi áll a négy P-vel a kezében és végig tolja egy padlón valahol. Megköszörülöm a torkomat és Lafi mellett indulok meg.
- Nos... - húzom ki magam kicsit, ahogy igyekszek kitalálni valamit. - Mondhatni. Navin- levitás? Nem. Öm... - hogy lehetne levitás, amikor soha nem láttuk a körletben? Elfelejtem, hogy melyik házba járok! Hümmögök kicsit. - Szóval navinés és Ramóna a neve. Nagyon kedves lány - és akkor ennyiben is maradhatunk. Reményeim szerint. Maradjunk ennyiben légyszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Fogalmam sincs, nem olvasom - vonom meg vállaimat. Addig jó, amíg nem olvasom. Legalább nem találkoztam a rólam szóló cikkekkel, hogy mennyi ember életét veszélyeztettem az iskolai évnyitón és még így is maradhatok tanulni.
Kis totyorgás után veszem rá magam, hogy kövessem Lafit. Úgy vagyok ezzel, hogy inkább vele maradok, és ha valami hülyeségre készülne, legalább vissza tudom fogni, mintsem, hogy egyedül itt hagyjam és botrány legyen a végére. Merlinre, miért kerültem én ebbe a helyzetbe!?
- Amíg te magaddal beszélgettél a fejedben - morgom orrom alatt, és indulok el utána, hogy egyensúlyozva érkezzünk a kiválasztott asztalhoz. Majdnem ráesek a padra, de az utolsó pillanatban tartom meg egyensúlyomat. Leülve fogom magam elé az innivalót és a süteményt, de nem vagyok képes hozzájuk nyúlni egyelőre. Főleg, mert meghallom Zalán miről beszél.
Hogy az összes élő kentaur rohanja le a cukrászdát azonnal íjakkal és egy troll tüsszentsen ide! Ez meghibbant! Ne! Ne úgy, hogy Lafi hallja! Alsó ajkamba harapok, fejemet lehajtom, ne látszódjon rajta az egyértelmű édesMerlin kifejezés. Vége van! Amíg elém nem kerül a... valami. Telefon. Igen. Ami Korinak is van és Zalánnak is.
- Ez hogy működik? - emelem fel mutató- és hüvelykujjammal a készüléket. Egyik barátomét sem tudom használni, csak remélem, hogy ezzel disztraktálom annyira Lafit, hogy rám figyeljen és ne arra, amiről beszélnek. Összeszűkült szemekkel emelem magam elé, közelebb is tartom kicsit, hogy meglássam a szavakat rajta. Ajkaim ó-t formáznak, ahogy félredöntött fejjel olvasom őket.
- Azt megnézném. Szólsz majd? De ha nem járnak, akkor is megtehetnéd - akaratlan kerül elém a kép, ahogy Lafi egy mennydörgővel szemben állva keringőzik. Hm. Szürreális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem tanulhatom a tárgyat. A szüleim nem engedik - vonom meg vállamat. Most csapkodhattam volna az asztalt, hogy márpedig én igenis mugliismeretet akarok tanulni, de felesleges lett volna. Örülhetek, hogy az LLG-t felvehettem magamtól, ha már minden mást ők szabtak meg. Ezért járok Brightmore prof ST óráira például, amik érdekesek, de a hideg ráz a tanerőtől.
Igyekszem szóval tartani Lafit. Abban is reménykedem, hogy hátha ráharap arra, miért nem tanulhatok azt, amit akarok, és esküszöm szívesebben beszélnék erről, minthogy még többet halljon a Zalán és Rami közti beszélgetésből. Itt sem kellene lennünk, nemhogy még tudjon róla!
Arcomra ül ki a nemtetszés a választ hallva. Ha engem akar dadának, akkor mindketten halálra vagyunk ítélve. Futni sem tudok, és már repülni sem. Ez hatalmas hendikep. Ahogy az, hogy Lafi viselkedése érezhetően és láthatóan megváltozik - tehát teljesen jól hallotta az információt, ami meg is ragadt. Klassz. El kéne mondanom Zalánnak vajon?
- A tied az eg- - és itt jön el a pillanat, ahogy megáll bennem az ütő. Pislogok párat, visszahúzom magam elé a tányért és egy akkora falatot tömök bele a számba a villámmal, hogy azt mindenki megirigyelhetné. Valamit csinálnom kell, hiszen Zalán felkel az asztaltól, Rami is szedelőzködni kezd, mi meg itt ülünk, mint két hülye.
- Egyél te is - mutogatok villámmal a sütimre, amit végül kicserélek az övével. - Nagyon jó - szemem sarkából nézem végig, ahogy elhagyják a cukrászdát, majd fordulok az ablak felé, hogy valahogy legyűrjem az akkora falatot, mint egy puffskein. Köhécselve, kicsit könnyezve fordulok vissza Lafi felé, és azonnal nyúlok az innivalómért.