Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már egy keretezett menükártya lebeg a szemei előtt, amire felvéste, mi is kerül oda. Gyerekbarát kell, ami nem túl sós, mert nekik nem szabad annyit sózni, sok a zöldség, mert a húst inkább turkálják. Már a csirke mellett döntött azonnal, meg sok-sok szezonális csoda mellett. Esetleg még sajt, azt mindenki szereti szinte.
- Nyugi, nyugi. A kajába is több zöldséget tervezek, nekem se árt, ha néha eszem. Nekik főleg nem. Néha, amikor nem tudtam aludni, bababarát recepteket is olvastam, ne kérdezd hogy sikerült – nevet fel, mert ennél még vannak cifrábbak is, csak azt hangosan nem akarja kimondani. Annyira nem durva, na, de néha alkot, amikor nem tud mit kezdeni magával és csak pörgeti az oldalakat. Érti, hogy mit szeretne mégis Dimi mondani és szívesen segít benne. Örül az örömének, az egészséges irigység pontosan annyi, amennyinek lennie kell. Szeretne ilyen családot, így, ebben a formában akár férfival, nővel, neki mindegy, csak a boldogság a cél. Viszont, ez egy álom. Éjjelente, csendben jön és képzeli el, majd reggel engedi is útjára vissza, a semmibe. Elengedte, ami valahol szomorú, valahol már réges-régen megíródott. Már emlékszik, tudja, hogy ő már az egész kapcsolata elején sejtette, hogy nem lesz örök, de olyannyira magához ölelte és számára sokáig tartott, hogy elfelejtette. És megsebezte. Most fél, bizalmatlan ha erről van szó, talán túlságosan is sok és sokat akar velük tölteni, hogy feltöltse, legalább ennyivel. Reméli, ha Dimi nem is, de Ármin sem fogja ezt túl soknak gondolni. Tessék, már szorong, nem is sejti, hogy mind a ketten picit beleesnek ebbe a beálló csendben.
Nyújtózkodik egyet, ahogy elzavarja a gondolatokat, miközben körbetekint. Ezer meg egy üzlet, némelyikről fogalma sincs, hogy mi lehet. Kirakatbábuk feszítenek a nagyon szép ruháikban, de elhalad mellettük, nem hozza lázba, ellenben az új ágy gondolata igen.
- Szuper! Csak időben szólj előtte, mert akkor csinálok palacsintát. Az mindig jól jön – mondjuk pont nem úgy, hogy tízet bevág egymás után, csak úgy, mert azt mondja, kicsit éhes. De palacsintából sosem elég. Az ellen egy percet sem tiltakozik, hogy a kajálda felé mennek, erre gondolt eleve ital címén, de enni is tudna, bőven. Lehet még kell egy-két dolog később, pár üzletet átnézni, azonban a szünet sosem árt. Tekintete kutatja az éttermek sorát, hogy mi és hogyan legyen, mit akar és mi az, ami ki van zárva. Levest most nem, eddig jut, amikor Dimi arca kúszik be elé, nagyon nagy vigyorral. Lelassítva veszi fel az ő tempóját és kíváncsian billenti oldalra a fejét.
- Óóó – lassan vizualizálja a helyzetet, az egészet, mintha amúgy ez rajtam múlna. Azonban a magas labdát nem hagyhatja ki, így vigyora előkerül. - Szóval a kétkezi munka elégít ki, mi? - még a szemöldökét és vonogatja hozzá, majd megragadja a másik karját finoman. - Egyebek iránt csodás ötlet lesz, ha nem vágódsz keresztül a széken – tereli oldalra, hogy tényleg ne essen, majd haladnak tovább, ahogy elengedni. - Szóval, tökre benne vagyok! Én is festhetek meg ilyenek? Bár, rondán tudok, de ne azt nézd – legyint egyet. A kreatív kikapcsolódás mindig jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Haláli a kiscsaj. Azt bírja ebben az egész helyben, hogy olyan lepcsesszájú gyerekkel hozza össze a sors, hogy ámul. Na nem azon, ha valamelyik úgy káromkodik, mint egy kocsis, hanem az elmés megszólalásokon. Sokat nevet, egyáltalán nem gúnnyal, jól érzi magát. Rettentő aranyosak, még ha tudja, sajátra nem lesz soha lehetősége és a holdciklus türelmetlenségei miatt, nem is ajánlott. Olyankor beállhatna hisztizni ő is a sorba a többivel együtt, csak neki senki nem fogja megkeresni a bajára a megoldást, hanem elzavarják. De aztán jön és megint a mosolygós, a kedves. Érdekes, hogy lakótársa is megfordul itt, olyan ellenpólus a másik, mint a jó és rossz zsaru mintája, ami szintén mulattató. Egyszer ha közös órát tartanak ebben az életben, az mindenképp vicces lesz.
Most azonban minden figyelme az apró lánykáé. Nem nőtt túlságosan magasra, de itt annak érzi magát, Godzillának a város épületei között. A lányka pedig nem tágít, kíváncsisága csak nő, ahogy nem elutasítást kap. Most mit tehetne? Küldje ki? Szidja meg? Nem a szigor embere, ez már tény, talán lehetne több esze és néha elővehetné, de ha nincs oka, nem történt semmi olyan, teljesen értelmetlen. Nem fog kiabálni és morgós lenni, ha nincs oka rá. Még amikor közeleg a Telihold, ügyel, hogy elég nyugtató főzetet igyon, hogy szinten maradjon. Így Lenke marad, sőt, felmászik hozzá az asztalra, mintha ez teljesen természetes lenne. Hát haláli. Ha lenne lánya, pont ilyen kis vagány csajszit szeretne. Még a végén felébred benne az apai ösztön, amit olyan mélyre ásott, mint soha, semmi mást.
- Jó kérdés. Megiszunk pár… üdítőt és hallgatjuk a verseket meg a zenét – jobb, ha nem keveri bele az alkoholt, vagy azt, hogy egy ilyen után hazakísérte őt Aleksz és egy ágyban aludtak, szigorúan csak aludtak. Lehet épp elég olaj lenne a tűzre, meg na, kislány még, nem kell mindent értenie.
- Ó, értelek. Csak nyugodtan, nem harapok – mosolyog rá, majd a táskájába túrva keresgél kicsit. - Sőt, olyannyira nem, hogy megkérdem: van nálam csoki, meg még egy ilyen szendvics. Kérsz? - bök rá a saját, már elkezdett darabjára. Lehet a fele elég lesz vagy a negyede, de lássa a lelkét, ő aztán nem irigy. Most. Mással nem osztaná meg, szóval…
- Nem is értem miért. Szerintem is, bár lehet, hogy azok nem szeretik a gyerekeket – gondolkodik hangosan, mert olyan is van ugye. Nem köteles mindenki mindent szeretni, ő ezt elfogadja. Csak nem kell reklámozni.
- És, mit szeretnél rólam megtudni? Nem vagyok ám olyan nagyon izgalmas – vagy ki tudja egy gyereknek mi az. Addig harap egyet, miután lepakolta a kettészedett szendvicset és a csokit, hogy szolgálja ki magát, ha szeretné. Na, erre majd biztos néznek nagyot a kis barátai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Leülhetne a helyére, a nagyok asztalánál, de valahogy nem vonzza a gondolat. Majd talán jövőre, ha még itt lesz, egyáltalán ebben az országban. Sosem tudni, mikor jön az ihlet és telepedik meg valahol máshol, ha arra lesz szüksége. Nem nagyon tervez előre, nem gondol túl semmit, csak ami akkor és ott jónak tűnik. Nem a legjobb taktika, ez tény és való, de egyelőre jól működik. Most ez hozta ide az asztalhoz, ahol kicsit leszakadva ül egy srác. Ez magára emlékezteti, arra a srácra, akinek nemcsak a közösség, de a világ is olyan idegen volt, hogy reszketeg gyomorral bámulta nap mint nap. Aztán szép lassan közelebb merészkedett. Ez a srác most messze van, mélyen alszik, aki pedig cselekszik, az nemigen Belián. Minden megvan benne, majdnem a legtöbb dolog ugyanaz, azonban sok minden hiányzik, eltűnt, másképp megy. Nem nevezi magát másképp, csak a gondolataiban különül el a kettő. A védfal a világ ellen, masszív, áttörhetetlen. Szükség volt rá.
Ahogy a másik rábámul, próbál barátságos képet vágni. Bizonyára hamar leesik a srácnak, hogy nem egy diáktársa, ettől sokan mindig feszengenek, bár tőle ugyan nem kell. Fejben messze van azoktól, akik most a nagy asztalnál ülnek és onnan tekintenek le a diákságra. Kicsit mintha le is fagyna, pedig még szigorúan sem tud nézni. Figyeli, ahogy levakarja a szalvétát a könyvről, majd lazán dobja félre. A tányér eltűnik, a sajátját pedig irigyen húzza magához, mintha épp a mágiát fenyegetné meg, hogy el ne merje tőle venni, mert baj lesz.
- Azon nagyon meglepődnék, ha egy könyv krumplit enne. De igaz, nálatok máguséknál mi nincs – bólint egyet, de tudja, ez csak a figyelmetlenség műve volt. Elengedi a dolgot, ahogy falatozik egyet, csak az íze kedvéért. Ahogy elnézi, a másik is tud enni: a krumplisaláta mellé még a sült fajtából is húz magához.
- A sok krumplitól süket leszel – cukkolja kicsit egy semmitérő néphiedelemmel. A másik szerint büdös lesz tőle az ember lába, de egyiket sem tapasztalta, pedig, már bőven sok krumpli pihen benne.
- Szűkösen? Tényleg, majdnem az öledben ülök, bocsánat – csusszan egy pár centit arrébb, de még enélkül is annyi táv volt közöttük, hogy összekoccant volna a könyökük. - Amúgy miért? Azt mondta a belső hang, ide kell jönnöm, hozzád. Biztos azt hitte, el vagy veszve – vigyorog egy sort, arra bőven, hogy a srác színjátszósnak mondja magát. Ó igen, rögtön egy Oscar-t neki, dráma kategóriában.
- Nem tudom. Tanár vagyok részben, nem szeretnek a diákok tanárral enni – kap be egy jókora falatot a húsból, majd nyammogva bólogat a többi szóra. Persze, szerencse és a többi. Elfojtva, persze csukott szájjal nevet egyet, majd nagyot nyel. - Miért, ha rossz a kedved, harapsz? - pillant el a többiek felé, majd vissza. - Pedig ők csinosabbak nálam – merthogy eleve lányok. De ha maradhat, akkor bőven jó. A könyv felé pillant. - És mi jót készülsz tanulni, ahelyett, hogy ezt az isteni sültet ennéd? - mert ő eszik, ez biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Teljes nyugalomban és a tőle megszokott, már-már laza tempóban tartja az év végi órák egyikét. Ilyenkor már új nincs, csak átrágni a dolgokat még egyszer a vizsga előtt, hogy minden tökéletesen vagy legalább elfogadhatóan menjen. Reméli csak, hogy nem magyarázott összevissza és amit összeszedett gondolatvezetésnek érez, az is volt. Tény, van, amit még saját magának is értetlen kezdett el, de olyankor mindig újrakezdi. Van még ideje belejönni, ha valóban ezt a pályát szánta neki a sors és ezen halad tovább. Néha elgondolkodik, hogy mégis talán másfelé, máshol kellene lennie, aztán pedig beszambázik a terembe, az üvegházak egyikébe és érzi, hazatalált. Kérdőjel még, hogy mit hoz a jövő, a jelen azonban mindig talál meglepetést.
Éppen a diákseregen vezeti végig a tekintetét, akik lázasan jegyzetelték az elmélet száraz és unalmas, viszont annál fontosabb dolgait, amikor megakadt pillantása, pontosabban összeakadt egy túlontúl ismerős szempáréval. Saját kékjei nagyra nyíltak, amikor ráeszmélt, hogy az arc, az állának olyan markáns és ismerős éle köszön rá vissza, egy órán. A kastélyban. Olyannyira összezavarodott, hogy amikor egy lány visszakérdezte az utolsó mondat utolsó szavait, „Jó étvágyat” kívánt neki. Kellett pár perc, mire visszatalált a fonalhoz, amit elejtett, óra végéig pedig tartotta magát és inkább arra sem mert pillantani, helyette inkább – mivel hiába pöcögtetné a krétát, neki az nem moccan – a táblára írta, amit még közölni akart. Csengetés előtt azonban nem sokkal vette rá magát, hogy ismét felé nézzen, de már nem találta ott. Hallucinálna? Agya annyira káosz lett, hogy egyszerre vezeti nyugodt vizekre, azonban mégse engedi egy pillanatra sem szabadulni tőle? Lehet, hogy tényleg fontolóra kellene vennie egy nyaralást az ELMÉ-ben, ahol rájönnének, hol és melyik alkatrésze hibás. Megrázza a fejét, a diákok elköszönnek, ő pedig holmijait összekapva lépked nagy slunggal kifelé. Kint sem találja. Talán tényleg bolond.
A folyosóra kanyarodva azonban hátát pillantja meg, fehérbe nyúló tincseit, már ismert járását. Ajkaiba harapva mérlegel, hogy menjen a fenébe innen vagy fusson utána, mint valami tinilány. Bahh, nem. Elnyújtott léptekkel, kezeit zsebébe mélyesztve, lazán libben mellé, mintha csak együtt indultak volna el és megszokott mosolyával néz előre, mintha mindeddig is ott sétált volna.
- Csak nem érdekelnek annyira a növények, hogy idáig jössz értük? A következő órára húsevő növényt terveztem, ha netán… - ingatja meg szórakozottan a fejét. - Vagy korrepetálásra jönnél? - villantja felé tekintetét, félvigyort engedve arcára, majd vissza előre. Egy ideig némán lépked vagy épp áll, attól függ, Mihail mit tesz. - Megleptél, hogy erre látlak. Még most is. Mit…? - aztán elharapja a mondatot. Nem tartozik neki elszámolással, így végül csak legyint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rendes egy adagot termel be a srác, ezt meg kell hagynia. Akkor legalább nem fogja szégyellni magát, hogy ugyanilyen elánnal zabál mellette. Mikor hogyan reagálnak rá, volt, aki nagy szemeket meresztett rá és inkább elült, de volt, akinek étvágyat hozott az, hogy vele ettek. Ha Odetthez csatlakozik, akkor meg inkább senki nem próbálkozik velük tempót tartani. Az étkezések fontosak, a másiknak meg úgy néz ki nagyon is ízlik, így aztán végképp milyen jól ellesznek egymás mellett. Összeveszni meg csak nem fognak.
- Nem lepődöm már meg semmin, még ha zéró mágia van bennem. Igazából már rég sikítottam varázslat láttán, kezd hiányozni – mintha nosztalgiázni akarna vagy épp teszi is azt fejben, pár pillanatra kivonva magát a valóságból. Nem mondja, hogy nem nézi meg a dolgokat vagy nem vonja fel a szemöldökét, azonban mégis, akad olyan eset, ami mellett már simán elsétál. Az évek alatt hozzászokott, még, ha gyanítja is, hogy csak egy apró szeletet látott az egészből. De inkább visszatér a valóságba. - Főként veled? No, mik történnek veled? - érdeklődik, ha már ennyire kiemelte, hogy igen, a kastélyban is vannak események, de, ezek szerint, vele is bőven. Kivel nem? Neki is kijutott mindenből, amire a száját húzza épp vagy csak sóhajt. Gondolkodni nem akar rajta, nemhogy mást tenni, így foglalkozik állandóan mással, másokkal. Meg valahogy, mostanság agya igencsak ködösít, nem emlékszik mindenre, amire annyira akart és amin rendszerint bőgött is. Valami történt, amit meg kell fejtenie, mielőtt elhiszi, hogy végképp megőrült. Az egyetlen dolog, ami eltelíti, az a kiadós kajálás, másképpen pedig üres és felszínes. Ezért is könnyű a sráccal viccelődni, vagy úgy bárkivel.
- Sü-ket, papa, süket – ismétli meg, kicsit hangosabban, pont úgy, mint amikor az öregekhez beszélnek, de még bőven nem kiabálnak. Aztán elengedi a komoly arcot és nevet egy sort, mielőtt a következő falatot bekapná. Krumplit krumplival, csinált ő is gyereknek ilyet, nincs ebben semmi. Nyel egy nagyot, majd vigyorog egy sort, hát menten valamit internetes sztár lesz. Lenne, ha tényleg űrlény lenne.
- Ez inkább tapasztalat, meg anno én se szívesen ültem a matektanárom mellé. De értelek, neked ez nem gázos – bólogat pár sort. - Felőlem lőhet, de én szőrös űrlény vagyok, azt ne feledd – mintha tudnia kellene a szerencsétlennek, hogy mi a fene is ő. Vagy bárkinek. Már nem aggasztja a tény, hogy valaki tudja, sejti, hallotta, bármit is tud. Olyan közönyösséget vett fel ebben, hogy ijesztő. Sok mindenben. Jelek, hogy amennyire egyenesbe jött, nyugodt, úgy nincs rendben semmi. Talán ha valaki egyszer észreveszi, időben lesz majd? Hiszen, arra még emlékszik is, hogy mindent odaadott. Van visszaút, vagy örökké diákokkal fog marháskodni?
- Jól bírom a fájdalmat, embertelen szinten – vagy kinek mi az. Még mindig haragoslila-sárga a combján egy folt, amikor nekicsapódott egy pad sarkának és meg se nyikkant, de annak, aki látta, fájt. Ez van. - Én nyugodt vagyok. Mondhatnám attól is, hogy tanulsz, de épp eszünk, olyankor nem szabad, mert megfekszi az ember gyomrát – és ez a tag levitás volt valaha. Persze nem inti lógásra, se semmire, csak egyszerűen felveszi a beszélgetés ritmusát. - Nem tudom. Ez olyan általános dolog, a tanárok és diákok között. Nincs sztorim, meglepően. Csak az általános, ami minden tanár felé, meg is lep – mert aztán lehetne itt minden, csak valahogy elmaradt vagy fene se tudja. Egy nagy falat után néz ismét oldalra. - Amúgy Belián vagyok. Neked van sztorid? Hallanék már valami jót – mint egy öregasszony, falatozva várja az információmorzsákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi sem tilt semmit. Az egész helyzetben ez a féktelenség és gátak nélküli érzet a legijesztőbb talán. Rég nem érzett ilyet, még egy másik életben, akkor volt ilyen felszabadult és spontán. Mintha kicsit az lenne és mégsem, sebek és hegek nélkül, melyek nem csak testét, hanem lelkét is beborítják. Talán ma este érezhet úgy, hogy ezekből semmi sincs, nem hordoz magával semmit sem és senkit sem. Elhagyta rövid ismeretségét, mégsem esett pánikba, nem kezdett el kutatni és rettegni, hanem röviden talált magának mást és másik utat. Mintha csak gyakorolná, hogyan találja fel magát egyedül. És ez csak jó, olyan jó, amit már mondtak neki, hogy tegye meg, lépje meg. De azt is tudja, hogy ez még sokáig nem lesz rá jellemző. Kezdetnek ez is szép.
- Persze, persze – bólogat is hozzá, pont elkapja a zene ritmusát és ütemét és mellé, jól jön ki. Tudja hát mire gondolt és igazat is ad neki. Itt, ebben a szituációban nem akar tanár lenni, nem akar a szenvedő, sem semmi más lenni. Csak felszabadult. Erre megint az alkohol a kulcs? Azt már jól ismeri, emeli is ajkához a poharat és kortyol. Remekül kezdi magát érezni, minden pillanattal előrébb van ebben.
A mosolyt viszonozva kortyol újabbat, majd hajol előrébb, hogy hallja is, mit beszél. Nevet egy sort rá, a fejét ingatva a dologra, de igazat ad neki. Mondjuk nem szó nélkül volt, hanem inkább ő volt idióta és szakadt le, de ebbe már nem akar belemenni.
- Ez nem is gonosz – mert valóban nem. Ha annyira akarnák, visszajöttek volna érte, keresnék, de azt se érzi, hogy a telefonja zizegne, pedig az egyiknek megadta a számát is, ha jól emlékszik. Vállat von, hogy akkor legyen így és hagyja magát húzni a parkett felé, illetve az ütembe, ami végül átjárja mindenét. Elengedve magát mozdul, szabad keze simul a nő derekára, ahogy nyakát karolja át és így veszi át a vezetést, már ha létezik itt ilyen igazán.
- Csak egy kicsit – vigyorodik el a felfedezésre, ámbár mozogni mindenki tud, az alkohol elhiteti hogy tud táncolni, a többi pedig adott. Lelassít, szinte megáll, ahogy a nő iszik és hamar eltűnik a saját pár, utolsó cseppje is, miközben leengedi a kezét.
- Ó, oké – nem mintha okos dolog lenne keverni vagy tetézni az állapotát, de ezt már elengedte a sokadik korty után. Nem mond nemet, semmire sem, így követi megint, mintha ma az lenne a dolga, hogy Dórát kísérje, bármit is tesz. Megáll a pultnál, poharát gyors kidobja, elengedi, majd kíváncsian figyeli a nőt, hogy mire készül. Hogy felkészült-e? Nem, sosem fog, de most úgy tesz, mintha, így bólint egyet.
- Ööö, nem nagyon. De cserébe vicces szoktam lenni – ez mát nem hangzik jól. Nagyot mereszt a szemein, amikor látja meggyulladni az italt. Ó, remek, ez akkor tényleg fejre fogja állítani? - Ha elalszik, le kell húzni? - ilyet még nem ivott, de kedvtelve nézi a lángokat, amik ha eltűnnek, ő már kóstol is. Igen, ez erős lesz de koccintásra tartja a poharat, arca csak kicsit nyúlik.
- Hát, a mai estére!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Még mindig. Elhitetett magával valamit, aminek tökéletesen az ellentéte valósult meg. Hiába érezte azt, hogy már semmi sem számít, hogy leült benne minden, a néma jelenléte, amint észlelte, megmozgatott benne valamit. Hogy az fájdalom, öröm vagy bármi más, esetleg minden, nem tudja és nem is akarja megmondani. Próbálja megtartani az órát, volt már és lesz is jobb, de a tény, hogy itt látja, kizökkentette, nagyon is. Tudja, hogy nem jár már ide, talán ezért volt könnyebb itt létezni és azt is sejti, hogy nem jött vissza, mert annyira vágyja a régi szobáját és háztársait. Vagy ki tudja, mi hozta ide, mi tartja majd itt. Nem olyan régen találkoztak, jártak egyet a városban, ámbár mégis, mintha emberöltők teltek volna el. Szavai még mindig igazak, mit szeretne, mit várna, de tudja, ostoba lenne, ha újra ezt kérné. Bármit. Abban is, ahogy utána igyekszik, azonban tudja, ha nem teszi meg, ezen őrli majd magát. Ennyit lehet, bőven lehet, ha még mindig engedi, ha még mindig nem engedte el teljesen az egészet. Képes lesz rá valaha? Vagy ő lesz a világ legnagyobb idiótája? Már ha nem az.
- Egyeztethetünk időpontot és helyszínt. Rugalmas vagyok – somolyog egy sort, mintha már valóban a naptárát futná át, hogy mikor is lenne jó. Fogalma sincs, hogy beállít-e hozzá még akármelyik éjjel, vagy annak is vége, vagy úgy mi lesz. Csak sodródik az árral. - Nem bizony. Kicsit Darwin-ról is lesz szó, szóval ha épp van időd – nevet fel most ő, mintha az egyik leggázabb ajánlat lenne azok közül, amit feltehet. Nem enni, nem inni vagy bulizni, hanem órára hívja? Ugyan már, erre is csak ő képes. Ahogy arra, hogy meghúzza a határt és ismét ott legyen, ahonnét indultak. Talán látja is rajta Mihail, hogy mintha csak visszamentek volna az időben: puhatolózik, keresgél, óvatos és félénk. Kivéve, ha magukra zárják az ajtót, mert akkor egy másik arcával találja szemben magát.
- Ó, vagy úgy. Nem akartam kotnyeles lenni – bólogat párat, amikor a kérdés befejezése nélkül választ kap arra, miért látta órán, meg úgy most az iskola falai között. - Szorít a határidő? Itt mindjárt vizsgák lesznek, tonnányi anyagod lesz – bár a fegyház is más kérdés, azt tudja, hogy ilyesmikre szüksége van, emlékszik rá, igazából mindenre, amire nem kéne, arra is. Agya kész rejtély és káosz, főleg itt, mellette sétálva.
- Látom, hogy itt vagy. Még csukott szemmel is. Meddig maradsz? - óvatos kérdés, igazából fogalma sincs, mit szeretne. Sóhajt egyet, mellkasa előtt fonja össze karjait, ahogy halad előre. - Mert ha úgy van, ebédelhetnénk egyet nosztalgikusan a Nagyteremben – somolyog felé, de igazából semmit sem erőltet. Visszapillant előre, majd int az elhaladó diákoknak. Jóval később lesz még órája, így ideje mint a tenger. Kérdés, mit kezd vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mondjuk, az sem utolsó dolog, hogy ma megélték azt, hogy kettőjükre meresztették az emberek a szemüket, mert éppen polgár-pukkasztanak. Tény és való, hogy lenne még módja, sőt, de abba már vele nem megy bele, bizonyára ez is Denis komfortzónáján kívül van, bár azt még simán kinézi a másikból, hogy vetkőzne és illegetné magát, azzal a jeligével, hogy „melege van, meg minek a sok ruha”. Nem mennek tovább és ő sem indul felfedezőútra Denis mellől, elég volt abból mára, érzi már, még ha most vidám bolondot is mutat. Még nem az igazi. Szemeit forgatja csak a megjegyzésre.
- Nehogy kiütést kapj attól, hogy velem kell bárhol mutatkoznod. Én kérek elnézést – hasonlóképp forgatja a szemeit, miközben haladnak tovább. Mondjuk nem is gondolta komolyan, azt lehet igen, hogy elhúzná valami jobban hozzá illő programra, de akkor le is tesz róla. Ha nem, akkor nem. Elege van a vitákból, bár, most mégis kicsit ő locsolja azt a bizonyos tüzet, annyi különbséggel, hogy az eltévedés nem direkt volt.
- Majd kinyögöd, mire vágysz és megkapod. Na – meg se kell dörzsölnie hozzá a lámpást, bár észszerű keretek között mozogva tud csak hálálkodni. Nem öleli meg, mert akkor végképp kiakad és arra már nincs idő, hogy kettejüket kaparja össze valaki, mert vagy épp elverik vagy meg se moccan. Ehelyett foglalkozik a madárral, amely vissza is kerül hozzá, mintha csak muszáj lenne. Muszáj is, kell egy kis vidámság mindenhová és nem meglepő, hogy ebben sem tudnak megegyezni.
- Még mindig csak flamingó, nem fasz – löki oda szórakozottan, miközben a műanyag csoda karjai között pihen. De csak nem hagyja abba, morog, mintha muszáj lenne. Szusszan egyet, ahogy ismét felé pillant. - Dehogy. Egyiket sem. Rá sem kell nézned, na, nyugi. Idegesít a fene, te hergeled magad – felgyújtani, hogyne. Az a baj, hogy el is hiszi. Bár igazán még sosem veszekedtek vagy verték össze egymást, de manapság a feszültség több. Már nem mindig bírja csendben és most ezt a kicsi örömforrást is el akarja venni.
- Dehogy adom - mormog egy sort, mire elfordul, mielőtt elorozhatná tőle és taktikusan a pénztárhoz lépked. Már érzi a győzelem ízét ajkai között, amikor két kéz nyúl bele ebbe az idillbe és érzi, hiába szorítja erősen, a madár kikerül a karjai közül – Hé, hé, hééé. Most komolyan?! - kap utána, végül Ferenc  a labdák között köt ki. Még mit nem! Azzal az irammal lendül, fordul egyet ő is. - Ne legyél már fa… - szembe találja magát Denissel, akinek jelen pillanatban tekintete ölni is tudja. Előtte áll, pontosabban az útban a madár és közötte, mire fáradtan felnyög. Karjait leereszti, győzött a másik. Elfogyott az ereje.
- Mindegy, az lesz amit te akarsz, megint – ejti ki, majd fordul vissza a pénztár felé. Se nem vigyorog, se nem vág pofákat, egyszerűen csak halad előre. - Mondtam, hogy sör kell – nem fordul hátra, de azért a kis sértettség miatt levesz két csokit. Talán erre már nem szól semmit. Elillant a jókedve, így már csak kint akar lenni, mihamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez az idő sem fehér embernek való, pedig árnyékban pihen. Köténye alatt egy rövidnadrág és trikó pihen, no meg egy egyszerű papucs. Nincs gusztusa kiöltözni manapság, jól kinézni, ez az éppen már hosszúnak mondható, hátracsapott tincsei is jól mutatják. Lassan vennie kell hajgumit és/vagy hajpántot, vagy rávenni magát, hogy ne hagyja el az egész lényét, nem zárdába vonult. De még minden olyan furcsa, libikóka az egész bensője, vagy éppen már túl nyugodt. Most pedig semmit sem tolt magába, a vízen, kóstoláson kívül, tiszta fejjel virít a város napján, ahova kimerészkedett. Főzni mindig szeret, a bográcsnak pedig van egyfajta kuriózuma és különleges íze, amit hagy, úgy vélte, a bezárt szobában való merengésnél bármi jobb, miért ne ehetne akár? Tudja, hogy ez családos program, de neki olyanja, hivatalosan nincs. Ez még mindig keserű ízt hagy ajkaiban, persze, hogy szeretne, csak már nem mindegy, milyen áron. Egy lapra tett fel mindent és most tagadásban van, hogy akar-e még ilyet valaha. A kedveskén irigyelt családhoz fordult már, beszélt velük korábban, bandázhatnának együtt, ha nem gond. Ilyenkor mindig szánalmasnak érzi magát, Dimi pedig csúnyán néz rá, ha ilyeneket ki is mond magáról. Pedig megteszi. Végül mégis csak arról van szó, hogy szívesen kijönne, alkotna, kicsit elfelejtene minden rosszat, minden mást és elhinné, hogy a világa csak ennyiből áll.
Korán érkezett hát, hogy előkészítsen mindent, mivel neki minden lassabban megy, így kellett időt hagynia mindenre, de mire a többi bográcsban rotyog az étel, már az övé is. Amit tudott, otthon, még tegnap összekészített, így itt már csak a lényeggel kellett foglalkoznia. A csendes, unalmas perceket olvasással vagy másokkal való beszélgetéssel töltötte, nyilván nem várhatja el, hogy vele együtt jöjjön ki a kiscsalád is. Ideje van, az sem gond, ha végül nem jönnek, bár eddig nem jött üzenet, hogy gond lenne.
Az asztalra pakolja a sört, amit nyitott nem olyan rég és a kajára pillant. Nincs sok vissza, sőt, igazából ha már most levenné is jó lenne, így egy kanállal belenyúlva kóstol, miután megfújta, mert az égett nyelv nem jó játék. Tökéletes. Nyammogva keresi elő a telefont és lő egy képet a műről, amit már küld is a közös kis beszélgetésbe, naivan azt nem sejtve, ezzel mit szakít szét. Ha tudja, akkor megszólalni nem merne, de… nincs kiírva egyik kis buborékfejre, hogy most nem illik zavarni. Elpakolja a ketyerét, majd rágyújt, ráérősen várva, hogy induljon a műsor. A csikket a parázsra vetve végül merni kezd, csakhamar meg is érkezik a páros, így a bogrács mellett guggolva néz fel rájuk.
- Sziasztok! Csüccs le, oda már mertem két adagot, ehettek is – pakol még, majd annak, aki erre merészkedve kíváncsi a farkas főztjére. Nem kerüli el a figyelmét Dimi arca, de ezt már csak somolygással jegyzi csak meg, a boldogság kézzel fogható. Ilyenkor jut eszébe, hogy hasonlóan szeretne kinézni, de inkább nyúl a sörért és kortyol nagyot.
- Nincs benne csípős, a törpék is tudnak enni belőle. De ha kértek, tudok bele tenni – ül le végül, majd szusszan. - Minden rendben volt? - utal arra, hogy a kicsik nincsenek itt, ők meg ketten és úgy erre a napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Érzi, hogy néha felé pillant a másik, de különösebb dolgot nem tulajdonít neki. Az emberek megnézik, ki miért: van aki azért, mert jónak látja, rossznak, szörnynek, vagy éppen keresi a nyomokat arra, hogy épp fent vagy lent van. A figyelem ilyen apró részlete nem zavarja, tömegesen már annál inkább tudja. Szerencsére a Nagyterem jó része pontosan ugyanúgy a kajára vagy a másikakra figyel, ahogy annak lennie kell és tökéletes így. Ilyenkor nem feszeng odabent, bár a felszínen létező fele amúgy sem. Elengedett mindent, nem figyel semmire, csak a pillanatra és előre. Bárcsak ő lenne az igazi, a valódi, az, aki valójában irányít. Sokkal könnyedebb lenne, ha mellkasa nem szorítana egyes éjjeleken, ha nem törne fel belőle a valóság. Talán majd egyszer.
- Rég nem biza’. Tök jól bírom – azt nem mondja, hogy a szemét azért mereszti olykor, de ijedtség már nem járja át, mint az elsők között. Értetlen volt és tudatlan egy olyan világban, amely rá igencsak halálos is lehet. Most nem fél az átok gondolatától, sőt, manapság már olyanra is gondolt, hogy ki kéne valamelyiket próbálnia. Ennyi erővel le is ugorhat valahonnan. - Örömöt? Kíváncsivá tettél – fordul felé, megáll az evéssel és figyeli, mit ténykedik a másik. Nem sikít, de felnevet, ahogy a villából kanál lesz és tortaszeletet húz maga elé. Nosza, hát ha siet, még marad neki is. De előbb, tapsol, hisz a bűvésznek ez jár.
- Bravó, bravó. Hagyj a tortából nekem is – mintha utasítani akarna, pedig nagyon nem. Kér. Már falatozik is, hogy aztán valóban nyúljon az utolsó falat után egy szeletért. Édesmindegy neki villa vagy kanál jut, amint lecsusszan az apró falat és elfojt egy böfögést, már bele is kóstol.
- Mossa ki a fülét, papa – mutogat a kanállal, de csak maga előtt, hogy ne szúrja ki a szemét. A kiabálásra figyel fel más is, majd ahogy elhal, fordulnak is vissza. Megszokott, hogy valaki mindig hangos, bár aki hirtelen feláll és távozik, érdekes. Felvonja a szemöldökét két tortafalat között, majd ennyi, el is engedi.
- Vagy egy kínos ex – neveti el magát, bár pont nem kéne ilyeneket emlegetnie, mikor torkát kaparja a szó. És most nem. Győzött az álarc, elnyomta a szenvedőt. Egyelőre. - Ahh, nagyon nemes gesztus tőled. Köszönöm – biccent felé, ahogy megengedi a nyugodt ebéd gondolatát és úgy tényét. Nem is feszeng, csak nevet a következő szavakra, amiket könnyű kimondani, na de megtartani már nagyon nem. Próbálkozott vele eleget, többet is, mint kellene, de nagyon csak úgy nem megy. Valami mindig kellett hozzá.
- Ó, miattam el ne tedd. Honnan tudod, hogy nem vagyok unalmas? - rázza meg a fejét somolyogva, majd tér vissza az evéshez, mielőtt elmondja a nevét. Nem nagy kör ez, biccent, mikor a másikét hallja, mert épp tele a szája. - Nekem is van második nevem, de nem nagyon használom. Zaz meg Balázs. Na, mik ki nem derülnek – nevet fel, majd dől hátra jóllakott szusszanással. Vigyorogva forgatja meg a szemeit arra, hogy mit tegyen. Hogyne, majd mindenkihez odamegy, pont arról híres.
- Érdeklődjek? Persze, majd kifaggatlak, hogy hol voltál tegnap meg múlt héten, ki volt az első szerelmed és hogy szereted-e a kelbimbót. Na az érdekes lenne, de ahhoz nem olyan cipőt húztam – csóválja meg a fejét. - Miután láttál engem, bizonyára te is tanár szeretnél lenni, jól gondolom? - vigyorodik el ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szerencsére könnyű mindent olyan köntösbe burkolni, amit bárki hallhat. Nem bolond, nem most akarja eltiporni a gyermeki ártatlanság gondolatait, ki sem tudná mondani a dolgokat, még ha tényleg olyasmik történtek volna, amikről aztán még egy felnőtt is pirulni tudna. Ebben már nagyon jó, mint a káromkodások elharapásában vagy épp ki sem mondásában. Még pár év és olyan virágnyelven tud majd beszélni, hogy csak na, miközben fejében bizony ki kell sípolni mindent szót. Lenkével szerencsére nincs most gondban, a szerinte kényes dolgokat ki is kerülték, ámbár  a kislány kérdez, bizonyára szereti a kérdéseket és az arra kapott válaszokat. Megmosolyogja a dolgot, majd végül elgondolkodik. Nem emlékszik, hogy volt zene, vagy ha igen, akkor az mi és melyik. Tényleg ennyire leitta volna magát?
- Sajnos nem tudom. Majd csak ott. Gondolom alternatív magyar bandák – nincs azzal semmi baj, bár lehet Lenke nem tudja, mikről is van szó. Nem lényeg, hiszen ez is csak egy erős tipp, semmi több. Lehet amúgy semmi sem lesz, csak versek, vagy épp fordítva, ha egyáltalán elmennek ismét. -  Ó, én nem tudok jól táncolni és nem is nagyon szeretek. Jó lesz nekem ücsörögni – aztán ezt is majd a helyzet adja, hogy mi alakul. Múltkor nem volt rá ingere, elücsörgött, csak a lába járt a ritmusra, semmi több. Nem olyan táncolós helynek nézte.
- Ennek örülök – nem hangoztatja a kicsik között, azonban nem is titok, így aki akarja, az tudja. Azonban itt kevésbé tapasztalta volna, hogy ijedelem lenne. Vagy nem is értik még annyira, nem mintha gondja lenne a felállással. Örül, hogy Lenke is nevet rajta, majd végül még a szendvicsből is vesz. Tessék, sosem lesz képes a szigorra, nem is akar. Egyszerűen csak tanítani, nem köteles mindenki akkora seggfejnek lenni, mint a ház. Aztán majd kialakul, mennyire maradhat ilyen.
- Én kérek elnézést. Lassan még kész nő leszel és a bátyádnak kell majd egy toronyba zárni a sok troll elől, hogy jöhessen majd a herceged – mert lehet az azt mondta volna, puskát kell venni, azt annyira nem érti. Ez meg olyan kislányos felállás, így jól hangzik, bár lehet, hogy csak a saját fejében volt így. Harap egy nagyot a szendvicsből, majd azon rágódva pillant le rá.
- Budapesten éltem jó pár évig, előtte meg Kanizsán – válaszol, miután lenyelte a falatot. Nem élt sok helyen, Oroszlányra nem is emlékszik, csak később, amikor csak elmentek oda rokonlátogatni.
- Nos, ez egy remek kérdés – nevet fel, mert ezt magának is feltette már, a társadalom is sokszor felteszi a kérdést, miért lesz valaki. - Azt mondják, hogy: aki tud valamit, csinálja, aki nem, az tanítja. Igazából ez nem így van, csak egy vicces mondás – iszik pár kortyol, mielőtt folytatja. - Nem tudom. Nem volt sok jó tanárom, talán ezt akarom fejben javítani. Mostanság inkább meg az, hogy jó itt lenni és átadni, amit tudok. Karban tartjátok a jókedvem – igazából azt nem veszi ide egyedül, hogy saját gyerekről rég lemondott és azt a kicsi érzetet, aki szeretne egyszer, itt eteti, élteti. Ezt egyelőre mélyen el is ássa magában. - És te mi szeretnél lenni? - már érdesebb téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sosem késő fejlődni, azt mondják. Ő most érezhetően megrekedt és nem képes előre haladni, mert vagy saját magát tartja vissza, vagy más. Nem tudja, mikor lesz az, hogy elindul, hogy halad ismét és fejlődik. Nem tud semmit, csak azt, hogy az idejét, amit egyedül tölt – amiből rengeteg van –, szeretné valamire felhasználni. A növények lassan kikergetik az üvegházból, mert már nincs mit vagy még nincs mit ott tenni. Soha ilyen friss földben, teleöntözve nem álltak, mint mostanság. A ház is rendben van, ha jobban hozzáér, akkor már-már betegessé válik és nincs kedve azt hallgatni lakótársától, hogy mit és hogyan cseszett el. Vannak még dolgai, kötelességei, de hétvégente szabad, viszont inni sem ihat, mert annak már egészsége látja kárát, hát még másnak még jobban. Kell egy fék és egyben egy gáz is, így eljött ide, ahogy elmegy majd egy másik helyre. Szeretne beszélni arról, hogy mi van benne, de akinek akarná, akiknek, azoknál feleslegesen tenné. Majd keres erre is valakit, szakembert, ha készen érzi magát rá.
Arra viszont már igen, hogy átlépje a küszöböt és hangosan köszönjön, hátha van is valaki erre. Nincs tömeg, nem tolonganak, valahogy érzi, hogy nem ez az ász az üzletek között. Mégis, a faillat, meg úgy az elrendezés is kellemes, kellemesebb, mint bármelyik mágikus bolt, ahova betér. Kicsit azt hiszi, hogy nincs is ilyen helyen, hanem csak egy nevesincs faluban, ahol mégis minden átlagos. A hang felé fordul végül és egy igencsak nagyra nőtt férfi lépked elé. Pislog pár sort, majd végül mégis kellemes arckifejezést húz magára, ahogy közelebb lépked. Kicsit fura az, hogy mit kér, így szokványosan babrál valamit, most épp ujján kaparászik egy darabka leváló bőrt, végül mégis megszólal.
- Segíteni, igen – bólint, mintha ez lenne a válasz. De nem. Gyorsan kapcsol is. - Mármint én… öhm. Ez furán fog hangozni, de szeretnék tanulni pár fogást. Nekem nincs mágiám, nem értek a fához, szeretném kicsit lefoglalni magam ééés arra gondoltam, hátha keres segédet. Nem kell nekem pénz, én viszont szívesen fizetnék érte – pillant ismét felé, majd nagy levegőt vesz. Egy kicsit hadart. - Nem konkurencia kívánok lenni, csak fejlődni – egészíti ki, mielőtt azt hiszi, hogy versengeni kíván a végén. Arról szó sincs, bár az is kicsit abszurd, hogy nem kerti bútort vagy étkező készletet kér. De a kérdés mindig ingyen van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem volt sem titok, sem nyílt tény, hogy mire képes, ugyanis elengedte vagy nem volt épp olyan állapotban. Tény és való, hogy sok-sok éve azonban főleg volt idő és alkalom arra, hogy megmutassa, mire képes. „Kapcsolatai” nagy részét is onnan szedte össze, mikor mennyi időre, aztán mikor bemarták, ez elszakadt. Itt, csak olyan „wish-ről rendelt” másolat ha akad, mégis, Dórának még ez a fajta is meglepő lehet. Nincs különösebb ok vagy épp a szenvedés huszonhatodik fejezete, egyszerűen csak ezt akarta. Hektikus, hogy mikor és mit akar, hol jobb, hol rosszabb, de az, aki a felszínen van, semmi mást, csak a jóleső bizsergést, amely fel-felfut a gerince mentén.
- Ó, ez megnyugtat – nevet vele egy sort, majd az italokra pillant. Nem semmi, azt kell mondani, ez tipikusan az az ital, amit normál esetben elutasítana, mert túl erős az ő szervezetének. Az sem a legjobb, hogy bájitala mellé fogyaszt bármit is, csak éppen nem hallotta volna, hogy tilos, így aztán, mostanság nem is volt rest meglépni azt. Nem lesz jó vége, csak a mai estének, reméli. Az, hogy hol fetreng majd, már más kérdés.
- Szerintem és lepörkölném a szemöldököm, amit meg szeretek, így… ja – tehát vár. Nem kell sok, hiszen nem az a cél, hogy a pokol itala legyen, így egy apró kóstolás után már tudja, ez ütni fog. Csak az íze kedvéért, de tudja, ezt nem nyalogatni kell, akkor sokkal rosszabb. Ivott ő már elég pálinkát, aminek a hőfoka kiégetne bármit, így aztán tudja, hogy lehet kellett volna kérni kísérőt, de nem akar gyengének tűnni, mintha bizonyítani akarna a nőnek. Nem akar, csak nem is tudja. Koccannak a poharak, ahogy biccent, majd épphogy ajkaihoz emeli, mire Dóra már dönti befelé. Elmormog egy „hűbazdmeg”-et halkan, majd nagy levegőt véve, követve a másikat, csak dönti lefelé. Az utolsó korty marad szájában és marja ki az utolsó ízlelőbimbóit, miközben a poharat leteszi. Egy nagyot nyel, teste megrázkódik kissé, érzi, ahogy mászik lefelé benne az alkohol, kimarja magának az utat.
- Ez méreg, nem ital – köhint egyet, amint lenyelte az utolsó kortyot. Ha a nőt nem, őt ez most megütötte. Már érzi a zsibbadást, ahogy saját ajkába harap, ott szokta először megérezni, hogy spicces. Aztán szép sorjában mindenhol. - De kurva jó – jegyzi meg, szinte már kimondja, hogy még egyet, de a nő megragadja a karját és húzni kezdi. Még szerencse, hogy nem esik hanyatt.
- Megmártózniiiii? - kihúzza a tömegből, el a zenétől, ahol most pörögne. Leesik neki, hogy mit szeretne, a nap utolsó sugarai még tökéletesen megvilágítják, ahogy vetkőzni kezd. Megállva esik le keze maga mellé, ahogy megmoccan benne valami és nem az ital. Feje billen kissé oldalra, hogy a ruhák darabja a földön végzik és ha nem szól hozzá, ő elnézelődik még egy ideig. Fejét megrázva pislog az arcára.
- Lemaradtam, mi? Ja, várj, mindjárt – rég nem az, vagyis de, de nem akkor, amikor agya kikapcsol. Ujjaival szedi szét a gombokat, löki le vállairól az inget, hogy nadrágja övével hadakozzon, sietve. Mintha hirtelen és gyors menet készülne, végül felröhögve követi a másikat a vízbe. Ő, attól félni? Soha.
- Jól van már na, itt vagyok. Ennyire hiányoztam? - vigyorog a másikra, majd egy az egyben, lábát betámasztva kapja az ölébe, készen állva arra, hogy a vízbe dobja, de egyenlőre csak fordul vele egyet. - Inkább neked kellene félned, mit szólsz? - dob egyet rajta, majd gyalogol beljebb. A zenét innen is tökéletesen hallani, a hűs víztől testére libabőr költözik. - És most? Pancsolni szeretnél? - pillant le rá, vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csak a fejét vakarta majdnem, ellenben szemöldökét emeli meg arra, hogy a kicsi micsoda következtetéseket tud levonni abból, hogy csak a kutyára pillant. Neki ez még macskából sem nagyon megy, Chewie-t is csak azért tudja, mert már időtlen idők óta vele van és tudja mi van a „szoknyája alatt”, de idegen macska… ez nem az ő sportja.
- Wáó. Ez nem semmi. Lehet később is állatokkal kellene foglalkoznod, nem gondolod? - ki tudja mi rejlik benne, mihez akad majd még később tehetsége. - Öhm, nem tudom. Azt igen, hogy kábé 8 hetes koruk után lehet úgy örökbe adni meg ilyenek. Szóval akörül lehet – bőven gyerek még, ahogy a kicsilány is, de az ilyenekből szoktak a nagy és hosszú barátságok szövődni. Elmosolyodva bólint arra, hogy jó dolga lenne az ebnek, bár nem akarja a varjút a karóra ültetni, hogy csak kezdeti lelkesedés. Nem, biztos nem.
- Bizonyára lehet. Keresünk majd, igen – bólint egyet, hogy ezen ne múljon, keresnek majd képeset, nem képeset, mi itt erre a divat éppen. Hagyja, hogy játsszon kicsit az ebbel, nem szól rá, ha ugrál, hiszen nem rombol, a kiskutya is vígan pattog pár sort, bizonyára nagyon jönne már ki, hogy kifulladásig rohangásszon vele. Talán nemsokára, még bármi lehet a végéig.
- Háááát… igen. A nőknek ez ilyen speciális képessége, hogy a végén mindig meggyőzik a férfit. Később majd neked is lesz és majd megtudod, hogyan kell mindig nyerni – nem akar abba belemenni, miért és hogyan, na meg mik az indokok, érvek, elég lesz ezt majd később, valaki másnak. Valahogy az, hogy ő ezeket a kicsike felvilágosítsa az OLYAN dolgokról, nem éppen esedékes. Fogalma sincs, mit kellene mondani, ráadásul a lányok dolgaiból sok mindent nem is tud – és nem is akar –, ezt majd az akkori, női kollegára hagyja szépen. Majd a fiúknak ad pár tanácsot, ha eljön az ideje. A sebre való tanács legalább időszakos, bár lehet ezt egy kicsit túllihegi, a saját sérüléseit sem szokta elviccelni, ha látja, hogy komolyabb. Az ilyen karcolásokat észre se veszi már.
- Nálam nem anya, hanem a lakótársam nyúzna meg. Egy macskánál könnyebb, viszont a kutya még rághatja a bútort. De lehet rá elvileg valami varázslat, amitől egyben marad, szóval, ne ezen múljon. Meg egy bútort ki lehet cserélni meg ilyenek – mutogat is mellé, mert hát még az is ott van, hogy mágiával hozzák rendbe és akkor pénzt sem kell költeni rá. Lehet így kicsit majd bajosabb lesz a kutya dolog, azonban ne ez vegye vissza a kedvet a szülőnél sem. Amint odakerül, úgyis mindenki imádni fogja.
- Nem is kell miért. Ha ő, akkor ő, ugyebár – felesleges keresni az okot, ha már kész van a válasz. Abban is biztos, hogy lefoglalják egymást bőven. Tovább lépkedve néz ő is a papagájok felé. - Ahh, és tényleg. Ahol laktam, ott két utcányira volt egy bácsi, akinek sok volt. Meg pávák, hattyúk, na de oda apám félt bevinni mert mindig papagájt akartam utána, hogy megtanítsam beszélni. Sosem kaptam, madarat sem – most pedig, igazából van is, meg nem is, elvégre lakótársa hárpiája ott van és nem is akarna többet. Nem madaras típus.
- Rendben, akkor a tacsi – bólint egyet és már fordul is. Mivel a lányka még kicsi, bőven kellett, hogy valaki kísérje, csak úgy nem is kapott volna nagyon semmit. Így kapóra jött minden. - Intézem a dolgokat. Ezért is mondtam, hogy jövök – azzal már a pulthoz lépve kezdi is, mind papír, mind bármi, ami csak kellhet. Kicsi füllentés belefér, hogy szegről-végről még rokonok is, azért kísérte, de a végeredmény az, hogy a kezében tartva az ebet, a többi dolgot pedig a karjára akasztott szatyorban tartva lép ki a lánykával az üzletből.
- Nos, készen állsz az első sétára? Nem volt szívem dobozt kérni neki… - bár lehet, hogy a kutya nemigen lesz benne partner, de leguggolva adja rá a kis nyakörvet, akasztja rá a pórázt és adja át jogos tulajának.
- Mi lesz a neve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A Holdsarló felé pillant, elképzelve, milyen látvány lehet egészben, anélkül, hogy bunda mögött vagy épp saját üvöltésébe öltözve látná. Sok mindent megadna bizonyos dolgokért, most mégis nyugodtan ül Odett mellett, apró láng világítja meg őket és sercegő cigarettáját, ahogy beleszív. A vizsgák lementek, ki-ki melyik oldalról élte meg, az ő fejében pedig döntések pihennek. A papírokat majd csak holnap adja be, tervei, vágyai lesznek ott, addig viszont vár rá a pihenés. Valahol messze.
- Ez egy kemény év volt. Mit szólnál, ha indulás előtt elmennénk mulatni. Csak te, meg én. Be akarok rúgni - fordul felé, ahogy elnyomja a csikket. Előtte nincsenek tabuk, nincs semmi. Végzett és a világ előtte áll, néha pedig úgy érzi, vele kellene mennie, bármerre is. De túl sok minden köti össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Csak mulatság. Annak nem segíteni kell, hanem felpezsdíteni a vért - talán érti mire céloz, talán nem akartja érteni szándékosan. Nincs min segíteni, hiszen jelenleg mellkasában egy üres lyuk tátong éhesen. Lehet betömni kívánja, azonban már rég nem vesz róla tudomást. Kényelmesen nyújtja ki lábait, a fűszálak csiklandozzák vádliját, azonban a hideg még mindig nem bántja. Ez a nekik való idő.
- Értem én, értem. Akkor valami csendesebb. Csak veled szeretném. Nem tudom, ha visszatérek, ki fog erre a vidékre lépni - rég nem tudja, most sincs benne szomorúság, sőt. Amikor elkapta ma, egy hosszú ölelésre, mosolygott, őszintén.
- És mik a tervek? Turnéra indulsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az olyan, mintha sose akarna kimenni a csontjaimból - nem ad neki hangot, csak feláll és megy tovább. De hosszabbak, lassabbak a felépülés napjai, egy kicsivel mindig. Igyekszik nem figyelni, eleget táncolt a közelmúltban a halállal, de vak sem lehet.
- Ez jól hangzik. Én még mindig túl gyáva vagyok hozzá - pedig mennyivel egyszerűbb lett volna. Hazamegy, tett volna arra mit mondtak neki akkor, az övéivel lett volna. Anyai vígaszt kapott volna, ezer feladatot a ház körül, amik lefoglalják. Helyette mégis, a szobája sötétjében zokogott. - Ó, akkor azt is szeretni fogják. Majd megnézlek, ha tudom merre jársz. Hangosabban fogok sikoltozni mint a tinik - vigyorodik el. Másfajta életük van, neki nem menne a szereplés, mégis, valahol azt teszi a pódiumon, a diákok előtt.
- Nem tervezek semmit, csak megyek. Látni akarom a tengert, olyan tájakat, amit csak festeni lehet. De hogy ott mi történik majd, fogalmam sincs - rázza meg a fejét. Amikor tervei voltak, a porba taposták őket, üvegszilánkkét szabdalták fel. Nem tervez és akkor minden csak egy ajándék. - Vadházasságot nem, ennyi biztos - nevet fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem is attól félek, hogy rossz lenne. Vagyis... attól, hogy mit látnának - hiszen hol kezdené a mesét? Az elején kellene, de ebben nemigen lelné örömét senki. Tanácstalan, mégis vágyódik. Talán, ha visszatér, majd erre is kap választ.
- Ezt teljesen megértem. A csend néha rossz, de néha meg nagyon is jó. Furcsa ezt mondani - hiszen mennyire kerülte, mennyit beszélt és mennyire vágyott a figyelemre. Aztán mikor megkapta és elveszítette, apró porszemként akart a semmibe elbújni. Az viszont megnyugtató, hogy messzire nem megy. Nem sokan maradtak és nehezen engedné el őket.
- Valaki, akiért lendületbe - sóhajt fel, ahogy fejét hátra döntve pillant fel a csillagokra az égen. Sokat gondolkodott ezen, volt pár randevúja is, azonban jó ideje csak a vágyaknak él, ha épp rátámadnak. - Jót tenne vagy sem, ezt nem tudjuk meg. Elengedtem az álmokat, a valóság ennél egyszerűbb. Nem kívánok ilyen kalandot keresni - pillant vissza rá. - De ti, Damy-val nem tervezitek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Öblös sóhaj hagyja el ajkait, olyan, amit akkor hallat az ember, amikor tudja, a másiknak igaza van. Nagyon is. Saját gyávasága nem adja vissza a családjának azt, akit elvesztettek.
- Gyönyörű mese lenne. A gyermek, aki elment, akit megmartak, aki majdnem beleőrült a mágia világába. Aki mégis odament, elkezdett építkezni, szeretett egy férfit, majd elvesztette és majdnem ismét beleőrült. De egyre többet álmodom ezzel - a házról, az ebédlőasztalról, egy biztos pontról az életében. Lehet nem a buli és az alkohol lenne a legfontosabb vágya, hanem egy vonatút.
- El fogok menni oda egyszer. Nem tudom milyen a mágia meg a mana, de lehet érezném. Én se kívánnék többet - a család pedig, bizonyára meg fog békélni velük. Nincs olyan "bűne", amit ne lehetne megbocsátani.
- Én is hasonló okot tettem a többi mellé, hogy nem kívánok özvegyet senkiből - ha még csak ez lenne. De sokkal fájdalmasabb, miért nem. Nem akar még egyszer annyira szeretni, hogy belehaljon a hiányba. Sajnálja, mert Odett megérdemelné, csodás lenne abban a ruhában, amit elképzel. Az élet nem ezt szánta nekik.
- Lehet mégis akarná. Én rátok mindig irigy leszek és mégis örülök nektek. Szerencsés vagy - mosolyog rá. Az ő szerencséje elúszott rég. - Én is azt hittem, biztonságban leszek valaki mellett. Nagyobb hazugságot nem is kaphattam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kedvelem ezt a lányt - pillant rá, majd megcsóválja a fejét. Egyik sem kellemes mese, de meg kellett történnie, hogy itt lehessenek, hogy egymás mellett legyenek. - Adnak elég címkét a hátunk mögött. Ne érts félre, nem számolok már velük - felesleges. Legutóbb is cikkezett róla a helyi pletykalap, olyan emberrel hozták szóba, aki felé valóban érez szeretetet, de nem olyat, amit állítanak. Csak mosolygott rajta és tovább lapozott. Emlékszik mégis az elsőre, amikor olyan zavarban volt, hogy azt hitte, megüti a guta.
- Áhh, értelek. Igazából ha anélkül is tökéletes, akkor még irigyebb vagyok - szórakozottan ingatja a fejét, majd szusszant egyet. Újabb szálra gyújt, megint elbukta a "leteszem ezt a vackot" fogadását magával, csak nem számít.
- A sors velem nem tudatja mégsem - vagy mert nem is akarja megtudni. A tagadás is egy fázis, mégis jobb, mint amiben volt. Odett látta mindet: az eufóriát, a gyászt, az apró szilánkokat és most azt, aki. Úgy gondol rá, hogy a farkas és az ember. Utóbbi mélyen alszik, sebekkel tele és a farkas végre szabad, független és azt tesz, amit akar.
- Én boldog voltam és úgy láttam, ő is az. Az volt, amíg... nem tudom mi történt. Nem akartam kideríteni, de mindig elhittem, amikor azt mondta, szeret. Még utána is. Az én személyiségem egy ostoba barom - dől hátra, könyökére támaszkodva. - De tanult, fájdalmasan ugyan. Jól vagyok és jól leszek, akárhova is visznek a lábaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem is olyan rég még könnyek törtek volna ki belőle a téma hallatán. Hiány, vágyakozás és önmarcangolás. Most hallja, miket mond, beszél, mert ki mással tennél és tovább lépnek majd. Valami eltört benne. Most csak a tükörkép csupán.
- Szerintem az elején talán épp úgy kicsit beléd is belezúgtam, csak nekünk mást tartott a sors. Talán még a lakótársamba is. Kergettem, hogy valakit szerethessek teljes erőmből. Talán ez fojtotta meg az egészet, amikor megkaptam - pillant maga elé, majd vissza rá. Tartozni valakihez, hogy az pedig az övé lehessen. Igen, űzte. Most pedig menekül előle, akaratlan. - Nem tudom kevés voltam-e vagy túl sok. Utána csak szexeltünk, de erről nem beszéltünk többé. Nem tudtam. Most lehet tudnék, de nem akarok - pöccenti le a hamut. Szereti Odettet, hogy őszinte, még ha nyers is és néha ez fájhat. Most nem fáj. Ugyan ezeket gondolta ő is. Igaz volt és mégsem, a barom és az, hogy miben hitt és csalódott, a saját vágyainak szól inkább.
- Nem tudom, hogy másnál meglenne. Azt sem, hogy most szeretem-e még. Egy ideje semmit sem érzek, csak ürességet. Öröm, harag, pillanatnyi, de mély és valódi... Nem tudom. Talán a sok szar, amit megittam kiölte. Mindegy is, foglalkozom most mással - ül fel végre rendesen, elejtve a témát. - Darcy fáradt, a végén már türelme sem volt semmihez. Megpályáztam az állását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fogalmam sincs - mosolyodik el végül, mintha csak egy tudatlan gyerek lenne, aki tanácsot kér az anyjától. Valójában az is, megrekedt egy szinten, ott és akkor, amikor a fenevad rárontott. - Azért beszélek neked, mert téged tartalak okosabbnak. Én azt hittem sírig tart, nem élek addig, mint mások. Nem lett volna olyan hosszú idő - relatív, kinek mi az. Van, akinek egy év is, de kevesebb is. Lehet még most is hiszi, csak nem tud semmit, mert elzárta magában.
- Nem megyek bele, tudom. Azért, hogy legyen valaki, nem - rázza meg a fejét. Görcsölni, kényszer, valóban felesleges. Élvezni a maga módján teszi, lassabban, óvatosabban. Olykor csak otthon ül és olvas, növényekkel foglalkozik, máskor eljár. Mikor mihez van kedve. - Azt se bánom, ha sosem lesznek érzéseim. Elfáradtam a görcsöktől és kényszerektől. Igyekszem nem gondolni erre, csak valamiért ki kellett mondanom - talán lezárásképp, talán más miatt. Ismét mosoly játszik az ajkain. Közelebb húzódik, majd sóhajt. Az Edictum nem kímél semmit és senkit.
- El. Keresi a boldogságát, de azt nem jó helyen. Sajnálom, mert amúgy csodás személyisége van, mókás, csak nem leli a másik felét ő sem. A magány fura dolog - nem tudott volna sosem többet adni annál, ami a munkakapcsolatot jelenti, de sokat beszéltek mindenről. - Kiderül hogy fog menni. Ha nem jön be, külföldre mennék. Tavaly voltam egy olyan helyen, ahol az olyanokat segítik, mint mi. Kicsik, nagyon, elveszettek. Adok egy esélyt ennek a helynek, még utoljára - lehet bolond dolog, hogy ezt teszi, lehet a legjobb. Elválik. - Meglátjuk, ki lépeget hova. Neked tanácsokat kellene osztogatnod másoknak. Jó vagy benne. Az én lelkem mindig nyugodtabb utánad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ezer örömmel. Tanúval és közjegyzővel, hogy hiteles legyen - ahogy kuncog, úgy nevet vele, pedig szavai igazak. Ebben és sok más téren gondolja okosabbnak, érettebbnek vagy bárminek magánál. Ha papír kell róla, menten szalad érte.
- Drámai? Én inkább hiszem nyersnek, de... értek én a művészetekhez - pislog párat, de nem rökönyödik meg. Tőle nem is vár mást ezen szavak helyett. Kihúzza ültében magát, és még le is pillant. - Közepesen jó pasi. Az nem rossz arány. De nem is ismerek ennyi nőt, se férfit - szórakozik a témával, pedig lehet nagyon is valós. Nem akar látni tömegeket, amikből válogathat, mégis olykor közébük keveredik. Mintha azt sem tudná, hol a helye. A farkas vezeti.
- Nem azzal szoktam rávenni, megnyugtatlak. Sőt, szavakat se nagyon használok, csak a szám és a nyelvem. Nem tettem le a cölibátust. A mugli találmányok egyike segít, ha a testem valaki másra vágyik - pillant oldalvást felé. Dráma és szenvedés. Igaza lehet, igaza abban, hogy ideje levetni, mást adni. Kérdés, képes lesz-e rá vajon. Mi a különbség a valódi fele és ezek között. Inkább a közel tartott ujjakra pillant.
- És mi tart vissza? - billenti fejét oldalvást, mint aki itt és most kész rá. Lehetséges, hogy most megtenné, valahol a gátak rég elszakadtak. - Akkor ideje elhagyni a drámát, ezt mondod. Lehet unalmas leszek, mikor mi. Kipróbálom, ártani nem árt - mintha csak egy új praktika lenne, semmi több. Valóban üres, de ahogy nevet, az valósnak hangzik.
- Figyelj, a nyers igazság jobb, mint valami unalmas bölcselet. Én nem sírok, pedig nem félsz kimondani, hogy mi vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nos, az sosem leszek. Fogalmam sincs mi a stílusom, azt veszem fel a kényelmes - pillant le magára. Póló, farmer, tornacipő. Egész slampos ha azt lehet mondani, de piperkőc sosem lesz. Ha készül is valahová, az is hamar megvan. - De köszönöm a bizalmad, mosolygok, mint a szépségkirálynők - meg is teszi, mosolyog, még integet is, mint amazok. Érti ő, mire gondol, de arra inkább nem válaszol, hogy elkel.
- Te a játékszerekre gondolsz. Én a tinderre, ha épp ismerkedhetnékem van. De többnyire az én hű társam éjjelente egy jó könyv. Azért össze vissza nem fetrengek én sem - jó kérdés mi az irány, igazából neki csak felfelé van. Majdnem kiéheztette magát egyszer, annál lejjebb már csak a pap temet.
- Hmm, egy vámpír érdekes lenne - hümmög párat, mintha opció lenne. - Tudok csendes helyeket - üti még a vasat, majd felnevet. Nem nyomul, nem ő az, akivel ezt tenné. De most nemet sem mondana.
- Azok is megedződnek. Ahogy én. Járok edzeni is, senki ne mondja, hogy nem teszek a közepesen jó szintemért - nem henceg, ezért nem említette, sőt, nem is a jó kondi a cél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Annak idő kell. De én ráérek - talán az út után minden jobb lesz, könnyedebb. Aprót nevet a nyelvnyújtásra, a tökéletességre.
- Én is ezt mondtam. Akkor épp megint lent voltam, csak bőgtem. Berúgtam kicsit, letöltöttem, még aznap volt egy találatom. Még néha beszélek vele, várj. Kivételesen nő, vörös és... - kutat a zsebében, majd mikor megleli a telefont, keresgél kicsit. Nincs sok, mire megleli, majd felé fordítja a kijelzőt. Tipikus huszonéves, dús kebel, nem megszokott, hogy ilyenekkel kezd, de nem is tilos. - Házas, mert azt mondták neki menjen hozzá. Nem tudom, hogy csalja-e az urát vagy nyitott a dolog, de amíg jól esik - von vállat. Nincs semmi komolyabb, talán egy fura, halovány barátság, kicsit más alapokkal. Megérti a nő is, hogy nem akar többet és ez így jó. Elteszi a ketyerét végül.
- Még Mihail-t is meg tudtam lepni. Csak nem beszélek róla, mert... minek. Ezért hálószobatitok - vigyorodik el kissé, majd elengedi a dolgot.
- Megvan a célom. Kockahasam talán sosem lesz, meg hatalmas karjaim, ahhoz a farkas sokat éget, de legalább nem zörögnek a csontjaim. Amit lefogytam, már visszajött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem illik mesélnem róla, mi szexi még. De látod, boldogulok - sajátos módon. Ebben nincs dráma, sem szenvedés. Lassan hullanak ki ujjai közül az utolsó szemek, engedi el és tényleg múltként kezeli. Túl hosszú idő volt és neki indulnia kell. Ahova megy, ott nem lesz helye ennek. Oda, ahol nem ismerik.
- Nem, ez csak egy kifejezés. De lehet bárhol, a mező közepén vagy épp úgy egy próbafülkében - von vállat, hogy erre nincs jó szó. Semmire sem, de ez mellékes. Nem is akar kitérni arra, hol volt extrém és hol nem, annak fura téma lenne. Lepillant oda, ahol Odett csipkedi magát, majd saját hasára, amelyről kicsit felhúzza a felsőt és összecsípi a bőrt.
- Hát, vagy jó a genetikám. Fene tudja - engedi el a bőrt, az anyagot, majd bólint egy nagyot. Feltápászkodva porolja le magát, majd segíti fel őt is, mielőtt megindulna.
- Nekem elzsibbadt mindenem, támogatom - ahogy nyújtja a tagjait, magát, hallani, hogy itt-ott ropog. - Égetés ide vagy oda, mit szólnál egy pizzához?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi farkasok jók vagyunk, még ha ez átok is. De én is tudok sértegetni, rágni és nyelni. Biztos nem vagyunk rokonok? - vonja fel szemöldökét és végül csak nevet. Titkok, amik mégsem azok, ma sok minden elhangzott. Kimondhatta amit akart, elmondták neki, hol a hiba. Nem mindig látja meg, szükség van olykor külső szemlélőre és nála jobb nem akad ebben. Megáll még egy pillanatra.
- Köszönöm a mait és mindent. Kellettél nekem már - nyom testvéries csókot homlokára, majd elfogadva a kezet, már indul is. Elengedve a gondolatokat, amiket kimondott, itt hagyva őket a sötétben. Nem tudja mi vár rá, nem tudja, valaha beszélni fog-e még azzal, akivel vagy bárkivel. Hogy valaha lesznek-e érzései. Semmit sem, vakon indul a világba.
- Szegény Barnabás. Ha rajtunk múlik, csődbe megy. Igyekszem visszafogni magam, de az a húsimádó az húsimádó - sóhajt egyet édesen és eltűnnek a pizzéria irányába. Nem köti össze őket vér, és nincs is rá szükség. Tudja, hogy ha magányos is, az minek szól, mit hiányol, de egy valamit főleg: sosem lesz egyedül, támasz, vígasz vagy csak igaz szavak, de akadnak. És ennél több, jelenleg nem is számít neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Iszonyatosan viszket a háta. Így jár az ember, ha elszunnyad a napon, és bár hiába lett lekenve, egy idő után semmit se ért. Szerencsére tagjai nagy része maradt kellemes napbarna, talán arca még kissé vörösben árnyalatú, de elfér. Lazán ingben, farmerben érkezik a házhoz, baljában egy hatalmas 18-as számú lufi, karján egy ajándékszatyor lóg, és az apró doboz, amiben a zsúrtorta pihen, már csak a grátisz. Nem aprózta el, időben ért haza, bár szíve szerint maradt volna. Talán örökké. De sok minden várta itthon, többek között, ez a nap is. Így nagy mosollyal, ragyogva kopogtat az ajtón és csendben vár. Nem szólt előre, reméli itthon is találja és a meglepetés ereje ismét nyer.