Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Zoé

- Az egy papírlap, amibe beleteszed a hambit, így ha valaki szemben áll veled, nem látja, hogy eszed a hambugert - felelem vigyorogva, mert bár nem tartom egy épeszű találmánynak, azért viccesen néznek ki vele a nők. Kár, hogy ők azt hiszik, így jobban néznek ki, mint evés közben. Persze mindez teljesen lényegtelen.
- Ezt nem tudom. Annyira még nem ismerlek... - Nyilván ezt nekem kéne ráhagyni, de valamiért nem megy olyan könnyedén. Nem folytatom, nem győzködöm, de remélem, a nyitva hagyott mondatom nem érinti rosszul. Az biztos, hogy érzelmileg csapongó egy kicsit, a legtöbb véla-félvéla, akit ismerek (az mondjuk vele együtt három) mind ilyen, de ez alapján nem írom le őket türelemből. Szerintem egyébként az is valami, hogy szeretne tanulni, ha megvan a megfelelő lelkesedés, kitartás, akkor a türelme is meglesz, ez egészen biztos.
- Oh. Így nehéz. Nem tudsz egyet választani? Amivel elkezded? Lehet időközben rájössz, hogy annyira mégsem érdekel egyik vagy másik dolog, és akkor könnyebb a második, harmadik dolognak nekikezdeni.
Ez persze egyéni meglátás. Én is kipróbáltam több mindent mire rájöttem pontosan mit akarok. És persze, még simán változhat az elképzelésem. De most egészen úgy érzem, célba értem.
A téma váltás váratlanul ér. Pislogok is rá kettőt, aztán elkerekednek a szemeim, ahogy felfogom, miről is beszél. Ez persze csak pillanatnyi meglepetés. A döbbenet után mosoly kúszik az arcomra, bár van bennem némi kétely, erősebb a kíváncsiság.
- Mit szeretnél csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Őrület! Egyszerűen őrület! Napok óta mindenféle asztrológiai hülyeséggel van tele a fejem. Nem is értem. Engem ez nem érdekel. Az órát is véletlen vettem fel, szakköre meg csak azért mentem, mert mondhatni köteleztek rá... De lássuk be, az egész egy nagy humbug. Már hogyan tudna engem befolyásolni egy bolygó innen több ezer kilométerre? És ha megteszi, mi értelme annak, hogy gondolkozni tudok, meg döntéseket hozni? Nekem ez annyira nem fekszik, hogy el sem hiszem. Na de pont ez a baj. Hogy minél több órán veszek részt, minél több szakköri feladatot próbálok megoldani, annál több "véletlen egybeeséssel" találkozom és lassan de biztosan, be kell látnom, hogy ennyi véletlen a világon nincs. Pedig lennie kell, mert... mert... nem tudom miért.
Ma reggel azzal kezdtem, hogy nekiálltam átnézni a szakkörön vett dolgokat. Igen ám, de nem volt velem a tanár úr, és a szépséges táblázata, amit felírt a táblára nekünk és nem is írtam le magamnak, mert minek? így pedig akárhogy néztem az ábrát megint csak görög jelnek tűnt minden, ahelyett, hogy valami értelmeset ki tudtam volna silabizálni belőle. Az pedig, hogy ez bosszantani kezdett, nos még engem is meglepett, de így volt és még most is így van. A zsebemben a pergamennel kajtatok fel a kastélyba, azzal a szent céllal, hogy megkeresem a tanárt és megkérem újra, hogy mondja el, mert valamiért nem hagy nyugodni, hogy nem értem. Korábban nem éreztem ilyesmit, max a lányokkal, és meg kell mondjam, nem villanyoz fel, hogy most egy tantárgy miatt érzek hasonlót, ezért is akarok minél előbb megoldást találni. Persze előbb enni kell valamit, teli hassal a gondolkodás is jobban megy. Ezért is veszem utam a nagyterem felé, amint a kastélyba érek.
Nagykabátban, sapkában és sálban lépek be a hosszú asztalokkal és padokkal felszerelt terembe, amiben most nyoma sincs a pár héttel ezelőtt bálnak. Így kicsit kopárnak és szürkének tetszik, de ahogy körbe pillantok mosoly kúszik az arcomra, mert megpillantom Várkonyit is, és így egy szép nagy kereső utat megspórol nekem. El is felejtem hirtelen az evést, egyenesen a tanárhoz megyek, épp csak a sálat letekerve a nyakamból meg a sapkám levéve, s mit sem foglalkozva azzal, hogy ő most éppen eszik vagy iszik, le is támadom.
- Jó reggelt! Tanár úr, tudom, hogy utál, de még mindig nem értek valamit! - Kezdek bele egyébként tök vidáman a mondókámba és ledobom az asztalra a sapkát-sálat a kesztyűimmel együtt. A kabátom cipzárját is lehúzom aztán nyúlok a zsebembe és teszem az asztalra az amúgy kissé már gyűrött pergament. Szépen kilapogatom, és közben már magyarázom is.
- Vannak ezek a fényszögizék... De ha maga nincs ott, hogy felírja mi mivel milyen szögben van... akkor honnan tudom? - nézek rá szépen pislogva, mert biztos vagyok benne, hogy ez egyébként valami pofonegyszerű dolog, csak nekem okoz nehézséget. Lehet el kéne mondanom, hogy diszkalkuliás vagyok, és már ott halott ügy, hogy 10-nél nagyobb számok vannak benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rachel
Kinézet

- Nekem mindig! - vágom rá nevetve. Az igazság az, hogy szinte soha, de jó most ezt mondani. Na meg egyébként is. Bulizunk, szóval miért ne? Ugye hogy, de. Igaz előbb enni kell. Egyszerűen azért, mert biztos finom a kaja, na meg mert éhes is vagyok. Rachel meg tökéletes partner ebben is. Megint kiszúrja a kedvencemet, szinte rögtön, így nem nehéz választani. Helyet foglalunk és el is kezdjük kóstolgatni a finomabbnál finomabb falatokat.
- Igen? Akkor majd kipróbálom később. - Mondjuk a tánc után. Vagy a bálkirály választás után. Amikor újra megéhezem, akkor. Egyelőre a cukkini elég lesz, nyammogok is rajta rendesen. Mennyei!
- Én vizet - felelem komolyan, mert bár tudom, hogy Rach szereti azt képzelni, hogy itt alkoholt szolgálnak fel, én biztos vagyok benne, hogy csak beképzeli. Amúgy meg... Változom, mostanában kevés itóka ízlik, a víz meg olyan semleges. Maradok hát annál. Ahogy kimondom meg is jelenik egy pohárral az asztalunkon, így elismerően bólintok és felemelem a poharam, hogy ha Rachel is kap valami finomat, tudjunk koccintani.
- Én rád szavazok - mosolygok rá, és ez akár a tósztunk is lehet. Nem igazán foglalkoztat ez a királyosdi. Koreában minden évben én voltam a bálkirály, tavaly, nem kis meglepetésemre itt is. De még mindig úgy gondolom, hogy az itteniek szemében én inkább furcsán nézek ki, mint jól, így nem foglalkozom különösebben vele.
Ahogy befejezem az utolsó falatot is, felcsendül egy hangocska, és konferálni kezd mindenfélét. Izgatottan pillantok Rachelre, hiszen ez jel, hogy mennünk kell. Megtörlöm a számat, felállok és a kezemet nyújtom a lánynak, aztán a táncparkettre vezetem, hogy a többiekkel együtt megejtsük azt a bizonyos táncot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Várkonyi Kedvenc Prof bácsi

Mit akit pofán vágtak nézek a tanárra ijedt arccal, ahogy azt mondja, jós tehetség is vagyok. Mindenre vágytam már, de erre az egyre biztosan nem. Persze hamar rájövök, hogy ironizál, így megrázom a fejem és összekapom magam, hogy az előbbi szemtelen vigyorral nézzek rá újra.
- Igyekszem - felelem könnyedén, mert azt hiszem nagy dolog lehet nála tíz pontot esni, bármit is jelentsen ez, nem mintha komolyan venném. A problémát viszont igen. Mármint lehet nem látszik, de tényleg aggaszt a dolog, ami azért rendkívül meglepő, mert soha nem érdekelt az asztrológia, most meg hát khm... azt hiszem érdekel. De ezt azért hangosan nem fogom bevallani. Inkább felteszem az engem annyira foglalkoztató kérdést, aztán pedig csak nagyra nyílt szemekkel bámulok a csodás eszközre, amit Várkonyi elővarázsol a zsebéből.
- És ezt a professzor úr mindig magánál tartja? - kérdezem őszinte ámulattal, közben pedig bizonytalanul elveszem a felém tartott papír darabot. Nézegetem, próbálok rájönni, hogy működik, de őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs.
- Soha életemben, de nagyon szép! - Próbálkozom értelmes választ adni, pedig nehezemre esik. Csupa vonalka meg számok.
- Nulla... nulla... - nekem ránézésre több nulla is van, de persze nagy nehezen megtalálom azt, amelyikre szerintem a tanár gondol. - Nulla! - bökök rá, letéve a lapot az asztalra, és kifejezetten büszke vagyok magamra.
- Hogy mi? - kérdezek vissza, mert természetesen nem értem. Hogy is érteném. Ez az egész olyan bonyolult, még akkor is, ha neki szent meggyőződése, hogy én valami született tehetség vagyok. Nem vagyok. Szimplán mákom volt eddig. Persze lehet, addig jó, amíg nem tudja. Kár, hogy pár percen belül kiábrándul belőlem.
- Megmutatja? - kérdezem kiskutya szemekkel nézve rá, odanyújtva az órai horoszkópomat meg a kis kört és várom a csodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Legkisebb, legszebb Lepsényi lányka

Volt idő, amikor rettentően vártam a Valentin-napot. Most próbálok úgy tenni, mintha teljesen semleges lenne a dolog számomra. Elvégre ez ugyanolyan nap, mint a többi. Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy a szerelmes párok többsége késztetést érez rá, hogy mindenki orra alá odadörgöljék, mennyire boldogok. Egy ideig még jól kezeltem, de amikor a harmadik pár kezdett el, hülyébbnél hülyébb neveket használva beszélgetni a boltomban, valami elszakadt bennem. Dühösen csaptam le az ecsetemet és felhagytam a gondolattal, hogy én ma bármit is festek a bolton belül. Kimentem a raktárba, mintha hirtelen valami nagyon fontos dolog jutott volna eszembe, és reméltem, hogy nem akarnak venni semmit sem. Természetesen nem volt ekkora szerencsém, de gyorsan becsomagoltam nekik mindent és miután fizettek, viszonylag udvariasan sikerült elköszönni is tőlük, megköszönve, hogy vásároltak - nem fűzve hozzá, hogy ne jöjjenek többet.
Tartva tőle, hogy még sok ilyenbe botlok, úgy döntöttem, amíg nem kellek a raktárban maradok. Nem mintha ott jobb lenne, mert valamiért lóg a falon két portré és Beckyről meg egy Kittenről és lássuk be egyikük sem olyan társaság, amire jelenleg vágyom, még ők is elviselhetőbbek, mint a vevőim voltak a nap folyamán. Épp emiatt nem is mozdulok meg, amikor felhangzik az ajtó csengő, hiszen szent meggyőződésem, hogy újabb párocska tévedt be hozzám, hogy valami szívecskés kacatot vegyen, mert természetesen van most rengeteg ilyesmi a boltban, a díszítés is az "ünnepet" idézi, de mindez csak üzleti fogás, és egyre kevésbé örülök neki, hogy megtettem. A hang azonban, ami felhangzik kellemes meglepetésként csendül a fülemben. Felülök a kanapén és nem foglalkozom a portré exeim (khm, csak az egyikük az exed, a másik rád se bagózott!) pillantásaival. Gyorsan teszem helyre a kirakóst, hogy kihez tartozik a hangocska, és vidáman pattanok fel, hogy fél pillanattal később mellette állva válaszoljak - ezzel amúgy valószínűleg a frászt hozva rá, de rettentően örülök, hogy egyedül van. Hogy ő az. Hogy van. Nem is értem miért.
- Van - Igen, csak ennyit mondok, miközben mosolyogva nézek rá, felkészülve rá, hogy az ijedtségtől ugrik egyet, vagy valami hasonló. Ha kell elkapom most is, mint amikor először találkoztunk. Közben pedig, magam sem tudom pontosan miért, de a hátam mögött intek a kezemmel az ajtó felé, mire a nyitva tábla megfordul, zárvát mutatva a falu többi lakójának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sokáig agyaltam, hogy hova is menjek, mert nem sok kedvem volt senkivel sem találkozni azok után, amit Ráhel levágott a szertárban. Persze a legegyszerűbb az lett volna, ha hazamegyek, de valahogy unom a saját négy falam, a jelenlegi hangulatom pedig nem lett volna jó ahhoz, hogy elkezdjem átfesteni a helyiségeket. Egyébként sem értem, hogy tud egy ilyen kislány, ilyen rövid idő alatt kizökkenteni a boldogságból, amit a teli hasam idézett elő. Mindenesetre, hosszas gondolkodás után ebbe a szobába jöttem, tudva, hogy itt majd megnyugszom. Amint beléptem kicsit sötétebb lett, amit örömmel konstatáltam és kényelmesen elhelyezkedtem a párnákkal borított kanapén, hogy lehunyva a szemeimet átgondoljam mit kéne csinálni.
Nem beszéltem az új igazgatóval, valahogy természetesnek vettem, hogy Merki bá továbbította rólam az infókat, de most ennek a lánykának hála, lehet mégis jobb ha magam keresem majd fel az igazgatót és kérdezem meg, hogy mi a helyzet, főleg, hogy szeretnék maradni a mesterképzésre is.
Észre sem veszem, mikor kezd el szólni a halk zongora szó, de kifejezetten illik a jelenlegi hangulatomhoz, s mikor tudatosul az ujjaim automatikusan kezdik el ütni a ritmust a combomon. Lerúgom a cipőt a lábamról és felhúzom a térdeimet, így verve ki minden hülyeséget a fejemből. Elvégre én tudom, hogy jó ember vagyok. Ezen nem változtat egy kis lány butasága sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A kellemes hangulatból az zökkent ki, hogy nyílik az ajtó, de igyekszem nem tudomást venni róla, egészen addig, amíg meghallom a hangot, meg amit mond, mert attól kipattannak a szemeim. Egy hosszú pillanatig nézem, valahol remélve, hogy a tény, hogy itt vagyok elég neki, hogy elmenjen, de nem ezt teszi. Figyelem, ahogy végig vonul a szobán és a lehető legtávolabb ül le tőlem a könyveivel. Ciccegek egyet, megcsóválom a fejem, aztán csak sóhajtok egy nagyot és elfordulok nem is foglalkozva vele tovább. A plafont nézem inkább, majd lehunyom újra a szemem, hogy pihenjek kicsit. Csak jó néhány perc után eszmélek rá, hogy a zene nem változott és ahogy újra kinyitom a pilláimat, hogy köbre nézzek meg kell állapítanom, hogy a szoba színei is azok maradtak, amiket akkor öltött magára, amikor bejöttem. Ez egy érdekes dolog, hasonlóval még nem nagyon találkoztam. Felkönyökölök, oldalra fordulok és úgy nézek a lányra. Nyilván nem kéne zavarnom, de érdekel, hogy miért nem változott a szoba...
- Mit tanulsz? - kérdezem meg egészen nyugodtan, bár valamennyire azért tartok a választól vagy inkább annak a hangsúlyától

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Így lehunyt szemekkel teljesen más benyomást kelt, a válasza pedig meglepően kellemes. Vagyis, a hangzása. A számmisztika, sehogy sem lehet kellemes.
- Abban nem tudok segíteni. - Ezzel pedig vissza is fordulok a plafonhoz, mert ugye ha nem érti, akkor nem segít, ha én beszélek hozzá, azt pedig nem szeretném, ha miattam nem tudna koncentrálni a tanulmányaira. Nekem amúgy is csak a VAV van hátra, de valamiért nem tartok tőle, azt hiszem van elég tapasztalatom, hogy különösebb tanulás nélkül is könnyedén megoldjam majd, legalább elfogadhatóra. Jobb meg nem kell. A gondolataimból aztán a hangja zökkent ki, ahogy bocsánatot kér. Ismét felé fordulok, még fel is ülök, mert úgy gondolom, eléggé illetlen lenne fekve válaszolni neki.
- Valóban - állapítom meg, és biccentek egyet ezzel részemről a dolog letudva. Nem haragszom rá. Már feküdnék is vissza, de félúton megállok a mozdulatban mert újra beszélni kezd és ez megakaszt. Veszek egy nagy levegőt, hogy lenyeljem az első gondolatomat, aztán válaszolok neki.
- Van egy kis különbség a hülyének nézés és az irritáló, beleütöm az orrom mások dolgába között... - mondom, ahogy a lábaim ismét talajt érnek és komolyan pillantok rá. - Tegyük fel, hogy van egy titkom - nézek rá komolyan - nem fogom mindenkinek elmondani, akivel úton-útfélen összefutok. Főleg akkor nem, ha az illető megfenyeget, hogy világgá kürtöli. Még akkor sem, ha amúgy nagyon megbízhatónak tűnik. - Remélhetőleg észreveszi, hogy rettentően gyerekesen viselkedett és megérti, hogy egyszerűen nem olyasmiről van szó, amit vele vagy bárkivel meg akarok osztani. Mert azt hiszem, most már felesleges lenne tagani, hogy valamelyest igaza van. De bízom benne, hogy most beéri ennyivel, nem szeretnék pár héttel az előtt, hogy befejezem a sulit botrányt, meg ijedt arcokat. És azt sem venném túl jó néven, ha a boltomba betérők száma megcsappanna, mert elterjeszt valami pletykát.