Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem telik sok időbe, mire jön valami válasz az ajtó mögül. Rágóját csócsálja, cigi helyett, ha már megint azt vette a fejébe, hogy kicsit lejjebb adja, szóval ez került most a szájába. Hintázik talpán párat, majd már vigyorog is, ahogy az ajtó nyílik.
- Ki más jönne? Mérges is lennék, hogy beelőz - rázza meg a fejét majd előre hajolva csókolja homlokon. - Boldog szülinapot! Ha beengedsz, adom a többi meglepit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azért egy adag chippendale-fiút ne zárj ki, őket engedd csak be - szórakozottan ingatja a fejét, mert hát nem is lehetne szebben fogalmazni: mind a kettejük szemének jót tenne. De nem rendelt ilyesmit, csak magát hozta, tánc nélkül persze.
- Akkor kénytelen leszek addig énekelni, hangosan, ameddig be nem engedsz. Nagyon rossz a hangom, csak szólok - komoly arccal próbálja nézni, de nem épp sikeres, így hamar nevetésbe fúl. Belépked végül, majd körbe tekint.
- Ó, milyet? Én tortát hoztam. Kövérek leszünk év végéig - pakolja le a dobozkát, majd először a lufit nyújtja át. - Nehogy ne tudjuk a számát, ugyebár. Én viszont idéntől már csak kérdőjelet kérek a tortámra - mintha olyan öreg lenne pillanat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érti ő a fintort, amire csak nevet, elvégre poénkodott csupán, még ha az kicsit fárasztó is. Ez a lényeg, legalább kezd visszatalálni ahhoz a humorhoz, amitől egyszerre fogja az ember a fejét és közben nevet nagyokat.
- Uhh, nagyszerű. Ez csokis - mutat a doboz felé. Nem bántotta őt most semmi, sőt, szóval otthonosan mozogva rakosgatja le a dolgokat, majd a lufik után a szatyrot nyújtja át. Ahogy múltkor, most is több dolog akad benne, ami a lány ízléséhez igazodik.
- Lassan ötössel, inkább. De megállj csak - nevet fel. Szerencsére nagyon lassan jön a négyes is, sőt, így nem aggódik. Most sötéten sem, hogy mit él meg és mit nem. - Nézegettél nyugdíjas otthonokat? Az Arany Alkony népszerű hely - áll meg végül és pillant felé, figyelve, mit reagál az ajándékokra. - És mesélj csak, mi volt míg nem voltam erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen. Bár azért valami sós se ártana. Jó, nem zabálni jöttem
- rázza meg a fejét, majd fonja köré a karjait, amint ölelését megérzi. Lassan ring vele kicsit közben, hátát cirógatja meg, hajába nyom apró csókot, mire elereszti, de nem lép messzire.
- Ó, vagy úgy. Ez mondjuk kedves gesztus - bólogat, hogy a tömeg tényleg nem a legjobb, bár kissé ez a falu is ez nyugalmas otthon. Békés, kellemes, véges.
- Túl jó. Nem is értem, hogy évekig hogy bírtam egy helyben maradni. Nincs annyi időm, hogy mindent lássak - vagy épp pénze. De majd rak félre ismét. - Csak a hátam égett le, úgyhogy óvatosan csapkodd, kérlek. Annak örülök azért, hogy nem kell kéretlen udvarlókat frissen hazaérve elzavarnom - vigyorodik el, majd a süteményből vesz egy szeletet és beleharap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez nem is kérdés. Jöhet. Mi van hozzá? - majd főz cserébe és áthozza, nem egyszer etette már meg és eddig nem volt rá panasz. Esetleg keres valamit a hazája receptjei közül és azzal. Akkor még lehet ünnepinek is mondani.
- Azt bőven láttam. Fennmaradtam látni a lemenő napot, majd azt is, hogy kel. Nagyon nyomin hangzik, de kellett - nevetgél egy sort. Tény és való, vannak dolgok, amiket még nem pipált ki és tervezi. Most, hogy van lelkiereje élni is, bőven akarja.
- Egy se? Biztooos? - dől előre, majd bekapja a maradék sütit és nyammog egy sort. - Ez is finom lett amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hmm. Krumplit kérek, nincs rizsás kedvem - mennyit viccelődtek annak idején azzal, hogy ha sokat esznek, beleferdül a szemük. De most minden rasszista viccen kívül nem kívánja.
- Hááát... akadt - bólint végül. Egyedül tervezte, aztán akadt más, még ha ez fejében most teljesen ártatlan információ. Nincs arcán zavar, inkább öröm, mert volt kihez beszélni.
- Arról még mindig nem hallottam eleget. Mesélj csak - ül le közben és tekintetét irányítja a lányra. - Ne érts félre. Ismerkedj, nincs ezzel gond, tudom, hogy nem csinálsz hülyeséget. Csak sok a szemét mocsok és nem tudok mindig ott lenni. Féltelek csupán - mosolyog rá. Nem baj, ha lesz neki valaki, sőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mondhatná, hogy nem tudja kire gondol és zavart színlelhetne, de nincs benne. Egy csepp sem. Odabent még mindig sok mindene üres, talán változott is, fene tudja. Végül mégis csak bólint.
- Igen. Jobb is volt, tudott pár helyet ő is, én meg volt kinek lelkesedjek - vagy csak éppen ücsörgött, mikor mi. Nem volt kötött program, csak az tette, tették, ami kedves volt nekik.
- A részegség nem ok, ugye tudod? Én is csináltam dolgokat, nem ment fel alóla. Azt mondjuk mesélhetnéd, hogy kicsoda - mert erről nagyon lemaradt. De talán majd most, ha nem valami titkos. Akkor sajnos másképp kell kiderítenie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem - sejtelmes mosollyal ingatja meg a fejét. Tudja ő, hogy mindent el kéne mesélni, de azért így, frissében nem kellene. Meg na, olyan nagy dolgok amúgy sem.
- Ó, nagyon is tudom milyen az. Van, amit megbántam, bőven - bólint egy nagyot. Nem részletezi, mit és mikor, mert nagyon is tudja. Szót nem akar pazarolni rá.
- Sok embert ismerek, ez túl tág fogalom - figyeli, ahogy lepakol, de még nem kezd enni. - Adj egy kis segítséget, naaa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem céloztam erre. Semmi olyan nagy dolog nem történt. Vagy kinek mi az - von vállat. Egyszerű, mint a fa ék és mégsem. Nem vágyik már az örökös magányra, de neki még minden olyan lehetetlen, hogy nem gondol semmire.
- Hát akkor, minden titok marad ma - azzal már neki is kezd a vacsorának. Megtudja majd, csak jó kérdés, hogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sunyi mosolyt ereszt, mintha ez lett volna eleve a terve. Ennyi játék belefér, nem mintha olyan fontosnak tartaná azt, hogy jól érezte-e magát vagy sem. Tudta miért megy és az már egy jó dolog volt. Hogy mit hoz a jövő? Az már egy más kérdés.
- Rellonos - na abból is akad sok, túl sok is. De a mondat második felére nyílnak nagyra a szemei. Lassan koppan neki a dolog. - Ha az, akire gondolok... ójaj, jaj, mégis mi és hogy...? - teszi le a villát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lehet nem akarja tudni azt, hogy mit. Sóhajt egy nagyot, miközben orrnyergét dörzsöli meg. Jó, álszent dolog lenne itt minden olyanról beszélni, hogy mit és hogyan óvjon, mert mikor ő volt ennyi éves, nos... az sokkalta rosszabb volt.
- Ő kezdte - pillant rá, majd végül elmosolyodik csupán. - Mindegy ki kezdte. Egy a lényeg, ha bármikor olyat tesz, amit te nem akarsz és mégis megesik, akkor van baj. Miért haragudnék? - harap végül a húsból egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Úgy értettem, hogy most ebben a beszélgetésben. Mert már megtörtént - jó, ez nem is teljesen igaz, de nem ezen akar most lovagolni. Szusszan egy nagyot csak.
- Akkor is aggódni fogok, ha te leszel a karatemester - ez nem azon múlik, hanem a szereteten és a törődésen, amit érez. hiába lesz erősebb, ügyesebb, akkor is úgy fogja érezni, meg kell védenie. - Amúgy is járok edzeni, lenne haszna na - mintha amúgy azért csinálná és nem önvédelem lenne a neve. A fejét rázza végül.
- Nem tudok rád haragudni. Rá igen, de az más kérdés. Ha olyat csinál, betöröm az orrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Persze, hogy az. Én mondtam - mintha ez valamit jelentene pluszban. De a vigyora igen, ahogy falatozik tovább, lassan még a krumpliból is eszik, viszont nem kérdés, hogy a hús jobban lázba hozza. De kell enni zöldséget is, úgy egészéges.
- Most nem, csak olyan mértékben, amiben kell. Tudod, a nagytesók minden udvarlót utálnak. De ha harag lenne bennem, akkor ja. Vagyis azt hiszem belekeveredtem - rázza meg a fejét. Oké, lehet nem ártana aludnia, azt kicsit hanyagolta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem számít a támadásra így kelletlenül nyög fel, amint a könyök azt a rossz pontot találja meg. Sziszegve dörzsöli meg, amit aligha hihető azok ismeretében, hogy micsoda is ő. Ennél sokkalta rosszabbat is hang nélkül visel el.
- Azért a bordáim ne törd el - engedi le a kezét, majd sóhajt. Bólintva dől vissza a tányér fölé.
- Legyen így. Aztán nézd meg miket hoztam - azzal ő is évesbe temetkezik. Mind a ketten tudják, hogy ez a téma nem most jött fel utoljára. De ma nem is ez a lényeg, hanem csak Hayden. Nagy tervei vannak, jóllakottan nézni valamit és hasonlók így kaja után jól bedobja majd. Örül, hogy itt lehet újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Késésben volt reggel, sosem gondolta volna, hogy futólépésben fogja megtenni a távolságot a kastélyig. Ilyenkor jól jönne, ha lenne egy lakosztálya, ahonnan kényelmesen kisétálhat nyújtózkodva az első órára. De mivel ismeri magát, sosem élt vele, továbbra is távol és biztonságban jó neki, amikor hívja az ősi ösztön. Mégis kényelmesebb lett volna, mint kissé lihegve beérni és az órára sietni. Az egy dolog, hogy a diák késik, na de a tanár is? Felettébb érdekes lenne, bár neki maradt ki pár fizika óra, mert a tanár vagy elfelejtette, vagy már más állapotban volt addigra. Na, olyan nem akar lenni.
A kimaradt reggeli hiánya azonban kínzóvá válik végül ebéd tájékra. Így bár mehetne haza, bárhova, ő a Nagyterem felé indul, annak reményében, hogy nem ma sztrájkolnak a konyhán dolgozók. Már az a pár illat is bőven elég ahhoz, hogy ott tartsa, hát még a látvány. Eléggé ösztönlénynek hat, ez tény, sok minden mozgatja azonban emellett is, nem kell aggódni. Csak ő még mindig az a fajta, aki hat helyett teszi és vígan belefér a tavaly előtti ruháiba is. Azért a biztonság kedvéért nyitja meg a kis jegyzetét, hogy hol is kell ma lennie és mikor, amit olvasva orra alatt morog egy sort. Majdnem elfelejtette a kicsiket a faluban, akiknek délután szakkört tart. No de oda sem neki, addig is rengeteg az idő.
- Én most ide leülök – lép a levitás asztalhoz megint. Lassan ebből divat lesz, de ez közelebb volt, no meg aki ott ül, igaz, mindjárt végez a tányérjával, alatta járt botanikára és most végzős. Így kellemeset a hasznossal, beszédbe is elegyedik, miközben tányérjára szedi az adagokat. Csak pár falat sikerül, annyira belemerül a témába, hiszen most fordult a kocka és ő tanít, a másik pedig hallgatja. Azonban amaz már siet is tovább, így elköszönve int neki, majd helyezkedik kicsit és kényelmesen kinyújtva a lábait, telefonját nyomkodva kezd eszegetni. Mintha csak ugyan úgy diák lenne, mi sem kényelmesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nap már jócskán a horizont alá bukott, a csillagok bújnak elő, melyeket tépett felhőfoszlányok takargatnak itt-ott. Nem ígér esőt a mai éjszaka, de érezhetően hűvös szellő kúszik be az épületek között a faluba, az utcákra. Az lakosok java már visszahúzódott a kellemesen meleg házaikba, hogy elüssék még a nap utolsó óráit, ki épp mivel. Akik még kint lézengnek, vagy haza, vagy másfelé igyekeznek, hangtalan és mégis hangos forgatag. Vidám, harsány nevetés és énekszó szökik ki a pubból, ahogy elhalad a közelében, az ajtó csapódik és a maroknyi fiatal elindul a falu vége felé, talán a kastélyba. Onnan már órákkal korábban eljött, eddig evéssel és jóféle beszélgetéssel ütötte el az időt pár végzőssel az utolsó évfolyamról. Hallgatta, hogy mik a tervek, álmok, miközben sört kértek és fogyasztottak. Nem leinni akarta magát, ez csak olyan kelléke volt az estének, semmi több, mivel evett, nem is érzi meg. Csak akkor, amikor könnyített magán indulás előtt, majd elköszönve bújt bele a vékony kabátba, amit azért vett fel, mert Hayden már megjegyezte, hogy pólóban nem kellene mászkálnia, mert fáznak azok, akik ránéznek. Kilépve kotor a zsebében, majd battyog vissza, hogy ott maradt öngyújtóját szedje össze a dobozzal együtt. A kor ugyebár. Immáron véglegesen elindulva gyújt rá, ráérősre véve lépteit, egyszeriben kerülővel indul egy körre a faluba. Az idő neki kellemes, az Újhold összetéveszthetetlen energiái járják át és ilyenkor hegyet mászni is tudna, hát még szép, hogy kint tölti az időt, míg lehet. Nem húzza a feszült ciklus idegeit, nem kínozza semmi olyan emlék, kép, amelytől összeszorulna a mellkasa. Akárhogy is nézi, minden nappal egyre könnyebb és egyre haloványabb egy rész, amelyet sokak szerint már ki kellett volna rég dobnia. Nem tudja eldönteni, hogy ez így jó vagy rossz, ugyanis az elfojtás hozott pár, kellemetlen mellékhatást, az ürességet, így erről majd jó lesz, ha előbb vagy utóbb beszél valakinek. Majd. Most szeretné kiélvezni, hogy jó.
Befordul a sarkon és az első kukánál kidobja a csikket. Hall valakit a közelben neszelni, de míg konkrétan nem neki szól, nem foglalkozik vele. Egy pillanatra akad meg rajta a tekintete, úgy néz ki, hogy ő ma már nem szomjas és már rázza is a fejét. Ismerős momentum, de lekopogja, vagy egyre ügyesebb részeg vagy tényleg nem iszik már annyit. Azért kicsit lassabban lép tovább, ha elesne, azért még lelkiismerete akad, felsegítené.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Van az a pont, amikor éjjel van, már megnézted az összes meme-t, cicás videót aznapra és random pörgeted az oldalakat csak. Ilyenkor jönnek a kétes Wish és AliExpress hirdetések különféle játékszerekkel, a fekete humor, amit nem illik közösségben nézni, meg olyan cikkek, amiket mindenki letagad. Tökéletes randi, szex, ruhatár, pattanásnyomogatós videók és receptek. A babaételeket nem érti mai napig hogyan érte el, talán arra gondolt, ha egyszer nem lesznek fogai, mit tudna turmixolni vagy eleve a kicsikre gondolt Dimiéknél. Örök rejtély.
- Is-is. Nekem lehet jó, nekik lehet nem. Tartok egy próbát holnap, mit szólsz? Csinálok csirkét, zöldséget párolok, kis krémleves, aztán átviszem és megnézzük, melyiket vágják a falhoz. Na? - adja be az ötletet, nehogy valaki tényleg éhen maradjon, mert annál rosszabb aligha akadhat. Persze érti ő, hogy miért nem akarnak enni, ilyenkor van az, hogy a mama, szomszéd tányérja mindig ízletesebb. Amit nem evett meg annak idején, azt másnál igen. Ez már csak ilyen. Annyit megjegyzett, hogy mindent ehetnek a kicsit, csak kevesebb sóval meg cukor nélkül lehetőleg, szóval majd úgy kombinálja azt, amije van fejben.
- Ó, mert nem ismer engem – nevet fel, mert hát tény, ő sem tudna megenni, de hát mire nem jó a palacsintázó hétvége, a kenyér és bármi, amihez a lekvár megy. - Kár, hogy a sütikhez nincs érzékem. De ronda piskótát tudok, meg igazából… Nos, el fog fogyni az, bízd ide – persze nem úgy érti, hogy mind az összeset, az elég merész lenne még tőle is. Bár Dimi sejti, bármi, ami ehető, azt rábízhatja, megeszi még a spenótot is, csak kicsit hisztizik miatta. Vagy süt rá szalonnát és minden rendben van. Lehet a bánatát ő igazán nem italba, hanem ételbe dobja, de amit lekoplaltatott magáról, az üvöltve követeli a pótlást.
- Palacsintából nem is érdemes keveset. Korán kelek majd és akkor mire jöttök, már kész is lesz. Hozz abból a lekvárból is kérlek – mondjuk neki a kakaós az örök favorit, így azt is kell majd vennie. Ma csak azt, amiből alkot is valamit, de az majd az út végén megejti. Elgondolkodik az új dolgok lehetőségén, az ágyra pedig lecsap. Lehet, hogy valami ostoba dolog, de talán akkor másabb lesz éjjelente, talán megtanul újra aludni és nem forgolódva keresni. Ki tudja. Mégsem ezt, hanem kicsit másabb részét ragadja meg a történetnek.
- Tudom, tudom. Még emlékszem rá milyen – és ezt lehet bármire érteni. Vert már elég szöget a szobája falába, mikor fel-felakaszt képeket, kaspókat, szóval… hol is tartott? - Az micsoda? Várj… az a másik iskola, ahol művészkednek? - értetlenkedik egy sort, miután elengedi a mentőakció után.  Most nem esik le neki, nemhiába, a pálcikaembere kevés lenne oda.
- Hát ez egy jó kérdés… - néz végig a kínálaton, majd szusszan egy nagyot. - A hamburger vagy valami keleti dolog ami foglalkoztat most. De azon belül, nem tudom… Te mit? Adj ihletet – fordul felé, mert épp ott tart, hogy azt a marhás burgert fogja enni gong bao csirkével és az lehet nem jó ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem lepődött meg, amikor felöltött, bár aligha indult el az év, az idő még túl jó ahhoz, hogy bent tespedjenek, így menni kell. Vagyis menni akarnak. Eddig bízott a másik választásaiban és hagyta, hogy vezesse; nem is csalódott. Bár a legtöbb helyen vagy a környékén járt már, elég más felnőtt fejjel, más élethelyzetben végigmenni, mint gimisnek, gyereknek. Mást lát a szem, más az érdekes, amit akkor fintorogva nézegetett, azt most megélte. Így hát, ráhagyta, hogy bökjön a térképre és már mehettek is. Fogalma sem volt, mibe mászik bele.
Arca nemes egyszerűen azért nem tükröz semmi jót, meg a hoppanálás utáni pillanatokban szeretné nem lehányni a másikat. Elengedi, hiszen ehhez kapaszkodni kell, majd ellépve vesz pár nagyobb levegőt. Csak egy köpés lesz végül, a gyomra megnyugszik, szédelgése az, amely jobban kitart. Hiába. Ha minden nap, legalább ötször tenné, akkor sem szokná meg és nem is fogja. Mágiamentes – a farkast kivéve – szervezete nem fogadja be, mint valami idegen test, újra és újra begyullad és kínozza. Szerencsére a faluban – városban nem kell, ha meg utazik, többnyire ott a vonat. Viszont be kell látnia, könnyebb így ideugrani és vissza, csak éppen ügyelnie kell. Menni fog ez.
- Én mindent elhiszek, öt perc múlva. Addigra leszek jobban – bólogat, majd követi, a hangok irányába. Mert vannak. Egyre hangosabb zene, mert ez valami zene, csak nem ismeri fel. Aztán mégis. Szemei nyílnak nagyobbra, amikor végül valami istenverte fesztivál bontakozik ki előtte, de nem nagyszínpad és társaival, hanem az a hamisítatlan vidéki elánnal: a kábelek a földön futnak, valaki dobott rá valami szőnyeget, a savanyú sörszag kajaszaggal vegyül, egy kisöreg pedig valami veszett táncot jár vagy lehet áram rázza. Ajkai nyílnak el, ahogy végül Aleksz felé fordul.
- Hova a jó istenbe hoztál te engem? - ekkor esik le neki a mulatós üteme, talán valami roma nóta, nem ismeri fel, mert a hangosítás is vidéki, kicsit torz, kicsit hangos. Még nincs itt a fő attrakció, ezek szerint, jobb is, ha nem egyszerre kapja meg. Arca megdöbbent vonásait járatja körbe, ahogy forog, nézi a standokat és nyel egy nagyot.
- Hát imádom – nevet fel végül. Nincs az a rosszullét, amit egy jó kaja ne ütne ki. - Úristen, van lánchinta! - mutogat, mint egy gyerek. Akkor kell lennie savanyú cukornak, valami street food utánzatnak, mindennek? Megragadja a másik karját és elindul. Ennyi volt a bámészkodás.
- Honnan jött ez neked? Vagy most… miről maradtam le? - áll meg a sor végén, ami a kajás pultot jelzi talán. Vagy italt. Bánja fene, ameddig nem kap választ, körbeforog ismét és nevet. Mintha csak hazaért volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felnyúl, mintha érezné, hogy össze van borzolva és megigazgatja azokat a szemöldököket. Nemigen foglalkozik vele, még gimiben volt mánia egy időben, hogy ki-kitépkedtek darabokat belőle, de miután mindig ordított, ha ezt tette, hamar felhagyott vele. Külön öröm, hogy a természet megkímélte és nem nőtt egybe, vagy olyanra, mint valami bokor, így aztán jó ott és úgy, ahol van.
- Hát köszönöm szépen. Én vigyázok – más kérdés, hogy amikor megtörténik a baleset, épp nem vigyáz. Inkább figyel az italra, mint bármi másra és az nem is engedi kalandozni. Kimarja torkát, gyomrát, az odáig vezető utat. Ez a folyékony tűz, meg van róla győződve, mégis megpróbál nem vinnyogni és torz arccal haldokolni. Mimikáját feszíti meg, ahogy végül enyhül az ital aromája. Kellett volna kísérő, úgy egy vödör víz vagy édes lőre, azonban nem kér ki semmit. Ideje sincs nagyon rá.
- Ezt is túl lehet élni – de azért, amikor a lány elfordítja a fejét, egyet azért még némán kiált, vagy csak hűti a nyelvét. Tényleg túléli, eldönti, hogy azért mégis kéne valami, ekkor azonban már húzzak is. Nos, ha már víz, majd nyel pár kortyot úgyis, ahogy ismeri magát, így aztán bőven
- Jó, jó, jó, megyek én – mintha komolyan valami akció lenne vagy vad buli, pedig csak a víz. A bikini a ruha alá rejtve hatásos kis ötlet, azonban ő erre nem gondolt, megoldja másképp. No nem csupaszon, az értéket kitéve avanzsálja a jelenlegit annak, csak felsőtestét és lábfejét csupaszítja le.
- Az ujjaim öregek már ehhez – arra persze csak nevet, hogy segítsen-e, mert végül hamar megvan, minden landol a földön egyelőre, hogy egész lényét, de egyelőre csak lábait engedje bele a vízbe. A hideg rögtön felkúszik, hátán, karján libabőr telepszik meg. Mégsem áll meg nyavalyogni, az erős ital bőven fűt rajta annyit és úgy, hogy már ne érezzen semmit fagyosnak.
- Cápák? - néz le, fordul körbe, amennyire tud vele és visszapillant rá. - Te mit szívtál? A Balatonban delfinek élnek, megmondta a Kozsó is – kényelmesedik el közben a karjában Dóra, bár nem sokáig. Azt mondják legjobb hamar túlesni rajta, így segített neki. Nevet hangosan, majd amint felbukik, úgy veti magát ő is a vízbe: mellette csattan, így kap még egy adagot, amit fröcsköl. Pár másodpercig siklik, úszik a felszín alatt, majd felbukkanva áll fel és rázza meg a fejét. Vizes tincsei állnak annyi felé, amennyire csak tudnak, de hamar nyúl oda és lapítja azokat a fejére, miközben visszalépked mellé.
- Ugyan. Te akartál pancsolni, szóval csak segítettem – vigyorog ismét. Az ital immáron fejében lekapcsolta azt, akit már régen a semmibe akart űzni. Nincs a bociszemű, szomorú mosolyú kis senki, most úgy érzi, hogy kiszabadult végre és azt tehet, amit csak akar. A zene ritmusára mozdul a vízben, majd áll meg, amikor Dóra hátranyúl. Végignézi, ahogy végül lekerül a bikinifelső lekerül róla, szabaddá téve a melleit. Nos, nem rejti véka alá, hogy most biztosan nem a szemeibe bámul, csak ezután vezeti arcára a tekintetét. Egy időre.
- Ó, hát ilyet én nem tudok – pillant le csupasz mellkasára, amire ráfog, mintha hasonló dús keblei lennének. - Szeretnéd, hogy elkapjalak? - mire azonban meg tudná tenni, eltűnik. Csak az apró textil marad, amit felvéve nézeget. Elvigyorodik maga elé, amikor hallja a vizet, ahogy felbukkan. A válla érintésére fordul hirtelen és kapja el a derekát, majd rántja magához, szorosan. Közvetlen közelről fúrja tekintetét az övéibe.
- Megvagy. És most? Játszol tovább? - tartja derekánál fogva, csúsztatja fel mégis rajta finoman ujjait. Szabad kezével finoman tűr el arcából pár kósza tincset, majd hajol közelebb, de egyelőre csak nyaka bőrére szusszant, mintha most ő akarna játszani. Egészen mást, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A csótány nem a rondaságáról híres első sorban. Túléli az atomcsapást és két hétig elél a feje nélkül. Nos, a fejem még megvan, a többi sem kísért, de azért na, érted – vagy nem. Egy kicsit belekeveredett a végére, mégis a lényeg a túlélés. Vagy valami hasonló. Nem büszkélkedik, mert őszintén nincs mivel, annyira nincs és arra pedig nem fogja a mellkasát veregetni, hogy tessék szépen megdicsérni.
- Hát el is találtad. Messze van az még – vagy inkább el sem fogja sosem érni. A tökéletesség furcsa dolog, vagy elhiszi valaki, hogy az, vagy tényleg az. Nos, az ő történetében, ahol többen voltak, bőven nem ő volt a tökéletesség és továbbra sem az.
- És ha tényleg hiányoztál? Sosem tudhatod – mert tény és való, hogy nem írtak egymásnak kilométeres leveleket, azonban sokszor jutott eszébe, amikor éppen erre járt. És akkor még nem is ő állt hozzá közelebb, hanem akárki más, így aztán erre nem tud választ adni. Tény, amikor elment és ahogy, amiatt, bizonyára szerzett olyanokat, akik nem zárták, zárják a szívébe, azonban nem ezen múlik, hogy most itt marad vagy sem.
- Úgy, hogy te jól vitted és viszed. Az előző is biztosan, mégis, sok mindent pakoltál bele. A kezedre áll. Mi ez a negativitás? - bagoly mondja, ugyebár. De ebben most nem érti, hiszen ha nem kell lehúzni a rolót, akkor nyilván nem csinálja rosszul. Vannak vendégei, bevétele, mindene. Szóval mi akkor az, amit ennyire savaz? - Na, így máris szebben hangzik. Üdv újra itt, főnök – mert nem felejtette el azt sem, hogy meddig dolgozott itt, még ha nem is hosszú évek, évtizedek távlata az. Az is egy másik korszak, az egész kezdete. Talán azt jelenti, hogy vissza kellene néha járnia ide és akkor el tudná engedni a mindent, újra tudná kezdeni? Jó kérdés. Enni jön, ez biztos.
- Ó, egy falu. Már jól hangzik. Lehet tudni merre van? - sejti, hogy valami isten háta mögötti dologról van szó. Még a végén kedve támad megnézni magának. Amerikában is a világ egyik végén volt, az is egy menedék volt és szerette. - Menedékház? Mesélj erről – meglepi mégis, hogy belevágott, na de mibe az jó kérdés. Érdeklődve figyeli, majd csóválja meg ismét a fejét.
- Senki sem születik tudással, ezt az internet már megmondta. Az a lényeg, hogy most már megy – kortyol ő is, követve a mozdulatot, majd mikor leteszi a poharat, a vállán ránt egyet.
- Semmi jó és közben van mégis. Tanítok, most már egy jó ideje az Előkészítőben kaptam gyakorlati helyet. Aztán végeztem ugye és gyakorlótanárként a Mágustanodában. Igazából nekem most ez az, ami megy. A többi… örülök, hogy lefoglalja az időm a két iskola – nem is bontja ki, nem szükséges itt elrontani a hangulatot. Inkább iszik ismét, persze, ha közben kérdez, válaszol. Csak magától nem nyílik meg ilyen téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nehéz ilyenkor belőni, hogy kinek mi lesz a jó majd a későbbiekben és persze, ilyen apró kórban ráadásul még annyiszor változik, mint az időjárás. Mikor mit lát meg és tetszik neki, az jön. Nála is így volt, igazából a létező összes szakmát akarta magának, mert vagy látott mesét vagy épp azt, hogy épp dolgoznak valakik valamin. Akart ő varázsló is lenni, csak éppen nem úgy, ahogy ők itt művelik és persze, utána hamar váltott a kukásra. Sokáig akart kukás lenni, ha egyszer megunja ezt a világot, lehet belevág.
- Úgy bizony. Ilyen sokat tudsz már most, szereted is őket, simán. Azt mondják, ha olyan szakmát és munkát találsz, amit szeretsz, akkor nem is fogsz igazán dolgozni – jó kérdés, hogy neki ez sikerült-e. Néha nem is érzi annak, főképp a növényekkel mikor foglalkozik. Máskor nagyon is hosszúak a napok és az órák, de ez inkább a mindig aktuális állapota miatt változik ennyit. Annyi biztos, hogy ha nem szeretné, akkor nem csinálná. Még utolsó éve előtt nézegette a képzéseket és ha nem túlkorosan jött volna, még egyet vállalt volna. A tanulást is megszerette, de sok volt a jóból.
- Igen, akkor nem – bár ez csak egy erős tipp, ezt azonban nem osztja már meg vele. Tűnjön már határozott felnőttnek, vagy mi a szösz. Bár fordított esetben, ha más hozná be ide válogatni, ugyan így toporzékolna a választékot nézve. Jó, a halaknál nem. Azt sosem tartotta sokra, csak a tányéron. A könyv előtt azonban van még más is, így egyelőre azon foglalatoskodik. Amint visszakérdez, mikor lesz „képessége”, halkan felnevet. Most jobb, ha első meg második gondolatát el is ássa mélyre, így csak aprót köhint. Nem akarja a snassz „majd ha nagy leszel” mondatot elsütni, de okosabb és gyerekbarátabb hirtelen nem jut eszébe.
- Amikor majd kicsit idősebb leszel és lesz majd valaki, aki szeret téged és te is őt. Vagy nem lesz még, de már a küszöbén leszel. Hamarosan – nem tud jobbat, na. Ő a mezőny másik felén van, neki ezt jobb esetben elszenvednie kellene, nem várnia.
- Azt majd a kispajtás eldönti, mit akar rágni és mit nem – nyilván lesz elég játéka és akkor megkímélheti a bútorok életét. Ezt nem tudja megmondani és még megjósolni sem, annyira állattól függ majd. - Van elég bagoly az iskolában – egyszer tévedt fel a bagolyházba és inkább többet nem. Nem neki való, pedig félelme nincs, inkább a szagok amik kikészítették. A postára jár többnyire, ott is baglyok vannak, csak nem kell őket néznie és szagolnia. Elmosolyodik végül arra, hogy sajnálja. Ez aranyos tőle.
- Ugyan. Ismerem az akkori önmagam, nem figyeltem volna rá sokáig – jobb is volt úgy. Ahogy most is jobb lesz kicsit. Elindul elintézni a papírmunkát, ami csak szükséges. Nyilván arról már idefele beszéltek, hogy otthon megengedték neki, így nincs félelem benne, hogy olyat tesz, ami miatt majd dühös szülői leveleket fog kapni. Amint megvan, már ott is áll előtte. Az eb kíváncsian szimatol, kicsit izeg-mozog, de nem fordul ki a kezéből akkor sem, amikor átadja. A gyermeki boldogságnál azt mondják nincs jobb és szebb és ez valahol igaz is. Látja rajta.
- Csoki, szerintem. Az édes is, meg olyan barna is, mint ő – közben kisétálva nyit nekik ajtót és odakint várja be, hogy vissza tudja majd kísérni őt. - Akkor, megnézzük a könyvet? Vagy majd legközelebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sejtette, hogy szavai majd valami hasonlót váltanak majd ki a férfiből. Elvégre nem azért jött be, mert van egy kerti szettje, amit nem tud megjavítani, felújítani vagy épp mert mágiátlan, a leeső szekrényajtókat. Igaz, hogy Dimi is felvetette a dolgot és benne is van, nem árt mégis, ha kicsit okosabb lesz a dologban és nem úgy áll oda, hogy csak szálkát szálkára halmoz az ujjaiban és közben azt sem tudja, hogy merre van arccal. Nem tudja, nem ismeri a férfi habitusát, sem azt, hogy mennyire van benne akármiben idegenekkel, ha a munkáról van szó. Tudja, hogy sokan nem osztozkodnak, még tudásban sem, hát még ha munkáról van szó. Nem fog persze sosem pénzt kérni ilyenért, bárkinek is csinál bármit, ha fejlődik a témában, tőle sem kérne. Elvégre nem munkát keresni jött, az van neki bőven. Mégis, amikor akad szabadidő, valamit mindig csinál. Tudja, hogy nem minden pillanata egészséges, és nem is azért jön ide, hogy majd a másiknak ecseteljen közben bármit erről. Nem akar már szót emelni és témázgatni abban, arról ami elmúlt. Lezárta a dobozt és eltette, mélyre. Benne lapul minden és szeretne egy újat nyitni, amibe annyit jót tesz, amennyit csak lehet. A férfi csak nézi közben, már lassan kezdi magát kínosan érezni, mintha gyerek lenne és a tanár állna előtte, aki épp megszidni készül, mert nem teljesített jól. Nem meglepő, hogy amikor megszólal, hirtelen és mégis öblösen, összerezzen akaratlanul. Kicsit nagyobbakat pislogva mereszti rá a tekintetét, hogy akkor most küldik el a francba.
- Igen? - gondolatban már az ajtót keresi, amikor végül nem azt a választ kapja. Fellélegezve sóhajt egyet némán, majd feje már billen is előre, hátra, bólogat aprókat és végig, hogy veszi az adást. Sejtette, hogy nem olyan ember ő, aki csak úgy simogatja az anyagot és majd lesz belőle valami. Ó nem, elég a kezeire, tenyerére nézni, amiben a sajátjai tutira elvesznének, pedig alapvetően nem kicsi kezű ember. Olyan átlagos.
- Igen, inas. Azt hittem ez a szó kiment a divatból – hát ezek szerint nem. Tény és való, hogy nem olyan szakmákban mozgott eddig sem, ahol ezek eleve léteztek, így tudomása sem lehetett róla. Mindegy.
- Értettem, mindent – akkor jöjjön a fekete leves. - A fájdalom és az erő nem gond, azonban nem tudok mindig teljes lenni. Ezért szólok most, hogy amikor közeledik a Telihold, akkor jobb, ha erre sem járok. Utána azonban annál jobban fog menni. Így könnyebb lesz időpontot keresni és nem magyarázkodni, miért nem sikerül vagy épp nincs erőm – nem tartja magát olyan súlyemelőnek sem semminek sem. Átlagos, több nem is kell. Fogalma sincs itt milyen erő kell, így aztán ráhagyja ezt a dolgot. A kinyújtott kézre pillant, majd előretolja a sajátját és kezet fog vele. Tényleg elveszik benne.
- Meg – bólintva engedi el, majd pillant körbe. - Mikor lenne jó kezdeni? Most épp jól áll a Hold – de csak mosolyog, hogy ezt nem gondolta komolyan, viszont örömmel körbe néz, ha arra van idő. - És persze, mit kell szerezzek? A játszós ruha nem akadály, ahogy a szálkák sem, de ha van valami, akkor azt postafordultával be is szerezném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A beálló csendben fordul vissza előre, hogy lehetőleg ne lökjön el, félre senkit, mintha vak lenne és egyetlen irány csak oldalvást lenne. A tréfálkozást lassan erőltetettnek érzi, olyasminek, amit csak azért dob be, hogy újabb alkalmat kaphasson egy találkára, holott ez nem így van. Nem akar akaszkodni, ismét nem. Mintha csak megint az elején lennének, olyan. Tartózkodik, de egy része nagyon is engedni akar, nagyon is akarja azt, amit már jól ismer. Ez a változás benne, hiszen ez nem az eleje, hanem a vége és ami utána gördül le. Tehetetlennek érzi magát, ujjait akasztja a táskája szíjába és leengedi vállait. Megint fáradtnak érzi magát, még ha tagjaiban egy csepp sincs belőle, azonban minden máshol igen. Talán szerezhetne kávét, attól minden más lenne. Más. Nehezen gondol a változásra, azonban muszáj.
- A szerencse fia vagy, ki mondana neked nemet? - somolyogva pillant felé, hiszen nem szokott sok választási lehetőséget adni. Ámbár most nem utal semmire, hiszen tudja, az igazgató tanult ember, olyan, aki ha kutatást hallt, szívesen enged teret neki. Annak idején a saját ittléte is annak számított, hiszen a varázstalan vérfarkas a mágikus környezetben mi nem, ha nem egy hatalmas lutri? Senki sem tudta, mi lesz, hogyan lesz és most tessék: ha még csak egy út kezdetén, de itt sétál, kibírta, elbírta.
- Nem tagadom – semmit sem. Felesleges. Már rég nem próbál hazudni, nyílt lapokkal játszik, mert tudja, semmit sem veszt vele. Már nem. Bólogatva figyeli a szavait, hogy nem is rövid időre rendezkedik be. Átfogóbb időszakot ölel fel, így nem lepi meg a dolog, két hétből nem is lehet alaposan tanulmányt írni.
- Ohh, akkor szívesen írok pár sort én is. Vélhetően engem jobban meg fog viselni a következő év – nevet fel halkan. - Ha minden igaz, teljes állásban maradok – lehet egyszerűbb lesz egy naplót vezetnie, majd átadnia, hogy nyugodtan vegye bele a diákok eredményei közé, valamit biztos megdob majd a diagramok között. Fene tudja. Ha pedig ebéd, akkor már fordul is rá a Nagyterem irányára. Lépne, amikor megérzi ujjait a csuklóján. Bőre bizsereg belé, miközben némán szidja magát: ennyire vágyná az érintést? Nevetséges. Ujja rezdül meg, mintha csak emlékezne, hogyan csúsztassa feljebb ujjait, kulcsolja össze a másikéval, de nem történik meg. Lazán pihen ott, egy pár pillanatig néz csak le, majd apró sóhajjal emeli meg állát. Nem a falra néz, nem máshova, megkeresi az ismert íriszeket és sajátjait fúrja beléjük, miközben ajkaim lágy mosoly játszik.
- Nem lesz kellemetlen, nem fog zavarni. Az ajtó nyitva áll majd – mint régen. Akkor nem bírt beszélni, zavara mindig megfojtotta. Most is érzi torkában, de ez talán más. - De szólok, ha valami van. Ellenben nem zavarhat. Meg kell tanulnom létezni így melletted. Mert… nem menekülhetek örökké – hogy mi elől, azt nyitva hagyja. Elmondta már elégszer, amit akart, hogy mi lesz? Nem keresi.
- Találjunk egy jó helyet, ahonnét meg tudnak csodálni – nevetgél, mintha az előbbi komolyság eltűnne és tovább halad az áhított ebéd felé. Fogalma sincs, mi ez az egész. Ismét nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csendes, nyugalmas élet, másoknak unalmas, neki azonban már többet jelent, mint amit valaha jelentett. Elhiszi már, hogy mi az, amihez kevés volt, mi az, amihez majd nagyon is sokat fog érni. Magához akarja ölelni a jót, és csak a jót. Valahol, valakik biztos azt mondanák: eleget szenvedett már. Elég volt ebből. És ő nekik akar hinni.
- Ez nálam is így volt. Amit otthon köpködtem, azt a szomszédban két pofára tömtem – ott szebb volt az üres, fehér tányér, a foltos kanál is, hát nem finomabb az étel? Pedig nem lehet panasza, édesanyja tökéletes szakácstudománnyal rendelkezett és rendelkezik bizonyára a mai napig. Nem az étellel volt gond, a felszolgálással, bármivel. A gyerekek már csak ilyenek. - Akkor mondjátok azt mindig, hogy mindjárt jövök és hátha akkor kevesebb kerül a falra. Ellenben ha jó színekben pompáznak, akkor még fel is dobja a lakást – mintha azon múlna annak a háznak a fénye, hogy mi kerül a falra és az megy-e az alapozás színéhez. No meg, nem nehéz mágiával eltüntetni, fordított esetben sokkal rosszabb lenne, ha minden nap sikálnia kellene róla valamit. Akkor lehet, hogy morcos lenne kicsit, de a falra inkább és magára, a mágiátlanság miatt. Gyerekre sosem.
- Rendben van, akkor nem. Akkor se, ha kanállal kell enni, tepsiből. De majd nézek videókat – a neten már mindent IS meg lehet tanulni. Ha nagyon akarna, holnaptól tanulhatna burkolni, ácsolni, de még varrni is. Talán egyszer Róka mondta neki, jól állna neki a kötés, hát az is van. Bizonyára, ebből kiindulva lépésről lépésre sütemények is, így nem aggódik, hogy talán a következő olyan remekmű lesz, amelyre mindenki büszke lenne. Vagy nem, de ellenben finom. Annyi minden kerül terítékre ha egyszer odajut, hogy nem győz majd asztalt bűvölni hozzá. Hát még körbeülni.
Egyelőre azonban a terveket a szatyorba teszik. Bár az új ágy gondolata némiképp jobban felcsigázza, mint kellene, nem fog követelőzni, hogy mikor. Mondhatná, hogy már fáj a háta abban, de nem fogja. Vannak elképzelései, kicsit talán tágítani a szobán és olyan igazi, királyi méretűt bűvölni, amin kedvére fetrenghet és oszthat meg a macskával. Igen. Több fényt, tágasabb tért, olvasókuckót. Mindent akar hirtelen, de ejti le a dolgot, most már kerül elébe. Megnyalja a szája szélét.
- Burger. Nekem akkor jöhet az. A szívem még bírja, a kalóriákat pár nap és elégeti a Hold, szóval… - tény és való, van abban valamit, amit mond. Vigyáznia kell, tartani a szintet, mert ha romlik, onnan könnyen dől össze minden. De mint minden alkalommal, úgy újra és újra feláll a földről, túléli és létezik. Egy burger ezen most nem fog változtatni.
- Na szuper, akkor te azt, én brutál burgert fogok. Leszek egészséges és kérek hozzá édesburgonyát. Keressek helyet, míg vársz vagy majd tálcával totyogunk körbe és utálunk mindenkit, aki egyedül ül és társa csak a táskája? - pillant felé. Egyelőre nem mozdul, csak kinézi az irányt a kajáldához. A gyomra persze korog, nem is ő lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Végletekig tudom bírni, kivéve, ha épp hiszti napot tartok – persze, akkortájt is sokat nyelt, fogta vissza a vadállatot odabent vagy épp szükség nem volt rá, hiszen volt, aki megnyugvást adjon. Hol így, hogy másképp. Karok záródtak köré vagy csak hangjának kellemes dallama, amelytől visszahúzódott a vad, elkerülve, hogy egymást tépjék. Mostanság azonban senki sem fogja vissza, az pedig előtör, élesebben, mint valaha. Nem akar arra gondolni, hogy egy nap már nem fogja ismerni a nyugalmat, a békét, de benne van a pakliban, mint sok más. Érzi, hogy valami rezdül benne, de korántsem annak az ingere, hogy üvölteni akarna. Bírta. Bírja és bírná, ameddig világ a világ, azonban erről sem ő döntött. Kirántották alól a talajt és megint csak hagyta érvényesülni, pedig tiltakozni akart. Akar még?
- Rég volt az, hogy próbáltam elrejteni bármit is – hiszen ott volt az az éjjel, amikor még arról is lerántotta a leplet, amelyről valóban nem akarta, még ha nem is volt titok. És később sem, amikor hiába nyitott félve ajtót, hogy mi marad majd belőle másnapra, mi marad lelkéből, törött szívének darabjaiból, arcán öröm volt és mosoly. Hogy akkor élőnek tűnt a szürkeségben. Most is annak tűnik?
- Bizony – bólogat, amikor egy könnyedebb téma pereg le ajkain. Egészen biztos, mégsem meri még annak beállítani, ezért nem is kürtölte világgá. A diákok sem tudják, elég majd akkor, amikor hivatalossá teszik, mégis, boldog, hiszen végre elért valamit. Életében nem volt sok komoly döntés, mielőtt megmarta a farkas, aligha mondhatta volna rá valaki, hogy büszke rá. Link volt, olyan, akit nem átkarolni akart volna a másik, hanem megfojtani. Egy apró halállal került közelebb ahhoz, aki most áll és büszke arcot igyekszik vágni, csak épp nem ismeri, hogyan kell.
- Köszönöm – ingatja meg a fejét. - Áhh, én csak egy fasza estét akartam egy kempingben, de ez lett belőle – nevet fel, hiszen ha akkor és ott nem dönt úgy, hogy elmegy, elválik a csapattól, most nem lenne belőle semmi.
Lehet most is az. Hirtelen nem tudja eldönteni, ahogy megállnak végül és a közelség immáron kitartóan marad, öleli körbe őket a folyosó zsivaja, amit mégsem hall egyikük sem. Csak szavakat mond, ismét nem gondolkodva ejti ki azt, ami odabent van. És mert igaz. Nem menekülhet. Megtette már egyszer, akkor is véletlen találkoztak, akkor is közel voltak egymáshoz. Akkor is reszketett bensője arra, ahogy közelebb lépett.
- Mégis megtettem – egy ideig. Amikor elzárkózott a világ elől is, nemhogy előle. Lassan nyitott, végül pedig itt áll, felfelé pillant, talán kissé megszeppenve, értetlen. Ismét. A levegő akad benn egy pillanatra, ahogy megérzi mellkasában a saját szívverését: erősebb. Mintha feltámadna valami, amit már halottnak vélt: fájdalmasan szúr egyet, de ott van. Él.
- Hogy micsoda? - elveszik a szavakban. Ahogy eddig nem volt rá alkalma. Létezik olyan? Nem tudja elképzelni, nem is akarja. Arca kezd égni, ahogy érzi, hogy zavar önti elé. Értetlenül áll, hiszen aligha történhet vele ilyen, ennyi idő után és mégis. Elviszi innen. Nem tud mit szólni, csak felsóhajt, ahogy aligha, de megérzi homlokán ajkának érintését. Pillanatokra hunyja le a szemeit, keze kapna az ujjai után, de végül csak nagyobbra nyílt kékjeivel bámul rá. Egy bólintás, határozottan, szavak nélkül, mert nem fogja most fel ezt, miközben kapaszkodik a táska szíjába, mintha csak az tartaná a földön. Semmit sem ért, ismét nem. Elvinni, mégis hova? És miért? A közös ebéd gondolata száll tova, ahogy távozó alakja után néz. Valaki koccan neki, ekkor riad fel és rázza meg a fejét.
- Keresni – szusszantja maga elé, ahogy elindul a cél felé. Jobb lesz, ha lefoglalja magát, mára mindenképp. Tenyerét simítja mellkasára, a heg fölé, amely alatt érzi zavarának, érzéseinek gócpontját: mintha csak ugyan ott lenne, vadul kalimpál, a sötétben pedig apró fény pislákol, megmelengeti, még ha hamis is. Nem érti. El kéne engednie, és közben… Még ennyi idő után is?

//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kettő műanyag edény pihen kezeiben, amelynek teteje még kissé párás, hiszen melegen tette el az adagokat. Egy gyöngyöző húsleves mindig jó, főleg a hővősebb napokon, igaz, most kénytelen volt összetenni a levesbetéttel, így a cérnametélt, a csirke, a sárgarépa lágy táncot lejt a műanyag rejtekében, miközben előre lépked. Alatta egy jó adag rakott krumpli, úgy néz ki, majd zöldség napot tart, bár a bele tett kolbászkarikák azért elárulják, nem lett vegetáriánus vénségére. Oldalán a táska, a boltba megy majd innen, kicsit kikopott minden, hogy a Hold után csak a szükséges utakat járta meg, pihent és javítgatta azokat, amiket kapott. Tegnap, ma viszont már bőven volt mindenre ereje, előtte is, viszont egy a meglepi ebéd ma sikerült. Sosem tud kicsiben gondolkodni, elvégre lakótársa elől sem zárja el az ételt, kidobni meg semmit sem szokott, főleg, ha előbb megvendégel mindenkit, akit ismer. Így esett az, hogy ha az iskolában nem lelte, és máshol sem, a könyvesbolt felé tart. Elfoglalt talán, nem is fog zavarni, ha így van, leadja a kis csomagot, majd később beszélnek alapon. Elnyomja a cigarettát a közeli kukában, majd helyébe rágót vesz be, mintha ezzel el tudná tüntetni, hogy a „leszokom, igen, le” alkut megint sikerült elhalasztania. Ez legyen a legnagyobb bűne.
Az ajtóhoz érve nyit be, ezt a helyet szereti, mindent szeret, ami könyv, pontosan jó elfoglaltság, mikor ágyban fekszik, vagy semmihez sincs kedve.
- Hahóóó – köszönt vidáman, ahogy belép és becsukódik az ajtó. Hall valamiféle motozást, de mióta tudja, hogy néhány könyv tud hangos lenni, nem csodálkozik semmin és nem képzeleg semmit. - Remélem éhes vagy, mert hoztam neked valamit – indul el mégis a hang felé, majd odaérve már látja is, hogy nem ismerős alak ücsörög ott. Megtorpan, láthatóan megzavarja az, hogy nem számolt azzal, hogy nem az fogadja, akinek a levesét szánta. - Hű. Ne haragudj, nem láttalak az ajtóból – köhint egy aprót. - Nem tudod esetleg, merre van Seth?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem gondolta volna, hogy ez a forgatókönyv sikerül, azonban ismét megtanult rögtönözni, így aztán nem fog dadogni, mint valami bolond. Csak egy kicsit, annyi pedig belefér mindenki életében. Igazából nem illik csak úgy bemenni bárhova, ekkora slunggal és hanggal, ahova mások is betérhetnek és még vásárolni is szeretnének, ő pedig itt libeg a kis edényeivel, mintha teljesen természetes lenne. Noha megvan a veszélye az ételnek a könyvek birodalmában, szerencsére igencsak jól zárnak azok a tetők és megilletődöttsége sem remegteti meg annyira kezeit, így biztosan tartja azokat. Kíváncsi de nem tolakodó tekintettel vizslatja a másikat, mégsem találja meg a választ arra, hogy ha valami ismerős is neki, miért. Felesleges, hiszen az elmúlt időszakban találkozott és elfelejtett megannyi arcot, amelyről nem tehet, agya akkor nagyon furán működött. Most is, de a sötét módon való forgatag nem segített semmiben, most pedig magának kell.
- Ó – közben persze választ is kap a kérdésére, amit kiejtett a száján. Lehet előbb az udvarias köröket kellett volna futnia, ezen van még mit csiszolni. Bár úgy néz ki, hogy nem a körök kihagyása akasztotta meg a másikat. Kicsit toporog egy helyben, majd megingatja a fejét. - Arra is voltam, de akkor ezek szerint elkerültük egymást. Nofene – láthatóan mutatja, hogy ott is tudja, hol keresse, jól tudja a járást. Noha nem csinál titkot abból, hogy mutatkozik vele vagy éppen milyen viszonyban vannak, csak éppen ő most épp az ismeretlen az egyenletben, még ha ezt nem is tudja jelenleg.
- Hát végül is, ha addig nem ér ide, szólhatsz neki, hogy Belián kereste. Bár a kaja addig kihűl – pillant le a kezében a dobozra. - Jaj, amúgy igen… Helvey Belián – nyújtja felé szabad kezét, hát akkor már legalább ezt jó időben ejtse meg. Bár az étellel nem tudja mit kezdjen, mert itt csak úgy nem hagyná és csomagfutárnak sem használná. - Ne haragudj, hogy rád törtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Ez az én szerencsém – amely talán nincs is, mert nagyon ritka, ha kaparóst vásárol és akkor is örül, ha csak a szelvény összegét nyeri vissza. Sosem vonzotta az a világ, főleg nem úgy, hogy mióta az az ominózus éjszaka lement, azóta a világ egyik legszerencsétlenebbjének vallja magát. Erre csak tetézett sok minden és mégis, ellensúlyozta az élete pozitív történései. Nem is kesereg, szórakozott megjegyzése sem komoly, elvégre fura is lenne mindig belebotlani valakibe, mindenhol. Volt rá példa egy időben, de azokra inkább nem is gondol. Most főleg nem, feje tele van mindennel, főleg az ebéd illatával vagy éppen a vele szemben lévő másik fizimiskájával. Nem érzi fenyegetőnek, még ha nem is vigyorognak egymásra telibe, elvégre miért tennék, mikor most látták egymást először.
- Jaj, tudom, tudom. Egy intés, nekem meg marad a mikró. Bár azt mondják olyankor már nem ugyanaz – eleve a melegített étel nem, aztán ki tudja mit ad még hozzá a mágia. El tudja képzelni, hogy míg az ő világában a mikrohullámok ellen szónokolnak, hogy káros, halált okoz meg minden baromság, valaki felvetette ugyanezt a manákra. Vagy bármi másra. Egy gyors kézfogást ejtett meg inkább minden vad tévképzet helyett, majd amikor meghallja a nevet, az ő fejében is felvillan az a bizonyos égő. Szinte alig mozdul ajka, de némán ismétli a nevét, amelyből könnyi kirakni, kiféle az alak. Elengedi a kezét és biccent egy aprót.
- Te lennél a testvére, gondolom – ugyan sosem mentek bele mélyen, elvégre nem akart kellemetlen emlékeket vagy épp a szomorú hiányt feltépni, de hallott annyit, amiből tudja, hogy Seth-nek akad egy fivére. A tekintete kissé borzongatja, mintha bele akarna látni és lakótársa után pont tudja, hogy ilyen is létezik, így valami vidám dologra gondol, vagy arra, hogy el kéne mosogatnia. Minden képtelenségre.
- Jó, csak nem úgy, mintha hazamenne és telepakolva kajával – nevetgél egy sort. Itt inkább a módjára akart utalni. - Semmi bajom az ácsorgással – lépi át azt, hogy a zavara megint ennyire szembeötlő, majd lepillant az edényekre, hogy aztán vissza a másikra. - Vagy megeheted te is, ha éhes vagy. És akkor ki se hűl és mindenki jól jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez nem is a madárról szól. Jó, róla is, mert azért na, mindig vannak őrült dolgai, amiken röhögni lehet, bár nem mindegy, hogy csak ő nevet, vagy mindenki más (esetleg rajta kívül mindenki más). Arról nem tehet, hogy ennyire ellenpólusok – míg ő jóval kevesebb hisztit és dühöt hordoz és ha cipeli, máshogy adja ki, addig Denis idegei kevésbé rugalmasabbak. Most ha mindig úgy gondolkodna, mi az, amitől lakótársa nem kap agyfaszt és megteheti, eléggé körülményes lenne bármi. Meg lehetetlen és nem is akar ilyet. Ennyi szabadságot kapjon már, az meg, hogy mik lesznek a következmények, majd később eldönti és túléli. Most Denis döntött, egyszerűen helyezi félre a madarat, mintha mindenben csak az ő szava lenne szent. Komolyan, mintha azzal lenne fenyegetve, hogy az ágyában tárolja majd, esetlegesen fölé aggatja, hogy éjjel, amikor megébred, szembenézhessen vele, tökre megértené a kifakadását. Így? Nemigen, és hamar fel is adja. Nem vitatkozik többet, csak elengedi a dolgot, odaszúr valamit és ennyi. Lenne. Lett volna.
- Sokkal szebb vagyok, mint a tököd – dörmögi, mert nem fordul felé, nincs kedve a morogva fintorokkal szembenézni, azonban ahelyett a madár kerül oda. Kicsit meglepve pislog felé, majd le a műanyagra, amit átöleli, hogy ne ejtse el. Meglepte a húzás, mert már elfogadta, hogy vele nem lehet vitázni, erre tessék, magát meghazudtolva most mégis jöhet Ferenc. Nem érti Denist, sokszor nem, de nem is kell.
- Lehet még élvezném is – vág vissza, hátha kicsit megakasztja ezzel úgy, mint őt ezzel a húzással. Nem tervezett most eltévedni, sem soha, ezek olyan dolgok, amiket előre lehet tudni, várni, hogy na, majd ez lesz nyolc és tíz között. Persze. Lepillant a madárra, majd lép előre a sorral. Elbambul kicsit, a kezéből ismét kikerül a zsákmánya, erre azonban már nem mordul fel. Egyszeriben, egy sóhajjal ereszti le a kezeit, bár tény, a lendületéből veszített, az orra már kevésbé lóg. Az tény, innen  már menni kell, mára elég volt. Még a tárcát sem tudja elővenni, fizetnek helyette és figyeli a hátát a másiknak, amely már kifelé tart.
- Várj már meg – lódul utána, a kosarat a helyére lökve sétál ki az épületből. A fényre és a friss levegőre sóhajt fel, majd mielőtt bármit mondana, rágyújt szintén, miközben megáll Denis mellett.
- Ó, hogy milyen gondjaid vannak – pillant le, mintha már keresné a lankadás nyomait. - Ne Ferencre fogd az impotenciád, kérlek. De figyelj, ha megtörténne, iszonyat jó a kézügyességem, engesztelésül megoldjuk hamar – kacsint rá, mintha komolyan gondolná, hogy majd mikor kiront káromkodva, akkor majd ez megtörténik. Már csak az hiányozna. - Ööö mindegy. Valami ami közel? Vagy otthon és akkor nem fenyeget a veszély, hogy hoppanálás után lehánylak? - tényleg mindegy, egyelőre ő is csak a füstöt fújja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar ő amúgy senkit sem fenyegetni a jelenlétével és úgy semmivel sem, ha lenne valaha gyereke, akkor sem festene falra ördögöt. Bár nem tudja, milyen lenne az, mert közel sem egyforma az érzés, hogy néha vigyáz Dimiék aprónépére vagy csak szimplán ott van náluk és élvezi a társaságot, feltöltődik. Persze, az előkészítőben is bőven vannak kicsit, így aztán nem panaszkodhat, hogy a ki sem alakult apai ösztönei nincsenek kihasználva, vagy úgy egyáltalán, megtapasztalva, milyen is lehet. Talán nem az igazi, neki azonban ennyi jutott az életben, ezt már elfogadta és nem is gondolkodik róla másképpen.
- Nem lennék mumus. Annyira. Vagy ezzel lehet tényleg – hümmög párat, hiszen van benne valami. Nem lenne kellemes, amikor megérkezne és kicsit feszült lenne a hangulat, mert nem azt éreznék, hogy itt jó történik, hanem itt fegyelem lesz. Nem, erre tényleg nem vágyik, egyikük sem. - Megmentelek szívesen, szóval gyere csak. Ezen nem múlik – nem mintha eddig nem lett volna rá példa, akár mentés, akár „csak úgy” címszóval. Gyanítja, hogy amikor jobban maga alatt volt, akkor azért is tették meg az utat, hogy jobban érezze magát, ne azon gondolkodjon amin nem kell és a kedve javuljon. Nos, ezek akkor mindig be is jöttek, illetve manapság is, a szimpátia kölcsönös. Bár azokat az időpontokat kerülik, amikor előtte vagy utána a Teliholdnak neccesebb, türelmét még nem tesztelte így, csak az iskolában, ahol kis teával ugyan, meg a gyógynövények erejével, de sikerült mindent kibírnia. Pedig, a kicsit között valaki mindig kiabál vagy épp máshogy hangos. Valóban birkatürelme van, az esetek nagy részében. Arról még nem beszélt, hogy van, amikor viszont abszolút kibillen minden és valami vörös köd lepi el, és aztán… történik ami. Nem tudni, hogy nem mer vagy nem tudja szavakba önteni. A képbe, ami róla alakult ki és él, tudja, hogy nem illik.
- Én is így gondolom – nyalja meg a szája szélét, hogy eszébe se jusson a dolog most, amikor szent pillanat keretében enni fognak, gyerekek és repülő tányérok nélkül. Bár, azért akad erre gyerek bőven, jól nevelten falatozó vagy épp hisztisebb, nekik azokkal semmi dolguk.
- Rendben van, akkor majd kereslek vagy ha bamba leszek, integess – azzal indul ő is. Azért valahol a kor egy szép tanulmányi tétele lehetne, hogy többen állnak sorba hamburgerért, mint spagettiért, így nem meglepően várt többet és indult később keresni a helyet. Amint kiszúrja, úgy indul meg felé, elenged maga előtt egy sietős gyereket, majd végül az asztalra teszi a tálcát, rajta a szép, megtermett hamburgerrel.
- Persze, hogy előttem kérték a laktózmentes, de csak 4 szelet hagymakarika meg tököm tudja milyen speciális rendelésüket – dúl-fúl két másodpercet, míg lecsüccsen, majd Dimi felé pillant. - Akkor, együnk szerintem – bár azért vár, hátha ebben a pár percben történt valami, amiről be kell számolni.