Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem zavarja, ha nem fogják kitörölgetni az úri városi népek a bográcsot, majd megteszi helyettük, kaja kárba nem vész. Van még hely a fagyasztóban, pár adag megy is majd oda, azokra a napokra, amikor ideje vagy ereje nem lesz főzni, csak előveszi és már kész is. Ha meg megeszi a lakótársa, akkor így járt, több doboz van ott, nem aggódik, hogy nem jut neki. Akkor sem, ha most se marad egy csepp sem, az meg ugye elismerés, mint a távol-keleti országban a kiadós böfögés az asztal mellett, itthon meg rögtön meg a kulturálatlan disznózás ugyebár. Ahány ország… bár ott, nem hiszi, hogy gulyást főzne bárki is, bár azt mondják, a magyarok mindenhol IS ott vannak.
Fejét kapja fel, amikor viszont érkezni látja őket, kezét megemelve integet, míg még ügyködik egy sort, majd a hátlapogatás után feltápászkodik.
- Valahogy úgy, igen. Alapgondolat, hogy a felnőttek közül se szereti mindenki, így könnyebb utólag beletenni – bólogat, hogy lényegében igen, mindenre gondolt. Ő már csak ilyen, mindig a legjobbat szeretné és tesz is érte, amennyire csak tud. Lehet túl sok, lehet ő a hülye, lehet ez a jó. Kinek mi. - Na, szuper. Kismillió krumplis és piros receptet tudok, nem lesz gond – nem kezdi el sorolni, csak letelepszik ő is, hogy az eddigi rész-kóstolások után, ő is egyen valamit. Mások azzal is jól laknak, neki csak az étvágya nőtt.
- Csak nyugodtan, szolgáljátok ki magatokat – mert nem kéne mindet egyedül bevernie, annak sem lenne jó vége. - Milyen az a bodzabor? - mozgatja meg a fantáziáját, mert sose ivott ilyet. Hát majd most kiderül. Párat tunkol a kenyérrel, megfújva kapja be a falatot, majd azon rágódva hallgatja az élményeket. Aprót nevet fel, mert ő is rárabolna, ha itt lenne mellette, ez nem vitás. Nem is érti, mi volt akkor a koncepció, hogy erre nem gondoltak.
- Kapnak, úgy tudom. Jó, nem csípős gulyást, de valamit igen – gyanítja, hogy annak nagy része lehet cukor lesz és más édesség, szóval lefáradás helyett pörgés lesz ebből. - Nem is értem, nekünk felnőtteknek miért nincs szarvasagolás vagy menő körhinta. Hallatlan – rázza meg a fejét, mintha már készülne a panaszlevéllel. Falatozik párat, majd nyúl ki Dimi felé, aki diszkréten kíván megfulladni, ennek megelőzésére veregeti finoman hátba.
- Akartam mondani, hogy becsapós és néha először nem bánt annyira. Szóval… csak óvatosan – engedi le a kezét, majd dől vissza. Nem is rossz, mármint a gulyás. Egy csipet sót szór bele, neki ennyi hiányzik belőle, majd pillant Ármin felé. Hasonlóképp csillanhat fel a szeme, mint a gyerekeknek, miközben bólogat.
- Naná! Fagyizzunk – egyezik bele hamar, majd megvonja a vállát. - Egy óra múlva eredményt hirdetnek, gondolom addig, meg ameddig el nem fogy. Nincs időponthoz kötve, szóval szabaddá tudom tenni magam értetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, ismétlem, lehet, hogy van benne némi „direkt” vonal abban, hogy igencsak feszegeti a határokat. Bár még mindig nem az a hobbija, hogy kihozzon másokat, vagy épp őt a sodrából, de néha – vagy inkább mindig – olyanokon is képes morogni, hogy az már abszurdum. Oda-vissza megy a játék, így nem rest kihasználni azt, hogy azért is piszkálja a tüzet, ameddig egyszer meg nem ég istenesen. De, szerencséjére a tettlegesség még nem pattant ki Denis fejéből,  így marad az, hogy míg lakótársa egy bolhás kutya szintjén morog, ő igencsak húzkodni fogja azt a bajuszt. Szerencsétlen áruházi dolgozó talán még mindig emészti a kis intermezzo emlékét, amit ők már bőven átléptek és még díjat is kapott, Ferenc személyében. Bár gyanítja azt inkább azért kapta, hogy ne vágjon – szerinte, ahogy a másik nevezi – búval baszott fejet. Ezt mondjuk nem érti, mert nem figyeli, bizonyára jobban kijön rajta, amikor azt érzi, csak szimplán bambul. Abszolút nem szándékos, hiszen ő most az elveszett, elhagyott kiskutya szemeivel akkor is úgy néz ki, mint akinek mindenkijét megölték, ha nem akarja. Ez már csak ilyen, sosem gondolt bele, sosem tudatos, egyszerűen néha kiül az, ami belül uralkodik és amit leplez a fárasztó viccekkel. Vagy épp sokkoló? Talán.
Már majdnem felkacag, ahogy megtorpan Denis a szavai hallatán. Lehet, hogy amúgy valahol zavaró a másiknak, hogy nem csak a nők felé figyel, azonban azóta sem garbóban jár otthon és szerelt lakatot az ajtajára, így talán nem is hiszi azt, hogy ez egy komoly dolog, amit kimond. A kacsintás az ő részéről az abszolút elviccelés, a másiknak azonban lehet egy nyomatékosítás, hogy hohó, itt van valami. Igazából nem is érdekli a dolog, lépne, lép is tovább, fejben már cisszen a sör és matekozik, hogy lenne jobb, amikor Denis visszalépked hozzá. Egy pillanatra néz rá megszeppent képpel, majd csak kérdőn pislog rá. Hogy mi? Feje biccen hátra, ahogy egyre közelebb és közelebb és, szinte ajkai súrolják az övét és egy pillanatra el is felejt levegőt venni. Érez ő amit érez, attól még nem vak és sosem volt, nem mondana nemet, ha arra kerülne a sor és most komolyan megakad egy pillanatra, hogy mi a francot művel. Aprót szusszant válaszul a másik ajkaira, majd szinte azonnal érzi a hideg, fagyos semmit, ahogy eltűnik. Egy kicsit még talán kábán pislog utána, mire megrázza a fejét. Denis nagyon is tisztában van azzal, hogy hogyan néz ki és hogyan tudja azt kihasználni. Nyúljon meg a nyaka.
- Nehogy aztán én használjam ki – mormogja, ahogy elhessegeti a gondolatokat, meg azt, hogy tizedmásodpercen múlt, hogy már azért is lekapja – ha már szívatva van, adja is vissza szépen. De nem tett semmit, levegőt is kap és elvileg bele sem pirult ebbe az egészbe, mint ahogy már nem visít, ha megszokott, csupasz módon mászik elő. Mintha mi se történne, úgy folytatja a reggelt.
- Megyek már, megyek – igazít egyet a szatyron és valóban megindul, beérve a másikat. Csak a fejét csóválja az előbbire, majd hagyja, hogy kalauzolja az áhított sör felé. Az úgy erre az egész napra igencsak jól fog esni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van valami a férfi küllemében, ami megfogja az embert. Mármint nem az, hogy vonzódik hozzá, hanem inkább az, ami ott tartja a szemet és elgondolkodtatja az embert. Bizonyára sokan ellenszenvesek vele elsőre, mert marconának tűnik és vélhetően némi óriásnak is, azonban valahol sejti, hogy nem harapja le kapásból az ember fejét. Aztán ki tudja, lehet rossz emberismerő lett, elkopott, mióta bezárta a kis ajtókat és a fizikálisakat is maga körül és nemigen nyit semerre. Talán majd az itt eltöltött idő, ha sikeresen beválik és jöhet, kicsit felszabadítja majd. Sok mindent szeretne elengedni és úgy tenni, mint régen, de tudja, nem fogja. Valami megsérült benne és újra és újra felszakad. Kérdés, mikor heged be igazán.
- Ez való igaz. Csak sokan akkor se használják, mint a kérem és köszönöm varázsszavakat – itt mondjuk fura így nevezni őket, de neki akkor is azok maradnak. Elvégre, vannak pillanatok, amikor fel-feldobják ezek mások napját. A téma, amit azonban felhoz, korántsem, még mindig sokszor vált ki sajnálatot vagy épp egy finom tartózkodást a dolog, azonban könnyedén beszél róla. Elkopott az ijesztő éle, a félelem, mert más érzet megtanította, hogy ez a legkisebb baja.
- Igen, az volnék – bólint aprót, mielőtt elengedi a másik kezét. Hogy ez most gond vagy sem, jó kérdés, viszont hamar is kap választ rá. Aprót mozdul felfelé a szemöldöke, hogy ilyen lazán vette ezt a lépést, ajkai azonban már mosolyra húzódnak. Könnyebb, mint remélte. - Persze, tökéletes. Ha nagyon gázos, akkor pedig üzenek, mindenképp – mint ahogy azt tette, teszi az iskola felé is. Szerencsére eddig egyszer fordult elő, amikor még annyi nap elteltével sem érezte jól magát. Az egyik holdfogyatkozás, közel a törés dátumához eléggé kicsinálta, mondhatni, akkor érezte úgy, hogy vége mindennek, de szerencsére közel sem. A legtöbb esetben fájlalja valamijét, sántikál, azzal azonban bőven elvan. Úgy néz ki, itt is el lesz és szabad az út, de a következő feltételezés kicsit megakasztja. Akkor azt sem konkretizálta, bár tény, nem is tért ki rá. Tarkóját vakarja meg aprót köhintve végül.
- Nos, igen. A másik gond – mert hát, vele mindig van valami. Komolyan, mint valami elcseszett történet, szívesen leadna belőle. - Csak a két kezem van. Olyan furcsa helyzet ez, hogy ha elveszem a farkast, én csak egy mugli vagyok – ha adna is a kezébe valaki pálcát, még mindig az lenne a leghalálosabb fegyvere arra, hogy kibökje mások szemét vagy csak megbökdösse őket. Feltette egyszer a hülye kérdést, miszerint előjöhet-e a farkas-kór miatt, de megnyugtatták, belőle már nem lesz varázsló inas. Így hát, ha nem zavarják ki, akkor követi a másikat.
- A zenével bőven nem lesz gond. A többi pedig simán bírható – ennyi szabály elég is, nem baj az, ha tisztázva van. Kíváncsian néz körbe, majd vissza a másik felé. - És miket hallgatsz? - ő mindenevő, komolyzene vagy épp valami pörgős, ami sikerül, az jöhet, de attól még kíváncsi, mi az ízlésvilág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Talán még meg tud lepni embereket azzal, hogy neki egy deka mágiája sincsen, soha nem is volt, mégis úgy mozog a bűbájok és varázslatok adta környezetben, mintha sosem létezett volna máshol. Az évek meg a rutin, ha előbb látta volna a másik, akkor minden bizonnyal tudná, hogy igenis ijesztette és ijeszti is meg mai napig mágia, vagy épp olyan fajtája, amivel nem tud mit kezdeni, pláne nem megszokni. Az elbűvölt, megmásított helyek már nem, azokat igencsak megszokta, egyet-másikat nagyon is kedvel, ahogy a mellette, előtte elvégzett bűbájok között is akad olyan, amit szinte már kér. Főleg, ha segítségére van, akkor meg aztán pláne. Mindenesetre, már nem úgy mutatkozik be, hogy ezt beleveszi, mint paraméter, nem érzi szükségesnek mások orrára kötni, csak akkor, ha az szükséges vagy valamit végképp nem ért. Akkor egyenesen muszáj.
- Nincs gond – legyint az elnézésre, mert aztán ezzel rosszat nem tett és mondott, így gond nincs. Lehet, hogy kissé labilis a lelkivilága még és talán az is marad, de azt nemigen befolyásolja ilyesmi. Attól függetlenül nem tör rá a zokogás random helyeken, társaságban tökéletesen tart szinten, így meg nem lehet általában mondani, hogy neki vannak igencsak rossz pillanatai. Az tudná csak, akihez érkezett volna és akinek címezte az ebédet, mert ő látta igazán csak a Hold sötét oldalán ücsörgő felét. Nos, olyan mélyre azért nem megy, épp elég, hogy elméje hátsó zugában még létezik a gondolat, hogy majdnem…
- Jól, jól, igen – bólogat máris, hogy jó a tipp, bár ezt az is ki tudná találni, aki nem akarja, elvégre baráti gesztussal érkezett. Idegeneknek igencsak fura lenne, ha ételt hordana, azok meg igencsak fura szerzetnek tartanák, még jobban, mint ami most. Nem kezdi el ecsetelni a mikor, mit és hogyant, ha viszont feljön, válaszol szívesen. Helyette inkább pislog egy sort, majd kissé zavart heherészéssel bólint, hogy érti a felkínált hely értelmét.
- Technikailag nincs szőnyeg a lábam alatt – vicceli el a dolgot elsőre, mert miért ne, ahogy lepillant, majd vissza felé. Persze, érthető, kényelmetlen is, ha csak nem ismert annyira a másik fél, hogy tudja róla, hogy így szeret inkább létezni. - Máris orvosolom akkor – azért először leteszi az éthordókat, oda, ahova mondta és ahol tudja, hogy nem zavar és veszélyeztet semmit, majd felkeresve az ülőhelyet, már le is teszi magát.
- Várok én, aztán ha mégse, akkor majd később elkapom – dől hátra, majd elmosolyodik a finom hárításon. Mindegy miért történt, nem fogja ráerőltetni azt, amit nem szeretne.
- Szerintem nem haragudna érte, de ahogy gondolod. Ha mégis megkívánod, akkor tudod hol van – int fejével a dobozok felé. - És akkor most te itt dolgozol vagy csak beültél olvasni? - tudja akkor így majd, mi merre és hogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Rájött, hogy semmi rossz nincs a csendben. Mielőtt ideköltözött, rendeget időt töltött benne és berögzült, hogy az rossz volt. Az volt a rossz része csupán, hogy nem kis időre, hanem túl sokra vonult el, előbb kellett volna visszatérnie vagy inkább idejönnie, mint az a dátum, ami. Így aztán akarva, akaratlanul kerülte és teremtette a hangokat, hogy legyen valami, mert szomjas volt rá és kiélezve arra, ha semmi sincs, akkor az rossz, hibás. Aztán rájött, koránt sincs ezzel semmi gond, hiszen csak ő más, mint a többiek. Egy része hangos, fecsegő és igazi társasági lény, míg a másik visszafogott, csendes és szeret elvonulni. Azt hitte, az előbbiből van benne több, de egyre jobban azt érzi, a másik dominál. Mostanság nem zavarja a csend. Ha nem muszáj, akkor nem is mozdul ki, a mai estére is pont elég volt annyi, ami és most sétálni akar. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy elmehetne Pestre is, ott imádta még a sétákat, tudta merre vannak azok a helyet, ahol nem hangzik fel a sötétben egy-egy „szia, uram” mondat sem és nem kell aggódnia, azonban már eléggé késő van, ő meg öreg, hogy egész éjjel kimaradjon. Még ha nem is alszik, pizsamában olvasni vagy nézni valamit már sokkal kényelmesebb. Azért azonban nem siet vissza. Nagy levegőt szipkás az éjszakai fellegből, kikapcsol fejben és készül egy falu, vagyis városkörre, mielőtt betér a házba. Talán összerak fejben egy jó tervet a következő hétvégére, mert menni akar valami helyre, de fogalma sincs, mit akar. Egy jó masszázst vagy túrázást, két nap, semmi több, hazai terepen, mégis más, mint ez a hely és legfőképp, mágiamentes. De egyelőre több ötlete is van, ideje kevesebb, így illene választani. Épp átveszi a fejében a lehetőségeket, amikor belép csapódnak. Káromkodhatna, de csak fújtat egyet, illetve elharap egy „bazdmeg”-et, ahogy kissé előre tántorodik. Mivel nem részeg, egyensúlya tökéletes, így nem kerül a földre, csak lenéz, amint az irányba fordul.
- Semmi gáz. Egyben vagy? - mintha olyan hatalmas vagy épp kemény lenne, hogy ennyivel törne össze embereket. Isten ments, noha nem törékeny nádszál, de ennyi nem kottyanhat meg neki, a pia annál inkább. Amint moccan, úgy nyújtja felé a kezét, hogy ha akar, akkor abba is kapaszkodhat, minél előbb talpon, annál jobb. A kabát hiánya láttán pislog egy sort, de mikor iszik, ő sem érzi, hogy mi hideg és mi nem, főleg, hogy rajta sincs sok réteg.
- Hát én aztán nem haragszom, az meg attól függ – cigije van, pénze is, emlékszik arra is, hogy egy csövesnek is adott itt a környéken már, így ez nem rázná meg. Szinte már nyúl is a zsebébe, akár arra, hogy megmondja, hány óra van a telefonján, de végül csak egy kérdést kap.
- A tó – néz körbe, de erre csak egy szökőkút van legközelebb, az meg, még a legnagyobb jóindulattal sem tó. - Nem egészen, bár ha azt irányt nézed előre, igen – fordul arra, amerre ha megy, akkor megtalálja. - Az inkább a város szélén van, mintsem a közepén – lehet randija lesz ott, mert más mi lehetne ilyenkor. - Odatalálsz vagy menjek veled egy darabon? - mert az is lehet, hogy fel kell még húzni párszor a földről. Legjobb lenne, ha hazamenne, de nem apáskodhat mindenki felett. Sőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egyik pillanatban még beszél, a másikban pedig már csukódnak le a szemei. Mintha csak azért ült volna be az autóba, hogy az elringassa, a mostanság pocsék alvásait váltsa ki. Ugyan most már muszáj volt némi bájitalt használnia, azért mégsem ugyanaz, amikor az álomtalan álom üt ki, mintsem amikor a lezárult szemek mögött egy teljesen más világ fogadja a színekkel és fényekkel. Pedig figyelni akart a másik szavaira, de hiába, elaludt.
Nem olyan sokkal előtte állt tanácstalanul a kis csomagjával és a telefont bámulta. Rágódott egy sort, hogy mit tegyen, mit ne tegyen, végül mégis összepakolt. Miért ne? Ez járt a fejében. Előtte sok minden, például a szavak, amik a folyosón elhangzottak. Ő várt, jó ideig, mert fellobbant benne minden, aztán szépen leülepedett. Nem volt se mersze, sem indítéka kérdezősködni, így a téma elült, hallott mást és szép csendben menetelt tovább előre, hogy jobban legyen. Azóta sincs fogalma, hogy mi igaz és mi nem, úgy van vele, majd közli, ha valami rá tartozik. És közölte, pontosabban azt, hogy mennek. Nem tudja, mit érezzen. Engedje csak el magát, pihenjen vagy reménykedjen? Hogy ez valaminek a kezdete vagy netán ismét a vége? Nem tudja, de ahogy elaludt, mindenből egy kicsit kapott, mégis, békésen szuszogott, nem riadt fel, a motor monoton dorombolása jótékonyan hatott rá. Vagy épp a társaság? Tudja, hogy éjjelente biztos pontot keres, hogy szeretne ismét szeretni és visszakapni, azonban ismét az a szerény szerencsétlen, aki nem kér, aki nem mesél, aki zárkózik. Visszaesett, mondhatni, kérdés, mennyire. Talán most kiderül.
Hangosan szusszant, ahogy mocorogni kezd. Fordulna épp, elbújna a takaró alá, ha lenne, de még mindig egy kocsi ülésében ül, a biztonsági öv tartja ott ahol és nemigen ad mozgásteret. Arca kellemesen bizsereg ott, ahol megcirógatják, így mormog, ébredezik, mint reggelente, amikor nehezen sikerült kiimádkozni álomföldről. Realizálja, hogy a nevét hallja, szemeit nyitogatva először értetlenül néz körbe, hogy hol is van. Lepislog az övre, az ülésre, majd kissé összerezzenve ül fel normálisan és kómás fejjel pislog körbe.
- Hol vagyunk? - álmos, halk hangja töri meg a csendet, ásítva dörzsöli meg az arcát és bámul ki az ablakon. Ez nem egy sztráda, de nem is az országon belül akármi – merthogy egy táblán külföldi szavakat lát. - Jézusom, meddig aludtam – dől előrébb, majd vissza, ahogy a másikra pillant. Még mindig nem hisz annak teljesen, ami történik. Lehet még alszik, aztán majd felébred és akkor minden olyan sivár lesz, ahogy eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden szentet leátkoz. Az egy dolog, hogy most el sem tévedt és időben végzett, de hogy megint kellett volna a kísérő, az fix. Legalább már csak azért, hogy könnyítsen a szenvedésen, amit magának okoz. Nem kell neki ellenség sem, elég, ha követi az agyament ötleteit. Az még mindig él, hogy a szobáját időszerűen újrarendezi, vagy már hatszor, de hol a polcrendszer és az apróbb dolgok ilyen nehezek, arra nem gondolt. Vállába már biztosan húsig vágódott a jól ismert kék szatyor füle, illetve a kezében tartott dobozok, pontosabban kettő, vészesen meginog, megint megállásra kényszeríti. A vonatig a taxi ideális volt, felcipelni és lecipelni se volt gond, na de mióta elindult… Vagy tényleg öregszik, egyre gyengül vagy egyszerűen mértéktelen, jó kérdés. Nyögve áll meg, amikor a doboz csúszni kezd. Nem is azokkal van a gond, hanem a szatyor… túl sok. Lepakol a földre, a táskát is mellé és nyekeregve mozgatja át a vállát. Rágyújt, majd estére talán haza is ér címmel, és körbepillant. Nem járnak tán erre annyira, ha itt hagyja az egyik bokorban, hazasiet, majd vissza és újfent, akkor talán… azonban azzal meg annyit sétálna, hogy a lassan közelgő Hold miatti sajgó lábai nemigen díjaznák. Tehát szenved. Szenvedne, de ekkor meglát egy alakot. Majd mosolyog szépen, meg minden, nem mintha udvarolni akarna bárkinek, csak két kézre van szüksége. Azonban, ahogy az alak kirajzolódik, ismerőssé válik, pontosabban egy diákévá, akit tanít. A neve lassan ugrik be, valamit mosolyog a kabátjába, amire pislog párat, majd végül eltapossa a csikket és közelebb lép.
- Hé, hello, itt, itt hátul! - integet neki, ha amúgy nem venné észre. Annyira nem alacsony, de komolyan, lassan a negyedévesek nőnek fölé, vagy ez az óriások nemzedéke, már nem tudja. - Lénárt, segíts nekem. Meghálálom, ígérem - még a neve is beugrik, ő pedig hozza a kiskutya szemeket is. Na, ennél lejjebb sincs már nagyon, de mostanság épp nem érdekli semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeret vagy épp nem szokott kérni dolgokat, valahogy úgy van vele, hogy sokkal jobban érzi azt, ha adhat és nem kér cserébe semmit sem. Persze, van az a helyzet, mindentől függetlenül, amikor pedig muszáj. Van, hogy mágiára van szükség, van, hogy egyszerűen csak valami apróságra. Mint most ez. Nem is érzi magát rosszul, inkább kellemetlen ez, mert esetlenebbnek tűnik, mint ami valójában. Tudja, hogy mások szemében mi volt és mi lett, hogy vannak, akik a sok rossz időszaka után nemigen kedvelik már a társaságát, de azt elfogadja, nem is aggódott egy percig sem. Most, szép lassan indul vissza a szép, kellemes felé és ahol ő is stabil és egyre több élet van benne. Tény, hogy van, ami nem és később sem biztos, hogy visszaáll, de nem fontos. Most főleg nem, most csak az, hogy megszánja-e e segítséggel.
A szavakra majdnem reagál, amikor meglátja, kinek is szól valójában. És most olyan mint egy gyerek, felcsillanó szemekkel figyeli a gombszemeket és orrot, meg a bundát, amely izgatottá vált.
- Jaj, egyem meg. Nagyon édes kis haver - szívesen meg is tutujgatná, de ahhoz érdekes helyen van és most amúgy is mást kért.
- Ezt a két dobozt. Nem nehéz, csak ez a böszme szatyor lecsúszik állandóan és nincs kezem. Szóval, kérlek, tényleg nagyon köszönöm - majdnem ugrál örömében, de visszafogja magát. Lehajolva veszi fel a szatyrot, majd megint a kutyához, ha engedi, akkor meg is simogatja.
- Illetve neki van egy kezem - emeli fel a kutyát, így az már nem fázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudja és hallott eleget, mivel tanár, akaratlanul nyitva van a szeme és a füle is. Még ha sok mindent nem is akar észlelni, sokféle tudás vagy csak pletyka van a fejében, amikből építkezni tud, és amik miatt szépen lassan bizonyos ajtókat zárogat be. Fájdalmas, kellemetlen, de szükséges. A fiúról így bőven tudja, hogy nem épp a legjobb személyiség, csak éppen valahogy ebből ő semmit se látott. És amúgy sem ez határoz meg neki embert, ki mit mond róla, bőven elég az, amit lát. Sőt, szereti ő megítélni az embereket, ahogy látja és fogadja. Az, hogy naivan bízik mindenkiben és a jót keresi bennük, az már az ő gondja.
- Szia Sissy, örvendek - egy kis hálás gombóc, ő meg imád minden állatot, ha lehetne, tele lenne velük a ház, de hát, van egy nagy, aki nem engedi a többit. Mindegy, mert talál ő elég alkalmat arra, hogy bundát tutujgasson.
- Az vagyok, igen. Van egy cicám, ő harap ha csúnyán nyúlok hozzá - pillant le, simítja meg majd nevet fel, amikor nemes egyszerűen kapja a kutya puszikat, nyálat, mindent. Nem zavarja, láthatóan. - Tényleg köszi és ezer bocs, hogy megzavarlak a… mit tettél ki? - hunyorog a plakát felé. Közben azért elindul, hideg van ácsorogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szorongatja és úgy néz ki, a kutyának sincs ellenére, hogy így lássa a világot. Bár izgága kissé,  de biztosan tartva nem fordul ki és esik le, vagy éppen szalad világgá. Nem lenne kellemes, hogy első alkalommal, amikor ő ajánlja fel, hogy tartja, akkor el is baltázza. Szép kis civil bemutatkozó lenne, ha már a tanár oldalát ismerik, akkor valami hasonló kellene legyen a másik is. Vagy valami olyasmi.
- Persze? - pillant felé kíváncsian, hogy ezt mire is érti. Ennyire nyilvánvaló a macska léte az életében vagy épp jön az, hogy keletkezik egy vita, hogy melyik is hasznosabb négylábú barát. Bár, utóbbit nem nézi ki a másikból valahogy. Igen, még mindig egy naiv alak, aki semmi rosszat nem feltételez. Majd megjárja megint? Az ezen való aggódás helyett fordul ismét felé, ahogy egyensúlyozik egy sort és vadász elő egy olyan lapot, amit nemrég ügyeskedett fel a táblára. Elébe is kerül, ő pedig először kissé kancsalítva bámul rá, majd kissé hátrébb hajolva olvassa el a sorokat.
- Ó, vagy úúúúgy! - immáron felvilágosodva bólogat párat, hogy érti már a dolgot. Hasonlóan kezdte ő is, tanulás mellett munka, mert hát nem mindenki mögött áll egy teli buksza vagy épp család, akikkel minden könnyebb. Vagy ha van is, nem akarnak élni vele. Mindegy mi az opció.
- És tanulás mellett, hétvégente? Vannak helyek, ahol lehet diákként is dolgozni. Ott jártál már? - közben előre indul, így haladva a cél felé, amely majd a ház lesz és a kényelmes meleg. - A kastélyban élsz? - érdeklődik, mert ki tudja, lehet a segítségért cserébe majd valamit talál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát az értetlen most egyértelműen nem Lénárt, de ezt már nem teszi hozzá. Neki is sokszor becsúszik, hogy fejben kibontja a gondolatot és szép tisztán érthető, kifelé azonban csak egy töredéke sikerül és még ő van kicsit meglepve, hogy de miért nem értik, miről van szó. Aztán koppan, röhög egyet és magyaráz. Mint most a másik, bár nem nevet, azonban leesik neki az egész.
- Vagy úgy, vagy úgy. Igazából, mindent szeretek. A macskát kaptam a születésnapomra, de imádom, viszont ugyan így ellennék egy kutyával, sünnel vagy akár tigrispitonnal is. Nem válogatok – majdnem hozzá is teszi, hogy mert részben ő is az, bestia, de nem éppen szép ilyeneket mondania magáról, vagyis, eddig senki sem vette jól, ha ilyet csinált. De tény, talán egy árnyalattal jobban fordul a macskák felé, szóval, részben igaza is van.
- Szólj ha nagyon nehéz – pillant a dobozokra, hogy bár nem abban van a törékeny, de törött vagy fájó csukló sem jó. Az a baj, hogy hiába van egy spéci táskája, amelyet megbütyköltek neki némi tértágítóval, nem meri elvinni, mert egy, hol pakol bele, meg hát eléggé feltűnő lenne. Azonban ez után inkább vállalja a kockázatot, hogy akár egy WC-ben is, ha kell, de azt fogja vinni. A gerince és a háta majd nem lesz hálás, de a kabátjában van egy lap, amit a kezébe nyomott a drága hostess, hogy milyen király masszázsok vannak valahol.
- Hát az éttermekben, kávézókban. Én például a Kukoricában szolgáltam fel, de kiszállítós ember is lehet. Nyilván a többi ilyennél is – bár fogalma sincs, hogy mondjuk a Bezsnay-ba kell-e árufeltöltő, hogy egy diáknak mennyire színes a felhozatal.
- Ááá igen, a vizsga – mert rémlik neki, hogy nem sikerült az és most kellene. Ismerős helyzet, annyiban más, hogy neki sikerült. - Csak a munka miatt, hogy lenne kényelmesebb. Nem a legjobb egy hosszú műszak után visszasétálni a kastélyba. Miért, ki szeretnél költözni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akarja tovább feltartani, mint illik. Az, hogy megint esetleg szófosása van, más kérdés, azt inkább figyeli és nem fecseg össze-vissza. Nem mintha ne lenne alkalma eleget beszélni az órákon, de azért neki is jó néha nem csak a növényekről beszélni. Más. Meg nem csak diákoknak. Szerencsére van elég felnőtt társaság az életében, mint a lakótársa, akit persze néha kioszt, mert épp a pöcse rossz felé áll és még az is idegeli, hogy a Föld forog. Olyankor ott hagyja, kimegy rágyújt, tesz-vesz, majd később folytatja. A srác nem tűnik olyannak, akinek az agya eldurran, ha két szóval többet mond, de nem kockáztat.
- Ahha – bólint, a sétány vége felé haladva. Majdnem az utolsó utca és még nem is mondta, hogy annak is a vége. Jó az ott, szereti, csak ja, így cipekedve nem a legkellemesebb. Az azonnal meglepi, hogy biciklit mond és nem seprűt. Pislog is egy párat és csendben irigy, mert ő is akar, megint. Nos, megvan mit tesz a fa alá, mellé. Majd. Hidegben elég gyalogolni. - Persze, hogy. Mindig keresnek, mert az emberek lusták, megrendelés van. Beugrasz és rá kell kérdezni, nem tudom kiplakátolják-e ezeket még. Én annak idején bementem, hogy részmunkaidőt szeretnék, mert csóró vagyok és bármit csinálok – nevet fel. Jó, nem így volt, nem mondta, hogy csóró, meg bármit, de végül mégis az lett, nem a konyhában, hanem terepen mozgott. - A bicikli meg… ne haragudj meg, de mint mugli, engem ez érdekel a legjobban. Hogyhogy nem seprű? És milyen? Ilyen Camping vagy monti vagy… - és itt harapja be az alsóajkát. Elég. Ez már sok. - Bocsi, ittam egy forralt bort Pesten – nem részeg, nincs becsiccsentve és ez nem is a bor. Talán használ a kedélyjavító és végre nem befelé fordul csak. Mint régen, kicsiben, de mások felé. Előre néz, hogy ne essen el, de közben figyel és beszél.
- Szerintem ez a baja az oktatásnak. Kellene egy ilyen óra. Akár fakultatív de… tudom milyen. Szar. Én se tudtam, senki sem tudja. Adózni, TB és a többi vacak. Fel fogom terjeszteni, hogy kell ilyen óra – ezt most eldöntötte, később vajon mi marad belőle? Az egész. Mert ez nem csak a mugli világ gondja. Mert ugye Pitagorasz-tétellel rendezi a számláit az asztalon és a másodfokú egyenletet használva fizet számlát.
- Egyszerű: írnak rá egy összeget és egy dátumot. Ezek fontosak. Szoba meg… akad, lakás is. Jól érzem, segítség kell? - bújik elő belőle kicsit a tanár. Lassan megszokás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak dolgok, amikre egyszerűen nem tud magyarázatot adni, még magának sem, vagy nem is akar. Minden egyszerűbb lenne, ha kész válaszokat kapna az élettől és csak dúskálnia kellene bennük, mint mások, akik megtehetnek mindent az életben. Nem feltétlen pénz kérdése, hanem az a szabadság, amit nem merészelt még meglépni. Mindig van valami, ami visszafogja, ami tartja a talajon és amitől nem szárnyal. Mihail más, ő azt teszi amit akar és amikor, nem látja a gátakat ebben, csak sodródik, mikor éppen egy csónakba kerülnek. Elváltak útjaik, azonban mint most is, és nem egyszer, mégis egy lett belőle. Hogy ez jó vagy sem, nem tudja. Most talán kissé mégis azt mondja magának, ne nézzen hátra, csak előre és hagyja, hogy más alakítsa a világot előtte. Hagyta.
Amíg be nem aludt. Rettentő utastárs ezen szempontból, mert nem ez volt az első, sem utolsó, ez valahogy vele jár. Most nem pattognak benne kérdések, kételyek, úgy tesz, mint akinek semmi gondja, csak annyi, hogy kidörzsölje az álmot a szeméből. Csillagokat lát odabent, ezernyi táncoló, fénylő pontot, majd tűnnek el, hogy a kocsiban elterülő világosságra hunyorogjon. Pár pillanat kell, míg eljut agyáig az információ.
- Montenegró. Baszki – szisszen egyet, mert ha az álom kellemes is, a lábai már annál jobban elgémberedtek. - Messzire hoztál – szusszan egyet, bár hangja nem megrovó, inkább kíváncsi. Kissé előre dől, hogy kilátva a szélvédőn felfedezze, mit is láthat. Nem épp valami külváros, nem épp a város szíve.
- Az már rekord. De máskor nyugodtan bökj oldalba – nyom el egy ásítást. Szereznie kell valamit, egy kávét vagy bármit, erre a gondolatra áll meg az autó. Jó, biztos nem erre, de mókás ennek hinni. Visszapillant rá, ahogy ki is pattan és csak pillog pár sort. Ahha, hát ez nem így megy annál, akinek be van állva mindene.
- Hogyne, menj csak, követlek, csak a kor meg a derekam – dörmög szórakozottan, ahogy kicsatolja az övet és fordul az ajtó felé. Keze a kilincsen, de az nyílik, majd már kapaszkodik is bele a segítő kézbe, hogy halkan nyekeregve, de hálás sóhajjal álljon talpra ismét. Kicsit át is mozgatja lábait, ahogy arcára mosoly kerül.
- A semmittevés a középső nevem. Bár, nem hiszem, hogy tényleg semmi lesz. Például ak… - ragad benne a gondolat, ahogy Mihail ajkai tapadnak az övére. A pillanat heve, nem ébredt még fel teljesen, ahogy a minimális hatásszünettel viszonozza azt, kóstolja szinte óvatosan. Karjára cirógat, majd húzódik el kissé. - Akarok egy masszázst. Ha az itt nincs, mehetünk is vissza – nevet halkan, ahogy végül elkapja a másik kékjeit. - Köszönöm – pillant az épületre azért, azt se árt lecsekkolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez a tag sem szomjas mára. Nézni sem kell nagyon, már az őt körülölelő aroma is épp elég hozzá. Érezte magán is eleget, főleg a forró napokon, amikor nem nyomja el semmi pacsuli és persze az az állapot uralkodik, hogy amúgy tök mindegy, csak üssön. Vagy fekhessen. Ennek a tagnak se ártana egy meleg ágy, meg két napnyi alvás, amilyen táskák vannak szeme alatt. Azonban nem mondhatja meg neki, hogy mit tegyen és mit ne, ellenben itt van mégis és figyel. Felszusszan a hallottakra. Legalább ez.
- Az szuper, ilyen sötétben nehéz lenne összeszedni magad – ráznak kezet, vagy inkább kapaszkodót nyújt. Visszaveszi magára a kabátot, mintha igyekezne tényleg összekapni magát, hogy legalább úgy nézzen ki, tényleg rendben van. Vagy valami olyasmi. Nem mintha javítana a benső állapoton, bár a látszat mindig fontos szempont. Figyeli, amint elirányítja, miután megtudja, merre tart. Elsőnek azt hiszi az ember, hogy találkára, aztán a fejében elkezdenek motoszkálni a gondolatok. A dög.
- Azt látom, hogy megvagy – bólint, még mindig nem mozdul semerre, csak figyeli, ahogy pontosan az ellentétes irányba lépked. - Nem, nem arra… - mutogat is mellé, nem mintha háttal állva a másik látná, hogy mit művel. Sóhajt egy nagyot. - Arra, igen, most jó irányba forogsz – a nagyon oda kellene mennie dologra ráncolja a homlokát. Nincs nyár, minek a tó? Tényleg randi lesz, reméli, nem pedig… ó bassza meg.
- Figyu, ha csövelned kell, akkor ott egy fa, ne a tavat bővítsd vele – mutogat megint, majd végül elindul utána. Mert a randi helyett lehet ez a szerencsétlen a tóba akar ugrani, vagy ha nem is, akkor amilyen gyönyörűen talpon bír lenni, beleszédül. Sem a lelkiismeretével, sem az aurorokkal nem tudna mit kezdeni, amikor azok jönnek, hogy miért is hagyta egyedül. Hamar beéri, menet közben gyújt rá és úgy tűnik, mintha mindig is egyfelé mentek volna.
- Szerintem mondd le a randidat, holnap is megvár biztos. Vagy mi a francnak neked a tó? - érdeklődik finoman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lepillant a kutyára, aki kényelmesen pihen kezében. Ennek örül, mert akkor nem fáj neki és nem ellenséges. Az elején azt hitte, hogy majd az állatok fújnak rá, mert megérzik, hogy ő más és nem teljesen ember. Lehet amúgy mégis ez a kulcs, az ázott farkas szaga pedig bizonyára sokban hasonlít az ázott kutyáéhoz. Szóval, érthető.
- Aaaa az az alacsony vázas? Azt hiszem vágom – képzeli maga elé. Nem, nem azt a kiskerekű valamit, amit Józsi papa felejtett mindig a szőlőben és csak azt hitte, hogy hazatolta, hanem a modernebbeket. - Miért ne lenne menő? Itt mindenki repked meg hopponálgat, naná hogy az. Nekem. Én is akarok, mert repülni nem tudok, a hopptól meg mindig rosszul vagyok – tehát a gyors tekerés jó lenne, eddig csak a futás volt, de hidegben az se kellemes. Pedig jól bírja, van, amikor mezítláb sétál haza és teste nem öli meg megfázással. De azért mégis jó lenne egy bicikli. Oldalra pillant, úgy érzi, kicsit feszeng a másik, így igyekszik visszavenni az elánból. Nem mindenki tud csak úgy egy tanárral csevegni vagy elhinni, hogy ő sem több, mint mindenki más, csak neki nem a tanulás hanem a tanítás a dolga ott. Szusszan egyet és előre pillant.
- Tényleg? Szerinted van értelme? - lehet meg kéne valósítani, mostanság ebbe akar időt ölni, nem másba. Nem abba, ami nem éri meg. A növényei is hálásak a plusz időnek. - Majd beszélek az igazgatóval – mintha tényleg olyan ember lenne, akinek könnyű bármi és amit a fejébe vesz, azt tényleg meg is teszi. Kicsit le akarja vetkőzni azokat a dolgokat, amiktől szorong és ahol fél. Tanít, nem mondták, hogy szarul csinálja, egy kérdés meg ingyen van.
- Értem. És látom, hogy feszengsz. Nem akarom magam rád erőltetni, bocsánat. Van egy ilyen… nem is tudom, inkább adok mint kapok részem – pillant előre. Nem a legjobb, nem akar tapadni, csendben lépked tovább, majd torpan meg az utca elejét jelző kereszteződésben. - De ha szeretnéd, megpróbálhatok segíteni. Az utca végén lakom, addig ha akarod, mesélj róla – mutat, majd meg is indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha tudná, mennyire ismerős a helyzet. Ő is inkább söpri be a „minden rendben” válasz alá, hogy nincs, mert akkor legalább senkinek sem a terhe. De ez sem jó és ha a másik tudná, erre pontosan jó példa sétál mellette. Egy idő után a teher megtöri, összelapítja a dolgokat és csak a baj van belőle. Csak az. Ezért beszéli ki legalább pár embernek, Riley-nak első körben, akivel mindent megoszt, a napjait, a hangulatait, azóta is írja a kis naplót róla. Bár a tegnapi kilengést még nem merte megírni, tudja, csak akkor segíthet, ha őszinte vele. Nem akar senkire sem ráakaszkodni, ez inkább olyan ösztönös. Olyan, hogy látja rajta azokat a vonásokat akaratlanul, azonosul vele. Ez már nem szánalom és sajnálat, amiből megérti, ha nem kér. Abból senki sem.
- Nem csöves. Jaj – neveti fel, amikor ennyire félreérti, mit akar mondani. Nem a külseje alapján mond bármit, tényleg elég tükör az, amit lát. Az ő arca is borostás, a haja is kócos, de nem túr bele, szarik rá, hogyan áll és az úgy pont tökéletes. - Pisálni, csak nem akartam így mondani – mintha egy nagy ellentét lenne az egész lénye. Egyszer mint a kocsis, úgy káromkodik, máskor még a szart sem akarja nevén nevezni. Mit finomkodik? A kutyát nem érdekli, hogy beszél.
- Hát én csak azt hittem, hogy oda sietsz vagy valami olyasmi. Találkozó – magyarázza, ámbár kevésbé bátrabban. Tényleg meg kellene tanulnia befognia időben és nem kimondani minden hülyeséget. Szusszan egyet, mert legalább észrevette, hogy vele sétál, pazar. De most már totálisan biztos abban, hogy túl részeg bármihez. Így lesz az útkeresőből kísérő. A hallottakra pislog egyet, jól sejtette, hogy valami nem kerek. Megcsóválja a fejét.
- Nem, az nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A víz jéghideg, te pedig túl sokat ittál. Nem akarsz inkább hazamenni? - próbálja elterelni attól, hogy a tóba fulladjon. Bár vélhetően utána ugrana, de ez már részletkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akaratlanul röhög fel, mert ennél jobban már félre sem lehet, totálisan kész van a csávó. Hamar lenyeli az újabb nevetőgörcsöt, hogy csak köhintsen egyet és a fejét rázza meg.
- Nem magamról beszéltem, azt hittem neked kell. Mindegy – legyint egyet, hogy nem fűzi tovább. Neki nem kell, ezért nem is nyúl a sliccéhez, se semmi, csak halad előre és mellette, hátha mégis jobb társaság lesz, mint a saját árnyéka. Ha ismerné a másikat, legalább tudná mit és miért tett és akar tenni, így viszont vakon tapogatózva mond be random tényeket, amik csak eszébe jutnak, mint lehetőségek. De a randi-tipp sem jött be, így tele van kérdőjellel, hogy mégis mi az, amiért ennyire a sárga földig itta magát. Igazából ok sem sok kell, és még rossz sem, csak pár óra, amikor csak poharat akar emelni az ember. Nem is kellene itt lennie vagy felvigyáznia, a másiknak csupán görbe estéje van, semmi több. Mégis, valami motoszkál benne, hogy nincs rendben.
- Haza, bizony – bólint. De nem akar. Felvont szemöldökkel hallgatja a másikat, majd csóválja meg a fejét. - Miért kell eleget inni ahhoz? Ronda az asszony, ha józan vagy? - mert humorral oldani mindent, azt kell. Hát persze. Bizonyára csak arra van szüksége, pont úgy néz ki. Nem kellene rámenősnek lennie és a mostanság igencsak ingatag türelme is edződik. Társaságra vágyik, aztán mégsem jó, sóhajt csupán és leereszti a kezeit tanácstalan. Ehhez lehet kevés lesz.
- Ahogy nekünk a levegő? Mintha nem azt szívnád – érdekes ez, csak nem késő este, egy részeg taggal. - Ereszd tele a kádat otthon, de hidd el, a tó most olyan hideg, hogy nem fürdésre való. Aztán ha belefulladsz, mi lesz velem? - semmi. Nem is ismerik egymást, így, a válasz könnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez sem jött be. Mára úgy néz ki, elvesztette a tippelős játék minden fordulóját és inkább jobb, ha felhagy vele, mielőtt valami vad és szövevényes kerekedik ki belőle. Már csak az hiányozna, komolyan. Pedig nincs benne rosszindulat, sem semmi, csak egyfajta aggodalom és hasonló, jóindulatnak nevezett esetlenség, amivel a másik felé fordul. Jó, ez már sokaknak is túlzó lehet, de ő ilyen.
- Testőr? Ó, vagy úgy. Testőröd van, akkor te biztos híres vagy meg ilyenek – hiába a hosszú évek itt, a világban, annak „celebjeivel” nemigen ismerkedett meg. Nem tudja a legtöbb nagy nevet, akikről a térdéig érő gyerekektől kezdve, az öregasszonyokon át, mindenki ismer. Persze, akad pár akit igen, mert vagy kikerülni nem lehet, vagy éppen mert ismeri, mint Odettet, de neki tudomása szerint nincs testőre. Akkor lehet ez a tag gazdag, vagy valakinek a valakije. Mindegy. - Na, de ha ő vár, meg a panzió, az is jó – bár lehet így értelmesebbnek hangzik az, hogy miért nem ivott eleget. Nem szabály teljesen elázva odamenni, csak ismerős, amikor nem várja senki és semmi, akkor kevésbé motiváló úgy bármi. Egyenesen szar. Lelkizhetnének, ha olyan állapotban lenne bármelyikük, hogy mennyire megérti azt, miért nem kellemes a semmihez visszamenni vagy épp vágyni, hogy legyen valami. Most azonban nincs kedve ehhez, érzésekhez.
- Hát, nem vagy cukorból, oké, de víz fagypont közeli fokos jelenleg – hideg, ennyi biztos. Dereng neki, hogy néha meglátogatja farkasként, hogy kortyolt belőle és szinte felkarcolta a hűvösség, de lehet csak képzeli. - Igen, pont ettől tartok, hogy ilyen állapotban belefulladsz. Tessék, kimondtam – tárja szét a karjait, mintha titok lenne. Bár amennyire nem esett le a másiknak semmi eddig, nem csoda, ha ezt se vette volna. Kezeit visszaeresztve bámul rá, majd vigyorodik el ő is. Hajaj. Pont jó embert talált meg.
- Hogy olyan vagy mint én, azt kötve hiszem. De hogy én pálcazsonglőr? Téves ajtó, pontosan annyi bennem a mágia, mint ebben a kavicsban – rúg is bele, az meg valahol koppan. - Miért, te milyen vagy? - ha legalább szót értenek, az már félsiker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Először nem esik le neki, hogy mi a király. Az, hogy beszélnek és amiről? Vagy úgy csak benyögi. Már épp mondaná ő is, hogy igen, király a dolog, amikor a másik kijavítja magát. Szemöldöke szalad ráncba, ahogy homloka. Na persze! Koronával, palásttal, mindennel. Mert erre királyok sétálnak, minden nap – mondjuk egyesekről el is tudná hinni, amilyen nagyképűen masíroznak.
- Mármint… király király? Koronás, mindenes király? - az ex szócska nem jut el a tudatáig valahogy, ezen most nem akad fenn, egyszerűen idő sincs rá és agya sem már. Ha a másik király, akkor tökre érthető az, hogy miért van testőrje. Óóó. Hogy mik vannak… mindig találkozik újabb és újabb dologgal, amire rácsodálkozhat. Komolyan, ebben a világban minden lehetséges?!
- Persze, meg az úszógumi. Nyáron – mormog, mert ezt a tagot úgy néz ki akkor sem fogja meggyőzni, hogy rohadt szar ötlet a fürdés, ha fejen áll. Mondjuk nem próbálta, nem is állította meg, hanem tök készségesen sétál mellette, mintha muszáj lenne és az eszébe se jutott, hogy mondjuk beálljon elé és másfelé terelje.
- Nem, de ő a te dolgodba igen. A hipotermia nem egy jó játék és utána csak rosszabb lesz – mintha ezzel akarna komolyan érvelni. Úgy néz ki, lassan leesik a másiknak, hogy Belián olyan információk hiányában van, amelyek miatt nem logikusak a tettei, inkább hisztérikusak. Talán ha azzal kezdik, hogy jól bemutatkoznak, minden szebb lenne. Végtére is, nincs ennek menetrendje, hogy mikor kell, így az időpont ha késve is, de most jött el. Megáll ő is, ahogy a fürödni vágyó delikvens és a fejét rázza. Suttog ő, növényekkel, állatokkal, néha saját magával, de mágiával. Szép is lenne.
- Nem, közel sem. Ha azt nézzük, én pont a másik világba való vagyok – von vállat, hogy aztán mégsem, mert van ezen túl is valami. Épp nyitja az ajkait, hogy folytassa, amikor megváltozik a másik. Pislogva figyeli, ahogy amaz arcára rémület ül ki, mintha tudná, hogy micsoda ő és mivé válik bizonyos éjjelente, amitől rettegnie kellene. De az a nap közel sincs, már akarná ezt is tisztázni, amikor kiböki a kérdést. Láthatóan értetlen arccal mered rá. Jól hallotta…?
- Sellő? Mi? - nem nevet, mert nem tudatlan már, a lényekkel tisztában van, még ha nem is találkozott mindegyikkel. Nem is kell, bár ahogy kinéz, ma este még egyet kipipálhat. - Nem, nem, nem. Dehogy vagyok én… sellő. Jézus, dehogy. Vérfarkas annál inkább. Nincs most telihold, nem harapok, nyugi – tartja fel a kezeit, mert na, mi mástól tarthat, nem? Egy sellő. Ó hogy az a...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát ez fantasztikus. Lehetne teljesen kretén, aki máris hajladozik meg lovagi címet kér, ha már nem akarta csak úgy magára hagyni, hogy jól tóba fullassza magát, vagy bármi hasonló borzalom. De ehelyett inkább sokkos kicsit, nagyokat pillázva figyeli, ahogy bólint egyet a másik. Ki mondta, hogy sose viheti valamire? Egy királlyal társalog, minek ide aranyvér!
- Wáó. Az nem semmi. Fene se hitte, hogy erre királyok is vannak – mormog csak párat, inkább magának, mint a mellette lépkedőnek. Aztán megint eszébe jut, hogy hol van és milyen helyen, így nem nehéz emésztenie, minek után az első évében sokk sokkot követett. Ha azt túlélte...
Visszazökken a valóságba, ahogy hangját hallja és elvigyorodik. Na, végre valaki érzi azt, amit akkor szokott, ha valaki mágikus dolgokról beszél és nem érti. Külön nyelv, az biztos, ez viszont nem, csak tudományos.
- Nem külföldi, nyugi. Csak a csúnya kifejezése a kihűlésnek. Sokkot kap a tested, fagyási sérülések, meg minden finomság, amit a hideg okoz – magyarázza röviden a dolgot, jobban nem megy bele, az talán józanul is sok lenne, nemhogy így. Jobb a békesség. Ami kicsit meginog, de hamar elrendezni, vagyis próbálja megmagyarázni az egészet, amit félre is értett hirtelen. Fogalma sincs, miért ijesztő gondolat egy másik sellő, de biztosan erre is megvan az oka. Például, hogy király. Azoknak mindig van irigye, akik a trónt akarják. Na, máris sokkal érthetőbb a reakciója, de nem szól erre semmit, csak bólogat.
- Igen. Vagy voltam, nem tudom mi a pontos kifejezés – mert inkább vérfarkas, de közben nem a varázsvilág tagja volt előtte. Ez most neki is bonyolult, miközben a másik olyan sóhajjal fogadja a vérfarkas mivoltát, hogy egyenesen zavarba jön. Sűrűn libbenő pillái alól sandít felé és köhint egyet.
- Örülök, hogy jó – motyog vissza. – Én nem akartalak megijeszteni – figyeli, ahogy közelebb lép, egyelőre ő nem moccan, csak a fejét csóválja meg. – Nem találkoztam eddig sellőkkel, még akkor sem, amikor valamelyik vízben pancsoltam se. Miért? Mármint... Mitől tartasz ennyire? Nekem nem kell a koronád – elvesztette a fonalat, pedig ő józan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mágia első, alapvető törvénye, hogy az étel nem terem csak úgy. Főleg nem annak, aki nem is tud élni vele, csak a két szép lábával. Szerencsére nem mindennapos út a hosszú séta, így még külön örül is neki, hogy kimozdulhat, nem mintha nem lenne se helye, se ideje a sétára. A hó kellemesen szállingózott, az ég felhős, napfény sok nem éri, de nem aggódott. A vakítóan fehér táj így az igazi. Csakhogy senki sem gondolta, hogy ez rosszabb lesz. Ő sem. Lehet néha figyelnie kellene az időjárásjelentést?
A zsákmányt ugyan megszerezte, de az út vissza a házba már korántsem volt könnyed és kellemes. A szél feltámadt, majd végül orkánszerűvé vált, amely az addigi, kellemes hóhullás ritmusát egy vad és őrült iramba terelte át. A hideg arcát marja, szeme bekönnyezett, a sálat oda már csak nem húzhatja fel, legnagyobb bánatára. Csak ő az egyetlen hülye, aki erre kóborol és ez így van rendjén. Így volt.
Az ember egy ilyen semmis, kieső tájon mindenre gondol, csak arra nem, ami elé tárul. Éhes farkasok, szarvasok, hóban bukdácsoló nyuszik vagy épp akár a jeti, bármi jöhetett volna, és nem lepte volna meg. A valóság azonban, mint eddigi életében oly sokszor, sokkolta. Először úgy hitte, valami szikladarab mászott ki a masszív hóréteg alól, de amikor megmoccant, belesikított a viharba. Így végül, rátalált.
Edzenie kellene, ezt nyögte magában, amikor a másikat, akiről fogalma sincs kicsoda, micsoda és miért volt erre, felhúzta a földről. A kabát, amit érez rajta, nem biztos, hogy épp hóvihar biztos, elájult, valaki nekiesett, semmit sem tud. Szíve veszett módon zakatol, ahogy lerúgja a bakancsról a havat és az ágyhoz tereli szerencsétlent. Pár perc múlva, a tüzet bűvöli, onnan pislog a betakart delikvens felé, egyáltalán lélegzik-e. Fogalma sincs mit kellene csinálnia, segítséget nem tud könnyedén kérni, a vihar most tetőzik. A tűz pattogása és teaillat ölelésében lép oda végül hozzá és sóhajtva telepszik le mellé.
- Légyszi ne halj meg - motyogja a másiknak és még egy réteg pokrócot terít rá. Gondolt ő a fürdőre, vagy más megoldásra - a testmeleg állítólag jó - de csak a kabátot és a bakancsot merte lehámozni róla. Azért na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fejében ezerrel pörgeti át a hipotermia bármely velejárójának hozományát és persze azt is, hogyan lehetne jobb és könnyebb. Sehogy. Még mindig nem érti és még mindig nem tudja felfogni, hogy ez vele történik. Először is, nem véletlen van itt: bárki, akit ismer, itt talán nem fogja keresni, főleg úgy, hogy ezerötszázzal tengerpartról és napsütésről beszélt és fantáziált, ezzel szemben itt a víz is hamar befagy, hó van homok helyett és hideg. Nem akart arcokat, mert ha kell, itt kienged mindent. Vélhetően a tüzelője jövő évre is kitart – aminek az ágyban fekvő csak örülhet, mert bőven átmelegíti –, mivel a fel-fellobbanó indulatát a baltával egyezteti le. Nem egy palota, de imádja, ahogy a csendet is. Erre ez az idegen betör ide. Mégsem tud rá haragudni, nem tudja gyűlölni, mert biztos ő sem itt akar lenni, nem más ágyában, idegenként és főképp, nem úgy, hogy előtte isten tudja mennyit feküdt a hóban. Sóhajt egyet, mert még a saját kihűlésére sem gondolt, nemhogy máséra, az a fasza takaró kellene, ami melegen tartja, de annyi réteget tett rá, amennyit talált és még amellé be is fűtött.
Kipillant a párás ablak mögötti zord világra és megborzong. Ha ott hagyja, lehet, hogy meghal. Lehet így is, amitől pánikol és kénytelen letenni a bögrét, mert már a tea a kezére loccsant. Jó forró, állapítja meg szisszenve, és épp a nadrágjába törli, amikor az alak megmoccan.
- Ó, nem, nem. Óvatosan tigris, feküdj még – fogalma sincs, miért, de el akarta sütni ezt a hülye, filmes klisé mondatot az életében, erre tessék. Csak nehogy félre legyen értve, az se, ahogy finoman fog a vállára és nyomja vissza. Elrendezgeti a takarót és az ágy szélére ül.
- Majdnem. Még pár ezer kilométer, és ott vagy. Ausztria – válaszol, majd a kezébe veszi a teát. - Hogy érzed magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán  csak pár perc volt az egész, ezzel próbálja nyugtatni magát, de az idegen arca mást mutat. Nyúzott, ismerős vonások, csak neki ezek havi szinten jelentkeznek és múlnak el, az hogy néha őt is fel kell húzni a földről ájultan, már nem újdonság. Az már annál jobban, hogy fordítva történik.
Nem ellenkezik elsőre arra, hogy visszanyomja és ez így is van jól. Bár nincs sok tapasztalata betegápolásban, csak az, amit saját magán érzett. Nem látott vért, így arra nem készült és nem tett semmit ellene, ellenben fejben már tovább gondolkodik. Mozdul ismét az idegen, mintha valamit keresne, úgy látja vagy csak sejti, mit művel a halmok alatt.
- A kabátod és a bakancsod a kandalló mellett szárad - mert bizonyára abban van a pálca, telefon, - melyik világhoz tartozik ugyebár, nem tudhatja - és az iratai. Nem kel fel még mellőle, ahogy végez és megtalálja azt, amit akart, pihen. A köhögésére rezzen össze, hiszen elbambult.
- Nem. Nagyon nem, arról tudnék - Alaszkába sosem készült, de úgy máshova sem, járt már Amerika földjén, az is random volt és hirtelen, rettentő gyorsan döntött, mint most. Csak itt előre tervezett a házzal, szép csendben. A köhögése, levegőért kapkodása nem épp kellemes látvány. Arcára költözik a riadalom, miközben a másik a takarók alatt kapál és szabadulna vagy épp bármi, ami fáj. Megfullad. Ráng egyet a gyomra a pánikra, ahogy végül megmozdul és segítő kezet nyújt. Lehúz róla két réteget, majd megfogva a karját, óvatosan ülteti fel. Egy gyors mozdulat, ahogy a párnát ragadja meg és a támlának döntve engedi ültében vissza.
- Csak lassan, jó? - elengedi, de ott marad közel, ha esetleg el akarna dőlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Behozni sem volt egyszerű, felültetni sem, a testnek ilyenkor, ilyen állapotban van némi holtsúlya, amit ellensúlyozni kell és illik. Sosem tartozott az izmos férfiak közé, ő inkább szálkás, a sok átváltozás leeszi róla a felesleget és ha nem figyel, hamar kórossá válik. Van egy formája, fogalma sincs minek nevezze, a csípője nem nőiesen széles, a lábai hosszúak, ereje meg annyi van, amennyi. Nos, ezzel teszi, a lehető legtöbbet, ahogy végül közös erővel, de sikerül felülnie. Nem lepődik meg, hogy nem élénkül fel, sőt mi több, inkább veszíti el pár pillanatra vagy órákra, nem is tudja. A párnának dönti és sóhajt, zaklatottan, mert tehetetlennek érzi magát és bénának. Olyannak, aki itt van, csinálhatná, jobbá tehetné, de nem tudja. Fújtat egyet, kezét emeli meg lassan és érinti a homlokának, majd a sajátját tapogatja. A franc, még azt sem tudja megállapítani, hogy lázas-e, bár biztos, a kinti hideg… vagy mégsem? Épp elveszi a kezét, amikor ébredezik.
- Hello újra – fogalma sincs, miért beszél. Csak a hülye filmekben látta, hogy jobb ha beszél és rá figyel, mint elájul esete forog fenn. Persze, mesélhetne bármit, de most figyel. Le kell vetnie? Értetlen pislog, majd kapcsol, amint a pulóver szélére fog. Ó, a ruhát!
- Én nem mertelek öhm… csak úgy lecsupaszítani – pedig kellett volna. Ahogy emelkedik a pulóver, az utolsó mozdulatokba besegít, lehúzza karjairól és érzi, hogy vizes. Remek. A pulóvert az ölébe ejti, a pólóért nyúl és segít újfent, míg tekintete a le-fel süllyedő mellkasára téved. Elfáradt. Arca – amit bámulhatna, éhesen, de nem teszi –, megértő, hasonlóképp fárad bele mindenbe a ciklus után. Ezek is mennek a kabát mellé, majd keres valamit.
- Kicsit nagyobb vagy, mint én – köhint – de keresek neked egy pulóvert – mert abban kényelmesebb lesz. A nadrágnál matató kéz látványára pattan fel végül. Nos, neki ezt inkább nézni sem illik, mert aki minden látványra nyitott, pont kellemetlen perceket okozhat ezzel és ő a diszkréció mestere. Meg, pont nem erre van szüksége. - Hozok, máris – mosolyog felé, majd tűnik el pár pillanatra. Ruhákat aggat fel, majd a vízzel kezd babrálni, még szerencse, hogy van erre egy nagyobb edény, nevezheti lavórnak is akár, bárminek. Végül, remélhetően eléggé kellemes hőfokú vízzel tér vissza, teszi le egyelőre a földre mellé, majd hátat fordítva kezd keresni száraz ruhanemű után.
- Ha hidegebb kell, mondjad csak és hozok bele – szól hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem látja jelét, hogy ettől megrökönyödne, bár vélhetően most a legkisebb problémája az, ha valaki meztelenre vetkőztetné, vagy úgy bármi. A szíve sajdul bele, hogy nincs mágiája, olyan, amivel könnyen tudna segíteni neki vagy éppen gyorsan. Bájitalból is csak fájdalomcsillapító ha van nála, illetve a farkas főzete, alapanyag semmi. Indulatosan fúj egyet, nem is emiatt, hanem alapvetően ideges és tompának érzi magát. De ha ő így érez, vajon a másik? Nem akadhat ki, semmin sem.
- Ugyan, ez semmiség - és valóban, mert csak próbálkozik, igyekszik, fogalma sincs jól vagy épp rosszul. Rossz volt az, hogy nem húzta le a vizes holmit, jó az, hogy most mégis itt van és nem a ház másik felében bujdos. Reméli, hogy amennyire már éber és mozog, nem lesz nagy a gond. Olyan nagy nem, amiért az első percekben rimánkodott. Csak szeme sarkából látja mozogni, miközben a víz vár rá és Belián a táskában matat. Az ágy moccan, azt is jobb, ha lehúzza majd, hogy száradjon. Nincs is annyi helye, lassan, az egész mindent nedves ruhák és lepedő fogja kitenni. Neki már lassan melege is van, nem csillapítja a kandallót, csak karjain tűri fel a pulóver anyagát, ahogy a ruhakupacot magához ölelve áll fel. A lábfejére koncentrál, amelyek láttán jajdul egyet halkan. Basszameg. Némán markol erősebben a pulóverre, amelyet kezében tart és visszalép az ágy mellé. Amennyit megenged magának látni, ott jelét nem találja más sérülésnek, sebnek, vérnek, ami jó. Jobb. Dehogy jobb. Arcán most már nincs elrejtve az ijedtség és aggodalom egyfajta keveréke, amelyre mindig azt mondják, úgy néz, mint egy bánatos kiskutya.
- Ezek... ezeket találtam. Lehet valamit tudsz majd használni - pakolja le a kupacot. Farkasléte legjobb haszna ma, hogy amikor visszaváltozik, érzékeny bőre miatt nem hord feszes, szoros dolgokat, bár ahogy nézi, még ez is kevés lesz. A szélesebb vállai már épp eleget mondanak, hogy ezzel csak tüzet ha olt.
- Máris! - azzal kisurran, kancsóba engedi a hideg vizet, majd visszalépve guggol le és önti bele egy részét. - Most nézd meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem önt sokat, bőven marad, ha még kellene, és csendben várja, hogy a teszt jónak bizonyul-e. Nem sietteti semmire, a lassú mozdulatokat türelmesen várja ki guggolva, majd amikor úgy néz ki, megfelel, a kancsót a kis éjjeliszekrényre teszi.
- Csináltam neked egy teát, ha innál - szedi le a takarót majd viszi ki azt is, kiterítve foglalja el vele a kis kanapét, ami a tűz előtti ücsörgésre szolgál. Egész jó a hőfok, a vihar azonban nem tágít, egyelőre. Szerencse, hogy napokig elég lesz az, amit beszerzett, addig meg bőven elvonul, talán már ma éjjel. Visszasétálva veszi el azt a pokrócot, ami biztos száraz és a halom tetején pihent, majd teríti a didergő hátára, vállaira.
- Később csinálhatok levest. Igaz zacskós, de átmelegít - lábai talán megússzák, nagyon reméli, hogy nem fog később fagyási sérülésként lábujjak nélkül maradni. Visszaveszi magához a kancsót, hogy kivigye, amikor megszólal. Megállva fordul felé, majd mosolyodik el szerényen arra, amit hall. Ha nem jön. Ha nem kívánja meg azt, amiért vásárolni ment, ha nem ülte volna kockásra a fenekét, ha, és ha. De ment.
- Belián vagyok. És a tiéd? - ácsorog ott, a szoba közepén immár, mint a vízhordó lány. Még mindig meg van riadva, még mindig fél, hogy baj lesz, de már nyugodtabban veszi a levegőt. Talán a vész nagy része elmúlt.
- Mit kerestél odakint? - kérdezi óvatosan, aztán beugrik, hogy a mágusok tudnak hoppanálni, az pedig lehet kellemetlen. - Rossz helyen landoltál? - jött és maradt is, itt van és lesz is. Amennyire magányra vágyott, most nincs egyedül. Nem tudni, mennyi látni rajta, miért jött az Isten háta mögé, mert most, hogy nincs egyedül, saját fájdalmait elrejti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Délután van, de mintha már éjszakába nyúlna az idő, olyan sötétté torzítja a sűrű felhők halmaza. Ilyenkor bújik az ember a takarók alá, mint holmi gyermek és ejti meg azt a délutáni szundit, ami miatt annak idején ezerrel tiltakozott, felnőttként pedig már vágyják. Nem teheti most meg, hiszen figyelnie kell, őrizni és vigyázni, nem alszik ugyan az, akit kimentett a fagyos viharból, így az álmait nem, őt igen. Jól jött, hogy felébredt, mer pont abba a részbe tartozik, aki forró vizet enged átfagyott ujjaira alkalomadtán, ösztönből, csak utána kapcsol, hogy nem így kellene. Most majd jól bevésődik.
- Üdv, Árdó - furcsa név, de nem ítélkezik sosem, megjegyzi, most már tud nevet kötni ahhoz az egészhez, ami történt. Most és később is. Nem moccan, csak akkor eszmél fel, hogy hol és hogyan ácsorog, amikor finoman rászólnak. Vállai ereszkednek le, eddig feszülten ácsorgott, lassan merev tagokkal. Bólint végül, visszalépked az ágyhoz, és a szélére ül.
- A lábadnak is jó? - pillant a lavór felé, majd vissza, előre. Oldalvást ül neki, nem háttal, így amikor beszél, könnyedén pillant felé. Ez az óvatos tapogatódzás, hogy ki melyik világba tartozik, nem ösztönös benne. Annyira megszokta a varázsló társadalmat, hogy abban gondolkodik, mozog és él, amely nem kellemes, ha kimenekül onnan és idegenekkel találkozik. Koppan, amikor kikerüli a landolás kérdését és hát, akkor megint megtanul gondolkodni előbb, mint kérdezni.
- Vannak vaddisznók kint? Basszus - fordul az ablak felé, mintha innen látna bármit is, főleg azokat. Lehet nem a legjobb ötlet lesz mégis azt kérni, hadd változzon át itt, mert bár embert nagyon nem érne, azért a malacokkal kötekedni nem kellene. - De, de... nem sebesített meg? Hol fáj és mennyire? - ha igaz, ha nem, ő elhiszi, nem kételkedik és homlokát ráncolva pislog az oldala felé. Bólint egyet, hogy a helyszín jó, majd végül a fejét csóválja.
- Nem, messze nem itt élek. Ide jöttem mert... egyedül akartam lenni, mindenkitől távol, míg rendezem magamban a dolgokat - és ide kellett jönni, hogy ne maradjon a hóban. De ezt már nem teszi hozzá. - És te? Sítúra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Arcára ijedtség helyett most kíváncsiság költözik, ahogy előrébb dőlve néz bele a lavór tartalmába, pontosabban a lábaira. Felszisszen, ahogy megpillantja azokat, a színt, amelyről szinte üvölt az, hogy fájdalmas. A víz talán most olyan, mintha teleöntötte volna üvegszilánkkal és abban kellene mozgatnia őket.
- Láttad már. Ezt nem szokták megismételni, nem mondták még? - ingatja meg a fejét, apró somolygással vonásaiban. Időben kapta el, pont időben. -  Azért még fájdalmasnak néz ki. Ne hozzak bele melegebb vizet? - elvileg a fokozatosság elve él valahol, bár, mint kiderült, van tapasztalata, így arra hagyatkozik, a tudására. Nem szól, hogy lenne még gond, hogy mégis akadna seb, így nyugton dől vissza és húzza el a száját.
- Nem vagyok jó hegyi ember. Sosem lőttem – légpuska volt a kezében, de csak eljátszotta, hogy épp sorozat lő vele, mert, nos, nem értette a lényegét. Jobb is. - De van kint egy jó balta, majd legközelebb azzal megyek ki – teszi hozzá az elharapott mondatra. Illetve, ha azok az állatok megsejtik, látják, mi jár erre, nemigen lesz kedvük újra erre ténferegni. Úgy néz ki, szerencséje volt minden alkalommal, amikor kiment. És újra ki fog, amikor kell. Valahogy a veszélyérzete nem kapcsolt be erre, talán, mert tényleg elhiszi, hogy itt egyedül van, volt, a madarak is visszafordulnak a határban. Ő csak vendég itt.
- Arra van kenőcsöm, ha csúnya és lila, meg fáj. Sokszor előfordul – nem teszi hozzá, miért, hogyan, mert ugye, gondolkodni kell. A férfivel nevet fel inkább és csóválja meg a fejét. A köhögésre csak hátára simítja a tenyerét és finoman nyugtatgatja.
- A romantikához összebújós este kell, nem vagyok abban a módban. De akad más, amin lehet sírni vagy nevetni. Szerencséd van, én is ráérek este – mintha amúgy mehetne bárhova, és amúgy, engedné bármerre. Nem szeretné, még ha ez a lak egy emberre lett tervezve, megoldja. Ott a kanapé, elfér rajta bőven, míg a másik lábadozik.
- Ó, értelek. Ő ilyen helyen lakik? Neki biztos van puskája – bólogat, majd közben nem feledkezik meg, felállva veszi el a teát az éjjelszekrényről és nyújtja felé. - Van még bőven, fenékig. Sajnos rumot nem hoztam hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bizonyára megvan az oka annak, amiért többszörösen futott a helyzetbe, majd mászott ki és fog is, mint jelenleg. Ahogy figyeli, egyre jobban tér vissza belé az élet és ez, feszült, ugrásra kész idegeit lassan ereszti el és sodorja más felé. Bólintva hallgatja, hogy se meleg, se újabb hideghullám nem szükséges a lábáztatáshoz, bár gyorsabban tűnne el a haragos szín, hogy ne is legyen rá szükség. De a valóság már csak ilyen, jeges, fájdalmas és fojtogató. Mindegyiket ismeri, noha a fagy még sosem marta fel teljesen bőrét és lelkét, lényegtelen licitálni kinek jobb és rosszabb.
- Igen. A többi helyen könnyen megtalálnának – már ha bárki tenni akarna ilyet. Motoszkál benne a gondolat, vajon bárki keresné, indulna arra, amerre ő, ha olyan helyre ment volna, amiről mindig magyarázott? Nem javít a helyzetén egy ilyen gondolat sem, kerüli és tesz-vesz, olvas, hogy elkerüljék, illetve a hideg birodalmába száműzi magát. Hogy valaha visszatér-e vagy hasonló helyre megy? Talán. Talán neki mindig lesz egy pont az élete adott szakaszában, amikor eltűnik egy időre, vagy végleg. Sokat foglalkoztatja az, hogy feladja bogolyfalvi életét és máshol boldogul, fájóan többször jutott eszébe, mint kellene. Vannak, akik várják vissza, de jó kérdés, a fájdalom, az, amivel oda-odaláncolja magát, akkor is elmúlik vajon?
- Hááát… valami olyasmi. Járok edzésre meg… néha akadnak balesetek. Inkább előre látásnak hívnám – von vállat egy suta mosollyal, amiről süt, hogy füllent, mint valami gyerek. Nem tud jól és nem is szeret hazudni, azonban most inkább kihagyott dolgokat. A mosoly eltűnik az arcáról, ahogy a férfiről maga elé mered. Bárcsak balhé lenne, annak mindig akad megoldása, újabb fejezete. Lágyan rázza meg a fejét, miközben az ujján lévő apró sebed piszkálja.
- Felejteni és elengedni jöttem – böki ki a dolgot, most teljesen igazat szólva. Eddig annyi mindennel takarta azt, hogy miért van itt, most szúr be igazán. A hó látványa, a csend, a kényelmes zug, minden, csak a valóság nem. - És feladni az álmaimat – fejezi be végül, mielőtt belesüpped. Visszafordul felé, mintha semmit sem mondott volna és figyel, mint eddig. Arca kissé komor, a témához illő, ahogy végül megismer egy darabot a másik világából.
- Katonatársak voltatok? - érdeklődik halkan. - Talán segít neki, idővel. Sajnálom, ami történt. Biztosan nem kellemes emlék. Remélem, hogy Billy megleli a békét végül a világban – nem akarja bolygatni, de meg is érti. Nem könnyű. - Én is terápiára készülök, csak előtte el akartam jönni kicsit. De most már tanácstalan vagyok – sóhajt egyet. - Csinálok levest inkább – áll fel, hisz addig sem beszél. Csak temet és temet.