Dasha Fresmoon
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
MelodyTémát teremtve elkezdtünk a hobbikról beszélni. Elmondtam neki, hogy szeretek taekwondozni, majd folytattam a többi kedvenc időtöltésemmel. Úgy látszott, hogy a tánc és a zene lett a közös hobbink. Kiderült, hogy ő is szeret táncolni és, hogy mielőtt az iskolába jött volna azelőtt versenyszerűen űzte. Milyen jó neki. - Az nagyon jó! És milyen tánc? – Valamiért éreztem, hogy nem olyan tánc lesz, mint az enyém, de ki tudja. Válaszát izgatottan vártam. Lehet, hogy megint jó lesz a megérzésem. Aztán mondta, hogy úszni is nagyon szeret és meg is magyarázta, hogy miért. A tenger mellett éltek ezért hamar megtanult. A szoba hirtelen sárga lett. Nem csoda hisz nagyon irigykedtem rá. Minden álmom az volt, hogy egyszer egy trópusi tengerparton lakjunk. Sajnos fel kellett adnom ezt az álmom mert rájöttem, hogy képtelen lennék elköltözni országomból véglegesen. - Jaj de jó neked. Én imádom a tengert, különösen búvárkodni szeretek. Mondjuk mi körülbelül 35 kilométerre laktunk az óceántól, de valamiért nem éreztem annak közelségét. Lehet a fővárosi hangulat miatt. - Hol laktatok? A neved nem hangzik magyarosan. – Igaz még nem élek régóta Magyarországon, de a neveket már nagyjából fel tudom ismerni. Az övé pedig nem hangzott magyarnak. Egy újabb csöndszünet után az állatokról kezdtünk el beszélni. Megkérdezte, hogy van-e valamilyen állatom. - Hát itt az iskolában van egy fekete macskám. Otthon pedig két kutyusom. Neked? - kérdeztem vissza rögtön. Nagyon hiányoznak már az otthoni rosszcsontjaim.
|
|
|
|
|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
MelodyModern táncot táncol, de még rengeteg stílus birtokában van. Visszakérdezett. - Szeretem a modern táncot. - Kis szünet - Én a hip-hop táncot szeretem a legjobban. Otthon egy csoportban táncolhattam és nagyon jól éreztem a barátaimmal magam. Először arra tippeltem, hogy vagy angol, vagy amerikai származású. De tévedtem, vagy hát egy kicsit. Spanyolországban lakott, de az apja angol és Angliában született. Imádom Spanyolországot. A nyelvet is és az országot is. Mosolyom azonban eltűnt, amikor említette, hogy az apja már nem él. Erre én is elszomorodtam. - Részvétem. – Mondtam halkan. Nem akartam erről beszélni, magam miatt sem és miatta sem. Rátértünk az állatokra. Elmondtam neki, hogy van egy fekete macskám itt és, hogy otthon, Koreában pedig két kutyusom. Megkérdeztem, hogy mi újság vele. Neki még nincs állata, de nemsokára megy választani. Erre izgatott lettem. Olyan jó ha egy új barát kerül hozzánk. - És milyen faj lesz? Egy bizonyos alkalomból kapod vagy, csak mert már szeretnél egyet? Sok ismerősöm szülinapjára kap ilyenfajta ajándékokat. Bár igazából teljesen mindegy. Elgondolkoztam, hogy nekem volt-e már ilyen élményem. Arra jutottam, hogy nem. Az emlékeimben kutatva nem találtam olyan eseményt, amikor elmentünk volna egy állatkereskedésbe. - Én Kiarát, vagyis az itteni macskámat a Bagolyfalva felé vezető úton találtam. Elkezdett követni én meg beleszerettem. – Meséltem el az én történetem, mert nem szerettem volna, hogy megint néma legyek. - Kim és Areum, azaz az otthoni kutyusaim pedig már nálunk születtek.
|
|
|
|
|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
MelodyKiderült, hogy szeretne egy állatot. Nagy valószínűséggel egy kisebb termetű kutyus lesz. Én is annyira szeretem az ebeket, bár én inkább a nagyobbakat. Pontosan tudom milyen érzés valamit kiharcolni. Emlékszem én is sok mindenért szekáltam a szüleimet. Sajnos csak a kívánságok kis részét kaptam meg, de azoknak nagyon örültem. Nem voltam elkényeztetve sosem és utólag nagyon nem bánom. Tényleg jól esett kimozdulni egy kicsit a szobámból. A lélek szoba nagyon érdekes, könnyen elvonja a figyelmemet. Először nem örültem, hogy más is van a szobában, de aztán rájöttem így még jobb is. Melody aranyos volt velem, eléggé jól elbeszélgettünk. Volt szó itt mindenről: hobbikról, állatokról, még meséltünk is magunkról egy kicsit, pedig egyikünk sem volt jó lelki állapotban. Tudtam jól, hogy ő sem mindig ilyen, elvégre is rellonos vér csordogál az ereiben. Mondjuk ez engem a legkevésbé sem zavar, mindig is akartam beszélgetni egy rellonossal. A hasam korogni kezdett, ami rádöbbentett, hogy a reggeli egy szelet kenyér óta nem ettem mást. Már napok óta keveset eszek a depresszióm miatt. Tudtam jól, hogy ez mennyire veszélyes, de nem volt lelki erőm elmenni kajáért. Most ha már kikényszerítettem magam a falaim fogságából, ezzel a lendülettel elmehetnék a hűtőig is. Megint csak témátlan lett a beszélgetés. A szoba változgatott és én azt figyeltem. Egyszer csak elhatároztam magam. - Szerintem én megyek, meglátogatom a hűtőm. Alig ettem még ma, szükségem van az erőre. - Azzal felálltam a fotelból. - Bocsi ha megzavartalak. Órákon találkozunk. – Mondtam neki kedvesen. Jó volt vele beszélgetni, nagyon szimpatikus lány. Az ajtóhoz érve még visszafordultam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra. – Szia! – Köszöntem el végül a lánytól.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
Nem mondtál semmi rosszat. Figyelj! A nők nagyon szeszélyes lények! Soha nem bízz bennük, soha nem akarj hozzájuk közel kerülni! Mert ha mégis...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
Iza: Már annyira belejöttem. Dasha avijának rengeteg olyan képe van amin szőke hajú, ezért átszínezem feketésbarnára. Mint ahogy a profilképemen is. Szóval nem kottyant meg.  Cicaaa *.* *Ugrik*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
LevendulaA vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk és én csak ülök az íróasztalomnál a könyvekre szegezve tekintetem. Több órákat töltök egyhelyben, az izmaim már azt sem tudják, hogy léteznek. Akik ismernek, azok tudják, hogy én nem vagyok az a szobában ülős típus. Nagyon szeretek sportolni és egyéb kinti elfoglaltságot keresni. Viszont most nem tudtam mit tenni, megbukni meg nem szerettem volna. Egyik nap elegem lett és úgy éreztem, hogy kéne valamit ennem, vagy innom. Kellett az energia. Már nagyon untam az itteni konyát, ezért határoztam el magam, hogy egy kicsit kimozdulok és meglátogatom Bagolyfalvát. Szép délután volt, a nap sütött, nekem meg végre jókedvem volt. Már nagyon hiányzott nekem ez a fajta szabadság. Hoztam magammal a macskámat, Kiarát is, gondoltam ő is megérdemli. Természetesen ki szoktam engedni, bízok benne annyira, hogy tudjam, nem fog elcsatangolni, de most végre együtt is lehettünk. A Bagolyfalvára vezető úton viszonylag gyorsan végigjöttünk, Kiara közben ugrándozott, élvezte a természetet. Egyem meg, olyan aranyos. A faluba érve elkezdek nézelődni. Teljesen olyan vagyok, mintha még nem jártam volna erre, pedig ez nem így van. Voltam már az ajándékboltban is, amikor a szüleimnek vettem valami apróságot. A temetőben is voltam már, bár ha jól emlékszem, akkor nem erre jöttem. Mindig lenyűgöz a város, teljesen más, mint a szülőföldem, Dél-Korea. Talán ezért is különleges számomra. Tele van élettel, nem csak a Fő utca, hanem a többi rész is. Szívesen ide költöznék, csak az a baj, hogy tudom magamról, hogy nagy a honvágyam. Amerikában sem bírtam ki 5 évnél többet, valószínűleg Magyarországon sem bírnám. Szépen elbeszélgettem magamban a gondolataimmal, nem figyeltem a környezetemre. Olyannyira nem, hogy nem vettem észre az előttem, vagy mellettem – mondom, hogy nem figyeltem - sétáló lányt sem és amennyire béna és balfék vagyok nekimentem. A lábunk összeakadt én pedig a földre este. Mindez olyan hirtelen történt. Felnéztem az előttem lévő lányra és gyorsan felpattantam a földről. - Ó te jó ég! Ne haragudj, eléggé ügyetlen voltam. - Mondom neki, miközben meghajoltam előtte. Ez annyira megszokott volt, hogy csak a mozdulat után esett le, hogy Magyarországon nem ez a szokás. Kelet-Ázsiában a bocsánatkérés mellé meg is hajolunk. Ez megint csak eléggé kínos volt nekem. Hogy lehetek ennyire hülye?
|
|
|
|
|
