Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem a nénikém is szívesen megismerkedne veled - feleltem egy sokat sejtető mosollyal, amiből sok mindenre is következtethetett. A nagynéném igazán jó arc volt, és szerintem kedvelte volna Lilit is. - Akkor a nénikéid tényleg jófejek, de ez már csak ilyen, nem? - mondtam nevetve, utalva arra, hogy általában az ilyen rokonokra mindig lehet számítani. Nekem is a nagynéném volt a mentsváram, még ha nem is fejeztem ki felé, azért hálás voltam neki, amiért nem hagyott magamra ott Bostonban, és magához vett. Sokkal jobb volt így, mint hogy nevelőszülőkhöz kerüljek, ezt viszont nem fejtettem ki Lilinek, mert nem volt kellemes téma, nekem pedig nem az volt a célom, hogy lelombozzam őt. - Örülök, hogy már nem vagy éhes, az éhes Lili félelmetes - mondtam nevetve, ezzel cukkolva őt, majd kiittam az üdítőm utolsó negyedét is, így már a pohár is ott árválkodott az üres, nyomokban pizzamorzsát tartalmazó tányér mellett. - Tuti? Látom, hogy bejön az a fagyi, biztos nem kérsz? - kérdeztem nevetve, de mivel nem kért, felálltam én is. Gondolkodtam azon, hogy illik ilyenkor, aztán egyszer csak a kezemet nyújtottam Lilinek, ha megfogta, én is rátekertem ujjaimat a kézfejére, majd megindultam vele ki a pizzériából egy kis sétára, hogy ledolgozzuk a finom falatokat. - Szép időnk van, lassan megy le a nap - jegyeztem meg, ahogy a sétány felé indultunk, ilyenkor szép volt, nyugodt rész. Egy kicsit mégis frusztráltnak éreztem magam, mert nem voltam egy randiguru, nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, engem az ilyen szabályok megkötöttek. - Öhm…- rámosolyogtam, mert tényleg fura volt így randizni. - Bocs, hogy csak most hoztalak el randizni, általában nem szokásom randizni - vallottam be, egy kis zavart mosoly is felütötte fejét az arcomon. - De kedvellek amúgy és megcsókolnálak, de ha szeretnéd, ezentúl lehet, hogy csak sétálgatunk és nem érek hozzád, ígérem - emeltem fel a jobbomat esküként, hogy biztosítsam, nem lesz több faház, ha nem szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miután jól kiveséztük a családtémát, meg a nénikéink funkcióját és jó szokásaikat, elfogyott a pizza is, s immár jóllakottan indulhattunk tovább. Belém már semmi sem fért volna, de biztos, ami biztos, rákérdeztem Lilinél, hogy nem akar-e fagyit, s csak aztán hagytuk magunk mögött a fagyizót. Kifelé menet a kezét is megfogtam, bár nem tudom, hogy miért, inkább csak ösztönszerűen nyújtottam, mert a romantika az nagyon nem volt a világom.
- Nincs mit, örülök, hogy mégis eljöttél - még egy mosolyt is megengedtem felé, már bátrabban, mert bizony idefele jövet még az is kérdés volt, hogy vajon eljön-e. Bizonyára haragudott rám a történtek miatt, én meg nem akartam magyarázatot keresni a tetteimre, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogy. Ha meg is bántottam, azt biztos, hogy nem szánt szándékkal tettem.
Közben, ahogy a sétány felé vettük az utunkat, s épp nem tudtam, hogy mit is mondjak, elárultam, hogy tőlem távol áll ez a randevúsdi, s úgy tűnt, hogy Lilinek is újdonság volt ez. -  Hááát, a mi megismerkedésünk egész máshogy ment, szerintem sosem vittem el randizni, nem emlékszem rá. Az lehet, hogy beültünk kajálni, de akkor már egy pár voltunk - meséltem Lili kérdésére, majd elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, csak azért nem mertem megtenni, mert azt gondoltam, hogy akkor megint leszidna, veszekedne velem és faképnél hagyna. Ezért inkább csak közöltem vele, hogy mihez is lenne kedvem, hagyva, hogy dönthessen. S talán nem kellett volna meglepődnöm a válaszán, azért mégis rámosolyogtam, majd meg is csókoltam, s végül hazakísértem, miközben tök sok mindenről beszélgettünk még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Zsófival jóban voltam, egészen mostanáig, mert ezt nem igen tudtam elviselni, hogy ilyen hangnemben és stílusban üvöltözött velem. Meg volt a magam baja, nem hiányzott még az is, hogy ez a megkergült lány is így óbégasson a fülembe, olyan felsőbbrendű stílust felöltve, mintha nem is tudom, ki lenne. Úgy viselkedett, mint valami kiképző egy táborban, ez pedig nagyon is felkorbácsolta a dühömet, nem is volt kedvem maradni, pechemre azonban ahogy távozni próbáltam, sikerült rosszul ugranom, s így már a fejem mellé a lábam is fájhatott. - Ó, hát igen. Valóban kegyed nagyságossága olyan hatalmas, hogy az arcodnak sem elég ez a kétszárnyú ajtó baszki - vetettem oda gúnyosan, hihetetlen, mert nem így ismertem meg Zsófit, de kiderült, hogy nem is olyan jófej csaj, mint amilyennek tűnt. - Hát akkor csináljátok, ne a szád járjon! - morrantam oda ingerülten, de sokáig nem jutottam, annyira sajgott a bokám, hogy a legközelebbi székben dobtam el magam, s le is rúgtam a cipőm, hogy megnézzem, mi a helyzet. Kezdett kicsit dagadni, ám a fájdalom ellenére az is jobban zavart, hogy úgy éreztem, néznek. S amikor felemeltem a pillantásom, a színjátszókörösök, na meg Missz Tökéletesség tekintete vetült rám, úgy, mintha olyan óriási nagy bűnt követtem volna el.- Mit bámultok? Nem láttatok még embert? - morrantam oda dühösen, majd inkább fogtam a cipőm, s zokniban fordítottam hátat a stábnak, majd le is léptem erről a pokoli helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Dög meleg volt, de szó szerint, elég nehéz volt elviselni bűbájok nélkül a hőséget a hálóban. Még edzeni sem volt kedvem, meg enni sem, ilyen melegben nem sok minden fért belém. Éppen ezért csak unottan feküdtem egy könyvet olvasva, s már majd bealudtam rajta, mikor Lili valahogy besurrant, s rávett, hogy lemenjek vele medencézni. Túl sokat nem is kellett győzködnie, mert vele szívesen mentem bármerre, így miért is ne alapon magamra kaptam a fürdőgatyámat, vállamra vetettem egy törölközőt, s mentem is vele az eridonosok által szervezett medencés partyra.
- Basszus dög meleg van, biztos jó lesz itt? - kérdeztem kissé bizonytalanul, mert ezerrel sütött a nap, s féltem attól, hogy agyon fogok égni kint. Velem ellentétben Lili fel volt pörögve, figyeltem is, hogy minek ujjong ennyire.
- Ááhhá, király - nem volt sok öröm a hangomban, de ez inkább az unikornisnak szólt, mint sem Lilinek, mert őszintén nem értettem, hogy a lányok miért voltak ennyire oda az egyszarvúért. Egy krokodilos, vagy cápás úszógumi sokkal jobb lett volna, na de unikornis? Jó hogy nem lepke.
- Kizárt, hogy egy olyan izébe én belemásszak - ráztam meg a fejem, ahogy közeledtünk a medence felé. Közben ide-oda tekergettem a nyakam, az orromba kúszott a grill illata, meg úgy láttam, mintha fagyi is lenne, szóval kezdett megtetszeni a hely, olyan volt, mintha egy strandra fizettünk volna be. Túl sok időm persze nem volt nézelődni, mert Lili máris tovább ráncigált, úgy tűnt, talált egy jó kis placcot nekünk. A kockás plédjére dobtam a törcsimemt, s már el is vágódtam rajta, kezeimet a fejem alá csúsztattam, s kényelembe helyeztem magam. - Ezt már szeretem - jegyeztem meg egy önelégült vigyorral, s figyeltem, hogy válik meg Lili a rózsaszín ruhájától, hogy feltárja előttem a fürdőruháját. - Nahát…mik ezek a szörnyek? - pislogtam kíváncsian, és nevetve bökdöstem meg a hasán lévő egyik figurát.
- Mit keresel ? - feltápászkodva egyik könyökömre, kíváncsian vizslattam, mit túr annyit abban a táskában. Apropó, miért hordtak a csajok táskát a strandra? Tökre elég lett volna egy törcsi is, nem? Ezt sem értettem, míg elő nem került az a cucc. - Jaah, a naptej. Adsza, bekenlek vele- el is happoltam tőle a flakont. - Hasalj - szóltam rá, de kérésként is vehette, s ha ez megtörtént, máris fölé telepedtem, kibontottam a flakont, aztán megnyomtam, így egy kis fehér naptej landolt a hátán, el is kezdtem begyúrni, a flakont meg a plédre ejtettem. - Te, ez biztos naptej? Olyan …kókuszos illata van - jegyeztem meg, ahogy fölé hajoltam és egy kicsit megszagolgattam a cuccot.