Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vállalom a tetteimért a következményeket és bár egy pillanatig sem hiszem, hogy én romboltam volna szét a Mácsai-Warren családi idillt, mégis mindazt, ami az elmúlt órákban történt, én indítottam el azzal, hogy beolvastam a nőnek. A nőnek, aki ezután úgy döntött, világgá megy. Barátom ugyan készült rá, hogy eloltsa a tüzet -ahogy ő fogalmazott-, de aztán ez az akció befulladt. Mindez talán ismét csak engem igazol. De hagyjuk is. Nem ezért vagyok itt. Hogy pontosan hol? Egy olyan lakás előtt, amelyben a megszökött menyasszony tartózkodik és amelyet szépen felkutattam, főleg kiváló érzékeim segítségével.
Bekopogok az ajtón és várok. A múlt hajnalban viszonylag felhúztam magam és jó sokat engedtem átlagos nyugalmamból. Finomkodó máskor sem vagyok, ilyen kemény viszont ritkán. Mivel azonban a hónapok óta magamba fojtott gőzt ezzel kiengedtem, immáron a tőlem megszokott, melankolikus béke ül rajtam. Egyszerűen csak rendezni szeretném ezt a helyzetet. Visszavinni a nőt a vőlegényéhez. Hogy onnan mi következik, az már rajtuk áll. Részemről onnantól egy szót se szólok erről. Külön kérésre se feltétlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyilvánvalóan nem vártam, hogy tárt karokkal fogadjon, így kicsit sem ráz meg se a magában szitkozódás, se az üdvözletet helyettesítő, kedves kérdés. Végigtekintek rajta és figyelem, ahogy visszavonul folytatni az étkezést. Nem hívott be, így állok tovább a küszöbön. Innen mérem fel a terepet. Látszik, nem rendezkedett be. Ráadásul egy térképet nézeget. Komolyan világgá akar menni. Meg sem kérdezem, hová készül vagy hogy mik a tervei. Nem sokat számít.
- A családod aggódik érted és haza vár - közlöm vele nyugodtan a tény és valót. Mikor felkerestem ma este a Mácsai házat, hogy beszéljek a nővel, Mina nyitott nekem ajtót és megtudtam tőle, hogy az anyja kereket oldott. A lány pedig kétségbe van esve emiatt és nagyon félti őt. Mielőtt azonban belemehettünk volna a részletekbe, én már indultam is felkutatni Zóját. Egy ilyen apróság, mint hogy nem tudjuk, hol van, nem tántorít el attól, hogy beszéljek vele.
- Dwayne nehezen visz az oltár elé, ha ott se vagy - hozom így tudomására, hogy barátom továbbra is el akarja venni. Gondolom, így van. Nem mondta ki egyértelműen, de nem is kellett. Más dolog, hogy láthatóan nem töri magát, hogy a jövendőbelije nyomára akadjon. Ennek viszont szerintem annyi az oka, hogy azt hiszi, úgyis visszajön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megkapom a behívást, akármilyen is az, belépek. Nem kell nekem semmilyen díszoklevelet vagy kérvényt benyújtani ezért. Elég az a biccentés is. A "kérlek" már csak ráadás. Leülök, ha már így hellyel kínáltak. Aztán csak hallhatom a nőt. A kérdése költői, úgyhogy nem felelek rá. De talán akkor se tenném, ha nem az lenne.
- Dwayne szerintem még nem tudta kideríteni, hol vagy - tárom elé az elképzelésemet arról, barátom miért nem toppant be még hozzá, húzta vissza a gyűrűt az ujjára és kapta a vállára, hogy visszavigye Bogolyfalvára. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy szerintem eszébe sem jut, hogy Zója esetleg ténylegesen elhagyja őt. Minek teperne, ha úgyis nemsokára visszajön?
- Te döntöd el, veszélyes vagy-e... - mondom csöndesen, figyelve őt.
- Ha nem bűvölöd meg többé, az már elég ehhez - adom tudtára, hogy igazából ez lenne a lényeg. Ez az, ami kicsapta a biztosítékot és ez az, ami a férfit is elbizonytalanította. Ezt pedig hiába próbálná Zója rám vagy bárki másra kenni. Ő csinálta, és azzal nincs elintézve, hogy bocs, amiért meg erőszakoltam az elmédet úgy fél éven keresztül. Őszintén, nem tudom, a vélákra milyen törvények vonatkoznak, de ha egy vámpír delejez valakit az a hatóságok szemében egyenlő az Imperius átokkal. Azért pedig tudjuk, mi jár.
Hogy mit várok a nőtől? Azt, hogy hagyjon fel az áldozat szerepével, vállalja a tettei következményeit és ígérje meg nekem, hogy nem tesz többé ilyet Dwaynennel! A véleményem ettől még változatlan marad, de az édes mindegy, hiszen hallani többé nem fogják tőlem, és máshogy sem hozom tudtukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kifejezéstelen arccal hallgatom végig a nő áradozásokkal teli magyarázkodását mindarról, amit átélt akkor, amikor barátomat megbűvölve tartotta, és amellyel szinte igazolva látja a tetteit. Hiszen nem gátolta őt semmiben és nem kényszerítette semmire - mint azt ő elmondja. Ha eddig kételkedtem benne, most már biztosan tudom, hogy Zója tényleg nem érti, milyen súlyos bűn az, amit elkövetett. Mindezt az is bizonyítja, hogy ismét az orrom alá dörgöli, micsoda szemétség volt a részemről, hogy belerondítottam a fene nagy boldogságukba. Enyém az örökkévalóság, de majd akkor fogom sajnálni ezt, ha ráérek.
Kíra már nagyjából egy éve ismét nálam él. Előtte jó ideig nem láttam. Elment és fogalmam se lehetett, visszajön-e valaha. Mert ő ilyen. Most is eltűnik néha napokra, bármiféle bejelentés nélkül. Aztán arra ébredek, hogy mellettem fekszik. Örülök, hogy megint itt van velem és inkább nem is gondolok arra, hogy esetleg megint színét se látom majd, ha úgy hozza kedve. Hiába vagyok képes már jó pár évszázada teljes mértékben elfogadni, hogy emberek így vagy úgy eltűnnek az életemből. Ettől még egy bizonyos szinten képesek hiányozni. Legalábbis vágyhatok rá, hogy ott legyenek velem. Mégsem jutott még eszembe az a pehelykönnyű út, hogy a véremre és ezzel magamra szoktassam őket. Mondjuk Kírát. Pedig akkor egész életében velem lenne. Nem akarna másfele kódorogni. Nem akarna világot látni. Nem akarna kalandokba keveredni. Nem lenne más, mint a házam fenséges dísze és végtelenül boldog lenne tőle. Csak hogy ez nem ő lenne. Inkább legyen tőlem távol önmaga, és gondoljon rám önszántából jó szívvel és szeretettel, minthogy köd borítsa az elméjét és odaadóan imádjon, feltétel nélkül, hozzám láncolva.
Nyilvánvalóan igazságtalan lenne persze Zója lelki békéjét és stabilitását az enyémmel összehasonlítani. Éppen ezért nem szólok már semmit sem az elhangzottakra. A szemem se rebben. Mindössze remélem, hogy legbelül pontosan tudja, hogy ennek a fele, ha igaz. Muszáj éreznie. Ha nem most, talán majd pár év múlva hálával gondol rám, amiért meggátoltam a további ámokfutását a saját szerelme ellen.
Bólintok csupán a monológja végén.
- Akkor? Megyünk? - térek egyszerűen a lényegre. Hiszen azért jöttem, hogy hazavigyem a gyerekeihez és Dwaynehez. Fürkészem zavart tekintetét, amely még mindig az imént felidézett emlékektől csillog, amik most nagy segítőm lehetnek. Arra sarkallhatják, hogy felejtse el ezt a megszökést, és egyszerűen csak térjen vissza a saját valóságába. Hiszen jó dolgok várják ott. Az egyetlen rossz, ami szerény személyemben árnyat vetett rá, hagyja ismét rásütni a napot. Bármilyen kellemetlen legyen is számomra ez a metafora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kihallom a nem túl burkolt véleményt, amivel különben teljesen egyetértek. Nem tartom jó ötletnek, hogy már az állatok sem félnek tőlem. Azt se tartom jó ötletnek, hogy az emberek sem teszik. Nem azért, mert el akarnám nyomni őket. Hanem a saját testi épségük érdekében. Nem mintha egyébként veszélyesebb lennék egy átlag halandónál, ha az elmúlt évtizedek rám vonatkozó statisztikáit nézzük. Azonban mindez csak az önkontrollomnak köszönhető. Amint úgy adná a helyzet, hogy azt elveszítem, nem lenne vita tárgya, jó ötlet-e nem tartani tőlem.
A szavai még nem minősülnek feltétlenül behívásnak, a gesztusai viszont egyértelműen. Így nincs szükség külön megkérnem, hogy beinvitáljon. Átléphetem a ház küszöbét, amely egyébként nagyon illik a kis navinés személyiségéhez. Koránt sem álldogál környezetidegenen az otthonában. Nem úgy, mint most én az övében.
Kellemesen elkalauzol engem a Rozsos rezidencián, ám ahogy közeledik a hajnal, ideje elköszönjek tőle. Bőven hazaérek az első napsugarak fénye előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem egy lelket találtam már éjnek évadján ezen a helyen, a tóra nyúló deszkákon. Mindegyikük története érdekes volt. Nem mindennapi eseménysor vége az, ami valakit egy stégen lel a sötétben. Kirívónak se kell lennie, persze. Azonban mindig megvan az a bizonyos különleges ok. Jelenleg egy vívódó, dühödt lélek ücsörög a léceken, hangot is adva gyötrődésének.
Mivel valószínűleg maga akar lenni -legalábbis nem feltétlenül egy ilyen vadidegen, árnyszerű, bakancsos alak társaságára vágyik-, így megállok a stég közepén, és előre dőlve, letámasztok a korlátra, lazán könyökölve. Innen kezdem kémlelni a tavat. Aztán persze egy pillanatra se lepődöm majd meg, ha valamilyen úton-módon mégis beszédbe elegyedünk. Furcsa lények a bagolykövesek. Természetüknél fogva keresik ellentmondásos társaságomat. Persze, a fajtám alapvetően vonzza az embereket, azonban a tanodabeli kisdiákokat én magam különösen. Nem csak amióta az iskolaújság szerkesztője vagyok és amióta ezáltal sokuk ismer. Már jóval előtte így voltak velem. Meg vannak a mai napig azok is, akik nem feltétlen jönnek rá elsőre, kivel van dolguk. Idővel azért mindüknek beugrik, hogy én lehetek az a bizonyos vámpír, aki az erdei házban él és aki barátságos vérszívó hírében áll.
Meglehet, futólag találkoztam már az eridonos lánnyal. Bár megeshet az is, hogy még nem volt szerencsénk, lévén, hogy erre csak a sötét órákban lett volna lehetőségünk, olyankor meg nem sok diák tartózkodik a körletein kívül. Bár kevésnek se kevés. Elég az hozzá, nem ismerős nekem. Úgy döntök, békén hagyom. Egyelőre mindenképp. Ha bárhogy nyit felém, az persze más. Addig régi tekintetemmel a feketén hullámzó vizet, a lengedező növényeket figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Magára is hagyhatnám az eridonost, dehát elég nagy ez a stég. Elférünk rajta ketten. Csak elvétve pillantok néha felé. Ilyen alkalom az is, amikor dudorászni kezd. Igazán különös hangulatod ad a csillagos éjszakának itt a tavon.
Egyszerre aztán gyorsul a pulzusa és hamar az egekbe szökik, amint észlel engem. Csak a szemem sarkából látom, ahogy rám néz, azonban a szapora szívverése mindent elárul. Inkább nem teszek semmi hirtelen mozdulatot. Nem mintha amúgy szokásom lenne. Viszont rezzenetlen sem maradok. Hiszen az valószínűleg ugyanolyan rémisztő. Nekem meg nem állt szándékomban a frászt hozni rá. Nagyjából soha nem áll, az esetek többségében mégis ez a vége.
- Szia - köszönök vissza neki csöndes baritonomon, fejem felé fordítva.
- Az jó, mert egyiket sem teszed - nyugtatom meg efelől. Közben kiegyenesedek addigi könyöklésemből és most fehér, hosszú kezeimet támasztom a fakorlátra.
- Mit dúdoltál az imént? - kérdezem, kissé felé fordulva. Közelebb egyelőre nem lépek még. Megvárom, egyáltalán igényli-e bármilyen szinten a társaságomat. Érezni fogom rajta, ha nem. Most egyelőre még csak azt az enyhe zaklatottságot érzem, amit a puszta jelenlétem okoz a számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kezdődik. A vonzás. Viszont nálam ez nem az a fajta, mint a legtöbb vámpírnál. Ők direkt csalogatnak. Direkt kínálják különös lényüket. Ami bennem a halandót vonzza az szerintem a korom, a furcsaságom és a nyugalmam. Nem csábítom őket szánt szándékkal. Ami vonzza őket hozzám, egész más tőről fakad. Az alapvető húzás a fajtám felé elenyésző hányada, hiszen nem élek vissza vele.
The Sound of Silence. Hát persze. Ismerem. Nagyon jól ismerem. Csak a hangzása olyan klasszikus, olyan mélyről jövő, olyan átható és magától értetődő, hogy a világ zeneművészetébe olvad. Inkább egyszerűen csak élveztem a dúdolást, és talán előbb fogalmaztam meg a lány felé a kérdést, mint hogy magamban tettem volna helyre.
- Ismerem - bólintok. Ha jól emlékszem, egyszer élőben is volt benne részem. Valamikor a hetvenes években lehetett. Szerettem azt a párost. De velük nem beszéltem, nem találkoztam. Nekik nem adtam ihletet. Őket csak hallgattam.
- Adam Kensington - felelek a névre névvel, miközben elfogadom az eridonos jobbját. Nagy, fehér kezem hűsen fonja át az ő kis, meleg kezét. Kék szemeim nyugodtan figyelik csinos, fiatal arcát.
Nem kérdezek rá, vár-e valakire, vagy csak magányra vágyott. Ilyenről nem igazán ildomos érdeklődni, ha csak nem akarja magát valaki gyanúba keverni. Márpedig nekem a puszta személyem is mindig gyanakvásra ad okot. Nem kell még tetézzem is. Azt sem kérdezem meg, jól van-e. Pedig jogos lenne a pár perccel ezelőtti dühödt kiáltása után. Azonban nem szokásom lelki ügyekbe ártani magam. Kapok belőle anélkül is. Megnyílnak nekem. Amivel persze nincsen gondom. Kiváló hallgatóság vagyok. Az imént dúdolt szám könnyűszerrel szólhat akár rólam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érintésemre a pulzusa ismét az egekben. Most azonban szerencsére nem az ijedelem teszi. Ez most más. A levegő egészen felpezsdül körülötte. Pillanatról pillanatra válik egy merő izgalommá. Mikor elengedi kezem, azt se tudja, mit kezdjen a sajátjával. Vagy úgy en bloc magával. Nagyon helyes látvány.
A kívánságára csak bólintok egy mélyet, mintegy viszonzásul. Kajánsága nyomán mosolytalan, de békés vonásaim még jobban ellágyulnak. Közben pedig immáron teljesen egyértelművé lesz számomra, hogy az előttem álló lánynak fogalma sincs róla, ki vagyok. Már az előtt biztosra veszem, hogy feltenné a kérdését. Hát még az után.
- Csak erre sétáltam - felelem egyszerűen a valót, kezemet sötét farmerem zsebébe csúsztatva. Gyakran járom a falut és környékét olyankor, ha éppen nem szólít máshova a kötelesség vagy az érdeklődésem.
- Néhány éve már itt lakom a falu melletti erdőben - pillantok el arra.
- Társtulajdonos vagyok a Fő utczán lévő ketyerekereskedésben. A Kins&Kensben - közlök magamról valami olyasmit, ami egy helyi vagy egy kastélybeli számára a legmegfoghatóbb lehet. Ami esetleg mondhat neki valamit. Mert különben a "ki maga" egy olyan kérdés, amire igazán sokféle válasz létezik. Mind annak a függvénye, a másik mit akar tudni rólunk vagy hogy mihez tud kötni. Minden esetre az "én vagyok a falu vámpírja" bemutatkozást nem tartom túl megfelelőnek. Ha belegondolok, soha nem volt szokásom így kinyilatkoztatni a fajtámat. Idővel mindenki rájön így vagy úgy. Nem érdemes ezzel kéretlenül előhozakodni.
- Te bagolyköves vagy? - pillantok végig rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Különlegesen szép lány, ehhez kétség sem fér, és kifejezetten erős, izgalmas a kisugárzása. Így természetesen jól esik a közelében lenni. Azonban nem szeretek visszaélni azzal, amilyen hatást akarva-akaratlanul a halandókra gyakorlok. Főleg nem fiatal lelkek esetében. Kiváltképp, ha bagolyköves diákok.
Bólintok csupán. Az enyém az üzlet, igen. Jobban mondva: a miénk. Kinseyvel. Fejemet finoman oldalra biccentve hallgatom az eridonos áradozását a nagyapjáról és a boltunkról, ami eszébe juttatta őt. Örülök, hogy így vélekedik a kereskedésről. Mi sem fontosabb egy vállalkozás számára, mint hogy a kedves ügyfelek szívesen járjanak oda és kellemes emlékeik legyenek róla?
Élek a felkínált lehetőséggel és helyet foglalok magam is, leereszkedve mellé. Felhúzom kissé térdeimet, hogy karjaimat hanyagul rájuk támaszthassam, fehér kezeimet előre lógatva. Bakancsom sarkát a stég utolsó deszkájának támasztom.
Szóval végzős. Akkor kisdiáknak azért már egyáltalán nem kisdiák. Így talán Dwayne nem fenyegetőzik karóba húzással, ha kitudódik, hogy itt üldögéltem vele a tóparton kettesben. Bár neki mindegy. A bagolyköves az bagolyköves. Mindet foggal-körömmel védi. Ami egyébként rendjén is van. Viszont talán már azt is megszokta, hogy sokukkal barátkozom. Féltenie pedig nem kell tőlem őket.
- Van ott egy régi viktoriánus ház, ami már jó ideje üresen állt. Megtetszett és birtokba vettem - adom meg egyszerű magyarázatomat, miért pont ott telepedtem le.
- Csak ilyenkor tehetem - felelek őszintén, nyugodt baritonomon.
- Nappal nem hagyhatom el a házam. Olyankor különben is pihenek - pontosítok még egy keveset, hogy ne csak ilyen ködös választ adjak az éjjeli sétámat illetően. Noha talán még ebből sem teljesen egyértelmű, miből fakad ez az életstílus. Sokaknak van felcserélt napirendje akár a munkájukból, akár bármi másból kifolyólag. Más kérdés, hogy ők ettől még elhagyhatnák az otthonukat fényes nappal is.
- És te? Magányra vágytál? - tekintek körbe a tavon, miközben arról érdeklődöm tőle, mi hozta őt ide ilyenkor egymagában. Hátha van kedve kibeszélni magából azt, ami néhány perce még olyan látványosan gyötörte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A kérdésem betalált. Felszínre hozta azt a fájdalmat, amit olyan kellemesen elnyomott eddig azzal, hogy irántam érdeklődött. Most viszont ismét rászakadt az egész. Ez azonban nem feltétlenül baj. Más, ha egy magunkban szomorkodunk és megint más, ha valakinek kiöntjük a lelkünket. Ez pont amiatt fontos, amit a lány ecsetel: számít, meghallja-e valaki az üvöltésed a teremben. Az ember társas lény. Mint a közhelyek többsége, ez is igaz.
Hallgatom őt szótlanul. Nem csak hagyom beszélni, hanem valóban figyelek. Sokat látott tekintetem békésen fürkészi őt. Könnyeit, keserű vonásait, dühödt rezdüléseit. Nyugodtan adja ki magából!
- Csak annak van értelme - közlöm rekedtes hangomon.
- Jó úton járni - pontosítok egy bólintással. Hiszen sok minden elhangzott. De én nem arra gondolok, hogy az elvárásoknak meg kelljen felelni, vagy hogy ne legyen néha rossz valaki. Ezekkel semmi gond. Viszont van értelme a jó úton járni. Nem másokért. Magunkért.
- Elégnék - felelek a kérdésére nemes egyszerűséggel. Ez történne velem. Hamu maradnék csupán, ha pár másodpercnél tovább lennék a napvilágon. Nem egyszer esett már meg velem, hogy kitettek a fénynek. Azonban szerencsére csak pár pillanatig ért. Így is súlyos sérüléseket okozott. A vele járó kínokról nem is beszélve. A sebek azonban hamar gyógyulnak. A testiek. Nem úgy a lelkiek. Már amennyi lelkem nekem van ugyebár. De mivel valamennyi van, így képes fájni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Összeáll a kép. Ráébred, kivel ül itt. Jobban mondva, hogy mivel. Hiszen ebben a pillanatban csak ez számít neki. A fajtám. Nem én magam. Úgyhogy nem sért a viselkedése. Természetes. Ösztönös. Bár akkor se sértene, ha a személyem ellen irányulna. Túl vagyok én már ezeken a játékokon.
Finoman bólogatok a visszakérdezésre. Elégnék, igen. Aztán ahogy felpattan mellőlem, durván lüktető szívvel, hogy hanyatt-homlok meneküljön, csak lehajtom a fejem. Szusszanok egyet és körbenézek a tavon. De megáll. Felém kiált. Jól gondolja, ha csak lehelné a szavakat, akkor is tisztán hallanám őket. Éppen csak hogy felé fordítom fejem, profilomat mutatva. Ám hamar ismét mellettem terem. Jó alibi lenne az itt hagyott cipője, ha nem tudnánk mindketten pontosan, hogy nem ezért jött vissza.
- Nem foglak bántani - rázom meg fejem szelíden, felelve békés baritonom arra a kérdésre, amelynek megválaszolását a legfontosabbnak gondolom. Hiszen érzem rajta a halálfélelmet. Szeretném eloszlatni.
- Vámpír vagyok. Ha napfény ér, hamar porrá lehetek. Azért élek az erdőben, amit már elmondtam neked. Megtetszett a ház. Meg ott legalább nem zavarom senki köreit - kezdem meg a továbbiak megválaszolását, rendületlen nyugalommal. Semmi jelét nem mutatom, hogy rá akarnék támadni. Pedig különben nyilvánvalóan aakarnék. Az ösztöneim legalábbis azt diktálják. Azonban már rég megtanultam uralni őket. Amennyire csak lehet.
- Elméletileg egyedül élek ott. Gyakorlatilag viszont többen is szeretnek időzni nálam - vallom meg az őszintét. Előadhatnám a magányos vérszívót, azonban a helyzet az, hogy a házam lassan társasházzá avanzsálódik az engem körülvevőktől, akik már teljesen otthonosan mozognak nálam.
- Nem foglak bántani - ismétlem meg ezt, mélyen a szemébe nézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Akár a gondolataiba is tekinthetnék, ahogy figyeljük egymást. Ám egy részről nem teszek ilyesmit, hacsak a másik meg nem engedi; más részről pedig nincsen szükségem effélére ahhoz, hogy erős sejtelmeim lehessenek, mi zajlik le benne. Ha másból nem, légzéséből, pulzusából is levonhatom a magam következtetéseit. Eleinte fél még. Eleinte dolgozik az életösztön, azonban lényem és szavaim megnyugtatják annyira, hogy hamarosan már mástól verjen olyan hevesen a szíve.
Talán már azelőtt tudom, mit fog lépni, hogy ő odajutna. Tenni azonban nem teszek semmit. Ahogy hozzám hajol, csak lehunyom egy pillanatra a szemem. Rezzenéstelen maradok. Ajkaim sem mozdulnak. Nem viszonzom a csókot. Inkább csak hagyom. Nem mintha nem viszonoznám szívesen. Nem erről van szó.
- Semmi baj - suttogom, lassan feltárva régi tekintetem.
- De... - kezdek el még hozzátenni valamit csöndes, mély hangomon.
- ...én ezt nem tehetem sajnos - adom a tudtára, mielőtt még továbbgondolná a helyzetet annál, mint ami most megesett. Hiába akarna még többet akár ő, akár én, akár mindketten, ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek. Arról nem is beszélve, hogy az, amitől most forr kettőnk közt a levegő, mindenképpen fellángolás. Lehet, hogy holnap is ugyanolyan vonzónak talál majd engem, azonban a pillanat és az én személyes bűvkörömből kivonódva más színben látja majd mindezt. Talán.
Minden esetre csak remélni merem, hogy nem bántottam meg. Hogy nem esik neki túl rosszul. Az ő érdeke és az enyém is, hogy ezen az iménti, kellemes pillanaton kívül ne jusson több nekünk. Legalábbis efféle ne. Sok egyéb módja van még, hogy élvezzük egymás társaságát. Hiszen az eddigiekben is ezt tettük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jámbor. Tűnhetek annak és talán az is vagyok, amennyire csak lehetek, azonban ez meg sem közelíti a valódi szelídség szintjét. Mondjunk inkább visszafogottnak és önmegtartóztatónak engem! Az teljes mértékben fedi a valóságot. Furcsa, mennyire szíven tudja ütni az embereket ez. Szinte mintha sajnálnom kéne, hogy eljutottam az önkontroll ezen fokára. Azonban -mondanom sem kell- eszem ágában sincs tenni. A lány még a jobbak között van azok közül, akiket megbánt a tartózkodásom. Számtalanszor végződött ez már rosszabbul is és kaptam a fejemhez néhány válogatott, sértett megjegyzést. Még jó, hogy egyáltalán nem érdekelnek. Inkább tiporjak egy halandó önérzetébe, mint a sikolyát hallgassam vagy várjam az aurorok kopogtatását az ajtómon. Mondjuk Dwayneét. Bár ő már rég nem kopog.
A cipőjét kezdi venni. Menni készülne? Igen. Feláll és egy udvarias monológot intéz hozzám. Némán, rezzenéstelenül figyelem az egész folyamatot. Aztán mikor a kezét nyújtja, nem fogom meg jobbját, viszont az emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal emelkedem fel és termek ellőtte a pillanat töredéke alatt, fölé magasodva. Talán ezzel adom az első valós tanújelét annak, hogy tényleg vámpír vagyok.
- Megyek én - bólintok. Hiszen ő volt itt előbb. Sajnálom kissé, hogy így már nem tart igényt a további társaságomra. De persze megértem. Így már nem esne jól neki. Legalábbis most. Túl eleven az iménti élmény.
- Jó éjt - búcsúzom rekedtes hangomon és egyszerűen köddé válok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Barátom néha a fejébe vesz valamit a házam átalakításával kapcsolatban, és ha szerencsés vagyok, ezt nem csak megosztja, de meg is beszéli velem. Habár a megbeszélés annyiból áll, hogy ő elmondja a tervét, én meg rábólintok. Ez most is nagyjából így történt. Fogta magát és már indult is szerelni. Közben Kíra az igazak álmát alussza az emeleten és cseppet sem zavarja semmiféle hangzavar, ami a földszintről vagy kintről érkezik. A lány, ahogy semmit, ezt sem aprózza el. Ha ő alszik, akkor alszik. Éber óráiban bőven kifárasztja magát ehhez. S bár igyekszik mindig úgy időzíteni, hogy ezek az éber órák egybe essenek az én éber óráimmal, ez nem minden esetben sikerül. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Köntösös, hosszúnadrágos alakom kilép az ajtón. A földes, koszos férfira tekintek. Nem kérdezem meg, hogy áll, vagy hogy kell-e segítség. Úgyis mindjárt beszámol és a tudtomra adja, ha igényel bármit. Közben észreveszek a duplaszárnyú bejárati ajtóm bezárt része előtt a padlón néhány küldeményt. A baglyok előszeretettel dobják le ide napközben a nekem szánt leveleket, miegyebeket. Magamhoz veszem őket és szemezgetek köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Talán mondanom sem kell, Kírát fele annyira sem zavarja Dwayne jelenléte, mint fordítva. Igazából tökéletesen hidegen hagyja. Ha bosszankodik is miatta, az csak amiatt van, mert abban a pillanatban minden miatt bosszankodik. De ez ő. Barátom más tészta. Kiválóan leplezi és tartja kordában érzéseit, azonban előlem nyilvánvalóan nehezen rejtheti. Viszont mivel ez a legjobb megoldás, így úgy teszek, mint aki észre sem veszi őket. Hiszen nem fogom elzavarni se egyiküket, se másikukat. Az meg nyilvánvalóan eszembe sem jut, hogy feszengjek a saját házamban amiatt, hogy mikor kit látok szívesen az otthonomba. Szerencsére ezt senki nem is várja tőlem.
- Min fogod tesztelni? - érdeklődöm meg a dolgos amerikaitól, melyik játékot vagy netes oldalt éri majd a megtiszteltetés, hogy kipróbálja rajta. Közben böngészem a postámat. Egy levél, valami pergamen, meg két újság. Egyik pillanatról a másikra aztán leállok az olvasgatással és csak meredek magam elé. Kezemben a legújabb Edictum, egy interjú cikknél nyitva. Mivel a szerkesztőség tagja vagyok és mivel engem is megkérdeztek, tudtam, hogy meg fog jelenni egy ilyen anyag. Ám főszerkesztő már nem vagyok, így előzetesen nem olvastam. Most látom először.
- Dwayne? - szólítom meg barátomat, fel se nézve az újságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Lesétálok a lépcsőn a veranda elé, mígnem mezítlábammal a hűs fűbe lépek. A küldemények továbbra is a kezemben. Átfutok még pár sort a cikkből. A cikkből, melynek címe "A hosszan tartó párkapcsolat titkai - Dwayne, a Nő és plusz egy fő" és amelynek már az első részében felbukkan a nevem. Éppen azt tárgyalják benne, mi az oka annak, hogy elmaradt az esküvőjük. "Zója: Valóban, felénk a gyűrű aprópénz és használt töltényhüvelyek között hever a  fiókban. - Dwayne: Ami kinek a hibája...? - Z.: *megvonja a vállát* Adamé. - D.: Hmmmm-mmmm. Jólvan akkor." Aztán a biztonság kedvéért megint említenek egyszer. Valamint a végén külön rész is szól rólam, ez utóbbival viszont a világon semmi gondom. Mert az a rész senkit nem vádol semmivel és hagyja, hogy a túl intim részleteket, amelyek nem illenek egy újság lapjaira, jótékony homály fedje. A riportalanyok ezt nem hagyták. Hogy ez bánt-e? Nem. A legkevésbé sem. Érzelmileg nem érint. A jóízlésnek és a korrektségnek viszont a közelében sincs. Ezek pedig azért elvárhatóak lennének. Elvileg. Főleg egy tanult doktornő részéről, aki a lelkek ápolására tette fel az életét.
- Soha többé nem szólok a nőügyeidbe. Semmilyen szinten - közlöm vele, lassan felnézve az újságból. Most már láthatja, melyik lapot tartom a kezemben és hogy hol van nyitva. Ott virítanak Zója és az ő képei szép nagyban. Szavaimnak nincsen éle, és nem hatja át se sértődöttség, se semmi hasonló. Egy kis düh talán. De csak azért, mert elegem van már ebből a nyomorult hajcihőből. A halandók nagy drámáiból. Nem ontottam ki a násznép vérét, nem raboltam el Dwaynet, csak megfogalmaztam egy erős véleményt, amitől összeomlott föld és ég. Mert nekem ilyen isteni hatalmam van.
- Talán, ha kéred, elmondom, mit gondolok. Azonban ezt se ígérem biztosra. Meghallgatni továbbra is meghallgatlak. Mert érdekel, mi van veled. De ennyi - szögezem le egyszerűen, végig barátomat figyelve. Becsukom az újságot, összehajtom és összefogom a többi postámmal. Úgy tűnik, hogy talán ezzel mondandóm végére értem, és már kezdek is elfordulni. Hiszen nem várok erre választ. Csak tudatni akartam vele mindezt. Ám megállok a mozdulat felénél. Szemem lesütve a hűs földre. Fehér kezem kicsit jobban a gurigába fogott papírokra markol.
- Szeretnélek benneteket emlékeztetni, hogy egy olyan vámpír vagyok, aki alig iszik vért. Úgyhogy, ha te vagy Zója vagy bárki egy percig is azt hiszitek, nem tudom azt is legalább ugyanilyen könnyedén megállni, hogy meg se rezzenjek a baklövéseitek láttán, akkor elég nagyot tévedtek - teszem ezt hozzá, szinte éppen csak kiszűrve a szavakat ajkaim és előbújt agyaraim közül. Mert lefogadom, hogy azt fogják gondolni, mindezt csak úgy mondom, és legközelebb megint bele szólok majd vagy közbeavatkozom valahogy. Akár ha esküdni készülnek, akár akármi más nagy lépést tenni. De nem így lesz. Ó, nem.
A kis beszédem után barátomra tekintek. Éppen csak szemem sarkából nézve őt. Ezzel a pár mondattal pedig ki is adtam most magamból mindent. Az pedig leírhatatlanul nem érdekel, mennyire hatott ez lenézően. Nem annak szántam. Csak szerettem volna tisztába tenni a dolgokat. Szemfogaim visszahúzódnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Akkor még jó, hogy ebben a szent pillanatban határoztam el, hogy többé nem jövök neki a nőügyeivel. Nem mintha ne találnánk rá akármikor egy pompás alkalmat arra, hogy pofán vágjon. Aztán én meg viszonozzam.
Már abba is hagytam azt a bizonyos úgy nézést. A mérgemnek ennyi része volt az, amit barátomnak szántam, hiszen pontosan tudom, mennyire nem számít neki ez a cikk és hogy a nője válaszával igazából két tűz közé került, ahol férfi legyen a talpán, aki bármi normálisat összehoz. Ráadásul nem csak az újságban megjelentek kapcsán kell egyensúlyoznia, hanem egyáltalán kettőnk közt. De mostantól semmi szüksége nem lesz erre. Mosom kezeimet. Zóját pedig annyira sem fogom méltatni, hogy elmondjam neki, milyen gusztustalanul viselkedik. Csinál, amit akar. A nagy dráma óta amúgy is kevesebbet érintkezünk, részemről pedig nem fogom bánni, ha ez még tovább fajul. Persze, csak addig, amíg Dwaynenek ezzel nem okozunk gondot. Miatta hajlandó vagyok eleget tenni az alapvető társasági normáknak a nőt illetően. De többre én nem vágyom. Igazából még ennyire sem. Furcsállom is, hogy Zója engem egyfajta barátként kezelt. Én őt soha nem tartottam annak. De úgy tűnik, az emberek hajlamosak ezt feltételezni valakiről, aki tisztességesen bánik velük és jó szándékkal közeledik.
- Beviszem ezeket - mutatom fel a postámat.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem, már indulva is fel a lépcsőn, érdeklődésemmel mintegy tudatva barátommal, hogy rendben, részemről lezártnak tekintem a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A rendezvény, amelyre Dwaynenel és a fiával tartunk, a Mágus Motor Fesztivál nevet viseli, azonban nem csak a megbűvölt motorkerékpárokat rajongói és tulajdonosai teszik itt tiszteletüket és vonultatják fel szépségeiket, de az elvarázsolt automobilok is ugyanolyan szívesen látottak.
Fehér színű, régi típusú Jaguarommal gurulunk be az esemény helyszínéül szolgáló, kiábrándító bűbájjal ellátott rétre, amelyen a bódék sokasága közt már ott pompáznak a válogatott járműcsodák. Nem egy hatalmas fesztivál és nincs valami sok részt vevő. Szinte családias a hangulat ezzel a nagyjából kétszáz fővel, akik összegyűltek együtt ünnepelni mágikussá alakított gépeiket.
Leparkolok és kiszállunk. Dwayne kiveszi Seant a hátsó ülésről. Zsebretett kézzel állok meg a kocsim előtt és várom be őket. Több varázsló is biccent nekünk, újonnan érkezetteknek. Egy részük mosolyogva pillant végig rajtunk. Mint azt a kedves kis családokon szokás. Nem tudom, barátomnak feltűnt-e már, hogy néha annak hisznek minket. Minden esetre én aztán nem fogom felvilágosítani erről. A végén még soha nem mennénk így többé sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy gondolom, egy ilyen rendezvény egy gyerek számára is hasonlóan felemelő élmény lehet, mint a felnőttek számára. Még a kis srác után pillantok, de ennél tovább nem figyelem. Főleg, hogy nekem ahhoz nincs is szükségem rá, hogy közel legyen. Könnyen beazonosítom ezen a területen, merre jár és hogy van éppen. Ettől függetlenül tény, hogy az auror módszere igencsak látványos és hasonlóan hatásos.
Nem tudunk még ellépni a kocsitól, mert máris érkezik hozzá néhány csodáló, akiknek nem elég jól megnézegetni és összetapogatni a járgányomat, de fel is tesznek pár kérdést gyorsan, amíg látják, hogy itt a tulaj. A legtöbb szerencsére igen-nem választ igényel csupán. Szóval bólogatok meg fejrázok a párat. Ezzel pedig le is tudva.
Elindulunk Dwaynenel, megnézni magunknak a kínálatot. Lenyűgöző, miket tudnak összetákolni a legfanatikusabbak. Szinte már új gépeket alkotnak néha. Mivel pedig ez egy ilyen esemény, senki nem tétovázik hozzányúlni minden kiállított járműhöz. Itt mindent a szemnek és a kéznek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sok mindent lehet mondani erről a fesztiválról, de azt, hogy ne lenne meg a maga különleges, jól felismerhető légköre és hangulata, azt biztosan nem. Benzin, alkohol és más tömény illatok kavarognak a levegőben. Zúg, ami zúghat. Csörömpöl, ami csörömpölhet. Puffog, ami puffoghat. Berreg, ami berreghet. A varázslók és boszorkányok olajfoltos talárban, arcukon idilli mosollyal bolyonganak a járművek közt, a kocsik fényszóróinak világánál.
Kérdező barátomra pillantok. Már sejtem, mit szeretne, de hamar rájön, hogy tőlem sajnos azt nem fogja megkapni. Sétálunk még egy ideig, bejárva a terepet. Végül az egyik kocsmabódéra pillantok. Ott biztos vehet Dwayne valamit, amire rágyújthat. Meg gondolom, meg is szomjazott már. Biccentek hát az egyik asztal felé, így érdeklődve tőle némán, van-e kedve beülni kicsit.
Jól esik most ez a kis közös kiruccanás. Egy ideje nem jártunk sehol. Pedig szokásunk nekivágni olykor az éjszakának. De valahogy mostanában ez elmaradt. Vagy nála, vagy nálam találkoztunk. Esetleg Bogolyfalván a pubban. Nem tudom, van-e ennek bármi köze a családi és egyéb drámákhoz, amik az elmúlt hónapokban lezajlottak. Nyilván lehet. Kicsit kiestünk a régi kerékvágásból. Majd most visszarázódunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Gondolataimba merülve sétálok a faluban. Az imént tértem be a Kins&Kensbe, ahol átbeszéltem pár dolgot Ilosvai úrral. De nem ez az, amiről elmélkedem. Bár lehet, ez is ott száguldozik valahol a fejemben a számtalan más mellett. Mindig ez van. Elárasztanak a gondolatok, hömpölyögve az elmémben. Egy ideig hagyom szabad folyásukat, aztán megelégelem és kikapcsolok mindent. Kezdek is lassacskán eljutni erre a pontra. Persze, az egyetlen, ami igazán ellazít, az a vér. Ám már rég nem sanyargatom magam azzal, hogy akár csak felmerüljön bennem, hogy magamhoz vegyek ilyenkor belőle. Hiszen pont ilyenkor lenne a legveszélyesebb. Amikor nem az egészségem érdekében iszom, hanem azért, hogy kiüssem magam. Hogy ne tudjak semmiről. Hogy ne érdekeljen semmi.
Szerencsére megpillantok egy kedves ismerőst. Ez kellemesen eltereli a figyelmem. Kikapcsolja az agyam ezer és egy hangját. Magabiztosan veszem az irányt a navinés felé. Hosszú, -bakancsosságomat teljesen meghazudtolóan-  könnyű lépteimmel hamar ott vagyok nála. Nemes egyszerűséggel helyet foglalok mellette a padon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Különös hely ez egy randevúra. Azonban a lánytól egyáltalán nem szokatlan. Meg talán az sem lepné meg az utca emberét, hogy egy vámpír temetőkben múlatja az időt. Nem mintha bármi keresnivalója lenne ott, de a képzettársításokban ezek a dolgok összefonódnak. Így Mindenszentek közeledtével meg aztán végképp.
Már ahogy a temetőbe lépek, felém sodorja Kíra illatát az esti szél. Mélyen magamba szívom és zsebretett kézzel indulok meg a sírok között. Már látom is a kedvest. Mikor odaérek hozzá, lehajolok, arcon csókolom, majd leereszkedek mellé a korhadt padra. Kényelmesen hátradőlök. Igazítok kicsit bőrdzsekimen. Körbetekintek a békés környéken, majd Kírára függesztem régi fényű tekintetem. Várom, hogy megtudjam, miért hívott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Magával ragadó a hely hangulata így benne az őszben. Az illatok, a szél fútta falevelek, mind-mind az elmúlást hirdetik, azonban koránt sem búsan. Sokkal inkább természetesen és szinte barátságosan. Nyugtatón. Ezt az éteri légkört töri meg, vagy éppen aranyozza be a kedves lendületes magyarázása, amibe belekezd. A puszta lényéről nem is beszélve.
A szülei. Csak nagy ritkán kerülnek szóba. Nem találkoztam még velük. De talán így a legjobb mindenkinek. Nekik legalábbis valószínű. Nem vagyok éppen az a szülők kedvence. Hiába a higgadtságom és az úrias modorom. Azért a legtöbben nem egy ilyen sötét, rejtélyes alakot képzelnek a gyermekük mellé. Főleg nem egy vámpírt.
- Sajnálom - szólok csöndesen.
- De talán nem is az. Enyhülhetnek még - biztatom Kírát, hogy ne adja fel a reményt. Makacsak az emberek, különösen, ha szülők. Mindent megtesznek, hogy tartsák magukat ahhoz, amit eltökéltek. De idővel a legtöbbek feladják a harcot a kis belső hanggal, amit méltán nevezhetünk lelkiismeretnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Valóban nem könnyű engem észrevenni az éj sötétjében. Színeim -sápadt bőröm kivételével- beleolvadnak, illatom egyáltalán nincsen, hangom meg még annyi sem, ahogy jelenlétem se sok. Főleg, ha nem akarom. Mitől tűnnék hát fel? Attól, hogy egy baljós, égimeszelő alak vagyok? Ugyan már. Mit tesz az egy magafajta kis navinésnek? Szinte megszokott már. Lehetnék akár az árnyéka. Furcsán néznének rá mondjuk az emberek egy ilyen árnyékkel. De szerintem az se tűnne fel neki. Most is furcsán néznek rá néha. Meg amúgy sem nagyon törődik a környezetével, ahogy ismerem. Vagyis törődne talán, csak azt se nagyon tudja, mivel kell meg hogyan. Elvarázsolt, együgyű egy teremtés. Azonban mindezt egy pillanatig sem rosszindulatúan mondom. Sőt. Kifejezetten üdítő színfolt tud lenni a sok túlbonyolított halandó között.
- Hogyan tovább? - kérdezem csöndes, duruzsolóan mély hangomon.
- Maradsz a Bagolykőben? - pontosítok kicsit. Szavaim egészen úgy csengenek, mintha eddig is beszélgettünk volna és én csak új témát vetnék fel. Említette nem olyan rég egy találkozásunkkor, hogy vizsgázik és hogy végzős. Ha nem tette volna, fogalmam sem lenne, egyáltalán hanyadikos. Nem nagyon törődöm én ezekkel a dolgokkal. Viszont az igenis érdekes, hogy elmegy, vagy itt lesz-e a közelben. Mindegy, hogy azért, mert bukott, vagy mert mestertanoncnak áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ha a hallgatás beleegyezés, akkor én nagyjából mindenbe beleegyezek. Mondhatnánk nagy elmésen. De ez nyilván nem így van. Pusztán csak tudom, hogy semmit nem befolyásol a dolgok menetén, ha hozzádobunk még pár szót. Sőt. Gyakran csak ront rajta. Vagy olyan irányba tereli, amibe nem kéne. Sokszor még úgy is, hogy jó a tanács vagy a vélemény, csak ez a másikban rosszul csapódik le. A lényeg viszont az, hogy itt és most tényleg igaz rám: hallgatás beleegyezés. Érthető, ha még idő kell a lánynak kitalálni, miként közeledjen ismét a szülei felé, ahogyan az is rendjén van, hogy természetesen nem fogja ennek érdekében elárulni saját magát. Szóval csak bólogatok. Hiszen majd kialakul.
Úgyhogy hagyom én azt a csendet szépen elnyúlni köztünk. Felnézek én is a csillagos égre. Teszem mindezt addig, amíg a kedves elő nem áll azzal a bizonyos második hírrel. Ugyan a kért dobpergést nem biztosítom, de azt hiszem, nem is várta el tőlem komolyan, hiszen már folytatja is a mondandóját. Sötét szemöldökömet érdeklődően emelem meg kicsit.
- Milyen munka? - kérdezek rá, miután kibökte. Jobban felé fordulok ültömben. Hosszú karomat átvetem mögötte a pad támláján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hajlamosak az emberek mindenkit kategóriákba szorítani. Még azok is, akik egyébként elvileg nyílt gondolkodók. Nem tehetnek róla, így nevelkedtek, ezt szívták magukba a társadalomból, amelyben élnek. Ami igazán nagy baj az az, ha ezek a besorolások megakadályozzák őket abban, hogy az egyént nézzék. Vegyük azt az esetet, hogy valaki mondjuk buta. Az emberek azt mondják, ez baj. Ha valaki buta, az kevesebb. Pedig a szellemi képesség ugyanolyan velünk született tulajdonság, mint akármi más. Nem tehetünk róla és nem igazán tehetünk ellene. Érdekes, mennyien hirdetik azt, hogy nem szabad valakit azért büntetni, amiről nem tehet, de ha egy buta emberrel találkoznak, akkor ennél a jelzőnél már nem is látnak tovább. Elkönyvelik, leírják. Ezzel pedig végtelen sok jótól fosztják meg magukat. Hiszen senki sem csak egy tulajdonságra korlátozódik. Főleg, hogy minden azon múlik, mihez kezd az adottságaival. Mi baj van tehát egy buta emberrel, aki érdeklődő, kedves és meg sem próbál okosnak látszani? Szerintem az ég egy adta világon semmi. Kell ilyen ember is. Igen, kell.
Kicsit megemelem a szemöldököm. Hiszen azért így a tanév végén már lehetne róla fogalma, miként folytatja tovább. Nem kellenek komplett tervek, csak úgy valami. De ha jól értem, neki még annyi sincs. Sebaj. Majd lesz.
- Gratulálok - bólintok, a sikeres(nek vélt) vizsgáiról hallva. Ha ennyire biztos benne, hogy így bejelenti nekem, akkor valószínűleg így is van. Ha meg nem, akkor sem az én elhamarkodott elismerésemen múlik majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Éjjeli fény. Nem hallottam még erről az újságról, de a neve nagyon költői. Mikor pedig megtudom, milyen jellegű lap, igazából egy kicsit sem vagyok meglepve. Bár az ellenkezőjén se lennék. Hiszen a lányról van szó. Soha nem lehet nála tudni. Mindig tartogat valamit. Megkérdezném, egészen pontosan milyen rovatba ír majd, milyen rendszerességgel, vagy hogy mi lesz a legelső témája, azonban máris eltereli valami a figyelmét. Természetesen.
Összevont szemöldökkel nézem, amit a kedves mutat. Felkelek a padról, odalépek és leguggolok én is a sírkő mellé. Mivel nekem meglehetősen kevés anyag árthat, így odanyúlok az enyves folyadékhoz, majd összesimítom ujjaim között. Ahogy pedig eljutok a felismerésre...
- Ne érj hozzá! - szólítom fel rá habozás nélkül, de egyenletes hangon Kírát.
- Szerintem ektoplazma - osztom meg vele véleményem, tovább vizsgálva az anyagot. Egyetlen egyszer találkoztam ilyennel, nagyjából kétszáz éve. Egy szeánsz során. A médium füléből szivárgott. Veszélye abban áll, hogy a feltűnéséhez egy holt lélek jelenléte kötődik. Azonban ezek általában nem azok a kedves, itt ragadt szellemek, mint akik a tanodában élnek és a diákokkal barátkoznak. Ezek gyakran nagy erejű, ártó lelkek, akik a túlvilágról törekednek vissza az élők közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Sejtettem, hogy a lánynak izgatni fogja majd a fantáziáját ez a jelenség. Nem csodálom. Egy nála kevésbé lelkes ember számára is igazán érdekes lehet. Akkor meg róla ne is beszéljünk! Különös jelző mondjuk a "szép" erre a szivárgó anyagra, de bólintok, hiszen végülis igaz. Itt a sírkövön főleg jól mutat.
A kedvesre kapom a fejem a vallomást hordozó kérdése nyomán. Végigmérem komoly, gondolkodó vonásokkal. Az ektoplazmáról való ismereteim bár talán bőségesebbek, mint az átlagnak, azonban tudornak nem nevezném magam a témában. Viszont logikusan következtetve bizony probléma lehet, hogy Kíra a cipőjén hordozta az éteri anyagot.
- Igen - felelem hát egyszerűen.
- Mikor volt ez és hol van most az a cipő? - pillantok le kérdésem végén lábbelijére, feltéve, hogy talán ez az a holmi, amit akkor is viselt. Ha igen, ha nem, a lényeg, hogy el kell távolítani róla az enyves folyadékot.
- A holt lélek az ektoplazma segítségével törekszik vissza az élők világával. Gondot jelenthet, ha túl sokáig kapcsolatban voltál vele - magyarázom meg, miért faggatom és hogy pontosan miben áll a veszélye annak, hogy belelépett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A nagy kérdések, a fontos pillanatok. Általában a legátlagosabbnak tűnő helyeken dőlnek el a legnagyobb dolgok. Akár egy közönséges padon egy mágusfalu közepén. Noha az üldögélő párosunk koránt sem átlagos, azonban olyan természetességgel létezünk egymás mellett, hogy ezt az eseményt viszont nyugodtan nevezhetjük mindennapinak. Mégis annyira mélyreható beszélgetések mehetnek most köztünk végbe, amelyek mindent megváltoztathatnak. Vagy nem.
- Elképzelésem sincs - adom meg belsőmből fakadó, őszinte válaszomat. Még annak sem szolgálnék ilyesmiben tanáccsal, akiről pontosan tudom, mik érdeklik és miben jó. Hogy szolgálhatnék hát tanáccsal a kis navinésnek, akiről igazából fogalmam sincs, mi foglalkoztatja és hogy jó-e bármiben azon kívül, hogy számomra kiváló társaság? Nagyon összetett kérdés az, ki milyen tanulmányokba kezdjen. Rengeteg dologtól függ. Nem csak attól, mi érdekli, vagy hogy miben tehetséges, de attól is, egyáltalán ezek-e azok a képességek, amiket ki akar aknázni, vagy szeretne egy egészen más irányba menni, ami bár megfelel mindannak, amit el tud végezni, de szeretné, hogy a majdani hivatása elkülönüljön attól, ami jelenleg a szenvedélye. Többek közt. A számtalan egyéb tényezőről pedig akkor még említést sem tettünk. Nem is fogunk.
- Idővel rájössz, mi legyen - buzdítom eképpen arra a lányt, hogy ezzel most ne foglalkozzon. Inkább élvezze a sikerét! Majd minden elrendeződik. Biztosan megtetszik neki valamelyik szak a mesterképzésen mondjuk. Aztán pedig attól még, hogy elsajátított valamilyen szakmát, nem kell azzal töltenie az életét. De legalább addig is tanult és sok olyan ismeretre és ismeretségre tett szert, ami hasznára lehet a jövőben.