Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833231#post833231][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 15:21[/b][/url]

Szerencsére hamar feloldódtak, és Lili remélte, sikerül is ezt a hangulatot megőrizni. Sokat segített, hogy teljesen eszement volt a pizza-felhozatal, valamint az, hogy bár Lucas nem volt kísérletező kedvű, Lilkó kedvéért belemnent a meglepetés pizzába - meglepetésestül.
- Nem fogod megbánni! Vagy.. legalábbis én nem fogom - kacarászott, előre is élvezve azokat a továbbiakat.
Lucas felállt, hogy leadja a rendelésüket, Lili pedig kért egy narilét.
- És kérj bele jeget is nekem! - tette még hozzá.
Aztán, míg a srác vissza nem tért, a bonbonjával szöszölt, vagy az evőeszközöket piszkálta. Nem tudott nyugton csücsülni a fenekén természetesen, izgett-mozgott, a ruháját igazgatta. Lerúgta a szandálokat, és felhúzta a lábát a székre. Maga alá hajtogatta az egyiket, aztán mivel úgy se volt kényelmes, kinyújtotta őket, és Lucas székére tette föl. Tiszta volt, szóval szava se lehet! De aztán visszatért, szóval elvette őket onnan, hogy a navinés le tudjon ülni.
Megköszönte az italt, és bele is kortyolt. Jól esett, mert azért ide csak gyalog jött, és hiába a szellős öltözködés, csak kimelegedett, és kellett a hűsítő. Úgyhogy nem tudott azonnal felelni a másik kérdésére.
- Ühm.. semmi igazán izgis - vallotta meg eltűnődve. Ami persze nem volt teljesen igaz, csak úgy találta, nem a legjobb randi-téma felhozni, hogy amúgy smárolt egy lánnyal, többször is, de most nem hallott felőle napok óta. Pedig aztán nem keveset gondolt rá, szóval egyáltalán nem olyan téma volt, amiről ne beszélt volna, vagy ami ne foglalkoztatta volna.
De talán jobb volt most párosuk másik felére terelni a szót, szóval letéve a poharát Lucasra pislogott.
- Hogy vagy? - Nem akart direktben rákérdezni, de persze leginkább az foglalkoztatta, hogy sikerült-e túltennie magát Olívián. Nagyon nehezen viselte a szakítást, és több hülyeséget is csinált, eléggé bevonva Lilit is, szóval örült volna a lány, ha már mentes ezektől a rossz gondolatoktól a másik. Mert ha nem, mit keresnek itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833234#post833234][b]Lucas M. Deighton - 2021.06.27. 16:01[/b][/url]

- Na jó, de ha rosszul leszek, akkor te fogsz megápolni! - nevetve lengettem meg előtte a mutatóujjamat figyelmeztetésként, mert nem voltam ám arra felkészülve, hogy egyedül fetrengjek betegen, így inkább előre bebiztosítottam magam arra az esetre, ha netán nem jönne össze az a meglepetésíz a végén. Megindultam a pult felé, de biccentve okéztam a kérést, s a pultig még kétszer elismételtem magamban, hogy narancslé jégkockával, nehogy aztán rosszat kérjek ki.
A pultnál egy-két percet kellett csak várakoznom, de ez az idő elég volt arra, hogy lopva ilyen távolból is szemügyre vegyem Lilit, meg is mosolyogtatott, ahogy felpakolta a lábait a székemre.
- Kérsz még valamit? - kérdezte a rendelés után az eladó, de megráztam a fejem, mondta, hogy nagyjából tizenöt perc múlva kihozzák majd a pizzát, addig is szereztem két üdítőt, sok-sok jégkockával. - Köszi, hogy foglaltad a helyem - jegyeztem meg egy mosollyal, utalva a lábtartóra, majd míg kényelembe helyeztem magam, s iszogattam a kólát, Lilire figyeltem. Ő viszont nem tűnt beszédesnek, mondhatni nagyjából semmit sem mesélt magáról, ebből nem tudtam megítélni, hogy ez most jó-e, vagy rossz. - Ah, az jó, ha nincs semmi, az még mindig jobb, mintha valami rossz lenne - fűztem hozzá mosolyogva, bár lehet, hogy hülyeséget dumáltam ilyenkor össze, mert azért még egy kicsit zavarban voltam annak a tényétől, hogy ez most ilyen papírformabeli randi. Valahogy egyszerűbb volt a tóparton  beszélgetni, bohóckodni, meg…szóval jah.
- Jól vagyok, köszi. Mostanában elkezdtem tanulni - mondtam teljes komolysággal, ami azért is volt nagy szó, mert sajnos korábban igen lusta voltam, s Lili azt is hallhatta, mikor Olívia az iskolaudvar közepén szégyenített meg, mikor a képembe vágta, hogy ő segített a vizsgáknál. - Meg párszor voltam a menhelyen, tök jófej kutyák vannak ott, így önkéntesen segédkeztem. Mondjuk jól jönne valami igazi meló, meg nem is tudom, hogy mennyire volt jó választás a színjátszó, vannak ott hullámvölgyeim - vallottam be, mert ez a színészet volt, mikor jól ment, volt, amikor meg sehogy.  - Van ott egy…várj - nem akartam ráhozni a frászt, de a sárga ruhája bevonzott egy apró pókot. Átnyújtóztam az asztal fölött, s a nyaka mellől finoman pöcköltem el a pókot, hogy annak se essen baja, meg Lilin se mászkáljon valami állat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833237#post833237][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 16:24[/b][/url]

Csak nevetett a kilátásba helyezett ápolgatást illetően. Természetesen, ha úgy adódna, ellátná a gondját-baját, de nem hitte, hogy rosszul lenne bármelyikük is. Különben nem lenne engedélye a helynek, meg ilyesmi.
Szóval amíg várakozott, és pakolgatta végtagjait, ahova csak tudta, eltűnődött, vajon bekamuzná-e e a rosszullétet Lucas, csak, hogy kicsaljon némi plusz figyelmet a lánytól. De neem, biztos nem. Lili megrázta a fejét, és felpillantott, mikor megjött a srác.
- Ó.. igazán nincs mit - heherészett kicsit, aztán pedig ártatlan beszélgetésbe bonyolodtak. Olyan kellemes volt most ez így, talán túlságosan is semleges. Mintha elfeledkeztek volna róla, mi mindenen vannak túl. Amit Lili igazából nem annyira bánt. Tényleg új lappal kellett indítaniuk, ha akartak ebből a kapcsolatból bármit is.
- Tanulni? Egy iskolában? Neeee...! - drámázta túl Lucas szavait, és megint csak nevetnie kellett, pedig a másik tök komolynak tűnt. Szóval azért gyorsan hozzá is tette: - Helyes, gratula hozzá! Én még mindig eléggé alulteljesítek, de szerintem bármit tehetnék, Víta nem lenne elégedett.
A nővére mindig többet és többet várt tőle, ami persze jó volt, mert törődött vele, és a jövőjével, de sajnos emiatt nem sokat nevettek együtt bármin is, Lilinek pedig ez igencsak hiányzott.
- Ott én is voltam egyszer. Még Bettivel. Nagyon édesek az állatok! Akartam jelentkezni én is önkénteskedni, csak aztán.. azt hiszem, kiment a fejemből - vallotta meg őszintén.
Mielőtt tovább fűzhette volna gondolatait, hogy ő amúgy a mágikus állatokat jobb kedveli, és azokon belül is főleg azokat, amik hatszor akkorák, mint ő maga, Lucas talált egy apró pókot a lány ruháján. Lili ledermedt, de nem azért, mert félt volna a rovartól, csak nem akarta megzavarni a srác mentőakcióját.
- Sikerült? Nem bántottad, ugye? - kérdezte, barnáit a másik vonásain pihentetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833248#post833248][b]Lucas M. Deighton - 2021.06.27. 16:41[/b][/url]

- De ám, hidd el - értettem a viccet, nem is haragudtam meg Lili kontráján, mi több, vele együtt nevettem, mert ez tényleg vicces volt, még akkor is, ha ez valóban egy komoly előrelépés volt a részemről. S ha egy valamire megtanított az előző szakításom, akkor az az volt, hogy tegyek le valamit az asztalra, és ne csak lézengjek. Talán Olíviával nem sikerült, de nem akartam azt, hogy más is csak egy lúzert lásson bennem. - Köszönöm - jól esett a dicsérete, nem is tudom, hogy hányszor kaptam dicséretet az életem során, de nem sokszor, így külön jól esett Lilitől az, hogy így támogatott az elhatározásomban.
- Korrepetálhatlak, ha szeretnéd - villantottam felé vigyort, majd elnevettem magam, hisz viccből mondtam, nem voltam ám olyan szinten, hogy én adjak tudást át neki. Ha rosszul is állt, szerintem még nálam is jobb lehetett a suliban, végül is, levitás. -  Víta a nővéred? - kérdeztem vissza, mert úgy emlékeztem, mintha már egyszer említette volna egy beszélgetésünk során, bár tény, hogy nem sokszor dumáltunk ilyen mély dolgokról, mert sokszor a beszélgetés elakadt, s helyette valami egész mást csináltunk.
- Áh, sebaj, bármikor lehet jelentkezni, jövő héten is megyek, csatlakozhatsz hozzám - dobtam be az ötletet, aztán kortyoltam a kólámból, de ezután jött a mentőakció, mert hát egy pók Lilit szemelte ki áldozatául. - Várjál, mindjárt….mindjárt..most. Sikerült, és ne aggódj, nem kentem szét a ruhádon - vágtam be vigyorogva, majd mielőtt megijedt volna, gyorsan meg is nyugtattam. - Nyugi, nincs baja, ott mászik a földön, iszkol el- mutattam a földre, aztán reflexből végig simítottam a karján, s egy pillanatra össze is akadt a tekintetem vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833250#post833250][b]Hayden M. Wilson - 2021.06.27. 16:43[/b][/url]

Hirtelen felindulás volt, hogy igent mondott Kendének és nem rágódott rajta órákat legalább. Továbbra sem bízik egészen a szőkében - nem tehet róla, nem töltöttek együtt kellő minőségi időt - azonban úgy döntött, hogy ideje ezen változtatni. Mi kovácsolhatná össze jobban őket, mint a közös kajálás? Ettől jobb program talán nem létezik. Szóval végül is… itt van, és csak ez számít. Hallgatja, ahogy Kende szövegel, bólogat, mosolyog, néha nevet ha kell. Mást úgysem nagyon tudna csinálni, de megdöbbetni még önmagát is, hogy élvezi ezt az egészet. Mikor edzenek, akkor is sokat jár a fiú szája, na de közel sem ennyit, mert olyankor a munkára koncentrálnak mindketten, hogy minél effektívebbek lehessenek.
A közös sütögetés hallatára szemöldöke homloka közepéig szalad, mert valahogy ez az esemény számára közel sem hangzik olyan jól, mint amennyire Kende annak állítja be. Sok az ember, túl sok. Egy étteremben kevésbé zavarja, mert akkor tudja, hogy senkit nem érdekel, de mondjuk egy buliban, vagy egy ilyen sütögetésen túl közvetlen a kapcsolat, és ez halálra rémíti. Arra a részre meg, hogy képzelje el azt a rengeteg embert és rengeteg fárasztó viccet, fintorogva csóválja a fejét, hogy ha nem muszáj, ő inkább mégsem képzelne el ilyeneket, mert már a gondolat is taszítja.
Füzete egyelőre a zsebében pihen, így a következő kérdésre is csak egy vállrándítással tud felelni, jelezve, hogy neki mindegy. Mindenesetre ha már a kezébe adták a választás jogát kiszemel egy üres asztalt, ott, ahol egyébként sem ülnek annyian, és helyfoglalós játszva teszi le magát az egyik székre. Első dolga, hogy kinyissa a füzetét az első üres oldalon, bár egyelőre még írás nem kerül bele, mert rögtön ezután következik, hogy szemrevételezze az étlapot. Éhes, és mielőtt enne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833260#post833260][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 17:31[/b][/url]

Örült Lucasnak, mert ha már a tanulmányaira is odafigyel, önkénteskedni jár, és ilyesmik, akkor az azt jelzi, hogy gyógyulófélben van. Vagy talán már meg is gyógyult, amennyire lehetett. Már túlvan az önsajnálaton, a haragon a világ felé, és önmagára figyel, fejlődni próbál. Persze nem rakta össze mindezt ennyire Lili, ő egyszerűen csak azt látta a srácon, hogy jobban van. Meg hogy jól néz ki.
Neki sem ártott volna fejlődnie, lassan ötödéves lesz, ami a VAV éve, és mint ilyen, gyakorlatilag azé, hogy eldöntse végre, mihez kezd magával. De hiába volt idősebb, nézett is ki idősebbnek - már amikor odafigyelt rá -, még mindig gyakran érezte magát tanácstalan kisgyereknek.
- Áh, csak az idődet pocsékolnád - legyintett nevetve. - Víta is próbálkozott vele. Amúgy igen, ő a nővérem. Szóval megpróbálta, és aztán azóta is emlegeti néha, hogy mennyi idejét rám fordította, és hiába. Ami amúgy tényleg úgy van, bár én élveztem a társaságát.
Szeretett a nővérével lógni, kvázi istenítette a legidősebb Süveges testvért, de sajnos nem sok közös témájuk volt. De ez Lilit sosem zavarta levakarhatatlanságában. De ami azt illeti, Lucas-szal sem volt még túl sok közös kapcsolódási pontjuk. Remélte, hogy több lesz, mint amennyi a nővérével van, mert ha kiderül, hogy tényleg csak abban az egy dologban remekelnek közösen, az eléggé szomorú lenne. Persze lehet Lucas nem bánná.
Míg várta, hogy Lucas megmentse a póktól, eltűnődött ajánlatán. Végül is, ha közös programokat, közös témákat akart a sráccal, nem volt rossz kiindulópont, hogy együtt dolgozzanak a menhelyen. Persze neki edzenie is kellett valamikor, de talán ebben a nagy hőségben jobb ötletnek tűnt fedezékbe vonulni, és kevésbé megerőltető dolgokat csinálni.
- Köszi.. hogy nem bántottad - mondta hálásan, miután póktalanodott a ruhája. Szerencse, hogy nem félt tőlük, tényleg, még csak az kellett volna, hogy kiugorjon a sárga göncéből ijedtében.
Lucas végigsimított karján, a lány pedig állta tekintetét. Nem kapta el, csak kicsit elvörösödő fülcimpája jelezte, hogy zavarba jött. Aztán gyorsan a szájához emelte poharát, és olyan mohón nyelte az italt, hogy félre is ment. Köhécselt egy sort, és közben kezével integetett, hogy jól van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833261#post833261][b]Lucas M. Deighton - 2021.06.27. 18:21[/b][/url]

- Talán csak rossz a tanítási módszere, vagy másra terelődött a figyelmed a tanulás helyett - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azt nem gondoltam, hogy Lili olyan nagyon buta lány lenne, legfeljebb szétszórt és néha naiv, meg talán álmodozó. Pár dologban hasonlítottunk is, ezt már csak magamban jegyeztem meg, majd mikor szóba jött a menhely, el is hívtam Lilit. Ezt vehette akár már egy második randinak is, pedig még az elsőn sem voltunk túl, de azért hívtam, hogy több időt tölthessek vele, mert a tavas incidens óta már nem igen kereste a társaságom, és ez zavart.  - Nincs mit, cserébe ő fizeti az italokat - elnevettem magam, persze csak vicceltem, mert biztos, hogy ez a pók nem fog minket meghívni semmire sem, akkor inkább már gyorsan eliszkol. Viszont Lili itt maradt, még nem pattant fel, még nem hagyott magamra, ami jó jel volt, tekintve azt, hogy párszor ez már megtörtént. Az is igaz, hogy ezúttal nem történt köztünk semmi olyan dolog, ami után  aztán kiborulhatna, pedig nem esett volna nehezemre, hogy megcsókoljam, sőt…igazából vonzott is a közelsége, nem is tudtam megállni, hogy ne érjek hozzá, de mégis fékeztem magam. - Hé, minden okés? - aggódva figyeltem, ahogy félrenyelte az italt, egy picit finoman hátba is veregettem őt, figyelve, hogy biztosan jól van-e, közben viszont megérkeztek a gőzölgő pizzák, s máris az asztalon termettek.
- Köszönjük, kérhetnénk még két üdítőt? - mosolyogva kértem a pincérlányt, mert fogyóban voltak az italok, majd a finom gőzölgő olasz kajára pillantottam, s magamba szívtam az illatát. - Ez mennyei, nézd hogy nyúlik a sajt - mutattam, ahogy egy szeletet próbáltam elválasztani a többitől, majd bele is haraptam, de túl forró volt, ezért legyeztem a nyelvem, meg ittam rá a hideg kólából, hátha lehűti majd. - Ennyit az ízlelőbimbóimról - jegyeztem meg egy kínos mosollyal. - Neked hogy ízlik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833263#post833263][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 18:51[/b][/url]

- Tutira az utóbbi lesz - nevetett a kezébe Lili. - Víta meg is mondta, hogy nem koncentrálok eléggé. Pedig próbáltam én, de hát annyi minden izgalmasabb volt még abban az üres, uncsi szobában is, mint amit meg kellett volna értenem épp a leckéből.
A pók mentőakció sikerrel zárult, és természetesen nem kerülte el Lili figyelmét, hogy ezzel milyen közel került hozzá Lucas. Mintha csak direkt kereste volna a lehetőséget. Talán pók se volt? Ő nem látta legalábbis, szóval kénytelen volt hinni a fiúnak. De nem is volt ő olyan, aki hátsó szándékot fedezne föl bárki tettei mögött is. Még ha az illető egy-két alkalommal már igenis élt a helyzet adta lehetőségekkel. Most is könnyedén az ajkai után kaphatott volna, vagy akár Lili az övéinek, de nem tette. Talán végre megértette, hogy valószínűleg az utolsó lehetősége lenne rá, bármennyire is vágyott Lilkó is ugyanarra.
Csak hogy ő többet is akart. Igaz, nem tudta pontosan mit, és még abban is voltak kétségei, hogy kitől, de abban biztos volt, hogy nem akarja hagyni a navinésnek, hogy csak a testi örömöknek éljen vele.
Gondolatait egy kisebb köhögőroham, majd a pizza érkezése szakította félbe, amire Lucas egyből le is csapott, kábé, mint aki hetek óta nem evett. Lili nagy, kíváncsi szemeket meresztve figyelte, ahogy máris az arcába töm egy szeletből. Ő még az előbbi rövid fulladásos jelenete hatása alatt állt, szóval kómótosabban látott neki az evésnek.
- Azért a nyelved ugye megmarad? - kérdezte nevetve, miközben ő is kezébe vett egy szeletet, és fújkodni kezdte.
Beleharapott, egyből a meglepetés ízt keresve, és arra gondolt, hogy ha Lucasé nagyon rossz, talán nem is baj, hogy leégette az ízlelőbimbóit. Az övé viszont paprikás krumplis utóízt adott, amivel túl sok gondja nem volt, csak nagyon fura volt egy pizzán érezni azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833267#post833267][b]Lucas M. Deighton - 2021.06.27. 19:09[/b][/url]

Talán szóba jött volna más is, ha nem jelenik meg a pultos lány a pizzákkal, s ezzel nem zavarja meg kettősünket. Így viszont nem maradt más hátra, mint hogy együnk egy kis pizzát, meg amúgy is éhes voltam, így nem kellett kétszer mondani, a sajátomra szinte azonnal lecsaptam. A mohóságnak azonban ára van, nekem is fizetnem kellett, méghozzá a nyelvem hegyével, ami úgy megégett, hogy még a hideg kóla sem hatott, hiába szürcsöltem befelé. Lili persze jót nevetett rajtam, mire komolyan kaptam fel rá a pillantásom.
- Hiányolnád, ha nem lenne mi? - kérdeztem nevetve, bár rájöttem arra, hogy ezzel olyasmire utaltam, amire talán Lili most nem is akart gondolni. - Amúgy még nem halt el, ennek olyan…pörkölt íze van - jegyeztem meg, szerencsére a pörkölttel nem volt bajom, nagyon szerettem, de ezúttal már óvatosabban haraptam, előtte még fújtam is, mert nem volt célom a nyelvem teljes felületét elpusztítani.  - Amúgy te mindig ilyen csöndes vagy? - kíváncsian pillantottam rá, mert az eddigiek alapján úgy tapasztaltam, hogy sokszor harapófogóval kellett kihúzni belőle a szavakat, kivéve amikor edzeni jártunk, mert akkor viszont csak mondta és mondta, hogy gyerünk Lucas, még egy kör, még kettő, nyomj ki még tízet stb. Egy igazi kis hajcsár volt. - Mesélj már valamit magadról , és ne azt mond, hogy nincs semmi - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, hátha végre megnyílik egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833269#post833269][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 19:43[/b][/url]

Különösebben éhes a lány ugyan nem volt, de ez sosem gátolta meg abban, hogy egyen. Imádott enni, és mindent is megevett, ami elé került, szóval ennek a pizzának sem volt kegyelem, hiába gondolta az kis, vékonyka szőkét elnézve, hogy megússza némi csipegetéssel.
De persze nem randi lett volna, ha közben nem beszélgetnek, ezzel persze Lilkó is számolt, és úgy sejtette, Lucasnak szüksége lehet a nyelvére is hozzá. Ő csupán emiatt aggódott, hogy talán odalett e beszédképzéshez oly fontos szerve a másiknak, de a navinés persze máshol járt gondolatban.
Lili kinyújtotta a nyelvét válasz gyanánt, és inkább újabb falatot kanyarított le pizzaszeletéről fogaival.
- Phöri? - kérdezte teli pofizacsival, és megcsillant a szeme. - Adzz ed faladod?
Ki is nyitotta a száját, de aztán gyorsan kapcsolt, hogy ez így nem fog menni. Rágott még kettőt, nyelt egy nagyot, majd leöblítette narilével is, mielőtt ismét előrehajolt, kinyitott szájjal, és picit kidugott nyelvvel, hogy oda bele kéne tenni bizony azt a pizzát.
Ha kapott a másik kajájából, elégedetten rágcsálni kezdett, közben elgondolkodhatott azon, amit kérdezett tőle Lucas. Furcsálkodott a dolgon, mert általában arra szoktak panaszkodni esetében, hogy be nem áll a szája. Mindig mondta a magáét, és különös volt, hogy a srác szerint ez épp ellenkezőleg van.
- Úgy tudom, nem - felelte végül. - Szeretek dumálni mindenféle izgiségről, meg dolgokról, amik szintén érdekesek. Csak azsd hiszeb - harapott újabb falatot - te nem nagyon akartál eddig beszélgetni velem.
Mást annál inkább akart, de ezt most nem akarta a szemére vetni. Új lap, tiszta, meg minden. Ugyebár.
- Szívesen elmesélek bármit, ami érdekel. Kérdezz csak, én addig rágok - mondta, azzal benyomta az első szelet végét is a szájába, ujjal nyomkodva be a kikandikáló részét. Jóízű nyammogásba fogott, közben kíváncsian pillázott a vele szemben ülőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833273#post833273][b]Lucas M. Deighton - 2021.06.27. 20:05[/b][/url]

- Aham, marhapöri - bólogattam mosolyogva, a magyar ételek közül ez volt az egyik kedvencem. Mondjuk az egy kicsit bizarr volt, hogy a pizzának ez volt a meglepetés utóíze, mert hiányoltam így a szaftot, meg mellé az uborkát, de egye fene, végül is, pizzáról beszéltünk, így ez még pont belefért, és amúgy is, jobb volt, mint amire számítottam. Lili szemei is felcsillantak, úgy tűnt, hogy kedveli a pörkölt ízt, mert máris le akart csapni a lehetőségre, el is nevettem magam, hogy teli szájjal máris pizzát lejmolt. - Miért adjak? Még le sem nyelted, amire ráharaptál - nevetve ráztam meg a fejem, ezúttal a lány tűnt mohónak, de azért csak megkínáltam, a szeletet a tátott szája felé nyújtottam, s hagytam, hogy kedvére harapjon belőle magának. Ezután folytattam én is az evést, egyáltalán nem zavart az, hogy beleharapott, onnan folytattam tovább a pizza fogyasztását. - Hé, ez nem is igaz! - ellent kellett mondanom, amikor azt hozta fel, hogy eddig nem akartam vele beszélgetni. - Emlékszel még a Szilveszterre? Akkor is dumálni akartam veled, azért is mentem oda hozzád - mondtam komolyan, nem elnevetve a dolgot, hogy tényleg komolyan is vegye. Pedig volt ott több barátnője, mégis hozzá telepedtem le beszélgetni, csak aztán kicsit máshogy alakultak a dolgok, ezt viszont már nem hoztam fel.
- Neee, ez így nem megy - nevetve ráztam meg a fejem. - Most megkérdezhetném, hogy mi a kedvenc színed , meg ilyenek, de arra gondoltam, hogy Te mondhatnál magadról valamit, amit úgy érzel, hogy megosztanál velem, aztán én is mondok valami olyat. Mit szólsz? Vagy aztán kérdezhetsz bármit, na? - kezdtem alkudozni egy mosollyal két falat pizza és egy nagy korty kóla közt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833405#post833405][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.06.29. 23:23[/b][/url]

Elnevettem magam a válaszán. - Tudod, ez már egészen oroszos volt. Még a végén felveszel tőlem egy kis modort - cukkoltam a férfit. No nem mintha abban a hatalmas országban nem lennének hegyek vagy bármi hasonló, de a mi népünk szeretett két lábbal a talajon állni. A cirkusz természetesen egészen más téma, ahogy a balett is. Büszkék vagyunk azokra is, de pontosan azok csinálják csak, akik értenek is hozzá. A többiek meg meg se próbálják, csak elvből elutasítják. Mint Viktor. - Szerencse, hogy rád sík terepen van szükségem. Horizontális testhelyzetben többnyire - utalgattam egy kislányos vigyor kíséretében. Átkaroltam a derekát, és egy puszit leheltem orcájára. Véletlenül se akartam, hogy elmenjen a beszélgetés egy olyan irányba, ahol nem tudom neki kifejteni a terveimet. Hallania kellett róluk, és beleegyeznie, mert… számított a véleménye. Igen, Darya Mikhaila Kazanova életében először valaki más beleegyezését kéri, hogy csináljon valamit. Mintha csak egy másik életben lennénk, ahol az orosz szívem nem fagyott volna be a sok évnyi várakozásba, elutasításba és stresszbe, amely azért ért, mert a legjobb akartam lenni. Viktorral az egész életem felfordult.
- Valami olyasmi. De nem úgy - háborodtam fel, és lesöpörtem magamról a kezét. Mármint semmi bajom nem volt azzal sem, ha esténként egy kicsit olyat is belevittünk az edzéstervbe, de éppenséggel nem erre utalgattam. Most nem. Tényleg. - Úgy értettem, hogy rendesen. Erősítés, futás, evés, minden. De mindegy, együnk inkább - kuncogtam a hasa hallatán. Amúgy is alig lehetett vele bírni jelenleg. Végigsimítottam a haján, és lehajoltam egy csókért hozzá. Örültem, hogy ott van nekem. Hogy már nem évődünk, és számíthatok rá. Ahogy ő is rám.
- Mikor lesz kész a pizza? - kérdeztem rá, habár még mindig nem volt nagy kedvem enni. Inkább azért tettem, hogy lássam az elégedettséget csillogni a szemeiben. Minden egyes étkezés egy háború a számomra, de támogatása segít megnyerni a csatákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833486#post833486][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.30. 23:11[/b][/url]

- Néha én is ezt a szót használom, néha azt, hogy őrült vagyok, de hát, azt mondják, olykor kell ilyennek is lenni.
Tudom, hogy sokan nem értenének ezzel az egésszel együtt, de valahol mélyen, vagyis, nem is olyan mélyen, megvannak bennem az emlékek, az élmények arról, hogy hogyan vélekedtek rólam. Na nem mintha égető vágyat éreznék aziránt, hogy férjhez adjanak, vagy éppen úgy kelljen élnem, hogy bármelyik hazamenetellel kaphatok egy képet, hogy na ő lesz a férjem, mert nem, csak jó lett volna, ha nem engem hibáztatnak azért, mert megszülettem. Nem irigylem az aranyvérű lányokat, nekem jó életem volt anyával, szerettem vele élni, szerettem a gyerekkorom, a tinédzserkorom, sőt, ebben a pillanatban a felnőttkorom is szeretem. Majd pár hónap múlva, óóó Istenem, akkor már közel sem leszek ennyire kiegyensúlyozott, és vicces, hogy egyáltalán nem Erika miatt. Viszont most minden szép és jó.
- Azért lesz segítségem. Richárd támogat, egészen beletörődött már, hogy egy gyerek nagyapának fogja hívni, és ott van Benő is, Marcell is, nagyon sok jó és erős férfikép lesz jelen az életében. Csak, egyik sem lesz az apukája. Meg aztán ott lesznek Benő szülei, akik szívesen lesznek a pótnagyszülei, szóval egy csomó embertől lejmolhat majd édességet, mert azt nagyon szereti.
Már most olyan szeretettel és természetességgel beszélek Erikáról, mintha már itt lenne, mintha hetek, sőt hónapok óta lenne az életem része. Hamarosan, igen, hamarosan tényleg az lesz. Valóságossá válik, és a közös életünk elkezdődik.
- Tudom, hogy nem nagy vígasz most, de remélem, hogy sikerül minden, amit elterveztél. Te mindig kedves voltál velem Zsófi, és tele vagy csodás értékekkel, amiket egy nap majd a családod is értékként fog felfogni. Talán, mire kiházasítanának, már enyhül az egész mizéria, és nem lesz kötelező a férjhez menetel, vagy, legalább a nők dönthetnek arról, hogy kihez mennek hozzá. Már az is nagy előny lenne, nem? Válogathatnál te is, nem csak ők.
Ki tudja, hogy lesz-e ilyen valaha is, de az ember mindig remél, szóval remélek én is, hogy idővel majd azt mondhatja, csillogó arccal, hogy ő választott férjet. Már az is valami lenne. Én pedig örülnék neki. Egy kis könnyebbség, ha nem csak áruként tekintenek rád.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833549#post833549][b]Süveges Lili - 2021.07.01. 18:40[/b][/url]

Emlékezett még a szilveszterre, de mennyire hogy! Ott kezdődtek a bonyodalmak, és a változások kapcsolatukban. Bár akkor még csak egy ártatlan csók volt, sőt, inkább szájrapuszi, ami elcsattant köztük, és ha Olívia nem tudja meg, talán soha semmi más sem lett volna belőle, de megtudta, és ami azóta történt, elfeledhetetlenné tette azt az estét.
Mindenesetre jó volt arra gondolni, hogy akkoriban még valóban csak beszélgetni ment oda Lucas a lányhoz. Lenyelte a lejmolt pizzát, örömködött egy kicsit a valóban pörköltös utóízének, majd megcsóválta a fejét.
- De amúgy igazából nincs is olyan hagyományotok, amire akkor hivatkoztál, ugye? - kérdezte immár talán sokadszor, de remélte, hogy előbb-utóbb megerősíti gyanúját.
Persze az ajánlat szerint a kérdezés joga még nem volt az övé, szóval bólintott egyet. Jó, tud ő mesélni magáról, ha kell, csak ha kihűl a pizzája miatta, lehet kicsit morci lesz.
- A kedvenc színem a lila. Vagy a kék. Esetleg a zöld. Nem.. a sárga? Mind? - megrázta a fejét. - Igazad van, ez nem jó kérdés, túl sok rá a jó válasz. Mesélem akkor mondjuk a családomról! Vítáról már hallottál.. de ő amúgy csodás, mesés ízlése van, gyönyörű mindig, és közben okos is. Csak kicsit zárkózott. De így meg még izgisebb! És elég szigorú, de amúgy kedves is, már amikor épp nem lát engem. Ja és akkor van egy bátyám is, Nimród, aki egy angyal. Nagyon kedves srác ám, az utcában, ahol lakunk, szerintem minden lány bele van zúgva. Mármint akik nagyjából egyidősek vele. De az öreg nénik is mindig örülnek neki, meg csipkedik az arcát. Aztán az öcsém.. hát ő szerintem rám ütött. Kis ütődött, de nagyon édes. És szeret rajzolni. Mindent is lerajzol. Majd mutathatok képeket, némelyiket meg is bűvölték anyuék, hogy mozogjanak.
Még nem hűlt ki a pizzája, szóval harapott egy újabbat.
- Te jössz! Nem is tudom, van-e tesód! Van? Nincs? Talán? A padláson egy eltitkolt, gonosz iker?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833737#post833737][b]Reiner Kende - 2021.07.04. 22:32[/b][/url]

Már megmondta a csajnak is: mellette megindulnak belőle a szavak. Azzal, hogy Róka csendesebb ő sokkal többet beszél, és tényleg mindenféléről. Amennyi szarság mostanába körülveszi a családjával kapcsolatban tök jó, hogy attól kicsit elvonatkoztathat ilyenkor.
Jókedvűen felnevet azon Róka milyen arcot vág a sütögetés hallatán. - Jó, csak egy ötlet volt - von vállat végül, nevetése kedves mosollyá lesz visszafogottabb. - Nem rendezek bulit, hogy a frászt hozzam rád - teszi hozzá. - De szülinapom lesz hamarosan és ötletelek - vigyorodik el szélesen. Ilyenkor a családja berendezi a puccparádét, de idén végre Kendének lehetősége van olyanokkal ünnepelni, akiket szanaszét ad. Lehet Róka inkább skippelné, mondjuk azzal sincs gáz, annyira még tényleg nem ismerik egymást.
Követi Rókát az asztalhoz, ujjai kopognak aprót annak lapján és dobja le magát vele szemben. Elmosolyodik, ahogy a vörös kezébe kerül az menü, a másikat forgatja maga felé és szürkéskékje zizeg végig rajta. - Oké, lehet kikérem a fél étlapot - szusszan, majd dől jobban bele. Döntenie kellene, de basszus tökre jól néz ki szinte minden is. - Van halas pizza! - örül neki akár egy gyerek. Lapoz kettőt a desszerthez, amit kénytelen skippelni a szezon miatt, majd bólint. - Te szereted a halat? - pillant fel a lányra, hogy lássa a reakcióját, majd a baby sharkot halkan dudorászva választ magának innivalót is. - Megvagy? - pillant fel mögüle Rókára, laza mozdulatokkal csukja össze a kezében a desszerteket is. Gyakorol egy kis önuralmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833858#post833858][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.06. 15:27[/b][/url]

Kedvesen nevettem fel a szóhasználatra. Igen, talán az őrürt kifejezés is illik a helyzetbe. Legalábbis fog, bizonyos helyzetekben biztosan. Nekem soha nem lenne elég erőm és energiám ahhoz, hogy egyedül felneveljek egy gyereket. Már ahhoz se, hogy valaki mással neveljek föl egy gyereket. Az én szüleim pedig sosem fogadnának be a családba valaki olyat, aki nem az ő vérükből származik. Nem tekintenének rá úgy, mint örökösre, saját unokára, úgy, mint ahogy Lídia gyerekeire fognak. A kérdés az, a vérszerinti gyerekeimre fognak-e valaha úgy tekinteni, mint Lídia gyerekeire. Már ha lesznek, és remélem, hogy nem. Ha már hozzá kell mennem egy idegenhez, legalább a gyerekektől kíméljen meg Merlin!
Mosolyogva hallgattam, ahogy mesél. Jó az, ha az embert ennyien támogatják egy ilyen nagy döntésben. Vajon az én családomból lenne bárki is, aki mellém áll? Norina valószínűleg igen, de ő az egyetlen.
- Akkor megbékélt azzal is, hogy nem vérszerinti utóddal ajándékozod meg? - Bár, ha így gondolkodna, talán a nevére vette volna a lányát, amikor megszületett, és nem hagyta volna különcként felnőni. Ha a saját lányával nem tudott rendesen bánni, egy unokához talán annyira sem tud jól hozzáálni. Ha viszont Zsófi bízik benne, az azt jelenti, hogy a férfi talán felelősségteljesebb. Azért még így is remélem, hogy nem Richárd lesz az, aki el akar majd venni.
Nem számítottam a hirtelen dícséretre, csak meghatott mosollyal pillantottam hát Zsófira. Tényleg reménykedtem benne, hogy igaza lesz, de a családom teljesen másképp gondolkodik, mint én. Az eljegyzésemig pedig sokkal kevesebb idő telt el, mint reméltem, hogy fog.
- Őszintén szólva nem hiszem, hogy megváltoznak majd a dolgok, de majd kitalálok valami - szóltam keserűen.
A pizzámnak közben lassan már a fele is elfogyott, én pedig teli hassal dőltem hátra a széken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833963#post833963][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.07.08. 16:26[/b][/url]

- Muszáj lesz. Szeretném, ha a családod legalább egy szikrányi potenciált látna bennem, mielőtt kétrét görnyedve kezdenek el röhögni azon, hogy kit vittél haza, és vagy azt kezdik el kérdezgetni, hogy hol rejtegeted a valódi barátodat, vagy elkezdenek lehetőségeket ajánlani.
Valljuk be, ezek a kis vicces megjegyzések egyáltalán nem alaptalanok. Én leszek ott a kis hülyegyerek, ami elég sértő, tekintve, hogy Magyarországon egy jó, sőt, kiváló kondiba lévő, egészséges sportolónak számítok. De Oroszországban... ott nem vagyok más, mint a nyikhaj hülyegyerek. Az se kizárt, hogy ha meglátnak, azt hiszik majd, hogy mágia miatt van velem a lány, pedig semmit sem vetettem be, hogy mellettem kössön ki. Semmi törvénytelent.
- Horizontális testhelyzetben?
Emelkedik meg egy kicsit a szemöldököm, miközben játékosan visszakérdezek. Ó igen, édesem? Hát úgy szeretnél? A puszin meglepődök, érzékelem, hogy nem csók, éppen ezért próbálom még idejében fordítani a fejem, hogy azért az ajkai az ajkaimat érintsék, de ő a gyorsabb, és hát a fene vigye el, ez a nő most éppen valami olyasmibe kezdett, amit az állapotára való tekintettel próbáltam elkerülni. Mielőtt még bárki messzemenő következtetéseket vonna le, szeretném jelezni, hogy téved. Kazanova kisasszony nekem negyven kilósan is és százhúsz kilósan is ugyanannyira a szerelmem, de mondjuk annak jobban örülök nyilván, ha egészséges értékeket tudhat a magáénak, és ha már egészségtelen, akkor meg inkább több, mint kevesebb. Lassan eljutok odáig, hogy gyógyító legyek, szóval ezekkel a dolgokkal is tisztában vagyok.
- Ami azt illeti, elég régen voltunk már horizontális testhelyzetben. Vagy bármilyenben, ahol nincs előírt viselet.
Azért annyit engedjen meg a világ, hogy nyelvem hegyével finoman megérintsem a füle mögötti érzékeny területet. Egy apró jelzés, hogy kívánom őt, nagyon, nehogy azt gondolja, hogy teljesen kihűltem, mert szó sincs erről. Viszont érzem, hogy valami fontos van itt, hogy ez most egy olyan pillanat, amikor nem kérdéses, hogy nincs szex, helyette kétszáz százalékos odafigyelés van.
- Együtt örömben, izomlázban. Amúgy sem szeretnék felhagyni az edzéssel, összehangolhatnánk kettőnkét. És, hogy mikor lesz kész? Most. Boszorkány vagy, mondták már?
A most csak egy szó, de kivételesen tényleg eltaláltam, mert ahogy felkelek, már érkezik is a csilingelés, hogy hahó, készen vagyok. Mint a villám, elléptem tőle, aztán vissza, hogy egy gyors csókot nyomjak az ajkaira, aztán megint vissza, de már pizzával. Nagy jövő állna előttem, mint vendéglátási alkalmazott.
- Pizza a 'la Darytor. Tudtad, hogy ez a shipnevünk? Elég markáns, mintha egy orosz és egy mexikói szerelemgyereke lenne. Az csíp egy kicsit, az nem csíp, de sok a sajt rajta, az meg a pokol tüze, egy kis tésztám maradt, de túlment a feltét, szóval csak óvatosan.
Visszahuppanva, mielőtt enni kezdünk, elkapom a kezét, és rámosolygok, de ez a mosoly most más, ez most valahogy minden érzelmet magába foglal. Öröm, bizalom, büszkeség, szerelem. Erős és határozott érzések.
- Nagyon büszke vagyok rád. Én is gondolkoztam a jövőn.
Elhúzva a kezem, elveszek egy nagyon sajtos pizzát, és teszek rá egy kis csípős ketchupot. Erre más nem való.
- A gyermekgyógyászat irányába szeretném folytatni a tanulmányaimat. Ezzel dolgozhatok a faluban és az iskolában is, sőt, ami azt illeti, lenne egy hely a faluban, fél év múlva, amennyiben helyben maradnék, és, arról még nem beszélgettünk, hogy mi lesz a Bagolykő után. Szalamanton, Bogolyfalva, Oroszország. Mindegyik mellett és ellen is vannak érveink, és még van egy kis időnk, tudom, de lassan úgy kell majd csinálnunk, mintha felnőttek lennénk.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833970#post833970][b]Bánki Barnabás - 2021.07.08. 19:04[/b][/url]

Belián

Talán nem annyira meglepő, hogy habár csak pár napja, hete van újfent itt, a papírok máris halomban állnak az asztalán. Pedig ő tényleg azt hitte, hogy már képes lesz kézben tartani ezt az egészet, elvégre a menedéknél sok mindent meg kellett tanulnia és néhány hónapig segítség nélkül is sikerült megoldania a dolgokat. De a pizzázó más, ráadásul úgy érzi mindig, amikor átlépi a küszöböt, mintha még a falak is árgus szemekkel néznék és azt várnák, hogy melyik pillanatban bukik orra. Ami mellékesen majdnem minden másnap megesik.
Gondterhelten indul ki az irodából egy nagyobb bögre kávéért. Kezében ott piheg néhány papír, melyeket legalább egy órája próbál átnyálazni. A pultra teszi őket, hogy még véletlenül se löttyintse rá az italt, mert így is elegendő folt van már szerencsétlen papírokon. Míg fő a kávé, tekintetét lassan vezeti körbe a helyen és meglepetten veszi észre a régi ismerőst, akinek látványától mintha sok súly esne le a földre a vállairól.
Magához vesz még egy bögrét, amit szintén felönt feketével és a papírokat hátrahagyva indul meg régi alkalmazottja felé. – Végre egy ismerős arc – lelkesen teszi le Belián elé a kávét. – Esküszöm már azt hittem, hogy mind kihaltatok – nem tudna egyet se említeni azok közül, akikkel napi kapcsolatban volt és találkozott volna mostanában velük. – Mi szél hozott erre Belián? Csak nem a nosztalgia? – a kezét a másikkal szemben lévő székre teszi ezzel kérdezve, hogy helyet foglalhat-e, s ha igenlő választ kap, lehuppan vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833995#post833995][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.07.09. 07:58[/b][/url]

- Azzal nem feltétlenül hiszem. Szerintem ő úgy van vele, hogy idővel majd úgyis jön valaki, aki majd annyira levesz a lábamról. De támogat, és tudom, hogy szeretni fogja Ririt.
Mondjuk érdekes, hogy pont az apám gondolkozik így, hogy ő vágyik erre, amikor nekem a vezetéknevét se adta, nem házasodott össze anyával, mert, hogy nem tudott volna hűséges lenni hozzá. Ha legalább az egyik teljesül, pontosabban, ha összeházasodnak, akkor egy törvényes házasságba születek, és akkor nem kérdéses, hogy ki vagy, de ha ez megtörtént volna, akkor legalább nem kerültem volna a peremvidékre, mint fattyú, akit el kell ismerni, hiszen aranyvérű, de a saját apjának se kell annyira, hogy elismerje. Szóval ez egy picit visszás, de nem erőlteti már a dolgokat, szerintem megértette, hogy mit jelent az, hogy a gyerekkorom merőben más volt, mint a kortársaimé, akik többsége mostanra házasságban él a neki választottal. Nem bánom, de nem feltétlenül hiszem, hogy a lányomat akárcsak próba szintjén is kiteszem majd ennek. Öntörvényű gyerek, majd, ha ő akarja, akkor úgyis férjül vesz valakit.
- Azt mondják, az egyetem nyújtotta cserediák programok kiválóak, akár két évig is tarthat.
Kacsintok rá, miközben lassan szedelőzködni kezdek, fizetek, és felkelve egy kicsit eligazítom a ruhám. Szeretem, ha tökéletesen áll, és minden a helyén van. A rendre való magas fokú igény már csak ilyen. Engem nem zavar, sőt, azt mondják, kifejezetten hasznos, ha valaki szeret takarítani, és szereti a tisztaságot. Nem vagyok őrült szinten, nem mániám a takarítás, én inkább kikapcsolódásként tekintek rá. Kellemes tevékenységnek, ami levezeti a nem kívánt stresszt és feszültséget.
- Lassan indulnom kell, de küldj egy baglyot, és akkor összehozunk egy találkát a házak ügyében, rendben?
Gyors búcsúval köszönök el tőle, mielőtt kisétálnék. Kint már a hozzám megszokott gyors tempóban haladok hazáig. Az a fajta ember vagyok, aki magabiztosabban sétál, ha vannak sarkai, sőt, a futás is kiválóan megy bennük. Talán színésznőnek kellett volna állnom? Nem, dehogy. De néha megmosolyogtat a gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834001#post834001][b]Radetzky Bercel - 2021.07.09. 10:40[/b][/url]

Először csak suttogtak róla, hogy itt van, csak egy-egy kósza szóbeszéd volt, hogy látták felbukkanni, de sosem volt egy darab megerősített forrás sem, ami arról számolt volna be, hogy a hír igaz. De aztán... aztán az asszony hazajött, és azt mondta, tényleg itt van. Én pedig, mint egy hős szerelmes, csapot, papot, pizzát, feleséget hátrahagyva rohantam és szaladtam, hogy lássam őt, hogy tényleg lássam. Hiszen olyan váratlan volt a búcsú, olyan üresség maradt utána. Ha már hozzászoktál ahhoz, hogy büntetésben vagy, nagyon furcsa az a pillanat, amikor egyszer csak azt mondják, hogy már nem vagy ott. És ők azt mondták. Nem kell jönnöd, mert elment. Hogy mi? Nem értettem, és napiokig nem is fogadtam el. Elment? Miért? Sosem derült ki.
De most itt van, és én futva érkezem, még arra se vesztegettem az időt, hogy a seprűmet magamhoz vegyem, és csak hasítottam át az utcákon, hogy végül itt legyek. Itt vagyok. Vigyorogva emelkedik, majd süllyed le a mellkasom, ahogy kicsit rendezem a vonásaimat. Mostanában elszoktam a kemény megerőltetéstől, ráadásul a bokám miatt nem igazán szerencsés, hogy csak úgy futkorászom, amikor megkértek, többször is, nyomatékosan is, hogy ha lehet, akkor ne erőltessem. Ennyit a fényes karrierről. Szertefoszlott. De a remény nem, így hát sietve szedem rendbe magam, ami nem igazán segít a festékfoltos, szürke mackóval és mélykék felsővel, amin kivételesen nincs semmi. Lehet nem is az én pólóm? De, csak valahogy mellényúltam, nyugi, semmi nőieskedés. Belépve az ajtón, ahogy megpillantom, széles vigyor jelenik meg az arcomon.
- Hát itt vagy... visszajöttél.
Bravó Sherlock, ezt a megállapítást ennél jobban már nem is lehetett volna kifejteni. Mégis, mintha lassított jelenetben tenném meg az ajtó és a pult közötti utat, hogy aztán oldalról átkaroljam Barnit. Bájos jelenet.
- Soha többet ne menj el.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834006#post834006][b]Bánki Barnabás - 2021.07.09. 11:43[/b][/url]

Bercel fiam

Kezdi érezni a ritmust, már nem a pizzázóét, mert azt valószínűleg még hosszú ideig nem fogja újra felvenni, hanem a zenéét, ami szól a rádióban. Most jól van, kezd megbékélni az új alkalmazottakkal, aki mondjuk messze nem olyanok, mint annak idején, de megteszik. A hely is kezdi elfogadni, vakolat még nem esett a fejére, az ajtók se záródtak be előtte, tényleg úgy érzi, hogy sínre kerül. Már csak az kellene, hogy néhány régebbi ismerőssel összefuthasson és érezhesse az otthont, amit körülöttük mindig is ott volt.
Gondolataiba kissé elcikázik, felidéz néhány jó és rossz pillanatot, s ebből az állapotból egy oldalról neki csapódó ember téríti el, akinek érkezését, mintha csak az égiek írták volna éppen erre az időpontra. – Te jó ég, kölyök – meglepődve, mégis boldogan öleli magához, akármennyire is nézhetnek ki nevetségesen ebben a pillanatban. – Igyekszem, de azért ennyire nem rázhatott meg a dolog, ne szórakozz – ereszti el a másikat nevetve, hogy aztán jól megnézze magának, mint egy gondos nagybácsi vagy mi. – Jó megnőttél ennyi idő alatt és már wc szagod sincs, ezt nevezem – még mindig nevetve mégis elismerően paskolja meg Berci vállát. – Gyere, igyunk valamit – invitálja meg régi higiéniai menedzserét a pulthoz.
– Mi a helyzet kölyök? Csak nem megint bajban vagy, hogy itt kötöttél ki? – vesz elő két poharat, majd egy-egy üveget felmutatva érdeklődik a másiktól, hogy mit inna és amelyiknél bólint, azt kiönti mindkettejüknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834159#post834159][b]Lucas M. Deighton - 2021.07.11. 20:13[/b][/url]

- Nem, nincs ilyen hagyományunk - mondtam egy mosollyal, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, mert tényleg nem volt ilyen. Igaz, az szokás volt, hogy csókot adjanak egymásnak szilveszterkor, de ez leginkább a párokra volt jellemző, mi meg nem voltunk egy pár. Nekem Olíviával kellett volna lennem, de őt mindig lefoglalta az újság, meg a kviddics, s azt hiszem, hogy még akkor is a szerkesztői tevékenységei után futott. S bár hiba volt ott ez a kis csók, az estém végül remek volt. S hogy ne csak arról beszéljünk, ami kapcsán akaratlanul is felmerülhet a volt barátnőm neve, inkább Lilit magáról kérdeztem. Amúgy is érdekelt, szerettem volna jobban megismerni, kértem is, hogy mondjon valamit. De mikor elkezdte sorolni a színeket, nevetve ráztam meg a fejem, mert nem egészen erre voltam kíváncsi. Azt hittem, hogy majd jobban megnyílik, s olyan dolgokat is elmond, amiket korábban nem. Végül azért csak belekezdett, mert szóba hozta a családját, ami már egy jó jel. Érdeklődve hallgattam, s egy kicsit meg is lepett, hogy a Víta nevű nővérén kívül még egy bátyja és egy öccse is van, őt eddig valamiért elhallgatta. - Nahát, szép kis család. Persze, mutass majd, kíváncsi vagyok rájuk - bólintottam mosolyogva, miközben kortyoltam az italomból egyet. Jött a kérdés, éreztem, hogy én is sorra kerülök, de igazából már felkészültem rá, s talán nem is esett most úgy nehezemre ez, mint régen. - Nem, egyke vagyok. Másfél éve vett magához a nagynéném. Apám börtönben van azt hiszem, anyám meg… jobb helyen - röviden mondtam csak, nem is akartam ezt kifejteni, Lili ebből pontosan tudhatta, hogy nem épp jó körülmények közül jöttem. - A nagynéném amúgy jó arc, néha beugrik a faluba , majd egyszer bemutatlak neki - meséltem egy mosollyal, s újra haraptam a pizzámból, aminek lassan a végére is értem.
- Huhh, fullon vagyok - mondtam, ahogy kieresztettem a pocakomat és meg is paskoltam. - Érdekes volt így pörkölt utóízzel, nem volt rossz, de máskor szerintem a hagyományost választom - mondtam nevetve. - Neked hogy ízlett? Akarsz még desszertet? Vagy elmenjünk sétálni? - kíváncsian pillantottam rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834470#post834470][b]Süveges Lili - 2021.07.18. 20:18[/b][/url]

Mivel (nagyjából) jól nevelt volt, teliszájjal nem mondott semmit, egy ahát se, de határozottan bólogatni kezdett a "vallomást" hallva. Tudta ő! Persze, hogy nincs semmiféle hagyomány, de hát akkor nem sejthette. Azóta se lett kevésbé rászedhető, és Lucasnak egyébként is nehezen mondott nemet, mint azt az eddig történtek bizonyítják.
Neki nagy családja volt, Dom a Halálos Iramból bizonyára helyeslően bólogatott volna, de ahogy hallgatta aztán Lucas beszámolóját, Lilinek kissé összefutottak szemöldökei, szemében a sajnálat tükröződött.
Szegény srác, se testvérei, se szülei.. legalábbis akikre számíthatna. Nem is gondolta volna, és csak méginkább bántotta, hogy nem volt alkalmuk jobban megismerkedni, mielőtt közel kerültek volna egymáshoz. Nem azért, mert emiatt a szőke elutasította volna őt, csak jobb lett volna...
- Szívesen megismerkednék a nénikeddel. Nekem is van kettő. Ők együtt laknak, és az egyik unokatesóm is a nyakukon él, szóval tök jó fejek, mert elviselik őt.
Miközben rágta az utolsó falatokat, azon tűnődött, mondania kéne-e valamit arra, hogy a vele szemben ülő nem ülhet le ugyanígy a szüleivel vacsorázni, de végül úgy találta, nem szívesen beszélgetne erről a navinés. Talán később, máskor. Talán ha kettesben maradnak.. és a társalgás lesz csak terítéken.
- Én is jóllaktam - simogatta meg hasát Lilkó is, és arcán boldog kis mosoly jelent meg. Olyan elégedett feje volt, amilyet kisbabák vágnak, mikor sikeresen végigmásznak az asztal alatt anélkül, hogy megállnának pihenni. - Finom volt minden.
Elmélázva rápillantott a szomszédos asztalnál fogyasztott lángoló fagylaltra, de mielőtt még egy nyálcsepp jelent volna meg szája sarkában, elfordult és megrázta a fejét.
- Nem, mehetünk. Sétáljuk le a vacsit - mosolygott rá Lucasra, és megpaskolta kézfejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834579#post834579][b]Lucas M. Deighton - 2021.07.20. 09:18[/b][/url]

- Szerintem a nénikém is szívesen megismerkedne veled - feleltem egy sokat sejtető mosollyal, amiből sok mindenre is következtethetett. A nagynéném igazán jó arc volt, és szerintem kedvelte volna Lilit is. - Akkor a nénikéid tényleg jófejek, de ez már csak ilyen, nem? - mondtam nevetve, utalva arra, hogy általában az ilyen rokonokra mindig lehet számítani. Nekem is a nagynéném volt a mentsváram, még ha nem is fejeztem ki felé, azért hálás voltam neki, amiért nem hagyott magamra ott Bostonban, és magához vett. Sokkal jobb volt így, mint hogy nevelőszülőkhöz kerüljek, ezt viszont nem fejtettem ki Lilinek, mert nem volt kellemes téma, nekem pedig nem az volt a célom, hogy lelombozzam őt. - Örülök, hogy már nem vagy éhes, az éhes Lili félelmetes - mondtam nevetve, ezzel cukkolva őt, majd kiittam az üdítőm utolsó negyedét is, így már a pohár is ott árválkodott az üres, nyomokban pizzamorzsát tartalmazó tányér mellett. - Tuti? Látom, hogy bejön az a fagyi, biztos nem kérsz? - kérdeztem nevetve, de mivel nem kért, felálltam én is. Gondolkodtam azon, hogy illik ilyenkor, aztán egyszer csak a kezemet nyújtottam Lilinek, ha megfogta, én is rátekertem ujjaimat a kézfejére, majd megindultam vele ki a pizzériából egy kis sétára, hogy ledolgozzuk a finom falatokat. - Szép időnk van, lassan megy le a nap - jegyeztem meg, ahogy a sétány felé indultunk, ilyenkor szép volt, nyugodt rész. Egy kicsit mégis frusztráltnak éreztem magam, mert nem voltam egy randiguru, nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, engem az ilyen szabályok megkötöttek. - Öhm…- rámosolyogtam, mert tényleg fura volt így randizni. - Bocs, hogy csak most hoztalak el randizni, általában nem szokásom randizni - vallottam be, egy kis zavart mosoly is felütötte fejét az arcomon. - De kedvellek amúgy és megcsókolnálak, de ha szeretnéd, ezentúl lehet, hogy csak sétálgatunk és nem érek hozzád, ígérem - emeltem fel a jobbomat esküként, hogy biztosítsam, nem lesz több faház, ha nem szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834617#post834617][b]Süveges Lili - 2021.07.20. 17:34[/b][/url]

- Igen, azt hiszem. A nénikékbe bele van kódolva a jófejség. Bezzeg a saját gyerekeikkel nem azok, de a testvérük gyerekei az tök más - nevetett Lilkó is.
Kicsit furcsálkodott ugyan azon, hogy Lucas miért tartja az éhesebbik felét félelmetesnek, de mivel az volt most a lényeg, hogy teli a bendő, nem is állt le ezen morfondírozni. Talán úgy csillog a szeme, mint a rajzfilmekben, mikor annyira éhesek már, hogy mindenféle finomságnak halluzzák a másikat. Pedig erre tök nem került sor, és még mikor már kifelé tartottak, se találta úgy, hogy Lucas emlékezteti őt egy jó magasan megpakolt fagyikehelyre.
Miután fizettek - mert persze furcsa lett volna anélkül elmenni -, Lili pillantása a felé nyúló kézre siklott. Beharapta ajkát egy pillanatra, de jóformán azonnal érte nyúlt, és összefűzte ujjait a navinésével. Ezt követően pedig szinte szökellve lépkedett mellette, csak azért nem emelkedett el, mert tele volt a hasa pizzával.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - duruzsolta, a lemenő Nap felé pillantva. Szép idő volt, valóban. Kellemes, nem túl meleg, a levegő is mozgott kicsit.
- Nekem meg ez volt az első, szóval nekem sem szokásom.. de vele.. szóval Olíviával biztos voltatok. Nem? - Kissé félve hozta fel a témát, de egyúttal kíváncsian is, hogy vajon mit vált ki vele Lucasból. Ha zavarja, talán még nincs túl rajta. És akkor hiába ez laktak jól, csak ettek egy jót.
Kicsit elpirult a következő szavakra, majd elnevette magát. Ez a Lucas! Akkora hülye majom! De ezúttal nem haragosan gondolta mindezt.
- Megcsókolhatsz, ha szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834776#post834776][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.24. 17:04[/b][/url]

Akárki akármit mond, hogy apró és nem hatalmas karriert ígérő munka ez, neki nagyon sokat segített és adott. Segített beilleszkednie, nyugodtan mozognia emberek között, miközben legalább az irodán tudták, micsoda ő. A törzsvendégek nyilván több alkalom után össze tudták tenni, mégsem fintorgott senki, amikor eléjük tette az ételt, vagy éppen csak beszélt velük pár szót, amikor reggel a kávét szervírozta és olyankor jól esik pár szó. Azóta sok minden történt és sok minden változott, libikókázott, fent, majd lent, megint lent és így tovább, most fogalma sincs hogy hol billeg, annyi biztos, letette a fenekét és kivárja a pillanatot. Odalépnek hozzá, így rendel: kávét kér, feketén és egy sonkás-szalámis pizzát, sok kukoricával. Bár nyilván nem miatta fognak többet rátenni, de jól esett kimondania most neki, hogy mi a speciális. Kapott néha ő is olyan megrendeléseket, amiket nem értett, aztán rájött, hogy a glutén nem valami szósz és a paleo az, amikor ki kéne mennie mammutot vadászni, és azt tenni a tányérra. Lehet maradi, de ő annak idején csak a kenyér héját nem akarta megenni, hálás a sorsnak és a kórságnak közben, hogy nem szenved ételallergiában, mert akkor lehet minden kajálás előtt sírva fakadna.
A pincérnő eltűnik, ő pedig a kitett szalvétával kezd origamizni. Csak hajót tud, meg repülőt, de azok kiválóak, viszont a szalvéta repülésre nem, így hajó készül. Érzékeli, hogy érkeznek felé, úgy hiszi, a pincérlány, hiszen kávé is kerül elébe, végül azonban más hang üti meg a fülét, amelyre felemeli a fejét.
- Barnabás! Szia! - széles mosoly kerül arcára és eltolja maga elől a félkész művét. - Dehogy is, olyan vagyok, mint a csótány. Egy atomvillanás sem tudna – persze, ez nem igaz. Ha csak a közelmúltat nézi, a csontsovány önmagára gondol, arra, aki a sötét szobában várta a halált. Igenis kitudna, de nem akar, már nem. Ezt azonban illedelmesen ki fogja hagyni a beszélgetésből, mint mindenki másnál. Még az sem tud kísérleteiről, akinek kellene. De nem fog soha beszélni erről Neki, eldöntötte. Ezt a titkát, és érzéseit magával viszi majd messzire.
- Ó, nagyon is a nosztalgia. Illetve, hallottam, hogy visszajöttél és látni szerettelek volna – bólint, ahogy jelzi, leülne, a hely szabad, meg úgymond, rá is várt. Akadálya nincs. Elhelyezkedik a férfi és ő is, majd kényelembe helyezi magát. Saját lábait húzza a szék alá, hogy ne egymás bokáját rugdossák véletlen. Hallotta mi történt anno, azonban neki abba semmi beleszólása, így ítélete sincs. Tiszta lap? Valahogy úgy.
- Mesélj, merre jártál? - érdeklődik első körben. Mert mindig jobb másokat hallgatni, mint mesélnie magáról, ugye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=834956#post834956][b]Lucas M. Deighton - 2021.07.28. 19:59[/b][/url]

Miután jól kiveséztük a családtémát, meg a nénikéink funkcióját és jó szokásaikat, elfogyott a pizza is, s immár jóllakottan indulhattunk tovább. Belém már semmi sem fért volna, de biztos, ami biztos, rákérdeztem Lilinél, hogy nem akar-e fagyit, s csak aztán hagytuk magunk mögött a fagyizót. Kifelé menet a kezét is megfogtam, bár nem tudom, hogy miért, inkább csak ösztönszerűen nyújtottam, mert a romantika az nagyon nem volt a világom.
- Nincs mit, örülök, hogy mégis eljöttél - még egy mosolyt is megengedtem felé, már bátrabban, mert bizony idefele jövet még az is kérdés volt, hogy vajon eljön-e. Bizonyára haragudott rám a történtek miatt, én meg nem akartam magyarázatot keresni a tetteimre, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogy. Ha meg is bántottam, azt biztos, hogy nem szánt szándékkal tettem.
Közben, ahogy a sétány felé vettük az utunkat, s épp nem tudtam, hogy mit is mondjak, elárultam, hogy tőlem távol áll ez a randevúsdi, s úgy tűnt, hogy Lilinek is újdonság volt ez. -  Hááát, a mi megismerkedésünk egész máshogy ment, szerintem sosem vittem el randizni, nem emlékszem rá. Az lehet, hogy beültünk kajálni, de akkor már egy pár voltunk - meséltem Lili kérdésére, majd elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, csak azért nem mertem megtenni, mert azt gondoltam, hogy akkor megint leszidna, veszekedne velem és faképnél hagyna. Ezért inkább csak közöltem vele, hogy mihez is lenne kedvem, hagyva, hogy dönthessen. S talán nem kellett volna meglepődnöm a válaszán, azért mégis rámosolyogtam, majd meg is csókoltam, s végül hazakísértem, miközben tök sok mindenről beszélgettünk még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=835494#post835494][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.08.08. 20:06[/b][/url]

Minden kis porcikám vágyott már rá, hogy fizikálisan is olyan közel kerüljünk újra egymáshoz, mint ahogy lelkileg. Ebben egyáltalán nem segített az a kis erotikus moment, és az utalgatások se. Tudtam, hogy félt, és én ezért nem is nyomtam annyira a dolgot, de nehéz volt az ellenállás. Kicsit lehunytam a szemeimet is, csak hogy az elhatározásom megint nyerjen a szexuális vágyaim felett. Beszélnünk kellett a jövőről. Kellett valami megfogható, amit várhattam, amiért küzdhettem. Balett nélkül túlságosan is üresnek éreztem az életemet. Hiszen mire vagyok még jó, ha nem cirkuszi artistának vagy balettosnak?
- Végülis a magyar zászló színei hasonlítanak a mexikóira - vontam meg a vállaimat. Tetszett ez a név, olyan, amit mindenki ki tud mondani. Mondjuk szerencsére a Viktor is elég gyakori név Oroszországban. Legalább ezzel nem fog kitűnni a férfi.
Előre nyúltam, hogy kivegyek egy szeletet a körből, mikor elkapott Viktor. Meglepődve kaptam rá a fejem, de pillantásom egy szemhunyásnyi idő alatt lágyult el teljesen. - Igen? És pontosan min? - kérdeztem, és hozzá hasonlóan én is kiszedtem egy szeletet - természetesen a csípősből. Orosz gyomrom van, bírnia kellett, nem is volt kérdés. Szemeim közben folyamatosan vissza-visszakaptam Viktor felé. Figyeltem minden egyes mondatát, és még egy kicsit nem kellett legalább ennem. Néha elmosolyodtam, mikor láttam, hogy engem néz, aztán visszakomorodtam.
- Én… lemondok Oroszországról. Minimum évi kétszer vissza kell járnunk a nagyiékhoz, de… nem akarlak elszakítani a családodtól. Sokkal jobb neked itt, és majd én is megtalálom itt az utamat. Nem éri meg kimennünk - jelentettem ki magabiztosan, és még bólogattam is. Már régen eldöntöttem a kérdést, sajnos az ispotályban elég sok unalmas órám maradt rá, amikor nem tudtam mást tenni, csak pihenni és mindent is túlkomplikálni az agyamban. - Viszont akkor főváros. Bogolyfalvához túl sok emlék köt - húztam el a számat. Szép és csúnya egyaránt. De az utóbbi időből több volt a másikból. - És Pesten amúgy is több a lehetőség - érveltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=835554#post835554][b]Hayden M. Wilson - 2021.08.10. 19:01[/b][/url]

Valahogy a szöszke mellett elfogja egyfajta spontaneitás, és hajlamos olyan dolgokat is megtenni, amiket amúgy nem igazán kellene – vegyük példának azt a csókot a folyosó közepén. Ha csak visszagondol rá, már elfogja a vörösödés, mert alig képes felfogni, hogy tényleg megtette, méghozzá nem sokkal azután, hogy az iskolába érkezett. De egyébként is, rettentő furcsa, hogy mikre rá nem tudja beszélni Reiner.
- Rendezz csak bulit. Csak engem ne hívj meg – válaszol azonnal. Őt nem zavarják ezek az események, amíg neki nem kell neki is megjelennie. Valamivel azért persze biztosan meglepné, valami hasznos sportkiegészítőt venne neki, de hogy elmenjen egy ilyen nagy társasági eseményre az közel kizárt. Kezd helyre jönni, nem kívánja kockáztatni mentális épségét.
Halkan nevet, ahogy a másik azt mondja, az étlap felét megkóstolná. Ő is érzi, hogy egy lovat is képes lenne megenni egészben, de ott a kisangyal a vállán, aki figyelmeztetni, hogyha nem akar gurulni, akkor jobb lesz, ha visszafogja magát, még időben, és nem rendel semmi többet a szükségesnél.
Bólogat, hogy van halas is, bizony, ő mondjuk olyat nem kér, a hallal annyira nincs jóban, mint kellene. Megeszi, persze, mert jót tesz meg egészséges, de ha lehet választani, akkor a csirkét jobban szereti. Ingatja is a fejét a kérdésre, hogy szereti is, meg nem is, de látszik rajta, hogy most azért ha nem muszáj nem kajálna be valami vizi állatból.
- Én szerintem uncsi leszek és megmaradok a borsósnál. Megteszed, hogy rendelsz nekem is? – Legszebb nézését veszi elő a kéréshez, mintha nem lenne magától is egyértelmű, hogy egyedül nem igazán képes boldogulni az ilyen szituációkban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=835933#post835933][b]Reiner Kende - 2021.08.19. 18:21[/b][/url]

Általában könnyen barátkozik, talán mert nem szokott elvárásokkal az emberek elé állítani, nem ítélkezik és nem kíváncsiskodik, mégis hozza a kattant önmagát és egészen hamar érzi, ha valaki nem kér belőle többet. Ami tökre jól is van úgy. Érted, nem mindenki szereti a ropit nutellával, meg persze bele is törhet és akkor nem pont úgy alakul, ahogy tervezi. Kajánál maradva, a mai pizzázást sem tervezte, de szürkéskékje automatikusan esik Róka füzetére és futja át a szavakat, hogy a végére érve vigyorogjon el egy halk nevetéssel megspékelve. - Vettem, Róka - bólint is mellé. Na, a lánynak akármennyire megvan a maga stílusa, a navinés prefektus szétadja és az alakuló barátságukat elnézve mondhatni kezelni is tudja. Viszonylag. Ha nem, akkor majd maximum Róka bemancsol neki. Jó, ezzel is nyilván csak viccel. Ha az első találkozásuk alkalmával, mikor megcsókolta nem kapott taslit, csak nem most kezdik el.
Figyel, hogy a túloldalon eldőlt-e a választás, majd mosolyogva bólogat, hogy még szép, hogy megteszi! - Jaja, persze. A borsós frankó választás, inni meg olyat kapsz... A dude itt dolgozik, Móric - teszi hozzá még. - Ő mondta, hogy kevernek ilyen gyümölcsös szmötyit, ami nagyon finom. Állítólag. Ha nem, megiszom a tiedet is - legyint, hogy amiatt igazán ne aggódjon. Majd rendelnek neki mást akkor... esetleg, amit szeretne, nem lenne hátrány. Miután leadta a rendelést dől hátra és fürkészi a vörös arcát.
- Beszéltem az ismerősömmel, aki Csabán amerikaifocizik a muglikkal - mosolyog egyre szélesebben, majd kérdővé vált tekintete csillan. - Azt mondta, hogyha van kedved nyáron valamelyik edzésre elnézhetsz. Mondjuk akkor gondolom mennék veled, szóval az úszással kell alakítani. Persze, ha van kedved - tart egy kis szünetet, hogy megvárja Róka reakcióját. Közben a málnás innivaló is megérkezik. Biccentve megköszöni és fordul vissza a vöröshöz. - Meglepődött, hogy lányt érdekli a sport, mondom, ha tudná... - nevet jókedvűen. - Már csak azért is bírnám, ha odamennénk és megmutatnánk neki, hogy el volt tévedve - előrehajol és kortyol az innivalóból. Ez az alkalom arra is jó lenne, hogy levezetse a családja miatti feszültséget.