Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudja még, melyik leg a legjobb módszer, hangnem és bármi, amit az órákon használnia kell. Tanult pár dolgot azoktól, akik eddig, hol kényelmesebb, hol a mostani életében, kérdés, mit rak össze belőle. Jelenleg egy katyvasz, próbálja azt, amit eddig és ami őt jelenti. Ha az egy kicsit egyelőre szerencsétlen és fura is, bár, eddig egészen jól áll, úgy érzi. Nem hall nevetgélést, vagy épp más olyan szavakat, amelytől kizökenne abból, amelyben jelenleg tartózkodik. Türelmes, érthetően magyaráz és nem hadar vagy harapja el a mondatai végét, ahogy néha idegességében volt szokása máskor, vagy ha csak felelt szóban a vizsgán. Ez már csak jó, ha ezt le tudja dobni, akkor mást is, így könnyedebb belépni az ajtón és nem rettegni az előtte ülő diákok láttán. Az évnyitó más volt, ott hatvanszor ennyien voltak, így könnyebb nem rosszul lenni, ha nem egy széles asztal mögött kell ülnie, mindenki előtt.
Véletlenszerűen választ és igyekszik könnyed kérdéssel kezdeni, vinni tovább az óra menetét, mintsem úgy érezze bárki, itt most kemény felelések lesznek és vasszigor. Eltart a lánynak is - mivel sajnos a nevét nem is tudja hirtelen, még nem volt ideje beletanulni ebbe -, hogy hozzá szól és nem máshoz. Páran felé fordulnak, mintha azt várnák, hogy most jól beég vagy csak egyszerűen kíváncsiak. Kicsit zavarba is jön a másik, hirtelen érez apró bűntudatot, hogy olyasvalakit választott, akinek ez nehezebb, mármint tömeg előbb bármit. Na, ez is az ő szerencséje. Mindegy, már megtörtént, és vár, a lány pedig végül még sem lép vissza.
- Úgy, úgy, nagyszerű - vidáman cseng hangja, ahogy a lány sorolja, úgy írja fel a dolgokat a helyére, majd letéve a krétát, kezét leporolva fordul vissza felé, bólintva egyet.
- Pontosan. Az pedig nem utolsó szempont. Felhasználva pedig? - még egy apró kérdés, és el fogja engedni, hacsak nem akar a továbbiakban mást is mondani. Ha jól tudja, ő maga még nem szórhat pontokat, de biztosan meghonorálja majd, Darcy-n keresztül, majd őt zaklatja ilyennekkel óra után, amint odaér. Addig kicsit megedz párakat, mert nem unalmas, csendes órát szeretne hanem inkább egy közös munkát mind idebent, mind kint, ha épp gyakorlatra esik majd a sor.
- Addig is, a többiek nyugodtan jegyzetelhetik a kisasszony szavait. Nem tilos - mosoly bujdos ajkain, ahogy a többiek felé pillant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodott a reakción. Ezek szerint olyan alak, aki nem vár, csak megy és ott akar lenni. Ismerős ez ugyebár, kicsit megint kellemetlen és csípős a hiányérzet, amely benne bukkan fel, de most nem róla van szó és nem is arról, ami vele van. Vagyis de, csak éppen pontosan arról tereli el a szót és a gondolatokat, minden egyes pillanatban.
- Érdekes fazon lehet. Gyakran talál be a házadba? - nem mintha ezzel problémája lenne vagy épp féltené, csak érdekes alkalmak lehetnek, kérdés, mennyire sűrűn. Mert a ritka az nem igen jelent semmit, de ha rendszeres, akkor már nem csak a véletlen műve, ugyebár. Erre nyilván már mindegyikük rájött talán. Vagy ha nem, akkor majd idővel.
- Óó, értem, értem - mint a szemüveg, amely valakinek szükséges, mindennapi kellék, de ha feltolja a feje tetejére, akkor aztán annyi is, mert sehol sem találja, pedig szinte a ház alapját is lebontja. A további szavaira azonban ő sem állja meg, hogy ne tudjon ne nevetni. Aprót csak, hamar abbahagyja, azonban elképzelte a helyzetet és nem tudod máshogy reagolni rá. Eleve a mamusz látványa a kézben mint fegyver… Naugye. - Figyelj. Végül is, az is önvédelem, hogy halálba röhögi magát valaki, szóval… - somolyog felé szórakozottan, minden jó valamire ugyebár, ez persze arról szólt inkább, hogy jót szórakoztak együtt. Lenne még kérdése, de mind a ketten kikerülik szépen végül és nem is feszegeti tovább. Azonban szerenté később olvasni az üzenetei között, hogy éppen merre halad a dolog. Mert fog.
- Bizonyára igazad van. Egy-két ital jót fog tenni - bólint egyet, belemenve abba, hogy valahol ledöntsenek valamit, azt még nem tudja, hogy hol és mit, ezt kicsit a másikra bízza ugyebár. - Sétáljunk el valami helyig, ahol adnak nekünk alkoholt. És mesélj, most miben jelent meg? - fújja félre a füstöt, majd lépked vissza mellé és karol bele. Igen, ő tudja, mikor kell jönni és terelni, csak azt tenni, ami természetes és mégis, szükséges. Örül ennek és akkor legalább pár óra erejéig olyasmi lenni, mint aki volt.
- Csak nem sárgában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem baj, ha nem. Én sem értem, ő mondta - mármint a nevet. Neki fel sem merült addig ez, amíg nem hallotta, meg látta, hogy piros poncsót vagy mit teker meztelen teste köré, és akkor megértette, hogy mennyire találó. Mert hát na, ha már farkasok vannak… Oké, ez csak neki, nekik poénosabb. Lapoz is inkább.
- Ki mondta, hogy már nem jutott eleve eszembe? - kérdez vissza kapásból, de erre válasz sem kell, elég egy pillantás és kész. Annyira komoly, mint a kis eskü, amikor egymásba kapaszkodnak a kisujjukkal, majd engedi is el. Persze, miért kellene komolynak lenni? Nem tanítanak épp vagy vigyáznak bárkire, így aztán, simán megeshet az is, hogy - akármekkora istenkáromlás ez - nem válnak olyan merev, komor valakikké, mint akik valaha tanították őket. Mert mindenkinek volt, van legalább egy olyan tanára, akire nem szívesen gondol, mert hát… igen. Nem akar olyan lenni, nem akar káoszt sem az órákon, de sokkal lazább akar lenni, mint anno a történelemtanára, akinél a mosoly olyan volt, mint valami ünnepi dísz, aligha láthatták és akkor is rövid időre. Civilben úgymond meg főleg nem kell másnak lennie, mint aki. Vagyis, mostanság szívesen lenne más, de nem tartozik a srácra és a vele való viselkedésre az, mennyire érzi magát épp szarul vagy sem.
- Oké, oké, látni kell. Firkáld le a címet majd azért - mert van olyan elvetemült, hogy repülőre ül, ha éppen olyan bónája van és szórakozott. Kivesz a táskájából egy tollat, meg a kis okosnaptárját, mikor hova menjen és leteszi kinyitva, ha akarja, írja bele oda vagy diktálja. Ha ez megtörténik, ha nem, oda dugja vissza, ahonnan előszedte, mert még dolga van és amúgy sem hagyja szét a cuccait a tanáriban. Erre meg amúgy is szüksége van, hogy tudja, mi vár még rá.
- Nem nekem való szerencsére - ingatja meg vigyorogva a fejét. Nem tud repülni sem és amúgy is elég csontja törik, ropog és szakad, nem hiányzik még oda több, mint amennyi van. - Ott nincsenek fura labdák, csak egy. De azért megtesznek bármit, például, egymásnak mennek, vagy épp többen ugranak szerencsétlennek. Ja, cuki - oké, jogos lenne az, ha ezek után azt mondaná, hogy komolyan megszólta a kviddicset, mikor nekik is vannak ilyenek? Ott van box, abból is aztán van durva, amikor mindent lehet kábé. Jó, meg se szólalt.
- Ó, dehogy értesz. De ennyit elég - nevet fel, majd megindul kifelé. - Köszi - pillant rá, majd kiballag és hagyja, hogy vezesse, mert hát, csak ő tudja, hol van az a hely. - Innentől viszont csak utánad - várja be kivül, majd indul meg vele a rettentő titkos hely felé. - Remélem nem bukunk le - mintha diák lenne, olyan izgatottan suttogja felé, persze, bújkáló vigyorral. Ma jobb napja van, kérdés meddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Igen, ez mindig érdekes pont, mert nem mindenkinek van ahhoz türelme, hogy elmagyarázza a dolgokat, amik egy máguspalántának teljesen magától értendők. Bár úgy néz ki, erre mindenki türelmes és nekiáll legalább pár szóval elmagyarázni, mi is a harci helyzet. Vagy ha nem, akkor úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a dolgot, megy tovább minden. Nincs ezzel baj, nem szokása felvenni, még ha sértésnek is szánná valaki, ez lepereg róla. Kérdez és ha továbbra se kap választ, csak legyint.
- Áhh, azt gondoltam, hogy előbb… hatnia kell a fára - vagy mit csinál egy ilyen kör. Semmi se használ azonnal, lehet itt kell egy két óra, nap, vagy akár hét. - Amint nem kellenek az árkok? Simán. Mit hozzak bele? - mert tud ő a büdöskén át olyan növényt is, ami harap, bár nem minden növény marad meg idekint, csak úgy, ami mágikus. Marad a hagyományosnál, de abból is van ezer meg egy fajta. Talán levendula, az mindig jól jön. Nem annyira virágos alkat, hogy a kertje tele legyen, de vannak amiket szívesen gondozgat.
- Rendben, egy hét. Addig beszerzem, mert úgy látom, sok kell majd ide - néz végig a terepen, számolgat, mi merre és hogyan. Nagyjából már tudja mennyi az annyi, de attól függ, hogy mit szeretne. Lehet azokból eleve palántákat is kapni, de tény, jobb lesz a mag, mert akkor fogják igazán látni, hogy használ is. Addig meg, míg a magkérdés félre lett téve, kérdez arról, ami jelenleg zajlik. A nyilvánvaló választ kapja, de mire jönne a “hogyan?” szavacska, már láthatja is. Fúj egyet, csodálkozó arccal.
- Ohh, hogy mágiával, értem, értem - akkor ilyet sem fog tudni csinálni, nézi a halványzöldet, majd annak helyét. Kicsit előrébb is dől, majdhogynem orrát készül beledugni a vájatba, de mégsem, egyszeűen keresi a látványos mágiát, ami… elillant.
- Hát ilyet se láttam még, de érdekes. És akkor ez meggyógyítja a fát? - tapogatja meg az ágyás mellett, majd visszaegyenesedik és az időközben mellé ülőre pillant. Kicsit ma is okosabb lett, úgy néz ki, ez is egy olyan ágazat, ami nem állandó. Lehetne talán művészetnek is nevezni a gyógyítás mellett? Akár.
- Kitalálni? Tehát ha én azt mondom kúrálj ki valamiből vele akkor lehetséges? Jó, mondjuk a vérfarkaskórra tuti nem lehet, de tök jó lenne - miért is ne lökné be azt, ami a legnagyobb baj az életében. - Belián - nyújtja végül felé a kezét, ha már így együtt fognak virágmagokat elszórni a közeljövőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sosem ment bele abba nagyon, hogy miért és hogyan került erre, nem szeret faggatózni, mindig is tiszteletben tartotta az emberek határait. Legyen szó valami tettről vagy épp a múltról. Bízik abban, hogy amikor kialakul a bizalom, akkor megindulnak a szavak, amint szükségesek, azonban anélkül is jókat tudnak beszélni. Egy kicsit furcsa, de ez a jó furcsa, érdekes. Vannak, akik máshogy néznek, amikor mondjuk egymás mellett ülve beszélnek, de bizonyára az akcentus az, amit nehezen fogadnak el, pedig, itt rengeteg a külföldi diák, akiknek szintén van. Kinek rosszabb, kinek jobb, azt tudja már, hogy sokan nem beszélik a nyelvet, hanem éppen valami fordító dolgot használnak. Így aztán, nehéz kiszűrni, ki tud és ki nem, de akcentusból akad bőven, így sosem érti, hogy miért kell úgy nézni bárkire, mint a piros kukoricára néz az a bizonyos tyúk.
- Szuper - akkor már szerzett egy jó pontot, így már több értelmét érzi, hogy olyasmit csinál, amivel leköti az idejét, ami mégse köthető a növényekhez. De nem baj az, szeret tanulni, erre már rájött, csak legyen kedve is hozzá. Az már, kicsit bajosabb. Ahogy az is, hogy egy-egy szó még oké, de lesznek itt még olyan érdekességek, amelyeket nemhogy kimondnai nem tud majd elsőre, de jól hallani sem. Ám legyen. Hasonló lehet a magyart hallani egy külföldinek, ha pedig nem megy, akkor majd mondja, meg a lány is látni fogja.
- Áhh, akkor gondolom van pár szó, aminek több a jelentése? Az ilyet szeretem az angolban is, sokszor nem tudom, ki mit használ. De a fokhagyma jó, majd arra gondolok ha nem értem - nevet fel, mert igen mókás dolog lenne az, hogy amikor valami hivatalos beszélgetés lenne és nem ért egy-egy szegletet, pont a rossz szóval helyettesíti be és akkor kész katyvaszt kap válaszul. Szórakoztatná a dolog, más haszna nemigen lenne. Hallja azonban, hogy a másik küzd a betűhalmokkal, azonban rosszabb is lehetne, szóval jó úton jár, nem kotyog bele.
- Le stylo violet - persze töri és még inkább fonetikus, mint szép, de elismétli, mintha ez is egy lecke lenne. - Hát ez is a része. Ahogy angolórákon is tanultunk nem létező nagybácsival levelezni és telefonálni. Meg sok rettentő unalmas párbeszédeket, szóval nyugi, nekem ez is jó - nem akarja, hogy feszengjen attól, hogy valamit rosszul ad át. Úgyis a legalapabb dolgok kellenek, mint ezt és ezt a betűt hogyan képzi, mert hiába van leírva, ha fogalma sincs, az ott micsoda. Lehet nagy ez a fa neki, de ki tud tartani, ha akar.
- Jaj igen, azok az elsők, mindig - bólogat, hogy anno is így kezdődött, napszakok, napok, hetek, minden. Aztán homlokát ráncolja, ajka kerek, ahogy próbálja kimondani, de végül csak szusszan egyet. Az írásra pillant. - Nekem nagyon sok. Öreg vagyok - húzza el a száját a húszas láttán. - Huszonkilenc évem van, de letagadok ötöt - vigyorog vissza, mert van, amit tényleg letudna és akarna, csak nem lehet. - De nem tudom kimondani - hümmög, elsőre érdekes volt hallani, a kalapáccsal könnyebben boldogult. Egyelőre marad annál, amit ért.
- Az, amelyiknek a hegye is mindenféle színű volt? - tudja ő pedig miről van szó. Ha neki nem is, a lányoknak az osztályból volt bőven, néha elkérte ha ki akarta dekorálni valamelyik füzetét vagy könyvét, szóval nem idegenek nekik.
- Remek. Akkor kedvencem lesz az igeidő. Miért nem elég három? - az angolnál is mindig ezt mondta. De nem, kell bonyolítani. - Ezt a logikát én sem, persze, kit érdekel az én véleményem a nyelvtudósoknál - dől hátra, mert ezzel már nem tud mit kezdeni. Így van és kész.
- Sapkám sincs nagyon, szóval a kalap is elmarad - ingatja meg a fejét, hogy ő anélkül marad, csak macska van, amit simogatni tud. - Tudom, hogy nem csak csigák. Csigát sose csináltam mondjuk. De ha már olasz, azt jobban művelem, szóval mikor mit kívánok meg - vagy mire van idő és kedv, nála ez bonyolult. - Hű, az ázsiai. Azt nagyon szeretem. Én ennék simán polipot is, rákot már sikerült. De a poliptól félek, mert vagy lepofoz vagy megfojt - persze, túloz, csak elég aggasztó hallani, hogy él és mozog és vannak balesetek. Szóval ez mindig amolyan listás lesz. - És neked? - mert lehet nem a magyar, vagy bármi más. De attól még érdeklődik.
- Hát hmmm. Szerintem elsőnek mint anno, írjuk le a betűket meg hogyan kell ejteni. Meg a számok. Aztán beszélni. Ha az nem sok, és akkor ha leírsz valamit, próbálom később kiejteni. Asszem így lenne logikus - vakarja meg a fejét végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bizonyára nem is sejti a másik, mi történt, mert nincs arra utaló jel, hogy ismert előtte az, amik történtek. Nem nagyon volt idejük sem beszélni, hallotta, hogy nagyjából mik történtek a másikkal, így aztán nem is aggódott, hogy gond lenne arra. Jó az, ha legalább a környezetében rendben van minden, amennyire lehet, amennyire az élet engedi. Persze, az nem egy álomvilág, nem egy olyasmi dolog, amely mindig kellemes és rózsaszín, olyan nem létezik. Akkor lenne meglepve, azonban míg segítségre nincs szükség, addig nem aggódik. Vagyis mindig, mert ez valahogy kicsit lényéhez is tartozik.
Azóta viszont minden megváltozott. Már nem csak futópajtások, hanem egyenesen kollégák, már nem egy minisztériumi ember, akivel időpontja van beszélni és amitől retteg. Nem fogja elfelejteni azt a napot sem, mert sokat segített, még ha ennek elég kemény ára is volt. Nem feledi, viszont örül, hogy az iskola nem azt nézte, hanem a tudását és végül esélyt adott neki bizonyítani, a minisztérium pedig nem húzta keresztbe azokat. Bár lehet, csak saját maga gondol ilyen sötétet arról a helyről, hogy ha akarják, akkor megoldják, hogy sehol se lehessen békés helye.
Talán illene elmondania, hogy mi történt, mi a nagy változás és törés, de nem akar mindenkinek arról panaszkodni, mi érte őt. Nem, és ameddig nem kerül szóba, nem állítja be magát olyannal, akit sajnálni, szánni kell. Elvan most, üresen, hol ezt, hol azt érzi, de képes beszélni, járni, dolgozni, élni. Ha nem kell, nem tépi fel a sebeket és nem is kerülgeti, hiszen felesleges. Aprót mosolyog a kérdésre és bólint egyet.
- Hú, nem is tudom pontosan hol volt, zsupszkulccsal mentem. Oregon állam, azt hiszem - vakarja meg a fejét, mert akkor nem is figyelt arra, merre van, csak messze innen és az számított. Felőle lehetett volna az Ázsia, a Hold, bármi más. Majd rákérdez, amikor ismét megy, mert menni fog.
- A pszichológusom és mentorom segített benne. A családjáé, így említette már, hogy jót tenne, ha találkoznék más farkasokkal is. Aztán amikor… a szükség úgy hozta, mentem. Tanítottam, pihentem, gyógyultam - zárja rövidre a dolgot, kihagyva azt, hogy miért. Nem is fontos, mosollyal fordul felé. - És veled? Hallottam pár dolgot, de nem szeretem a pletykákat. De boldog vagy? - ebben reméli, nem hazudtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Majd később jobban meg fogja érteni azt, hogy ezek a dolgok hogyan is működnek, vagy éppen a sértések hogyan mennek a másik felé. Bár a gyerekeket sem kell félteni, tudja, hogy mennyire tudnak gonoszak lenni, ha éppen úgy adódik, de ezt nem gondolja a lánykáról, hogy ő olyan lenne, aki beáll és szórja a szitkokat.
- A mágikus lényekben lemaradásom van, mert csak itt láttam őket. Nem hiszem, hogy nagyon nehéz lenne - gondolkodik hangosan, hiszen az, hogy elolvasta a Legendás Lényes könyvet, még nem lesz belőle okos. - Ó, ezt köszönöm. Igyekszem okos is lenni, de ha mégis valami mágikus lényt választasz, akkor elmegyünk a könyvtárba és kiveszünk róla egy könyvet - mert mindent lehet pótolni, persze, nem rögtön a legnehezebbel kell kezdeni, de egy apróság igényeit könnyen meg lehet teremteni több esetben.
- Nos, igen. Sok állathoz nagyobb türelem és idő kell, hogy ilyet lehessen vagy éppen nem úgy, mint ahogy az ember elsőre hiszi - mert egy hörcsög nem fog labdát visszahozni, ahogy egy madár sem, egy hüllő főleg nem. Vannak állatok, amelyeket tartani és nézni jó, kézbe is lehet venni, de nem éppen ugyanúgy, mint egy kismacskát. Az övé már nem kicsi, de azért megmutatta a szőrmókot, amely kicsi ihletet adott neki. Követi hát a macskákhoz, beles ő is és legszívesebben hazavinné mindet. Bedugja az ujját, pont úgy, mint Ana - tessék, a felelősségteljes felnőtt - és hagyja, hogy szaglásszák, vagy éppen elkapját, megharapdálják, de végtére is, bundát cirógat, amennyire tud.
- Na igen, ilyen kicsinek nagyon játékosak, van, amelyik később is. Ha le van vágva a körme, akkor nem fáj, de harapni tud. Viszont, roppant aranyosan tudnak nézni hajnalban, ha éhen akarnak épp halni - nevet fel, ahogy elhúzza a kezét a ketrectől és a lánykát nézi. - Nem vérzik, ugye? - tovább lép inkább, teljesen érthetően a kutyákhoz. Hallgatja és bólogat, majd megállva nézi őket ő is.
- Csivava. Aranyos, pici marad, de róla tudni kell, hiába apró, lélekben akkora, mint egy dobermann és annak is hiszi magát. Harcias ha kell, de amúgy kis bolond. A tacskók meg… ők is tudnak harciasak lenni, de amúgy nagyon bonyolult dolgot nem hallottam róla. Séta kell neki, szeretet, no meg tanítani, hogy ne rágjon szét mindent. Az, hogy milyen lesz, ugye kiderül - nem nyúl be, mert a csivava talán a karját le akarja majd tépni, de hagyja, hogy a másik kinézelődje magát, illetve figyel, ha netán a kis harcias eb az ujjára pályázna, majd elvonja a figyelmét.
- Megnézzünk még valamit? Hátrébb vannak madarak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Noha kicsit már nem mozog a körforgás közelében, a hírek őt is elérik, inkább utóbb, de ki nem kerülök. A faluban járva, főleg, ha emberek között mozog, elkapja az éppen aktuális szavakat, amelyeket az ajkukra vesznek és továbbadnak egymás között. Így hallotta azt is, hogy egykori főnöke, a pizzéria volt tulaja visszatért. Emlékszik arra, amikor elment, hogy mit hagyott hátra, vagy éppen, kit. Nem volt egy kellemes mese, még ha semmi köze se volt hozzá, csak akaratlan sikerült beszélnie róla azzal, aki végül szintén elhagyta a kis városkát. Furcsa véletlenek, vagy talán csak idő kellett neki, míg a nő végül nem várta meg? Túl szövevényes dráma lenne, neki ahhoz meg nincs kedve. Ameddig nincs baj, ő nem folyik bele semmibe. Mégsem tudta megállni, hogy ne a pizzázó felé menjen haza és ne álljon meg egy kicsit az épület előtt. Akaratlanul kerül elő a kérdés ártatlanul, laposan közelítve; mi lett volna ha? Ha itt marad, ha megmarad a kedves, szorgalmas felszolgálósrácnak, aki zárkózott, de szívesen elegyedik szóba két rendelés között. Aki innen hazament, tette a kis dolgát és talán észre sem vette volna senki. Könnyebb lenne, de ugyanolyan magányos út, mint a mostani. Nem tudja eldönteni, hogy megbánás van benne, vagy csak a szomorúság maradványa, amely lassan süpped el a semmiben. Majd lesz valahogy.
Elindul, csakhogy megálljon ismét és visszaforduljon. Nincs nála sok holmi, azok táskájában lapulnak, így nem kell sietnie, ráér. Enni mindig tud, szerencsére étvágya megjavult, így legalább azon nem kell aggódnia senkinek – aki esetleg ráérne ilyet tenni –, hogy elfogy. A kellemes emlékekkel telve nyomja le a kilincset majd nyit be és néz körbe. Van forgalom és lesz is, ebben mindig is bízott. Talán még nem késő eldobni azt, ami van és visszaállni ide, elhinni, hogy semmi sem történt meg azokból, amik miatt kétes és furcsa most a jelenje. Elhinni, hogy még mindig az a kis szürke kisegér, akit senki sem vett észre. Csak szeretné, hogy olyan lássa, aki képes enyhíteni azon, ami benne növekszik.
Nyugodtan ül le egy asztalhoz, majd ad le egy rendelést és vár, hátha megpillantja azt, aki miatt beült ide. Nem ront rá az irodában, nincs már neki joga ilyen helyekre menni, így kivárja a pillanatot. Az bőven van neki jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A papucsa hever bal oldalán, ahogy lerúgta magáról, mikor ideért. Csupasz lábai a vízben pihennek, minden porcikája szinte követeli, hogy másszon bele és talán kicsit később enged is nekik, most viszont csak ülni akar és lábat lóbálni. Nincs baja, nem sírt, nem is könnyezik – ezekről teljes mértékben azt hiszi, már képtelen rá, mert egy csepp sem maradt benne –, nem bánkódik, nem szenved. Egyszerűen most sehol sem akart lenni, ahol körbeveszik. Mostanság megint előjött az, hogy a tömegben nem érzi jól magát, az órák előtt így sokszor fogyaszt nyugtató teákat, hogy ne kelljen attól tartania, hogy ez rányomja a bélyegét bármire. E mellé mászott be az is, amiért itt van, a csöndes magányra vágyás gondolata. Nem menekül, nem akar futni, egyszerűen így tölti fel a megcsorbult szociális képességeit. Gondolkodott abban, hogy nekiáll újra tinderezni, de a profilt sem fejezte be, úgy törölte ismét és hagyta a francba a telefont az ágyon, majd megnézi később, kinek hiányzott addig is. Azonban egy randi, egy kapcsolat, bármi gondolatától szorítani kezd mindene, már-már pánikreakciót vált ki, így ezt vélhetően megint hosszú hetekre ejti. Pedig vágyik rá, legalább a szeretet utánzatára, egy kis szereltre, de… Ez van.
Nem hozott magával sok mindent, csak egy citromos sört, meg a könyvet, amit hol kezében tart és serényen olvas, vagy éppen a papucs mellé teszi, ha bambulásra vágyik. Épp így tett egy fejezet után is, pár korty után teszi le a dobozt is és előre mered a víztükörre. Nincs még késő este, de már a délután bőven eltelt, kellemes óra ez, ahol még meleg van, de már el lehet viselni. Ma nem sokkolja hegeivel a világot, trikót választott a sort mellé, ha nem büntetnék a meztelenséget, még azt is bevállalná a nagy melegben. Vagy a bőrét levedleni. Zsebébe kotorva szedi elő a cigarettát, amelyből már visszavett jócskán, de el nem engedte. Halad az egészségesebb úton, mással még nem, arra még szüksége van. Már múlik a hatása a bájitalnak, viszont ha nagyon rossz lesz, akad még tartalék, nem aggódik. Kellemes nyugalom veszi körbe, ha épp egy apró hullám kúszik fel lábszára még száraz részére, akkor libabőr is társul mellé. Füstfelleget fúj és hátradőlve próbál a könyökén támaszkodni, amikor lépéseket hall. Szusszan egyet, hogy eddig tartott a csend, de igazából ez is elég. Úgyse hozzá jönnek, talán fürdeni, így aztán, semmi sem változik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hagyja, hogy a lányka kinézelődje magát, illetve hogy jobban megnézze magának az ebet, amely úgy néz ki, igencsak elnyerte a tetszését. Addig a többieket figyeli, a kis keveréket, amely éppen támadást indít a csaholó eb farka ellen. Megmosolyogja a dolgot, majd fordul a lányka felé ismét.
- Hát innen nem tudnám megmondani, fiú vagy lány, de tényleg aranyos. Úgy érzed? Bár ahogy ugrál, már most kezdené a játékot – figyeli ő is, úgy néz ki, ha még nézelődik is, de eldőlt a dolog. Teljesen megérti, hisz gyerek még Ana is, együtt tanulnák meg ezt az egész felelősséget és életet. Nem tűnik olyan lánynak, aki folyamatosan egy helyben ücsörög, így a tippje erős arra, hogy ki fognak jönni.
- Sejtettem, hogy a tacskó lesz nyerő – mosolyodik el. - Kutyákról is lehet könyvet kölcsönözni, ha arról van szó – bólint egyet, hagyja dönteni és nem befolyásoló akar lenni. A varázslényekkel bizonyára változó, hogy könnyebb, hol nehezebb, ha tippelhetne, ott is vannak „kategóriák”, mik valók gyereknek és mik nem.
- Ó igen, nagyon jól mondja – somolyogva bólogat, mintha a nő is itt lenne és figyelné minden mozdulatát. Ezek amolyan életbölcseletek, hogy nekik igazuk van és kész. Talán senki se veszi komolyan, de ameddig nem okoz feszültséget, nincs gond.
- Akkor jó. Azért majd meg kell mosni és jobb lekenni – ki tudja mit kapart, még ha csak itt is volt, sehol máshol. - Nem, kaparófája van. Szerintem korai halál érne utol ha meg merném tenni – bár tény és való, lakásban ajánlott az ilyen, Chewie nemigen bútorgyilkos, ha pedig kiengedi, akkor egy fára felkapaszkodva bőven kopik az, így aztán, nem kell kísérleteznie.
- A csivavákról annyit kell tudni, hogy pici kutya, de olyan harag van benne, mint egy pitbullban. Viccesek, de ők halálosan komolyan vérmesek próbálnak lenni, csak senki se képes ezt annak venni – nevet aprót, bár a tacskóknak is megvan a maguk szokása, mégsem akarnak a gazdájuk kezéből torokharapást tervezni. - A tacskó kotorék eb, ásni is fog, szóval erre készülj fel – bár az is mókás tud lenni, csak nem épp a szeretett virágágyásban. Úgyis meglátja majd, ha kellően lefárasztja, nem lesz ereje ilyenekre.
- Oké. Mini állatkerti kirándulás – mert valóban az, csak itt zsúfolt a helyiség, nem egy tágas telek, ahol több minden elfér. Odalépve néz végig rajtuk, sose volt nagy madárfanatikus, de Ákos kakaduja szép példány, vagy épp volt osztálytársa papagájai, amelyek hangokat utánoztak. Az egyik a telefoncsörgést, így aztán, jó ideig kapkodták fel a kagylót hiába, mire rájöttek.
- Hú én azt nem tudom. Lehetséges, de szerintem az már speciális helyen van. Asszem – vakarja meg az állát, majd a sor végén megáll és lepillant. - Egy beszélő madarat elfogadnék a vállamra, de amúgy sose győztek meg. Te maradtál a tacskónál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő