37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lucas M. Deighton összes RPG hozzászólása (129 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 2. 21:50 Ugrás a poszthoz

Olívia

Amikor megláttam azt a halovány mosolyt az arcán, egy kicsit megdobbant a szívem, de jó értelemben, mert megörültem, ezt valamiért jelként fogtam fel, olyan jelként, hogy talán még nincs veszve, és még helyrehozhatjuk. Izgultam emiatt, de nem akartam kimutatni, kicsit még feszengtem, míg Viktor ott ténykedett, mert jobb lett volna, ha kettesben tudunk beszélgetni egymással.
- Engem is meglepett, de mivel sok másban nem voltam eddig kiemelkedő, lásd VAV, így kellett valami, ez meg talán menni fog - elmosolyodtam ekkor már én is, egy kicsit bátrabban, bár az izgalom még mindig nem múlt el. - Az még egy ideig várat magára, de örülnék, ha megnéznél majd - fűztem hozzá mosolyogva rózsás megjegyzéséhez a gondolataimat. Szerencsére ez a Viktor távozott egy időre, így kicsit kifújva a levegőt belekezdhettem, és elmondhattam őszintén azt, amit már nagyon régóta akartam, s aminek talán most jött el az ideje. Nem akartam halogatni, kerülgetni és elveszíteni azt az időt, amit együtt is tölthetnénk. Őszintén beszéltem az érzéseimről, arról, hogy mennyire szeretem, beismerve, hogy sok mindent elrontottam.
Olívián pedig éreztem, hogy ezek a dolgok nagyon bánthatták, hisz pontosan ő is ezt emelte ki most. Nem is tagadva, bólintottam szavaira, ezzel is elismerve a hibát, tudtam jól, hogy nagyon is igaza van, hogy sok mindent én szúrtam el. Mégis elmondtam, hogy szeretem, megismételtem, miközben végig is simítottam az arcán, hogy szavaim mellett érintésemből is érezze, mennyire komolyan is gondolom.
Ő pedig úgy tűnt, hogy ugyanazt érzi, hisz kimondta, hogy szeret, mire még hevesebben dobogott a szívem, miközben tovább hallgattam őt, s még mindig azt gondoltam, hogy igen, ebből még lehet valami. De ahogy a kis történet végére ért, ahogy újra előjöttek azok a hibáim, melyek szerinte megpecsételték a sorsunk, úgy kezdte szorongatni egy érzés a torkomat, mintha csak egy dementor fojtogatna. - De Olívia, kérlek, tudom…tudom, hogy féltékeny voltam, hogy vannak problémáim, amiket meg kell oldanom, tudom, hogy nem kéne , hogy számítson a családod, hogy hülyén reagáltam, de változtathatok. Kérlek - azt hiszem, hogy ennél ostobább helyzetbe nem is hozhattam volna magam, mint hogy könyörögjek neki, pedig már-már kész voltam rá, éreztem is, hogy megremeg a hangom, s erővel kellett úrrá lenni az érzéseimen, hogy ne gördüljön ki a könnyem, mert Olívia se sírt soha, még most sem, egy ilyen sérülés után, és nem lehetek az a nyámnyila pöcs, aki majd épp most zuhan meg előtte. Pedig belül úgy éreztem, hogy megzuhanok, nehéz volt szembesülni azzal, hogy szerinte ez nem helyes, és nem jó. A fejemet is ingattam jobbra-balra, mintha nem akarnám elhinni, mintha ez csak egy rossz álom lenne. Ám mielőtt még felocsúdhattam volna, következő szavai újabb csapásként értek, s egész egyszerűen ledöbbentett. - A Viperáktól? A Visegrádi Viperáktól? - ha más helyzetben vagyunk, azt hiszem, ujjongva öleltem volna, hogy aztán csókban forrjunk össze, hisz ezért dolgozott annyit, ezért küzdött, és végre elérte. De ebben a percben képtelen voltam örülni a sikerének, mert ebben a percben csak azt láttam magam előtt, hogy ezzel mi az, amit elveszítek, ki az , akit elveszítek. - Értem - mondtam csöndesen, miközben elhúztam kezem az arcáról, s zavartan fogtam meg a tarkómat, mintha ettől jobb lenne bármi is. Pedig az volt a nagy helyzet, hogy fogalmam sem volt, mit kéne kezdenem ezzel a helyzettel. Nem tudtam elfogadni, hogy történhet ez meg? - És…ez már biztos? Elmész? Itt hagysz? Nem akarsz adni nekem, nekünk még egy esélyt? Az összeköltözés nem lenne megoldás? Tudom, hogy akartad, tudom, hogy rosszul reagáltam akkor, mert féltem attól, hogy ennyire tudok valakihez ragaszkodni, de ha ez lenne a megoldás, én megteszem. Olívia…a francba is, szeretlek - kitört belőlem az érzés, s mielőtt szólhatott volna, odahajoltam, és megcsókoltam, hogy érezze, nem csak a levegőbe beszélek.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 3. 12:47 Ugrás a poszthoz

Olívia
we were on break!

Mindig is tudtam, hogy Olívia egy határozott és céltudatos lány, nem volt kétség az, hogy amit eltervez, az majd meg is valósul, s hogy az álmai nem maradnak meg csupán gondolatként, vagy papíron. Részben ez volt az ok, amiért belé szerettem, de most éppen ez hozta magával kettőnk tragédiáját, hisz egy olyan döntést hozott meg, amivel egyértelműen elvágta a közös jövőnket. S bár hónapok óta nem voltunk együtt, elrontottam, hogy nem kerestem előbb, mindezek ellenére lesújtott ez a hír, s nehéz volt megemészteni, főleg úgy, hogy egész másra számítottam. Talán ő is láthatta az arcomra kirajzolódó értetlenséget, s a döbbenetet, amivel fogadtam a hírt. Örülni nem tudtam vele együtt, s nem is nagyon akartam elfogadni, hogy ez így lesz, hogy ennek így kell történnie. Ezért is próbáltam kimutatni az érzéseimet, magyarázatot adni a történtekre, ám hiába akartam megcsókolni, Olívia nyers őszinteséggel tette ki elém a stop táblát. - De nem azért aka…- mentegetni próbáltam magam, újabb szavai mégis pallosként csaptak le rám, kicsit még a szemeim is elkerekedtek, ahogy előhozta Lilit. Nem kellett volna meglepődnöm, mert akadt egy-két pletyka, de azt nem gondoltam volna, hogy hozzá is eljutott. S bár kiemelte, hogy nem akar ítélkezni, mégis, a bánat mellett kiéreztem hangjából a haragot. - De akkor szakításban voltunk! - tört ki belőlem, bár próbáltam visszafogni magam, hogy ne tűnjek túl indulatosnak. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor nem tudtam megérteni a lányokat, hogy vajon mi is zajlott le a fejükben. Miért nem hitte el, hogy szeretem, miféle összefüggés volt aközött, hogy kivel létesítek olyan kapcsolatot, s ki az, akit valójában szeretek? Bosszantott és bántott is a vád, már csak azért is, mert a nyáron nyomon követtem az oldalát. - És mi a helyzet azzal a sráccal, akivel Te fotózkodtál? Ne mond, hogy nem történt semmi - szúrtam oda, ha már feljött ez a téma, pedig egyáltalán nem akartam vádaskodni, mert nem az volt a célom, hogy összevesszünk, ez mégis kikívánkozott belőlem. - Áhh…- higgadt természet voltam, mégis felhúztam magam, s ezt sem tudtam előtte palástolni, az arcom mindent elárult, a fájdalmat, a csalódottságot. Lett volna még mit mondanom, egy kicsit igazságtalannak éreztem, hogy egyedüli bűnbak vagyok, ahogy az is rosszul esett, hogy azt éreztem, Olívia soha nem akart kettőnknek új esélyt adni. Lili talán csak kifogás volt, lehet, hogy rájött arra, amit mindig is éreztem, hogy nem vagyok hozzá való, nem vagyok hozzá elég jó. A nagy karrierista öntudatú nőhöz. Fájt, hogy ilyen könnyen elenged, de nem tudtam mit tenni ez ellen, nem változtathattam a döntésén. Éppen ezért elfojtottam az érzéseket, melyek még kikívánkoztak belőlem, összepréselve ajkaimat néhány másodpercig még mélyen fúrtam pillantásom az övéibe. - Sok sikert a kviddicshez, légy boldog,Olívia - préseltem ki magamból, aztán sarkon fordulva, hacsak nem szólt, magam mögött hagytam őt, s kettőnket.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 3. 12:50
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 3. 18:31 Ugrás a poszthoz

Dana

- Igyekszem - mosolyodtam el, ahogy még közelebb lépdeltem azzal a nagy dobozzal, amiből aztán csak előkerült az a barna kutyus. Szegényke elég félősnek tűnt, nem tudhatta, hogy mi vár rá, ha majd újra kikerül a buksija a dobozból. Talán még a tesói is hiányoztak neki, de tudtam jól, hogy Danánál nagyon jó kezekben lesz, s ez a lány biztos, hogy gondoskodni fog a kölyökről, nem hagyja majd magányra kárhozni. - Édes, és veszedelmes - tettem hozzá nevetve, mert igazán eleven kis kölyök volt, szívesen rágcsálta meg az ember nagylábujját, ha épp ahhoz volt kedve. - Most nyugisnak látszik, de ne hidd el, amint feloldódik, máris kereshetsz magadnak fedezéket - még mindig nevetve jellemeztem a kölyköt, akit aztán át is adtam Danának, s míg ő végre magához húzta az ebet, addig még turkáltam a dobozban, és előhúztam belőle a pórázt.- Ez még hozzá jár, ajándék, mert nem tudtam, hogy hol ilyen dobozt, ezzel tudod majd sétáltatni. Fiús, kék - azt is átnyújtottam a lánynak, s ezután foglaltam csak helyet a padon, figyelve kettősük első szárnypróbálgatásait.- Reméljük, hogy ezt Hápi is így fogja gondolni - mondtam nevetve, s odanyújtózva megsimogattam a kutyus buksiját. - Vacsi? Persze, miért is ne? Egy jó pizzát bármikor - tetszett az ötlet, imádtam a pizzát, és jó ideje csak a manók házi kosztját ettem, így rám fért volna már egy kis olasz ízvilág.- Ráérek hétköznap is, de jobb lenne inkább hétvégén, mondjuk szombaton négy körül? - bedobtam az időpontot, direkt nem estit, nehogy úgy gondolja, hogy randi, közben figyeltem, ahogy a kölyök szimatolgatva ismerkedik a lánnyal. - Próbáltam, de egyikre sem hallgatott igazán, szóval rajtad a sor, hogy adj neki egy klassz nevet. Van már valami ötlet? - kérdeztem kíváncsian.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 4. 18:36 Ugrás a poszthoz

Lili

Talán már a vacsoraidő is elmúlt, nem igen tudtam behatárolni azt, hogy mennyi lehet a pontos idő, csak azt tudtam, hogy már lemenőben a nap, s a kutya se mászkál odakint a pályán. Részben ezért is mentem ki a kviddicspályára, mert kellett egy olyan hely, ahol nem futok bele senkibe, hogy aztán olyan kérdéseket tegyen fel, hogy jajj, tényleg dobott Olívia? Vagy hogy mekkora szemét vagyok, amit Lilivel műveltem. Köszöntem szépen, de ezekre pont nem volt szükségem, ezért is kerültem a kastélyt, amennyire csak lehetett.
A szobámban megfulladtam volna, meg ott nem is lett volna alkalmam leinni magam, pedig pontosan arra készültem. Igaz, mehettem volna a faluba is, de ahhoz végképp nem volt energiám, hogy emiatt elsétáljak addig, vagy hoppanáljak. Nem és nem, lusta voltam, mint a disznó és szenvedtem. Csak arra volt energiám, hogy felnyaláboljam az üveg dugi piát a ládámból, amit egy csere alkalmával kaptam az egyik haveromtól. Jó ideje őrizgettem már, nem is akartam meginni, inkább olyan alkalomra tartogattam, hogy ha ünnepelnék valamit, netán oda kéne adni valakinek cserébe valamiért. Most viszont kedvem támadt az egészet benyakalni, hogy lezsibbassza az agyamat, s ne kelljen gondolkodnom azon, mit és hogy csesztem el, s hogy ennek hála elveszítettem azt, akit szerettem.
Miután kicsempésztem, s már egyedül caplattam a pálya közepén, mindenféle gondolkodás nélkül csavartam le a kupakot, s húztam meg jól a palackot. Még ahhoz se volt kedvem, hogy felmásszak valamelyik kényelmes páholyba, egyszerűen csak ledobtam magam a pálya közepén törökülésbe, vedeltem és néztem a velem szemben ácsorgó karikákat. Vajon mi a szar lehetett annyira jó ezekben, hogy ezt válassza Olívia a kapcsolatunk helyett?
Igazából, amennyire korábban rajongtam a kviddicsért, most olyannyira gyűlöltem ezt a sportot. Olyannyira, hogy amikor már éreztem, hogy vinne a fejem, felálltam, s ide-oda mászkáltam a pályán. Először a páholyt akartam megrugdosni, de észrevettem odakint egy szabadon hagyott ütőt, és egy régebbi seprűt. Ritka kincs az ilyen, igazából ilyet nem is szoktak szabadon hagyni, mert ez mégis csak drága sport, de nem lepett volna meg az sem, ha egy-két hatökör elsős gyakorlatozott volna, s netán ők hagyták volna el a felszerelésüket.
Nekem mindenesetre jól jött. A szinte már kiürült üveget hanyagul dobtam a fűbe, harmadszorra némi tántorgás kíséretében sikerült felmarkolnom a seprűt, meg az ütőt. Repülni repültem már, csak játszani nem játszottam, na de majd most. - Gyerünk, indulj már te rozoga szar - morogva rúgtam be a seprűt, mire nagy nehezen megindult velem, sőt, egy kicsit gyorsabban is annál, mint ahogyan azt terveztem. Markoltam is, miközben balomban az ütőt szorongattam, s próbáltam a velem szemben álló hat karika egyikét becélozni - mert hogy hatot láttam.- Nesze neked, rohadt karika! Mi olyan jó benned hehhh? Hogy el kell utazni az idióóóóta Vipperrákhoz. Mert ez a karrikaaa miért nem jó játszannni hehh? - a seprűn ülve, egyik kézzel próbáltam ütlegelni a karikát tartó oszlopot az ütővel, azon levezetve minden dühömet.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 5. 18:22 Ugrás a poszthoz

Sári és Lili

Ahogy elhagytuk a faházat, volt bennem egy furcsa érzés Lilivel kapcsolatban, aki ugyan semmit sem mondott, mégis azt éreztem rajta, mintha haragudna rám. Pedig fogalmam sem volt arról, hogy mivel bánthattam őt meg, csak arra tudtam gondolni, hogy esetleg azt gondolja, nem segítenék. Pedig segítenék, csak épp azt nem tudom, hogyan, hisz nem vagyok nőgyógyász, és löttyöket sem tárolok. Emiatt is javasoltam neki, hogy talán jobb lenne, ha valamelyik barátnőjétől érdeklődne.
Az utunk visszafelé csöndesen telt, vagyis próbáltam beszélgetni, de továbbra is éreztem Lili felől azt a furcsa ridegséget, amit nem igazán tudtam hová tenni. Ráadásul a lábait is szaporán kapkodta, mintha le akarna hagyni, s igazából, amint átléptük a bejáratot, el is köszönt tőlem.
Értetlenül torpantam meg, figyelve őt, s azon agyaltam, hogy mégis mit kellene tennem, esetleg menjek-e utána, és beszéljünk a történtekről? Ott a faházban még úgy tűnt, hogy nagyon is tetszett neki mindaz, ami történt, sóhajai erről árulkodtak, így csak nem lehetett neki rossz élmény. Mégis, lehet beszélnünk kellett volna erről, s nem így lezárni az egészet.
Meg is indultam a lány után, aki ekkor már úgy tűnt, mintha valakivel beszélne, de ez sem zavart meg abban, hogy melléjük lépjek.
- Ne haragudjatok, Lili beszélhetünk a délutánról? - fogalmam sem volt arról, hogy a két lány miről diskurált, míg távol voltam, engem csak az érdekelt, hogy megbeszélhessük a történteket, s ne ilyen fura távolságtartó módban váljunk el egymástól.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 5. 21:53 Ugrás a poszthoz

Boglárka

A folyosó egyik sarkában ücsörögtem, kezemben a jegyzetemmel, aminek legfelső lapjára egy levelet próbáltam megfogalmazni Olíviának. Valahogy nem hagyott nyugodni a dolog, hogy elment, és csak úgy itt hagyott. Tengernyi gondolat merült fel bennem, amiket eddig nem sikerült megosztanom vele, amiről nem beszéltünk, mert vagy Ő sietett valahová, vagy nekem nem volt merszem előhozakodni. Szóval írni kezdtem, de ahányszor leírtam négy-öt sort, úgy a következő tollvonással már végig is húztam azon, s gyűrtem össze a papírt, hogy a zsebembe dugjam. Nem éreztem jónak. Új lapot kezdtem, újra rákanyarítottam a soraimat, ezúttal igyekeztem szebb betűkkel írni, hogy olvasható legyen, s ne úgy tűnjön, mint aki kapkodva hozta össze a gondolatokat két óra között. Pedig tulajdonképp ez történt, csak épp annyira nem izgatott a következő óra, hogy nem is indultam el rá.
A folyosóhoz csapódó cipőtalpakból azonban arra következtettem, hogy valaki más bizony nagyon is sietett, s ahogy felkaptam a fejem, észrevettem egy vöröst futni. Eddig még nem is láttam, az viszont feltűnt, hogy nagyon is siet. Olyannyira, hogy el is ejtett egy lapot. Sietve feltápászkodtam a földről, és fel is nyaláboltam a lapot, amire rápillantva egyelőre csak egy nevet láttam: Araczki Boglárka Sára - Navine. Mi a szösz? Átaludtam valamit?
Kicsit összeráncoltam a homlokom, de mindez csak néhány másodperc alatt futott le, mert azonnal a lány után kiabáltam. - Hé, Araczki Boglárka Sára! Ezt elejtetted! - meglengettem volna a papírt, ha kapok némi figyelmet, de a lány hátra se fordult. - Hé, nem zavar, hogy elhagytad a holmid?? - ismét nem jött semmi reakció, de lassan már a folyosó végén tartott, nekem meg nem volt kedvem őrizgetni a holmiját, így kénytelen voltam utána szaladni, miközben tovább kiabáltam utána.
Mire beértem, már az agyam is eldurrant az idegtől, a karját elkapva próbáltam megállítani, s ha sikerült, be is léptem elé. - Te süket vagy?? Elhagytad ezt a vackot, de annyira se méltatod az embert, hogy hátrafordulj és ez rohadt nagy bunkóság!Egyébként meg szívesen…- kissé morcosan néztem rá, ahogy felé nyújtottam a papírt, érezhette is hangomból a haragot, meg szerintem az arcvonásaim is erről árulkodtak. Amúgy is rossz kedvem volt, hát hogy lehet valaki ekkora bunkó, hogy még csak hátra se fordul, ha a nevén szólítják?
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 6. 13:52 Ugrás a poszthoz

Zsófi

Nem voltam színjátszós, de amikor a VAV után választanom kellett, hogy mégis merre és hova tovább, a választásom a művészetre, s azon belül is a színészetre esett. Azt gondoltam, hogy ehhez nem különösképp kell orvosdoktorprofesszornak lennem, és ebből talán sikerül majd kihoznom magamból valamit. Ez a szak viszont azzal járt, hogy gyakoroljam is a színészmesterséget, még ha nem is voltam a szó szoros értelmében tag. Szerencsére, indult is egy projekt, ahová szükség volt néhány emberre, így magam is jelentkeztem. Akkor még jó mókának tűnt, csak azt nem gondoltam, hogy rá pár héttel majd Olívia kettétör, mint egy ropiszálat. Éppen ezért hiába is volt ott sok ismerős arc, köztük Zsófi, erre a próbára nem, hogy nem készültem fel, de igazából nem is érdekelt. Testben ott voltam, lehet, hogy mozgott a mellkasom, jelezve, hogy kapok még levegőt, de lélekben valahol egész máshol jártam.
Elkeseredve merengtem az egyik sarokba, mintha beszűkült volna a tudatom, már csak arra kaptam fel a fejem, amikor Zsófi rám ordított. Értetlenül kaptam fel rá a tekintetem, egy kicsit össze is ráncoltam a homlokomat, amikor ráeszméltem, hogy bizony tényleg rám morrant a csaj.
- Neked mi a szar bajod van? Mit ordibálsz? - kérdeztem dühösen vissza, de láttam, hogy ekkor már mindenki minket figyelt, s mintha néhányan a fejüket csóválták volna velem kapcsolatban. Ennyi pedig pont elég volt ahhoz, hogy hirtelen elszakadjon az a vékony cérnaszál. - Hogy mi a bajom? Te vagy a bajom, hogy itt üvöltözöl, meg ez a szar díszlet, ki tervezte ezt? Jó, hogy nem dől le az a hülye fal ott, meg sincs rendesen támasztva, a por meg kavarog a pofámba, mert itt nem szokás takarítani! Ti meg megint nem tudjátok a szöveget, mégis csak velem cseszekszik mindenki, hát akkor csináljátok meg nélkülem - idegesen csaptam a szövegkönyvet a földhöz, s leugrottam a színpadról, hogy eltűnjek, pechemre kicsit kiment a bokám, így a nagy sietség helyett, káromkodva bicegtem az egyik székhez.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 6. 18:31 Ugrás a poszthoz

Bogi

Úgy csapódott karomnak a festmény, mint cecelégy arcába a légycsapó, ellenben míg a légy kidől, addig engem ez a mozzanat talán egy hangyányit még morcosabbá tett. Nem csak, hogy nem méltatott válaszra, és rohanhattam utána, de akkor még meg is üt, s ha jól hallom, lehülyéz?
Köd előttem, köd utánam, az indulatoktól hevesen vágtam arcába a véleményemet, észre sem véve azt, hogy esetleg rosszul formálta volna a szavakat. Ahhoz, hogy észrevegyem, minimum egy higgadt agyra és lélekre lett volna szükség, ám az elmúlt napokban minden voltam, csak épp az nem.- Most meg mit röhögsz? Mókás, hogy itt szaladok utánad? - sajnos fogalmam sincs, hogy hová tűnt a humorom, még mindig úgy viselkedtem, mint egy sértett kisfiú, egészen addig a pillanatig, amíg a velem szemben álló vörös fel nem villantotta előttem a nagyothalló készülékét. Oppá, ezt beszívtam. Méghozzá hogy!
Amennyire indulatosan szóltam rá, most olyannyira szégyelltem is magam, hisz ha tudom, hogy valóban nem hall szegény lány, vagy sérült, akkor egész biztos, hogy nem tromfolom őt ennyire bunkó módon. Ez is csak egy példa volt arra, hogy mennyire bunkó tudok lenni, s hogy jobb lenne, ha változtatnék magamon. - Hát…én öhh , bocs - nyögtem ki elnézést kérő módon a szavakat, zavaromban pedig a nyakamat vakartam meg.- Navinében láthattál szerintem, de lehet, hogy közös óránk is van - pillantásommal a festményekre böktem. - Nekem is van rajzórám és festészet, de az csak másfél óra múlva lesz, ne siess ennyire - mondtam már sokkal barátságosabb hangnemben, miután rájöttem arra, hogy mekkora tahó voltam. - Lucas vagyok egyébként, Lucas Deighton - mutatkoztam be, s a kezemet nyújtottam felé. - Emiatt az izé…miatt - mutogattam saját fülemen, hogy mire is gondolok - tényleg bocs, nem igen vagyok ehhez hozzászokva. Van mondjuk egy másik lány a naviban, ő mondjuk hall, de nem beszél, öhh…mindegy - mosolyogtam haloványan. - Szóval Araczki Boglárka Sára, Te új vagy itt? Mi a fő szakirányod? - érdeklődtem, mert a művészetin akadtak jó páran, akik ide-oda kacsintgattak.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 6. 18:33
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 6. 18:44 Ugrás a poszthoz

Lili

Érdekes, hogy egy perc mennyi mindent meg tudott változtatni, s hogy milyen hamar meggyűlölhettünk valami olyasmit, ami iránt rajongást éreztünk. Márpedig, ha a rajongott tényező elvett tőlünk valami sokkal fontosabbat, akkor nem volt kérdés az, hogy szívünkben düh és harag lángoljon fel. Ez velem sem volt másként, az érzéseimre még az alkohol is rásegített, így elborult elmével küzdöttem a magasban lévő karikák ellen, hogy ízekre szedjem azokat. Pechemre azonban sokkal erősebbnek bizonyultak ezek a harcosok a mesebeliekkel szemben, így hiába is küzdöttem, túl sok sikert nem értem el, csupán azt, hogy kicsit megszédüljek odafent.
Ez az ingadozás épp elég volt ahhoz, hogy abba hagyjam az oszlop püfölését, s erősen markoljam a seprű nyelét, miközben előre görnyedtem. Imbolygott velem a világ, nem is volt egy jó ötlet felrepülni. Ellenben még mindig hajtott a vágy, hogy leverjem azt a vackot, de mielőtt még újra erőt vettem volna magamon, hogy meglendítsem az ütőmet, meghallottam odalentről egy hangot.
Pislogva néztem le, két lány állt odalent, vagy talán három, nem voltam benne biztos, hogy jól látom, hullámzott minden. Azt viszont nagyon is értettem, hogy mit kiabál. - Remekül, éppeeeen küzdöök! Ezek ellen a rohadt nagy karikkák ellen! Hát miér’ kell ez? Ez a szaros játééék, azok a nyomoroncc Vidráák - talán csuklottam is, de legalább tudattam a lent lévővel, hogy mi is a gondom. -  Leee, nem nem…-megráztam a fejem, aztán újra lendíteni akartam az ütővel, de az kicsúszott a kezemből, s elvesztve egyensúlyomat, leestem a seprűről. Kész csoda, hogy a kardigánom beleakadt, így még ott lógtam, mint egy teafilter, s közben próbáltam felnyújtózni, hogy elkapjam a seprű nyelét.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 14:39 Ugrás a poszthoz

Bogi

Mostanában annyi embert sikerült megsértenem, hogy nem győztem ontani magamból a bocsánatkéréseket, mert különben a lelkem bánta volna. Szerencsére ez a lány sem vette zokon a bunkó énem, viszonylag hamar túllendült a dolgon, így megnyugodhattam, többé-kevésbé. Persze, kellett egy kis idő, mert azért a lelkifurka az ilyen, lehet, hogy a másik megbocsájt, de attól benned még tovább él, s időbe telik, míg saját magadnak is el tudod nézni a parasztságodat. Nekem pedig nem egy, s nem két dolog volt a számlámon, de azt hiszem, képes voltam a fejlődésre, ha nem is tudtam jól kezelni a helyzeteket, legalább arra már ráébredtem, hogy oda kell figyelnem. - Modern festészet, jól hangzik - hümmentettem egyet, aztán inkább kezet nyújtottam, s el is árultam neki a becsületes nevem, hogy ha esetleg megkérdezni a tanár, mégis ki miatt késett, azt mondhassa, hogy Lucas.-  Bogi! Ismerek egy Bogit, de Te egy fokkal kedvesebb vagy nála - jegyeztem meg egy mosollyal, barátságom jeleként, ha már az elején olyan rosszul indítottam, legalább most lássa, hogy azért nem vagyok akkora pöcs, mint amekkorának tűnhettem. - Jól van, elfelejtve - biccentettem, erről is le kellett szoknom, hogy túl sokszor kérjek bocsánatot. A lányon végig nézve, ha nem lett volna a kezében festmény, szerintem akkor is kitaláltam volna, hogy valami művészeti cuccra jár, mert volt benne egy olyan különlegesség, amit nehéz lenne megmagyarázni. Csak ránézel, és kitalálod. - Akkor valóban friss hús vagy, úgy értem, új itt a suliban. Egy évvel ezelőtt még én is újnak minősültem, mert korábban szintén magántanuló voltam - magyaráztam, miközben feltűnt, hogy sűrűn nézegeti az óráját.- Színészet a fő szakirány, mert nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi érdekel jobban, vagy mi menne jól. Az ilyen csiribiri hókuszpókusz dolgokban nem voltam túl jó - vontam vállat, ebből ki is találhatta, hogy nem vagyok egy éltanuló. - Egyébként miért pont Bagolykő? Állítólag a Roxfort jobb - kíváncsi voltam, hogy miért is épp erre a sulira esett a választása, de közben feltűnt az is, hogy nagyon nézegeti az óráját. - Na mi van, randid lesz, vagy szeretnél még bemenni erre a festészeti cuccra? Csak mert nem akarlak feltartani, ha úgy érzed..
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 20:50 Ugrás a poszthoz

Lili

Hallottam a lányok szavait, nem tisztán, de mintha egyikük azt mondta volna, hogy nem ártottak azok a karikák. Erre azonban a fejemet ráztam, mert hazug szavak voltak ezek, igen is, ártottak, mert részesei voltak a kviddicsnek, valaminek, ami elrabolt tőlem valakit. Ez pedig bosszút kívánt, ki akartam ütni az összes álló karikát, örökre elpusztítani azokat, hogy soha többé senkinek se legyen kedve ahhoz, hogy ilyet játsszon.
Elhatározásom azonban nem volt elég ahhoz, hogy véghez is vigyem a célomat, mert se erőm nem volt elég, hogy egy egyszerű kviddics ütővel nagyobb kárt tegyek egy ilyen oszlopban, s a saját állapotom sem volt alkalmas arra, hogy helyt álljak egy ilyen küzdelemben.
Az ütő is elhagyott, akárcsak az egyensúlyom, s a következő másodpercben már nem tartott más, csak a ruhám anyaga. Hirtelen az ijedtségtől kapálózni kezdtem, nyújtóztam, hátha elérem a seprű nyelét, ám hiába volt minden küzdelem. Nem csak, hogy nem értem el a seprűt, de ide-oda mozgásom, testsúlyom elég volt ahhoz, hogy az anyag megadja magát, s a mélybe zuhanjak. - Ááááá - ordítás tört ki ajkaimon, amint láttam az egyre távolodó seprűt, ami után hiába nyújtóztam, egyre távolabb kerültem. Zuhantam, forgott körülöttem a világ, s talán az is megfordult a fejemben, hogy ennyi volt. Aztán, az utolsó pillanatban mintha valami belassított volna zuhanás közben, ennek ellenére alig néhány másodperc múltán becsapódtam.
Nem volt kellemes, ahogy ráestem a csuklómra, talán a fejem is bevertem kicsit, de még éltem. Éltem, lélegeztem, forgott körülöttem a világ, s rosszul voltam. Rosszul az italtól, rosszul a bennem kavargó érzelmektől, így mikor Lili arcát megláttam magam felett, felismertem vonásait, s hallottam kétségbeesett hangját, keservesen ráztam meg a fejem. - Nem vagyok jól Lili - nyögtem italtól fátyolos hangon, arcom eltorzult az érzelmektől, s előtörtek a könnyeim.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 21:00 Ugrás a poszthoz

Sári és Lili

- Szia Lili - köszöntem reflexszerűen, mikor a nevemen szólított, pedig alig néhány perce váltunk csak el egymástól, még sem tudtam elvonulni, mert nem hagyott nyugodni annak a gondolata, hogy valamit elszúrtam. A levitás lány nagyon is furán viselkedett a visszafelé vezető úton, túl sokat nem kommunikált, és még csak normálisan meg sem beszéltük azt, hogy mégis mi volt ez köztünk. Mármint, pontosan tisztában voltam azzal, hogy mi volt, és mi történt, csak hirtelen ért véget, s befejezetlennek éreztem, ráadásul az apró kellemetlenség miatt még volt is némi bűntudat bennem.
Már csak emiatt is fontos volt, hogy beszéljünk, de hiába állítottam meg, az a másik lány - ha jól emlékeztem, Sári - félbeszakított, s nem igazán engedte azt, hogy beszéljek Lilivel. - Na várj, én már mesterképzésen vagyok, nekem nem kötelező elvonulnom, csak mert ezt egy prefektus kéri - látva a jelvényét, egyből leesett, hogy valószínűleg ez egy járőr, bár elsőre fogalmam sem volt arról, hogy Lilinek mi dolga lenne vele. Aztán viszont, ahogy rákérdeztem, rögtön ki is derült, hogy ő lenne az a bizonyos barátnő. - Hát…jó, nem tudtam, hogy Ő a barátnőd - böktem tekintetemmel Sárira, majd kissé gondterhelten vissza Lilire. - Nem..nem tudom, de most akkor mi van? Te tudsz neki adni valami bájitalt erre, hogy ne kelljen a gyengélkedőre mennie? - kérdésem inkább már ennek a Sári lánynak szólt, mert továbbra sem tartottam jó ötletnek azt, hogy Lili elmenjen a gyógyítóhoz. Még csak az hiányzott volna.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 21:37 Ugrás a poszthoz

Dana

- Nem, még nem akadt gazdijuk, de szerencsére a haverom azt mondta, hogy addig maradhatnak nála a kölykök, ameddig nem találok gazdit. Az egyiken gondolkodik, még az is lehet, hogy azt megtartja, és akkor már csak egynek kell gazdát találnom - közben megsimogattam a Dana kezében tartott kölyök buksiját, aki ide-oda csóválta a farkát, s még a nyelvét is előre dugta, jópofa kiskutya volt, megmosolyogtatott. - Az elején biztos, hogy hiányozni fognak egymásnak, de pont erre találták ki azt, hogy adnak a kölyöknek egy plüssöt, ami korábban mindhármukkal együtt volt, így ha megérzi a kölyök a plüssállaton a szagot, akkor nem fogja magát annyira egyedül érezni. De sajnos, ilyet most elfelejtettem hozni, viszont jó is, hogy szóba hoztad. Holnap majd átugrom érte, és elhozom neked - nagyjából ennyit tudtam a kutyákról, ezt is egy műsorban hallottam, és abban sem voltam biztos, hogy vajon minden ebnél beválik-e ez a módszer, abban viszont reménykedtem, hogy Danánál jó sora lesz a kölyköknek.  Közben eszembe jutott a póráz, amit oda is adtam ajándékként, s úgy tűnt, hogy a lány ennek is örült. - Az biztos, ha el akarna lófrálni, ezzel vissza tudod majd fogni - mondtam nevetve, s ha már szóba jött, hogy majd valamikor kajálhatnánk egy jót, bedobtam a pizzát. Ennek egy oka volt, imádtam, s biztos voltam benne, hogy mindenki más is szereti, ezzel nem lehet mellé lőni. - Remek, akkor majd találkozzunk a pizzéria előtt - mondtam mosolyogva, s előkapva a telefonomat, be is véstem az időpontot. - Phil? Hm, egyszerű, rövid, de jól hangzik. Mizu Phil? - kíváncsian kérdezgettem a kutyát, de az nagyjából rám sem hederített, mióta Dana kezében volt. - Na tessék, úgy tűnik, hogy elnyerted a tetszését, jól érzi magát veled - mondtam mosolyogva. - Egyébként mi a helyzet, minden okés? Hogy indult az új év? - kérdeztem kíváncsian, volt még pár percem a következő órám előtt.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 9. 15:07 Ugrás a poszthoz

Lili

Az esést mondhatni szerencsés bőrrel úsztam meg, hála annak a lassító varázslatnak, amiről egész zuhanásom alatt persze mit sem tudtam. Azt hittem, hogy ez a vég, egy ilyen zuhanásra nem voltam felkészülve, nem is szerepelt a tervben, s valószínűleg ez lett volna életem utolsó repülése, ha nincs ott Lili. Erre azonban már csak akkor jöttem rá, mikor a földet érést követően megláttam fölém tornyosuló alakját, s kedves arcvonásait. Ennek most még sem tudtam örülni, kikészültem, így mikor kérdezett, csak annyit tudtam felelni, hogy rosszul vagyok. S ahogy kimondtam, úgy indultak meg a könnyeim is, amiket már nem tudtam magamban tartani. Túl régóta szorongatta a torkomat az érzés, túl régóta küzdöttem az érzelmekkel, s most végre előtört belőlem. S míg én bőgtem, mint egy rossz kölyök, addig Lili is kifakadt, és dühösen szidott le. Talán még igaza is volt, de ezzel nem tudtam abban a pillanatban szembesülni, elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen szembe találnom magam vádló tekintetével.
Nem is hittem volna, hogy majd a következő percben rám borul, s magához ölel. Nem számítottam rá, mégis nagy szükségem volt erre, s ahogy megéreztem közelségét, úgy lassan megemeltem a jobbomat, s átkaroltam, hogy aztán vele együtt sírjak tovább.
Nem tudom, hány percig tarthatott mindez, míg nem szólaltunk meg, csak azt tudom, hogy végül Lili hangja törte meg a csöndet, s mikor már túl voltunk a sokkon, megdörgöltem a szememet, s nagy nehezen felkászálódtam ülőhelyzetbe, bár még mindig imbolygott körülöttem a világ.- Olívia szakított velem, elhagyott, mert neki most a kviddics fontosabb. Azt mondta, semmi másra nem akar koncentrálni, kapott helyet a visegrádi viperáknál, és elment - nyögtem ki alkohol gyengítette hangomon. - Nem kellek neki, mert egy szar vagyok, érted? - mondtam meggörnyedve, előre hajtva a fejem.
- Lehet az lett volna a jó, ha nem állítasz meg, és hagyod hogy becsapódjak -  nyögtem magam elé, nem nézve fel a lányra. Túl borúsak voltak most a gondolataim ahhoz, hogy tisztán lássak.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 9. 19:12 Ugrás a poszthoz

Lili

Igaza volt Lilinek, mert hülye is voltam és majom is, de emellett továbbra is szarnak éreztem magam, hiába is próbálta a lány az ellenkezőjét sugallni. Túlságosan magam alatt voltam ahhoz, hogy észrevegyem, mekkora hülyeségeket dumálok, olyannyira elnyelt a bánat, hogy negatív gondolatok szorították ki elmémből azt a cseppnyi józan eszet. - Dehogy nem, elcsesztem Vele és Veled is mit csináltam? - tekintetébe fúrtam pillantásom egy pillanat erejéig, de aztán le is emeltem róla, mert jól tudtam, hogy milyen szemét módon viselkedtem vele. Igazából még azt se érdemeltem volna meg, hogy itt legyen velem, nem hogy megmentse az életem. Nem is kellett volna túlélnem. S ahogy ez kibukott belőlem, olyan hirtelenséggel csattant a pofon az arcomon, ami egyetlen pillanat alatt rántott észhez abból a mély iszapból, amibe épp nyakig süllyedtem. A pofon fájt, automatikusan kaptam oda tenyeremmel sajgó bőröm helyére, s talán még össze is ráncoltam a homlokomat értetlenségemben, mikor Lili rám ordított. - Másra? - nem igazán értettem, még mindig csak értetlenül bámultam a lányra, aki zaklatottan pattant fel mellőlem.
- Én…nem tudom - sóhajtva hajtottam előre a fejem, aztán újra Lilire emeltem a pillantásom.- Ha nem jössz erre, akkor nem zavart volna, különben is, miért kellett neked itt varázsolni? Hagytál volna a francba - kissé imbolyogva tápászkodtam fel, s dühösen fúrtam immár pillantásom a lány tekintetébe, az érzéseim ide-oda imbolyogtak, s míg az egyik pillanatban elbizonytalanítottak a szavai, addig a másikban már mérges voltam rá, amiért megmentett.  - Rád is csak a bajt hozom! Menj el inkább! - csattantam fel dühösen, s közben már tekintetemmel az üveget kerestem. - Hol van a piám?
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 9. 19:32 Ugrás a poszthoz

Dana

- Aha, jó arc, kedveli az állatokat - mosolyogva kontráztam a lány szavaira, aztán bólintottam az ötletére, hogy ajánlja be a barátnőjének az egyik kiskutyát, így mégis csak nagyobb az esély arra, hogy gazdát találjak a kölyöknek. - Jól van, ha úgy érzed, hogy nála jó kezekben lenne a kutyus, tud róla gondoskodni, akkor nyugodtan mesélj neki róla - elfogadva a lehetőséget, megint csak bólintottam egyet.
Közben a jelenlegi ebbel jól elszórakoztunk, úgy tűnt, hogy újdonsült gazdájának karjaiban nagyon is jól érzi magát, érdeklődően szagolgatta, fürkészte Danát, s barátkozott a lánnyal. Az ajándékot átadtam, Dana örült neki, s még a kajálást is sikerült leegyeztetnünk.
- Hú, jó a kérdés, mert nagyon sok pizzát imádok, de mondjuk jöhet a sonka-gombás, a szalámi-kukoricás, a hawaii, a kolbászos és a négysajtos is, hm meg a sima paradicsomos - úgy nagyjából sikerült neki felsorolnom minden alap pizzát, de tényleg ezeket szerettem, nem kedveltem az agyoncsicsázott extrém változatokat. - De amúgy honnan tudod már előre, hogy milyet fogsz kérni? Még nem is láttad az étlapot - ezen egy kicsit elmosolyodtam, Dana mókás egy lány volt.
- Olaszban még nem jártam, de egyszer szívesen elutaznék oda. Bostonban viszont volt egy kimondottan olasz pizzéria, olasz tulajjal, és neki elég jó pizzája volt, szóval remélem, hogy itt is ilyenek lehetnek - foglaltam össze röviden, majd bólintottam egyet a névválasztásra, nekem eddig egy névre sem hallgatott a kutya, viszont reméltem, hogy a Phil-re majd csak hallgatni fog a kölyök. - Pár hét, és meg fog szokni, ne aggódj - nyugtattam meg, abban biztos voltam, hogy egy-két estén át még nyöszörögni fog a kis töki, de aztán majd csak megbarátkozik az új környezetével.
A kutya közben jól érezte magát, mi pedig tovább beszélgettünk, sikerült is megtudnom néhány dolgot a lány szünetéről , s a továbbtanulási terveiről.
- Jól hangzik, én elég nehezen döntöttem, végül a művészeti szakirányt választottam. Majd csak lesz belőlem valami - mondtam halovány mosollyal, miközben zsebre csúsztattam a kezeimet, s meghallgattam Dana céljait.
- Wow, lakás és bolt? Nagyon jól hangzik! Ez igen, ezek aztán a tervek - őszinte volt a mosolyom, mert örültem a lány sikerének és céltudatosságának, de azért ott motoszkált bennem az érzés, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, pedig jó lenne, ha volnának. Ez egy kicsit le is hangolt, de nem akartam kimutatni a lány előtt. Szerencsére, épp kapóra jött, hogy kezdődött az órám, így nem is tudtam már tovább maradni.
- Hát, tanulgatok, ilyesmi, sokminden más nincs - mondtam vállat vonva, nem akartam belebonyolódni abba, hogy mennyire rosszul mennek a dolgaim Olíviával. - Most viszont mennem kell órára, később ütközünk, vigyázz Philre - mondtam mosolyogva, adtam egy pacsit Danának, még megvakartam a kiskölyök buksiját, aztán elindultam a kastély irányába.


//köszi a játékot Smiley //
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 9. 20:29 Ugrás a poszthoz

Lili

Nem igazán értettem meg elsőre a lányt, aki igen dühösnek tűnt, s bár jogosan akadt ki rám, nem tudtam kezelni ezt a helyzetet, s ehelyett inkább a depresszív gondolatokba menekültem. Hagytam, hogy tovább gyötörjenek a gondolatok, s bár a pofon egy pillanat erejéig józanítóan hatott, a következő percben már megint csak dühös voltam, s ugyan Lilire kiabáltam, valójában magamat utáltam. Haragudtam magamra azért, hogy nem tudtam megbarátkozni Olívia családjával, hogy nem hittem el azt, hogy befogadnának. Haragudtam magamra azért, mert a féltékenység elvette az eszemet, mert míg Olívia talált magának elfoglaltságokat, addig én nem találtam a helyemet a kastélyban. Azért is haragudtam magamra, hogy Lilit is szarban hagytam, ezért sem érdemeltem meg a figyelmét, azt hogy velem legyen, hogy segítsen.
Emiatt viselkedtem úgy ahogy, elutasító módon, ezért akartam elüldözni magam mellől, hogy maradjon az önpusztítás, az italozás egészen addig, míg eszemnél vagyok, s gondolkodom. Nem akartam gondolni, nem akartam érezni, csak kidőlni. Ott tényleg úgy éreztem, hogy kár volt megmentenie, de mikor ezt hozzávágtam Lilihez, a lány megint csak olyan dolgokat mondott, amit először nem is nagyon értettem meg.- Miért? Mit számít az neked? A barátnőd is úgy nézett rám, mint egy bűnözőre, szerintem ő nem bánná. Te akkor miért? Úgyis miattam kezdtek rólad pletykálni, joggal gyűlölhetsz és gondolom, hogy gyűlölsz is, nem véletlenül menekültél el előlem -  mondtam vele szembe fordulva, görnyedten állva, szememet az kézfejemmel dörgölve.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 10. 19:11 Ugrás a poszthoz

Lili

- Mit érezne? Semmit, nem is érdekli, csak az a rohadt cikkkesssz - bukott ki belőlem, nem tudtam normálisan gondolkodni, nem igazán fogtam fel Lili érveit, nem is akartam azokat megérteni, mert túlságosan is elnyomták lelkemet a sérelmek. Hiába beszélt az önzőségemről, nem fogtam fel, hogy a szavaimmal Őt is megbántottam, sőt, meg voltam győződve arról, hogy biztosan utál a történtek miatt. Épp eszű lány mást nem is tehetett volna, hát miért is lett volna kivétel a Süveges Lili?
- Persze, azért hagytál faképnél a múltkor is - utaltam ezzel a szobából való menekülésére, az sem tűnt fel, hogy kihúztam nála a gyufát, s hogy már újabb ütésre készült. Nem, inkább örültem is volna, ha megint felképel, mert azzal is csak megerősítette volna a gondolataimat. Ehelyett azonban nagyon meglepett, hogy hirtelen a nyakamba kapaszkodott, s megcsókolt. Értetlenül pislogtam, még mindig szédelegve az alkoholtól, ez nagyon fura volt, szinte reagálni se volt időm, s mielőtt még az ösztön magával ragadott volna, hogy visszacsókoljam, Lili már távolabb is ugrott tőlem.
- De ez…mi? - értetlenül álltam, keresve a szavakat, belassult memóriám azonban nem volt a segítségemre, nem jutott eszembe semmi, amit hirtelen mondhatnék, igazából nem voltam felkészülve erre, s nem is tudtam hová tenni Lili viselkedését.
Pillantásom róla az üvegre kúszott, aztán megint Lilire, de addigra a lány már megindult a kastély felé. Én meg csak álltam, egy ideig bámultam, majd dühödten rúgtam bele a földön heverő üvegbe, s felkapva a kviddics ütőt, vissza mentem az oszlophoz, hogy immár a földön állva, minden erőmet bevetve üssem és püföljem azt a szart, míg a következő lendülettől elveszítve az egyensúlyom, kidőltem a pályán, s egy idő után bealudtam ott…
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 20. 16:48 Ugrás a poszthoz

Lili

Eléggé el voltam kenődve egész héten, és nem csak azért, mert Olívia ripityára törte a szívemet, s még csak a baglyomra sem reagált, de ott volt még Lili is, aki azóta került jó nagy ívben, hogy a kviddicspályán hülyén viselkedtem. Legalábbis ez lehetett az egyik ok, hogy menekült, ha meglátott, de az is megfordult a fejemben, hogy talán Ő is olvasta az Edictum cikkét, amiben lehozták kettősünket. Eszembe jutott, amikor felkeresett, dühös volt, hogy pletyka szárnyalt rólunk, akkor meg is ígértem neki, hogy majd beszélek a sráccal, ám hiába tettem, valószínűleg már túl késő volt ahhoz, hogy megakadályozzam az infó terjedését. Szóval, azt hiszem, hogy Lilinek meg volt minden oka arra, hogy elkerüljön, a helyében talán én is elhúztam volna jó messzire a közelemből.  
Rohadtul idegesített a dolog, égett az arcom, mert tényleg barom módjára viselkedtem. Elhatároztam, hogy küldök neki egy levelet, meg egy szál virágot valamelyik levitással, hátha akkor majd ki tudom csalni pár szó erejéig a szobájából, ezért is mentem az erkélyre, hogy onnan szakítsak egy szálat. A virág már megvolt, a levél viszont még nem, így leülve az egyik félreeső sarokba, elkezdtem írni:

“Szia, talizunk a fahá…könyvtárban?”

                       “Szia! Beszélhetünk?”

“Tudom, hogy hülye voltam..”

Nem jó, nem jó. Egyik sem tetszett, ilyennel nem lehet kihívni, de tanácstalan voltam, hogy mégis mit írhatnék, így már dühömben épp félre akartam dobni az összegyűrt galacsint, mikor váratlanul egy csaj száguldott ki az erkélyre. Nem is értettem, hová rohan, de látva a madarat, már leesett, hogy valószínűleg azt akarta elkapni.? Hogy miért, arra persze nem jöttem rá, kicsit értetlenül is ráncoltam a homlokom, de nem kellett pár másodperc, hogy hátulról is felismerjem Lilit.
Hoppá, azt hiszem, meghallgattak az égiek, már pattantam is fel a sarokból, körbenéztem, hogy nem-e jött még vele valaki, s mivel senkit nem láttam, behúztam az erkélyajtót, aztán mögé léptem. - Szia Lili - köszöntem rá - remélve, hogy nem ijedt meg - aztán, ha felém fordult, már emeltem is be közénk a virágot, és még egy halovány mosolyt is kanyarítottam az arcomra. - Bocsi virág -  vagy valami ilyesmi, nem ismertem nevükről ezeket az illatos bimbambuszokat.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 20. 16:48
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 20. 17:30 Ugrás a poszthoz

Lili

- Szaga is van, szippants csak bele - így kell kéremszépen reklámozni egy ajándékot, ha már más nem volt nálam, de legalább egy kis mosolyt ki akartam belőle csalni. Figyeltem is a reakcióit, hogy most vajon örül-e ennek a szál gaznak, vagy mi van, de ahogy elvette, egy kicsit meg is rázott vagy mi a szösz, s már lépett is hátrébb. Láttam rajta, hogy kerüli a tekintetem, és jobban érdekli az égbolt, meg az a rég határon túl vergődő madár, ez viszont nem jelentett túl jót nekem.
- Ja igen, azt láttam is, hogy kergetsz valamit, mondom mi történt már? Nem is értettem, mit akarsz attól a madártól - ez valahogy csak kicsúszott a számon, mert valahogy meg kellett kezdenem a beszélgetést, mielőtt belecsapok a lényegbe, de valószínűleg annál jobbat is kitalálhattam volna, mint hogy elárulom,egy kicsit zizzentnek néztem a tollasvadászat miatt.  
- Figyelj, egész héten beszélni akartam veled a pályán történtek miatt. Nem nagyon emlékszem, hogy mi volt, csak arra, hogy seggfejként viselkedtem, szóval bármit is csináltam, nagyon sajnálom - mindezt már őszintén mondtam,  s közben közelebb léptem hozzá, pillantásommal a tekintetét kerestem.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 20. 17:32
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 20. 18:20 Ugrás a poszthoz

Lili

Míg Lili a virágot vette szemügyre, zsebre csúsztattam a kezeimet, hogy egy kicsit lazának tűnjek előtte, s ne az jöjjön le elsőként, hogy azért mégis csak feszengek. Már amúgy is rossz véleménye lehetett rólam, ezen próbáltam változtatni, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ide nem lesz elég egy mosoly, meg ez a szál szép kóró. Éppen ezért is szedtem össze a gondolataimat, s noha nem emlékeztem száz százalékos pontossággal arra, hogy miket mondhattam, miket vághattam a fejéhez, úgy nagyjából tudtam azt, hogy akkor és ott megmentette az életemet.- És hidd el, át is gondoltam, és botrányos volt az, amit műveltem. Gyenge voltam, nem akarom az italra fogni, de totál elment az agyam attól, hogy Olívia elment - vallottam be őszintén, de aztán rájöttem arra, hogy talán nem ez a legjobb pillanat, hogy megint a másik lányt említsem.  - Ha nem vagy ott, akkor ott töröm ki a nyakam, szóval köszönöm, hogy megmentettél - kerestem a tekintetét, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve szorosan magamhoz öleltem őt, mert ami azt illeti, nagyon hiányzott.- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe, miközben öleltem, ezzel már a csókra utaltam, mert a kevés emlék közül az volt az egyik, ami bevillant másnap reggel, csak épp a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Nagyon kedveltem őt, vonzódtam is hozzá, de Olíviát még mindig nem sikerült kiradíroznom, túl élénken élt még bennem.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 13:29 Ugrás a poszthoz

Lili

- Tudom, béna vagyok  az ilyenekben - talán még bólintottam is volna egyetértően a lány szavaira, ha épp nem ölelem őt, de így csak szavakkal tudtam a tudtára adni, hogy igaza van. Tényleg túltoltam a pályán, önző voltam és nem gondoltam másra, pedig feltehetően Lilinek azért csak számítottam, különben nem csókolt volna meg. S ahogy ez eszembe jutott, tudtam, hogy akkor talán nem kéne ölelgetnem így, mert nem vagyok belé szerelmes, de azért még jól esett az ölelése, s nehéz is volt belőle kiválni, de mivel Lili megtette, így engedtem a karjaimmal, s nem szorítottam tovább.- Hogy mit? Mármint hogy én? - a kérdés meglepett, s nem egészen értettem, hogy a lány mire is gondol, hisz szerintem egyértelmű voltam, mikor bocsánatot kértem tőle, de úgy tűnt, hogy talán még sem. Vagy lehet, hogy másra volt kíváncsi? Tekintetét fürkészve ezen agyaltam, s ha jobban belegondoltam, akkor magam sem nagyon tudtam, hogy mit is szeretnék, mert a szívem máshoz húzott, de valahogy ide is, mert mégis csak hiányzott egy kicsit. - Nem tudom, kellene bármit is akarnom? Te…te mit akarsz? -kérdően néztem rá, ahogy tenyereimmel megtámaszkodtam a korláton, ezzel nem hagyva könnyed esélyt arra, hogy válasz nélkül elsétáljon, s mivel részemről nem volt egyértelmű, így inkább visszakérdeztem, s egy kicsit abban bíztam, hogy megtudom, Lili mire is gondolt valójában.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 17:31 Ugrás a poszthoz

Lili

Miközben barnáimat a tekintetébe fúrtam, megismétlődött fejemben a kérdése, ám hiába is forgattam újra a szavait, nem értettem, hogy mire is utalt volna, hisz mit is akarhatnék? A bocsánatát, hogy ne haragudjon, hogy mondjuk ne kerüljön el a folyosón, és beszéljen velem, mert ha nem beszél velem, akkor az rossz. Igen, talán ezt kellett volna felelnem, de már késő volt, hisz visszakérdeztem. Lilin viszont meglátszott, hogy nem erre számított, s bár nem tudtam, hogy mégis mire gondolhatott, a viselkedéséből mégis csak arra tudtam következtetni, hogy megsértődött. - Átengedni? De épp beszélgetünk, ne akarj már lelépni - sóhajtva ráztam meg a fejem. - Lili, egész héten elkerülsz, miért kell már ennyire haragudni? A fenébe is, az előbb kértem tőled bocsánatot. Most akkor mi van? Már nem vagyunk barátok? Vagy mi?- értetlenül tártam szét előtte a karjaimat, nehéz volt ezeken a lányokon eligazodni, főleg Lilin, aki aztán elég furcsa volt. Kissé összeráncolt homlokkal, értetlenül néztem őt, közben kattogtak a gondolataim, s azt hiszem, hogy ekkor villant be megint az a csók, s ha ez így van, Ő meg megsértődött, akkor…
- Várjunk csak, Lili…Te többet szeretnél, mint hogy barátok legyünk? - pislogtam rá döbbenten, s azt hiszem, most kezdett összeállni a fejemben a kép úgy igazán.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 19:40 Ugrás a poszthoz

Lili

- Elárulod, hogy miért? - tényleg nem értettem először, hogy Lili miért is ilyen morcos rám, de aztán ahogy gondolkodtam, s forogtak az agytekervényeim, úgy jöttem rá arra, hogy talán nem véletlenül viselkedik velem így. Ez pedig bántott, egy kicsit rosszul is esett, ennek ellenére próbáltam őt megérteni, s ahogy újra szóra nyitotta az ajkait, úgy lassacskán szavaiból, hanglejtéséből rájöttem arra, hogy már megint sikerült megbántanom, s hogy nem jártam messze attól, hogy Ő talán mégis érez valamit irántam. - Légyszi? Mert eddig nem úgy viselkedtem? - utóbbit ahogy kimondtam, rájöttem, hogy megint csak baromság volt, mert az, ami a faházban történt, s az, ami a szobámban történt, minden volt, csak épp nem baráti. Szóval ebben igaza volt, rá is döbbentett arra, hogy túlléptem egy határt, ami neki valószínűleg nem volt jó, s nagyon is zavarta. - Jó, oké…de Lili - sóhajtottam egyet, azért rossz volt azt látni, hogy ennyire sikerült megbántanom, mert nem ez volt a célom, épp ellenkezőleg, hisz azért kerestem meg, hogy bocsánatot kérjek, erre már megint jöhettem egy újabb bocsánatkéréssel. - Lili, ezt is sajnálom, már értem, mire mondod, hogy hülye vagyok. Látom, hogy megsértődtél, de én nem akartalak megsérteni. Nem azért mondtam azt, hogy nem tudom kéne-e bármit is akarnom, mert ne akarhatnék, vagy ne akarnék, hanem mert nem vagyok kész arra, hogy…- sóhajtva túrtam a hajamba, s folytattam.
- Kedvellek, de nem vagyok túl Olívián - vallottam be őszintén, mert ez volt az igazság, noha valahol belül éreztem, hogy talán Lili közelebb áll hozzám, mert bolond, és egyszerű, mint én. Ezt mondjuk nem mondhattam neki, de ez volt az igazság, kedveltem is ezért. - Jó, oké.. - bólintottam, aztán bocsánatkérően pillantottam rá, de továbbra sem léptem el a közeléből. - Akkor izé, hogy így barátok vagyunk…van kedved csinálni velem most valamit? - tekintetem pillantásáról az ajkaira futott, aztán vissza a szemeire, aztán megint az ajkaira és így tovább.
  
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 20:44 Ugrás a poszthoz

Lili

Lili először nem értett meg, ezt ki is fejezte nekem, de éppen ezért próbáltam összekaparni a gondolataimat, hogy aztán őszinte lehessek vele, s megpróbáljam átadni neki a gondolataimat. Persze, egy kicsit tartottam attól, hogy majd megharagszik, ha szóba hozom Olíviát, de szerencsére nem ez történt, egész jól vette, s én is megkönnyebbülhettem, hogy ezt így kimondtam neki. Mondjuk szerintem sejtette, hogy még nem sikerült kiradíroznom az agyamból, hisz ott volt velem a pályán, s velem együtt élte át, hogy mekkora egy barom voltam. Így utólag átgondolva, tényleg seggfejként viselkedtem, s nem érdemelte volna Lili, hogy hallja a kifakadásomat, ahogy azt sem, hogy csak úgy szórakozzak vele.
Nem is akartam szórakozni vele, hogy újra megbántsam, s ha azt akarta, hogy legyünk barátok, akkor legyünk azok. Próbáltam én az lenni, de nem volt ez egyszerű annyira, mikor azért vonzalom volt bennem, főleg ha ilyen közel voltam hozzá. Viszont tiszteletben akartam tartani, s mivel úgy kért, viselkedjek barátként, úgy is tettem. Szerettem volna, ha együtt csinálunk valamit, igaz ami az eszembe jutott, annak talán nem örült volna, bár az is lehet, hogy igen, ezért inkább ráhagytam a dolgot.  - Hát…amit akarsz - vontam vállat, bár lett volna ötletem, a barátságkarkötő készítés azonban eléggé meglepett, még a szemeim is elkerekedtek, s szerintem nem is tudtam leplezni a meghökkenést, mely kiült az arcomra. - Mi? Nem, dehogy, nem a barátnőd vagyok - vágtam rá szinte azonnal, de aztán rájöttem, hogy ez talán túlontúl elutasítóan hangzott, s azt se akartam, hogy még ezt is zokon vegye.
- Vagyis…ha ezt szeretnéd velem csinálni, tőlem karizékötőzhetünk is, de csak szólok, hogy nem tudok se varrni, se kötni, meg gyöngyöt fűzni se. Viszont…én inkább arra gondoltam, hogy lóghatnánk együtt, átjöhetnél hozzám a navinébe, van egy-két jó lemezem, meghallgathatjuk, meg van egy hangszerem is, megtaníthatlak játszani, ha akarod, ilyesmi - vontam vállat, szívesen lógtam volna vele barátként is, csak azt nem tudtam, hogy ő egyáltalán akar-e velem lógni.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 22:06 Ugrás a poszthoz

Lili

Annak ellenére, hogy tiltakoztam a barátságkarkötő készítése ellen, Lili meglepően jó kedvű lett, ez pedig engem is megmosolyogtatott. Végre, úgy tűnt, hogy megtört a jég, s már nem tűnt haragosnak a lány, amit pozitívan könyveltem el. - Huh, jó, csak mert tényleg nem tudok ilyeneket csinálni, ezen a téren nem jó a kézügyességem - jegyeztem meg, aztán azt már nem fejtettem ki, hogy miben jó, csak mosolyogtam, s mivel úgy tűnt, hogy valóban sikerült helyrehoznom vele a kapcsolatom, nem hagyhattam, hogy csak úgy lelépjen anélkül, hogy valamit kitalálnánk. Éppen ezért dobtam be neki néhány ötletet, hogy mégis mit csinálhatnánk együtt a kastélyon belül. Persze, még ezer más dolog is szóba jöhetett volna, nekem mégis a gitárom, meg a lemezeim jutottak először az eszembe. - Komolyan? Zenélsz? Vagy szereted a zenét? Nem baj, ha nem, majd megszereted - mondtam mosolyogva, jó lett volna, ha mondjuk hasonló a zenei ízlése, bár ezt egyelőre nem tudhattam.- Jól van, akkor adok neked gitárleckét, a végére profi leszel, garantálom - még kacsintottam is egyet, magamhoz akartam ölelni, de eszembe jutott, hogy ezt nem kéne, így visszafogtam magam, s csak baktattam Lili mellett, míg az erkélyről visszasétáltunk. Útközben sok mindenről dumáltunk, hogy merre lenne jó utazni, szünetben hová menne le, és hasonló dolgok. Még visszakísértem a levitához, utána magam is nyugovóra tértem, s egy kicsit megkönnyebbülhettem, hogy legalább őt még nem veszítettem el.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 21. 23:25 Ugrás a poszthoz

Lili

Az elmúlt hetekben elég sokat voltam magam alatt, de Lili nem hagyott elsüllyedni a mocsárban, mindig jött, ösztönzött, hogy szedjem már össze magam, s arra biztatott, hogy kezdjek el sportolni, mielőtt teljesen elpuhulnék. S bár eleinte nem sok kedvem volt, végül csak rávett, hogy néha lemenjek vele a kondiba, vagy úszni egyet az alagsori medencéhez, netán futni egyet a suli udvarán. Neki hála, azt hiszem, hogy sikerült is leadnom pár kilót, bár egy kicsit szerintem túlzásba vitte, mert képes volt meghajtani elég rendesen.
Most is, már majd kiszakadt a tüdőm a helyéről, de szinte hallottam a fülemben, hogy gyerünk, még egy kör, fuss, fuss Forest, vagyis Lucas.
- Liliiihh, nem bírom, kéééész, elég volt - a stéghez érve dobtam be a kulcsot, előre görnyedve támaszkodtam meg a térdeimen, s majd megszakadtam, úgy kapkodtam a levegő után. Szerintem még az arcom is belevörösödött a futásba, úgy éreztem, mintha még a fülem is kettéállna, kész, ennyi volt. Nem bírtam tovább, ezért hanyatt dobtam magam a füvön, a deszkákra már nem volt erőm feldobni a lábamat.  - Elmondanád, hogy…hogy mire edzünk? - kérdeztem oldalra pislogova, keresve tekintetemmel Lilit, aki egyszer már füllentett, hogy olimpiára készül, most viszont kezdtem azt hinni, hogy komolyan is gondolja.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 22. 13:22 Ugrás a poszthoz

Lili

- Dehh, mondom….totál kicsinálsz, feladom - már a hátamon fekve, még felhúzott térdekkel fújtam ki a levegőt, mellkasom fel-le járt, verejtékcseppek gördültek le a homlokom mentén, a nyakamon, mert ez az edzés igen csak fárasztóra sikeredett. Eddig is futottunk minden nap egy kicsit, de valamiért a suli udvarán jobban bírtam, mint így kint a szabad terepen, ami nem volt egyenletes, s bizony, olykor akadtak emelkedők is.
Lili hozzám képest egész jól bírta mondjuk, nem tudom, hogy mit evett vagy ivott ez a lány, de rajta fele annyira sem látszott meg a fáradtság. Még arra is volt energiája, hogy nyújtózzon. Figyeltem is onnan a földről, s lopva végig is futtattam rajta a pillantásom, mert ezek az edzős cuccok azért még jobban kihozták a formáját. - Kockahasra? Ez nem elég már? - a pólóm aljához nyúltam, s felhúztam az anyagot, hogy Lili is szemügyre vehessen. Ugyan még nem volt tökéletes, de az már látszott, hogy az elmúlt egy hónapban azért csak sikerült leadnom azt az elfogyasztott pizza-hamburger-chips és csoki mennyiséget, amit bánatomban zabáltam magamba Olívia elutazását követően. -  Gyere már, szusszanj Te is - felülve a karja után nyújtóztam, aztán ha sikerült elkapnom, rántottam is magammal, le a fűre, hogy aztán az oldalamra gördítsem, s fölé térdelve, csuklóit gyengéden a földhöz szorítsam.
-  Na, most mit csinálsz? Te akartál edzeni, na? - még birkózni se birkóztunk, nem is szorítottam erősen, csak nevetve figyeltem, kíváncsi voltam, hogy mit lép.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 22. 19:40 Ugrás a poszthoz

Lili

- Mi van, nem birkóztál még? - szemtelen mosolyt villantottam felé, nem is tudom, miért jött ez az ötlet, de mostanában annyit lógtunk együtt, hogy jó volt vele szórakozni, s ha már sportoltunk, akkor miért is ne mérjük össze az erőnket? Igaz, inkább csak viccelődni akartam, mint sem komoly birkózásba fogni, mert az még sem lett volna sportszerű, hisz fiúként biztos erősebb lehettem nála, még ha ez most az edzés alkalmával nem is látszott meg. - Egy súlycsoport…neked számított eddig, mikor hajcsár módjára meghajtottál futás közben Lilike? - kérdeztem nevetve, s még mindig fölötte tornyosultam, lefogva a kezeit, ekkor azonban egy ügyes mozdulattal sikerült kibillentenie, meg egy kicsit azért hagytam is magam, s elengedve a csuklóit, mellé estem a fűbe, immár megint a hátamon kikötve. - Ehh, legyőztél - nevetve fordítottam oldalra a fejem, hogy rápillantsak, aztán a testemmel is felé fordultam, s bal könyökömön megtámasztva a fejem figyeltem Őt. - Tudom azért, hogy nem arra a sárkányröptetős olimpiára készülsz, mert utána néztem, és tényleg nincs ilyen. Szóval meg akartam köszönni, hogy ennyi időt öltél belém mostanában, és nem hagytad, hogy a pizzától elhízzon a seggem, meg sörhasat eresszek - ezt komolyan gondoltam, köszönetnek is vehette Lili, amit eddig nem igen mondtam ki, meg talán nem is érezte úgy, hogy értékelném, pedig nagyon is értékeltem, csak ezeket a dolgokat nehezen tudtam kimutatni felé. Közben kitéptem egy fűszálat, a nap épp felénk tűzött, kicsit hunyorogni kellett, míg nem takarta el egy felhő, de szerencsére remek időnk volt, s most nem zavart a háttérzaj, mások koslatása, ami például a konditeremben, vagy az iskolaudvaron mindennapos volt. - Szép vagy - állapítottam, meg miközben az arcát fürkésztem, s letépve egy fűszálat, azzal kezdtem el piszkálni az arcát, miközben rámosolyogtam.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 22. 20:28 Ugrás a poszthoz

Lili

Tényleg egész jó idő volt ahhoz, hogy ne kelljen azon agyalnunk, mikor induljunk vissza a kastélyba. A nap melengetett, talán még a víznek is kellemes lehetett a hőmérséklete, bár azt még nem próbáltuk, mégis, hívogatóan csillant a felszíne. Csak ne lettem volna ki a futástól, akkor talán még csobbantam is volna egyet, hogy leússzak pár hosszt, amit Lili számolhat. Ehelyett maradt a part, a puha gyep, meg a kis szemtelenkedés a szöszivel, amit láthatóan egész jól elviselt.  
- Neked? Hm - végig néztem rajta, amit így ebből a szögből láttam, az tetszett, ezért el is vigyorodtam. - Ha kellett, akkor elég jól sikerült - jegyeztem meg, s tényleg őszintén köszöntem azt, hogy ennyit foglalkozott velem. Nélküle biztos, hogy nem indultam volna mozogni, így viszont ha akartam, ha nem, Lili minden nap, pontosan ugyanabban az órában már kopogott az ajtómon, s várta, hogy indulhassunk. - Hogy mi? - felröhögtem, mikor meghallottam a hasonlatát, nem tudtam, hogy ezt most komolyan gondolta, vagy nem tudja, hogy miről is beszél. - Nem, a Pizza Hut az egy étterem neve, szóval nem a hátadra megy - még mindig nevettem, tényleg bolond volt egy kicsit Lili, de ezért nem is lehetett nagyon komolyan ücsörögni a társaságában. - Miért olyan fura ez? Nem kell a smink hozzá , hogy az legyél és szétszedhetnéd, nem is értem, minek fontad be - mondtam, miközben kicsit megpiszkáltam a fonatát, aztán gondolva egyet felkászálódtam a földről, lerúgtam a lábamról a cipőt, lekaptam a pólómat, s a kezemet nyújtottam felé. - Jössz csobbanni? - ha jött, felsegítettem, ha nem, akkor a stégre futottam, majd ugrottam e gy bombát a tóba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lucas M. Deighton összes RPG hozzászólása (129 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel