Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Mindig is csodálattal töltötte el, hogy a barátainak ilyen képességei vannak. Ő nem értett semmihez jobban, ha csak a bajkeverést nem vesszük be a pakliba, de annak sajnos nem sok felnőtt örült. Mindenesetre ha már neki nem adatott meg ilyen, legalább tudta támogatni a barátait a fejlődésben. Könyveket olvasott, mellettük volt ha gyakorolni kellett, és még a kedvenc dán zászlós pulcsiját is beáldozta egy zokszó nélkül. Értük megtette, ahogy ők is tették volna érte.
- Elég régóta... régebb óta, mint ahogy ismerlek, de tudtam, hogy a mágiád miatt nem vihetem a közeledbe - magyarázta Mae két szipogás között. Hangja kicsit eltorzult a sok kiadott könnytől és bánattól, de továbbra is az övé volt. - Én is szeretlek Kende - szorította magához a másikat, kissé másképp fordítva le az adott szavakat, mint ahogy a szőke mondta. Bár ebben most nem a kommunikációs csatornák volt szerepük, sokkal inkább a kettejük különbségének. Hogy hogyan képesek kifejezni a szeretetüket. És ha a dán ki is mondta azokat a végzeteseket, soha nem várta el egyik barátjától sem, hogy ugyanúgy hangoztassák visszafelé is. Majd elmondják neki, ha fontosnak tartják. Az többet jelent, hogy ott vannak.
Megvárta, míg a másik is felkászálódik. Elnevette magát a felvetésen. Még ha ismerné a kis lányt, akkor hogy kiakadna...
- Sajnálom, de nemet kell mondanom az ajánlatra - húzta el a száját, de annak szegletében egy kis huncut mosoly húzódott. Hirtelen nekicsapódott Kendének, és addig tolta teljes erejéből, míg a másik bele nem esett a vízbe minden holmijával együtt. Hangosan nevetni kezdett rajta a barna. - Lehet, hogy arra nem tudlak rávenni, hogy gyakorold az elemedet, de arra igen, hogy nekiállj edzeni. Nem hitted, hogy majd a felügyeletem alatt ellustulhatsz ugye? - mosolygott a barna. Ha nem lett volna vörös a szeme, az ember még el is hihette volna, hogy nincs semmi baja. Mintha megint a régi lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Hangosan felnevetett a srác kurjantására. Minimum annyira örült neki, mint ahogy várta, hogy átszállva ő is megtapasztalhassa ezt az érzést. És olyan magabiztosan mozgott a seprűvel, mintha már évek óta azon gyakorolna. Szinte mondhatni eggyé az eszközzel. Mi ez, ha nem profizmus? Marina pedig éppen ezért még akkor se ijedt meg, mikor zuhanórepülésben elkezdett esni a srác. Szemével végigkísérte a mozgást, ahogy a végén a gyönyörű kijövetelt is. Ő sose volt ennyire jó seprűlovas, és talán nem is lesz, szóval a legnagyobb csodálattal a szemeiben figyelte a mutatványt.
- Wow, te aztán nagyon tudod mit csinálsz! - fejezte ki szavakkal is az elképedését a lány. Természetesen ezt bóknak szánta, félreértés ne essék, és ebben viruló arca is megerősítette. - Persze - bólintott, és megkapaszkodott baljával maga előtt, jobbjával pedig mögötte, és a kezével felhúzva magát helyezte rá a lábait oda, ahol eddig ücsörgött lélegzetvisszafojtva. Mások talán megijedtek volna ettől a magasságtól. Főleg ha csak annyira tapasztaltak, mint Marina, de úgy tűnt ebből a lányból hiányzik a félelem. Vagy legalábbis nem az ilyen dolgoktól retteg. A fizikai fájdalmat sokkal könnyebben viselte, mint a lelkit, és már azt is tudta, hogy ha le is esne, bízhat annyira Zalánban, hogy elkapja. Talán őrült volt, hogy ilyen gyorsan kialakult benne ez az érzelem, talán csak dán.
- És akkor hogy csináljuk? Átugrok, meg te is? - kérdezte teljesen a feladatra koncentrálva. Zalán is láthatta, hogy talán sose csinált még ilyet, azonban ez nem jelentette, hogy nem áll készen bármire is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Lassan mozdult, ahogy guggolásból egyre feljebb nyomta magát. Kezeit oldal tartásban kirakta, hogy ha esetlegesen elvesztené az egyensúlyát is gyorsan tudjon reagálni. De semmi ilyesmi nem történt. Talán a vérében van a repülés, vagy ki tudja, kiskorában tanították, csak nem emlékszik rá.
- Oké.... akkor... háromra. Egy...- szívta be remegősen a levegőt. - ... kettő, három - fejezte be a számolást, és elrugaszkodott a Kométától. Már az indulásnál látta, hogy nem lesz jó. Rosszul mérte be a távolságot, és nagyobbat rugózott, mint kellett volna. Csavart egyet testén, és kinyújtotta a kezét, hogy a seprű nyele után kapjon. A lába konkrétan már csak akkor fordult irányba, mikor már ujjai szorosan rászorultak a Fecskére. Sikkantott egyet, ahogy bepördült a teste, aztán hagyta magának, hogy kilógjon.
- For søren! - kurjantotta adrenalintól tengő aggyal. - Huhh... - fújta ki a levegőjét kicsit hangosabban, aztán karjaival felhúzta magát, a nyelet a hóna alatt szorítva lendítette be a lábát, és szép lassan, mint egy lusta macska végül elnyúlt végig az eszközön.
- Well... nem ez volt életem érkezése - nevetett, ahogy lassan tudatosult benne mekkora hülyeséget csinált az előbb. De hát ezért élt. Az adrenalin hajtotta, és az, hogy a halál szemébe nevethet.
- Na jó, elég volt a bolondozásból, ideje kipróbálni ezt a szépséget - ült fel rendesen a seprűre, és a lábát a helyére csúsztatta. - Gyerünk, min kære. Mutasd meg mit tudsz - lendült előre, és a seprű szinte azonnal kitűzött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Minden normális ember megijedt volna a gondolatra, hogy esetleg leesik olyan magasból. Csontját töri, esetleg bele is hal. De nem ez a lány. Annyira ismerte már magát, minden porcikáját, hogy tudja, hogy ha csak hajszálnyi esélye is van, hogy elkapja a seprű nyelét, megmarad. Így csak erre az egyre koncentrált. Olyan volt mint egy artista, csak ők általában direkt hajtanak végre ilyen veszélyes mutatványokat.
Aztán épphogy túl volt a sokkélményen, már vetette is bele magát a másikba. A Fecske alatta úgy tűzött ki, mintha minimum valaki üldözte volna. Szállt, repült, keresztül a középső karikán, fel az égbe, onnan pedig ívesen lajhárlógásban vissza Zalánhoz. Arcán folyamatosan ott virított az a lenyűgözött mosoly. A szíve hevesen dobogott, és legszívesebben sírt volna olyan boldog volt. Ennek van egyáltalán értelme? Hát, Marina Dariknak volt. Mert senki el nem tudta képzelni ez a pillanat mit jelent a számára.
- A nagypapád egy zseni. Ez a seprű gondolatolvas. A legapróbb mozdulataimra is azonnal reagál, komolyan hihetetlen! - magyarázott Marina, mellkasa majd széthasadt a boldogságtól, vérében még mindig megállíthatatlanul pezsgett az adrenalin, a kettő együtt pedig nagyon rossz ómen volt a számára. Vagyis nem is a számára, inkább Zalánéra.
- Figyelj, lenne egy kérésem. Haza mész szünetre? - irányította még közelebb a seprűt Mae a sráchoz. - Kéne valaki, aki vigyáz erre a csodára nekem - villantott egy teljes fogsoros mosolyt - vicsort - a fiúra. - Megtennéd? Kérlek, kérlek, kérlek. Ha én hazaviszem, akkor soha többé nem látom - könyörgött. Jobb helyet el se tudott volna képzelni neki, mint az alkotó családjánál. - Megmutathatod a nagypapádnak is. Biztos szívesen látná újra a Fecskét - győzködte megrendíthetetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Imádta a saprűt, és ha lehetett volna, talán soha nem válik meg tőle. De akadt egy kis probléma. Na jó, nem is olyan kicsi. Ha csak belegondolt abba, hány könyvet égetett el a családja csak azért, mert magyarul volt írva... egyszerűen nem tudott nem félni, mi lesz a Fecskével.
- Hát... nem teljesen. Tudod a nagymamámtól kaptam. Mert a nagypapám nem adhatná oda. De már a nagymamám se. Szóval majdnem egy év csúszásban is kaptam meg az ajándékot, mert Madam Lykke csak most találta meg. De ez mind úgy történt, hogy a szüleim ne tudjanak róla, mert akkor talán soha nem ülnék rajta - magyarázott a lány, és talán ezzel csak még jobban összekuszálta a fiút, mint előtte. - A családom elhatárolódott mindentől, ami a nagypapa tulajdonában állt. Így többek között a seprű se végezné jó helyen - húzta el a száját a barna. A szülei egész életében próbálták eltiltani a gyökereitől. A magyar származástól, a hagytéki tárgyaktól. Mégis ott tanult, ahol régen a nagyszülei, a papája régi seprűjén, a mamája nyakláncával. Lehet hogy nem a legnagyobb élő lázadó volt Marina, de bizony megküzdötte a saját kis csatáit.
- Szóval elvinnéd? Gyakorolhatsz is rajta csak hozd vissza nekem egybe. Ha nem túl nagy kérés - tette hozzá, mert azért nem is akarta másra ráerőszakolni. Meg Lokinak is oda tudta volna adni, csak vele éppenséggel más szuperságos tervei voltak. Kende meg... hát ő se volt a legjobban a szüleivel. Hülye aranyvérű elitisták. Mennyivel könnyebb gyerekkoruk lenne, ha ezek a hierarchikus dolgok nem kereszteznék.
- Azért menjünk még egy kört. Nem lehet megunni ezt a csodát - vigyorgott a lány, mint a tejbe tök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Röhögve vette át a felé nyújtott üveget, és szutykos kezével jól össze is kente a mintát. Örült, hogy egyikük se lett olyan prűd, hogy ne vállalt volna be egy ilyen túrát. Konkrétan az utca szélén vettek gyrost. A semmi közepén. És megették. Ha ezért nem járna valami plecsni nekik, akkor semmiért, de komolyan.
- Hogy mit csinálsz? - kérdezte elképedve Mae. Tudja, hogy Loki mindig többet eszik, de ez azért túlzásnak tűnt. Mert hogy ez még csak nem is volt finom.
Gyorsan eltüntette az utolsó falatokat is, és már állt is fel. Na nem azért, hogy tovább menjenek, ilyen ragadós mancsokkal még a táskáját se akarta felvenni a fűből.
- Oki, mindjárt jövök - indult el a kocsi felé.
És akkor még egyszer. Tizenéves lány, aki töri a magyart. Halad a semmi közepén az utca szélén álló furgon felé, hogy megkérdezze a benne lévő késői negyvenes fószert, hogy beengedi-e kezet mosni. És a legjobb haverja figyelmét épp eltereli valami random csaj. Mi baj lehet?
Marina bekopogtatott az ajtón, és mosolyogva kérte a bácsit, hogy engedje meg neki, hogy egy pillanatra beugorjon. És hihetetlen, de a gyrosos szó nélkül engedte. Közben a saját vevőivel foglalatoskodott, és csak egy fél pillanatra nézett a barna hajúra.
- Nagyon köszönöm. Isteni volt a gyros - füllentette a lány, ahogy szállt ki, aztán barátja mellé pattant, és azt nézte, amit a másik nézett.
- Aham, és a gyrosra éhezel, vagy valami másra? - húzta huncut mosolyra a száját Marina, és egy kicsit jobbra hajtva ő is elégedetten nézte, ahogy a csaj lábujjhegyen nyúlt fel, hogy elvegye a rendelését. - Kíváncsi vagyok mennyire lenne élvezetes végignézni, ahogy kieszi azt a pitát - vonta fel kétszer a szemöldökét a dán. Még mindig volt egy kicsit furcsa érzés a gyomrában, amikor ilyen megjegyzéseket tett. Mintha nem lenne helyes, amit tesz, pedig... miért ne lenne az. Ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Ujját állán kopogtatta, miközben agyalt. - Mmmm.... legyen ez - kapott fel egy csillogó lilás tasakot, és kicsit megtapizta, hogy ujjai alól újra és újra kiszaladjon a zselés folyadék. Undi. Végül inkább odapasszolta Lédának. Úgy tűnt ő jobban ért ezekhez a dolgokhoz. Haját egyik kezével hátrafogta, és nyakát kinyújtotta mint egy zsiráf, hogy a lányka jobban hozzáférjen az arcához.
- Tényleg kellemes. Egyszer kentek ilyen algás izét is az arcomra, az kellemetlenebb volt, sokkal. Na nem mintha nem dugnám minden hülyeségbe a fejem, de így egy fokkal jobb - vontam meg a vállamat óvatosan, hogy végül ne a hajamba kössön ki a cuccli.
Érdeklődve hallgatta a lány magyarázását, hozzá képest nagyon jól viseltetve magát - pláne, hogy még akkor se akadt ki, amikor a másik majdnem kiborította a sört. Aztán a fülét megütötte az a hiányzó Ő a mondatból.
- Vá-vá-vá-várj, ki mellett? - fogta meg a lány kezét is. A szeme - mondhatni - őrülten csillogott. Legyen szerelem, adja isten, hogy ez valami ilyesmi legyen, most igazán kellett neki egy új pár, akiknek drukkolhatott, ha már legjobb haverja elbaltázta az ügyet Csibével.
- Oké, ki jön be? Név, kor, kinézet, minden jöhet. Ötödikes ő is? Azért tudod mit csinál ez az évfolyam? - kezdte már is összerakni a fejében a képet a lány. Akkor is, ha nem is volt mit összerakni. - Az ötödikes között van pár szép ember.... - gondolkodott el Mae, és nem is kellett olyan mélyre ásnia az emlékeiben. Talán egy hete sincs, hogy Ádámmal leültek megnézni élete első filmjét. És be kellett vallania, nem egyedül a Star Wars volt az egyetlen, ami abban a szobában lenyűgözte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Fogalma sem volt róla, hogy a másik miken megy keresztül. Nem csak Marina volt az egyetlen, akinek a mellkasán úgy ült a szomorúság, mint Nagy Úr a pénzhalmon, hanem Kendéén is. Míg a barna egy hétnyi hallgatás után sikeresen kiadta a nagyját magából, a fiú még a felületet is képtelen volt kapargatni. Egy halvány információ pedig édeskevés volt a dánnak. Tényleg elhitte, hogy jót tesz. Madam Lykke is mindig arra tanította, hogy minél gyorsabban próbálja újra, mert ha valamitől elkezd viszolyogni, az idővel csak még rosszabb lesz. Félelem, fóbia. Ha Marina tudta volna, hogy Kende mennyire irtózik ettől a találkozótól, akkor is megtette volna.
Nem mindenkinek tűnt volna fel az a halvány torpanás az agyban, de Marina túlságosan is figyelt másokra. Még akkor is, mikor a nagy szája járása közben erről mások megfeledkeztek.
- Viccelsz? Megyek mindenhova, ahova te - fogta meg a szőke kezét Marina, és egy lépéssel már süllyedt is el a vízben. Egy pillanattal később a felszínre jött, és mosolyogva nézett a barátjára. - Oké, ruhában úszni nehezebb, mint hittem - vallotta be a másiknak. A cipőjéről nem is beszélve, ami valószínűleg majd egészen a kastélyig fog cuppogni neki.
- Na jó Kende. Mit gondolsz, készen állsz rám? - vonogatta a szemöldökét a lány, és igyekezett az összes boldogságát összegyűjteni Kendének. - Verseny. Te meg én - jelentette ki, de mielőtt a szőke elhihette volna, hogy a dánnak esélye se lenne, gyorsan hozzátette. - Kutyaúszás a csónakig - villantott huncut mosolyt, és kérdés nélkül kaparni kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Marinának be kellett vallania, hogy amióta kezd megbarátkozni ezzel a biszexuális léttel, azóta sokkal könnyebb volt önmagának lennie. Mármint Loki mellett mindig is az lehetett, de míg eddig az ilyen megjegyzéseit megtartotta magának, és hagyta, hogy a fiú önbizalma teljesen elszálljon, most már ő is beszállhatott a buliba.
- Bárki boldog lenne, ha beszállhatna harmadiknak két olyan gyönyörű ember mellé, mint mi - mosolygott magukon végigmutatja Mae. Kész főnyeremények voltak, el kellett ismernie mindenkinek. - De ha már témánál vagyunk, jelenleg inkább a férfiak vonzanak. Vagyis... pontosabban egy férfi - tűrt egy tincset a füle mögé zavarában a dán, és a saját vállára is feldobta a táskáját.
- Szünet előtt átmentem filmezni Fellner Ádámhoz. És hát... tudtad, hogy a filmezés a mugliknál egy nagyon jó módja a kezdeményezésnek? - vonta össze a szemöldökét Mae. Közben elindult a kis utca felé, amire mutattak. -Na mindegy. Még nem tudom abból mi lesz, még semmi hivatalos - legyintett a lány. Szerette az ilyeneket megosztani a haverjával. Már csak azért is, mert általában tök jól fel tudta nyitni a szemét. Túl naivan nézett mindig a szerelmi dolgok felé. Tisztára mint egy kisgyerek.
- Inkább mesélj, mi újság Kiscsibe téren? Vagy már más valaki van a radarodon? - érdeklődött egy huncut mosoly kíséretében. Még mindig tartotta, hogy a levitás lánnyal nagyon is jól kijönnének, és megérné akár egy párkapcsolatba is belebonyolódniuk, de semmiképpen nem döntött volna helyettük. Mind a kettőjük a haverja volt, és ez így volt jó.
- Nézd! Csináltassunk tetoválást - mutatott egy kis házacska felé, amin neon felirat hirdette a bent fellelhető szolgáltatást. - Ez a hely nagyon muglin néz ki - állapította meg, bár őszintén nem tudta milyen lehet egy mágus tetoválószalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Sokan panaszkodnak a téli hidegre. A csípős szélre, a korai sötétedésre és a kirepedezett bőrre. De a mai nap egész kellemes a hőmérséklet. Egy dánnak szinte már tavaszi jó idő van, még a nap is kisütött pár órára. Ezen felbátorodva ajánlotta fel tanárának Mae ezt a helyet. Azt mondták neki, hogy keressen olyan helyet, ahol nyugodt és komfortos. Ide pedig szép emlékek kötik, mondhatni a kedvenc helye egész Magyarországon.
Ahogy a stég szélén ücsörgött, és a víz felszínét nézegette, eszébe jutott a nyár, amikor még Boróka miatt sírt. Amikor elképzelni se tudta volna, hogy valaha képes lesz újra szeretni. És Ádámmal úgy tűnt sikerül. Lassan forrtak be a sebek, és a heg sose tűnik el a szívéről, de egyre biztosabb az érzéseiben. A szünetben már majdnem a szüleinek is bevallotta, hogy van valakije. Milyen gyönyörű ünnepi vacsora következett volna utána, valószínűleg évekig azt emlegette volna az egész dán mágustársadalom.
Megdörgölte a szemét, és magában felnevetett az elképzelésen is. Egyre kevésbé félt a szüleitől. Már ott voltak a barátai, a tanárai és Ádám. Támaszkodhatott rájuk akkor is, ha úgy kell elmenekülnie otthonról.
Halk neszezést hallott meg maga mögül, mire azonnal pattant is fel, és arcára hatalmas mosolyt varázsolt.
- Tanár úr, boldog új évet - köszöntötte, és felé fordult. - Nagyon sokat gondolkodtam a feladaton. Az elmepalotán. Vagyis... elmetérképen - akadt meg egy pillanatra. - Hívhatnám elmepalotának? Az jobban hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Őszintén, már nem is figyelt rendesen arra, amit csináltak. Surtr már nem először tapasztalta meg ezt az őrült viselkedést, amit Marina jelenleg mutatott magából, így mint egy öregember, szép lassan lemászott a lány válláról, végig a karján, hogy felderítő útra induljon. Nem, nem lett volna szabad neki, és ha Mae nem Lédával van, valószínűleg nem is engedi neki, de így nem volt mitől félnie. Hiszen a másik tartani fogja a száját. Úgy, ahogy ő jelenleg képtelen rá.
- Kit érdekel a maszkom, amikor emberi szerelmek forognak kockán - dramatizálta túl a helyzetet Marina, és esdeklőn a másikra nézett. - Nah, kérlek. Csak egy kicsit. Egy apró információval is megelégszem. Sőt, elmondom neked én kivel akadtam össze múltkor - próbálkozott a lány. Igazából neki annyira nem volt nagy dolog. Mármint bejött neki Ádám, de az, hogy make outoltak, még nem jelentett semmit. Majd az idő eldönti mi lesz velük. És mielőtt bármit mondhatott volna, végre megérkezett a várva várt információ.
- Negyedikes. Remek. Az… várjunk csak…. - kezdett el számolgatni az ujjain a lány, mint egy óvodás. De biztosíthatok mindenkit, nem volt agyalágyult, csak a Roxfortból jött, és ott másképp vannak az osztályok. Három év alatt pedig még nem sikerült átszoknia. Vagyis négy. Mert hogy: - Én is negyedikes vagyok - esett le végre neki a tantusz. Nem a legélesebb kés a fiókban.
- Na várjunk, kik vannak nálunk. Várj szűkítsünk. Rellonos? Navinés? Jajj csak azt ne mond, hogy Eridonos - fintorgott a lány. Mármint alapjáraton nincs velük baja, csak nem is mondhatni, hogy nagy haverságba van velük. Ez valami elemi erő lehet, mert egyetlen rellonos társát se hallotta egy jófej eridonosról csevegni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#krampuszosan
#mikulásnapján
#Kende
#Pöszi

Hülye lett volna nemet mondani. Hiszen nem kellett így az órán ücsörögnie, várva hátha kiszólítja Brightmore felelni, hiszen ez volt a legjobb szórakozása az elmúlt másfél évben. Marina meg egy kicsit se fejlődött ez idő alatt. A fun factek mentek, a többi meg mehetett a levesbe. Valahogy a sárkányok nem keltették fel az érdeklődését. Na nem mintha sok tantárgy elnyerte volna a tetszését. Főleg a bájitaltan nem. Na az igazi mumus volt nála, főleg a Júliás közös projektjük óta. Szóval summa summarum, teljesen megvolt anélkül, hogy ezeken a tárgyakon keljen ülnie.
Egy hatalmas mosollyal lépett az osztályterembe, és két ugrással a kint felelő kissráchoz lépett. Rátámaszkodott a vállára, és onnan nézett rá egy féloldalas mosollyal. - Nagyon kínoznak mi? Mit kell csinálnod, színezned? Pff…. tough bro, tessék, kapsz két szaloncukit - húzta elő a zsákjából a lány az édességet, majd elindult a padsorok között.
- Jó gyerek voltál? Biztos? Ardai professzor, ez a fiú úgy néz ki, mint akinek vaj van a füle mögött. Biztos kaphat a csokiból? - szólt előre a tanárnak Marina. Erre az alkalomra tanulta ezt a mondást, hát nem zseniális? És még sikerült is jól használnia. Vagy legalábbis a reakciókból arra következtetett.
- Hát.. nem is tudom Kende, a krampuszok nem mindig jók - nézett rá egy huncut mosollyal haverjára. Mi tagadás, a hazugság nem volt az ő asztala. Most meg jól is jött ki, hogy rajta voltak a szarvak. Még csak nem is kellett megerőltetnie magát. Végül jött a dal, ami Mae számára totál ismeretlen volt, szóval ő abba fektette erőit, hogy a gyerekeket éneklésre bírja. Mondanom se kell, hogy Pöszivel remek csapatot alkottak, zengett az egész osztály. Még hogy a krampuszok jók. A húsvéti nyúl meg igazából egy kenguru.
A dal közben előre sétált, és mutatta a gyerekeknek hogy kell szépen énekelni ritmusra, ahogy az énektanár szokta. Csak ő valószínűleg ügyesebb volt, viszont semmi nem vetekedhetett Marina lelkesedésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

A visszakérdezésre egy pillanatra kitágultak a pupillái, de aztán elkapta a fonalat. Nem eridonos. Akkor jó. - Nincs velük semmi nagy gondom. Legalábbis nem az itteniekkel. Csak ők olyan maguknak valók. Mármint összetartanak, vagy ilyesmi. Igazából nincs is sok ismerősöm onnan. Csak Lili, de ő nemrég váltott házat, előtte levitás volt, és én úgy is ismertem meg, szóval az nem számít. Meg Nelly. Ő mondjuk aranyos - ismerte el, ahogy egyre jobban beleásott a gondolataiba. Száját ide-oda húzkodta egy kicsit, miközben próbálta beindítani a rozsdás szerkezetet. Aztán inkább csak a sörért nyúlt, és elengedte a témát.
Miközben ivott, a doboz pereme fölött sandított Lédára, azt üzenve a szemeivel, hogy a másik igenis el akarja mondani. Mind a ketten tudták, hogy ez a dolog ki lesz ott mondva, szimplán csak idő kérdése volt, és ha Léda előbb kiböki, előbb túl lesznek rajta. Talán. Mert hogy Marina az ilyesmire nagyon rá tudott pörögni.
- Dán becsületemre esküszöm, hogy nem mondom el senkinek, és nem teszek undok megjegyzéseket. Azokat amúgy se tennék - tette a szívére a jobbját, és a levegőbe a balját a lány.
- Navine negyedik. Kende? Várj nem, ő nem ért a zenéléshez. Istenem mennyi sztorit mesélt róla, hogy adták fel a tanítói a hangszertanítást - nevetett a barna magában. - Akkor az a furcsa gyerek. Domonkos. Egyszer összefutottunk. Kaptam tőle cigit - bólintott a rellonos, jelezve, hogy sikeresen beazonosította a tagot. Legalábbis reménykedett benne, mert mást nem tudott névről. Nem a legjobb a memóriája ilyen téren, csoda, hogy a tag megmaradt neki.
- És mond csak, mi tetszik benne? - húzta fel egyik lábát a lány, hogy átölelve azt hallgassa tovább a történetet. Mindent tudni akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#krampuszosan
#mikulásnapján
#Kende
#Pöszi

Elég nehéz volt úgy elvégezni azt a tisztességes feladatot, hogy az egész osztályt ritmusra vezényelje, de még a kiskrapek is a derekára csimpaszkodott közben, mint egy kismajom. Még szerencse, hogy Marina tökéletesen tudta kezelni a kis gyerekeket. Valószínáleg azért, mert legtöbbször ő is úgy viselkedett, mintha egy lenne közülük. Rámosolygott, majd amikor vége lett a számnak magához szorította a gyereket. - Kapaszkodj - figyelmeztette, aztán forogni kezdett, hogy a gyerek lábai felemelkedtek a padlóról. Mind a ketten nevettek, bár Mae jobban el volt foglalva azzal, hogy ne essenek el, aztán lassan megállt. Megborzolta a krapek haját, és gyorsan kisurrant, amíg Kendére figyelt. Tökéletes metódus, mintha gyakorolta volna. Dehát végül is tényleg. Kittivel, amikor Kendééknél lógnak. Ha már a szülők mindig olyan ellenségesen néznek rá, legalább a kölyök bírja.
- Nagyon fasza csapat vagyunk - nyújtotta pacsira a kezét a két társának egy hatalmas mosoly kíséretében. - VZR-ben benne lennék, de szigorú Brightmore kerülést írtam ki magamnak receptre - nézett sokatmondóan Eszterre. Ezt a mondatot előre kigondolta, hogy ha valaki okosnak eszébe jutna a Sárkánytan prof, akkor mindenféleképpen legyen indoka. Jó, nem volt rendes ok, de neki megfelelt.
- Viszont van egy nagyon komoly kérdésem hozzátok. Tudom, hogy van pálinkás szaloncukrotok. Szerintetek mennyit kéne megennem, hogy részeg legyek tőle? Egy kilót? Kettőt? - tippelt teljesen komolyan. Ez egy tök jó módja volt arra, hogy legálisan illegalizáljon a suliban. Micsoda roppant elme ez a lány, hát nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#VAVpara
#mágiajogrészleg
#tanulósba
#Amélia

Marina Darik félt. Nem is, rettegett. Ha megbukik ezen a vizsgán, akkor ennyi volt. Nagymama teljesen feleslegesen küzdött azért, hogy iskolába járhasson, hiszen ez azt jelentené, hogy nem sikerült semmit elsajátítania. Vagyis nem úgy, ahogy kellett volna. A szülei pedig vérszemet kapnának, és felhasználnák ellene, hogy többet be se tehesse a lábát Magyarországra. Ő pedig hiába volt tizennyolc éves, képtelen lett volna a segítségük nélkül megállni a lábán. Tehát csak egy választás maradt: fel kellett készülnie.
Nem mondta senkinek, bár Loki valószínűleg tudta. Legjobb barátja az egyetlen, akinek van arról fogalma, hogy Mae mennyit olvas a szabadidejében. Eleinte azt mondta csak azért teszi, hogy javítsa a nyelvérzékét, de azóta sokkal több lett ez neki. Na persze ez nem jelenti, hogy gyakran bújja a tankönyveket. Azok egészen más kategóriát képviseltek. Na de a lényeg, hogy ezen a szép téli délutánon végül rávette magát, hogy nem egy, nem kettő, de már három teljesórája a könyvtárban szenvedjen. Kevés volt az inger, pedig pontosan ezért ment oda. Szobatársai általában elterelték valami őrültséggel a figyelmét, vagy a kis szalamandra kezdett el éhesen a karján fel-alá mászkálni, vagy éppen egyik haverja rontott be valami fergeteges ötlettel. Nem, most koncentrálnia kellett, bármennyire is nehéz volt.
Mondatot mondat után próbált feldolgozni, de már fájt a halántéka a sok tudástól, ami hirtelen került oda. És hogy mit tanult? Tulajdonképpenmindent. Volt előtte bűbájtan, bájitaltan, gyógynövénytan, átváltoztatástan, de még sárkánytan is. Csakhogy Denis vizsgáján se bukjon meg. Kétségbeesetten nézett végig a halmokon, és végül egy nyögés kíséretében elengedte nyakizmait, és szimplán beledőlt az előtte levő lapokba. A pergamenről visszaszűrődött a szuszogása, olyan halk volt az egész helyen. Amíg nem…
Felkapta a fejét, és mint egy őrült ugrott fel a helyéről, és ölelte meg Csibét. Végre valaki, aki elterelikicsit a figyelmét.
- Bárcsak… - sóhajtott drámaian. És ő is a kupacokra nézett, mintha eddig nem tette volna meg. Egyszerre hét könyv volt nyitva, nem mintha mindegyiket olvasta volna, de tudta, hogy ha egyszer véletlenül rátalál valaki, akor jól fog kinézni.
- Tanulok. Tudod, nemsokára VAV és kicsit jó lenne, ha felkészülnék. Állítólag nagyon sok múik az ilyesmin, szóval… talán egy kicsit tartok tőle, hogy nem fog sikerülni - magyarázta enyhén túl a dolgot ahelyett, hogy bevallotta volna, állatira fél tőle.
- De te mit keresel itt? Ezen a részleges soha senki nem szokott megfordulni - ráncolta össze a szemöldökét a barna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Felnevetett Loki szerencsétlenkedésén. Azt se értette barátja hogy képes abból a mhmm… csodából még egyet megenni. Nem hogy menet közben. Vagyis most már tudta hogy. Kisebb szünetekkel, mikor csak reménykedett a másik, hogy nem lesz tiszta trutyi mindenhol. Viszont jókedve egész gyorsan átcsapott feszültségbe, amikor a szöszke visszakérdezett.
- Hát szóval megcsókolt, és éreztem, hogy mást is akar. De engem túlságosan érdekelt ez a filmizé. Szóval leállítottam - kezdte el felvázolni a szituációt. Igazából négy szóban meg tudta volna adni a választ, de hát ismerjük Marina Darikot. Megállíthatatlan a lepénylesője. - Aztán amikor vége volt, nem akartam, hogy azt higgye nem érdekel. Mert amúgy de. Nagyon jól csókol - szögezte le, és haját a füle mögé tűrte. Két kezét maga elé helyezte magyarázás közben. - Szóval ott voltam a srác szobájában, making outoltunk. És akartam. Ő is akarta. De.. nem tudtam. Tudod milyen vagyok, nekem ehhez kell az érzelmi kötődés - sóhajtott fel zavartam. Más lányoknak olyan könnyen megy. Csak engedik magukat, mert jó nekik. Aztán másnap úgy csinálnak, mint akik nem is ismerik egymást. Annyival könnyebb lehet. - Szóval nem, végül nem feküdtünk le. De megbeszéltük, hogy filmezünk még - jelentette ki félve, hogy mit fog a másik szólni. Még ő sem tudta, hogy mit gondoljon róla. Boróka túlságosan meggyepálta a szívét.
Habár lett volna véleménye a Kiscsibés témában, inkább megtartotta magának. Móricnak erre egyedül kellett rájönnie, ha ő beleszól az csak rosszat fog tenni neki meg az egójának. Szóval csak bólintott. Nem repülnek együtt.
- Ugyan már. Ha ez lesz, akkor megkeresem neked a gyorsos csajt és majd segít az ékszereden - legyintett a barna, és egy hatalmas mosollyal fogadta a beleegyezést.
- YES! - ujjongott, és hagyta, hogy Loki vezetésével betérjenek a helyre. Hogy mit akartak ott? A franc tudja. Emléket. Valamit, amit senki nem vehet majd el tőlük.
Ahogy benyitottak Mae szája elnyílt. Az első és legfontosabb: kívülről rosszabbul nézett ki. Nem volt még mindig a legbizalomgerjesztőbb hely, de annyira nem is volt putri, mint először hitte. Talán nem kapnak vérmérgezést.
- Nézd, az a pillangó pont illik hozzád. Rakhatnád a derekadra - cuppogott egyet a lány, ahogy magában elképzelte hogy nézne ki Loki vele. Aztán megjelent egy nagydarab csávó.
- Segíthetek, tubicáim? - szólt, felmérve az egymás kezét szorongató párost. Lehet kicsit megtévesztően voltak. Nem az első eset lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#VAVpara
#mágiajogrészleg
#tanulósba
#Amélia

Ne félj tőle. Sokan látták már el ilyen jó tanácsokkal, és értékelte is őket a maga módján, de ha őszinte akart lenni, kicsit se segítettek. Nem csak azért, mert hasztalan, hanem ha olyan könnyedén megy ez mindenkinek, akkor neki miért nem? Mármint az egész. A tanulás, az anyag, minden.
- Oh, az tudod azért van itt, mert az összes diktátor korrupt. Ha nem sikerül a vizsga, esetleg máshogy meg tudom oldani, hogy mégis átmenjek. De nem sok jó praktikát találtam benne - vonta meg a vállát a barna, és szemével végigkísérte a könyv útját.
- Persze, de buta vagyok - csapott a homlokára. - Lehet tudottalanul azt akartam, hogy rám találj - mosolygott Mae, és lehuppant az eddig elfoglalt helyére. Egyik lábát felhúzta a székre, és arra támaszkodva nézte Rózát. Aki élete legnagyobb hibáját követte el ezzel a kérdéssel.
- Leginkább nyűgösen. Tudod, ha nem megyek át a vizsgán, akkor semmi esélyem, hogy itt maradjak. Mármint Magyarországon. Benne a rendszerbe, ahol tanulhatok. Ha ezt elszúrom, akkor hazarendelnek, és egy tanító mellett sajátíthatom el az etikett minden fontos lépését, hogy jó feleség váljon belőlem - szakadt ki a mellkasából szinte egy szusszanásra. - Ne haragudj, nem akartam... - túrt bele zavartan a hajába.
- Ádámmal? Ja hát.. fogjuk rá. Én is túlreagáltam. Meg volt valami varázslat a teremben. Azt mondta olyan volt, mintha képtelen lett volna igazat mondani. És így... olyanokat mondott... na mindegy. Szóval megbeszéltük - fukarkodott a szavakkal magához képest a lány. - Inkább mesélj te. Olyan ritkán beszélünk normálisan. Mesélj valamit - fektette rá az állát a térdére, ezzel is kifejezve, hogy ő most tényleg hallgatni fog. De TÉNYLEG!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Őszintén, az utóbbi hónapokban nem figyelt annyira. Nem mintha Marina arról lenne híres, hogy mindenkire és mindenre emlékszik ami csak történik vele, mellette, utána. De most a szokásostól is dekoncentráltabb volt a VAV miatt. Egyszerűen benne volt egy gát az agyában, hogy ha erre most nem figyel, akkor oda az élete. Minden. Éppen ezért fogalma sem volt róla, mi az a nagy gyűlés a bejárati csarnokban.
Könnyed ugrásokkal vetődött a diákság közé, és vékonyságát kihasználva surrant egyre közelebb a figyelem középpontja felé. Mosolyra húzódtak ajkai, amikor megpillantotta kedvenc embereit a tömeg közepén. Ki más lenne ott, mint ők.
- Már megint miben sántikáltok, ami ennyi embert idevonzott? - ingatta meg a fejét vigyorogva. - Csak nem csináljuk meg tényleg a benti nerfbajnokságot? - tippelt izgatottan a lány, és körbepillantott az arcokon.
- Mitől van mindenkinek olyan feje, mintha valaki temetésén lennénk? - vonta össze zavartan a szemöldökét, és egyre jobban elbizonytalanodott. Kendére esett a tekintete. - Kende? - Aztán át Móricra.
- Loki? Mi történik? - kérdezte legjobb barátját egyre kétségbeesetten. Mellkasában a szíve egyre gyorsabban kezdett dobogni. Arcát elöntötte a kellemetlen melegség, mert érezte, hogy valami rossz van készülőben. Ilyen volt, amikor hazaérve nem találta meg a nagyit. Néhányaktól még ugyanolyan sajnálkozó pillantást is kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Erőtlenül elnevette magát Kende válaszán. Tényleg ő nyerne, ezt mindenki tudja. De valamiért most eltörpült ez a tény a hangulatban. Mi történik, amiről nincs sejtéje? Miért szomorú, és miért érinti a két barátját? Ők nem szoktak szomorúak lenni, legalábbis nem mások előtt.
- O-oo - szaladt ki a lány száján akaratlanul a hang, ahogy Loki közelebb lépett hozzá. A szíve a torkában dobogott, és próbált a lehető legnyugodtabb maradni. Nagyot nyelt, mielőtt válaszolt volna.
- Persze. Hogy is felejthetném el - ingatta a fejét egy gyenge mosoly kíséretében. Alsó ajka megremegett kissé, nagyon igyekezett erős maradni. - Miért mondasz nekem ilyeneket? - kérdezte, de a fejében már kezdte összerakni a képet. A sok ember, akik mind szomorúan nézték a jelenetet, Lost boi zavart tekintete, az egész. Mégse tudta igazán felfogni.
- El? Mégis hova? - kérdezte a barna zakatoló mellkassal. Szeme megtelt nedvességgel, de sűrű pislogások mellett eltüntette őket.
- Ha mész, akkor én is - szólalt meg az előzőekhez képest határozottan. - Öt perc alatt összepakolok, sőt csak Srtut kell és mehetünk - csúsztatta ki Loki kezéből a sajátját a lány, ezzel is mutatva, hogy ő nem hajlandó elköszönni.
- Te is jössz? - fordult Kendéhez, ezzel a kérdéssel szinte kérve, hogy álljon mellette. Hogy ő se engedje el Lokit. Különben is, miért csak az ő mellkasa zakatol, és senki másé? Hiszen alig néz rá a barátja. - Te tudtad... - esett le neki. Lassan körbefordult, megnézve minden arcot, keresve legalább egy embert, aki a szemébe mer nézni. - Mindenki tudta... - suttogta maga elé, és megnyúlt az arca. Visszanézett Lokira.
- Miért én vagyok az egyetlen, aki most hall erről először? - kérdezte elfúló hangon, meg-megremegő ajkakkal, és bizony csak kibuggyant az a könnycsepp is a szeméből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Érzékelte, hogy az emberek megindultak körülötte, de pillantását végig Lokin tartotta. Róma. Sokszor beszélgettek róla. Főleg régebben, amikor még minden annyira egyszerű volt, és lehetett álmodozni. Móricnak annyit jelentett az olasz város, mint neki Magyarország. Tervezgették is nem egyszer, hogy elmennek, elszöknek oda, aztán találja meg őket akinek van türelme hozzá. Vajon mikor kezdett el kifakulni a tervből a barna?
Ezúttal hagyta, hogy a szőke tényleg megragadja a kezét, és közelebb legyen hozzá. - Hogy ne fájna? Azt mondtad sose hagysz magamra - rítt a lány, mint egy kisgyerek, aki képes volt elhinni, hogy az összes elmondott szó igaz. Sokat változtak, igen. El is távolodtak egy kicsit. De nem gondolta sose, hogy ennyire. Hogy pont vele nem osztja meg a terveit.
- Du sagde, at vi altid ville blive sammen Azt mondtad mindig együtt maaradunk - nyüszögött a lány, és szipogott egy párat. Könnyei anélkül hulltak alá, hogy egyáltalán tudatában lett volna neki. A szíve ketté hasadt, ahogy Loki búcsúcsókot lehelt ajkaira. Tompán érzett, de mégis rettentő erősen. Nem akarta elveszíteni. Nem akarta, hogy változzon az életük, hogy mások legyenek. Hogy Lokinak olyan barátai legyenek, akiket ő nem ismer, és olyan történeteket meséljen majd, amiben ő nem szerepel.
Most rajta volt, hogy leküzdje a kettejük között lévő kis távolságot, és szorosan magához ölelte a fiút, hogy az érezze az összes gondoskodást és féltést, amit érez.
- Én is szeretlek Loki. Kérlek sose felejts el - suttogta a másik fülébe, és ha lehet még szorosabban vonta magához a fiút. Mellkasa meg-megrázkódott a feltörő sírástól. Minden meg fog változni. Neki biztosan.
Ellépett egy kicsit távolabb, és pulcsija ujjával megtörölgette az arcát. - Mit mondasz Lost boi. Mégis Loki az első, aki dobbant - mosolyodott el halványan, erősnek mutatva magát legjobb barátja kedvéért. Csak egy kicsit még megerőlteti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Bármennyire is nehéz volt, megpróbálta elhinni az összes hamis szót. Kétségbeesett, mert felfogni se volt ideje. Talán meg se értette még rendesen, hogy mit jelent az, hogy Loki elmegy. Hogy nem piszkálja a haját tanulás közben, nem őrültködnek együtt az órákon, és nem menekülhet át hozzá, ha rosszat álmodik.  
Elnevette magát Marina. - Nem bassza - biztosította Lokit könnyelműen. Könnytől párás tekintettel nézett Kendére, és habár gyengén is, de próbálta elviccelni a helyzetet. Hiszen mindig ezzel védekeztek. Mind a hárman. A nevetés volt a kulcs.
Orra piszén mozdult egyik és másik irányba, ahogy érezte, hogy két barátját nézve újra elborítja a szomorúság. Eddig kezében markolászott zsepit kibontotta, és gyors mozdulatokkal megtörölte az arcát.
- Ha baj lenne szólj. Egy szavadba kerül és ott vagyunk - biztosította még Mae, miközben bánatosan felpillantott barátjára. Nehéz volt elengedni, pláne, hogy ilyen hirtelen jött az egész. Talán könnyebb lett volna, ha van valami előjele. Nem figyelt eléggé, belekényelmesedett a helyzetbe. És tessék, megint hoppon maradt. Elhagyja a legfontosabb ember az életében.
Reflexszerűen simult hozzá Kendéhez, és intett egy utolsót barátjának, mielőtt teljesen elveszíti a kontrollt az érzelmei felett. Teste már fordult, hogy a szőke mellkasába fúrja fejét, mikor az ismerős hangra lett figyelmes. Megfeszült teste,  nézte a jelenetet, és felsandított Kendére. Aztán vissza a kettősre. Amélia felé küldött egy mosolyt, mintha az együttérzését fejezné ki felé. Aztán inkább mégis Kende meleg ölelését választotta megnyugtatásként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Mostanában egészen sötétek lettek a felhők felette. Mármint úgy ténylegesen. Amióta Loki otthagyta gyengébbnek érezte magát. Voltak napok, amikor egyszerűen csak sírni akart a szobájában, aztán másokon Kende nyakán lógott. Utóbbit nem csak maga, de a fiú miatt is, hiszen hiába érezte végtelenül nyomorultul magát, észrevette, hogy nem ő az egyetlen. De a mai különlegesen rossz volt. Az összes stressz mintha a vállára telepedett volna, mikor meglátta a szüleitől kapott levelet. Nem merte kibontani, úgy érezte nem áll rá készen. Ám az a nagy HA az agyában őrületbe kergette. Egyetlen kiutat próbált találni, így felcsapta a walkman fejhallgatóját a fejére, és arra a számra gondolt, amit ilyenkor hallgatni szokott.
A folyosón szerencsére nem volt sok diák. A jó idő mindenkit kicsalogatott a kastélyból, így gondtalanul táncolt a hely teljes szélességében, miközben hihetetlenül hamisan dalolt.
- "If you’re sad and you know it, And you don't want to show it, Clap your hands" - És ahogy a szám mondta, kétszer össze is csattintotta a tenyerét. Aztán újra. És újra. Aztán egy Lizzo szám következett. - "Yeah, I got boy problems, that's the human in me, Bling bling, then I solve 'em, that's the goddess in me". - Ezt a számot olyan extra hangerővel énekelte a lány, hogy még a süketek is meghallották.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Épp elért a refrénhez, amire kis terpeszbe ugrott, és ritmusra dobta hátra jobbra-balra-jobbra-balra a haját a lány, miközben tovább énekelte a dalt. Előre nyújtotta a karját, és lassan lépett előre, amikor hirtelen kivágódott a szertár ajtaja, és berántotta magával valami. Kis híján orrabukott, ahogy próbálta visszanyerni az egyensúlyát, és sikkantott is egyet hozzá.
- Oh my... - látta meg elsőre a felé tartott kezet, és mivel még mindig fent volt a fején a fejes, kicsit hangosabban is adott hangot a csodálkozásának. - Ezzel sürgősen az ispotályba kéne menned - ordította, aztán rájött, hogy mi a bibi, és egy gyors mozdulattal a nyakára tolta a zenelejátszót, amiből így már hangosan kezdett szólni Lizzo hangja.
- Mit csináltál, festékbe mártottad a kezed? - kapott le egy poros kendőt Mae a polcról, hogy rászorítsa a sebre, és egy pillanat alatt az ő karján is látszódott Júlia vére. - Gyere, menjünk. Szorítsd rá rendesen - mondta, és már nyúlt is a kilincsért. Vajon miért pont őt rántotta be oda a szőke? Hiszen még csak köszönőviszonyba sincsenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Júlia úgy morrant Marinara, mintha nem ő húzta volna be a szertárba egy pillanattal ezelőtt. Ez pedig éppenséggel nagyon nem tetszett a barnának, de hiába. Jobban lekötötte a vár látványa, mint Júlia modora, így a legegyszerűbb cselekedetsort mutatta be, hozzá egy instrukcióval. Ám a határozott elutasítás - és az elé álló test - miatt hátrahőkölt.
- Miért nem? - pillogott rá értetlenül.
- Én öhm... nem - nézett a sebre hahotázva. Tudta, hogy csak idő kérdése, hogy lebukjon, de nem gondolta, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Márpedig ha Júlia rájön az igazságra, akkor bizony meg fogja vele keseríteni az életét, ahogy eddig is tette minden gyengepontjával.
- Jobban jársz, ha az ispotályba mész. Elkísérlek, hogy nehogy elájulj menet közben. Vagy... van egy ismerősöm ott, idehívhatom - jött hirtelen az ötlet, és nadrágja zsebeiben kezdett kutakodni. A baj csak az volt, hogy elvarázsolta őket, hogy minél több dolog beleférjem, így könyékig elmerült benne, de így se találta meg az a telekommunikációs eszközt. Vagy ahogy Roland tanította neki, telefont.
- Jó, lehet, hogy nincs nálam a mobil, de találj mást - szólt zavartan a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Látta, hogy a másik szenved. Tudta, hogy valahogy segítenie kéne, de egyszerűen képtelen volt bevallani, hogy nem tud. Hogyan is lenne rá képes, ha még csak érdekelné, csak-csak de így biztos nem. Az óráira is éppen csak bejár, mert muszáj.
De Júlia csak kéri, és kéri, még ígérget is neki. Sőt, saját stílusához képest szépen is kéri, szóval tényleg rá van szorulva Marina segítségére. A barna összeszorította a száját, toporgott egy kicsit, de kész, ennyi volt. Nem bírta tovább visszatartani a nyelvét.
- Nem segíthetek, mert nem tudok. Az egész iskolában nem találsz még egy olyan rossz gyógyítót mint én - bökte ki végül. Egyszerre volt megalázó, és felszabadító az igazság. Még a tanárai se értik, hogy mit keres azon a szakon. Amikor az első órán meglátták, majdnem lefordultak a székükről a meglepettségtől.
- Értsd meg, hogy bármennyire szeretnék segíteni, nem tudok - fújta ki a mellkasában tartogatott levegőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Ritkán vágták a fejéhez, hogy hazudik. Pedig néha szokott, de nagyon rossz benne, szóval inkább az egyenes utat követi. Vagy nem mond semmit, az könnyebb. De Júlia olyan gyorsan biggyeszti rá a hazugság bélyegét, mint amilyen gyorsan leég a Főnix hamvadó napján. Marina eltátotta erre a száját, és mint egy halacska tátogni kezdett, ahogy összeszedte a gondolatait.
- Nem, én tényleg nem. Nem vagyok gonosz - védekezett erőtlenül. Érezte, hogy a mellkasa összeszorul, mert bár Júliával soha nem volt jóban, azért azt hitte ennyire rosszakat gondol róla a szőke. Pláne úgy, hogy nem is adott
rá okot.
- Hogy.... - szaladt ki az összes levegő a tüdejéből egy pillanat alatt, és szemét azonnal elárasztották a könnyek. - Én nem... - szűkölt a lány, és arcán potyogni kezdtek a könnycseppek. Az utóbbi napok összes felgyülemlett feszültsége benne volt azokban a krokodilkönnyekben, mintha csak ez lett volna az utolsó csepp, amit el tudott viselni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Kezével agresszívan sodorta le a könnycseppeket az arcáról, mintha nem is Júliára lenne mérges, hanem arra, hogy szomorú. Lehet, hogy valaki azért sír, mert sír? Ha igen, akkor Marina Darikkal épp ez történik. Az ő világában valahogy minden annyira más, mint máséban.
- De igazad van. Képtelen vagyok egy egyszerű varázslatra is. Egy pillanat alatt kicsapnak a gyógyítóiról - magyarázott, miközben kezeivel folyamatosan a szemét dörgölte, mert folyton elő-előbuggyantak a könnycseppek.
- Én nem akartam. Én nem akarok gyógyítani - hüppögött, ahogy a mellkasa zakatolni kezdett fel-alá. - És Loki is... Loki meg.... - fúlt megint vígasztalhatatlan sírásba. Ki se tudta mondani a szót, pedig igaz volt. Elhagyta. És még csak nem is szólt róla neki. Annyira igyekezett elfogadni, hogy igazán nem is fogta még fel, hogy ő maga mit érzett. Pedig legmélyen olyan kétségbeesett volt, mint abban az animációs mesében a medvebocs, amit Ádámmal néztek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Eltört a mécses a lánynál. Darabjaira, mintha minimum a tizedikről dobták volna ki a csetrest. Júlia pedig mintha most próbálta volna összekapargatni a kis darabkákat. Nem is edényről volt itt szó, sokkal inkább Marina lelkéről, ami mostanában farkasok áldozata lett.
Szipogva engedte a szőkének, hogy megemelje az állát, és belenézett azokba a megnyugtató kék szemekbe. - Oké - biccentett aprót, és keze már nyúlt is az övéhez, hogy a pálcatartót kipattintva előhúzza a mélyzöld fadarabot. Nagy vöröslő szemeivel Júliára nézett.
- Oké. Mit csináljak? - kérdezte, és arcáról lerítt, hogy milyen komolyan kezeli a helyzetet. Tényleg segíteni akart, és mellette bizonyítani is. - Azt a varázsige mondása közben pálcámat végig kell húznom... végig a seb mentén, mintha cipzáraznék - próbált visszaemlékezni mindenre, amit megjegyzett, majd félve Júliára nézett. Talán megint azt mondja, hogy buta. Hogy menjen el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Egy halvány mosoly játszott az ajkán, ahogy Júlia megdicsérte. Talán ez volt az első kedves szó, amit hallott tőle ismeretségük alatt, és eddig nem is mert ilyesmiben reménykedni. És habár tudta, hogy a szőke csak azért mondta neki, mert szüksége van rá, mégis örült neki.
Egész addig, amíg nem kezdett el furcsán viselkedni. Marina gondolkodás nélkül fogta meg lány karját, és derekát. Lassan, gyengéden segített neki a földre ülni, és hátát a polcnak vetette.
- Júlia, Júlia kérlek... segítened kell. For helvede! - sziszegte Marina, és remegő kézzel túrt bele a hajába. Mély levegő be, mély levegő ki. - Kom nu, Marina. Du kan gøre det! Gyerünk, Marina. Meg tudod csinálni! - biztatta saját magát.
- Ne add fel - simította meg Júlia arcát baljával, jobbjában a pálcát a kötés felett tartotta, aztán lassan leválasztotta róla az anyagot. Aranyosan hullt alá a koszos vér, és Marina tétlenkedés nélkül érintette a még épp felülethez a pálcája végét. Hippo.... hippo... mi a szar lehet az a varázsige. És mintha csak Odin segítette volna meg, hirtelen bevillant neki.
- Hippokrax - mondta ki erőteljesen, határozottan, mintha csak tudná mit csinál. Lassan húzta a sérülésen végig a pálca hegyét, ami kissé vörössé vált tőle, de a nyílás lassan elkezdett beforrni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia

Maga se hitte el, hogy tényleg képes volt megcsinálni. De ahogy húzta a pálcát, úgy zárult össze egyre inkább a seb. A vér lassan elfogyott, és már csak a körülötte elmosódott vörösség adott tanúbizonyságot arról, mi történt. Meg egy heg. Hiába koncentrált Marina majdnem annyira, mint az okklumencia gyakorlatok során, mégse tudta teljesen sikeresen végrehajtani a varázslatot. Ujjai megsimította a vörös csíkot, és lassan leeresztette a lány mellé karját.
Elmosolyodott, talán egy kis hang is kijött a torkán, miközben szeme Júlia nyugodt vonásain járt körbe. - Aludj csak... - mondta elhúzva a száját egy pillanatra. Aztán felállva leengedte karján a talárját, és összegyűrve azt óvatosan Júlia feje alá illesztette. A kis helyiség másik felében nekidőlt a falnak, és felrakta a fejesét, amiből megint elkezdett Lizzo üvölteni. Abban a pillanatban valami másra vágyott. Gondolatai egy régi melódia után sopánkodtak, és a lejátszó egy pillanat alatt váltott. Harry Styles lassan kezdett énekelni a felébe, és ő csak Júliát nézte. Olyan más volt így.