30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentmihályi L. Izabella összes RPG hozzászólása (337 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Le
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2020. május 29. 23:42 Ugrás a poszthoz

Zétény

Azonnal fel sem tűnik, hogy kicsúszott a számon egy ilyen fontos információ, amit más körülmények között nem osztottam volna meg vele, valószínűleg csak a Nadiának tett ígéretem miatt, de végtére is ez tényleg már nem az én dolgom, nekik kell megoldaniuk, beszélni róla, elfogadni, megpróbálni vagy sem, bár mindenkinek könnyebb lenne, ha erről nem tudnék, így most nem lenne mit kikotyognom. Tulajdonképpen egyáltalán nem veszem észre, hogy nem csak saját magamra utaltam, mikor a gyerekről beszéltem, de ahogy folytatom gondolatmenetem, majd áttérek egy másik témára, teljesen ki is megy a fejemből a gyerek téma és mintha nem is lenne, elfelejtem. Ahogy magyarázok a kettőnk kapcsolatáról és minden rosszról és jóról, amin keresztülmentünk, nem nézek rá. A kanapé előtt sétálgatva mondom magamét, kezemben az üveggel, és csak néha pillantok rá, mikor valami nagyon fontosat akarok kiemelni. Egy idő után aztán abbahagyom végül, kifogyok a szavakból, a szám is kezd kiszáradni, az italom meg itt a kezemben, így logikusan abba kortyolok bele. Aztán félrenyelek. Gyereke van? Ezt mondtam volna? Amíg elfordulva tőle hangos köhögés közepette próbálok túlélni, az agyam az alkohol ellenére is működésbe lendül, és pillanatok alatt pörgetem végig az elmúlt fél-egy órában –mióta vagyok is itt?- elhangzottakat. Azonnal pánikba esek, egyrészt a megfulladástól, másrészt meg ahogy rájövök, hogy valóban elárultam a gyerekét, Nadia is beugrik, ezzel mindent sokkal rosszabbá téve. Elárultam. Megígértem neki, és elárultam.
- Mikor mondtam én ilyet? – Vörösödő arcom és a pánikom próbálom a köhögésemmel álcázni, szabad kezem a mellkasomra szorítva igyekszem csillapítani hevesen dobogó szívem. Ez most nem történhet meg. Az üvegtől megszabadulva túrok bele hajamba, majd krákogok még egy sort, hogy minden rendben legyen, közben már a következő hazugságon gondolkozom. - Már hogy lenne gyereked? Vagy tényleg van, csak nem akarod elmondani és így akarod leplezni előttem, hogy mégis van, de ha tetteted, hogy nincs, akkor úgy nem kell tudnom róla? – útközben belekavarodok ugyan a szavakba, de a gondolatmenetem azért még úgy-ahogy érthető talán. Muszáj elfeledtetnem vele ezt az aprócska tényt, hogy valahol, valamelyik házban, talán épp most mesél Nadia esti mesét az öt éves kislányának, aki ki tudja mit hisz az apja épp mit csinál és miért nem vele van. - Hé – kezdek bele hirtelen, hátha majd ettől a szótól mágikusan elfelejt mindent. - Ne haragudj, hogy így kezdtem az estét, mi lenne, ha ennénk? – Egyáltalán nem vagyok éhes. Konkrétan érzem, ahogy a gyomrom egyre jobban szűkül össze az idegtől, és ha most le kellene ülnöm elfogyasztani egy vacsorát, Merlinre a fürdőszobában kötök ki az este végén. Mellkasomon pihenő kezem lassan ejtem magam mellé, másikkal rögtön ráfogok a csuklómra és azt kezdem el szorongatni, és ahogy sok minden az este folyamán, most az sem tűnik fel, hogy fogaim ajkamba mélyednek, és talán ez az egyetlen jel, ami elárulhatja, hogy mennyire ideges vagyok. Előtte leszoktam erről. Legalábbis azt hittem, leszoktam. Nagyon hosszú ideig nem harapdáltam az ajkam, és egyre jobb lettem az érzéseim leplezésében, de ahogy visszatért az életembe, mintha az összes rossz szokásom visszatért volna vele, köztük ez is, amelyet talán ő ismer legjobban. Most pedig itt állok előtte, tudatlanul is elárulva magam és a titkot, amit őrizhettem pár napig. Nadia, én megpróbáltam.
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2020. június 9. 19:35 Ugrás a poszthoz

Zétény

Nem tudhatja meg. Nem tudhatja meg. Nem. Nem. Nem. Bármit kell hazudnom neki, bármit kell mondanom, hogy mentsem Nadiát, egyszerűen nem szerezhet tudomást a lányáról. Kizárólag a nőnek tett ígéretem miatt védem még mindig őket, még ha én azon a véleményen is vagyok, hogy a férfinak ugyanúgy tudnia kellene róla. Ráadásul most így ebben a helyzetben nem tudom kinek az oldalára álljak teljesen, egyelőre Nadiát védem, de hogy ez mikor fog megszűnni… Abban a pillanatban, ahogy véletlenül kiejtem a számon. Tudtam, hogy nem kellett volna innom. Tudtam, éreztem, hallgatnom kellett volna az utolsó működő agysejtemre, és most nem lennék ilyen helyzetben.
- Persze, nagyon szép gyereked lenne… egyszer – biztos nagyon jó apa lehetne, ha ott lett volna a gyerekével az első pillanattól kezdve és nem évekkel később kellene vele megismerkednie, már ha erre egyszer sor kerül. Őszintén remélem, hogy nem kell még hosszú ideig őriznem Nadia titkát, mert már most sem megy. - Hol tartottunk? A képeidnél. Meg hogy mennyire élvezed a fotózást – mosollyal az arcomon terelem ismét a témát, mielőtt rákérdezne a gyerekre. Tekintetem elkapva veszek a felkínált sajtból, hogy ezzel is megkíméljem magam a beszédtől, de egyáltalán nem esik jól. Halványuló mosollyal bámulok a tányéromra, de nem tudom élvezni a sajt ízét, egyszerűen olyan, mintha fűrészpor lenne a számban. Idegesen rágcsálok, biccentve megköszönöm a bort, de egyelőre nem kortyolok bele. Mutatóujjammal körözök a pohár peremén, tekintetem a benne meglöttyenő folyadékra siklik. Érzem magamon a tekintetét, egyre feszültebb leszek tőle, szóval veszek még a sajtból, a közénk beálló csendet pótcselekvéssel töltöm ki. - Mit? – felpillantok rá, ujjam megáll a pohár szélén, másik kezem ökölbe szorul az asztal alatt, a terítő jótékony takarásában. - Nincs semmi, tényleg. Fárasztó ingázni három hely között, ennyi az egész – legyintve rendezem le a témát, de szinte látom, ahogy felteszi a következő kérdését és tovább nyomja az egész beszélgetést a gyerek felé, így jobb ötlet híján a borospoharat megragadva aprókat kezdek kortyolni. - Jársz még a Rellonba?
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2020. július 13. 23:44 Ugrás a poszthoz

Zétény

Fogalmam sincs miért beszélgetünk még mindig a gyerekről. Próbálom terelni a témát róluk, eléggé kevés sikerrel, hisz még nem sikerült ezen túllépnünk, bármennyire is szeretném. Tudom, hogy sejt valamit és pont ez a legnagyobb gondom. Nem kéne, hogy sejtsen semmit, de hát megint innom kell és olyanokat csinálnom az alkohol hatása alatt, amit később még nagyon megbánok. Igazából már most is eléggé bánom, nem kell ahhoz pár napnak eltelnie. Sose lesz vége ennek a vacsorának.
- Hallgass néha azért a professzorra is, majd ha levizsgáztál úgyis úgy csinálsz mindent, ahogy szeretnél - elmosolyodom, amikor rápillantok, és egy pillanatra elfelejtem Nadiát, a titkát, a lányukat, elfelejtem a görcsben álló gyomrom és csak ülök vele szemben, nézem a büszke arcát, ahogy mesél a fotózásról. Azt kívánom, hogy az egész este így teljen, fontos dolgokról beszéljünk, és tudjuk élvezni az együtt töltött időt, ne azon aggódjunk, hogy mit és mit nem mondok. - Igen... Tényleg - nyilván bejár a Rellonba. Merlinre, miért teszek fel ilyen kérdéseket. - Hányan hallottak rólad? Van még olyan, aki ismer téged az iskolában rajtam és néhány tanáron kívül? - elég sokáig volt távol, rengeteg diák kiballagott azóta és a tanári karban is volt sok váltás.
- Figyelj... Zétény - kezdek bele lassan, egyelőre kerülve a tekintetét. A félig teli poharamat nézem, amit most visszarakok az asztalra, mielőtt nagy idegességemben még magamra borítanám. Ezek után már az sem lenne meglepő. - Van valami, amit nem akarok... nem mondhatok... neked... Merlinre, hogy mondjam ezt el - dőlök hátra a széken, fejemet hátrahajtva rejtem arcom a kezeim mögé. - Tudod, hogy találkoztam Nadiával. Beszéltünk, és elmesélt… dolgokat arról az időről, amikor még együtt voltatok. Tudom, hogy mostanában csak erről van szó köztünk is és milliószor megkértelek már erre, de… Kérlek szépen beszélj vele. Nem tudok… akarok… mondhatok semmit, bármennyire is szeretnék, hiszen rólad van szó és az ég világon mindig mindent elmondtam neked, amit csak lehetett – felpillantok rá, zöldjeimmel szemeit keresem, remegő ujjaim összefonom az ölemben. - Nagyon sajnálom, hogy így alakult az este, nem akartam elrontani semmit. Nem akartam, hogy így legyen. Jobb, ha inkább én most… jobb, ha inkább megyek – hirtelen állok fel, ezúttal már kerülöm a tekintetét, ahogy elindulok az ajtó felé. Egy részem maradni akar, beszélni vele, elmondani neki mindent, de tudom, hogy ezt nem nekem kell felfednem előtte. Lehajtott fejjel lépdelek tovább, hacsak meg nem állít. - Majd beszélünk, jó?
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2020. november 7. 21:53 Ugrás a poszthoz

Balázs
[zárt] || kinézet

Szorosabbra húzom magamon a kabátomat még úgy is, hogy már csak pár percnyire vagyok az étteremtől és hamarosan már a remélhetőleg melegben élvezhetem az elkövetkezendő egy órámat. Este nyolc múlt kicsivel egy csodás és hideg péntek este, így elméletben az étterem már nincs nyitva, de valószínűleg ha az összes alkalmazott nincs is már itt, páran még igen. Bízom benne, hogy egyelőre teljesen nem zártak be és legalább az az ember ott tartózkodik, akihez én ma jöttem. Nem jelentettem be a jövetelem, még csak utalni sem utaltam rá régebbről, így egy hatalmas meglepetés vagyok ma. Remélhetőleg nem rossz meglepetés.
Az ajtó előtt megtorpanok egy kicsit, mert általában előbb zárnak, minthogy végezzenek az összes benti munkával, de azért megpróbálkozom. A kilincs könnyedén nyomódik le a kezem alatt, amit egyszerre rosszallok és meg is könnyebbülök, mert akkor nem feleslegesen gyalogoltam le a faluba, és belépek. Kellemes meleg fogad, az ajtót halkan csukom be magam mögött, majd rögtön körbe is pillantok, emberek után kutatva. Hirtelen senkit nem látok, a falon lógó növények azonban azonnal szemet szúrnak. Végigsimítok a lelógó leveleken, ezzel együtt az elememmel egy kis életet is lehelek beléjük. Elégedetten nézem, ahogy a növények némileg felébrednek és a szememben sokkal élettelinek tűnnek. Csodálom még őket pár pillanatig, aztán tovább lépdelek az étteremben, sálamat közben kibontom a nyakamból.
- Hahó? – szólok bele a csendbe, és az asztalok között szlalomozva közelebb bátorkodom a pulthoz. Egyelőre sehol senki, de már így is konkrétan betörtem ide, hiába volt nyitva az ajtó, úgyhogy hátra már igazán nem akarok menni, hátha valaki reflexből rám hívja az aurorokat. A pultot ott hagyva elindulok a boxok felé, közben kieresztem a mágiám, az étteremben emberek után kutatok és sikerrel is járok. Van még itt valaki. Több hangot nem adok ki, csak hátat fordítok a pultnak és a falakon függő történeteket kezdem el tanulmányozni, míg várom, hogy észrevegyék a jelenlétem.
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. január 13. 22:13 Ugrás a poszthoz

Balázs

Halvány mosollyal kívánok szép estét az épp távozó férfinak, aki szó nélkül engedi, hogy belépjek az egyébként már bezárt étterembe. Jól esik a bent fogadó meleg, és ahogy beljebb lépdelek az épületben, hamarosan társaságom is akad. Ismerősen csendülő, kedves hangjára azonnal elmosolyodom, majd megfordulva összefont ujjaim szétválasztva lépek közelebb a tulajdonoshoz, hogy a karjai közé vehessen.
- Szia Balázs! – az ölelést elnyújtom egy kicsit, jó végre olyan családtaggal találkozni, akivel jó kapcsolatot tudtam megőrizni. Elhúzódva tőle felkarjaira fonom ujjaim, hogy ne szökhessen el előlem, amíg végigmérem az alkatát, a ruházatát, a testtartását. Lefogyott volna? Mosolyom elhalványul, ahogy kiejti a következő pár szót a száján, és egy kedves simítással engedem el a karjait. - Hogy vagy? – halkan teszem fel a kérdésem, a körülöttünk lévő csendben mégis mintha üvöltésnek hangzana. Engedelmesen hagyom, hogy kedve szerint terelgessen az étteremben, és a kabátom is sikerül közben lehámozni rólam, amit pedig a hozzám közelebb lévő támlára dobok. - Nem, köszönöm, nem kérek semmit. Túl sokáig nem maradhatok, de már nagyon szerettem volna meglátogatni Téged – magyarázkodás közben helyet foglalok azért, és remélhetőleg ő is így tesz. Csillogó zöldjeim az arcát fürkészik, bármiféle arra utaló jel után kutatva, hogy ha esetleg nem lenne vele minden rendben.
- Nagyon szép egyébként az étterem. Tetszik, amit csináltál vele, viszont a növényeidre ráfért egy kis felújítás – a vállam mögött mutatok az említett zöldekre, amik a terromágiámnak köszönhetően látszólag is sokkal jobb állapotban pompáznak, mint érkezésem előtt. Bár már jó pár év eltelt az elemem megjelenése óta, még mindig csak kevés embernek meséltem róla - azt nem tudom mennyit pletykáltak -, Balázs viszont beletartozik abba a kis csoportba. Már, ha azóta nem felejtette el, amit egyébként teljesen meg is értenék, a történtek után. - Sajnálom, hogy előbb nem tudtam jönni. Nem akarok szabadkozni, most már úgy érzem felesleges, hiszen most itt vagyok – arcomra visszakerül halvány mosolyom, és ahogy alkarjaim az asztalon egymásra fektetve előredőlök, tekintetem elszakítva az arcáról végigpillantok megint az épület belsején. - Hogy tetszik egyébként itt Bogolyfalván?
Utoljára módosította:Szentmihályi L. Izabella, 2021. január 17. 17:35
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. január 17. 22:59 Ugrás a poszthoz

Zétény
[zárt]  / kinézet

Péntek. Négy óra. Bűbájtan tanterem. -I
Azt hiszem ma van egy hete, hogy elküldtem az üzenetet és csak remélni tudom, hogy mindazok után, ami tettem, legalább egyszer elolvasta, mielőtt lángra lobbantotta volna. Abban sem vagyok biztos, hogy eljön-e, vagy teljesen ignorálni fog, amit egyébként meg is értenék.
Péntek van, négy óra. Üres a terem, ma már itt nem lesz óra. Egyedül vagyok, egyedül a gondolataimmal, amik már egy hete nem hagynak nyugodni. Idegesen járkálok fel s alá a padok előtt, ahol van egy kis szabad hely. Frayec unottan ül a tanári asztalon, őt jól láthatóan egyáltalán nem érdekli az idegességem, amely ezúttal egyáltalán nem is hat rá. Magamra maradok a gondolataimmal, a frusztrációmmal, és csak azt pörgetem magamban, amiket akkor fogok mondani neki, ha esetleg hajlandó megjelenni. Hetek óta nem láttam. Eleinte én kerültem, Nadia miatt, és ha igazán magamba nézek, akkor be kell valljam, a további pár hétben is én kerültem, Nadia miatt. Próbáltam annyi időt tölteni a Levitában, amennyit csak lehetett, és minél kevesebbszer megtenni az utat a gyengélkedő és a körlet között, nehogy találkozzunk. A nővel sem találkoztam azóta, ami talán jobb is, tekintve, hogy lelőttem az év meglepetését a rellonosnak. Fogalmam sincs, azóta mi van velük. Hogy kibékültek, vagy rosszabb lett a kapcsolatuk, hogy bármelyikük is hátat fordítana nekem a folyosón, vagy esetleg csak nem vennének tudomást rólam. Nagyon elszúrtam.
Megtorpanok a harmincadik kör közepén, háttal az ajtónak és idegesen pillantok az órámra. Nem számítok rá, hogy megérkezzen, pláne nem pontosan. Nem tartozik nekem semmivel. Biztos nem fog eljönni. Az ajkamba harapva pillantok le a gombóccá gömbölyödött rasekra, aki azon kívül, hogy a fülét hegyezi, nem tanúsít nekem semmiféle figyelmet. Veled is ki vagyok segítve.
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. január 19. 21:54 Ugrás a poszthoz

Zétény

A szívem majd kihagy, amikor hallom nyílni az ajtót. Egy pilllanatig az is megfordul a fejemben, hogy mégsem ő érkezett, hanem egy diák hiszi azt, hogy itt lesz a következő órája. Ijedten perdülök meg, és rögtön le is fagyok, ahogy megpillantom az ajtóban. Na és akkor most hogyan tovább? Az ujjaimat tördelve nézem végig, ahogy végigsétál a padok között felém. Összerezzenek a hangra, amit az eszközei csapnak, amikor találkoznak az egyik asztal felszínével. Teszek hátra egy óvatos, apró lépést, zöldjeim a szemei között cikáznak bármiféle dühöt vagy gyűlöletet keresve, arra azonban nem számítok, hogy a kezeit kinyújtva magához húz. Értetlenül pislogok a válla fölött pár pillanatig, hangja viszont egyáltalán nem hangzik úgy, mint aki haragszik rám. Megnyugtat, és inkább mintha fáradt lenne. Karjaim ösztönösen mozdulnak, arcom a ruhájába fúrva simulok hozzá közelebb. Szóval akkor nem haragszik.
- Nincs gond? – értetlenül visszhangzom szavait a nyakába mormogva. Hiányzott. Merlinre, nagyon hiányzott. - Mármint… Nincs gond – összeszedem végre magam és elhúzódom tőle, hogy bele tudjak nézni a szemeibe. Frayec a neve hallatán érdeklődve emeli meg a fejét, tanulmányozza egy ideig, aztán ahogy felismeri a férfit, értetlen kis hangokkal adja tudtára, hogy ő is örül az ismételt találkozásnak.
- Nem voltam benne biztos, hogy eljössz – és megértettem volna, ha így tesz. Az ajkamba harapva lépek hátrébb tőle, csípőmmel nekitámaszkodok az egyik asztalnak, karjaim összefonom magam előtt. Még bármikor mérges lehet rám. - Sajnálom, ami történt. Sajnálom, hogy olyan furán viselkedtem, hogy tőlem kellett megtudnod, hogy kerültelek, hogy most a gyereked anyja valószínűleg látni sem akar, hogy így kellett megtudnod… Sajnálom, hogy ilyen borzalmas barát vagyok.
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. január 24. 18:54 Ugrás a poszthoz

Zétény

Á. Á, mi? Á, mint tudta, hogy erről akarok vele beszélni, és ő már fel van készülve erre a beszélgetésre teljesen, vagy á, mint erről nem akar beszélni és eltereli a témát, hogy ne is kelljen. Vagy esetleg á, mint már megint a saját hülyeségeimmel traktálom, mikor a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy én már megint mit szúrtam el az életében. Esetleg á, mint már megint itt tartunk, és megint neki kell megoldania minden problémám és dolgozni a bizonytalanságomon, mert ez nekem tizenplusz év alatt sem sikerült. Á, mi?
Beszél. Beszélni kezdett. Meglepetten és főleg megrökönyödötten zökkenek ki az önbizalmam egyre romboló gondolatmenetemből, zöldjeim azonnal arcára siklanak, tekintetét keresve. Némán hallgatom kifejtését, különösen örülve a hosszának; hangja minden egyes kiejtett szóval nyugtatja az idegeimet, és mire a Nadiás részhez érünk, van bennem annyi erő, hogy elmosolyodjak a randevú említésére. Hiányzott. Hiányzott a tekintete, a mosolya, hogy állandóan talál okot rá, hogy piszkálhassa a hajam, hogy még ennyi idő után is feltétlenül bízik bennem, hogy még mindig bele tudja csempészni mondandójába azt az aprócska, talán másoknak jelentéktelen szót, ami számomra meghatározza az egész személyiségét. Testem szinte ösztönösen mozdul, ellököm magam az asztaltól és magamhoz húzom, hogy ismét átölelhessem. Arcom a nyakába fúrom, karjaim szorosan fonódnak a vállai köré. Érzem a dobogó szívem csillapodni, a fülemben doboló vér lassan megszűnik, mert tudom, hogy nem haragszik.
- Nagyon hiányoztál – hogy ezt most az elmúlt pár hétre, vagy pár évre értem, magam sem tudom. Itt van, nem megy el, hozzá kellett volna már szoknom, mégis félek, hogy egy nap megint szó nélkül eltűnik, és csak egy kósza levelet hagy maga mögött. - Sajnálom, hogy előbb tudtam meg, mint te. Először nem is hittem neki – lesütött szemmel húzódok el tőle, és kerülöm a tekintetét. Nadiától is elnézést kell kérnem. - Nem tudtam elhinni, hogy valahol, valakit teherbe ejtettél, hogy mindent itt hagytál, de máshol új életet kezdtél, aztán azt is ott hagytad. Nadia is olyan hirtelen mondta ki, hogy az agyam egyszerűen csak kikapcsolt, és aztán megígértette velem, hogy nem mondom el neked, és… Nem akartam elárulni, de nem akartalak téged sem árulni – már csak a szám tudom húzni a kialakult helyzetre. Ők már tovább léptek, megbeszélték a dolgokat, és minden jól alakult, ahogy a nagy könyvben az meg van írva. Zétény nem haragszik, már nem. Felpillantok rá, egyik kezem még mindig a vállán nyugtatva. - Mesélsz a kislányodról?
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. január 29. 22:58 Ugrás a poszthoz

Balázs

- Tudom. Megpróbálok – ugyan nem a legjobb körülmények között került Bogolyfalvára, de így legalább elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen hónapokat várnunk egymásra, amíg valakinek van ideje meglátogatni a másikat. Nem volt kellemes vele pont a temetésen találkozni ismét, ami előtt szintén volt egy csomó idő, amíg nem láttuk egymást, és őszintén kívántam, hogy bárcsak ne a templomban kellett volna először látnom őt. Bárhol máshol jobb lett volna, de hiába van ilyen közel, sajnos mégsem értem eddig rá; a jövőre való tekintettel viszont van így egy hatalmas motivációm, hogy tudjak rá is időt szakítani, ha már így újra összehozott minket a sors. - Mindenki nagyon jól van, köszönöm a kérdésed. Vivi üdvözletét küldi – a nővéremmel tudtommal csak a temetésen találkozott, hisz ő volt a kísérőm, de testvérem így is többször a tudtomra adta, hogy mennyire érdekes, hogy a családunk egy nagy részét még csak nem is ismerjük; illetve, hogy egyszer biztosan felkeresi még a férfit. Nem tudom azóta megejtették-e ezt a találkát.
- Majd adok tippeket – mosolyogva utalok a növényeire, zöldjeim körbefuttatom még egyszer a helyiségen. - A polgármester? Miért, mi van vele? – kíváncsian pillantok vissza arcára. Mostanában nem volt nagyon alkalmam követni az eseményeket a faluban, a levitások pedig nem annyira pletykásak, hogy bármiféle információ hozzám juthasson tőlük. Mindenesetre egyre inkább érdekelni kezdett, hogy Balázsnak milyen problémája van az említett férfival.
- Ó – meglepetten veszem át a meghívót, és amíg elmagyarázza a dolgokat, addig kibontom és átfutom a sorokat. - Köszönjük szépen. Természetesen itt leszünk – még talán a nővérem is sikerül magammal hoznom, ha azon a hétvégén itthon lesz, és még érdekli ez a titokzatos rokon, akiről eddig a szüleinktől egy szót sem hallottunk. - Az elmúlt másfél évben? Lássuk csak… - elhalkulok, elkalandozok a gondolataimban, és próbálom felidézni csak azt a pár hónapot. - Hát, a legjelentősebb nyilván Kristóf. Most lett egy éves, úgyhogy ő talán a legfrissebb új történés az életemben – most belemélyedhetnénk egy beszélgetésbe a fejlődéséről, és hogy mennyi mindent csinált már ő is, de a nővéremből kiindulva ez untatja az embereket, így inkább megkímélem ettől Balázst. - Felvettek gyógyítónak a Bagolykőbe, és… - megakadok, ahogy a férfi arca felsejlik előttem. Balázsnak alig meséltem róla, csak a felszínt kapargattam meg, és egy idő után nem is akartam róla egyáltalán beszélni, de most, ahogy eszembe jut az az este a téren, ajkam ösztönösen húzódik mosolyra. - Zétény hazajött.
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. január 29. 23:04 Ugrás a poszthoz

Zétény

Ennyi idő után sem vagyok hozzászokva, hogy itt van, engem néz, velem beszél, a hajamat piszkálja, mint régen, amikor még gyerekek voltunk és semmit nem tudtunk a világról. Amikor még egyikünk sem gondolta volna, hogy több, mint tíz év múlva ő, aki ellopta az első csókom, és akit a kezdetektől fogva gyűlöltem, ennyire az életem része lesz. Gyerekek voltunk csak. Nem tudtuk, hogy lehet egy másik embert ennyire szeretni, hogy úgy érzed mindened odaadnád érte, csak ne essen bántódása, csak nevessen, legyen boldog, legyen egészséges, legyen az életed része. Akkoriban csak próbáltam minél messzebb kerülni tőle, tőle, aki minden alkalommal felbosszantott, amikor elém került és még élvezte is. Tőle, aki az arrogancia és a harag alatt csak szabad akart lenni. Nehéz lenne megmagyarázni bárkinek a kapcsolatunkat. Tudom, hogy egy idegen számára ez többnek tűnhet, mint egy szimpla barátság és nagyon sokáig mi is abban a hitben éltünk, hogy talán ebből több lesz, mint barátság. Szeretett, de bármennyire is próbáltam, nem tudtam úgy viszontszeretni, ahogy ő akarta. Éveken keresztül mellette álltam, bármiről is volt szó, de ebben az egyben nem tudtam neki megfelelni. Sosem leszek belé szerelmes, ahhoz túl jók és rosszak vagyunk egymásnak, de minden egyes sejtem, minden egyes porcikám szereti, néha már fáj, hogy mennyire. Talán sosem fogom tudni neki kifejezni szavakkal; ezt hogy is lehetne? Hozzám tartozik. A lényem egy része, a lelkem egy része, és mikor elment, kiszakított belőlem egy darabot, amit azt hittem, sosem fogok visszakapni. S most, ahogy itt áll velem a teremben, évekkel később, még mindig látom benne azt az arrogáns fiút, aki csak azért meghúzta a copfom, hogy a prefektuskisasszony ráemelje zöld szemeit, de látom benne azt a férfit is, aki odaadta a szíve egy részét, és sosem kérte vissza.
- Nekem is szükségem van rá. Rád – elmosolyodom végre, talán most először, mióta beléptem a terembe. Megnyugszom lassan, és felülök mellé a padra, Frayec pedig érdeklődve ugrál át az asztalokon, hogy Zétényen átmászva az ölembe telepedhessen. Őt is érdekli a kislány, bár ezt szavakkal nem tudja kifejezni. Kíváncsian fordulok a férfi felé, ahogy mesélni kezd a lányáról, jobbommal közben újra és újra végigszántok a rasek szőrén. - Nagyon elevennek hangzik, úgyhogy félek, hogy rossz hatással le... – megakadok, ahogy előhúzza a mobilját és felmutatja az első képet, de én ekkor már nagyon fel vagyok háborodva. - Már meg ne haragudj, de egy mobil? A Te kezedben? Egy mugli eszköz? Merlinre, és hagytad, hogy baglyok után hajkurásszak, akik majd elviszik neked az üzenetem? – színpadiasan felsóhajtok és pár pillanatig játszom a sértődöttet, de igazán nem haragszom, és ha engedi, elveszem tőle a telefont, hogy megnézhessem a képeket. Látom a hasonlóságot Zéténnyel, gyönyörű a kislány ilyen fiatalon is. El sem merem képzelni, hogy milyen szép lesz pár év múlva, ha megnő és nőiesedik. Az viszont egyértelműen látszik, hogy kitől örökölte a modellszerű szépségét. - Le sem tagadhatnád. Tudja már, hogy… tudod. Te vagy az apja?
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 813
Összes hsz: 21616
Írta: 2021. február 11. 15:20 Ugrás a poszthoz

Zétény

- Mi más? – viccelődöm csak, pedig számomra, és valószínűleg számára is, nagyon új még ez az apa dolog. Alapból furcsa úgy rágondolni Zétényre, mint egy apuka, és most még csak nem is a rossz értelemben esik nehezemre őt így elképzelni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer gyereke lesz ilyen körülmények között; talán mindig is úgy képzeltem el, hogy először lesz egy komoly kapcsolata, és majd azzal a bizonyos személlyel megejtenek egy beszélgetést, és mindketten benne lesznek, tudnak róla, akarni fogják. Most meg, ő egy csomó dologról lemaradt, Nadia pedig bele se tudok gondolni milyen iszonyatosan nehéz éveken van keresztül.
- Persze, hogy kell – morcosan ráncolom a homlokom, és mivel a telefont megkapom, a képek előtt még be tudom írni a saját számom és megcsörgetem magam, hogy később majd elmenthessem a számát. Még a feltételezés is sértő, hogy pont nekem ne kelljen a száma. - Figyelj, nem tudtál róla. Nadia nem mondta el, jó oka volt rá, meg hát el is tűntél, és ő sem tudott sehogy kapcsolatba lépni veled – megvonom a vállam és visszanyújtom neki a telefont. Most már egyébként is mindegy kifogásokat keresni, vagy ujjal mutogatni a másikra; nem volt jó, amit Zétény csinált, de tudom, miért tette – ugyanakkor Nadia kétségeit is megértem, még ha csak beleképzelni tudom magam a helyébe, de ugyanazt átélni nem.
- Hm, hát ezt igazából tőle kellene megkérdezned. De majd megejtem vele ezt a beszélgetést, az egód kedvéért – édesen elmosolyodom, ujjaim közben visszatalálnak Frayec bundájába. - Kristóf jól van, a többi gyerekről pedig nem tudok nyilatkozni. Egyelőre még nem – nem akarom elsietni a dolgot, csak szeretném kiélvezni az időt Kristóffal, és amennyit csak lehet, vele lenni.
- Persze – szomorkás mosollyal pillantok rá, hozzá közelebb lévő kezem a vállára, majd a hátára simul, hogy végigsimíthassak rajta. - Még mindig nem adtam oda a meghívód – halkan teszem hozzá, fejemet a vállára döntöm, de a közelségében nem tudok sokáig szomorú maradni. Örülnöm kell neki, hogy itt van és visszajött, hisz már eltelt lassan két év is, mióta először megszólított a téren.
- Lassan mennem kell – szólalok meg egy kis idő múlva, ha ő eddig még nem tette meg; csak élvezem a társaságát, akár beszélgetünk, akár nem. - Visszakísérsz a Levitába?
Utoljára módosította:Szentmihályi L. Izabella, 2021. február 11. 15:21
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szentmihályi L. Izabella összes RPG hozzászólása (337 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Fel