Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak a szemeim forgattam, mikor a rellonos a nővérem emlegette és már előre is kezdtem reménykedni benne, hogy a lány nem fog felbukkanni. Holott tudtam, hogy ez teljességgel kizárt, hiszen anyu tuti be fogja küldeni valamilyen indokkal, hogy ellenőriztessen minket. Mert azt hiszi, hogyha maga helyett beküld valakit, nem fogok rájönni milyen célja is van a benyitónak. Köszi, anyu, én is szeretlek.
  - Mindjárt megyek, várjál. De meg kell nézni nincs-e valami gebasz, innen könnyebben meg tudom csinálni, mert az ágyról fel kell kelni, ide kell mászni és érted. Szóval türelem - csitítottam Zétényt, aki közben a plüsseimmel is összebarátkozott már, majd amikor úgy láttam, elhelyezkedett és megfelelően vette a levegőt, elindítottam a filmet. Lélegzetvisszafojtva figyeltem az első pár másodpercet, aztán szépen lassan elkezdtem az ágy felé csúszni, amikor azonban megjelentek a Kapitányt megmentő katonák, lecövekeltem az ágy mellett s már csak akkor észleltem fel újra, mikor Norvégia következett.
  - Nagyon figyelj - suttogtam a fiú felé fordulva és betakarózva lehuppantam mellé az ágyra, hogy aztán mintha most látnám először, csillogó szemekkel és érdeklődve figyeljem a nagy képernyőjű tévét. Nem is kicsit voltam izgatott ahhoz képest, hogy már egy csomószor láttam a filmet. Mivel ugye pedig az év nagy részében a suliban vagyok, ahol hát nem igazán fellelhető internet, itthon a szünetekben nagyon sok mindent kell behoznom, ez a film viszont olyannyira megtetszett, hogy másik helyett ezt néztem meg még kétszer.
Halkan felsikkantottam a közben már Bucky-t mutató tévé láttán és egy pillanatra Zétényre pillantottam, hogy megbizonyosodjak abban, a fiú még mindig figyel és nem aludt be Bucky láttán. Mert azért harapok. Nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindig fellelkesülök, ha olyan filmet kell nézni amit szeretek és amennyire is húzta először a száját, annyira fog tetszeni Zéténynek a film. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, ez tény és való, még a rellonosnak is bele kell törődnie és előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy tetszik neki a film, de persze biztos nem fogja bevallani, mert hát hogy egy ilyen mugli cucc tetsszen neki? Áááá... Az bizonyára nagyon nagy csapás lenne az életében, amit ugyebár kár lenne kihagyni. Mindenkinek kell egy-egy rossz nap, ez pedig lehetne az övé.
  - Tudom - suttogtam magam elé mosolyogva, talán Zétény meg sem hallotta olyannyira a plüsseimmel törődött, én meg ugye a gépet piszkáltam, volt egy kis háttérzaj. Háttérzaj. Az. Aztán végül mindent megoldottam, el is kezdődött, Zétény is többé-kevésbé érdeklődve figyelte, én meg aztán pláne. Még nem is mutatták Steve-t már rajongtam, amikor meg szegényt megverte az a gonosz bácsi és Bucky mentette meg, hát az valami fenomenális volt. Nagyon lelkesedtem, szerintem látszott is rajtam mennyire szerettem őket nézni. Még hogy hülyeség, chh... Ne viccelj már. Közben zajlottak ám az események, és mire észbe kaptam már Bucky meghalt de közben meg mégsem. Azt a jelenetet nem szerettem, habár a Kapitány feje nagyon aranyos volt, ahogy aggódott a barátja miatt és utána még meg is könnyezte. Imádom.
  - Sosem azt nézed, ami lényeges. Borzasztó - és ez lett a végszó, kopogtak s nyílt az ajtó, belépett rajta Vivien és ennek a rímnek itt vége szakad. Szóval Vivien belépett az ajtón, én pedig óvatosan még jobban magam köré húztam a takarómat, hogy a kinti hideg levegő ne érhessen annyira. Vivi letette az ágyra a tálcát, amit hozott, majd felegyenesedve végigmérte Zétényt, bemutatkozott neki és a filmre vetve egy pillantást kilibbent a szobából. Homlokom a felhúzott térdeimnek nyomtam, sóhajtva ráztam meg a fejem miután becsukódott az ajtó.
  - Szóval ő a tesóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha nem ismerném, azt mondnám élvezte a filmet. Tetszett neki. Jól döntött, hogy eljött és megnézte. Ilyen filmes találkozót többször is csinálni kellene, legalább okosodna is egy kicsit, csak aztán nehogy balhé legyen belőle otthon. Azért nem vállalom a felelősséget, mert hát végül is ő maga ajánlotta fel, hogy akkor megnéz velem egy filmet és egyáltalán nem erőltettem rá semmit. A fő utcán szobrozó szöszi is a tanúm rá.
  - Steve a lényeg - csóváltam csalódottan a fejem. Ezek szerint Rogers nem érte el nála a kellő hatást, vagy én nem tudom, de ő volt a középpontban, rá kellett volna figyelnie. Az már más kérdés, hogy én "Bádival" voltam elfoglalva és őt néztem egészen addig, míg le nem zuhant arról a csúnya vonatról. Tényleg szerettem és miatta is érdemes volt nézni a filmet. Miatta is. Merthogy valóban Steve volt ennek az egésznek a központjában, őt szerettem a legjobban, de kettejük közül nem tudtam volna dönteni. Bocsánat, hármójuk közül. Ott volt ugyanis még Tony is, már csak az a szerencse, hogy ebben a részben még nem igazán akaródzott élni, pedig szívesen néztem volna a cuki babapofiját.
  - Hahaha, komolyan, nagyon vicces vagy. Nézd a filmet - csóváltam mosolyogva a fejem, miközben én magam is így tettem s a mozizás további húsz perce csendben telt el. Izgultam, ahol kellett, néha lopva a fiúra pillantottam hátha elaludt vagy rosseb tudja, szerencsére azonban ilyen nem történt. Talán még élvezte is Bádi és Sztív kalandjait. Hah, ez már majdnem szív. Milyen kis kreatív vagyok. Közben izgalmas részhez érkezett a történet, Peggy és Steve utolsó beszélgetése. Talán ez volt a legszomorúbb jelent az egész filmben Bucky halála után, meg is böktem Zétény lábát, hogy nagyon figyeljen rájuk. Nem vettem volna a lelkemre, ha lecsúszik erről a mélyenszántó és megható jelenetről. A végén még kimaradna az életéből, ezt meg ugye egyikünk sem akarja. A film pedig közben véget ért, ezt azonban csak a stáblista felénél vettem észre, addig is elhallgattam a zenét és alig észrevehetően ringattam magam az ütemére.
  - Naaaaaa? - álltam fel az ágyról, hogy a laptophoz sétálva megállítsam a filmet. - Hogy tetszett?
Direkt nem csak simán a "tetszett?" kérdést tettem fel, hiszen az alap dolog, hogy Zéténynek tetszett a film. Biztos levágta már ezalatt az iszonyú gyorsan elrepült majdnem két óra alatt, hogy igencsak kényes téma lehetett ez a tetszik nem tetszik dolog. Jól vigyázzon tehát, hogy mit válaszol... Amíg pedig ő a válaszon törte a buksiját, végleg bezártam a filmet és szétszereltem a gépet, majd a laptoppal az ölemben az ágyhoz vonultam s leraktam a fiú elé. Hadd ismerkedjen meg vele egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég jól viselte a filmet, és tetszett is neki, amiért külön piros pont meg egy buksisimi jár. Tudtam én már a kezdetektől fogva, hogy biztos élvezni fogja a filmezést, de most nem arról van szó, hogy velem nézte vagy mert rá lett erőltetve, hanem tényleg azért élvezte, mert jó volt a film. Bárki bármit mondhat, a muglik is tudnak jó dolgokat csinálni, ezt pedig az előbb Zétény is beismerhette magának, akár hallottam akár nem. De biztos soha az életben nem fogom én azt hallani, hogy valami, amit a muglik csináltak jó. Így sosem fogja kijelenteni, de nem is várom el tőle. Elég, ha csak néha látom az arckifejezését. Az mindent elárul.
- Nem fogja felgyújtani a házat - ráztam mosolyogva a fejem tekintetem hol a laptopra, hol a fiúra emelve. Aranyos volt ahogy tartott attól a kis géptől, pedig semmi oka sem lehetett rá. Eddig még semmit sem gyújtott fel és biztos nem akkor akarja elkezdeni, mikor a rellonos is a közelben tartózkodik, hiszen, felgyújtani egy aranyvérű család leszármazottját milyen dolog lenne már...? Nagyon csúnya és gonosz, ezért is lenne jó elkerülni az ilyen helyzeteket.
- Nem kell elmenned - lehajtott fejjel válaszoltam, körmömmel a billentyűzet egyik gombját piszkálgattam. Kicsit zavart a kérdése, tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis rá fog kérdezni arra, ami a faluban történt én meg nem akarok neki hazudni, de az igazságot meg amúgy sem fogja elhinni. Kerülni akartam a témát, de mást nem tudtam volna felhozni, hogy akkor azzal majd eltereljem a gondolatait más irányba. Zöldjeimmel a lassan elsötétedő képernyőre meredtem, és ekkor felpillantás nélkül is éreztem ahogy a fiú felállt az ágyról. Nem akartam magunkat ilyen kellemetlen helyzetbe hozni, de amíg ő nem gondol vissza a dologra, addig ez csak bennem okozhat némi lelkiismeret furdalást.
- Nem kell elmenned - ismételtem meg magam felpillantva. Zétény a polcomnál járt, és éppen a könyveimet vizsgálgatta, amiből volt egy pár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rákérdezett. Szívem őrült ütemben kezdett el dobolni, azt hittem akkor és ott robban ki belőlem. Azt hittem a pillanatnyilag beállt csendben meghallja, mennyire zakatol bennem, így magam elé húztam a takaróm, hátha ezzel meg tudnám akadozni, hogy meghallja. Fejem tüntetőlegesen fordítottam az elsötétült képernyő felé, felhúzott térdeimre fektettem állam és úgy bámultam a laptopot. Percekig nem válaszoltam, csak hallgattam a könyvek lapjainak halk rezgését. Szinte komolyan láttam magam előtt Zétény bús arcát, ahogy kiejtette a szavakat. Szorosan lehunytam a szemem, élesen beszívtam a levegőt és végül feltekintve szipogtam egyet.
- Nem - mondtam semmi olyat, akartam még hozzátenni de végül ez lemaradt. Alsó ajkam beharapva tekintettem fel a fiúra. Szerettem volna többet mondani, de tudtam, hogy ezzel az egyik szóval is többet ártottam, mint használtam. Amikor láttam, hogy új könyvet vett le a polcról, újra lesütöttem a szemem. Amint kikapcsolt a gép, lassan lehajtottam a tetejét és a takaróm kezdtem el piszkálni. Olyan volt ez az egész helyzet, mintha minimum arról lett volna szó, hogy megcsalt valakivel... Úristen.
- Sétálunk egyet? - valahogy mindig nyugtatóan hatott rám, ha beszélgetés közben járhatott a lábam és nem kellett kínos csendben hallgatva egy bizonyos pontot néznem. Ott legalább tudok bámészkodni, és nem is kell a szoba fullasztó levegőjét szívni. Reménykedtem az igenlő válaszban, valójában most sokkal jobb lett volna mindkettőnknek, ha egy kicsit kiszellőztethettük volna a fejünket. Nekem legalábbis mindenképp használt volna, és azt hiszem benne is kavargott néhány ide nem illő gondolat. Főleg a válaszommal kapcsolatban. Biztos voltam benne, hogy érzett valamit, amit nem kellett volna. Tudom, hogy félreérthette volna. Tudom, hogy olyat érzett irántam, amit nem tudott letisztázni magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon jól tudtam, hogy sehova sem tudja rakni a válaszom, és abban sem biztos, hogy ez akkor most jónak vagy rossznak számít-e. Én sem tudtam. Csak ültem az ágyon, hallgattam a könyvek lapjainak halk sercegését és próbáltam nem arra gondolni, hogy ezzel az egy pici, halkan kiejtett szóval akkor most elrontottam mindent. Talán ezzel az egy szóval tönkretettem egy több hónapos, több éves barátságot. Bele sem mertem gondolni mi lesz ezek után velem, vele, velünk. Nem akartam elveszíteni, ugyanakkor azt sem szerettem volna, ha hamis ábrándokat kergetne, és beleélné magát egy olyan helyzetbe, amely amúgy sem jönne létre még hosszú idő után sem. Nem akartam, hogy azt higgye köztünk lehet bármi, mikor az előbb még olyan választ adtam a kérdésére, amely simán jelenthette azt is, hogy igen, szeretnék tőled többet a barátságon kívül, felejts el mindent és foglalkozz csak velem. De nem ezt jelentette. Nem akartam, hogy ezt jelentse. Hiába volt rellonos. Hiába volt a srác, akit először még utáltam. Hiába akartam többször is leüvölteni a fejét, mert annyira irritált. Hiába lett volna száz meg egy lehetősége megcsókolni. Hiába tudjuk mind ketten, hogy mit érez. Hiába a legjobb barátom.
Egy percig sem akartam tovább maradni a kelleténél a szobámban, így miután beleegyezett, lesétáltunk a lépcsőn és felöltöztünk. Valahogy jobban esett most a hideg levegő, mint a benti kellemes meleg, és mintha a családom is megérezte volna a bajt, senki sem bújt elő a kérdéseivel. Hagyták, hogy csendben elhagyjuk a házat és kilépjünk a csípős hidegbe. Kint mindenütt pocsolyák álltak, az eső azonban egy időre abbahagyta s úgy tűnt, hogy a szép szürke felhők is mintha kicsit visszahúzódnának. De most nem érdekeltek a szép felhők. Nem érdekeltek a különböző formát öltő víztócsák, sem pedig a virágszirmokon és leveleken ülő vízcseppek. A közeli fán tanyát vert és dalba fogó madárka sem keltette fel az érdeklődésem. Csak csendben lépdeltem Zétény mellett, míg lassan kiértünk az előkertünkből az útra. Picit intettem a fejemmel, hogy merre is haladjunk tovább, de a kérdésére nem válaszoltam. Hangtalanul lépdeltem, magas sarkúm, ami csak pár centi magas volt, kopogása hallatszott csak a kihalt utcán. Szerettem volna elmondani neki, hogy mennyire sajnálom azokat a dolgokat, amiket néha dühömben a fejéhez vágtam, és amikért igazából utólag már bocsánatot is kértem, hogy azt szeretném, hogy minden olyan legyen mint régen, mikor még meg tudtuk volna egymást fojtani egy kanál vízben. Akkor talán nem kerültem volna ilyen helyzetbe, és akkor talán most ő sem lenne itt azon gondolkozva, vajon miért nem válaszoltam már. Nem akartam. Nem tudtam. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene egy ilyen helyzetben mondani a másiknak. Igazából még abban sem voltam biztos, hogy ezek után még bármit is kellene mondanom. Hogy ezek után már csak búcsúzzak el tőle, sétáljak haza és felejtsem el, hogy bármi is történt köztünk. Hogy megcsókoltam. Hogy rákérdezett. Hogy nem válaszoltam neki. Hogy olyan helyzetbe hoztam magam, amilyenbe nem kellett volna. Hogy elmentem az iskolába, és tanulni kezdtem ott. Hogy mikor megkaptam tőle a levelet, én lementem a csárdába. Hogy milyen elutasítóan viselkedett, én mégis meghallgattam. És még akkor sem hagytam ott az italával együtt, mikor lehetőségem lett volna rá, mert olyan, számomra lekezelően beszélt velem. Hagytam, hogy megkedveltesse magát. Hogy tényleg megkedveltem. S most épp emiatt voltunk ilyen helyzetben…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarlak elveszíteni.
A szavai úgy visszhangoztak a fülemben, hogy azt hittem majdnem beleőrülök. Szívem a torkomban dobogott, ahogy begyorsított és elém került. Vártam. Kíváncsi voltam rá mi lesz a következő lépése, de közben meg nem akartam, hogy bármit is csináljon. Állhattunk volna ott egymás mellett, én a mellkasát nézem, ő pedig próbálkozik azzal, hogy felemeli a fejem. De nem tett semmit. Egyelőre. Nagyot nyelve próbáltam magamban megfogalmazni valami ide nem illő mondatot, aztán végül csak hagytam, hogy megemelje a fejem. Csillogó, kék szemeimet ráemeltem, arcomon tisztán látszódhatott a kétségbeesés és a szomorúság.
- Nem akartam ilyen helyzetbe kerülni – hangom elcsuklott, ahogy elfordítottam a fejem és a csuklóm kezdtem el nézni. Még az is jobb volt ennél. Hallottam a szavakat, amelyek csak jóval később jutottak el a tudatomig és észre sem vettem, hogy mikor hallgatott el. Egyszerűen nem voltam képes normálisan gondolkozni, és nem akartam, hogy tulajdonképpen egy vicc miatt ez legyen. Egy vicc. Nem volt más, mégis félre lehetett érteni, félreértette ő és én is. Néha még egy egyértelmű mozdulatot is félre lehet érteni, én viszont nem egy egyszerű mozdulatot tettem ott az utcán. Tökéletesen jól látszódhatott mindenki számára, nem csoda tehát a félreértés. De akkor miért éreztem ezt…?
- Te valószínűleg? – ujjaimmal végigszántottam a hajam, ahogy felemeltem a fejem, hogy újra Zétény szemeibe nézhessek. Nagyon reménykedtem a válaszában, közben meg nem is érdekelt annyira. Nem akartam hallani, amit mondott, nem akartam törődni a következményekkel, akkor és ott csak élni akartam. Nem tudom ez honnan jött, de hirtelen nagyon erős vágyat éreztem arra, hogy leugorjak valahonnan következmények nélkül. Csak zuhanni, miközben a föld egyre közelebb lesz hozzád, végül a levegőben tovább repülni. Gond nélkül. Mintha ezzel mindent meg lehetne oldani. Nem törődve az esetleges kérdésekkel, ujjaim az alkarjaira fonódtak, amitől bizonyára felém fordította az arcát. Pár másodpercig még picit oldalra döntött fejjel néztem a szemeit, majd áthidalva a köztünk lévő távolságot, megcsókoltam.
Zuhanni, és soha többé földet nem érni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annyira idegennek tűnt, mintha csak most futottunk volna össze az utcán és éppen azt próbálnánk meg kitalálni, hogy melyikünk mozduljon előbb és melyik irányba. Kicsit sem úgy álltunk ott, mint két tizenéves varázsló, akik azt sem tudják hányadán állnak nem csak egymással, de még magukkal sem. Én legalábbis nem tudtam. Egy pillanatra elbizonytalanodtam azt illetően, hogy jó ötlet volt-e sétálni menni és nem kellett volna akkor és ott elbúcsúzni Zéténytől, hogy menjen amerre csak akar, meg hogy majd az iskolában találkozunk. Akkor nem lett volna ez, és nem kellett volna a szemeit néznem. A szemeit, amiben nem volt más a fájdalmon kívül. Tisztán láttam. Valamiért szenvedett, valamit ki akart mondani. Aztán ki is mondta. Először nem akartam figyelni rá, nem akartam hallani a szavait, csak arra tudtam gondolni, hogy élni akarok. Hogy nincs már semmi kötöttség, itt nem bánthat senki, és talán még felelnem sem kell a tetteim következményivel. Először meg sem hallottam, hogy mit mondott. Csak utólag jutott el a tudatomig a dolog, amikor is egy pillanatra lefagyva hirtelen estem kétségbe. Legszívesebben üvölteni tudtam volna, megragadni a kabátját és megrázni azt kiabálva, hogy ez nem történhet meg. De képtelen voltam. Helyette csak közelebb hajoltam hozzá, ő pedig rögtön mozdult is. Éreztem, ahogy ujjai végigszánják a hajam, másik kezével megragadta a derekam. De ezekkel nem törődtem. Hozzásimultam, kiélveztem minden egyes pillanatot, hogy aztán szomorúan csillogó szemekkel tekintsek vissza rá. Nem hagyott szóhoz jutni. Mire felocsúdhattam volna, újra magához vont, most viszont nem csókoltam vissza. Kezeimet a mellkasához téve finoman eltoltam magamtól, homlokom az ujjperceimnek döntöttem.
- Ezt nem kellett volna – motyogtam magam elé, a fiú talán meg sem hallotta. Végül inkább csak megráztam a fejem, és eltoltam magamtól Zétényt. Karjaimat összefontam magam előtt, ahogy tágra nyílt szemekkel és beharapott ajakkal néztem rá állva a tekintetét.
- Azt hiszem jobb lenne, ha most elmennél…és egy ideig nem találkoznánk - idegesen hátráltam egy lépést, közben pedig már tudtam előre, hogy ezért még nagyon kapni fogok. Nem csak a lelkiismeretemtől, hanem az előttem állótól is. Az biztos, hogy ezek után egy ideig nem akarok a szemébe nézni, nem is tudnék. Ismét olyat tettem, amivel az ellenkezőjét bizonyítottam az érzéseimnek. Azt viszont nem tudtam volna neki ott elmondani, hogy én nem viszonozom az érzéseit. Nem tudtam volna újabb kést döfni a szívébe a többi mellé. Egyszerűen képtelen lettem volna együtt élni a tudattal, hogy Zétény miattam szenvedhetne. És sajnos fog is. Méghozzá nagyon sokat…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hirtelen rezzentem össze, ahogy az eddig még tűzben táncoló tenyerek összezárultak az ujjaimon. Talán még hátra is dőltem volna ijedtemben, ha nem láttam volna. De még így is felgyorsult a pulzusom. A szívem szinte a torkomban dobogott, ahogy vártam a perzselő forróságot, ami nem érkezett. Nem tudtam igazából, hogy mire kellene számítanom; a válasza is sokat sejtő volt, mégsem akartam a szavak mögé látni, hogy megértsem a valódi jelentését - már amennyiben volt. A suttogásától is a frász jött rám. Egy üres könyvtárban, ahol nem hallatszik más a könyvek lapjainak halk súrlódásán kívül, nem lenne ijesztő a suttogás? De, az lenne.
- Ijesztő vagy - súgtam vissza, amint elengedte a kezeimet. Zavartam húzódtam vissza, s a beálló csendben az ölbe ejtett és összefont ujjaimat kezdtem el fixírozni, mintha ezzel elkerülhettem volna a beszédet. Egy ideig pedig sikerült is, egyikünk sem szólt a másikhoz. Én többnyire kerültem azt is, hogy a fiúra nézzek és újra visszatértem a dolgozaton való merengéshez. Még az is sokkal jobb volt, mint csak ülni gondolatok nélkül, amik akár kicsit is az őrületbe kergethetnének.
- Lassan mennünk kellene - törtem meg végül én a csendet, és a rellonos szemeit keresve felálltam. A talárját még egyszer utoljára jobban magam köré vonva megvártam, amíg ő is hasonlóan cselekszik, aztán lassan elindultam kifelé a könyvtárból. Még bőven volt elintéznivaló dolgom, így semmi esetre sem mehettem vissza a Levitába. Szóval esélytelen volt, hogy útközben esetleg még egyszer felhozzam az elrontott vizsgakérdést. De talán Noel lesz olyan kedves és nem röhög körbe, mikor kiderül mennyi pontot vesztettem. Bízom benne. A könyvtár bejáratánál végül visszaadtam neki a talárt, és miután kicsit elidőztem a szemein, lefordultam és megkerestem a legrövidebb idő alatt teljesíthető dolgom. Még elég hosszú nap várt rám...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Norbi <3 és a Keresztgyerek
Smink és ruha

Napraforgónak, annak a Napraforgónak, akivel az első és egyetlen járőrözésünk során egy "csucsut" találtunk, gyereke lett. Na de Merlinnek hála nem igazi, hanem csak projektfeladat és azt is csak pár hónapra azt hiszem, de mégis lesokkolt mikor jött velem szemben a folyosón egy gyerekkel a kezében. Megállítottam, megkérdeztem? Dehoooogy. Aztán az is kiderült, hogy annak a gyereknek apja is van. Apjának pedig pont azt a Norbertet nevezte meg, akire kíváncsi voltam és kiültem az Eridon idénykezdő meccsére. És pont ez a Norbert lesz a párom a halloweeni bulin. Gondoljatok bele. Norbi, aki gyengélkedőre vitte az egyik játékosunkat. Neki most gyereke van. Meg Kamillának, aki úgy döntött járőrözés helyett leheveredik aludni picit és én leszek az alvómacija. Best parents ever. Szóval engedtem a csábításnak és beleegyeztem a dologba, hogy aztán egy életre megtanuljam: őrültekkel soha sehova.
Bőven kora délután volt még, mikor elkezdtem kisminkelni magam, el is pepecseltem vele jó sok ideig, de azt hiszem elég hatásos lett az eredmény. Már csak magamra kellett kapni a ruhát és... Norbi. Nem volt már más hátra, minthogy lesétáljak a nagyteremhez és hivatalosan is elkezdődjön a ma esti buli. Na de most tényleg. Erre nem számítottam. Erre komolyan nem számítottam. Olyan szinten ledöbbentem, mikor megláttam felém közeledni a majdnem két méter magas srácot kezében ráadásul a keresztfiammal (igen, ha már kérdőre vontam Kamillát, ezt is kikönyörögtem utána) , hogy azt hittem menten sírva fakadok. Igyekeztem jó arcot vágni a dologhoz, aztán végül csak kulturáltan kiröhögtem, majd óvatosan nehogy felébresszem, megsimogattam a kisfiú - nem Norbi - fejét, és bólintottam a kérdésére.
- Menjünk. Viszont... - kezdtem bele lassan, lopva a mestertanoncra pillantva. - biztos jó ötlet volt idehozni őt? Ha felébred és csupa vérrel, mumussal, halállal meg egyébbel találja szembe magát... Kamilla tudja?
Túljátszott keresztanyu ON.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Miután már csak egy állatkám maradt erre a tanévre, többet tudtam Frayec-kel foglalkozni, aki persze nagyon jó mókának tartotta, ha sártengerré változtathatta a szobámat - őszintén szólva fogalmam sincs hogy csinálta - vagy csak egyszerűen fogta magát és kikaparta a cserepekből a földet. Mert hát miért ne? Ezzel pedig nekem természetesen reggel kellett foglalkoznom, semmi esetre sem akartam arra hazaérni, hogy a növényeim egytől-egyig elhaláloztak, hála a rosszaságnak. Csak annyi szerencsém volt, hogy még időben összepakoltam az útra és nem aznap reggel kellett kapkolódni. Mielőtt még bármit újra feltúrhatott volna, ölbe kaptam Frayec-et és a cuccom magam mellett lebegtetve sétáltam le a csarnokba. Köszöntem Ádámnak és az ott leledző embereknek, aztán kicsit hátrébb álltam, hogy a maradék sarat is leszedjem a mancsairól.
Az állomásig főleg a raseket figyeltem, nehogy elmászkáljon valamerre és feltúrja a tisztást, tulajdonképpen még kapóra is jött, hogy senki sem akart zavarni. Nem tudtam volna beszélgetni is és még Frayec nyomait követni, aki egyelőre úgy tűnt jól fog viselkedni. Csendben baktatott mellettem az úton, én pedig olyannyira őt néztem, hogy szinte észre sem vettem amikor megérkeztünk a vonathoz. Továbbra is az állaton tartottam a szemem, felszálláskor pedig az elsők között voltam, és egy hátrébb elhelyezkedő fülkét választottam elkerülve ezzel minden lehetséges találkozást. Nem aludtam pár napja és ugye a folyton kikapart föld miatt is morcos voltam kicsit, ezért is akartam minél előbb egyedül maradni. A rasek persze rögtön elfoglalta a szemben lévő ülést, míg én a még szabadra csüccsentem fel, felhúztam a lábaim és előszedtem a magammal hozott könyvet. Nem is nagyon figyeltem, mit hoztam el Tildától, igazából úgyis mindegy volt. Pihenni a folyton mozgolódó Frayec-től úgysem fogok tudni, olvasni meg bármit szívesen olvasok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az üzenetet látva először, bevallom, nem tudtam mire gondoljak először. Az aláírásból rögtön levágtam, hogy ki küldte és meg is mosolyogtatott a dolog, elvégre nem hittem volna, hogy még ennyi idő után is emlékszik rá. Aztán tényleg eltöprengtem a dolgon, vajon mi is lehetett az ok, amiért megkaptam azt a levelet. A becenév után nem az volt az első gondolatom, amit még tavaly beszéltünk meg, illetve én beszéltem rá a kviddicsest, ő pedig belement egy olyan indokkal, hogy megkeres majd amint az ideje engedi. Azóta pedig sok idő telt el, és sok minden történt főleg velem az elmúlt időszakban, ami miatt örömmel mentem bele. Kellett egy kis nyugi.
- Soha ne mondd egy lánynak, hogy ne öltözzön ki - Semmi köszönés, semmi "jó látni téged" , durr rögtön bele a közepébe. Természetesen a belépés után rögtön hozzáigyekeztem, de helyet foglalás előtt azért ezt jobb volt tisztázni. Csak a reakciója után mosolyodtam el. - Egyébként szia. Jó újra látni.
Na, azért végül sikerült ezt is hozzátenni. Gyorsan ledobtam magam a vele szembeni székre, a kedvesen mosolyogó pincértől pedig kértem egy ásványvizet. Elvégre egyszer élünk, de akkor nagyon, nem igaz? Ahogy végignéztem Yaristán, talán a haján kívül semmiben sem változott. Ugyanaz a vidám tekintet, a gyönyörű kék szemek és a héja. Az biztos rajta marad még egy ideig, már ha rajtam múlik.
- Minek köszönhetem a kedves invitálást? - Valójában idejét sem tudtam már annak, mikor beszéltem vele legutóbb normálisan. Most már ismert kviddicses lett - eddig is az volt, csak na -, nekem pedig nem ilyen lazán kellene itt csevegnem vele, hanem hatalmasra nőtt csillogó szemekkel mellette a földön könyörögni egy autogramért, vagy még jobb; egy dedikált kvaffért. Kicsit meg is lepett, hogy egyik lány sem úszott már nyálban, mikor meglátta Yart belépni ide. Mert azért valljuk be, nem csak a kviddicses teljesítménye figyelemfelkeltő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista

Olyan furcsa volt így látni Yart, nem kék talárban, vagy pedig abban az öltözetben, amiket a játékvezetők szoktak hordani - igazából fogalmam sincs mit hordtak és hordanak még a mai napig, sajnálatos módon nincs alkalmam azt nézegetni, de hát biztos rajtuk is van valami, ami véd a gurkók ellen ha esetleg a bestiák játékosnak néznék őket. Mert megeshet, tuti.
- Nem hittem volna, hogy emlékszel még rá - Mosolyodtam el a koccintást követően. - Nem haragszom, akkor is mondtad a csúszást, számoltam vele, hogy nem rögtön másnap futunk össze.
Azzal viszont nem számoltam, hogy végül mégis sikerült sort kerítenie rá, és, habár nagyon örültem neki, kicsit nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Végtére is egy kviddicssztár ült velem szemben, minimum körbe kellett volna ugrálnom már az első perctől fogva, az viszont nekem kicsit furcsa lett volna. Még bőven levitásnak számított, mikor én idekerültem, és azt hiszem sosem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint egy sztárra. Mert persze, tehetséges, de nekem mindig is az a reszelt héja marad, akit sokszor kiidegeltem ezzel a becenévvel.
- Amint látod, még élek. A múltkori óta szerencsére elkerültek a gurkók, de nem tudok semmi biztosat mondani, lesz még meccsünk - Az ajkamba harapva nevettem fel, közben lopva azért az elém tett étlapra is pillantottam, elvégre közben azt is megkaptam. - Hogy jobb lettem-e, azt nem tudom. Igyekszem és próbálok száztíz százalékosan játszani, csak Dasha távozásával én lettem a kapitány és kicsit hirtelen szakadt a nyakamba minden. A méhek meg...azt inkább hagyjuk.
Mielőtt még jobban belemehettünk volna a dologba, megráztam a fejem és pár percig az étlapba temetkeztem. Semmiképp sem akartam erről a témáról beszélni, épp elég volt a bűntudat, ami belülről szép lassan szétmarcangolt. Beszélni viszont nem akartam vele. Nem tudtam, mit mondhattam volna neki. És azt hiszem nem telt még el elég idő, hogy kitombolhassa magát.
- Na, de mesélj, veled mi újság? Csodálkozom, hogy nem toporog már itt húsz lány aláírásért könyörögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista

A kezdetekben még bennem lévő rossz érzés lassanként eltűnt, főleg mikor a kviddics került szóba.
- Mindketten elmentek a suliból - Utóbbi elég rég tűnt már el a kastélyból, míg előbbi mostanában. Érthető tehát, hogy Yar miért nem látta a szöszit a meccseken.
- Naa, akkor nem vagyok egyedül. De jó. Pedig már kezdtem aggódni, hogy csak engem sikerül nekik mindig megtalálniuk - Én igazából már annak is örültem volna, ha az ellenfél térfelén marad mindkét gurkó, és nem minket támad be. Egyikünket se. Az a legrosszabb, mikor látod magad felé repülni, és tudod, hogy senki sincs aki megmenthetne. Olyankor próbálkozol te, de az esetek többségében a gyógyítónál végzed. Én pedig már túl sokszor kerültem fel a gyengélkedőre ilyen-olyan esetek miatt, így bizonyára nem csak én vagyok az egyetlen, aki azt várja, hogy ez befejeződjön. Közben sikerült választani is, egy sima, hétköznapi sonkás-kukoricás pizza mellett tettem le a voksom, és miután elvitték az étlapokat, tudtam újra Yaristára figyelni. Aki közben még a rajongós kérdésemre is megadta a választ.
- Ahhoz képest, hogy nem bírod a tömeget, százak előtt játszol a pályán...Egyébként én is így vagyok vele - Kicsit ellentmondást éreztem nem csak az ő, de az én szavaimban is. Sok szép helyre meg én is nagyon szívesen járnék, de közben biztos hiányozna a kastély, az ismerős folyosók és az oly jól ismert kviddicspálya, a szurkolói páholyról nem is beszélve. Meg sem tudnám számolni, hányszor mentem ki megnézni egy meccset, na meg szurkolni valakinek.
- Öööö úgy volt? - Emeltem fel tekintetem az elém rakott pizzáról, aztán hunyorogva gondolkodni kezdtem. Tényleg erről volt szó, vagy összekevert valakivel? Egy másik Izabellával. Meglehet.
- Köszönöm, viszont. Izgalmas? Az van bőven. Majdnem betörtek hozzánk, aztán beáztunk, és jó sok időbe telt visszaállítani mindent, Dol elment a suliból, ezáltal Tilda lett a házvezető, Warren prof pedig a helyettese. Eddig sem voltunk valami nagy bajkeverők, de azt hiszem ilyen helyettessel a nyakunkon kétszer is meggondolja magát minden kék. Na meg persze én is nagyon szívesen büntetek - Angyali mosolyt varázsoltam az arcomra, közben visszapillantottam az elém helyezett ételre és rögtön megjött az étvágyam. Szinte hallottam a gyomrom korgását, ahogy elkezdtem felszelni a pizzát. Szinte.
- Na és a csapattal mi újság? Nyeritek a meccseket? - Maradjunk akkor már a kviddicsnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista   

Valóban jó játékosok voltak és kár, hogy elmentek, de még mindig lehet abban reménykedni, hogy egy idő után majd visszajönnek és minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Ez csak egy kis útkeresés, és egyszer minden a régi lesz.
- Nocsak, valaki milyen gurkószakértő lett - Mosolyodtam el a szavait hallgatva. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Yart is hasonló módon hozzám, többször is megtalálták volna a kelleténél sok bosszús pillanatot okozva neki ezzel. Az elgondolkozott arcát látva is megbizonyosodtam benne, hogy tényleg lehet valami abban, amit az előbb kiokoskodtam. Valamennyire biztos igazam volt.
- Ne kiabáld el, még bármi megtörténhet. Ez Bogolyfalva - Csóváltam a fejem halvány mosollyal az arcomon, pedig teljesen komolyan gondoltam amit mondtam. Itt olyan dolgok történtek és fognak még történni, amikről sokan csak hallani fognak, de az sem biztos, hogy el tudják ezt hinni majd. Vagy csak kimarad az életükből és soha nem is értesülnek róla. Persze ez így elég erős kifejezés, de mondom, ez Bogolyfalva. Itt minden megtörténhet.
- Én nem fogok ellene kézzel-lábbal tiltakozni, hidd el. A nővérem amúgy is odavan érted.. - Nevetve ráztam a fejem, ahogy eszembe jutott Vivien arca, mikor megtudta, hogy én ismerem Yart, sőt mi több, háztársam is volt. Azt hittem ott fog elájulni a konyha kellős közepén, de csak sikított egyet és elrohant valami barátnőjéhez. Azt hiszem ezek után sosem fogom megérteni a nővérem.
- Igen, ő az és néha nagyon ijesztően tud nézni, én legalábbis meg szoktam ijedni a szemeitől. Húú, várj csak, ilyen nagy bajkeverő voltál? Nem is tudnám elképzelni rólad - Húztam fel a szemöldököm felpillantva a pizzából, mikor tudatosult bennem, mit is mondott Yar. Ő, mint a prefektusok elől menekülő; ő, mint a berendezésrongáló; ő, mint a főkolompos? Egyszerűen sehogy sem tudtam elképzelni.
- Mindenképp - Hálásan pislogtam rá, majd egy pillanatra az éppen kinyíló ajtó felé fordultam. Aztán rögtön vissza a pizzához és újra enni kezdtem. Egészen addig csendben táplálkoztam, míg szóba nem került a végzős vizsga, ezzel együtt pedig majdnem meg is akadt a torkomon a falat. Szerencsére volt még bennem annyi, hogy nem kezdtem el fuldokolni az étterem kellős közepén, csak egy halk torokköszörülés után lenyeltem. A biztonság kedvéért pedig a poharam is a számhoz került.
- Ne is mondd. Amikor csak az év végére gondolok, tisztára rágörcsölök a dologra, remegni kezd kezem, lábam, és elég nehezen tudom megnyugtatni magam. Ne tudd meg mennyire félek a vizsgától - Egyelőre még nem kezdtem el tanulni rá, de egy vagy másfél hónap múlva biztos már a könyveket fogom bújni, néha benézek majd a szerkesztőségbe, meg edzés lesz a gyerekeknek, és ennyi. Átváltozom antiszoc Izába és morogni fogok, ha valaki megzavar tanulás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista

Elmosolyodtam Yarista gurkós megjegyzésére, de többet nem kívántam ehhez hozzászólni. Addig én is tökre elvoltam, amíg engem nem találtak meg, de hát a tavalyi idényben is elég sokszor sérültem, talán túl sokat is, pedig azért valljuk be, nem igazán tartózkodtam a pálya azon részein, ahol gyakori lehetett volna a sérülés. Egyelőre viszont még éltem, és ez volt a legfontosabb.
- Biztos nagyon sok lány örülne, ha ideköltöznél - Mosolyogtam ismételten Vivienre gondolva. Komolyan, ha a nővérem ezt megtudja, azt hiszem többet békén sem hagy addig, míg minimum egy Vivien-Yarista találkát össze nem hozok. Értem én, hogy nagyon szereti Yart, meg csodálja és így tovább, de kicsit már betegesnek tartom a rajongását. Mondom ezt én, igen.
- Cssss, ne leplezz le.... én vagyok a legnagyobb rajongód, csak tudod, ezt titokban kell tartani - Forgattam a szemem mosolyogva. Egészen furcsa volt erről beszélgetni, mert még mindig nem tudtam elsiklani azon tény felett, hogy a velem szemben ülő kviddicssztár valójában a háztársam volt. Igen, ez a legfontosabb. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, mint ahogy általában az ember tenné.
- A tudat, hogy esetleg ezen az említésen múlt volna egy híres kviddicses a családunkba csábítása, hát... elszomorít. Komolyan nem tudom miért nem meséltem róla sosem. Pedig biztos élveznéd a társaságát, igazi kis stréber, ha a sportról van szó - Azt viszont már nem említettem meg, hogy a balesete óta semmit sem sportol, inkább tanul, dolgozik és a jövőjére koncentrál. Emiatt is találkozom vele elég keveset, na meg azért, mert az életem nagy részét ebben az iskolában töltöttem és nem sok lehetőségem akadt, hogy utazgassak haza meg vissza. Inkább maradtam itt, és törődtem a méhecskékkel.
Egy kicsit sem hittem Yar ártatlan ábrázatának, de csak egy mosolygós bólintással ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy egy ideig rellonos volt, aki pedig onnan kiszabadul, az hát..nos igen. Biztos voltak balhéi, de hát kinek nem?
- Ugyan - Legyintettem a ki okosabb témára, biztos rá is büszkék voltak otthon, de nem csak a kviddics miatt. Elvégre elvégezte a sulit, meg minden.
Erre kaptam egy olyan kérdést, amire azt sem tudjam köpjem-e vagy nyeljem a választ. Csak rázni tudtam a fejem, majd találomra kiböktem valamit.
- Fehér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én soha - csóváltam a fejem nevetve egy kis tettetett sértődöttséggel, hogy hát miért is feltételezett ő rólam ilyesmit? Csak egy egyszerű mondatot ejtettem ki a számon, amit teljesen jogosan félre lehetett érteni csak úgy, mint Yarét. De hát ilyen az élet, általában az emberek mindig mindent félreértenek, és sokszor észre sem veszik, ha valami butaságot mondtak. Velem is előfordult már, hogy csak néztek rám és bevallom nem volt kellemes értetlenül visszapislogni rájuk.
- Ó, hát még nem késő. Idehívhatom, ha akarsz egy instant nyáltengerben úszkálni, meg három órán keresztül arról mesélni, milyen volt mikor megnyertétek az első meccsed - bájosan mosolyogva ecseteltem nagyvonalúan a nővérem első reakcióját. Merthogy ez csak a kezdet lenne, ezek után jönne még csak a kviddicses élete, amiről szó szerint mindent tudni akarna. Az utolsó betűig el kell mesélni és még azzal sem lenne elégedett. Összeráncolt homlokkal jelentené ki, hogy valamit biztos kihagyott, kezdje elölről. Olyan biztos ez, mint hogy ott ültem Yarral szemben. Eléggé jól ismertem a testvéremet, így nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit hagyott ki az exlevitás. Örülhet, hogy megúszta.
- Milyen aranyos! - lelkesültem fel, mikor a pincér lerakta elém a fehér dínót. Közelebb hajoltam hozzá, hogy meg tudjam nézni minden egyes testrészét és kiderítsem él-e vagy csak sima csokiból készült, amikor Yar megmozdult előttem. Hirtelen kaptam fel a fejem és néztem végig, ahogy a saját kis dínója bevonult az elénk rakott ringbe, ahova a sajátomat is kellene küldenem. Kis fáziskéséssel intettem a pálcámmal, hogy benoszogassam a picurkát. Igazából nem tudom mit vártam. Az egyik pillanatban még a fanatikus nővéremről beszélgettünk, a másikban pedig már átélhettem, na jó csak végignézhettem egy dínóküzdelmet, amit sajnálatos módon az exlevitás nyert meg. Közelebb dőltem az asztalhoz, hogy minél jobban lássam ami ott történik, és magamban megállapítottam, már megérte eljönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Természetesen megígértem, hogy megnézem Kamillát a végzős bálon, mert valamit táncolni fog vagy mi a szösz. Nem árult el többet a produkcióról, akármennyire is faggattam. A hatvanadik baglyom után tutira elküldött volna már a francba, hogy hagyjam békén és maradjak csöndben a Levitában, de nem tudtam leszállni a témáról. Érdekelt, és zavart is, hogy nem mondott többet. Ennek ellenére türelmesen -már amennyire- kivártam a bál idejét, és több szárnyast sem küldtem Kamilla arcába. Ezért egyébként minden bagoly és maga Kamilla is hálás lehet nekem! Megkíméltem néhány kínos perctől.
A színjátszó produkcióit a többiektől hátrébb néztem végig, többnyire rájuk figyeltem, fél szemmel azonban Napraforgót kerestem a tömegben. Kizárt, hogy én ezek után lemaradjak az előadásáról, és hacsak nem szállt be háttérmunkásként Alíz és Leen színjátékába, akkor hamarosan elő kell állnia. Én pedig már türelmetlenül vártam, hogy elérkezzen ez a pillanat, amikor a szőkeség színpadra lép. S mintha csak a fentiek meghallgatták volna türelmetlen kérésem, Martin felkonferált egy újabb csapatot, én pedig közelebb merészkedtem a tömeghez, hátha megpillantom a lánykát is. Az első, akit kiszúrtam mégis a hatalmas Norbi volt, őt pedig még azóta sem kaptam el a kviddics miatt - de mindegy, mert Kamillát is sikerült észrevennem mellette táncolni. Iszonyat jók voltak, büszkék lehetnek magukra.
Az előadásuk után már épp elhatároztam volna, hogy megkeresem Napraforgót és ezt el is mondom nekik, mikor Norbi jelent meg előttem. Akaratlanul is elmosolyodtam ahogy köszönés nélkül vágott bele a beszédbe. Félelmetes, de aranyos.
- Talán legilimentor vagy? - billentettem oldalra a fejem a többiekkel nem is törődve. Kamillát meg tudom keresni máskor is, tuti biztos hiányoznak már neki a baglyaim meg a leveleim. Veszek majd neki egy dobozt, amiben tárolhatja az eddig kapottakat. Hacsak el nem égette még őket. - Te sem panaszkodhatsz.
Elfogadva a felém nyújtott kart léptem hozzá közelebb, kisimítva szememből egy göndör tincset. Na most tudni kell rólam, hogy magas vagyok, de Norbi mellett még én is törpének éreztem magam és már kezdtem megbánni, hogy nem húztam mégis magasabb sarkú cipőt a mostaninál. Végül is, ez csak négy centit dobott rajtam, de hát akkor is. Mondd, miért nőttél ekkorára...?!
- Kitől hallottad és mikor? Egyébként igen, van projektbaba. De ne tudd meg milyen borzalmas volt az első pár nap. Szerintem ha Barbi hatszor magyarázza, akkor sem rögzül a fejecskéjében, hogy a gyereket nem a lábánál fogva szállítjuk az anyjához - csóváltam meg a fejem még közelebb lépve Norbihoz, elkerülve ezzel azt, hogy nekem jöjjön valamelyik diák és még neki álljon feljebb, aztán gondolva egyet nyakon öntsön valamivel. Köszönöm, nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tökéletesen jól látszott a pír az arcomon, mikor kiejtette a szavakat a száján. Nem igazán voltam hozzászokva a bókokhoz, ahhoz meg pláne nem, ha azokat a bókokat én kaptam. Azt sem lehetne mondhatni, hogy rosszul esett, mégis olyan furcsán hatott, ezt pedig a rózsaszínes-pirosas arcszínem is bizonyíthatja.
- A csillagok ragyognak, nem én - mutattam fel az elvarázsolt mennyezetre, ahol pont meg is pillantottam egy hullócsillagot. Ilyen az én szerencsém. - Nézd!
Igyekeztem Norbi figyelmét is felhívni, hátha neki is lesz olyan szerencséje és meglát egyet, még kívánni is tud. Az már más kérdés, hogy ő hisz-e ebben vagy sem, mindenesetre jó lenne, ha látna egyet. Úgy nem lenne teljes az estéje, és ezt a lelke mélyén ő is tudhatta, ha felnézett a mennyezetre.
- Mert te... - normálisabb vagy, akartam mondani - .. felelősségtudatosabb vagy.
Már csak visszaemlékezve arra, hogy mit éreztem mikor Mihael előtt kinyílt az ajtó, és megláttam a kezében a gyereket...fejjel lefelé! Fejjel lefelé! Idegbajt kaptam, de tényleg. Öt másodperc alatt. Remélhetőleg Kamilla nem élt át semmi ehhez hasonlót, mert nem kívánom neki. Őszintén szólva egyik nőnek sem kívánom ezt.
A vállamra nehezedő kezet kivételesen nem söpörtem le magamról, egészen addig megtűröm amíg segít nekem közlekedni ebben a roppant mód forgalmas teremben. Talán még a halloweeni bulin sem voltak ennyien, meglepő, ott is Norbi funkcionált partneremként. Habár akkor nála volt a gyereke is, most meg mindketten lepasszoltuk a másiknak. És mint végszóra, belém hasított egy szörnyű gondolat: mi van, ha Mihael épp most lógatja ki az ablakon a picit, csak hogy maradjon már csendben? Mi van, ha...
- Mihaelt is leütöd, ha kettő helyett egy kézzel kapom meg a kisfiút? - ártatlanul pislogtam Norbira igyekezvén nem lemaradni tőle, mielőtt még az általa megtisztított út újra bepiszkolódik. Na, nem mintha a keze annyira el akart volna engedni maga mellől.
- Egyébként honnan jött az ötlet, hogy gyereket vállalsz? Még, ha csak projektbabát is. Ne érts félre, de azok után, amit a kviddicspályán művelni szoktál, nem gondoltam volna ezt rólad - hoppá, megérkeztünk. Most végre majd kérdőre vonhatom, kedves Norbert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Eléggé nyúzott voltam egész nap, pedig nagyon is jól aludtam az éjjel, nem is értem miért... Szóval miután sikerült visszajutnom a Levitába, egy ideig csak ültem az ágyamon és bámultam ki a fejemből, próbáltam kitalálni, hogy mi lesz ezután. Térdeimet átkaroltam, hátam a hideg falnak feszült, ahogy gondolkoztam a továbbiakon. Végül úgy döntöttem, hogy most már úgy sem tudnék ezen változtatni, felesleges azon rágódnom, mi történt.
Még lementem ebédelni, utána pedig sétálni indultam a kastélyban. Olyan jó volt már végre visszatérni ide, hiányzott minden egyes folyosó, a termek, a Levita, a megszokott környezet. Nem nagyon szerettem innen kiszakadni, jó volt a svéd iskola, de most már inkább maradnék itt. Semmi sem jobb annál, mint mikor az anyanyelveden szólalhatsz meg, és mikor tudod, hogy merre kell menned, ha meg akarsz reggelizni. Voltak ebből gondjaim, főleg az elején, és kicsit rossz érzés volt éhesen bolyongani tíz percig a másik kastélyban.
Egyébként nem is volt célom. Fogalmam sincs hova akartam menni, csak szépen lassan tettem egymás után a lábaimat, fejem kicsit lejjebb hajtottam, szőke hajam az arcomba hullott. Nem akartam egyelőre benyitni sehova, csak élveztem a megszokott hosszú folyosókat, a festmények morgolódását, hogy nem tudnak pihenni ettől a sok gyerektől, egy-kettő meg is mosolyogtatott. Hiába, mindenhol jó, de legjobb a második otthonodban. Végül mégis megálltam az egyik ajtó előtt, aminek kilincsét rögtön le is nyomtam, hogy beléphessek a szobába. A társalgót rögtön felismertem, habár nem volt benne egy társalogni sem kívánó diák, ezt először kicsit furcsának tartottam. Aztán csak vállat vontam, becsuktam az ajtót és az egyik messzebb álló kanapéra dobtam le magam. Lerúgtam a cipőm, felpakoltam lábaimat a puha anyagra és lejjebb csúszva elterültem rajta. Tudtam, hogy hamarosan valaki úgyis meg fog jelenni, hisz ez mégis egy közkedvelt helyiség volt, addig is viszont csak lehunyt szemekkel idéztem fel a múlt éjszakát, ami ismételten azt eredményezte, hogy belepirultam már a gondolatba is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Ahogy megjósoltam, valaki már nyitotta is ki az ajtót. Nem néztem fel, igazából nem is nagyon érdekelt, hogy ki jött be, majd úgyis el fog menni. Szándékomban állt hallgatni, és úgy tenni, mint aki jó mélyen alszik, álmaiban pedig egy teljesen más helyen jár - ami nem Svédország. Szóval én ugye úgy gondoltam, hogy az idegen majd szépen el fog innen menni és békén hagy, vissza tudok térni eredeti elfoglaltságomhoz, de nem így lett. Lépteket hallottam, egyre közelebb ért hozzám, és mikor már úgy döntöttem volna, hogy akkor én kinyitom a szemem megnézni kinek állt szándékában zaklatni, az idegen megszólalt. Én meg reflexből csaptam hátra a combja felé és elröhögtem magam.
- A hangodból ítélve te sem vagy valami kipihent. Hosszú volt az éjszaka? - végre kinyitottam a szemeim épp akkor, mikor Zétény az egyik párnáért nyúlt. Arcomra gúnyos mosoly kúszott fel abban a pillanatban, hogy kiejtettem számon a kérdést, lábaimmal arrébb húzódtam, hogy fel tudja venni a párnát. Eszem ágában sem volt felülni, hogy ő is odaférjen a kanapéra, meg hát körülöttünk állt még vagy három, de neki feltétlen a földre kellett feküdnie. Mondjuk nekem mindegy, én elvoltam ott a kényelmes heverőn.
- Nem is a barátom - húztam össze magam, már amennyire fekvő helyzetben az ember képes összehúzni magát. Jobb kezem a homlokomra támasztottam, és tüntetőlegesen a plafont kezdtem el bámulni. Azon tűnődtem, hogy tudnám elmagyarázni Zéténynek, hogy Adriannal nincs köztünk semmi, csak sokat ivott, nekem az az egy pohár is megártott, és mivel vele jöttem, vele is mentem. Meg megcsókolt. Ennyi. Csak ezt az én drágalátos barátom sosem hinné el nekem, ha így adnám be neki, szóval kellett egy B-terv is.
- Nincs mit mesélnem - tártam szét karjaim fekve, aztán jobb kezem ismét a homlokomra került. - Elhívott, én beleegyeztem, ittunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Nem tudom mit kellene mesélnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Nem hitt nekem. Hát természetesen miért is hitt volna nekem, elvégre nem én voltam a legjobb barátja, akinek még akkor is hiszünk, amikor amúgy nem. De, jó, igazat adtam neki abban, hogy tényleg nem volt ez rám jellemző, és meglephette volna, de hát ki kérem magamnak, ő meg hirtelen eljegyzést csinált a buli elején...! Az elején! Nem is a közepe felé, vagy mikor már kicsit többet ittak, nem, ő józan fejjel térdelt le és tette fel a nagy kérdést, ami még úgy nem is lenne baj, csak... neki már van menyasszonya. Meg hát nekem nem is szólt róla!
- Sokat ivott - rendeztem le ennyivel azt a részt, amelyben kitért arra, mit műveltünk a buli vége felé. Persze, nagyon is tisztában voltam vele, hogy látta mit csináltunk Adriannal, főleg az italos asztalnál ácsorogtunk, az meg elég közel volt a kanapéhoz, amin meg ők ültek. Tudtam nagyon jól, hogy néha odanézett, úgysem bírta volna ki. És akkor így én is felhozhattam volna neki a lánykérést, meg hogy be sem avatott a tervébe, hogy jól a szemére vethessem milyen hülyeségre készült. Elvégre neki mégiscsak ott volt Lyra, még akkor is, ha ki tudja hogyan álltak abban a pillanatban.
- Mi nem látszott úgy rajta? - visszanéztem Zétényre, tekintetemmel az övét kerestem, hogy mocskos módon, de azt használjam zsarolásként, amit úgy szeret: zöld szemeimet. Nem volt valami szép dolog, de ha van valami, aminek ez a gyerek nem tud ellenállni, az a szépség. És én egoista módon próbáltam kihasználni mindazt, amit abban a pillanatban ott ki tudtam használni. Magától amúgy sem folytatta volna a gondolatmenetét, engem viszont eléggé kíváncsivá tett, és tudni akartam mindent arról, mit gondol Adrianról.
- Miért gondolod, hogy melléd kerülök? A levitásokat felülre rakják, az első sorba, hogy mindenki lássa kik teljesítettek idén is a legjobban - csak mosolyogni tudtam azon, amit mondott, természetesen nem vettem komolyan. Nekem teljesen mindegy volt, hogy ki mellé raknak, csak sikerüljön a VAV, és mehessek tovább mestertanoncnak. Apropó, mestertanonc. - Maradsz továbbképzésen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Drága Becca
- Sári sírni fog

Csak egy nyugodt napot akartam a vizsgaidőszak nem teljesen közepén, lehetőség szerint egyedül a faluban. Látni sem akartam a jegyzetekkel és könyvekkel elárasztott szobámat, de még a klubhelyiségben sem volt maradásom. Nem szó szerint, de egymás hegyén-hátán csak tanuló levitásokat láttam, lehet a felét beképzeltem. De attól még ott voltak, és nekem ez nagyon nem tetszett. A faluban meg szinte alig volt pár ember, jó döntésnek tűnt lejönni. Sétálgattam egy kicsit a fő utcán, kezeim a zsebembe dugtam, hogy az ujjaim azért ne fagyjanak és majd törjenek le, nézegettem a kirakatokat. Egy idő után aztán kezdtem fázni, legközelebb meg a cukrászda volt. Nem is gondolkoztam túl sokat, rögtön bementem és kértem egy jó meleg teát, elmondásuk szerint az volt a legjobb. Hát rögtön ki akartam deríteni, hogy mennyire mondtak igazat, lecsüccsentem az egyik hátrébb lévő asztalhoz. Kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam a teámat. Ahelyett azonban, hogy megérkezett volna a forró italom, konkrétan (jó, annyira komolyan nem) kivágódott a cukrászda ajtaja, és mint valami Hidra, úgy állt az ajtóban Becca. Már csak a kígyók hiányoztak a hajából...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Mint úgy mindig, most is sikeresen elértem a célom szemeimmel, és nem is volt több dolgom vele, mint figyelni a szavaira. Persze, ő is megjegyezte, hogy ez mennyire övön aluli volt, még úgy is, hogy csak burkoltan célzott rá, de láttam a szemeiben, hogy azért élvezte egy kicsit. Én is élveztem, mint mindig, amikor így kellett valamit kiszednem belőle, mert magától persze, hogy nem mondta volna el. De nem értettem, hogy miért nem. Nem szokásom kifecsegni másoknak ilyeneket, az meg megint egy másik, hogy nem is tudnám kinek kifecsegni. Nem, mintha nem lenne pár diák, akik lesik Zétény minden lépését és tudni akarnak minden egyes pillanatról az életében, de akkor sem én lettem volna az informátoruk.
- Honnan tudod, hogy nem pofoztam meg? - kérdőn fordultam felé, tényleg érdekelt a reakciója. Ők előbb leléptek, mint mi, és ehhez még az is hozzátartozik, hogy miután mi elhagytuk a termet, senki sem -Zétény meg pláne nem- látott minket onnan, azt sem, hogy merre mentünk. Az ő válasza ettől függetlenül nagyon is érdekelt, hisz utána még ezer meg egy alkalmam lett volna rá, hogy pirossá varázsoljam az arca valamelyik felét, Adrian ne csak a kék felsőtestével villogjon.
- Ne kiabáld el, és különben is. Mi még így is nyertesek vagyunk, nem tudtad, hogy mi írjuk idén is a legtöbb kiválót? - nem, a visszavágás egyértelműen nem volt az erősségem, és ezt most a rellonos is első kézből megtapasztalhatta. Én inkább az a párnákkal támadó fajta voltam, meg most már inkább az elemi mágiára koncentráltam, mint a vizsgákra. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem hajtottam annyira a legjobb eredményre, de akkor sem kaptam idegbajt, mikor elfogadható vagy várakozáson felüli lett egy-egy vizsgám. Azt hiszem kezdtem felnőni, és komolyabb dolgokkal foglalkozni.
- Maradok kviddics szakon, ha felvesznek. Meg gondolkoztam a pszichológiában és a gyógyításban, de hármat egyszerre nem akarok, meg szerintem nem is lehetne, lassan döntenem kéne a kettő között. Csak nem tudom melyiket szeretném jobban csinálni - ülő helyzetbe tornáztam magam, helyet adva ezzel a rellonosnak is a kanapén. Jobb lábam felhúztam, átkaroltam a kezemmel, állam a térdemre hajtottam. Zöld szemeim ismét ráemeltem, kerestem a tekintetét, hogy amint megtalálom, visszatérhessek ahhoz a kérdéshez, ami annyira foglalkoztatott.
- Tényleg megkérted Anne kezét? - ez egy nagyon is fontos kérdés volt, elvégre ő már vőlegény, még akkor is, ha a menyasszonyával nem állnak túl jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Gyorsítok kicsit amúgy is gyors lépteimen, hogy előbb a megbeszélt helyre érjek. Már így is késésben vagyok, természetesen ismét Frayec miatt, akinek megint most jutott eszébe kitúrni a szobám és a klubhelyiség összes növényét a cserepéből, és mivel a házban rajtam kívül másnak nincs folyton ásni kívánó varázslénye, kicsit nehézkes lenne másra fogni a dolgot. Meg amúgy is, vannak dolgok, amiket meg kell próbálni korrigálni, de a rasek nevelés nem ilyen. Ez egy lehetetlennek tűnő feladat, amin már lassan egy éve próbálok valahogy túljutni, de hát csak nem sikerül. Kezdem egész egyszerűen feladni a dolgot, és úgy tenni, mintha Frayec nem tenne a nap minden percében valami butaságot, ami miatt nekem kell felelnem majd utána.
Egyébként egy percre sem lehet szinte magára hagyni akkor, ha tudja, hogy nincsen órám. Fogalmam sincs, honnan érzi meg, hogy mikor van vége ilyen értelemben a napomnak, Ádám valamiről elfelejtett tájékoztatni vele kapcsolatban, vagy én nem tudom, de amint utolsó óra után visszatérek a szobámba, és ő meglát, úgy csimpaszkodik rá a lábamra, mintha három évre tűntem volna el, és őt nem vittem volna magammal. Néha már olyan, mint egy nagyon nagyon rossz gyerek, akivel nem lehet mit kezdeni, mert ha arrébb rakod, már elkezd bömbölni és a szomszéd csak jön, te meg nem tudsz mit kezdeni a bosszús arcával. Csak ebben az esetben Frayec nem bömböl, hanem virágokat túr ki a helyükről. Pompás.
Ahogy meglátom a réten várakozó alakot, és a mellette nem mellesleg nagyon könnyen kiszúrható elementált, már szinte futni kezdek. Mellettem -mily meglepő!- Frayec ugrál, igyekszik felvenni az egyre gyorsuló tempómat, és miután ez nem igazán sikerül neki, egész egyszerűen úgy dönt, hogy a lábamra ugrik és majd én elszállítom oda, ahova megyünk. Már majdnem felkiáltanék az ijedtségtől, le is lassítok ezzel egyetemben, amikor a rasek meggondolja magát, és a pillanatnyi figyelmetlenségem kihasználva leugrik rólam, majd futni kezd Branék felé. Erre én már csak legyinteni tudok, aztán felgyorsítok újra, hogy én is elérjem végre a célom. Mire odaérek, a varázslény már a háztársam lába mellett ül, és úgy pislog fel rá, mintha rajtam kívül nem találkozott volna még fehér emberrel.
- Szia...sztok! - köszönök nem is kicsit kifulladva, most pedig még az sem segít, hogy egy ennyi táv lesétálása az átlagosnál is gyorsabban meg se kellene, hogy kottyanjon a kviddics miatt, de mégis elfáradtam kicsit. Amíg mély levegőt veszek és igyekszem kifújni magam, addig jól meg is nézem magamnak a Bran mellett elterülő hatalmas kutyaszerű lényt. - Elnézést a késésért, az ifjúúr nem volt hajlandó a kastélyban maradni, és úgy döntött saját magának játszótérré változtatja a klubhelyiségünket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kicsit zavart, hogy nem sikerült időben elindulnom a rétre, mert még a klubhelyiségünket is tisztává kellett varázsolnom, amit ugyan megoldok pár pálcaintéssel, de az is időbe telik, míg végigjárom a termet, és megnézem, mindenhol sikerült-e elérnem a kívánt hatást. Néha nagyon tud zavarni ez a dolog, pedig tudtam, hogy mit vállalok. Legalábbis sejtettem, hogy milyen következményei lehetnek ennek a dolognak.
De végül csak kiérek a rétre, ahol Bran vár minket, meg a türelmetlen elementálja. Ámulatba ejt az állat rögtön az első pillanatban, és még akkor is csak bámulom távolodó alakját, mikor kiskutya módjára pattan a vízlabda után. Természetemből adódóan nem is lehetne más a reakcióm a hatalmas kutyaszerű lény láttán. Aztán visszafordulok Branhoz, aki közben megismerkedett a kíváncsi rasekkal is.
- Ó, hát nem is tudom... Magamhoz képest elég profin tudok már alakokat formázni a földből, a többivel annyira még nem is próbálkoztam, inkább erre koncentráltam, hogy ez sikerüljön - bólintok egyet a mondataim végén, ezzel próbálom alátámasztani az állításaim. Frayec eközben megint akcióba lendül, közelebb merészkedik Brandonhoz ismerkedés céljából. Mozdulataiban nincs semmi fenyegető, én mégis rajta tartom a szemem, hátha tesz valami nyugtalanítót. Arra végképp semmi szükségem nem lenne, hogy mindezek után még rámásszon Branra.
- Amennyiben viszont nagyon ragaszkodsz hozzá, megpróbálkozhatok mással is, szakadékot elvileg nem tudok csinálni, szóval nem lesz bajotok - bár semmit sem tudok garantálni, akarhatnám még hozzátenni, de végül csendben maradok. Fél szemem továbbra is az állaton tartom, közben várom Brandon válaszát, és Freyja érkezését. Egyébként még mindig nem tudok túllépni azon, hogy mennyire fenséges az elementál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A szokásos járőrözés. A prefektusi jelvényem már taláromra helyezve, és ezen az estén sem hagy cserben elmaradhatatlan társam, Frayec. A kis rasek olyan élvezettel követ esténként a folyosókra, mintha tényleg ő is részese lehetne ennek a dolognak, a jelenléte ugyanúgy számítana, mint az enyém. Azt ugyan nem tudom, hogy miért szereti ennyire róni velem a köröket, de amíg nem tesz kárt semmiben, hát jöjjön csak. Ma is pont ezért van velem, éppen egy elsősforma eridonos kislányt követünk nagy bőszen, és csak remélni tudom, hogy visszafelé tart a körletükbe. Biztos, hogy hallja a lépteinket, egy kicsit sem próbálok meg csendesebben közlekedni. Talán sikerül így elérnem, hogy a kint császkáló diákok akár csak negyede is, de visszamenjen a házába, nekem pedig nem kell azzal töltenem az időm, hogy négy különböző büntetést osztok ki három embernek.
A kislány végül elkanyarodik az eridonos portré felé, és még a belépését is sikerül messziről elcsípnem, így nyugodt szívvel indulok vissza a Levita felé. Már éppen fel akarnám venni Frayec-ot, hogy az utolsó pár méteren ne kószáljon el, mikor két alakot vélek felfedezni. Azt a két alakot pedig rögtön felismerem, és még mielőtt a rasek akár csak rám nézhetne, elindulok utánuk. Nem valami nehéz kitalálni, hogy nagyon sietős az útjuk, na de hogy hová...? Hát, remélem a Levitába. Mindenesetre követni kezdem őket, legközelebb már csak a Levitánál állok meg. Laz fújtatása akaratlanul is mosolyt csal az arcomra, ami a közelebb lépést követően teljesen eltűnik arcomról.
- Nocsak - lépek oda melléjük, a rasek ugyanígy cselekszik mellettem. - Hiányoltalak titeket az edzésről.
Nem, nem éppen ez a legjobb beszélgetéskezdeményező mondat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Látszik az arcukon, hogy nem igazán tudják hova tenni a jelenlétemet, tehát azt sem vették észre, mikor követtem őket. Pompás. Továbbra sem mosolyodom el, csak csendben várom a válaszukat, Frayec mellettem a földre telepszik, amolyan "itt leszünk egy darabig" stílusban. Én mondom, ez az állat tud valamit, legközelebb mindenképpen meg kell kérdeznem Ádámtól, elmondott-e róla mindent.
- Azóta volt még egy edzés. A fél csapat lemondta a vizsgákra hivatkozva, de aki maradt, annak megtartottam - világosítom fel őket. Lehet, hogy ők is pont emiatt hitték azt, hogy elmarad az edzés és nem jöttek el, bár én azzal a három emberrel is nagyon jó edzést tartottam. Kár, hogy a két előttem álló nem vett részt rajta.
- Na, és mi újság? Hogy vagytok, nehezek a vizsgák? - olyan halál lazán állok le velük csevegni, mintha elfelejteném egy pillanatra a rangomat, pedig erről szó sincs. A prefektusi jelvény még mindig ott van jól látható a helyen a mellkasomon, és a Lazriell arcán átsuhanó rémületet is látom, ettől függetlenül nem teszek félreérthető mozdulatokat. Csak állok ott, és egyelőre még profin leplezem az arcomra szökő érzelmeket. Kicsit talán élvezem is a helyzetet, a portréajtó viszont nem nagyon, így miután senki sem lép be rajta, ismét visszazáródik. Csak egy pillantásra méltatom a szfinxet, figyelmem aztán ismét a háztársaim élvezhetik. Oldalra döntöm picit fejem, úgy várom a válaszukat. Szívesen húznám még az agyukat, hisz most bizonyára nem tudják mire kellene számítaniuk. Elvégre nem csak csapatkapitányként, prefektusként is állok most előttük, a legrosszabb párosítás. Legalábbis szerintem, pláne ha még cikket is írnék róluk az Edictumba, micsoda jó pletykaalapot adtak most nekem! Feltétlenül megköszönöm majd a segítségüket, hogy ismét elő tudtunk állni valami érdekessel. A kérdés már csak az: ki járna kettőjük közül rosszabbul? Tudtommal egyikőjüknek sincs senkije, de hát én is ember vagyok, tévedhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mutatóujjamat végighúzom a csészém szélén, tekintetem a gőzölgő teámra siklik. Percek óta a köztünk beállt csendben ülünk, hallgatjuk a körülöttünk zajló eseményeket, de nem szólunk egymáshoz. A kávézóban különböző illatok kavarognak, az egyetemisták fáradt sóhajok kíséretében kérik ki szokásos rendelésüket, egy házaspár az egyik sarokban éppen a gyerekükről beszélget, két fiatal lány pedig minden második percben idepillantgat, és csak arra várnak, hogy egyedül álljak fel ettől az asztaltól, ők pedig végre valami nagyon átlátszó módon megismerkedhessenek Adriannal. Mindez, ami körülöttünk zajlik, viszont most nem fontos egyikünknek sem, csak ketten vagyunk, én pedig képtelen vagyok rápillantani egészen addig, míg meg nem hallom a hangját.
- Jól, köszönöm. Te? - felemelem a fejem, és így végre látom a hetek óta ilyen nyúzott arcát, érdektelen tekintetét, amely most nem csillog úgy, mint szokott. Tisztában vagyok vele, hogy hamarosan fontos meccse lesz, és készülnie kell rá, ezen kívül van még vizsgája, de ez így akkor sem mehet tovább. Bármennyire is fontos neki a sport, tönkre fogja tenni magát, ezt azonban még sosem mondtam neki. Sok mindent úgysem érhetnék el vele, ha ráveszem magam, hogy elmondjam a véleményem.
- Készülünk a következő idényre. Próbálok a lehető legjobb lenni - mutatóujjam az asztalon koppan, míg másik kezembe veszem a csészém, és a percek óta érintetlen teába kortyolok. A forró folyadék lecsúszva égeti a torkom, ujjaim görcsösen fonódnak a csészére. Gyűjtöm a bátorságot, hogy kimondhassam, megkérdezhessem tőle, amiről úgysem számítok jó válaszra. Látom rajta, hogy mennyire fáradt, hallatszik a hangján, az előttem ülő ember nem az az Adrian, akit én ismerek. Az előttem ülő ember csak egy rettentően elcsigázott, ideges Adrian, akinek nagyobb szüksége van most egy alvásra, mint egy jó erős kávéra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Képtelen vagyok egy ideig másra figyelni a felfelé szálló gőzön kívül, ami olyannyira leköti a figyelmem, mint percek óta semmi más. Adrian szavai, és a válaszom után ismét kifogyunk egy időre a beszédtémából, így visszatérek az eredeti cselekvésemhez: bámulni a csészém, meg a teám. Hihetetlen, mennyire gondtalan tud lenni ez a fajta semmitevés, nem kell azon görcsölnöm, hogy mi lesz akkor, ha nem válaszolok a fiú kérdésére. Hogy mi lesz akkor, ha nem tudok tőle mit kérdezni, hogy mi lesz akkor, ha valami rosszat mondunk. Semmi sem jut most eszembe, csak a köztünk beállt csendet élvezem egy kicsit.
- Miből gondolod? Láttál már védeni? - bármennyire is szeretném, hogy a válasz igen legyen, azt hiszem Adrian még sosem jött ki egyetlen kviddicsmeccsre sem. Legalábbis én nem tudok róla, ha mégis. S bármennyire is lenne ez most nagyon jó téma köztünk, hisz ő is kviddicsezett már, én pedig még mindig, tudom, hogy ennek most nincs itt az ideje. Hisz épp most készülök egy olyan kérdést, vagy kérést felvetni, amit nem valami pozitív dologként fog felfogni. Így amikor feltesz egy újabb kérdést, nem tudok nem rápillantani. Ott a csillogás, aminek egyszerűen képtelen vagyok ellenállni. Nem megy, s bármennyire is akarok hallgatni, egyszerűen kiszakad belőlem.
- Adrian, ezt így nem csinálhatod tovább. Ez az egész tönkre fog tenni fizikailag és lelkileg is egyaránt, ha még nem tette meg. Napok, sőt hetek óta nem alszol rendesen, alig eszel, és azt a kevés időd is, amit nem fordítasz tanulásra vagy edzésre, nem pihenéssel töltöd, hanem valami mással. Figyelj rám, én nem azt akarom, hogy hagyd abba az egészet, mert tudom milyen fontos ez neked, csak... Te is nagyon jól tudod, hogy mennyi energiát fektetsz ebbe a dologba, de szerinted megéri? - vicces, én papolok erről aggodalmas tekintettel, lágy arcvonásokkal és remegő ujjakkal, mikor nekem is lenne mit átgondolnom. A prefektusság miatt nem alszom, a kviddicsedzéseken nem csak magamra, de a többiekre és a felszerelésekre is jobban kell figyelnem, a vizsgákra ugyanúgy tanultam sokszor éjjeleken keresztül, és ott vannak a Noel által csak állatseregnek titulált állatok is, mindezek után pedig még magammal is foglalkozzak. De hiába, rajta mégis többször és jobban meglátszik, mint rajtam.