Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hatodjára megy el a giccses vázák sora mellett és ekkor áll meg. Felpillantva kutatja tekintete a táblát, amely az irányt mutatná, de úgy néz ki, most istenesen átverte. Ha volt mostanság hülye ötlete, akkor ez az egyik, hogy egyedül vágott bele ebbe a körútba. A reklámmal ellentétben őt baromira nem izgatja a svéd vegán húsgolyó, ellenben az, hogy átrendezné a szobáját és beszerezne hozzá pár új dolgot, igen. Unatkozott, elindult és bár így, gyalog nemigen fogja hazacipelni a kimondhatatlan nevű könyvespolcot, attól még pár apróságot összekapdosott. Ezekkel felszerelkezve lépkedett előre avval a céllal, hogy ő most majd fizet, elmegy enni, míg a következő vonatot eléri vissza, csakhogy hiába követte a kissé hangos családot, akik szintén nagyon fizetésre készültek, már őket is elhagyta. Fújtat egyet, majd indul el ismét és kitartóan eltökéli, hogy majd most sikerrel jár.
Kínjában énekel, ahol fél óra múlva a kiállított ágy szélére huppan le. Vádliját megdörzsölve néz körbe és sóhajt. Koránt sem szofisztikált szavait mormogja a tervezők felé, akik megépítették a tökéletes labirintust, ahol az Isten pénzét is el lehet költeni, mire valaki kiszabadul. Beletúr a zsebébe, hogy a neten keres valami kiutat, de amennyire lassú most a hálózat, inkább feladja. A nyelvét rágcsálja, a kijelzőn táncolnak az ujjai, majd feloldva azt, a híváslistába lép bele. A neveket figyeli, majd ugorja át, hogy ő biztos nem ér rá, amaz otthon sincs, nem mintha olyan hosszú lenne, akikkel beszélni is szokott. Végül, szusszanva bök rá lakótársa nevére, lesz ami lesz.
- Vedd fel, vedd fel, vedd feeel - halkan mormolja, miután füléhez emeli és rugózik párat az ágyon. Elégedetten hümmög, ahogy szabad kezével nyomkodja meg a matracot. Még a végén haza akarja ezt is vinni, szóval minél előbb szedik ki innen, annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A patikák közelében ólálkodott, ólálkodik megint. Erős a késztetés, hogy bemenjen, hogy megvegye és ismét magába döntse. Szükséges bájitalait már régen, időben beszerezte a kórságra, ez csupán egy vágy, annak a vágya, amelyre mostanság túlságosan is rákapott. Utolsó utáni alkalom volt, amikor egy fülledt hajnalban ijesztett magára, a fürdőszobában ülve, reszketve. Ott volt vége valaminek, az elkeseredett próbálkozásoknak és a félelemnek. Rá egy hétre már szakemberrel találkozott és a Telihold után megesett az első alkalom is. Elindulni mindenhova nehéz, hát még haladni is rajta, követni az ösvényt. Elmondott mindent, minden apró titkot, óhajt, bármit, amit csak lehetett. Lebontotta egy idegen előtt a falat, mert vele szemben nincsenek elvárásai; amíg fizet és tart, addig azt kapja, amire vágyik: hogy valamit visszakapjon önmagából.
Ma ugyan nem volt foglalkozás, de nehezen tartja magát. Nem kelt jó lábban, talán kialvatlansága kezdi felemészteni a hangulatát, ami, valljuk be, alapvetően ingadozik mindig is. Végül, minden késztetés ellenére nem ment be egyik ajtón sem, ugyan nincs az a pokoli meleg, mégis érzi, hogy kissé megizzadt a tenyere és homloka. Látja maga előtt, ahogy talán holnap veszti el a csatát és lépi meg, ma, mégis, csak három gombócnyi fagylaltot vett, a bevásárlólistán kívüli tételek mellé. Ezek táskájában pihennek, ő pedig az árnyékba húzódott le, miután körözgetett kicsit. Elégedetten ízleli a dinnyés ízt, most az jön, a csoki a tetejéről már elfogyott. Olyan átlagos kép ez, aminek lennie kell. Átlagos napok kellenek, rutin, amelyben megleli a biztonságot, szokások arra, ha esetleg megbillenne és szüksége lenne valamire. A vásárolgatás nem az ő terepe, néha el van vele, szerencsére ennek tárcája örül inkább, mintsem ő maga. Az ég felé pillant, hiszen némi esőt jósoltak, egyelőre azonban ennek csak körbe van némi jele, mintha ott megragadt volna és csak körbe öleli a fülledt levegő a városkát, mintsem megáldaná egy kis csapadékkal. Felsóhajt és foglalkozik a dinnyearomával tovább, miközben agya csendben kattog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valami vérszegény vigyort villant egy előtte elhaladóra, aki épp furán néz rá, mert az ágy rugózását teszteli. Nem mintha két méterrel arrébb nem éppen a tökéletes TV-fotelben döglene egy alak, aki megunta az asszony körözését és kinevezte azt a helyet férfimegőrzőnek. A vigyor lekonyul, abbahagyja a mocorgást és próbálja kitalálni, mégis mi a francot mondjon. Nem hiszi, hogy újat tudna mutatni, hiszen hosszan tartó egy fedél alatt való életük során már mindent látott és mutatott, a jót, a rosszat, a legrosszabbat. A közelmúlt nem éppen a legjobb élménynek számít, többször mordultak egymásra, mint azt illene, most viszont mintha kezdne visszatalálni legalább az alaphoz, onnan meg már minden rendben lesz. Legalábbis, eddig a napig. Mert oké, hogy ha részeg és bénázik, ha éppen kibújt a farkasbőrből és egy kupakot nincs ereje lecsavarni, de józanul, tiszta fejjel ekkora kreténnek lenni, még saját magának is külön művészet. Fújtat egyet, orrnyergét dörzsöli meg, miközben ujjaival a telefon hátlapján kocogtatja körmét, amit még nem rágott le.
- Minek neked telefon, komolyan – és ilyenkor van az, hogy az emberek a felénél felveszik és akkor kínosan valahogy menteni kell a helyzetet. Szerencsére maximum az utolsó szó hallatszik be, ahogy végül kapcsol és felveszi. Felcsillan a remény, hogy valaha még látja Bogolyfalvát és nem lesz biodíszlet különböző osztályokon. Tény és való, kényelmes az ágy, el is alszik rajta ha kell, és este a biztonsági őrök bizonyára kikísérik szívesen, de addig nem várna.
- Sziaaa – mintha a másik nem éppen minden haragját próbálná a telefonon keresztül a nyakába zúdítani. Ó érzi ő, csak inkább nem foglalkozik vele, hiszen szükség van rá, nagyon is, hangja vidám, mintha ezer éve nem beszéltek volna, nem pár órája, amikor elköszönt. - Igazából, eléggé fáj, szóval lehet mindjárt meg is történik – pillant le, a sok séta miatt már érzi, de hogy leszakadna? Dehogy is, viszont a költői túlzás nagyon is kell.
- Figyelj, égető szükségem van rád. Tudom, rettentő elfoglalt ember vagy, de… nos, majd szépen kérem – mézesmázos ugyan nem, de hízelgő, mindjárt bókolni is kezd, ha kell, de nem, csak nagy levegőt vesz végül.
- Az a nagy helyzet, hogy mennyire vágod te az IKEA-t? Mert azt hiszem, vagyis nagyon úgy néz ki… - mert akkor maradjon egyenes és mondja ki. … - Hát eltévedtem. Itt ülök egy fasza matracon és abban reménykedem, hogy leszel-e a hősöm – nem. Vagyis de, mert addig nem fogja békén hagyni. És akkor most jöhet a röhögés, kicsit eltartja a fülétől a telefont, mert érzi, bármi is lesz, az hangosan csapódik majd vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, hogy mégis kellett volna az a húsgolyó, mert akkor nem érezné azt, hogy mire bármi is történik, az éhenhalás szélére kerülne. Még csak az kéne, hogy a fáradtság mellé még az is odaüljön és akkor hisztizik majd, mint valami hülye picsa, mert már menne nagyon. Amúgy is, csak hát van egy olyan bibi ebben az egészben, hogy valahogy meg kell fűzni a másikat. Lehet Baj-t kellett volna hívnia, de mivel úgy gondolta, lehet ott van nála az a pasas most is, nem kellene belerondítani. Viszont kevésbé lenne fájdalmas és kínszenvedős, az tény. Jót röhögnének, mert ezen már csak azt lehet, semmi mást. Most mit bánkódjon, bosszankodjon, mert lehetne az is, hogy most ő vörös fejjel kiabál, üvölt, de semmi értelme. Mindenre van megoldás, melyik hogyan könnyebb. Talán Denis épp a legnehezebb fokozat, de aligha lehet fokozni már a dolgokat. Még mindig nem dobta ki, még akkor sem, amikor bizonyára eret vágott volna a másik attól, ami hangulatot vitt a házba. Viszont változott, ott már biztosan otthon érzi magát és rég nem visít azon, ha lengébb, vagy épp semmi se takarja. Ellenben, most jobban izgul, mint valaha.
- Hogyne. Arról vagyok híres – mármint a kirabolásról. Leülni a sarokra még oké, más nem nekiáll kornyikálni és kiírja, hogy egy ötezresért abbahagyja. Vagy mást is lehet a sarkon keresni, csak éppen ahhoz még nagyon nappal van. Nem mintha gyomra lenne rá.
Amint leokézza – aházza, pontosabban –, hogy vágja a helyet, már bele is csap a közepébe. A csend frusztráló kicsit, majdnem hallozni kezd, amikor a másik mégis megszólal.
- Itt vagyok az IKEA-ban és eltévedtem. Órák óta keringek, mint gólyafos a levegőben és nem találom a rohadt kijáratot – elismétli hát, ha kell hatszor is, mert megérti, ez a hihetetlen helyzet, nem az, hogy Jóska UFÓ-t lát. Feljebb csusszan az ágyon, lábát mozgatja a ritmusra, lassan mint valami gyerek, akinek az anyukája nevét mindjárt bemondják a hangosban, hogy ugyan keresse már meg.
- Ez halál komoly, Denis. Nem a csodára várok, hanem rád. Vagy felőlem lehetsz csoda is, csak gyere – légyszi? Tenné hozzá, de mégsem. Választ nem kap, csak a várt röhögés tör ki. És nem marad abba, mintha csak egy várakoztató zene lenne, csak itt senki sem zongorán kalimpál.
- Csak nyugodtan, én ráérek – de azért az ő arcán is ott bujkál a vigyor, meg prüsszögve röhög egy sort, bár neki nagyobb a kínja. Sóhajt egyet, nemes egyszerűen végigfekszik az ágyon, aztán vár és vár. Majdnem észre sem veszi, hogy beszél ismét.
- Megvagy még? Oké. Már kezdtem aggódni, hogy ma öllek meg – szusszan egy nagyot, mintha aggódott volna. - A pokolban. Vagyis nem, ez Budaörs. Öhm… hálószoba lakosztály, kurva nagy ágyakkal? Nem tudom a címet – néz körbe, majd vissza a mennyezetre. - Akkor megmentesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az biztos, hogy nem unatkozhat mellette. Noha, minden bizonnyal, amikor felkaparta a szökőkút mellől, tuti nem erre számított. Nyugalomra, egy csendes valakire, aki hálából mindig főz, rendben tart mindent és ez így is van a mai napig, most is van kaja a hűtőben, rend is van, ellenben csend? Aligha. Vagyis félig. De semmiképp nem a nyugalom, az biztos. Rosszabb is lehetne, ez tény, ordíthatnának egymással minden másnap, ehelyett a röhögését hallgatja. Ez egy jó skill, hogy már az elején is sokszor sikerült neki nevetésre bírnia, most is megy, más kérdés, hogy nem viccel, hanem halálosan komolyan közli, hogy mi történt vele. Ha nem lenne pénze hazamenni, nem hívta volna, simán felül a vonatra, megbüntetettei magát a vasúttal, majd másnap kifizeti, ezen nem aggódik. De ajtót nem talál, nemhogy vonatot. Vagyis vonat van, fából, valahol a játékok között.
- Dehogy ölsz meg, tudom, hogy szeretsz – mégis, igaza van, abban, hogy beletoppant nem egyszer abba, amikor épp kikapcsolna. Isten lássa lelkét, már többször próbál olyankor lebegve közlekedni és levegőt se venni, vagy a maga módján ugyan úgy lemenni alfába, csak az ember nem ezt jegyzi meg, hanem azt, ha valami történik. A halál gondolata majd ott lebeg megint, kérdés, vajon mennyi marad belőle. Lehet elég lesz a végére egy gyufásdoboz.
- Nahh – mocorog ültében és kezet vált, mert a másik már zsibbad. - Tudom én, hogy milyen hatalmas tanári szellemed lett, de ebből nem akarok tanulni – mindjárt nekiáll duzzogni, viszont nem, ez még a kérlelős hangneme, amikor szépíteni próbálja a helyzetet. - Bármit megteszek? Próbáltam megoldani én egyedül – annyira, hogy menten át lehet írni a lakcímét erre a helyre. Komolyan, mit tudna még mondani? Ezer dolgot, de azért na, kicsit maradjon tartása is, bár nincs sok. Lehet inkább megint nekiindul, de érzi, akkor ugyan úgy felhívná, csak jóvalta hisztisebb hangnemben, hogy akkor eddig bírta. Az emberek nézik meg, vagy az ágyat, miközben próbál békés arccal kommunikálni.
- Hogyne, máris. Igazából tök mindegy, hogy hol nem tudom, merre van a kijárat – tápászkodik fel, nyekeregve pár sort, mert a tagjai elgémberedtek. - Majd összezsugorítod és beletesszük szatyorba. Tudsz te ilyet – beszél erről úgy, mintha teljesen természetes dolog lenne mágiával megoldani. Akkor már menten néz új konyhapultot is, szekrénysort. - Esetleg nézhetnék egy nagy kádat is, hogy végre tudjak hemperegni benne – dobja be, hogy ha már székek, akkor a fürdőszobában is lehetne valami új. A kocsira támaszkodik és elindul, bár fogalma sincs, hol a konyharészleg. Mindegy, majd megleli.
- No, beleférek az idődbe? - csendben van, bár ez nem újdonság. Talán letette valahova a telefont és hagyja a faszba, kitelik tőle. - Hallooo – csak ne merüljön le addig, bár ahogy nézi, ez nem fenyegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallja, hogy valamit motoszkál, de ez semmit sem jelent, mert bizonyára, ahogy kizökkentette a zenből, már tesz és vesz, vagy éppen kimegy gödröt ásni, ahova kerül, ha egyszer hazatér. Ő meg csak szuszog és vár, hát komolyan, tudta ő, hogy nem lesz egyszerű, még az sem, ha simán csak nemet mond és kerek perec elküldi a fenébe. Denis-el semmi sem egyszerű, soha nem is lesz az és nem is akarja, nem az egyszerűség miatt bírja annak ellenére, hogy néha nyers és igencsak erős szavakat vág a fejéhez. Vagy épp, ahogy most is viselkedik. Csak egy nagyot sóhajt, mintha ő most már tényleg a toronyban gubbasztó királylány lenne, unalmasan könyökölve a párkányon és vár a megmentőre. Bár a sors iróniája, Denis inkább a sárkány, mintsem valami lovag.
- Kerestem a kifelé utat, csak ezek a sorok fogták magukat baszki és míg én csempemintákat néztem, átköltöztek máshova – dohog a lehetetlenen, vagy éppen nem az, de tényleg úgy tűnt, hiába balról jött, ha balra kanyarodott, akkor nem ott találta magát. - Nem majd egy helyben álltam volna órákig – pedig talán akkor lehet, hogy  meglelte volna valaki, aki segíthet. De pechjére, azokkal is elkerülték egymást, mintha nem is dolgozna itt senki sem, aki a sorok között mozogna vagy ha látott távolból, akkor mire odaért, az sem volt ott.
- Mennék én, de a konyharész is elköltö… óóó, de jópofa komód – talán hallani, ahogy megállva húzza ki a fiókokat, azoknak mélységét kutatva, vagy éppen a fogantyú jó fogását. - Keresem, jaja – kapcsol végül és indul tovább. Már megvan az irány, egy boldog nyikkanás-szerűt hallat, amint megleli az utat és indul előre, mintha most ez a feladat új erőt adott volna neki. Pedig már unja, tele minden cipője ezzel a hellyel és a kocsitologatással. Már elhaladt a tűzhelyek mellett, a pultokat is megnézte, közben a sajátjukat idézi fel és kutatja tekintetével a lehetőségeket.
- Összevagyok. De tudok úgy fájni, mint aki hatszáz éves és olyankor naaagyon jól esne kiáztatni magam – nem mintha a zuhany alatt annyira rossz lenne, de amikor az embernek az a csontja is sajog, amiről addig fogalma sem volt, jól jönne, ha nem kellene egy percet sem ácsorognia. Mindegyiknek van pró és kontra érve. - Meg hát tudod, lehet benne – és megszakad. Hallja a búgást, majd végül a csendet. Pislogva halloz bele többször is, majd elemelve fülétől, lepillant.
- Hogy kapnád be – már éppen dühösen nyomja a kijelzőt, hogy felhívja, addig hívja, ameddig létezik ezen a világon, amikor felvillan a neve. Pöccint egyet, majd visszaemeli a füléhez. - Jah, akkor jó. Szóval… a kád mellett érvelve. Lehet abban dolgokat is csinálni, szóval én meggondolnám. Bár ezt nem nekem kellene mondanom – elég furán hangzik az, hogy kampányol a kádban való szex mellett. Mindegy is. - Találtam, kettőt is. Az egyi… - és megint kinyomja, bár most közli, hogy le kell tennie. - ...ik. Az isten áldjon meg húsz gyerekkel – na ilyenkor mi van? Mered a telefonra, megáll és vár. Nem szólt semmit hogy jön, nem jön, bassza meg, akármi. Duzzogva ül le az egyik bárszékre – nesze neked, itt van a hülye bárszéked – és azért is csörgeti.
- Megetetem veled a széked, csak vegyed fel – oké, lehet, hogy most kezd már hisztis lenni. Körbe forog a bárszékkel és megállapítja, hogy ez nagyon kényelmes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy a nyakát nyújtja, mintha távolabb látná az egyik arcot, de pont nem arra néz, ahol ő is van, így aztán ennyi is volt a dolog. A tömeg másik felén van – ha ő az és nem csalnak szemei –, kiabálni meg pont annyi értelme lenne, mint ásványvizet venni egy ilyen helyen. Mármint érti ő, hogy van, aki vezet, de mindenki tudja, hogy az alkoholt is vizezik, az meg simán csapvíz, aminek olyan árat szabnak, hogy az embert elviszi az infarktus amikor kézhez kapja. Akkor már tartalmasabbra költ, ivott ő már esernyős, mentes koktélt is, na nem ma, hanem máskor, csak azok nagy része rettenetesen édes. A sör nem üt olyan hamar, azért is döntött ma emellett, bár becsusszant kettő vagy három rövid, amitől nem állt fejre szerencsére, csak kellemesen lazult le és engedi el magát. Vagyis engedné, ha éppen nem arról lenne szó, hogy elkeveredett. Komolyan meg van átkozva ezzel, most már bizonyosságot nyert a dolog, mert nem egyszeri és nem kétszeri a dolog. Már-már lassan muszáj lesz úgy kalkulálnia a programjait, hogy legyen vészhívása ha nem találna utat vissza, vagy plusz időt hagy arra, hogy szerencsétlenkedjen. Most esze ágában sincs senkit sem hívni, nem akar egyelőre Bogolyfalva közelébe keveredni, nagyon is jól érzi magát, főleg ahogy az agyát szép lassan elborítja a kellemes bizsergés. Nekikoccan valaki, de csak vigyorog, kikerül másokat, lötyög és libben. Nem annak érzi, de mások simán azt hiszik, hogy egy laza csávó és amit csinál, az jól is néz ki. Végül is, ha már feltalálja magát egyedül, rossz nem lehet. Talán minden korty nélkül elveszett bociszemekkel nézne körbe és körbe, ide sem jött volna eleve, de egy valamit megfogadott magának: kiélvez minden percet és kilép a kicsi, aprócska zónájából. Nem nagyon, de… valamennyire kell.
Ennek késztetése, ahogy, első látásra valaki idegennel lép kontaktba. Semmit sem tervez, semmit sem gondol, csak menne tovább, ahogy vélhetően a csaj is, mégsem jutnak előre, csupán közelebb egymáshoz. Az italt adta át neki, hirtelen megmozdulásként, majd ahogy közelebbről is meg tudta nézni, rájött, hogy nem is olyan idegen. Nevét hallja ajkairól, kicsit le és oda kell hajolnia, mint minden buliban, mert hangos a zene és ekkor esik le neki.
- Dóra! Hát ez tényleg az – Ákos testvére, találkoztak már futólag, bemutatták neki és volt is pár dolog, amikor egyszerre ügyködtek. Nincs nagy ismeret, viszont, így könnyebb, ha nem teljesen idegen. Nem úgy néz ki, mint aki ismeri mi történt eddig, vagyis, nem lát aggodalmat a tekintete mélyén. Ez már jobb, még jobb. Lássák csak azt, ami most van.
- Jöttem egy csoporttal, de azok… elkeveredtem – von vállat. Úgy néz ki, az ital jó választás, akaratlanul, bár nem nagyon látott még nőt, aki visszautasította volna. - Náhh. Dehogy kísérek levitásokat. Már szólóban – ha kísérne, akkor főleg nem itt lenne, hanem valami családbarát helyen. Műanyag poharát végül megemeli és a másikéhoz koccintja finoman.
- Egészségünkre – kortyol egy nagyot, majd a habot lenyalva szája széléről, még mindig kissé követve a zene ritmusát, figyel a másikra, tüzetesebben. Lenge ruha, ringó csípő, majd szökik vissza figyelme arcára. - És te? Kikkel? - mert biztos nem egyedül, és nem vele fog itt most mulatni. Egy ital, aztán mindenki megy a maga dolgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Keze ügyébe kerül a doboz ismét, így felvéve kortyol is párat. Jobb lesz minél előbb ledönteni, mert kezd megmelegedni és nincs is rosszabb, mint a meleg sörnél. Azzal komolyan büntetni lehet, mivel azonban a hűtő-bűbájt csak irigykedve nézi, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden az életben. A kosz ragad csak rá, nem a mágia, ebbe már beletörődött. Lábait lóbálja meg a vízben, kellemesen kúszik fel lábszárán a hűvös víz érintése. Ez az élet, akár így is nézheti, hogy ha ilyenekre van ideje, akkor nem lehet oka a sirámra. Sokaknak ennyi sem jut, nemhogy ízesített sör, lassan de biztosan keresi és találja meg az apróságokat az életben, aminek örülni is lehet. Vagyis próbálkozik. Annyira béna dolognak érzi ezt, meg önmagát is, hogy arra nem is talál szavakat, de ha egyszer segít? Ramaty lelkivilága keresett menedéket ezekben az apró pillanatokban, vagyis, keresi még most is, hiszen a rosszabb percekből egész szépen ki tudja húzni magát. Kell még idő, nem tudja mennyi, senki sem tudja megmondani és nem is kell. Igen, sok mindenben hibázott, csúszott ki és nagyolta el a dolgot, vagy éppen nem és csak annak érzi. Nem hibáztatta az sem, akinek mesélt erről, senki sem. Egyszerűen csak túl mélyen érzett és túl nagyot esett.
Hallja a háttérben a mozgolódást, de halovány, nem fordul meg. Már korábban is járt erre kocogó alak, vagy csak kutyával, más emberrel sétálók, szóval minek mozduljon meg. A lépések aztán közelednek, sebesek, sietősek. Talán megint egy futó, talán alaki most fog seggest ugrani a vízbe. Felszusszan, majd épp lehunyná a szemeit, amikor mellette teremnek. Annyira elbambult, hogy összerezzen és jajdul egyet, de pillanatnyilag megemelkedett pulzusa aztán hamar csökkenni kezd.
- Szia, Petya – mosolyodik el végül, amikor realizálja a csodás mosoly gazdáját. Lassan emeli ülésbe magát, teszi le a dobozt és néz fel rá, elvégre ülve még mindig alacsonyabb. - Látni, bizony. Egyre többet – fogalma sincs, mennyit és miket hallott, hogy mit tud, hirtelen tör rá, hogy mennyi mindenki csak hallomásból tájékozódhatott bármiről is. De minek terhelte volna ezzel, bármivel. Végül megpaskolja maga mellett a helyet, hogy bár egyedül akart lenni, ennek nem mond ellent.
- És veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, hogy a neve és a logika két külön könyvben szerepel néha, egyre erősebb, hogy néhanapján teljesen elhagyja, máskor pedig olyannyira megfontolt, hogy követni sem lehet. Még mindig ott van, mintha két ember lenne egyszerre: az, akitől a falra mászott, mert csak a fájdalom érződött belőle és ez a bohókás barom, aki tényleg azzal hívta fel lakótársát, hogy mentse ki a svédek börtönéből, ha lesz olyan kedves. Hogy melyikkel könnyebb és bánik szívesebben a másik, ez maradjon költői kérdés. Türelmesen vár, lépeget, keresgél, ha már olyan kedvesen meg lett kérve rá. Felolvas pár nevet félig halkan és reméli, nem fog démon megjelenni a közelében, vagy épp hozza el a Ragnarököt, mert az még a jelenlegi helyzeténél is kellemetlenebb lenne.
- Ki gondolt arra? Én próbáltam célozni a gumikacsákkal való relaxáló fürdőre – persze, hogy arra gondolt. A kényelemre inkább, mert az legalább állandó az életében, a szex meg… mivel megint nemigen ismerkedik és keresgél, így népmese lesz csupán. Vagy fogalma sincs. - Perverz disznó vagy, nem is tudom, hogy engedhetnek téged gyerekek közé – csóválja meg a fejét, mert bár várja, mint a Messiást, nem tudja kihagyni, hogy ne szóljon be neki, úgy a saját módján. De tovább fűzni már nem lehet, mert a vonal megszakad és nem úgy néz ki, mintha folytatni akarná.
Három csengés, négy, ettől a búgástól menten ideges lesz és kedve lenne kiabálni. Akkor végképp valaki idejönne és kivinné, miért is nem jutott eszébe, hogy mondjuk letolja a gatyáját, sipítozzon és akkor kikísérik kedvesen, csak éppen, a zsaruk kezei közé mondjuk. Egyre jobb kilátások lennének. Tovább búg, majd végül hallja meg kedvesnek is elmenő hangját, amiből aztán semmi jót nem sejteni.
- Mi lenne? Én még mindig itt vagyok, te meg sehol. Most tényleg azt akarod, hogy könyörögjek? - morog, mert nem akar, de ha kell… ó, már így is az agyára ment biztos. - Mi? Minek? - mászik le a székről és fordul lassan körbe és végül szúrja ki Denist. Ez az a pillanat, ahol kedve lenne a nyakába ugrani de valahol meg is fojtani a másikat.
- Cseszd meg! - kiált fel, kinyomja a telefont és a zsebébe tömködve szökken oda hozzá. Nem öleli meg végül, csak dobbant egyet, ahogy folytatja. - Azt hát. Annyit se mondtál, hogy fapapucs, csak a szokásos kedvességeddel húztad az időt – szusszan egyet, majd végül angyali mosollyal pislog felé. - Mit akarok? Hát eddig téged akartalak, most kijutni innen – bólogat. - No meg enni – pillant hátra a székek felé. - Japp. De nem tudom még, hogy agyonüsselek-e vele vagy sem. Amúgy mi a szarnak új? Összetört a segged alatt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Persze, hogy ezerrel beszél neki, amikor feszült vagy bármi van, locsog – kivéve ha teljesen leblokkol –, de most egyszerűen csak menni akar innen el, haza, bárhova, ahol legalább tudja, merre van a kijárat és úgy bármi más. Ehelyett még mindig a patentul kiállított bútorokat nézegetheti, fülénél meg ott a telefon és magyaráz. Kell ennél több? Igen, mondjuk az, ide elé, akinek beszél. Nem türelmetlen ember ő alapvetően, most sem az, inkább amikor kezd nyűgös lenni, olyankor nehéz minden. Mivel mostanság a mérleg csúnyákat billent oda és vissza, még nehezen viseli, ha a szituáció nem épp kellemes. Bár ezen már csak röhögni lehet, Denis szavain nem, mert süt belőlük, hogy oldja meg, ő meg nem emeli a seggét az biztos. Nincs életveszélyben, így nem is indokolt, csak szépen kér, kérne, ha nem nyomná ki állandóan a telefont. Jellemzően. Már-már obszcén sms írásra adná a fejét, amikor végül is, igencsak közelről hallja őt. És megint megszívatta, ahogy szép csendben eljött.
- Az anyád kiskésit – morogja, miközben karba tenné a kezét, de egyelőre a mutatott nő felé pillant, akinek Denis kezd beszélni. Felvonja a szemöldökét, szája nyílik a szavakra, majd csukja is be azt, ahogy koppan a dolog. Lakótársa karja lendül át a vállán, koccan sajátja a másikéval, nekidől hát és olyan bárgyú mosolyt ereszt, mint a szerelmesek szoktak.
- Ne mindenkivel oszt meg a hálószobatitkainkat… - kuncog is mellé, fél szemmel a nőt figyelve, akin nevetni támad kedve. Imádja ezt, amikor ilyenbe botlik. A jó öreg rasszizmus, legyen az akármi formában, most épp a homofób fajta, akinek már két, igazából csak egymásnak dőlő srác is elég ahhoz, hogy falfehér legyen. Ha olyannal lenne, aki nem Denis, most simán olyan nyelves csókot váltana, hogy hazáig szalad a közönség, de így csak pillog felé.
- Ezt nekem? Ajh, köszönöm édes – figyeli miket rak be, a flamingón tényleg felderül, olyan szinten, hogy ki is veszi és jól megnézi magának. Hát kész röhej, ez honnan jött neki? Nem is érdekli, megtartja. Visszatéve pillant rá ő is, majd a kedves kis szólásra, amit csak ő hall, senki más, elmosolyodik.
- Én hősöm – azzal fogja magát és úgy mind a kettejüknek egy utolsó csapást mérve, arcon csókolja a másikat. Látni rajta, hogy röhögést fojt vissza, ahogy kezével a derekán indul el, majd mikor már messzebb vannak, végre felröhöghet.
- És akkor most kivel menjek cipőt meg nadrágot venni? Veled, édesem? - tolja meg az utolsó szót, majd felszisszen. - Na, na, na. Ő velünk jön – torpan meg, majd határozott mozdulattal kapja fel a flamingót és teszi vissza a kosárba, majd indul tovább. Tény és való, hogy hálás, de erről majd később, előbb ennie kell hozzá.
- Ferenc mától velünk lakik – lapogatja meg a flamingó fejét. Ó, tudja is, hogy hova fogja tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akar arra gondolni, hogy ő függő. Csak olyan, akinek szüksége van valamire, hogy szinten tartsa magát. Ezzel azonban pontosan leírja azt, amit kerülni akar, amit tagadni. Ha valakinek problémája van, olyankor könnyű indokokat találni: ma rossz nap van, évfordulós stressz, hétfő, mert csak. Ezekkel nyugtatja magát, aztán utána, amikor elül, elmúlik, gyötri a lelkiismeret, hogy hiába ígérte meg, megint megtette. Erős szeretne lenni, gondtalan, megegyezik azzal is, ha arra a szinte jut vissza, ahonnét elindult. Nem kell több, az egy egészen jó pont és vicces, mert akkor érezte talán azt, hogy mennyire rossz és mekkora szarban van. Most pedig irigy arra az állapotra. Sok mindent máshogy tenne, máshogy csinálna, de ez a jelen bölcsessége, semmi több. Abban az állapotban ugyan úgy ugrana bele mindenbe, mint annak a rendje. De nem akar mégsem úgy gondolni magára, ahogy kinéz minden.
Megborzong, ahogy a fagyi szép lassan az ujjára csöppen. Igazából nem szeret tölcsérből fagyit nyalogatni, ő lassan eszi, szereti, ha kicsit már meg is olvad, de így nehéz, mert lefolyik. Otthon, dobozból, kehelyből valami helyen, rolettivel, de nem tölcsérben. Igazából nem is érti, miért vette, nyilván a pillanat heve, addig is itt lehet és elvonta a gondolatait másról. Így, hogy ne legyen nyakig, bokáig ragacsos, gyorsabban halad vele, mégis kézfejébe törli száját, amit meg aztán nadrágjába. Mert amiket a fagyi mellé adnak szalvéta néven, az minden, csak nem az. Vékony papírdarab, ami semmit se ér. Pont úgy, mint küzdelme az akarat ellen.
Ekkor hallja meg a nevét, méghozzá olyan hangon csilingelve, amit rég hallott. Kissé merevedik meg, holott… Nem a lány tehet arról, ami vele történt. Nellinek is megvolt a maga gondja, mégis, valahol odabent érzi, hogy szüksége volt rá és nem volt ott, ez pedig, valamit elrontott. De nem akarja, nem szeretné ráhúzni azt, hogy úgy érzi, sokan cserben hagyták, ami nem is helyes válasz. Mindenkinek megvolt a maga dolga, ő nem is szólt nagyon, főleg nem akkor, amikor Amerikáig menekült. Most viszont itt van, ahogy Nelli is nagy levegőt vesz. Le kell vetkőznie a sérelmeket, amik nem valósak. Mindent. Képes lesz vajon? Miért van az, hogy a mélypont óta, valahogy retteg minden találkától? Mit látnak, mit gondolnak, mit éreznek. Vagy éppen ő. Arcára húz mégis egy barátságos mosolyt, ahogy felé fordul.
- Szia, Nelli – még egy utolsó nyalintás, mert épp folyna le, fel is tartja az ujját, hogy egy pillanat, majd már lejjebb is engedi a kezét. - Semmi extra. Meleg, fagylalt és a szokásos, elvagyok. És veled? - érdeklődik, de nem mesél. Mit mondjon? Hogy üres, hogy épp bájitalra vágyik? Nem, nem húzhatja a kínjait mindenki nyakába. Nem közönség előtt szenved, felhúzza az álarcot. - Jól nézel ki – zárja végül, bókkal, megszokott udvarias felével, mintha semmit sem változott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Denis azt mondta, ne menjen egyedül vásárolni, hát nem tette. Mindjárt meg is írja neki sms-ben, hátha kettő másodpercig büszke is lesz, hogy tényleg betartotta. No, nem mintha ez motiválta volna erre az egészre, vagy a félelem attól, hogy ott hagyja. Először is, nem az IKEA-ba ment. Másodszor, Dimivel jött és van, mert miért ne tartsanak „csajos” napot, ahol főleg a szatyroké és az árcéduláké a főszerep, habos kávé hozzá meg egy kis pletyka. Mondjuk habot pont nem kért a kávéra, azt még mindig nem szereti annyira, de beszélni beszélnek.
Menet közben szerzett magának cipőt, kellemest a hasznossal jeligére, meg mert tényleg kell, de most nem a farmerok felé tartanak, arról le tud mondani, ha kell, vannak fontosabb célok. Adott egy élethelyzet, ami új, no nem neki, az övé unalmas, állandó, de vihető és élhető. Dimi aprólábas népének jelenléte azonban merőben más, amikor ott van, segít, vagy éppen hagyja magát legyőzni. Kifejezetten szereti, ha a hajával babrálnak, - bár a pillangós hajcsatokat reméli, hogy sosem fedezik fel – és úgy meglehetősen jól bírja, de persze, nem neki kell 0-24-ben figyelni rájuk és úgy, felelősség meg mindennel együtt nevelni őket. Erre nem kész, talán sosem lesz és nem is „fenyegeti”, hogy része lesz benne. Sok mindenről megtanult lemondani, ügyes, tele élettel és mindennel. Jelenleg három nagy kérdőjellel.
- Kizárt, hogy ekkora ember létezik – egy újszülöttre való rugdalózót emelt le az egy egyik polcról és ezzel a kezében fordul oda a másikhoz. Neki ez olyan most, mint gyerekként bemenni a bugyik és melltartók közé: jónak jó élmény, csak lehet perceken belül kirohan.
- Ezekre mondják a csajok, hogy „decukiiii”? - emeli meg az i-t, miközben visszaakasztja és odalép mellé. Fogalma sincs mit keresnek, vagy ha mondta, nem tudja, hogyan néz ki. Amikor ő volt gyerek, biztos nem volt ennyi cucc, vagy ahogy gyerekkori énjét ismeri, egy szál kukacban élte a világát. Hol volt akkor még benne gátlás...
- Mondjuk fene a pofájukat, egy kockás valamit se látok aludni, bezzeg a dínósat. Én is akarok – szusszan mellette, majd odales, mit ügyködik. Ez egy igencsak érdekes nap és még csak most jöttek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ő volt annyira mohó, hogy hamar eltűnt a kávé, így annak csak aromáját érzi nyomokban. Befelé látott egy automatát, amiben tudja, hogy hideg üdítők pihennek pár érméért cserébe. Nagyon arra fáj a foga, pedig hivatalosan nem bírja az ilyen helyeket. Mióta elkeveredett a svéd labirintusban, már mit számít, nem minden nap, hétvégén tolja, meg úgy nagyon, nincs mitől már tartania. Mintha egyes, régen benne ült félelmek és szorongások elhaltak volna, úgy van vele, mindennél rosszabbat élt meg, már semmi sem árthat. De azért van benne némi nyugalomra szolgáló csepp, biztos ami biztos alapon.
Így, Dimi örömére hozza a formáját, azt, akit anno megismert és akin mulatni lehet, ha beindul. Most ott hápog a sorok között, mint aki elfelejtette, hogy van egy húga, aki volt ekkora, meg úgy volt más rokonnak is gyereke, akit siheder korában a kezébe nyomtak pár kép erejéig. Néha belegondol, hogy abban a korban van bőven, ahol neki kellene, de erről lemondott szépen, most is csak segít, mint amikor átmegy hozzájuk. A ruhára mered, amin egy kis felhő van, ami mosolyog, majd visszaakasztja a fejét csóválva.
- Jó, én is láttam de akkor is. Simán elsőre azt hiszem, hogy kutyaruha – mert azoknak is van már, annyi, amit nem szégyellnek megvenni. Egy szőrmés kabátot viselő csivaván röhögte magát egyszer betegre. Abszurd. – Észre szoktam venni, ha leülök és a nyakamban lóg. De ők se ilyen picik – persze, mert megnőttek. Micsoda logika! Van itt minden, minden színben. Mondjuk ezek inkább kellemes, lágy színek, fekete egy sincs, azt csak a fura nevű webshopban kapna. Elég goth lenne, de talán menő is.
- Ezt is a brit tudósok mondták? – azok komolyan már mindent. Nincs is jobb dolguk a teázáson kívül. Legyint egyet, figyeli, hogy mi lesz a feladat. Mert ugye van. Ők férfiak, nem csak azért jönnek be, mert nincs más dolguk és imádnak ruhákat próbálni. Mindig van cél és ha az meg is van, vége. Vagyis, nem hiszi, hogy ezek után pedikűr és fodrász is lesz a napban.
- Ahhha, értem. Valami egyforma de ne túl... Ilyen – mutat a nagyon rózsaszín ruhácskára. Ez tényleg sok lenne. A vicces azonban még jól jöhet. El is indul, nagy hévvel, de nem jutott előrébb. Hasonlóképp csak a fejét vakarja.
- Itt van cicafüles meg dinófarkas pizsama. Gondolom az sem az, amit keresünk. Pedig a dinóból van zöld is – ecseteli mit talált, de mivel szülinap, tényleg komolyabban kellene vennie. Hát ebben lehet valami női segítség kellett volna, de a szándék is fontos. Vagyis, úgy érzi. Épp zoknikat nézeget, amikor Dimi felé néz végül.
- Bevallom, fogalmam sincs a babaruhákról, de ki nem hagytam volna veled a közös napot. Remélem elnézed nekem – ejt meg egy félvigyort majd visszalépked mellé. Előveszi a telefonját hümmögve végül.
- Figyu. Ne nézzünk ötleteket a neten? Biztos van ezer és abból kiindulva tökre tudnánk, hogy melyik sorba keressük. Na? – hátha úgy nem záráskor tessékelik őket ki, hogy ha meg van, ha nincs, menjenek szépen haza. Közben be is üti a keresőbe a kulcsszavakat és már nézelődik is, úgy, hogy Dimi is láthassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az élete megint kicsit komédia. Visszaköszön minden az előttről, hogy összetört és ez nyugalommal tölti el. Nem mosolyog az emlékeken, mert nem tud és nem akar, viszont nem könyörög a sorsnak egy szebb fejezetért. Csak sétál, apró ruhákat néz. Elvesz ő is egy apró zokni és a fejét csóválja.
- Régen ebben elfértek a mobiltelefonok. Nekem is volt, szörföző kutya volt rajta – bár azt kapta, de mindenesetre, a kis gombos csoda benne pihent, amíg el nem hagyta. Egy ideig működött csak az új készülék varázsa, aztán utána azzal verték be a szeget a falba. Csakhogy ezt a mostanival nemigen lehet, annak kijelzője azonnal törik, ha leesik, szegről nem is merne beszélni még a közelében sem. Főleg, mert akkor egy hétig csavarbolt hirdetéseket olvas majd. Nem is mer belegondolni, hogy most majd hány kismama, babadolog cuccot dob majd fel neki az internet. Mert hát az tény, hogy mindent IS figyel.
- Orosz tudósok? Hány vodka után? – a csíkos Adidas melegítőben persze. Jó, hát nem reprezentatív felmérést készülnek írni és ez a lényeg. Kell pár dolog, együtt szerzik be és minőségi időt töltenek együtt. Kis családi program.
- Jó, majd jövőre már más lesz. De a szeretet érzik és értik, az a lényeg. Meg, hogy hogyan kell tökéletesen a nagy fotók előtt a tortába tömködni a lábukat és a kezüket – bólogat nagyokat, mivel ehhez nem kell tudós sem, ez tény. Mondjuk, azért is van, sokan direkt egy krémes tortát vesznek elsőre, amit lehet pacsmagolni, a vendégeknek jó lesz a másikból is, ami azért kell, hogy a nagy és hosszan égő tűzijáték lehessen benne. - Viszont akkor én ezeket nem hagyom itt, ha csak később is veszik fel – keresi ki a méretet, bár reméli, hogy jó lesz, ahogy maga elé tartja, kb jónak is látja. Így marad a kezében egy zöld és egy kék dinópizsoma, csakis azért, mert a rózsaszínt túlzásnak tartja. Aztán ki tudja, lehet ez lesz a nap slágere. Mármint, ha lenne 360 hónapos, nagy marha farkasokra, akkor természetesen azt is leakasztaná.
- Hát nem muszáj azt követni, csak inspiráció, érted – mutogat, mintha nagy művész lenne. - Jaj ne is mondd… múltkor IKEA-ztam, hagyjuk is hogy sikerült, de míg vártam Denis-re, találtam egy olyan kényelmes ágyat, te jó ég… De sehogy se tudom odavitetni, mert hát, ha… Értem én, hogy titkolózás, de lehetne a csomagküldőknél beépített ember aki látna egy kódot, ami minket rejt és tudná, hogy ez hopp ide való. Szép álom – sóhajt fel, hogy az az ágy is ott marad, meg a Wish és Aliexpress rendelések is, ha ezen múlik. El lehetne jönni érte ide a fővárosba, csomagpontra, de az macera. - Szerintem nagyon gáz a talár. Sose hordtam, vagyis egyszer, amikor valaki kölcsönadott egyet valamelyik évnyitón vagy zárón. De ehh. Kicsit fapados ez a mágusvilág – ecseteli, persze halkan, nehogy épp emiatt bukjon le az egész és mehet akkor a rács mögé, mert elcseszte. Követi Dimi tekintetét, amint megérzi a derekán a kezét. Felkuncog, ez mindig jó móka, mint rájött, az emberek nem tudnak két, egymásba kapaszkodó, összebújó férfival kezdeni, főleg nem bababoltban. Dimi vállára támasztja az állát végül és felpillog rá.
- Dehogynem, kedvesem. Ők ebben gyakorlottabbak – pillant a nő felé, a saját nyelvére harapva, hogy ne nevessen. Elindul utána, ugyan a sorok között nem épp jó összebújva, de hátranyúlva fogja meg Dimi kezét és andalog a közben kicsit zavartan magyarázó nő után. Végül megáll, úgy néz ki, itt ünneplők vannak.
- Jesszusom. Abban már most férjhez is lehetne adni – mutat egy puccos, fehér szoknyácskára, amelyen még kis kövek is vannak, ha jól nézi. Már bukta, mert az lejön és megeheti. De biztos valakinek így is kell. - Szerinted..? - pillant a másik felé, amikor egy klasszikusabb vonalat mutogatnak nekik. - Mi egy kicsit különlegesebbet szeretnénk. Ami eltér. Ha nem lenne ezer fok, simán lehetne két apró, mini rock and roll páros. Most gondolj bele, az a pici bőrkabát, tütüvel – nevet fel, majd hagyja, hogy a nő megpróbálja meggyőzni őket. Mert ugye feltétlen kell a rózsaszín.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Amikor dolgozik, nincs vele semmi más, semmi rossz. Kint hagyja az ajtó előtt, mint valami cipőt és idebent már csak mosolyog. A kicsit előbb megérzik a rosszat, a rossz kedvet, a változást. Tőle is kérdezték már, mikor Hold után jött, hogy mi a baja, vagy amikor nem tudta kiűzni a szeméből a szomorúságot. Aranyos kérdések ezek, főleg olyanoktól, akik alig érnek a térde fölé szinte, pedig ő sem a legmagasabb a világon. Nehéz kérdések, amiért inkább megéri tartani magát. Aztán elmaradt a dolog, elcsendesült és arra koncentrál, ami éppen az adott pillanatban él. Vagy épp a munka. Bár talán sokan azt mondják, hogy a tanítást nem is igazi, mert nincs benne izzadás és lapátolás, de ezekkel nem törődik. Az az ő véleményük, az interneten veszekednek ezeken eleget, nincs ideje ilyenekbe bonyolódni. Bár erre talán igencsak sok tanári ambícióval megáldott ember él, mint lakótársa, akitől mondjuk ez igencsak meglepő lépés volt, de hát, mindenki okozhat ilyen pillanatokat. Hely, alkalom bőven akad arra, hogy bárki meglelje a neki való helyet. A kicsikkel más, itt inkább abból merít, amit annak idején ő is kapott, mert a mágikus részeket nem ő viszi, több türelem is kell, hiszen nem minden gyerek egyforma. Nála is van olyan, aki lassabb, vagy aki előrébb halad és unatkozik órákon. Nekik mindig kitalál valamit, múltkor számösszekötős lapot adott nekik meg színes ceruzákat, míg az elmaradt kisdiákkal behozták a lemaradást. Lehet nem éppen a legprofesszionálisabb, de élhető.
A mai nap egész nyugalmas, jól haladtak. Most lesz egy hosszabb szünete, amelybe minden is belefér, még egy jó, kiadós… alvás is, ha akarná. De helyette elkapta pár szóra Alekszejt, ha már itt volt éppen és idő van rá. A másiknak sietősebb volt, így majd később folytatják az értekezést, miszerint megint elmenne egy olyan estre, ahol slam poetry van, csak éppen nem rúgna be annyira. Khm. Majd később. Int hát és engedi útjára, ő pedig a terem felé tart. Most a diáksereg is szüneten van, a jó időt kihasználva zsibog az udvar és nem is ügyeletes, így van ideje magára. Táskájából halász elő egy szendvicset és felülve az asztalra, már hozzá is lát. Sonkával teli, a foga alatt ropog az uborka és a saláta, lábát is lóbálja mellé, mintha diák lenne, nem pedig tanár. Kicsit kiélvezi a csendet, mielőtt visszatér a tananyaghoz, meg úgy mindenhez. Egy jó kávé, az lesz a következő állomás aztán kimegy a messzibe egy bagóra, egészségügyi séta címen. Még bőven van ideje rá. Elbambul a teremben kipakolt térképen és nézi, mintha azt keresné, hova vigye a legközelebbi útja. Észre se veszi, hogy társasága is akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt mondják, akivel nincs rendben minden, az görcsösen rendben tartja a környezetét. Ez így is van, mégis, érzi, hogy valami még hiányzik. Aztán ajánlottak neki pár dolgot és úgy volt vele, miért ne? Kevésbé káros szokások kellenek neki, mint a bagó, az ital, vagy éppen annál több és másabb. Elgondolkodott Hay kötögetős ötletén is, de miután képes a saját cipőfűzőjével is összeveszni, mert körülbelül hajóscsomót köt rá véletlen, elképzelni, hogy a fonallal, cérnával mi a bánatot művelve. Inkább nem. Aztán úgy nagyon nem is maradt más: rajzolni jobb, ha neki sem áll, színezni nincs affinitása, bár a Trónok Harcás színező tetszik neki. Bár annyi piros ceruza nincs a világon, mint ami oda kellene, mégsem vette meg végül. A növényeket persze nem hagyja magára, fura is lenne, ha amiért tanult és amit végigvitt, illetve ami képes mindig megnyugtatni, egyszeriben maradna el. Így fanyalodott arra, hogy az apróhirdetéseket olvasgatta. Főzhetne különleges bájitalokat, rendezhet udvart, persze ezt inkább mugliföldön. Egy jó fűnyírás, abban már évek óta nem volt része. Pedig nincs is jobb, kiszakadt farmerben, félmeztelen tologatni azt a szart, negyven fokban. Annak is megvan a feelingje, de sokat kellene utazni. Végül, így talált rá a műhelyre, amely ugyan nem segédet keres, egyszerűen felajánlotta szolgáltatásait, szerényen és lényegre törően. Bár nem kell egy bútorát sem felújítani, nem is azért megy, hanem inkább érdeklődni, hátha kedvet kap ahhoz, hogy pár dolgot mégis kipofozgasson. Nemigen ért hozzá, nem ő a legnagyobb ezermester a környéken, amit tud, azt kell, össze tud rakni egy svéd bútort, bár néha sokadjára, azonban itt ezek koptak jócskán. A legtöbb tárgy simán tud önjavító lenni, vagy pikk-pakk összeáll, esetleg eleve kihívás tönkretenni, így nem kellett azzal törődni, hogy most hova üsse be azt a szöget. Hát, egy utat megér, jobb dolga úgysincs. Kezdi néha túlságosan felkapni a vizet azon, ahogy lakótársa beszél vele, lehetséges, hogy mivel még nincs teljesen rendben, ügyelnie kell a toleranciaküszöbre. Vagy tényleg elege lett belőle és jobb lenne, ha máshol keresne lakhatást. Fogalma sincs, de nincs türelme ezen rágódni és beszélni róla, úgyis ki lenne röhögve, hogy hisztis barom. Sóhajt egyet.
A műhelyhez érve csekkolja, hogy azért nyitvatartási időben legyen, majd besétál. Csendben néz körbe, néz meg egy-egy kitett holmit, majd végül megállva kutatja tekintete a férfit, aki a Tamás nevet viseli. Bizonyára nem áll mindig vigyázzban arra várva, ki tér be, ezer dolga lehet, ő meg jött, hogy feltartsa. Szép lesz.
- Jó napot! - köszön hangosabban, de nem kiabálva, nehogy az legyen, hogy itt ordibál, azt két lépésre van tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kintről behallani a felhőtlen nevetést és a játék örömét, a gyermekkor legszebb pillanatait. Ilyenkor érzi magát öregnek és fásultnak, pedig mulatni tud, ha akar, mindent tud, ha akar, csak éppen minden olyan nehézkesen jön és indul. Egyszerre az, aki minden előtt volt, egy vidám, szomorú tekintetű srác, akin lehet mulatni és egy megtört lélek, aki szeretetre vágyik. Unja ezt a kettősséget, az egyet keresi, egy utat, amelyen majd biztos lábakon áll. Nem tervez senkit húzni magával, érzi és érzékeli, hogy vannak körülötte, hogy játszadoznak vagy csak mulatnak, de közel már nagyon keveseket enged. Ki miben segíti, ezért pedig hálás, mindenkinek, aki csak mosolyt csal az arcára, akár egy aprót is. Talán sokan tisztában sincsenek azzal, neki mennyit jelent ez. Lepillant a kezére, oda, ahol már nem látszik semmi, de ő tudja, mi pihent ott, mit akart oda. Tetoválás fedi az utolsó nyomot, a hülyeséget, amelyet majdnem engedett magának. Ez legyen az a pillanat, amikor rájön, hogy ha rossz is, magányos is, de az élet szép. Azóta már többször nézett napfelkeltét, naplementét, írt a kis naplójába, vagy csak nézelődik, mit és merre lehetne. Sok minden, sok lehetőség. Az ember ha vak, akkor nehezen tájékozódik.
A szendvics isteni. Az uborkától sem ázott át, amit nagyon nem szeret. Nincs rosszabb az ázott kenyérnél, olyankor meg sem eszi, pedig aztán a másik pillanatban már a szaftba tunkolja, mégis, ha nem ő csinálja, akkor kegyetlenség és undorító. Furcsa, vicces apróságokkal van tele, ha valaki figyel: a vizes zokni, amitől szintén rosszul van, és az, hogy ha teheti, mezítláb van. Most is lerúgta a cipőit, ahogy az első falatot már a szájában tudja és úgy pihen tovább. De van még, ahogy a lufi látványától fancsalodik el, mert tudja, utálja a hangját, ha nyikorog. A bolondos, aki megtört és sokan nem is értették, miért nem lép tovább. Ezt nem érheti meg senki, aki nem szeretett igazán. Ez nem egyszerű, most sem. Az annál egyszerűbb, hogy beszélget másokkal, eltelik a nap és most eszik. Elsőre észre sem veszi az apró jövevényt, aki követte, csak amikor vékonyka hangja felhangzik. Nem látja, ahogy jobbra, majd balra pillant, végül pedig le. Ó!
- Szia, Lenke – mosolyog rá, bár a kérdés mondhatni, nagyon is meglepő. Kicsit zavarba ejtő, azonban semmi olyan nem volt a beszélgetésben, ami erre adna okot. A kislány kíváncsi, mint a legtöbb gyerek, itt pedig nagyon sokan és nagyon kicsik is vannak. Egy pillanatra sem zubogott fel benne harag, megcsóválja csak a fejét, hogy tudna mit mondani az illemről.
- Semmi érdekesről, csak egy időpontról, ahol majd lehet összefutunk. Meg kicsit rólatok, hogy milyen elevenek vagytok – nemigen került ez szóba, de nem tudta kihagyni. Figyeli, ahogy a kislány mászni kezd, kezét teszi szabaddá, hogy ha esetleg le akarna esni, azonnal elkapja, de végül letelepszik mellé.
- Igen, azok vagyunk. Miért kérded? Van valami? - érdeklődik most ő, mi ennek a beszélgetésnek az apropója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igazából most már megint nincs fogalma arról, hogy a Plázs melyik részére keveredett. A fene se érti itt a zsúfoltságot, már ami a bárokat tekinti. Az ember lép kettőt és már másikban van, miközben szinte az előbbiből ki sem lépett. Mégis megférnek egymás mellett, az éjszaka hangos, ilyet máguséknál aligha talált eddig. Nemigen érti, miért ennyire más, mert addig rendben van, hogy varázslat és nem varázslat, de mintha egy lehetetlen mély szakadék állna a kettő között. Vagy épp égig érő fal.
- Jah, most lebuktam baszki – röhög egy sort, miután kortyolt párat, Dóra pedig közölte, így ismerkedik. Igazából, fogalma sincs, hogyan. Mindig más szedte fel, vagy ült le mellé, magától sosem lépett igazán. Sőt. Ez a mostani annyira spontán jött, hogy ideje nem volt gondolkodni és nem is akar már egy ideje. Levetkőzni dolgokat, amiket nem tud, nem akar vagy egyszerűen csak lehetetlent remél. Ő mindig az marad, akit összeszedtek mások, csak most takarózik valami mással. Jó lenne tudni, mivel és mit akar ebből kihozni.
- Na, mondjad – hajol kicsit lejjebb, hogy még jobban átjöjjön a súgás és persze, hogy tényleg hallja, mert a hely nem lett csendesebb. Nem csak a zene, de mások is magyaráznak ezerrel, meg úgy kiáltoznak, mulatnak, ez ezzel jár. Megint csak felnevet a dologra és megrázza a fejét.
- Hé, én is levitás vagyok! Izé, csak voltam de na – okosnak azonban nem nevezné magát. A tudása még megvolt hozzá, már amihez, de az élethez… ahhoz egyenesen ostoba néha. De nem baj, így szokták meg bizonyára. Dóra sem gondolta olyan komolyan, ha tippelnie kellene, ellenben azt igen, hogy egy csapat levitás nem szívesen diszkóznak éjjel, inkább csendesen mulatna valami mást. Ő is, de most kell az új.
- Cheers – vagy mi a fenének mondják azt. Koccan és iszik, nem sok marad belőle, mintha szomjas lenne folyamatosan, de az alkohol ilyen, itatja magát. - Másnak vettem, merthogy ez csajos pia. Aztán eltűnt és hát marha nagy szerencsém volt csak, na – nem szépít, nem kertel, azonban örvendetes, hogy nem a semmiért adott ki pénzt. Bár más issza, de még mindig jobb, mint a tuják közé önteni. Ki tudja eleve, kik vannak ott, ugyebár. Itt, ebben a városban nyáron, mindent IS látni lehet és minden megtörténhet. Közelebb hajol, ahogy beszélni kezd ismét.
- Ahh, az ő bajuk akkor – legyint egyet ő is, menjenek, ha akarnak. Biztos találtak ők is valakit, vagy szimplán valamiért elkeveredtek. Megesik. - Benne vagyok – vigyorog egy sort, majd már megy is. Nem kell sokat húzni, ahogy hely van rá, már mozdul is bele a tömegbe. Nem egy nagy táncos, a ritmust azonban el tudja kapni és ringatózik vele. A pohár tartalmát issza ki végül, majd, mivel szemetes nincs a környéken, meg úgy nem is akar keresni, a földre ejti és úgy ropja tovább. Felnevet, amikor a lány csípője koccan az övének, közelebb araszol és vele mozdul tovább.
- Nem tudom mi ez, de jó a ritmusa! - válaszol, mert neki ez csak „tucc-tucc” meg „diumdisu” muzsika. - Áhh, olyat itt nem játszanak, mert nem rock and roll hely. Deee jó lesz ez – azzal már ropja is tovább, hol finoman átkarolva a másikat, hol csak mellette, előtte. Nem is figyel semmire, felesleges.
- Kérsz még? - hajol közelebb hozzá, ahogy a pohárra nézve közelebb vonta magához. Pont jókor, mert egy enyhén bemindenezett ember ugrál épp a közelükbe. De erre megint csak nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Akárki akármit mond, hogy apró és nem hatalmas karriert ígérő munka ez, neki nagyon sokat segített és adott. Segített beilleszkednie, nyugodtan mozognia emberek között, miközben legalább az irodán tudták, micsoda ő. A törzsvendégek nyilván több alkalom után össze tudták tenni, mégsem fintorgott senki, amikor eléjük tette az ételt, vagy éppen csak beszélt velük pár szót, amikor reggel a kávét szervírozta és olyankor jól esik pár szó. Azóta sok minden történt és sok minden változott, libikókázott, fent, majd lent, megint lent és így tovább, most fogalma sincs hogy hol billeg, annyi biztos, letette a fenekét és kivárja a pillanatot. Odalépnek hozzá, így rendel: kávét kér, feketén és egy sonkás-szalámis pizzát, sok kukoricával. Bár nyilván nem miatta fognak többet rátenni, de jól esett kimondania most neki, hogy mi a speciális. Kapott néha ő is olyan megrendeléseket, amiket nem értett, aztán rájött, hogy a glutén nem valami szósz és a paleo az, amikor ki kéne mennie mammutot vadászni, és azt tenni a tányérra. Lehet maradi, de ő annak idején csak a kenyér héját nem akarta megenni, hálás a sorsnak és a kórságnak közben, hogy nem szenved ételallergiában, mert akkor lehet minden kajálás előtt sírva fakadna.
A pincérnő eltűnik, ő pedig a kitett szalvétával kezd origamizni. Csak hajót tud, meg repülőt, de azok kiválóak, viszont a szalvéta repülésre nem, így hajó készül. Érzékeli, hogy érkeznek felé, úgy hiszi, a pincérlány, hiszen kávé is kerül elébe, végül azonban más hang üti meg a fülét, amelyre felemeli a fejét.
- Barnabás! Szia! - széles mosoly kerül arcára és eltolja maga elől a félkész művét. - Dehogy is, olyan vagyok, mint a csótány. Egy atomvillanás sem tudna – persze, ez nem igaz. Ha csak a közelmúltat nézi, a csontsovány önmagára gondol, arra, aki a sötét szobában várta a halált. Igenis kitudna, de nem akar, már nem. Ezt azonban illedelmesen ki fogja hagyni a beszélgetésből, mint mindenki másnál. Még az sem tud kísérleteiről, akinek kellene. De nem fog soha beszélni erről Neki, eldöntötte. Ezt a titkát, és érzéseit magával viszi majd messzire.
- Ó, nagyon is a nosztalgia. Illetve, hallottam, hogy visszajöttél és látni szerettelek volna – bólint, ahogy jelzi, leülne, a hely szabad, meg úgymond, rá is várt. Akadálya nincs. Elhelyezkedik a férfi és ő is, majd kényelembe helyezi magát. Saját lábait húzza a szék alá, hogy ne egymás bokáját rugdossák véletlen. Hallotta mi történt anno, azonban neki abba semmi beleszólása, így ítélete sincs. Tiszta lap? Valahogy úgy.
- Mesélj, merre jártál? - érdeklődik első körben. Mert mindig jobb másokat hallgatni, mint mesélnie magáról, ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ijesztően távolt és idegenként állnak egymással szemben, mintha most találkoznának először. Csak most nem szór szét krumplikat, se semmit, nem nevet és nem bénázik. Mert most teljesen más ember. Nem tudni, hogy valaha visszatalál-e oda, ha már hasonló lesz, nyert az ügy, szerinte. Most mindent idegennek érez, saját tagjait is, hát még a másikét. Emlékszik a hajnalra, arra, amikor meglepte, amikor négy lábon látta, közeledett hozzá, majd bújtak csendben egymáshoz. Mindig is ilyen pillanatokat szeretett volna a Hold után, valakit, aki átöleli és segíti elviselni a fájdalmat. Tudja, most már bőven, hogy vele sosem lesz egyszerű, egy farkas mindig problémás, nehéz eset, talán nyűg is. De ő nem kért sokat, sosem, senkitől. Csak legyen vele, mellette. Mindent mást ad viszonzásképp.
Erre ahelyett, hogy megölelné őt, örömöt adna látványosan a viszontlátásnak, sután áll és nézi őt, mintha attól tartana, ő is csak azért jött, hogy végezzen mindennel. Érzi, hogy a pánik kúszik fel csendesen kúszik fel gerincén és önti el tetőtől talpig. Fél, hogy ilyen találkák alkalmával, ahol hosszú idő telt el, végérvényes vége lesz. Talán utólag leesett neki, hogy Nelli már-már túl közel is merészkedett, de hamar mással kötötte össze. Fiúval járt, így aztán nem volt akadály semminek, a meleg barátok már csak ilyenek: lehet velük öltözni, vetkőzni, beszélni és mókázni, minden hátsó szándék nélkül. És ez így elég is volt, aztán eltűnt, elmaradt minden és… Megsérült. Hatalmas és mély seb tátong mellkasán, mintha azt, amit a farkas kapart belé annak idején, ismét nyitva lenne. Szivárog most is, hiába hegedt be. Mi vinné arra rá, hogy minden sérelmét eldobja és csak örüljön? Tud még örülni, nevetni? Olyan távoli minden…
- You’re welcome – kitart a mosoly, mintha olyan illedelmes akarna lenni, mint az angolok, vagy bárkik, akik örökké csak bókolnak és kedvesek. A fagyi olvad, nem is törődik most már vele. A szavakra pillant le magára, húzza el kicsit a száját és lágyan csóválja meg a fejét.
- Volt már jobb is, de köszi – valóban. Nem annyira látni, de ő igen. Nem annyira napbarna, a sok bent tartózkodástól, a nadrág kicsit csúszkál rajta, mert még mindig nem szedett vissza minden kilót, haja is hosszabb, mert nem törődött vele. De akkor, szerencsésen, egészen jól néz ki ez így is. Emeli meg a fejét, amint meghallja a hangját, és válaszoljon, merre járt, vagy éppen ezt ő is mondhatná, amikor folytatja a mondatot. Arcáról lefagy a mosoly, kezét lejjebb ereszti. Érzi, hogy gyomrában valami ugrik egyet a név hallatán – hogy ez jó, vagy rossz, nem tudja –, megborzong, ahogy a veríték lecsordul a tarkóján. Szemeit lesütve fohászkodik némán, hogy ne omoljon össze. Mikor lesz már az, hogy nem rándul görcsbe, ha beszélni kell róla, ha hall róla, ha bárki kimondja a nevét? Mikor lesz már nyugalma? A fagyi csöpög le kezére, de nem érdekli, az étvágya elment.
- Ő már nem zár sehova, ellenben én magam a szobámba igen – kezd bele, halkan. Érezni, hogy ez a téma az, amit kerülni akart. - Csak a tanév kezdetére jöttem haza – és most menekülne megint. Szeretne odalépni hozzá, hogy úgy üljenek, ahogy akkor, hajnalban, de most a keserűség mérgezi és azt mondja, ne, minek. Eddig sem kapta meg. - Én és… Mihail már nem… már jó ideje nem vagyunk együtt – mondja ki hangosan, miközben átteszi a másik kezébe a fagyit és a másikat lerázza. Pótcselekvés, miközben nem tud a másikra nézni. Fél, hogy meglátja a könnyeit.
- És te… merre? Világot láttál? - terel azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki nem gond emlékeztetni bárkit arra, hogy ő csak egy jóvágású bevándorló ebben a világban, semmi több. Ellenben, ezek szerint nagyon jól sikerült neki beilleszkedni, ha el tudja adni magát kicsit varázstudónak.
- Tehát az összes – nevetgélve jegyzi meg, hogy fehér köpenyes, de az összetéveszthetetlen csíkos melegítőegyüttesben, ahogy ott guzsulnak a nagy asztalon és tárgyalnak. Erre a képre megint nevetnie kell, de csak csukott szájjal prüszköl egyet. Lehet oda kéne legközelebb mennie, egy jó orosz kirándulásra. Most nem menekülne, világot látna szimplán. Azzal sosincs gond, időben szól és akkor senki nem kap szívrohamot, hogy mégis mi a francot akar már megint művelni magával. Erről leszokott, helyette babaruhákat válogat. Ha ezt egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, estig röhög rajta.
A gyerekek pedig a másik. Semmi köze hozzájuk, mégis, lelkesen és a saját módján kapcsolódik bele az életükbe, amikor lehet. Szeretne nem tolakodó lenni, nem akaszkodni rájuk, látni, hogy óvatosan megy, ha megteszi, mintha félénk lenne, nem lenne mersze. Lehet erről nem ártana beszélnie róla, hogy most éppen miként és hogyan éli meg a dolgokat. De nem akar, csak apró ruhákat fogdos, vagy éppen csak a mintákat nézi és a cifrábbakat próbálja kitalálni, hogy mit ábrázolhat.
- A kerti parti mindig jó buli. Sőt – fordul a férfi felé vissza. - Leveszem a terhed, a sütögetés részét átveszem szívesen, ti meg tudtok addig is bulizni – mosolyodik el, amint ajánlatot tesz. Isteni grilles receptjei vannak, saját kis kevert fűszerei, húsokra, zöldségre, bármire. Már ezeken is gondolkodik, hogy kifele menet mehetnének egy boltba, ahol a saslikhoz kaphatnak több pálcikát, mert neki nincs sok. Igen, ezt mindenképp meg fogja említeni. De persze, ez csak akkor él, ha nem privát a buli és szívesen látják. Ha nem, akkor majd sütöget magának.
- Nem ágyért mentem hanem nem is tudom… át akarom rendezni a szobát és ötleteket kerestem – vonja meg a vállát, hogy megint csak csinált valamit, hogy teljen az idő, de azért ezt-azt sikerült szereznie. Na nem ágyat, ahhoz azért nagyon nagy szatyor kellene. - Viszont lehet, hogy akkor élnék vele. Szeretnék új ágyat, a fájós tagjaimnak jól jönne – mosolyog rá, majd tartja azt, hiszen most már társaságuk is van és főleg olyan, akinek kínos, hogy így látja őket. Szórakozott fele szerencsére már él és virul, feltámadt, mint annak a rendje, ahogy a nőt nézi, az csak fokozódik. Játszani mindig kell, így ahogy feje a másik vállára esett, úgy fordítja nyaka felé arcát, miközben Dimi beszél és kedveskedve böki, cirógatja meg orrhegyével a bőrét, majd mintha mi sem történt volna, néz vissza a közönség felé.
- Kész labirintus ez a bolt. Nem tudom ez, vagy az IKEA bonyolultabb – dünnyög, de fele annyira sem komolyan. Innen ritka hamar kitalál, üveg az egész bolt eleje, látja hol a fény és a kint.
- Nem, nem, neeem – kritizálja azt, amiket mutogatnak neki, mert valljuk be, aranyosak, de nem nekik valók. Mármint, nem abba a nagyszerű családba, ami Diminek van. Neki nincs, fájdalmas, de valódi nincs és sosem lesz alkalma apró dolgokat venni. Kicsit elfancsalodik, de rögtön felvidul, amint Dimi bőrkabátokat vesz le.
- Na ugye. Ősszel nagyon menő lesz mindegyikük – bólogat nagyon, a nő pedig megpróbálja lenyűgözni őket, láthatóan sikertelenül és ez nemigen lesz így jó. A nőnek, nekik nagyon is. Figyelmét az ujj által mutatott irányba fordul és látványosan kapja fel a fejét.
- Az ott, bizony! Tökéletes lesz. Egyszerű és nagyszerű – bólogat nagyokat, majd odahajol és Dimi arcára nyom egy puszit. - Egy zseni vagy – sandít a nő felé, kicsit sem direkt a reakciót figyelve, majd az ingre pillant. - Azt az inget meghagyjuk majd a ballagásra. De köszönjük a segítséget – mosolyog rá bájosan. És akkor most már mehet, nem? Odanyúlva vesz le az előbb kiválasztott darabokból kettőt, majd a férfi felé tartja.
- Akkor megvagyunk, kedves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem lepi meg és bosszantja fel – teljesen – az, hogy Denis heccelt vele és addig húzta, ameddig lehetett. Megszokta, sőt, igazából már az is meglepi, hogy tényleg eljött, ha pedig azonnal ugrott volna, vélhetően még mindig az állát szedné fel a földről valahol a bárszékek mellett. Mondjuk azt még lehet, hogy a fejébe fogja húzni, de lehet nem. Majd ami sikerül.
- Tudom, tudom, tudom. Hencegős vagy – bökdösi meg a mellkasát, miközben alsóajkát harapja be, mintha éppen olyan szituációban és nulla ruhában gondolna a másikra, amibe bárki belepirulna. Még kicsit meg is ingatja a fejét, mintha szégyellős lenne, majd elengedi a dolgot, nem szabad túltolni sem, mert akkor az feltűnő. Ezt nem ő kezdte, azt se érti, hogy miért csinálja ezt Denis, de nála sosem keres logikát. Mikor milyen, van, amikor meglepi, van, amikor bosszantja a viselkedése lakótársától, örök körforgás. Viszont még mind a ketten a föld felett vannak, így ez egészen jó arány.
Bár, lehet, hogy ma kijátssza a sorsot. A flamingó láttán egyszerre játszik és nem. Mintha nem tudná a másik, mennyire odavan a trash dolgokért, hát pont ezt hagyná ki? Lehet tényleg ezzel verik ma agyon, de bánja is ő, ha egyszer mennyire jól néz ki! Már-már agyal, hogy egy gyereknapszemcsit tenne a flamingó fejére és igazán királyi látvány lenne a dolog, de még nem ott tartanak. Haza kéne előbb jutni.
- Zseniális – mormogja még egyszer a műanyag állatnak, majd akasztja meg a másikat, mármint a lakótársát. Már nem látja a nő, de a mosolya igenis gonoszkás, látja, hogy megakad és lemerevedik, mint mikor megölelte, mondjuk ott valóban teli szeretettel tette, nem azért, hogy csesztesse. Denisnek a szituáció mindegy, nem mintha ebből rendszer lenne: sem az elveszésből, sem a puszilkodásból. Tudja a határokat és maximum akkor lenne esélye, ha Bianka lenne, minimum D-s kosárral. Szerencsére nincs olyanja, attól biztosan nagyon fájna a háta.
- Nincsenek embereim. Barátaim vannak, de megvan azoknak a maguk élete. Nekem az én, drága hősöm kellett és talán kell majd egyszer – pillog rá, mintha mindjárt megint a nyakába akarná vetni magát. - Köszönöm, tényleg. Jövök neked egyel – ez viszont valódi, valós és semmi kreténkedés. Hogy ebből mit fog fel a másik és él-e vele valaha, már nem számít. Kimondta, mert a dolgokat ki kell mondania és semmi több. Amúgy sincs ideje itt érzelgősnek lenni, mással kell foglalkoznia. Pontosabban visszaszerezni Ferencet, mert itten ki van lakoltatva.
- Dehogy teszem. Egy, te hoztad nekem. Kettő, kurva menőn fog kinézni napszemüvegben. Három, terápiás kisállat kell nekem. Te ahhoz túl nagy vagy, Chewie meg családtag – magyarázza a kikezdhetetlen logikát, miközben karjai között ott van a madár. - Gondold meg, kis helyet foglal, nem eszik, nem is beszél. Tudom, legszívesebben már most vele laknál, de sajnos maradok a seggemen. Vele – azzal ellenállhatatlan mosolyt villant és a pénztár felé fordul. - Fizessünk és verjünk be egy sört, megpusztulok már szomjan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte azonnal felvidul az arca, amint hivatalosan is megkapja az engedélyt a garázdálkodásra a partin. Simán képes lesz figurásra vágni majd a dolgokat, hogy még jobban a gyerekek öröme jöjjön elő, mert ez nem a sörözős este lesz, bár erről most örömmel le is mond.
- Mindenképpen megyek, meg még sütögetek is. Csak akkor ki kell találni, mit akarunk enni a töménytelen süteményen kívül – mintha most lenne, ma este, úgy mondja, de nem, ezt majd valamelyik nap megejtik, lehetségesen egy másik kajálás alkalmával. Majd kiderül, előtt legyen meg a jelenlegi cél, a ruha, amit majd össze lehet kenni. Lehetségesen eleve kettőt vagy hármat kellene venni és akkor ha valaki meg akarja örökíteni a pillanatot, egy gyors csere és már mehet is. Néha fura ez még, hogy ennyire kicsik vannak körülötte és ennyire közeli embereknél. A család fura fogalma, de tudja, ezek az érzetek tartották őt életben, hogy tudta, vannak olyanok, akik szeretik, akikhez mehet ha baj van, akiknek fájna a hiánya. Szerencsére most csak hálát és lelkesedést érez, örömöt és persze szórakozottságot. Ez egy olyan nap, amelyet örömmel vés be az élete napos oldalába. Szüksége van rá.
- Ráérni bármikor ráérek, délutánonként főleg, szóval csak nyugodtan. Egyszerű és kényelmes a mottóm – meg ez a praktikus. Lehet, hogy tényleg ki fogja használni azt, hogy jön és ott lesz, átpakolni dolgokat, rendezkedni, ezt viszont tényleg meg kell álmodnia mit és merre. Tudja, hogy csak azért akar rendezkedni, mert az életében sok minden nincs rendben. Látszat. Viszont ha megnyugtatja, már hasznos. - A falak színei opcionálisak – nevet fel végül. - De hozzad csak, lefizetem szívesen palancsintával Pankát, hogy a legjobb eredményt érjük el – bólogat is mellé, miféle tervekkel készül arra, hogy minden remek legyen. Ha lakótársa morogna, majd elcsitítja, ennyi jár neki is, bár tény, mostanság sokan jártak nála, bár azokból legtöbben olyanok, akik közel állnak hozzá. Már nem hord senkit haza egy-egy alkalomra, ezt elengedte. A pillanat szórakozását már nem. Magában somolyog szórakozottan a helyzetre. A nyelvét harapja, hogy ne nevessen, bár persze, apró libabőr akaratlanul kúszik fel, mégis, teljesen jelentéktelen, hiszen sosem nézne a másikra úgy. Talán ez a baj vele, senkire sehogy sem néz, csak szeret és ott van mellettük. Lemondott dolgokról, jól van most és ennyi számít. A nő nem tud velük mit kezdeni, szinte látja, hallja, hogy nem akar itt lenni, átlagos cukimamit és cukipapit akar kiszolgálni, gügyögni a gyereknek, akit magukkal hoznak. Be is lép egy páros, amely felé el-elnézeget, majd végül elnézést kérve, mert már úgyis megtette amit lehetett, már el is siet feléjük. Halkan nevet csupán, ahogy lépked ismét előre. Hát ez zseniális, ilyenkor kellene kamerázni az embereket.
- Kérünk szatyrot, igen – böki már előre az eladónak, mert miért is ne legyen még egy, bár becsülendő, hogy papírból van, nem műanyag. Hamar megejtik a fizetést, talán a pénztáros is végignézte az egészet és most szabadulna. Meg is van nekik a mai pletykahalom. Egészségükre.
- Mmm… - néz körbe az üzletek sorain. Van itt minden, de ha kell is még valami, szükség van szünetre. - Ennél valamit? Vagy igyunk meg valamit. Nem is tudom, egy jó sör… a kávéból már sok lenne – mindegy, csak üljenek le egy kicsit, aztán lehet csevegni. Az, hogy miről, fogalma sincs, reméli, nem magáról kell beszélnie, mert azt még mindig nem szereti. Elindul végül hát vele, ki az üzletből, arrafelé, ahol az ételek, italok sorait tudják beszerezni.
- Szeretem, hogy az emberek ezt még mindig nem tudják kezelni. Azt hittem, mikor leesett a nőnek, hogy mi „együtt”, hogy elájul – jóval távolabb nevet fel végül. Csak nem tiltják ki innen őket, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ma jobbára gyakorlati órákon vett részt vagy tartotta, így miután kivakarta magát a koszból, kellemesen elfáradva mozgatta át a karját menet közben. Itt nincs ma már dolga és a kicsiknél sem, így előtte a nap nagy része, hogy valamit alkosson. Végül mégis, megint a kastélyban jár, mintha nosztalgiázni akarna, de azt nem szereti, mert olyankor túl sokszor szorít a mellkasa. Ezt elkerülve bolyong, száll beszédbe, vagy csak rendezgeti a dolgait. Seth ma vélhetően a temetőben lehet, nem találta ott, ahogy belesett hozzá, így most nem kontárkodva indul tovább és akkor legjobb lesz, ha hazamegy. Azonban megakad, két dolog miatt is: elé lépnek, hogy az egyik korábbi órán felhozott növényről kérdezzék és mivel még mindig nem az a fajta tag, aki órák után levet mindent és seggfej, készségesen ült le a lépcsőre és kezdett magyarázni.
Elzsibbadt a lába, mire a végére ért, de úgy néz ki, megérte. Tényleg nem olyan, mint egy tanár, inkább mint egy nagyon túlkoros diák, akinek kicsit más a feladata mint a tanulás. Lehet nem is lesz soha tanárnak való, csak csinálja. Nem is nagyon érdekli, ki nevet a háta mögött ezen, rajta, tegye, csinálja, ha neki ettől jobb lesz. Sok mindent elengedett már, így mikor feláll, az egyetlen gondja az, hogy elgémberedett tagjaiba életet leheljen. Nyújtózkodik egyet, amikor megcsapja orrát az illat.
Amennyire kifelé, most olyan automatikusan fordul a Nagyterem felé és követi a „csábítás” aromáját. Enni mindig tud, csak reggelit küldött le ma amúgy is, szóval bőven belefér, hogy most engedve ennek, kicsit szocializálódjon. Nem eszik mindig idebent, mivel többet inkább az Előkészítő falai között van, onnan meg a haza közel van. Hát, ma nem. Egyszerű lélek még mindig, kezd egyenesebe is jönni, most pedig csak a kajára gondol. Olyan szép ez így. Viszont megtorpan, amikor a tanári asztal közelébe ér. Még mindig idegen és fura, nem megszokott és különben is, amikor ideült elsőre, az évnyitón, még rosszul is lett. Lakótársa segített ugyan, de mikor szabad volt az út, úgy menekült ki, mintha kergetnék. Most nem készül erre, ellenben, mivel ismerősebb arcot nem lát a karban, hátat fordít nekik. Elindul volt háza asztala felé, neki igazából mindegy, hol ül. Volt már a rellonos asztalnál is, igaz, akkor nem egyedül és erre sóhajt egyet. Megígérte magának, hogy nem csinálja ezt. Így odalép az asztalhoz és végignézi, ahogy krumpli landol egy könyvön. Mintha magát látná, amikor disznó és nem figyel, de egyszerre akar haladni egy regénnyel és az ebéddel.
- A Bájitaltan nem igényli a krumplisalátát – szólal meg mögötte, majd mellé telepszik. Marhasült, ennek érezte biztos az illatát. Nem rest, hogy szedjen is magának két emberes szeletet, majd már pakolja is mellé a köretet, azzal sem szerénykedve. Említette már bárki, hogy a vérfarkasok szeretnek enni és tudnak is? Lehet erre nincs felkészülve a másik.
- Ha zavarok, mindjárt arrébb költözök, de most marhahúsra fáj a fogam – a választék széles, biztos került máshova is, de csőlátása van ilyenkor, csak ez van most. Elégedetten néz az adagra, majd bekap egy szem krumplit és úgy sandít a másik felé, hogy maradjon vagy menjen-e.