Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#sárkánytanóra
#Lostboydrukker
#csakDenistne
#Zayday

Marina Darik maga a szupport. Mármint hogy komolyan. Bármi kiderül bármelyik barátjáról, ő kérdés nélkül veti be magát, hogy mint valami hivatásos drukkerlány nyomassa az első padba ha kell. Jó, azért ebben az egy esetben volt egy dolog, ami kicsit a kedvét szegte a nagy rajongástól, méghozzá az év eleji kis történések Brightmore proffal, szóval legyen az az első sor inkább második. Vagy harmadik. A lényeg, hogy ott van. Ráadásul előbb is, mint az órát tartó kölök. Egy félmosoly kíséretében ingatja a fejét, mert igazából nem is számíthatott volna másra, mint egy ilyen Kende belépőre.
Szóval ahogy az óra elkezdődött nagyon összpontosítani, mintha szimpla telepatikával képes lenne a nemlévő tudást a másik agyába juttatni. Tudod, ilyen baráti viszonyok miatt meg minden. Már egyre gondolnak. Ebben semmi csalás nem lenne. Csakhogy a nagy koncentrációjából kizökkentette a mellette ülő lány. Igazából abban se volt biztos, hogy mikor pattant mellé a csaj.
- Hát... szóval... Kende próbálkozik - magyarázott a barna, ahogy megpróbálta összefoglalni miről is vakerol a barátja. Mondhatni a nagy semmiről, de azt nagyon jól csinálja. Biztos tőle tanulta.
- Egyszer megfenyegetett Brightmore prof, hogy felelnem kell. Arra az órára végül nem mentem be - suttogta a lánynak. Igen, az év első sárkánytan óráját kihagyta ilyen indokokkal. Vagyis hogy az indok nem ez volt. Hanem láz. Meg kiütés. Kész sárkányhimlő. Érted. Sárkány. Himlő.
- De határozottan jól bírja. Még kérdést is tesz fel. Tiszta profi - bólogatott elégedetten a barna. Aztán az emogyerek felé fordult. Még mindig a kezén lifegett a lánc, amit tőle kapott, tiszta becsben tartotta ám. - Én azt hittem csak a dragonlord képes bármit tenni egy sárkánnyal - adott hangot a lány a véleményének. Jobban járt volna, ha nem teszi? Tutira. De olvasta abban a könyvben, amiben ilyen menő kis mítoszok voltak.
- U, persze, köszi - vett egy kekszet a mellette ülőtől. Ha kaja van, akkor aztán mindegy, hogy egy perccel azelőtt még kérdésre válaszolt. Akkor csak  z édes bigyó van és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#sárkánytanóra
#Lostboydrukker
#csakDenistne
#Zayday

Természetesen nem volt igaza az egész sárkányuras felvetéssel, de nem mintha nagyon érdekelte volna. Az a keksz amit drága padtársától kapott sokkal inkább. - Honnan van ez a cucc, nagyon finom - fordult Zayday felé, miközben Kende valamit nagyon elkezdett magyarázni tojásokról meg reggeli rántottákról.  Olyan jó volt az a cucc, hogy meg kellett osztania Lokival... úgy azonnal.
- Hey min elskede. Ezt kóstold meg - tört le egy kisebb darabot a kekszéből Marina, és előre adta a srácnak. Olyan omlós és csokis, és édes. Hát pont olyan amiért ők versenyt szoktak futni végig a kastélyon egymást üldözve. Milyen barát lett volna, ha nem mutatja meg neki.
Aztán az elsős kölök felé nézett, még mindig ropogtatva a kis darabkát. Talán jobb is volt, hogy ezt a kérdést megválaszolta helyette valaki más, még a végén olyanokat mondott volna, hogy a sárkányszív, na aztán biztos értékes. Vagy az epe. Mert hát azzal szoktak kereskedni a csempészek is. Szóval miért ne lehetne az?
Hatalmasat nyelt, mert hát általában nem zavarja ha teli szájjal beszél, de most órán van, szóval mind a kekszet legurította a torkán, mert nem hiszi el az ember, de: erre a kérdésre tudta a választ!
- 1932-ben Ilfracombe-ban. Egy Walesi Zöldet. A csórikám éhes volt, és besétált egy mugli falucskába. Azok meg ahelyett, hogy adtak volna neki egy csokiszeltet vagy valamit jól beparáztak - magyarázta a barna egy hatalmas mosoly kíséretében. Voltak érdekes dolgok, amiket megjegyzett az agya. Ezt például onnan, hogy amikor még a Roxfortban voltak elmentek arra egy tanulmányi kirándulásra. Persze az is felrémlett neki, hogy Cameronnal akkor balhéztak össze nagyon valami hülye aranyvérű szarság miatt. Még a hideg is kirázta az elmékre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#sárkánytanóra
#Lostboydrukker
#csakDenistne
#Zayday

Tisztára okosnak érezte magát, hogy képes volt egy kérdésre válaszolni. Na nem azért mert hogy buta lenne, csak éppen a sárkányok nem nagyon érték el az ingerküszöbét. Vagy legalábbis azt hitte, de igazából csak az érdekes sztorikról kellett beszélniük, és máris totálisan éber volt. Vigyorogva büszkén fordult az emo gyerek felé, hogy lepacsizzon vele, amikor meghallotta Zayday kissé pánikolós hangját. Visszafordult, és bumm. Hirtelen ott volt Denis Brightmore teljes életnagyságban. Mármint hogy eddig is a teremben tartózkodott, de hogy most közvetlen előttük.
Őszintén szólva felmerült benne pár kérdés. Például a "még egy szó"-ba esetleg beletartozik-e, amikor tudják a kérdésre a megoldást, vagy nem? És hogy mikor hangzott el, hogy nem lehet enni az órán? Vagy hogy egyáltalán mióta állnak ők bukásra? És már nyitotta volna a száját, hogy legalább egyet feltegyen a tömérdek kérdés közül, mikor megérezte Zayday lábát. Lepillantott, és mint egy rossz halacska inkább pampogva becsukta a száját. Nagyot sóhajtva dőlt hátra a székén, ahogy folytatódott az óra. Füzetének szélére egy kacskaringós "sajnálom"-ot írt barátnőjének.
A kérdés hallatán hátranézett a beszélő gyerekre, Denisre és felcsapta a kezét. Akkor is beszélni fog, ha megbuktatják érte. Őt azt nem lehet csöndben tartani.
- Egy védelmi bűbáj újraerősítésén dolgoztak a rezervátum dolgozói, amikor megszökött a sárkány. Összesen heten sebesültek meg - vágta rá a barna, és egyik válla felett még hátra is söpörte a haját. Denis csak nem szólhat be neki azért, mert valami okosat mond. És amúgy is. Tök nagy supporter, szóval nem volt fair a beszólása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Olyan nagyon reggel volt. Ráadásul az első vizsganap, és nagyon nem állt rá készen. Se arra, hogy elmenjen Bájitaltanra, se arra, hogy vége legyen az évnek. Most annyival biztonságosabban érezte magát, hogy Loki mellette olvasgatott még valamit - valószínűleg nem a tananyagot -, a másik asztaltól meg Kende intett neki. Otthon volt. Elrévedt az egyik zsemlét nézve. Elképzelte milyen lesz újra Dániában. Az egész lakás más volt a nagymamája halála után. Csöndes, hideg. Konzervatív.
Észre sem vette, hogy Loki valamikor felállt mellőle, talán még kérdezett is tőle valamit. Vagy elköszönt. Vagy bármi. De az egyetlen dolog, ami ki tudta billenteni évődéséből az a hirtelen támadt moraj volt, ami egész Nagyteremszerte feltámadt. Összeráncolt szemöldökkel nézett arra, amerre mindenki más. Egy gyönyörű, ritka, különleges bagoly lebbent be egy nagy csomaggal a karmai között. Marina csak még kevésbé értette, hogy mi történik. Hiszen Stjerne a Darik család büszkesége volt. Felemelkedett ültéből, és esés közben kapta el a hosszúkás pakkot. Az éjszakai égboltra hasonlító szárnyas anélkül lebbent tovább, hogy csak visszanézett volna Mae-re.
A barna lassan lefektette a tárgyat, és kissé remegő kézzel bontogatta a tömérdek mennyiségű csomagolót. Úgy tűnt valami értékes bújik meg benne, ebben biztos volt. És ahogy lehullt az utolsó adag papír is, egy gyönyörű seprű csillant meg. Sose látott a lány még olyan szépet, mint az. Óvatosan a mellékelt levélért nyúlt, hozzáérni is alig mert a tárgyhoz. Mintha csak valami hiba miatt kötött volna ki nála. De a borítékon Madam Lykke neve állt. A lány megsimította a kézírást, apró mosoly reszketett ajkain, és felnyitotta a papírt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Oké, szóval ez az időszak az volt, amikor mindenki a könyvtárban bújta a könyveket, meg hajnalig nyalta a füzeteit, hogy még egy kis információt kisajtoljon magából. Csakhogy Marina Darikot sose érdekelték úgy a jegyei. Persze szerette, ha vannak random felugró információk a fejében, mint ahogy most is ott tombolt Jessie J benne mintha muszáj lenne, de azért nem stresszelt rá a témára. Nem úgy, mint drága barátosnéja, szóval mint jó barátnő nagyon is muszáj volt neki elterelnie a gondolatait. Lokival egyszerű lett volna. Egy doboz cukorka meg egy jó kis verseny érte, és máris szumó jelmezben próbálnak kétszáz métert futni. Kende meg… na hát Kende nem parázós. De Léda kicsit más. Léda… lány.
Hatalmas lendülettel tárta szét az ajtó mindkét szárnyát. Karjain a papírszatyrok ütemesen doboltak, miközben csípőt rázva mint egy igazi popsztár sétált előre fele. Móricnak hála tökéletesen tudta, hogy a terem üres lesz, sőt azt is, hogy ennél jobb hely nincs is egy ilyen csajos bigyó megtartásának. Vagyis hogy ezt nem kérdezte meg így, de leírás alapján tökéletes volt. Bár ha jobban belegondolt, lehet hogy a szöszke azt hitte randija lesz.
- Vettem mindent is. Olyat is amit mondtál, meg amit nem mondtál, mert tudom, hogy írtál listát, de tudod azt beleraktam az egyik könyvembe, amit meg kölcsön adtam valakinek, szóval totálisan meg voltam lőve, hogy mi kell, meg mi nem. Deee a nő a boltban nagyon segítő volt, szóval tutira biztos vagyok benne, hogy mindenünk lesz - magyarázott a barna már azelőtt, hogy egyáltalán köszönt volna. Ez nála már csak így szokott menni. Menet közben ledobta a lábbelijét, és a puffokhoz sétálva az egyik zacskót letette a földre, míg a másikat nemes egyszerűséggel kiborította az ülőalkalmatosságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Csak legyintett egyet a megjegyzésre. Aki egy kicsit is ismerte, pontosan tudta, hogy mennyire aranyhal. Hát csak rá kellett nézni. Vagy egy percig hallgatni ahogy csacsog. Sokan már azután feladták a barátkozást vele.
- Vettem több félét is. Mert hogy nem tudtam melyiket akarod, de nézd, van ilyen rózsaszín, meg lila, meg uuu, hát ezt nem tudtam ott hagyni - kapott a kezei közé egy tasakot, és nyomkodni kezdte a folyadékot benne. - Nézd meg, olyan mint a sellők pikkelye, hát nem tök menő? - nevetgélt gyerekes mosollyal az arcán. Mint ahogy egy igazi halat, őt is lefoglalta az a csillogó cuccmák, szóval még mindig nézegette, amikor a Léda a többi zacskó felé kacsintgatott. - Meg volt olyan, ami csillog a sötétben, azt is megpróbálhatjuk - magyarázta, majd a lány kérdésére felnézett.
- Hihihi - kuncogott, és a kezében lévő tasakokat is mind eldobta egyszeriben. Közelebb sétált Lédához, és óvatosan átkarolta a vállát, mintha valami nagy titokba készülne beavatni. Mert hát jah. Az volt. - Ez kérlek szépen eredeti dán sör - emelt ki minden szót Marina. Annyiszor hagyta már el ez a mondat a száját, hogy már simán kiejtette akcentus nélkül is. - A legfinomabb ital ami a földön megtalálható. Ittál már magyar sört? Mert akkor azok után csak még jobb lesz, I promise - magyarázta a barna.
- Én azt javaslom, hogy bontsunk is meg egyet. Mármint hogy személyenként - nevetgélt. Még hogy ő elfelezzen egy sört valakivel, már csak az hiányzik. Kikapta a szatyorból a másik dobozt. - Pöccintsd felfele - mutatta, és az isteni hangra még a karja is libabőrös lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Gyorsan, de véletlenül sem felületesen olvasta át azt a pár sort, ami a seprű mellé lett illesztve. Megdobbantotta a vörös-fehér kis szívecskéjét, hogy anyanyelvén olvashatja a sorokat. Szinte hallani vélte Madam Lykke erős tónusát, ahogy a szavakat egymás után falta. Épp csak nagyszülei kerültek megemlítésre, mikor bal válla felől valaki megszólította. Vagy legalábbis azt gondolta, mert hogy egy szavát nem értette annak a jóembernek, csak hogy szemeit az új seprűjén legelteti. Be kellett vallania, volt is min. Az egész maga volt a csoda.
- A bagoly hozta - jelentette ki az egyértelműt a lány, mintha nem nézte volna végig mindenki, ahogy az a csodaszárnyas belibben a hatalmas pakkal. Még ezt is tökéletes eleganciával hajtotta végre. Apropó bagoly. Ezek után muszáj lesz írnia Madam Lykke-nek, hogy előszedték-e, amiért a családi büszkeséggel végeztette el a piszkos munkát.
- Miért, te tudsz róla valamit? Nagyobb szakértőnek tűnsz, mint én - bökött a srác kezében tartott cirok felé. Szemei újra visszasiklottak a levélre, igazából ő is kíváncsi volt, hogyan került a birtokába az ereklye. Biztos volt benne, hogy nem a szülei küldték, hiszen azok nem bíznának rá ilyen értékes dolgot - be kell vallani, jogosan. S habár nagymamája meg van említve valamiért az írásban, ő már képtelen lett volna. Hiszen meghalt.
És mégsem. Mert ahogy kapkodta a szemeit a dán szavak felett, lassan de magabiztosan leesett neki a tantusz. - Hiszen ez a nagypapié volt - derült meg az arca egyszeriben, és úgy nézett a magas csávóra, mintha ez bármit jelentene neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Ha nem lett volna még mindenkinek egyértelmű, Marina imádta a sört. Főleg ami még szülőhazájából való is volt. Szóval szó se lehetett róla, hogy kedvenc kelléke nélkül jöjjön el erre a csajos estécskére. Hiszen ez adta az alap hangulatot a bulihoz, amit terveztek.
- Még jó, hogy most senki nincs itt, akitől kikapj. Meg amúgy is, a dánoknál tizennégy éves kor felett alap, hogy te is iszol. Kell a viking vérünknek. Karácsonykor konkrét ünnepünk van arra, hogy megérkeznek a Tuborg Julebryg-k - magyarázta, de aztán elhúzta a száját, és engedett a lánynak, hogy csak egyet bontsanak meg. Komolyan ennyi erővel bevonulhatna az egyik templomba, hogy olyan fekete-fehér hacukás izé legyen.
Amíg barátnője hátraszaladt, ránézett a tanulnivalójára. Csak hogy tudja mivel versenyzik, mert azért ha egy Sárkánytanra magolt volna a kis levitás biztos békén hagyta volna, és még maga kérdezte volna ki, hogy néhány tanács után otthagyja. De ez csak Csillagtan volt. Easy. Elég néha kimenni nézni a csillagokat. Ha elég sokat isznak talán fel is veti neki, hogy tegyék meg.
Amint meglátta barátnőjét nevetésben tört ki. - Kész Marilyn Monroe vagy - röhögött, aztán lehajolt a kupachoz, és kikapott onnan egy rúzst. - Várj egy kicsit, segítek rajta - lépett közelebb, és gyakorlott mozdulatokkal felkente Léda szájára az élénk lila színt.
- Well... nem illik a bőrtónusodhoz - ingatta a fejét, és előkapta tartójából méregzöld pálcáját, hogy inkább mégis eltüntesse a kreálmányát a lányról. - Inkább tegyünk fel valami... bigyót. Igazából nekem mindegy, hogy mit, totálisan hallgatok rád - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Egy időben sokat adott a külsejére, meg az anyja is nagyon lányosnak nevelte, de amióta két srác a legjobb barátja csak a létminimumot biztosította a bőre számára. Szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Arra kapta a fejét, amerről a hangokat hallotta, és végig is nézte ahogy a gramofon végül megérkezik a helyére. Majd minden tétovázás nélkül pattant elé, hogy valamelyik lemezt feltegye. Szerette ezeket a mugli kütyüket. Bár rohadtul nem értett hozzájuk - ezt ki sem tudná jobban biztosítani mint drága barátja Létai Roland, aki gyakorta rakta rendbe a telefonját.
- Tuborg Julebryg - javította ki reflexszerűen a barna, de úgy bele volt mélyedve a megfelelő zene megtalálásával, hogy még csak igazán elhűlni se volt ideje. - Az a karácsonyi sörünk. Limitált kiadású, csak november közepétől karácsonyig árulják. Amikor az első kamion megérkezik Koppenhágába mindenki kék mikulássapkát húz, iszik meg énekel. Meg persze segíteni is szoktunk a kamionosoknak lepakolni. És közben énekelni. Szóval ez körülbelül olyan nagy ünnep mint maga a karácsony - magyarázta, miközben felrakott egy ABBA lemezt. Mi más lenne megfelelőbb egy csajos estéhez?
- Nem tudtam, hogy melyiket szereted, szóval hoztam savanyút, édeset meg olyan hosszú de rossz izűt is - lépkedett vissza a saját kis kupacukhoz, miközben elindultak a legjobb slágerek.
- Naná, hogy azt! - vigyorgott mint a tejbe tök, és az egyik szatyorból kihúzott egy micellás vizet. - Ha feltesszük azt a maszkot, utána be is süthetem a hajad ha gondolod. Az mondjuk saját szettből van, de esküszöm nem annyira mocskos. Néha napján még meg is szoktam tisztítani. Az ilyen kütyüimre vigyázok, mert tudom hogy a mugli bigyók nagyon érzékenyek. Főleg az én közelségemre. Te értesz ezekhez a telekommunikációs eszközökhöz? Nem. Várj, hogy is hívjátok? - csapkodta meg a homlokát a sminklemosó koronggal. - Ja igen, mobil. Szóval van olyanod? - kenegette tovább a bőrét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Hápogni kezdett a felvetésre. - A sör csak akkor keserű, ha rossz. Kóstoltam olyan olcsó magyart, és ne hari, de én magam is kiönteném azt a mocskot. Nono. Ezt kóstold meg - nyújtotta újra a kibontott dobozt Léda felé. - Csak egy kortyot. Adj neki egyetlen esélyt, kérlek - kérlelte Marina, és még alsó ajkát is lebiggyesztette mint egy kiskutya.
Igazán nehezére esett megszülni azt a szót. Valahogy sehogy sem állt a szájára. Mármint persze sose kellett igazán használnia a sulis évei előtt, de akkor is. A walkmenjét is inkább megbütykölte, csak hogy mindent is tudjon rajta hallgatni. Már csak egyedül a mozgóképkultúrára volt kíváncsi amiről a mugliismereten hallott. - Hát a telefont nehezebben. Az a szerencse, hogy nem sokat használom, és így kevésbé merül. Van hogy észre sem veszem, hogy kikapcsolt - vont vállat. Azon már nem is csodálkozott, hogy Léda családjánál nem szokás a mágia. Egyre több mugliszületésűvel ismerkedik meg. Először furcsa volt belegondolni, hogy másképp is lehet, mint náluk, de hát Lokiék aranyvérűként is néha egész mugliként viselkedtek.
- Viszont a hajsütőre egy másféle módszerem van - húzta be a nyakát a barna, és talárja zsebébe nyújt óvatosan. - Jeg er så ked af, at jeg vækkede dig Nagyon sajnálom hogy felébresztelek - gügyögött a kis állathoz a lány, és megsimította a szalamandra fejét. Aztán Léda felé nyújtotta. - Ő itt Surtr. Egy bájital hatására szokott lángra kapni néha. Úgy mentettem meg. Azóta pedig folyton velem van. Csak ne mond el, mert a tanárok nagyon nem szeretik. Állítólag csak a szobámban lehetne - húzta el a száját a barna. Mégis hogy várják el egy ilyen mozgékony kis lénytől, hogy folyton négy fal között legyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda

Amikor Léda a kezébe vette a sört, csak szimplán leült a két lába közé Marina, és úgy várta, hogy megtörténjen a csoda. Bár őszintén az az egész szituáció önmagában felért egy csodával, hiszen a barnahajú dán meg se mukkant. Egy kis hang se jött ki a torkán, csupán meredt a lányra. Talán kicsit furcsán is nézett ki, de a világért nem mondott volna le a pillanatról, amikor elveheti valaki sörszüzességét. Újfent. Csak míg Kiscsibében nem bízott nagyon, hogy tetszeni fog neki, addig Lédában egészen biztos volt. És lásson csodát az ember, igaza volt.
- Ugye? És a karácsonyi verziónak van egy kis gyümölcsös íze mellé. Baromi jó cucc - mondta. Ezeket a szavakat is haverjaitól tanulta. Valahogy a szótárak rejtekén nem bújnak meg ilyen aranyszemek. Most pedig, hogy végre meggyőzte a másikat is arról, hogy egy csoda azaz ital, már léphetett is tovább a kövi topikra.
- Egy foltos szalamandra. Ott voltam, amikor néhány kölök ráöntötte a bájitalt. A hátán húzódó sebből pattogott a tűz, mindent felgyújtott maga körül. Nagyon meg volt rémülve, és segítettem rajta. Együtt edzettünk, hogy végül maga tudja befolyásolni a tüzet - magyarázta Marina, és felhelyezte a vállára, ahol mindig szokott lenni. A kis gyík rögtön kényelembe helyezte magát, és onnan kémlelte a kis kettőst. Tetszett neki a szituáció, látszott messziről.
- Na rakjuk azt a bigyót - kapta a kezébe az egyik zacskót, és a tükörhöz lépett. - Csak egyszerűen elkenem az ujjammal? Vagy kell hozzá valami speckó spatula? - kérdezte. Utóbbi szóra nagyon büszke volt, csak nemrégiben tanulta meg a jelentését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Nem sokszor szokott figyelmet fordítani az emberekre. Igazából örült, hogy ha a közvetlen közelében lévőknek meg tudta jegyezni a nevét. De mikor a másik felismerte kicsit se leplezve végigmérte a másikat tetőtől talpig.
- Ismernem kéne téged? - gondolkodott el, és egy pillanatra még a levelet is elfelejtette, hogy ott van a kezében. Ismerős. Határozottan ismerős ez a kócos haj. De az istenért nem jött rá honnan. Nem mintha rájött volna közelebb lenne a megoldáshoz, valószínűleg a srác neve akkor is elérhetetlen távolságba lenne a barnától, ha a vöröske már tízszer is elismételte neki. Scuse me, ez már csak ilyen.
- Nem, csak szeretett kviddicsezni. Ha nem lettek volna az elvárások mint aranyvérű örökös biztos híres játékos lett volna - mondta Marina csak úgy reflexből, és továbbra is a levélkét olvasta. Keze a nyakában lógó aranylánccal játszott, és halvány mosoly futott végig az ajkán. - Mindig van érzéke a különlegességekhez - jegyezte meg. Orrát hirtelen megütötte valami büdös, és úgy nézett fel, mintha már a szemét is marná.
- Mi a szutyok ez? - hajolt közelebb a büdös növényhez, aztán kicsit arrébb lépett tőle, hogy a levelet kellő távolságba helyezze attól a szörnyűségtől.
- Persze, csak nyugodtan. Csak vigyázz rá. Szerinted erre egyáltalán felülhetek? - merengett el hangosan. Ő maga még nem érintette meg a seprűt. Túl előkelő volt ahhoz, hogy pont az ő kezében sorvadjon el. Még csak az kéne, hogy valami nagy bajt okozzon benne. Vagy vele. Igazából mind a kettő elképzelhető lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Egy pillanatra beleszorult a szó. Ajka megremegett a szó hallatán. Olyan furcsán ismerős volt, és habár már kezdett megbarátkozni a gondolattal, még mindig volt benne egy gát. Halványan elmosolyodott Kendére nézve. A szőke büszke volt rá, és ez erőt adott neki. Minden tekintetben. Csakis amiatt a nézés miatt volt képes egyáltalán folytatni a történetet. Egyben tartotta, mint hóembert télen a hideg.
Ahogy haladt előre a történettel csak egyre kisebbnek érezte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világról is. Nyelte volna be a stég fapadlója, csak hogy ne kelljen megint összetalálkoznia a rellonossal újra a folyosón. Ahogy Kende közelebb húzta, egyszerűen nem bírta tovább, és újra eltört a mécses. A szöszi mellkasába fúrta a fejét, és szemeiből hullani kezdtek a könnyek. - Én tényleg szeretem - nyüszítette a fiúnak, bár a pulcsija a hangot félig elnyelte. Mellkasa szabálytalanul járt, ahogy még mindig próbálta visszafogni a sírást.
Elnevette magát. - Azt nem lehetett nem élvezni - jegyezte meg szokásos vicceskedő hangján, bár szemeiben látszott a megtörtség. Mikor Kende mesélni kezdett félig kibújt az öleléséből, hogy jobban rá tudjon koncentrálni. És kell is neki, hiszen a félmondatokból tényleg nem sokat ért. Összeráncolta a szemöldökét. Valami igazán rossz fog jönni, ha másból nem is, de a fülbirizgálásból meg tudta mondani. Kende csak akkor szokta ezt csinálni, ha zavarban van.
- Persze, a kedvenc pulcsimon azóta is ott a nyom - bólintott azonnal Mae. Hangjában nem volt semmi megrovás vagy neheztelés, szimplán csak annyira koncentrált Kendére, hogy nem is figyelt arra miket mond. No nem mintha általában tette volna.
- De azért hozzáférsz nem? Mármint hogy tudod valamilyen szinten használni? - tapogatódzott kicsit sem finomkodva a barna hajú. Szemei még mindig vörösek voltak a nemrég hullajtott könnyektől, de tekintete határozottságra utalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Még mindig felhúzott orral méregette a büdös valamit, mintha Zalán magyarázata nem lett volna elég neki, hogy elhiggye, hogy nem fog kárt okozni benne. Vagy a közvetlen közelében. - Elég gonosz tanárod van, ha ilyet bíz rátok. Biztos nem büntetésből adta? Lehet valami rosszat csináltál. Sokszor velem is megesik, hogy észre sem veszem, és felhúzom a tanárokat. Pedig nem teszek mást, csak kérdezek. Jó, néha nem odaillő kérdést, vagy csak szimplán hatodjára kell miattam elmondaniuk egy-egy információt, de nem mindig megy a magyar nyelv - vont vállat Marina. Hosszú magyarázat volt, mintha bárkit érdekelt volna, de hát nem ő mondta a kölyöknek, hogy jöjjön oda hozzá. Akkor meg magára vessen.
A levélben található mondatok megmelengették a szívét. Nem csak azért, nert nagyanyja kézírását már rég látta, hanem mert ez az egyetlen gesztus elég volt neki, hogy az egész család szeretetét egyszerre érezze hirtelen. Nagypapa seprűje, amelyet a nagymamája neki szánt, és amelyet Madam Lykke juttatott el hozzá, nem hagyva, hogy a szülei kisajátítsák a relikviát.
- Jó de egy normális kviddicsesnek használható, vagy nekem használható? Tudod az ilyen eszközök elég érzékenyek a jelenlétemre. Mármint a kviddics éppen megy, meg szeretek is repülni, csak a seprűk nem bírják sokáig velem - magyarázta a dán, még mindig ódzkodva a pillanattól, amikor hozzá kell érnie a tárgyhoz. Amíg nem bizonyosodik meg, hogy bírni fogja, nem próbálkozik. És ezt az elhatározását csak még jobban megerősítette Zalán, mikor olyan nagyon ámuldozva ránézett. Marina meg kérdőn vissza rá.
- A-ham - bólintott Mae még mindig nem értve a vörös egyetlen szavát sem. Mi van abban, ha Hollósi? A holló az egy szépen repülő madár. Legalábbis úgy rémlett neki. Lehet arra akart utalni Zalán, hogy a seprű úgy száll, mint egy holló?
- Várj, akkor most holló vagy fecske? Az kettő és különböző madárfaj, nem? - értetlenkedett Marina, és ha nem kezdett volna el lassan kiürülni a Nagyterem, talán még meg is kérdezte volna valakitől random, hogy ennek az egésznek mi értelme van.
- Ki akarod próbálni? Mármint nem tudom vizsgázol-e vagy valami, de én szívesen kimegyek veled a pályához - ajánlotta a barna. Olyan nagy áhítattal nézte Zalán, hogy azt képtelenség volt nem észrevenni. Ha csak ennyivel boldogabbá tehette valaki napját, akkor miért tagadná meg tőle? Meg különben is jobb, ha valaki kipróbálja előtte milyen. Valaki olyan, aki ért is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Parádés. Egy újabb szó, aminek majd utána nézhet. Fejben jól fel is jegyezte, nehogy elfelejtse, ötször ki is mondta fejben, talán még a szája is mozdult akaratlanul. Viszont arra szövegkörnyezetből rájött, hogy ez valami jót jelent.
- Jajj nem, félreértesz. Általában nem a seprűkkel van a gond, hanem velem. Madam Lykke azt szokta mondani csak szétszórt vagyok, de néha van olyan, hogy elfelejti az agyam, hogy fogok egy tárgyat. Így törtem el a kedvenc bögrémet is - vallotta be kicsit elhúzva a száját. Arról inkább nem is beszélt, amikor egyszer a lába lépcsőzés közben elfelejtette, hogy meg kéne tartania a súlyát, és összecsuklott. Tutira nem működik rendesen.
Oké, most valami komoly magyarázat érkezik, Marina már fel is készítette magát gondolatban, hogy nagyon kell figyelnie. De aztán totál meglepetésként érte a mondat. - Ijjj, akkor a nagypapád ismeri a nagypapámat! Seprű unokatesók vagyunk - ujjongott a lány, és még tapsikolt is egy kicsit. Aztán egy másodperc múlva teljesen megfagyott, és arcára a döbbenet mellé komoly félelem is költözött. - Jajj, akkor a nagypapád ismeri a nagypapámat! - jelentette ki gondterhesen, a homlokára csapott. Nem derülhet ki a titok, főleg nem így. Még minimum három évet ki kellett volna bírnia. Nem mehet haza, mikor végre otthonra lelt.
- Ígérd meg nekem, hogy soha nem kérdezel rá a nagypapádnál, hogy hívták a papit - nyújtotta ki figyelmeztetőleg a mutatóujját a barna a vörösnek támadva. Nem lenne jó, nagyon nem.
- Zalán, ne most jöjjön elő belőled a szerény levitás gyerek - figyelmeztette Marina ingatva a fejét. Kiscsibe is egy csomószor csinálta ezt. Hogy ők sose untak bele, nem is értette. Ha akartak valamit, akkor csinálják. Pláne, ha engedélyt is kapnak. - Figyelj, ez a dolog minimum akkora dolog neked, mint nekem. Szóval mit szólnál, ha kipróbálnánk egymás után mind a ketten? - ajánlotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Onnan tudta a barna, hogy a híre még nem ért el Zalánhoz, hogy ezt a kérdést fel merte tenni. - Hát... - húzta el a száját Mae egy kicsit. - ...volt rá példa. De még kicsi voltam, azóta sokkal jobban figyelek. Főleg ha fontos dolgokról van szó. A telefonomat is csak kétszer kellett megjavítani az utóbbi két évben. Pedig egyáltalán nem értek hozzá - jelentette ki magabiztosan. Talán Roland volt a ténytől a leginkább boldog. Bár az is igaz, hogy így nem segíthetett Marinának olyan gyakran. Na ha van különleges barátság, akkor az övék olyan.
Jelenleg nem tudta, hogy örüljön vagy inkább szomorú legyen azért, mert nem a nagypapája vezetéknevét örökölte tovább. Kellett az apjának megváltoztatnia azt, mintha örökre ki lehetne törölni a múltat. Még jó, hogy a nagyi sokat mesélt neki a papiról, mert a végén még elhitte volna a szüleinek, hogy egy szörnyetegről van szó. - Valaki - felelte nagyon demokratikusan a lány. Így biztos nem fog gyanakodni a srác, szép munka, Marina.
- Nem hiszem, tudom - mondta magabiztosan. - Van egy pár ismerősöm onnan, és mindig ezt csináljátok. Csak most nincs kedvem belemenni a "milyen előnyöd származik ebből" vitába. Csak fogadd el - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Mae. - Sådan! - örömködött a lány, és gyorsan megölelte a fiút. - Ez nagyon jó lesz - fordult vissza a seprűje felé, és óvatosan visszacsomagolta mintha csak egy kisbaba lenne. - Fél óra múlva lent tali - köszönt el, és a hóna alá csapva a tárgyat indult el a körlet felé. Kit érdekel a reggeli, vagy bármilyen vizsga, ha ilyen remek programok várna rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Fene tudja már merre járnak. Az volt a lényeg, hogy messze. Táskáik a fűben pihentek mellettük elhagyatottan, nem kicsit koszosan. Mindegy, nincs olyan, amin ne tudnának egyszer segíteni, amikor visszaérnek. Most sokkal érdekesebb volt, hogy valahogy megegyék azt az olcsó gyrost, amit az út széli árustól szereztek.
Egy autó söpört el mellettük, teljesen áthajtva az ellenkező sávba, hogy biztos ne menjen rá egyik kölyök lábára se. Telefonjukról szólt AronChupa mixe. Egy életérzés volt, és ezt tökéletesen tükrözte arcukon fel-felfénylő mosoly.
Marina két kezébe fogta a pitát, és akkorát harapott bele, amekkorát ccsak tudott. Az egész szája tele volt a sertéshússal, arca két oldalán pedig folyt lefelé a fehér szósz, tovább a kezére és le a betonra. Még jó, hogy akkora terpeszbe helyezkedett el a lány, amit még egy táncos is megbánna, ha látná.
- Hahhohhad, hogy a... - mondta tele szájjal a lány, de nem bírta folytatni, muszáj volt egy kicsit rágódnia az első osztályú ebédjükön. - Szóval a csávó. Azt mondta a feleségének, hogy ha gyerekeik lesznek azt akarja, hogy olyan jó tesók legyenek, mint mi - nevetett Marina önfeledten, és jobb keze élével megpróbálta felitatni a csöpögő tejszínt. - Remélem azt hitte ikrek is vagyunk, mert ennél jobban nem különbözhetnénk - nevetgélt tovább. Mondjuk a pár akik elhozták odáig alapjáraton is furák voltak. Mintha az ötvenes évekből csöppentek volna oda. Még az akkori sebességhatárt se akarták nagyon túllépni, pedig akkor még ötven volt a megengedett városon kívül is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Sokszor volt a barnának őrült ötlete. És még többször hajtották ezeket végre Lokival. De ilyen mértékű talán az első volt. Hogy nagy félelmében vagy unalmában ihletődött meg ennyire, az kérdéses volt. Mindenesetre teljesen hasztalan volt aludnia rá egyet, mert legjobb barátja kérdés nélkül benne volt. És egyenlőre még mind a ketten megúszták épp bőrrel. EGYENLŐRE.
Elnevette magát a lehetetlen felvetésen. Igen, volt idő, amikor a Mae talán érzett valami többet mint szimpla barátság Loki iránt, de azok az idők elmúltak. - Persze, jót tett volna az amúgy is hatalmas egódnak - nevetett tele szájjal, hogy egy kis darab hús ki is esett a száján. Igen, ez ugyanaz a lány, akit az aranyvérűek dinasztikus felsőbbrendűséggel próbáltak modorra nevelni. Látszik mennyire sikerült nekik.
- Azt mondom kövessük az ismeretlen kis utat. Végülis az országból csak nem sétálunk ki, nem? - vonta meg a vállát hanyagul a lány, mire a Loki által szépen beigazított haja megint előre csusszant. Még jó, hogy csak két falat maradt a gyilkos gyrosából. - Vajon a gyros szó onnan jött, hogy valaki elírta a gyorsat? - elmélkedett a lány, ahogy kézfejéről felszippantott egy leeső répadarabot. Egészen új szint volt ez már tőle, hogy magyar szavak különbségén mélázott el.
Halkan kuncogott barátja bénaságán. Hiányoztak neki ezek az apró dolgok. Mármint persze így is folyton egymás nyakában lógtak, de valahogy mégis más volt. Komolyabbak lettek, ha van ilyen. Vagy csak őt változtatta meg Boróka. De egy biztos. Itt volt az idő visszanyerni a fiatalságukat.
- Szerinted ha megkérem a gyrosos bácsit beenged a furgonjába kezet mosni? - kérdezte meg a lány naivan, és felállt az út széléről, és beljebb lépett egy elhaladó kocsi elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Vizsgaidőszak. A legszebb idő arra, hogy az ember minden mást csináljon a figyelme elterelése érdekében, mint actually tanuljon. És mi se lett volna erre jobb módszer, mint kipróbálni az alig fél órája kapott seprűt egy random ismeretlennel. Marina majd kiugrott a bőréből, miközben kviddicsszettjében, kezében a Fecskével caplatott le a pályára. A szél gyengéden fújdogálta a haját, mely a szokásostól eltérő módon lófarokban lógott hátra. Komolyan vette ezt az egészet, ahogy a nagypapája kérné tőle. Mert bár nem ismerte, a nagyi meséi után biztos volt benne, hogy a száz százaléknál kevesebbel nem érte volna be.
Előbb ért le, mint Zalán, de nélküle ki nem próbálta volna. Letette a seprűt a fűbe, és ő maga is leült vele szembe. Elkápráztatta a tárgy szépsége, pedig ő még nem is értett hozzá annyira, mint az említett iskolatársa. Vajon Zalán tudatában volt, hogy ez mekkora dolog a számára? Hogy ez az első, és valószínűleg egyetlen hagyatéka a nagyapjától? Talán Zalán épp annyira izgatott volt a felfedezéstől, mint ő, hiszen ez neki is minimum annyira újszerű élmény, mint neki.
- Akarsz kezdeni? Mármint gondoltam átengedem neked a jogot. Amúgy is nagyon ideges vagyok miatta - magyarázott a lány, amint megpillantotta a vöröst, és olyan könnyedén állt fel, mintha a testében nem is lenne csont. Talán mégis segítettek azok a buta etikett órák valamit a tartásában.
Lehajolt, és felvette a tárgyat. - Megtennéd nekem, hogy kezdesz? - Szinte már kérlelte Mae a fiút. Felé nyújtotta a fát, és idegesen nézte, hogy biztos ne essen egyetlen karcolás se rajta. Nagyon is a szívére venné, ha valami ilyesmi történne, ebben már biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Olyan nagyon próbált erős maradni. Olyan lány lenni, aki nem sír mások után. Olyan, akire az apja is büszke lenne. De mégis a szíve majd meghasadt a fájdalomtól ami belül nyomasztotta, és mikor Kende magához szorította és engedélyt kapott a sírásra egyszerűen nem bírta tovább. Teljes testében megremegett, a tüdeje újra és újra szaggatottan kérlelte a barnát a levegővételre. Szeme vörös, arca nedvessé vált. Halkan, de folyamatosan adta ki magából a fájdalmat. A környezet csöndes volt, egyedül a lány szipogása zavarta meg a stég nyugalmát.
Aztán lassan, de csitulni kezdett. Mikor már a könnyei is elfogytak, és csak a fájdalom és magány, amit az utóbbi napokban érzett, kezdett távozni a mellkasából. Biztos volt benne, hogy most változik meg benne valami. Hogy ez az a pillanat ami után már nem fog sírni, mert ott vannak neki a barátai. Loki, Kende. Ott vannak neki, ahogy a családja soha. És neki is ott kell lennie értük. Jelenleg Lost Boy mellett.
Bedagadt szemekkel bár, taknyosan, de komolyan figyelte a szőkét, ahogy végre beljebb engedte. Semmit nem értett az elemi mágiához, de amikor Kende elárulta neki, hogy van egy ilyen képessége szinte első dolga volt a könyvtárba indulni. Loki illúziómágiájánál se tett mást, csak a Mórocztól több kezdőinfót kapott, mint a mellette ülőtől. Éppen ezért hevesen bólogatott a vadmágia elnevezés hallatán. Hazudna, ha azt mondaná első olvasásra megértette ezt az egész dolgot, de legalább az alapfogalmakat megértette a képességgel kapcsolatban.
- Tudok valahogy segíteni? Van egy tüzes szalamandrám, lehet segít előhozni a képességedet – javasolta egy apró mosoly kíséretében. Az egyik könyvben olvasta, hogy a vizes emberek nem szeretik a tüzet. Már akkor is az volt az első gondolata, hogy szegény Srtut nem sokat fogja látni a barátját.
Visszaölelte Kendét, egy kicsit tovább is szorongatta, mint szokás. Aztán kibújt, és egy nagyobb lendületet véve felállt. - Na gyerünk. Gondolom edzés van, szóval nem zavarlak tovább. Menj úszni – lódította a kezét a víz felé, mintha csak ezzel rá tudná venni a fiút, hogy nekiálljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Ideges volt, fú de még mennyire, hogy az volt. Ritkán kerültek hozzá a nagyszülei holmijai, nagyrészt azért, mert az apja mindennél jobban tiltotta őket. A nagyi magyar szótára is a tűzben végezte volna, ha nem dugja el a padló rései közé azon a végzetes estén. És a nyakában lógó láncot se adták volna neki, ha személyesen nem megy be az ispotályba meglátogatni a nagyit. Mind olyan érték, amelyet a legfontosabbnak tartott, és amelyről a családja egy örök életre eltiltaná. És most itt volt a seprű.
- Hát azért mondom – nézett értetlenül Zalánra Mae. Talán mégis rosszul mondta volna? Lehet mégse olyan jó a magyarra, mint ahogy gondolta, csak a barátai már hozzászoktak a furcsa megszólalásaihoz? Mondjuk amekkora hülyeségeket szoktak mondani Lokiék, nem csoda, hogy mindent értettek.
Átvette a másik seprűt, és izgatottan várta a felszállás pillanatát. És egyáltalán nem csalódott. A Fecske minden képzeletét felülmúlta gyorsaságával. Úgy szállt, ahogy egyetlen újonnan vásárolt jármű sem. Mae gyorsan a lába közé kapta a Kométát, és Zalán után eredt a levegőbe. Látni akart minden pillanatot. Szíve szinte repesett az örömtől, ahogy elképzelte nagyapját a fán ülve száguldozni. Biztos remek volt. Biztos remek lenne…
- Na milyen? – kiabált oda Marina, mert lehetetlen lett volna utolérnie a másikat. Egészen más szint volt az a Kométához képest. Már nem sértésből, az a seprű is tökéletesen megcsinált mindent, amit kellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Mindig is csodálattal töltötte el, hogy a barátainak ilyen képességei vannak. Ő nem értett semmihez jobban, ha csak a bajkeverést nem vesszük be a pakliba, de annak sajnos nem sok felnőtt örült. Mindenesetre ha már neki nem adatott meg ilyen, legalább tudta támogatni a barátait a fejlődésben. Könyveket olvasott, mellettük volt ha gyakorolni kellett, és még a kedvenc dán zászlós pulcsiját is beáldozta egy zokszó nélkül. Értük megtette, ahogy ők is tették volna érte.
- Elég régóta... régebb óta, mint ahogy ismerlek, de tudtam, hogy a mágiád miatt nem vihetem a közeledbe - magyarázta Mae két szipogás között. Hangja kicsit eltorzult a sok kiadott könnytől és bánattól, de továbbra is az övé volt. - Én is szeretlek Kende - szorította magához a másikat, kissé másképp fordítva le az adott szavakat, mint ahogy a szőke mondta. Bár ebben most nem a kommunikációs csatornák volt szerepük, sokkal inkább a kettejük különbségének. Hogy hogyan képesek kifejezni a szeretetüket. És ha a dán ki is mondta azokat a végzeteseket, soha nem várta el egyik barátjától sem, hogy ugyanúgy hangoztassák visszafelé is. Majd elmondják neki, ha fontosnak tartják. Az többet jelent, hogy ott vannak.
Megvárta, míg a másik is felkászálódik. Elnevette magát a felvetésen. Még ha ismerné a kis lányt, akkor hogy kiakadna...
- Sajnálom, de nemet kell mondanom az ajánlatra - húzta el a száját, de annak szegletében egy kis huncut mosoly húzódott. Hirtelen nekicsapódott Kendének, és addig tolta teljes erejéből, míg a másik bele nem esett a vízbe minden holmijával együtt. Hangosan nevetni kezdett rajta a barna. - Lehet, hogy arra nem tudlak rávenni, hogy gyakorold az elemedet, de arra igen, hogy nekiállj edzeni. Nem hitted, hogy majd a felügyeletem alatt ellustulhatsz ugye? - mosolygott a barna. Ha nem lett volna vörös a szeme, az ember még el is hihette volna, hogy nincs semmi baja. Mintha megint a régi lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Hangosan felnevetett a srác kurjantására. Minimum annyira örült neki, mint ahogy várta, hogy átszállva ő is megtapasztalhassa ezt az érzést. És olyan magabiztosan mozgott a seprűvel, mintha már évek óta azon gyakorolna. Szinte mondhatni eggyé az eszközzel. Mi ez, ha nem profizmus? Marina pedig éppen ezért még akkor se ijedt meg, mikor zuhanórepülésben elkezdett esni a srác. Szemével végigkísérte a mozgást, ahogy a végén a gyönyörű kijövetelt is. Ő sose volt ennyire jó seprűlovas, és talán nem is lesz, szóval a legnagyobb csodálattal a szemeiben figyelte a mutatványt.
- Wow, te aztán nagyon tudod mit csinálsz! - fejezte ki szavakkal is az elképedését a lány. Természetesen ezt bóknak szánta, félreértés ne essék, és ebben viruló arca is megerősítette. - Persze - bólintott, és megkapaszkodott baljával maga előtt, jobbjával pedig mögötte, és a kezével felhúzva magát helyezte rá a lábait oda, ahol eddig ücsörgött lélegzetvisszafojtva. Mások talán megijedtek volna ettől a magasságtól. Főleg ha csak annyira tapasztaltak, mint Marina, de úgy tűnt ebből a lányból hiányzik a félelem. Vagy legalábbis nem az ilyen dolgoktól retteg. A fizikai fájdalmat sokkal könnyebben viselte, mint a lelkit, és már azt is tudta, hogy ha le is esne, bízhat annyira Zalánban, hogy elkapja. Talán őrült volt, hogy ilyen gyorsan kialakult benne ez az érzelem, talán csak dán.
- És akkor hogy csináljuk? Átugrok, meg te is? - kérdezte teljesen a feladatra koncentrálva. Zalán is láthatta, hogy talán sose csinált még ilyet, azonban ez nem jelentette, hogy nem áll készen bármire is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Lassan mozdult, ahogy guggolásból egyre feljebb nyomta magát. Kezeit oldal tartásban kirakta, hogy ha esetlegesen elvesztené az egyensúlyát is gyorsan tudjon reagálni. De semmi ilyesmi nem történt. Talán a vérében van a repülés, vagy ki tudja, kiskorában tanították, csak nem emlékszik rá.
- Oké.... akkor... háromra. Egy...- szívta be remegősen a levegőt. - ... kettő, három - fejezte be a számolást, és elrugaszkodott a Kométától. Már az indulásnál látta, hogy nem lesz jó. Rosszul mérte be a távolságot, és nagyobbat rugózott, mint kellett volna. Csavart egyet testén, és kinyújtotta a kezét, hogy a seprű nyele után kapjon. A lába konkrétan már csak akkor fordult irányba, mikor már ujjai szorosan rászorultak a Fecskére. Sikkantott egyet, ahogy bepördült a teste, aztán hagyta magának, hogy kilógjon.
- For søren! - kurjantotta adrenalintól tengő aggyal. - Huhh... - fújta ki a levegőjét kicsit hangosabban, aztán karjaival felhúzta magát, a nyelet a hóna alatt szorítva lendítette be a lábát, és szép lassan, mint egy lusta macska végül elnyúlt végig az eszközön.
- Well... nem ez volt életem érkezése - nevetett, ahogy lassan tudatosult benne mekkora hülyeséget csinált az előbb. De hát ezért élt. Az adrenalin hajtotta, és az, hogy a halál szemébe nevethet.
- Na jó, elég volt a bolondozásból, ideje kipróbálni ezt a szépséget - ült fel rendesen a seprűre, és a lábát a helyére csúsztatta. - Gyerünk, min kære. Mutasd meg mit tudsz - lendült előre, és a seprű szinte azonnal kitűzött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Minden normális ember megijedt volna a gondolatra, hogy esetleg leesik olyan magasból. Csontját töri, esetleg bele is hal. De nem ez a lány. Annyira ismerte már magát, minden porcikáját, hogy tudja, hogy ha csak hajszálnyi esélye is van, hogy elkapja a seprű nyelét, megmarad. Így csak erre az egyre koncentrált. Olyan volt mint egy artista, csak ők általában direkt hajtanak végre ilyen veszélyes mutatványokat.
Aztán épphogy túl volt a sokkélményen, már vetette is bele magát a másikba. A Fecske alatta úgy tűzött ki, mintha minimum valaki üldözte volna. Szállt, repült, keresztül a középső karikán, fel az égbe, onnan pedig ívesen lajhárlógásban vissza Zalánhoz. Arcán folyamatosan ott virított az a lenyűgözött mosoly. A szíve hevesen dobogott, és legszívesebben sírt volna olyan boldog volt. Ennek van egyáltalán értelme? Hát, Marina Dariknak volt. Mert senki el nem tudta képzelni ez a pillanat mit jelent a számára.
- A nagypapád egy zseni. Ez a seprű gondolatolvas. A legapróbb mozdulataimra is azonnal reagál, komolyan hihetetlen! - magyarázott Marina, mellkasa majd széthasadt a boldogságtól, vérében még mindig megállíthatatlanul pezsgett az adrenalin, a kettő együtt pedig nagyon rossz ómen volt a számára. Vagyis nem is a számára, inkább Zalánéra.
- Figyelj, lenne egy kérésem. Haza mész szünetre? - irányította még közelebb a seprűt Mae a sráchoz. - Kéne valaki, aki vigyáz erre a csodára nekem - villantott egy teljes fogsoros mosolyt - vicsort - a fiúra. - Megtennéd? Kérlek, kérlek, kérlek. Ha én hazaviszem, akkor soha többé nem látom - könyörgött. Jobb helyet el se tudott volna képzelni neki, mint az alkotó családjánál. - Megmutathatod a nagypapádnak is. Biztos szívesen látná újra a Fecskét - győzködte megrendíthetetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Furcsa érzés volt. Boldogság árasztotta el a mellkasát, miközben valakivel kézen fogva sétált az utcán. Nem is akárkivel. Ádámmal. Vele olyan könnyű volt az élet. Sokat filmeztek, de tényleg, igazi kis padawan lett neki Marina, még arra a beöltözős bigyóra is elment vele.
- ....és szerinted kis választott Brightmore? Naná, hogy engem. Nem is értem, hogy annak az embernek mi a prob...- magyarázta a srácnak úgy a saját stílusában, csakhogy a mondat közepén megállt. - For Søren - tágultak ki a szemei, és elengedve a fiú kezét idegesen forgott körbe a saját tengelye körül. És ami a legdurvább, hogy ez a viselkedés még csak nem is volt olyan feltűnő jelenség a Darik-skálán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Voltak már olyan pánikpillanatok az életében, igen. De ez most még azon is túlmutatott. Ez inkább volt olyan pillanat, amit olyan kurva káromkodással lehetett volna csak leírni, hogy azt nem bírná nyomdafesték. De mielőtt bármi magyarázatfélét tudott volna mondani Ádámnak, már meg is történt a baj.
- Kære Marina - lépett oda mosolyogva egy szőke csávó a párosukhoz, és kitárta a két karját. A barna izgatottan túrta hátra a hajtincsét.
- Onkel Oliver - lépett oda Marina mosolyogva. Aztán távolabb lépve zavartan nézett a másik srácra. - Ő itt Ádám, az egyik iskolatársam. Ádám, ő Oliver - mutatta be egymásnak a két férfit. Közben kabátja ujját kezdte el gyűrögetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Mi lett volna a jó viselkedési forma? Nem ez. Marina tökéletesen tudta, hogy rosszat tesz, de egyszerűen még nem állt készen ilyen lépéseket megtenni. Az ő családja nem olyan, mint Ádámé, talán meg sem értené milyen nehéz helyzetben van jelenleg. És habár félt az egyik oldal dühétől, Ádámot sem akarta elveszíteni. Két szék között a földön, vagy hogy mondják.
- Én? Onkle - ismételte meg a szót, amit Marina is mondott, mintha csak a dán világnyelv lenne. Aztán kérdőn nézett Mae-re, teljesen figyelmen kívül hagyva a felé nyújtott kezet. Remek.
- Ő az egyik... unokatestvérem - magyarázta a barna keresve a szavakat. Loki pár felvett dán szaván kívül sose szokta hallani az anyanyelvét, és ez most teljesen megzavarta az elméjét. - Mit csinálsz itt?
Oliver lesajnálóan nézett Maere, és mintha Ádám ott se lenne, a saját anyanyelvén válaszolt a kérdésre. - Jeg besøger bedstefar Darvas. Meglátogatom Darvas nagypapát. - vonta meg a vállát.
- Kan du gå der? Oda tudsz menni? - tágultak ki a lány szemei. - Kan du... kan du fortælle ham, at jeg siger hej? Meg tudod... meg tudod mondani neki, hogy üdvözlöm? - folytatta dánul Marina.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Utálta hazudni, de másképp nem tudott szót érteni a családjával. A nagyija biztos megértette volna, sőt, neki be is mutatta volna Ádámot, de sajnos már nem tudta megtenni. Pedig biztos tetszett volna neki. De a baj az, hogy mindenki más túl elitista volt hozzá, hogy úgy értékelje a barátját, ahogy Marina tette. Hiszen Oliver még csak kezet se akart vele fogni, mintha ránézésre megtudná állapítani ki aranyvérű, és ki nem. Talán meg is tudta.
Ádám kifakadására Mae csak még inkább összehúzta magát. Aggódva nézett a fiú után, de nem szólt semmit. Beletúrt a hajába, és a lehető leggyorsabban próbálta lerázni a hirtelen feltűnő családtagot. Váltottak még pár szót - amelyekben többek között biztosította a másikat arról, hogy Ádám csak egy barát, semmi több. Na persze. Aztán újabb ölelés, és az ismerős eltűnt a sarkon. Marinára pedig vártak.
Összeszorított ajkakkal, kissé félve lépett oda a padhoz. - Most haragszol - állapította meg nagyon elmésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Pontosan úgy lépkedett oda a fiúhoz, mint a kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Persze, hogy tudta, hogy a másik dühös. Szimplán csak nem tudta hol kezdje. A családja nem volt az életének a legszínesebb része. Nem is nagyon beszélt róluk, maximum arról, hogy mennyire kikészítik a sok szabállyal. De igazán még nem mesélte el az egészet. És most... hát, mondjuk azt, hogy a kérdések hallatán megjött hozzá az ihlet.
- Hiszen mondtam, az unokatestvérem volt. Apai ágról - akadt meg az utolsó gondolatnál Mae. Lehet, hogy a családjának minden szinten és mértékben hazudozik, de a barátainak, a barátjának képtelen lenne.
Beletúrt barna hajába, és kissé félve leült Ádám mellé. - Hol is kezdjem... - kereste a gondolatait a lány. - Tudod milyen rossz kapcsolatom van a szüleimmel. Ennek van egy nagyon súlyos oka, amit eddig nem nagyon akartam mondani. Mert... nem vagyok rá büszke - magyarázott, és közben a keze össze-vissza csapkodott a levegőben, ahogy ezzel próbálta leküzdeni a feszültségét. - Szóval a szüleim... meg igazából elég nagy része a családfának nagyon... hogy is mondják magyarul... kimért? Nem, várj, itt van a nyelvem hegyén... BÜSZKE! - kiáltotta el a szót, amikor megtalálta. - Szóval büszke a származására. Arra, hogy teljesen aranyvérűek vagyunk. Nagyon tiszta vérűek.