Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Igazából meglepett Kamcsu érkezése, de nagyon meg is örültem neki. És nem csak azért, mert megment a számomra olyan macerás leltártól, hanem mert régen láttam, és mindig örülök neki. Most is óriási mosolyt csalt az arcomra már csak a puszta látványa is. Aztán egy rövid beszélgetés után, amiben túl estünk a formalitásokon, miután kedvesen a segítség felől érdeklődött megkértem, hogy számolgasson. Biztos vagyok benne, hogy volt erre valami bűbáj, csak én felejtettem el. Vagy ez volt az, amire Kwon azt mondta, hogy csak akkor tudnám végre hajtani, ha amúgy értenék a számokhoz? Nem tudom. Régen volt, amikor erről magyarázott és lévén matekszagú volt, nem is nagyon figyeltem.
Amíg Kamilla odakint számolgat én a raktárban próbálom elrendezni a dolgokat és ott küzdök a számolgatással. Már nem is tudom hanyadszorra próbálom megszámolni az ecseteket, mert ismerem magam és minden alkalommal más jön ki. Általában ha háromszor sikerül ugyanazt a számot kapni, akkor ráfogom, hogy annyi van, de most legalább 10 különböző eredmény jött már ki, és az sem segít, hogy Kamilla hangja megtöri a koncentrációmat. Vajon 172-nél vagy 347-nél tartottam? Tökre nem mindegy.
- Öhm... ja... asszem... Mi jön 347 után? - kérdezem végül bizonytalanul, még ha ciki is, vállalom. 100 felett semmilyen műveletre nem vagyok képes, alatta is csak nehezen, sok hibával... és nem, még az egyszerű számolás sem megy. A privát tanár egyszer valami olyat magyarázott, hogy nincs számfogalmam, bármit is jelentsen az. Valószínűleg igaza volt...
Összeborzolom a hajam, aztán lemondóan sóhajtok és vissza teszem a dobozt a polc tetejére. Majd észreveszem, ha nem lesz több ecset a boltomban, nem igaz? Akkor majd rendelek.
- Te hogy haladsz? - kérdezem meg a lányt, ahogy kilépek a raktárból és inkább mellé ülök a földre. Nem a legjobb a munkamorálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Háromszáznegyvennyolc - ismétlem el magamban, de tovább akkor sem tudom és egyébként sem biztos, hogy ott tartottam, így inkább feladom. A rellonos javaslatára felhúzom a szemöldököm, nem teljesen értem... - Öhm, azt hogy képzeled? Honnan tudnám, hogy mennyi a száz? - tényleg nem értem ezt a százasával számolást és lássuk be elég durva saccolás lenne. - Na az mondjuk jobban hangzik... Ha lesz még kedved segíteni, akkor lehet róla szó. - Nem szeretném, ha úgy érezné ez valami muszáj dolog. Ha nem segít akkor is megoldom majd valahogy, legfeljebb nem úgy ahogy kéne... Rosszabb esetben felveszek valakit csak erre, bár azt nem szívesen tenném. Az elfogy-észreveszem módszer sokkal szimpatikusabb.
Bólintok arra, hogy mi van még hátra. Tulajdonképpen tök jól halad és ez csak még szánalmasabbá teszi, hogy én a raktárban az ecsetekkel sem jutottam semmire.
- Te valami angyal vagy? - kérdezem meg szélesen vigyorogva, de tényleg nem szeretnék visszaélni a segítőkészségével. - Az fantasztikus lenne! De nem tarthatlak itt egész éjjel.
Szomorú egy megállapítás, de igaz. Vagy csak magamból indulok ki... Mondjuk nekem egy éjszaka is kevés lenne erre a feladatra de azért nem hiszem, hogy ő két perc alatt végezne.
Kissé megbabonázva nézem, ahogy újabb polcnak áll neki és játszi könnyedséggel kezd el számolgatni. Az pedig, hogy közben még esetleg rám is tud figyelni teljesen lenyűgöző. El is telik pár másodperc mielőtt válaszolok neki.
- Nem sok. Azt hiszem túlvállaltam magam. Az egyetem, a mestertanoncképzés és a bolt vezetés együtt nagyon nehéz, és egyelőre nem tudom hogyan tudnám jól összehangolni... De majd csak lesz valahogy - felelem végül és megvonom a vállam. - Veled mi újság? - dobom vissza a kérdést, közben pedig tovább figyelem, hogyan számolgat. Ritka alkalom, de most kifejezetten irigy vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

My Baby

- Ööö... - próbálom értelmezni, de nem tudom továbbra sem igazán, hogy mire gondol - Szerintem ha elölről kezdem az csak összezavar jobban... - Ettől függetlenül lehetséges, hogy aki érti is ezt a sok számot azt elboldogulna így, sőt egyszerűnek gondolná, bár az hogy ő is ilyen bizonytalan lesz a dologban nem győz meg erről.
- Ennyire ráérsz? - kérdezek vissza, mert hát meglepő. Szép lány, nem is gyerek már, mint mikor megismertem. Na nem mintha baj lenne, hogy nem pasizik éjjel-nappal vagy bulizik a barátaival, ahogy a kortársai teszik, de azért meglepő. És ha még így is tenne, akkor sem ítélném el, elvégre ez hozzátartozik a felnőttéváláshoz. Én is szórakoztam, meg jól éreztem magam, néha túlságosan is. Meg is lett az eredménye. De ha ő figyel mellette magára, akkor nem lehet baj. Viszont itt van, és nekem segít mindezek helyett és valamiért azért ez is aggaszt.
- Kezdesz gyanús lenni! - nevetek fel, ezzel is palástolva az aggódást, ami csak tovább fokozódik, hogy másnap is jönne - Félre ne értsd, rettentően örülök neked, de komolyan leltárazni akarsz, ahelyett, hogy a barátaiddal lógnál, szórakoznál vagy ilyesmik?
Mert én tényleg értékelem és a segítsége aranyat ér, de azért nem akarom megfosztani semmitől sem, ha pedig nem fosztom meg semmitől, akkor lehet nekem kell őt társaságba vinni, hogy éljen egy kicsit, mert most még teheti. Később nem lesz rá lehetősége, hacsak nem választ valami eszméletlen jó szakmát.
- Kedves tőled. De azt hiszem egyedül kell megoldanom. - Ez pedig nem csak férfiúi büszkeség. Biztos vagyok benne, hogy a saját problémáimat nekem kell egyedül megoldanom, nemtől függetlenül.
Az ő beszámolója hasonlóan semmisnek tűnik, de feltételezem csak nem akar elmondani egy csomó mindent. Inkább arra fókuszálok hát, amit megoszt és érdekes is lehet. Mosolyogva pillantok rá.
- És mik az elképzeléseid? Több opciós a dolog, vagy fogalmad sincs mit csinálj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Elhúzom a számat, mert hát ez a hagyjuk... Na de végül is igaza van, én vagyok síkhülye mindenhez, amiben szám van, még a saját korommal is bajban tudok lenni, pedig azt azért illene tudni. Ennyit erről. Az viszont akkor is aggasztó, hogy inkább leltárazna velem egész este-éjjel sőt még holnap is. És igazán kezdem magam apának érezni, bár azt hiszem kevés gyereket zavarna, ha az apja azon aggódik, túl keveset szórakozik a lánya, Kamillát viszont, mintha zavarná a dolog.
- Jó-jó. Akkor érezd magad hasznosnak. Nekem nagyon annak tűnsz, egyedül egy év alatt sem végeznék ezzel. Szörnyű vagyok - A végét kínomban nevetem el, mert sajnos ez igaz. Pont ezért örülök is, hogy itt van. Fel is állok és teljesen spontán adok neki egy puszit az arcára, hálám jeléül. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez így rendben van. Még mindig olyan nehezen igazodom ki az itteni dolgokon, de Koreában mindig is túl közvetlennek találtak, máshol meg túl merevnek, így nehéz megtalálni az aranyközéputat... Vagy valami ilyesmi.
- Hát... Én annak látszom? - kérdezem vigyorogva, mert nyilván. Rólam mindenki valami rosszat gondol elsőre, mert piercingek, meg színes haj és szokatlan ruházat. - Jó, lehet te nem... De mindenki magából indul ki. - Megvonom a vállam. Végül is nem kötelező bulizni sem, csak mi van ha később megbánja? Én mondjuk megbántam egy-két görbe estét, de több olyan van, amire szívesen emlékszem, szóval jó, hogy nem hagytam ki a bulizós éveket. Még akkor sem, ha ez a tanulás rovására ment. Most legalább érdekel a suli, meg a tananyag - egy része.
Visszaülök, sőt, kihasználom hogy ő most áll, és nem használja a párnát. Elfekszem az ő párnáját használva a fejem alatt. Elnyomok egy ásítást, aztán mesélem el, hogy kicsit nehéz meg sok együtt minden és bizony nem tudom hogyan tudnám összeegyeztetni. Kamilla persze segítene, de olyan nagyon nem tud. Legalábbis szerintem. Hacsak!
- Nem szeretnél itt dolgozni? - tudom, hogy van más munkája, de hátha. Persze az sem lenne jó ha túlterhelné magát, hozzám hasonlóan. Ha élvezi a mostani munkáját, akkor nem is faggatom tovább, de azért eljátszom a gondolattal, hogy időnként ő felügyel itt a dolgokra - vagy teszem azt leltárt vezet, és akkor nekem több időm marad azokra a dolgokra, amiket csinálnom kell.
Szorgosan írkál és számol, én pedig továbbra sem értem, hogy képes rá. Megfordulok és a párnán könyökölve nézek fel rá.
- Szerintem ezzel semmi gond nincs. A többség nem tudja, amikor végzős, hogy mi akar lenni. Inkább hasra üt, vagy azt csinálja, amit a szülei ráerőltetnek. -  Nekem ezek a tapasztalatim. Én persze egész kicsit koromtól biztos voltam benne, hogy könyvesboltom lesz, meg festeni fogok. Aztán már csak a festés volt biztos de mostanra a töri is érdekelni kezdett, jobban mint korábban.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdezem végül, mert talán az lenne a legjobb, ha olyasmivel menne tovább, amit szeret és élvez. Én is pont ezt teszem most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Ma valahogy sokan vannak, legalábbis többen, mint általában. Meglepő, de jó. Főleg mert az utóbbi időben a hangulatom nem éppen fényes. Na de ki örülne, ha az álmai épp darabokra hullanának. Persze már gondolkodom alternatív megoldásokon... Az egyik, hogy megfestem a képeket és valaki más szórja majd rá a bűbájt. A másik, hogy keresek valami ügyeskét, aki bűbáj fejlesztésben jó, és olyan vásznat/festéket fejlesztetek ki vele, ami alapból magában hordozza a szükséges mágiát. Ezzel persze egyszerűvé téve mindenki számára a mágikus képek festését. Feltételezem utóbbinak nem sokan örülnének a művész világban, de hé! modern időket élünk a művészetnek is fejlődnie és lehetőséget kell adni mindenkinek. Vagy valami hasonló szöveggel adom el az ötletet, ha találtok rá vevőt. Most viszont a már meglévő termékek eladására kell fókuszálnom, mosolyognom kell és mindenkinek segíteni, hogy megtalálja, amire szüksége van. Miután kiszolgálok egy fiatal srácot elhagyom a pultot és elindulok, hogy a többi betévedt művészlelket is segítsem, ha tudom. Az egyik polcnál azonban megállok, mert valaki összekeverte a festékeket, és a pasztellek közé tett néhány gyöngyházfényűt. Ezeket igazítom helyre, amikor megüti a fülem egy mondatfoszlány. Rögtön felkapom a fejem és a hang irányába sietek. Gyorsan, talán túl gyorsan is. De eszemben sincs elszalasztani a lehetőséget.
Végig mérem mindkét leányzót, és elmosolyodom.
- Tetszik a pólód! - mondom mosolyogva a valószínűleg vega(n) lánynak, aztán folytatom - Amúgy nem akarok zavarni, csak gondoltam megemlítem, hogy létezik egy VIP opció, az ára az iskolai kiváló bizitek a művészetes tárgyakból és akkor akár ingyen is vásárolhattok.
Azzal megemelem a kalapom és vissza is húzódok, hogy átgondolhassák, és ha tetszik nekik az ötlet, akkor majd szólnak. Addig meg szétnézek, van-e más, amit vissza kell rendezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mivel odakint csak sötétben tudnék edzeni és az annyira nem fancy, még akkor sem, ha amúgy sokkal éberebb és aktívabb vagyok olyankor, ezért az iskola falain belül edzek. Nagyon jól felszerelt terem áll rendelkezésre és igazán nem tudom, eddig miért nem használtam ki ezt a lehetőséget. Na jó, valamennyire tudom, de ne beszéljünk róla.
Az egyik evezőgépen "evezek" és közben azon gondolkozom, mit fogok mondani Alíznak. Amikor pár napja megkeresett, hogy szeretné ha rajzolnék neki valamit, akkor még nem volt teljes a kép számomra. Azóta kiderült, hogy tetoválást szeretne, ami már más téma. Nem arról van szó, hogy nem szívesen tervezek ilyesmit. Oh, dehogynem! De mint művész sokat gondolkoztam, mennyire tetszene, ha valaki beállítana hozzám egy rajzzal, hogy ezt rajzoljam le neki. Nem restaurátor és nem másoló vagyok. Feltételezem a legtöbb tetováló sem az. Márpedig, ha igazam van, akkor egyik tetováló sem fog örülni, ha Alíz beállít az én rajzommal, hogy ezt varrják rá. És amúgy is. Egy ezzel foglakozó személy, talán sokkal jobban meg tudná rajzolni a lány elképzeléseit, mint én. Ettől függetlenül szívesen megpróbálom. De mindenképp szeretném, ha tudná, jobbnak tartom, ha egy erre szakosodott embert kér meg. Szimplán azért, mert nem akarom elvenni az alkotás örömét másoktól.Ez olyasmi, amire most kezdek igazán ráébredni. Most, hogy elveszítem a képességeimet és ezzel a tehetségem egy részét is. Persze tudok majd szépen festeni. De mégis csak más, egy mozgó-lélekkel bíró kép, mint egy sima mugli festmény. Legalábbis nekem többet érne...
Ahogy ebbe a kellemetlen gondolatba lovallom magam, gyorsabban kezdek evezni. Alíznak azt mondtam, ha neki is megfelel itt leszek. S ha minden igaz, pár percen belül meg is érkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Későn láttam meg a lehetőséget, de egy percig sem gondolkodtam, azonnal jeleztem Northnak, hogy ez a kutatás érdekel. Még ha amúgy történelmileg kicsi is rá az esély, ki nem hagynám. Mármint a legtöbb professzor szerint csak legenda a kard, de bizonyára azért mondják, mert nekik nem sikerült megszerezni. Én is azt mondanám. Ez viszont minden szempontból életre szóló élménynek tűnik.
Az egyetlen problémám a helyszín és az odajutás. Bagolykőről csak úgy Glastonburybe vagy hova jutni nem egyszerű mágia nélkül. Hopp-por ide vagy oda. Vagyis na... pont az a probléma, hogy ahogy veszítek a varázserőmből úgy tűnik egyre nehezebbnek ez a sok kandallós világutazás. De mugli repülővel még tovább tartana, nekem meg nincs annyi időm. Szóval épp csak összedobok pár cuccot a hátizsákomba, rúnázott telefonnal, extra aksikkal meg fülhallgatóval, aztán elbaktatok a legközelebbi működő kandallóig és szépen elhoppolok egyik helyről a másikra. Mert persze hogy elrontom és lépten-nyomon rossz helyen mászok ki a kandallóból. Már kezd hányingerem lenni, pedig becsuktam a szemem és eskü nem is ettem semmit, de mégis.
- A rohadt retekbe, hogy dögölne meg! - panaszkodom amikor már vagy tizedszerre esek ki valahol, csakhogy aztán leporolva magam ráeszméljek, hogy végre, talán... jó helyen vagyok.
- Heh? - nézek vissza a kandallóra meglepetten, mert már kezdtem elhinni, hogy vagyok annyira béna, hogy sosem jutok ide, de ahogy végig nézek a többi emberkén szinte biztos, hogy jó helyen vagyok. Több ismerős arc is van, igaz nem beszéltem hosszabban soha senkivel, de legalább láttam már őket. - Hali! - mondom végül nagyon értelmesen, aztán tovább porolgatom magam, próbálva elnyomni a még mindig bennem levő hányingert. Azt meg hogy mennyi az idő ne kérdezze senki. Van órám. De csak kiegészítő, mert jól néz ki.