Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Bólogatott, hogy érti, és tanul, bizony minden kis tudásrészletet magába szív. - Tanítsuk szabályszegésre az embereket, gotcha - bólogatott tovább rendes rellonoshoz híven. Az egyetlen kifogása, hogy az ugróiskola csak nyolc kockából áll, de Tivadar biztos régen játszott ilyesmit, elnézhető neki. - Meg szeretnék egy karaoke szobát, ahol el kell tudni énekelni helyesen a Wannabet, vagy különben... különben visszaesel. Vagy nem tudom, van másféle büntetési mód is? - nézett rá zavarodottan a lány, és egy kicsit összébb húzta magán a kabátot. Mármint ő nem fázik, vagy ilyesmi, hát viking vére van.
- Kinti pince, még jobb! - lelkesedett a lány is, és mintha csak valami háziállat lett volna, a fejével követte a húzott vonalakat a papírlapon. - Elveszítem az irányítást? Az mit jelent? Akkor még visszatámadhatok utána, vagy védekezhetek valahogy? - rettent meg egy pillanatra Marina. Látott egy filmet, amiben ilyen elmecsatát vívtak a felek, és aki alulmaradt az örökre elvesztette az összes emlékét. A barna nem akart ilyen sorsra jutni, és ahogy most Tivadart hallgatta egy pillanatra felmerült benne, hogy mégsem a muglik voltak olyan kreatívak, hogy ezt kitalálják, hanem egy varázsló segített nekik megírni a sztorit, de akkor pedig... - Én nem akarom elveszíteni az emlékeimet. Ugye nem fogom soha? - adott hangot kétségeinek. Most hogy egyszer nem mondta ki hangosan az elmefuttatását talán furcsán hangozhatott ez a konklúzió, de ha kell leülteti Tivadart, és megnézeti vele a filmet. Csak be kell szökniük a levita toronyba a moziterem miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Kicsit azért ideges volt. De hát Csibéről van szó, akit Loki összeszedett a könyvtárban. Ha nem jön el egy titkos csodálója üzenetére, akkor nem is igaz a megismerkedésük. Amélia szereti a meglepetéseket. Csak még magának se vallotta be.
Egy sugárzó mosoly került az arcára, ahogy meglátta a közeledő alakot, és maga is elindult az irányába. Hát tényleg eljött, ez jó. Mégiscsak színház! Előhúzta a háta mögül az egy szál piros rózsát, és Amélia felé nyújtotta.
- Te vagy nagyon szép. És köszönöm hogy eljöttél - illegette magát Marina, mintha kicsit zavarban lenne. Barátnője mellé lépett, és kérdés nélkül belekarolt, hogy elinduljanak az ajtó felé.
- Tudod egy ideig nem beszéltél velem, aztán meg igen. És nem tudtam mi volt a baj. Szóóóóval sokat agyaltam rajta, és azt hiszem rájöttem. Zavart, hogy én kaptam meg a búcsúcsókot Lokitól. De hidd el, sokkal keserédesebb volt az, mint az ember elsőre hinné. És... mindegy. A lényeg, hogy kárpótolni akarlak - bújtatta ki a karját a lányéból, és közvetlenül az ajtó előtt megállva a szemébe nézett.
- Olyan randit adok neked, amilyet megérdemelsz, és amit Loki sose csinált, mert nem volt elég bátor hozzá. Csak te meg én. Mit szólsz? - emelte meg a szemöldökét, és ejtette vissza. Egy huncut mosoly bújkált a szája sarkában, alig várta, hogy tényleg bemenjenek. És ezúttal nem a színpad felőli létráról nézik majd az előadást. Saját páholyuk van, úgy bizony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint

Ha mondat per másodperc verseny létezne, Marina nyerné. Egész életében erre edz szinte. És baj vagy nem, könnyen megfeledkezik róla, hogy nem mindenki szereti, ha a fél életét elmesélik. Úgy első találkozásra. Feledikre. De Bálint megértőnek tűnik, sőt, kooperatívnak. Ami Marina szemszögéből nézve nagyon jó, a férfiéból pedig... hát majd eldől.
- Igen, mind a kettőt - válaszolta röviden. - Komolyan? Úristen, azzal megmentené az életemet! - lelkesedett Marina, és legszívesebben kipattant volna a hintájából, és a férfi nyakába ugrott volna. Hány mennyi esélye van ennek? De most komolyan. Ilyen rendes embert, hát nem csoda, hogy imádja Magyarországot, ha folyton ilyen segítőkész emberekbe botlik.
- Huhh, hát ez tudod nálunk egészen más. Ők nem jót akarnak. Ha nem lett volna a nagyim, iskolába se járhatok. Magán tanárom lett volna, aki megtanítja nekem hogy zongorázzak és mosolyogjak a vendégeknek, akiket a férjuram hív. Ha hiszed, ha nem, de az, hogy én itt lehet az országban, rengeteg munkámba, és ellenállásomba került, de tudom, hogy ha nem látják, hogy egy kis hasznuk van legalább belőle az első lehetőséget megragadják, hogy hazarendeljenek. Én pedig nem állok készen arra, hogy elhagyjam az országot - bólogattam hevesen, még nagyobb jelentőséget adva a szavaimnak. Aztán lenéztem a homokra, és azon merengetve a szemem folytattam.
- Vagy kitagadnak, és sose látom őket többé. Arra se állok készen. Madame Lykke is munka nélkül maradna. Túl sok minden áll a döntéseimen - sóhajtott fel a barna, ahogy az asszony fiára gondolt. Mennyit játszott vele, mielőtt elköltözött...
- De várj, ha te doktor vagy... nem akarsz inkább... megtanítani? Legalább az alapokra - nézett fel félve a férfire. Hülye ötlet volt? Lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Egy pillanatra tényleg megijedt. De aztán Júlia visszavett. Wow, Júlia visszavett csak miatta. Ez nagy dolog elnézve az utóbbi éveket. Ezek szerint tényleg jó barátok.
- Ki? Én meg Amélia? - nézett hitetlenkedve Júliára Marina, aztán visszaereszkedett a padra, félig ráülve az egyik tankönyvvére. - Neeeem, ugyan már. Amélia totálisan... mi is a szó? Pedig tudtam... - csapogatta meg a homlokát Marina, hátha ettől rájön. - Szóval csak a fiúkat szereti. Meg mi amúgy is csak barátok vagyunk - válaszolta, aztán elkezdte tördelni a kezét. Júlia olyan más volt, mint más lányok. Még is meg kellett valakivel próbálnia. Meg akarta beszélni, de Kende nem valami jó az érzelgős témákban. Talán Júlia sem. Fene tudja. - Viszont... van egy lány, aki... aki nekem tetszik - bökte ki lassan, majd gyors ütemre váltott. - Nem szoktam elmondani még olyan sok embernek, mert vannak, akik nagyon furcsán állnak hozzá, de ha már így rákérdeztél azt hiszem neked elmondhatom, hogy én nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is szeretem, és nem, még nincs nagy gyakorlatom benne, rendes kapcsolatom se volt lánnyal, de azt hiszem tényleg mind a kettő... néha azt hiszem, hogy csak próbálgatom magam, meg csalódok, máskor meg nem, de igen. Azt hiszem ezt biszexuálisnak hívják. És igyekszem normálisan kezelni, mert mindenki olyan megértő és elfogadó, mintha ez semmiség lenne, de nekem furcsa, és... sajnálom, nem akartam ezt rád zúdítani. Tényleg nem tudom hogy kéne ezt normálisan csinálni - nézett félve a szőkére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Marina aztán tééényleg mindent megtett, hogy ne legyen annyira furcsa. Vagyis nem, mert az egészet magában is tarthatta volna, és amúgy azt is hitte, hogy ennek az lesz a vége, hogy Júlia feláll és ott hagyja, vagy minimum közben elhallgattatja. De nem. Valami sokkal hihetetlenebb történt. Júlia úgy kezdett el magyarázni, ahogy ő szokott. Még a két szép szeme is kitágult Marinának, hát ennyi szót összesen nem hallott még a lánytól. Na jó, de. Amikor tavaly szidta, mikor közös projektet kellett csinálniuk. De azon kívül biztos nem.
- Öhm... hát azt se tudom, hogy neki tetszenek-e a lányok, vagy nem - húzogatta jobbra meg balra a száját Marina. - Lehet olyan mint Amélia, nem tudom. Meg nekem is csak tetszik, nem.. nincs szó igazi szeretetről. Annyit még nem beszélgettünk - vallotta be a barna. Még a végén kiderül, hogy Júlia tényleg lányos lány, akivel az ilyesmit meg lehet beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Már amikor elhívta a gyomra öklömnyi méretűre zsugorodott össze, és a szája kiszáradt. De most, hogy ott állt mellette, csak még idegesebb volt. Nem szokott, hát ő Marina Darik, rá talán csak Boróka volt ilyen hatással ezelőtt.
- Nem, nem igazán. Van az a szíves számuk, amit egyszer a rádióban hallottam. De reméltem, hogy te szereted őket - vallotta be a lány egy mosoly kíséretében. - Ők ilyen... népszerűek nem? Akarod, hogy közelebb férkőzzünk? - mutattam a színpad felé, bár a megszólalásomat az előttünk állok kevésbé értékelték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Wow, tényleg soha nem gondolta volna, hogy majd Júliával beszéli meg a.. nőügyeit, de ez most megtörténik. Ráadásul még csak nem is olyan furcsa. Ahogy a szőke visszakérdez, még Marinának is megjön az önbizalma, hogy még inkább beavassa a lányt.
- Jajj nagyoon - nézett mélyen a szemébe, hogy lássa, tényleg nem hazudik. Hát van szeme az ilyesmihez. - Kicsit magasabb, mint én, de nem zavaróan. És hosszú göndör haja van, ami nagyon szépen csillog a naplementében. Tudod olyan vöröses hatást keltve. Ha tudnék rajzolni, azt mondanám vászonra való, de nem tudok - osztotta meg a problémáit Júliával. - Azon gondolkodtam, hogy elhívom valahova. Hogy ne csak ilyen... szóval asszem valami randifélére. Csak neki nem árulnám el, hogy az. Vagy lehet jobb lenne, ha én se venném annak - gondolkodott el, ahogy szépen elterelődött a jelen világ számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Az ötlete nagyobb lendületet kapott, mint eleinte várta. Mármint általában ő az, akinek húznia kell a másikat, szóval egészen meglepődik. De szólni azt már képtelen, mert közben teljesen elveszik, mert Borka megfogta a karját. Ez így nem lesz jó, össze kell szednie magát, de nagyon gyorsan.
- A... - Valami nagyon okosat akart mondani, de a tömeg felzengett, így abba az irányba kapta ő is a fejét. A banda egyik tagja sétálhatott fel a színpadra a reakciók alapján. Középhosszú egyenes barna haja volt, de amúgy nem nézett ki különösebben érdekesnek. Aztán másik három tag követte őt, az egyik azonnal meg is ragadta a mikrofont.
- Azt hiszem ők a banda - állapította meg elmésen Marina.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

- Aham, kösz - biccentett, és elvett egy szálat. Az egész nagyon húzós volt, szóval jobb is lesz, ha kicsit kilélegzi meg be a dolgokat. Főleg ha az a dolog Borkától jött.
Mosolyogva nézte a barnát, olyan rajongás csillogott a szemében, mint már régen. - Persze, a dobosuk innen nézve úgy néz ki, mint Kende. Csak jók lehetnek - folytatta a csipkelődést, bár most hogy megnézte, és egy kicsit hunyorgott, meg elfordította a fejét balra, tényleg hasonlított a haverjára. Az énekes szinte azonnal beleordított a mikrofonba, és basszus, tényleg jó hangja volt.
- Te, ez angol - képedt el Marina, még a szája is nyitva maradt. Vajon énekelnek dánul is a magyarok?
Elkezdte riszálni a csípőjét, és beleivott a poharába, csak hogy aztán kapkodva forduljon Borka felé. - Ha zenélnél, min játszanál? - intett a színpad felé Marina. Igen, fontos kérdés. Számára tutira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Inkább a színpad felé fordította a tekintetét, egyesével megnézve a tagokat. Ha őszinte akart lenni, a dobosra hasonlított leginkább. Pozitív kisugárzás, folyamatos mosoly, igen. Azonban az énekesnek volt a legnagyobb karizmája. Meg egója. És Marina tudta, hogy szép, szóval nagy az egója. Vagy átlagos, normális testképpel. Fene tudja.
- La lalala lalala - énekelgetett Marina, mert hogy a dalt sajnos nem tudta kívülről, ám a dallam tapadós volt. Szívott egy slukkot, és ki. Elárasztotta a zene és a szabadság érzése.
- Miért ne lehetne szerencséééém... - énekelte már a második alkalommal a közönséggel. Aztán jött az átvezető, és az énekes komolyan nézett a rajongóira.
- Tegye fel a kezét, aki úgy énekelte, hogy szerencsém. Lehet rosszul írtam a dalt? Végülis, tetszik, kicsit egoista, de miért ne? - szövegelt. Marina egyszerre érezte, hogy elönti a pír az arcát, és felfedezi magában a sokat beszélő frontember jellemét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

- Arról, hogy néhányan rosszul éneklik a dalt, de neki tetszik. És hogy megváltoztatná a szöveget, szóval most így énekeljük. De szerintem szarkasztikusan mondta - magyarázta meg Marina kicsit hosszabban a kelleténél, a saját tipikus naivitásával. Aztán megérezte a másik kezét a sajátján, és a hirtelen húzást - Borkaaaa, mit csinálsz? - kérdezte, miközben neki-nekiment az embereknek.
- Bocs....bocsánat, ne haragudj - szólt az eltiport ismeretleneknek.
- Mi a fene. Milyen vakond uraság? - nézett rá Marina nagy értetlenkedő szemekkel. Vakond. Az melyik is? Ami cincog, vagy ami a földet túrja? Vagy aminek nincs bundája. De ez a tag egészen sok hajjal van.
- Nem értem mire akarsz kilyukadni - ingatta a fejét, ahogy a közönség elkezdett énekelni a frontember utasításának megfelelően - helytelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Akkor a vakond az a föld alatt élő lesz, ha nem is lát. Most, hogy mondja, van is benne valami. Szűkek, meg olyan csíkszerűek. Kicsit oldalra is hajtja Marina a fejét, hogy jobban belelássa, aztán bele is fagy a mozdulatba.
- Hogy mi? - Aztán jobbra nézett a gitárosra. Hát ő aztán soha nem lesz olyan... még csak férfi sem. Nézte a pólósat, meg a vakondot, kapkodta a fejét, és...
- Neeeeeeeeem - borzadt el, ami lehet még a csávónak is feltűnt. - Nekem nem jön be. Dehogy jön be! - hitetlenkedett. - Egészen más jön be. Mármint más a zsánerem. Nem olyanok, mint ő - magyarázott tovább teljesen megzavarodva, és inkább beleszívott egy utolsót a cigijébe, mielőtt teljesen leégett volna, és ledobta elnyomta a cipőtalpával. Aztán még a sörébe is beleivott. Szemei újra rátaláltak a gitárosra. Nem tetszett neki. Nagyon nem. Borka se nézzen rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Hihetetlenül jól esett végre kimondania. A lánynak a megismerkedésükkor amúgy is kinyilvánította, hogy tetszik neki, de akkor nagyon részeg volt. Szóval hihette azt is, hogy nem igazi a vonzalma. Aztán a második-harmadik alkalommal meg extrán hülyén viselkedett, szóval a csaj azt is hiheti, hogy gyogyós. És mivel Kende spanja, neki nem merte elmondani. Júlia az első, akinek beszél róla. Talán az utolsó is, ha nem sikerül. De lehet mégsem. Másodpercenként változtatja meg a gondolatmenetét.
- Nem randi randi. Oké, és honnan fogja tudni, hogy randi. Vagy mikortól lesz randi a nem randi? - kérdezte Marina aggodalmasan.
- Hát... eleinte arra gondoltam elviszem a csillaglesőbe, mert lesz az a hullásos izé. De ha nem randi randi, akkor egy koncerttel csak nem lövök mellé, nem? Ott... ott bármi megtörténhet. Meg semmi sem, ha úgy akarja. Nem tudom mit tegyek Júlia - kesergett Marina, és ahogy ficergett még egy könyv a földön végezte, hangos csattanással. - Borka annyira magabiztos, és határozott, hogy mellette tiszta süsü vagyok - panaszkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint

Lehet költői akart lenni a kérdés. Sőt, elég valószínű, hogy nem számítottak válaszra, de Marinának erre is volt. Hogy ne lett volna. Csak a gyógyítói kérdésekre nincsenek válaszai.
- Presztízs. Hiszed vagy nem, a piacon már így is lejjebb ment az értékem, hogy a tisztasági gyűrű leolvadt az ujjamról - mutattam fel a kezem is, hogy bizonyítsam, nincs ott semmi, ahol kéne lennie. - Várj... túl sok infó? Ne haragudj. Azt hiszem túl sok infó. Meg kéne tanulnom hol a határ... - húzta el a száját. Igazából saját részről tudta hol a határ. Ott, ahol a szülei kezdődnek. Főleg a nagyija. De ezek még annyira nem tartoztak bele. Azokat a részeket mindig kihagyta, mintha nem is léteznének. Az okklumencia nem csak arra volt jó, hogy mások elől elrejtse a gondolatait, de ő is kiválogassa ténylegesen melyikek azok, amikhez senki nem férhet hozzá, soha. Csak Marina határa általában sokkal kijjebb volt, mint a többi emberé.
- Köszönöm, köszönöm - csillant fel a lány szeme, és most már tényleg alig tudta visszatartani a boldogságát. De tudta, hogy nem szabad random ismeretleneket ölelgetnie, szóval végeredményben egy helyben karéjozott a lábaival, a hinta meg alatta igyekezett nem leszakadni, csak halk nyügésekkel jelezni, mennyire nem tetszik neki a furcsa mozgolódás.
- Marina Darik. Bálint tanonca - vigyorgott a férfira, és hevesen elfogadta a felé nyújtott kezet. - Nem vagyok ám olyan rossz, mint elsőre tűnik. Tudok ám csöndben is szenvedni, ha nagyon muszáj - bizonygatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Szemei azonnal a könyvre esnek, és már épp megköszönné Júliának, amikor megáll az élet. Mármint a könyv, a szőke, és hát ő is, mert nem tudja mi történik. Talán egy pillangó, aki nem vette figyelembe egyedül a növekvő drámát, és szépen elrepkedett a kettősük körül, de ezen kívül még az idő múlását se lehetett besaccolni. Aztán Marina felsikkantott, és az arca elé húzta a kezeit, hogy csak azt találja el a könyv. Hülye gyógyítói, már nem csak lelki, de fizikai fájdalmat is okoz neki.
- Júlia, ez fáj... mié... - kezdte volna, de a navinés teljesen kikelt magából. Nagy bociszemei csak úgy meredtek a forrongó lányra, és hirtelen nem tudta mitévő legyen. - Én nem értem, most miért mondasz nekem ilyeneket. Én azt hittem támogatsz, és meghallgatsz, és nem is vagyok szoknyapecér, Ádám óta nem volt senkim sem. Ennyire nem akarod, hogy boldog legyek? Vagy... én nem értelek Júlia - hebegett-habogott a barna, és keze, amin a könyv nyoma már most lilássá festette a bőrt, kinyúlt a másik kezéért, hogy ha engedi, megnyugtassa az érintésével.
- Megbántottalak valamivel? Én nem értem mi történt... - tette hozzá. Néha elsiklanak felette dolgok. Meg az is lehet, hogy mégsem érti olyan jól ezt a nyelvet, mint ahogy gondolta, és valami bunkót mondott. A franc tudja. De ez így nem volt jó valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Íme, itt az új év, ő meg alig haladt valamit az egész okklumencia bigyójával. Szóval most magabiztosan eldöntötte, hogy addig nem áll fel a padtól, amíg rendesen el nem tervezi azt a bizonyos emlepalotáját. Vagyis elmetérkép, mert hogy a prof jobban szerette ezt a megnevezést.
Egy lap fölé görnyedt, úgy második órája, és csupán egy szedett-vedett rajza volt meg csupán. Mellette listával, amiket hol kihúzott, hol újraírt, meg átírt, és átnyilazott, szóval egy kész káosz volt, mint maga a lány. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy a délutánja óramentes volt, illetve a termet sem foglalta be ilyen random diáksereg, akiknek fogalmuk sem volt róla milyen nehéz ennek a képességnek a megtanulása. Szemei fürkészték a lapot, és gondolkodott. Mélyen. De amint meghallotta Júlia félénk hangját, az összes problémája kiment a fejéből, és csak azt tudta, hogy minden figyelmét leköti a szőke.
- Júlia, pont akire szükségem van - köszöntötte hatalmas mosollyal a barna. - Képzeld, éppen arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valaki meglátogatna, aki kreatív, és szerintem ez illik rád. Meg az se hátrányos, ha elvisel - jegyezte meg, ismerve a saját képességeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

A barna őszintén nem gondolta, hogy ennyire meg fogja fagyasztani Júliát. Hát nem csinált semmit. Most tényleg. Legalábbis nem tudta, hogy tett volna valamit. Szóval csak várta nagy bociszemekkel, hogy a szőke kinyögje a választ. Ami számára nagyon nagyon nagyon hosszúnak tűnt. Közben minimum hat dolog eszébe jutott, amit meg akar osztani a lánnyal, és ebbe bele se tartozott a legfontosabb, ami jelenleg ott hevert előtte.
Aztán ő nézett bambán. - Amnézia? Aranyhal? - kérdezett vissza értetlenül, aztán végre megfejtette. Hát persze, mások nem lépnek olyan könnyedén túl a dolgokon, mint ő. Júlia meg pláne nem szokott. Hiszen vagy három évig haragudott rá isten tudja miért. Csak azt tudta, hogy amíg a kezét meg nem gyógyította - kinda -, addig mindig morcosan és bunkón beszélt vele. Ahhoz képest ez most egészen kellemes.
- Oh, ja igen. De ez olyan... ne vedd sértésnek, de te elég sokszor haragszol rám, szóval a kiabálást már egészen megszoktam. De ha szeretnéd haragudhatok - ajánlotta fel totál ártatlanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Ha igenlő választ kapott volna, akkor bizony kiabált volna Júliával, meg eljátszotta volna a sértett nő szerepét nagyon szívesen. De a szőke nemet mondott, bár nem úgy csinált, mint aki tényleg ezt akarja. Mindegy. Marina aggodalmai csak addig tartottak, amíg meg nem pillantotta a csoki csomagolásán a kedvenc férfinevét.
- For satan, Toms! - kapta fel a csomagot hitetlenül, aztán Júliára meredt, és szinte a gyomráig olvadt a szíve a meghatottságtól. Felállt, és kérdés nélkül megölelte a másikat. - Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - lelkesedett, aztán ahogy visszatottyant a székébe, el is kezdte kibontani a csomagolást.
- Kérsz? Ugye megkóstolod? - kérdezte izgágán, mint egy totyogó gyerek. Nem volt mérges, de ha az lett volna se lenne már, az tuti biztos. Letört egy darabot és a szájába kapta.
- Mmmmmm.... - szólt ki belőle az elégedett dán. - De mégis hogyan? Ide nem is szállítanak. Csak Dániától északabbra van. Nem elég nagy a gyár, hogy ennyi embert kiszolgáljanak, én már csak tudom, tavaly nyáron voltam ott. Amikor jött a mugliőrületem. Hihetetlen milyen szerkentyűk vannak ott - jegyezte meg, bár sejthette volna, hogy ez rohadtul nem érdekli ám Júliát. Mindenesetre az orra alá tolta a csokit.