36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Marina Darik összes RPG hozzászólása (191 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Le
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 13. 22:35 Ugrás a poszthoz


#Boró
#Yours
#Elsőésutolsó



Szemei újra és újra végigfutottak a sorokon, mintha csak nem akarná elhinni, ami ott van. Talán így is volt. Mellkasa nehezen emelkedett és süllyedt. Újra. Ma. Az erkélyen. Boróka, miért pont ott? Marina a karjaiba dőlve próbálta eldönteni mi lenne a helyes lépés. Ez a nő akárhányszor megjelent az életében, nagy port kavart, és hatalmas űrt maga után. Még akkor is, mikor nem történt semmi, és már Ádámmal járt. Valami elemi erő húzta hozzá, és ugyanez a külső erő nem hagyta, hogy elszalassza a mai alkalmat.
Lassan, hangtalanul lépkedett ki a hűvös csempékre. Úgy jött el, ahogy volt, nem zavartatva magát, hogy Borókáról van szó. Ha belegondolt volna, talán értelmetlenül festette volna ki magát, ruhába bújtatta volna testét, és úgy tett volna, mint aki újra el akarja csábítani a nőt. Pedig már nem volt mit tenni. Nem volt mit mondani. Más utat választott, és Mae csak hálás lehetett a közösen töltött időért.
Szeme rögtön a lányokra tapadt. Megállt az ajtóban. Félt. Nem a lány kezében lévő tűztől, de ami benn égett a mellkasában, és mindig felgyulladt Boróka láttán.
- Visszanyerted az elemed - állapította meg színtelen hangon. Mikor legutóbb találkoztak Boróka fél lábbal a sírban volt. Ő pedig kislányos féltéssel maradt vele másnapig. Nem aludt egy szemhunyásnyit sem, csak simogatta a haját. Aztán a nő elment. Ahogy mindig teszi. Vajon most mikor fog megtörténni újra?
- Örülök, hogy jobban vagy - bólintott, mintegy megerősítve szavait.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 18. 21:14 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Amint Júlia lehunyta a szemeit, Marina agyában a fogaskerekek elkezdtek pörögni, hogy szinte félő volt a nagy kattogás és zsizsegés felébreszti a szőkét. Egy picit csak nézte a másikat a falnak dőlve Marina, hallgatva a fülébe morajló balladát, majd pillantása a polcokra esett. Egy pillanat alatt felmérte mekkora nagy káosz uralkodik körülötte. Nem volt rendmániás, sőt. Szobatársai gyakran panaszkodtak rá, hogy mindenfelé szerte szórja a cuccait, viszont nem volt jelenleg jobb dolga. Így fenekét riszálva, halkan hümmögve nekilátott a szortírozásnak.
Meglepő módon rengeteg dolog volt ott, ami nem működött, vagy eltört, de míg Marina a gyógyító varázslatokhoz cseppet se konyított a javítás egész gyorsan ment neki. Adódik abból, hogy gyakran eltör dolgokat. Szóval szép lassan átpakolt mindent. Eleinte még le is porolta őket, de arra gyorsan ráunt, illetve rájött, hogy nem lenne a legjobb, ha a pici szoba levegőjét telerakná apró porszemekkel, aztán Júlia belefulladna. Aztán megint kiabálna vele, mint pár órája.
A takarításból egyedül a hirtelen mozgás zökkentette ki, amitől annyira megijedt, hogy hirtelen a kezéből is kiejtette a könyvet, amit nézegetett. Kezét a szíve fölé helyezte, miközben hatalmas levegővel együtt engedte ki a félelmet.
- Huhh... megijesztettél - szólt, kicsit talán hangosabban is a kelleténél, hiszen még a fülén fent volt a fejes, amit csak ezután tolt lejjebb.
- Jobban vagy? Jajj, mit csinálsz? Inkább el kéne menned a gyengélkedőre, vagy találni valakit... vagy... - térdelt le Júlia mellé, és aggódva nézte a lány tevékenykedését. Biztos nem lenne szabad hagynia, hogy ezt csinálja. Ha egy picit jobban figyelt volna az óráin, talán most tudná mit tegyen.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 18. 22:22 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Marina egész lénye olyan ártatlanságról tett tanúbizonyságot, amelyről a magyar emberek azt hiszik nem is létezik. Beszélhetünk itt az évszázados múltról, az emberekbe ivódott keserűségről, szembeállítva a dánok híres hygge-ével. De a Darik lány egyszerűen tényleg nem tudott hosszú távon haragudni senkire sem. Júlia megbántotta őt, többször mint bárki más az életében, mégis olyan aggodalommal nézte a másik ténykedését, ahogy Kendét is lesné.
Az ajkaira szorított ujj végül tényleg eléri a hatását, egy pillanatra még levegőt is elfelejt venni a barna. Ajkain még pillanatokig érezte az érintés okozta bizsergést, ahogy immáron halkan, reszketegen próbálja szavaival megállítani a másikat.
- Mégis mivel buknánk le? Miért nem mehetsz gyengélkedőre? - tette fel újra a kérdéseit, aztán széttéve a sarkait beült a kettő között kihagyott részbe, és óvatosan megfogta Júlia kezét.
- Várj, segítek - szólt szomorúan. Talán azért, mert nem mondta el a másik. Talán mert nem fogadta meg amit mondott. Ujjai határozottan fogták meg a kis szemcséket, játszi könnyedséggel találva rá az átlátszó tárgyakra a bőr felületén. Igyekezett nem nagyon mozgatni a sebben, hanem gyorsan, hatékonyan eltűntetni azokat, és a mellettük lévő polcra helyezni, hogy véletlenül se tenyereljenek bele újra.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2022. május 18. 22:47
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 18. 23:23 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Csendben szedegette a darabokat, talán még soha nem volt ennyire nyugodt és szótlan egész életében a lány. Most nagyon koncentrált. Rosszul érezte magát, amiért az elején olyan lassan lehetett rávenni, hogy segítsen. Hiszen sikerült neki. Igaz, életében először, és nem is lett olyan szép, mint az összes többi társának lett volna. De megcsinálta.
- Madame Lykke mindig azt mondja azok a legjobb dolgok, amiket nem kötelességből teszünk - válaszolta Marina rá sem nézve Júlia arcára. Miközben szedegette a darabokat nyelve kikandikált ajkai között bal oldalra, és ficeregve próbálta megtalálni a legjobb szöget, hogy a gyér fényben is meglássa az összes kis darabkát.
- Így ni. Nem a legszebb, de... - vonta meg a vállát, ahogy újra megszemlélte a munkáját. - Tényleg nem vagyok jó gyógyító, sajnálom - pillantott vissza a lány arcára. Most annyira más volt, mint ahogy szokott lenni, hogy kedve lett volna több időt vele tölteni. Addig, amíg nem vált vissza. Félt, hogy ha most elmennek, megint minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 19. 00:06 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Egy apró mosolyt elengedett a visszakérdezésre. - Madame Lykke a... hogy is mondjátok... házvezetőnk. Gyakorlatilag ő nevelt fel a nagyival - magyarázta meg Marina hozzá képest nagyon lerövidítve a történetet. Talán Júlia a koncentrációjának még hálát is adhatott, mert ha egyszer elkezdi, akkor estig ott maradnak, miközben mesél. Mármint nem az otthoni dolgokról, arról annyira nem szeret, legalábbis nem olyan szabadon, mint másról. Valószínűleg egyik mondat követte volna a másikat, és már megint arról szólt volna a fáma, hogy miért van Marinának viking vére.
Kicsit talán elpirult. Igen, ebben a fényben nem látszódott jól, de bizony elöntötte a pír az arcát, nem volt hozzászokva, hogy ő legyen a nap hőse. Sőt, általában őt kell megmenteni valakitől, valamitől vagy épp saját magától.
Nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Júlia olyan gyorsan darált, már csak arra lett figyelmes, hogy megint fenyítik. Összeráncolta a szemöldökét, és értetlenül rázta meg a szemöldökét.
- Nem akarlak megzsarolni. És nem is akarok tőled semmit olyat - mondta ki lassan a szavakat, még mindig bambán pislogva. - Milyen ember lennék, ha itt hagynálak eszméletlenül? - ingatta tovább a fejét már sokkal hevesebben. A takarításról inkább nem szólt semmit. Júlia már így is furcsán nézett rá, mi lett volna, ha beavatja abba, hogy milyen furcsán működik. Helyette ujja elkezdte a másik ujját megérinteni egyesével, egymás után, aztán vissza. - Amúgy is szívesen maradtam - vont vállat. - Amikor alszol egész kedves vagy - jegyezte meg.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 20. 16:25 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Felszisszent, ahogy hirtelen ujjai csak a levegőt bökték meg a bőrfelület helyett. Júlia néha olyan volt, mint egy süni. Megijedt, és gombóccá alakulva kitette a tüskéit, hogy megvédje magát. Pedig Marinától éppen nem kellett volna tartania. Ha volt ember a földön, akiben minden ellenére túltengett a naivitás és a pozitív látásmód, akkor ez az a lány.
Nagy szemekkel nézte Júlia ténykedését, hirtelen nem értette mi rosszat mondott. Csak az igazat állította, hát ezt a szőkének is be kell vallania.
- Minden ember kedvesnek születik, csak van akit elrontanak a körülmények - vonta meg a barna a vállát egyszerűen. - Néha visszatalálnak, néha nem. Például Brightmore prof. Na ő tutira nem talált vissza a kedvességhez - fújta fel egy pillanat alatt a pofiját Marina, már a férfi gondolata is elegendőnek bizonyult, hogy mérges legyen. Dühösebb, mint Júliára, amiért megríkatta. Sőt, mint Lokira. - Annak az embernek nem kéne tanárnak lennie, én mondom. Versenyt csinál abból, hogy megkeserítse az életemet - sóhajtott fel teátrálisan Marina. Végül más eszköz híján a saját kezével kezdett el babrálni.
- Akkor jók vagyunk? - nézett fel félve a szőkére. Ő sose akart rosszban lenni. Sőt, első pillanattól kezdve pozitívan állt a másikhoz, nem is értette, hogy miért olyan ellenséges vele. Mármint de, mert nem ő az első ember, aki azt mondja rá, hogy idegesítő, de mégis.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 20. 23:25 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Marina kicsit meglepődött Júlia reakcióján. Elvégre éppen panaszkodik, nem kéne ezen nevetni. A válaszra pedig szimplán felhúzta az orrát, és ujjával megmasszírozta, mintha csak le akarná törölni róla Júlia ujjlenyomatát.
- Egyikőtöknek se kéne ebből versenyt űznie - morogta a bajsza alatt a barna. Még szerencse, hogy nem egy sértődős fajta. Vagyis nem haragtartó, igen, ez a pontos megfogalmazás, így egy pillanattal később már boldogan vette, hogy Júlia nem ad neki harapós választ. Sőt, ami azt illeti az eddigi legjobb beszélgetésük zajlott le.
- Ami azt illeti... - pattant fel a barna is ültéből, és az egyik polcon kezdett el kutakodni. - Nem tudtam, hogy az a te pálcád, de tudod nem ez volt az egyedüli amit találtam, szóval összeraktam őket egybe, és, és, és.... remélem tudod hogy melyik az - nyitott fel egy kisebb dobozt, amiben olyan hat pálca csücsült gazdájára várva.
- Elég hihetetlen milyen gyakran veszítik pálcájukat a diákok a szertárban. Mármint gondolom ez hosszú évek alatt gyűlt fel, de akkor is. Mikor jönnek vajon rá, hogy elhagyták? Meg amúgy is, vesznek helyette másikat? De az meg nem olyan - elemezgette, miközben kezében tartva a dobozt várta, hogy Júlia kitalálja melyik illik hozzá. Olyan volt ott a szertárban, mint valami eladó. Még annyit is beszélt.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 20. 23:52 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Onnan lehet tudni, hogy Marina már egészen komfortosan érzi magát Júlia közelében - az elmúlt évek összes gonosz megjegyzése ellenére -, hogy megint elkezdett mindenfélét beszélni neki. Csak mondta és mondta, mintha soha nem lenne vége, egészen addig, amíg a lány mondata meg nem állította. Feje kissé hátra hőkölt, szemöldöke összeszaladt egy csíkba.
- Minek kéne egy egész pálca doboz? Nem tudod melyik a tiéd? - ámult el a barna egyszeriben. Hát ő aztán soha nem tudná elfelejteni a mélyzöld szépséget, ami most is a tartójában pihent. Annyira a kezére állt, és amúgy is volt rajta egy folt, ami az egyik Lokival közös "projekt" alkalmával került rá.
- Esetleg kimehetünk az udvarra, és megpróbálhatod őket. Akkor aztán tuti biztos lehetnél a dologban. A többit meg visszaraknánk, hátha még visszajönnek érte - szögezte le Marina. Még hogy kell az összes, hát másnak is szüksége van rá, lehet a gazdája még arra lófrál valamerre, csak nem tudja hol kéne keresnie.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 21. 00:10 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia




Na jó, ha eddig Júlia cseszegette azzal, hogy nem elég figyelmes, és jó tanuló, akkor itt az ideje visszaadni. Vagyis megtenné Marina, csak most épp jóban vannak, szóval nem fogja. De ha megtenné, hogy megtehetné. Érted. Szóval hogy mi az, hogy valaki nem tudja milyen a pálcája.
Nyílik a szája, kérdezne, de megakad. Fél teljes órába? Vagy egy egészbe? Akkor az most fél, teljes, vagy egész. És mi a teljes meg az egész között a különbség? Legszívesebben azonnal fordulna ki, hogy megkeresse Lokit, és megkérdezze ennek mi értelme van, de se Loki nincs már, se nem fogja Júliát otthagyni.
Keze erősebben markolta a dobozt, ahogy érezte másik oldalról a nyomást. Gyanúsan nézett fel a szőkére, egészen rosszat sejtett. - Nem akarod megtartani őket, ugye? - adott végül hangot félelmének. - Bármelyiknek visszajöhet még a gazdája - szólt figyelmeztetőleg. Ő is nagyon kiakadna, ha valaki elvinné a pálcáját. Akkor is, ha saját hibájából is vesztené el. Meg különben sincs semmi joguk más cuccait elvenni. Ez nem egy dán hozzáállása. Ez nagyon magyar.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 21. 00:48 Ugrás a poszthoz


#nemvagyokdoktor
#miértpontén
#ikkegodt
#Júlia



Nem sok elve volt Marinának, legalábbis csak néhány, amiről tudott. És az egyik ilyen, az a mások birtokának elbecstelenítése volt. Dániában megbüntettek azért, hogy átmész a piros lámpán, mikor egyetlen autó se közeledik. Kint hagyják a bolt előtt a csecsemőket a babakocsiban, mert senki nem viszi el őket. Olyan mélyen gyökerezett ez az életérzés Marinában, hogy mikor a Roxfort első évében ellopták az egyik füzetét, képes volt az igazgatói irodáig feltrappolni miatta. Most ugyanazokat a vibe-okat vette fel Júliától, mint akkor Ashleytől.
- De... - nézett a lány ártatlanul fel Júliára. Hirtelen elfogytak a szavai. Már nem volt a szőke olyan kedves, talán aludnia kellett volna még egy picit. De végérvényben Mae keze engedett, és szó nélkül hagyta, hogy a másik kisajátítsa a kis dobozkát.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 26. 23:43 Ugrás a poszthoz


#Boró
#Yours
#Elsőésutolsó



Félt, sőt rettegett ettől a találkozótól, mert tudta, hogy Boróka bármire képes. Több hónapon keresztül elhitette vele, hogy szereti, miközben jegyben járt. Vajon szereti egyáltalán a lányokat? Lassan mindent meg kellett kérdeznie, ami vele kapcsolatos volt, talán csak így tudott fátylat bontani a múltra. Már ha képes lett volna. Mert az igazság az, hogy az első szerelem soha nem múlik el teljesen. Mindig az emberrel marad, és ha csak egy irányú volt is, Marina az egész szívét belerakta.
- Mint előttem, vagy előtte? Van egyáltalán különbség? - kérdezte meg érdesen, bár szemében a legnagyobb naivitás fénye csillogott. Tudni akarta, melyik Borókát ismerte. Amilyen volt? Vagy akivé abban a kapcsolatban vált? A kérdések egyszerűen túlnőttek rajta, és a dermesztő hideg végigfutott a karján, pedig tavaszi meleg szél fújt az erkélyen.
A szíve a torkában kezdett el dobogni, ahogy a nő felé közelített. Hátrálni akart, elmenni, de a lábai nem engedelmeskedtek. Talán ha csak elmozdítaná egy kicsit. Ha egyetlen izma kifejezné, hogy nem akarja, csak egy picit. Ám végső soron a kérdés tette kezébe a hatalmat. Óriásit nyelve nyitotta száját válaszra.
- Boróka én nem... nekem... mi nem.... barátom van, és én nem... - ingatta a fejét. Leginkább sírni lett volna kedve a benne háborút vívó hullámok kereszttüzében. Hiszen megtehetné, megcsalhatná Ádámot. Egyetlen estéért. Ám mégis képtelen volt rá. - Kérlek ne kényszeríts rá, hogy elutasítsalak - szűkölt a lány tehetetlenségében. Borókának ellentmondani olyan volt, mint megszegni a legfontosabb elvét. Mint elfelejteni a dán származását. Lehetetlen.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. június 10. 23:47 Ugrás a poszthoz


#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi



Igazából Kende bármit mondott, Mae akkor is benne lett volna. Ha közli, hogy pingvineket akar nézni, elutazik vele az Antarktiszra is - mert ugyebár ott nagyobb valószínűséggel látnak, mint az állatkertben.... De nem, Kendének most formába kell jönni. Marina Darik meg keményebb edző mint bárki. Vagy legalábbis ha másról van szó. Ő maga általában inkább a kispadról szurkol, és valamilyen édességet fal, minthogy igazán részt vegyen ilyenekben. Kivéve a kviddicset. Na azt komolyan veszi. Fogjuk rá. Na de a lényeg, hogy nem ért hozzá, hogy boxoláshoz mi a francra is van szüksége az embernek. Szóval megpróbált okos lenni a mugli tárgyakhoz, és rákeresni azon a pókhálós bigyón, és ekkor kezdődött a probléma. Véletlenül egy ismeretlen embernek küldött el egy képet Kende helyett. Aki válaszolt. És ami a legfurább? Segített neki elkészülni. Lett egy új pajtija.
Miközben a terem felé haladt is ezzel az akárkivel beszélgetett a telefonján, a Lukács nevezetű srác meg szinte azonnal válaszolt neki, így csak kis lépésekben haladva közelítette meg az ominózus termet, és vele együtt szöszke barátját.
- Kende, Kende, Kende, nééézd - szaladt oda barátjához, és nyomta az orra alá azonnal a készüléket. - Lett egy új barátom. Nem tudom honnan jött, de ő mondta, hogy fonjam be a hajam, látod? - lapozott feljebb az üzenetezgetésben a barna, aztán plittyent egyet a készülék, és belemeredt.
- Azt mondta találkozni akar... - nézte a képernyőt meredten, aztán összecsapta a billentyűzettel, és egy vállrándítással zsebre vágta. - Akkor ez ennyi volt, merre megyünk? - zárta le a témát egyszerűen.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2022. június 11. 00:09
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. június 11. 10:38 Ugrás a poszthoz


#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar



Azonnal közelebb lépett, és hevesen rázta meg Tivadar kezét. Szokásához híven most is túltengett benne az energia, és egyszerűen nem bírta megállni, hogy ezt ne mutassa ki összes porcikájában.
- Jaj de örülök ennek, tudod mindig gondom van a magázással. Dániában se szokás nagyon, az angolban végképp nem, szóval mindig nagyon félek, hogy megsértek valakit, mert helytelenül használom. Szerintem a tanárok egy része is ezért néz rám mindig gonoszan az órákon. Főleg ha lendületbe jövök, mert akkor egy idő után elfelejtek figyelni arra, hogy mit mondok, és csak úgy kiszaladnak a számon a tegező mondatok - bólogatott a lány, hogy erősítse a szavait. Az emberek többsége nem egy ilyen beszédes barnára számítanak, amikor megpillantják. De cserébe Marina mindig figyel másokra is. Főleg, ha érdekli is a téma. Valószínűleg ezért tudott olyan sokmindent felszedni Ádámtól az utóbbi fél évben a mugli filmes világot illetően.
- Nagy fanja vagyok a Sherlock sorozatnak, és ott hívja a főszereplő elmepalotának, nem palotát szeretnék. Bár emeletes házra gondoltam. És a családom házai eléggé hasonlítanak palotára, legalábbis dán viszonylatban - gondolkodott el, és egy pillanatra a távolba révedt a tekintete, miközben nemes egyszerűséggel egy hatalmas koppanás kíséretében levetette magát Tivadar mellé. Összébb húzta magán a kabátját, és megigazította a félrecsúszott sapkáját, mielőtt folytatta volna.
- Na szóval arra gondoltam, hogy a nagyiék régi lakását használnám fel. Igazából nem voltam ott soha, mert másik országban éltünk, de mutatott egy képet róla, meg nagyon nagyon sokat mesélt, szóval alapjáraton el kellett képzelnem, és olyan mintha már jártam volna ott, de mégis tudok új dolgokat hozzáadni, ha kell. Például arra gondoltam, hogy az egyik szoba ahova bemennek lehetne egy hatalmas medence, ami tele lenne krokodilokkal. És azon kéne végigugrálnia az embernek anélkül, hogy meghalljon, hogy tovább jusson. Azt hiszen kalandos lenne a fejem - bizonygatta Marina, és nagy kíváncsi szemeivel a tanár arcát fürkészte, hogy mit szól az ötleteihez.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. június 24. 18:50 Ugrás a poszthoz


#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint



Az első nagyobb vizsga, és még mindig csak azt az egy varázslatot tudta megcsinálni, amire Júlia tanította. Vagyis hát nem tanította, de ha ő nem esik ott akkor össze, akkor biztos nem kutat az elméjében az egyetlen varázslat után, amit nagy nehezen bemagolt. És hát nah, az se sikerült olyan szépen. Azóta próbálgatta még, és kiderült, hogy nem olyan nagyon menthetetlen, csak kicsit. Mert hogy semmi másra nem volt képes. Meg igazából nem is nagyon érdekelte. Csak ha ezen nem megy át, akkor megbukik. A szülei előtt meg le. És akkor pápá mugliismeret, pápá Bagolykő, és pláne pápá Magyarország.
A hintában ülve fennhangon kezdett el felolvasni a könyvből, de ez még mindig sokkal nehezebben ment, mint a sima beszéd. Sok szóba beleakadt a nyelve, pláne az ilyen orvosi szakszavakba. Hát még a saját nyelvén se tudja, hogy mi az, nemhogy egy másikon.
- Artéria. Artéria. Artéria. Artéria. Artéria - mondta el a szót egymás után ötször, ahogy a nagyija tanította. Ha egyszer elmondja az ember, az nem elég. És az se, ha más mondja, csak ha önön maga, a saját hangján visszahallgatja. Aztán jöhetett az összetett szókapcsolat belőle. - Artériás vérzés. Artériás vérzés.... Ajjj... soha nem fogom tudni ezeket - dobta le az öléből a könyvet a homokba, és a tenyerébe temette az arcát.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 1. 22:31 Ugrás a poszthoz


#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia



Amélia csöndkirálya jobban megzavarta Marina csavarjait, mint ahogy azt az ember gondolná. Mégiscsak ő volt az egyetlen igazi lány barátja, akit nem akart elveszíteni. Szóval egyik délután leült, és csak agyalt. És agyalt, és agyalt. Közben felzabált egy egész zacskónyit Júlia sütijeiből, amiket a válságos időkre tartogatott. És akkor beugrott neki. Majdhogynem mérges is lett, tisztára felháborodott, hogy Amélia meg se kérdezte a dologról, szimplán csak hátat fordított neki. Hát ennyit ért a barátságuk? Hiszen együtt főzték a Julebryg-t. Igaz, azóta beszélt már vele, de nem volt ugyanolyan, mint előtte. Szóval még egy kicsit agyalt a barna, és megalkotta végül a tökéletes tervet. Egy ismeretlen bagollyal üzenetet küldött neki, kész szerelmeslevelet egy "titkos csodálója" személyében. Még a cikkeit is magasztalta benne, és mellékelt hozzá egy színházjegyet is.
Ott állt a vörös ruhájában a bejárat előtt. A piros rúzs kiemelte ajkait, amit sok ismeretlen megnézett, és csak reménykedni mert, hogy Amélia komolyan veszi az üzenetét, és eljön. Hiszen utána még vacsoraasztaluk is foglalva van.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 1. 23:21 Ugrás a poszthoz


#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint



Szokott magában motyogni, beszélni, de még szitkozódni is. Főleg dánul. De Thorra esküdne, hogy amikor tíz perccel ezelőtt körbenézett, akkor még nem volt közülötte senki. No persze ez lehet, hogy igazából kétszer annyi ideje volt, vagy akár órákkal ezelőtt. Nem csak beszélni, de az agyában elkalandozni is sokszor képes volt, ami súlyos időkiesésekhez vezetett nála. Te jó ég mennyire jó lenne most megnézni mégegyszer az Eredetet ehelyett.
- Oh izé... én... csak tanulok. És nehezek ezek a szavak. Nem olyanok, amiket minden nap használok - vonta meg a vállát a barna egyszerűen. Ha másból nem, az akcentusából biztosan kitalálta a tag, hogy magától beszéli a másik nyelvet is, és nem fordító segítségével. És pontosan ebben lelte a nehézséget. - Amúgy meg borzasztóan nem megy a gyógyítás. Igazából csoda, hogy felvettek, valószínűleg a szüleim fizették le a testületet, vagy nem tudom. Tényleg reménytelen vagyok. A minek egy lány a segítségemet kérte, és majdnem elvérzett a kezemben - mesélte az ismeretlennek a sérelmeit, és hirtelen már nem is volt annyira érdekes az a könyv. Olyannyira, hogy be is csapta közben a fedelét.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 2. 22:36 Ugrás a poszthoz


#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi



Nem is nagyon zavarja, hogy a másik a fejét taperolja, ezek ketten mindig olyanok, mint két majom, ez a jelenet sem újdonság nekik.
- Aham, muszáj volt valaki randomot találnom Ádám helyett. Legalábbis a tinifilmekben ez mindig megoldás - vonta meg a lány a vállát. Hangja ugyanúgy hongzott, mintha csak azt mondta volna, hogy belapátolt nyolc palacsintát ebédre. Merthogy azt tette. Ki tudja hova fér el benne ennyi kaja.
- Oké - bólintott, és kezével még tisztelgett is, mielőtt átvette volna azokat a fura izéket. A két csomó szinte mintha csak parancsra tették volna kibomlottak és a lány kezéből indulva lógtak alá. - És ez arra kell hogy...? - nézett kétkedve a szalagokra, és egyiket a másik után csapkodta a lábának. Aztán meg még két kesztyű is neki lett dobva. Kende igazán nem ismerheti a képességeit, ha azt hiszi tényleg elkapja őket, miközben másik két dologgal van elfoglalva. Szóval ahelyett, hogy egy hülye módjára próbált volna mindent is megtartani, aminek a vége a minden elejtése lett volna, szimplán csak hagyta, hogy becsapódjanak a puha szivacsok, és onnan hulljanak a lába elé.
- Pfff... hogy érted, hogy t-rex kezeim? Az én kezeim teljesen normálisak. Egy t-rexé ilyenek - húzta be a hóna alá a kezeit lány, és mint egy fogyatékos kezdte el rázni a karjait, ami a bandázzsal együtt még hülyébben nézett ki. - Nekem meg ilyen hosszúak - nyújtotta ki végül, hogy Kende teljes valójukban csodálhassa meg őket.
- Ahogy könnyebbnek gondolod. Sose boxoltam még - jegyezte meg a lány, bár ezt valószínűleg egy nézésből megállapítja az ember. Vagyis nem teljesen, mert a haja, na az odaillett.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 2. 23:03 Ugrás a poszthoz


#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar



A legtöbbeknek valószínűleg elfehéredne az arca a nevetés hallatán. Vannak, akik el is ájulnának. De Marina? Ugyan már. Ha más nevet, az neki is egy indok a mosolygásra, és ezt most sem rest megtartani. Sugárzó mosollyal nézi a tanárt, és csak legyint a bocsánatkérésre. Pontosan tudja milyen az, ha egy nevetés ki akar buggyanni. Ha visszatartják csak rosszabb, mert felhalmazódik, és akkor az ember ott fulladozik meg öklendező hangokat ad ki az órán, mert ott nem lehet.
- Oh oké, nincs krokodil - bólintott hevesen, és olyan érdeklődéssel nézte a tanárt, mintha minimum a jövőjét jósolná meg. Bár jobban belegondolva nincs is az olyan messze az igazságtól. - Akkor ha egy ugróiskolát szeretnék az egyik szobába, akkor az passzív? - gondolkodott el a lány egy pillanatra, aztán amikor a konkrét tervekről kezdték el kérdezgetni, és a papír is előkerült, még közelebb kucorodott.
- Három emelet, plusz egy pince. Arra gondoltam, hogy becsapnék mindenkit. Alapjáraton az emberek arra számítanak, hogy minél feljebb jutnak, annál közelebb vannak a megoldáshoz. Meg a csapdák is nehezednének. És igazából a földszintről vezetne egy csapóajtó a legtitkosabb gondolataimhoz, amit csupán egy szőnyeg takarna. Vagy ez túl kevés? Mert felrakhatom a toronyba is - visszakozott azonnal a lány, mert elég sokszor találkozott már azzal, hogy az ő kreatív ötleteire nincsenek nagyon vevők a tanárok. Ha nem magolja be az ember a tananyagot, akkor meg van lőve. Pedig neki az nem megy. Leül, és tíz perc múlva muszáj felállnia. Ha nem teszi, akkor minimum a gondolatai elkalandoznak máshova. Mintha valami átok lenne rajta minimum.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 2. 23:57 Ugrás a poszthoz


#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi



Az álla szinte egyszerre esik le Kende mondatának azon részével, ahol a lehetséges mellékhatásait ossza meg a boxról a lánynak. - Ki fogok sebesedni? De én szeretem a kézbőrömet. Szoktam ápolni, attól ilyen puhi, és nem hat rá, ha például sárral dobálódzunk az udvaron - bólintott büszkén. Hogy a játékuk miatt, vagy a szépségápolási szokásainak szólt, azt mindenki döntse el maga.
- Meh... Létai ujjai olyan helyeken járnak, amiket nem akarok tudni - fintorgott Marina. Persze, nagyon is hálás volt, hogy a srác megmutatta neki, hogy kell egy lánnyal bánni az ágyban, de továbbra se tüzelte fel a gondolat, hogy Létai a páros másik fele. Talán mégse biszexuális, hanem csak forró. Lehet az ilyet váltogatni?
- Reiner Kende azt mondod, hogy nem elég izmos a karom? - vágta csípőre a szalagos kezeit felpuffadt pofival. Pedig ha őszinte akart lenni, tényleg elég puding. - Tudom, hogy a te úszóizmaid sokkal többet bírnak, de tudod mennyi kalóriát égetek el azzal, hogy az ágyamban háttal fekve a fejem felett tartva a telefont nézek videókat? - tette fel a költői kérdést. Igen, szokott olyan videókat is nézni, mikor a szobatársai nincsenek a szobában, de inkább filmeket meg sorozatokat szokott egymás után falni. Hiába alakultak Ádámmal úgy a dolgok ahogy, a szenvedélye megmaradt.
- Egyszer amikor kicsi voltam és meg akartak tanítani biciklizni, akkor ez történt. Mentünk ki a lakásból, és véletlenül a lépcső szélére léptem, és legurultam. Kiment a bokám is, szóval hetekig nem próbálhattuk újra - mesélte a kis történetet Marina, miközben szemével végig Kende mozdulatait kísérte. - De igyekszem most egyben tartani magamat - ígérte, és lehajolt a kesztyűért. Belebújtatta a kacsóját, és ráhúzta a tépőzárat - ezzel már ismeretes volt.
- Wáó. Úgy érzem mintha biztonságba lennék magamtól. Ha megütném az arcom úgy, hogy ez rajtam van fájna? - tette fel a nagyon elmés kérdést a lány, miközben össze-vissza forgatta a karját, hogy megszokja a plusz súlyt.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 15. 23:51 Ugrás a poszthoz


#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint



Igaza volt a csókának, ezt meg kellett hagynia. De hogy ő semmiképpen nem akarta ezeket minden nap használni, az is tuti. Mármint jó ez a gyógyítóskodás, mert tök jó, hogy másoknak segíthetsz, de Marina biztosan nem az az ember volt, akire az ember szívesen bízná az életét. Jézusom, hát csoda, hogy magát életben tudta tartani ennyi éven keresztül. Meg a szalamandrát is.
- Huhh, hát ez bonyolult. Van egy kis időd? - bökött a másik hintára a barna, meginvitálva az idegent a személyes drámájába.
- Na szóval az a helyzet, hogy nem akarok gyógyító lenni. Soha nem is akartam, még csak nem is vagyok jó az ilyen varázslatokban. Bezzeg a párbaj, na az megy. De nem ez a lényeg. Mint ahogy hallhatod is, nem vagyok magyar. Viszont imádom ezt az országot, és még nem mehetek haza, hát annyi tanulnivalóm meg látnivalóm van. De a másik, ami még érdekel, az a muglik. Mármint komolyan, annyi mindent létrehoztak varázslat nélkül, hihetetlen. És szórakoztató. Brilliáns elmék. Szóval mugliismeret az, amit én szeretnék, azonban erre a szüleim tuti nem adnák áldásuk. Proud royal bloods, if you know what I mean - húzta el a számat, és a darálás közben lecsekkolta, hogy a férfi még vele van-e a cselekményben. - Na szóval ki kellett találnom valamilyen mesterszakot, ami elég jó álca ahhoz, hogy ne rendeljenek haza és kötessenek házasságot az első varázslóval, akiről halvány lilám nincs. Szóval így lyukadtam ki a gyógyítás mellett. És most viszem a kettőt egymás mellett, de majd bele halok. Ebbe, nem a másikba - dramatizálta túl a szituációt szokásához híven.
- De köszi a tippet, doc - érintette két összezárt úját a homlokához szalutálás gyanánt.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 24. 11:19 Ugrás a poszthoz


#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia



Ha azt mondanánk, hogy szenvedett, akkor épp csak gyenge eufémiával fejeznénk ki azt, amit Marina végzett az udvar padján. Körülötte két három könyv volt szélesre tárva, egyikből rondább képek meredtek az elhaladóra, mint a másikból. Nem volt mit tenni, ilyen ez a Ragálytan.
- Szóval a magiofil.... aaaaa... - Fél szemmel belelesett a könyvbe. - ... bájitalok, átkok, lények és mágikus entitások által terjesztett fertőzések, amelyek.... - nézett újra az agyon gyötört lapokra. - ...csak akkor kötődnek a szervezethez, ha abban pezseg a mágia - bólintott magának a végén, büszke fejjel, csak hogy utána egy pillanat alatt lehervadjon róla. Nem fog menni. Utálja a gyógyítóit. Nincs ember a földön, aki képes lenne beleverni ezt a fejébe.
Sóhajtott egyet, és kétségbeesetten nézett maga köré, hogy találjon valamit, ami eltereli a negatív gondolatait. Felvette a padról a rágóját, és bevett egyet. Aztán még egyet. Meg még egyet, hogy a végén már akkorára dagadt az arca, mint egy jól lakott mókusnak, és csámcsogni kezdett. Vajon mekkorára tudja felfújni a rágót?
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 24. 12:34 Ugrás a poszthoz


#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia



Épp csak megfogalmazódott a gondolat a fejében, a szájában már próbálta is kis gömbőccé, majd lapos amorf figurává gyúrni a tömérdek mennyiségű rágót. Nehezebbnek bizonyult, mint előre gondolta, pláne amikor fújni is elkezdte. Túl kicsi ehhez a szája, pedig ő is tudta, hogy amúgy a kelleténél nagyobb. Na de a lényeg, hogy végre megindult a lufi. Szép lassan kezdte el felfújni, egyrészt, hogy ne szakadjon ki azonnal, másrészt mert nem is tudta nagyon gyorsabban. Remélte, hogy felfúvódik akkorára, mint a feje. Akkor tuti lő egy képet Kendének, biztos büszke lesz rá. Rómában... Nem, inkább nem küldd képet. Csak elkészíti. Aztán megmutatja, ha visszajött. Meg elküldi Rolandnak, hogy jót röhögjön. Igen, vannak más barátai is, nem csak Kende meg Loki.
Ahogy egyre vékonyabbá vált a rágó, úgy nehezedett a feladata, hogy ne durrantsa ki. Óvatosan, már akkora volt, mint egy jól megtermedt pomelo, de még fújta, és tette volna ezt tovább, ha nem kezdik el üvöltözni a nevét. Hirtelen úgy megijedt, hogy nagyot fújt a lufiba, ami szétpattanva beterítette a fél arcát, a lány meg behúzva nézett a hang irányába.
- Júlia? - kérdezte félőn. Sose tudott kiigazodni a szőkén. Évekig utálta, pedig legjobb tudása szerint nem adott rá indokot. Aztán hirtelen sütit sütött neki, meg vigyáznia kellett a nyulára - amit olyan komolyan vett, hogy még Srtut is megsértődött rá. Most meg megint üvöltözik.
- Milyen dahabok? - kérdezte értetlenkedve, félig még összeragadt szájjal. A kezével próbálta óvatosan lehámozni az arcáról a ragacsot, miközben aggódva nézett a navinésre.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 24. 14:16 Ugrás a poszthoz


#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia



Marina sose volt egy gyors ember, és ezt tudta magáról. De most az volt az érzése, hogy nem egyszerűen lassú, de hiányoznak bizonyos információk, amikre szüksége lenne. Az "ez az" pedig nem nagy segítség ennek megfejtésében. Közben meg a feje tiszta rágó, és lassan már mind a két keze is hozzátapad a másikhoz, ahogy a nyúlós anyag teljesen körbe tekeri.
- Ki hazudik? Rólad? - tette fel a kérdéseket, amíg belekente az egyik jegyzetfüzetébe a rózsaszín csomót. Fenét érdekli most a ragálytan, majd ráér ezen a mozdulaton siránkozni, ha megbukik.
Keze és arca még itt-ott rózsaszín, de már legalább képes kinyúlni a lány kezében ide-oda himbálódzó, zizegő újságért.
- Jaaaa, hogy színdarab. Az Operaház fantomját néztük - bólintott Marina. - Tudtam, hogy Amélia szereti, mert amikor Párizsban voltunk belógtunk a Rómeó és Júliára. Igaz, a világítás mellől néztük, félig a színészek feje felől, mert nem volt jegyünk, és oda bújtunk - válaszolta a lehető legártatlanabb módon a barna. - Miért, te is szereted őket? Én főleg azt szeretem, amiben ének is van, nem csak monológ. Főleg, ha ilyen régi magyarul van, az nehéz - beszélt tovább Marina, és felhúzta az egyik lábát, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Még örült is, hogy Júlia rárontott, így nem kell tanulnia.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. augusztus 26. 21:25 Ugrás a poszthoz


#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia



Már épp elhitte volna, hogy a nehezén túl van, mert hogy végre kiderítette, hogy miről van szó, amikor Júlia újra felcsattant. És ezúttal minden szavát tökéletesen értette Marina.
- Hey! Amélia nagyon jó barátom, szóval ne mondj rá ilyeneket. Igenis szép lány, más különben nem legyeskedett volna körülötte Loki éveken keresztül - dobbantotta le a lábát Marina mégis a földre felháborodottan. Móric sajnos olyan ember, aki nagyon hiú. Magát, és a környezetét nézve is. Szóval az, hogy Csibét összeszedte anno a könyvtárban, meg utána mindenhol a kastélyban, az bizony jele annak, hogy egy szép nőről van szó. - Ha meg nem szereted a színházat, akkor nem kell menni. Nem értem most hirtelen mi bajod van - nézett nagy csodálkozó szemekkel a másikra a barna. - Most megint haragszol rám, mint... mint tavaly? - nézett sajnálkozón Marina, és még ajka is lefele gördült a kétségbeeséstől. Olyan volt, mint egy szűkölő kutyus, aki meg van ijedve, hogy a gazdája elhagyja.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. szeptember 3. 18:40 Ugrás a poszthoz


#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi



Őszintén, a barna nagyon is büszke volt arra, hogy mennyit tud beszélni. Franciául még lassabban mentek a sztorizgatások, de ha az ember három nyelven el tudja mondani ugyanazt a történetet egy lélegzetvétellel, az azért jelent valamit nem? Talán neki is úsznia kéne, ahhoz kell tüdő nem? Mármint hosszú tüdő, ami sokéig bírja a víz alatt. Neki az van. Kifejlesztette a beszéléssel.
- That's what he said - mondta ki egyszerre Kendével, és elnevette magát. - Nice! - nyújtott egy ötösre a kezét, hogy Kende belecsapjon. Nem hiába legjobb haverok. Mi lett volna velük, ha azon az ominózus órán nem kéne össze a másik fejét...
- Oké... - lépett bizonytalanul közelebb Marina, és egy kicsit méregette az oszlopot mielőtt mély levegőt vett volna, és ahogy az Ádám által mutatott filmekben látta, megemelte a kezeit, majd az egyikkel ügyetlenül beleütött a bőrbe.
- Wáu... azt hittem puhább. Tudod, mint a párnáim. Bár még azokat se szoktam püfölni - gondolkodott el a barna, aztán megvonta a vállát, és újabbat próbálkozott.
- Kende, azt hiszem valamit rosszul csinálok. Nem... érzem jónak - vallotta be, és kérlelőn barátjára nézett. Lehet tényleg puding, de akkor se kéne ennyire... nyehnek éreznie a dolgot, nem?
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. szeptember 3. 18:56 Ugrás a poszthoz


#rajonganóvagyok
#Kukutyinba
#koncert
#Patrik



Mókás. Bolondos. Őrült. Talán ezekkel tökéletesen le lehet írni Marinát. Így természetesen minden hülyeségbe benne van. Mondhatjuk úgy is, hogy az életét igyekszik a legkerekebben megélni, és ebből bizony nem maradhat ki az sem, hogy egyedül elmenjen egy random magyar banda koncertjére, és megismerkedjen egy rakár idegennel. Hiszen hogy leszel egy rakás ember legjobb barátja egyik pillanatról a másikra? Ha veszel nekik piát. Marina Dariknak meg sok pénze van. Vagyis inkább a szüleinek, de egy kör tőle belefér, hogy utána befogadják.
De a lényeg, hogy úgy jött a koncertre, hogy azt se tudta min van, de a zene jó volt, a random társasága meg annál is jobb. Az egyik szám közben felkapták a vállukra is az emberek, és az utolsó előtti számnál még hátra is dőlt, és szörfözött a tömeg felett. Közben meg folyamatosan röhögött, mint egy retardált hörcsög. Így persze a tömeg végén kötött ki a koncert végére, de nem zavartatta magát, elment a közeli bódéba, és vett még pár sört. Meg egy tálcát is a söröknek, és elment a hátsó ajtóhoz. Az utolsó akkordok voltak hátra, mikor a biztonsági az útját állta.
- Kérem, engedjen be. Sört hoztam a bandának. Látja, még ki sincsenek bontva. Nőből vagyok, tudom mik az általános szabályok - jegyezte meg játékosan a férfinek. - Egy ilyen fasza koncert utát biztos szomjasak, naaa, legyen olyan kedves, hogy beenged. Kééérem - könyörgött a barna.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. szeptember 4. 16:30 Ugrás a poszthoz


#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar



Bólogatott, hogy érti, és tanul, bizony minden kis tudásrészletet magába szív. - Tanítsuk szabályszegésre az embereket, gotcha - bólogatott tovább rendes rellonoshoz híven. Az egyetlen kifogása, hogy az ugróiskola csak nyolc kockából áll, de Tivadar biztos régen játszott ilyesmit, elnézhető neki. - Meg szeretnék egy karaoke szobát, ahol el kell tudni énekelni helyesen a Wannabet, vagy különben... különben visszaesel. Vagy nem tudom, van másféle büntetési mód is? - nézett rá zavarodottan a lány, és egy kicsit összébb húzta magán a kabátot. Mármint ő nem fázik, vagy ilyesmi, hát viking vére van.
- Kinti pince, még jobb! - lelkesedett a lány is, és mintha csak valami háziállat lett volna, a fejével követte a húzott vonalakat a papírlapon. - Elveszítem az irányítást? Az mit jelent? Akkor még visszatámadhatok utána, vagy védekezhetek valahogy? - rettent meg egy pillanatra Marina. Látott egy filmet, amiben ilyen elmecsatát vívtak a felek, és aki alulmaradt az örökre elvesztette az összes emlékét. A barna nem akart ilyen sorsra jutni, és ahogy most Tivadart hallgatta egy pillanatra felmerült benne, hogy mégsem a muglik voltak olyan kreatívak, hogy ezt kitalálják, hanem egy varázsló segített nekik megírni a sztorit, de akkor pedig... - Én nem akarom elveszíteni az emlékeimet. Ugye nem fogom soha? - adott hangot kétségeinek. Most hogy egyszer nem mondta ki hangosan az elmefuttatását talán furcsán hangozhatott ez a konklúzió, de ha kell leülteti Tivadart, és megnézeti vele a filmet. Csak be kell szökniük a levita toronyba a moziterem miatt.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. szeptember 4. 17:35 Ugrás a poszthoz


#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia



Kicsit azért ideges volt. De hát Csibéről van szó, akit Loki összeszedett a könyvtárban. Ha nem jön el egy titkos csodálója üzenetére, akkor nem is igaz a megismerkedésük. Amélia szereti a meglepetéseket. Csak még magának se vallotta be.
Egy sugárzó mosoly került az arcára, ahogy meglátta a közeledő alakot, és maga is elindult az irányába. Hát tényleg eljött, ez jó. Mégiscsak színház! Előhúzta a háta mögül az egy szál piros rózsát, és Amélia felé nyújtotta.
- Te vagy nagyon szép. És köszönöm hogy eljöttél - illegette magát Marina, mintha kicsit zavarban lenne. Barátnője mellé lépett, és kérdés nélkül belekarolt, hogy elinduljanak az ajtó felé.
- Tudod egy ideig nem beszéltél velem, aztán meg igen. És nem tudtam mi volt a baj. Szóóóóval sokat agyaltam rajta, és azt hiszem rájöttem. Zavart, hogy én kaptam meg a búcsúcsókot Lokitól. De hidd el, sokkal keserédesebb volt az, mint az ember elsőre hinné. És... mindegy. A lényeg, hogy kárpótolni akarlak - bújtatta ki a karját a lányéból, és közvetlenül az ajtó előtt megállva a szemébe nézett.
- Olyan randit adok neked, amilyet megérdemelsz, és amit Loki sose csinált, mert nem volt elég bátor hozzá. Csak te meg én. Mit szólsz? - emelte meg a szemöldökét, és ejtette vissza. Egy huncut mosoly bújkált a szája sarkában, alig várta, hogy tényleg bemenjenek. És ezúttal nem a színpad felőli létráról nézik majd az előadást. Saját páholyuk van, úgy bizony.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. szeptember 4. 18:07 Ugrás a poszthoz


#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint



Ha mondat per másodperc verseny létezne, Marina nyerné. Egész életében erre edz szinte. És baj vagy nem, könnyen megfeledkezik róla, hogy nem mindenki szereti, ha a fél életét elmesélik. Úgy első találkozásra. Feledikre. De Bálint megértőnek tűnik, sőt, kooperatívnak. Ami Marina szemszögéből nézve nagyon jó, a férfiéból pedig... hát majd eldől.
- Igen, mind a kettőt - válaszolta röviden. - Komolyan? Úristen, azzal megmentené az életemet! - lelkesedett Marina, és legszívesebben kipattant volna a hintájából, és a férfi nyakába ugrott volna. Hány mennyi esélye van ennek? De most komolyan. Ilyen rendes embert, hát nem csoda, hogy imádja Magyarországot, ha folyton ilyen segítőkész emberekbe botlik.
- Huhh, hát ez tudod nálunk egészen más. Ők nem jót akarnak. Ha nem lett volna a nagyim, iskolába se járhatok. Magán tanárom lett volna, aki megtanítja nekem hogy zongorázzak és mosolyogjak a vendégeknek, akiket a férjuram hív. Ha hiszed, ha nem, de az, hogy én itt lehet az országban, rengeteg munkámba, és ellenállásomba került, de tudom, hogy ha nem látják, hogy egy kis hasznuk van legalább belőle az első lehetőséget megragadják, hogy hazarendeljenek. Én pedig nem állok készen arra, hogy elhagyjam az országot - bólogattam hevesen, még nagyobb jelentőséget adva a szavaimnak. Aztán lenéztem a homokra, és azon merengetve a szemem folytattam.
- Vagy kitagadnak, és sose látom őket többé. Arra se állok készen. Madame Lykke is munka nélkül maradna. Túl sok minden áll a döntéseimen - sóhajtott fel a barna, ahogy az asszony fiára gondolt. Mennyit játszott vele, mielőtt elköltözött...
- De várj, ha te doktor vagy... nem akarsz inkább... megtanítani? Legalább az alapokra - nézett fel félve a férfire. Hülye ötlet volt? Lehet.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. szeptember 4. 19:30 Ugrás a poszthoz


#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia



Egy pillanatra tényleg megijedt. De aztán Júlia visszavett. Wow, Júlia visszavett csak miatta. Ez nagy dolog elnézve az utóbbi éveket. Ezek szerint tényleg jó barátok.
- Ki? Én meg Amélia? - nézett hitetlenkedve Júliára Marina, aztán visszaereszkedett a padra, félig ráülve az egyik tankönyvvére. - Neeeem, ugyan már. Amélia totálisan... mi is a szó? Pedig tudtam... - csapogatta meg a homlokát Marina, hátha ettől rájön. - Szóval csak a fiúkat szereti. Meg mi amúgy is csak barátok vagyunk - válaszolta, aztán elkezdte tördelni a kezét. Júlia olyan más volt, mint más lányok. Még is meg kellett valakivel próbálnia. Meg akarta beszélni, de Kende nem valami jó az érzelgős témákban. Talán Júlia sem. Fene tudja. - Viszont... van egy lány, aki... aki nekem tetszik - bökte ki lassan, majd gyors ütemre váltott. - Nem szoktam elmondani még olyan sok embernek, mert vannak, akik nagyon furcsán állnak hozzá, de ha már így rákérdeztél azt hiszem neked elmondhatom, hogy én nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is szeretem, és nem, még nincs nagy gyakorlatom benne, rendes kapcsolatom se volt lánnyal, de azt hiszem tényleg mind a kettő... néha azt hiszem, hogy csak próbálgatom magam, meg csalódok, máskor meg nem, de igen. Azt hiszem ezt biszexuálisnak hívják. És igyekszem normálisan kezelni, mert mindenki olyan megértő és elfogadó, mintha ez semmiség lenne, de nekem furcsa, és... sajnálom, nem akartam ezt rád zúdítani. Tényleg nem tudom hogy kéne ezt normálisan csinálni - nézett félve a szőkére.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Marina Darik összes RPG hozzászólása (191 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Fel