37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lucas M. Deighton összes RPG hozzászólása (129 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 22. 21:15 Ugrás a poszthoz

Lili

- Aha, értelek vagy valami - nevetve bólintottam, nem voltam én sem szakértő, de sejtettem, hogy mire is próbál célozni Lili. Tudtam róla, hogy a seprűvel szokott akrobatikázni, egyszer meg is lestem, csak nem mertem odaszólni, nehogy bevágódjon a pályába. - Egyébként múltkor láttam is, hogy miket művelsz. Ez honnan jött? - kérdeztem rá őszinte kíváncsisággal, valamennyire extrémnek tűnt, mint nálam a bicikli. Közben jó kis szóvicc kerekedett a pizzából, de aztán úgy tűnt, hogy Lili nagyon is komolyan gondolja azt, amit mond, s ekkor már ezen kellett röhögnöm. - Logikusabb lenne, de ne kérdezd, hogy miért, eddig még nekem sem sikerült kielemeznem, hogy miért lett a neve az, ami. Például a Luke Oil-t se tudom, hogy miért így hívják, csak feltételezem, hogy valami Luke nevű csávó találta meg az olajat - jegyeztem meg nevetve, s mikor már kifogytunk a szóviccekből, volt időm egy kicsit Lilit is nézegetni, a kinézetét, meg a stílusát, de ezt a hajfonatot tényleg nem értettem. Ő viszont bölcsen elmagyarázta, hogy miért is praktikus, amire ugyan hümmentettem, de valójában fogalmam sem volt róla, mert nekem elég rövid volt a hajam.- És mit gondolsz, szerinted megnövesszem a hajam? - kíváncsian kérdeztem, miután abba hagytam piszkálását a fűszállal, s aztán döntöttem úgy, hogy csobbanok egyet. Neki sajnos nem volt kedve hozzá, én meg nem akartam akkora surmó lenni, hogy akarata ellenére egyből bedobom, ezért is ugrottam be egyedül. Mi tagadás, kicsit hűs volt a víz, de annyira nem, hogy belepusztuljak. - Áh, nem vészes. Gyere már be egy kicsit - nevetve csalogattam, s kicsit ki is fröcsköltem rá a vízből. Tényleg nem volt gáz, szerencsére nagyon jó időnk volt, még ha hűvös is volt, föntről melegített a nap.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 11:08 Ugrás a poszthoz

Lili

- Csenge…nem ismerős a neve, szerintem még nem találkoztam vele - jegyeztem meg, mondjuk ki tudja, talán már láthattam, csak nem tudtam nevet azonosítani az archoz. - Neked aztán jó sok barátod van, hálóval halászod őket?- kérdeztem nevetve, bár irigylésre méltó volt, hogy ilyen sok barátra tudott szert tenni. Nekem ez valahogy nem ment, talán azért, mert kicsit zárkózottabb voltam, s nem kerestem mindenki társaságát. A navinében is talán csak két-három haverom akadt, házon kívül meg még kevesebb.
- Napolajat a konyhában? Jó helyen tartjátok - nevetve ráztam meg a fejem, s próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen is lehet otthon Liliéknél az élet. Talán mindennek máshol van a helye, s mindent máshogy is hívnak, mint amit megszoktunk.
A csobbanás után próbáltam szokni a vizet, egy pillanatra alá is merültem, aztán vissza a felszínre, s kezeimmel ide-oda forgattam a vizet, s közben lábaimat is mozgattam, hogy ne merüljek a tó fenekére. - Befonni? Na ne röhögtess, kizárt. Ha meg is növeszteném, nincs az a pénz, amiért befonhatnád - mondtam félig viccelődve, félig meg komolyan, mert nem engedtem volna a fonást, legfeljebb csak egy fél órára, míg megcsinálja, s megkapom érte azt a néhány knútot.- Na, csak ennyi? Nem jössz be? - közben Lili csak közelebb merészkedett, de még mindig úgy tűnt, hogy nem akar ám bejönni a vízbe. Pedig egész jó volt, magam is meglepődtem rajta. Egyből támadt is egy ötletem, játékos mosoly csillant az arcomon, közelebb is úsztam, majd  elkaptam a lábát, s annál fogva rántottam be a vízbe, hogy ő is csobbanjon egyet.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 13:46 Ugrás a poszthoz

Lili

Míg Lili azon morgolódhatott, hogy mennyire nem lenne kedvem, ha a hajamat fonná, kapva kaptam az alkalmon, s úgy döntöttem, hogy berántom magam mellé a vízbe egy kicsit csobbanni. A terv zseniálisnak tűnt a fejemben, a megvalósítás azonban már kevésbé sikerült jól, mert bár megindult befelé, a talpával sikerült telibe is találnia az arcomat, mire hangosan nyekkentem egyet, s reflexszerűen kaptam az arcomhoz. - Basszus Lili - motyogtam, közben hallottam a csobbanást, s mire odanéztem, már nem is láttam a lányt. Ide-oda pillantva kerestem Őt a tekintetemmel, mire végre kibukkant elázott kobakja a víz alól, mire elkapott a röhögés. - Hehe, egy ázott Lilke - röhögtem hangosan, nem törődve sajgó orrommal, de úgy tűnt, hogy Lili nem örült annyira a fürdőzésnek, mert mintha dühös lett volna rám, úgy kezdte felém fröcskölni a vizet, s közben egy kicsit sértegetett.
Szerencsére nem vettem fel a szavait úgy, hogy megsértődjek, inkább csak nevettem, aztán mikor tényleg úgy tűnt, hogy komolyan haragszik, akkor vissza vettem a mosolyból, s elengedve sajgó orromat, egy kicsit közelebb araszoltam hozzá a vízben, hogy  lássam, minden rendben van-e vele. Látszólag úgy tűnt, hogy nincs komolyabb baja, ezért is mertem tovább csipkelődni vele. - Na mi van? Azt hittem, hogy szereted a vizet Lili, most mi a baj? - ismét felvillantottam egy félmosolyt, s miközben közelítettem felé, visszafröcsköltem rá.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 23. 13:49
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 16:21 Ugrás a poszthoz

Lili

Annak ellenére, hogy az arcomba taposott, s fájt az orrom, még egész jó kedvem volt, poénra vettem ezt a vizes csobbanást. Azt gondoltam, hogy Lili is annak veszi majd, s hogy kicsit csak rájátszik a morcosságára, mert mégis csak lány, akinek most csurom víz lett a ruhája, meg a hajfonata, és jujj akkor mi lesz. Éppen ezért fröcsköltem tovább nevetve, s még rá is kérdeztem, hogy ugyan mi gondja lenne már, hisz úgy tudtam, imádja a vizet. A fröcsköléssel azonban le is álltam, ahogy szóba hozta a puklit, s feltűnt, hogy egyik kezével a fejét fogdossa. Ekkor egy pillanatra megtorpantam, abba hagytam a röhögést, aztán meg közelebb úsztam hozzá. - Ne haragudj, beütötted? - kérdeztem egy kicsit aggódva, mikor már elé értem a vízben. - Jó, ha büntetni akarsz, akkor lehet, de most  hadd nézzem azt a puklit, kicsit hajtsd előre a fejed - ebben a percben már nem komolytalankodtam, tényleg aggódtam, hogy mit műveltem, ezért ha Lili előre hajtotta a fejét, akkor két kezemmel óvatosan söpörtem félre pár hajszálat, hogy megnézzem azt a sérülést. - Szerencsére nem vérzik, fáj amúgy? Jobb lenne, ha kimennénk a partra, biztos van  valami varázslat, ami elmulasztja. Gyere, kisegítelek - a kezemet nyújtottam felé, most tudhatta, hogy már nem szórakozom, nagyon is komolyan gondoltam azt, hogy kisegítem őt, kicsit bántott is, hogy egy pukli nőtt a fejére miattam. Ha engedte, akkor belé karolva támogattam ki a stégre.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 23. 16:38
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 20:09 Ugrás a poszthoz

Lili

- Mert nőtt is! Csak ennek nincs szeme, és nem dumál vissza - jegyeztem meg egy vigyorral, miközben Lilire pillantottam, csak hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem, még akkor is, ha fájt a feje. Szegény csúnyán bevágta nekem köszönhetően, ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor tuti, hogy nem vetemedem arra, hogy így berántsam. Akkor inkább kimásztam volna érte a partra, hogy vele együtt ugorjak be. Most viszont már nem volt mit tenni, ami történt, az megtörtént. - De a jó hír, hogy nem fogsz belehalni, annyira nem vészes, mint amilyennek tűnik - nyugtatgattam, s eszembe jutott, hogy anno mikor bicajoztunk a pályán, nem volt rajtam bukósisak, és akkor csúnyán bevertem a fejem. Ehhez hasonló kis pöcök nőtt rá, de szerencsére egy-két napon belül el is múlt. - Nem szédülsz, nincs hányingered? - míg kifelé támogattam a vízből, a biztonság kedvéért kikérdeztem, mert ha ezek közül akár csak egy tünet is lett volna, úgy biztos, hogy a hátamra kapom, és megindulok vele a gyengélkedőre. - Az biztos, nekem is volt már, de lehet, hogy mondtam is - már nem is emlékeztem, hogy elmeséltem-e a sztorit, vagy csak a gondolataimban bukkant elő, mindenesetre biztattam, s nem hagytam, hogy bepánikoljon, épp elég volt az, hogy én aggódtam miatta.
Miután kiértünk a stégre, láttam, hogy Lili leül oda, ahol előtte is ücsörgött, de a biztonság kedvéért azért addig fogtam a kezét, míg szüksége volt rá, s csak akkor engedtem el, ha biztos voltam abban, hogy nem fog újra a tóba pottyanni. Ezután dobtam le magam mellé, s a stég szélein kapaszkodva, lábaimat előre lógattam. - Hehe, nem is te lennél, ha nem lennének rajtad ütések, már megszoktam, hogy téged mindig meg kell menteni - mondtam egy mosollyal, ahogy felé fordítottam a fejem, bár most kivételesen nem a megmentő voltam, hanem inkább az, aki bajba sodorta. - Te így vagy ütődött, én meg amúgy. A fizika törvényei nem jutottak eszembe, mikor berántottalak - mondtam nevetve, ahogy az arcát fürkésztem. Szegény fonatai szétáztak, odanyúltam, hogy ellenőrizzem, menthetetlennek tűntek.- Szerintem eljött a pillanat, hogy kibontsd, mert ha ez így fog megszáradni, akkor úgy fogsz kinézni, mint egy boszorka. A szó legrosszabb értelmében - vigyorogtam rá, ezzel utalva a mesebeli, nagyorrú, bibircsókos banyákra. Közben a fonatról ujjaim az arcára vándoroltak át, s a következő másodpercben mindenféle gondolkodás nélkül megcsókoltam.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 20:48 Ugrás a poszthoz

Lili

- Ó dehogy nem, elhiheted, hogy magamtól vagyok ennyire ütődött - mondtam nevetve, bár azért túlzás, hogy annyira ütődött lettem volna, inkább csak meggondolatlanság volt rám jellemző az elmúlt időszakban, amin azért nem ártott volna kicsit csiszolni. Ám a poént vettem, nevettem is rajta, s kifelé jövet lopva megakadt rajta a tekintetem. Rajta valamiért sokkal jobban állt az átázott ruha, mint anno rajtam, de biztos, hogy nem is lehetett valami kényelmes viselet, még akkor se, ha épp sütött ránk a nap. Le is dobtam volna a gatyát, ha egyedül vagyok, meg persze van kéznél száraz ruhadarab. Így viszont a rám tapadt alsóban telepedtem le Lili mellé, s úgy folytattuk tovább a csevejt.  - Hm, jogos. Még az is lehet, hogy eddig mindig én intéztem úgy, hogy megmenthesselek, nem gondolod? - nevetve kérdeztem vissza a vállon lökés után, megfordult a fejemben, hogy én is lökjek rajta egyet, de mivel miattam az előbb már lesérült, nem akartam azt, hogy véletlenül megint bezúgjon a vízbe, mert akkor már tuti nem moshattam volna le magamról azt, hogy bűnös vagyok, s másodszorra talán már Lili sem bocsájtott volna meg nekem. - Nem hinném…elég sokat futottunk már, jobb lenne egy kicsit lazítani -  jegyeztem meg egy félmosollyal, tekintetem ekkor már az ajkain időzött, s nem is állított meg semmiféle belső hang, hogy ne csókoljam meg. Pedig ígéretet tettem, hogy jó fiú leszek, de az utóbbi időben sokat lógtunk együtt, s az edzések alkalmával elég nehéz volt megállnom, hogy ne kerüljek hozzá közelebb. Persze, aztán mindig sikerült, mert mielőtt bármi is történhetett volna, akkor felbukkant egy Sári, vagy egy Karola, mindig jöttek a kérdések, hogy hú mit edzünk, megyünk-e rucit venni, ésatöbbi, aminél kissé kellemetlenül feszengtem, mert a meghívás nem is nekem szólt. Most viszont egyikük se kavargott itt, ez meg már kikívánkozott belőlem. Csók közben balommal a stégen támaszkodtam, arcáról kezemet elvéve, már a karján simítottam végig, Lili viszont felébredt, s bamm. - Megcsókoltalak - mondtam egy mosollyal, ahogy tekintetét fürkésztem. - Jó volt, nem? - kérdeztem, s már hajoltam is, hogy újra megtegyem.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 21:43 Ugrás a poszthoz

Lili

Hogy hülyeség volt-e most megcsókolnom, azt nem tudom, de nem volt jellemző rám, hogy gondolkodjak, legalábbis nem minden esetben, s ahogy ott a faházban sem eszeltem terveket, hanem csak úgy mentem a vágyaim után, úgy most sem igazán gondolkodtam azon, hogy mit miért is teszek. Egyszerűen csak jó volt megcsókolni, újra meg is akartam tenni, de Lili elfordította tőlem a fejét, s agyalni kezdett. Az agyalás pedig nem jó, ilyenkor nagyon nem, mert csak fölösleges kérdések kavarognak majd az éterben, mint ahogy az is, hogy miért csináltam. - Most ez komoly? - kérdően, s kicsit hitetlenül fúrtam pillantásom a tekintetébe,  aztán megráztam a fejem. Az elmúlt hetekben nem egyszer kerültünk közelebb egymáshoz az edzések során, sokszor nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne tegyem meg, de meg tettem,mert megígértem. Na meg azért, mert folyton ott lebzseltek mások is, meg olyan nagyon akartam bizonyítani, hogy tudok a barátja lenni. De nem, mert azok után, ami a faházban történt, ez nem ment olyan egyszerűen, s szerintem ezzel még ő is tisztában volt.
- Annyira..annyira lelombozó tudsz lenni Lili - szóltam rá morcosan, talán még a homlokom is összeráncolódott. Nem azért voltam mérges, mert mondjuk elutasító volt, inkább azért, mert hülyeséget kérdezett. - Nem akarok magyarázkodni, oké? Felejtsd el, szedjük össze a holmink, és menjünk vissza - mondtam, s felpattanva mellőle a fűbe siettem, ott elkezdtem összekapkodni a ruháimat, de a pálcámnak persze hűlt helyét találtam. - Nagyon jó, az a szar sincs sehol. Nem láttad a pálcám?- fordultam a lány felé, s tekintetemmel kerestem őt.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 23. 21:49
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 23. 23:15 Ugrás a poszthoz

Lili

Dühös lettem Lilire, amiért úgy éreztem, hogy a kérdéseivel nyomást próbál helyezni rám. Pontosan tudtam, hogy mit szeretne hallani, hisz nem voltam annyira dilis, hogy tudjam, érzett irántam valamit, mert különben nem kapart volna össze, mikor szarul voltam. S az igazság az, hogy nekem sem volt közömbös, sok időt töltöttünk együtt, jól éreztem magam a társaságában, vonzódtam is hozzá, s ezt az utóbbi időben nehezen is kezeltem. Nem akartam már fékezni magam, jól esett volna megölelni, megcsókolni, és eldönteni a fűben, anélkül, hogy bármilyen vallomást is kellett volna mondanom. Ez a nyomás azonban rossz hatással volt rám, mert képtelen lettem volna érzelmekről beszélni, mikor még friss sebek karistolták keresztül-kasul a mellkasom. S azt hittem, hogy Lili szavak nélkül is érzi majd, hogy jól érzem magam a társaságában, azt gondoltam, már nem kell jófiúként viselkednem, hogy eljátsszuk, mennyire is nagyon jó barátok vagyunk, mikor tök egyértelmű volt, hogy nem a puszta baráti szándék vezérelte őt, ahogy én se csak unalomból lógtam vele. - Most tökre úgy csinálsz, mint egy holdkóros, tudod? - néztem rá guggolva, miközben a cuccaimat kaptam össze a földről. Lehet, hogy talán bunkó voltam most, de dühített az, hogy ilyen butaságokat fecsegett.
- Mit magyarázzak? - felegyenesedve felé fordultam, s tekintetébe fúrtam az enyémeket. - Mit magyarázzak azon, hogy kedvellek, tetszel és jól érzem magam a társaságodban, és megcsókolnálak, meg itt a füvön letepernélek? Mit magyarázzak ezen? Tetszel és nem tudok a csak barátod lenni, mert akkor csak magolhatnánk a könyvtárban, meg fűzögethetnénk a gyöngyöket, de nem akarok gyöngyöt fűzni. Ezt akarom - mondtam kissé dühös hangvétellel, majd az álla alá kaptam, s közelebb húzva magamhoz, újra megcsókoltam, szenvedélyesebben, mint korábban.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 24. 00:11 Ugrás a poszthoz

Lili

Nem igazán voltam olyan jó hangulatomban, hogy ügyeljek az illemre, s mondjuk azt mondjam, egészségére, mikor tüsszentett, vagy leálljak azon vitatkozni, hogy nap van, s nem a hold világít. Úgy tűnt, hogy nem is értette, mit vágtam a fejéhez, de abban a pillanatban nem is akartam neki elmagyarázni a szó jelentését, mert sokkal inkább az a düh munkált bennem, amit Lili váltott ki belőlem. Úgy feldühített, hogy mikor újra rákérdezett, hozzá is vágtam mindazt, ami összegyűlt bennem, s nem tartottam attól sem, ha majd megint megsértem. Ha máshogy nem értette meg, kénytelen voltam ily módon tudtára adni, hogy nincs szükség mindig megválaszolni a miérteket, s néha csak hagyni kell, hogy történjen, ami történik. S ennek ékes bizonyítékaként, meg azért, hogy felébresszem a királylányt, s ráeszméljen, hogy mi van, újra megcsókoltam, s míg balomat álla alatt tartottam, addig jobbom a csípőjére szökött, s úgy húztam közel magamhoz. Nem számítottam semmire, de meglepetésként ért, hogy ezúttal élt a lehetőségekkel, s bizony meglepő ügyességgel használta a nyelvét is, mi nem csak tüzet csiholt bennem, de egy kicsit a dühömet is csillapította. Nem is engedtem el, szorosan tartottam, s csak lélegzetnyi időre engedtem ajkaim közül, míg magam is levegő után kaptam. - Attól függ…a nagyon jó barátok nem, de vannak barátok extrákkal, azok szoktak. És szerintem mi amúgy se voltunk olyan nagyon jó barátok Lili - mondtam komolyan, miközben szemeibe fúrtam a pillantásom, s egy szemtelen félmosolyra húztam az ajkam, hogy aztán a következő pillanatban egy hirtelen mozzanattal döntsem meg, majd mielőtt azt hinné, ledobom, csak gyengéden eresszem le a földre, hogy aztán fölé kerekedhessek. - Próbálj ne kiabálni - súgtam fülébe, majd nyakába csókoltam, s ha nem lökött el, akkor lehámoztam róla a nedves felsőt, majd ajkaimmal fentről lefelé haladva barangoltam, s combjai közt elmerülve próbáltam kárpótolni az elmaradt pillanatokért.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 24. 21:36 Ugrás a poszthoz

Lili

- Aha, asszem a barátom vagy extrákkal, vagy valami olyasmi - bólogattam Lili szavaira egy mosollyal, s aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit további kényeztetés követett. Először Lili ismerhette meg, milyen az, ha kényelemből fedezheti fel a gyönyör kapuját, aztán Ő vezetett át engem a boldogság mezsgyéjén, s végül, miután külön is megéltük a csodát, egybeolvadva, szenvedéllyel ringattuk magunkat tovább…
***

- Szerintem is szuper volt - mosolyogva hajoltam ajkaihoz, hogy csókot lopjak, míg ölelte nyakamat, majd fáradtan, pőrén feküdtem hanyatt a fűben, s teli vigyorral fürkésztem az ide-oda mászkáló felhőket. Elfáradtam, de ezt a fáradtságot megérte, sokkal jobb volt annál, mint amire számítottam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Lili mindig képes meglepni.- Ezt azért nem gondoltam volna rólad - jegyeztem meg felé fordulva egy játékos vigyorral, s bár nem mondtam ki, de pillantásom mindenről árulkodott. Tetszett ez a délután, s úgy tűnt, hogy Lili is élvezte, ráadásul még mindig jó volt az idő, sütött ránk a nap, s csak néha takarták el a vonuló fellegek.
Kellett egy kis idő, míg szusszantam, de aztán felé fordulva, a jobb karomra támaszkodva fürkésztem, s egy fűszállal cirógattam végig a testét. Nem tudtam, hogy vajon mire gondol most, de valami nem hagyott nyugodni, így végül megtörtem a csendet, s tekintetem a barnáiba fúrtam. - Most nem bántad meg, hogy megtörtént? Mert szerintem a barátnőd még most is utál a múltkori miatt. Vajon mit szólna, ha tudná, hogy most is velem voltál? - kérdeztem játékos mosollyal az arcomon.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 24. 21:36
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 18:01 Ugrás a poszthoz

Lili

- Hehe, tuti hogy haragudna rád, múltkor is morcos volt - jegyeztem meg nevetve, bár akkor abban a pillanatban ez egyáltalán nem volt vicces, a Faházas sztori után joggal utálhatott a barátnője, s azt se csodáltam volna, ha azt a tanácsot adja neki, hogy többé ne találkozzon velem. Pedig nem akartam Lilinek ártani, sem a faháznál, sem pedig most, s tulajdonképp magam sem tudtam, hogy miért viselkedtem vele így.
Egy ideig csak öleltem, kémlelve a felhőket, közben sok mindenen gondolkodva, de aztán már felé fordulva piszkáltam egy fűszállal, mert nem tudtam csak úgy tétlenül heverni, még most is jobban esett, hogy piszkálhattam őt. Azt viszont jó lett volna tudni, hogy mit gondol erről, mert egy kicsit tartottam attól, hogy megbánta. Lili viszont nem adott választ a kérdésemre, nem tudtam megfejteni a gondolatait, inkább csak visszakérdezett, pedig ezt akartam elkerülni, hogy aztán ne kelljen rá szótlanul bámulnom.
Az első néhány másodperc azonban így telt, mert őszintén fogalmam sem volt arról, hogy mit művelünk, csak azt tudtam, hogy jól érzem magam a társaságában, mikor együtt lógunk. Ez lett volna a barátság, vagy valami más?
- Nem tudom Lili, csak azt tudom, hogy jó veled lógni - mondtam őszintén végül, aztán fekvő helyzetemből feltornásztam magam ülő helyzetbe, s az alsóm után nyúlva magamra húztam azt, hogy fedjen valami. Előre révedve fürkésztem egy kicsit a tó felszínének fodrozódását, majd visszafordultam Lilihez.
- Szilveszterkor meg akartalak csókolni - vallottam be neki, s pillantásába fúrtam a tekintetem.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 18:38 Ugrás a poszthoz

Lili

- De a barátok nem vonzódnak egymáshoz Lili - fűztem hozzá a szavaihoz, amikkel a barátságra utalt. Persze, egész biztos, hogy jó barátok lettünk volna, ha nincsen köztünk semmiféle vonzalom, így viszont elég nehéz lett volna csak és kizárólag barátként viselkedni, és ha ezt nem is akarta nekem beismerni, valahol ezt még neki is tudnia kellett, s érezni, hisz Ő sem tudott megálljt parancsolni nekem. Éppen ezért ez a barátság már rég megdőlt, még mielőtt elkezdődhetett volna, s bár tudtam, hogy Lili mit szeretne hallani, még sem tudtam azt mondani. Nem ment, mert nem voltam egyszerű helyzetben, hisz nem is oly rég törték ripityára a szívem. Valamit azonban mondanom kellett, ezért is hoztam fel a csókot, hogy talán Lili majd rájön, nem csak egy szokást akartam vele véghez vinni, s a szerencsének fele annyi köze sem volt ahhoz a csókhoz, mint annak, hogy kedveltem. Lili azonban nem értett meg, az ő fejében ezek a dolgok talán nem álltak úgy össze, talán csak feketén és fehéren látott mindent. - Nem érted - mondtam ki immár azt, ami előzőleg a gondolataimban fogalmazódott meg, s inkább csak egy mosolyt húztam az arcomra, mint hogy magyarázkodni kezdjek. A nap kezdett a végére érni, már narancssárga színben tündökölt, s picit kezdett hűlni is az idő, ezért a nadrágom után nyúltam, azt is magamra húztam, majd a pálcámmal megtisztítottam a pólómat, s azt is magamra kaptam. -  Te is öltözz fel, nehogy megfázz - javasoltam, miközben átbújtattam a pólót a nyakamon, aztán ujjaimmal a hajamba túrtam, hogy egy kicsit berendezzem a frizurám, s visszatelepedtem Lili mellé a fűbe, hacsak nem kezdett már maga is öltözködni. - Akarsz velem vacsorázni valamelyik este? - dobtam be a kérdést, majd felkapva egy kavicsot a fűből, egyik kezemből a másikba ejtettem, s ezt ismételtem.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 19:15 Ugrás a poszthoz

Lili

Egy pillanat erejéig azért megtorpantam az öltözködésben, s arra gondoltam, hogy lehet hogy jobb lenne, ha kifejteném neki a gondolataimat, ha már felhoztam a témát, de aztán rájöttem, hogy akkor Lili még úgy se értené a dolgokat, ezért sem kezdtem magyarázkodásba. Ehelyett inkább felöltöztem, csak a cipőt hagytam le, de az még ráért, még úgy sem készültem indulni, inkább a kövekkel játszottam, miközben elhívtam Lilit randizni.
Ő persze megint nem vágta, hogy mi a szitu, erre pedig csak mosolyogva ráztam meg a fejem. - Nem is Te lennél, ha nem kérdeznéd ezt meg - vágtam rá nevetve, majd felvontam a szemöldököm, s játékosan fúrtam pillantásom a tekintetébe. - Nem csak olyan féleség, hanem randi, ilyen csinosan kiöltözős. Arra gondoltam, hogy randizhatnánk, meg dumálhatnánk mindenféléről, amikről eddig nem, közben meg kajálnánk egy jót. Még választhatnál is, hogy pizza vagy pizza, mit szólsz?- kérdeztem röhögve, nem sok választási lehetőséget hagytam neki.
- Egyébként meg nem pizzázni vinnélek, hanem a Noé bárkájára, állítólag jó kis hely - magyaráztam, már korábban lecsekkoltam a menüt, csak az asztalfoglalás váratott magára. Közben a cipőm után nyúltam, látva hogy már Lili is hozzáfogott, s magam is belebújtattam egyik, aztán másik lábfejem a cipőbe. - Voltál már randizni? - kíváncsian pillantottam rá, miközben tenyereimre támaszkodva előre nyújtottam a lábaimat, s egyik bokámat kereszteztem a másik felett. Lehet, hogy indulni kellett volna már, a szúnyogok is csíptek, de nekem még semmi kedvem nem volt visszatérni a kastélyba.


Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 22:06 Ugrás a poszthoz

Lili

Miközben beszélgettünk, fürkésztem Lili vonásait, picit furának tűnt, talán lelombozottnak, de ezt annak tudtam be, hogy megint szóba jött a mit csinálunk kérdés, amire hiába próbáltam neki választ adni a magam sajátos módján, úgy tűnt, hogy Ő azt nem igazán érti. Tényleg mindent fekete-fehérben látott a lány, s nem vette észre az apró kis elágazásokat, vagy ezen színek kavarodását. Nekem meg nehezemre esett volna az, hogy érzelmekről diskuráljak, vagy olyasmit mondjak ki, ami az adott pillanatban nem lenne helytálló. Ehelyett inkább randira hívtam, s egy kicsit meg is lepett az, hogy ezt is kétségbe vonta, de mint kiderült, még nem volt randin, így nem tudhatta, hogy valóban arra invitáltam-e. Meg talán ki sem nézte belőlem, hogy miért, azt nem tudom. - Akkor most majd randizunk, hidd el, jó lesz - mondtam mosolyogva, egy kicsit biztató szándékkal, hogy ne parázzon, jó lesz az. Még az ötleteimet is felvázoltam, hogy mire is gondoltam, Lilin viszont nem láttam az öröm jelét, még annak ellenére sem, hogy azt mondta, tetszik neki az ötlet.
- Lili, most mi a baj? - kérdően pillantottam fel rá, aztán gyorsan fel is tápászkodtam a földről, leporoltam a tenyereimet, s elé állva pillantottam a szemeibe. - Azt mondod, hogy jól hangzik, de nem úgy tűnik, mintha örülnél. Meg azt mondod, ha ahhoz van kedvem, mintha Te nem dönthetnél - szerettem volna megérteni, de tényleg nem tudtam hová tenni a hozzáállását. - Nem akarsz randizni velem, ez a baj? - kérdésemet kiegészítettem, s próbáltam megtudni egykedvűségének az okát.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 22:46 Ugrás a poszthoz

Lili

“Semmi baj” visszhangzott a fejemben, amit már ezerszer és kismilliószor hallottam lányok társaságában, de tudtam jól, hogy ez a két szó az, ami mindent jelent, csak épp azt nem, amit. Ez pedig kezdett feszélyezni, mert úgy éreztem, hogy egyre kevésbé tudok kiigazodni Lilin, pedig aztán tényleg igyekeztem, még randira is elhívtam, de mégis volt valami baja, feltehetően velem, vagy magával a ténnyel, hogy randira hívtam. Ezt próbáltam is kiszedni belőle, de Ő csak fáradtságra hivatkozott, amit akár el is hihettem volna neki, ha nem látom tekintetében azt a szomorúságot. Elég jól ismertem már, legalábbis azt hiszem, hogy az elmúlt hónapokban alaposabban megfigyeltem, s bizony azért azt meg tudtam ítélni, hogy mikor komoly, mikor vicces, s mikor van épp valami baja. S ahogy a faház után is szótlan volt, úgy most is annak tűnt, ami megint csak nem jelentett túl sok jót. Pedig most nagyon is odafigyeltem rá, s még a biztonságára is.
Nem is hagytam azt, hogy ennyiben maradjon ez a beszélgetés, mert nagyon rosszul érintett, hogy míg próbáltam kedves lenni, addig Ő így reagált rá. Mintha nem is igazán akarta volna, pedig korábban azt hittem, hogy ezt szeretné. Ezért is tettem fel a kérdésem ismét, Lili viszont hirtelen kiabálta le a fejem, amin meg is lepődtem. Köpni-nyelni se tudtam, mert egy perccel korábban még a semmi baj, csak fáradt vagyok résznél tartottunk, most pedig már hülye majom voltam, aki elől menekülni kell.
- Na erre varrjál gombot Deighton - motyogtam magam elé, ahogy figyeltem Lili távolodó alakját, de ezt nem akartam ennyiben hagyni, így miután megvolt minden cuccom, rohanni kezdtem utána, s loholva, lógó nyelvvel sikerült is beérnem őt. - Várj már…de rohadt gyorsan futsz - nyögtem fáradtan, miután sikerült bevágódnom elé, s mielőtt még tovább futrinkázott volna, gyengéden elkaptam a karját, hogy ne mehessen csak úgy tovább. -  Most…most ez a gond? Szememre veted így a dolgot? Úgy csinálsz, mintha egyedül én akartam volna a múltkor is! Most meg, mikor elhívlak, akkor meg itt felfújod magad rajta, mint egy…egy az a sivákoló növény, tudod melyik - magyaráztam, mert növénytanból nem voltam túl jó, de biztosan tudta, hogy melyik gumóra is gondolok. - Szóval most komolyan így akarsz itt hagyni? Mert épp randizni hívtalak el, de úgy hagytál ott, mintha vérig sértettelek volna - értetlenül pillantottam Lilire, legyen ember a talpán, aki ki tudott igazodni ezen a lányon.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 26. 14:26 Ugrás a poszthoz

Lili

Lili egészen kifordult önmagából, döbbenten tapasztaltam azt, hogy tud ilyen is lenni. Nem is igazán értettem, hogy mi boríthatta ki ennyire, ezért is futottam utána, hogy megbeszéljük, bármi is bántja Őt. Kommunikáció helyett azonban inkább csak sértegetésbe futottam, láthatóan nagyon felhúzta magát, s mivel Ő is ingerülten reagált, akkor már én is ahhoz a gonosz visítozó növényhez hasonlítottam. - Hát pedig pontosan olyan vagy most! - vágtam vissza, nálam is kezdett elpattanni a húr, főleg akkor, ha hirtelen történt ilyen éles váltás a beszélgetésünkben. Pedig semmi rosszat sem tettem, Lili mégis azt éreztette velem, hogy hibás vagyok. Éppen ezért is hoztam fel neki azt, hogy ami történt, az közös akaratunkból történt, hisz úgy tűnt, mintha erről teljesen megfeledkezett volna. - Hagyjalak? Áhh, hihetetlenül viselkedsz, most mi rosszat csináltam? - először értetlenül, majd rosszallóan fúrtam pillantásom a tekintetébe, amint meghallottam utolsó szavait. Lili nagyon durván viselkedett, rosszul is estek a szavai, ahogyan azokat hozzám vágta, s nagyjából tanácstalanul figyeltem, amint ingerülten haladt el mellettem, tovább folytatva útját a kastély felé.
- Jól van, menj csak, menekülj el, nehogy normálisan megbeszéljük! - morogtam utána, majd elhalkulva figyeltem távolodó alakját.Egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta, még ha úgy tűnt, hogy el is siettük a dolgokat, ketten kellettünk hozzá, egyszer sem erőltettem rá, mindig volt lehetősége ellent mondani. Ő még sem tette, most mégis úgy bánt velem, mintha egy szemét alak volnék. Pedig semmi rossz szándék nem volt bennem, sőt ezzel a meghívással próbáltam tudtára adni, hogy nem csak szórakozás, ám úgy tűnt, neki ez sem volt elég. Egyáltalán nem értett meg.
Valamiért az utolsó szavaiból úgy éreztem, hogy ez ennyi volt, mert láthatóan utált, nekem meg már nem volt erőm ahhoz, hogy utána fussak. Talán az volt a gond, hogy nem ismertem, ahogy Ő sem ismert engem.
A kedvem a béka feneke alá zuhant, így tértem vissza a kastélyba, ahol nagy ívben elkerültem a levita házát is, s egyenesen megcéloztam a Navinét.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 26. 14:28
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 26. 14:42 Ugrás a poszthoz

Lili és Sári

Mindenképp beszélni akartam Lilivel a faházban történtekről, mert úgy éreztem, hogy valami szálka maradt benne, legalábbis a visszavezető út, s némasága erről árulkodott. Volt némi bűntudatom is, pedig megkérdeztem, hogy akarja-e, de most meg úgy tűnt, mintha hiba lett volna az, ami történt. Az, hogy hogyan, már annál inkább. Azt viszont nem sejthettem, hogy a prefektussal erről társalog, azt sem tudtam, hogy barátnők lennének, ezért is bátorkodtam odalépni, hogy félrehívjam Lilit és dumálhassunk. Ebben azonban a prefektus próbált akadályozni. - Jó, nem gond, de most beszélnem kell Vele - böktem a szöszkére, majd váltottam is pár szót Lillel, s már csak arra kaptam fel a fejem, amikor Sári bekérdezett. De még hogy!
- Hogy? Te elmondtad neki?? - először Lilire pillantottam, aztán meg vissza a prefektusra, s csöndre intettem. - Halkabban már, ha lehet…- szinte az egész bejárati csarnok tőle zengett, ez viszont roppant kellemetlen volt, mert a suliban olyan sok pletykás diák szaladgált, hogy ezek az infók hamar olyanhoz is eljuthattak volna, ahová nem kéne. - Hééé - amikor mellkason bökött az ujjával, s harciasan tett megjegyzéseket felém, el sem akartam hinni, hogy mivel próbál megvádolni.
Dühös lettem rá, főleg azért, hogy ilyesmit feltételezett rólam, s már épp rá akartam förmedni, amikor Lili megszólalt, ezzel késleltetve a robbanást.
- Hiba? Nem hiba, jól éreztük magunkat, senki nem erőltetett a másikra semmit és kész - csattantam fel, s pillantásom újra Sáriéba fúrtam.
- Mégis mit képzelsz? Nem tennék ilyesmit…felelősséget meg vállalnék, de a lehető legnagyobb marhaság, hogy ezzel a gyengélkedőre menjen! Biztos, hogy van más módszer is - mondtam feszülten. - Te nem tudsz neki adni valami szert erre, ha már ennyire okoska vagy? - egy kicsit beszóltam, mert nagyon is felhúzott az eridonos azzal, ahogy velem bánt. Értem én, hogy védi a barátnőjét, de azért na!
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 26. 14:57 Ugrás a poszthoz

Zsófi

Annyira magam alatt voltam, a gondolataim olyan szinten jártak máshol, hogy képtelen voltam összpontosítani, s koncentrálni a próbára. Emiatt persze mások itták meg a levét, s bár Zsófi többször is próbált figyelmeztetni, képtelen voltam arra, hogy hozzak egy megszokott szintet, s a végén már csak az ordítására kaptam fel a fejem.
Tulajdonképp igaza volt, teljesen jogos volt a felháborodása, de mindezt ott és abban a pillanatban nem tudtam megfelelően kezelni, nem láttam át a szitut, csak azt éreztem, hogy nem elég az, ami történt, most még Zsófi is belém rúg egyet. - Fogd már be, mit rikácsolsz? - vetettem vissza dühösen a szavakat, s annyira felidegesített, hogy nem tudtam tovább kordában tartani az indulataimat. Dühödten csaptam földhöz a szöveget, majd nagyon csúnya hangnemben vágtam a fejükhöz sok mindent, s ott is akartam hagyni őket, ha nem sikerül olyan szerencsétlenül landolnom a színpadról. Emiatt csak az egyik székig jutottam, káromkodtam is magam elé, majd leülve felhúztam a nadrágom szárát, hogy megnézzem a bokámat.
Zsófi persze csak utánam jött, s lökte nekem, hogy mit nem tudok, mintha ezzel ne lettem volna tisztában. Csak épp erre a kioktatásra nem volt most szükségem, kezdett hasogatni a fejem is tőle. - Ne aggódj, nem fogok többé jönni - mondtam komolyan, s miután visszahúztam a nadrágomat, felegyenesedve néztem Zsófi szemeibe. - Szerintem Te is visszavehetnél, mert nem vagy itt főnök. És láthatóan Te se vagy különb nálam - jegyeztem meg, utalva a stílusára, mert Ő sem tűnt úgy, mint aki normálisan akarna velem beszélni. Pedig talán pont arra lett volna szükségem, hogy egy baráti szó hagyja el a száját, de nem. Csak az ment, hogy leugassa a fejemet.Hátra fordultam közben, mert eltűnt a tárcám, de hiába néztem az ülést, ott nem volt, s a földön sem hevert. Eközben Zsófi mintha visszavett volna a lendületéből, bár már nem hatott meg, épp elég bajom volt ahhoz, hogy tovább húzzák az idegeimet. - Jajj hagyj már Zsófi, semmit nem akarok tőletek. Nem akarok próbálni se, itt se akarok lenni. Csináljátok meg nélkülem  - mondtam, s ledobtam magam az egyik székbe, de csak bámultam előre. Le kellett volna lépnem, de hova? Pénz nélkül még Bogolyfalvát se tudtam volna elhagyni.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 28. 20:30 Ugrás a poszthoz

Villő

Mostanában nem nagyon találtam a helyem, de hallottam arról, hogy a menhelyen lehet önkénteskedni, ezért is mentem le délután, hogy egy kicsit az állatok közt lehessek, gondozzam őket, s ezzel is kiűzzem a rossz gondolatokat a fejemből.
Szerencsére sok kis jószág várt arra, hogy foglalkozzanak velük, voltak kutyák és macskák is, s mivel nekem is voltak kutyáim, ezért pontosan tudtam, hogy kell velük foglalkozni. Adtam nekik kaját, vizet, néhányat lecsutakoltam, kicsit ökörködtem velük, ami egyrészt nekik is jó volt, másrészt nekem is, mert lelkileg feltöltődhettem mellettük. Az idő viszont gyorsan szaladt, észre se vettem, hogy késő délután lett, ráadásul sötét fellegek közelítettek, ezért úgy döntöttem lépek, s visszatérek a kastélyba. El is köszöntem a menhely dolgozóitól, meg a többi önkéntestől, zsebre dugott kézzel haladtam visszafelé, s hogy levágjam az útszakaszt, a játszótéren akartam átmenni. Odaérve azonban nem rendhagyó látványban volt részem, sőt egész eddigi életem során talán csak egy alkalommal láttam ilyesmit, azt is egy youtube videóban, amit vagy ezren likeoltak.
Konkrétan egy csaj lógott a hintában, fejjel lefelé, s nagyon úgy tűnt, hogy bizony beszorult,s még fel is csavarodott a vasra. Döbbenten figyeltem pár másodpercig, aztán jutott csak az eszembe, hogy talán nem ártana ránézni, hogy minden okés-e. Abból a szögből ugyanis nem látszott jól, hogy magánál van-e, így egy kicsit közelebb sétáltam. - Hé hahó, jól vagy Lány? - a nevét nem tudtam, ezért egyelőre ezt a címkét kapta megszólítás gyanánt, mindenesetre kicsit mókás látványt nyújtott abban a hintában. - Öhm, nem akarok zavarni, ha ez valami akrobatikus izé, vagy Te így szeretsz hintázni, megyek is tovább, csak gondoltam rákérdezek, nem-e kell segítség - ahogy ezt kimondtam, hatalmasat dörrent az ég. Felpillantottam, fölénk értek a sötét felhők, s cseperegni kezdett az eső, egyelőre még csak apró cseppek hulltak alá.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 31. 17:58 Ugrás a poszthoz

Születésnaposok
Mindenkinek és aki csatlakozik/ hívatlanul
kinézet

Mivel nem volt kedvem egész nap a kastélyban dekkolni, és barangolni se a réten, meg az erdőben, úgy döntöttem, hogy a napot a tónál töltöm, a víz közelében. Ott nem csak, hogy egy kicsit barnulni lehetett, fürödni a vízben, meg kicsit kiélvezni az időjárást, de horgászni is tudtam, ami egész jó elfoglaltság volt, főleg ha még sikerült is fognom egy szép nagy halat, amit aztán visszavihettem a kastélyba megsütni (a manók legnagyobb örömére).
Csak egy botom volt, hobbihorgászként nem futotta többre, helyem sem lett volna tárolni, de ez az egy épp elég volt arra, hogy jól elszórakozzak a parton, csalit fűzzek a horogra, bevágjam, aztán ha rákap a halacska, akkor meg kirántsam.
Ezt műveltem jó ideig, volt néhány kisebb kapásom is,de aztán nem nagyon mozdultak a halak, így egy kicsit távolabbi részre sétáltam, s a nádas közelében, a fűzfa alatt dobtam be ismét a csalit. Ekkor valamennyire már elnyomott az álom, ezért a botot kitámasztottam, s gondoltam hunyok néhány percet, annyi idő alatt úgy sem fogok majd semmit. Abból a néhány percből viszont egy-két óra lett, s mire felébredtem, a botom leborult az ágakból eszkábált támasztékról, s a fele már a tóban lógott. Egy kicsit morogtam is saját magamra, hisz elég nagy hal ránthatta meg így, de hiába tekertem fel a zsinórt, nem volt rajta fogás, sőt még a csalimat is elvitte az az éhenkórász.
Megnéztem, hogy akadt-e még nálam egy-két pufi, de sajnos már abból is kifogytam, meg úgy tűnt, hogy a nap is lemenőben volt, ráadásul, valami fura hangzavar ütötte meg a fülemet nem is olyan messziről.Ha eddig lett is volna fogás, ez a ricsaj biztos, hogy elijeszthette a halacskákat. Emiatt is döntöttem úgy, hogy összepakolok, s visszaindulok a kastélyba.
Utam a tó partján vezetett visszafelé arról, ahonnét jöttem, de ahogy sétáltam, úgy értem egyre közelebb a ricsajozókhoz, s hirtelen azt vettem észre, hogy egy buli kellős közepébe csöppentem, ráadásul igen sok az ismerős arc.
- Hali, itt meg mi van? - kérdeztem az egyik navinés haveromat, aki rögtön mondta, hogy valamelyik rellonos csajnak van a születésnapja, s hogy maradjak nyugodtan, mert van kaja és pia dögivel. Nem igazán voltam bulira felkészülve, egy kicsit már éhes is voltam, ami azt illeti, de az egyik távolabbi asztalnál néhány finom falatra lettem figyelmes. Közben ahogy körbevezettem a pillantásom, kiszúrtam Hayden-t is, intettem is neki,majd célba vettem a megpakolt asztalt, s lerakva alá a horgászcuccomat, megkóstoltam a szendvicseket.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 31. 18:01
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 13:53 Ugrás a poszthoz

Lili

Nem a legszebben váltunk el legutóbb, pontosabban Lili kiabált velem, én meg nem nagyon értettem azt, hogy miért váltott át Hófehérkéből hirtelen a gonosz banyává. Rosszul is esett, meg bántott is a dolog, de közben próbáltam kielemezni, hogy miért is viselkedhetett úgy, ahogy. Aztán végül arra jöttem rá, hogy hát azért, mert lány, és a lányok tök máshogy gondolkodnak, és biztos tettem valami olyat, ami nem tetszett neki, vagy amin megsértődött. Bár ezt nem igazán értettem, hisz épp elhívtam egy randira. A lényeg, hogy nem jól alakult az a délután, még olyasmit is hozzám vágott, hogy talán nem is fog velem randizni, szóval nem voltam benne biztos, hogy mégis eljönne velem. Ezért is küldtem neki később egy baglyot, amiben újra szóba hoztam a randit, viszont mivel előzőleg már elhívtam, nem is kérdeztem ezúttal rá, hogy jönne-e, hanem csak elküldtem neki a címet és az időpontot. Erről sokan mások gondolhatnák, hogy mekkora bunkó vagyok, vagy hogy mennyire nagy az egóm, ha azt hiszem, hogy csak úgy eljön majd. Pedig nem erről volt szó, közel sem voltam biztos abban, hogy Lili ott lesz, inkább csak próbálkoztam, hátha mégis odajön, és akkor tudunk beszélgetni. Ezen kétségek miatt nem is úgy készültem erre a találkozóra, mint aki tényleg randira készül, az az izgalom hiányzott belőlem. Mármint, izgultam persze, de inkább azért, mert attól féltem, hogy majd nem jön el.
A gondolataim amúgy is ezer felé terjengtek, voltak napok, amikor magamba fordultam, aztán néha meg hiányérzetem támadt. Hiányzott Lili társasága, még akkor is, ha mondjuk veszekedett velem. Szóval, ilyen vegyes érzelmekkel vágtam bele a napba, egy halászgatyát meg egy inget kaptam magamra, s gondoltam rá, hogy szerzek valami szép virágot, de félúton eszembe jutott, hogy egyszer már adtam neki, és akkor annyira azért nem örült neki, mert a csokit szereti. Emiatt az utolsó pillanatban irányt váltottam, s bár távolabb volt az édességbolt, de odamentem, és vettem is neki egy doboz bonbont, valami jó félét nem túl csicsás dobozban. Volt szív alakú is, de olyat nem akartam venni, nehogy aztán azzal törje be a fejem, így maradtam a szimpla sötétbarna doboznál-bordó csíkokkal.
A kis rögtönzött vásárlás végett persze sikerült pár percet késnem, így szinte beestem a pizzéria ajtaján, hátam mögé rejtve a dobozt. Pillantásom először körbejárta a termet, majd még egyszer, s akkor végre kiszúrtam Lilit, aki mégis eljött. Pedig egy pillanat erejéig azt hittem, hogy cserben hagyott. De nem, mert mégis ott ült, majd beleolvadva a belső dizájnba.
- Szia Lili! - lépdeltem közelebb az asztalhoz, egy halovány mosolyt is villantottam felé, de ami azt illeti, feszült voltam a múltkori miatt, nem is tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. - Csinos vagy - ez egyből feltűnt, jól állt neki ez a ruha, ment a halványkék ingemhez. - Hát ejöttél…- kezdtem bele, s még egyelőre nem is ültem le, mert nem tudtam, hogy most adjak neki puszit, vagy öleljem meg, vagy csak vágódjak le mellé, nem volt jellemző rám ez a randi téma, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 14:27 Ugrás a poszthoz

Lili

Visszaköszönt, és még mosolygott is! Ez már jó jel volt azt hiszem, s ennek örömére egy kicsit bátrabban szélesedett ki a mosolyom, s már nem éreztem azt, hogy Lili le akarná tépni a fejem. - Igen, azt látom, sárga falak, sárga ruha, pont ideillő - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, s talán ezzel próbáltam leplezni azt a nem kis zavart, ami rám telepedett, mert hát, tényleg nem tudtam, hogy most hányadán is állunk. Valóban kimaradtak ezek a kötelező körök, s talán túl hamar történtek meg dolgok. Ezeket mondjuk nem bántam, de lehet, hogy Lilinek épp ez volt a gondja, nem tudom. Mindenesetre most itt volt, eljött, nem hagyott cserben, s ez azt jelentette számomra, hogy akkor talán még sem akkora nagy az a harag, s ki tudja, talán már el is párolgott.
- Igen, le - bólintottam, de épp csak, hogy leültem, már fel is pattantam. - Igaz, akkor előbb rendeljünk, de várj..ezt neked hoztam - hátam mögül előhúzva a doboz bonbont, Lili elé csúsztattam az asztalon. - Ezerízű bonbon - fűztem hozzá mosolyogva, mondjuk nem kóstoltam, de a boltban ezt mondták, hogy állítólag sok íz van benne, olyanok, amikre épp gondol az, aki eszi. - Örülök amúgy, hogy eljöttél, mert azt hittem, hogy haragszol rám. Szóóval, mit együnk? - magam elé húztam az étlapot, miközben helyet foglaltam Lilivel szemben a széken, s gyorsan végig futottam a kínálatot, de mi tagadás, volt benne egy-két bizarr választás. - Fúú, Te, ezek nagyon rémes pizzák. Lehet, hogy én ilyen három kívánságot kérek sonka-gomba-kukoricásat, mindenféle magic utóíz nélkül. Te mit kérsz?
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 14:59 Ugrás a poszthoz

Lili

Kíváncsian figyeltem a mozdulatait, ahogyan a doboz után nyúlt, próbáltam elcsípni a reakcióit, hogy most vajon örül-e a bonbonnak, vagy ezzel is mellé lőttem, mint legutóbb a virággal. Aztán végül csak kiderült, hogy jó választás volt ez az édesség, így a vigyorom is kiszélesedett, örültem magamnak, hogy végre valamit jól csináltam, meg persze annak is, hogy sikerült ezzel egy kis örömöt szereznem a lánynak. Egy pillanat erejéig azt hittem, hogy most azon nyomban enni is fog belőle, mert máris felnyitotta a dobozt, s bevallom, meglepett volna, ha pizza előtt betol ebből párat, de szerencsére nem így történt. Magamban már azt is elhatároztam, hogy bármit is kér, a vendégem lesz, mert ez azt hiszem, így szokás, és szerencsére volt még félrerakva némi pénzem. Gyorsan górcső alá is vettük az étlapot, nekem annyira nem tetszett ez a sok furcsaság, Lilinek viszont annál inkább, láthatóan lelkesebb volt, olyannyira, hogy végül ezzel a kedvvel, na meg a tekintetével csak rávett arra, hogy olyat válasszak, amit Ő.
- Jó-jó, legyen akkor ez a medzsik utóízes, de felelősséget nem vállalok magamért a továbbiakban! - tettem hozzá nevetve, máris kicsit könnyedebbnek éreztem magam a társaságában, mintha azok a fullasztó kövek elkezdtek volna leomolni a mellkasomról. - Akkor máris rendelek, kóla, víz vagy gyümilé? - még mielőtt ott hagytam, ezt gyorsan megkérdeztem, akár egy pincér, majd kisétáltam, leadtam gyorsan a rendelést, aztán visszatértem két pohár itallal , az egyiket elé csúsztattam, az enyémben jéghideg cola volt, sok jégkockával, szívószállal. - Szóval mi újság veled mostanában? - visszatelepedve vele szemben, összefűztem az ujjaimat, s érdeklődve figyeltem. Azt még se kérdezhettem meg, hogy mondjuk jár-e valakivel, vagy mi van azzal a csajjal, akivel azon a bulin láttam még régebben. Igaz, akkoriban nem gondoltam, hogy lenne jelentősége, most meg nem tudtam, de nem is kérdeztem rá, ha akar, majd úgyis mesél magáról.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 16:01 Ugrás a poszthoz

Lili

- Na jó, de ha rosszul leszek, akkor te fogsz megápolni! - nevetve lengettem meg előtte a mutatóujjamat figyelmeztetésként, mert nem voltam ám arra felkészülve, hogy egyedül fetrengjek betegen, így inkább előre bebiztosítottam magam arra az esetre, ha netán nem jönne össze az a meglepetésíz a végén. Megindultam a pult felé, de biccentve okéztam a kérést, s a pultig még kétszer elismételtem magamban, hogy narancslé jégkockával, nehogy aztán rosszat kérjek ki.
A pultnál egy-két percet kellett csak várakoznom, de ez az idő elég volt arra, hogy lopva ilyen távolból is szemügyre vegyem Lilit, meg is mosolyogtatott, ahogy felpakolta a lábait a székemre.
- Kérsz még valamit? - kérdezte a rendelés után az eladó, de megráztam a fejem, mondta, hogy nagyjából tizenöt perc múlva kihozzák majd a pizzát, addig is szereztem két üdítőt, sok-sok jégkockával. - Köszi, hogy foglaltad a helyem - jegyeztem meg egy mosollyal, utalva a lábtartóra, majd míg kényelembe helyeztem magam, s iszogattam a kólát, Lilire figyeltem. Ő viszont nem tűnt beszédesnek, mondhatni nagyjából semmit sem mesélt magáról, ebből nem tudtam megítélni, hogy ez most jó-e, vagy rossz. - Ah, az jó, ha nincs semmi, az még mindig jobb, mintha valami rossz lenne - fűztem hozzá mosolyogva, bár lehet, hogy hülyeséget dumáltam ilyenkor össze, mert azért még egy kicsit zavarban voltam annak a tényétől, hogy ez most ilyen papírformabeli randi. Valahogy egyszerűbb volt a tóparton  beszélgetni, bohóckodni, meg…szóval jah.
- Jól vagyok, köszi. Mostanában elkezdtem tanulni - mondtam teljes komolysággal, ami azért is volt nagy szó, mert sajnos korábban igen lusta voltam, s Lili azt is hallhatta, mikor Olívia az iskolaudvar közepén szégyenített meg, mikor a képembe vágta, hogy ő segített a vizsgáknál. - Meg párszor voltam a menhelyen, tök jófej kutyák vannak ott, így önkéntesen segédkeztem. Mondjuk jól jönne valami igazi meló, meg nem is tudom, hogy mennyire volt jó választás a színjátszó, vannak ott hullámvölgyeim - vallottam be, mert ez a színészet volt, mikor jól ment, volt, amikor meg sehogy.  - Van ott egy…várj - nem akartam ráhozni a frászt, de a sárga ruhája bevonzott egy apró pókot. Átnyújtóztam az asztal fölött, s a nyaka mellől finoman pöcköltem el a pókot, hogy annak se essen baja, meg Lilin se mászkáljon valami állat.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 16:41 Ugrás a poszthoz

Lili

- De ám, hidd el - értettem a viccet, nem is haragudtam meg Lili kontráján, mi több, vele együtt nevettem, mert ez tényleg vicces volt, még akkor is, ha ez valóban egy komoly előrelépés volt a részemről. S ha egy valamire megtanított az előző szakításom, akkor az az volt, hogy tegyek le valamit az asztalra, és ne csak lézengjek. Talán Olíviával nem sikerült, de nem akartam azt, hogy más is csak egy lúzert lásson bennem. - Köszönöm - jól esett a dicsérete, nem is tudom, hogy hányszor kaptam dicséretet az életem során, de nem sokszor, így külön jól esett Lilitől az, hogy így támogatott az elhatározásomban.
- Korrepetálhatlak, ha szeretnéd - villantottam felé vigyort, majd elnevettem magam, hisz viccből mondtam, nem voltam ám olyan szinten, hogy én adjak tudást át neki. Ha rosszul is állt, szerintem még nálam is jobb lehetett a suliban, végül is, levitás. -  Víta a nővéred? - kérdeztem vissza, mert úgy emlékeztem, mintha már egyszer említette volna egy beszélgetésünk során, bár tény, hogy nem sokszor dumáltunk ilyen mély dolgokról, mert sokszor a beszélgetés elakadt, s helyette valami egész mást csináltunk.
- Áh, sebaj, bármikor lehet jelentkezni, jövő héten is megyek, csatlakozhatsz hozzám - dobtam be az ötletet, aztán kortyoltam a kólámból, de ezután jött a mentőakció, mert hát egy pók Lilit szemelte ki áldozatául. - Várjál, mindjárt….mindjárt..most. Sikerült, és ne aggódj, nem kentem szét a ruhádon - vágtam be vigyorogva, majd mielőtt megijedt volna, gyorsan meg is nyugtattam. - Nyugi, nincs baja, ott mászik a földön, iszkol el- mutattam a földre, aztán reflexből végig simítottam a karján, s egy pillanatra össze is akadt a tekintetem vele.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 17:06 Ugrás a poszthoz

Sári és Lili

- Mondjuk bárki, itt még a képeknek is füle van, és ha nem is rám való tekintettel, legalább a barátnődre való tekintetből ne üvöltözzél itt - sziszegtem a fogaim közt a szavakat, dühös voltam a prefektusra, de vitánkat félbeszakította Lili, aki szerencsére nem csinált úgy, mintha csak és kizárólag az én hibámból történt volna a dolog, nem mintha magyarázattal tartoztunk volna ennek a lánynak. - Gyerek? Hóhóó, ne rohanjunk már előre, közel sem biztos, hogy…- ideges lettem, mert hát volt valami a szavaiban, tényleg ez meg sem fordult a fejemben, és igen, hibás voltam, de azért nem kellett azonnal veszélyt kiáltani, mert közel sem biztos, hogy ennek bármi következménye is lesz. Mindenesetre jó lett volna az, ha nem a folyosón folytatódik ez a hangoskodás, s valahol nyugodt környezetben beszéljük meg a dolgokat.
- Mondjuk egy tabletta! Az nem jutott az eszedbe, hogy az egészségügyistől aztán megindulna a pletyka, és a végén az összes tanár tudná, hogy mi történt a barátnőddel? Erre is kell gondolni! - vágtam vissza, kezdett megint kiéleződni közöttünk a helyzet, de amúgy sem ezzel az okoskodó lánnyal akartam dumálni, hanem Lilivel. Ő viszont nagyon nem volt kíváncsi rám, részben értettem is, meg nem is, de mivel nagyon nem voltam jó kedvemben, s nem akartam tovább hallgatni az eridonos kioktatását, úgy döntöttem, hogy jobb, ha elmegyek.
- Rendben Lili, de szeretnék veled majd beszélni később - felé fordulva mélyen néztem a szemeibe, hülyén éreztem magam, hogy most ilyen tehetetlen helyzetbe kerültem, nem akartam én senkit sem megbántani, s bár lett volna több eszem. Viszont nem volt, de reméltem, hogy a prefektuslánynak is megjön az esze, s valami olyan megoldást eszelnek ki, ami nem ássa alá egy örök életre Lilkó nevét, mert a terhesség mellett egy gonosz pletykának is lehetett olyan éle, ami örökre tönkre tehetett egy életet.
Lilitől elköszönve, a másik lány felé csak morcosan biccentve hagytam őket magukra, és sietős léptekkel indultam meg a navine irányába, mert fogalmam sem volt, hogy most ezután mi lesz. Sok minden kavargott a fejemben, nem tudtam, mit tehetnék, párszor megtorpantam hogy visszaforduljak és segítsek valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit kell ilyenkor tenni, a gyengélkedőre meg nem mertem elmenni.


//köszi a játékot //
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 18:21 Ugrás a poszthoz

Lili

- Talán csak rossz a tanítási módszere, vagy másra terelődött a figyelmed a tanulás helyett - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azt nem gondoltam, hogy Lili olyan nagyon buta lány lenne, legfeljebb szétszórt és néha naiv, meg talán álmodozó. Pár dologban hasonlítottunk is, ezt már csak magamban jegyeztem meg, majd mikor szóba jött a menhely, el is hívtam Lilit. Ezt vehette akár már egy második randinak is, pedig még az elsőn sem voltunk túl, de azért hívtam, hogy több időt tölthessek vele, mert a tavas incidens óta már nem igen kereste a társaságom, és ez zavart.  - Nincs mit, cserébe ő fizeti az italokat - elnevettem magam, persze csak vicceltem, mert biztos, hogy ez a pók nem fog minket meghívni semmire sem, akkor inkább már gyorsan eliszkol. Viszont Lili itt maradt, még nem pattant fel, még nem hagyott magamra, ami jó jel volt, tekintve azt, hogy párszor ez már megtörtént. Az is igaz, hogy ezúttal nem történt köztünk semmi olyan dolog, ami után  aztán kiborulhatna, pedig nem esett volna nehezemre, hogy megcsókoljam, sőt…igazából vonzott is a közelsége, nem is tudtam megállni, hogy ne érjek hozzá, de mégis fékeztem magam. - Hé, minden okés? - aggódva figyeltem, ahogy félrenyelte az italt, egy picit finoman hátba is veregettem őt, figyelve, hogy biztosan jól van-e, közben viszont megérkeztek a gőzölgő pizzák, s máris az asztalon termettek.
- Köszönjük, kérhetnénk még két üdítőt? - mosolyogva kértem a pincérlányt, mert fogyóban voltak az italok, majd a finom gőzölgő olasz kajára pillantottam, s magamba szívtam az illatát. - Ez mennyei, nézd hogy nyúlik a sajt - mutattam, ahogy egy szeletet próbáltam elválasztani a többitől, majd bele is haraptam, de túl forró volt, ezért legyeztem a nyelvem, meg ittam rá a hideg kólából, hátha lehűti majd. - Ennyit az ízlelőbimbóimról - jegyeztem meg egy kínos mosollyal. - Neked hogy ízlik?
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 19:09 Ugrás a poszthoz

Lili

Talán szóba jött volna más is, ha nem jelenik meg a pultos lány a pizzákkal, s ezzel nem zavarja meg kettősünket. Így viszont nem maradt más hátra, mint hogy együnk egy kis pizzát, meg amúgy is éhes voltam, így nem kellett kétszer mondani, a sajátomra szinte azonnal lecsaptam. A mohóságnak azonban ára van, nekem is fizetnem kellett, méghozzá a nyelvem hegyével, ami úgy megégett, hogy még a hideg kóla sem hatott, hiába szürcsöltem befelé. Lili persze jót nevetett rajtam, mire komolyan kaptam fel rá a pillantásom.
- Hiányolnád, ha nem lenne mi? - kérdeztem nevetve, bár rájöttem arra, hogy ezzel olyasmire utaltam, amire talán Lili most nem is akart gondolni. - Amúgy még nem halt el, ennek olyan…pörkölt íze van - jegyeztem meg, szerencsére a pörkölttel nem volt bajom, nagyon szerettem, de ezúttal már óvatosabban haraptam, előtte még fújtam is, mert nem volt célom a nyelvem teljes felületét elpusztítani.  - Amúgy te mindig ilyen csöndes vagy? - kíváncsian pillantottam rá, mert az eddigiek alapján úgy tapasztaltam, hogy sokszor harapófogóval kellett kihúzni belőle a szavakat, kivéve amikor edzeni jártunk, mert akkor viszont csak mondta és mondta, hogy gyerünk Lucas, még egy kör, még kettő, nyomj ki még tízet stb. Egy igazi kis hajcsár volt. - Mesélj már valamit magadról , és ne azt mond, hogy nincs semmi - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, hátha végre megnyílik egy kicsit.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 20:05 Ugrás a poszthoz

Lili

- Aham, marhapöri - bólogattam mosolyogva, a magyar ételek közül ez volt az egyik kedvencem. Mondjuk az egy kicsit bizarr volt, hogy a pizzának ez volt a meglepetés utóíze, mert hiányoltam így a szaftot, meg mellé az uborkát, de egye fene, végül is, pizzáról beszéltünk, így ez még pont belefért, és amúgy is, jobb volt, mint amire számítottam. Lili szemei is felcsillantak, úgy tűnt, hogy kedveli a pörkölt ízt, mert máris le akart csapni a lehetőségre, el is nevettem magam, hogy teli szájjal máris pizzát lejmolt. - Miért adjak? Még le sem nyelted, amire ráharaptál - nevetve ráztam meg a fejem, ezúttal a lány tűnt mohónak, de azért csak megkínáltam, a szeletet a tátott szája felé nyújtottam, s hagytam, hogy kedvére harapjon belőle magának. Ezután folytattam én is az evést, egyáltalán nem zavart az, hogy beleharapott, onnan folytattam tovább a pizza fogyasztását. - Hé, ez nem is igaz! - ellent kellett mondanom, amikor azt hozta fel, hogy eddig nem akartam vele beszélgetni. - Emlékszel még a Szilveszterre? Akkor is dumálni akartam veled, azért is mentem oda hozzád - mondtam komolyan, nem elnevetve a dolgot, hogy tényleg komolyan is vegye. Pedig volt ott több barátnője, mégis hozzá telepedtem le beszélgetni, csak aztán kicsit máshogy alakultak a dolgok, ezt viszont már nem hoztam fel.
- Neee, ez így nem megy - nevetve ráztam meg a fejem. - Most megkérdezhetném, hogy mi a kedvenc színed , meg ilyenek, de arra gondoltam, hogy Te mondhatnál magadról valamit, amit úgy érzel, hogy megosztanál velem, aztán én is mondok valami olyat. Mit szólsz? Vagy aztán kérdezhetsz bármit, na? - kezdtem alkudozni egy mosollyal két falat pizza és egy nagy korty kóla közt.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. július 11. 20:13 Ugrás a poszthoz

Lili

- Nem, nincs ilyen hagyományunk - mondtam egy mosollyal, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, mert tényleg nem volt ilyen. Igaz, az szokás volt, hogy csókot adjanak egymásnak szilveszterkor, de ez leginkább a párokra volt jellemző, mi meg nem voltunk egy pár. Nekem Olíviával kellett volna lennem, de őt mindig lefoglalta az újság, meg a kviddics, s azt hiszem, hogy még akkor is a szerkesztői tevékenységei után futott. S bár hiba volt ott ez a kis csók, az estém végül remek volt. S hogy ne csak arról beszéljünk, ami kapcsán akaratlanul is felmerülhet a volt barátnőm neve, inkább Lilit magáról kérdeztem. Amúgy is érdekelt, szerettem volna jobban megismerni, kértem is, hogy mondjon valamit. De mikor elkezdte sorolni a színeket, nevetve ráztam meg a fejem, mert nem egészen erre voltam kíváncsi. Azt hittem, hogy majd jobban megnyílik, s olyan dolgokat is elmond, amiket korábban nem. Végül azért csak belekezdett, mert szóba hozta a családját, ami már egy jó jel. Érdeklődve hallgattam, s egy kicsit meg is lepett, hogy a Víta nevű nővérén kívül még egy bátyja és egy öccse is van, őt eddig valamiért elhallgatta. - Nahát, szép kis család. Persze, mutass majd, kíváncsi vagyok rájuk - bólintottam mosolyogva, miközben kortyoltam az italomból egyet. Jött a kérdés, éreztem, hogy én is sorra kerülök, de igazából már felkészültem rá, s talán nem is esett most úgy nehezemre ez, mint régen. - Nem, egyke vagyok. Másfél éve vett magához a nagynéném. Apám börtönben van azt hiszem, anyám meg… jobb helyen - röviden mondtam csak, nem is akartam ezt kifejteni, Lili ebből pontosan tudhatta, hogy nem épp jó körülmények közül jöttem. - A nagynéném amúgy jó arc, néha beugrik a faluba , majd egyszer bemutatlak neki - meséltem egy mosollyal, s újra haraptam a pizzámból, aminek lassan a végére is értem.
- Huhh, fullon vagyok - mondtam, ahogy kieresztettem a pocakomat és meg is paskoltam. - Érdekes volt így pörkölt utóízzel, nem volt rossz, de máskor szerintem a hagyományost választom - mondtam nevetve. - Neked hogy ízlett? Akarsz még desszertet? Vagy elmenjünk sétálni? - kíváncsian pillantottam rá.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lucas M. Deighton összes RPG hozzászólása (129 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel